Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1953-02-01 / 32. szám
Előre a kohászat 1953- ak tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért• A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szombaton a SZOT székházába értekezletre hívta össze a kohászat vezetőit és kiváló dolgozóit, hogy megbeszélje velük a vaskohászat 1953. évi terve teljesítésének feladatait. Zsófimecz elvtáris bevezetőben ismertette a vaskohászat 1952. évi eredményeit. Kohászatunk termelése az elmúlt évben jelentősen emelkedett, de még így sem tudta kielégíteni a népgazdaság szükségleteit. Ezután emlékeztetett azokra az útmutatásokra, amelyeket Rákosi elvtárs az országgyűlésen mondott beszédében és Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén adott kohászatunk számára. Rákosi elvtárs a következőket mondotta: «Különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hiZsofinyecz elvtárs hangsúlyozta: milyen nagy felelősség hárul, kohászainkra. Kohászatunk elmaradása fékezi a gépgyárak egész sorának munkáját. Ezután nyolc pontban foglalta össze a kohászat előtt álló legfontosabb feladatokat. A legelső feladat: a vezetés színvonalának emelése— állapította meg a kohászati miniszter. Kohászati üzemeink vezetői egyáltalán nem , vagy csak részben hajtották végre a KV november 29-i határozatait, nem fogadták meg Rákosi elvtárs országgyűlési beszédének a vaskohászatra vonatkozó útmutatásait. A határozatokat nem is dolgozták fel megfelelően. A Diósgyőri Kohászati Üzemekben például megbeszélték ugyan a KV legutóbbi ülésének útmutatásait, de a beszámolót nem Varga elvtárs, az üzem igazgatója tartotta, hanem rábízta az egyik osztály vezetőjére. Az értekezleten nem hoztak határozatokat, nem adtak konkrét feladatokat a fontosabb üzemeknek. Ez is közrejátszott abban, hogy a januári tervet nem tudták teljesíteni. A diósgyőri példa is mutatja, hogy egyes vezetőink még mindig formálisan kezelik a párt és a kormány határozatait s nem jutnak messzebb a megvitatásuknál. A kohászati üzemekben alig érvényesül az egyszemélyi felelős vezetés, az egyes munkaköröket nem határolják el kellőképpen. Ahhoz, hogy a vezetés színvonalát megjavíthassuk, meg kell határozni, hogy — az igazgatótól kezdve a csoportvezetőkig — kinek mi a feladata, ki miért felelős. Ki kell építeni a termelés szakadatlan ellenőrzésének módszerét. Mindezeket a feladatokat természetesen csak úgy tudjuk végrehajtani, ha növeljük kohászati üzemeink vezetőinek és dolgozóinak műszaki és politikai képzettségét. Több segítséget kell adni a fiatal kádereknek. A második feladat: a kohászati berendezések jobb kihasználása, a munka magasabb fokú szervezettsége és a termelésből kieső idők állandó csökkentése révén •—állapította meg Zsofinyecz elvtárs. Ennek egyik legfőbb feltétele a karbantartás helyes megszervezése. Gyakran még mindig szervezetlen a karbantartás, egyes helyeken kíméletlenül, gondatlanul bánnak a termelőberendezésekkel. A diósgyőri martinüzemben az idén januárban egymásután sorozatos hibák fordultak elő. Volt olyan nap, amikor hét kemence közül négy javítás alatt állt azért, mert decemberben, az évvégi «hajrá» közben nem végezték el a tervezett javításokat. Zsofinyecz elvtárrs a karbantartás elhanyagolásáért megbírálta a diósgyőri martinmű és az RM martinüzem vezetőjét, továbbá a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatóját, majd így folytatta: — Meg kell szerveznünk a gépek állandó szakszerű felügyeletét; meg kell határoznunk, hogy melyik alkatrészt mikor kell kicserélni. Gondoskodnunk kell tartalékalkatrészekről. Le kell rövidítenünk a kemencék, hengersorok javításának idejét. A termelési tervek teljesítése mellett minden körülmények között végre kell hajtanunk a karbantartás tervét is. A harmadik feladat: a tervfegyelem erősítése. A kohászati miniszter élesen megbíráltál a diósgyőri és az Ózdi Kohászati Üzemek igazszünet után megkezdődött a vita. Elsőnek Varga Géza elvtárs, a Diósgyőri Kohászati Üzemek igazgatója szólalt fel, majd Koródi József, a diósgyőri martin acélmű egyik acélgyártó mestere beszélt. — Szinte arcpirulva kell az elvtársak előtt állnom — mondotta — mert nem tettünk meg mindent, amit Rákosi elvtárs, a dolgozó nép kívánt tőlünk. Elhanyagoltuk a karbantartást. Nem szabad megengedni azt, hogy például Diósgyőrött egyórás kiesés legyen azért, mert gondatlanság következtében befagyott a