Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1953-02-19 / 50. szám

4 AUSZTRIA A VÁLASZTÁSOK ELŐTT­ ­ •• Irta: Erwin Zucker-Schilling, as „Österreichische Volks stimme“ főszerkesztője Február 21-én tartana­k harmadszor parlamenti választásokat Ausztriában, ami­óta 1945-ben a Szovjet Hadsereg felszaba­dította az országot. A kormánypártok — a nyíltan kapitalista néppárt, a szocialista párt, továbbá az a nyíltan fasiszta párt, amely magát «függetleneknek» nevezi — ezekkel a választásokkal akarják elősegíte­ni Ausztria «bekapcsolását Európába» (amerikai uralom alatt) és ezzel megerősí­teni a háborús készülődés politikáját. Az említett három párt közül a­ néppárt és a szocialista párt hivatalosan is képviselve van a kormányban. A fasiszta párt a kor­mányt a parlament minden döntő szavazá­sában támogatja, egyébként azonban igyek­szik az ellenzék látszatát kelteni, hogy így megszerezze a hivatalos kormánypártoktól elforduló csalódott választókat és aztán is­mét visszavezesse őket a kormány tábo­rába. 1949-ben, a legutóbbi parlamenti választá­sok alkalmával a néppárt 1,846.000 szava­zatot és 77 mandátumot kapott, a szocia­lista párt 1,623.000 szavazatot és 67 man­dátumot, a fasiszta párt 489.000 szavazatot, és 16 mandátumot. A baloldali tömbben tö­mörült kommunista és baloldali szocialista párt 213.000 szavazatot és 5 mandátumot szerzett. A mandátumok elosztása olyan kulcs szerint történik, amelynek segítségé­vel a kormánypártok 24.000 szavazatért kaptak egy parlamenti mandátumot, a bal­oldali tömbnek viszont egy mandátumhoz 42.600 szavazatot kellett szereznie. A nép körében már az 1949. évi válasz­tások idején is mély csalódást lehetett érez­ni az Amerikának engedelmeskedő kormány tevékenysége miatt. A harmadik kormány­párt felsorakoztatásával azonban annak ide­jén sikerült visszatartani a csalódott vá­lasztók nagy részét attól, hogy nyílt ellen­zékbe, valóságos és komoly ellenzékbe lép­jen a kormánnyal szemben. Mind a szocia­lista párt, mind a néppárt kizárólag a kom­munisták és a baloldali szocialisták ellen folytatott harcot és ezt összekötötte a szom­szédos­ népi demokratikus országok és a Szovjetunió ellen irányuló vad uszítással. Ez az uszítás csakis a nyílt fasiszta párt­nak használt, amely ekkor állított első ízben jelölteket és egycsapásra 16 mandátumot szerzett. A február 22-én megtartandó választáso­kat még sokkal inkább a nép minden ré­tegében tapasztalható mély csalódottság jellemzi, mint az 1949. évi választásokat. A kormánypártok nemcsak hogy nem vál­tottak be egyet sem a választóknak adott ígéretek közül hanem éppen ellenkezőleg, olyan politikát folytattak, amelynek követ­keztében a széles néptömegek életkörül­ményei jelentősen rosszabbodtak. A pénz vásárlóereje a legutóbbi négy év alatt mintegy felére csökkent, ugyanakkor a bé­rek és a fizetések legfeljebb 15 százalék­kal emelkedtek. A szociáldemokrata párt­és szakszervezeti vezetők több megegyezést kötöttek a kapitalistákkal és a kormánnyal, amelyeknek alapján megtiltották a bérek és a fizetések mindennemű emelését, az árak viszont továbbra is emelkedtek. A kormánypártok 1949-ben még ébreszthettek reményeket a dolgozó népben az amerikai Marshall-segély hatását illetőleg. Most azonban, a Marshall-segély lejárta után a nép felismeri, hogy ez az úgynevezett «se­gítség» súlyos malomkőnek bizonyult a nép nyakán. Az amerikaiak majdnem teljes mérték­ben megtiltották Ausztriának, hogy keres­kedelmet folytasson a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal. Ausztriát elvágták azoktól a piacoktól, amelyekhez egész gazdasága történelmileg kapcsoló­dott. Amerika és a többi Marshall-ország csak Ausztria nyersanyagforrásainak ki­fosztásában érdekelt, az árak azonban, amelyeket a Nyugat ezekért a nyersanya­gokért fizet, jóval alacsonyabbak a világ­piaci áraiknál. Ausztriának a nyugatról ka­pott importért­­igen magas árakat kell fi­zetnie. Kiszámították, hogy egyrészt a túl magas importárak, másrészt a világpiaci árakon alul nyugatra szállított nyersanyag­­export folytán Ausztria csak 1952-ben több mint négymilliárd schilling veszteséget szenvedett. A néppárti és szocialistapárti kor­mány megkísérelte, hogy ezeket a veszte­ségeket a szociális és kulturális célokat szolgáló kiadások, radikális csökkentésével fedezze. Ez arra­ vezetett, hogy gyökeres rosszabbodás állt be a betegbiztosítás, az öregségi és rokkantsági biztosítás terüle­tén. Megszüntették ezenkívül mindazokat a kiadásokat, amelyek a hitleri uralom alatt és a háborúban sokat szenvedett ország újjáépítését szolgálták volna. Most csak olyan munkákat szabad elvégezni, amelye­ket az amerikaiak jónak látnak fegyverke­zésük, valamint a­nnak érdekében, hogy Ausztriát­ megerősített erőddé és támadó stratégiai támaszponttá változtassák. A Kelet felé irányuló kereskedelem meg­tiltása, a néptömegek vásárlóerejének csökkentése és végül­ az újjáépítési mun­kálatok többségének beszüntetése a mun­n­kanélküliség