Szabad Nép, 1951. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1951-09-01 / 204. szám

2 A bírálat és önbírálat a hibák kijavításának kommunista módszere Nem lehet szebb, nemesebb fel­adat pártfunkcionárius, vagy párt­tag számára, mint még jobb mun­kával segíteni az ország vezető pártját szép és nagyszerű céljai megvalósításában. Ezért kell szün­telenül kü­zdenünk a hibák felszá­molásáért, a munka megjavításáért. Nem pihenhetünk az elért eredmé­nyeken, hanem tovább kell fejlesz­tenünk azokat az ország, a dolgozó nép javára. Különösen fontos ez most, amikor az évi beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésekre ké­szül az ország. A munka megjavítása elképzelhe­tetlen a kritika és önkritika állandó fejlesztése nélkül. A kritika és ön­kritika nem kerülhet csak néha­­néha a pártszervezetek életének napirendjére, hanem szakadatlanul követendő gyakorlat, a mindennapi munka velejárója. A kritika és ön­kritika a kommunista pártok, a bol­sevikek állandó munkamódszere. Olyan módszer, amely soha nem szorulhat­­ háttérbe, legkevésbbé most, a vezetőségválasztást elő­készítő időszakban. Nem javulhat meg abban a pártszervezetben a pártépítő munka, ahol nem az egész tagságra támaszkodva fedik fel a hiányosságokat, ahol nem vizsgál­ják meg, milyen hibák voltak a tag- és tagjelöltfelvételnél, az ok­tatásban, a­ tagság egy része miért nem vette ki megfelelően a részét a pártmunkából, milyen hibákat kö­vettek el egyes vezetőségi tagok, stb. Nem javulhat meg ott a ter­melés,­­ a szocialista építőmunka, ahol nem­ veszik számba a dolgozók bírálata alapján, melyek a gátjai a helyi termelés gyorsabb emelkedé­sének. Az egész párttagságot, min­den becsületes dolgozót be kell vonni a hibák felkutatásába, fel­tárásába és kijavításába. Csakis így, a bírálat nagyfokú fellendítésé­vel lesz teljessé, élettelivé és kon­kréttá a vezetőség beszámolója. A bírálat megerősíti a pártszervezetek vezetését, alkalmasabbá teszi fel­adatainak jó elvégzésére. Nyugodtan mondhatjuk: olyan mértékben készítjük elő a beszá­­moló ,és Vezetőségválasztó taggyű­lés sikerét, amilyen mértékben be­vonjuk a párttagságot, a dolgozó­kat annak előkészítésébe. Ez pedig elsősorban azt jelenti: jöjjenek már most, a nap minden órájában, ves­sék fel a pártmunka és termelő­­munka hiányosságait és jó olda­lait-1*--, bírálják a vezetés munká­ját,­ mondják el véleményüket az egyes vezetőségi tagok munkájáról. Ez a tevékeny, bíráló részvétel a beszámoló és vezetőségválasztás előkészítésében adja meg a válasz­tás igazi demokratizmusát. Ez a legnagyobb segítség, amit pártta­gok és pártonkívüliek a beszámoló elkészítéséhez, a vezetőségválasz­­tás sikeréhez adhatnak. Sztálin elv­társ ezt tanítja erről: „Más az, ami­kor tíz-húsz vezető elvtárs figyel és vesz észre fogyatékosságokat mun­kánkban ... Ebben az esetben min­den esély megvan arra, hogy holt­­bizonyosan elkerüli valami a fi­gyelmüket ... És ismét más az, amikor tíz-húsz vezető elvtárssal együtt a munkások százezrei és mil­liói, figyelik és veszik észre mun­kánk fogyatékosságait, tárják fel hibáinkat, gyürkőznek neki az épí­tés közös ügyének.’’ A bírálat és önbírálat fellendíté­se, elmélyítése tehát a vezetőségvá­lasztás előkészítésének egyik leg­fontosabb feladata. A bírálat el­mélyítése azt jelenti, hogy alapos, minden hibát feltáró és építő le­gyen a bírálat. Nem azok­ fogják a beszámolót és a vezetőségválasz­­tást sikerre segítetti, akik ezt is, azt is hibának kiáltanak ki, s utá­na, mint akik megtették kötelessé­güket, visszavonulnak. Akkor építő a bírálat, ha a bírálót a munkás­­osztály, a dolgozók ügye iránti sze­retet, a párt iránti mélységes hűség vezérli és megvan benne az el­határozás, hogy maga is harcol a hiba kijavításáért. Legyen a bírálat alkotó. Jelentse valami újnak, kezdeményezésnek, javaslatnak születését. Ilyen bírá­latra az képes, aki alaposan tanul­mányozza a pártmunka, vagy ter­melés egyes területeit. Az ilyen jól megalapozott bírálat rendszerint nem áll meg a hibák megállapítá­sánál. Sőt, Van, aki — s ez a nagyszerű, fejlett kritika —, ott kezdi a bírálatot, hogy maga újat, szépet alkot. Így bírálta az anyag­felhasználás terén mutatkozó nagy­fokú pazarlást Gazda Géza elvtárs, amikor elindította ma már orszá­gos jelentőségű hulladékfelhaszná­lási mozgalmát. Ilyen alkotó bírá­lat volt Udvar község vezetője a begyűjtési tervelőirányzat alacsony teljesítése felett. Ezért hívták ki „begyűjtési békehétre” Baranya me­gyét, ezért vállaltak 220 százalékos begyűjtési tervteljesítést. Legyen ez az alkotó bírálat most, a válasz­tásra való felkészülésnél nagyszerű hajtóerő, amely nem tűri az elma­radást a tervteljesítésben, az állam iránti kötelezettség lerovásában, a szocialista építésben, hanem szün­telenül arra ösztökéli a vezetőket, hogy újabb, nagyobb eredményeket kovácsoljanak. A bírálatnak ezeket a hajtásait úgy ápolják pártszerve­zeteink, mint fejlődésünk, jövőnk valóságos kincseit. A bírálatnak kell segítenie a pár­tot abban is, hogy tisztamúltú, be­csületes, áldozatkész, a pártért élő és a dolgozó nép érdekeit hűsége­sen szolgáló kommunisták részesül­jenek abban a nagy megtiszteltetés­ben, amit a veztőségi tagság jelent. Az építő bírálatnak a párthűség az ösztönző ereje, s távol áll min­den személyeskedéstől, elfogódott­ságtól. Csak az ilyen kritika fegyver a kommunisták kezében. S vigyáz­zunk, hogy az újjáválasztás során ne üthesse fel a fejét Olyan „kri­tika”, amely mögött pártellenes csoportosulás, az ellenség keze van, s amelynek célja, hogy jó elvtár­sainkat megrágalmazza, lerom­bolja hitelüket, tekintélyüket a párt­tagság előtt. De ugyanakkor éles harcot kell vívni a kritika elfoj­tása ellen. Többször felvetette már pártunk a bírálat és önbírálat jelentőségét. Nagy ellenállást kellett leküzde­­nünk ezen a téren. Rákosi elvtárs 1950. február 10-i beszédében rend­kívül élesen foglalkozott a pártde­mokrácia kérdésével.. A­ pártkon­gresszuson is nyomatékkal hangsú­lyozta: „Az előttünk álló hatalmas feladatok megkövetelik, hogy foko­zottan biztosítsuk a pártdemokrácia érvényesülését sorainkban, s szaka­datlanul vegyük igénybe a bírálat és önbírálat fegyverét.’’ Kétségte­len, hogy a pártdemokrácia törvé­nyeinek betartásában, a kritika és önkritika alkalmazásában komoly javulás van, de ugyanakkor nem egy helyen közöny és meg nem értés is mutatkozik ezen a téren. A leg­utóbbi járási értekezleteket és tag­gyűléseket, ahol a vezetőségválasz­tásról is szó volt — elég gyakran a bírálat és önbírálat hiánya jelle­mezte. Nem ritkaság a pártdemo­krácia durva megsértése sem. Ép­pen Békés megyében — ahonnan Rákosi elvtárs február 10-i beszé­dének példáit vette — Kunágotán és a dobozi gépállomáson, ma sem tűrik meg a kritikát. Pedig csak azok ellenségei a bírálatnak és ön­bírálatnak, akiknek saját személyük fontosabb, mint a dolgozók ügye, a párt