Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1953-02-01 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM ÁRA 6­0 FILLÉR VASÁRNAP, 1933 FEBRUÁR 1 A SAJTÓ NAPJA Másodszor ünnepeljük hazánkban a ma­gyar sajtó napját. Ezen a napon vissza­emlékezünk népet szolgáló sajtónk dicső elődeire, a demokratikus, a kommunista sajtó úttörőire, Táncsics Mihály 1848-ban megjelent lapjára, a «Munkások Újságá»-ra, Frankel Leó harcos újságára, a «Munkás- Heti-Króniká»-ra, a Tanácsköztársaság di­cső «Vörös Ujság»-ára, s az ellenforrada­lom ellen hősiesen küzdő illegális kom­munista újságokra, a «Kommun»-re, az «Új Március»-ra, a «Kommunistái»-ra, a «Dol­gozók Lapja»-ra, s a többire. Forró szere­tettel emlékezünk meg az 1942 február 1-én megjelent illegális «Szabad Nép»-ről, Rákosi Mátyás elvtárs lapjáról. Népünk mindig emlékezni fog Rózsa Ferencre, a «Szabad Nép» első szerkesztőjére és sok más elv­­társunkra, akik életüket áldozták, vérükkel öntözték a szabadsághoz vezető utunkat. Egy esztendővel ezelőtt Rákosi Mátyás elvtárs ezt írta a tízéves «Szabad Nép»-nek küldött üdvözletében: «Kívánom, hogy az első évtized győzelmes harcait a «Szabad Nép» a jövőben még nagyobb sikerrel foly­tassa a felszabadító Szovjetunió vezette 800 milliós béketábor nagy céljaiért, a proletárnemzetköziség szellemében, dolgozó magyar népünk további erősítéséért, felvi­­rágozásáért és a szocializmus végső győ­zelméért hazánkban­. Sajtónk akkor követi hűségesen Rákosi elvtársnak ezt az útmu­tatását, akkor szolgálja igazán a dolgozó népet, ha ott küzd a békéért folyó harc el­ső soraiban. Ezért leplezi le újra meg újra a háborús uszítók gyilkos terveit, ezért ad hangot a népek békeakaratának. Sajtónk akkor követi hűségesen hagyományait, ak­kor méltó a nép bizalmára, ha mindig elő­remutat, a párt által kitűzött nagy felada­tok végrehajtására lelkesíti és szervezi a dolgozókat Népünk most az ötéves terv megvalósításán fáradozik; sajtónk felelős­ségteljes hivatása­, hogy­ legjobb tudásával segítse ezt a munkát. Az újságok hasáb­jain napról napra figyelemmel kell kísérni, hogyan halad előre ötéves tervünk végrehaj­tása, hol érnek el a dolgozók kiváló ered­ményeket, milyen jó kezdeményezéseket, tapasztaltokat, munkamódszereket kell el­terjeszteni, s azt is, hol mutatkoznak hi­bák, hol kell segíteni. A párt útmutatása szerint az újságoknak napról napra a nép elé kell tárniuk, hogy melyek a legsürgő­sebb feladatok, s ezek megoldására kell irányítaniuk a dolgozók figyelmét. Sajtónk tartja napirenden a­ kohászat, a szénbányá­szat, a gépgyártás, a soron lévő mezőgazda­­sági munkák problémáit — ezzel tudja hathatósan segíteni ötéves tervünket. Saj­tónk csak akkor tudja ezt a hivatását be­tölteni, ha ugyanakkor a dolgozók elé raj­zolja annak a jövőnek ragyogó képét, amelynek megteremtéséért odaadó, lelkes, fáradságot nem ismerő munkára sarkalja őket. .Miről írtak a múltban az urak sajtójában, miről írtak a kapitalista újságok bérrabszol­­gái? A sárguló hasábokon szovjetellenes uszítás, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság gyűlöletére nevelő cikkecskék, a nemtelen szenvedélyeket felkorbácsoló, a népet butító «szenzációk» váltogatják egy­mást. «A Mai Nap­ egyetlen számában. 