rohamos növekedéséhez veze­tett. A munkanélküliek száma jelenleg több mint 300.000 és ebben a számban nem szerepel az a többtízezer fiatal, akik eddig még egyáltalában nem kapcsolódtak be a termelésbe. Az ország egyes részein, így például Karintiában és a fejlett iparral rendelkező Stájerországban (mindkettő Ausztria angol övezetében fekszik) a mun­kanélküliség ma ismét ugyanolyan mér­tékű, mint annak idején az első köztársa­ság éveiben, az ausztriai nagy gazdasági válság időszakában. Az osztrák gazdasági élet legstabilabb tényezői azok az üzemek, amelyek azelőtt német tulajdonban voltak és az potsdami egyezmény alapján szovjet kezelésbe ke­rültek. Ezekben az üzemekben 60.000 mun­kást és alkalmazottat foglalkoztatnak, to­vábbi 15.000 pedig közvetve jut munkához általuk. Az itt dolgozók magasabb béreket kapnak és munkakörülményeik­­is jobbak. Ezek az üzemek a lakosságot, részben saját kereskedelmi hálózatukkal, továbbra is az átlagosaiknál olcsóbb árukkal lát­ják el. A kormány­pártok Amerikának enge­delmeskedő politikája súlyos gazdasági válságba kergette az országot, s ugyan­akkor külpolitikailag is teljes csődbe jut­tatta. Ha Ausztria Németországon kívül az egyetlen ország, amelynek sem békeszer­ződése, sem államszerződése nincs és még mindig négyszeres megszállás alatt kell lennie, ez mindenekelőtt az osztrák kor­mány és a kormánypártok bűne, amelyek­nek az a céljuk, hogy Ausztria sorsát ösz­­szekapcsolják a hidegháborúval és az ame­rikaiak háborús készülődéseivel.. A nagy­hatalmaknak Ausztria ügyében való szük­séges megegyezésével szemben az ellenté­tek élezésére irányuló uszítást részesítik előnyben. Ezt szolgálta az osztrák kérdés propagandacélú felvetése az ENSZ leg­utóbbi közgyűlésén. Ez az akció teljes csőddel végződött, s az ausztriai amerikai ügynökök erkölcsi helyzetét nemhogy erő­sítette volna, hanem jelentősen gyengítette. Ugyanis a nép mind nagyobb része isme­ri fel, hogy az osztrák kérdést csak meg­egyezéssel lehet megoldani. Teljes kudarcot vallott az az ügyetlen kí­sérlet, hogy a Szovjetuniót tegyék felelőssé azért, hogy a megegyezés nem jött létre. Az osztrák nép előtt már nemigen lehet titkolni azt a tényt, hogy az amerikaiaik nem akarnak kivonulni Ausztriából, mert erre az országra mint stratégiai pozícióra van szükségük. Amit az Osztrák Szocialista­­Párt és a néppárt nem mer nyíltan kimon-­­dani, azt leplezetlenül megmondta e vá­lasztási hadjáratban a fasiszta «függetle­nek szövetsége», a kormánykoalíció csen­destársa. Kijelentette, hogy Ausztriának egyáltalán nincs is szüksége békeszerződés­re vagy államszerződésre. Ez a fasiszta párt síkraszáll ezért, hogy Ausztria szoros kapcsolatba kerüljön a militarizált Nyugat- Németországgal és azt követeli, hogy a Szovjetunióval való megegyezés helyett egyoldalú­ döntéseket hozzanak. Emellett a­­politika mellett foglalt állást legutóbbi beszédében ez osztrák külügyminiszter is. Azt javasolta az osztrák népnek, hogy min­den reményét a nemzetközi ellentétek éle­sedéséhez fűzze. A fokozódó háborús ve­szélyt, amely még Londonban és Párizsban is megdöbbenést kelt, üdvözölte, mert «mi­nél inkább fokozódik a nemzetközi hely­zet veszélyessége, annál reálisabbá válik a lehetőség a­ részletproblémák tényleges el­intézésére». A kormánypártok, beleértve a fasiszta «függetlenei­»-et, azon fáradoznak, hogy minden erejükkel hozzájáruljanak a «nemzetközi helyzet veszélyességének» fo­kozásához. De éppen itt ütköznek az­ oszt­­­­rák nép mind határozottabb ellenállásába. A nép mélyen csalódott azokban az «eredmé­nyekben», amelyeket a szovjetellenes poli­tika hozott, nyugalom és biztonság után vágyódik és ezért Ausztria semlegességét kívánja. A nyugati orientációt és az amerikai há­borús politika támogatását az osztrák nép egyre erősebben elutasítja azért is, mert mind több ember ismeri fel nyomorúságos anyagi helyzete és az említett politika kö­zött az okozati összefüggést. Most például bejelentették egy katonai autóút építését Salzburg és Bécs között (ami tulajdon­képpen az egykori német birodalmi autóút­építési terv folytatása), s erre nem keve­­sebb mint négymilliárd schillinget irá­nyoztak elő. Azokat az összegeket, amelye­ket így az amerikaiak álta­l elrendelt katonai építkezésre kiadnak, a népből saj­tolják ki rabló adók formájában, soktíz­ezer nyugdíjas járadékának megvonásával, lakóházépítkezések megszüntetésével stb. Az osztrák kormánynak egyik erős­sége eddig az volt, hogy a vele szemben álló ellenzéki erő szétforgácsolódott. Ennek a szétforgácsol­tságnak a meg­szüntetésére egy bizonyos számú szer­vezet, csoport — amely meg akarja óvni Ausztriát attól a katasztrófától, amelybe a jelenlegi kormánypártok po­litikája sodorja — választási közösség­ben tömörült. Ez a választási közösség az «Osztrák Népi Ellenzék» nevet vette fel és valótlan az uralkodó rendszer és­­annak politikája elleni széleskörű ellenzéket tes­tesíti meg. Ehhez a népi ellenzékhez­­csat­lakozott