Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-05 / 95. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZÍV SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM AHADIO FILLEK VASARNAP, 1953 ÁPRILIS ✓ Műszaki értelmiségünk hazafias tette Dolgozó népünk nagyszerű hazafias mozgalma, a felszabadulási hét nagy sikereket, győzelmet hozott népgazdaságunknak és nagy dicsőséget szerzett dolgozó népünknek. A verseny első időszakában — március utolsó dekádjában — kohászati üzemeink 26.2 százalékkal több vasat, 28 százalékkal több martinacélt, 54.3 százalékkal több hengerelt acélt adtak a hazának, mint március első dekádjában. Szénbányászatunk a felszabadulási héten nagyszerű eredményeket ért el, s március 3-án, pénteken 124,6 százalékra teljesítette tervét: a sztálini őrség napját kivéve, egyetlen napon sem adtak még ennyi szenet bányáink. De kivétel nélkül valamennyi iparágban és csaknem valamenynyi üzemben hatalmas fellendülést hozott a verseny: a 15 nap, március 20. ésáprilis 24 között a magyar ipar valóságos diadalútja volt; száz és száz üzem szárnyalta túl napi tervét és döntötte meg napról napra a megdönthetetlennek hitt rekorderedményeket. A felszabadulási hét győzelmeiben hatalmas része van műszaki vezetőink aktív, odaadó munkájának. Műszaki értelmiségünk hős, önfeláldozó munkásosztályunkkal vállvetve harcolt a nagyszerű eredményekért. Műszaki értelmiségünk aktivitásának jelentősége éppen abban van, hogy nemcsak egyszerűen támogathatja a versenyt, hanem mint vezető támogathatja,s így részvétele a tömegek eredményeiben, az egész üzem eredményeiben érezteti üdvös hatását. Így történtk a felszabadulási héten. Műszaki értelmiségünk odaadó, lelkes munkájával győzelemre segítette üzemeinket, hazafias hőstettet hajtott végre. Állapítsuk meg: műszaki értelmiségünk többségének hűsége népi demokratikus rendszerünkhöz, jó munkája a szocializmus építésében — nem új jelenség. Ebben az értelemben a felszabadulási héten semmiféle fordulat nem történt. A népből jött új műszaki értelmiség kezdettől fogva odaadóan, hűségesen szolgálja szocializmust építő hazáját, amelynek felemelkedését köszönheti. A régi értelmiség túlnyomó többsége sem most, hanem már régebben csatlakozott a szocializmus ügyéhez. Rákosi elvtárs már több mint két éve megmondottál: «Az a körülmény, hogy ipari termelésünk az ötéves terv első esztendejében ilyen imponáló eredményeket tudott felmutatni, azt bizonyítja, hogy technikai értelmiségünk megfelelt a ráháruló fokozott feladatoknak és zömében lojálisan, helyeslően, pozitíve viszonyuk népi demokráciánkhoz és szocialista célkitűzéseinkhez». Aki tanúja volt a gyárakban, üzemekben a felszabadulási hét hatalmas küzdelmeinek, az mégis valami újat tapasztalt műszaki értelmiségünk munkájában. Azt tapasztalta, hogy a műszakiak valósággal lázban égnek, állandóan ott vannak a munkások között, biztatják őket, nagyszerűen harcolnak, hogy elhárítsák az akadályokat. A műszaki értelmiség egy része eddig is szívesen és lelkesen segítette a dolgozók versenyét. De igen sok műszaki vezető a legutóbbi időkig nem érezte sajátjának a munkaverseny ügyét, sokszor csak azt látta benne, hogy «többletmunkát» jelent, sok idejét leköti. Sokan elismerték ugyan, hogy a munkaverseny szükséges és hasznos, de csak eszükkel és nem a szívükkel, s ezért nem is támogathatták kellőképpen a versenyt. Most, a felszabadulási héten a műszaki értelmiségnek ez a rétege is — amely kissé idegenkedve vagy közömbösenszemlélte a dolgozók vetélkedését — teljes szívével bekapcsolódott, sőt élére állt a versenynek. Ebben az értelemben a felszabadulási hét szinte fordulatot mutat a műszaki értelmiségnél. A műszaki értelmiségnek a felszabadulási héten tanúsított lelkes magatartása azt mutatja, hogy népi