Szabad Nép, 1953. június (11. évfolyam, 152-181. szám)

1953-06-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!V * SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ÁRA 00 FILLÉR HÉTFŐ,1953 JÚNIUS 1 . A BARÁTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS A KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG EREJE A Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok — igaz barátok. Kipróbált, nagy ba­rátság köti őket össze, amely eszméik, cél­jaik és életbevágó érdekeik közösségére épült. Ez e testvéri barátság, a nagy és kis országok egyenjogúságán, a kölcsönös megbecsülésen alapuló jó viszony jellemzi a béketábor országainak gazdasági kapcso­latait is. Ezek az országok a második vi­lágháború után gazdaságilag is tömörültek, összehangolták gazdasági terveiket, szo­rosan együttműködnek és — amint a halha­tatlan Sztálin mondotta — együttműködési he­talapja a kölcsönös segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya­. A Szovjetunió és a kapitalista rendszer­ből kiszakadt népi demokratikus országok együttműködése hozta létre a szocialista vi­lágpiacot, amely kiterjed a földkerekség több mint egynegyedére. Országai nyersanyag­­forrásokban, természeti kincsekben­­iment­hetetlenül gazdagok, gazdaságuk, nemzetközi kereskedelmük válságok nélkül, gyorsan és egészségesen fejlődik. Az imperialisták nem tudtak belenyugodni olyan régi vadászterületeik elvesztésébe, mint az egykor félgyarmati sorban sínylődő Kína vagy akár Románia, Bulgária és a mi hazánk, Magyarország. Gazdasági blokádot indítottak a Szovjetunió és a köréje csopor­tosult felszabadult országok ellen. Azt re­mélték, hogy meggyöngítik a Szovjet­uniót, a népi demokratikus országokat pedig gazdasági csődbe sodorják, ha a maguk részéről elzárják előlük a ki­vitel és a behozatal lehetőségeit. De az öntelt imperialisták alaposan csalódtak. A béketá­bor országai sokszorosára növelték termelé­süket, külkereskedelmi forgalmuk pedig pél­dátlanul fellendült. Lengyelország hatszor, Románia mintegy tizennégyszer, Magyaror­szág tizenháromszor, a Német Demokratikus Köztársaság csaknem tizennyolcszor akkora külkereskedelmi forgalmat bonyolított le 1952-ben, mint 1946-ban. Az Amerikai Egye­sült Államok 1051-ben tízszer kevesebbet ex­portált a szocialista világpiac országaiba, mint a háború előtt, de a­ Szovjetunió tavaly csupán a legmodernebb gépekből és felsze­relésekből tízszer annyit szállított a népi de­mokratikus országoknak, mint 1948-ban, öt évvel ezelőtt. Az együttműködés, a kölcsönös segítség ereje meghiúsította az imperialista blokádot. A­­ kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió támogatásával erősödnek és virágzanak a szocialista világpiac országai. A kölcsönös segítség és a népek barátsá­gának nagyszerű eszméje a szocializmus lényegéhez tartozik, elválaszthatatlan a pro­letárinternacionalizmustól, amely a­­Szovjet­uniót egész politikájában, minden tettében születésétől fogva vezérelte és vezérli ma is. Ez a proletárinternacionalizmus hatja át annak a tábornak­­országait és népeit­, amelynek példaképe, zászlóvivője, s egyben gazdasági központja is a Szovjetunió. A szocialista világpiac országai között a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok teljesen új, szocialista típusa fejlődött ki. Nyoma sincs itt az erőszaknak, az egymás megsemmisí­tésére törő konkurenciának, amely a kapi­talista világpiac országainak egymásközti viszonyára annyira jellemző. Ismeretes, hogy az amerikai acélkirályok és bányabárók, autógyárosok és gyapotültetvényesek minden­áron meg akarják akadályozni angol, fran­cia, belga és más versenytársaik üzemeinek fejlesztését, hogy ők maguk diktálhassák az árakat, uralhassák a piacot, megkaparint­hassák a legfontosabb nyersanyagokat a töb­biek elől. Eszük ágában sincs korszerű gé­pet, szabadalmakat adni ellenfeleiknek, s a nekik kiszolgáltatott elmaradott országok­nak. Nálunk viszont — s hasonlóképpen a többi népi demokratikus országban — a szovjet tudósok, mérnökök, munkások, kol­hozisták testvéri segítségével