Szabad Nép, 1951. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1951-09-01 / 204. szám
2 A bírálat és önbírálat a hibák kijavításának kommunista módszere Nem lehet szebb, nemesebb feladat pártfunkcionárius, vagy párttag számára, mint még jobb munkával segíteni az ország vezető pártját szép és nagyszerű céljai megvalósításában. Ezért kell szüntelenül küzdenünk a hibák felszámolásáért, a munka megjavításáért. Nem pihenhetünk az elért eredményeken, hanem tovább kell fejlesztenünk azokat az ország, a dolgozó nép javára. Különösen fontos ez most, amikor az évi beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésekre készül az ország. A munka megjavítása elképzelhetetlen a kritika és önkritika állandó fejlesztése nélkül. A kritika és önkritika nem kerülhet csak néhanéha a pártszervezetek életének napirendjére, hanem szakadatlanul követendő gyakorlat, a mindennapi munka velejárója. A kritika és önkritika a kommunista pártok, a bolsevikek állandó munkamódszere. Olyan módszer, amely soha nem szorulhat háttérbe, legkevésbbé most, a vezetőségválasztást előkészítő időszakban. Nem javulhat meg abban a pártszervezetben a pártépítő munka, ahol nem az egész tagságra támaszkodva fedik fel a hiányosságokat, ahol nem vizsgálják meg, milyen hibák voltak a tag- és tagjelöltfelvételnél, az oktatásban, a tagság egy része miért nem vette ki megfelelően a részét a pártmunkából, milyen hibákat követtek el egyes vezetőségi tagok, stb. Nem javulhat meg ott a termelés, a szocialista építőmunka, ahol nem veszik számba a dolgozók bírálata alapján, melyek a gátjai a helyi termelés gyorsabb emelkedésének. Az egész párttagságot, minden becsületes dolgozót be kell vonni a hibák felkutatásába, feltárásába és kijavításába. Csakis így, a bírálat nagyfokú fellendítésével lesz teljessé, élettelivé és konkréttá a vezetőség beszámolója. A bírálat megerősíti a pártszervezetek vezetését, alkalmasabbá teszi feladatainak jó elvégzésére. Nyugodtan mondhatjuk: olyan mértékben készítjük elő a beszámoló ,és Vezetőségválasztó taggyűlés sikerét, amilyen mértékben bevonjuk a párttagságot, a dolgozókat annak előkészítésébe. Ez pedig elsősorban azt jelenti: jöjjenek már most, a nap minden órájában, vessék fel a pártmunka és termelőmunka hiányosságait és jó oldalait-1*--, bírálják a vezetés munkáját, mondják el véleményüket az egyes vezetőségi tagok munkájáról. Ez a tevékeny, bíráló részvétel a beszámoló és vezetőségválasztás előkészítésében adja meg a választás igazi demokratizmusát. Ez a legnagyobb segítség, amit párttagok és pártonkívüliek a beszámoló elkészítéséhez, a vezetőségválasztás sikeréhez adhatnak. Sztálin elvtárs ezt tanítja erről: „Más az, amikor tíz-húsz vezető elvtárs figyel és vesz észre fogyatékosságokat munkánkban ... Ebben az esetben minden esély megvan arra, hogy holtbizonyosan elkerüli valami a figyelmüket ... És ismét más az, amikor tíz-húsz vezető elvtárssal együtt a munkások százezrei és milliói, figyelik és veszik észre munkánk fogyatékosságait, tárják fel hibáinkat, gyürkőznek neki az építés közös ügyének.’’ A bírálat és önbírálat fellendítése, elmélyítése tehát a vezetőségválasztás előkészítésének egyik legfontosabb feladata. A bírálat elmélyítése azt jelenti, hogy alapos, minden hibát feltáró és építő legyen a bírálat. Nem azok fogják a beszámolót és a vezetőségválasztást sikerre segítetti, akik ezt is, azt is hibának kiáltanak ki, s utána, mint akik megtették kötelességüket, visszavonulnak. Akkor építő a bírálat, ha a bírálót a munkásosztály, a dolgozók ügye iránti szeretet, a párt iránti mélységes hűség vezérli és megvan benne az elhatározás, hogy maga is harcol a hiba kijavításáért. Legyen a bírálat alkotó. Jelentse valami újnak, kezdeményezésnek, javaslatnak születését. Ilyen bírálatra az képes, aki alaposan tanulmányozza a pártmunka, vagy termelés egyes területeit. Az ilyen jól megalapozott bírálat rendszerint nem áll meg a hibák megállapításánál. Sőt, Van, aki — s ez a nagyszerű, fejlett kritika —, ott kezdi a bírálatot, hogy maga újat, szépet alkot. Így bírálta az anyagfelhasználás terén mutatkozó nagyfokú pazarlást Gazda Géza elvtárs, amikor elindította ma már országos jelentőségű hulladékfelhasználási mozgalmát. Ilyen alkotó bírálat volt Udvar község vezetője a begyűjtési tervelőirányzat alacsony teljesítése felett. Ezért hívták ki „begyűjtési békehétre” Baranya megyét, ezért vállaltak 220 százalékos begyűjtési tervteljesítést. Legyen ez az alkotó bírálat most, a választásra való felkészülésnél nagyszerű hajtóerő, amely nem tűri az elmaradást a tervteljesítésben, az állam iránti kötelezettség lerovásában, a szocialista építésben, hanem szüntelenül arra ösztökéli a vezetőket, hogy újabb, nagyobb eredményeket kovácsoljanak. A bírálatnak ezeket a hajtásait úgy ápolják pártszervezeteink, mint fejlődésünk, jövőnk valóságos kincseit. A bírálatnak kell segítenie a pártot abban is, hogy tisztamúltú, becsületes, áldozatkész, a pártért élő és a dolgozó nép érdekeit hűségesen szolgáló kommunisták részesüljenek abban a nagy megtiszteltetésben, amit a veztőségi tagság jelent. Az építő bírálatnak a párthűség az ösztönző ereje, s távol áll minden személyeskedéstől, elfogódottságtól. Csak az ilyen kritika fegyver a kommunisták kezében. S vigyázzunk, hogy az újjáválasztás során ne üthesse fel a fejét Olyan „kritika”, amely mögött pártellenes csoportosulás, az ellenség keze van, s amelynek célja, hogy jó elvtársainkat megrágalmazza, lerombolja hitelüket, tekintélyüket a párttagság előtt. De ugyanakkor éles harcot kell vívni a kritika elfojtása ellen. Többször felvetette már pártunk a bírálat és önbírálat jelentőségét. Nagy ellenállást kellett leküzdenünk ezen a téren. Rákosi elvtárs 1950. február 10-i beszédében rendkívül élesen foglalkozott a pártdemokrácia kérdésével.. A pártkongresszuson is nyomatékkal hangsúlyozta: „Az előttünk álló hatalmas feladatok megkövetelik, hogy fokozottan biztosítsuk a pártdemokrácia érvényesülését sorainkban, s szakadatlanul vegyük igénybe a bírálat és önbírálat fegyverét.’’ Kétségtelen, hogy a pártdemokrácia törvényeinek betartásában, a kritika és önkritika alkalmazásában komoly javulás van, de ugyanakkor nem egy helyen közöny és meg nem értés is mutatkozik ezen a téren. A legutóbbi járási értekezleteket és taggyűléseket, ahol a vezetőségválasztásról is szó volt — elég gyakran a bírálat és önbírálat hiánya jellemezte. Nem ritkaság a pártdemokrácia durva megsértése sem. Éppen Békés megyében — ahonnan Rákosi elvtárs február 10-i beszédének példáit vette — Kunágotán és a dobozi gépállomáson, ma sem tűrik meg a kritikát. Pedig csak azok ellenségei a bírálatnak és önbírálatnak, akiknek saját személyük fontosabb, mint a dolgozók ügye, a párt ügye. Csak azok