demokráciánk iránti rokonszenve, szeretete az utóbbi években még jobban elmélyült, még bensőségesebbé vált, s a felszabadulás nyolcadik évfordulójának ünnepi heteiben egész nagyságában megmutatkozott. Miben nyilvánult meg a műszaki vezetők aktív munkája a felszabadulási héten, milyen új vonások jelentkeztek munkájukban? Az üzemek, gyárak, bányák műszaki vezetői — a felső vezetők éppúgy, mint a középkáderek — szívósan és eredményesen harcoltak azért, hogy megteremtsék a verseny műszaki feltételeit. Mindenki jól tudja, hány üzemben és hány alkalommal vetett gátat a verseny kibontakozásának az a körülmény, hogy a műszaki vezetők nem jól szervezték meg a termelést, nem biztosították a megfelelő munkát, nem gondoskodtak idejében anyagról, szerszámról. Ha ezek az akadályok szóba kerültek, egyes műszaki vezetőink gyakran «objektív», «leküzdhetetlen» nehézségekre hivatkoztak, ahelyett, hogy az akadályok elhárítására törekedtek volna. De mit tapasztaltunk a felszabadulási héten? Azt, hogy műszaki vezetőink többsége harcbaszállt a nehézségekkel, leküzdötte az akadályokat. Ez a változás is igazolta Sztálin elvtárs szavainak igazságát: «... a felelősség munkánk sikertelenségeiért és fogyatékosságaiért ... kilenctized részben nem az objektív körülményekre, Isa nem reánk, magunkra, csakis magunkra hárul». Műszaki vezetőink a felszabadulási héten tanúbizonyságát adták annak, hogy szakmai felkészültségüket párosítani tudják a forradalmi küzdőszellemmel, a nehézségek elleni szenvedélyes harccal, s e kettő együtt minden akadályt legyőz. A műszaki vezetők a felszabadulási héten megszigorították az ellenőrzést, a felelősségrevonást, kemény fegyelmet tartottak. Fontos jelenség ez, hiszen arra mutat, hogy műszaki értelmiségünk egyre inkább szakít a hamis népszerűségre törekvéssel, mindinkább kemény, igazságos vezetővé válik, s ezzel valódi tekintélyt szerez magának. Műszaki vezetőinknek ez az igényes, határozott fellépése egyetértésre talált a dolgozók tömegeinél, akik a felszabadulási hét lázas küzdelmében mélységesen elítéltek mindenféle fegyelembontást. Vereczkei elvtárs, a pécsi Széchenyi-akna üzemvezetője például keményen felelősségre vonta Kövesdi László vájárt, mert egyik nap hanyag munkát végzett. Az üzemvezető fellépését osztatlanul helyeselték a dolgozók, de maga Kövesdi elvtárs is elismerte hibáját és nemsokára megkétszerezte teljesítményét. Műszaki vezetőink bátor harca a munkafegyelemért, a technológiai utasítások betartásáért, harcos kiállás az ötéves terv, a szocializmus ügye mellett. A felszabadulási héten műszaki vezetőink sokkal közelebb kerültek a munkásokhoz, mint eddig, megszilárdult és elmélyült a műszakiak és a munkások közötti kölcsönös bizalom és megértés szelleme. Igen sok olyan műszaki vezetőnk volt, aki nem bízott eléggé a munkások kezdeményezésében, s csak az utasítások végrehajtóját látta bennük. De most, a felszabadulási héten, műszaki vezetőink nagy része tudatára ébredt annak, hogy a dolgozók kezdeményezése, lendülete szinte csodákat művel. A vezetők boldogan könyvelték el ezeket a «csodákat», a termelés nagyszerű eredményeit, felismerték, milyen példátlan lendület, kezdeményezőkészség, küzdeniakarás hatja át a dolgozókat. Hasonló folyamat játszódott le a dolgozókban is. Olyan munkások, akik sokszor bizalmatlanul, nem egyszer «görbe szemmel» nézték a műszaki értelmiségi dolgozókat, most segítőjüket, támogatójukat,vezetőjüket találták meg bennük ,és őszinte bizalommal fordultak feléjük. Abban, hogy a munkások és a műszaki vezetők között jobb viszony alakult ki, nagy része van a pártszervezetek jó munkájának. Számos pártszervezetünk azelőtt bizalmatlanul, idegenkedve kezelte a műszaki értelmiséget, sőt az is megesett, hogy hibájáért valósággal «ledorongolta». Most