ügye. Csak azok félnek sa­ját hibáik nyílt feltárásától, akik­nek hiúsága, önteltsége erősebb, mint igazságérzete és a dolgozók érdekeinek odaadó szolgálata. Az igazi kommunista számára és különösen a vezető számára a bírá­lat és önbírálat jóbarát, tanácsadó, segítség. A kommunista kifejezi ezt azzal is, hogy maga példát mutat és buzdítja a bírálatot, úgy, hogy saját hibáit kíméletlenül felveti, s úgy is, hogy jól fogadja a pártta­gok, a dolgozók bírálatát. Minél magasabb egy-egy funkcionárius elméleti színvonala, annál inkább megérti a bírálat jelentőségét, an­nál inkább megérti, hogy kritika és önkritika nélkül nem beszélhetünk kommunista pártról! Nem keve­sebbről van tehát szó a bí­rálat és önbírálat kérdésében, mint­ a párt kommunista, bol­sevik jellegének egyik alap­vető vonásáról. A vezetőségválasz­tást előkészítő időszaknak pedig újabb lépést kell jelentenie nagy példaképünk, a Bolsevik Párt meg­közelítése terén. Ez a gondolat szítja minden pártszervezetünkben magasra az elkövetkezendő napok­ban és hetekben az építő, alkotó, harcos, pártszerű bírálat és önbírá­­lat szellemét, segítse pártunkat új sikerek, új győzelmek felé, a pártszervezetnek most kettőzött gonddal kell segítenie és ellenőriznie ezt a munkát. Egyes üzemekben, pél­dául a Láng-gyárban, régebben elő­fordult, hogy a termelési értekezlet napján délben „összekolompolták” a dolgozókat és „kihirdették”, hogy ér­tekezlet lesz. A termelési értekezlete­ket nem szabad ilyen gépiesen, felü­letesen előkészíteni. A termelési érte­kezletek csak akkor lesznek sikeresek, ha a munkások ezernyi javaslattal, kezdeményezéssel, a hibák nyílt fel­tárásával segítik a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó harcot. Erre a népnevelőknek kell előkészíteniük őket. Ha most a népnevelő értekezle­teken behatóan és részleteiben meg­vitatják a terv teljesítésének kérdé­seit, ezzel megalapozták a termelési értekezletek sikerét is. „Minden agitátornak állami vezető­nek kell lennie, az összes parasztok és munkások vezetőjének a gazdasági építés kérdéseiben” — mondotta Lenin elvtárs. Ez most azt jelenti, hogy a népnevelőknek ismerniök és ismertetniük kell üzemük tervszámait, azt, hogy melyik üzemrész hátráltatja a terv teljesítését, mi az oka a selejt­­nek, hogyan lehetne csökkenteni, i­­letve hasznosítani a hulladékot. Az­­állami vezetők tájékozottságával és felelősségével kell harcolniuk a tervért a népnevelőknek. Ezt beszéljék meg a népnevelőértekezleten. Fontos, hogy a népnevelőértekezle­ten ismertessék a népnevelőkkel, mi valósult meg az előző termelési érte­kezleteken elhangzott javaslatokból. A népnevelők bátorítsák az összes dol­gozókat, hogy mondják el javaslatai­kat, bíráljanak. Akkor lesz jó ez a termelési értekezlet, ha az egész üzem, minden dolgozó így készül rá. Különösen fontos ez azokban az üzemekben, amelyek elmaradtak a terv teljesítésében. Javarészt a népne­velőkön múlik, hogy ezekben az üze­mekben olyan légkör alakuljon ki, hogy a dolgozók ne törjék az elmaradást, ne tűrjék, hogy egyesek „leküzdhe­tetlen akadályokkal”, „objektív okok­kal" magyarázzák a terv nem-teljesí­tését. Számtalan példa bizonyítja, hogy a felvilágosító munka, a nép­nevelők szava jó fegyver az elma­radás ellen. Az augusztus 20-i verseny kezdetén például a Diósgyőri Kohá­szati Üzemek durvahengerlésének blokksora mindössze 103 öntecset hen­gerelt egy műszakban, holott a terv 105 darab. Az üzem vezető