1928 április 28-án, öt halálesetről közöl részletes tudósítást: ebből egy gyilkosság, egy öngyilkosság, kettő halálos baleset és egy gyilkossággal végződő véres családi dráma Ezenkívül beszámol egy «óriási» árvízről, egy «nagy» tűzvészről és egy «újabb» hegyomlásról, egy «különös» há­zasság «érdekes» regényéről, s a pesti éksze­részek «rémének» rendőrkézre kerítéséről. A dolgozó nép gondjainak, a növekvő nyo­mornak, munkanélkül­iségnek, de a művé­szetnek, a tudománynak, a kultúrának sem szentel egyetlen sort sem a­z újság. Ma­ az újság­­minden száma nagyszerű híradás arról, hogyan változott meg az élet hazánkban, s hogyan változik napról napra hazánk. De nemcsak híradás és nemcsak krónika: a sajtó ma a szocialista építés tevékeny részese, aktív munkája, minden sora buzdít, nevel és tanít. Soha újságírónak olyan nagyszerű feladat nem jutott részéül, mint jut a mai újságírók­nak. Az újságíró ott állt, amikor először vágták b­e az építőmunkások a csákányt Dunapentele nemrég még kalászt érlelő földjébe, s ott állt akkor is, amikor az első vasat csapolták a Sztálin Vasmű öntödé­jében. Az újságíró látta épülni és vasat adni a diósgyőri nagykohót, megindulni az első Donbassz-kombájnt a herbolvai Terv-táróban. Az újságíró beszélt a mun­kásokkal, akik az első újításokat készítet­ték el hazánkban, s ott volt Pozsonyi Zol­tán első sztahanovista munkanapján. Ott volt, amikor mosolygós munkásgyerekek vették birtokukba a Pallavicini őrgrófok, az egykori mágnások, gyárosok, vérszí­vók lakásait. Kis jegyzetfüzetével kezében ott volt az újságíró, amikor magyar pa­rasztok először írták alá nevüket a terme­lőszövetkezeti belépőnyilatkoza­tokra, amikor először szedték Baranya földjén a gyapo­tot, amikor a széles szövetkezeti földeken dübörögni kezdett az első arató-cséplőgép. Ott volt az újságíró a munkás egyetemis­ták első óráin és a vidéki színházak első tájelőadásain, amikor öreg parasztok és parasztasszonyok elragadtatottan tapsoltak Moliére «Tartuffe»-jének, Katona József «Bánk bán»-jának, Osztrovszki «Farkasok és bárányok»-jának. Ott volt — de nem csak mint szemlélő volt ott az újságíró: munkájával ő is beleszólt az ország for­málásába, lelkesített gyorsabban építeni Sztálinvárost és gyorsabban szedni a gya­potot, szervezte az újítómozgalmat, a szta­hanovista munkát és a tsz-ek fejlődését, küzdött a külső és belső ellenség ellen, harcolt a kultúrforradalomért , az ellen­ség gyűlöletére és a haza szeretetére ne­velte a népet. Csodálatos, történelmi feladat ez! Saj­tónk azonban még nem elég jól birkózik meg vele. Népünk elvárja, hogy a sajtó — a «Szabad­­Nép» is — többet, jobbat nyújtson, h­ívebb hírmondója legyen hazánk nagy napjainak, többet mutasson meg öt­éves tervünk hatalmas alkotásaiból, erőtel­jesebben tárja elé munkája távlatait, jövő­jét. Sajtónk meg tudja és meg is fogja ol­dani ezt a feladatot, ha megvalósítja Lenin és Sztálin tanításait. Rákosi elvtárs útmutatásait és a szovjet sajtó példáját követve szorosabbra fűzi kapcsolatait a dolgozó tömegekkel, ha szélesíti, növeli a levelezők táborát. Nagy példaképünk, a «Pravda», az egész szovjet sajtó s im­máron saját tapasztalataink is bizonyítják: ha az «ezerszemű nép» segít látni az új­ságíróknak , többet látnak meg, több újat tudnak feltárni, több hibát vesznek észre és leplezhetnek le, hathatósabb se­gítséget tudnak nyújtani pártunk politiká­jának megvalósításához. A lapok hasábjain ezért az eddiginél is nagyobb helyet kell kapniok a dolgozók leveleinek, beszámo­lóinak. Rendszerünk mélységes demokratizmusa nyilvánul meg abban is, hogy sajtónkban mind erősebb a bírálat, lapjaink nagy számban közlik a dolgozók bíráló meg­jegyzéseit is. A sajtóban gyakran megbí­rálják igazgatók, fontos állami és párt­funkcionáriusok munkáját, élesen teszik szóvá a hibákat, mulasztásokat. Ez is bi­zonyítja, hogy a mi sajtónk a népé, az országé; bizonyítja, hogy az alkotmány­ban lerögzített szólás- és sajtószabadság a gyakorlatban messzemenően megvalósul. De tovább kell menni. Sajtónknak — a «Szabad Nép»-nek is — éberebben kell fi­gyelnie a mindennapi munkát; gyorsan je­leznie kell, ha valahol hiba van, ha valahol tunyaság, szájtátiság mutatkozik, ha eltér­nek a párt határozataitól, megsértik az állami vagy a tervfegyelmet, nem fejlesz­tik, vagy éppen