Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-25 / 115. szám
2 Napról napra növekszik azoknak a községeknek, termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek már teljesítették a választások tiszteletére tett ígéretüket: minden talpalatnyi földet megműveltek. A bácsmegyei Borotán e Vörös Csillag tsz után az egyénileg dolgozó parasztok is befejezték a vetést. A határszemle során a községben még 170 hold ,vetetlen földet találtak. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai és a népnevelők azonnal felkeresték az elmaradókat. Megszervezték a vetőmag cseréjét és azt is, hogy akik már végeztek a vetéssel, segítsenek a késlekedőknek. Az eredmény nem maradt el. A község teljesítette vállalását. Alpár községben az egyénileg dolgozó parasztok versenyben harcoltak az elsőségért. Elsőnek Csernus Pál jelentette, hogy teljesítette vállalását, nem sokkal utána Kürti Mihály és Kocsis András is befejezte a tavasziak vetését. Példájuk nyomán hamarosan az egész község határában földbe került a tavaszi növények magva. Teljesítették vállalásukat Bácsszentgyörgy és Madaras község dolgozó parasztjai is. Somogy megyében április 24-re már tizennyolc község teljesítette vállalását. Balatonberény, Balatonlelle, Kisberény, Szöllőskislak, Táska, Pamuk, Teleki, Balatonöszöd, Pusztaszemes, Szorosad, Andocs, Somogyegres, Szenyér, Iharos, Szenta, Somogyudvarhely, Porrog és Csurgónagymarton határában már minden talpalatnyi földet bevetettek, Győr megyéből három község, Veszkény, Kapuvár, Kisbodak jelentette, hogy a határában már nincs szántatlan-vetetlen föld. Teljesítették vállalásukat a baranya megyei Udvar község dolgozó parasztjai is. Nincs már vetetlen föld Zalaapáti határában sem. A debreceni Rákosi-telepi Petőfi tszcs földjein is befejezték már a tavasziak vetését. A kukoricájuk nagy részét négyzetesen vetették. Beváltotta ígéretét a földes Rákóczi, Petőfi és a II. Kongresszus tszcs is. A Rákóczi termelőcsoport tagjai 550 holdon négyzetesen vetették el a kukoricát. Teljesítették vállalásukat a balmazújvárosi Vörös Csillap- termelőszövetkezet tagjai is. A nagylétai Vörös Rózsa, a beregböszörményi Szabad Föld, a biharkeresztesi Szabad Föld, Petőfi és Rákóczi, a körösszegapáti Rákóczi, a sárrétudvari üj Élet, és a bárándi Úttörő termelőszövetkezet földjein is befejezték a tavasziak vetését. A mezőgazdaság dolgozói a választási békeverseny sikeréért Harcban minden talpalatnyi föld gyors megműveléséért Miért nem fejlődik gyorsabban a begyűjtés választási békeversenye a szikszói járásban? Borsod megyében a szikszói járás nyolcadik helyen áll a járások között a begyűjtés versenyében. A járásban csaknem 10 százalékkal kevesebb tejet adtak be, mint a megye átlaga, s a tojás, a baromfi és az élőállat begyűjtésében is messze elmaradtak a tervtől. Az elmaradásért súlyos felelősség terheli a községi tanácsokat, de nem kisebb a felelőssége a járási tanácsnak sem. A járási tanács végrehajtó bizottsága kevés gondot fordít a begyűjtés irányítására, ellenőrzésére. A tanács ellenőrei és instruktorai hónapokon keresztül nem vették észre például, hogy a csobádiközségi tanácsnál a leküldött terv az irattárban hever, a dolgozó parasztok pedig nem tudják, hogy miből menynyit kell beadniok. Lélektelen, bürokrata munkát végez a járási tanácsa verseny szervezésében is. A megyei tanácsnak jelentették ugyan, hogy a járás 22 községe csatlakozott a választási békeversenyhez, de hogy mit tartalmaz a községek versenyvállalása, azt a járási tanácsnál egyáltalán nem tudják. A községi tanácsokat még arra sem méltatják, hogy közölnék velük: hányadik helyen áll a járás a megyei rangsorban. A járási tanács begyűjtési osztályán arról sem tudnak, hogy van-e már olyan község vagy akár dolgozó paraszt a járásban, aki teljesítette felajánlását. Pedig ha körülnéznének a községekben, találnának szép eredményeket is. Onga község például, amely tavaly is az ország,első községei közé tartozott, most a választási békeverseny során egy nap alatt 25 százalékkal növelte a tojásbegyűjtés eredményét. A szikszói járásban is igen sok dolgozó paraszt készül lelkes munkával a választásokra. A községi tanácsok feladata, hogy elősegítsék a versenymozgalom fejlődését, példaképül állítsák, népszerűsítsék az élenjárókat. A járási tanács pedig legyen irányítója és ellenőrzője a begyűjtési terv teljesítéséért folyó versenynek. SAJÁTKÉSZÍTÉSŰ VETŐPUSKÁVAL“ VÉGEZTÜK A KUKORICA NÉGYZETES