a pártszervezetek nagyobb figyelemmel, megértéssel fordultak műszaki vezetőink felé, támaszkodtak rájuk. A műszaki értelmiség megérezte a pártszervezettől feléje áradó bizalmait, s ez újabb lendületet adott munkájának. A műszaki értelmiség és a munkások kapcsolatának elmélyülése a felszabadulási héten, nagyszerű példája annak, hogyan forr össze a szocializmus építésének nagy küzdelmében dolgozó népünk. Révai József elvtárs mondotta az MDP II. kongresszusán: «Ráléptünk a szocializmus építésében segítő régi értelmiség és a fejlődő új népi értelmiség összeolvadásának útjára, a munkásosztály, dolgozó parasztság és az értelmiség szoros baráti együttműködésének útjára». Ha a felszabadulási hét eredményeit mérlegre teszszük, a termelési sikerek melett, mint nagy eredményt kell számbavenni azt, hogy ez a bánáti együttműködés ismét nagy lépéssel haladt előre, hogy tovább szilárdult népünk egysége. A felszabadulási héten, hazánk szocialista versenymozgalmának egyik legdicsőbb, győzelmes szakaszában, műszaki értelmiségünk a termelés parancsnoki posztjain nagy hivatásához méltóan, hősiesen harcolt az első negyedévi terv sikeréért. Pártunk, egész dolgozó népünk nagy megbecsüléssel, szeretettel fordul műszaki értelmiségünk felé. Azt kéri tőlük, hogy most, a második negyedévi terv még nagyobb csatáiban a felszabadulási héten tapasztalt lelkesedéssel, odaadással segítsék a dolgozók küzdelmét. Azt kéri tőlük, hogy azokat a nagyszerű szervezési és műszaki tapasztalatokat, amelyek a legutóbbi hetekben napvilágra kerültek, végleg honosítsák meg munkájukban. Váljék a dicső munkásosztályunk és a mi kiváló műszaki vezetőink között kialakult egyetértés és bizalom további győzelmeink, ötéves tervünk sikerének forrásává! r Népünk hadserege (2. oldal) Ünnepségek külföldön Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulóján (2. oldal) A MAI SZAMBAN A falu dolgozói lelkes munkával köszön «Magyarország felszabadulásának napja* tették felszabadulásunk évfordulóját — A «Pravda» cikke (3. oldal) (2. oldal) A Szovjetunió belügyminiszteriumának Csou En,h ny nilatkozatáról (4. oldal) közleménye (3. oldal) Körök a kínai-koreai Molotov elvtárs nyilatkozatáról (4. oldal) A felszabadulási hét lendületével — előre Ünnepségek az országban hazánk fel- Nyugati burzsoá a második negyedévi terv sikeréért szabadulásának nyolcadik évfordulóján javaslatról és (2 oldal) Z *3 A n I Lrnvafural (X n (3. oldal) Ragyogó díszszemle hazánk felszabadulásának 8. évfordulóján Hazánk felszabadulásának 8. évfordulóján szabadságunk és békénk erős védelmezője, a néphadsereg díszszemlét tartott Budapesten, a Sztálin-téren. Április 4-nek reggelén a hatalmas téren felsorakozva várják a katonai alakulatok a díszszemle kezdetét. A halhatatlan Sztálin örökzöld babérkoszorúval és virágokkal díszített szobránál honvédek, államvédelmi őrök és rendőrök állnak díszőrséget. A szobor előtt, a felsorakozott alakulatokkal szemben állnak a harsonások. A tér jobbszárnyán a magyar nép dicsőséges, forradalmi múltjának emlékét őrző 1848-as és 1919-es zászlókat tartják néphadseregünk harcosai. Ugyancsak a jobbszárnyon sorakoznak fel a katonai akadémiák tiszti díszzászlóaljai és a különböző fegyvernemek tisztiiskoláinak alakulatai. Mellettük szabályos négyszögekben elhelyezkedve, moccanás nélkül állnak a lövészek, a hadihajósok, az államvédelmi határőrök és az államvédelmi őrök alakulatai. A téren túl, az Ajtósi-Dürer-soron és a Ligetben felsorakozva várakoznak a huszárok, a páncélosegységek, a légvédelmi tüzérek, a gépkocsizó-lövészek és az ejtőernyősök díszalakulatai. A teret övező házsor előtt mintegy húszezernyi ember — a felszabadulási hét legjobbjai — foglalnak helyet. Mindenki örömteli izgalommal várja a díszszemle megkezdését, néphadseregünk