csapolónyílás. Nálunk, Diósgyőrött, gyakori a panasz a gáz magas kéntartalma miatt. Dehát mit tettünk ellene? Megalkudtunk, nem tettünk semmit. Pedig cselekedhettünk volna: beletehettük volna a betétbe a szükséges mészmennyiséget s ezzel is csökkenthettük volnaa kéntartalmat. A következő felszólaló, Szűcs Endre elvtárs, az RM Acélmű főmérnöke, a technológiai fegyelem erősítéséről és az anyagellátás problémáiról beszélt. Ezután Suszter Sándor elvtárs, a híres ózdi sztahanovista olvasztár lépett az emelvényre. — Mi, sztahanovisták nem kaptunk olyan bírálatot ezen az értekezleten, amilyent megérdemeltünk volna — kezdte beszédét. — Az elmaradásért mi is felelősek vagyunk. A sztahanovistáknak sokkal több elvtársi segítséget kellett volna nyújtaniuk azoknak, akik nem teljesítették a tervet. Az értekezleten megjelent népünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs. Megjelentek Gerő Ernő és Hidas István elvtársaik, a minisztertanács elnökhelyettesei, valamint az MDP Politikai Bizottságának bája, hogy minden erőt csakis a törvén befejezésére összpontosítottak és emiatt elhanyagolták a januári termelés előkészítését». Zsofinyecz elvtárs ezután így folytatta: — Az új tervévből eddig eltelt rövid idő alatt elért eredmények alapján vizsgáljuk meg: hogyan valósítottuk meg a Rákosi elvtárs által kitűzött feladatokat? Január 1- től 28-ig a nyersvastermelés tervét csak 93,8 százalékra, a martinacél termelését 87 százalékra teljesítették vállalataink. Komolyan elmaradt a hengerelt áru termelése gázart, mert megszegték a tervfegyelmet, s ezzel akadályozták több más üzem tervének teljesítését. A negyedik feladat: a technológiai fegyelem szigorú betartásával meg kell javítani vaskohászati termékeink minőségét, csökkenteni kell a selejtet, biztosítani kell üzemeink tervszerű, programmszerű termelését. A tervet nemcsak tonnában, hanem minden részletében, a rendelésekben megszabott választékban és minőségben kell teljesíteni! Üzemeink a legtöbb gyártmányra elkészítették a technológiai előírásokat, de ezek az előírások nem veszik eléggé figyelembe a szovjet tapasztalatokat. Emellett az előírások legtöbbször nem is érthetők az egyszerű dolgozók számára. Még nagyobb hibás, hogy még ott is, ahol az előírások jók, a vezetők nem teremtik meg a technológia betartásának feltételeit. Sokszor opportunista módon tűrik a lazaságokat. Az öntőcsarnokokban a kokillák, az üstök helytelen kezelése miatt sok acél vált selejtté. Meg kell tehát erősíteni a technológiai fegyelmet. Ipari fejlődésünk jelenlegi szakaszában azonban már az sem elég, ha megelégszünk a rendelkezésünkre álló technikai és technológiai módszerekkel. Elsőrendű kötelességünk — különösen az üzemek főmérnökeinek — továbbfejleszteni a technológiát és a technikát. A jelenleg oly sokszor hangoztatott «objektív nehézségek» sok esetben éppen abból fakadnak, hogy elhanyagoljuk a műszaki fejlesztést, az új technikai módszerek bevezetését. Zsofinyecz elvtárs ötödik feladatként az anyagellátás jobb megszervezését, hatodik feladatként az üzemek rendjének és tisztaságának biztosítását emelte ki. Hetedik feladatként a munkavédelem megjavítását jelölte meg. Megállapította: — A munkavédelem elhanyagolásáért vaskohászati üzemeink vezetőit komoly felelősség terheli. Ezt a helyzetet pártunk és kormányunk tovább nem tűri. Igazgatóinknak széleskörű intézkedéseket kell kidolgoznak a munkavédelem gyors megjavítására. Kemény szigorral le kell sújtani azokra a vezetőkre, akik a dolgozók biztonságával nem törődnek. A nyolcadik feladat: a munkafegyelem megerősítése, a munkaverseny továbbfejlesztése — mondotta a kohászati miniszter. A versenymozgalom kérdéseit üzemeinkben még mindig gyakran formálisan, bürokratikusan kezelik. Vannak kiváló egyéni eredmények, de ezeket, nem általánosítják. A műszaki vezetőknek fel kell ismerniük, hogy a munkaverseny felkarolása nélkül nem tudjuk megoldani nagy feladatainkat. Meg kell szervezni a versenyt kohászati üzemeink között, továbbá a nagyolvasztók, a martinművek és a hengeresők nemes vetélkedését és a szakma legjobb dolgozója címért folyó versenyt. Most az április 44 felajánlások teljesítése során új lendületet kell adni a munkaversenynek. Zsofinyecz elvtárs befejezésül hangsúlyozta, mennyire megkönnyíti munkánkat a Szovjetunió sokoldalú önzetlen segítsége. A kohászat dolgozói tudják, milyen sok múlik az ő munkájukon s ezért megfeszítik