VETÉSÉT Termelőszövetkezetünkben jól halad a tavaszi munka. A koratavasziak már zöldelnek, földben van a gyapot, a kender magva és a rizs is. Április közepén fogtunk hozzá a kukorica négyzetes vetéséhez. A vetéstől nagyon sok függ, ezért mi nagy gondot fordítottunk a kukorica vetésére. A négyzetes vetéssel biztosítjuk, hogy a növényápolást időben és jól el tudjuk végezni. Kukoricaföldjeinken keresztben-hosszában járhatnak majd a kultivátorok s a lókapák is, nagyobb tenyészterület jut egy-egy növénynek, így erőteljesebben, jobban fejlődhet. Ha hordánként három mázsával érünk el nagyobb termést, ez a 600 hold négyzetesen vetett kukoricaföldünkről 18 vagon többletet jelent. Hogyan végeztük a vetést? A gépállomás nyolcsoros és a mi négysoros sorjelzőinkkel megvonatoztuk a táblákat. Nagyon ügyeltünkarra, hogy a mag a megfelelő helyrekerüljön, mert különben nehéz lenne a gépi növényápolás. A vetést «vetőpuskák»-kal végeztük, amelyeknek nagy részét saját magunk készítettük el. A mi házilag készített «vetőpuskárak» nem más, mint egy fogantyúval ellátott 100—120 centiméter hosszú átfúrt és az alján kihegyezett fa, amelynek a tetejére bádogból tölcsért készítettünk. A puskát beszúrjuk a földire, s a kukoricát a tölcsérbe dobjuk, amely a lyukon át a földbe kerül. Ezekkel a puskákkal még az idősebbek is tudtak dolgozni, mert munkaközijén még csak lehajolni sem kell. A hatvanéves Sárvári Jánosné, vagy a hatvankétéves Sárvári Imréné például 600 élet vetett el naponta,és 1 25 munkaegységet szerzett. A növénytermelői brigádok egymással versenyben dolgoztak, s a lelkes munkának meg is lett az eredménye. Szövetkezetünkben határidő előtt befejeztük a kukoricavetést. Hozzáfogtunk már a növényápoláshoz is. Régi tapasztalatunk, hogy az időben elvégzett növényápolás nagyobb termést hoz. 190 hold cukorrépa sarabolásánál a területet felosztottuk és pár nap alatt be is fejeztük az első sarabolást. Még áprilisban hozzáfogunk a gyapot első kultivátorozásához is. A vetés után most jó növényápolással harcolunk a nagyobb termés eléréséért. Barkóczi Pál a füzesgyarmati Vörös Csillag tsz elnök© (Békés megye) Nagy József és Uhlár János tört az élre a gépállomás traktorosok között Az ország legjobb traktorosainak versenyében a kondorosi gépállomás traktorosai: Nagy József és váltótársa, Uhlár János tört az élre. 121.2 normálholdas eredményükkel megelőzték a hartai gépállomás két traktorosát, Tóth Lászlót és Karakó Andrást. Tóth Lászlóék jelenleg a gépüket javítják s így az eredményük az utóbbi napon nem növekedett, továbbra is 817,1 normál hold. Szorosan felzárkózott mögéjük a sárrétudvari gépállomás két traktorosa, Sólyom Imre és váltótársa, Szabó Gábor. Az ő eredményük 814,3 normálhold. A negyedik helyen Nemes G. Sándor és váltótársa, L. Kovács János, a jászkiséri gépállomás traktorosai állnak 797 normálholdas teljesítményükkel, ötödik Magyar János és váltótársa, Várnagy Zoltán, a kondorosi gépállomás traktorosai. Ma nyitják meg a Goya-emlékkiállítást az Országos Szépművészeti Múzeumban Goya halálának 125. évfordulója alkalmából az Országos Szépművészeti Múzeumban a nagy spanyol festőművész műveiből kiállítás nyílik, amelynek anyagát pénteken délelőtt mutatták be a sajtó képviselőinek. Az emlékkiállítást ma délelőtt 11 órakor nyitja meg Pór Bertalan, kétszeres Kossuth-díjas festőművész. (MTI) Németkér a választás előtt Tannak rendkívül beszédes számok, melyek többet mondanak, hangosabban érvelnek akármennyi Szónál. Ilyenek például, hogy az 5012 holdas németkéri határból a felszabadulás előtt 4300 hold a földbirtokosok éskulákok kezén volt, több mint 400 családnak pedig a neve sem szerepelt a kataszteri birtokívben, mert akkora földjük sem volt, mint a birtokív egy rubrikája. Ezek a családok nemzedékeken át részesaratásra, napszámba, harmados-negyedes kukoricakapálásra jártak Szluha-pusztára, Mádi Kovács nagyságos úrhoz, s a kulákokhoz. Akinek szerencséje volt, 80—100 napot is dolgozhatott évente. Most viszont hasztalan fáradság munkanélkülit, nincstelent keresni a faluban. A határ, néhány kulákföld kivételével, a dolgozó parasztoké,s a határban egy önálló termelőszövetkezet, egy Illas típusú és öt I-es típusú termelőcsoport tábláin zöldes a vetés. Az egykori nincstelenekből egész sor sztálinvárosi építő, komlói bányász, két sztahanovista traktoroskerült ki, s több németkéri fiatal büszkeségünknek, a néphadseregnek tisztje. Igen, ezek