főmérnö­ke elmondta a népnevelőknek, hogy a 105 öntecs hengerléséhez darabonként hány perccel kell csökkenteni a hen­­gerlési időt. A népnevelők elmagya­rázták ezt a dolgozóknak s az üzem ezután 110—115-120 öntécset henge­relt. Ez a példa egyéb tekintetben is ta­nulságos. Szükséges, hogy a pártszer­vezet vezetői még a népnevelőértekez­let előtt megbeszéljék a műszakiakkal az üzem tervteljesítésének kérdéseit, hogy az üzem egyik műszaki vezető­jét meghívják a népnevelőértekezletre és felkérjék: számoljon be a népneve­lőknek. A műszakiak jó érvekkel is se­gíthetik a népnevelők munkáját. Ki­számíthatják például azt, hogy az üzem tervének csak egy százalékából mennyi lakást építhetnénk, mennyi ruhát termelhetnénk. Kiszámíthatják, hogy ha egy dolgozó nem teljesíti a­ ­ lazaságok felszámolása egészséges légkört, jó közhangulatot teremt a falvakban. Azt tapasztaljuk, hogy ahol jól megy a begyűjtés, ott ered­ményes a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztése is. Példa erre a hat­vani járás, ahol az évi begyűjtési ter­vet 90,6 százalékban teljesítették, napról napra több a szövetkezetbe lé­pők száma és Hatvan város pár nap­pal ezelőtt termelőszövetkezeti város lett. Különös gondot fordít arra a me­gyei tanács, hogy a dolgozó parasz­toknak mindenütt kiadják a szabad őrlési és iparcikkvásárlási utalványt. Ezen a téren nemrégiben még rend­kívül súlyos hibák fordultak elő. Atány község tanácselnöke például a tojásbeadás teljesítéséhez kötötte a C-gabona Után járó őrlési engedély kiadását. Az ilyen jelenségek ellen a megyei tanács keményen fellép és megmagyarázza ezeknek a vezetők­nek, hogy a törvény helyes alkalma­zása rájuk nézve is kötelező. Ahol szükséges, eltávolítja azokat, akik tör­vényszegést követnek el. A sikerek fontos feltétele: következetes harc a­­dákok ellen, leleplezésük a dolgozó parasztok előtt. Boldogan egy, a tanácsba befurakodott kulákcsemete egy kulák nyilvántartási lapjára rávezette ugyan a kalászos ve­tésterületét, de szétosztva a kulák ro­konai között, így a kulák arra hivat­kozott, hogy csak a fejadagja termett, s „beadásra nem futja”. A tanácsalkal­­mazott-kulák Képes János, leleplezése­kor elmondotta, hogy ehhez hasonlót még 15 esetben elkövetett. Az ellenség eltávolítása után ebben a községben megjavult a begyűjtés. A megyei tanács biztosította, hogy a SZABAD NÉP SZOMBAT, 1951. SZEPTEMBER 1 NÉPNEVELŐINK A TERVÉRT FOLYÓ HARC FONTOS CSATÁJA ELŐTT A jövő héten valamennyi üzemi pártszervezetben népnevelőértekezleten vitatják meg a népnevelők az üzem ez évi tervteljesítésének és túlteljesíté­sének kérdéseit. Ezek a népnevelőérte­kezletek fontos feladatot teljesítenek, lendületet adnak a terv teljesítéséért foly­ó harcnak s egyben előkészítői a szeptemberi termelési értekezleteknek. Most első ízben történik meg, hogy a népnevelők külön megbeszélik a termelési értekezlet előkészítését. Ez önmagában is mutatja a szeptemberi termelési értekezletek fontosságát. Ez nem „egy gyűlés a sok közül",­­hanem az ötéves terv megvalósításának fon­tos állomása. „A termelési értekezletek napirendjére kell tűzni az ipari építés alapvető kérdéseit — tanítja Sztálin elvtárs. — Csak így lehet fokozni a munkásosztály milliós tömegeinek ak­tivitását és csak ezen az úton tehet­jük őket az ipar építésének tudatos részvevőivé”. A szeptemberi termelési értekezletek ipari építésünknek való­ban legfontosabb kérdését, a terv tel­jesítését