Szabad Nép, 1951. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1951-11-16 / 268. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? * SZABAD NÉP A MAI SZÁMBAN ▼»*» Mini­t és Rusznyák István elvtársak nyilatkozat* élményeikről (2. old.) — Révai elvtárs beszéde a füleld dolgo­zókhoz a csehszlovák-magyar kulturális szerződés megkötése alkalmából (3. old.) — Bolgár jegyzék Jugoszláviához a­ soroza­tos határsértések és diverziós cselekmények miatt (3. old.) — Az ENSZ kedd délutáni ülésén a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország küldötte leleplezte Jugoszlávia csődbejutott veze­tőinek újabb provokációját (4. old) — Molnár Gyula, sztaha­novista főaknász munkamódszere (5. old.) — Műszaki vezetőink a verseny sikeréért (6. old.) , ^ MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI IX. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1951. NOVEMBER 16 A falu kommunistái kommunistának­­lenni, pártunk tagjának lenni, nagy megtisztelte­tés, de egyben nagy felelősséget is jelent. A párt és a dolgozó töme­gek is magas követelményeket ál­lítanak minden párttag elé. El­várják tőle, hogy odaadóan és hűségesen, szerényen, önfeláldo­­zóan és bátran harcoljon a nép ügyéért, a párt er­ősítéséért, a szo­cializmus építéséért. A párttag mindennap, minden tettével vizsgát tesz abból, hogy mennyire érde­melte ki az élcsapat tagságát. A mindennapos harc közben vetkőzi le hibáit és fejleszti ki az értékes, új, szocialista jellemvonásokat. A harc tüzében ég ki belőle a salak és edződik maga nemes acéllá. Ennek a harcnak, amely kifej­leszti az új módon gondolkodó, a nép és állama iránt mélységesen hű és odaadó embereket — különö­sen nagy a jelentősége falun. A fa­lusi kommunistáknak nemcsak a falusi kizsákmányolok, a kulákok ellen kell harcolniok. Harcolniok kell a letűnt kapitalista uralom be­folyásának maradványai ellen is. Dolgozó parasztságunk sokat fej­lődött és állandóan fejlődik gon­dolkodásában, öntudatában. De nem halt még ki a falun an­nak a gondolkodásnak a marad­ványa, amelynek számára a mesgye szélén végződött a világ, amely a szomszédot is idegennek tekintette, akinek jó vagy rossz sorsához neki semmi köze, amelynek közömbös volt a közösség, a haza ügye. Meg­van még annak a gondolkodás­nak a maradványa, hogy mindenki csak a magáéval törődjék. Vannak még a falun ma is olyanok —és nemcsak kulákok —, akik azt hi­szik, hogy tartósan gazdagodhat­nak azon, ha a nép államát meg­károsítják, rövidlátó módon, kap­zsiságból saját jövőjüket lopják meg. A falusi kommunistának harc­ba kell szállnia ezzel a gondolko­dásmóddal. Az a hivatása, hogy szavaival és tetteivel, meggyőzés­sel és példaadással szocialista magatartásra, hazafias áldozatkész­ségre, a nép és a haza önfeláldozó szolgálatára nevelje a falu min­den dolgozóját. A kommunistának példát kell mu­tatni a pártonkívüli tömegeknek, magával kell őket ragadnia. A kom­munista cselekedeteit az a felisme­rés szabja meg, hogy az egyén sorsa összefügg az ország fejlődésé­vel s a haza felvirágoztatása nélkül az egyén sem boldogulhat. A kom­munista lelkiismeretesen és példa­adó módon teljesíti minden köteles­ségét a nép állama iránt. Ezért az a büszkesége, ha az elsők közt van a beadásban, mintaszerű gondos­sággal és idejében műveli meg a földet, bátran és kezdeményezően alkalmazza a földművelés és állat­­tenyésztés új, korszerű