Szabad Nép, 1953. augusztus (11. évfolyam, 213-243. szám)
1953-08-01 / 213. szám
A füzesgyarmatiVörös Csillag tsz tagjai harcbakeltek: Megvédjük szövetkezetünket!“ A füzesgyarmati Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága még soha nem készült oly nagy reménységgel a betakarításra, mint az idén. Minden ok megvolt a jóreménységre. A szövetkezet, melynek területe 1949 óta hatezer holdra nőtt, búzából például 10—12 mázsás átlagtermést várt, s a kapások állapotából ítélve joggal bízik benne, hogy az idén messze túlszárnyalja a parasztgazdaságok termésátlagait. A jó terméskilátások kettőzött iparkodásra serkentették , a szövetkezet szorgalmas, becsületes tagjait. Kivált azokat, akik már kéthárom éve küzdenek szövetkezetük felvirágoztatásáért, s akik jól látták, hogy az idei termés bőségesen megjutalmazza őket odaadó munkájukért. A növényápolás heteiben, s az aratás kezdetén ezek a szövetkezetükhöz hű, dolgos tagok álltak a kibontakozó munkaverseny élére, hajnalonként ők kezdték elsőnek a munkát, sötétedéskor ők fejezték be utolsónak. Szívósságukkal, lelkesedésükkel sikerült is elérniök, hogy a tagság zöme keményen dolgozzék. A munka mégsem haladt úgy, amint kellett volna. A szövetkezet földjein máig is van olyan kukoricatábla, melyet csak egyszer kapáltak meg, sőt, kapálatlan kukorica is akad. S mindjárt az aratás elején kiderült, hogy a közös munkában rendszeresen részvevő tagok ereje nem elégséges a gyors betakarításhoz. Ahhoz az egész tagság és valamennyi családtag kitartó, fegyelmezett munkájára volna szükség. De éppen itt volt a hiba. A tagok többsége dolgozott, ez igaz, de nem dolgozott mindenki, kivétel nélkül. Mintha egyes tagoknak nm is lett volna érdekük a gyors, veszteségmentes aratás ,és cséplés, a közös jövedelem gyarapítása és megoltalmazása! Nem egy tag elmaradozott a munkából, sőt néhányat a jólét küszöbén, úgyszólván a teli zsákok szájánál arról kezdtek sopánkodni, hogy tán nem is érdemes tömlék magukat, úgysem jut semmi a munkaegységekre, legjobb volna feloszlatni a szövetkezetet. A tagság zöme egyszercsak azt vette észre, hogy két tűz közé került, kát fronton kell harcolnia, s éppen a legszorosabb munkaidőben: egyrészt a kaszabz érett termés betakarításáért, másrészt a szövetkezet egységének megvédelmezéséért, a nopánkodókkal, a bomlasztókkal szemben. Volt oka a bajnak, több is. A hiba már őszszel kezdődött, amikor néhány olyan dolgozó parasztot is beerőltettek a szövetkezetbe, aki még nem volt szilárdan meggyőződve a közös gazdálkodás helyességéről. Ezek aztán immel-ámmal dolgoztak, ha ugyan dolgoztak de volt köztük, aki semmit sem csinált. A lába azzal folytatódott, hogy a tsz pártszervezete elhanyagolta a dolgozók közötti rendszeres politikai felvilágosító munkát, így aztán az ingadozók nemhogy helyrezökkentek volna, de még jobban elszontyolodtak, s más tagok lelkében is elhintették a bizonytalanság konkoly magvait. Súlyosbította a hibát, hogy az igazgatóság korántsem tanúsított kellő erélyt a munkaszervezet és a fegyelem megszilárdításában. Amint az lenni szokott, az elkövetett hibák következményei akkor jelentkeztek legélesebben, amikor a tagság nagy feladat, nagy erőpróba elé került, vagyis, amikor minden rendelkezésre álló erő latbavetésével el kellett végeznie a betakarítást. _ — Forró napokra ébredtünk — emlékezik vissza Dürgő János, a szövetkezet egyik legdolgosabb tagja, aki feleségével együtt már több mint 450 munkaegységet teljesített. _ — Az ingadozókkal, elégedetlenekkel folyó vitában sokszor már kifogytunk a szóból. Nem tudtam mást tenni, keményebben megfogtam a dolog végét: ha már a nehezebb években kitartottunk, nem engedjük, hogy elpocsékolják négyesztendei munkánk eredményét. Dehát hiába erőlködtem, a tétlenek nem akartak hajlani az okos szóra, jó példára. A leginkább ísérők azt számolgatták, mi jut nekik a közös vagyonból, közös jószágállományból — ahelyett,a hogy arattak volna. E forró napokban a járási pártbizott. «l küldte egyik munkatársát, Deák elvtársat a Füzesgyarmatra", hogy tüzetesen nézzen körül a szövetkezetben és adjon segítséget a felmerült gondok-bajok leküzdéséhez. Deák elvtárs két napon át beszélgetett a kommunistákkal, pártonkívüliekkel. E beszélgetések után világosan látta, hogy a termés, a várható jövedelem tekintetében semmi ok sincs a kedvetlenségre. Sőt, a jövedelem — amennyiben veszteség nélkül betakarítják a termést — a becsületes tagok várakozását is felülmúlja. Csupán a 10 százalékos beadási kedvezmény 6,5 vagon gabonával, 25 mázsányi sertéssel, 16 mázsányi szarvasmarhával gyarapítja a tagok közt széjjelosztható jövedelmet. Kovák Kálmán például, aki ötödmagával dolgozik, tavaly a rossz esztendőben 11 mázsa gabonarészesedést kopott, az idén ellenben — hiszen a családnak már eddig ezer munkaegysége van — 50 mázsa búzát és legalább 30 mázsa takarmánygabonát top. Mi tehát a