Szabad Nép, 1952. szeptember (10. évfolyam, 208-237. szám)

1952-09-01 / 208. szám

Lenin-Sztálin pártja a kommunizmus felé vezeti a szovjet népet A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága elhatározta­, hogy 1952 október 5-re összehívja a párt­ soron következő XIX. kongresszusát A kon­gresszus megvitatja az SZK(b)P Központi Bizottságának.­beszámolóját, az SZK(b)P központi számvizsgáló bizottságának jelen­tését, a Szovjetunió fejlesztését szolgáló 1051­— 1955 évi ötéves terv irányelveit, az SZK(b)P szervezeti szabályzatának módo­sításait s megválasztja a központi párt­szerveket. Az SZK(b)P XIX. kongresszusának ösz­­szehívása kiemelkedő esemény a Szovjet­unió Kommunista Pártjának életében, az egész szovjet nép életében. Az SZK(b)P XIX. kongresszusa óriási nemzetközi jelen­tőségű esemény A kongresszusként sokkal a dicsőséges történelmi emléknap, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 35. évfordulója előtt ül össze, annak a forradalomnak évfordu­lója előtt, amely az egész emberiség tör­ténetében gyökeres fordulatot jelentett a régi kapitalista világtól az új szocialista világ felé. A szovjet nép világtörténelmi jelentőségű vívmányai, hallatlan sikerei elválaszthatat­lanul összekapcsolódnak a bolsevik párt­tal, Lenin és Sztálin nevével. A Szovjet­unió dolgozói a kommunista párt vezeté­sével, Sztálin elvtárs irányításával meg­valósították azt a nagyszabású program­­mot, amelyet Sztálin elvtárs dolgozott ki az ország szocialista iparosítására és a mezőgazdaság kollektivizálására, s ezzel a Szovjetunió erős ipari és kolhozhatalommá, a béke és a szocializmus elődjévé vált. Az SZK(b)P XVIII. kongresszusán Sztálin elvtárs beszámolójában, amely a kommunizmus programmja lett, s további lépést jelentett a marxista-leninista elmé­let fejlődésében, a párt és az egész szov­jet nép elé a következő nagy történelmi feladatot tűzte: a legközelebbi 10—15 év folyamán gazdaságilag, vagyis az egy főre jutó termelés mennyisége tekintetében utol kell érnünk és túl kell szárnyalnunk a főbb kapitalista országokat, hogy megteremtsük országunkban a termékbőséget, s ennek eredményeként «áttérjünk a kommunizmus első szakaszáról a második szakaszra». A szovjet nép ujjongva fogadta a sztálini programmot, s lelkesen fölsorakozott a Programm végrehajtására A hitleri Németország álnok támadása megszakította a szovjet dolgozók békés építőmunkáját. Sztálin és a bolsevik párt hívó szavára a szovjet nép hadra kelt a fasiszta területrablók ellen, s minden ere­jét a Nagy Honvédő Háború megvívására összpontosította A háború követelményei­nek megfelelően átszervezte egész munká­ját, a front érdekeinek és az ellenség szét­verésére irányuló feladatoknak rendelt alá mindent. A Nagy Honvédő Háború idején különös erővel mutatkozott meg a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége, a Szovjetunió népeinek barátsága, az éltető szovjet hazafiság, azok a fennkölt és ne­mes tulajdonságok, amelyekre a bolsevik párt nevelte a szovjet népet A szovjet nép Lenin—Sztálin pártjától lel­kesítve, a­ fasiszta hódítók elleni áldozatos harcban nemcsak hazája szabadságát és függetlenségét védte meg, hanem Európa népeit is fölszabadította a német fasizmus igája alól megmentette a világ civilizá­cióját a fasiszta pogromlovagoktól. Amikor a Szovjetunió legyőzte a hitleri Németorszá­got, a közép- és délkeleteurópai országok egész sora elszakadt a kapitalizmus tábo­rától, s megteremtette a népi demokratikus rendszert. A Szovjetunió, a második világ­háborúban aratott történelmi győzelmével fényesen bebizonyította az egész világ előtt a szovjet társadalmi és államrend hatal­mas életerejét, a szovjet fegyveres erők hatalmát. A szovjet nép sose tört más országok területi épsége és állami szuverenitása el­len. A Szovjetunió Kommunista Pártja­ a szovjet kormány és minden szovjet ember a lenini-sztálini békepolitikához híven már a második világháború évei alatt a háború utáni békés építésre, a népek szövetségé­nek és barátságának megszilárdítására gon­dolt. Ámde máskép gondolkodtak és cseleked­tek a kapitalista országok, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és Anglia kormánykörei. Még folyt a háború a fa­siszta Németország ellen, s ezek már a Szovjetunió ellen áskálódtak. Kitervelték, hogy a lehetőséghez képest megkímélik Nyugat-Németország hadiipari potenciálját, megmentik a lefogott háborús bűnös náci­kat, s átveszik a hitlerista katonai kádere­ket. Ezért indították meg a Szovjetunió el­len a «hideg háborút», s ezért vetették ak­cióba a rágalmazó propaganda legaljasabb eszközeit.