Szabad Nép, 1952. november (10. évfolyam, 269-298. szám)

1952-11-27 / 295. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A bírálat és önbírálat: a termelés hajtóereje Több mint egy hónapja Kasza Sándor, a 05.kúti szénbánya egyik csapatvezetője megbírálta az üzem vezetőségét, mert nem gondoskodtak arról, hogy jó levegő legyen a csapat munkahelyén. A rossz levegő gátolta a csapat mimikáját, órákat álltak, várták, hogy elszálljon a robbanásokozta füst. Ez volt az oka annak, hogy a csapat nem teljesítette tervét. Az üzem vezetői eleinte nem fogadták el a bírálatot, így magyarázkodtak: «.A gyár nem szállította a szellőzőberendezést, tehát nem minket terhel a felelősség». A műszaki vezetők többszöri sürgetésre végül is megvizsgálták a helyzetet, s megtalálták a megoldást. A 8-as csapatnál kihajtottak egy néhány méteres vágatot, ezáltal jó levegőáramlás keletkezett, s az ott feleslegessé vált szellőzőberendezést átadták Kasza Sándor csapatának, így lett Kasza Sándoréknál jobb a levegő, teljesítményük hirtelen 150—180 százalékra növekedett. A csapat november tettvállalását 800 csillével túlteljesítette, összesen 1851 csille szenet termelt terven felül. Ez a példa is mutatja: ha a dolgozók bátran bírálnak, ha nem mennek el szó nélkül a fogyatékosságok mellett és a helyi vezetők ki is javítják a hibákat — nő a termelés. Ezért a pártszervezet fontos hivatása a bírálat-önbírálat fejlesztése. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új szervezeti szabályzata az alapszervezet feladatává teszi, hogy «fejlessze a bírálatot és önbírálatot, nevelje a kommunistákat a hibák elleni engesztelhetetlenség szellemében». Hogyan teljesíti ezt a hivatását a csékúti bánya pártszervezete? A bírálat és önbírálat fontos fóruma a termelési értekezlet. Ez az üzem egyik legfontosabb értekezlete. Sztálin elvtárs rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a termelési értekezletnek; a dolgozók, mint az üzem gazdái, bírálatukkal beleszólnak a termelés irányításába. Néhány hónappal ezelőtt a csékúti bálya termelési értekezletei még távolról sem töltötték be ezt a fontos hivatást. A legtöbb dolgozó úgy vélekedett: nem érdemes bírálni, úgysem segítenek a bajokon. Kétszer-háromszor tárták fel ugyanazokat a hibákat, s mégsem javult a helyzet. A pártszervezet vezetősége felismerte a termelési értekezletek jelentőségét, megbeszélte a szakszervezeti vezetőkkel, hogyan készítsék elő ezeket a fontos tanácskozásokat, az üzem vezetőségének pedig azt javasolta: minden értekezleten számoljon be, mit tett a hibák megszüntetéséért. Azóta van is javulás: az üzemvezetőség valamivel többet törődik a dolgozók bírálatával, javaslataival. Erdős József vájár például az augusztusi termelési értekezleten szóvátette, hogy a sejtaknát nem világítják ki, csúszós a talaj, nehezen jutnak le e bányába, sok idő elvesz a termelésből. A következő termelési értekezleten az üzemvezetőség közölte: a lestaknát felszórták Fűrészporral és villanykörtéket szereltek be. Ez is hozzájárult, hogy a szeptemberi tervteljesítés három százalékkal emelkedett az augusztusihoz képest. De a csékúti bányában a bírálat-önbírálat még nem eléggé hajtóereje a termelésnek. A bánya jelenleg mintegy öt100 tonna szénnel adós a népgazdaságunknak; a bírálat fejlesztése, az alulról jövő kezdeményezés felszítása jelentősen hozzájárulna ennek az adósságnak a törlesztéséhez. Ehhez azonban az üzem vezetőinek többet kell törődniük a hibák kijavításával. .. A bírálat akkor fejlődik, ha bátorítják. Malenkov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán azt mondotta: «Balga hiedelem, hogy az alulról jövő bírálat önmagától, spontánul is kifejlődhet. Az alulról jövő bírálat csak abban az esetben fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol, biztos benne, hogy szervezeteink támogatják s hogy a fogyatékosságokat, amelyekre rámutatott, valóban meg is szüntetik. A csékúti bányában mar még csak a kisebb hibákat javítják ki. Amikor a dolgozók bírálata nagyobb bajokra, nehézségekre világít rá, amelyeknek kiküszöböléséhez több tervszerűségre, szívósabb munkára lenne szükség , a bánya vezetői eleresztik fülük mellett a dolgozók figyelmeztetését. Ilyen komoly hiba például az üres csille állandó hiánya. Hónapok óta panaszkodnak a bányászok, bírálják a helyi vezetőket, mert nem kapnak elég üres csillét. A munkahelyek kiválóak — mondják — valósággal önteni lehetne a szenet, ha volna mivel elszállítani. Süle elvtárs, a párttittkár és a bánya műszaki, gazdasági vezetői már sokszor hallották ezt a jogos kifogást, de nem tettek semmit, tehát lényegében nem fogadják el a bírálatot, úgy vélekednek: «üres csillében mindaddig hiány lesz, amíg nem készül el a lejtaknán a modern szállítóberendezés». Ez más szóval azt jelenti: várjuk a sült galambot, hogy a szánkba repüljön. Pedig már most is lehetne segíteni a