épülnek alko­tásaink. A Szovjetunió gépekkel és nyers­anyaggal látja el, mérhetetlenül gazdag ta­pasztalatai átadásával segíti iparunkat és mezőgazdaságunkat. A béketábor országainak gazdasági együtt­működése egyre szorosabbá és széleskörűb­­bé válik. A kapitalista világpiacon elképzel­hetetlenek a gazdasági kapcsolatoknak olyan előnyös formái, mint például a Szovjetunió és a népi demokratikus országok hosszúlejá­ratú gazdasági egyezményei. Ezek sok évre előre biztosítják az illető országok népgazda­sági terveinek teljesítéséhez szükséges gépe­ket és anyagokat, lehetővé teszik, hogy e tervezésnél figyelembe vegyék a testvérország népének szükségleteit és igényeit is. A népi demokratikus országok egymás közt is egyre inkább egyesítik erőiket és fejlesztik a nem­zetközi munkamegosztást, összekapcsolják elektromos távvezetékeiket, kétoldalú megál­lapodásokat kötnek — például Magyarország és Csehszlovákia az aluminiumérc, Románia és Magyarország a román földgáz feldolgo­zására. A cseh és a magyar, illetve a len­gyel és a magyar hengerművek kapacitásá­nak jobb kihasználása érdekében bizonyos tí­pusú hengerelt árukat csak az egyik ország gyárai készítenek. Így magas termelékenység­gel, alacsonyabb költséggel, jobb minőségben termelhetnek és a kész terméket közösen, tervszerűen használják fel. Mindez a terme­lőerők gyors fejlődéséhez, a termelés gyors növekedéséhez, a­ béketábor országainak to­vábbi erősödéséhez vezet. Ennek a fejlődésnek nem állják útját ér­tékesítési nehézségek. A kapitalista világ­piac értékesítési lehetőségekért és nyers­anyagforrásokért vívott harcok kegyetlen csatatere, gazdasági anarchia és kiengesztel­­hetetlen ellentétek színhelye. A kapitalista or­szágoknak súlyos gondja, hogy nem tudnak eleget exportálni, nem találnak kellő befoga­dóképességű piacra. Ezt a gondot mi nem ismerjük. A piac hiánya, mint a békés ter­melés korlátlan növelésének akadálya , a béketábor országai között egyáltalán nem jön számításba. A szocialista világpiacon teljes az egy­ség és az egyetértés. Egyik ország sem kényszerít más országokra olyan árut, amelyre annak nincs szüksége. A Szovjet­unió egész külkereskedelmével, nemcsak szállításaival, hanem vásárlásaival is segíti a népi demokratikus országokat. Az impe­rialisták a múltban arra törekedtek, hogy az elmaradott országok olcsó nyersanyag­­szállítók, élelmiszerraktárak legyenek. A ke­leteurópai országokat azzal is markukban tar­tották, hogy a nehézipar fejlődését ezekben az országokban mesterségesen akadályozták. Most gyökeresen megváltozott a helyzet. Je­lentős nehézipar, új iparágak egész sora jött létre a népi demokratikus országokban. Az egykor elmaradott agrárország, Románia, ma iparcikkeket exportál. Magyarország új típusú hajókat,­­ úszódarukat, lokomobilokat, vasúti személykocsikat, különböző gépeket, műsze­reket szállít a baráti országoknak. Lengyel­­ország kivitelében néhány év alatt hétszere­sére növekedett az ipari késztermékek aránya. A szocialista világpiacon a külkereskedelem hozzájárul az egyes országok nemzeti ipará­nak kifejlesztéséhez, s a népek közti­ barát­ság, a béketábor erősítésének fontos eszköze. A magyar népnek is nemzetközi kötelezett­sége, s ugyanakkor legbensőbb nemzeti ügye és sajátos érdeke e kapcsolatoknak az erősítése. Megteheti ezt minden magyar dol­gozó, a mérnök, a munkás, a dolgozó pa­raszt, s a legközvetlenebbül ennek az együtt­működésnek egyik legfontosabb területén, az export vonalán teheti meg. Az­ export — a népgazdaság erősítésének fontos eszköze, népgazdaságunk fejlődésének egyik kulcskérdése. Kiviteli cikkeink ellen­­értékekép elsőrendű fontosságú nyersanyago­kat és gépeket hozunk be az országba. Az export: nemzeti ügyünk. A magyar munkások joggal büszkék arra, hogy tudásuknak és kezük munkájának ered­ményét messze földön ismerik. De még sok üzemünkben nem értették meg, milyen köte­lességük és milyen nagy felelősségük van­ a magyar «rohambrigád» munkásosztagainak az export területén. Sok olyan dolgozója van a Ganz Vagongyárnak, a MÁVAG-nak, a Lőrinci