minden erejüket, hogy győzelemre vigyék a tervet, s ezzel is segítsék a béke védelmét. Sok sztahanovista azt hitte , én is azt hittem: ha bizonyos százalékot elértem, akkor már eleget tettem pártunk és kormányunk felhívásának. Pedig nem elég, ha néhány kiugró teljesítmény van, hanem a legjobbaknak magukkal kell vonniuk a többi dolgozót is. Szuhai Rezső elvtárs, a Lőrinci Hengerművek igazgatója volt a következő felszólaló. Beszéde közben lépett a terembe Rákosi Mátyás elvtárs, akit dörgő tapsviharral, forró szeretettel köszöntöttek az értekezlet részvevői. Szuhai elvtárs elmondotta, hogy januárban 105 százalékra teljesítették a tervüket, majd beszámolt arról, hogy milyen módszerrel érték el ezt az eredményt. A pártbizottsággal együtt alaposan megvitatták a Központi Vezetőség útmutatásait, majd számos fontos intézkedést tettek. Fessler Péter, az RM Acélmű sztahanovista olvasztája a versenyről beszélt. — A munkaverseny lebecsülését mutatja — mondotta — hogy a felbontott tervet mindig késve kapjuk meg. December első felében beszéltem az üzem vezetőivel s kértem tőlük, hogy idejében ismerhessük meg az új év tervét. Mégsem történt meg ez. Brigádomnak, az ifjúsági brigádnak a kezdeményezésére szoros együttműködésre léptünk a Kossuth-brigáddal. Egyes műveleteknél kölcsönösen kisegítjük egymást s ez igen jól bevált. Sajnos, a főmérnök elvtárs csak azt látta és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja Hidas István elvtárs megnyitó szavai után Zsofinyecz Mihály elvtárs tartotta meg beszámolóját, meg ebben a kezdeményezésben, hogy megkönnyíti a szabadnapok beosztását, hiszen a két együttműködő brigádból könynyebb kivonni egy embert. Azt azonban nem látta meg, hogy ez az együttműködés, a versenynek ez az új formája hogyan segíti a termelést. Bérces Henrik elvtársnak, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatójának hozzászólása után Kugler Lajos elvtárs, Kossuth-díjas, diósgyőri hengerész beszélt, szembeszállt azokkal, akik azt mondják, hogy minden az anyagellátáson és a gáz kéntartalmán, az «objektív körülményeken» múlik. — Gyakran a fegyelmezetlenségben kell keresni a hibát — mondotta. — Ezt nem mindig a kimaradók száma jelzi, hanem az, hogy mennyire veszi komolyan a dolgozó a munkát, mennyire szívügye a terv teljesítése. Brigádom versenyben állt másik két brigáddal. A másik két brigád nem teljesítette vállalását, míg mi a felajánláson felül 608 tonnát termeltünk. Pedig ugyanazzal a géppel, ugyanolyan anyagellátással dolgoztunk. Ha a munkaversenyt komolyan vesszük, akkor igenis, teljesíthetjük a tervet. Ezután Tóth László elvtárs, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója és Balsai István elvtárs, az ózdi acélmű vezetője szólalt fel, majd szünet következett. A műszaki vezetés színvonalának emeléséért Szünet után Réti Vilmos elvtárs,a Diósgyőri Kohászati Üzemelő főmérnöke szólalt fel. — Műszaki vezetőink többé-kevésbbé helyes utasításokat adnak ki — mondotta. — Deaz utasítások végrehajtását nem ellenőrzik. Mikor végezzük mi az ellenőrzést? Amikor valamiért «felülről» figyelmeztetést kapunk. Ilyenkor gyorsan szaladunk, ellenőrizzük azt a területet, ahol baj van , nagy, sietve felelősségre vonjuk a mulasztókat. Pedig mennyivel helyesebb lenne, ha az ellenőrzés szervezett, állandó, folyamatos lenne. A rossz munkamódszer egyik velejárója az, hogyminden vezető «egy lépcsőfokkal» lejjebb lép, tulajdonképpen a hozzá beosztott, alacsonyabbi fokú funkcionárius munkáját végzi el. A minisztérium mutatott ebben rossz példát, amikor a főosztályvezető, s más magasrangú funkcionárius háromszáz kiló anyagént telefonálgatott a gyárakba. Réti elvtárs megbírálta a minisztériumot, mert túl sok adminisztratív munkával halmozta el a műszaki vezetőket s ezzel elvonta őket fontos műszaki feladatok teljesítésétől. Ezután Zoltán elvtárs, az RM Csőgyárának igazgatója, majd Somogyi Antal elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója beszélt. Mekis József elvtárs, a vasasszakszervezet elnöke felszólalásában elmondotta, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok még nem eléggé járatosak szakmai, műszaki kérdésekben és ezért kérte, hogy a műszaki vezetők segítsék jobban, szakmai útmutatásokkal is, a szakszervezeti vezetők munkáját. Rámutatott arra, milyen károkat okozott egyes helyeken a szociáldemokraitizmus befolyása. Répási Gellért elvtársnak, a diósgyőri