módszereit. Példát ad arra, hogyan kell telje­síteni mindazt, amit a népi állam polgáraitól megkövetel a munká­ban, kötelességteljesítésben. Ezen keresztül gyarapszik, ezen keresztül mutatja meg dolgozótársainak is, mi az egyéni felemelkedés egyedül járható útja a dolgozó nép orszá­gában. A kommunista nem éri be azzal, hogy önmaga becsülettel helytáll a munkában és a kötelességteljesítés­ben, hanem küzd faluja becsületéért is. Fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy példája nyomán a község többi dolgozói is teljesítsék haza­fias kötelességüket. Küzd azért, hogy falujában magasabbra nőjön a búza, tömöttebb legyen a kalász, teh­et­ b­ a földművesszövetkezet magtára.­ Felvilágosít, tanácsot ad, mozgósít és­ bírál is. Éberen ügyel arra, miben mesterkedik a kulák, vagy a nép más ellensége, s ha észreveszi a kártevő szándékot, mindenféle szomszéd­ságra-koma­ságra való tekintet nélkül kímélet­­lenül leleplezi azt. Állást foglal, kiáll a dolgozó nép, a közösség igaz ügye mellett faluja minden fontos kérdésében. Egyszóval: harcol azért, hogy ne csak maga, de faluja se ke­rüljön a hátulkullogók, a haza fel­­virágozását késleltetők közé — mert az egyiket éppen úgy a maga szé­gyenének tartaná, mint a másikat. Arra büszke, ha községe az élen­járók közt halad s hogy ebben — sokszor talán névtelenül — neki is része van. De a siker nem teszi önelégültté, hanem egyre nagyobb eredmények kivívására ösztönzi. A kommunista párttag a falu és az ország ügyét a sajátjának érzi s ugyanakkor tudja, hogy az ő mun­kája is a hazát erősíti, országod ügy, hozzájárulás a béke védelmé­hez. Nem azt mondja, amit az el­maradottak: „Mit számít az én munkám, hiszen az csak egy csepp a tengerben” — hanem visszafor­dítja a mondást és azt vallja: „Az én munkám is egy csepp, amely millió társam munkájával együtt tengerré nő.” Nemcsak magáért fá­radozik, hanem a dolgozó nép or­szágáért is, amelytől egész népe olyan felmérhetetlenül sokat kapott; az ötéves tervért, amely még az ed­diginél is többet nyújt a dolgozók­nak, a békéért és a szocializ­musért, amely a maga, családja és népe életét és jövőjét jelenti. Olyan hitet és lendületet ad ez a kommu­nista munkájához, amely minden nehézségen átsegíti. Nincs olyan ál­dozat, amelytől visszariadna, mert érzi, hogy minden harc, amelyet a párt vezetésével, népünk érdekeiért a dolgozók támogatásával folytat, csak győzelmes lehet. Azt a kommunistát, aki így érez és így cselekszik, a falu minden dolgozója a község egyik vezetőjé­nek tekinti. Olyan embert látnak benne, akihez bizalommal fordul­hatnak, aki gondjukat, bajukat a szívén viseli, s akit nem az egyéni haszonlesés, hanem a nép iránti szeretet vezet minden tettében. Megbíznak benne, mert állhatato­san küzd értük és mert lát­ják, hogy követi Rákosi elvtárs sza­vát, a párt szavát. Az ilyen párt­tag, aki a dolgozók harcos veze­tője, megérdemli a megtisztelő „kommunista” elnevezést. De összeférhetetlen a kommu­nista erkölccsel az, hogy valaki megszegje a nép államának törvé­nyeit, azokat a törvényeket, amelyek őt és dolgozó társait védik a tőkés világ visszatérte ellen. Összeférhe­tetlen a kommunista magatartással, hogy valaki megkárosítsa a nép ál­lamát, hogy — önmagára és párt­jára szégyent hozva — megpróbál­jon kibújni például a beadás alól. Hogyan is lehetne a kommunista párt méltó tagjának nevezni azt, aki maga spekulál, a