beszédes, elgondolkoztató számok. De lehet-e számokkal mérni a 400 család múltbéli nyomorát, az elárverezett kisparasztok kétségbeesését, az éhes gyermekek nyugtalan álmát virrasztó anyák könnyét? " S be lehet-e szorítani a számok kalitkájába azt a mérhetetlen erőt, akaratot, mellyel a németkéri dolgozó parasztok új életüket építik? "Tavaly tavasszal a fagy ostora vert végig a határon, aztán meg aszály tizedelte a termést. A legjobb földeken ahol a búza rendesen 10 mázsa felett ad, 6,7 mázsa lett a termés, s a faluátlaga éppen csak elérte az 5,5 mázsát. Kutya esztendő volt, olyan, amilyenbe azelőtt belerendült az egész falu. Ilyen aszálynál a múltban "régi parasztcsaládok földje úszott el", a "400 családnál kisebb lett az aratórész, s újév táján már csak a módosabbak ettek kenyeret. 1934-ben volt hasonló termés, nem ilyen rossz, csak hasonló. Az akkori képviselőtestület mindössze egyetlen intézkedést tett. «Tekintettel a rossz helyzetre, az éjjeliőrök magas fizetését leszállítjuk évi 10 mázsa búzára (vagyis évi 70 pengőre), s a községi szegődményesek OTI- járulékának felét most már a szegődményeseknek kell vállalniok. Ugyanakkor felemelték a főjegyző javadalmazását. A nincstelenektől csak azért nem vettek el semmit, mert nem tudtak elvenni. De nem is adtak nekik semmit. A bajbajutott kisparasztoknak sem. A falu kétségbeesésbe sülylyedt. Tavaly? A Ságvári termelőszövetkezet makacsul verekedett a szárazsággal, négyzetesen vetett kukoricáját például négyszer megkapálta. Győzött. A kukorica holdanként 17 mázsás termést adott. Ez az újfajta, a természettel dacoló bátorság átragadt a többi dolgozó parasztra is. Bíztak az erejükben, maguk mellett tudták a tanácsot, az államot, s az ősszel, de kivált az idén tavasszal, szinte megrohamozták a földeket. A Ságvári tagjai mellett Király Béla, Beria János, Kovács János, Horváth István, s még egy sor dolgozó paraszt járt elől. Németkéren még sohasem fejezték be ilyen korán a tavaszi munkát. Amikor a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása megjelent, a tanácsházán már kint volt a tábla: a paksi járás legjobb községe. S a választási felhívás után kiderült, hogy a németkériek még többre képesek. Három nappal megkurtították a korábbi, önként vállalt vetési határidőt, s vállalásuknak becsülettel eleget tettek. A «Tolnai Naplóban» pedig nyílt levelet írtak a nagydorogi és kajdacsi dolgozó parasztokhoz, keményen megbírálva őket elmaradásukért. A levél nem egyéni kezdeményezés volt. Tömegmozgalom szülte. Az egész falu egyetértett vele. S az egész falu készül rá, hogy a választás napjára Németkér a begyűjtésben és az adófizetésben is a legelsővé küzdje fel magát★ 0élórányira a falutól, százados fák alatt, kastély és majorság húzódik meg. Ma is Kovács úré volt, a java földdel együtt. Olyan úr volt ez a Mádi Kovács úr, hogy a vizespoharat is csak szalvétában vette el a szolgáló kezéből. Cseléd, napszámos meg nem foghatta a kastély kilincsét. Kiabátorok kellett, míg belülről ki nem nyitották az ajtót, akkor aztán öt lépés távolságról beszélhettek az úrral, mert az úr nem bírta a «szegényszagot». A major a Ságvári termelőszövetkezeté. A kastélyban Deim György, Giricz Mátyás, Szügyi István és Berg József szövetkezeti tagok laknak, a családjukkal. Wahl József is a szövetkezetben dolgozik. Az ő apja kisparaszti volt, házuk és 6 hold földjük volt Németkéren. Mindaddig megvolt a föld, míg Wahl Józsefet a sérve miatt meg nem kellett operálni. Az operációhoz kölcsönt vettek fel, mert abban az időben a betegnek csak pénzért adták vissza az egészségét. A műtét sikerült Hanem a kamatokkal, költségekkel nagyrahízott kölcsönt nem sikerült visszafizetni. A Földhitelintézet 1937- ben elárvereztette a hat hold földet. Öt évvel később Wahl Józsefet behívták katonának, hogy védje meg a Földhitelintézetet, s a kulákot, aki megvette a földet Wahl alig várta, hogy eldobhassa a fegyvert. Hamarosan fogságba került. 