hiba? Az, hogy a sopánkodással szemben nem vetették harcba a bő termés, a nagy jövedelem kitűnő fegyverét, a tétova találgatásokkal szemben a való igazságot, a lógósokkal szemben a napopást nem tűrő fegyelmet. A járási pártbizottság munkatársa július 18-án összehívta a kommunistákat és a legjobb párto kívüli tsz-tagotot. Ez a rövid és viharos esti megbeszélés volt az első lépés a szövetkezetben lábrakapott bizonytalanság megszüntetésére. A Vörös Csillag legjobb tagjai élesen leleplezték a lógósok egyik hangadóját, Földi Mihályt, aki magatartásával, szövetkezetellenes kijelentéseivel zavarta a betakarítás munkáját, bomlasztotta a szövetkezet egységét, s hátráltatta a tagságot abban, hogy mielőbb leszüretelje megérdemelt munkájának gyümölcsét. A felszólalók elmondották, hogy ők senkitől, semmiképpen nem hagyják veszélyeztetni a tagság közös érdekeit, ezután még keményebben dolgoznak, s helyrehozzák az elkövetett hibát. Vagyis türelmes felvilágosító munkával eloszlatják a becsületes szövetkezeti parasztok kételyeit, a lógósokat, sopánkodókat pedig sorra-rendre leleplezik. A szövetkezet legjobb tagjai végül elhatározták, hogy előkészítik a rendkívüli közgyűlést, s ezen az egész tagság jelenlétében és részvételével megvitatják a szövetkezet előtt álló feladatokat. • ★ Egyik este a szövetkezet székháza előtt gyülekezett a tagság. Beszélgető, vitázó csoportok alakultak. Már ebből is látni lehetett, hogy az aktívaértekezlet részvevői dologhoz láttak. Mind többen beszéltek arról, hogy nemsokára megszűnik a kenyérgond, beköszönt a jólét, hiszen jó a termés, s a kormány fokozottan segíti a termelői szövetkezeteket. Akadtak, akik más nézeten voltak, de ezek a gyűlésre tartogatták a mentsókájukat. A gyűlés kezdetére csaknem hétszázan jöttek össze, s a tagság figyelmesen, éledő kedvvel hallgatta az elnök beszámolóját. Az elnök ismertette Rákosi elvtárs beszédét, a kormány új intézkedéseit, s többek között elmondotta, hogy a 10 százalékos beadási kedvezmény mintegy 180.000 forintot jelent a szövetkezetnek. A kormány azonban —hangsúlyozta — hasztalan segíti azt a szövetkezetét, amelyik nem bír megállni a lábán, hanyagolja a munkát, pocsékolja a bő termést. A tagság jólétét elsősorban a közös munka, a közös erőfeszítések teremtik meg, most az a fő dolog, hogy minden épkézláb tag arasson. Aki nem érzi jól magát a szövetkezetben, az majd az őszi takarulás után kiléphet, de addig senkinek sem engedik meg, hogy osztozkodással, sopánkodással, dologkerüléssel veszélyeztesse az eddigi munka eredményét. A tagság nagy részének tetszett a határozott beszéd. Az elnök pontosan azt mondta el, amire ők is gondoltak: dolgozni, megvédeni az elért eredményeket, a szövetkezetet. Szabó Lajos, az első hozzászóló azonban éppen az ellenkezőjét pedzette. Nagyhangon kijelentette, hogy márpedig az elnök vegye tudomásul, ők kilépnek, bármi történjék is a szövetkezettel. A teremben ülő asszonyok felháborodottan félbeszakították. Bármi történjék a szövetkezettel? Vagyis a becsületes, szorgalmas tagsággal? Hiszen itt kibújt a szeg a zsákból; aki így beszél, az nem akarhat jót és okosat, az bizonyos. — Te ne beszélj a tagság nevében! — kiáltozták. — Mindenkinek van szája, hogy megmondja a magáét! Meg is mondotta. Kiss Imre, a szövetkezet juhásza ezzel kezdte: — Jövőre kiegészítjük a Vörös Csillag nevét. Úgy hívjuk a szövetkezetünket: Virágzó Vörös Csillag. Erre minden lehetőségünk megvan. Kitűnő a termés! Az állattenyésztésben is ott tartunk, hogy már nem a jószágvásárlásról kell gondolkodnunk, hanem el is adhatunk a szaporulatból. Jövőre a jószág százezer forintokat hoz! Amiért dolgoztunk, küszködtünk, most itt van a kezünk ügyében. A jó élet, a jólét! Néhányan még közbekiáboltak, hogy ez úgysem igaz, ez csak propaganda, de a gyűlésen mindjobban felülkerekedett a becsület, a szorgalom, a szövetkezethez való hűség. Amikor Farkas elvtárs, a legjobb brigád vezetője állott fel szólásra, még a megrögzött lógósok is elhallgattak. — A négy brigád közül — mondta Farkas elvtárs — csupán a mi brigádunk anynyi termést takarít be, amennyiből a szövetkezet egész beadási kötelezettségét teljesíthetjük. A három másik brigád termése mind megmarad! De az világos, hogy dolgozni kell, Jajgatástól nem lesz bőség. A mi brigádunkban nincs is jajgató, egy sem. Vállaltuk, hogy aratás után még egyszer megkaphjuk a cukorrépát, s holdanként még 30 —40 mázsával növeljük a cukorrénatermést. Hegedűs Alányos és Kontra János is a többség nevében beszélt. Azok nevében, akik sok verejtékes munkát fektettek be a szövetkezetbe,s akik milliókra szaporították a közös vagyont. — Sok munka kellett ahhoz, hogy szövetkezetünk vagyona a mostani öt-hatmillióra gyarapodjék — mondta Kontra János. — Sok iparkodás van ám abban, hogy 635 szarvasmarhánk, 700 sertésünk, 1340 birkánk van, s megvannak a jószághoz szükséges jó épületek