Szabad Nép, 1951. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1951-09-01 / 204. szám
SZOMBAT, 1951. SZEPTEMBER , SZABAD NÉP „Az első magyar bányásznap alkalmából sok sikert kívánok a bányászok további munkájához“ Pável Ivanovics Seljahin elvtárs, a hazánkban tartózkodó szovjet bányászküldöttség vezetőjének nyilatkozata Az első országos bányásznapra szovjet bányászküldöttség érkezett hazánkba. A küldöttség vezetője Pavel Ivanovics Seljahin elvtárs, a szovjet Bányaipari Munkások Szakszervezetének titkára Seljahin elvtárs nyilatkozott a Szabad Nép munkatársának a szovjet bányászat egyes kérdéseiről. Seljahin elvtárs először is a szovjet bányászok legfontosabb ügyéről, a nagyszabású sztálini tervek végrehajtását elősegítő munkaversenyről beszél. — A szovjet bányászok többféle formában is versenyeznek, a legfontosabb az egyes bányászok között folyó egyéni verseny. Versenyeznek egymással egyének, a brigádok és a fejtési mezők, a bányák és a széntrösztök. Versenyben állnak „az ország legjobb bányászbrigádja’’ címért a brigádok, de versenyeznek az egyes szénmedencék is egymással. Az a bányaüzem, amely a legtöbb szenet adja terven felül, amely a legkisebb önköltséggel dolgozik, amely a legjobb minőségű szenet termeli, amely a legnagyobb gondot fordítja új lakóházak építésére, szociális és kulturális intézmények létesítésére és a baleset elhárításra — elnyeri a miniszter zászlaját, a szakszervezet Központi Bizottságának zászlaját és a pénzbeli jutalmat Seljahin elvtárs ezután elmondotta, hogyan dolgozik a szakszervezet a verseny fejlesztéséért — A szakszervezetek a szocialista munkaverseny szervezői — mondotta. — Az ő feladatuk a dolgozók közti felvilágosító és szervező munka, ők ellenőrzik a felajánlások teljesítését. A szakszervezet megszervezi a régi és az új bányászok találkozását, tapasztalatcseréjét terjeszti a sztahanovisták és észszerűsítők javaslatait a bányászok között. A szakszervezet azonnal felfigyel a jó kezdeményezésekre. Mindent megtesz azért hogy széles körben elterjessze őket. Plakátokon felhívja a dolgozók figyelmét az új kezdeményezésre, majd brosúrát ad ki, amely az új módszer szakmai leírását tartalmazza, termelési értekezleteket, konferenciákat tart, ahol az újító ismerteti elgondolását. A szakszervezet gondoskodik arról, hogy a rádió és az újságok népszerűsítsék az új kezdeményezéseket. A Trud, a szovjet szakszervezetek lapja, gyakran egészoldalas cikkeket közöl új termelési eljárásokról. A könyvtárakat, mozikat, színházakat is felhasználják az új módszerek terjesztésére, népszerűsítésére. A szakszervezeti munkán belül különösen jelentős a verseny fejlesztéséért folyó kultúrmunka. A bányák kulturális intézményei tanítják, nevelik a dolgozókat, elősegítik a szocialista versenyt. A bányák kultúrbizottságait a szakszervezet irányítja. A kultúrműsorokon kívül a kultúrbizottság gyakran tart megbeszéléseket a szocialista versenyről, előadásokat tart a legényszállásokon. Népszerűsíti a legjobb dolgozókat, megszervezi az újítók és a legjobb bányászok konferenciáját, ahol az újító részletesen beszámol munkájáról, módszereiről, s ezt a konferencia részvevői megvitatják. Seljahin elvtárs kérdésünkre elmondotta, hogyan nevelik a bányák új munkásait. Elsősorban a Szovjetunió szénipari iskoláinak hallgatóiból kerülnek ki az új bányászok. Ez az iskola igen jó nevelést biztosít számukra. A hallgatók megismerkednek a bányagépek