Hengerműveknek, vagy a Láng Gép­gyárnak, aki nem gondol arra, hogy minden egyes külföldre szállított gép, iparcikk, hír­nökünk a világban. Róla ítélnek meg ben­nünket a testvéri szabad országokban, de a kapitalista országokban is azt nézik: milyen hát az a magyar gép, amelyet az új ,Magyar­­ország felszabadult dolgozói készítettek? Ezenfelül, ha rossz a minőségük , nem ve­szik át tőlünk az exportcikkeket. Ha­ elkésünk a szállítással, kárt okozunk — ezt meg kell téríteni — tehát magunknak okozunk ko­moly kárt. Sokszorosan fontos nemzeti érdek, hazafias kötelesség, hogy megszüntessük az elmaradást az exporttervek teljesítésében, megjavítsuk a kooperációt az exportra terme­lő üzemek segítésére, kiküszöböljük a selejt­­gyártást és pontosan, kiváló minőségben tel­jesítsük exportkötelezettségeinket. Így lesz a baráti országok közötti külkereskedelem a népek közti béke és barátság igazi építője, az együttműködés és segítség erősítője. Erősítsük és fejlesszük a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri együtt­működését és kölcsönös segítségét, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra , az élet min­den területén. Minél jobb és szorosabb ez az együttműködés, annál gyorsabban és biz­tosabban haladunk előre a béke és a szocia­lizmus útján. Megalakult a Társadalom- és Természet­tudományi Ismeretterjesztő Társulat hajdú-biharm­egyei szervezete Debrecenben, a Déri­­Múzeumban vasárnap délelőtt tartották a Társadalom- és Természet­­tudományi Ismeretterjesztő Társulat első me­gyei szervezetének, a hajdú­-biharmegyei szer­vezetnek alakuló közgyűlését. Az alakuló köz­gyűlésen hajdú-bihar megyei egyetemi taná­rok, kutatók, tudósok, mérnökök, nevelők, a tudomány és kultúra élenjáró munkásai vet­tek részt. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében megjelent Rusznyák István Kossuth-díjas akadémikus, az Akadémia el­nöke. A Magyar Tudományos Akadémia vendé­geként hazánkban tartózkodó külföldi tudósok közül részt vett a közgyűlésen A. V. Palladia, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke, M. M. Dubinyin kétszeres Sztálin-díjas szov­jet akadémikus és Frantisek Hora, a csehszlo­vák Egészségügyi Tudományos Tanács veze­tője. Az alakuló közgyűlésen Sód Rezső Kossuth­­díjas akadémikus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora tartott refe­rátumot. A megalakuló megyei szervezet előtt álló feladatokat vázolva elmondotta: egyik legfontosabb feladat, hogy az értelmiség szé­les rétegei részt vegyenek az új társulat mun­kájában. Ahhoz, hogy a társulat az előtte álló nagy és szép feladatokat­ megoldhassa, szé­les, értelmiségi tömegekre támaszkodó tömeg­­szervezetté kell válnia. Nagy tapsvihar köszöntötte a szónoki emel­vényre lépő ,4. V. Palladia akadémikust, aki a szovjet tudomány képviselőinek üdvözletét tolmácsolta. Elmondotta: élete igen boldog napjainak tekinti azokat, amikor különböző szovjet vá­rosokban, falvakban előadásokat tartott szé­les néptömegek, munkások, parasztok előtt. — Alert lehet-e igazi tudós számára őszin­tébb öröm — mondattal — mint az, hogy ismeretterjesztő munkájával is segíti a nép kulturális felemelkedését. A. V. Palladin végül rámutatott arra, hogy a társulat tagjainak munkája csak akkor vál­hat eredményessé, ha azt a marxizmus-feni­­nizmus tanításának szellemében végzik. Befe­jezésül jó munkát kívánt: «Legyen ez a tár­sulat a kulturális forradalom hatalmas 'moz­gatóereje]. Ezután tudósok, írók, mérnökök, a­ kultúra hajdú-bihar megyei munkásai üdvözölték be­szédeikben a társulatot és tettek ígéretet te­vékeny munkára. Felszólalt a közgyűlésen Tollas Sándorné, a Debrecen—Rákosi-telepi Petőfi tszcs tagja, aki a dolgozó parasztság üdvözletét tolmácsolta. Lelkes taps közben választották meg a társulat hajdú-bihar megyei szervezetének 15 tagú elnökségét. A megválasztottak nevében Imre Lajos, a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem professzora, a kémiai tudo­mányok kandidátusa mondott beszédet, ígér­ve: munkájukkal azon lesznek, hogy a megye dolgozóinak kulturális színvonalát