1951 őszén belépett a szövetkezetbe. A sovány, élesvonású, hallgatag ember lelkében a múlt idők kérgét csak nehezen törte át az új élet csírája. Dolgozott, iparkodott, de csak a veleszületett szorgalom hajtotta, semmi több. Pár hónap múlva azt mondták neki: lelkiismeretes, pontos ember vagy te, Wahl elvtárs, megteszünk munkacsapatvezetőnek. Hogy őt? Hiszen ő semmi, de semmi rendkívülit nem tett... Ettől fogva igyekezett valamit tenni. Legkorábban ő járt ki a majorba, kitűnően kezelte az igáját, s ha pár szál heverő takarmányt észrevett, lehajolt érte. Lassan, szívósan, állandóan növelte a teljesítményét, s az ebédszünetekben már nem hallgatott, hanem elbeszélgetett a többi fogatossal: a múltról, s a jelenről, a szövetkezet nagy terveiről, a jövőről, mely féllábbal már itt áll a jelen talaján. Hetek, s hónapok teltek el, mindenféle rendkívüli dolog nélkül. De a zárszámadáskor mégis csak kiderült valami rendkívüli dolog: Wahl csapatának tagjai átlagosan 300 munkaegységet értek el, s a csapat egész éven át 150 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott★ Az árnyékos, szellős udvaron, a kastéllyal szemben — ahol a szövetkezet tagjai maguk emeltek kicsiny emlékművet a felszabadulás ünnepére — Wahl a munkájáról beszél. — Egész télen át tele voltunk izgalommal. Jó erőben lesz-e a jószág, bírjuk-e takarmánnyal? Mert a kutyaszárazság befütyült a takarmánynak, s bizony 6yikszor ez ujjúnkat dugtuk volna a ló szájába, csakhogy jóllakjék. Mindent összekapartunk. Egy szál takarmányra is vadásztunk. Meg kell ezt érteni. Az emberek nem olyanok, mint régen. Nem nyugszanak bele a kicsibe, akevésbe, addig iparkodnak, míg több lesz, míg sikerül... Az idén, a komisz év után, egy párnak meg kellett húzni a nadrágszíjat, én se tudtam ruhát venni, pedig szerettem volna. De az a komisz év nem vert a földhöz bennünket. Olyan most a tagság mint a megedzelt eke,vas. Nem csorbul, nem hajlik, csak hasít, előre, hogy az idén mindennek beviben legyünk. És sikerülni fog! Határidő előtt elvetettünk. Olyanok a vetéseink, hogy gyönyörűség rájuk nézni. És építkeztünk, olyan év után, amikor a régi világban levegőért kapkodott a gazda. Kovácsműhelyt, bognárműhelyt, gyapotszárítót, baromfiólat csináltunk, most építünk egy 60 méteres fiaztatót, aztán meg gépszínt, kocsiszínt ... Régen az öregek azt mondogatták, hogy csak a reménység elleti az embert. Minket a bizonyság éltet. A munkánk, az erőnk! A Ságváriban sokan vannak olyanok, mint Wahl József. Sinyi Jánosék már március derekán kijártak az erdőre, s lesték, nő-e a fű: március 30-án legelőre hajtották a teheneket, s azóta emelkedik a tejhozam. Szabó József, a kertész, kérte az igazgatóságot, engedjék meg neki, hogy április elején kiültethesse a korai palántákat, hadd vigyenek mihamarabb friss zöldséget a paksi piacra. Igaz, később szoktak ültetni, de ő vállalja a felelősséget. Kiültette a korai káposztát, kararábét, karfiolt, még a sárgadinnyét is. Aztán leste a rádiót. Ha hideget mondott, Szabó József éjszakákon át nedves törökkel füstölt a földön. S reggel folytatta a palántázást. Erősek, dúsak a palántái, soha ilyen gyönyörű palántákat nem láttak Németkéren. ★ A régi képviselőtestületi jegyzőkönyveknől nemcsak dohosság árad. Ridegség, lelketlenség. A harmincas évek elején a falubeliek számtalanszor kérték a kulákokból álló képviselőtestületet: gondoskodjék a tűzvédelemről, mert ha baj lesz, nagy baj lesz. A képviselőtestület «foglalkozott» a dologgal, de mást nem tett. Pár év múlva leégett a Szent István-utca fele, több mint harminc ház. A képviselőtestület ekkor kimondta: jobban kell vigyázni... Németkérnek ma kitűnő motoros fecskendője van, nemrég érkezett a faluba. 1924-től kezdve évenként megígérték a villanyvilágítást. 1949-ben gyúltak ki a Lenin lámpácskái. Minden választás előtt autóbuszjáratot ígértek e falunak, mert a legközelebbi állomás 13 kilométerre van. 1949 óta autóbuszjárat, s MAVAUT-garázs van a faluban. A dolgozó parasztok gyermekeivel egyáltalán semmit sem törődtek. A húszas években szép, emeletes iskola épült, de mire kész lett, meggondolták magukat, s az épület felében pompás szobákat, fürdőt, csempés társalgót, ebédlőt rendeztek be a kalocsai apácáknak. A gyerekek többségét meghagyták a régi, düledező, nedves vályogfalú iskolában. A faluból egyedül a főjegyző fia járt felsőbb iskolába. A nagygazdák úgy vélték, az ő fiaiknak csak a parancsolást kell megtanulniuk, a többinek semmit, elég, ha engedelmeskedni tudnak. Az idén 26 németkéri gyerek jár középiskolába, őszre további hattal nő a szájuk. Az iskola teljes egészében a gyerekeké, mellette napköziotthonos óvoda működik, s május elsején megnyílik a hófehérre meszelt, gyönyörű bölcsőde. A berendezés már megérkezett, az állam küldte. Negyvenötezer forint ára nyugágyacska, gyermekruha, játék, edény s más berendezés tornyosodik a tanácsháza termében. A németkéri asszonyok csodájára járnak, nézegetik a csinos napozókat, babákat, a