Szabad Nép, 1953. május (11. évfolyam, 121-151. szám)
1953-05-01 / 121. szám
KÉT TALÁLKOZÁS 1949 tavasza, szévik áprilisvégi délután nagy zöld teherautó robogott Debrecenből, a mikepéresi országúton Nagymező, az egykori káptalani birtok egykori cselédeinek kis tanyaközpontja felé. Az autón vidám kis csoport — egyetemisták. Választási műsort mentek tartani. A tanyai csendet hamarosan felverte nótázásuk. Egy sor ház az egész tanyaközpont. Tizennyolc család, tizennyolc földhöz juttatott újgazda tizennyolc új kis háza. Balra az iskolává átalakított intézői lakás. Vele szemben az új fehér házsor — maga az eleven élet. A jövevényekre legelőbb a gyerekek figyeltek fel. Sorra előrajzottak a házakból, a forgókóróval elkerített udvarokból, s az autó köré sereglettek. Aztán előjöttek a felnőttek is. A férfiak komolyan érdeklődtek a világ dolgai felől, az asszonyok egyre tartóztatták a fiatalokat és hófehér pattogatott kukoricával tömték tele a zsebüket. Sebtiben készítették a vacsorát, s mosdatták a gyerekeket, hogy mielőbb indulhassanak a műsorra. Lámpagyújtáskor már bent szorongott a kis iskolateremben Nagymező apraja-nagyja. Ott ült Galgóczi Elek, széles kemény arcán jóleső mosoly derengett. Ott ült Nagy Sándor, amott Nagy József hunyorgott a színpad felé. S a gyerekek? Itt majdnem minden családban 6—8 gyerek van. A tarkaruhás gyerekhad ott ült a padok előtt, s áhitatosan figyelte a nagy-nagy látványosságot. A látványosság pedig? Előbb együtt énekelt a 12 diák; aztán valamelyik szavalt; majd ketten népdal párost énekeltek; ismét más a közelgő választásokról beszélt; előadtak egy kis jelenetet is, míg végül újból együttesen énekeltek. Egyszerű műsor volt, de az ittenieknek nagy élmény. Hol láthattak volna azelőtt, a felszabadulás előtt hasonlót? Hiszen ki törődött egykor azzal, szórakoznak-e, művelődnek-e a káptalan cselédjei? «Szórakozhattak» eleget a jószággal, meg a kapanyéllel. Művelődni meg minek? Az itteni urak is azt tartották: a cselédnek csak annyi esze legyen, hogy ha esik az eső, beálljon az eresz alá. Mindezt ők maguk mondották el, amikor később az előadás után megoldódott a nyelvük. Most az egyik egyetemista kiállott társai elé: — Csak annyit tudnak rólunk, hogy egyetemen tanulunk. De nem tudják, hogy még a tájára sem kerülünk mi a felső iskolának, ha a régiben marad nálunk az élet. Itt van Kiss Endre, az apja kisújszállási újgazdai. Azelőtt cseléd volt, ő meg kisbojtár. Ez a hosszú fiú itt Molnár Lajos, ■ minden famíliájának aszentmihályi gróf nyúzta a bőrét, ő most orvosnak tanul. Emez itt Kiss Éva, ez apja is újgazda — csakúgy, mint az itteniek. Kónya Sándor apja sokat volt munka nélkül, de ha dolgozhatott is, mit fizettek egy kőművessegédnek? Meghalni sok volt, élni kevés. A fiából tanár lesz... Ha eddig bizalom és öröm töltötte el a volt cselédek szívét a diáink iránt — most testvéri, szülői szeretet. «Éljen sokáig!» «Ez igen», «Derék szülei lehetnek» —mondogatták egy-egy név után. Vagy saját régi életükre emlékeztek: «Úgy, hát cseléd volt, akárcsak mi», «Ó, az a régi nyomorúságos élet» Szemükkel szinte simogatták a saját sorsukból felemelkedett fiatalokat. S látták saját gyerekeiket hasonlóképpen felemelkedni. — Jöjjetek e! megint — simogatta meg Nagy Sándorné Kiss Éva copfos fejét. — Ugye lelkeim, nem feledkeztek meg rólunk? — Alig bírtak elszakadni egymástól. Május 15 után az egyetemen megkapták a hírt a fiatalok: «Nagymezőn az egykori jogtalan cselédek az első félórában mindnyájan ünnepélyesen leszavaztak a népfrontra]. ★ Négy év telt el a,^óta, négy gazdagesztendő. Szinte új ország született ezalatt. Városok, gyárak nőttekki a földből, határszerte traktorok dübörögnek, hármas- és ötösek« ,forgatja a földet. Nem múlt el nyomtalanul a négy év sem Nagymező, sem a 12 fiatal egyetemistái fölött... A Nagymező felé vezető üdülőúton most újból az a nagy zöld teherautó döcörög, amelyik 1949-ben felverte itt a port. Csupa vidám, gondtalan fiatal — ezek most kerülhettek az egyetemre. Összekapaszkodva nótáznak s hajladoznak a döccenők ütemére. De ki az ott, oldalt, az a komoly, kalapos férfi? Vagy az a nyúlánk százados? Amott pedig az a zöldlódenkabátos asszonyka, ölében drappszínű aktatáskával? Hiszen ezek a