elnyomják a bírálótól, ha kárt okoznak az országnak, a dolgozó nép­nek. A sajtónak az eddiginél élesebben kell ostoroznia munkánk fogyatékosságait. A sajtó mun­kásainak fel kell ismerniük nagy felelősségüket népünk neveléséért. Ha­­záinkban ma 22 budapesti és vidéki napilap, 88 budapesti és vidéki hetilap jelenik meg, összesen jóval több mint hárommillió pél­dányban, s ezeken kívül igen sok újság, folyóirat jelenik meg kéthetenkint, havon­­kinnt, negyedévenkint. Soha annyian nem olvastak újságot Magyarországon, mint nap­ja­­inkba­n. Dolgozó népünk szereti a sajtó munkásait, mert a párt szavát tol­mácsolják, szereti a sajtót, mert szereti a pártot, amely annak munkáját irányítja. A sajtó munkásainak mindent meg kell ten­­niök, hogy még méltóbban tolmácsolják pár­tunk szavát, még méltóbbak legyenek a nép szeretetére. A moszkvai rádió megemlékezése a magyar sajtó napjáról A moszkvai rádió szombat esti adásában beszámolt a magyar sajtó napjáról. Ezzel kapcsolatában me­gemlékezett a «Szabad Nép» felszabadulás utáni első legális szá­máról. A továbbiak során ismertette a ma­gyar sajtó mai példányszámát. Február 18-án kezdődik a magyar-szovjet barátság hónapja A tin rr­’m­ TV» wort of si nce —/» /»«#»-» m Assisti lr lift fi tYF'flSS^llSflI Népünk felemelkedésének, állandóan szé­pülő, új életünknek legerősebb, legbiztosabb támasza, segítője, erőforrása a nagy Szovjetunió barátsága Nincs olyan magyar dolgozó, aki saját munkájában ne látná mindennap ezt a segítséget, nincs életünk­nek egyetlen olyan területe sem, ahol ne tapasztalnánk állandóan a Szovjetunió tá­mogatásának erejét. Ezért nagy ünnep min­den magyar dolgozónak a magyar-szovjet barátság hónapja, amelyet az idén rendez­nek meg ötödször. Ebben az évben külön jelentőséget a­d a barátság hónapjának az a tény, hogy feb­ruár 18-án lesz ötödik évfordulója a ma­gyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírá­sának. Ez az egyezmény új életünk egyi­k legfontosabb állomása, s a­z aláírása óta eltelt öt év kézzelfoghatóan megmutatta, mit jelent népünk számára a szovjet népek baráti kézszorítása. A barátság hónapját közvetlenül meg­előzi a Magyar-Szovjet Társaság második országos kongresszusa. Ezen a kongresszu­son a termelésben élenjáró sztahanovisták, e szovjet tapasztalatokat sikerrel alkalma­zó mezőgazdasági dolgozók, kiváló tudó­sok, művészek számolnak majd be a­rról, mit jelentett számukra a szovjet nép se­gítsége , s egyben elmondják azt is, mit tettek eddig a magyar-szovjet barátság el­mélyítéséért, hogyan akarják még jobban megnövelni népünk szeretetét, háláját a Szovjetunió iránt. A kongresszust február 14-én és 15-én tartják. Jelen lesznek a kongresszuson a szovjet nép képviselői,­ a baráti népi demokratikus országok küldöt­tei és nyugati országok szovjet baráti tár­saságainak képviselői Február 18-án, a magyar-szovjet barát­sági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási egyezmény aláírásának 5. évfor­dulóján ünnepi díszelőadással nyílilt meg a magyar-szovjet barátság hónapja. A ba­rátság hónapjára küldöttség érkezik ha­zánkba, amelyben kiváló tudósok, művé­szek, kiváló sztahanovisták, élenjáró kol­­hozparasztok, a sport mesterei vesznek részt. A küldöttség tagjai ellátogatnak majd üzemeinkbe, építkezéseinkre, megláto­gatják falvainkat, iskoláinkat, intézmé­nyeinket, hogy átadják tapasztalataikat, megismertessék a magyar dolgozókat a kommunizmus építésének diadalmas mód­szereivel. A barátság hónapja alatt sokszáz elő­adáson, bemutatón ismerheti meg népünk a szovjet dolgozók mindennapi életét, mun­káját, a legfejlettebb szovjet tudomány és technika gazdag kincsestárának tapaszta­latait.' 