pompás jégszekrényt, pötyögtetik a játékzongorát, s nem tudják megállni, hogy vissza ne gondoljanak a maguk gyermekkorára. Hengl Jánosné egészen elérzékenyedik. — Én bizony hiába sírtam édesanyámnak, hogy legalább a búcsú napján adjon húsz fillért egy kis cukorkára, mert játékra nem is gondoltam ... szegény anyám együtt sírt velem, hogy még húsz fillért sem tud adni. új ruhácskák, kis szekerek, gumibabák? Ó, az én gyerekeimnek már egyenes az útja. Egyik lányom kalauz az itteni autóbuszon, a másik lányom Högyészen tanul, óvónőképzőben, a legidősebb fiam most ment kohásznak a Rákosi Mátyás Művekbe, a többi három iskolába jár. Én is szerettem volna, nagyon szerettem volna, dehát napszámba kellett járni... ó, de aranyos ruhácskák, titkári elvtárs, a kicsik ezt mind fölvehetik? A vb-titkár, Sándor Dániel, mosolyogva bólogat. Fürge eszű, jókedvű ember, akinek reggelenként az az első dolga, hogy megöntözi a virágait. Négy cserép virág van az irodájában, a szekrénye tetején. Azért vette, hogy házasságkötések idején odategye az asztalra, a vörös drapériára. «Hadd érezzék a fiatalok — mondja — hogy a dolgozó párok egybekelése az államnak is ünnep». ★ A régi Németkéren mindössze egy «kultúrlehetőség» volt, a Feld-kocsma, ahol zenekar is játszott, s ahol a nagygazdák nagyzoló csemetéi százasokat fűztek a cigány vonójába. A zenekar pódiumának a nyoma még ott van a padlón, de már új pódium készül... azaz, hogy ennek története van. Tavaly csak a dta-vetítések száma 114 volt. Emellett egész sor előadást hallgattak meg a dolgozó parasztok, de a kultúra szomjúhozása messze megelőzte a fejlődést, s a DISZ-szervezet vezetősége megkérte Polgár János tanítót, szervezzen kultúrcsoportot. Polgár még soha nem csinált ilyesmit, s eleinte nem is volt egészen biztos benne, hogy sikerül a dolog. Az első próbák után azonban — Moliére-nek «A botcsinálta doktor» című színművét próbálták — a tanító meglepetve látta, hogy a parasztfiatalok milyen bátran, biztosan mozognak a letűnt világ jellegzetes alakjainak szerepében. Polgár megértette: ezek a fiatalok a nagyszerű jelen magasából néznek vissza a múltra, s Moliére csípős gúnyolódásával ők is csípnek egyet a letűnt világon, s mai maradékán. A tanító, a négygyerekes családapa, az előadáson vállalta a hirtelen megbetegedett főszereplő szerepét. A németkériek először láttak Moliére-darabot, s először látták fiaikat, leányaikat a színpadon. De nem utoljára. Két előadáson az egész falu megnézte a színművet, s utána ... Utána a németkéri dolgozó parasztok elkezdték társadalmi munkával építeni e kultúrházukat, a régi Feld-kocsma helyén. Az állami segítséget mintegy 60.000 forint ára munkával és anyaggal toldják meg, pincékből, s rossz házakból válogatják a téglát, faanyagot, naponta más nyolc-nyolc dolgozó paraszt van igával, vagy gyalogosan az építkezésen. És megtoldották az eddigi fogadalmukat is. A tavaszi munkák határidő előtti befejezésén, az állami kötelesség példás teljesítésén kívül vállalták, hogy népünk országra szóló nagy ünnepén, a választás napján megnyílik az új németkéri kultúrház. Dobozy Imre SZABAD NÉP Állami gazdaságok tehenészeinek eredményes versenye a tejhozam növelésére Az állami gazdaságok tehenészei közül is egyre többen kapcsolódnak be a választási békeversenybe, s helyenként máris szép eredményeket értek el. A szolnok megyei tiszaigari állami gazdaság tehenészei eddig is kiválóan dolgoztak. Az első negyedévben átlag 869 liter tejet fejtek tehenenként. Pár nappal ezelőtt valamennyien vállalták, hogy tovább növelik a tejhozamot. Az eredmények azt mutatják, hogy teljesítik is adott szavukat. Oláh Kálmán tíz tehenet gondoz. Vállalta, hogy 112,5 literről 128 literre növeli a napi tejhozamot. Vállalását már túl is teljesítette. Hasonlóan szép eredményt ért el Koncz József és Szabó Rafael tehenész is. A tamáspusztai állami gazdaság tehenészei ugyancsak keményen harcolnak a tejhozam növeléséért. A gazdaság valamennyi tehenésze vállalta, hogy a választás napjáig tíz literre növeli az istállóátlagot. Burján István vállalta, hogy a tehenenkénti átlagot május1-ig 11 literre, május 17-ig pedig 12 literre növeli. A május 1-re tett vállalását már április 18-án teljesítette, 20-án pedig további félliterrel növelte a napi tejhozamot. A bácsmegyei garai állami gazdaság tehenészei ugyancsak a tízliteres istállóátlagért indítottak harcot. Pár nappal ezelőtt, amikor felajánlásukat tették, hat