a Dobretsberger haladó egyetemi tanuár és ismert polgári politikus vezetése alatt álló demokrata unió, a szocialista munkáspárt (baloldali szocialisták) és Ausztria Kommunista Pártja. Ezenkívül nagy számban csatlakoztak még különböző egyesületek a népi ellenzékhez így pél­dául a társadalombiztosítási nyugdíjasok egyesülete, a kisbirtokosok szervezete, a lakók védelmi egyesülete, a koncentrációs táborok volt foglyainak és az ellenállási harcosoknak az egyesülete, nagyszámú sportegyesület, a nemzeti kisebbségek kü­lönböző szervezetei és végül sok pártonkí­­vüli személyiség. Megalakítása óta a népi ellenzék nagy­ erővé fejlődött az ország­ban és komoly veszélyt jelent a kormány­pártokra. Sokszáz gyűlésen, továbbá a la­kásokban és üzemekben megszervezett sok­ezer megbeszélésen bebizonyosodott, hogy a népi ellenzék és programmja a lakosság minden rétegében nagy helyeslésre talált. A népi ellenzék programmja mindenekelőtt kilátásba helyezi a munkanélküliség fel­számolását az amerikaiak által elrendelt kereskedelmi korlátozások megszüntetésé­vel,­ állami és községi építkezések szerve­zésével és a lakosság vásárlóerejének eme­lésével. Kilátásba helyezi továbbá egy va­lóságos demokrácia biztosítását, az Ame­rikának engedelmeskedő kormánypártok demokráciaellenes önkényuralmának és az egész országot bomlasztó korrupciónak a megszüntetésével, valamint a szigorú sem­legességű politikát, mert csak ez képes arra, hogy Ausztriát megszabadítsa az immár nyolc éve tartó megszállástól. A népi ellenzék nem párt.­ Aki rászavaz, az nem tesz hitet egy bizonyos párt vagy vi­lágnézet mellett. Nagyon sok szocialista, aki ma még a szocialista párt tagja, je­lentette ki, hogy támogatja a népi ellenzé­ket. A szocialistás funkcionáriusok közül sokan fordultak pártjuk tagjaihoz és meg­magyarázták nekik: a népi ellenzékre sza­vazva ezen a választáson figyelmeztető cédulát juttatnak el az Osztrák Szocialista Párt vezetőségéhez, azaz félreérthetetlenül tudomására hozzák, hogy jelenlegi, politi­kájával– nem támaszkodhat saját tagjai bizalmára. Igen nagy azoknak a pártonkí­­vülieknek a száma — a polgárság minden rétegéből is — akik a népi ellenzék meg­alakulását örömmel üdvözölték és támoga­tásukról biztosították. A kormány demokráciaellenes és terror­intézkedések egész sorával válaszolt a po­litikájával elégedetlen népi tömegek össze­fogására. Az első intézkedés a választási kulcs megváltoztatása volt a nyugati ha­talmak által megszállt országrészek javára. Az ország keleti részére, azaz Bécsre, Alsó-Ausztriára és Burgenlandra a jövő­beni parlamentben kilenccel kevesebb man­dátum jut, ugyanakkor Nyugat-Ausztria kilenc mandátummal, többet kap. Ettől az intézkedéstől, amely a választási eredményt már előre módosítja, a kormány azt reméli, hogy az ellenzéket kiszorítja a parlament­ből. Ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy a népi ellenzéket, alkotmányba ütköző mó­don, kizárták a választási főhatóságból, amelyben tehát maguk között lesznek a kormánypártok. Az Osztrák Szocialista Párt szónokai, akik vezetnek a népi ellenzék el­leni harcban, nyíltan elismerik- céljuk meg­akadályozni, hogy az ellenzék megerősöd­ve kerüljön a parlamentbe. Sőt, arról ál­modnak, hogy a népi ellenzéket teljesen kizárják a parlamentből A két kormány­párt a választási hadjáratban csak látszat­­harcot vív egymás ellen, s minden erejét a népi ellenzék ellen irányítja. Az ameri­kai megszálló hatalom, amely az ország legerősebb rádióadói felett rendelkezik,eze­ket kifejezetten a kormánypártok propagan­dájának szolgálatába­ állította. De mindezek az intézkedéseik, amelyek a választás napjának közeledtével csak fo­kozódnak, nem akadályozhatták meg, hogy a népi ellenzék gyűléseit nagyobb számú hallgatóság ne látogassa, mint a kormány­pártok gyűléseit. A népi ellenzék lapjai pe­dig olyan rekordpéldányszámokat érnek el, amelyek felülmúlják az 1945 óta elért leg­magasabb példányszámokat is. Bármi lesz is a február 22-i választá­sok számszerű eredménye, azoknak a pár­toknak, szervezeteknek és pártonkívüli tö­megeknek az összefogása, amelyek eluta­sítják a jelenlegi kormány amerikai politi­káját és elhatározták, hogy bel- és külpo­litikai­ téren új utakon akarnak haladni, jelentős esemény Ausztria politikai fejlő­désében és fontos lépés Ausztriában új helyzet kialakulása felé. „Monopóliumok és miniszterek“ Washingtoni levél a „Pravdádban ” «Pravda» washingtoni levelet közöl «Monopóliumok és miniszterek» címmel. A levél írója John Davies. Aki­ szemügyre veszi az Egyesült Álla­mok új kormányának összetételét — mondja a levél — könnyűszerrel, megállapíthatja, hogy a legfelelősebb tisztségeket a kor­mányban a monopoltőke képviselői foglal­ják el. A kormány három fő tisztsége a külügy­miniszteri, a hadügyminiszteri és a pénz­ügyi tárca. Az Egyesült Államok történel­mében most fordul elő először, hogy ezt a három tisztséget nem a monopol­­tőke ügynökei töltik be, hanem köz­vetlenül