négy év előtti látogatók! A százados akkoriban kinőtt ruhákban járt s alig tudta hova tenni nagy kezeit. A fiatalasszonynak pedig? Négy éve még copfja volt. A sorház most is úgy fehérült, mint akkor. És a határ! Ameddig a szem ellát, egyetlen hatalmas táblává nőtt a határ. Négy éve még hosszú csíkokban sorakoztak a parcellák, most az ég aljáig húzódó barázdák az összefogás erejét hirdetik. A diákok végigjárják a házakat, beköszönnek mindenüvé és műsorra hívogatnak. A «régiek» emlékeznek: «Itt kaptunk pattogót», «itt meg a gyerekek éppen friss tejet ittak, mint most is». De őket is felismerik: «Nahát lelkem, de megemberesedtél! Jó koszt lehet azon az egyetemen». — «Ejnye, hogy is szó- Iítsam már, hiszen meg sem ismerem ebben az egyenruhában». — Most már nekünk is van ámkultúrcsoportunk — dicsekednek az eladólánnyá és legénnyé serdült tanyasi fiatalok. Mind DISZ-esek. — Mi is adunk legalább egy műsorszámot. — ’Ennek örülünk — örvendeznek az egyetemisták, az «újak», akik most járnak itt először. A megtettek pedig furcsa meghatottsággal gondolnak arra a négy év előtti estére, amikor az itteniek életükben először láttak kultúrműsort. íme, most már saját kultúrcsoportjuk van. Akkor táguló szemmel figyelték és szívták magukba a diákok műsorát , most már saját maguk is műsort adnak. S csak úgy ömlik belőlük a szó: új életükről, az elmúlt négy év eseményeiről. Két év óta termelőcsoportban gazdálkodnak. S ha van is még hiba, nehézség , biztosabb, nyugodtabb az életük. Az idén kiváló termést akarnak betakarítani, s amilyen szeretettel itt a munkáról beszélnek, az maga biztosíték arra, hogy tervük sikerülni fog. Megkezdődik a kultúrműsor, a brigád énekszámot ad elő, majd egy kis szovjet színdarabot. Ez arról szól, hogy egy, fiatal traktoros a kolhoz kitüntetett brigádvezetőnőjének udvarol. Hanem közben kiderül, hogy egy egész táblát sekélyen szántott fel. Megszégyenítik, s belátja, hogy ha nem javítja ki hibáját, méltatlan a lányhoz. Azonmód éjszaka nekivág gépével a nagy táblának és jóváteszi a mulasztást. Kedvese végül is csókkal jutalmazza. A színdarab nagyon tetszik. A férfiak inkább azon bólogatnak, hogy itt is volt ilyesmi. Előfordult, hogy nem volt elég mély a szántás. Persze, csak egy darabon, míg aztán alaposabban nem ellenőrizték a traktoros munkáját. A fiataloknak más okból tetszik a darab s ezt el is árulja huncutul csillogó szemük. De a műsor legnagyobb érdeklődéssel kísért száma mégis az, amikor a négy évvel ezelőtt átjárt fiatalok saját életükről beszélnek. — Nem tudtunk mindnyájan eljönni, többeket másfelé szólított a kötelesség. Kónya Sándor, a Tudományos Akadémián dolgozik, Kiss Endre felsőbb pártfunkcióba került, van olyan is, aki iskolaigazgató, aki egyetemi tanársegéd... Aztán a százados lép előre, odaáll az alacsony iskolapadok elé. Molnár Lajos orvos, egy honvédségi kórház igazgatója.. Míg beszél, gyönyörűséggel nézik szálas alakját. Az anya, mintha saját gyermekét látná, aki talán traktoros, talán agronómusnak készül, talán éppen katonatiszt. Az apák a régi katonaéletre gondolnak. De sokszor kellett volna az elhagyott katonának az orvos! Ezeknek a mai fiataloknak aranyéletük van. Beszél Kiss Éva is. Befejezte az egyetemet, tanár lett. Ha férjével hazalátogat, édesanyja mindig sírva fakad meghatottságában: «Sosem hittem volna kislányom, hogy felnősz, s éppenséggel tanár lesz belőled. Három testvéredért hiába reszkettem, azokat korán elvitte a nyomorúság, így te háromszorosan drága vagy nekem. Szülei megelégedettek saját életükkel is. Termelői szövetkezetben dolgoznak. Ha otthon van a lányuk, alig győzik újságolni, mit hogyan csinálnak, hogyan boldogulnak. Az övék már nagy, ötezer holdas szövetkezet. A nehezén átjutottak, megerősödtek, biztosan állnak a lábukon. Mély csöndben hallgatják a tanyasiak. Saját jövőjükre gondolnak, amikorra náluk is megszilárdul a szövetkezeti gazdálkodás. Hiszen ők itt a tanyán és a tsz többi tagja, a mikepércsiek, szorgalmas, derék emberek, akiknek kezemunkája aranyat ér. A népi demokrácia pedig nemcsak földet adott, hanem segít gazdálkodni is. Mennyi óriási lehetőség áll előttük, nem kisebb, mint szárnyat bontott fiaik előtt. Hiszen már most levette vállukról a legnehezebb munkát a gép. Műtrágya zsendíti a hatalmas zöld táblát, amott új szerződéses növényeik sarjadnak ... — Milyen szép is mindez! — szólal meg valaki a sorokból. — Ha nem újul meg a világ, maradtunk volna cselédnek, semminek.