dolgozók ál­lamának kárára, dolgozótársai ro­vására próbál meggazdagodni. Nem, ez összeférhetetlen a kommunista magatartással. És a kommunista nem tűri azt sem, hogy mások spe­kuláljanak a nép, az állam rová­sára. A kommunistának kíméletlen és következetes harcot kell folytat­nia minden ilyen jelenség ellen. Ehhez a harchoz erőt ad minden kommunistának az, hogy maga mö­gött tudja a pártot, egynek érzi magát erős pártunkkal. Tudja, a párt minden tagjától elvárja, hogy önfeláldozóan küzdjön a párt poli­tikájáért, határozatainak végrehaj­tásáért, a kormány rendeleteinek, a dolgozók törvényeinek betartásáért. Ezt várják el a falu kommunistái­tól a dolgozó parasztok öntudatos tömegei is. Kommunistának lenni — annyit jelent, mint bátran, önfeláldozóan, nehézséget nem ismerve harcolni pártunk, népünk, hazánk javáért. Falusi pártszervezeteinknek, az új falusi pártvezetőségeknek ebben a szellemben, a kommunista helytál­lás szellemében kell nevelniük a párttagokat és tagjelölteket, s ezen keresztül a falu egész dolgozó né­pét A bányaüzemek versenyében szerdán a Kisterenyei Szénbányák Tordas-üzeme érte el a legjobb eredményt November 14-én, szerdán a követ­kező sorrend alakult ki a bányaüze­mek versenyében: NAGYÜZEMEK:­­ Petőfi Szértbá­nyák Petőfi-üzem 110.9 százalék, 2. MESZHART Szénbányák Pécs, Vl-as akna 108,5 százalék. A legrosszabbul ezen a napon a Várpalotai Szénbányák Ferenc-mező és az Oroszlányi Szén­bányák XVIII-as aknája dolgozott KÖZÉPÜZEMEK: 1. Kisterenyei Szénbányák kisteleki aknaüzeme 114.2 százalék, 2. Kisterenyei Szénbányák Déti-üzem 113.2 százalék. A leggyen­gébben e napon a Pilisi Szénbányák Északi-üzeme, valamint a Tatabánya Felső, Sikvölgy dolgozott. KISÜZEMEK: 1. Kisterenyei Szén­bányák Tordas-üzeme 117.5 százalék, 2. Zagyvai Szénbányák Karancs-üzeme 117.1 százalék Ezen a napon a leg­rosszabbul a Tokod! Szénbányák Mo­gyorós-üzeme és a Bükkaljai Szénbá­nyák Alacska-üzeme dolgozott. TELJESÍTSE GYORSAN MINDEN KÖZSÉG AZ ŐSZI GABONAFÉLÉK VETÉSTERVÉT! Az őszi gabonafélék vetésének végső határideje október 30-án lejárt. Erre az időpontra községek százai teljesí­tették az őszi kalászosok vetéstervét. Igen sok községben olyan korán fejez­ték be a vetési munkákat, amilyenre eddig a község életében még nem volt példa. Emellett több helyen nem tartották be a minisztertanács határozatát. Nem tudtak megbirkózni a sok munkát adó betakarítás mellett a vetéssel, elsősor­ban azért, mert a vetéstervet községi tanácsaink egyes vezetői nem tekin­tették törvénynek, olyan feladatnak, amit határidőre mindenképpen teljesí­teni kell. Egyes községekben pártszer­vezeteink sem tartották szemüket a vetési munkán. Teret engedtek az osz­tályellenség hazug híreszteléseinek és a maradi gondolkodású dolgozó parasz­tok véleményének. Koppányszántón ezideig csak 67 szá­zalékra teljesítették az őszi vetés ter­vét, pedig itt is meg lett volna a mód a határidő betiltására. A tanács azonban elmulasztotta az egyik legkézenfekvőbb feladatát, az iga- és gépi erő pontos számba­vételét, ellenőrzését, így történt meg, hogy például Szőke György kulák két traktorja nem vég­zet vetőszántást. Az enyingi járási ta­nácsot is súlyos felelősség terheli. Nemcsak az igaerő jó kihasználásával, de a kulákok „munkájának” ellenőr­zésével sem törődtek, így történhetett meg, hogy Mátyás József, Keresztes Károlyné, Kis István és Lövi Jánosné kulákok