hajón, ha a pártszervezet és a bánya műszaki vezetői komolyabban vennék a dolgozók bírálatát, s cselekednének. A statisztika azt mutatja, hogy októberben minden csillébe 20 kilóval kevesebb szenet raktak, mint szeptemberben, noha akkor sem töltöttek meg teljesen minden csillét. Könnyű kiszámítani: ha csak 20—30 kilóval többet lapátolnának minden egyes csillébe, havonta 1000—1500 tonnával több szenet lehetne kiszállítani, emellett sok csille felszabadulna, s ez tovább növelné, a bánya termelését. Csak éppen fokozni kellene az ellenőrzést, felelősségre vonni azokat a csapatokat, amelyek csak háromnegyedig rakják meg a csilléket, a pártszervezetnek pedig mozgósítania kellene a népnevelőket, magyarázzák meg a dolgozóknak, milyen nagy jelentősége van az egész népgazdaság szempontjából annak a niéhány lapát szénnek, ami még elférne a csilléken. Sőt másképpen is lehet még javítani a csillepark kihasználását: a műszakváltás meggyorsításával, a szállítószemélyzet munkafegyelmének megjavításával, a csillék helyes elosztásával. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért szívósan kellene harcolni. Amikor a dolgozók hibákra mutatnak rá, de különösen, mikor jelentős fogyatékosságokat tárnak fel, a pártszervezet vezetőségének és a műszaki vezetőknek nem szabad addig nyugodniük, amíg rendbe nem hozzák a dolgokat. Akkor érzik csak a dolgozók, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak bírálatuknak, ha az eredményt is látják. Ehelyett ma még sokszor vétkes gondatlanságot látnak a csékúti bányában. A dolgozók- például számtalanszor követelték, hogy egyenletesen és megfelelő méretben kapják a fát Ez mindmáig nem történt meg. Az ilyen nemtörődömség a dolgozók kritikájával szemben: a bírálat elfojtásának egyik módja. ■ Nem fejlődik eléggé a bírálat-önbírálat a csékúti bányában azért sem, mert maga a pártszervezet sem jár elöl jó példával ebben. A pártonkívüli dolgozók h éberen figyelik a kommunisták munkáját, magatartását, állásfoglalását, tanulnak, példát merítenek belőle. De a cseikúti pártszervezetben nemigen bírálnak, a pártonkívüli dolgozóknak nincs kitől tanulniuk. üregi elvtárs, a pártszervezet gazdasági felelőse például elmondta: egyetlen olyan esetről sem tud, amikor apárttagság nyilvánosan megbírálta volna a párttitkárt, Süle elvtársat. A pártnak, a kommunistáknak éltető eleme a bírálat, s különösen a funkcionáriusoknak olyan szükségük van rá, mint a falat kenyérre. Miért nem bírálnak hát bátran a csékúti bánya kommunistái? Azért, mert a pártszervezet egyes vezetői gyakran gátat vetnek a kritikának. Nem tekintik fejlődésünk hajtóerejének, hanem sokszor kicsinyes személyeskedésnek veszik. «Fűrészegesnek» nevezik a kritikát, a bírálóra pedig rossz szemmel néznek. Nemrégiben történt, hogy éppen akkor, amikor a bányászok kemény ssírcot vívtak a több szénért, a terv teljesítéséért. Süle elvtárs, a párttitkár be sem ment az üzembe, hanem lerészegedett. A dolgozók, a kommunisták jogosan felháborodtak ezen. De még mielőtt szemtől-szembe megbírálhatták volna, Süle elvtárs összehívta az aktívát és kijelentette: «4 lónak négy lába van, mégis megbotlik», senki sem emelhet tehát kifogást az ő magatartásával szemízen, majd felszólította a jelenlévőket «szereljék le» az , ellene kialakult hangulatot. Ez a bírálat durva elfojtása! A párttitkár ahelyett, hogy belátta volna súlyos hibáját a visszaélt funkciójával: ahelyett, hogy példát mutatott volna a kommunista önbírálatra, rést nyitott az ellenségnek, amely az ő hibáján keresztül a pártot igyekezett rágalmazni. És ez nem egyedüli példája a pártdemokrácia súlyos megsértésének. Nemrégiben Pék elvtárs pártbizalmi megbírálta a műszak-pártszervezet titkárát, Anzman elvtársat — aki egyben főmester — mert az későn ment le munkahelyére, s ezzel az egész csapat munkáját hátráltatta. Anzman elvtárs azóta «rossz viszonyban van» Pék elvtárssal, a pártbizalmival: sohasem érdeklődik nála, milyen a politikai munka csoportjában, hogyan dolgoznak a párttagok, vannak.« problémái — sőt a napokban kijelentette: gondoskodik majd arról, hogy Pék elvtársat elhelyezzék a frontról. Ezek után nem csoda, hogy a csékúti bányában kevés a bírálat és különösen kevés a személyhez szóló kritika. Anzman elvtárs magatartását látva, sokan nem akarnak maguknak «haragost» szerezni. A Csékúti bánya gazdasági és politikai vezetése egy szűk családi kör kezében van. Ez táptalaja a kritika elfojtásának. A bánya párttitkára és igazgatója sógorok; az egyik műszak párttitkára, Anzman elvtárs, közeli rokonuk; az elmúlt hetekben aknászszá léptették elő «Dabronoki vájárt — ő is a családhoz tartozik; a legnagyobb csapat vezetője szintén. Ilyen körülmények között nehezen fejlődik a bírálat és önbírálat: rokon «megvédi» a rokont, takargatják egymás hibáit. Erre a pártszervezetre is érvényesek Malenkov elvtárs szavai: «...a kéz kezet