—Nem tudni, hogy az önkénytelenül feltört szavakat a vendégek sorsa vagy a sajátéletük változása váltotta ki belőlük. De ez mindegy is, egyaránt felmérhetetlen a változás. Kík akarnak beszélni most már. Elmondani mindent, hogyan élnek, dolgoznak, ők hová jutottak az elmúlt négy év alatt. Nagy József azzal büszkélkedik, hogy tavaly 460 munkaegysége volt. Az idén már eddig több mint kétszázat írtak a javára. S emellett felesége is, leánya is kijár a munkára. Azt akarják, hogy zárszámadáskor jusson minden bőven. Mások felnőtt gyerekeik boldogulásáról beszélnek. _— Az én fiam bányász — mondja Nagy József. És lelkesen sorolják tovább. Szőlős! Jancsi traktoros az ebes állami gazdaságimn, havonta 1100 forint körül keres. Ifjú Galgóczi Elek is traktoros, szerelő És Bódi János? Ő itt az egyik legmegbecsültebb ember, hiszen ha felül a gépére, 70 ember helyett dolgozik. Ő a kombájnvezető. «Három Nagymező helyett is learat, ha egyszer hozzáfog» — mondják. S a szemükből kiolvasni, hogy nagyon messze tűnt innen a múlt, ez egykori kommenciós cselédek már szép jövőjüket tervezik, amikor — nem is olyan soká — saját fiúk, kombájnosuk aratja és csépeli az «életet», a gabonát. És hát a tanulók! Kósa Margit óvónőképzőbe jár, B. Nagy Ferenc ipari tanuló. Nagy Sándor növénytermelési brigádvezető, előveszi a fényképet népes családjáról. — Itt vagyunk. Ámbár ez már régi kép, egyéves. Azóta sokat változott a család. Igaz, Sanyi most is őrmester. De Jancsi, aki akkor még csikós volt az állami birtokon, most már iskolán van, tanul. Imre azóta rendőr lett, s ugyancsak derék gyerek. Erzsi meg? Mindig szeretett olvasgatni, de csak most tanulhatott, ő a mi ápolónőnk. Itt még a két kicsi. Velünk dolgoznak. Marika agronómus lesz, itthon a csoportnál. — Mindből ember lesz, nem féltem egyiket sem — mondja Galgóczi .Elek. S boldogan hagyják rá mindnyájan. Tervek, vágyak, amelyeknek alapjuk van: a nép hatalma, az új ötéves terv, amely újabb lehetőségeket nyújt majd öregnek-fiatalnak. S hogy ezek a tervek mind valóra váljanak — az országé is meg az egyes emberé is — arról vezetőink s a nép választott képviselői gondoskodnak. Ezért mondták Nagymezőn büszkén az ottaniak: nem felejtik el ezt a két találkozást, az elmúlt négy évet, s az újabb esztendőkre, jövőjükre gondolnak majd, amikor szavaznak. Csontos Gábor Több mint százhatvanezer kötvényt sorsolnak ki Győrött az Első Békekölcsön negyedik húzásán Az Első Békekölcsön május 7 és 10 közötti sorra kerülő negyedik húzásán a következő nyereményeket és törlesztéseket sorsolják ki. Május 7-én, csütörtökön délután 4 órai kezdettel 359 húzással kisorsolnak 35.900 darab kötvényt. Ebből 4 darab 50.000 forintos, 90 darab 25.000, 10.000 és 5000 forintos nagynyeremény, 1500 darab 1000 forintos, 5000 darab 500 forintos és 19.306 darab 300 forintos nyeremény, 10.000 darab 200 forintos törlesztés. Május 8-án, pénteken délután 4 órai kezdettel 559 húzással kisorsolnak 55.900 darab kötvényt, 4 darab 50.000 forintos, 90 darab 25.000, 10.000 és 5000 forintos nagynyereményt, 1500 darab 1000 forintos, 5000 darab 500 forintos és 19.306 darab 300 forintos nyereményt, 30.000 darab 200 forintos törlesztést. Május 9-én, szombaton délután 4 órai kezdettel 544 húzással kisorsolnak 54.400 darab kötvényt Kihúznak 4 darab 50.000 forintos és 90 darab 25.000, 10.000 és 5000 forintos nagynyereményt, valamint 1700 darab 1000 forintos, 4100 darab 500 forintos és 22.106 darab 300 forintos nyereményt és 26.400 darab 200 forintos törlesztést. Május 10-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel 189 húzással 16.650 darab kötvényt sorsolnak ki. Ezen a napon kerül kisorsolásra a 100.000 forintos főnyeremény, ezenkívül 6 darab 50.000 forintos és 147 darab 25.000, 10.000 és 5000 forintos nagynyeremény, valamint 15.246 darab 300 forintos nyeremény. Ugyancsak ezen a napon kerül kisorsolásra 35 húzással 1250 darab kamatozó kötvény (MTI) i. A «Föltámadott a tenger», amelyet filmszínházaink tegnap tűztek műsorra, fiatal