Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1953-04-25 / 115. szám

2 Napról napra növekszik azoknak a köz­ségeknek, termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek már teljesítették a választások tisz­teletére tett ígéretüket: minden talpalatnyi földet megműveltek. A bácsmegyei Borotán e Vörös Csillag tsz után az egyénileg dol­gozó parasztok is befejezték a vetést. A ha­társzemle során a községben még 170 hold ,vetetlen földet találtak. A mezőgazdasági ál­landó bizottság tagjai és a népnevelők azonnal felkeresték az elmaradókat. Meg­szervezték a vetőmag cseréjét és azt is, hogy­ akik már végeztek a vetéssel, segítse­nek a késlekedőknek. Az eredmény nem ma­radt el. A község teljesítette vállalását. Alpár községben az egyénileg dolgozó pa­rasztok versenyben harcoltak az elsőségért. Elsőnek Csernus Pál jelentette, hogy telje­sítette vállalását, nem sokkal utána Kürti Mihály és Kocsis András is befejezte a ta­vasziak vetését. Példájuk nyomán hamaro­san az egész község határában földbe ke­rült a tavaszi növények magva. Teljesítették vállalásukat Bácsszentgyörgy és Madaras község dolgozó parasztjai is. Somogy megyében április 24-re már tizen­nyolc község teljesítette vállalását. Balaton­­berény, Balatonlelle, Kisberény, Szöllőskis­­lak, Táska, Pamuk, Teleki, Balatonöszöd, Pusztaszemes, Szorosad, Andocs, Somogy­­egres, Szenyér, Iharos, Szenta, Somogyud­­varhely, Porrog és Csurgónagymarton hatá­rában már minden talpalatnyi földet beve­tettek, Győr megyéből három község, Vesz­­kény, Kapuvár, Kisbodak jelentette, hogy a határában már nincs szántatlan-vetetlen föld. Teljesítették vállalásukat a baranya megyei Udvar község dolgozó parasztjai is. Nincs már vetetlen föld Zalaapáti határában sem. A debreceni Rá­kosi-telepi Petőfi tszcs föld­jein is befejezték már a tavasziak vetését. A kukoricájuk nagy részét négyzetesen vetették. Beváltotta ígéretét a földes­ Rákóczi, Petőfi és a II. Kongresszus tszcs is. A Rákóczi ter­melőcsoport tagjai 550 holdon négyzetesen vetették el a kukoricát. Teljesítették vállalá­sukat a balmazújvárosi Vörös Csillap- terme­lőszövetkezet tagjai is. A nagylétai Vörös Ró­zsa, a beregböszörményi Szabad Föld, a bi­­harkereszte­si Szabad Föld, Petőfi és Rákóczi, a körösszegapáti Rákóczi, a­ sárrétudvari üj Élet, és a bárándi Úttörő termelőszövetkezet földjein is befejezték a tavasziak vetését. A mezőgazdaság dolgozói a választási békeverseny sikeréért Harcban minden talpalatnyi föld gyors megműveléséért Miért nem fejlődik gyorsabban a begyűjtés választási békeversenye a szikszói járásban? Borsod megyében a szikszói járás nyol­cadik helyen áll a járások között a begyűj­tés versenyében. A járásban csaknem 10 százalékkal kevesebb tejet adtak be, mint a megye átlaga, s a tojás, a­ baromfi és az élőállat begyűjtésében is messze elmarad­tak a tervtől. Az elmaradásért súlyos felelősség terheli a községi tanácsokat, de nem kisebb a fele­lőssége a járási tanácsnak sem. A járási tanács végrehajtó bizottsága kevés gondot fordít a begyűjtés irányítására, ellenőrzé­­sére. A tanács ellenőrei és instruktorai hó­napokon keresztül nem vették észre például, hogy a csobádi­­községi tanácsnál a lekül­dött terv­ az irattárban hever, a dolgozó pa­rasztok pedig nem tudják, hogy miből meny­nyit kell beadniok. Lélektelen, bürokrata munkát végez a já­rási tanács­­a verseny szervezésében is. A megyei tanácsnak jelentették ugyan, hogy a járás 22 községe csatlakozott a választási békeversenyhez, de hogy mit tartalmaz a községek versenyvállalása, azt a járási ta­nácsnál egyáltalán nem tudják. A községi tanácsokat még arra sem méltatják, hogy közölnék velük: hányadik helyen áll a já­rás a megyei rangsorban. A járási tanács begyűjtési osztályán arról sem tudnak, hogy van-e már olyan község vagy akár dolgozó paraszt a járásban, aki teljesítette felajánlását. Pedig ha körülnéznének a köz­ségekben, találnának szép eredményeket is. Onga község például, amely tavaly is az ország,­első községei közé tartozott, most a választási békeverseny során egy nap alatt 25 százalékkal növelte a tojásbegyűjtés eredményét. A szikszói járásban is igen sok dolgozó paraszt készül lelkes munkával a választá­sokra. A községi tanácsok feladata, hogy elősegítsék a versenymozgalom fejlődését, példaképül állítsák, népszerűsítsék az élen­járókat. A járási tanács pedig legyen irá­nyítója és ellenőrzője a begyűjtési terv tel­jesítéséért folyó versenynek. SAJÁTKÉSZÍTÉSŰ VETŐPUSKÁVAL“ VÉGEZTÜK A KUKORICA NÉGYZETES