erejének, tudásának, fegyelmezettségének bemutatóját a párt, a kormány, a nép előtt. Kilenc óra előtt néhány perccel érkezik meg a díszszemlére Rákosi Mátyás elvtárs, népünk forrón szeretett vezére. Rákosi Mátyás elvtárs viharos taps közepette foglalja el helyét az emlékmű mellvédjén. Ugyancsak ott foglal helyet Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Gera Ernő elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese, Révai József elvtárs népművelési miniszter, Hidas István, Nagy Imre, Kiss Károly és Házi Árpád elvtársak, a minisztertanács elnökhelyettesei, továbbá a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága és a minisztertanács más tagjai. Ugyancsak az emlékmű mellvédjéről tekintik meg a díszszemlét J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a hazánk felszabadulásának ünnepére érkezett külföldi vendégek. • A Sztálin-szobor mellett kétoldalt felállított tribünökön foglalnak helyet a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet mást vezető személyiségei, kiváló dolgozók, s innen tekintik meg a díszszemlét a külföldi államok budapesti diplomáciai képviselői is. Pontosan 9 órakor felhangzik a díszszemle parancsnokának, Bata István altábornagynak a vezényszava: — Díszszemle — vigyázz! Felharsannak a Rákóczi-induló hangjai A térre begördül. Farkas Mihály elvtárs hadsereg tábornok kocsija. A díszszemle parancsnoka jelentést tesz: — Hadseregtábornok elvtársnak, Bata altábornagy, jelentem: néphadseregünk díszalakulatai hazánk felszabadulásának 8. évfordulóján parancsára díszszemlére együttálltak. Farkas Mihály elvtárs ezután üdvözli a harcosokat. Kocsijai először az akadémiák és tisztiiskolák felsorakozott díszegységei előtt áll meg. Felhangzanak szavai: — Jó napot, elvtársok! A köszöntésre egyszerre zúgják a harcosok: — Erőt, egészséget hadseregtábornok elvtárs! Farkas Mihály elvtárs így folytatja:: — Akadémiák és tisztiiskolák! Üdvözöllek benneteket hazánk felszabadulásának 8. évfordulóján! A téren felzúg a «Hajrá!», s zúg perceken át, amíg Farkas Mihály elvtárs sorra köszönti a lövészek és hadihajósok, az államvédelmi határőrök ésállamvédelmi őrök, majd a téren túl felsorakozott huszárok, páncélosok, tüzérek, légvédelmi tüzérek, gépkocsizó lövészek és ejtőernyősök alakulatait. Az üdvözlések után díszjelet fújnak a harsonák. Farkas Mihály elvtárs felmegy az emelvényre, s beszédet mond a felsorakozott díszalakulatok előtt. A nagy Sztálin szobra előtt felsorakoznak az alakulatok a díszszemlére. Farkas Mihály elvtárs hadsereg tábornok, honvédelmi miniszter beszéde s egységének további szilárdításával őrkö-elvtársak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Kedves külföldi vendégeink! AMagyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, valamint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében szeretettel köszöntöm önöket hazánk felszabadulása nyolcadik évfordulójának ünnepén. Hazánk felszabadítása a dicső Szovjet Hadsereg történelmi jelentőségű műve, azé a hadseregé, amelyet a halhatatlan Sztálin szervezett és nevelt legyőzhetetlenné. Felszabadításunkkal a Szovjet Hadsereg minden időkre bevéste nevét nemzetünk történelmébe. Népünk a soha el nem múló hála és meleg szeretet érzésével zárta szívébe a Szovjet Hadsereget, mert tudja, hogy a nagy szovjet népnek és dicső fegyveres erőinek köszönheti szabad életét, a magyar haza felemelkedését. Nemzetünk e legnagyobb ünnepén a magyar dolgozók milliói mindenekelőtt a nagy Sztálin, korunk e legnagyobb férfiúja emlékének adóznak. Az ő gigászi harca vetett véget sokat szenvedett népünk évszázados elnyomatásának, népünk neki köszönheti újjászületését. Sztálin nevéhez fűződik történelmünk ragyogó új kora. Az a kor, amelyben népünk a szocializmus építésének