félnek saját hibáik nyílt feltárásától, akiknek hiúsága, önteltsége erősebb, mint igazságérzete és a dolgozók érdekeinek odaadó szolgálata. Az igazi kommunista számára és különösen a vezető számára a bírálat és önbírálat jóbarát, tanácsadó, segítség. A kommunista kifejezi ezt azzal is, hogy maga példát mutat és buzdítja a bírálatot, úgy, hogy saját hibáit kíméletlenül felveti, s úgy is, hogy jól fogadja a párttagok, a dolgozók bírálatát. Minél magasabb egy-egy funkcionárius elméleti színvonala, annál inkább megérti a bírálat jelentőségét, annál inkább megérti, hogy kritika és önkritika nélkül nem beszélhetünk kommunista pártról! Nem kevesebbről van tehát szó a bírálat és önbírálat kérdésében, mint a párt kommunista, bolsevik jellegének egyik alapvető vonásáról. A vezetőségválasztást előkészítő időszaknak pedig újabb lépést kell jelentenie nagy példaképünk, a Bolsevik Párt megközelítése terén. Ez a gondolat szítja minden pártszervezetünkben magasra az elkövetkezendő napokban és hetekben az építő, alkotó, harcos, pártszerű bírálat és önbírálat szellemét, segítse pártunkat új sikerek, új győzelmek felé, a pártszervezetnek most kettőzött gonddal kell segítenie és ellenőriznie ezt a munkát. Egyes üzemekben, például a Láng-gyárban, régebben előfordult, hogy a termelési értekezlet napján délben „összekolompolták” a dolgozókat és „kihirdették”, hogy értekezlet lesz. A termelési értekezleteket nem szabad ilyen gépiesen, felületesen előkészíteni. A termelési értekezletek csak akkor lesznek sikeresek, ha a munkások ezernyi javaslattal, kezdeményezéssel, a hibák nyílt feltárásával segítik a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó harcot. Erre a népnevelőknek kell előkészíteniük őket. Ha most a népnevelő értekezleteken behatóan és részleteiben megvitatják a terv teljesítésének kérdéseit, ezzel megalapozták a termelési értekezletek sikerét is. „Minden agitátornak állami vezetőnek kell lennie, az összes parasztok és munkások vezetőjének a gazdasági építés kérdéseiben” — mondotta Lenin elvtárs. Ez most azt jelenti, hogy a népnevelőknek ismerniök és ismertetniük kell üzemük tervszámait, azt, hogy melyik üzemrész hátráltatja a terv teljesítését, mi az oka a selejtnek, hogyan lehetne csökkenteni, iletve hasznosítani a hulladékot. Azállami vezetők tájékozottságával és felelősségével kell harcolniuk a tervért a népnevelőknek. Ezt beszéljék meg a népnevelőértekezleten. Fontos, hogy a népnevelőértekezleten ismertessék a népnevelőkkel, mi valósult meg az előző termelési értekezleteken elhangzott javaslatokból. A népnevelők bátorítsák az összes dolgozókat, hogy mondják el javaslataikat, bíráljanak. Akkor lesz jó ez a termelési értekezlet, ha az egész üzem, minden dolgozó így készül rá. Különösen fontos ez azokban az üzemekben, amelyek elmaradtak a terv teljesítésében. Javarészt a népnevelőkön múlik, hogy ezekben az üzemekben olyan légkör alakuljon ki, hogy a dolgozók ne törjék az elmaradást, ne tűrjék, hogy egyesek „leküzdhetetlen akadályokkal”, „objektív okokkal" magyarázzák a terv nem-teljesítését. Számtalan példa bizonyítja, hogy a felvilágosító munka, a népnevelők szava jó fegyver az elmaradás ellen. Az augusztus 20-i verseny kezdetén például a Diósgyőri Kohászati Üzemek durvahengerlésének blokksora mindössze 103 öntecset hengerelt egy műszakban, holott a terv 105 darab. Az üzem vezető