maguk a nagytőkések. John Fos­ter Dulles, az­ új külügyminiszter, a hatal­mas pénzügyi oligarchia egyik tagja, a «Schroeder Banking Syndicate» hatalmas ni­kkeltrösztöt képviseli. A tröszt tevékenyen résztvesz Nyugat-Németország katonai po­tenciáljának helyreállításában. Charles Er­win Wilson, az új hadügyminiszter szintén egy nagy monopolista csoport közvetlen képviselője tisztségébe egyenesen a «Ge­neral Motors» elnöki méltóságából került. Az Egyesült Államok új pénzügyminisztere George M. Humphrey lett, az «M. A. Hanna Co.» feje így fest az új amerikai kormány három vezető minisztere Ugyanez a hely­zet a többi miniszteri tisztségnél is. Az új amerikai kormányzat jellemző vonása az is, hogy élén a három legna­gyobb ■ monopolista csoport képviselői ál­lanak, és e csoportok közül az egyik kü­lönleges helyet foglal el. Rockefellerék el­lenőrzése alatt két miniszteri tisztség van az új kormányban: Dulles külügyminisz­teri és Herbert Brownell igazságügymi­niszteri tárcája. Rockefellerék kaparintották a kezükbe az Egyesült Államok legfonto­sabb külföldi diplomáciai képviseletét is Winthrop Aldrich, az Egyesült­­Államok új londoni nagykövete az ifjabb John D Rockefeller sógora, a «Chase National Bank», az olajmágnások fő pénzintézetének igazgatója. A Dupont monopolista csoport szintén jelentős mértékben közvetlenül képviselve van az új kormányban Azzal, hogy Wil­son a «General Motors» elnöki székéből a hadügyminiszteri tisztségbe került, a Du­­ponit-csoport megszerezte az amerikai kor­mányban a számára legfontosabb tisztsé­get. Dupont másik embere a kormányban Arthur Summerfield, a köztársasági párt országos bizottságának elnöke, aki a pos­ta- és távirdaügyi miniszteri tisztséget tölti be. Douglas McKay az új belügymi­niszter, volt oregoni kormányzó szintén a «General Motors» egyik főkolomposa volt és a Dupont-csoporthoz tartozik. A Morgan monopolista csoport befolyá­sát a legmagasabb kormánykörökben Ha­rold Stassen, a «kölcsönös biztonsági hi­vatal» vezetője és Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok ENSZ-küldö­ttségének újonnan kinevezett vezetője biztosítja. A politikai hatalomnak a legnagyobb mo­nopolista csoportok kezében való összpon­tosítása példa nélkül áll az Egyesült Ál­lamok történetében — írja a továbbiakban John Davies. Még a Truman-kormány ide­jén is a monopóliumok ellenőrzése az ál­lamapparátus felett bizonyos fokig meg­oszlott a nagyobb és kevésbbé nagy mono­polista csoportok között, amelyek egymás­sal versengtek. Az új kormányban viszont az államapparátus felett­­i három legna­gyobb monopolista csoport gyakorolja a közvetlen ellenőrzést — írja befejezésül John Davies. SZABAD NÉP A kanadai külügyminiszter „sajnálatosnak“ tartja Eisenhower üzenetét Eisenhower Tajvanra vonatkozó kongresz­­szusi üzenete kanadai körökben is éles ellenzésre talált. A «Reuter» hírt ad arról, hogy Pearson kanadai külügyminiszter hétfőn az alsóház­ban bejelentést tett, amely szerint a ka­nadai kormány «sajnálatosnak» tartja az üzenetet. (MTI) A „Le Monde" az amerikai politikáról Duverger, a «Le Monde» című francia jobboldali lapban cikket írt, melyben egye­nesen kijelenti, hogy az amerikai politiká­nak agresszív céljai vannak. Duverger rá­mutat, hogy «az­ új amerikai diplomáciában» «a biztonság fogalma, amely a status quo fenntartását tisztán védelmi intézkedések útján tűzi ki célul, átadja helyét annak a meggondolásnak, amely támadásra törek­szik, területek meghódítása céljából...» A cikkíró rámutat, hogy «semmi sem kötelezi Európát arra, hogy teljesen az Egyesült Államoktól függő politikát folytasson» és felszólítja az európaiakat, mutassák meg, «nem követik a támadó irányzatú Ameri­kát». A brazil parlament nem hagyta jóvá a brazil-amerikai katonai egyezmény ratifikálásáról szóló törvénytervezetet New York, február 18. (TASZSZ) Mint az amerikai sajtó jelentéseiből ki­tűnik, a brazil parlament nem hagyta jóvá a brazil-amerikai katonai egyezmény rati­fikálásáról előterjesztett törvényjavaslatot. A szavazásnál a törvénytervezet nem kap­ta meg a szükséges szavazattöbbséget, így a parlament ismét megtárgyalja. Amerikai kémek a varsói katonai bíróság előtt Varsó, február 18. (TASZSZ) A «Lengyel Távirati Iroda»­ jelentése szerint a varsói körzeti katonai bíróság február 18-án kezdte meg Stefan Krzy­­szowski és Dionisi Sosnowski amerikai kém és diverzáns perének tárgyalását. A két kémet a múlt év novemberében ameri­kai katonai repülőgépről dobták le ejtőer­nyőn a koszatini vajdaság területére. Azzal a feladattal bízták meg őket, hogy kém­­hálózatot szervezzenek Lengyelországban állami és katonai titkok gyűjtésére. A tit­kos értesüléseket az amerikai kémközpont­hoz kellett volna továbbítaniok. A német imperialisták felvetették Elzász-lotharingia bekebelezésének gondolatát Berlin február 18. (MTI) A «Die Welt» című nyugatnémetországi lap keddi számának első oldalán híradást közöl a következő provokáló címmel: «Nyílt