filmművészetünk eddig legnagyobb teljesítménye. Művészi értéke a legkiválóbb magyar filmek közé emeli, vállalt feladata nagyságát, hatalmas méreteit tekintve pedig minden eddigi filmünket felülmúlja. A film alkotói mintegy háromévi munkát fordítottak erre az alkotásra. Háromévi munkát, amelynek nagy része a forgatókönyv kidolgozására, csaknem egy esztendő a forgatásra kellett. De aFeltámadott a tengerben igazában véve még több van, mint egy tehetséges alkotó közösség háromévi szenvedélyes, odaadó munkája. Ez a kiváló film nem jöhetett volna létre egész új filmművészetünk eddigi eredményei nélkül. A «Talpalatnyi föld», a «Különös házasság», az «Erkel» és a többiek gazdag tapasztalatai, az új magyar filmművészet rendezői és színművészi gyakorlatának, elméletének elmélyülése, s mindenekelőtt a párt közvetlen eszmei útmutatása, a szovjet filmművészetnek Pudovkin elvtárs munkájában szinte személyesen is megtestesülő segítsége adta meg az alapot ahhoz, hogy tehetséges művészeink megalkothassák e kitűnő művet. Filmgyártásunk anyagi alapjának soha nem látott méretű kibontakozása, erőteljes technikai fejlődése is kellett e hatalmas vállalkozáshoz. Hatalmas csatajelenetek rendezése, óriási tömegek mozgatása, mintegy kétszáz színész és háromezer statiszta irányításai, káprázatos díszletek és kosztümök felvonultatása jellemzi a filmet: a magyar filmművészet ezzel a művel úgy mutatkozott be, mint amely valóban monumentális feladatok megoldására képes. A felszabadulás utáni első filmektől a «Föltámadott a tenger»-ig olyan utat tett meg filmművészetünk, amelynek értékeléséhez régi filmgyártásunkat már összehasonlító mércének sem lehet alkalmazni. A «helyi iparnak» számító magyar filmgyártás helyén ma nemzetközi jelentőségű, világsikereket aratott művészet áll. A «Föltámadott a tenger» nagy jelentősége számunkra nemcsak abban van, hogy művészien megörökíti a szabadságharc dicsőséges történetét. Olyan film ez, amely nem egyszerűen szép emlék a múltról, hanem a mához szóló, hazaszeretetre nevelő alkotás. A film — miközben méltó emléket állít azoknak a hősöknek, akik száz évvel ezelőtt az emberiség élenjáró nemzetei közé emelték hazánkat — arra neveli a mai szabad Magyarország népét, hogy a nemzetek élcsapatában újra elfoglalt helyét nagy, hazafias tettekkel erősítse meg. Milliók előtt, akik a régi iskolákban hamisan, elferdítve ismerték meg az 1848-as forradalom történetét, feltárul a forradalom és szabadságharc igazi története; a 48-as honvédek unokái előtt életrekelnek 1848 igazi hősei, történelmünknek egy egész nemzedéke, mely bátran adta életét a haza és a nép szabadságáért. A «Feltámadott a tenger» messzehangzóan hirdeti, hogy «sehonnai bitang ember», aki nem szolgáljatetteivel hazáját. 1848-nak a filmben felidézett, kiolthatatlanul lobogó eszméje, amelyből az elnyomatás idején a nemzedékek egész sora tanult hazaszeretetet, most a szabadság immár visszavonhatatlanul győztes népét új tettekre, alkotó, munkálkodó hazafiságra lelkesíti. A történelmi film a mi nézetünk szerint akkor lehet igazán művészi, ha a történelmi események ábrázolását össze tudja kötni a történelem főszereplőjének, a nép életének ábrázolásával. Illyés Gyula, a forgatókönyv írója és Nádasdy Kálmán rendező arra törekedett, hogy ilyen filmet alkosson. A forradalom két lángelméje, Petőfi és Bem körül felvonultatták az akkori magyar nép több jellegzetes alakját, a forradalomban részvevő különböző osztályok képviselőit, kiválasztották azokat a tipikus eseményeket, amelyek ábrázolása sűrítve, mesterkéltség, erőltetettség nélkül szinte sugározza a szabadságharc fő eszméit, tanulságait. Hajdú Gyurka, Kicsi Gergely és mások alakjában a film a nép életét ábrázolja, Petőfi, a márciusi ifjak és természetesen Bem alakjában a nép forradalmi, demokratikus vezetőit. A film fő vonalaiban kirajzolja a szabadságharcban részvevő osztályok útját, portrét ad Kossuthról, a forradalom vezérkaráról, velük szemben megvillantja a békepárti megalkuvóknak, továbbá a magyar arisztokrácia Habsburg-bérenceinek, s maguknak az idegen elnyomóknak képét is. A feladat azt követelte, hogy e film alkotói széles és mégis egységes, többvonalú és mégis összeforró cselekményt alkossanak. E rendkívül