hosszú időn keresztül szabo­tálhatták az őszi vetést. Emellett úton­­útfélen arról beszéltek, minek olyan korán vetni, kár sietni, ráérünk még. A népnevelők nem vették fel az ilyen hangok ellen a harcot, nem mondták el, hogy azok a dolgozó parasztok, akik a múlt évben korán vetettek, gaz­dag termést takarítottak be. Az ellen­őrzés hiánya, a gyenge népnevelő­munka az oka­ annak, hogy Lepsény­ben mindmáig nem teljesítették a ve­téstervet, nem vetették be őszi kenyér­gabonával a község szántóterületének 35 százalékát. Sárszentágotán hasonlóképpen hát­ra van a vetési munkák egy része. Itt a tanács még egyetlen alka­lommal sem ellenőrizte, hogy az egyes fogatok elvégzik-e a minisz­teri rendeletben előírt mennyiségű őszi munkát. A helyi tanácsok munkájában meg­mutatkozó hibák nem egyszer a já­rási tanácstól erednek, így van ez a bajai járásban is. A járási tanács el­nökének ugyanis az a véleménye, hogy határidő ide, határidő oda, még ha nagyon szorítanak is a munkák, ak­­or sem lehet vasárnap venni. .Nem csoda, hogy a bajai járásban nem­csak vasárnap nem megy a munka, de a hétköznapokon sem halad kellő ütemben. A járás egyénileg dolgozó parasztjai jóval a határidők után ez­­idáig a búza vetéstervét 85, a rozsét 60, az ősziárpáét pedig 61 százalékra teljesítették. Tolna megyében a szekszárdi és a paksi járás áll legrosszabbul a vetés­terv teljesítésével. A ..járások közti versenyben ők vannak az utolsó he­lyen. Ezt úgy látszik semmibe sem vették a járási tanácsok, mert jófor­mán semmit nem tettek az utóbbi időben azért, hogy elkerüljenek erről a helyről, hogy gyorsan teljesítsék az őszi vetés tervét. Ez az oka annak, hogy az elmúlt napokban jóformán alig növekedett a gabonával bevetett terület nagysága. A szekszárdi és a paksi járások példája arra figyelmeztet, hogy egyes tanácsszerveink még most sem ébred­tek fel s nem tartják fontos felada­tuknak az őszi gabonafélék vetéstervé­nek mielőbbi gyors teljesítését. A ter­vet törvény írja elő, betartása min­den termelő, minden község, minden járás és megye számára kötelező. Tömegszervezeteink, állami gazdaságaink, termelőszö­vetkezeteink a vasárnapi gyapot­szedésre készülnek Ez évben a gyapotvetés megnöveke­dett területe és a jó termés lehetővé teszi, hogy textilipari nyersanyag szükségletünk jórészét hazai termésből biztosítsuk. Mindenütt, ahol év köz­ben betartották az agrotechnika sza­bályait, gondosan ápolják a gyapot­­vetéseket, jó termést takarítanak be. A törökszentmiklósi Dózsa ter­melőszövetkezet például 20 holdas gyapotföldjéről eddig már több mint 120 mázsa gyapotot szállí­tott el. A jászberényi Március 15. termelőcsoport 11 holdas tábláján 6 mázsa lett a holdankénti átlag­termés. A termés beérett, csak a szedési munka van hátra. Ez pedig rendkívül sürgős. A kikovadt gyapotban egy­­egy nagyobb eső, szél, vagy kisebb fagy rengeteg kárt tesz. Rontja a gya­pot minőségét s így a termés értéke jelentősen csökken. A megérett gyapot betakarítása érdekében éppen ezért minden munkaerőt mozgósítani kell. Ki kell használni a mostani jó idő­járás minden percét. Tudják ezt gyapottermelő állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink dolgozói és vezetői is. Éppen ezért vasárnapi munkára készülnek. Mun­kájukat az ipari dolgozók, a tömeg­szervezetek tagjai segítik. A Debreceni Járóműjavítóból például mintegy szá­zan készülnek a vasárnapi