útjára lépett, az a kor, amelyben népünk valóraváltjai a legnagyobb magyar haladó államférfiak és a magyar történelem kimagasló népvezéreinek legmerészebb elképzeléseit a magyar nemzet boldog, szabad életéről. Népünk mélységes hálája és szeretete jeléül nevezi a nagy Sztálint szeretett atyjának, tanítójának és vezérének. Sztálin elvtárs elhunyta után a magyar nép pártunk vezetésével még nagyobb erővel, öntudattal dik afölött, hogy Sztálin nagy hagyatéka, nemzeti függetlenségünk és szabadságunk tovább virágozzék és erősödjék. Sztálin elvtárs elhunyta után nagy pártunk vezetésével népünk még szilárdabb léptekkel halad a sztálini úton. Nincs olyan erő, amely a magyar népet erről letéríthetné. Minden magyar dolgozó, minden munkás, paraszt vagy értelmiségi tudja, hogy a Sztálin által mutatott út a szocializmus, a kommunizmus, a tartós béke biztosításának az útja; az az út, amelyen haladva az emberiség megtalálja boldog életét és a népek közötti tartós békét. S mert népünk mélységes vágya a szocializmus felépítése, s mert elszánt akarata a béke megvédése, azért haladt népünk eddig is a sztálini úton és ezen fog a jövőben is haladni. A nagy Sztálin halála után népünk az ő nevével, az ő halhatatlan tanításához híven fokozott erővel folytatja a szocializmus építését. . Hazánk felszabadítása 8. évfordulójának tiszteletére üzemeinkben, bányáinkban, intézeteinkben, a hivatalokban, a magyar mezőkön mindenütt új lendületet vett a szocialista verseny,ahogy nagyszerű ötéves tervünk negyedik évének célkitűzéseit valóra váltsuk és túlszárnyaljuk, hogy egyetlen talpalatnyi föld se maradjon bevetetlenül. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népünk értelmisége jól tudja, hogy szocialista termelésünk növekvő ütemének biztosítása — további sikereink záloga. A felszabadulásunk ünnepével kapcsolatos szocialista munkaverseny újabb lendületét folytassuk úgy, hogy az egész éven át egyre nagyobb erővel éreztesse jótékony hatását, hogy szocialista iparunk egyre több szenet, vasat és acélt kapjon derék bányászainktól és kohászainktól. Szocialista iparunk nö-vekvő teljesítőrafdyétől, termelvényeink állandóan javuló minőségétől, a termékeny magyar föld"kiváló megművelésétől függ népünk jólétének további emelkedése. Ezért minden dolgozó teljesítse népünk és saját maga javára kötelességét és tudásának, erejének teljes latbavetésével biztosítsa ötéves tervünk negyedikévi feladatainak maradéktalan végrehajtását. Minden dolgozó megérti: Népe iránt az teljesíti becsülettel kötelességét, az erősíti szeretett hazánkat, aki maradéktalanul teljesíti az ötéves terv megvalósítása terén ráháruló feladatokat! Elvtársak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Új, szocialista világot építő népünk egyöntetű akarata a tartós béke, biztosítása. Ezért tekinti nagy pártunk és a Magyar Népköztársaság kormánya a béke megvédését első kötelességének. Még szorosabbra vonjuk a barátságot a hatalmas szocialista Szovjetunióval, a világot átfogó békéimre dicső élcsapatával; még jobban fogjuk ápolni és erősíteni a barátságot a baráti Kínai Népköztársasággal és a testvéri népi demokratikus országokkal, hogy szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs vezetésével még eredményesebben harcolhassunk a békéért és népünk szabadságának biztosításáéa. A béke megvédésének feltétlen követelménye a 800 milliós szocialista béketábor megbonthatatlan egységének további erősítése. A béke megvédésének legfőbb biztosítéka a 800 milliós béketábor növekvő egységében van. Ezért úgy kell vigyáznunk erre az egységre, mint szemünk fényére. A 800 milliós béketábort legyőzhetetlen eszmék: Marx— Engels—Lenin—Sztálin halhatatlan tanításai kovácsolják össze. A szocialista béketábor nagy családját az egyenjogúság, a