VETÉSÉT Term­előszövetkezetünkben jól halad a tavaszi munka. A koratavasziak már zöldelnek, földben van a gyapot, a kender magva és a rizs is. Április közepén fogtunk hozzá a kukorica négyzetes vetéséhez. A vetéstől nagyon sok függ, ezért mi nagy gondot fordítottunk a kukorica vetésére. A négyzetes vetéssel biztosítjuk, hogy a nö­vényápolást időben és jól el tudjuk végezni. Kukoricaföldjeinken keresztben-hosszában járhatnak majd a kultivátorok s a lókapák is, nagyobb tenyészterület jut egy-egy nö­vénynek, így erőteljesebben, jobban fejlőd­het. Ha hor­dánként három mázsával érünk el nagyobb termést, ez a 600 hold négyzete­sen vetett kukoricaföldünkről 18 vagon több­letet jelent. Hogyan végeztük a vetést? A gépállomás nyolcsoros és a mi négysoros sorjelzőinkkel megvonatoztuk a táblákat. Nagyon ügyeltünk­­arra, hogy a mag a megfelelő helyre­­kerüljön, mert különben nehéz lenne a gépi növény­ápolás. A vetést «vetőpuskák»-kal végeztük, amelyeknek nagy részét saját magunk készí­tettük el. A mi házilag készített «vetőpus­­kárak» nem más, mint egy fogantyúval ellá­tott 100—120 centiméter hosszú átfúrt és az alján kihegyezett fa, amelynek a tetejére bá­dogból tölcsért készítettünk. A puskát beszúr­juk a földire, s a kukoricát a tölcsérbe dob­juk, amely a lyukon át a földbe kerül. Ezek­kel a puskákkal még az idősebbek is­ tudtak dolgozni, mert munkaközijén még csak le­hajolni sem kell. A hatvanéves Sárvári Já­nosné, vagy a hatvankétéves Sárvári Imréné például 600 élet vetett el naponta,és 1­ 25 munkaegységet szerzett. A növénytermelői brigádok egymással versenyben dolgoztak, s a lelkes munkának meg i­s lett az eredménye. Szövetkezetünkben határidő előtt befejeztük a kukoricavetést. Hozzáfogtunk már a növényápoláshoz is. Régi tapasztalatunk, hogy az időben elvég­zett növényápolás nagyobb termést hoz. 190 hold cukorrépa sarabolásánál a területet felosztottuk és pár nap alatt be is fejeztük az első sarabolást. Még áprilisban hozzáfogunk a gyapot első kultivátorozásához is. A vetés után most jó növényápolással harcolunk a na­gyobb termés eléréséért. Bark­óczi Pál a füzesgyarmati Vörös Csillag tsz elnök© (Békés megye) Nagy József és Uhlár János tört az élre a gépállomás­ traktorosok között Az ország legjobb traktorosainak versenyé­ben a kondorosi gépállomás traktorosai: Nagy József és váltótársa, Uhlár János tört az él­re. 121.2 normálholdas eredményükkel megelőz­ték a hartai gépállomás két traktorosát, Tóth Lászlót és Karakó Andrást. Tóth Lászlóék jelenleg a gépüket javítják s így az eredmé­nyük az utóbbi napon nem növekedett, to­vábbra is 817,1 normál hold. Szorosan felzár­kózott mögéjük a sárrétudvari gépállomás két traktorosa, Sólyom Imre és váltótársa, Szabó Gábor. Az ő eredményük 814,3 normálhold. A negyedik helyen Nemes G. Sándor és váltó­társa, L. Kovács János, a jász­kiséri gépállo­más traktorosai állnak 797 normálholdas tel­jesítményükkel, ötödik Magyar János és vál­tótársa, Várnagy Zoltán, a kondorosi gépállo­más traktorosai. Ma nyitják meg a Goya-emlékkiállítást az Országos Szépművészeti Múzeumban Goya halálának 125. évfordulója alkalmá­ból az Országos Szépművészeti Múzeumban a nagy spanyol festőművész műveiből kiállí­tás nyílik, amelynek anyagát pénteken dél­előtt mutatták be a sajtó képviselőinek. Az emlékkiállítást ma délelőtt 11 órakor nyitja meg Pór Bertalan, kétszeres Kossuth-díjas festőművész. (MTI) Németkér a választás előtt­ ­T­annak rendkívül beszédes számok, me­­­­lyek többet mondanak, hangosabban ér­velnek akármennyi Szónál. Ilyenek például, hogy az 5012 holdas németkéri határból a fel­­szabadulás­ előtt 4300 hold a földbirt­okosok és­­ku­lá­kok kezén volt, több mint 400 család­nak pedig a neve sem szerepelt a kataszteri birtokívben, mert akkora földjük sem volt, mint a­ birtokív egy rubrikája. Ezek a csa­ládok nemzedékeken át részesaratásra, nap­számba, harmados-negyedes kukoricakapálás­­ra jártak Szluha-pusztára, Mádi Kovács nagyságos úrhoz, s a ku­lákokhoz. Akinek sze­rencséje volt, 80—100 napot is dolgozhatott évente. Most viszont hasztalan fáradság munkanélkülit, nincstelent keresni a faluban. A határ, néhány kulákföld kivételével, a dol­gozó parasztoké,­s a határban egy önálló termelőszövetkezet, egy Ill­as típusú és öt I-es típusú termelőcsoport tábláin zöldes a vetés. Az egykori nincstelenekből egész sor sztálinvárosi építő, komlói bányász, két szta­hanovista traktoros­­került ki, s több német­kéri fiatal büszkeségünknek, a­ néphadsereg­nek tisztje. Igen, ezek