acélmű főmérnökének felszólalása után Tan István elvtárs, a Lőrinci Hengerműveik párttitkáira beszállt. Rámutatott arra, hogyan járult hozzá a selejt növekedéseihez a politikai munka gyengesége. A pártbizottság hosszú időn át nem ellenőrizte megfelelően a termelést. Az ellenőrzés abban merült ki, hogy a pártbizottság ülésén időről időre beszámoltatták a műszaki vezetőket. Újabban már rendszeresebbé vált a termelés pártellenőrzése. A következő felszólaló Herczeg Ferenc elvtárs, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt. Utána Margóczi István Kossuth-díjas diósgyőri acélgyártó beszélt. Rámutatott arra, hogy a kohászat sztahanovista mozgalma, amely 1951-ben nagy eredményeket hozott, tavaly visszaesett. A sztahanovistákkal csak addig foglalkoznak, amíg megkapják az oklevelet — utána már nemigen törődnek velük. Ezért sok sztahanovista nem is jut el az oklevéltől a sztahanovista jelvény megszerzéséig. Wilhelm elvtárs, az RM Acélművének igazgatója részletesen ismertette a minőség megjavításának műszaki feltételeit. Szembeszállt azokkal, akik egyedül a tűzállóanyagok minőségének hibáival, a gáz magas kéntartalmával, a hiányos hulladékvas-ellátással akarják magyarázni, hogy gyenge az acél minősége. Élesen elítélte azokat, akik belenyugszanak a gyakori eltérésekbe a programmtól, s kijelentette: teljesen reális, hogy martinüzemeink legalább 95 százalékos programmszerűséggel dolgozzanak. Simon Béla elvtársnak, az ózdi nagyolvasztómű vezetőjének felszólalása után lezárták a viták Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohászati miniszter válaszolt a felszólalásokra. Felszólította az értekezlet részvevőit, hogy az üzembe visszatérve ismertessék a dolgozókkal a kohászati konferencia útmutatásait. «Kohászatunk minden vezetője és minden dolgozója harcoljon azért, hogy mihamarabb pótoljuk az év elejei mulasztásokat s április 4-e tiszteletére ne csak teljesítsük, hanem túl is teljesítsük a tervet!» — mondotta befejezésül Zsofinyecz elvtárs. Szavait lelkes tapssal fogadták. Ezzel a kohászati értekezlet véget ért. Zsofinyecz Mihály elvtárs kohászati miniszter beszámolója Kohászatunk legfontosabb feladatai A munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom kérdései Megkezdődött a fiatal írók második konferenciája Szombaton délután a Művészeti Szövets Egek Házában megkezdte tanácskozását fiatal írók második konferenciája. Akon■rencia megnyitásán részt vettek: János Ferenc, a népművelési miniszter első herettese, Non György és Erdei Sándor épművelési miniszterhelyettesek. Várhegyi György, Gosztonyi János, Petrák Lajos, a HSZ Központi Vezetőségének titkárai, Szél Tamás, Sztálin- és Kossuth-díjas író, Ilyés Gyula, Veres Péter, Háy Gyula, Szabó Pál, Urbán Ernő, Gergely Sándor, Jelk Zoltán, Hámos György, Juhász Feenc Kossuth-díjas írók és költők, Heltai Jenő író, Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, s a magyar irodalmi és tudományos élet számos más vezető személyisége. Darvas József közoktatásügyi miniszter, az írószövetség elnökének megnyitó beszéde után Fekete Sándor, a «Szabad Nép» kulturális rovata és az «Új Hang» szerkesztőségének vezetője tartott beszámolót a fiatal írók munkájának legfontosabb kérdéseiről. Fekete Sándor beszámolója felett széleskörű vita indult meg. (MTI) SZABAD NÉP A Központi Előadói Iroda előadása A Központi Előadói Iroda előadássorozatában Gáspár Sándor elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja «A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye» címmel előadást tart. Az előadás február 5-én, csütörtökön este 6 órakor lesz az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. A Közgazdaságtudományi Egyetemen a II. félévi előadások mind a délelőtti, mind az esti hallgatók részére február 2-án kezdődnek. ilalmi lapjaink a Központi Vezetőség november 29-i határozatának végrehajtásáért A magyar sajtó erősödő, fejlődő osztagát alkotják az üzemi lapok. A bazárokban megjelenő 71 üzemi újság kézzel foghatóan bizonyítja, hogy az alkotmányunkban biztosított sajtószabadság élő valóság: üzemi lapjainkon keresztül a dolgozóik legszélesebb rétegei hallatják hangjukat, tíz- és tízezreik válnak a sajtó aktív munkásaivá. Havonta sokezer levél érkezik az üzemi lapokhoz. Van már nyomtatott újságja legnagyobb gépáltorásainknak, állami gazdaságainknak, legjelentősebb egyetemeink pedig a napokban adják le először önálló