bonyolult és nehéz feladatot a film nem oldotta meg hibátlanul, de fő célját elérte: a felejthetetlenül szép képek egész sorában általában helyesen, történelmileg igaz és művészi módon ábrázolja a forradalmat. A «Föltámadott a tenger» arra tanít, hogy a nép áldozatos, önzetlen hazaszeretete legyőzhetetlen erő. Ennek az erőnek megtestesítője a filmen Hajdú Gyurka. A történet elején még azt sem tudja, mi a haza, harcokban érti meg ezt s életét adja a hazáért, «az országra való nagy családért», azért is, hogy szabad legyen, azért is, hogy a népé legyen. Az egyszerű emberek önfeláldozó hazaszeretetének gyönyörű ábrázolása a schwechati csatavesztés utáni visszavonulás képe. A hadsereget demoralizálták, vereségbe vitték, s a kétségbeesésen, a reménytelenségen mégis úrrá lesz a legyőzhetetlen népi hazaszeretet. «Nézd azokat a fákat — mondja Petőfi a kétségbeesett Hajdú Gyurkának — végük van? Tavasszal újra kihajtanak. Kizöldül a rét. Ezer tavaszon át újra kizöldül, kizsendül a mi tavaszunk is újra. Minket nem lehet megölni!...» S a noivember eleji esőben viszszavonuló, didergő, átázott gyalogoskatonák, subás-gatyás, mezítlábas nemzetőrök ajkáról bánattal telve és mégis reménykedően felhangzik a dal: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje . . Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni. A föltámadott a tenger, arra tanít, hogy a nép megingathatatlanul követi azokat a vezetőket, akik valóban a népet szolgálják, akik egyek a néppel. A vezetők és a nép összeforrottságát különösen a film második része ábrázolja ragyogóan Bem és katonái kapcsolatában.’ Bem szavára az ágyúk ellen is rohamra kelt az magyar honvéd, mert e nagy lengyel hazafiban a népszabadság törhetetlen harcosát ismerte meg. «Mit tart kend e vén emberről» — kérdezi egy veterán Kicsi Gergelyt (Bem leendő legényét), amikor a tábornok forradalmi rendet teremt a nagyváradi kaszárnyában. «Azt vélem, nekünk készítették» — válaszolja Kicsi Gergely. A nép és a «nekik készített», nekik, mert értük való vezetők testvéri összeforrottságát példázza az a ragyogó kis zsánerkép is, amelyben Kicsi Gergely és Hajdú Gyurka (akkor már Petőfi regénye) így beszélgetnek: «Rend kit strázsál itt?» — kérdi Gyurka. Gergely:, Azt akinek élete mindenkinél drágább ebben az országban! Gyurka: Az itt nem lehetséges. Gergely: Ugyan miért? Gyurka: Mert azt éppenséggel én strázsálom». A «Föltámadott a tenger» arra tanít, hogy a nép hadserege, amely a népből a népért van, legyőzhetetlen. Ezt a tanulságot is főleg a második rész fejezi ki művészien. A nép szeretete kíséri Bem katonáit, amerre csak járnak. Kedvesek, derűsek, s mélyen kifejezőek azok a képek, amelyek azt ábrázolják, hogy a székely parasztok elbújnak az osztrák katonák elől, de teli szívvel és teli elemózsiás kosarakkal várják, segítik, kísérik Bem katonáit. Csak a mai néző tudja igazán megérteni, mit is jelent a nép és a hadsereg ilyen megbonthatatlan egysége. A «Föltámadott a tenger» arra tanít, hogy a reakció által egymás ellen uszított népek legyőzhetetlenek lesznek, ha a közös forradalomban egymás testvéreivé válnak. «A szabadság olyan, mint a levegő — hirdeti Petőfinek egészen korunkig hangzó szava. — Vagy minden népé, vagy egyiké se». A film befejező jelenetei nemes pátosszal ezt a demokratikus nemzetköziséget jelképezik. II. Ezeket az eleven eszméket művészien, de nem mindig elég erőteljesen fejezi ki a film. A két fő rész színvonalban lényegesen különbözik. Az első részben is vannak nagyon szép képek, magukkal ragadó, patetikus jelenetek, de ez az első rész mégsem elég drámai. Különösen az első részre jellemző az a gyengeség, hogy a film alkotói nem tudták elég szervesen összekapcsolni a cselekmény népi, alsó vonalát a forradalom felső vonalával, vezetésével, a nép egyszerű hőseinek tetteit a forradalom vezetőinek tetteivel. Főleg az első rész hibáiból következik, de az egész filmnek gyengesége, hogy Petőfi ábrázolása nem méltó a költő és népvezér jelentőségéhez. Nem elég rokonszenves, nem elég emberi, sok a vezéri par alakjában, ugyanakkor mégsem eléggé vezér. A film forgatókönyvének nyomtatásból is ismert első változatához képest, amelyben Petőfi szerepe teljesen háttérbe szorult, igen nagy a