vitatják meg. A terv megvalósításához nélkülöz­hetetlenül szükséges a munkások mil­liós tömegeinek aktivitása. Homokra épülnének terveink, ha nem támogat­ná a munkások kezdeményezőkészsége, találékonysága, lelkes munkája. Most, a tervév utolsó hónapjaiban még fo­kozódnia kell a terv teljesítéséért fo­lyó harcnak. A népnevelőértekezletek s később a termelési értekezletek ezért különösen nagyjelentőségűek. Pártszervezeteinknek gondosan elő kell készíteniük a termelési értekezle­teket. Az előkészítés elsősorban a szak­­szervezet feladata, de tervét, milyen kárt okoz saját magá­nak, mennyivel kevesebbet keres. A népnevelőértekezletek legfonto­sabb feladata azonban az, hogy még­­inkább tudatosítsa a népnevelőkben a terv — mégpedig nemcsak az orszá­gos, hanem az üzemi terv jelentősé­gét is. A népnevelők csak így teljesíthetik azt a feladatukat, hogy maguk is el­lenőrizzék és segítsék minden egyes dolgozó egyéni tervének teljesítését. Csak így magyarázhatják meg, hogy ha egy dolgozó túlteljesíti tervét, an­nak hatása szélesen gyűrűzik tovább: több félkészárut adhat üzeme másik munkájának, gyorsíthatja az üzem tervteljesítését. S ha egy üzem túlteljesíti tervét, an­nak hatása már sokkal szélesebb mé­retekben mutatkozik: több terméket adhatnak a velük együttműködő üze­meknek, s azok ismét másoknak. S ugyanez áll persze fordítva is a terv­­elmaradás esetében. A kisterenyei bányakörzetben történt, hogy az, egyik bányarész elmaradása ve­szélyeztette az egész körzet terv­­teljesítését. A párttitkár összehívta a kommunista aktívákat, ismertette a­ tervet, azt, hogy hány csillével marad­tak é­­s elmondta: ha ők nem­ teljesí­tik a tervüket, visszahúzzák a körzetet s azon túl az üzemek, vasutak mun­káját akadályozzák. A­­ bányakörzet­nek ez az elmaradott területe ezután, túlteljesítette tervét. Ez nem valami­lyen „véletlen Csoda” eredménye — a munkások lelkesebben dolgoznak, ha ismerik a tervet, így széles szemhatár nyílik előttük, látják, hogy munkájuk összefügg egész országunk építésével, jövőjével. A népnevelőértekezletek fel­adata, hogy így felfegyverezzék a népnevelőket a tervért folytatott harcra. Hogyan került Heves megye a begyűjtési verseny 18. helyéről a hetedikre? Heves megye az augusztus 20-i ér­tékelés szerint a megyék begyűjtési versenyében a 18. helyen állt. E nagy­mértékű elmaradás legfőbb oka ab­ban volt, hogy a megye­­tanács, de a járási és községi tanácsok sem tuda­tosították a dolgozó parasztokkal a begyűjtési rendelet maradéktalan vég­rehajtását. A felvilágosító munkát rosszul szervezték és nem fordítottak gondot arra sem, hogy megmagyaráz­zák a dolgozó parasztoknak azokat az előnyöket, melyek a gyors beadással és a kötelezettség túlteljesítésével jár­nak. Elhanyagolták az élenjárók nép­szerűsítését és a népnevelőknek sem adtak konkrét érveket. A megyei tanács hatvan aktívát kül­dött a községi tanácsok segítségére. Több esetben előfordult azonban, hogy a kiküldött elvtársak maguk akarták elvégezni a munkát a községi tanácsok helyett Ennek az lett a következménye, hogy a tanácsok nem érezték át a felelős­­séget a begyűjtés fokozásáért és a munka visszaesett. A megyei pártbizottság és a tanács megbeszélte az elmaradás fő okát. AZ így született határozatok alapján a falufelelősök közül kiválasztották a húsz legjobb elvtársat, akik alaposan áttanulmányozták a rendeleteket és a feladatokat. Ezután azokba a közsé­gekbe mentek, melyek