újságjaikat. Ezek a lapok valósítják meg a legközvetlenebbül a «közelebb az élethez» lenini jelszóst. A legközvetlenebbül juttatják kifejezésre, hogy a szocializmust építő társadalomban a sajtó a «szenzációk szervéből», a «politikai hírszolgálat egyszerű apparátusából», a «tömegek gazdasági átnevelésének eszközévé» válik, «olyan eszközzé, amely megismerteti a tömegekkel, hogyan kell a munkát új módon megszervezni». A kommutmnista sajtó alapvető jellegzetességei közé tartozik a pártosság. Nem előkelő szemlélője, hanem szenvedélyes harcosa az újért folyó küzdelemnek — segítője, ösztönzője, szervezője a köznapi munkában születő munkabőstestiteknek — kíméletlen bírálója, leleplezője munkánk fogyatékosságainak. E nagyszerű feladat a gyakorlatban a párt- és kormányhatározatok válsárá válásáért folyó munkával valósul meg. A Központi Vezetőség 1952 november 29-i ülése, s Rákosi elvtárs országgyűlési beszámolója megjelölte a párt- és tömegszervezetek, az állami, a gazdasági vezetők tevékenységének fő irányát. Eztkell az üzemi lapok szerkesztőségeinek az üzem helyzetére alkalmazni. Hogyan folyik ez a munka? «Pártunk Központi Vezetősége jogosan bírálja a vállalat munkáját — írja Nagy István elvtárs, a Ganz Vagongyár igazgatójai a «Motor» 1953. január 3-i vezércikkében — és ez arra kell, hogy figyelmeztessen bennünket, minden erőnket arra fordítsuk, hogy a gazdasági vezetés, a pártszervezet és szakszervezet munkáját megjavítva, az 1953. évi tervet maradéktalanul teljesítsük». Az újság nem elégszik meg a hiba megállapításával — feltárja az okait is. «Versenymozgalmunk legfőbb hibája — olvashatjuk egyik cikkében — hogy a tapasztalatokat nem használják fel eléggé. Ennek oka az, hogy a felajánlásokhoz a dolgozók nem kaptak megfelelő irányítást, másrészt pedig a műszaki feltételek megteremtése hiányos volt». Más üzemek lapjai, mint például a Vegyiipari Gép- és Radiátorgyár újságja, a «Radiátor», kimutatják, hogy a legnagyobb károkat a fegyelmezetlenség okozta, ötletesen mutatja meg a «Turbina», a Lánggyár újságja január 22-i számában, hogy az úgynevezett «objektív» nehézségek mögött belső hibák vannak. «A mi objektív nehézségeink, amelyek miatt nem teljesítettük 1952-es tervünket» című karikatúrájából kiderül, hogy állásidők miatt 10.800 órát, pótidők miatt 37.500 órát, igazolatlan mulasztások miatt 38.000 órát, selejt miatt 2 millió forintot veszített a gyár, s rajta keresztül népgazdaságunk. Levonja a következtetést is: azon, amit a különféle fegyelmezetlenségek miatt elveszítettek, 27 lokomobilt lehetett volna készíteni. «Ha nem lettek volna ily veszteségek, most nem kellene szégyenkeznünk tartozásunk miatt» — állapítja meg a lap. A legtöbb újság rendszeresen foglalkozik az egyenletes, ütemes termelés kérdéseivel. Az «Új Gyárak», a 21-es Építőipari Trösztlapja «Hazafias kötelességünknek mindennap eleget teszünk» címmel rovatot indított. A január 17-i számban a többi között arról számol be, hogy a 21/3-as vállalat ongai építkezésének dolgozói mindennap rendszeresen teljesítik vállalásukat. A «Vasakarat», az EMAG-gyár újságja megírta: az üzemben komplex brigád alakult, hogy megteremtse az egyenletes, ütemes termelés feltételeit. A Vörös Csillag Traktorgyár lapja, a «Traktor» január 22-i számában «Az ütemes termelés megvalósítása eredményezi csak januári tervünk teljesítését» címmel köz 1i, hogy a második dekádban a kovács-műhely 73,3 százalékra, az edzőműhely 72.5 százalékra teljesítette a havi tervet. Ugyanakkor megbírálja az öntödét és a hideg-megmunkáló üzemeket, hogy még mindig nem teljesítik egyenletes ütemben a tervüket. Sokoldalúan, jól foglalkoznak az üzemi lapok a takarékosság kérdésével. A «Megafon», a Be loi-an-nisz-gyár újságja január 104 számában rámutatt arra, hogy a gyártási költségek csökkentésében milyen nagyjelentőségűek a dolgozók javaslatai. Ezzel kapcsolatiban levelet közöl. E levél adataiból kiderül, hogy a dolgozók rövid idő alatt 1339 javaslatot adtak be újításra és észszerűsrtésre, d e javaslataik nem egyszer több tízezerforintos megtakarítást tesznek lehetővé. Jó eredményekről számol be a «Metro», a Földalatti Vasútépítő lapja is. A 6-os munkahelyen Gerő elvtárs beszéde óta, Kenderes János sztahanovista munkavezető kezdeményezésére 12 mázsa cementet, 3 mázsa kis és nagy tübbingcsavart, másfél köbméter kavicsot, ugyanannyi hulladékfát és 30 tübbingládást takarítottak meg. Üzemi