főmérnöke elmondta a népnevelőknek, hogy a 105 öntecs hengerléséhez darabonként hány perccel kell csökkenteni a hengerlési időt. A népnevelők elmagyarázták ezt a dolgozóknak s az üzem ezután 110—115-120 öntécset hengerelt. Ez a példa egyéb tekintetben is tanulságos. Szükséges, hogy a pártszervezet vezetői még a népnevelőértekezlet előtt megbeszéljék a műszakiakkal az üzem tervteljesítésének kérdéseit, hogy az üzem egyik műszaki vezetőjét meghívják a népnevelőértekezletre és felkérjék: számoljon be a népnevelőknek. A műszakiak jó érvekkel is segíthetik a népnevelők munkáját. Kiszámíthatják például azt, hogy az üzem tervének csak egy százalékából mennyi lakást építhetnénk, mennyi ruhát termelhetnénk. Kiszámíthatják, hogy ha egy dolgozó nem teljesíti a lazaságok felszámolása egészséges légkört, jó közhangulatot teremt a falvakban. Azt tapasztaljuk, hogy ahol jól megy a begyűjtés, ott eredményes a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése is. Példa erre a hatvani járás, ahol az évi begyűjtési tervet 90,6 százalékban teljesítették, napról napra több a szövetkezetbe lépők száma és Hatvan város pár nappal ezelőtt termelőszövetkezeti város lett. Különös gondot fordít arra a megyei tanács, hogy a dolgozó parasztoknak mindenütt kiadják a szabad őrlési és iparcikkvásárlási utalványt. Ezen a téren nemrégiben még rendkívül súlyos hibák fordultak elő. Atány község tanácselnöke például a tojásbeadás teljesítéséhez kötötte a C-gabona Után járó őrlési engedély kiadását. Az ilyen jelenségek ellen a megyei tanács keményen fellép és megmagyarázza ezeknek a vezetőknek, hogy a törvény helyes alkalmazása rájuk nézve is kötelező. Ahol szükséges, eltávolítja azokat, akik törvényszegést követnek el. A sikerek fontos feltétele: következetes harc adákok ellen, leleplezésük a dolgozó parasztok előtt. Boldogan egy, a tanácsba befurakodott kulákcsemete egy kulák nyilvántartási lapjára rávezette ugyan a kalászos vetésterületét, de szétosztva a kulák rokonai között, így a kulák arra hivatkozott, hogy csak a fejadagja termett, s „beadásra nem futja”. A tanácsalkalmazott-kulák Képes János, leleplezésekor elmondotta, hogy ehhez hasonlót még 15 esetben elkövetett. Az ellenség eltávolítása után ebben a községben megjavult a begyűjtés. A megyei tanács biztosította, hogy a SZABAD NÉP SZOMBAT, 1951. SZEPTEMBER 1 NÉPNEVELŐINK A TERVÉRT FOLYÓ HARC FONTOS CSATÁJA ELŐTT A jövő héten valamennyi üzemi pártszervezetben népnevelőértekezleten vitatják meg a népnevelők az üzem ez évi tervteljesítésének és túlteljesítésének kérdéseit. Ezek a népnevelőértekezletek fontos feladatot teljesítenek, lendületet adnak a terv teljesítéséért folyó harcnak s egyben előkészítői a szeptemberi termelési értekezleteknek. Most első ízben történik meg, hogy a népnevelők külön megbeszélik a termelési értekezlet előkészítését. Ez önmagában is mutatja a szeptemberi termelési értekezletek fontosságát. Ez nem „egy gyűlés a sok közül",hanem az ötéves terv megvalósításának fontos állomása. „A termelési értekezletek napirendjére kell tűzni az ipari építés alapvető kérdéseit — tanítja Sztálin elvtárs. — Csak így lehet fokozni a munkásosztály milliós tömegeinek aktivitását és csak ezen az úton tehetjük őket az ipar építésének tudatos részvevőivé”. A szeptemberi termelési értekezletek ipari építésünknek valóban legfontosabb kérdését, a terv teljesítését