beszédes, elgondolkoztató szá­mok. De lehet-e számokkal mérni a­­ 400 család múltbéli nyomorát, az elárverezett kisparasztok kétségbeesését, az éhes gyer­mekek nyugtalan álmát virrasztó anyák könnyét? " S be lehet-e szorítani a számok kalitkájába azt a mérhetetlen erőt, akara­tot, mellyel a németkéri dolgozó parasztok új életüket építik? "T­avaly tavasszal a fagy ostora vert vé­­­­gig a határon, aztán meg aszály ti­zedelte a termést. A legjobb földeken ahol a búza rendesen 10 mázsa felett ad, 6,7 mázsa lett a termés, s a falu­­átlaga éppen csak elérte az 5,5 mázsát. Kutya esztendő volt, olyan, amilyenbe azelőtt belerendült az­­ egész falu. Ilyen aszálynál a múlt­ban "régi parasztcsaládok földje úszott el", a "400 családnál kisebb lett az aratórész, s újév táján már csak a­ módo­sabbak ettek kenyeret. 1934-ben volt hasonló termés, nem ilyen rossz, csak hasonló. Az akkori képviselőtestület mindössze egyetlen intézkedést tett. «Tekintettel a rossz helyzet­re, az éjjeliőrök magas fizetését leszállítjuk évi 10 mázsa búzára (vagyis évi 70 pen­gőre), s a községi szegődményesek OTI- járulékának felét most már a szegődménye­­seknek kell vállalniok­. Ugyanakkor fel­emelték a főjegyző javadalmazását. A nincs­telenektől csak azért nem vettek el sem­mit, mert nem tudtak elvenni. De nem is adtak nekik semmit. A bajbajutott kispa­­rasztoknak sem. A falu kétségbeesésbe süly­­lyedt. Tavaly? A Ságvári termelőszövetkezet ma­kacsul verekedett a szárazsággal, négyzete­sen vetett kukoricáját például négyszer meg­kapálta. Győzött. A kukorica holdanként 17 mázsás termést adott. Ez az újfajta, a ter­mészettel dacoló bátorság átragadt a többi dolgozó parasztra is. Bíztak az erejükben, maguk mellett tudták a tanácsot, az államot, s az ősszel, de kivált az idén tavasszal, szinte megrohamozták a földeket. A Ságvári tagjai mellett Király Béla, Beria János, Ko­vács János, Horváth István, s még egy sor dolgozó paraszt járt elől. Németkéren még sohasem fejezték be ilyen korán a tavaszi munkát. Amikor a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása megjelent, a ta­nácsházán már kint volt a tábla: a paksi já­rás legjobb községe. S a választási felhívás után kiderült, hogy a németkériek még többre képesek. Három nappal megkurtították a ko­rábbi, önként vállalt vetési határidőt, s vál­lalásuknak becsülettel eleget tettek. A «Tolnai Naplóban» pedig nyílt levelet írtak a nagy­dorogi és kajdacsi dolgozó parasztokhoz, ke­ményen megbírálva őket elmaradásukért. A levél nem egyéni kezdeményezés volt. Tömegmozgalom szülte. Az egész falu egyet­értett vele. S az egész falu készül rá, hogy a választás napjára Németkér a begyűjtés­ben és az adófizetésben is a legelsővé küzdje fel magát★ 0­élórányira a falutól, százados fák alatt, kastély és majorság húzódik meg. Ma is Kovács úré volt, a java földdel együtt. Olyan úr volt ez a M­ádi Kovács úr, hogy a vizespoharat is csak szalvétában vette el a szolgáló kezéből. Cseléd, nap­számos meg nem foghatta a kastély kilin­csét. Kiabátorok kellett, míg belülről ki nem nyitották az ajtót, akkor aztán öt lépés tá­volságról beszélhettek az úrral, mert az úr nem bírta a­ «szegényszagot». A major a Ságvári termelőszövetkezeté. A kastélyban Deim György, Giricz Mátyás, Szügyi István és Berg József szövetkezeti tagok laknak, a családjukkal. Wahl József is a szövetkezetben dolgozik. Az ő apja kisparaszti volt, házuk és 6 hold földjük volt Németkéren. Mindaddig megvolt a föld, míg Wahl Józsefet a sérve miatt meg nem kellett operálni. Az operációhoz köl­csönt vettek fel, mert abban az időben a be­tegnek csak pénzért adták vissza az egész­ségét. A műtét sikerült Hanem a kamatok­kal, költségekkel nagyrahízott kölcsönt nem sikerült visszafizetni. A Földhitelintézet 1937- ben elárvereztette a hat hold földet. Öt év­vel később Wahl Józsefet behívták katoná­nak, h­ogy védje meg a Földhitelintézetet, s a kulákot, aki megvette a földet Wahl alig várta, hogy eldobhassa a fegyvert. Hamarosan fogságba került. 