mos elv alapján összemelegedett emberek meghitt, családi köre alakul ki, amely a klikkérdekeket a párt és azállam érdekei fölé helyezi». Az évi terv hiánytalan teljesítése megköveteli, hogy a csékúti bányában olyan szellemet teremtsenek, amely tág lehetőséget ad a bírálat és önbírálat fejlődésének! Ezt a szellemet mindenekelőtt a pártszervezetben kell megteremteni. Ahhoz, hogy a csékúti bánya kommunistái megbirkózzanak ezzel a feladattal, a járási és a megyei pártbizottság komoly segítségére van szükség. Vizsgálja meg a járási és a megyei pártbizottság a cseháti bánya pártszervezeténekmunkáját, helyzetét, vonjakeményen felelősségre a pártdemokrácia megsértőit ésszüntesse meg a «családi» vezetést. El kell távolítani azokat az akadályokat, amelyek gátolják a kommunisták, a dolgozók harcát a hibákkal, fogyatékosságokkal szemben, a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért! Horváth József Sztálin elvtárs új művének és az SZKP XIX. kongresszusa anyagának tanulmányozása egyetemeinken A napokban megkezdődött Sztálin elvtárs: «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című művének, kongresszusi beszédének és az SZKP XIX. kongresszusa anyagának tanulmányozása az egyetemeken és főiskolákon, valamint a szakminisztériumok különböző fokú káderképző iskoláin. Mintegy 5500 egyetemi tanár és más tanszemélyzeti munkatárs, 40.000 egyetemi és főiskolai hallgató, a szakminisztériumok által szervezett különböző fokú káderképző iskoláknak mintegy 50.000 hallgatójat fogja hat, illetve nyolc hétig Sztálin elvtárs úttörő, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt alapvető művét és az SZKP történelmi jelentőségű kongresszusának anyagát tanulmányozni. Már ez a tény is mutatja a feladat nagyságát és nagyszerűségét. E nagyszerű feladatot jól megoldani csak akkor lehet, ha teljes nagyságában látjuk Sztálin elvtárs művének és az SZKP XIX. kongresszusának világtörténelmi jelentőségét. Sztálin elvtárs új művének nemzetközi jelentősége mindenekelőtt az, hogy e művében a legújabb történelem tapasztalatainak tanulmányozásai és általánosítása alapján a szocializmus és a kapitalizmus alapvető problémáit fejtette ki és olyan programmatikus művet alkotott, amely tudományosan megvilágítja az emberiség további fejlődésének az útját. A Tájékoztató Iroda hivatalos lapja, a «Tartós békéért, népi demokráciáért!» megállapítja: Sztálin elvtárs e művével a marxizmus-leninizmus tudománya új fejlődési szakaszba lépett. Sztálin elvtárs műve új fejezetet nyit a marxizmus-leninizmus tudományában, új, magasabb fokra emeli a tudományos kommunizmus elméletét. Sztálin elvtárs művében nemcsak azoknak a problémáknak adja elméleti és gyakorlati megoldásai, amelyek a kommunista társadalom építésének megvalósítása során merültek fel. Minden népet felfegyverez a társadalom forradalmi átalakítása útjainak ismeretével és a kommunizmusért vívott harc gazdag tapasztalataival. Az SZKP XIX. kongresszusa, amely hatalmas határkő a kommunizmus megvalósításának útján, teljességében a nagy sztálini mű jegyében folyt le. Sztálin elvtárs a kongresszus záróülésén mondott beszéde, Malenkov elvtárs referátuma, az új ötéves terv, az SZKP módosított szervezeti szabályzata programmadó dokumentumok nemcsak a szovjet nép számára. Ezek a dokumentumok korszakalkotó módon gazdagítják minden marxi-lenini párt ideológiai, taktikai, szervezeti elveinek kincsestárát. A kongresszus nemzetközi jelentőségét méltatv.. Rákosi elvtárs pártunk Központi Vezetőségének ülésén kijelentette: «Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a kongresszus mérföldkövet jelent az egész emberiség történetében».■ Azt pedig, hogy Sztálin elvtárs új műve, kongresszusi beszéde és a XIX. kongreszszus egész anyagai mit jelent hazánk további fejlődése szempontjából, világosan megmondja pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata. Ennek első pozotja hangsúlyozza, hogy Sztálinelvtárs művét, kongresszusi beszédét és az SZKP XIX. kongresszusának egész anyagát pártunk és államunk politikai, ideológiai, gazdasági, kulturális és szervezeti tevékenységének vezérfonalává kell tenni s a mi viszonyainkra, értelemszerűen, következetesen kell alkalmazni. A határozat második pontja még nagyobb nyomatékot ad a kérdésnek. Pártunk Központi Vezetősége bizottságot küldött ki részletes javaslat kidolgozására ,arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának anyagából és Sztálin elvtárs új, nagyjelentőségű művéből a pártmunka és az állami tevékenység különféle területén milyen tanulságokat szükséges levonni és gyakorlatilag megvalósítani. A kiküldött bizottság élén Rákosi elvtárs áll. Pártunk szervezetei különböző fokon megkezdték az SZKP XIX. kongresszusa anyagának tanulmányozását, megkezdődött az a hatalmas oktatási, ideológiai munka, amely elsősorban hivatott elősegíteni a XIX. kongresszus