liter volt az istállóátlag, azóta pedig már hét liter körül van. Különösen jól harcol az adott szó valóraváltásáért Domokos Lajosné és Pályi Margit fejenő. Csatlakoztak a választási békeversenyhez a baranyamegyei csobokapusztai állami gazdaság tehenészei is. A gazdaság tehenészetében pár nap alatt 0,7 literrel növelték az istállóátlagot. Lakatos Piroska és Molnár Júlia tartják jó helyezésüket az állami gazdaságok traktorosainak versenyében Az állami gazdaságok traktorosainak versenyében változatlanul a három surjáni traktorospár vezet. Süveges Dániel és váltótársa csütörtökön 37,5 normál holddal növelte teljesítményét. Az idei eredményük ezzel már 1061.9 normálhold. Keresetük csütörtökön 546 forint volt. A versenyben második Gazsó József és váltótársa 1026.6 normálholdas teljesítménnyel. Nem sokkal marad el mögötte a harmadik helyen álló Jancsó Károly és váltótársa 1017 normálholdas eredménye. A negyedik a kistölgyfamajori Horváth László és váltótársa, 1011.1 normálhold teljesítménnyel. A darvasi állami gazdaság két kiváló traktorosnője, Lakatos Piroska és Molnár Júlia továbbra is tartja az ötödik helyet. A könnyű traktorral dolgozó traktorosok versenyében Halapós Dezső és váltótársa, az Április 4-majori állami gazdaság traktorosai járnak az élen. Teljesítményük 737.2 normálhold. A versenyben a második Balogh Endre és váltótársa, a hidasháti állami gazdaság dolgozói. A harmadik József Imre és váltótársa, a tápiósülyi államigazdaság U—3-as traktorral dolgozó két traktorosa. Új személyszállító hajó a Dunán Új gyönyörű hajóval gazdagodott hajóparkunk. Elkészült a minden kényelemmel berendezett Kossuth személyszállító gőzös. A hajó április 26-án, vasárnap reggel Sorakor, a Molotov-térről indul első útjára, Dömösre. (MTI) „Tiltakozunk az igazságtalan csoportbérezés ellen“ Egy tatabányai sztahanovista vájár levele Tatabányán az első negyedévi terv teljesítéséért folyó versenyben első lettem. Képet is hozott rólam az újság, az volt rajta,, hogyan «veszi birtokba» a jutalmul kapott motorkerékpárt két kis családom Azóta jónéhány levelet kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől, akik a munkamódszerem felől érdeklődnek. Azt is többen kérdezték, mennyit ■keresek. Ilyenkor válaszomban részletesen elmagyarázom, hogyan dolgozom, de a másik kérdésről , a keresetemről nem írok nekik. Mindeddig úgy gondoltam, hogy ez nem tenne jó szolgálatot a bányász sztahanovistamozgalomnak. De az elvtársaknak csak megírom — nem nyelem tovább a mérgem. Én 1951-ben, 1952 elején 2600—2800 forintot kerestem. Ma pedig márciusban (amikor jó munkámért érmet kaptam) jóval kevesebb volt a keresetem. Pedig hát most nem rosszabbul, hanem jobban dolgozom, mint 1951—1952- ben. Márciusban 358 százalékra teljesítettem tervemet. Csakhogy tavaly, még tavalyelőtt előváráson dolgoztam és egyéni teljesítményem után kaptam a fizetést. Most viszont csoportos kamrafejtésen dolgozunk, egy műszakban nyolcan-tízen. A három műszakban összesen huszonheten vagyunk, mind a huszonhetünk munkáját együtt számolják el. A közös keresetet egyszerűen elosztják köztünk. A csillések persze kevesebbet kapnak, mint a vájárok, de hogy melyik vájár mennyi szenet ad, melyik csillés hány csillét rak, azt már nem veszikszámításba a kereset megállapításánál. A verseny miatt lemérik ugyan, kinek mi a teljesítménye, a keresetet azonban nem ez dönti el. Pedig hát nem dolgozunk egyformán. Egy műszakban vágyik Szabó Imrével. A 100 százalékot általában eléri, de bizony ezen túl nem sokat tesz. Ha versenyről van szó, azt mondja: «Engem hagyjatok ki». Hanyag, még a fejszéjét, fűrészét sem hordja, várja, hogy mások cipeljék helyette. Hát igazság az, hogy ő is ugyanannyit keres, mint a lelkiismeretes, jó dolgozók, mint Paulik Dezső, Karádi István sztahanovista vájárok, mint Bajnai Mihály, Újhelyi Gyula, Mayer Károly és mások, akik mindig becsülettel megállják helyüket? Helytelen és káros a csoportbérezés. Mikor a bányában szót kértem a csoportbérezés ellen, volt, aki azt mondta, önző vagyok, nem törődök a gyengébbekkel. Ilyesmivel sértegetik azokat, akiknek minden gondolatuk, hogy miként adhatnának több szenet a hazának! Feleljen helyettem erre a vádra Szalczinger János, aki maholnap megkapja a sztahanovista oklevelet, s mondja meg, ki tanította? Álljon elő Eszter János csillés, aki mindössze egy éve került a bányába Vas megyéből, s aki ma, ha kell, helytáll egy vájár helyett is. Mondja