fejlődés, azonban a költő még mindigem egyezi rangú főhőse a filmnek. Petőfi ábrázolása természetesen nem egyszerűen színészi vagy rendezési kérdés, hanem elválaszthatatlan a fő kérdéstől, a nép ábrázolásától. A nép szerepének mélyebb megértése és hőseinek mélyebb ábrázolása emette volna magasabbra Petőfit is, mint a nép igaz törekvéseinek megtestesítőjét. Igaz, hogy Petőfi a maga következetesen forradalmi nézeteivel viszonylag gyorsan elszigetelt e főtit. De forradalmi, népvezéri szerepe sokkal jelentősebb aortál, mint ahogyan a film mutatja. A film alkotói belevitték Petőfit egy kitalált helyzetbe (a költő szereplése a pamdorfi táborban és a schwechati csatában), ahol Petőfi kapcsolata a néppel igazán mélyen és cselekvően nem is mutatkozhatott meg Ugyanakkor a filmben két olyan esemény is szerepel, amelynek méltó ábrázolása erőteljesebben kiemelhette volna Petőfi nagyságát,, egyszersmind a népi hősöket kissé epizódjellegű szerepeikből a cselekmény fő alakjaivá tehette volna. Az egyik ilyen esemény március 15-e. A pesti nép forradalmának ábrázolása helyett azonban a film alkotóinak figyelme túlságosan is egy bécsi kémre terelődik, majd március 15-e külső megnyilvánulásaira. A nép szerepe az ábrázolásban teljesen passzív. Nem látjuk Petőfit, mint a március 15-i forradalmi népi tüntetés szervezőjét, irányítóját, inkább csak mint ünnepi szónokát. Ezért március 15-e ábrázolása egy nagyon szép és lelkesítő képzőművészeti alkotás, egy megelevenedett metszet, de nem igazi dráma. A másik drámai csomópont lehetne a július 11-i ülés, amelyen Kossuth megszavaztatja az országgyűléssel a kétszázezer katonát. A film alkotói egyoldalúan Kossuth lángeszű tehetségének tulajdonítják a nemzetgyűlés magatartásának gyors megváltozását, baloldalra tolódását. A tény ezzel ellentétben az, hogy a pesti nép hatalmas tüntetései kényszerítették a nemzetgyűlést forradalmi útra, a Petőfi és Vasvári által vezetett pesti utca adott hatalmas támaszt Kossuthnak. Mindezt nem ábrázolja, legfeljebb külsőségesen jelzi a film. Az egyébként remekül rendezett jelenet megmutatja ugyan a felvonuló tömeget, de nem aktív harcban, csak lármás statisztaként a nagy férfiak történelmi döntéséhez. Hajdú Gyurka elmosódott arc a tüntetők között. Petőfi karrba etett kézzel, passzívan nézi végig az ülést. S a költőt, aki szervezte és vezette az országgyűlést befolyásoló tömeget, nemcsak hogy nem látjuk, mint a pesti nép forradalmi vezetőjét, hanem ehelyett ő is azokkal osztozik, akik szerint Kossuth szavai «döntik el», hogy lesz-e új magyar haza, vagy sem. A marxista történetírás azt tanítja, hogy «a pesti nép volt az, mely mintegy öszszegyűjtötte és kisugározta az egész ország népének forradalmi energiáit és mozgalmaiban a kormányra gyakorolt nyomással latbavetette őket a haza és a szabadság érdekében... A pesti nép eldöntötte a kérdést: harcolni-e az ellenforradalommal, vagy megalkudni vele?» (Révai József.) A film alkotói a cselekmény bonyolításánál kikerülik a szeptemberi fordulatot s ezért még inkább szükséges lett volna, hogy március 15-ét és július 11-ét, elsősorban mint a Petőfiéi vezette pesti nép forradalmi tömegmozgalmának eredményét mutassák be. Ez adott volna lehetőséget arra, hogy szervesebbé tegyék a népi hősök és a forradalom vezetőinek kapcsolatát, egységesebbé a cselekményt és benne jelentősebbé Petőfi és a népi hősök szerepét. Petőfi szerepének helyes ábrázolásai azért is rendkívül fontos, mert ez még inkább segítette volna a mai nézőt abban, hogy megértse a szabadságharc vezetőinek és a népnek kapcsolatát. Mélyebben kellett volna megmutatni: Petőfivel az a népi erő maradt egyedül, amelyre nem mert következetesen támaszkodni a nemesség. Petőfi útja, amely szükségszerűen elvezet odáig, hogy Bem táborába akar menni, mert „gyalázat nélkül, csak ott érezheti magát, mintegy jelképezi a nép útját, amely csalódott a forradalom önző, liberális vezetésében, s következetesen forradalmi vezetést kíván. Ezzel szemben a filmen Petőfi magára tkadásának oka nem elég világos, inkább csak feliratokban magyarázgatják a film alkotói, s ezért nem elég világos az sem, mi vezeti a költőt Bemhez. Általában a forradalom nemesi vezetésének ellentmondásait, gyengéit kissé