is. Ezt a sokmilliós nagy vagyont, jólétünk forrását, nem engedjük széjjelhúzkodni. Téglánként raktuk össze, négy év alatt. Megértheti mindenki, hogy vigyázunk rá. Nemhiába mondta Rákosi elvtárs, hogy védjük meg a szövetkezetet, mi, igenis, megvédjük, mert nem tűrjük, hogy bárki is kikezdje, amit négy éve építünk! S ami a károgó hangokat illeti, mondjuk meg kereken: olyanokra nincs is szükségünk, akik egész évben csak nyolctíz munkaegységet teljesítettek. Az ilyenek csak kölöncök a nyakunkon, visszafelé húznak bennünket. Ez az igazság! És még azokhoz is volna szavam, akiknek a becsületével nincs hiba, de még nem értették meg, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság egyetlen helyes útja. Ha ősszel egypáran ki akarnak lépni, nem tartjuk őket vissza. Gondolkodjanak, próbálkozzanak. De ők is megérthetik: kenyerük, vetőmagjuk, megélhetésük cak akkor lesz, ha most tisztességesen dolgoznak a betakarításban, mert a nagyhangú aktái ugyan egy szem gabonát sem kapnak. Kontra, János után még sokan felszólaltak. Elmondották, hogy nincsmázuk a kétkedőknek, mert a jó termésből bőven jut a munkaegységekre. S aki nem ellensége a tulajdon jólétének, az most dologhoz látni;n. engedi, hogy pocsékba menjen akár egyetlen szem is. — Szóljatok csak, elvtársak — biztatta a tagokat Orosz Imre — ez most a becsületes tagok szavazása a munka, a jó élet, a szövetkezet megvédelmezése mellett! S a közgyűlés valóban az lett, a tagság többségének rendíthetetlen állásfoglalása a szövetkezet mellett. A bizonytalankodó, tehetetlenkedő hangulatnak vége szakadt. A brigádokban, a munkacsapatokban másnap már bátran felléptek a fegyelemlazítók. Szánkozók ellen, s néhány nap alatt szembetűnően meggyorsult a betakarítás. A közgyűlést követő negyedik napon Dürgő János jelenhette, hogy a vállalt 15 holdon befejezte az aratást, amikor a szövetkezet tagjai, munkaegységek arányában, búza- és árpa-előleget kaptak, a kétkedők nagy része is megnyugodott: van már kenyér, s lesz bőven, mégis csak igaz a jó jövedelem, mégis csak érdemes belefeküdni a munkába. A Vörös Csillag termelőszövetkezetben lezajlott harcban győzött a becsület, a szorgalom, a józan ész, vagyis a szövetkezet, mely valóban megive,t dolgozó parasztok érdekeinek, amely valóban többet, jobbat nyújt, mint az egyéni gazdaság. De ez a győzelem egyáltalában nem ok arra, hogy a pártszervezet tagjai, a szövetkezet becsületes dolgozói letegyék a fegyvert. Ellenkezőleg, a lezajlott harcnak az a legfőbb tanulsága: nem szabad megvárni, hogy a dorogkerülők vagy a bizonytalankodók hangja eluralkodjék a szövetkezetben,és visszafelé rángassa az egész tagságot. Folytatni, fokozni kell a dolgozók közti politikai felvilágosító munkát, nem szabad sajnálni a fáradságot a jószándékú tagok meggyőzésétől, s nem kell sajnálni az erélyt a fegyelemlazítókkal, a szövetkezet egységének megbontóival szemben. Ez az útja-módja annak, hogy a szövetkezet a gyors betakarítás és cséplés után, mentős előbb megadja tagjainak a megérdemelt nagyobb jólétet, a tagok megvédelmezzék és tovább gyarapítsák eddigi munkájuk eredményét. Leczó József A Szovjetunió Kommunista Pártjának ötvenedik évfordulója" írta: P. Poszpjelov A kommunista párt, a szovjet nép kiemelkedő történelmi eseményt ünnepel. Ötven éve, 1903 július 30-án nyílt meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. A Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának ötvenedik évfordulója — dicső és nevezetes dátum országunk népeinek életében, az egész nemzetközi forradalmi mozgalom történetében. Az OSZDMP I1. kongresszusán lerakták Bolsevik Párt alapját, az újtípusú forradalmi marxista párt alapját, azét a pártét, amely gyökeresen különbözik a II. Internacionálé régi, reformista pártjaitól. «A bolsevizmus — írta V. I. Lenin — mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt 1903 óta áll fenn. A kommunista pártot Marx és Engels hű követője, a forradalom lángelméje, V. I. Lenin szervezte meg, fejlesztette, elméletileg felvértezte és politikailag megedzette az osztályharcok tüzében. V. I. Lenin fáradhatatlanul, alkotó szellemben fejlesztette a marxizmust, az új történelmi viszonyok között, s új programait ételekkel és következtetéseivel gazdagította. Lenin, pártunk alapítója, a forradalmi tudomány korifeusa, a dolgozó tömegek nagy szervezője engesztelhetetlenül harcolt a marxizmus nyílt és titkos ellenségei, a munkásmozgalomban jelentkező mindenfajta opportunista megnyilvánulás ellen, s pártunkat az alkotó marxizmus, a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra pártjának alkotta meg. . A kommunista párt egész története: maga a marxizmus-leninizmus — a gyakorlatban. A szocializmusnak a párt vezetésével kivívott világtörténeti jelentőségű győzelmeiben a leninizmus éltető ereje testesül meg,ezek a győzelmek lelkesítő példái az egész nemzetközi forradalmi mozgalomnak. I. A