még ma­gasabbra emeljék. A mezőgazdaság dolgozóinak versenye Traktorosaink ügyeljenek jobban munkájuk minőségére Verseny a hatvani Dózsa termelőszövetkezetben A hatvani Dózsa tsz növénytermelőbrigád­jai elhatározták, hogy jelentősen túlszárnyal­ják a tsz tervében szereplő termésátlagokat. Így 12,6 mázsa helyett 16 mázsa morzsolt kukoricát, 120 mázsa cukorrépa helyett 150 mázsát, hat és fél mázsa napraforgó helyett nyolc mázsát akarnak termelni holdanként. A termelőszövetkezet vezetősége helyes mun­kaszervezéssel támogatja e szép célok meg­valósulását. Jegyzőkönyv szerint átadták a brigádoknak a területet és a felszerelést, és a kapások területét egyénekre felosztották. A nagy termésért vívott harc fő lendítője a munkaverseny. A csoport vezetősége tudja ezt és ezért megteremtette a verseny nyil­vánosságát. Ha valaki belép a termelőszö­vetkezet udvarába, mindjárt szemébe tűnik a versenytábla, amelyen mindennap a leg­frissebb­ teljesítmények láthatók. A verseny­­tábla tanúsága szerint a tavaszi munkák kezdetén Pesti György brigádja, az Előre­­brigád vezetett. Később a növényápolásban Zsiga Józsefné Zója­ brigádja tört az élre. A termelőszövetkezet asszonyai, leányai meg­mutatták, nem maradnak el a munkában a férfiak mögött. Zsiga Józsefné brigádja már jórészt elvégezte a kukorica kézi kapálását is és elsőnek fejezte be a cukorrépakapálást, valamint a napraforgó és a burgonya kapá­lását is. A brigádot olyan kiváló dolgozók segítették a verseny első helyéhez, mint Paraszt Istvánná, aki 54 éves kora ellenére is példásan dolgozott. Ha a számára kije­lölt területen elvégzi a munkát, segít r­ásutt is, így átlagos napi teljesítménye mindig 120 százalék felett van. A brigád férfitagjai is jól dolgoznak. A termelőszövetkezet összes női dolgozói vállalták, hogy legalább kétszáz munkaegy­séget teljesítenek. A két brigád vetélkedése kiváló eredményeket hozott: a burgonyát má­sodszor kapálják, a cukorrépát, a napraforgó, a szőlő, a borsó kapálását kétszer is elvé­gezték. 80 holdas rozstáblájukon végrehaj­tották a pótbeporzást. Rozsból is a tervezett­nél jóval nagyobb termést akarnak elérni: 10 mázsa helyett 14 mázsás átlagot. A hatvani Dózsa termelőszövetkezet vezetőinek jó szer­vezőmunkája, a brigádok közötti lelkes ver­seny, a tagok szorgalma, az asszonyok lel­kes részvétele a munkában — biztosíték arra, hogy valóban mindenütt elérik a célt: ma­gasan túlszárnyalják a tervbevett termésátla­gokat. Sok gépállomásunk még mindig rendkívül lassan halad a Szépi növényápolásban. A gé­pek jelentős része kihasználatlanul hever Jellemző a súlyos elmaradásra, hogy a ko­­márom megyei gépállomások 29-ig mindössze 109 hold gépi kapálását végezték el! A köm­­lödi, a rédei és a tarjáni gépállomás még hozzá sem fogott a munkához. Zala megyében is hasonló a helyzet: mind­össze 216 holdon végeztek a gépállomások növényápolást. Hogy mennyire indokolatlan az elmaradás, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Simon László, a Menyei gép­állomás traktorosa a 216 holdnak több mint a felét, 118 holdat egymaga m­űvelt meg. Békés megyében kezd kibontakozni a leg­jobb gépállomások növényápo­lási versenye. Az utóbbi napokban a békéscsabai gépállo­más megelőzte az eddig vezető orosházi gépállomást. Békéscsaba összteljesítménye eddig 704, Orosházáé 600 hold gépi kapálás. Ebből az is kitűnik azonban, hogy a legjobb gépállomások teljesítménye is elég alacsony. A megyében három gépállomás csúfosan el­maradt. A körösladányi gépállomás mind­össze 42, a dobozi 26, a gyomai pedig 10 holdat kapált meg. Több helyről érkezett jelentés arról, hogy a gépállomások nem fordítanak kellő gon­A legtöbb állami gazdaságban nem halad kellő­­ütemben a cukorrépa, a takarmány­­répa, a burgonya és a kukorica kapálása. Ilyen gazdaság a többi között a léhi, a tö­vis­kési, a hajdúnánási és a pusztaszikszói. Az elmaradás fő oka a helytelen munka­­szervezés és a gépi növényápolás elhanya­golása. A légi állami gazdaságban — bár ezt a minisztertanács határozata és a mi­niszter utasítása is előírja — a