útmutatásainak megismerését és alkalmazását a mi viszonyaink között. A sztálini mű és a XIX. kongresszus útmutatásainak megismertetésében és tanulmányozásában fontos feladatai vannak az oktatás és nevelés állami intézményeinek is, különösen egyetemeinknek, főiskoláinknak. Az egyetemeken és főiskolákon, valamint a szakminisztériumok káderképző iskoláiban a pártmunka és az állami tevékenység különféle területére képezünk ki kádereket. A tanszemélyzet — éspedig nemcsak a marxizmus-feninizmus tanszékeinek munkatársai — és a hallgatók közös munkáján múlik, hogyan segíthetjük elő a magunk területén azoknak a céloknak az elérését, amelyeket az MDP Központi Vezetősége kitűzött. Nyilvánvaló, hogy mindez arra kötelezi az egyetemi párt- és DISZ-szervezeteket, a marxizmus-feninizmus tanszékeit és tanszéki csoportjait, az egész egyetemi és főiskolai tanszemélyzetet, tehát a szaktanárokat és előadókat is — és arrakötelez minden hallgatót, hogy olyan magasra emeljük a marxizmus-feninizmus oktatásának színvonalát, hogy az új szakaszt jelentsen a marxizmus-leninizmus egyetemi és főiskolai tanulmányozásában. Fordulatot kell elérnünk oktatási-nevelési munkánkban. A tanszemélyzet és hallgatók feladata azonban ezzel nem merül ki. Fordulatot kell elérnünk Sztálin elvtárs művének és a kongresszusi anyag feldolgozása során egész egyetemi életünk eszmei-politikai színvonalának emelésében. Jelentős lépést kell tennünk abban az irányban, hogy a szaktárgyakat is az eddiginél fokozottabban minden tudomány egységes eszmei alapjára, a marxizmus-feninizmus eszmei alapjára helyezzük. El kell érnünk azt is, hogy Sztálin elvtárs nagyjelentőségű művének és a XIX. kongresszus anyagának feldolgozása során felszámoljuk az egyetemi és főiskolai hallgatók ama eszmei-politikai elmaradottságát, amelyet pártunk Központi Vezetősége júniusi ülésén megállapított. El kell érnünk — éspedig már a félévi vizsga- (beszámoló) időszak előtt —, hogy Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű művének és a XIX. kongresszus anyagának elsajátítása ne csak a marxizmus-feminizmus, hanem a szaktantárgyaik még alaposabb tanulmányozását is eredményezze. Nyilvánvaló, hogy mindez csakis az összes egyetemi és főiskolai szervek és intézmények céltudatos és közös munkájával érhető el; ha a párt- és a DISZ- szervezetek a lehető legjobban segítik az egész tanszemélyzetet és a hallgatókat; ha a marxizmus-feninizmus tanszékei szervesebben veszik ki részüket az összegyetemi munkából is; ha a szaktanszékek is saját ügyüknek tekintik e nagy és megtisztelő feladatokat. Az egyetemeken, főiskolákon és a szakminisztériumok káderképző iskoláin e feladat megoldását rendkívül megkönnyítimaga a sztálini mű és a kongresszusi anyag. Sztálin elvtárs műve és az egész kongresszusi anyag ugyanis igen meggyőzően mutatja, hogy a szocializmus építése, a kommunizmus építése, a marxi lenini párt és a szocialista állam feladatai és egész tevékenysége a dolgozó nép, tehát a haza érdekében minden ízében a tudomány, az igazi tudomány alapján nyugszik. Sztálin elvtárs műve és a kongresszusi anyag rendkívül szemléltetően mutatja, hogy a marxi-teriai pártokat és a szocialista államot tevékenységükben nem véletlen indokok, hanem a társadalmi fejlődés törvényei és az azokból levont következtetések irányítják. Minél alaposabban tanulmányozzuk és tanuljuk meg alkalmazni a társadalmi fejlődés törvényeit és tanuljuk meg az ezekből levonható következtetéseket, annál gyorsabban haladunk előre, annál jobban szolgáljuk népünket és hazánkat. Sztálin elvtárs új művének és a XIX. pártkongresszus anyagának tanulmányozása azértis rendkívül alkalmas arra, hogy felszámoljuk egyetemi életünk eszmei-politikai fogyatékosságait, mert Sztálin elvtárs műve is, a kongresszusi anyag is fényszóróként mutatja, hogy a szocializmus mekkora távlatokat nyit a tudomány számára, a tudós és általában a képzett szakember számára. Malenkov elvtárs és a többi előadó és hozzászóló számtalanszor utaltak arra, hogy a tudomány jelentősége a szocialista társadalom életében nemcsak igen nagy, hanem egyre növekszik is. Sztálin elvtárs műve és a kongresszusi anyag rendkívül meggyőző tényekkel bizonyítja azt is, hogy a szovjet tudomány világtörténeti jelentőségű vívmányainak magyarázata: a szovjet tudomány minden ága a marxizmus-feninizmus elméletén alapszik: a szovjet tudomány művelői a marxizmus-leninizmus módszerével és szellemében végzik kutatásaikat, ennek szellemében építik egyre szorosabbá a tudomány és a gyakorlat együttműködését. E rövid utalások is mutatják, hogy ha jól és átgondoltan élünk azzal a fegyverrel, amelyet Sztálin elvtárs új műve és a XIX. pártkongresszus anyaga kezünkbe adott, akkor meglesz a fordulat a marxizmus-leninizmus egyetemi oktatásában ésegész egyetemi életünk eszmei-politikai színvonala emelkedésében. Pártunk, kormányunk, népünk