Szovjetunió Kommunista Pártjának az OSZDMP II. kongresszusán vetették meg az alapját. A párt első kongresszusa (1898) csupán kinyilatkoztatta az oroszországi munkásosztály pártjának megalakulását, de sem programmot, sem szervezeti szabályzatot nem adott a pártnak. Az oroszországi marxista mozgalom a párt első kongresszusa után egymástól elkülönült, szétforgácsoló* (Megjelent a «Pravda» július 30-i számában).dott szociáldemokrata körökből és csoportokból állott. Ezeket a köröket és csoportokat nem kapcsolta egybe harcos marxista Programm és centralizált szervezet egysége. Leninnek és az általa létrehozott illegális összorosz lapnak, az «Iszkrá»-nak éveken át kitartóan kellett harcolnia az eszmei szétzüllés, az «ökonomisták» és a hozzájuk hasonló csoportok opportunista ingadozása ellen, hogy előkészítse Oroszországban az igazi marxista párt létrehozását a Lenin által kidolgozott eszmei és szervezeti alapokon. V. I. Lenin általánosítva a forradalmi harc fejlődésének tapasztalatait, a nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatait, az imperializmus korszakában, a marxizmus történetében először, kidolgozta tanítását a pártról, mint a proletariátus vezető szervezetéről, s mint a proletariátus legfőbb fegyveréről, a hatalomért vívott harcban, Lenin megmutatta, hogy forradalmi párt nélkül lehetetlen kivívni a proletariátus diktatúráját, felépíteni a szocializmust és a kommunizmust. Kidolgozta a pártélet szilárd szabályait, a pártvezetés alapelveit és rámutatott, hogy a pártnak eleven, öntevékeny, szakadatlanul fejlődő szervezetnek, a proletariátus harci szervezetének kell lennie, amelyet sorainak acélszilárd egysége, s a legszigorúbb fegyelem tesz erőssé. Az oroszországi marxista párt a nemzetközi munkásmozgalomban bekövetkezett fordulat pillanatában jött létre. A kapitalizmmus ekkor fejlődésének legmagasabb és utolsó szakaszába, az imperializmus szakaszába lépett, s a proletárforradalom a közvetlen gyakorlat kérdése lett. Nyugat-Európa proletariátusa szempontjából igazi tragédia volt az, hogy reformista szociáldemokrata pártok politikai vezetésével lépett az imperialista háború és a proletárforradalmak korszakába. Ezekben a pártokban az opportunistáknak volt döntő befolyásuk. Az opportunisták a kapitalista rabszolgatartókkal való, A társadalmi megbékélést», sz. osztályharcról, a proletárforradalomról való lemondást hirdették. Ilyen pártok nem voltak képesek arra, hogy döntő harcra vezessék a proletariátust a politikai hatalom meghódításáért. Oroszország proletariátusának az volt az óriási előnye, hogy a bolsevikok pártjában az újtípusú forradalmi marxista pártban, igazi forradalmi élcsapatot kovácsolt ki soraiból. A XX. század elején Oroszországba helyeződött át a forradalmi mozgalom központja. Oroszországban hatalmas népforradalom közeledett ebben az időszakban, a cári önkényuralom, a hűbéri rend maradványai ellen. Oroszország az imperializmus összes ellentmondásainak csomópontja és az imperializmus világrendszerének leggyengébb láncszeme volt. Oroszországban a burzsoá demokratikus forradalomnak az imperializmus korszakában szükségszerűen át kellett nőnie szocialista forradalomba. Olaszország szülőhazája lett a leninizmusnak , amely az imperializmus és a proletárforradalmak korának marxizmusa. Ebben a történelmi helyzetben a legélesebben vetődött fel az oroszországi forradalmi marxista párt létrehozásának kérdése. A forradalmi harc nagy eszméi, amelyeket Lenin politikai tevékenységének első napjaitól kezdve védelmezett, győzelmet arattak a II. pártkongresszuson. Az OSZDMP II. kongresszusa Marx és Engels halála után a nemzetközi munkásmozgalom történetében először fogadott el forradalmi programmot, amely kiemelte, hogy a párt fő feladata a proletariates diktatúrájáért vívott harc. Óriási jelentősége volt annak az elkeseredett harcnak, amely a kongresszuson a pártépítés szervezeti elvei körül folyt. Ez a harc Leninnek és a vele azonos , nézetet vallóknak harca volt az olyan pártért, amely a munkásosztály élenjáró, öntudatos és szervezett csapata, amelyet felvértez a forradalmi elmélet, a társadalom és az osztályharc fejlődéstörvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztalatai.. Homlokegyenest ellentétes álláspontra helyezkedtek a mensevikek, akik szervezett kérdésekben opportunizmust hirdettek. A mensevikek ellenezték a proletariátus diktatúrájáért vívott harcot, s ezért körömszakadtáig küzdöttek a harcos marxista párt létrehozása ellen, ők a nyugateurópai opportunisták uszályába kerültek, s azt javasolták, hogy a II. Internacionálé pártjainak mintájára reformista, szervezetileg szétfolyó pártot hozzanak létre Oroszországban. Pártunknak és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak egész ezt követő története igazolta, hogy a marxista párt lenini szervezeti elvei voltak egyedül helyesek. A II. pártkongresszus volt, mint ismeretes, a vízválasztó az OSZDMP forradalmi része — a bolsevikok— és az OSZDMP opportunista része — a mensevikek — között. A bolsevikok, akik 1912-ig formailag egy pártban voltak a mensevikekkel, engesztelhetetlenül harcoltak az oroszországi és nemzetközi munkásmozgalomban az opportunizmus ellen. • 1912-ben a prágai összoroszországi pártkonferencia kiűzte az ÖSZDMP-ből a mensevik likvidátorokat, s ezzel véglegesen megalakította a bolsevikok önálló pártját. 