­ Felkorbácsolták a háborús hisz­tériát, zsaroltak az atombombával, katonai támaszpontokat építettek a Szovjetunió kö­rül, agresszív szövetségeket és tömböket szerveztek, lázas fegyverkezési versenyt indítottak. Ma már mindenki látja az Egyesült Államok és a csatlósok agresszív politikájának gyümölcseit: a kapitalista or­­ságokban a hadiipar mérhetetlen felduz­zasztása miatt tönkremegy a békeipar, megszűnik a polgári célú építkezés, nő a munkanélküliség, emelkednek az egyenes és közvetett adók, fokozódik a dolgozók kizsákmányolása és elnyomorodása. A Szovjetunió a kapitalista országokkal ellentétben a hitleri hadigépezet és a japán imperializmus szétzúzása után teljes erejé­ből igyekezett, hogy végrehajtsa a szo­cialista állam gazdaságának és kultúrájá­nak továbbfejlesztésére irányuló program­mot, amelyet I­V. Sztálin 1946 február 9-i választási beszédében fejtett ki. «Az új öt­éves terv fő feladata — mondotta Sztálin — az ország tönkretett területeinek helyre­­állítása, az ipar és a mezőgazdaság hábo­rú előtti színvonalának visszaállítása, s ezt követőleg ennek a színvonalnak túl­szárnyalása többé-kevésbbé jelentős mér­tékben­. A szovjet nép e történelmi programm megvalósításáért vívott küzdelmében nagy sikerekre hivatkozhat. A Szovjetunió ipara a negyedik ötéves tervet négy év és 3 hó­nap alatt teljesítette A szovjet kormány már két évvel a második világháború be­fejezése után pénzreformot hajtott végre, megszüntette a jegyrendszert minden élel­miszerre és iparcikkre vonatkozólag, s év­ről évre csökkenti a közszükségleti cikkek árát. A kommunista párt vezetésével az or­szágban óriási természetátalakító munkák bontakoznak ki, hatalmas mezővédő erdő­sávok, öntöző és vízellátó csatornarendsze­rek és mesterséges víztárolók létesülnek. A Volga és a Dnyepr, a Don és az Amu- Darja .Emellett épülő grandiózus hidro­technikai művek, amelyek közül az elsőt, a Leninről elnevezett Volgo-Don hajózható csatornát már meg is nyitották, mind-mind a kommunista holnap előhírnökei. Világító­­tornyok: az egész emberiségnek mutatják a jövőbe vezető utat. A kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremté­sével­ együttjár a szovjet dolgozók jólété­nek és kultúrájának emelése. Lenin—Sztálin pártja fáradhatatlanul gondoskodik a szov­jet dolgozók anyagi és szellemi igényei­nek kielégítéséről, s roppant munkával fá­radozik a dolgozók kommunista nevelésén. «A Szovjetunió Kommunista Pártjának ma legfőbb feladata, mondja a Szovjetunió Kommunista Pártja módosított szervezeti szabályzatának tervezete, hogy a szocializ­musról a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján fölépítse a kommunista tár­sadalmat, szüntelenül emelje a társadalom anyagi és kulturális színvonalát, az inter­nacionalizmus és az egész világ dolgozói­val való baráti kapcsolatok megteremtésé­nek szellemében nevelje a társadalom tag­jait, állandóan erősítse a szovjet haza aktív védelmét ellenségeinek agresszív cselekede­teivel szemben. Az ötödik ötéves terv a Szovjetunió nép­gazdaságának új, hatalmas föllendítését tűzi ki célul. E terv teljesítése nagy lé­péssel viszi előre a szovjet népet a szo­cializmusból a kommunizmusba való fejlő­dés útján. Az ötödik ötéves terv irányelvei az ipari termelés színvonalának az ötéves időszak alatt körülbelül 70 százalékos eme­lését, az állami eszközökből végrehajtandó ipari beruházásoknak az 1946—1950. évihez viszonyítva körülbelül megkétszerezését, a Szovjetunió nemzeti jövedelmének leg­alább 60 százalékos növelését irányozza elő. A kommunista építés nagy terveinek megvalósításáért folyó küzdelemben Lenin— Sztálin pártja a szovjet nép vezető és irá­nyító ereje. A Szovjetunió­­Kommunista Pártja módosított szervezeti szabályzatá­nak tervezete visszatükrözi azokat az óriási tapasztalatokat, amelyeket a párt a XVIII. kongresszus óta eltelt évek alatt halmozott föl a pártépítésben, még magasabb fokra emeli a kommunista párttag címét és je­lentőségét, teljesebben határozza meg a párttagok kötelességeit. Minden kommunista és munkáspárt lel­kesen fogadta az SZK(b)P XIX. kongresz­­szusának az 1951—1955. évi ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelveit és a Szovjet­unió Kommunista Pártja módosított szer­vezeti szabályzatának tervezetét. Ezek a tervezetek óriási visszhangot keltettek a nemzetközi munkásmozgalomban. A Szovjetunió népgazdaságának újabb hatalmas arányú fejlődése, a béke, a demo­krácia és a szocializmus nagy tábora élén menetelő szocialista hatalom erejének gya­rapodása őszinte örömmel tölti el a föld­kerekség egyszerű embereit. Melegen üdvözlik az SZK(b)P XIX. kongresszusát, helyeslik a Szovjetunió fejlesztésének ötö­dik ötéves tervét, amely az egész világ elé tárja a szocializmus nagyszerű életere­jét, a szocialista gazdasági