vezetők nem osztották fel egyéni művelésre a kapás­­növények területét. A növényápoláshoz szük­séges gépek is rendelkezésre állnak, de nem használják őket. A gazdaságban csaknem 240 dolgozó van, de a cukorrépát és a ta­karmányrépát felveri a gyom. A töviskési állami gazdaságban még brigádokra sem bontották fel a tervet. A munka teljesen tervszerűtlenül megy. Most, amikor a földe­ken a legnagyobb szükség van a munkás­kézre, a növénytermelő brigád dolgozói az igazgató utasítására más munkát végeznek. A hajdúnánási állami gazdaságban sincs egyénekre felosztva a terület és így nincs egyéni felelősség sem. A vezetők az ellen­őrzést is elhanyagolják. A pusztaszikszói és a cifrakerti állami gazdaságban nem hasz­nálják a traktorokat, a kapásnövények földje pedig gyomos. A vezetők hanyagsága miatt nem osztották fel egyénekre a kapásnövé­dőt a növényápolás minőségére. Somogy megyében, a mágócsi Szabadság termelőszö­vetkezet földjén a tahi gépállomás traktoro­sai a kultivátorokkal sok kukoricát kivágtak. A gépállomás azzal próbálja mentegetni a hibát, hogy «a rossz vetés a baj oka». Ez a kifogás azonban sántít. Ilyen esetben a gépállomásnak ugyanis kultivátor helyett összekapcsolt lókapákkal kell megművelni a kukoricaföldet. Ez lehetővé teszi, hogy a rossz vetés ellenére is hibátlan munkát vé­gezzenek. Természetesen nem a rossz minőségű mun­ka jellemzi a gépi növényápolást. Igen sok helyen, így például a csurgói Új Élet terme­lőszövetkezetben a szövetkezet vezetői elis­merően nyilatkoztak a traktorosok jó mun­kájáról. Gépállomásaink — amellett, hogy minden erővel gyorsítják a gépi növényápolás üte­mét, munkába állítanak minden gépet — féltő gonddal vigyázzanak a munka minő­ségére. A munka célja nem a magas száza­lék hajhászása, hanem a nagy termés. Ezt kívánja az állam, a gépállomás érdeke, a termelőszövetkezet érdeke, s a traktorosok érdeke is, akik munkaegység arányában maguk is részesednek a termésből. nyeri területét a vercelpusztai, sárospataki, ongai, hevesi, klementinai, besenyőtelki, lő­rinci, bikali, szilágy­pusztai, a csányi állami gazdaságban sem. Ezeken a helyeken is las­san halad a munka. Nem véletlen, hogy az igazgatóságok kö­zül a keletdunántúli és az északdunántúli igazgatóság érte el a növényápolásban a leg­jobb eredményt. E két igazgatóság gazda­ságainak többsége helyesen szervezte meg a munkát: a kapásnövények területét egyé­nekre osztották fel. Az északmagyarországi gyümölcstermelő és az északmagyarországi igazgatósághoz tartozó gazdaságok ezt nem tették meg, s ezért csúfosan elmaradtak a növényápolással. Súlyos felelősség terheli ezért a gazdaságok vezetőit. Nem kisebb a felelőssége azonban az igaz­gatóságok vezetőinek sem. Az igazgatósá­goktól hetenként járnak ellenőrizni a gazda­ságokat, de amint a példa mutatja, kevés segítséget adnak a helyes munkaszervezés ki­alakításához. Az olyan ellenőrzésre, amely csak megállapítja a hibákat, de nem vál­toztat rajtuk, semmi szükség nincs. Állami gazdaságaink sürgősen javítsák meg munkájukat. A helyes munkaszervezés­sel és a gépek teljes kihasználásával gyor­sítsák­ meg a növényápolást. Holdanként 200 mázsa cukorrépáért! Május 29-én a meggyespusztai állami gazdaságban a cukorrépatermelők tapaszta­latcsere-értekezletet tartottak. Több állami gazdaság dolgozói vitatták meg a május 13-án, a sopronhorpácsi kísérleti gazda­ságban a 200 mázsás holdankénti cukor-­ répatermésért indított mozgalom feltételeit. A tapasztalatcsere-értekezleten részvevő gazdaságok: a­­ körmendi, az uraiújfalusi,­ a balatonnagybereki, a meggyespusztai ál­lami gazdaság képviselői, valamint a sop­­ronhorpácsi kutatóintézet képviselői elhatá­rozták, hogy gazdaságaik összefüggő cu­korrépatermő területén 200 mázsás hol­dankénti termést érnek el. Az öntözött te­rületeken a termésátlagokat 300—500 má­zsára emelik. A vállalásban felsorolják azokat az agro­technikai módszereket is, amelyekkel a nagy termést el akarják érni. Legalább négyszeri kézikapálást nőm, s emellett megszakítás nélkül já­ratják a kapálógépeket. Háromszori