1951 őszén belépett a szövetkezetbe. A sovány, élesvonású, hallgatag ember lelké­ben a múlt idők kérgét csak nehezen törte át az új élet csírája. Dolgozott, iparkodott, de csak a veleszületett szorgalom hajtotta, semmi több. Pár hónap múlva azt mondták neki: lelkiism­eretes, pontos ember vagy te, Wahl elvtárs, megteszünk munkacsapatveze­­tőnek. Hogy őt? Hiszen ő semmi, de semmi rendkívülit nem tett... Ettől fogva­ igyeke­zett valamit tenni. Legkorábban ő járt ki a majorba, kitűnően kezelte az igáját, s ha pár szál heverő takarmányt észrevett, leha­jolt érte. Lassan, szívósan, állandóan nö­velte a teljesítményét, s az ebédszünetekben már nem hallgatott, hanem elbeszélgetett a többi fogatossal: a múltról, s a jelenről, a szövetkezet nagy terveiről, a jövőről, mely féllábbal már itt áll a jelen talaján. Hetek, s hónapok­ teltek el, mindenféle rendkívüli dolog nélkül. De a zárszámadáskor mégis csak kiderült valami rendkívüli dolog: Wahl csapatának tagjai átlagosan 300 mun­kaegységet értek el, s a csapat egész éven át 150 százalékos átlagteljesítménnyel dol­gozott★ A­z árnyékos, szellős udvaron, a kas­­téllyal szemben — ahol a szövetkezet tagjai maguk emeltek kicsiny emlékművet a felszabadulás ünnepére — Wahl a munká­járól beszél. — Egész télen át tele voltunk izgalommal. Jó erőben lesz-e a jószág, bírjuk-e takar­mánnyal? Mert a kutya­szárazság befütyült a takarmánynak, s bizony 6yikszor ez ujjúnkat dugtuk volna a ló szájába, csa­khogy jóllakjék. Mindent összekapartunk. Egy szál takar­mányra is vadásztunk. Meg kell ezt érteni. Az emberek nem olyanok, mint régen. Nem nyugszanak bele a kicsibe, a­­kevésbe, addig iparkodnak, míg több lesz, míg sikerül... Az idén, a komisz év után, egy párnak meg kel­lett húzni a nadrágszíjat, én se tudtam ruhát venni, pedig szerettem volna. De az a komisz év nem vert a földhöz bennünket. Olyan most a tagság mint a megedz­elt­ eke,vas. Nem csorbul, nem hajlik, csak hasít, előre, hogy az idén mindennek beviben legyünk. És sikerülni fog! Határidő előtt elvetettünk. Olyanok a vetéseink, hogy gyönyörűség rájuk nézni. És építkeztünk, olyan év ut­án, amikor a régi vi­lágban levegőért kapkodott a gazda. Kovács­­műhelyt, bognárműhelyt, gyapotszá­rítót, ba­­romfiólat csináltunk, most építünk egy 60 mé­teres fiaztatót, aztán meg gépszínt, kocsi­színt ... Régen az öregek azt mondogatták, hogy csak a reménység elleti az embert. Min­ket a bizonyság éltet. A munkánk, az erőnk! A Ságváriban sokan vannak olyanok, mint Wahl József. Sinyi Jánosék már március de­rekán kijártak az erdőre, s lesték, nő-e a fű: március 30-án legelőre hajtották a teheneket, s azóta emelkedik a tejhozam. Szabó József, a kertész, kérte az igazgatóságot, engedjék meg neki, hogy április elején kiültethesse a korai palántákat, hadd vigyenek mihamarabb friss zöldséget a paksi piacra. Igaz, később szoktak ültetni, de ő vállalja a felelősséget. Kiültette a­ korai káposztát, kararábét, kar­fiolt, még a sárgadinnyét is. Aztán leste a rádiót. Ha hideget mondott, Szabó József éjszakákon át nedves törökkel füstölt a föl­dön. S reggel folytatta a palántázást. Erősek, dúsak a palántái, soha ilyen gyönyörű palán­­tákat nem láttak Németkéren. ★ A régi képviselőtestületi jegyzőkönyvek­n­­ől nemcsak dohosság árad. Rideg­ség, lelketlenség. A harmincas évek elején a falubeliek számtalanszor kérték a kulákok­­ból álló képviselőtestületet: gondoskodjék a tűzvédelemről, mert ha baj lesz, nagy baj lesz. A képviselőtestület «foglalkozott» a do­loggal, de mást nem tett. Pár év múlva le­égett a­ Szent István-utca fele, több mint harminc ház. A képviselőtestület ekkor ki­mondta: jobban kell vigyázni... Ném­etkér­­nek ma kitűnő motoros fecskendője van, nemrég érkezett a faluba. 1924-től kezdve évenként megígérték a villanyvilágítást. 1949-ben gyúltak ki a Lenin lámpácskái. Minden választás előtt autóbuszjáratot ígér­tek e falunak, mert a legközelebbi állomás 13 kilométerre van. 1949 óta autóbuszjárat, s MAVAUT-garázs van a faluban. A dolgozó parasztok gyermekeivel egyálta­lán semmit sem törődtek. A húszas években szép, emeletes iskola épült, de mire kész lett, meggondolták magukat, s az épület fe­lében pompás szobákat, fürdőt, csempés tár­salgót, ebédlőt rendeztek be a kalocsai apá­cáknak. A gyerekek többségét meghagyták a régi, dü­ledező, nedves vályogfalú iskolában. A faluból egyedül a főjegyző fia járt felsőbb iskolába. A nagygazdák úgy vélték, az ő fiaiknak csak a parancsolást kell megtanul­niuk, a többinek semmit, elég, ha engedel­meskedni tudnak. Az idén 26 németkéri gyerek jár közép­iskolába, őszre további hattal nő a szájuk. Az iskola teljes egészében a gyerekeké, mellette napköziotthonos óvoda működik, s május elsején megnyílik a hófehérre me­szelt, gyönyörű bölcsőde. A berendezés már megérkezett, az állam küldte. Negyvenöt­­ezer forint ára nyugágyacska, gyermekruha, játék, edény s más berendezés tornyosodik a tanácsháza termében. A németkéri asszo­nyok csodájára járnak, nézegetik a csinos