ellentét Elzász és Franciaország között». A német imperialisták lapja leplezetlen megelégedéssel számol be arról, hogy Walch elzászi szenátor állítólag a következő fe­nyegető kijelentést tette: Nincs kizárva, hogy a francia kormány egy napon kény­telen lesz követet küldeni Strasbourgba. A lap hangsúlyozza, hogy Elzászban k erősbödnek az autonómista törekvések, amelyek Elzász-Lotharingiának Franciaor­szágtól való elszakít­ás­ához vezethetnek». A «Die Welt» nyíltan kimondja a nyugat­német imperialistáknak azt a vágyát, hogy kebelezzék be ezt az értékes ipari területet. Figyelemreméltó, hogy a «Die Welt» mö­gött Pferdemenges kölni bankár, a leghír­­hedtebb német imperialisták egyike, Hitler és Adenauer bizalmasa áll. A hírt tehát azok a német imperialisták bocsátották út­jára, akik már a hitleri korszakban ,­ «autonómista törekvésekre» hivatkozva ra­boltak el idegen területeket. A német területrablók szemérmetlenül nyílt fellépése egyébként azt is megmu­tatja, hogy Dukes nyugateurópai szemle­útjai után mennyire kiéleződtek az ellenté­tek az amerikai háborús tömb európai part­nerei között. Bonnban elfogadhatatlannak tartják a francia „pótjegyzőkönyveket“ Berlin, február 18. (MTI) A nyugatberlini «Der Kurier» értesülése szerint bonni kormánykörök elfogadhatat­­lanoknak tartják azokat a «pótjegyzőköny­veket», amelyeket a francia kormány az úgynevezett «európai védelmi közösségről» szóló szerződés kiegészítésére dolgozott .­ Bonnban főként azt kifogásolják, hogy a pót­jegyzőkönyvek «sértik Nyugat-Németor­szág érdekeit és indokolatlan kiváltságokat biztosítanak Franciaországnak». Ollenhauer szorosabb együttműködést kíván a Tito-fasisztákkal A «DPA» hírügynökség jelentése szerint Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemo­krata Párt munkásáruló elnöke nyilatkoza­tot adott a «Borba» című Tito-fasiszta szennylapnak. Ollenhauer nyilatkozatában hangsúlyozta­:­ pártja érdeklődéssel figyeli a jugoszláviai fejleményeket. Ez kifejezésre jut abban, hogy a Német Szociáldemokrata Párt megfigyelőt küld a Jugoszláv Nép­front kongresszusára, amely február 22-én kezdődik Belgrádban. «Remélem — tette hozzá befejezésül Ollenhauer — hogy a további fejlemények lehetővé teszik a szo­rosabb együttműködést­. Elhalasztották a török-görög­­jugoszláv megbeszéléseket Február 18. (MTI) Az «AFP» hírt ad arról, hogy Sztefa­­nopulosz görög külügyminiszter bejelen­tette: a török-görög-jugoszláv külügymi­niszterhelyettesi értekezletet — amelyet február 17-re tűztek ki — elhalasztották. A hivatalos jelentés megindokolásul Tarai török küldött betegségét említi. Az «AFP» értesülése szerint az értekezlet szombaton kezdődik meg. Az izraeli kormány a „középkeleti parancsnokság“ rendelkezésére akarja bocsátani a haifai kikötőt Beirut, február 18. (TASZSZ) Az «An-Nahar» című libanoni lap tel­­avivi jelentésre hivatkozva közli, hogy az izraeli kormány tárgyalásokat szándékszik kezdeni a nyugati­ hatalmakkal abban a kérdésben, hogy Haifa kikötőjét a «közép­keleti parancsnokság» megteremtését kez­deményező országok rendelkezésére bo­csátja. A haifai kikötőt a terv szerint föld­közitengeri tengeralattjáró-támaszponttá változtatnák. Ellentétek az angol-egyiptomi egyezmény körül London, február 18. (MTI) A Szudánra vonatkozó angol-egyiptomi egyezmény megkötése nem zárta le az e kérdésben fennálló angol-egyiptomi ellenté­teket. Nagib határozott kijelentése ellenére — amely szerint «minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy Szudánt bekap­csolják az úgynevezett brit nemzetközösség­be, érvénytelenítheti a Szudán jövője ügyé­ben létrehozott angol-egyiptomi egyez­ményt» — az angol kormány továbbra is kitart ezek mellett a tervek mellett. A «Reuter» jelentése szerint Eden kül­ügyminiszter az angol alsóházban — mint­egy Nagib kijelentésére válaszolva _ — hangsúlyozta,, hogy az egyezmény módot ad Szudánnak arra, hogy belépjen a Brit Birodalomba. «Ezt az angol nagykövetség már január 9-én kifejtette Nagibnak» — mondotta Eden. Újabb hadifogolygyilkosságot követtek el az amerikaiak Csezsu szigetén Február 18. (MTI) Az «AFP» jelentése szerint szerdán reg­gel egy kínai hadifoglyot «felakasztva ta­láltak» a csezsu szigeti táborban. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága február 18-án közli: A néphadsereg alakulatai és a kínai népi önkéntesek egységei az egész arcvonalon védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol beavatkozók és a hisztumanista csapatok el­len. Február 18-án az ellenséges repülőgé­pekre vadászó lövészek lelőtték az ellenség két repülőgépét. A bukaresti nemzetközi sakkverseny Február 17-én a bukaresti nemzetközi sakkverseny 15. fordulóját bonyolították le A végefelé közeledő versenyben egyre ke­ményebb küzdelem folyik az első helyért, Tolus szovjet sakkmester, a verseny jelen­legi első helyezettje, a 15. fordulóban az angol Golombek ellen az 50. lépésben ara­tott győzelmet. További eredmények: Petroszjan—S. Rei­cher 1:0, Szmiszlov—Boleszlavszkij döntet­len, Szpasszkij—O’ Kelly függőben maradt, Milev—Sliva 1:0, Traianescu—S. Szabó 0:1 Lajtár—Stoltz és Ciocaltea—Filip döntetlen. A Szabó L.