ezt el is várja tőlünk. Kassa Géza Ifjúságunk a vasgyűjtés sikeréért A főváros egész ifjúsága bekapcsolódott a vasgyűjtésbe. Az üzemi DISZ-fiatalok lelkes munkával igyekeznek népgazdaságunk számára iinél több vasat gyűjteni. A A X. kerületben a Kőbányai Téglagyár fiataljai naponta tervszerűen kutatják a gyárban a vashulladékot. Eddigi eredményük több mint 188 mázsa. A Dróthálógyár ifjúsága 130 mázsa vashulladékot gyűjtött. Különösen kimagasló eredményeket érnek el az ipari tanulók. A IV. kerületi 23-as számú MTH-iskola tanulói például eddig 202 mázsa vasat, a 22-es számú MTH-iskola tanulói mintegy 70 mázsa vasat adtak a népgazdaság számára. Az MTH- iskolák fémgyűjtő-versenyt indítottak egymás között. A versenyben eddig a dohányutcai 16-ös számú iskola vezet 13 és félvagonos eredményével. Az albertfalvi 29-es számú ipari tanulóiskolai 12 vagon vasat gyűjtött és a második helyet foglalja el. Az iskolák tanulói sem akarnak elmaradni a lelkes mozgalomban. A XIV.kerületben az István-gimnázium Surján-brigádja 32 mázsa vasat gyűjtött. A ViII. kerületi Bezerédi-utcai általános iskola úttörői több mint 300 mázsa hulladékvasat adtak át a MEH-telepnek. A XIII. kerületi Váci út Rt. szám alatti általános fiúiskola tanulói 120 mázsa vasat gyűjtöttek. Nemcsak a fővárosban , az egész országban lelkes, jó munkával veszik ki részüket a fiatalok a gyűjtésből. Vát ott az MTH 204-es számú öntőipari iskola tanulói három tonna vasat gyűjtöttek. Bács-Kiskun megyében a városok közötti versenyben Baja áll az első helyen. Baján a legutóbb egyetlen nap alatt hét vagon vasat gyűjtöttek. Salgótarjánban az iskolák tanulói eddig több mint hétszáz mázsa vasat adtak népgazdaságunknak. Munkavédelmi ankét a bánya- és energiaügyi minisztériumban A bánya- és energiaügyi minisztériumban munkavédelmi ankétot rendeztek. Az ankétet Haracska Imre miniszterhelyettes nyitotta meg, majd Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter mondott beszédet. Czottner elvtárs bevezetőben rámutatott arra, hogy munkánk jó végrehajtásának egyik feltétele a munka helyes megszervezése. Ehhez pedig a legszorosabban hozzátartozik a munkások biztonságáról, a balesetek elhárításáról való gondoskodás. — Nekünk, állami szervek vezetőinek, igazgatóknak, műszaki és mozgalmi vezetőknek az emberről, a legfontosabb értékről való gondoskodást — pártunk politikájának szellemében — munkánk középpontjába kell állítanunk — ,mondotta. Atovábbiakban részletesen ismertette, hogyan hajtották végre a minisztériumhoz tartozó vállalatok a munkavédelmi, intézkedéseket. -- Felállítottuk — mondotta— a biztonsági megbízottak hálózatát. A biztonsági megbízottak részére tanfolyamokat indítottunk. Megszerveztük a tapasztalatcseréket s ezek nagy segítséget nyújtottak a hiányosságok feltárásában is. Hangsúlyozta a miniszter, hogy az elért eredmények ellenére még vannak hiányosságok. Részletesen elemezte az egyes iparágak vezetőinek mulasztásait, s megállapította, hogy a trösztöknél és vállalatoknál egyes műszaki vezetők hanyagul kezelik a munkavédelmet! ,szűkfáldkörűen nem veszik tudomásul, hogy a munkavédelmi intézkedések végrehajtása szorosan összefügg a termelés folyamatosságával, a tervek teljesítésével. A továbbiakban kiemelte, hogy pártunk és kormányunk évről évre nagyobb összegeket fordít munka- és egészségvédelmi beruházásokra. Ezzel szemben egyes iparágakban a vállalatok vezetői nem használják fel az e célra rendelkezésre bocsátott összeget. Ezeken a hibákon a legsürgősebben javítani kell, hogy hiánytalanul eleget tehessenek a minisztertanács és a SZOT határozatának. Czottner elvtárs beszámolóját vita követte. A „Békéért harcolnak a népek" kiállítás nagy sikere A «Békéért harcolnak a népek» című kiállításnak nagy sikere van vidéken. A kiállítás bemutatja a Szovjetunió és a népidemokratikus országok dolgozóinak békeharcát. Részletesenismerteti a kiállítás a koreai nép küzdelmét az amerikai imperialisták ellen. A Magyar Népköztársaság dolgozóinak boldog, felszabadult életéről, népünk békealkotásairól is igen sok képet láthatnak a látogatók. A kiállítást három nap alatt Pécsett 7600-an, Győrött 2400-an tekintették meg. (MTI) Német szakszervezeti küldöttség Magyarországon A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására háromtagú német szakszervezeti küldöttség tartózkodik hazánkban tanulmányúton. A küldöttség vezetője Rahan Hermann, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség osztályvezetője. CSÜTÖRTÖK, 1952 NOVEMBER 27 Jobb agrotechnika — nagyobb termés Az idén nem kedvezett az időjárás a növénytermelésnek: aszálysenyvesztette mind a gabonaféléket, mind a kapásokat. Az aszály azonban csupán az egyik, de nem legdöntőbb oka növényeink, elsősorban a kapások gyenge termésének. Az idei tapasztalatotok mindenesetre nagy nyomatékkal figyelmeztetnek, mennyire ingadoznak termésátlagaink, mennyire függ még földművelésünk az időjárás szeszélyeitől. Az idei, aránylag gyenge termés rendkívül élesen mutatja, hogy növénytermelésünk hozama, elsősorban a Szovjetunió, de Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság terméseredményéhez viszonyítva is, mennyire kevés. Igaz, nálunk tavaly — a felszabadulás óta legjobb termést hozó évben — a búza termése 22,8, a cukorrépáé 15,4 százalékkal volt nagyobb, mint amennyi a háború előtti tíz év termésének átlaga. A Szovjetunió búzatermése azonban 48 százalékkal növekedett az 1940. évihez képest. 