kölcsönös barátisegítség, a kölcsönös megbecsülés, a népek kölcsönös boldogulásának magasztos eszméi tömörítik szilárd egységbe. Ez az egység ezért megbonthatatlan. Néphadseregünk harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai tisztában vannak a nemzetközi helyzettel, ezért szakadatlanul tökéletesítik katonai tudásukat, erősítik néphadseregünk fegyelmét, s még jobban elmélyítik a néphadseregünk és dolgozó népünk közötti megbonthatatlan egységet. Népünk nyugodtan folytatja békés szocializmust építő munkáját, mert néphadseregünk éberen őrködik afölött, hogy külső ellenség ne zavarja szabad hazánk fejlődését. Éljen a hazánkat és népünket felszabadító, a kommunizmust diadalmasan építő szocialista Szovjetunió! Éljen a magyar és szovjet nép örök testvéri barátsága! Éljen nagy pártunk, mi,Magyar Dolgozók Pártja, népünk sikereinek szervezője és vezetője! Előre, elvtársak, Marx—Engels—Lenin— Sztálin dicső zászlója alatt, Rákosi elvtárs vezetésével újabb sikerek és győzelmek felé! Hajrá!★ Háromszoros «Hajrá» felel Farkas elvtárs szavaira, zeng-zúg a tér. A vendégek számára felállított tribünökről, a tér túlsó oldalán felsorakozott nézők soraiból pedig hosszan viharzik a taps. Felcsendülnek a magyar és a szovjet himnusz ünnepi hangjai. A himnuszok méltóságteljes akkordjai összeolvadnak az ágyúk dübörgő hangjával; tüzérségi dísztűz, 24 löveg 20 össztüze köszönti felszabadulásunk 8. évfordulóját. Elhangzottak a himnuszok és a tüzérségi díszössztűz sortüzei. A felsorakozott alakulatok Bata István altábornagy elvtárs vezényszavára elvonulnak a térről és felsorakoznak a díszmenetre. Egy ideig csend van a hatalmas téren, aztán dobpergés hallik. Megkezdődik a díszmenet. Dobosok díszszázada halad az élen. Az 1848-as szabadságharc nagy csatáira hívó harci dobok hangja tölti be a teret. Azután elhallgatnak a dobok, a hétszáztagú zenekar a Klapka-indulót játssza. Néphadseregünk kiváló harcosai hozzák díszlépésben az 1848-as és az 1919-es szabadságküzdelmek dicsőséges zászlóit. Elöl, egy több mint százesztendős, nemzetiszín-szegélyű fehér hadizászló mellett ott lobog az 1919-es 3. vörös ezred sötétpiros lobogója. Méltó kezekben vannak e zászlók, a magyar nép dicsőséges katonai és szabadságharcos hagyományainak hűséges őrzői és továbbfejlesztői, népünk békéjének, hazánk függetlenségének bátor és erős védelmezői kezében, néphadseregünk katonáinak kezében. A katonai akadémiák, köztük a J. V. Sztálin Politikai Tiszti Akadémia díszzászlóaljai jönnek. Nyílegyenes, tizennyolcas sorokban, kivont karddalvonulnak néphadseregünk parancsnokai, akik példamutató szorgalommal tanulmányozzák és mindjobban elsajátítják a győzelmes sztálini haditudományt, fáradhatatlanul fejlesztik önmagukban a legjobb parancsnoki és hadvezetői tulajdonságokat. A fegyvernemi tiszti iskolák díszmenetében jönnek a Rákosi Páncélos Tiszti Iskola növendékei, egykori munkások, traktorosok, dolgozó parasztok, a nép fiai. Mellükön csillog az iskola jelvénye, s mellette— mint a díszmenet valamennyi részvevője mellén — az idei díszszemle jelvénye is. A tisztiiskolák menetét a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskola zárja be. A zenekar új indulóba kezd, a téren feltűnnek a lövészdíszalakulatok zászlóaljai. A tribünök előtt feszes «vigyázz»-ban lépnek el, fegyvereik szemvillanásnyi idő alatt le(Folytatás a 2. oldalon.) A JiÍS2« BEI ta ngei A S.Jálin-szobor mellvédjén. Középen Rákosi elvtárs. Jobbján Farkas Mihály, majd Dobi István, Horváth Márton, Ji Csi-csuang kínai külkereskedelmi miniszter, társtól balra: J. D. Kiszeljov nagykövet, Gerő Ernő, Révai József, Nagy Imre, Hidas István, Rónai Sándor, Bojko altábornagy, katonai attasé, Piros László, Apró és Nógrádi Sándor elvtársak. Rákosi elv, Károly elvtársak