rend szembe­tűnő előnyeit a kapitalista rendszerrel szem­ben. A világ minden becsületes embere tudja, hogy a Szovjetunió békés gazdasági és kulturális építésének ötödik ötéves terve még inkább megszilárdítja és kiszélesíti a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok gazdasági együttműködését, valamint a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak fej­lődését mindazokkal a­z országokkal, ame­lyek az egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyök alapján kívánják fejleszteni a keres­kedelmet. A világ­ szabadságszerető népei, a föld­kerekség minden táján élő jóakaratos em­berek a Szovjetunióban látják a békének és a népek biztonságának jelképét, a de­mokratikus szabadságjogok megtestesülé­sét. Az egész haladó emberiség, minden szabadságszerető nép a Szovjetunióhoz, s Sztálinnak, a dolgozók nagy vezérének és tanítójának nevéhez fűzi a tartós és szi­lárd békébe, a boldog jövőbe vetett remé­nyeit. (A «Tartós békéért, népi demokráciáért!» legújabb számának vezércikke.) A „Szabad Nép" postájából Levél gyakorlóéves pedagógusokhoz Bedekovics István, az iharosberényi általános iskola igazgatója a «Szabad Nép» en keresztül intézi alábbi levelét az Esztergomi Tanítóképzőben végzett Gogols Lívia és Túri Nona gyakorló­­éves pedagógusokhoz, akik oklevelük megszerzése után nem fogadták el be­osztásukat Iskolánkban megkezdődik a tanítás A fiatalok ismét egy évvel közelebb jutnak céljukhoz._ Nekünk kell előkészíteni az utat, hogy tudással jól felvértezve kerüljenek az életbe. Szép feladat ez. Új embereket kell nevelni, akik majd felnőtt korukban a mi egyre szépülő hazánk építői, ha kell hős védelmezői lesznek. A szülők ránk, pedagógusokra bízták legféltettebb kincsü­ket: a gyermeket. Ti most végeztétek el a tanítóképzőt, s nyomban megkaptátok a beosztást is. Is­kolánk tanárai és diákjai szeretettel vár­tak benneteket. Nem jöttetek közénk, má­sutt, «könnyebb» munkára helyezkedtetek el. Nem gondoltatok arra, hogy milyen nagy szükség van a ti munkátokra itt is. Államunk minden segítséget megadott, hogy nyugodtan tanuljatok és mint jól­­ képzett pedagógusok segítsetek a fiatal nemzedék nevelésében. Elfelejtkezzetek kö­telességetekről! Mi, idősebb pedagógusok még jól emlékezünk a múltra, elevenen él bennünk annak az időnek az emléke, ami­kor a­ jeles és kitűnő oklevéllel a zsebünk­ben évekig kóboroltunk állás nélkül, in­­ségmunkára kényszerültünk, mert élnünk kellett Ma már nem vagyunk a «nemzet nap­számosai», megbecsülnek és szeretnek ben­nünket. emberhez méltó fizetést kapunk Gondoljatok arra, hogy vár benneteket az iskola Mi itt Iharosberényben kevesen vagyunk s a ti munkátokra is számítunk Várjuk tőletek, hogy beállják az új em­berek kovács­­ közét Bedekovics István általános iskolai igazgató, Iharosberény (Somogy megyei ) A termelőszövetkezeti mozgalom erősödése Mélykúúton Két III típusú termelőcsoport műkö­dött eddig Mélykúton Mindkét csoport Szépen erősödött a megalakulás óta A csoporttagok pártoktatásban, szakmai kép­zésben vettek részt, utána még eredmé­nyesebb lett a munkájuk Az idén is élen­jártak mind a tavaszi, mind a nyári mun­kában, példát mutattak az egyénileg dol­gozó parasztoknak. Gabonából 1,2 má­zsával jobb termést takarítottak be, mint a kis parcellán gazdálkodók Ugyanez ta­pasztalható a kapásnövényeknél is. Kuko­ricából például átlagosan 20 mázsás ter­mést várnak, sőt a Termőkalász csoport­­nál van olyan terület is, ahol 25 mázsát is terem holdja Gyapotból 5 mázsás termést várnak holdankint A cso­portok fejlődését bizonyítja, hogy gyara­podott állatállományuk is A Márnán Kató csoportnak például már több mint ezer sertése, 45 szarvasmarhája van A község egyénileg dolgozó parasztjai állandóan figyelemmel kísérték a csoportok munkáját, meggyőződtek eredményeikről. Látták azt is, hogy államunk a gépek se­gítségével az idén mind nagyobb támo­gatást adott a termelőcsoportoknak. A Há­mén Kató tszcs-ben kombájn, a Termőka­lászban meg aratógép vágta a gabonát De­­nemcsak az aratásban, a növényápo­lásban i­s segítségükre volt a­­ gép. Ezeket az eredményeket ismertettük a dolgozó parasztokkal, akik közül egyre többen érdeklődtek a szövetkezeti gazdál­kodás iránt. Egymásután alakultak az elő­készítő bizottságok. Mindezt persze nem nézték tétlenül a kulákok. Igyekeztek lebeszélni a dolgozó parasztokat a csoportbalépésről. Minorics Béla és Maczkó Gábor kulák azt sugdos­ták a dolgozó parasztok fülébe: «csak menjetek a csoportba, ha vályút akartok magatoknak» A kulákok aljasságait nyomban a kisgyű­­lésen lelepleztük és hangszórón ismertet­tük gaztetteiket. Ez is segített abban, hogy augusztus 16-tól egy hét alatt öt új III. típusú