tejtrágyázást végeznek. A sztahanovista parcellákon (ahol 200 má­zsánál is nagyobb, egyes helyeken 350 má­zsás termést akarnak elérni) trágyalével és baromfitrágyával is fejtrágyáznak. Meg­szervezik a rovar- és gombaikártevők elleni védekezést és más,­­termésfokozó módszere­ket is alkalmaznak. A ma­gas cukorrépatermésért folytatott harc országunk ellátása, mezőgazdasági ter­melésünk fejlesztése szempontjából hatalmas jelentőségű. A fontos mozgalom úttörői csat­lakozásra szólítják, fel az állami gazdaságok dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, tó­gazdaságok­­vezetőit és szakembereit, minél többen indultanak harcba a 200 mázsás hol­dankénti cukorrépatermésért. BÉKEHARCOS ASSZONYOK A nagykörkedi József Attila tszes dolgozói a választási békeversenyben becsülettel tél­iesítették vállalásukat. Már május 16-án be­fejezték a cukorrépa egyelését, 40 hold ku­korica és­ 18 hold burgonya kapálását. Most, a Béke-Világtanács magyarországi ülésének közeledtére új lendületet vett a­ békeverseny. A munkában, a nemes versen­gésben élenjár a nők munkacsapata. Vezető­jük, Demetrovics Józsefné, személyes példá­jával lelkesíti jobb munkára társait. Demet­­rovicsné a növényápolás rövid ideje alatt már 90 munkaegységet szerzett. A munka­csapatban több kiváló békeharcos asszony dolgozik. Polovics Józsefné és versenytársa, Vámos Józsefné 60—60 munkaegységet tel­jesített. Horváth Józsefné 64, versenytársa, Horváth Jenőné 40 munkaegységet teljesített. Sok atlanti fitt eset a stiff ha a fíntartutittk ti nörm­ffápolással MIÉRT VESZÍTETTE EL ELSŐ HELYÉT A FONYÓDI JÁRÁS A MEGYEI VERSENYBEN? Somogy megyében a növenyapoias verse­nyében hosszú ideje a fonyódi járás volt az első. Most azonban a marcali járás tört az élre. A fonyódi járás az utóbbi időben visz­­szaesett a­ munkálván. Ennek elsősorban az az oka, hogy a­ járási tanács mezőgazdasági, osztálya elbizakodottan, s emiatt nem egy­szer hanyagul dolgozik. Elnézik például, hogy a buzsáki Munka Harcosa tszcs-ben nem osztották fel egyénekre a karpásnövények te­rületét, s emiatt a nők jelentős része nem dolgozik. A rossz munkaszervezés, s a nyo­mában járó laza munkafegyelem miatt a ku­koricát még nem kapálták meg, a­ répa­­egye­lését alighogy elkezdték, s még a napraforgó t­apcuacia­ is Ildii­a van. Ididel WUdlS I gazdasági osztálya nem segíti elég hatéko­nyan a községeket. Ezt mutatja, hogy Balaton­­keresztúron 294 hold kukoricából 29-ig csak 62 holdat, Balatonújlakon 236 hold területből csak 67-et kapáltak meg. A fonyódi járási ta­nácsnak különös gondot kell fordítania az el­maradó községekre, amelyek késlekedésükkel az egész járás eredményét lerontják. A helyi viszonyokhoz, az eltérő eredményekhez alkal­mazkodó vezetés most, a növényápolásért fo­lyó harc idején minden járási tanács si­keres munkájának egyik legfontosabb fel­é- Dra­vaszen­tes a Béke-Világtanács ülésére készül A drávaszentesi Búza­kalász tsz-ben a bri­gádok versenyeznek, hogy melyik kezdi előbb a munkát. Eddig minden feladatot határidő előtt oldottak meg, de lelkes versengésük most, a Béke­ Világtanács közelgő ülésszaka előtt még nagyobb lendületet vett. Ígéretet tettek, hogy június 15 előtt másodszor­ is megkapálják a kukoricát, cukorrépát, napra­forgót, a­ burgonyát pedig május 31-ig má­sodszor is fel­töltögetik. A tsz békebizottsági tagjai voltak az elsők, akik nemes vetélke­désre szántották fel a tagságot. A nők közül elsőnek Somogyi Istvánná kötött békevédelmi szerződést. Somogyinénak eddig 110 munka­egysége van. A' férfiak köz­ül "pedig Halász Imre, aki eddig már közel 300 munkaegység­gel büszkélkedhet. CIPŐGYÁRAINK VERSENYE A MINŐSÉG JAVÍTÁSÁÉRT A könnyűipari minisztérium jelenti: A cipőiparban a­ felszabadulási héten és a békeversenyben komoly eredményeket ért el a dolgozók vetélkedése. Több vállalatnál óránként ellenőrizték a minőség alakulását. A vállalatok versenyben álltak egymással, hol készítenek jobb minőségű árut. A minisz­térium és a szakszervezet elhatározta, hogy a verseny győztesét vándorserleggel jutal­mazza. A Tisza