vitatják meg. A terv megvalósításához nélkülözhetetlenül szükséges a munkások milliós tömegeinek aktivitása. Homokra épülnének terveink, ha nem támogatná a munkások kezdeményezőkészsége, találékonysága, lelkes munkája. Most, a tervév utolsó hónapjaiban még fokozódnia kell a terv teljesítéséért folyó harcnak. A népnevelőértekezletek s később a termelési értekezletek ezért különösen nagyjelentőségűek. Pártszervezeteinknek gondosan elő kell készíteniük a termelési értekezleteket. Az előkészítés elsősorban a szakszervezet feladata, de tervét, milyen kárt okoz saját magának, mennyivel kevesebbet keres. A népnevelőértekezletek legfontosabb feladata azonban az, hogy méginkább tudatosítsa a népnevelőkben a terv — mégpedig nemcsak az országos, hanem az üzemi terv jelentőségét is. A népnevelők csak így teljesíthetik azt a feladatukat, hogy maguk is ellenőrizzék és segítsék minden egyes dolgozó egyéni tervének teljesítését. Csak így magyarázhatják meg, hogy ha egy dolgozó túlteljesíti tervét, annak hatása szélesen gyűrűzik tovább: több félkészárut adhat üzeme másik munkájának, gyorsíthatja az üzem tervteljesítését. S ha egy üzem túlteljesíti tervét, annak hatása már sokkal szélesebb méretekben mutatkozik: több terméket adhatnak a velük együttműködő üzemeknek, s azok ismét másoknak. S ugyanez áll persze fordítva is a tervelmaradás esetében. A kisterenyei bányakörzetben történt, hogy az, egyik bányarész elmaradása veszélyeztette az egész körzet tervteljesítését. A párttitkár összehívta a kommunista aktívákat, ismertette a tervet, azt, hogy hány csillével maradtak és elmondta: ha ők nem teljesítik a tervüket, visszahúzzák a körzetet s azon túl az üzemek, vasutak munkáját akadályozzák. A bányakörzetnek ez az elmaradott területe ezután, túlteljesítette tervét. Ez nem valamilyen „véletlen Csoda” eredménye — a munkások lelkesebben dolgoznak, ha ismerik a tervet, így széles szemhatár nyílik előttük, látják, hogy munkájuk összefügg egész országunk építésével, jövőjével. A népnevelőértekezletek feladata, hogy így felfegyverezzék a népnevelőket a tervért folytatott harcra. Hogyan került Heves megye a begyűjtési verseny 18. helyéről a hetedikre? Heves megye az augusztus 20-i értékelés szerint a megyék begyűjtési versenyében a 18. helyen állt. E nagymértékű elmaradás legfőbb oka abban volt, hogy a megyetanács, de a járási és községi tanácsok sem tudatosították a dolgozó parasztokkal a begyűjtési rendelet maradéktalan végrehajtását. A felvilágosító munkát rosszul szervezték és nem fordítottak gondot arra sem, hogy megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak azokat az előnyöket, melyek a gyors beadással és a kötelezettség túlteljesítésével járnak. Elhanyagolták az élenjárók népszerűsítését és a népnevelőknek sem adtak konkrét érveket. A megyei tanács hatvan aktívát küldött a községi tanácsok segítségére. Több esetben előfordult azonban, hogy a kiküldött elvtársak maguk akarták elvégezni a munkát a községi tanácsok helyett Ennek az lett a következménye, hogy a tanácsok nem érezték át a felelősséget a begyűjtés fokozásáért és a munka visszaesett. A megyei pártbizottság és a tanács megbeszélte az elmaradás fő okát. AZ így született határozatok alapján a falufelelősök közül kiválasztották a húsz legjobb elvtársat, akik alaposan áttanulmányozták a rendeleteket és a feladatokat. Ezután azokba a