meg, ki nevelte, ki tanította? A csoportbérezés nem igazi segítség az elmaradóknak, mert nem ösztönzi tanulásra, igyekvésre a jóakaratú, de mai még gyengén dolgozókat. A hanyagok,lusták pedig egyenesen a markukba nevetnek: na ti jó bolondok, sztahanovisták, dolgozzatok csak helyettünk is! Meggyőződésem, hogy Tatabánya elmaradásának egyik fontos oka éppen a rossz bérezés. Súlyosan hibáztatom ezért nemcsak a vállalat, de a tröszt és a minisztérium vezetőit is. Most már bánom, hogy eddig nem tiltakoztam hangosabban a csoportbérezés ellen. De ha eddig nem tettem, hát most követelem, nemcsak a magam, hanem a többi becsületesen dolgozó tatabányai bányász nevében is: haladéktalanul térjenek vissza bányáinkban az egyéni bérezésre! Tornán József a tatabányai X-es akna kétszeres sztahanovista vájára Norvég írónő érkezett Budapestre Április 23-án, a Kultúrkapcsolatok Intézete vendégeként Budapestre érkezett Lise Lindbaek norvég írónő, újságírónő. Lise Lindbaek tavaly járt a Szovjetunióban is. Magyarországi tartózkodása alatt országunk életét fogja tanulmányozni. (MTI) Új műsorfüzetek jelentek meg a választásra A Népszava Könyvkiadó új műsorfüzetek kiadásával segíti a választásokra készülő művészeti csoportok munkáját. A megjelent füzetek címe: «Választás», «Dalok-rigmusok» és «Választanak az üzemek». Az MSZT kiadásában műsorfüzet jelent meg a kultúrbrigádok részére. A NÉPNEVELŐK SEGÍTSÉGÉRE A VÁLASZTÁSI AGITÁCIÓ HÍREI Csór József elvtárs péterhidi (Somogy megye) ötholdas dolgozó paraszt lelkesen végzi felvilágosító munkáját. Nemcsak arról beszél, hogy községük eddig mit kapott, hanem azt is elmondja, hogy még ebben az évben új bekötőúttal, ezenkívül 25.000 forintos beruházással, kultúrházzal és szövetkezeti bolttal is megajándékozza a terv a községet. De arra is figyelmezteti társait, hogy mindezért becsülettel helyt is kell állni. Péterhida fejlődése is lakóinak jó munkáján múlik: a tavaszi munkák gyors és jó elvégzésén, a beadás pontos teljesítésén. . . A nógrádmegyei Nógrád községben Varga János népnevelőnek több dolgozó, paraszt elmondta, hogy a tagosításnál sokszor pontatlanul jegyezték fel az adatokat, egyeseknek kevesebb földet írtak be, másoknak pedig többet. Kérték, tegye szóvá ezt a tanácsnál. Varga elvtárs már másnap beszélt a tanácselnökkel. Hamar orvosolták a panaszokat: a községben kidobolták, hogy akinek hasonló problémája, van, menjen el a tanácsházára és ott tisztázzák az ügyet, így segíti a népnevelő munkája a tanács és a dolgozó parasztok kapcsolatának elmélyítését. ★ A tatabányai XV-os akna pártszervezetének vezetősége keveset törődik az agitációs munkával, anépnevelők beszámoltatásával. Rózsa János elvtárs, az akna párttitkárai azt gondolja: elég, ha beosztja a népnevelőket a körzetekhez. «Nincs miről beszámoltatni őket, úgyis végzik munkájukat» — így vélekedik. Ugyanakkor azonban a 12-es körzetből már többízben visszaküldték a népnevelőket, hogy «majd üzennek, ha szükség lesz rájuk», a 13-as körzetbe beosztott népnevelőik pedig már kétszer visszajöttek azzal, hogy semmit sem végeztek, mert «senki nem volt a körzetben». ★ A választási harcban nagyon fontos, hogy a népnevelők mindenhova eljussanak. Bács- Kiskun megyében a kiskunmajsai pártvezetőségnek éppen ezért fokozott gondot kell fordítania arra, hogy a kiterjedt tanyavilágban is jól haladjon az agitáció. A községi pártvezetőség azonban nem ellenőrzi, nem segíti eléggé a tanyai agitációt. Varga elvtárs, a községi párttitkár például a kigyósi tanyarész alapszervezetének agitációs munkájáról legutóbb március 10-én kapott jelentést. Még nagyobb hibák vannak a kökuti, marispusztai és kunágasegyházi tanyarészeken folyó agitációban. Egy-egy népnevelőnek 18—20 családot kellene meglátogatnia az egymástól messze fekvő tanyákon. Ha a községi pártvezetőség nem gondoskodik a népnevelőhálózat megerősítéséről, akkor aligha jutnak el mindenhova, a legeldugottabb tanyára is a népnevelők. ★ Sényőn, Szabolcs-Szatmár megyében, a népnevelők értekezletén, élénk tapasztalatcsere folyt. Babják Miklósné elvtársnő elmondta, mi a nehézsége: gondot okoz neki, hogyan kezdje meg a beszélgetést. Pataki Ferencné, a pártszervezet régi népnevelője, tanácsot adott neki: «Nyugodtan megmondhatod: a párt küldött, h hogy beszélgessetek a választásról, munkátokról, életetekről. Neked igazán lenne miről beszélned! A felszabadulás óta öcséd is, te is házhoz jutottál, bútort vásároltál. Férjed szépen keres a nyíregyházi cipészszövetkezetben. Ebben az évben vettétek meg a motorkerékpárt, amit most egy nagyobbra akartok elcserélni. A múltban még kerékpárra sem jutott volna. Ha elgondolkozunk egy kicsit, akkor senki sincs köztünk, aki ne tudna miről beszélni. Saját magunk, községünk fejlődéséről, gyönyörű jövünkről».