napozókat, babákat, a pompás jégszekrényt, pötyögtetik a játékzongorát, s nem tudják megállni, hogy vissza ne gondoljanak a ma­guk gyermekkorára. Hengl Jánosné egészen elérzékenyedik. — Én bizony hiába sírtam édesanyámnak, hogy legalább a búcsú napján adjon húsz fillért egy kis cukorkára, mert játékra nem is gondoltam ... szegény anyám együtt sírt velem, hogy még húsz fillért sem tud adni. új ruhácskák, kis szekerek, gumibabák? Ó, az én gyerekeimnek már egyenes az útja. Egyik lányom kalauz az itteni autóbuszon, a másik lányom Högyészen tanul, óvónőkép­zőben, a legidősebb fiam most ment kohász­nak a Rákosi Mátyás Művekbe, a többi há­rom iskolába jár. Én i­s szerettem volna, na­gyon szerettem volna­, dehát napszámba kel­lett járni... ó, de aranyos ruhácskák, titkári elvtárs, a kicsik ezt mind fölvehetik? A vb-titkár, Sándor Dániel, mosolyogva bólogat. Fürge eszű, jókedvű ember, akinek reggelenként az az első dolga, hogy meg­öntözi a virágait. Négy cserép virág van az irodájában, a szekrénye tetején. Azért vette, hogy házasságkötések idején odategye az asztalra, a vörös drapériára. «Hadd érezzék a fiatalok — mondja — hogy a dolgozó párok egybekelése az államnak is ünnep». ★ A régi Németkéren mindössze egy «kul­­túrlehetőség» volt, a Feld-kocsma, ahol zenekar is játszott, s ahol a nagy­­gazdák nagyzoló csemetéi százasokat fűztek a cigány vonójába. A zenekar pódiumának a nyoma még ott van a padlón, de már új pódium készül... azaz, hogy ennek törté­nete van. Tavaly csak a dta-vetítések száma 114 volt. Emellett egész sor előadást hallgattak meg a dolgozó parasztok, de a kultúra szomjúhozása messze megelőzte a fejlődést, s a DISZ-szervezet vezetősége megkérte Polgár János tanítót, szervezzen kultúrcso­­portot. Polgár még soha nem csinált ilyes­mit, s eleinte nem is volt egészen biztos benne, hogy sikerül a dolog. Az első pró­bák után azonban — Moliére-nek «A bot­csinálta doktor» című színművét próbálták — a tanító meglepetve látta, hogy a paraszt­­fiatalok milyen bátran, biztosan mozognak a letűnt világ jellegzetes alakjainak szere­pében. Polgár megértette: ezek a fiatalok a nagyszerű jelen magasából néznek vissza a múltra, s Moliére csípős gúnyolódásával ők is csípnek egyet a letűnt világon, s mai maradékán. A tanító, a négygyerekes csa­ládapa, az előadáson vállalta a hirtelen megbetegedett főszereplő szerepét. A német­kériek először láttak Moliére-darabot, s elő­ször látták fiaikat, leányaikat a színpadon. De nem utoljára. Két előadáson az egész falu megnézte a színművet, s utána ... Utána a németkéri dolgozó parasztok el­kezdték társadalmi munkával építeni e kul­­túrházukat, a régi Feld-kocsma helyén. Az állami segítséget mintegy 60.000 forint ára munkával és anyaggal toldják meg, pincék­ből, s rossz házakból válogatják a téglát, faanyagot, naponta más nyolc-nyolc dolgozó paraszt van igával, vagy gyalogosan az építkezésen. És megtoldották az eddigi fo­gadalmukat is. A tavaszi munkák határ­idő előtti befejezésén, az állami kötelesség példás teljesítésén kívül vállalták, hogy né­pünk országra szóló nagy ünnepén, a­ vá­lasztás napján megnyílik az új németkéri kultúrház. Dobozy Imre SZABAD NÉP Állami gazdaságok tehenészeinek eredményes versenye a tejhozam növelésére Az állami gazdaságok tehenészei közül is egyre többen kapcsolódnak be a választási bé­keversenybe, s helyenként máris szép eredmé­nyeket értek el. A szolnok megyei tiszaigari ál­lami gazdaság tehenészei eddig is kiválóan dolgoztak. Az első negyedévben átlag 869 liter tejet fejtek tehenenként. Pár nappal ezelőtt valamennyien vállalták, hogy tovább növelik a tejhozamot. Az eredmények azt mutatják, hogy teljesítik is adott szavukat. Oláh Kál­mán tíz tehenet gondoz. Vállalta­, hogy 112,5 literről 128 literre növeli a napi tej­hozamot. Vállalását már túl is teljesítette. Hasonlóan szép eredményt ért el Koncz Jó­zsef és Szabó Rafael tehenész is. A tamáspusztai állami gazdaság tehené­szei ugyancsak keményen harcolnak a tej­hozam növeléséért. A gazdaság valamennyi tehenésze vállalta, hogy a választás napjáig tíz literre növeli az istállóátlagot. Burján István vállalta, hogy a tehenen­kénti­ átlagot május­­1-ig 11 literre, má­jus 17-ig pedig 12 literre növeli. A má­jus 1-re tett vállalását már április 18-án teljesítette, 20-án pedig további félliter­­rel növelte a napi tejhozamot. A bácsmegyei garai állami gazdaság tehe­nészei ugyancsak a tízliteres istállóátlagért indítottak harcot. Pár nappal ezelőtt, ami­kor felajánlásukat