—Barda ,játszma a magyar nagy­mester fölényével maradt függőben. Egyenlő esélyekkel maradt függőben a Radulescu— Barcza-játszma. Február 18-án befejezték a függőjátsz­mákat. 14. fordulóból: 0.Kelly—Szabó László és Stoltz—Traianescu döntetlen. Borda—Golom­bek 1:0 . A 15 fordulóból: Szpasszkij— O'Kelly és Radulescu—Barcza döntetlen, Szabó László—Barda 1:0. A vezetők sorrendje: Tolus 11 pont, Petroszjan 10.5, Szabó László 10, Bolesz­lavszkij, Szmiszlov, S. Szabó 9.5, O’Kelly 9, Barcza, Szpasszkij, Ciocaltea, Sliva és Filip 8.5 pont. A 16. forduló mérkőzéseit pénteken bo­nyolítják le. »»♦«« Francia tartalékos tisztjelöltek leleplezik a francia kémszolgálat aljas szerepét és eszközeit Párizs, február 18. (MTI) A Caenben állomásozó tartalékos tiszt­jelöltek leleplező levelet küldtek a «l’Hu­­manité» szerkesztőségéhez. Levelükben idé­zik egyik kiképzőtisztjük előadásának szö­vegét.­­ Az előadás lényege: a szocializmus or­szágai ellen irányuló szabotázsakciók, di­­verziós cselekmények, gyilkosságok ma­­gasztalása és nyílt bevallása annak, hogy e mesterkedések terveinek egy részét fran­cia boszorkánykonyhákban állítják össze. A titkos­szolgálatok — mondotta a tiszt — támadó jellegűek A kémügynökök működési területe nem ismer korlátokat. Az illető ország katonai erői, gazdasági és technikai potenciálja, küzdőszelleme fe­lől igyekeznek híreket szerezni. Szabotázs­akciókhoz is folyamodnak és minden le­hető eszközzel igyekeznek aláásni az illető ország erejét. Az ügynökök külföldön a hazaárulókkal, Franciaországban pedig züllött egyénekkel­­ egészítik ki soraikat. Ügynökeink tisztában vannak azzal — tette hozzá a kiképzőtiszt — hogy adott esetben nem riadhatnak vissza közön­séges gyilkosságoktól sem. A tiszt azt is «felfedte», hogy az ilyen ügynökök elsősor­ban maguk a követek és konzulok. «Ezek a szörnyűséges szavak 400 tarta­lékos tisztjelölt előtt hangzottak el, akik mély megvetéssel és felháborodással hall­gatták. Úgy gondoljuk, hogy igen fontos lenne a nyilvánosság elé tárni ezt a leve­let, mivel a sajtó egy része becstelenül félrevezeti olvasóit» — írja befejezésül a levél. CSÜTÖRTÖK, 1953 FEBRUÁR 19 A melbournei olimpia kérdése a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előtt A «Reuter» hírügynökség közli Ave­ry Brundagenak, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnökének nyilatkozatát az 1956-os olimpiai játékokkal kapcsolatban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság — a nyilatkozat szerint — 12 nap haladékot ad Ausztráliának arra, hogy bebizonyítsa: meg tudja-e rendezni az 1956-os olimpiai játékokat. Ha nem ad erre megfelelő biz­tosítékot, akkor az olimpia rendezési jogát más ország kapja. A NOB legközelebbi ülése 1953 április 17-én lesz Mexikóban. Itt döntenek az olimpia sorsáról. A szovjet Testnevelési és Sportbizott­ság Oleg Goncsarenkónak, a gyorskorcso­lyázó-világbajnokság győztesének és Bo­risz Silkovnak, a világbajnokság második helyezettjének a «sport érdemes mestere» címet adományozta. Oleg Goncsarenko a legfiatalabb szovjet érdemes sportmester, mindössze 21 éves. 14 éves kora óta fog­lalkozik sporttal, sokat sízett, jégkorongo­­zott és kerékpározott, majd mint gyors­­korcsolyázó tűnt fel. .-----------------------■■■■------------------------­ A budapesti mozik műsora 1953 február 19—25 között FELEDHETETLEN 1919: VÖRÖS CSILLAG (Le­nin-krt. 45­) prol f5, h7, 9, v. f 3; CORVIN (Kisfaludy- köz) prol. h4, 6, f9; DÓZSA (Róbert Károly-krt 59.) prol. f5, h7, 9; MÁJUS 1 (Már­tírok útja 55 ) prol 4 n7, f9; ALKOTMÁNY (Újpest) prol. 4 n7, f9; TÁNCSICS (Csepel) prol. f 6, h8, v. n4; TAVASZ (R.-palota) h 6, 8, v. f 4; KOSSUTH (P.-erzsébeti 6, n9, v. h4 — A TANÍTÓ: SZIKRA (Lenin-krt. 120.) 10, 12, n3, f 5, h7, 9) MUNKÁS (Kápolna­ u. 3/b.) n 6, f 8, v. 3; KÖLCSEY (Kispest) f6, h8, v. n4; ÉL­­MUNKÁS (Kispest) f6. h8, v. n4. - SZÉTTÖRT BILINCSEK: URÁNIA (Rákóczi­ Út 21.) prol. 4, n7, f9 ; RÁKÓCZI (Csepel) h4, h6, 8; ATTILA (B.-fok) h6, 8, v. f4. — HARMADIK CSAPÁS: TÁTRA (P.-erzsébet) h6, 8, v f4; BÁSTYA (Le­nin-krt. 8.) prol. 11, f2, 4, f1, 9; ZUGLÓI (An­­gol-u. 26.) f4, h6, n9 - ÁLLAMI ÁRUHÁZ: PUSKIN (Kossuth Lajos-u. 18.) 5. hétre prol fl6, f 12 h2 4, n7, f9; SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 5 hétre prol. 11, n2, f4, h6, 8; DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) 5. hétre prol. f5, h7, 9, v n3; FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) prol. f4, h6, 8; HUNYADI (Kispest) prol. 6, n9, v. 4. BRIGÁD (P.­lőrinc) f6, h8, v. n4. — 1. 1952 MÁJUS 1. 2. ARTISTA VIZSGA, 3. ÁLLAT­KERTI SÉTA, TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy- Zsilinszky­ út 36.) 