'Filmszínházainkban a legújabb szovjet filmeket vetítik a szovjet film ün­nepén; színházaink több szovjet darabot mutatnak be, hogy még inkább megismer­tessék dolgozóinkkal a nagy Szovjetunió kultúrájának kiváló alkotásait. A magyar-szovjet barátság hónapja újabb alkalom lesz a magyar dolgozók számára, hogy egyre közelebbről lássák a kommunizmust építő baráti szovjet nép mindennapi életét, a mi jövőnket. (MTI) r Előre a kohászat 1953. évi tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért — A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete (2. oldal) Üzemi lapjaink a Központi Vezetőség november 29-i határozatának végre­hajtásáért (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Szép életünk, boldog jövőnk a megyei pártlapok tükrében (2. oldal) A Csehszlovák Állami Statisztikai Hi­vatal jelentése az 1952. évi terv teljesítéséről (3. oldal) Dickens — az amerikai sajtóról (3. oldal)­­• Németország Kommunista Pártja harcba hívja Nyugat-Németország lakosságát Adenauer reakciós vá­lasztási törvénye ellen (3. oldal) A monopoltőkés társadalom tükre (4. oldal) Nemzetközi szemle (4. oldal)­ A Hi Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról A Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa határozatot hozott az 1953. évi ta­vaszi mezőgazdasági munkák előkészítésé­ről és végrehajtásáról. A határozat fonto­sabb részeit az alábbiakban ismertetjük. A határozat bevezetője kimondja: a me­zőgazdaság dolgozóinak legfontosabb fel­adata az őszi szántás-vetés mulasztásai­nak pótlása, a tavaszi talajmunkának, a korai növények vetésének és művelésének a lehető legkorábbi megkezdése. Az ország szántóföldjének egyetlen talpalatnyi része sem maradhat vetetlenül, műveletlenül. A minisztertanács felszólítja a mezőgazdaság dolgozóit, hogy a tavaszi munkát jó minő­ségben, a fejlett agrotechnikai módszereik al­kalmazásával végezzék, hogy túlszárnyal­juk az idei évre előírt termésátlagokat. A mezőgazdaság irányító szervei szüntessék meg az irányításnak és az ellenőrzésnek az ősszel még tapasztalható hiányosságait, bürokratikus módszereit. Ne hátráljanak meg a nehézségek előtt és csírájában fojt­sanak el minden ellenséges kártevő kísér­letet. Az egyéni gazdálkodók, a tsz-ek tag­jai, a gépállomások és az állami gazdasá­gok dolgozói legjobb tudásukká,­ készítsék elő és a lehető legkorábban kezdjék meg a munkát a jó termés, dolgozó népünk bőséges ellátása érdekében. I. A határozat első része megállapítja, hogy a szántóföldek teljes megműveléséért és a helyes agrotechnikai módszereik alkalma­zásáért az állami gazdaságokban az igaz­gató, a tsz-ekben az elnök, az egyéni művelés alatt álló terü­leteken a tulajdonos, illetve a ténylegesen gazdálkodó személy, az állami tarta­lék ingatlanokon a helyi föl­d­­művesszövetkezet ügyvezetője a felelős. Az ellenőrzés az állami gazdaságok irányító szervének, illetve a megyei, a járási és a községi tanácsoknak a kötelessége. A határozat elrendeli, hogy a községek egész szántóterületére meg kell állapítani a művelésre kötelezett gazdaságot vagy sze­mélyt. Ezért az illetékes minisztériumok február 20-ig értesítik a községi tanácsokat, hogy a községben hány katasztrális hold a minisztériumokhoz tartozó szántóterület. Február 20-ig a járási tanácsok is közlik a községi tanácsokkal a község termelőszö­vetkezetei szántóterületének nagyságát. A községi tanács február 28-ig köteles mind az egyénileg dolgozó parasztok, mind a­­rtal­ékföldeket kezelő földművesszövetke­zetek figyelmét felhívni, hogy gondoskod­­janak szántóterületük megműveléséről. II. A határozat második része előírja, hogy az állami gazdaságok, a tsz-ek és a külön­böző szántóföldi termelést folytató állami vállalatok jóváhagyott termelési tervük alapján kötelesek a növénytermelés tervét teljesíteni. Az egyénileg gazdálkodó, ha őszi kenyérgabona-vetését nem