termelőcsoport ala­kult a­ községben. A Lenin tszcs ötven csa­láddal, 450 holdon alakult. Az Új Életbe 58 család 400 hold földjével kérte felvéte­lét A Petőfi csoportban 25 család, a Kossuth és az Alkotmány tszcs-ben 26—26 család írta alá a belépési nyilatkozatot. Nap mint nap tovább nő az új belépők száma, mert a­ dolgozó parasztok tudják azt, hogy szövetkezésükkel teremtik meg jólétüket. Szabó István párttitkár, Mélykút Bács-Kiskun megye Traktorvezetőink becsületet szereztek az előhántós ekének Nagyon csodálkoztam, amikor a napok­ban arról olvastam az újságban, hogy egyes gépállomásokon nem használják az előhántós ekéket Némely helyen ugyanis az a nézet terjedt el, hogy az előhántós ekét nem bírja el a G—35-ös traktor Ez véleményem szerint a vezetők hibája. Min­den igazgató és mezőgazdász jól ismeri az előhántós eke fontosságát, s kötelessé­ge felvilágosítani erről a traktorvezetőket is. A mi gépállomásunk dolgozói is az idén szántanak először előhántós ekével. Éppen ezért jóval a munka megkezdése előtt be­széltünk az elvtársakkal Elmondottuk, hogy a jó termés egyik legfontosabb feltétele az előhántós ekével végzett fő szántás. A ter­melőszövetkezeti traktorvezetők maguk kö­vetelték hogy szövetkezetükben az újfajta ekével szánthassanak, hiszen számukra sem mindegy, hogy mennyi termény jut majd egy munkaegységre Traktorvezetőink becsületet szereztek az előhántós ekének. Kardos István és Cseh István, a kisszékelyi Felszabadulás föld­jein G-35-ös traktorral napi 6,5 holdat szántanak meg 25 centiméter mélyen Az eddigi legjobb eredmény Fejes Bertalané, aki hét holdat szánt fel egy műszakban Most már a szövetkezetek maguk követe­lik az előhántós eke használatát Hiszen mindnyájan jól látják, milyen kitűnő mor­­zsalékos lesz a talaj az előhántós eke nyo­mán, s tudják, hogy az ilyen földön fel­tétlenül jobb lesz a termés. Mészáros Gyula vezetű mezőgazdász, Pincehely, gépállomás Tolna megye Új vízvezeték épült Óbudán Óbuda a múltban sáros, poros, szűk ut­cácskáiról, omladozó, penészes falú, ned­ves házairól volt nevezetes. Az örökké bűzlő szemétdombok ezernyi népbetegsé­get terjesztettek. Bár a statisztikai­­adatok szerint ez volt az egyik legjobb adófizető kerület, az elmúlt rendszer urai mit sem törődtek azzal, hogy a­ munkások milyen embertelen körülmények között élnek itt. Nem akarom felsorolni, mennyivel más­kép élünk most, mint a múltban. Nem férne ez bele egy rövid levélbe. Csupán egy, a közelmúltban megtörtént eseményről szeretnék beszámolni az elvtársaknak. Az egyik tanácsülésen a dolgozók elmondot­ták: a Kaszás-dűlőn nincs vízvezeték, s a környék lakóinak a távoleső kútról kell az ivóvizet hordani. A dolgozók kérték a tanácsot- adjon a Kaszás-dűlőnek vízveze­téket. A válasz augusztus 11-én megérke­zett: a Vízművek dolgozói, megkezdték a csövek lefektetését. Tudom, nagy, orszá­gos eredményeinkhez képest apróság ez csupán, de a környék lakóinak na­gyon so­kat jelent, s örömmel újságolták:­­vízve­zetéket kapott a Kaszás-dűlő*. Debreceni Tivadarné Budapest, III., Kaszás-dűlő Több gondot a cipők minőségére Június 11-én, Budafokon a 34-es Cipő­boltban egy pár szandált vettem 286 fo­rint ötvenért. Mivel délután vásároltam a szandált, összesen csak négy óra hosszat volt a lábamon. Másnap ismét felvettem a szandált Délutánra a talpát bevonó bőr teljesen széjjelment, s kicsúszott belőle a parafabetét. A szandált tehát mindössze 14 órán keresztül viseltem. Cipőmet a követ­kező nap visszavittem az üzletbe. A bolt­vezető, Váradi elvtárs, megígérte, hogy beküldi a RAGI-hoz, s ott majd megálla­pítják ki a felelős és mi történjen a cipő­vel; vagy kicserélik, vagy visszautalják az árát — mondta Négy hét múlva «javít­va» visszakaptam a szandált, úgy megra­gasztották, hogy használhatatlan lett. Ter­mészetesen nem vettem át, mert én a pénzemért nem selejtes, hanem jó minőségű cipőt akarok vásárolni Jancsa Sándorné XXII., Budafok, Apponyi­ u. 12. Megjegyzés: A szandált a XIX kerületi Cipőkisipari Termelőszövetkezet készítette. Jancsa elvtársnő kívánsága teljesen jogos, a szandál felelőtlen, hanyag, rossz munká­val készült. A ragasztás több helyen fel­engedett, bélése összegyűrődött, egyáltalán nem olyan, mint egy új cipő A 34-es Cipőboltban megnéztünk több pár új ci­pőt — amelyeket ugyanez a szövetkezet készített — azoknak is olyan rossz a bé­lése, hogy ha valaki erősen megdörzsöli, elszakad A RAGI szakértői elmondották, á°gy igen sok a hiba az említett szövetke­zet munkájában, nem vigyáznak elég gon­dosan a minőségre Most az elköv­etett hi­bát még fokozták azzal, hogy a javítást is rosszul, felületesen végezték el. Ezért a RAGI cipőosztályának helyettes vezetője