lapjaink mind élesebben veszik fel a harcot a pazarlás ellen. A «Pillér», a 44-es Építőipari Tröszt lapja, január 14-i számában arról ír, milyen felelőtlen pazarlás húzódik meg gyakran a «különféle kiadások» mögött. Az újság szóváteszi, hogy a vállalat rövid idő alatt 2000 forintot költött töltőtollakra. Az Albert utcai építkezésről naponta taxival szállítják a próbakockákat és ez csaknem 1000 forintot tesz ki hetenként; 1000 forintért vásároltak két aktatáskát, stb. A parlagon heverő anyagkészletek feltárásával elérhető megtakarításokra hívja fel a figyelmet a Ganz Vagongyár újságja. A január 3-i számban az egyik cikk megállapítja, hogy normafeletti raktárkészletük meghaladja a 30 millió forintot. A KV ülése nagyon jelentősen foglalkozott az export kérdésével, felhívta a figyelmet néhány exportra gyártó gépgyár munkájának hiányosságára. Üzemi lapjaink most már rendszeresebben foglalkoznak ezzel a fontos feladattal. A «Kalapács», a MÁVAG-gyár lapja, január 10-i számában az exportra gyártott mozdonyok pontos elkészítéséért száll síkra. Megállapítja, hogy az együttműködő üzemek hibái mellett komoly nehézségeket okoz saját fémöntödéjük gyenge munkája is. Napirenden tartja az exportszállításokat a Ganz Vagongyár és az EMAG üzemi lapja is. De több olyan üzemnek a lapja, amelyet név szerint is megbírált a KV ülése — mintha süket maradt volna. Ilyenek a «Hajó» (Gheorghiu- Dej Hajógyár) s a «Megafon» (Beloiannisz-gyár). A «Hajó» január 24-i számában például a KV ülésen elhangzott éles bírálattal egyáltalán nem foglalkozik. A kohászati üzemek lapjai sem foglalkoznak megfelelően a vas- és acéltermelés problémáival. Szinte félve nyúlnak üzemi újságjaink a vezetés színvonalának kérdéséhez. Oly fontos kérdést, mint a műszaki oktatás problémái, meg sem említenek. Az építőipari lapok — noha az építésügyi minisztériumot a magas építkezési költségek miatt komolyan megbírálták — nem harcolnak következetesen az építési költségek csökkentéséért. Az «Új Módszer», a 45. Építőipari Tröszt lapja január 15-i számában «Hogyan harcoljunk az építési költségek csökkentéséért» címmel cikket közöl szovjet tapasztalatokról. Ez feltétlenül helyes és üdvözlendő. De nem elég. Emellett ez is szükséges, hogy a tröszthöz tartozó üzemek konkrét problémáiról írjon a lap, így tudja megmutatni, hogyan áll a vállalatoknál az építkezések önköltsége, hogyan küzdenek (vagy nem küzdenek) a pazarlás ellen, intézkedtek-e annak érdekében,, hogy csökkentsék a költségeket. Üzemi újságjaink munkáira — a hiányosságok ellenére is — komoly segítséget jelent a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásáért folytatott harcban. Arra van szükség, hogy a jövőben még bátrabban tárják fel a munka fogyatékosságait, éles szemmel lássák meg és hozzák felszínre a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait és álljanak helyt az ötéves terv teljesítésének nagy munkájában. Vadász Frigyes TV épünk hatalmas léptekkel halad a terv megvalósításának, a szocializmus felépítésének útján. Nincs olyan város, község, de nincs egyetlen olyan dolgozó ember sem hazánkban, akit ne érintene közelről a terv, aki ne kapott volna már valamit a tervtől. Hazánknak ez a nagyszerű fejlődése megyei lapjainkban te tükröződik. Nem múlik el nap anélkül, hogy a megyeilapokban akár nagyobb tudósítás, akárkis hír formájában ne lenne szó ötéves tervünk egy-egy újabb létesítményéről, új ipari üzemeinkről, a mezőgazdasági munkát megkönnyítőgépekről, szociális vagykulturális beruházásainkról. A legtöbb megyei lap külön rovatot nyitott ötéves tervünk új alkotásainak, a nép boldog életének az ismertetésére. «Megyénk egy napja», «Megyénk életéből» és más címekkel, gyakran egész oldalt betöltő összeállításokat közölnek a terv létesítményeiről, munkáinkról. A «Veszprém megyei Népújság» január 22-i számában például «Megyénk életéből» címmel beszámol arról, hogy a megyében új üzemek és új számmezőkkezdték meg a termelést. Három nappal később közölt nagy riportjából megismerjük azt a munkát,amit új bányavárosunk, Várpalota építői végeznek. Színesen, érdekesen számol be a lap a téli építkezésről, s egyben bemutatja a szocialista munkaverseny legjobbjait. A «Néplap», az MDP hajdúbihar megyei pártbizottságának a lapja «Tiéd az ország, magadnak építed!» címmel egészoldatas, jól sikerült összeállítást közölt Rákosi elvtárs 1948 januári beszédének ötödik