tették, hat liter volt az istállóátlag, azóta pedig már hét liter körül van. Különösen jól harcol az adott szó valóra­­váltásáért Domokos Lajosné és Pályi Mar­git fejenő. Csatlakoztak a választási békever­senyhez a baranyamegyei csobokapusztai állami gazdaság tehenészei is. A gazdaság tehenészetében pár nap alatt 0,7 literrel nö­velték az istállóátlagot. Lakatos Piroska és Molnár Júlia tartják jó helyezésüket az állami gazdaságok traktorosainak versenyében Az állami gazdaságok traktorosainak ver­senyében változatlanul a három surjáni trak­torospár vezet. Süveges Dániel és váltótársa csütörtökön 37,5 normál holddal növelte tel­jesítményét. Az idei eredményük ezzel már 1061.9 normálhold. Keresetük csütörtökön 546 forint volt. A versenyben második Gazsó József és váltótársa 1026.6 normálholdas tel­­­jesít­ménnyel. Nem sokkal marad el mögötte a harmadik helyen álló Jancsó Károly és vál­tótársa 1017 normálholdas eredménye. A ne­gyedik a kistöl­gyfamajori Horváth László és váltótársa, 1011.1 normálhold teljesítménnyel. A darvasi állami gazdaság két kiváló tra­kto­­rosnője, Lakatos Piroska és Molnár Júlia to­vábbra is tartja az ötödik helyet. A könnyű traktorral dolgozó traktorosok versenyében Hal­após Dezső és váltótársa, az Április 4-majori állami gazdaság traktorosai járnak az élen. Teljesítményük 737.2 normál­hold. A versenyben a második Balogh Endre és váltótársa, a hidasháti állami gazdaság dolgozói. A harmadik József Imre és váltó­társa, a­ tápiósülyi állami­­gazdaság U—3-a­s traktorral dolgozó két traktorosa. Új személyszállító hajó a Dunán Új gyönyörű hajóval gazdagodott hajó­parkunk. Elkészült a minden kényelemmel berendezett Kossuth személyszállító gőzös. A hajó április 26-án, vasárnap reggel Sora­kor, a Molotov-térről indul első útjára, Dö­­mösre. (MTI) „Tiltakozunk az igazságtalan csoportbérezés ellen“ Egy tatabányai sztahanovista vájár levele Tatabányán az első negyedévi terv telje­sítéséért folyó versenyben első lettem. Képet is hozott rólam az újság, az volt rajta,, hogyan «veszi birtokba» a jutalmul kapott motorkerékpárt két kis családom Azóta jó­­néhány levelet kaptam ismerősöktől és isme­retlenektől, akik a munkamódszerem felől ér­deklődnek. Azt is többen kérdezték, mennyit ■keresek. Ilyenkor válaszomban részletesen el­magyarázom, hogyan dolgozom, de a másik kérdésről , a keresetemről nem írok nekik. Mindeddig úgy gondoltam, hogy ez nem ten­ne jó szolgálatot a bányász sztahanovista­­mozgalomnak. De az elvtársaknak csak meg­írom —­ nem nyelem tovább a mérgem. Én 1951-ben, 1952 elején 2600—2800 forintot kerestem. Ma pedig márciusban (amikor jó munkámért érmet kaptam) jóval kevesebb volt a keresetem. Pedig hát most nem rosszabbul, hanem jobban dolgozom, mint 1951—1952- ben. Márciusban 358 százalékra teljesítettem tervemet. Csakhogy tavaly, még tavalyelőtt előváráson dolgoztam és egyéni teljesítmé­nyem után kaptam a fizetést. Most viszont csoportos kamrafejtésen dolgozunk, egy mű­szakban nyolcan-tízen. A három műszakban összesen huszonheten vagyunk,­­ mind a hu­szonhetünk munkáját együtt számolják el. A közös keresetet egyszerűen elosztják köztünk. A csillések persze kevesebbet kapnak, mint a vájárok, de hogy melyik vájár mennyi szenet ad, melyik csillés hány csillét rak, azt már nem veszik­­számításba a kereset megállapí­tásánál. A verseny miatt lemérik ugyan, ki­nek mi a teljesítménye, a­ keresetet azonban nem ez dönti el. Pedig hát nem dolgozunk egyformán. Egy műszakban vágy­ik Szabó Imrével. A 100 százalékot általában eléri, de bizony ezen túl nem sokat tesz. Ha verseny­ről van szó, azt mondja: «Engem hagyjatok ki». Hanyag, még a fejszéjét, fűrészét sem hord­ja, várja, hogy mások cipeljék helyette. Hát igazság a­z, hogy ő is ugyanannyit keres, mint a lelkiismeretes, jó­ dolgozók, mint Paulik Dezső, Karádi István sztahanovista vájárok, mint Bajnai Mihály, Újhelyi Gyula, Mayer Károly és mások, akik mindig becsülettel megállják helyüket? Helytelen és káros a csoportbérezés. Mi­kor a bányában szót kértem a csoportbére­zés ellen, volt, aki azt mondta, önző va­gyok, nem törődök a gyengébbekkel. Ilyes­mivel­­ sértegetik azokat, akiknek minden gondolatuk, hogy miként adhatnának több szenet a hazának! Feleljen helyettem erre a vádra Szalczinger János, aki maholnap megkapja a sztahanovista oklevelet, s mondja meg, ki tanította? Álljon elő Eszter János csillés, aki mindössze egy éve került a bá­nyába Vas megyéből, s aki ma, ha kell, helyt­áll egy vájár helyett is. Mondja meg, ki