teljesítette, a­­hiányt elsősorban tavaszi búzával, illetve egyéb tavaszi gabonával köteles pótolni. A minisztertanács határozata szerint a veté­seket úgy kell végezni, hogy az őszi és a tavaszi gabona vetésterülete együttesen az ország szántóterületének 45 százaléka le­gyen. A burgonya vetésterületét ez egyes termelők földjének nagysága arányában kell meghatározni. Minden termelő szántó­földjének legalább hét százalékán köteles napraforgót termelni. A községi tanácsok az egyénileg gazdálkodók előzetes meghallga­tása után, február 28-ig szabják meg, hogy azok mennyi­ burgonyát és napraforgót kö­telesek termelni. A határozat kimondja, hogy a mező­­gazdasági igaerőtulajdonosok a tavaszi munka során igaerejükkel kötelesek állan­dó és folyamatos munkát végezni. Ezért a községi tanács minden igaerőtulajdo­­nost, aki már saját földjén elvégezte az esedékes munkát, kötelezhet arra, hogy igaerejével ott segítsen, ahol erre szükség van. A végzett munkáért a hivatalosan megállapított munkadíjat fizetik. III. A határozat harmadik része részletesen foglalkozik a tavaszi munka előkészületei­vel és felhívja a figyelmeit arra, hogy a téli hónapokat mindenütt jól használják fel a munka megszervezésére. A tsz-ek és az egyéni termelők saját­­maguk gondoskodjanak teljes tavaszi vető­magszükségletükről. A tsz-ekben február 28-ig gondoskodjanak a vetésterülethez szükséges vetőmagról és azt gondosan őrizzék meg. Az I. és a II. típusú tszcs-kben a tagok részesedésük arányá­­ban adják át és a vetés kezdetéig közpon­­tilag tárolják a vetőmagot. A hiányt mind a tsz-ek, mind az egyénileg gazdálkodók csere vagy vásárlás útján pótolják. Tavasszal csak gondosan válogatott, tisz­tított és szükség szerint csávázott vető­magot szabad elvetni. Ezért az állami gaz­daságok, a tsz-ek és az egyéni termelők február 28-ig végezzék el a magtisztítást és a csávázást. A határozat pontosan meg­szabja, mekkora területen kell jarovizált magot vetni, s felhívja a figyelmet arra, hogy minél több vetőmagot melegítsenek a napon vetés előtt. A minisztertanács határozata felelőssé teszi az állami gazdaságok és a gépállo­mások igazgatóit az összes erő- és munka­gépek kifogástalan javításáért A gépek javítását február 15-ig be kell fejezni. A tsz-ek és az egyénileg termelők február 28-ig javítsanak ki minden felhasználható ekét, boronát, simítót, hengert, vetőgépet. A tsz-ek február 15-ig kössék meg a szer­ződést a gépállomásokkal. A földművelésügyi miniszter és az ál­lami gazdaságok és erdők minisztere a ta­vaszi munka megkezdése előtt ellenőrzi az állami gazdaságok, a tsz-ek, a gépállo­mások és a községek előkészületeit. Az ál­lami gazdaságokban és a gépállomásokon február 15 és 20 között, a tsz-ekben feb­ruár 20 és 28 között tartanak helyszíni szemléket. A községekben a helyi tanácsok feladata az egyéni termelők előkészületei­nek ellenőrzése. IV. A ha­táro­zat negyedik része hangsúlyoz­za, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkát a fejlett agrotechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával kell elvégezni. Ezért még a télen be kell fejezni az őszről elmaradt mélyszántást. A tavaszi talajelőkészítést a lehető leg­korábban meg kell kezdeni és a legrövi­debb idő alatt végre kell hajtani. Ott, ahol a mélyszántást nem végezték el, a talaj tavaszi szántását — amint a talaj állapota megengedi — azonnal kezdjék meg és leg­később 8 napon belül fejezzék be. A­­szán­tással egyidőben fogasdl­ni kell. A felszán­tott földeken, amint rá lehet menni­ a ta­lajra, a simítózást (fogasol­ást) rögtön meg kell kezdeni­ és három napon belül be kell fejezni. Az összes szántóterületek f­elszán­tá­sának és simítózásának (fogasolási mag) végső határideje: március 31 A frissen szántott és s­imítózott területen a vetésig