gyapotsze­désre. A debreceni Béke tszes dolgo­zóinak segítenek a „fehér arany” be­takarításában. Hajdú megyében egyéb­ként több község és város tömegszer­vezeteinek tagjai indulnak harcba va­sárnapi munkájukkal az őszi esők és fagyok által veszélyeztetett gyapotter­mésért. A megye vezetői úgy számíta­nak az eddigi jelentések szerint, hogy mintegy hétezer MNDSZ- és DISZ- tag vesz részt a munkákban. Tolna megyében a szekszárdi magasépítési vállalat, a népboltok dolgozói és a tömegszervezetek tagjai készülődnek a vasárnapi munkára. Háromtagú szovjet küldöttség érkezik a zenei hét ünnepségeire A szombaton este ünnepélyesen megnyíló első magyar zenei héten a szovjet zeneművészetet a háromtagú zeneszerzőküldöttség képviseli. A kül­döttség vezetője Tyihon Hrennyikov, a szovjet zeneszerzők szövetségének főtitkára. Tagjai: Jurij Saporin és Kirill Molcsanov. A szovjet vendégek három zene­szerzőnemzedéket képviselnek. Jurij Saporin 1918-ban végezte konzerva­­tóriumi tanulmányait. Kétszer kapott Sztálin-díjat, az Orosz Szövetségi Szocialista Szovjet Köztársaság érde­mes művésze. Jelentősebb művei: Ro­máncok Puskin-versekre, Kulikov me­zején című szimfonikus kantátája, Távoli ifjúság­i dalciklus, Rege az orosz földért vívott csatáról és a De­kabristák című operája. Tyihon Hrennyikov a moszkvai kon­zervatóriumot 1936-ban végezte el. Már egy évvel előbb feltűnt zongora­­versenyével a leningrádi nemzetközi fesztiválon. Igen termékeny színpadi, film- és tömegzene-komponista. Ezen­kívül több szimfóniát és operát szer­zett, közülök a Frol Szkobejev című operát­ 1950-ben mutatták be. Film­zenéjéért Sztálin-díjjal tüntették ki. Kirill Molcsanov 1949-ben fejezte be konzervatóriumi tanulmányait. Nyomban utána mutatták be a Ba­­zsov-mese alapján írt Kővirág című operáját." A zenei hét iránt dolgozóink kö­rében igen nagy, az érdeklődés. A Zeneművész Szövetségben felállí­tott rendezőirodához egymás után) érkeznek a szakszervezetek, s a kü­lönböző tömegszervezetek és a hon­védség tagjainak részvételi jelentke­zései. A zenei hét keretében öt szim­fonikus hangverseny, három énekkari koncert, két kamarai és szólóest, két szórakoztatózene-hangverseny és egy operaelőadás mutatja be zeneéletünk eredményeit. Ezenkívül hat vitaülé­­sen beszélik meg az időszerű zene­szerzői problémákat. M. M. Dubinyin akadémikus vezetésével megérkezett a szovjet küldöttség az országos magyar vegyészkongresszusra Szerdán este M. M. Dubinyin aka­démikus vezetésével megérkezett az országos magyar vegyészkongresz­­szuson részvevő szovjet vegyészkül­döttség. A vendégeket Erdey-Grúz Tibor akadémikus, a Tudományos Aka­démia főtitkára, Hevesi Gyula aka­démikus, az Akadémia műszaki tago­zatának titkára, a Magyar Kémikusok Egyesülete részéről Sattler Tamás fő­titkár, valamint a műszaki és tudo­mányos egyesületek számos képvise­lője fogadta. Üdvözlésükre megjelent Nikolaj Nikolajevics Bobrisev, a Szov­jetunió magyarországi nagykövetsé­gének első tanácsosa, Jurij Nyikola­­jevics Csernyikov, a szovjet nagykö­vetség titkára és Ivan Petrovics Kar­­galcev, a VOKSZ magyarországi meg­bízottja. Erdey-Grúz Tibor üdvözlő szavai­ban hangsúlyozta, hogy a magyar ve­gyésztársadalom örömmel köszönti a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának küldötteit, akiknek a kongresz­­szuson való részvétele hatalmas se­gítséget jelent a kongresszus mun­kájában.

Next