kezelésével, megtanulnak ácsolatot készíteni, alaposan megismerik a bányamunkát. Nemcsak elméleti oktatásban részesülnek, hanem rendszeresen látogatják a bányákat, ahol elsajátítják a legfejlettebb munkamódszereket. De persze nem csupán iskoláról kerülnek új bányászok a bányákba. Adódik olyan eset is — mosolyodik el Seljahin elvtárs —, hogy mondjuk egy fiatal bányász a X-es bányából megismerkedik egy leánnyal a VI-os bányából és feleségül veszi. Ilyen esetben a lány átmegy abba a bányába, ahol a fiú dolgozik és itt „új bányásznak” számít. Ez gyakori eset — Igen sok fiatal érkezik a bányákba a kolhozokból. Ezeket a fiatalokat az egyes széntrösztöknél működő tanfolyamokon tanítják meg a bányamunkára. A különböző szénmedencékben működő tanfolyamokon. iskolákon az elmúlt évben például 350.000 új bányászt oktattak. Az új bányászokat idősebb, gyakorlottabb mester mellé osztják be munkára, aki állandóan foglalkozik velük megtanítja őket a jó fogásokra. De az új munkások nevelését szolgálja a klub, a mozi, a könyvtár, egy-egy bánya egész élete is. Pavel Ivanovics Seljahin elvtárs nyilatkozata végén üzenetet küldött a magyar bányászoknak. .Az első magyar bányásznap alkalmából szeretettel üdvözlöm a magyar bányászságot. A Szovjetunió dolgozói tudják, hogy a magyar bányászok előtt nagy feladatok állnak. Kívánom a magyar bányaipari dolgozóknak, hogy sikerre vigyék ötéves tervüket, hogy megfeleljenek azoknak a feladatoknak, amiket államuk elébük állít. A bányásznap alkalmából sok sikert kívánok a további munkához!" Megéhtetett J. C. Csekmarjov, a Szovjetunió bányászküldötségének negyedik tagja Pénteken reggel megérkezett Budapestre Jakov Grigorjevics Csekmarjov, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió kemerovói területe leninsz-kuznyecki medencéjének bányamestere, a magyarországi bányásznapon részvevő szovjet küldöttség negyedik tagja. HOGYAN DOLGOZIK A BÁNYÁSZTOBORZÁS SIKERÉÉRT A ZALA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG? A tatabányai bányászok felhívása Zala megyében is nagy érdeklődést keltett, „ötezer bányászt küldjetek” — kérték a tatabányai elvtársak s a zalai dolgozók közül is sokan az ötezer között akarnak lenni. A felhívás megjelenése után a zalamegyei pártbizottság azonnal munkához látott. S a munka eredményeként egymás után futottak be a községekből, járásokból a jelentések: jól halad a toborzás. A terv szerint szeptember 1-ig 140 főt kellett volna toborozni, de már augusztus 28-ig 175-en kötötték meg a szerződést. Ez a siker arra buzdította az elvtársakat, hogy vállalják: a bányásznapig 300 új bányászt adnak. Minek köszönhetik a zalamegyeiek ezeket az eredményeket? Elsősorban annak hogy a pártbizottság felismerte: a begyűjtés mellett a toborzás az egyik legfontosabb feladat. Ennek megfelelően láttak dologhoz. A járási pártbizottságokon kiválóan dolgozó elvtársakat tettek felelőssé a toborzás sikeréért. A megyei tanácsnál és a járási tanácsoknál is külön felelőst bíztak meg ezzel a munkával. A falvakban maguk a párttitkárok és a tanácselnökök irányítják és segítik a toborzók munkáját Bevonták a felvilágosító munkába az MNDSZ- és DEFOSZ- szervezetet is. A megyei pártbizottság a tanáccsal együtt megvizsgálta: hol, melyik járásban, községben a legnagyobb a lehetőség új bányászok szervezésére és ide irányították a bányásztoborzókat. A megyebizottság képes brosúrát adott ki, amelyben bemutatja a bányászok hősi múltját, s a népi