fogasolással, illetve kultivátorozással ké­szítsenek jó vetőárgyat. A határozat kimondja: a termésátlag fo­kozása érdekében fel kell használni min­den rendelkezésre álló istálló- és egyéb szervestrágyát. Az ősszel nem alap­trágyázott gyapotterületekre a tavaszi talajelőkészítés előtt 50—150 kiló szem­­csézett szuperfoszfátot kell kiszórni. A kihordott trágyát föl be kell munkálni a talajba. Azok az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek, amelyek az őszi mély­szántást elvégezték, február 28-ig a tábláik szélére szarvasokba hordják ki és földek­él­lé az istálló trágyát. Az állami gazdaságokban és a termelő szövetkezetekben általánosan be kell ve­zetni a trágyakezelés fejlett módszereit. A földművelésügyi miniszter és az állami gazdaságok és erdők minisztere február 15-ig adja ki az erre vonatkozó utasítást. Ennek intézkednie kell arról, hogy vala­mennyi állami gazdaságban, s legalább a termelőszövetkezetek 50 százalékában, az állami gazdaságok trösztjeinek, a tanácsok mezőgazdasági osztályainak főagronómusai és a gépállomások agronómusai a hely­színen mutassák be a trágyakezelés fejlett módszereit és állandóan ellenőrizzék ezek alkalmazását. A mák, a tavaszi búza, a borsó, az olaj­len, a rostlen, a lencse, a bükköny, a hagyma, a füves herék vetését, amint a ta­lajra rá lehet menni, meg kell kezdeni és legkésőbb máricus 15-ig el kell végezni. A tava­szi árpa, a zab, a lucerna, a vö­rös­ here, a baltacím, a napraforgó, a csil­lagfürt, a cukorrépa és a takarmányrépa ve­tését akkor kell elkezdeni, ha a talaj hő­mérséklete elérte az 5—8 Celsius-fokot, s április 10-ig be kell fejezni. A burgonya, a szója, a csicsóka, a cirok,­­ a csumiz, a köles, a marhakáposzta, az­­ Alföldön a kender, a bab és a kukorica ve­tését­ 8—12 Celsius fokos talajhőmérséklet­nél meg kell kezdeni és április 30-ig be kell fejezni. Az északi és a dunántúli me­gyékben a kender, a­­bab és a kukorica vetését május 5-ig kell elvégezni. A gya­potvetést 14 Celsius fokos talajhőmérsék­letnél kell megkezdeni és április 30-ig be­fejezni. A ricinus és a késői napraforgó vetését, a dohány palántázását május 20-ig, a­ fű­­szerpaprika palántázását május 31-ig kell befejezni. E munkákat 12—16 Celsius fokos­­talajhőmérsékletnél kell megkezdeni. A különböző növények vetését gyorsan el kell végezni. A tavaszi búzát, a tavaszi­ árpát és a zabot az állami gazdaságok 3, a ter­melőszövetkezetek és az egyéni termelők 6 munkanapon belül; a burgonyát, a kukori­cát, a napraforgót és a cukorrépát az álla­mi gazdaságok 5, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők 8 munkanapon belül; a gyapotot az állami gazdaságok, a­ termelő­szövetkezetek és az egyéni termelők egy­aránt 5 napon belül kötelesek elvetni. A földművelésügyi miniszter és az állami gaz­daságok és erdők minisztere az országos határidőn belül megyénként és trösztönként állapítja meg az egyes növények vetésének végső határidejét. A határozat intézkedik a vetés fejlett módszereinek alkalmazásáról is. A tavaszi gabonát az állami gazdaságok legalább 40.200 holdon, a termelőszövetkezetek leg­alább 60.000 holdon, a részlent pedig az állami gazdaságok is, a tsz-ek is egész ve­tésterületükön vessék keresztsorosan. Az állami gazdaságok legalább 43.400 holdon, a termelőszövetkezetek pedig legalább 175.000 holdon négyzetesen vessék a kuko­ricát és a napraforgót. Az állami gazda­ságok, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők a kapásnövényeket elsősorban a frissen trágyázott földbe vessék. Ahol erre nincs mód, ott a kukorica és a burgonya terméshozamát fészektrágyázással növeljék. A tavaszi szántás-vetéssel egyidőben el kell végezni az őszi vetés, a rétek és a le­gelők télvégi és koratavaszi ápolását. A földművelésügyi miniszternek