1951-ben a Szovjetunió gyapottermelése 46, cukorrépatermelése 31 százalékkal volt nagyobb, mint a háború előtt. A népi demokratikus Csehszlovákiában az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is a búza 9, az árpa 12, a zab 4, a len 11, a kender 37 százalékkal termett többet, mint tavaly. S mi nem értük el a tavalyi termésátlagokat! A Német Demokratikus Köztársaságban majdnem kétszer annyi gabonát takarítottak be egy-egy hektárról, mint nálunk, s a burgonya termése hektáronként átlagosan 180—220, a cukorrépáé 300—400 mázsa (1 hektár — 1,74 hold) — tehát jóval több, mint Magyarországon. Növénytermelésünk a felszabadulás óta nagyot fejlődött, mégis szemlátomást elmaradtunk nemcsak a Szovjetunióhoz, hanem egyes népi demokratikus országokhoz viszonyítva is. Talán csupán az időjárás szeszélyei miatt nem növekszik nálunk évről évre a termésátlag? Korántsem. Néhány állami gazdaságban és termelőszövetkezetben az idei aszály ellenére is jó volt a termés. Vas megyében a söptei állami gazdaság például 18,9 mázsaőszi árpát, Szolnok megyében a tiszasülyi állami gazdaság 400 mázsa takarmányrépát, Pest megyében az ürömi Cservenkov tsz 20 mázsa búzát, Győr megyében a szakonyi Ötéves Terv tsz 40 mázsa kukoricát termelt holdankint. Az időjárás ezekben a gazdaságokban sem volt jobb, mint ott, ahol gyengébb volt a termés. A kimagasló eredmény magyarázata, hogy ezek az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek igen jól előkészítették a talajt, növelték a talaj tápanyagkészletét, idejében, gondosan megtisztított, csávázott, jó minőségű magot vetettek, megfelelően ápolták a növényeket. Helyes agrotechnikát alkalmaztak. Alacsony termésátlagainknak és a termésátlagok ingadozásának igazi oka tehát az elmaradott agrotechnika. A gazdag termés nem magától hullátó ölünkbe. Az csak kemény, céltudatos és következetes munkával érhető el. A növénytermelés valamennyi részletmunkájét a legjobban kell elvégezni. A helyes agrotechnikát elsősorban a talaj előkészítésekor hanyagolják el. Sokhelyütt természetesnek tekintik, hogy a tarlóhántáshoz csak jónéhány héttel az aratás után fognak hozzá.. Ezt a mulasztást még tetézi, hogy az őszi mélyszántást sekélyen, előhántó nélkül végzik. Ezért a szántás rosszminőségü s a talaj kevés csapadékot tartalékol. A másik súlyos hiba: nem pótolják rendszeresen a talaj táperejét. Számos állami gazdaságban, termelőszövetkezetben és parasztgazdaságban a rossz kezelés miatt elvesz az istállótrágya tápanyagainak jórésze. Másutt a szerves trágyát nem hordják ki idejében és rendszeresen, vagy nemszántják be azonnal. Sok helyen a műtrágyával is felelőtlenül gazdálkodnak, rosszul raktározzák, vagy nem megfelelő időben és menynyiségben használják fel. A harmadik hiba, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben nem helyes sorrend szerint vetik a növényeket. Egy-egy növény nem a megfelelő elővetemény után kerül a talajba. Sőt az is megesik, hogy például répa után-ismét répát vetnek. Ez igen helytelen, mert az egyféle növény mindig ugyanazokat a tápanyagokat kívánja; a talaj szerkezete is folyton-folyvást romlik; elszaporodnak a különféle kártevők; nem lehet a talajt megfelelően előkészíteni. Mindez csökkenti a termést. A negyedik fogyatékosság: a vetőmag helytelen kiválasztása és gondatlanelőkészítése. A tavaly nálunk járt szovjet mezőgazdasági küldöttség tagjai nagy szeretettel tanácsolták, csak tiszta, gondosan előkészített, jó csírázóképességű, a legjobban termő parcelláról származott magot vessünk, mert csak ez fizet bőségesen A megfelelő vetomaglisztítással harcolhatunk szántóföldünk gyomosodása ellen is. Az ötödik hiba: az egyes munkákat nem a legmegfelelőbb időben végzik el. Pedig sokszor már néhánynapi késedelem is csökkentheti a termést. Rohamosan fejlődő iparunk nyersanyagellátása, dolgozó népünk bőséges élelmezése, a falu jólétének növelése megköveteli, hogy évről évre jobb termést érjünk el. Ez állattenyésztésünk további fejlesztésének is szükséges feltétele. Ötéves tervünk előírja, hogy a búza termését országos átlagban holdankint az 1949. évi 7.5 mázsáról 9.7 mázsára, a kukoricáét 8.5 mázsáról 13.5 mázsára, a burgonyáét 38.1 mázsáról 59 mázsára, a cukorrépáét 66.7 mázsáról 132 mázsára, a lucernaszénáét pedig 21.3 mázsáról 26,5 mázsára kell