demokrácia bányászainak boldog életét Tóth István elvtárs, szervezőtitkár megmagyarázta a népnevelőknek: „Türelmesen foglalkozzanak az emberekkel, keressék fel őket, mondják el, hogyan becsüli meg pártunk és a kormány a bányászok munkáját, milyen megtisztelő feladat ma bányásznak lenni”. A népnevelők magukkal vitték a felvilágosító munkára a már újonnan szerződött bányászokat, akik közül Szőke Ferenc például hat társat szerzett maga mellé még a felesége is elment vele dolgozni Várpalotára. A népnevelő munkát maguk a bányák azal segítették elő, hogy jó bányászokat küldtek toborozni, akik minden kérdésre pontos felvilágosítást tudnak adni. Kivette részét a munkából a megyei újság, a „Zala” is, amelynek munkatársa például elkísérte az első jelentkezőket Várpalotára és beszámolt a megye dolgozóinak a fogadtatásról. Ezzel nagy segítséget adott a lap a népnevelőknek A megyei pártbizottság naponta értékeli a befutott jelentéseket és ahol gyengén megy a toborzás, oda segítséget ad A toborzásra küldött bányászokkal megbeszélik a tapasztalatokat és javítanak a hibákon. De ezzel nem elégednek meg „Menet közben” öszszehívják a felelősöket, kicserélik a tapasztalatokat, hogyan, milyen módszerekkel dolgozzanak tovább Az első értekezleteken például javasolták az elvtársak, hogy a hazaírt leveleket olvassák fel a faluban s közölték a megyei lapban is. Tóth Lajos nagykanizsai fiatal Várpalotáról többek között a következőket írta édesanyjának: „örülök, hogy nem hagytam lebeszélni magam és eljöttem. A kosztunk kitűnő. Annyit adnak, hogy el sem tudjuk fogyasztani, pedig tudja, hogy én odahaza is milyen nagyevő voltam. Az elvtársak mindent megmagyaráznak és úgy bánnak velünk, mintha valamennyien régi jó barátaink lennének. A jövő hónapban már küldök pénzt a fizetésemből. Kiszámítottam, mennyi lesz a kiadásom, de akármilyen bőven számoltam is, úgy láttam, hogy még sok marad belőle hazaküldésre." A pártbizottság tagjai nem az íróasztalok mellől irányítják a munkát, hanem reggelenként összeülnek „egy kis harci megbeszélésre”, utána felkeresik a járásokat, községeket, ellenőrzik a feladatok végrehajtását és ők is segítenek érvekkel, tanácsokkal. Az utóbbi napokban azonban csökkent egy kicsit a lendület. Miért történt ez? Azért, mert a megyebizottság örült a jó eredményeknek, megelégedett velük s nem is gondolkozott azon, hogyan lehetne még eredményesebbé tenni a munkát. Tóth elvtárs maga is beismeri: elhanyagolták a DISZ-szervezetek mozgósítását, nem adtak megbízatást a fiataloknak. Pedig az ifjak szívesen mennek bányásznak. Kovács János zalaegerszegi fiatal maga is jelentkezett és még két társát is meggyőzte, hármasban indultak Várpalotára. Oltárcz községből Felső József, Gényi Bálint és több fiatal szívesen jelentkeznek, de a DISZ nem törődik a toborzással. „Tartottunk egy jó bált” — mondja a DISZ-titkár —, de nem ismertették a toborzás lehetőségeit. Hosszúvölgyön Horváth József, Kele János, Horváth István, Oláh János más négy társukkal brigádot alakítottak s elhatározták, hogy elmennek bányásznak Sokkal több jelentkező lenne még a faluban és másutt a megyében is, ha a DISZ-szervezetek felvilágosítanák a fiatalokat, elmondanák nekik az igazat arról, hogy milyen élet vár rájuk, mert számos helyen ma csak a kulákok „beszélnek” a bányászéletről. A megyebizottság maga sem használta ki eléggé a lehetőségeket. Módjuk lett volna például arra, hogy filmen keresztül mutassák