egyszerűsítve ábrázolja a film. Az idősebb Szárazberky alakja nagyon halvány ahhoz, hogy ezt mélyen kifejezhesse. Ez az egyszerűsítés jelentkezik olyan mozzanatokban is, mint amelyekben a film Kossuth politikájának korlátait a «rosszindulatú titkárokkal» helyettesíti, mintha azon múlott volna a dolog, hogy Kovács Lajosék, vagy Madarászék embere titkárkodik-e Kossuth mellett Egyébként a középnemesi-liberális pártnak helyes ábrázolását, s az egész film eszmei mondanivalójának érvényesülését is még inkább segítette volna a hazaáruló magyar arisztokrácia és klérus erőteljesebb rajza. III. A «Föltámadott a tenger» nagy sikerének alapja Illyés Gyula szép, elmélyült — hibái ellenére is — sok helyen megragadóan költői forgatókönyve. Illyés népszeretete, emberábrázoló készsége Bem jellemének megformálásában remekművet alkotott. Illyés úgy mintázta meg Bem apó alakját, ahogyan a zseniális népi hadvezér a magyar nép szívtérben él. A rendezés irányításának munkáját, amelyhez fogható nehéz feladat magyar filmművész előtt még nem állott, Nádasdy Kálmán kitűnően oldotta meg. A szereplők játékában, s nem egyszer a jelenetek beállításában azonban érvényesül bizonyos hamis retorika. A film szereplőinek egy része kissé játssza a történelmi hős szerepét és nem éli. Emlékeztetni kell Marxra.«Semmi sem kívánatosabb, mint hogy végre-valahára nyers rembrandti színekkel, teljes, élő mivoltukban ábrázolják azokat a férfiakat, akik a mozgalom pártjának élén állottak... Az eddigi ábrázolások ezeket a személyiségeket sohasem valóságos, mindig csak hivatalos alakjukban festik előttünk, kotumussal a lábukon és dicsfénnyel a fejük körül». Az ilyen «koturnusos» ábrázolás bizonyos maradványai jellemzik Görbe János alakítását. Görbe kitűnő színész és mostani szerepében is vannak mély, szenvedélyes, erőteljes részletek. Egészben véve azonban Petőfi alakját nem tudja eléggé emberi közelségbe hozni. Petőfi mély népi egyszerűsége helyett Görbe nem egyszer hideg, merev, vezér pózokat mutat. A film legjobb alakítása, Makláry Zoltán megragadó Bem apósa éppen azért tesz oly mély hatást a nézőre, mert Makláry közelről, mintegy a nép szemével nézi és mutatja Bemet. A forradalmi erély és határozottság Makláry nagyszerű játékában ragyogóan, az alakot rendkívül vonzóvá tevő módon egyesül a nép iránt érzett színie apai szeretet meleg vonásaival. Szirtes Ádám (Hajdú Gyurka) és Módi Szabó Gábor (Kicsi Gergely) szintén el tudta kerülni a hamis retorika veszélyét. Rokonszenves, egyszerű játékuk segített magasabbra emelni a két népi hős alakját. A kisebb szerepekben is egész sor kitűnő alakítás született, s nemcsak a nagy számban fellépő Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művészek, de többen a fiatalok közül is a feladathoz méltó munkát végeztek. A rendezés legnagyobb eredménye a hatalmas tömegek merész, látványos és mégis valószerű mozgatása, a magával ragadóan izgalmas csatajelenetek megszerkesztése. Ebből a szempontból a rendezés tetőpontja, egyszersmind a film ragyogó fináléja a befejező csatakép. Puchner óriás hada bekeríti Bem seregét. Bem Gyurkáékat küldi Gábor Áron ágyúiért. A rendezés az egymást váltó, izgalmas képekben mesterien fokozza a néző érdeklődését, amikor hol Gyurkáék küldetésének különböző állomásait, hol az egymással szembenálló, majd egymás ellen támadó két hadsereg mozdulatait vetíti a néző elé. Nádasdy érzékletessé teszi a csata minden mozzanatát, egyetlen jelenet sem válik öncélú látványossággá. A rendező úgy tájékoztatja a nézőt a harc különböző szakaszairól, váltakozó fejleményeiről, hogy ez egy pillanatig sem válik a cselekmény magyarázgató lassításává, sőt, csak még inkább fokozza mesteri kibonyolítását. A csatajelenetnek ilyen rendezése igazi együttérzést kelt a nézőben, aki szinte azonosul a film hőseivel és eszméivel. Ebben a befejező jelenetben emelkedik legmagasabbra Szabó Ferenc gyönyörű zenéje is. Aradó szimfónia ez, az idilliLágyulástól a forradalmi fortissimókig hullámzó, szenvedélyes, változatos zene. A cselekmény minden árnyalatához híven alkalmazkodik, de nem csupán egyszerűen kísér, hanem el is mélyíti a tartalmat, egyes jelenetekben egészen különös erővel sugározza a film pátoszát. Ez a forradalmi pátosz