úgy döntött, hogy a cipőt ki kell cserél­niük. Szeptemberben jelenik meg „A szovjet költészet antológiája" Könyvkiadásunk nagy eseménye lesz «A szovjet költészet antológiáia» című nagyszabású versgyűjtemény megjele­nése. A könyvet szeptemberben adja ki az «Új Magyar Könyvkiadó». A kötet száz­nál több szovjet költő 356 versét tartal­mazza. A mintegy 600 oldalas kötet ver­seit 74 magyar költő és műfordító tolmá­csolja magyar nyelven. A kötetet értékes jegyzetanyag egészíti ki, melyből a magyar olvasók megismerhe­tik a szovjet költők élettörténetét és mun­kásságát. A jegyzetanyag Szergej Kirsza­­nov munkája. (MTI) Szeptember 6-án nyitják meg a Közlekedési Műszaki Egyetemet Szolnokon A Közlekedési Műszaki Egyetem az el­múlt évben kezdte meg működését Szege­den. A főiskola az idén Szolnokon folytatja munkáját. Az új tanévben már­két évfolyam hallgatói tanulnak. A két év­folyamnak 380 hallgatója lesz, akik a köz­lekedés minden ágából tudományos kép­zést kapnak A tanári kar létszáma több mint kétszer annyi, mint tavaly. A volt pénzügyőrség épületét 3200 hall­gató számára alakították át diákszállónak. Az egyetemi menzán élelmezésben részesí­tik a hallgatókat. (MTI) HÉTFŐ, 1932 SZEPTEMBER 1 A gyöngyösi kulákmentés Funák Andrásné elvtarsnő a «Szaba­d Nép» szerkesztőségéhez vi szé­t regelé­ben többek között arról í­r, h­ogy a gyöngyösi tanács Pogány ré­g­é kulá­­kot dolgozó paraszttá minősítette Vaskos könyv jelent meg 1931-ben «He­ves vármegye újjáépítése Triarvon után» címmel. A­­könyv a leghirhedtebb ellen­forradalmárokat, népnyúzókat dicsőítette. Szerepelt benne Pogány Béla gyöngyösi kulák is. Azt írta róla a könyv: «A kom­mün alatt nem rejtette véka alá ellenfor­radalmi érzelmét és ő volt az, aki Tisza­füredről elhívta Gyöngyösre az ellenforra­dalmi csapatokat a kommün megdönté­sére». Pogány Béla és családja a nép ellen­sége volt, a­ dolgozó parasztok verítékén tollasodott meg. Tíz hold szőlőt, egy szép családi házat harácsoltak össze és egy 38 ágyas penziót vásároltak Mátrafüreden. Sandrik Ferencné így emlékszik most visz­­sza az elmúlt időkre: «Úgy beszélt velünk Pogányné, mintha nem is emberek let­tünk volna, csak lökte a szót». Pogányok­nak mindig több napszámosuk, cselédjük volt, de senki se bírta ki náluk sokáig A felszabadulás után a ravasz kulák taktikát, változtatott. Meghunyászkodott, «csendben» maradt, hogy így jobban ki­játszhassa a törvényeket. 1948-ban széj­­jelosztotta gyermekei között a szőlőterüle­tet. A penziót nem tudta már elosztani, mert közben államosították. A dúsgazdag ellenforradalmár kulákból «nincstelen, egy­szerű» ember lett. De a «kutyából nem lesz szalonna», a kulák kulák marad ak­kor is, ha földjeit széjjelosztja. Amikor Pogány Béla meghalt, felesége még to­vábbment a csalásban. 1952 április 1-én írásban kérte a tanácstól, hogy vegyék le őt a kulák-listáról, hiszen «nincs már semmije». Marosán József, a városi tanács begyűj­tési csoportvezetője megsajnálta a «sze­gény, jó» kulákasszonyt és a következő szövegű igazolást adta neki: «Gyöngyös város tanácsa VB begyűjtési csoportja 1952 április elsejével özv. Pogány Béláné Gyöngyös, Bartók Béla­ út 27. sz. alatti lakost a «kulák»-lajstromból törölte, illetve «kulák” jellegét megszüntette». Pogány Béláné úton-útfélen mutogatta a pecsétes írást, megszűnt az állam iránti kötelezettsége, s közben jót nevettek a kulákok azon, hogyan sikerült Pogányné­­nak becsapni a tanácsot. Marosán is örült, hogy sikerrel járt a «varázslás», és annyira felbuzdult a sikeren, hogy hama­rosan úgy ment nála a kulákmentés, mint a karikacsapás S mint később kiderült, Hort Béla volt fasiszta tiszttel — aki a begyűjtési osztály előadója volt — decem­bertől 13 kulákot töröltek a kuláklistáról. Marosánnak és társának ezúttal nem volt szerencséje. Kártevő munkájukat le­leplezték és a bíróság előtt mondhatják el, hogyan szüntették meg a kulákok ku­­lákjellegét Hogyan harcolnak a Győri Vagongyár szakszervezeti és műszaki vezetői az üzemi kollektív szerződés végrehajtásáért? Az alábbi cikk Beckl Sándornak, a SZOT bér- és termelési osz á­g helyet­tes vezetőjének, Szilágyi Lász­ónak, a kohó- és gépipari minisztérium főelő­adójának és György Istvánnak, a «Sza­bad Nép» munkatársának tapasztalatai alapján készült A népgazdasági terv 1952-ben nagy fel­adat megoldásával bízta meg a győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyárat: árutermelését 1951 -hez képest 23,6 százalékkal kell emelnie. E feladat végrehajtásához jó fegyver a néhány hónappal ezelőtt kötött üzemi kollektív szerződés. , A szerződés 271 pontja közül már több megvalósult A szakszervezet és a gyár igazgatója közösen ígéretet tett arra, hogy