1912 tavaszán az új forradalmi fellendülés viszonyai között a pétervári munkások kezdeményezésére megalapították a bolsevik párt legális napilapját, a «Pravdá»-t, amely fontos szerepet töltött be e pártnak a likvidátorok ellen, sorainak megszilárdításáért, pártunk és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatok további megerősítéséért vívott harcában. V. I. Lenin a «Pravda» történelmi jelentőségét értékelve rámutatott, hogy «a pétervári munkások nagy —sőt, túlzás nélkül mondhatjuk — történelmi jelentőségű dolgot műveltek, amikor megalapították munkásnapilapjukat*. A «Pravda» Lenin szemléletes kifejezése szerint arra kellett, hogy «példát mutasson és fáklyája legyen az egész népnek*. Országunk kommunista pártja az első világháború éveiben hű maradt a proletárinternacionalizmus elveihez és becsülettel teljesítette kötelességét. Harcot indított az imperialista háború polgárháborúvá való átváltoztatásáért, előkészítette Oroszország munkásosztályát új forradalmi harcokra, a cárizmus megdöntésére a második orosz forradalom időszakában, 1917 februárjában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme betetőzte a kommunista párt hősies harcát Oroszország népeinek felszabadításáért, megmentette az országot a nemzeti katasztrófától és hazánkat a szocializmus építésének útjára vezette. Ezt a győzelmet az tette lehetővé, hogy pártunk felvértezte magát azokkal az új elméleti tételekkel és következtetésekkel, amelyeket a nagy Lenin dolgozott, ki a kapitalista fejlődés imperialista szakaszának mélyreható marxista elemzése alapján, az oroszországi proletariátus forradalmi harcának és az egész nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatainak általánosítása alapján. Hatalmas tudományos felfedezés volt V. I. Leninnek az a lángeszű következtetése, hogy a szocializmus győzelme lehetséges először néhány, sőt akár egy, magában álló kapitalista országban is. Lenin az imperializmuskorabeli kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének általa felfedett törvénye alapján jutott erre a következtetésre. Lenin hatalmas hozzájárulása a marxista elmélet továbbfejlesztéséhez az a■ zseniális következtetése is, hogy nem a parlamentáris demokratikus köztársaság, hanem a szovjetköztársaság a proletariátus diktatúrájának legjobb politikai formája. Ennek a tételnek, amelyet Lenin a történelmi jelentőségű áprilisi tézisekben fogalmazott meg, óriási szerepe volt az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom győzelmének biztosításában, a szovjethatalom megteremtésében és megszilárdításában. Pártunk a lenteizmushoz való hűségével győzte és győzi le ellenségeit. A marxi-leniai elmélettől vezérelve kivívta a szocialista forradalom győzelmét és létrehozta a világ első szocialista államát. Amikor a vezető párt tett, kidolgozta, s azóta következetesen folytatn az egész nép érdekeit tükröző, tudományosan megalapozott politikáját, amely figyelembe veszi a társadalom anyagi élete fejlődésének szükségleteit, a győzelemről győzelemre vezeti országunkat. J. V. Sztálin, Lenin ügyének nagy folytatója, általánosította országunk szocialista építésének gazdag tapasztalatait és a mai nemzetközi felszabadító mozgalom tapasztalatait, s az új történelmi feltételeknek megfelelően, alkotó szellemben továbbfejlesztette a marxi-lenini tanítást és számos kérdésben új tételekkel gazdagította a forradalmi elméletet. A kommunista párt különös gondot fordít kádereink, az összes kommunisták marxista-leninista nevelésére, mert a párt a kommunisták ideológiai fejlődésében látja a kommunizmusért vívott harc újabb sikereinek zálogát. .... A párt azt tanítja, hogy a marxi-lenini elmélet nem dogma, hanem vezérfonal a cselekvésre. Ezért kell határozottan véget vetnie a marxi-leniai elmélet betűrágó, dogmatikus tanulmányozásának. A párt elítéli mind a dogmatizmust, mind a betűrágást, azaz a forradalmi elmélet formalista felfogását. Elítéli a szűklátókörű proféticizmust, azaz a forradalmi elmélet lebecsülését, elítéli, ha nem értenek ahhoz, hogyan kell összekapcsolni a mindennapi gyakorlati tevékenységet a párt nagy történelmi feladataival. Megköveteli a kommunistáktól, hogy megértsék a marxizmus-leninizmus alkotó jellegét, ne egyes formulákat és idézeteket tanuljanak meg, hanem Marx—Engels—Lenin —Sztálin mindent legyőző, világot átalakító tanításának lényegét sajátítsák el. A Szovjetunió Kommunista