31. hétre prol. f6, 7, v 4. — FELEDHETETLEN 1919: GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa u 4. prol. f6, h8, v. f4. FEBRUÁR 23-ÁN, A VÖRÖS HADSEREG NAP­JÁN: SZTÁLINGRÁDI CSATA I—II.: KOSSUTH (Váci-út 14 ) f- 8. — DÖNTŐ FORDULAT: ÓBUDA (Selmici-u 14.) 4, f7, f9. — BERLIN ELESTE I—II.: MARX (Landler Jenő­ u. 39.) 4, f8. 1. Magyar híradó, 2. Szovjet híradó, 3. GOGOLY, 4. Tyerecki-tó partján: FÁKLYA (Lenin-krt. 88.) f5, f7, f9 v fii, fi f3; FÉNY (Újpest) 6, 8, v. 4 — SZOVJET ÜZBEKISZTÁN: SPORT (Thököly­­út 56 ) 4, n7 f9 ADY (Somogyi Béla­ út 3.) f4, h6, 8; ÓBUDA (Selmeci­ u. 14.) 19—22 és 24—25, 4, n7, f9. — VIRÁGZÓ UKRAJNA: SZABADSÁG (Cs.-liget) 20—22, h6, 8,­ v. f4; CSILLAG (Csil­laghegy) 23—25 h6 8 — ÍGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN: ELŐRE (Delej­) 41.) 20—22, f6. h8, V. 14; HAZAM (Váci­ út 150.) 23—25, 4­­7. f9; VERSENY (Szt. László­ tér 14.) 23—25, f6, h8; PETŐFI (Nagytétény) 19—22, h6, 8, v. f4. — BÉKÉT AKARUNK: RÁKÓCZI (Rákóczi­ út 68.) 11, 1, 3, 5, 7, P — DALLAL, TÁNCCAL, VIDÁM KEDVVEL; ÁRPÁD (Kerepesi­ út 146.) 23—25, n6. 18. — SZOVJET ÖRMÉNYORSZÁG; KUL­TÚRA (Pesthidegkút) 23—25, h6, 8. — KARÁ­CSONY ÉJ: KELEN (Kelenvölgy) 21—22, f6, h8, V. 14. — 1. Magyar híradó. 2. Szovjet híradó 3. A békéért alkottuk 1952-ben, 4. MESE A HA­LÁSZRÓL ÉS AZ ARANYHALACSKÁRÓL: HÍR­ADÓ (Lenin-krt 13.» Reggel 9-től este 11-ig folytatólag — A békéért alkottuk 1952-ben. Kí­­sérőfilm a SZIKRA MUNKÁS mozikban. Hurrá tavasz: KOSSUTH (Váci-út u 14.) 19—22 és 24—25 15, 17, 9; CSOKONAI (Népszinház-u 13.) 10, 12 2, 4. n7 f9. — Egyetemeim: TANÁCS (Szt István-krt 10.) n5, f7, 9; MARX (Landler Jenő-u. 39.) 19—22 és 24—25, f4, h6, n9. — Szárnyaló dallamok: UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) prof. f4. h6, 8; RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila-tér 4.) n6, f8, sz. f5. v. 3. n6, f8, szerda szünnap: VILÁGOSSÁG (P.­erzsébet) 19— 22, f6 h8 v. n4 — Vihar: JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) f4, h6. 8; TINÓDI (Nagymező­ u. 8.) 4, n7. f9; ÁRPÁD (B.-fok) f6, h8, v. n4, csüt. szünnap: JÓKAI (R.-hegy) n6, f8, v 3, csüt. szünnap — Szevasztopol hősei: BETHLEN (Beth­len Gábor-tér 3.) 4, n7, f9, v. 2. — Déryné: VÖRÖSMARTY (Üllői­ út 4.) 4, n7 f9. — Bátor emberek: VERSENY (Szt László-tér 14.) 19—22 f 6, h8, V. r.­ — Farkasvér: SZABADSÁG (Új­pest)* 19—22, h6, 8, v. f4; HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) 23— 25, n4, f6, 8. — Erkel: TÁTRA (Üllői-út 63.) 4, n7, f9; .ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) f4, h6, 8; VASVÁR­ (Kerepesi-út 44.) h4, h6, 8; JÓZSEF ATTILA (R-palota) h6, 8, v f4; COR­VIN (P -erzsébet) h6, 8 v. f4. — Civil a pályán: NAP (Népszínház­ u. 31.) 23—25, f4, h6, 8; ÚJ­VILÁG (R -keresztúr) 19—22, h6, 8, v. f4. — Az ezred fia: IPOLY (Csáky­ u. 65.) 23—25, f4, h6, 8; CSILLAG (Csillaghegy) 20—22, h6, 8, v. f4 — Két út KÁRPÁT (Cs-hegy) f6. h8, v. n4, szerda szünnap; KOSSUTH (R -mihály) f6, h8, V. n4, csüt szünnap; MIKSZÁTH (Sashalom) 5, n8, v. h3, szerda szünnap. — Úri muri: VILÁG (R.-mihály ) 19—22, h6 8, v f4. — Két pajtás: BEM (Mártírok útja 5/b ) fn­, f1, f3, f5, f7, f9. — Holt ösvénis titka­. ZRÍNYI (Lenin-krt 26.) 4, n7, f9 v 2 — Nagy mérkőzés: PENTELE (Lenin-krt. 39.) 10, 12, 2, 4, 6, 8 — Falusi or­vos- ALKOTÁS (Alkotás-u. 11.) 19—22, dll, f1, f3, f5, n, f9; ÉVA (Erzsébet kir.-né-út 36/b.) 19—22 f4, h6 8 KOSSUTH (Cinkota) 21—22, f8, v f 4, f6 f8 — Semmelweis: BÁNYÁSZ (Jó­­zsef-krt. 63 ) f4, h6 8. — Orlai csomópont: HONVÉD (Rákóczi-út 82.) fn­, f1, f3, f5, f7, f9; ÁRPÁD (Soroksár) 19—22, h6, 8, v. h4. — Este 6-kor háború után: HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) 19—22, n4 f6, 8. — Ifjú gárda I—II.: BÉKE (Szt. László-út 48.) 19—22- f5, 8. — Egy életen át KULTÚR (Kinizsi-u 23.) 19—22, f4, h6 ,8. SZABADSÁG (R.-liget) 20—22, f6, h8, v. n4. — Táncosnő: KULTÚR (Kinizsi­ u. 28.) 23—25- f4 kb. 8. SZIGETHY (Albertfalva) 20—22, f6, h8, v n4. — Bor­odinói győzelem: PARTIZÁN (Üllői­ Út 10l) 19—22 f­4, h6, 8. CSABA (R.­csaba) 20—22- nő f8, v. 3 — Mágnás Miska: PARTIZÁN (Üllői Út 101.) 23—25, f4, h6, 8; BÉKE­­R-palota, f6 h8 v. n4. — Sztálingrádi csata I—II.: DIADAL (Krisztina-krt. 155) 19— 22, f5, 8, v 2. — Volt egyszer egy kislány: ÁR­PÁD (Kerepesi­ út 146.) 20—22, n6, f8, v. n4; PETŐFI (Nagytétény) 23—25, h6, 8. — Ki lesz a párom: ELŐRE (Delej-u. 41.) 23—25, f6, h8; JÓKAI (B.-Iétény) 21—22­­. n8, v. 3. — Győ­zelmes visszatérés: HAZÁM (Váci­ út 150.) 19—22. 4, n7. f9 — Egy igaz ember: IPOLY (Csáky­ u. 65.) 19—22, f4 h6 8 — Puskás ember: NAP (Népszínház­ u. 31.) 19—22, f4, h6. 8. — Dalolva szép az élet- FORUM (P­­lőrinc) h6. 8, v. f4. — Szerencsés hajózást: SZIGET (Csepel) 19—22- f6, h8, v. n4. — Nagy Péter: TÜNDÉR (Újpest) 20— 22. 6, n9, v. h4 — Békés napok: OTTHON (So­roksár) 19—22- f6 h8 v. 14. SZIGETHY (Albert­falva) 23—25, f6 h8 — Berlin eleste I—II.: SZABADSÁG (P-imre) 20—22 h6. 8, v. h4. — Veszélyes vizeken: CSABA (R-Csaba) 23—25, h6. 18; KULTÚRA (P.-hidegkút) 20—22. h6. 