községekbe mentek, melyek legjobban elmaradtak a csépléssel és a begyűjtéssel. Ez természetesen igen kevés lett volna a hibák kiküszöböléséhez. A tanács hozzáfogott, hogy megszüntesse a munkát visszavető lazaságokat. Gyöngyöspata községben közel hatvan dolgozó paraszt a cséplés befejezése után nem teljesítette határidőre beadási kötelezettségét. Amikor a rendeletben előírtak alapján öt százalékkal felemelték a késlekedő dolgozó parasztok beadási kötelezettségét, két nap alatt mindannyian teljesítették a gabonabeadást. A dolgozó parasztok a kötelező mennyiségen felül beadott gabona után azonnal megkapják a szabadőrlési engedélyt és az iparcikkvásárlási utalványt, így a begyűjtési békehét újabb eredményeket hozott. A megyei tanács bevonja a felvilágosító munkába a beadási kötelezettségüket túlteljesítő dolgozó parasztokat is. Versenyt hirdetett a takarmánygabona C jegyes begyűjtésére is. A három legjobb község részére siló, apaállatistálló, öt, vagy járdaépítést biztosítunk. A legjobb községekbe, ahol még nincs villany, bevezetik. November 7-én a három legjobb községet újból jutalmazzák. A Az élelmezési minisztérium augusztus 30-i értékelése szerint a megyék begyűjtési versenyében még egyet léépett előre a megye, már a hetedik helyre került. A következő napokban még szervezettebben és nagyobb lendülettel végzi a munkát a megyei tanács, hogy Heves megye felzárkózzék az elsők közé. Papp József, a megyei tanács VB-elnöke. Párttitkárok és tanácselnökök a begyűjtés sikeréért ! Alkotmányunk ünnepére a lányi csoki dolgozó parasztok 105 százalékra teljesítették gabonabeadási kölatelezettségüket. Augusztus 20 után azonban a begyűjtés üteme vissza is esett. A párttitkár összehívta a népnevelőket, hogy megbeszéljék, s mit tegyenek Úgy határoztak, hogy mi változtatnak eddigi módszerükön. Eddig felkészületlenül mentek népi nevelőmunkát végezni, munkájuk tervszerűtlen volt. Több esetben olyan dolgozó parasztokhoz is elmen- t tek, akik még nem csépeltek el. Most, mielőtt népnevelőmunkára indulnak, a helyi tanács nyilvántartásából kiírják a hozzájuk beosztott dolgozó parasztok cséplési eredményét, fejadag-, vetőmagszükségletét és beadási kötelezettségét. Kiszámítják, mennyi felesleges termény marad és abból mennyi szabadőrlés jogos a C-jegyre beadott gabona után, így mennek ki a dolgozó parasztokhoz, ahol elmondják, mi mindent kapnak, ha teljesítik és túlteljesítik beadási kötelezettségüket. Az ilyen jó népnevelőmunka eredménye, hogy a községben a már majdnem holtpontra jutott begyűjtési verseny ismét fellendült. ★ Sáránd községben a tanácselnök versenyt kezdeményezett, amelyben valamennyi tanácstag részt vesz. Rácz Demeter tanácstag Lovász Imrével versenyez, Rácz elvtársnak öt hold földje van, Lovász elvtársnak szintén. A verseny kezdésekor Rácz 295 százalékra teljesítette beadását. Amikor Versenytársa ezt megtudta, azonnal bevitt még néhány zsák felesleget, így 333 százalékot ért el. Rácz beadását még aznap 352 százalékra emelte és ezzel kettőjük közül ő lett a párosverseny győztese. Rácz Demeternek, Lovász Imrének és a többi jól teljesítő tanácstagoknak nem kell majd a tanácstagok beszámolóján Szégyenkezni választóik előtt, emelt fővel állhatnak a község dolgozó parasztjai elé, mert megmutatták: személyes ügyeikben is méltónak bizonyultak arra a helyre, ahová a dolgozó nép bizalmából kerrültek. . ..