havonta ötletnapokat rendez. Az ötletnapo­­kat gondosan előkészítették: brosúrákat nyomattak, amelyekben felhívják a dolgozók figyelmét: milyen újításokkal foglalkozza­nak elsősorban. Az eredmény: hónapról hónapra több javaslat kerül napvilágra. A gyárban dolgozó anyák nagy örömmel fo­gadták a szerződés egy másik ígéretének megvalósulását is: most már n­emcsak délelőtt, de délután is elhelyezhetik gyer­mekeiket a gyár korszerű bölcsődéjében. A gyár azonban nem teljesíti tervét. S ez szorosan összefügg azzal, hogy a kollektív szerződés 271 pontja közül a legtöbb a holt betű maradt. Be nem váltott ígéretek A győri gyár az 1949-es sztálini műszak idején a Sztahanov-mozgalom országos­­hírű fellegvára volt. Az új kollektív szer­ződés pontjainak teljesítése új lendületet adhatna a gyár Sztahanov-mozgalm­ának. A 147-ik pontban például azt vállalta a szakszervezeti bizottság, hogy sztahano­vista továbbképző előadás-sorozatot indít. De az ígéretet nem­ tartották be. A szak­szervezeti bizottság ezzel mentegetőzik: «Nincs megfelelő helyiség erre a célra, ezért nem kezdődtek­­meg az előadások». A valóság az, hogy a gyárnak korszerű kultúrháza van, amely kiválóan alkalmas többek között ilyen előadások megtartá­sára is. A szerződés szerint július 1-ig a 374 kitüntetett sztahanovistát be kellett volna vonni a munkamódszerátadásba. Megkérdeztük a szakszervezeti bizottságot és a gyár vezetőit: miképpen áll az ígéret teljesítése Nem tudták megmondani. A valóság az, hogy semmit sem tettek az ígéret teljesítéséért. «A munkavédelem elhanyagolása,­­ az üzemi konyhák, az elemi higiénia elha­nyagolása egyúttal a munkásosztálytól való elszakadás tünetei az ilyen jelenségekért felelős funkcionáriusok részéről» — álla­pította meg a Központi Vezetőség ülése. Ezek a tünetek megmutatkoznak a győri gyárban egyes funkcionáriusoknál is. A gyár igazgatója például szellőzőberendezé­sek elkészítését ígérte a szerződésben. Nem egyszer kérték a dolgozók azt is, hogy higiénikus, tiszta területen osszák ki ebédjüket ott, ahol nincs por, piszok. Az igazgatóság erre is ígéretet tett a kol­lektív szerződésben. Nem került volna sok fáradságba­, költségbe az ígéret teljesítése, meg is volt rá az anyagi fedezet. Csupán deszkával elkerített, kisebb helyiségeket kel­lett volna felállítani az ételelosztás céljaira, amíg nem tudják biztosítani a végleges helyiséget az üzemi étkezés céljaira. A szellőzőberendezéseket is rég el lehetett volna már készíttetni. Mégsem valósítot­ták meg. A szakszervezeti bizottság sem ellenőrizte a végrehajtást, nem vonta fe­lelősségre a késlekedőket, hanem tudomá­sul vette a halogatást. A gyár igazgatója vállalta a munkavé­delmi berendezések tökéletesítését is. De itt is megmaradtak a hibák. A szállítógép­műhelyben például azt tapasztaltuk, hogy Végi­ Ferenc revolverpadjánál szabadon, hatalmas gyorsasággal forog a vonóorsó. Elmulasztották a védőrács felszerelését Ismerni kell az üzem alkotmányát! * A kollektív szerződés valóraváltásának legfőbb biztosítéka: a rendszeres ellenőr­zés. Az ellenőrzéshez természetesen ala­posan ismerni kell­ a kollektív szerződést, az üzem alkotmányát. A Győri Vagon­gyárban azonban a végrehajtásért felelős funkcionáriusok nem tanulmányozták az üzem kollektív szerződését. Igaz, a szakszervezeti bizottságnak új elnöke van. De ez sem menti azt a hibá­ját, hogy eddig igen keveset érdeklődött a kollektív szerződés iránt. «Csak futólag olvastam át, alaposabban nem ismerem. A szakszervezeti bizottság funkcionáriu­sai még tájékozatlanabbak, be sem írják munkatervükbe a­­kollektív szerződéssel kapcsolatos feladatokat, a végrehajtás ha­táridejét. S ha a szakszervezeti bizottság tagjai ilyen tájékozatlanok , nem csodál­kozhatunk azon, hogy az egyes üzemré­szek üzemi bizottsági elnökeinél, a bizal­miak jórészénél ugyanezt tapasztaltuk. A szakszervezeti bizottságnak a szerződésben vállalt egyik legfőbb kötelezettsége: a­ szo­cialista munkaverseny jó megszervezése, a verseny érdekében végzett politikai munka megjavítása. A szállítóberendezést gyártó műhelyben azonban Máté Vince VB-elnök nem tette magáévá ezt a kötelezettséget Most bízta meg Árendás Dezső csoport­­vezetőt, hogy egyetlen műszak alatt be­széljen 43 dolgozóval, gyűjtse gyorsan össze felajánlásaikat. Ilyen­­rohamtempó­ban­ természetesen csak bürokratikus ösz­­szeírást lehet végezni, nem pedig meg­győző politikai munkát. Böhm László bizalmi ismeri a kollektív szerződés tartalmát, jelentőségét. A szerző­dés is arra ösztönzi, hogy lelkiismeretesen teljesítse feladatait a verseny szervezésé­ben. Műhelyében például versenytábla hir­deti, hogy csoportjának tagjai közül ki jár az élen, ki marad