be a dolgozóknak a bányászok új életét, napi munkáját, a bányák gépesítését, az új bányászlakásokat nem tették meg. Így aztán egyes falvakban, járásokban komoly hiányosságok vannak Zalaapáti községben a tanácselnök nem tartja szívügyének a toborzást s így nem is jelentkeznek új bányászok. A zalaszentgróti járásból eddig még csak tizen írták alá a szerződést, pedig az értekezleten a DEFOSZ nagyon bizonykodott, hogy negyvenet toboroznak. Köves János elvtárs szerint az a hibák oka, hogy az ellenőrzés és a felelősségrevonás nem eléggé kemény. Hamis éra ez. Elsősorban felvilágosító, meggyőző munkára van szükség és sokkal harcosabban kell dolgozni, nem szabad megelégedni az eredményekkel, bármilyen jelentősek is! Átadták a kitüntetést Háy László elvtársnak Az MTI jelenti: Dobi István, a minisztertanács elnöke és Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, pénteken reggel a minisztertanács elnökének dolgozószobájában átadták Háy László elvtársnak, a külkereskedelmi miniszter első helyettesének a Magyar Munkaérdemrend aranyfokozatát, melyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hatvanadik születésnapja alkalmából adományozott részére. A kitüntetés átadása alkalmából Dobi István méltatta azokat az érdemeket, melyeket Háy László a magyar nép felszabadításáért és a szocializmus építése terén kifejtett munkásságával szerzett. (MTI). A népek nem felednek íót?Q szeptember 1-én hajnali 47 órakor Hitler páncélosai Gdansk (Danzig) felől átlépték a lengyel határt. Ugyanakkor a náci repülőterekről erős kötelékek szálltak fel és zúdítottak bombazáport a lengyel városokra. Ma 12 esztendeje ennek tizenkét éve, hogy kitört a második világháború. Ez a háború felmérhetetlen pusztításokat okozott az egész világon Nem volt a történelemben olyan háború, amely ekkora áldozatokat követelt volna emberéletben és anyagi javakban. Hogy csak hazánkat vegyük: félmilliónál több magyar élet esett a háborúnak áldozatul. 35 milliárd pengőt kitevő elpusztult érték jelezte ennek a háborúnak az útját. Gyáriparunkat szinte teljesen tönkretette, országunk állatállományának 65 százalékát ragadta el a háború. Egyedül Budapesten mintegy százezer lakás semmisült meg, vagy rongálódott meg súlyosan. A hazánkat megszálló nácik 60 ezer gépkocsit, 2500 mozdonyt, a Nemzeti Bank aranykészletét és még sokmilliárdnyi egyéb értéket raboltak el országunkból. Mindez szinte felmérhetetlen kár — de még csak nem is hasonlítható ahhoz a borzalmas pusztuláshoz, amelyet a német fasiszták őrjöngése a Szovjetunióban okozott. Nemcsak a népek győzelmét vívta ki a Szovjetunió — a legnagyobb terheket is ő viselte, a legnagyobb áldozatokat is ő hozta ebben a háborúbant Varón Hitler, aki 1939-ben kirob-b bántotta a háborút, majd 1941- ben aljas orvtámadással indult a Szovjetunió ellen — csak a német monopoltőke, a német imperializmus eszköze volt? Nem: a nácizmus az egész nemzetközi imperializmus zsoldosa volt — mint ahogyan a német imperializmus már kezdettől fogva a nyugati imperialistákkal együtt, az ő megbízásukból szövögette gyilkos terveit a világ népeinek nagy reménysége, a Szovjetunió ellen. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország imperialistái az agresszív német militarizmust „faltörő kosnak” szánták a békeszerető szovjet állam ellen irányuló elvetemült rabló terveikben. Nem volt olyan mozzanata az első világháborúban vereséget szenvedett német imperializmus újjáéledésének, ahol ne látnák az amerikai monopoltőke kezét. Ott volt az első világháború után, amikor Németország nehéziparát dollármilliókkal táplálták fel. Ott volt a nácizmus bölcsőjénél és közvetlenül anyagi támogatást nyújtott Hitler uralomrajutásához. Ott volt azokon a tárgyalásokon, ahol engedményekkel és ígéretekkel Kelet felé igyekeztek terelni az egyre növekvő étvágyú náci fenevad ..érdeklődését”. Előbb kölcsönökkel, aztán politikai segítséggel, végül országrészek és egész országok kiszolgáltatásával tömték a hitleri zsoldos benzinje a Rockefellereknek is hasznot hozott, s hogy a háború alatt Lisszabonban és Svájcban bizalmas tárgyalások folytak az amerikai és a német monopóltőke képviselői között a Szovjetunió közös megtámadására. A szovjet nép gigászi erőfeszítése, a szovjet hadsereg hatalmas erejű, küzdelme volt az, amely ezekre a tervekre döntő vereséget mért, legyőzte a náci fenevadat, kivívta a világ népeinek békéjét és felszabadított■ Európa és Ázsia számtalan országát. A népek nem feledkeznek meg a második világháború történelmi leckéiről. Ezért tömörülnek ma zárt sorokban a nemzetközi békemozgalom zászlaja alá. Ezért támogatják azt az országot, amely mindenkor a béke előharcosa és legnagyobb támasza volt: a Szovjetuniót. A fasizmus felett aratott világtörténelmi győzelem, népek sorának felszabadulása, a kínai forradalom győzelme, továbbá a népek szabadságküzdelmének kibontakozása az egész világon, alapvetően megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat és óriási módon megnövelte a béke megvédésének lehetőségét. A Szovjetunió vezette béketábor fölényben van a háborút akaró imperializmus erői felett A békét azonban csak kitartó, fáradhatatlan, egyetlen pillanatig sem lankadó áldozatos küzdelemmel lehet megvédeni. Ma minden a népek éberségén és áldozatkészségén múlik. — Nem és nem! — mondják százmilliók. Elég volt Coventryből és Oradourból, Lidicéből és Auschwitzból, az égnek meredő hídroncsokból, az üszkös házfalakból. Békés utasokat, hasznos tavakat szállító, gőzösök ússzanak a folyókon és tengereken, nyájak legeljenek és gyermekek játszanak a réteken, a gyárak kéményeiből felszálló füst a békés alkotás jeleit írja az égre, így gondolkoznak az egyszerű emberek mindenütt a világon. Annál nagyobb felháborodással látják, hogy az angol-amerikai-francia imperialisták ismét lángba akarják borítani a világot, s hogy ugyanazokkal az erőkkel szövetkeznek, ugyanazt a militarizmust állítják támadó terveik szolgálatába, mint amellyel egyszer már rátámadtak a Szovjetunióra és a békés népekre. A népekből gyűlöletet és elszánt tiltakozást vált ki a német imperializmus felélesztésének sötét látványa. A népek felháborodással látják, hogy Nyugat-Németországban visszaállították jogaikba a kruppokat és thysseneket, hogy a Ruhr-vidék és az egész nyugatnémet ipar teljes gőzzel dolgozik az új háború érdekében, hogy a bonni bábállamban gombamódra ütik fel a fejüket az új fasiszta szervezetek és hírhedt „katonai szövetségek”. Az amerikaiak Nyugat-Németországban maguk köré gyülekeztetik az elmúlt háború hivatásos bérgyilkosait: hitleri testőrtábornokokat, ejtőernyősdandárparancsnokokat, SS-vezetőket, kivégző táborok főpribékjeit. S mindezt akkor, amikor a Távol-Keleten — telhetetlen gyomrát. Ez az egész politika végső soron egyetlen célt szolgált: a Szovjetunió elleni támadó háború előkészítését A nyugati imperialisták egész háborús politikájénak