ne­velte, ki tanította? A csoportbérezés nem igazi segítség az elmaradóknak, mert nem ösztönzi tanulásra, igyekvésre a jóakaratú, de mai még gyen­gén dolgozókat. A hanyagok,­­lusták pedig egyenesen a markukba nevetnek: na ti jó bolondok, sztahanovisták, dolgozzatok csak helyettünk is! Meggyőződésem, hogy Tatabánya elmara­­­dásának egyik fontos oka éppen a rossz bérezés. Súlyosan hibáztatom ezért nemcsak a vállalat, de a tröszt és a minisztérium vezetőit is. Most már bánom, hogy eddig nem tilta­koztam hangosabban a csoportbérezés ellen. De ha eddig nem tettem, hát most követe­lem, nemcsak a magam, hanem a többi be­csületesen dolgozó tatabányai bányász ne­vében is: haladéktalanul térjenek vissza bányáinkban az egyéni bérezésre! Tornán József a tatabányai X-es akna kétszeres sztahanovista vájára Norvég írónő érkezett Budapestre Április 23-án, a Kultúrkapcsolatok Inté­zete vendégeként Budapestre érkezett Lise Lindbaek norvég írónő, újságírónő. Lise Lindbaek tavaly járt a Szovjetunióban is. Magyarországi tartózkodása alatt országunk életét fogja tanulmányozni. (MTI) Új műsorfüzetek jelentek meg a választásra A Népszava Könyvkiadó új műsorfüzetek kiadásával segíti a választásokra készülő művészeti csoportok munkáját. A megjelent füzetek címe: «Választás», «Da­lok-rigmusok» és «Választanak az üzemek». Az MSZT ki­adásában műsorfüzet jelent meg a kultúr­­brigádok részére. A NÉPNEVELŐK SEGÍTSÉGÉRE A VÁLASZTÁSI AGITÁCIÓ HÍREI Csór József elvtárs péterhidi (Somogy me­gye) ötholdas dolgozó paraszt lelkesen vég­zi felvilágosító munkáját. Nemcsak arról be­szél, hogy községük eddig mit kapott, ha­nem azt is elmondja, hogy még ebben az év­ben új bekötőúttal, ezenkívül 25.000 forintos beruházással, kultúrházzal és szövetkezeti bolttal is megajándékozza a terv a községet. De arra is figyelmezteti társait, hogy mind­ezért becsülettel helyt is kell állni. Péterhida fejlődése is lakóinak jó munkáján múlik: a tavaszi munkák gyors és jó elvégzésén, a be­adás pontos teljesítésén. . . A nógrádmegyei Nógrád községben Varga János népnevelőnek több dolgozó, paraszt el­mondta, hogy a tagosításnál sokszor pontat­lanul­ jegyezték fel az adatokat, egyeseknek kevesebb földet írtak be, másoknak pedig töb­bet. Kérték, tegye szóvá ezt a tanácsnál. Varga elvtárs már másnap beszélt a tanács­elnökkel. Hamar orvosolták a panaszokat: a községben kidobolták, hogy akinek hasonló problémája, van, menjen el a tanácsházára és ott tisztázzák az ügyet, így segíti a népneve­lő munkája a tanács és a dolgozó parasztok kapcsolatának elmélyítését. ★ A tatabányai XV-os akna pártszervezeté­nek vezetősége keveset törődik az agitációs munkával, a­­­népnevelők beszámoltatásával. Rózsa János elvtárs, az akna párttitkárai azt gondolja: elég, ha beosztja a népnevelőket a körzetekhez. «Nincs miről beszámoltatni őket, úgyis végzik munkájukat» — így vé­lekedik. Ugyanakkor azonban a­ 12-es kör­zetből már többízben visszaküldték a nép­nevelőket, hogy «majd üzennek, ha szükség lesz rájuk», a 13-as körzetbe beosztott nép­nevelőik pedig már kétszer visszajöttek az­zal, hogy semmit sem végeztek, mert «senki nem volt a körzetben». ★ A választási harcban nagyon fontos, hogy a népnevelők mindenhova eljussanak. Bács- Kiskun megyében a kiskunmajsai pártveze­tőségnek éppen ezért fokozott gondot kell fordítania arra, hogy a kiterjedt tanyavilág­ban is jól haladjon az agitáció. A községi pártvezetőség azonban nem ellenőrzi, nem segíti eléggé a tanyai agitációt. Varga elv­társ, a községi párttitkár például a kigyósi tanyarész alapszervezetének agitációs mun­kájáról legutóbb március 10-én kapott je­lentést. Még nagyobb hibák vannak a kö­­kuti, marispusztai és kunágasegyházi tanya­részeken folyó agitációban. Egy-egy népne­velőnek 18—20 családot kellene meglátogat­nia­ az egymástól messze fekvő tanyákon. Ha a községi pártvezetőség nem gondoskodik a népnevelőhálózat megerősítéséről, akkor aligha jutnak el mindenhova, a legeldugot­tabb tanyára is a népnevelők. ★ Sényőn, Szabolcs-Szatmár megyében, a népnevelők értekezletén, élénk tapasztalat­­csere folyt. Babják Miklósné elvtársnő el­mondta, mi a nehézsége: gondot okoz neki, hogyan kezdje meg a beszélgetést. Pataki Ferencné, a pártszervezet régi népneve­lője, tanácsot adott neki: «Nyugodtan megmondhatod: a párt küldött, h hogy beszél­gessetek a választásról, munkátokról, élete­tekről. Neked igazán lenne miről beszélned! A felszabadulás óta öcséd is, te is házhoz ju­tottál, bútort vásároltál. Férjed szépen keres a nyíregyházi cipészszövetkezetben. Ebben az évben vettétek meg a motorkerékpárt, amit most egy nagyobbra akartok elcserélni. A múltban még kerékpárra sem jutott volna. Ha elgondolkozunk egy kicsit, akkor senki sincs köztünk, aki ne tudna miről beszélni. Saját magunk, községünk fejlődéséről, gyö­nyörű jö­vünkről».