gondoskodnia kell arról, hogy­ a kultúrmérnöki és bel­­vízrendező hivatalok idejében levezessék a belvizeket. Ebben a munkában az állami gazdaságok, a­ gépállomások, a termelő­szövetkezetek és az egyéni termelők gépi, iga- és kézi erejükkel kötelesek segíteni. Amint a talajra rá lehet menni, a­z ál­lami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők a felfagyott őszi ve­téseket azonnal hengerezzék meg. A fagy­­vesz­ély elmúltával azonnal, de legkésőbb április 15-ig meg kell fogásolni a jól át­telelt őszi vetéseket. A gyengén telelt és a késő őszi vetéseket fejtrágyázni kell. Az állami gazdaságok legalább 100.000, a ter­melőszövetkezetek legalább 150.000 holdon pétisó, illetve komposzt-, vagy szemcsézett trágya felhasználásával végezzék el ezt a munkát. Emellett fel kell használni a kü­lönböző hulladéktrágyákat, így például a hamut, a baromfitrágyát stb. A rétek, a legelők és az évelő szálas­­tak­armány-vetések ápolásánál elsősorban a hengerezést, a gyomirtást és a talaj­­­egyengetést kell elvégezni. A határozat intézkedik arról is, hogy a vetéseket miként kell megmenteni a külön­böző kártevők pusztításától. A határozat ötödik része hangsúlyozza, hogy a tavaszi­ mezőgazdasági munka vég­rehajtását gyors és megbízható jelentések­kel, helyszíni vizsgálatokkal kell ellen­őrizni. A kötelezettségüket nem teljesítő­­ket felelősségre kell vonni. A hamis jelen­tést adókat bűnvádi úton vonják felelős­ségre. A helyi tanácsoknak április 10 és 20 között valamennyi községben határ­szemlét kell tartaniuk, s meg kell állapíta­­niuk a szántóterület megművelésének mér­tékét. Azokat a termelőket, akik az idő­szerű mezőgazdasági munkálatokat nem végezték el határidőre, kötelezzék a mu­lasztás pótlására. Azok ellen pedig, akik a felszólítás után sem művelik meg föld­jüket, a községi tanács köteles eljárást indítani. Azokat a községi tanácselnököket, akik nem gondoskodnak a minisztertanács határozatában előírt mezőgazdasági mun­kák végrehajtásáról, a belügyminiszter fe­lelősségre vonja. Nagy esemény iskoláink tanulói számára a bizonyítványosztás. Különösen nagy izgalommal várták ezt a napot a legifjabb diákok, az elsőosztályosok. A csepeli kokusv­ári úti általános iskola kis tanulója, az elsőosztályos Joannvics Mária boldogan *«itat­» jele* bizonyítványát társainak. HÍREK A NÉPI DEMOKRA­TIKUS ORSZÁGOKBÓL A terméshozam emelése a Kínai Népköztársaságban Hopei tartományban a dolgozó parasz­tok tömegmozgalmat indítottak a korszerű agrotechnikai módszerek tanulmányozásá­ra. A tavaszi vetési munkálatok megkez­déséig több mint 10 millió paraszt, vagyis a tartomány összlakosságának egyharmada elsajátítja a tudományos földművelés alap­vető szabályait. Ily módon az idén, kor­szerű agrotechnikai módszerek alkalmazá­sával, tovább emelik a gabona, valamint az ipari növények terméshozamát. Tavaly több mint hétmillió paraszt vett részt agrotechnikai tanfolyamokon. Ennek eredményeként a tartomány mezőgazdasági termelése 1952-ben 30 százalékkal több volt, mint 1951-ben. A hegyvidéki lakosságot korszerű állat­tenyésztésre és helyes erdőgazdálkodásra tanítják. Közép-Kvantung tartomány parasztjai is növelni akarják a terméshozamot. Az idén a gabonatermést 12,8 százalékkal emelik. A tartomány gabonatermése már tavaly meghaladta a háború előtti legmagasabb szintet. A parasztok a tartomány öntözőhá­lózatának kibővítésével és a korszerű agro­technikai módszerek alkalmazásával érnek el az idén még nagyobb eredményt. Csatornák, gátak és víztározók építésé­vel 1953-ban 66.000 hektárnyi termőterület vízellátását biztosítják. Északkelet-Kína lentermelői elhatároz­ták: az idén kétszeresére növelik a len ve­tésterületét, hogy kielégíthessék az or­szágrész textiliparának növekvő nyers­anyagszükségletét. A