betetőzése volt a gyalázatos müncheni egyezmény Münchenben az angol és francia, kormány — és az őket mozgató amerikai imperialisták — szentesítették Hitler és Mussolini terveit az európai népek leigázására Saját adott szavukat szégyenletesen megszegve, a Csehszlovákiával kötött szerződéseiket szemrebbenés nélkül felrúgva odadobták ezt az országot Hitlernek. Odadobták, mert Csehszlovákia — majd később Lengyelország, Magyarország és Románia — a Szovjetunió felé vezető útvonalat jelentette: odadobták, mert Hitler birodalmának erősítése, a csehszlovák, majd a lengyel, magyar, román ipar, közlekedés és mezőgazdaság kiszolgáltatása Hitlernek — fontos szerepet játszott az imperialisták szovjetellenes, háborús terveiben. Az imperialisták háborús világszövetséget terveztek a Szovjetunió ellen. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. A megnemtámadási szerződés, amelyet a Szovjetunió Németországgal kötött, felborította a nyugati imperialisták gyalázatos terveit, megakadályozta a világtörténelem leggaládabb összeesküvését. A háború nem úgy alakult, ahogyan a Wall Street és a City boszorkánykonyháiban kitervelték, de ez mit sem változtat azért, hogy Hitlerrel együtt ők a fő bűnösök emberek tízmillióinak, köztük magyarok százezreinek elpusztulásában. Az amerikai és a német monopóliumok üzleti és politikai kapcsolata még a háború alatt sem szünetelt. Ismeretes, hogy az angolszász repülőgépek, amelyek már akkor is olyan kegyetlen támadásokat intéztek a békés polgári lakosság ellen, az igazi hadicélpontokat kikerülték: nem bombázták a német nehézipar számos legkártékonyabb üzemóriását, minthogy azok javarészben saját érdekeltségeikhez tartoztak. Ismeretes az is, hogy a Coventry és London felé szálló német bombázók Koreában már át is tértek a nyílt agresszióra. Japánban pedig németországi politikájuk hasonmásaként ugyancsak talpraállítják a levitézlett agresszív erőket A népek elszántan tiltakoznak ez ellen. A német imperializmus felélesztéséhez nekünk is van néhány szavunk. Hogy is tűrhetnénk szó nélkül annak a támadó militarizmusnak a felélesztését, amelyhez történelmünk annyi sötét lapja, népünk annyi szenvedése fűződik? Mi minden idegszálunkkal ragaszkodunk szabadságunkhoz. De tudjuk azt, hogy e szabadság ára milyen drága volt, a szocializmus mennyi harcosának vére folyt érte. Szabadságunk hetedik évében tehát százszoros erővel tiltakozunk ősi ellenségünk életrekeltése ellen. És gyűlöletünk, védelmi elszántságunk ezerszeresére növekszik, ha azt látjuk, hogy népünk két olyan elvetemült ellensége szövetkezik egymással szabadságunk és az egész világ békéje ellen, mint az amerikai és a német imperializmus, s hogy e „szent szövetséghez” olyan rablók csatlakoznak, mint a fasiszta Tito és véreskezű bandája. Trumannak és zsoldoshadának sikerült elérnie, hogy az amerikai imperializmus neve ma éppúgy a vadállati kegyetlenség, a barbár vérszomj és rablási vágy gyűlölt jelképévé váljék szemünkben, mint néhány évvel ezelőtt a náci banditáké. Mi bizakodóan építünk, mert tudatában vagyunk erőnknek — a 800 milliós béketábor, a Szovjetunió vezette békeszerető emberiség erejének. De látva az amerikai imperialisták által szított háborús veszélyt látva, hogy népünk halálos ellenségei egyesülnek a béke elleni gyilkos szándékában, tudatában vagyunk felelősségünknek is és megsokszorozott erővel állunk helyt harci frontunkon, a békés élet építésének frontján. .. 3