hatja át a film képeit is, Hegyi Barnabás sokszor szinte képzőművészeti alkotásként ható remekeit. A csatajelenetek, a schwechati visszavonulás, és szinte az egész második rész képei azt bizonyítják, hogy a magyar színesfilmtechnika ilyen művészi eredménnyel még egyetlen filmünkben sem jelentkezett. A «Föltámadott a tenger», filmművészetünk ragyogó alkotása, elindul hódító útjára, hogy a hősi harcok eszméinek felidézésével segítse még magasabbra szítani népünk öntudatát, alkotó hazaszeretetét. Fekete Sándor „FÖLTÁMADOTT A TENGER” Filmeposz a magyar szabadságharcról SZABAD NÉP REGGEL KAZINCBARCIKÁN Valamikor réges-régen, vagy tíz esztendővel ezelőtt — mivelhogy itt, Borsodban, akár csak a mesében, három nap az esztendő, tíz év meg már valóságos évszázad — ilyen volt a sajómenti bányászfalvakban a reggel. Jókor hajnalban, még pirkadás előtt, feltápászkodott a béres, napszámos, vagy a bányász, már a szerencsésebbje, akinek munkája volt, és útnak indult Sajószentpéter, Berente, Pereces, Ormospuszta, Barcika, Sajókazinc bányái, meg kulákportái felé. Gyalogosan ment, ami jó volt arra, hogy kiverje szeméből az álmot és rossz volt azért, mert kását kérő cipőben, korgó hassal nem esik jól a nyolc-tíz-tizenöt kilométeres reggeli séta. Sötét és elhagyott volt az országút, kilométereket gyalogolhatott valaki, amíg egy teremtett lélekkel találkozott. Nagy messziről néha felsípolt egy mozdony — gyorsvonat erre nem járt, a személyvonat sem hozott senkit, hacsak a végrehajtót nem. Isten háta mögötti, szegény kis falvak sorai volt ez. És milyen most a reggel? Fél öt-öt óra tájt valóságos népvándorlás indul a sajómenti hatalmas építkezés felé. Még Miskolcról is jön munkásvonat, sőt külön autóbusz is. A zsúfolt autóbusz vezetője, Feri bácsi kissé koros és mérhetetlenül óvatos ember, aki húszkilométeres «sebességgel» szállítja türelmetlen utasait. Igaza van, így is idejében célhoz érünk , és legalább alaposan megnézhetünk mindent. Először is tisztáznunk kell valamit. A sajómenti építkezésre ugyanolyan balgaság azt mondani, hogy «kazincbarcikai», mint mondjuk azt állítani, hogy Budapest Kispesten terül el. Kazincbarcika — Sajókazinc és Barcika bányászközségekből egyesült. A határában épülő város csak egy része az óriási építkezésnek. Az építkezés első nyomait már Sajószentpéteren látjuk: a főutcán végestesen végig széles és mély árok húzódik. Ebben vezetik majd a sziráki kutak vizét, ennek a víznek kell táplálnia az erőművet és gyárakat. Sok kilométer hosszan erős, nagy átmérőjű vascsöveket kell lefektetni. Ezeket az öntvényeket a testvéri lengyel nép gyárai készítik Ahogy autóbuszunk elhagyja Sajószentpétert, az országút jobboldalán a hosszú árok társunkká szegődik, egyre magunk mellett látjuk. De szép is ez a sajómenti táj! A Bükk hegyes vidéke itt dombokká szelídül, smaragd erdők, gazdag füves rétek, siető patakok gyönyörködtetnek szemet és szívet. És semmivel sem kevésbbé szép mindaz, amivel az ember keze és akarata gazdagította a vidéket! Jobbra, az árkon túl, a magasfeszültségű távvezeték acélóriásai sorakoznak. Büszkén, szétvetett lábakkal állnak, széttárt karjuk egymásnak adja át a kifeszült drótot. Ezen át küldi az erőmű a Fényt sokezer lámpába, mozgást, lendítő erőt a gyárak motorjaiba, a budapest—miskolci vasútvonal villanymozdonyába. A villanyoszlopok tövében tehenek legelnek. Fel sem emelik a fejüket, amikor elpöfög mellettük az iparvasút kis mozdonya, kavicsot, homokot húzva, hosszú csillesorral. • A mezőn keresztül-kasul vasúti sínek. Amott, az országút baloldalánál hatalmas úthenger dolgozik, beljebb földgyalu. Itt is új út készül. Autóbuszunk nagyokat zökken. Gödrös az országút. Mindennap javítják, mindennap felsebzi az óriási forgalom. Előttünk, mögöttünk, mellettünk rakott teherautók, dömperek, autók, autóbuszok, lovaskordék zörögnek, dübörögnek, tülkölnek, csattognak. És a vásári kavargást még bonyolultabbá teszi egy-egy szemközt jövő ponyvás teherautó, vagy szép Ikarus-autobusz. Bányászok utaznak rajta munkahelyük felé, meg Sajószentpéterre, Diósgyőrbe igyekvő munkások. A dombhajlatban hirtelen bukkan elénk az Épül nagy alkotásunk, a Borsodi Hőerőmű (Zádor István Kossuth-díjas festőművész rajza PÉNTEK, 1953 MÁJUS 1