évfordulójára. Képek és cikkek hirdetik Hajdú megye gyors fejlődését. A Debreceni Bútorgyár, az Orvosi Műszergyár új üzemrészei mellett bemutatja a lap a hajdúböszörményi állami gazdaság új épületeit, a debreceni egyetem és a megyei üzemi kultúregyüttesek munkáját is. A «Néplap» nemcsak egy-egy ünnepi alkalommal, hanem rendszeresen foglalkozik a terv alkotásaival. Hasábjain gyakran olvashatunk például riportokat és tudósításokat a Debreceni Hűtőházról. Nagy ipari létesítményeinkkel, békeműveinkkel kapcsolatban a megyei lapok inkább csak azokról az üzemekről írnak, amelyek már termelnek. A «Veszprém megyei Népújság» tudósításai például híven tükrözik azt a versenylendületet, amely a November 7 Erőmű és a várpalotai bányáik dolgozói között, levélváltásuk nyomán kialakult. Egyes lapjaink azonban — például az «Északimagyarország», a borsodaibaúj -zemplén megyei pártbizottság lapja — keveset foglalkoznak ezeknek az ipari létesítményeknek az építésével. Ugyanakkor mindennap ír az «Északmagyarország» egy-egy újabb szociális, kulturális beruházásról. Január 20-án hírt adott például arról, hogy Miskolc-Tapolcán éjszakai szanatórium építését kezdték meg, amelyben az orvosi ellenőrzésre szoruló, de munkaképes diósgyőri dolgozók gondos ápolásban részesülnek. Három nappal később az ózdkörnyéki bányászházak építéséről számolt be a lap. «Itt 152 családnak épül lakás 1953-ban — írja — ezek közül 19 ház építését már elkezdték». Másnap, január 24-én, egyik levelezőjük tollából rövid tudósítást közölnek arról, hogy felépült a diósgyőri tűzállóanyaggyár munkásszállója, amely 52 dolgozónak nyújt kényelmes, meleg otthont. Most építik mellette a fürdőt is. A «Dunántúli Napló», a baranya megyei pártbizottság lapja is sűrűn ír a munkás- és bányászházak építéséről a megyében. Beszámol többek között arról, hogy 20 új szövetkezeti ház épül Pécsett. Egyik tudósításából kibontakozik Komlónak, egyik legnagyobb békeépítkezésünknek a fejlődése. «Az elmúlt évek alatt egész utcasorok létesültek gyönyörű, modern házakból. Kilencszázhúsz család élvezi már a párt újabb ajándékait» — írja a lap, s közli, hogy az idén, egyetlen esztendő alatt több lakás épül Komlón, mint az ötéves terv eddig eltelthárom évében együttvéve. «Így lesz az egykori kis bányászfalucskából 1953 végére 25.000 lakosú város» —- fejeződik be a «Dunántúli Napló» tudósítása. Az ipari jellegű megyékben megjelenő lapjaink igen kevés helyet szentelnek annak, hogy ismertessék a mezőgazdaság szocialista átalakítását, ötéves tervünk mezőgazdasági céljait A «Dunántúli Napló» példádul heteken keresztül nem közölt ilyen jellegű írást. A lap mezőgazdasági rovata szinte kizárólag termelőszövetkezeti belépésekről és a begyűjtésről szóló híradásokból áll. Sok olyan írásra lenne szükség, mint az «Északmagyarországi január 17-i számában megjelent cikk az öntözésről. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a felszabadulás előtt a 200 holdat sem érte el az öntözött terület — mutat rá a cikk.— Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ma mintegy hétszer annyit öntöznek. A helyi eszközök kihasználásával még az idén több mint 64.000 hold öntözése válik lehetővé. Ezzel a kérdéssel a hajdúbihar megyei pártbizottság lapja, a «Néplap» is foglalkozik. A lap megírja, hogy a hajdúnánási termelőcsoportok mintegy 1800 holdat öntöznek az idén a Tisza vizével. De a «Néplap»-nak ennél többet kellene tennie, hiszen a megye dolgozó parasztsága kapja a legtöbbet egyik békeművünktől, a Tisza—Berettyó közti keleti főcsatornától. Olyan jelentős, nagy alkotás ez, amelyről már most, épülése idején is többet kell írni, hiszen dolgozó parasztságunk megváltozottéletét, szép jövőjét mutatja ez az alkotás is. Természetátalakító terveink közül a legtöbbet az erdősítéséül, a mezővédő erdősávok ültetésével foglalkoznak megyei lapjaink. Kevés szó esik viszont az új növények meghonosításáról. Jó példát mutat ebben lapjainknak a «Veszprémenagyei Népújság», amely elég rendszeresen foglalkozik a megyéjében működő akali kísérleti gazdasággal. Egyik legutóbbi számában képes riportot közölt az ottani, országos érdeklődésre számot tartó citromtermelésről. A dolgozók boldog életéről adnak hírt megyei lapjaink írásai az üdülőikről és az üdülőkben pihenő dolgozókról. Jó munkát végez ezen atéren a «Dunántúli Napló». Január 27-én megjelent «Urak tanyájából — dolgozók üdülője» című írásában élethű