el. Népszerűsíti a leg­jobbak munkamódszerét, segíti a gyengéb­beket. De Böhm László bizalmi a kivéte­lek közé tartozik. Tüske László bizalmival ,például, az ÜB-elnök még csak azt sem közölte, kik a csoportjának tagjai, a kol­lektív szerződésről sem beszélt vele. «Csak hírből hallottam a kollektív szerződésről­ — mondja Tüske elvtárs. A gyár legtöbb munkása nem ismeri az üzemi kollektív szerződést. A szerződés sokszáz régesrég elkészült példánya né­hány nappal ezelőtt még a daruműhely egyik szekrényében porosodott , gondo­san elzárva a dolgozók elől. A darumű­helyben Miklósi Ferenc lakatossal beszél­gettünk. Elpanaszolta, hogy rossz a me­legvíz-szolgáltatás, a második műszak dol­gozóinak sokszor már nem jut melegvíz. A szakszervezet aktivistái nem közölték Miklósi elvtárssal, hogy a kollektív szer­ződés alapján rövidesen el kell készülnie a daruműhely melegvíz-szolgáltató beren­dezésének. A kollektív szerződés nemcsak a szak­­szervezet, az igazgató, hanem a munkások kötelezettségeit is megszabja. A dolgozók a gyár több részlegében eredményesen teljesítik ezeket A híd- és vasszerkezetek gyáregységének kollektívája például meg­ígérte, hogy csökkenti selejtjét s megerő­síti a munkafegyelmet, ígéretüket becsü­lettel teljesítik. A préskovácsüzem dolgo­zói azt vállalták, hogy két százalékkal csökkentik az önköltséget s máris 2,1 szá­zalékkal sikerült leszorítaniok. Több más részlegben azonban a szakszervezet nem magyarázta meg a dolgozóknak, hogy az üzemi kollektív szerződés nemcsak a mun­kások jogait, hanem kötelességeit is le­szögezi, nem mozgósított végrehajtásukra. Ez az egyik oka annak, hogy például a vagon-gyáregység a szerződésben megígért számos termékkel adós maradt, vagy hogy a daru­gyáregységben az ígéret ellenére nem emelkedett, hanem csökkent a munka termelékenysége. Ellenőrizzék a szerződés végrehajtását! Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy az alulról jövő tömegellenőrzés a hibák ki­javításának egyik leghatékonyabb módja. Ez a fajta ellenőrzés alig-alig valósul meg a gyárban A rendszeres termelési értekezleteken nem vitatják meg a kollek­tív szerződést. Július 17-én beszámoló ér­tekezletet tartottak a kollektív szerződés végrehajtásáról , az értekezlet jegyző­könyve azonban elveszett. Lövegjártó elv­társ, az­ egyik gyárrészleg üzemi bizott­sági elnöke ezen az értekezleten élesen bírálta a szakszervezeti bizottságot, mert megszegte a kollektív szerződésben vállalt ígéretét: «Nem vizsgálják felül dekádon­ként a hét gyorsforgácsoló-brigád munká­ját, nem segítik őket Ha megtették volna — már kétszer annyi gyorsforgácsoló bri­gádunk volna!» — mondta. A jegyző­könyvvel együtt a bíráló szónak is nyo­ma veszett, a hibán nem javítottak. A szerződés végrehajtásáért felelős mű­szaki vezetők — köztük az igazgató és helyettese — lebecsülik a kollektív szerző­dés jelentőségét Az igazgatóság a mun­kaügyi osztály vezetőjét bízta meg azzal, hogy számoltassa be a kollektív szerződés teljesítéséről a különböző üzemrészek ve­zetőit. Ez alapjában véve nem volna hiba Az igazgatóság azonban ezzel vég­kép letette a kollektív szerződés gondját, sem az igazgató, sem a helyettese nem foglalkozott többé vele személyesen Ezt látva, az egyes osztályok vezetői ugyan­csak «lerázták» a kollektív szerződés el­lenőrzésének feladatát és beosztott tiszt­viselőiket bízták meg ezzel. A szakszerve­zetnek harcosan szembe kellett volna szállnia az olyan vezetőkkel, akik nem törődnek a kollektív szerződés végrehajtá­sával. Ezt azonban nem tette, hanem be­lenyugodott a hibába. Ehhez természete­sen elsősorban az kellene, hogy a szak­­szervezet legelőször a maga portáján te­remtsen rendet. A szakszervezet vonja fe­lelősségre saját funkcionáriusait is, ha azok nem teljesítik a dolgozókkal szemben vállalt ígéreteiket. A szerződés végrehajtása­­ az egész üzem érdeke, becsületbeli ügye Senki sem emlékszik arra, hogy a szak­­szervezet és az igazgatóság mikor be­szélte meg egymással utoljára a kollektív szerződés végrehajtásának feladatait. Pe­dig a kollektív szerződés csak ott válik a termelés lendítőerejévé, ahol a szakszer­vezet és az igazgatóság közös harci fel­adatnak tekinti a megvalósítását .A felsőbb szerveknek is fokozott segít­séget kell adniok .A Vasas Szakszerve­zet funkcionáriusai, ha ellátogatnak a gyá­runkba, legtöbbször csak adatokat kérnek. Azután­ végigjárják a műhelyeket, de on­nan már nem térnek vissza hozzánk, hogy elmondják tapasztalataikat. Nem adnak útmutatást hogyan végezzük jól a kollek­tív szerződés végrehajtását, ellenőrzését* — mondja a gyár szakszervezeti bizottsá­gának elnöke. A gyár pártbizottsága időnként foglalko­zott a kollektív szerződés ügyével. Fel­hívta például a szakszervezeti bizottság figyelmét arra, hogy a vállalat munkavé­delmi felelőse húzza-halasztja egyes mun­kavédelmi berendezések felszerelését. Ez azonban nem elég. A pártbizottság tűzte többször üléseinek napirendjére a kollektív szerződés kérdéseit, ellenőrizze rendszere­sen a szakszervezet és az igazgatóság ez­zel kapcsolatos munkáját. A SZOT és a kohó- és gépipari minisz­térium­­is adjon több útmutatást az üzemi kollektív szerződés megvalósításához.