Cipőgyár dolgozói év elejétől kezdve állandóan, egyenletesen javították az áruk minőségét. A dolgozók között élénk versengés bontako­zott ki. Gál József 216 százalékos teljesít­ményt ért el, s 99,6 százalékban elsőosztályú árut készített. Gulyás János 186 százalékra teljesítette normáját, s 99,3 százalékban ter­melt kiváló minőségű árut. A gyár dolgozói a békeversenyben 2,8 százalékkal teljesítették túl a minőség tervét, s így elnyerték az első ■helyet és a vándorserleget.. A Szombathelyi Cipőgyár dolgozói néhány hónappal ezelőtt még sok bírálatot kaptak, mert rossz minőségű árut készítettek. Az utób­bi időben azonban jól harcoltak: 1.8 százalék­kal teljesítették túl a minőség tervét. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói a versenyben a harmadik helyre kerültek. Nagy hiba, hogy az élenjárók között nem találjuk a Duna Cipőgyár és a Divat Cipő­gyár dolgozóinak eredményeit. A két fontos gyár kollektívájának több gondot kell fordí­tania gyártmányaik minőségére, s az ex­portterv teljesítésére. minisztérium A bánya- és energiaügyi jelenti: A bányagépgyártó vállalatok között lel­kes verseny folyik a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért. A versenyben a Kiskunfélegyházi Bányászna Berendezések Gyára dolgozói kerültek az élre. Az első negyedévben végzett jó munkájukért elnyer­ték az élőüzem címet. Termelési tervüket a január 1 -től április 30-ig terjedő időszak­ban 138 százalékra teljesítették. A budapesti Duc­ás Bányagépgyár dol­Az építőanyagipari minisztérium jelenti: Az első negyedévben elért kimagasló tel­jesítmények után a betonelemgyártó ipar­ban csökkent a verseny lendülete. Több vál­lalat nem teljesítette tervét, s­ emiatt az egész iparág elmaradt. A legjobb üzemek, most fokozzá­k a harcot a második negyed­évi terv határidő előtti teljesítéséért. A versenyben szorosan egymás mellett ha­lad a Miskolci Cementáruipari Vállalat és az Építőlemezgyár. Mind a ketten az első hely elnyeréséért harcolnak. A Miskolci Cementáruipari Vállalat dol­gozói a második negyedévi terv felada­tait május 20-ig 108 százalékra teljesí­tették. (Igazgató: Gável József, párttitkár: Buda­­házi János.) Az Építőlemezgyár dolgozói ugyancsak 108 százalékos eredményt értek el. . A Szentendrei Cementáruipari Vállalat dol­gozói 105,8 százalékos teljesítményükkel a harmadik helyre szorultak. gozói a versenyben a második helyet sze­rezték meg, míg a Tatabányai Bányagép­gyár dolgozói a harmadik helyen állnak. Olyan fontos bányagépgyártó­­vállalatok azonban, mint a Zagyvapálfalvi Bányagép­gyártó Vállalat, és a Dorogi Bányagépgyár­­tó és Javító Vállalat nem kerültek az élen­járók közé. Ezekben a gyárakban most még nagyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy lelkes versennyel, 3 félévi terv határidő előtti teljesítésével felzárkózzanak a legjobbak mögé. Zárkózzanak fel most az élenjárókhoz azok a vállalatok, amelyek az első és második dekádban nem teljesítették tervüket­ így:a Betonelőgyártó Vállalat, a Győri­­ Cement­áruipari Vállalat és a Bánhidai Könnyű­­­betongyár. Súlyos hiba, hogy az Épületelem­­gyár, amely a betonelemgyártó ipar egyik legnagyobb üzeme, s amelynek dolgozói a felszabadulási héten kimagasló eredménye­ket értek el, most még a tervét sem telje­síti. Élénkebb és sikeresebb a verseny a kő- és kavicsbányák között. A második negyedévben a Nemesgulácsi Kőbánya Vállalat dolgozói szerezték meg a vezetést. A bánya dolgozói második negyedévi tervük feladatait május 20-ig 137 százalékra telje­sítették. Második a Délegyházi Kavicstermelő Vállalat 128.3 százalékos eredménnyel, míg a Szarvaskői Kőbánya Vállalat dolgozói 127.2 százalékos teljesítményükkel a harma­dik helyen állnak. A Budapesti Gáz- és Kokszművek dolgozói 1606­6 tonna kohókokszot termeltek terven felül A vegyipari minisztérium jelenti: A minisztertanács és a SZOT vándor­zászlajáért folyó versenyben a szénfeldol­gozóipari vállalatok közül a január 1-től április 30-ig teljesített eredmények alapján a Budapesti Gáz- és Kokszművek dolgozói szerezték meg az elsőséget. Az