Pártja az egyetlen párt országunkban, s osztatlanul vezeti a szovjet társadalmat. A kommunista párt vezetése döntő feltétele a szovjet rend szilárdságának és rendíthetetlenségének, népünk összes sikereinek. Ez arra kötelezi a pártszervezeteket és minden egyes kommunistát, hogy határozottan feltárják és megszüntessék a hiányosságokat a kommunizmus építésének minden területén, minden módon fejlesszék a bírálatot és az önbírálatot, harcoljanak az önelégültség és a hanyagság ellen, sose feledkezzenek el a kapitalista környezetről, fokozzák a párttagok és valamenynyi dolgozó forradalmi éberségét, úgy őrizzék a párt egységét, mint a szemük világát. A kommunista párt legszentebb kötelességének tekinti a pártvezetés Lenin-kidolgozta elveinek és a pártélet lenini szabályainak szigorú betartását, s ebben a szellemben neveli kádereit, minden egyes kommunistát. A kollektív vezetés — a pártvezetés legfőbb elve. A személyi, kultusz ellentmond ennek az elvnek, összeegyeztethetetlen vele, és idegen a marxizmus-leninizmus szellemétől. Erélyesen meg kell szüntetni a propagandamunka gyakorlatában a személyiség történelmi szerepének helytelen, nemmarxista megvilágítását, szem előtt tartva, hogy a személyi kultusz a párt szerepének, a párt vezető központjának lebecsülésére, a párttagság és a szovjet nép alkotó aktivitásának csökkenésére vezet A személyi kultusznak nincs semmi köze a vezető szervek és vezető egyéniségek irányító tevékenysége nagy jelentőségének marxista-leninista felfogásához." A párt abból indul ki, hogy csakis a kollektív tapasztalat, a marxi-leniai elmélet tudományos alapjára és a vezető káderek széleskörű kezdeményezésére támaszkodó központi bizottság kollektív bölcsesége biztosítja a párt és az ország helyes vezetését, a párt sorainak megingathatatlan egységét és összeforrottságát, a kommunizmus sikeres építését országunkban. II. Pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik. A kommunista párt a dolgozóknak a kapitalista elnyomás alóli felszabadításáért vívott hősi harca első napjaitól kezdve fá(Folytatás a 3. oldalon.) SZABAD NÉP A „SZABAD NÉP“ POSTÁJÁBÓL Minden dobozával beszéljék meg a cépnevelők pártunk politikáját, kormányunk programmját két éve dolgozóin a Vörös Csillag Traktorgyár pótalkatrész-üzemében. Rövid idő alatt nagyot fejlődött üzemünk, több mint háromszorosára emelkedett az itt dolgozók létszáma. Nagy és szép feladatunk van. A traktorokhoz, aratógépekhez készítünk alkatrészeket, hogy a földeken zavartalanul, fennakadásnélkül dolgozhassanak a gépek. A mi üzemünk azonban most mégsem dolgozik,jól. Júniusban 113,5 százalékra teljesítettük a tervet — júliusban a 70 százalékot sem értük el. Az üzemben elterjedt a hangulat itt nem lehet keresni — el kellene menni máshová dolgozni. Akik ezt a hangot szítják, valóban nem keresnek sokat. De azért? Munka lenne bőven — Bédai Kálmán mégis mindössze 08 százalékra teljesítette a normáját. Naponta két-három órát lézeng, beszélet. Sétálgatással, lógással tölti a napját Viki Károlyné is, aki szintén zúgolódik a 74 százalékos teljesítmény után kapott fizetés miatt. Steff György, Füles György napokig nem jöttek be, fizetéskor aztán panaszkodtak. Az éjszakai műszakban különösen tűrhetetlenné vált a helyzet: egyesek otthagyják a gépüket, s lefekszenek aludni. Csakhogy az alvásért más fizetség jár, mint amit alopósokszeretnének. Nem fajulhatott volna idáig a helyzet, ha a pártszervezetünk, a kommunisták minden becsületes dolgozóvá, összefogva keményen fellépnének a lógósok, a munkakerülők ellen. De valamennyien mintha valami csodára várnánk, talán rend lesz magától is. A notórius munkakerülőket ki kell szórni innen, úgy mint Steff Györggyel tettük. Ezt senki sem végezheti, el, helyettünk — a magunk portáján magunknak kell rendet teremtenünk. Már régen fel kellett volna lépnünk a «nem lehet keresni* hangulat ellen is. Nem kell messzire mennünk példákért, ha be akarjuk bizonyítani, hogy aki becsületesen dolgozik, az jól is keres. Novák Tibor fiatal munkás például most is több mint 1300 forintot keresett. Brust Márton is rendszeresen eléri az 1400, Fejes Ferenc az 1300 forintot. Csakhogy a mi pártszervezetünk elaludt A népnevelők eltűrik, hogy lábrakapjon a siránkozás, ahelyett, hogy a dolgozókkal alaposan megbeszélnék pártunk politikáját, kormányunk programmját, s elmondanák: a magad szerencséjének magad vagy a kovácsa. Ha valaki jól dolgozik, az jól kereshet, ha rosszul dolgozik magára vessen. A jó munkások sohasem fogják odaadni a keresetük felét azoknak, akik munka'-'bevett lógással, ácsorgással töltötték az időt. Kormányunk Programm..1. az életszínvonal növelését elsőrendű kérdésnek tekinti. De ha kevesebbet termelünk , nem tudunk többet elosztani. A mi pártszervezetünknek most minden erejével azon kell lennie, hogy megértesse ezt mindenkivel. Elvárjuk a pártszervezettől, hogy ne tétlenkedjen, ne