termőterület növelése mellett a termelők hektáronként 1450 kilós termés­ elérését tűzték ki célul. Délnyugat-Kipában nagyarányú öntöző­­csatorna-hálózat építését kezdték meg. Az év végéig négymillió hektárnyi terület víz­ellátását biztosítják. Még a tavaszi vetés előtt megkezdik az öntözést az első 260.000 hektáron. Délnyugat-Kínában az elmúlt néhány év alatt több mint egymillió hektárnyi terü­leten építettek öntözőcsatornákat. Virágzik a kaliúra a harcoló Koreában A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban az amerikai intervenciósok ellen vi­selt háború ellenére is széleskörű kultúr­munka folyik. A koreai lapok nemrégiben beszámoltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiájának megnyitásáról. Hírt adtak továbbá arról, hogy a Kim Ir Szen egyetem már harmadízben bocsát ki falai közül végzett hallgatókat. Nemrégen nyílt meg az állami klasszikus színház. Phenjanban konferenciát tartottak a koreai zeneszerzők és költők. Jelentős sikereket ér­tek el tavaly a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság írói és költői. 1952-ben több mint 1300 művet alkottak. A koreai szobrászok és festők mintegy 1800 művet alkottak egy esztendő alatt. A koreai zeneszerzők körül­belül 400 új dalt írtak. A fiatal koreai film­művészet számos filmet alkotott tavaly. A nemzeti­ kultúra felvirágzása abban az idő­ben, amikor Korea minden erejét megfeszít­ve harcol az amerikai agresszorok ellen, a koreai nép nagyságáról tanúskodik. Véget ért a román szakszervezetek kongresszusa Január 30-án véget ért a román szak­­szervezetek harmadik kongresszusa. A kon­gresszus megválasztotta a román Szak­­szervezeti Szövetség központi tanácsát és központi revíziós bizottságát. A román szakszervezetek vezető szerveibe beválasz­tották Stelian Morarut, Ljuba Chisinevschit, Mihai Mujicot, Dumitru Arjent, a szocia­lista­ munka hősét, s más élenjáró munká­sokat, tudósokat, művészeket és írókat. A kongresszus határozata hangsúlyozza­, hogy a szakszervezetek fő feladatai állandó harc az ötéves terv négy év alatti teljesí­téséért, a szocializmus felépítéséért, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. A kongresszus részvevői hatalmas lelke­sedéssel határozták el, hogy üdvözlő táv­iratot küldenek Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak, a Román Munkáspárt főtitká­rának és a Szakszervezeti Világszövetség­nek. A kongresszus részvevői felállva, vi­haros lelkesedéssel hagyták jóvá a Sztálin elvtársnak küldött üdvözlő távirat szöve­gét. Új nagyüzemek épülnek Lengyelországban A Lengyel Népköztársaságban lendülete­sen hal­ad a szocialista iparosítás. A népi kormány különös gondot fordít a sziléziai iparvidék fejlesztésére. A hatéves terv be­­fejeztéig tíz új bányát tárnak fel, három nagy erőművet helyeznek üzembe, nyolc kokszolóművet és több más gyárat létesíte­nek Sziléziában. Itt épül a miechowicei hő­erőmű­ is, a Lengyel Népköztársaság vil­lamosenergia, iparának legnagyobb létesít­ménye.★ A bolgár dolgozó parasztság felkészül a tavaszi mezőgazdasági munkákra A bolgár dolgozó parasztság lelkesen készül a tavaszi mezőgazdasági munkákra. A «Zemedalszko Známe» hírt ad arról, hogy a trnovoi gépállomásokon eddig 177 traktort, 200 traktoroket és 140 traktor­­vontatású vetőgépet javítottak meg. A ve­tőmagvak előkészítését is megkezdték. A körzetben 88 magtisztító állomás már hoz­zákezdett a vetőmagvak tisztításához A földek javítására eddig 171.000 tonna is­­tállótrágyáit gyűjtöttek. A «Rabotrocseszko Delo» közli, hogy a belogradcsiki, a lomi, a sztarazagorai, vala­mint a csirpani járásban is megkezdték a tavaszi mezőgazdasági munkákra az elő­készületeket. A csirpani járásban 34 köz­ség már előkészítette és megtisztította a vetéshez szükséges gabonát.

Next