első ne­gyedévben végzett jó munkájukért a vál­lalat dolgozói elnyerték az élüzem címet, s ez a választási békeversenyben­­még na­gyobb sikerek elérésére ösztönözte őket. Az év első négy hónapjában 104,6 százalékra teljesítették előirányzatukat. Május 17 tisz­teletére megfogadták: terven felül 500 tonna kohókokszot termelnek. Vállalásuk ugyan kissé «óvatos» volt, de azután a lelkes ver­senyben­ mindenki erejéhez mérten helytállt; békeműszakot tartottak, s terven felül 1606,6 tonna kohókokszot termeltek. A szerves vegyipari vállalatok között a minisztertanács és a SZOT vándorzászla­jáért folyó versenyben az év első négy hó­napjában elért eredmények alapján a Co­­lorchemia Festékgyár dolgozói vezetnek. Teljes termelési tervüket 120,5 százalékra teljesítették. A verseny második helyezettje a Textil­­festék és Vegyitermék Vállalat, amelynek dolgozói 104.2 százalékra teljesítették a ter­vet, és 17.7 százalékkal csökkentették az ön­költséget. A Magyar Viscosa Gyár dolgozói 102.6 százalékos eredményt értek el, s az önköltséget 0.9 százalékkal csökkentették. ♦ • ♦ ELŐRE, A FÉLÉVI TERV SIKERÉÉRT! A minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért A bányagépgyárak versenye 1 ! Irndü­letet » betonelemgyártó üzemek versenyének! A MAI SZÁMBAN Az SZKP munkájának tapasztalataiból: Lukács György: A tudomány és a béke Mentsük meg a Rosenberg-házaspár életét! A kommunista a párt aktív harcosa (3 oldal) (2. oldal) , ,,,. , A béke kiváló harcosai — Jorge Amado A sztálinvárosi nagykohó épitkezésének­­ tapasztalatai (2. oldal) (4. oldal) (4. oldal) Nemzetközi szemle (4. oldal) A vasárnap sportja (4. oldal) Állattenyésztési szakemberek felajánlásai a Béke-Világtanács ülésére Egyre több mezőgazdasági szakemberünk kapcsolódik be a termelési versenybe, egyre többen támogatják hozzáértésükkel, tanácsaik­kal, a munka jó megszervezésével, új mód­szerek bevezetésével a dolgozók versengését. A Béke­ Világtanács ülésének tiszteletére több állattenyésztő szakemberünk tett ígéretet a­rra, hogy jobb munkával harcol az állatte­nyésztés magasabb hozamáért. Hódos János, Kisújszállás szövetkezeti vá­ros főállattenyésztője, vállalása szerint kü­lönösen a takarmányalap fejlesztésére és a rendelkezésre álló takarmány gazdaságos, ha­tékony felhasználására törekszik. A többi között vállalta, hogy megszervezi a szakaszos legelők pihentető szakaszainak 35—40 kiló pétisóval való fejtrágyázását, fogasolását és hengerelését. Az öntözőcsatornák, a rizs­földek, állóvizek közelében lévő legelőket meg­öntözik, s a kopár részeket fűmagve­téssel javítják. Figyelemreméltó és fontos ré­sze a­ vállalásnak: a falombot, amelyet tavaly ősszel először kezdtek sok helyen silózásra felhasználni, részben már most besilózzák, mégpedig minden lekaszálható fűvel és a ren­delkezésre álló füvekkel és pelyva­félékkel együtt. A falomb silózását egész nyáron át folytatják. A szálastakarmány betakarítására nagy gondot fordítanak és kizárólag szecs­kázva­ és keverve szarvasmarhák és lovak etetésére fordítják. A vállalás egész sor élenjáró állattenyész­tési módszer (így például az utópároztatás v­itatásos borjú­ nevelés, háromszori fejés és tőgymasszázs) bevezetését is tartalmazza­. Mohar László, a szekszárdi járási tanács főál­lattenyésztője a Béke­ Világtanács buda­pesti ülése alkalmából elhatározta: még jobb munkával segíti a járás állattenyésztőit új sikerek kivívására. Különös gondot fordít a szakaszos legeltetés alkalmazására, a szé­­n a beta­ka­rít­ás korszerű módszerekkel való el­végzésére, a takarmányelőkészítés élenjáró módszerei, így például az élesztősítés, a ma­­látásítás, a szalmafeltárás elterjesztésére. A versenyfelhívásban részletesen meghatározza, milyen eredmények eléréséhez segíti a ter­melőszövetkezetet, így a többi közt általá­nossá teszik a kocsik évenkénti kétszeri fiaz­­tatását. Mindenütt meghonosítják az alap­vető állategészségügyi rendszabályokat. Mo­hai László vállalja azt is, hogy rendszeres szakmai segítséggel és oktatással több állat­tenyésztőt a szakma mesterévé nevel.

Next