★ Kádár Sándor kemecsei (Szabolcs-Szatmár megye) propagandistát kisgyűlések tartásával bízta meg a pártvezetőség. Ezek előkészítésébe és levezetésébe Kádár elvtárs bevonja a választási agitációs tanfolyamon kitűnt hallgatóit. Rendszeresen tartanak egyes családoknál csoportos újságolvasást is. «A heti sajtóbeszámolót nagy érdeklődéssel várják a dolgozók — mondja Kádár elvtárs. — Megvitatjuk a választásokkal kapcsolatos fontosabb újságcikkeket, a népfront választási felhívását, eredményeink számadását, ragyogó jövőnk programmját, a választási békeversenyről szóló írásokat. Beszélgetünk azokról az írásokról, hírekről is, amelyek megyénk, községünk mindennapi életéről, munkájáról szólnak. Legutóbb, amikor Berki Antaléknál volt csoportos újságolvasás, a szomszédok közül tizennyolcan jöttek el. A szabolcsmegyei «Néplap» egyik cikkét olvastuk fel. A cikk községünkről szólt s azzal is foglalkozott, hogy csak 31 százalékra teljesítettük a tojásbeadás negyedévi tervét. A részvevők megértették, hogy most, amikor szerte az országban jobb munkával készülnek a dolgozóik a választásokra, nem maradhat a község sem szégyenben. Varga Sándor, Gégény Mihály és mások vállalták, hogy félévi tojásbeadási kötelezettségüket a napokban teljesítik. Beváltották szavukat, s ők maguk is igyekeztek lelkesíteni társaikat kötelezettségük teljesítésére. Néhány nap alatt 56 százalékra emelkedett a tojásbegyűjtési terv teljesítése. A választási békeverseny eredményeit még tovább növeljük. Új tüdősebészeti osztály nyílt a Korányi-szanatóriumban Budakeszin, a Korányi-szanatóriumban új tüdősebészeti osztály kezdte meg működését. Az intézet egyik részét 250 ágyas modern pavilonná alakították át, a műtőt a legkorszerűbb felszereléssel látták el. Az átépített pavilonbari korszerű tornaterem áll a betegek rendelkezésére, ahol szakember vezetésével gyógytornát végeznek. ♦ • ♦ Az MSZT országos A Magyar-Szovjet Társaság országos vezetősége április 24-én ülést tartott, amelyen megvitatta ez idei magyar-szovjet barátság hónapja tanulságait, valamint az országgyűlési választásokkal kapcsolatos feladatokat. Az ülésen Kiskuk Józsefné elvtársnő, az MSZT országos titkára tartott beszámolót. Az országos vezetőség megállapítottal, hogy a barátság hónapja során ismételten megmutatkozott a magyar nép nagy szeretete és állandóan növekvő érdeklődése a nagy Szovjetunió iránt. A barátság hónapja időszakában több mint 30 ezer előadást, ankétot, műsoros estet és kiállítást rendeztek a Szovjetunió életéről, s ezeken több mint hárommillióéan vettek részt. A szovjet nép küldötteinek látogatása még jobban elmélyítette a magyar és a szovjet nép barátságát. A barátság hónapja hozzájárult ahhoz, hogy a felszabadulási hét mint vezetőségének ülése ben eddigi munkaversenynél nagyobb sikert hozott. Az országos vezetőség felhívta az MSZT- szervezeteket, hogy teljes erejükkel vegyenek részt a választási küzdelemben. Felhívta az MSZT tagjait és aktivistáit: nevelőmunkájukban mutassanak rá arra, hogy nagyszerű eredményeinket a felszabadító Szovjetunió segítségével értük el; hirdessék széles körben, hogy nagyszerű jövőnk, reménységeink valóraváltásának olyan hatalmas biztosítéka van, mint a Szovjetunió állandó testvéri támogatása. Ismertessék a Szovjetunió következetes békepolitikáját, a demokratikus tábor erejét, mutassák meg a nemzetközi események tényein a sztálini békepolitika hatalmas sikereit. Legyenek az MSZT tagjai az elsők között a választási békeversenyben, alkalmazzák és terjesszék bátran az élenjáró szovjet módszereket. SZOMBAT, 1953 ÁPRILIS 25 Szabotáló kulákot ítéltek el A gyulai járásbíróság ítélkezett Otlakán Jánosné kétegyházi szabotáló kulákasszony ügyében. Ottlakán Jánosné földjén nem végzett el semilyen tavaszi munkát, beadási kötelezettségének teljesítését elszabotálta. Takarmánya volt, de nem adott állatainak enni, s így'egy ló, egy tinó és két hathónapos süldő éhen pusztult. A gyulai járásbíróság 3 és félévi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 3000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte és 5 évre eltiltotta a közügyektől. (MTI)