legjobban el­maradtak a csépléssel és a begyűjtés­sel. Ez természetesen igen kevés lett volna a hibák kiküszöböléséhez. A ta­nács hozzáfogott, hogy megszüntesse a munkát visszavető lazaságokat. Gyöngyöspata községben közel hatvan dolgozó paraszt a cséplés befejezése után nem teljesítette határidőre be­adási kötelezettségét. Amikor a rende­letben előírtak alapján öt százalékkal felemelték a késlekedő dolgozó parasz­tok beadási kötelezettségét, két nap alatt mindannyian teljesítették­ a ga­bonabeadást. A dolgozó parasztok a kötelező mennyi­ségen felül beadott gabona után azon­nal megkapják a szabadőrlési enge­délyt és az iparcikkvásárlási utalványt, így a begyűjtési békehét újabb ered­ményeket hozott. A megyei tanács be­vonja a felvilágosító munkába a be­adási kötelezettségüket túlteljesítő dolgozó parasztokat is. Versenyt hirdetett a takarmánygabona C jegyes begyűjtésére is. A három legjobb község részére siló, apaállatistálló, öt, vagy járdaépítést biztosítunk. A legjobb községekbe, ahol még nincs villany, bevezetik. Novem­­­ber 7-én a három legjobb községet új­ból jutalmazzák. A Az élelmezési minisztérium augusz­tus 30-i értékelése szerint a megyék begyűjtési versenyében még egyet lé­­é­pett előre a megye, már a hetedik helyre került. A következő napokban még szerve­zettebben és nagyobb lendülettel végzi a munkát a megyei tanács, hogy He­ves megye felzárkózzék az elsők közé. Papp József, a megyei tanács VB-elnöke. Párttitkárok és tanácselnökök a begyűjtés sikeréért ! Alkotmányunk ünnepére a lány­­i csoki dolgozó parasztok 105 száza­­l­­ékra teljesítették gabonabeadási kö­la­telezettségüket. Augusztus 20 után­­ azonban a begyűjtés üteme vissza i­s esett. A párttitkár összehívta a­­ népnevelőket, hogy megbeszéljék, s mit tegyenek Úgy határoztak, hogy mi változtatnak eddigi módszerükön. E­d­­­­dig felkészületlenül mentek nép­­i nevelőmunkát végezni, munkájuk­­ tervszerűtlen volt. Több esetben­­ olyan dolgozó parasztokhoz is elmen- t tek, akik még nem csépeltek el. Most, mielőtt népnevelőmunkára indulnak,­­ a helyi tanács nyilvántartásából kiír­ják a hozzájuk beosztott dolgozó pa­rasztok cséplési eredményét, fejadag-, vetőmagszükségletét és beadási kö­­­­telezettségét. Kiszámítják, mennyi fe­lesleges termény marad és abból mennyi szabadőrlés­ jogos a C-jegyre beadott gabona után, így mennek ki a dolgozó parasztokhoz, ahol elmond­ják, mi mindent kapnak, ha teljesítik és túlteljesítik beadási kötelezettségü­ket. Az ilyen jó népnevelőmunka ered­ménye, hogy a községben a már majdnem holtpontra jutott begyűjtési verseny ismét fellendült. ★ Sáránd községben a tanácselnök versenyt kezdeményezett, amelyben valamennyi tanácstag részt vesz. Rácz Demeter tanácstag Lovász Im­rével versenyez, Rácz elvtársnak öt hold földje van, Lovász elvtársnak szintén. A verseny kezdésekor Rácz 295 százalékra teljesítette beadását. Amikor Versenytársa ezt megtudta, azonnal bevitt még néhány zsák fe­lesleget, így 333 százalékot ért el. Rácz beadását még aznap 352 száza­lékra emelte és ezzel kettőjük közül ő lett a párosverseny győztese. Rácz Demeternek, Lovász Imrének és a többi jól teljesítő tanácstagok­nak nem kell majd a tanácstagok be­számolóján Szégyenkezni választóik előtt, emelt fővel állhatnak a község dolgozó parasztjai elé, mert meg­mutatták: személyes ügyeikben is méltónak bizonyultak arra a helyre, ahová a dolgozó nép bizalmából ker­rültek. . ..

Next