növelnünk. A terv teljesítésének valamennyi feltétele megvan. Ma már állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink az ország szántóterületének 33,4 százalékán gazdálkodnak, s ez határtalan lehetőséget ad a terméseredmények fokozására. A mezőgazdasági nagyüzemek lehetővé teszik a munka helyes megszervezését, a dolgozók szakmai képzettségének fejlesztését. Állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben egyre több szakember dolgozik, tudásukkal segítik a kiváló agrotechnikai eljárások elterjesztését. A szövetkezeti gazdálkodás megszabadítja a dolgozó parasztokat a kisparcella béklyóitól és ösztönzi őket a termelés legfőbb módszereinek alkalmazására. Kováts Mihály, a győrmegyei pereszlegi Szabadság tsz kitüntetett elnöke például elmondotta, hogy a szövetkezet közgyűlésén a legöntudatosabb tsz-tagok szenvedélyesen szembefordultak azokkal, akik akadályozták a keresztsoros vetést. A legjobbak megértették: a bővebb termés — nagyobb jólét, virágzó szövetkezet.Termésátlagaink növelésének másik fontos feltétele: a gépek alkalmazása. Fejlődő iparunk évről évre több gépet ad a mezőgazdaságnak. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink térhódítása mind jobban megteremti a gépek kihasználásának valamennyi feltételét, ötéves tervünk megszabja, hogy 1954-re a mélyszántás 90 százalékát és a tarlóhántás 83 százalékát géppel kell végezni. A terv gondoskodik róla, hogy elegendő gépünk, legyen. 1954-ben például 26.100 traktor, 17.320 traktoreke dolgozik majd szántóföldjeinken. Gépesítjük a növényápolás és a betakarítás jórészét is. Az ötéves terv során gyártott 1820 szelektor biztosítja, hogy csakis tisztított vetőmag kerüljön a földbe. Hazánk traktorállománya már az idein is mintegy két és félszer annyi, mint a felszabadulás előtt. A traktorok most, az őszi mélyszántás idején is könnyebbé, jobbá, eredményesebbé teszik a mezőgazdasági munkát. Az agrotechnika megnyitásáért vívott harcban igen fontos fegyver a Szovjetunió élenjáró mezőgazdasági tudományának alkalmazása. A Szovjetunióban kidolgozták azoknak az eljárásoknak egész rendszerét, amelyekkel évről évre fokozható a növénytermelés hozama. A szovjet példa nyomán a Tiszántúlon már építjük is új öntözőhálózatunkat, s az országban többhelyütt megkezdtük a védőerdősávok ültetését és a füves vetésforgó alkalmazását. A pestmegyei ürömi Cservenkov tsz tagjai Jegorov elvtárs, szovjet kolhozelnök tanácsa szerint végezték el a búza alá a talajelőkészítést; válogatták és tisztították a vetőmagot; alkalmazták a keresztsoros vetést- tavasszal műtrágyával szórták meg a búzatáblát — ezért takarítottak be holdankint 20 mázsa termést. A tanulság: alkalmazzuk bátran és , következetesen a mi viszonyainkra a szovjet agrotechnika öszszes módszereit — így növelhetjük termésátlagainkat. A növénytermelés hozamának gyors emelése szorosan összefügg állami szerveink, elsősorban a földművelésügyi minisztérium és az állami gazdaságok és , erdők minisztériumának munkájával. A két minisztérium már ért is el bizonyos eredményeket a helyes agrotechnika alkalmazásában. Állami gazdaságaink például az idén az őszi búza 60 százalékát vetették el keresztsorosan. Lényegesen javult az állami gazdaságokban és jónéhány termelőszövetkezetben a talaj előkészítése és táperejének pótlása is De a két minisztérium szakmai propagandamunkája még mindig nem kielégítő. Nagy hiba, hogy a két minisztérium nem népszerűsíti eléggé azoknak az agrotechnikai rendszabályoknak összességét, amelyeknek alkalmazása lényegesen növeli a termést. A minisztériumok elsősorban a keresztsoros vetés nagy előnyét hangsúlyozták, s jórészt megfeledkeztek arról, hogy ez a módszer főkép akkor eredményes, ha legalább 18—20 centiméter mélyen szántanak az őszi kalászosok alá, ha a minisztertanács határozatában megállapított határidőre jóminőségű magot vetnek; ha gondoskodnak a szántóföldek tervszerű trágyázásáról; ha a növényeket megfelelő sorrendben vetik egymásután. A " földművelésügyi minisztérium kísérletügyi és propaganda főosztályának kiadásában az idén őszszel megjelent «Korai keresztsoros vetéssel a nagy termésért» című brosúra egyenesen rossz tanácsot ad: «... a korán vetendő ősziek alá — vöröshere, lucerna, repce stb.