várjon arra, hogy «maguktól» oldódjanak meg a gondok, a hibák rendbe jöjjenek. Hívják össze sürgősen az alapszervezet kommunistáit, a népnevelőket, határozzák meg a legsürgősebb tennivalóinkat. Tanulmányozzuk gondosabban a kormányprogrammot, s ez, jólétünk növekedésének programmja legyen fegyverünk a jólét feltételének megteremtéséért, a tervek tejesítéséért és túlteljesítéséért folytatott harcunkban. Csupor József Vörös Csillag Traktorgyár pótalkatrészüzem Az elmúlt napokban jelent meg az elnöki tanács törvényerejű rendelje az ipari termékek minőségének védelméről. A rendelet a termékek minőségéért — az egyszemélyi vezetéselvének megfelelően —, elsősorban a vállalat igazgatóját teszi felelőssé. Az igazgató tehát nemcsak a terv mennyiségi teljesítéséért felel, hanem a gyártott termékek , kiváló minőségéért is. A rossz malnőségi gyártmányokért az igazgató mellett szélősséggre vonhatók a főmérnökök, az egyes üzemrészek és tanhelyrészek vezetői és nem utolsósorban a terméket készítő munkások. A rendelet jelentősen növeli a dolgozók felelősségét az általuk készített termékek minőségéért. üzemeinkben gyakran előfordul, hogy egyes kevésbbé öntudatos munkások a mennyiség hajhászása közben nem gondolnak a kezük alól kikerülő áruk minőségére. Felelőtlen munkájuk később sok bosszúságot okoz dolgozótársaiknak, más üzemeknek, mert leválik a cipő talpa, rövid idő alatt kiég a villanykörte, eltörik a gép hibás alkatrésze, vagy pedig a rossz öntvény miatt a megmunkálók nem képesek a tervet teljesíteni, nem tudnak keresni. Hogyan segít ezen a visszásságon a rendelet? Egyrészt azzal, hogy lehetőséget teremt a kiváló minőséget termelők megjutalmazására. Az a munkás, aki iparunkat, mezőgazdaságunkat jó minőségű termékkel, dolgozótársait kifogástalan fogyasztási cikkekkel látja el, a minisztertanács által megállapított módon és feltételek mellett, jutalomban részesülhet majd. Ugyanakkor a törvényerejű rendelet törvényerőre emeli a selejtelszámolási rendeletet, gondoskodik arról, hogy azok, akik országunkat, társaikat rosszminőségű termékké károsítják meg, a csökkentett minőségnek megfelelően csökkentett bérben részesüljenek. A rendelet messzemenően védi a rendelő vállalatok jogait. Ezelőtt sok vitára szolgáltattak okot a rendelő és a szállító vállalatok között a termékek minőségi hibái. A szállító vállalat az átvétel után a további feldolgozás során észrevett hibáért nehezen vagy egyáltalán nem akarta vállalni a felelősséget, húzódott a felfedett hibák kijavításától, esetleg kötbér kifizetésével elintézettnek vélte a minőségi kifogásokat. Az ilyen viták nehezítették az üzemek zavartalan együttműködését, a rossz minőségű árukvédelmében elhangzott szócséplés akadályozta a rendelő üzemek tervének egyenletes teljesítését. Most a rendelet értelmében a szállító vállaltoknak a jelentősebb termékekkel együtt minőségi bizonyítványt kell küldeniök a rendelőnek. A bizonyítvány igazolja, hogy a termék mindenben megfelel a minőségi előírásoknak. Arra az esetre, ha ez nem így van, a rendelő többféle joggal rendelkezik. Esősorban is követelheti a hibás termék kiavítását. Kisebb hiba esetén, ha a vállalat nem tudja, a kívánt határidőre kijavítani, a rendelő a szállító vállalat költségére kijavíttathatja azt. Másodszor követelheti az ár csökkentését a hibának megfelelően, vagy ha a tennek egyáltalán nem felel meg a kívánt célnak, nem köteles azt átvenni. Harmadszor kötbért követelhet a nem megfelelő minőségű termékért; ha pedig a károsodás nagyobb a megállapított kötbérnél, a szállító vállalatnak a teljes kárt meg kell térítenie. Hasonló gondossággal foglalkozik a rendelet a fogyasztók érdekeinek védelmével. Kormányzatunk a kötelező minőségi előírásokkal dolgozóink forintjait védi. Az elmúlt évek során, amikor bizonyos cikkekben , hosszabb,rövidebb ideig , hiány volt, egyes vezetők hozzászoktak, hogy a végig kapitalista kereskedelem szellencében, a minőségre való tekintet nélkül mindent a vásárlórasózzanak. A vásárlóban nem a dolgozó ember: látták, hanem «a vevőt», akinek az árut feltétlenek kell adni. A dolgozók jogosan panaszkodtak, amikor az új ruhán néhány nap múlva tenyérnyi foltok éktelenkedtek, vagy ha a cigaretta élvezhetetlen, a síórot’vapehje' használhatatlan volt. Ezek a visszásságok anyagilag megkárosították dőlaszóinkat. A hibás:„áruik kicserélése nehezen ment vagy egyúltalát nem történt meg. A panasztevőt ide-oda küldözgették", s ha nem volt elég kitartó, nem is ért el eredményt. Ezután az áruház, a kereskedelmi vállalat a törvényerejű rendelet értelmében felelősséggel tartozik vásárlóinak az eladott áru minőségéért, amennyiben azt nem kifejezetten hibás áruként adja el. Ha a vevő vásárlás után fedez fel hibát a vásárolt áruban, akkor az eladó vállalattól követelheti először is az áru kicserélését hibátlanra. Ha a vásárló otthon fedezi fel az áru hibáját, akkor