­­Az üzemi kollektív szerződés be nem tartása annyit jelent, hogy a munkásosztály bi­zalmából vezető helyre került funkcioná­­r­iusok nem teljesítették a dolgozókkal szemben fennálló kötelezettségeiket­. — állapította meg a SZOT elnökségének ha­tározata A SZOT és a minisztérium te­hát vonja szigorúan felelősségre azokat a funkcionáriusokat akik Csáki szalmájaként kezelik a szerződés fontos ügyét Népgaz­daságunk s a gyár valamennyi dolgozójá­nak érdeke, hogy becsülettel, hiánytalanul végrehajtsák a kollektív szerződés minden egyes pontját. A sertésfo­rgalom és sertésvágás szabályozása A minisztertanács rendelettel szabályozta a sertések forgalmát és vágását. A ren­delet szerint minden egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti tag szabadon értékesít­heti sertését és korlátlanul kérhet sertés­vágási engedélyt, ha késedelem nélkül eleget tesz 1952—53. évi hízott sertés beadási kötelezettségének. Akiknek nincs sertésbeadási, vagy szerződésből származó hátralékuk és az 1952—53 évi beadási vagy szerződéses kötelezettségük csak ez után lesz esedékes, azok csak 25 kilón aluli sertéseket adhatnak el. Ha beadási, vagy szerződéses kötelezettségük teljesíté­sére már megfelelő süldőt állítottak hizla­lásra, szabadon eladhatják 60 kilón aluli süldőjüket is. Amíg a termelő nem teljesítette 1952— 1953 évi sertésbeadási kötelezettségét, csak egy sertés levágására kaphat enge­délyt Ez engedély csak akkor adható ki, ha a termelőnek az előző időből nincs már hátraléka és kötelezettségének telje­sítésére másik sertést hizlal Az a ter­melő, akinek 1952 június 30 előtti időből van hátraléka, vagy akinél lejárt az 1952—1953. évi kötelezettség­ teljesítésének határideje,a hátralék beadásáig nem adhat el sertést és vágási engedélyt sem kaphat. A tsz-ek és tszcs-k tagjai is csak ak­kor adhatnak el háztáji gazdaságukból sertést, ha szövetkezetüknek nincs június 30 előtti sertésbeadási hátraléka és már teljesítették az 1952—1953 évi kötelezett­ségüket A tsz-tagok sertéseinek szabad piaci értékesítéséhez a községi tanács iga­zolása szükséges A tsz-tagok mindaddig csak egy háztáji gazdaságban hizlalt ser­tés vágására kaphatnak engedélyt, amíg szövetkezetük hátralékát és az 1952—1953 évi beadási kötelezettség december 31-ig esedékes részét nem teljesítették A máso­dik sertés levágására csak akkor ad en­gedélyt a tanács a tsz-tagoknak, ha a szö­vetkezetnek hátraléka nincsen, az 1952 de­cember 31-ig esedékes beadást teljesítette és a szövetkezet süldők hizlalásával biztosítja az 1953 január 1-től június 30-ig terjedő időre megállapított kötelezettség teljesíté­sét. Ha a szövetkezet maradéktalanul ele­get tett kötelezettségének, a tagok korlát­lanul kapnak vágási engedélyt A rendelet szerint minden beadási köte­lezettség alá nem eső személy korlátlan mennyiségben vághat sertést az 1952- 1953-as gazdasági évben Az egész ország területén korlátlanul lehet szállítani a te­nyésztés, hizlalás, vagy vágás céljára vá­sárolt sertéseket. A termelők és a beadási kötelezettség alá nem eső személyek azon­ban sem továbbeladás céljából, sem­mis részére nem vásárolhatnak és nem adhat­nak el sertést Sertést levágni csak enge­déllyel szabad, s csak azon a napon, amelyre az engedély szól A rendelet meg­szabja, hogy magánf­ogyasztásra csak 125 kilós, vagy ennél nagyobb ■Hősúlyú sertést szabad levágni A kényszervágásra is en­gedélyt kell kérni a tanácstól A vágási engedéllyel levágott sertések után a ház­tartáshoz tartozó személyek számától füg­gően zsírt kell beadni A rendelet le­szögezi, hogy tenyészkosát hizlalni, be­adni, vagy levágni csak akkor szabad ha a termelő más tenyészkocáról gondosko­dik, amely már t­emalacozntt Aki engedély nélkül vág le sertést, öt évig terjedő börtönbüntetéssel és 5000 fo­rint pénzbüntetéssel büntethető Akit 1951 december 19 után ítéltek el feketevágásért, az két évig nem kaphat vágási engedélyt és nem értékesítheti sertését Végül a rendelet felhatalmazza a be­gyűjtési minisztert, hogy a sertésbegyűj­­tés tervének teljesítésében elmaradt közsé­geket kizárja a szabadforgalomból , Í Ú­­zárás tartama alatt nem adhat ki a tanács vágási engedélyt a második és a további sertésekre sem.

Next