képet fest az egykori «Hotel Kikere»-ről, ahol földesurak, gyárosok és bankárok lopták a napot, és bemutatja azokat a vidám, boldog napokat, amelyeket most töltenek a dolgozók a pompás üdülőben. Megyei párlapjaink gyakran köztik üdülő dolgozók leveleit. Sokrétűen, érdekesen foglalkoznak a megyei lapok a kultúrforradalommal. A «Veszprém megyei Népújság» nagy riportot közöl a harmincezer kötet könyvvel rendelkező pápai járási könyvtárról, egy másik számában pedig arról ad hírt, hogy egy év alatt megkétszereződött a megyében a könyvesboltok forgalma. A lap egyik riportja a Herendi Porcelángyárról szól, amely mindeddig elmaradott, kezdetleges eszközökkel dolgozott, az ötéves tervben pedig —* népművészeti jellegének fenntartásával — korszerű nagyüzemmé fejlődik. 1953-ban egymillió forintos beruházással fejleszti a gyárait a dolgozó népállalnia. Az ötéves terv teljesítéséért, mezőgazdaságunk szocialista átalakulásáért, kultúrforradalmunk győzelméért folyó harcban igen fontos a megyei pártlapok szerepe. Csaknem minden megyei lapunknál tapasztalható azonban még az, hogy az építés mögött nem látják, nem ábrázolják magát az építőt. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket: «A terv mi vagyunk, a munkások, dolgozó parasztok, népünk milliós tömegei, akik a tervet magukénak vallják». Megyei lapjainknak az eddiginél több gondot kell fordítaniok arra, hogy a terv számai mögött megmutassák az embereket, akik a tervet végrehajtják. Napról napra szépül, gazdagodik országunk. Népünk egyre kulturáltabb, egészségesebb és jobbmódú lesz. A sajtónak, a megyei lapoknak az a feladata, hogy megmutassák mindazt a szépet és jót, mindazt az újat, ami az országban létrejön, megismertessék minden dolgozóval, mit adott és ad pártunk és kormányunk minden egyes embernek öt év alatt, megszerettessék az újat és új eredmények küzdelmeire szervezzék a dolgozókat. Várkonyi Endre ■ • ■ - Szép életünk, boldog jövőnk a megyei pártlapok tükrében Aláírták a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság 1953. évi árucsereforgalmi megállapodását Baráti szellemben folytatott és a kölcsönös gazdasági szükségletek kielégítését szolgáló tárgyalások után a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság meghatalmazottai január 31-én aláírták a hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodás alapján az 1953. évre vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvet. Ez a kiegészítő jegyzőkönyv 1953. évre a tavalyit jelentősen meghaladó áruforgalmat irányoz elő. A Német Demokratikus Köztársaság a Magyar Népköztársaságnak elsősorban gyárberendezéseket, gépeket, elektrotechnikai, finommechanikai és optikai gyártmányokat, fontos vegyszereket fog szállítani. A Német Demokratikus Köztársaságnak szállítandó magyar áruk közül legfontosabbak a magyar gépipar gyártmányai, többek között: Diesel-vonatok, autóbuszok, dumperek, valamint mezőgazdasági termékek. Ez a megállapodás hozzá fog járulni mind a Magyar Népiköztársaság, mind a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági terveinek teljesítéséhez és elmélyíti, megerősíti a két nép baráti kapcsolatát. (MTI) Móricz Zsigmond-novellákat adtak ki Svédországban A Svéd-Magyar Társaság kiadta svéd nyelven Móricz Zsigmond hét novelláját — írja a «Ny Dag». A Imp ismerteti Móricz Zsigmond életét és munkásságait, majd megállapítja: «Az új Magyarországon hatalmas példányszámban adják ki Móricz Zsigmond műveit és szeretettel őrzik emlékét. VASÁRNAP, 1953 FEBRUAR f Az Angol-Magyar Baráti Társaság Kossuth-emlékünnepséget rendezett London, január 31. (MTI) Az Angol-Magyar Baráti Társaság a londoni Unity-színházban Kossuth-emlékünnepséget rendezett. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak a Magyar Népköztársaság londoni követségének tagjai, továbbá a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Burma és Indonézia nagykövetségének, India londoni főbiztosságának, a bolgár, román, finn és svéd követségek képviselői, a haladó angol szervezetek és a sajtó több képviselője. Az ünnepségen Max Morris ismert angol publicista méltatta Kossuth Lajos történelmi nagyságát és politisse-i pályafutását. Könnyen érthető, miért ünnepük most Kossuthot hazájában úgy, mint még soha — mondotta a többi között. — A magyar nép leráztál a földesúri rendszer évszázados elnyomatásának igáját és a Szovjetunió segítségével saját kezébe vette az ország irá-