8. — Találkozás az Elbán: KELEN (Kelenvölgy) 19-én: 7 — Cirkusz: SZABADSÁG (Újpest) 23—25. h6. 8. — Muzsika szárnyán: ÚJVILÁG (R.-ker­esztúr) 23—24 h6. 8. — Tenger­­karvaly: OTTHON (Be­niczky-u 3—5.— 19—22 f4, h6. 8, VILÁG (R.­mihály) 23—24 h6 8. KELEN (Kelenvölgy) 25-én. 7. — Timur és csapata: ALKOTÁS (Alko­tás-u 11 ) 23—25. f­­, f1. f3, f5, f7, f9. — Lu­das Matyi: BÉKE (Szt László-út 48.) 23—25, f5, f7.­­9 — Mi leszünk az elsők: ÉVA (Erzsébet kir­­né-út 36/b.) 23—25, f4, h6. 8. — Mese a tűzmadarról; DIADAL (Krisztina­ krt. 155.) 23— 25. 4. n7 f9 — Kis Katalin házassága: OTTHON (Beniczky-u 3—5.) 23—25. f4. h6. 8. — Gyilkos párbaj: ÁRPÁD (Soroksár) 23—25. h6. 8 — Bol­dog nyár: SZABADSÁG (A­ liget) 23—25. f6. h8. — Hamupipőke: VILÁGOSSÁG (P­erzsébet) 23— 25 f6. h8. — Három kívánság: SZIGET (Cse­pel) 23-25: f6, h8 — Világos út: TÜNDÉR (Újpest) 23—25, 6­­9 — Különös házasság: OTTHON (Soroksár) 23—25: f6, h8. — Győzhetet­len brigád: SZABADSÁG (Cs.-liget) 23—25: h6, 8. — Cárné cipője: SZABADSÁG (P.­Imre) 23— 25: h6, 8. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL CSÜTÖRTÖK KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.90—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.30: Hírek. — 6.00: Falurádió. —7-45: Miről írnak az üzemi lapok. — 11.30: Méltó felelet. Elbeszé­lés. — 12.00: Hírek Hangos Újság. — 12.30: Szovjet zeneszerzők dalai a békéről. — 13.00: Hangszerszólók. — 13.20: Vidám magyar népi muzsika — 14.15: A Rádió Gyermekújság mű­sora. — 14.50: Magyar zeneszerzők műveiből — 15.30: Előadás Justh Zsigmondról. — i11.00: Ének­számok. — 16.30: Orosz hadifoglyok a magyar szabadságért 1919-ben Előadás. — 16.45: Bolgár kórusok énekelnek. — 17.00: Külpolitikai kérdé­sekre válaszolunk — 17.15: Az Ifjúság Hangja — 17.35: Jó munkáért szép muzsikát! — 18.00: A néphadsereg híradója. — 19.00: Hangos Újság. — 20.00: Hírek. — 20.10: Magyar művészek hang­versenye orosz és szovjet szerzők műveiből. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.25: Dalok és csár­dások — 22.55: Waclaw Demieniecki hangver­senye Moniuszko műveiből. — 23.20: Szórakoz­tató zene. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RADIO: 6­00: Szórakoztató zene a moszkvai rádió mű­sorából. — Közben: 6 30: Színházak és mozik műsora. — 6.45: Jó reggelt, gyerekek. — 7.00: Vidám dalok. — 7.35 Zenekari muzsika. — 8.30: A XIX kongresszus zászlaja alatt. Ismeretter­jesztő riport. — 8.40: Régi magyar operettekből. — 9.20: A Gyermekrádió műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Népi demokratikus országok zeneszer­zőinek szimfonikus műveiből. — 10.50: Népi zene. — 15.00: úttörő-mikrofonnal az országban — 15.20: Magyar és szovjet kamarazene. — 15.40: Fiatalok zenei újságja. — 16.10: A magyar rádió kisegyüttese játszik. — 16.40: A rádió nyelvmű­velő előadása. — 17.00: Magyar népdalfeldolgo­zások. — 17.30: Hírek. — 17.40: A Fal­urádió elő­adása. — 18.10: Történetek Kazincbarcikáról. — 18.43: Szív küldi ... ■— 19.00: Magyar muzsika. — 19.30: Tánczene. — 19.45: Sportnegyedóra. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható idő­járás ma estig: változó felhőzet, néhány helyen kisebb havazás, havaseső, majd eső Mérsékelt északnyugati nyugati szél. A hőmérséklet kel­eten emelkedik nyugaton alig változik. A várható napi középhőmérséklet az ország egész területén 4 fok alatt lesz bójelentés. Az országban az alábbi helyeken van síelésre alkalmas hó­ Zengőalja 50 Kékes­­tető 49, Galyatető 38 Dobogókő 24, Misinatető 23, Mátraháza 13, Szabadsághegy 6 cm. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Varázsfuvola (C. 6., 7). — Nemzeti •zínház: Ukrajna mezőin (7). — Városi Színház: Bahcsiszeráji szökőkút (7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (Márkus-bérlet 7) — A Ma­gyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Madách Színház Villa a mellékutcában (7). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg gróf­ja (7). — Ifjúsági Színház: Légy Jó mindhalálig (5) — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Meste­rek városa (71 — Fővárosi Víg Színház: Szibé­riai rapszódia (7). — Vidám Színpad: Vannak még hibák (7) - Állami Bábszínház: New­ York 42 utca (fél 8). — Zeneakadémia: Növendék­hangverseny (fél 6) . A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának­­ bérleti hangversenye április 22-re halasztva — Bartók-terem: Nemes Katalin és In­­selt Kató kétzongorás hangversenye (8). — Ar­tista Varieté* Tavaszi hangok (6, 8). SZIKRA Lapnyomda. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest Vill. Blaha Lujza­ tér 3 T *. *343—100 *142 -220 Ter­eszti a Posta Központ­ Hirlapirodája. Budapest. V., József nádor-tér 1 Tel. 180—850, vidékén a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal Buda­pesti üzemi előfizetés tel 189—644 189--653 189— 607 — A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerü­leti kézbesitő postahivatalok kezelik Központi elő­­fizetőszolgálat. 113- 022 Előfizetési díj havi 12 Ft.

Next