★ Kádár Sándor kemecsei (Szabolcs-Szat­már megye) propagandistát kisgyűlések tar­tásával bízta meg a pártvezetőség. Ezek előkészítésébe és levezetésébe Kádár elvtárs bevonja a választási agitációs tanfolyamon kitűnt hallgatóit. Rendszeresen tartanak egyes családoknál csoportos újságolvasást is. «A heti sajtóbeszámolót nagy érdeklő­déssel várják a dolgozók — mondja Kádár elvtárs. — Megvitatjuk a választásokkal kapcsolatos fontosabb újságcikkeket, a­ nép­front választási felhívását, eredményeink számadását, ragyogó jövőnk programmját, a választási békeversenyről szóló írásokat. Be­szélgetünk azokról az írásokról, hírekről is, amelyek megyénk, községünk mindennapi éle­téről, munkájáról szólnak. Legutóbb, ami­kor Berki Antaléknál volt csoportos új­ságolvasás, a­ szomszédok közül tizen­nyolcan jöttek el. A szabol­csmegyei «Néplap» egyik cikkét olvastuk fel. A cikk községünk­ről szólt s azzal is foglalkozott, hogy csak 31 százalékra teljesítettük a tojásbeadás ne­gyedévi tervét. A részvevők megértették, hogy most, amikor szerte az országban jobb munkával készülnek a dolgozóik a vá­lasztásokra, nem maradhat a község sem szégyenben. Varga Sándor, Gégény Mihály és mások vállalták, hogy félévi tojásbeadási kötelezettségüket a napokban teljesítik. Be­váltották szavukat, s ők maguk is igyekez­tek lelkesíteni társaikat kötelezettségük tel­jesítésére. Néhány nap alatt 56 százalékra emelkedett a tojásbegyűjtési terv teljesítése. A választási békeverseny eredményeit még tovább növeljük­. Új tüdősebészeti osztály nyílt a Korányi-szanatóriumban Budakeszin, a Korányi-szanatóriumban új tüdősebészeti osztály kezdte meg működését. Az intézet egyik részét 250 ágyas modern pa­vilonná alakították át, a műtőt a legkorsze­rűbb felszereléssel látták el. Az átépített pavilonbari korszerű tornate­rem áll a betegek rendelkezésére, ahol szak­­emb­er vezetésével gyógytornát végeznek. ♦ • ♦ Az MSZT országos A Magyar-Szovjet Társaság országos ve­zetősége április 24-én ülést tartott, ame­lyen megvitatta ez idei magyar-szovjet ba­rátság hónapja tanulságait, valamint az országgyűlési választásokkal kapcsolatos feladatokat. Az ülésen Kiskuk Józsefné elv­társnő, az MSZT országos titkára tartott beszámolót. Az országos vezetőség megál­la­pítottal, hogy a barátság hónapja során is­mételten megmutatkozott a­ magyar nép nagy szeretete és állandóan növekvő érdeklődése a­ nagy Szovjetunió iránt. A barátság hó­napja időszakában több mint 30 ezer elő­adást, ankétot, műsoros estet és kiállítást rendeztek a Szovjetunió életéről, s ezeken több mint hárommillióéan vettek részt. A szovjet nép küldötteinek látogatása még jobban elmélyítette a magyar és a szovjet nép barátságát. A barátság hónapja hozzá­járult ahhoz, hogy a felszabadulási hét mint vezetőségének ülése­ ben eddigi munkaversenynél nagyobb si­kert hozott. Az országos vezetőség felhívta az MSZT- szervezeteket, hogy teljes erejükkel vegye­nek részt a választási küzdelemben. Fel­hívta az MSZT tagjait és aktivistáit: neve­­lőmunkájukban mutassanak rá arra, hogy nagyszerű eredményeinket a felszabadító Szovjetunió segítségével értük el; hirdessék széles körben, hogy nagyszerű jövőnk, re­ménységeink va­lóraváltásának olyan hatal­mas biztosítéka van, mint a Szovjetunió ál­landó testvéri támogatása. Ismertessék a Szovjetunió következetes békepolitikáját, a demokratikus tábor erejét, mutassák meg a nemzetközi események tényein a sztálini békepolitika hatalmas sikereit. Legyenek az MSZT tagjai az elsők között a választási békeversenyben, alkalmazzák és terjesszék bátran az élenjáró szovjet módszereket. SZOMBAT, 1953 ÁPRILIS 25 Szabotáló kulákot ítéltek el A gyulai járásbíróság ítélkezett Otlakán Jánosné kétegyházi szabotáló kulákasszony ügyében. Ottlakán Jánosné földjén nem vég­zett el semilyen tavaszi munkát, beadási kö­telezettségének teljesítését elszabotálta. Takar­mánya volt, de nem adott állatainak enni, s így'­egy ló, egy tinó és két hathónapos süldő éhen pusztult. A gyulai járásbíróság 3 és fél­évi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 3000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte és 5 évre eltiltotta a közügyektől. (MTI)

Next