is követelheti annak azonos értékű és minőségű árura való kicserélését. Például, ha a ruhában szövéshibát fedeznek fel, a vásárló igényelheti, hogy kifogástalan minőségűre cseréljék ki. A vásárlónak ezt a követelését a rendelet a törvény erejével támogatja. Amennyiben a vásárló nem kívánja az áru kicserélését, ragaszkodhat a hiba kijavításához. Például, ha rossz varrás miatt leválik a cipő talpa, az eladó vállalat köteles azt megjavíttatni. Ha a hiba természete olyan, hogy a vásárolt áru a hiba ellenére használható, a vásárló követelheti, hogy az árut a hiba arányában olcsóbban adják el neki, tehát a különbözetét a már kifizetett vételárból térítsék vissza. Ha például egy 1000 forintos ruhán felfedezett hiba annak értékét 10 százalékkal csökkenti, az eladó vállalat köteles — amennyiben az árut hibátlannak adta el — 100 forintot visszatéríteni. A törvényerejű rendelet lehetőséget ad arra, hogy bírói úton vonják felelősségre azokat a vezetőket, akik nem tartják be gondosan a minőségre vonatkozó előírásokat. A gyártó és a forgalombahozó vállalat egyaránt felelős a fogyasztóhoz kerülő termékek minőségéért. Nemcsak azokért, amelyek nagyobb értéket képviselnek, hanem a kisebbértékű, de tömegesen használt árukért is, amelyek minőségével kapcsolatban sok panasz hangzott és hangzik el. Ez az intézkedés dolgozó népünk javát szolgálja. A rendelkezés megvalósításához azonban a dolgozók tevékeny segítsége szükséges. A minőségre elsősorban a gyárak dolgozóinak kell ügyelniök, mert az ő kezük alól kerülnek ki azok a termékek, amelyek új gyárainkba,lakásainkba jutnak, ők termelik a népünk szükségleteit kielégítő javakat. Minden munkás nemcsak termel, hanem fogyaszt is. A rossz minőségű termékkel — amellett, hogy kevesebb bért kap érte — megkárosítja saját magát is. A minőségre azonban nemcsak a munkapad mellett kell vigyázni. Dolgozóink a vásárlásoknál is ügyeljenek az áru minőségére, minden esetben lépjenek fel öntudatosan, határozottan, védjék érdekeiket, éljenek a rendelet biztosította jogokkal, ha gyenge minőségű áruval akarnák őket megkárosítani. Biztosak lehetnek benne, hogy az ő érdekeik mindenekelőtt vannak; az új rendelet minden betűjével a fogyasztók, a dolgozó nép érdekeit védi. a I A KORMÁNYPROGRAMM MEGVALÓSULÁSÁNAK TÉNYEI Az ipari termékek minőségének védelméről SZOMBAT, 1933 AUGUSZTUS 1 A földművelésügyi miniszter utasítása az ingyenes állatorvosi szolgáltatások szabályozásáról A minisztertanács a közelmúltban megjelent rendeletével az állattartók fokozott támogatása, az állategészségügy és állattenyésztés fejlesztése érdekében díjbedánná tette az állatorvosi szolgáltatásokat és egyúttal megszabta az állatorvosok jobb munkafeltételeinek biztosítására, a legfontosabb feladatokat. Az állatorvosi szolgáltatások ingyenessé tételével lehetővé vált a fertőzőbetegségek elleni eredményesebb küzdelem is. A minisztertanács rendelete alapján a földművelésügyi miniszter utasítást adott ki az állategészségügyi szolgáltatások kiterjesztésével kapcsolatos intézkedésekről. Az utasítás előírja, hogy 1953 augusztus 1 -től kezdődően az állami állatorvosi gyakorlat körébe tartozó teendőket — kivéve a nem hatósági rendelkezésre történő ivaria- átütést — az állami állatorvosok és az állategészségügyi felcserek díjtalanul látják el. Az utasítás arról intézkedik, hogy minden községben a község terjedelméhez mérten egy-négy rendelőhelyiséget kell létesíteni, hogy a beteg állatokat ne kelljen messzire vizsgálatra vezetni. A rendelőhelyiségekben az állatorvos előre közzétett rendelőnapokat és rendelési időt tart. Az állatok díjtalan megvizsgálása és gyógykezelése általában az állatorvos rendelőjében történik. Ide kell a beteg állatokat behajtani vagy szállítani, kivéve, ha a betegség olyan természetű, hogy a hajtás vagy a szállítás azt súlyosbíthatja. Szigorúan tiltja az utasítás az olyan állatok behajtását vagy szállítását, amelyek fertőző betegségben szenvednek, vagy fertőzőbetegségre — akár a legkisebb mértékben is — gyanúsak,.lyenkor az állatorvos köteles hz állatok tartási helyére kiszállni. A kiszállások sorrendjét az esetek súlyossága dönti el. Az állami gazdaságok termelőszövetkezeti és állami vállalatok állatainak vizsgálata és gyógykezelése továbbra is az állatok tartási helyén történik. Az állatorvosok munkaidejük jobb kihasználása érdekében a megelőző védőoltásokat, vemhességi vizsgálatokat, meddőségi kezeléseket ezentúl tervszerűen előre meghatározott időben kell hogy végezzék, amiről az állattartókat előre értesítik. A vasúton, hajón vagy gépkocsin szállított állatok megelőző állatorvosi vizsgálatáért a jövőben fizetni nem kell. Az utasítás kimondja, hogy az állatorvosok megnövekedett feladatai eredményesebb ellátása érdekében a munkaszüneti napokon és az éjszakai órákban az állatorvosi segítséget csak elsősegélynyújtás céljára lehet igénybevenni. (MTI)