— a talajelőkészítést egymásután következő ismételt tárcsázással kell végeznünk» — írja. Pedig a többszöri tárcsázás rombolja a talaj szerkezetét, s a rosszabb szerkezetű talaj kevesebb nedvességet képes tárolni. A szakpropaganda másik fogyatékossága, hogy nem elég érdekes és közérthető. Nem ismerteti jól a hazai tudomány elért eredményeit, a termelésben élenjárók módszereit sem. Nagy fogyatékossága szakpropagandánknak az is, hogy sokszor, késve ismertet egy-egy új eljárást, akkor, mikor már országszerte rég elvégezték a munkát Kísérleti és tangazdaságaink sem váltak még a helyes agrotechnika megvalósítóivá és gyakorlati bemutatóivá. Lényegesen meg kell javítanunk tehát a szakpropagamdát. A helyes agrotechnikáért vívott harcban fontos feladat hárul a mezőgazdasági szakoktatásra is. A szaktanfolyamokon, a mezőgazdasági technikumokban, az akadémián csaz egyetekem arra kell ismelni a hallgatókat, hogy minden erejükkel küzdje-nek a helyes agrotechnikai módszerek következetes alkalmazásáért. De mezőgazdasági szakoktatásunkban még nem vált törvénnyé a termelés fejlett módszereinek tanítása, sőt, a tudománytalan nézetek népszerűsítésére is bőven találhatunk példát. Minden dolgozó paraszt tudja, ha ugyanabba a földbe egymásután többször vetünk kukoricát, az egyre kevesebbet terem. Mégis az 1952-ben megjelent «Részletes növénytermeléstan» című technikumi tankönyv így «tanítja» a helyes vetésforgó alkalmazására a jövő szakembereit: «A kukorica önmaga ’után sok éven át termeszthető növény». Az ilyen és az ehhez hasonló zöldségeket sürgősen ki kell gyomlálnunk tankönyveinkből, egész mezőgazdasági szakoktatásunkból. Aolgozó parasztságunk legjobbjai fogékonyak az új iránt. Évről évre többen és többen felhasználják a termelés helyes módszereit. Az agrotechnikai eljárások jórészét egyszerűségük miatt az egyénileg dolgozó parasztok is alkalmazhatják. A mélyszántás, a simítózás, a helyes trágyázás, a tarlóhántás, a korai vetés, a nemesített vetőmag használata, a csávázás, a szelektorozás, a többszöri kapálás, a pótbeporzás a kisparcellákon is elvégezhető, ha nem is olyan eredménnyel és szervezettséggel, mint az állami gazdaságok vagy a termelőszövetkezetek nagy tábláin. Tanácsaink fáradhatatlan munkája biztosítsa, hogy mindenütt alkalmazzák ezeket, az egyszerű agrotechnikai eljárásokat. Az új módszerek elterjesztésében nagy szerep vár a mezőgazdasági szakemberekre. A szakembereknek az agrotechnika megjavításáért vívott küzdelem első soraiban kell harcolniuk, hogy tudományos felkészültségükkel legyőzzék a tudatlanságot, a maradiságot. Ez annál fontosabb, mert az ellenség, a kutak számít a maradiságra, s így, próbálja akadályozni termésátlagaink növelését. A paksi járásban például sok termelőszövetkezet, az ellenség tanácsára előbb csak hosszirányban vetett, s csak egy-két héttel később keresztben. Ez igen káros. Az ellenség nyilvánvalóan a helyes agrotechnika lejáratására törekedett. Mezőgazdasági szakembereink akkor töltik be szép hivatásukat, ha keményen szembeszállnak az ellenség mesterkedéseivel, s éberen vigyáznak hogy munkaterületükön mindenütt a lehető legjobb agrotechnikával történjék a termelés. A terméshozam növeléséért vívott harc eredményes lesz, ha pártszervezeteink minden erejükkel segítik azt, ha mozgósítják a tanácsokat, a mezőgazdaság , dolgozóit az agrotechnika alkalmazására, s harcot indítanak az ellenség ártalmas «szaktanár „ csalnak», a helyes agrotechnika elleni aknamunkájának leleplezésére és szétzúzására. Minderre azonban csak akkor lesznek képesek pártszervezeteink vezetői és népnevelői, ha tüzetesen tanulmányozzák és megismerik a termelés helyes módszereit. «Meg kell feltétlenül tanulni bizonyos szakkérdéseket» — mondotta Rákosi elvtárs — „ . .. nem imponál és nem vezet az a járási titkár, aki a parasztember gazdasági kérdéseiben nem járatos, s azonkívül az ilyen nem is tudja a tennivalókat ellenőrizni». Pártszervezeteink vezetői ismerjék meg és népszerűsítsék a jó agrotechnikát, gazdaségi vezetőinktől pedig követeldjék meg a termelés helyes módszereinek következetes alkalmazását. Fűtse őket annak a tudata, hogy termésátlagaitok növelése, a jó agrotechnika alkalmazása — egész népünk nagy ügye. ... „ Vagy alusznak, vagy nem hallják — vagy talán nem is akarják" Még az év elején történt, hogy Balki István elvtárs csapatcsillés, a Komlói Aknamélyítő Vállalat altárói részlegének párttitkára súlyos anyagpazarlást fedezett fel. Az allárói részleg anyagberakni vizes közeli, széntörmelékkel félig telt csillékbe dobálták a cementet. A cement nagy része tönkrement. Csillénként mintegy három zsáknyi cement veszett kárba. Azonnal szólt a vállalat vezetőjének, Borovics Ferencnek. Az igazgató megdicsérte Bertki elvtársat, s megígérte: azonnal intézkednek. Három hónap múlva, június elején Balki elvtárs iskolára ment. Októberben jött vissza. Megdöbbenve látta, hogy az oltáránál tovább folyik a cement pocsékolása. Nyomban felkereste Kas Imre üzemvezetőt és felháborodva mondta el, mi történik a cementtel. Az üzemvezető hálálkodott: — Nagyon köszönöm, elvtárs, hogy felhívta a figyelmünket erre a disznóságra. Már rohanok is intézkedni. Újabb két hónap telt el. Az altárónál még ma is ugyanúgy pocsékolják a cementet, mint azelőtt. Miért nem intézkednek a vezetők? !Vagy alusznak, vagy nem hallják — vagy talán nem is akarják» — mondja a nóta. Itt, úgy látszik, a harmadik változat érvényes — nem akarják meghallani a munkások észrevételeit, javaslatát.