Szabad Nép, 1953. augusztus (11. évfolyam, 213-243. szám)

1953-08-01 / 213. szám

A fü­zesgyarmati­­Vörös Csillag tsz tagjai harcb­akeltek: Megvédjük szövetkezetünket!“ A füzesgyarmati Vörös Csillag terme­lőszövetkezet tagsága még soha nem készült oly nagy reménységgel a beta­karításra, mint az idén. Minden ok megvolt a­ jóre­­ménységre. A szövetkezet, melynek területe 1949 óta hatezer holdra nőtt, búzából pél­dául 10—12 mázsás átlagtermést várt, s a kapások állapotából ítélve joggal bízik benne, hogy az idén messze túlszárnyalja a parasztgazdaságok termésátlagait. A jó terméskilátások kettőzött iparkodásra serkentették , a szövetkezet szorgalmas, be­csületes tagjait. Kivált azokat, akik már két­­három éve küzdenek szövetkezetük felvirá­goztatásáért, s akik jól látták, hogy az idei termés bőségesen megjutalmazza őket oda­adó munkájukért. A növényápolás heteiben, s az aratás kezdetén ezek a szövetkezetük­höz hű, dolgos tagok álltak a kibontakozó munkaverseny élére, hajnalonként ők kezdték elsőnek a munkát, sötétedéskor ők fejezték be utolsónak. Szívósságukkal, lelkesedésükkel sikerült is elérniök, hogy a tagság zöme ke­ményen dolgozzék. A munka mégsem haladt úgy, amint kel­lett volna. A szövetkezet földjein máig is van olyan kukoricatábla, melyet csak egyszer kapáltak meg, sőt, kapálatlan kuko­rica is akad. S mindjárt az aratás elején ki­derült, hogy a közös munkában rendszeresen részvevő tagok ereje nem elégséges a gyors betakarításhoz. Ahhoz az egész tagság és valamennyi családtag kitartó, fegyelmezett munkájára volna szükség. De éppen itt volt a hiba. A tagok többsége dolgozott, ez igaz, de nem dolgozott mindenki, kivétel nélkül. Mintha egyes tagoknak nm is lett volna ér­dekük a gyors, veszteségmentes aratás ,és cséplés, a közös jövedelem gyarapítása és megoltalmazása! Nem egy tag elmaradozott a munkából, sőt néhányat a jólét küszöbén, úgyszólván a teli zsákok szájánál arról kezdtek sopánkodni, hogy tán nem is érde­mes tömlék magukat, úgysem jut semmi a munkaegységekre, legjobb volna feloszlatni a szövetkezetet. A tagság zöme egyszercsak azt vette észre, hogy két tűz közé került, kát fronton kell harcolnia, s éppen­ a legszoro­sabb munkaidőben: egyrészt a kasza­b­z érett termés betakarításáért, másrészt a szö­vetkezet egységének megvédelmezéséért, a nopánkodókkal, a bomlasztókkal szemben. Volt oka a bajnak, több is. A hiba már ősz­szel kezdődött, amikor néhány olyan dolgozó parasztot is beerő­ltettek a szövetkezetbe, aki még nem volt szilárdan meggyőződve a közös gazdálkodás helyességéről. Ezek aztán immel-ámmal dolgoztak, ha ugyan dolgoztak de volt köztük, aki semmit sem csinált. A lába azzal folytatódott, hogy a tsz pártszer­vezete elhanyagolta a dolgozók közötti rend­szeres politikai felvilágosító munkát, így az­tán az ingadozók nemhogy helyrezökkentek volna, de még jobban elszontyolodtak, s más tagok lelkében is elhintették a bizonytalan­ság konkoly magvait. Súlyosbította a hibát, hogy az igazgatóság korántsem tanúsított kellő erélyt a munkaszervezet és a fegyelem megszilárdításában. Amint az lenni szokott, az elkövetett hibák következményei akkor je­lentkeztek legélesebben, amikor a tagság nagy feladat, nagy erőpróba elé került, vagy­is, amikor minden rendelkezésre álló erő lat­­bavetésével el kellett végeznie a betakarítást. _ — Forró napokra ébredtünk — emlékezik vissza Dürgő János, a szövetkezet egyik legdolgosabb tagja, aki feleségével együtt már több mint 450 munkaegységet teljesí­tett. _ — Az ingadozókkal, elégedetlenekkel folyó vitában sokszor már kifogytunk a szó­­ból. Nem tudtam mást tenni, keményebben megfogtam a­ dolog végét: ha már a ne­hezebb években kitartottunk, nem engedjük, hogy elpocsékolják négyesztendei munkánk eredményét. Dehát hiába erőlködtem, a tét­lenek nem akartak hajlani az okos szóra, jó példára. A­ leginkább ísérők azt számol­gatták, mi jut nekik a közös vagyonból, közös jószágállományból — ahelyett,a hogy arattak volna. E forró napokban a járási pártbizott. «l küldte egyik munkatársát, Deák elv­­társat a Füzesgyarmatra", hogy tüzetesen néz­zen körül a szövetkezetben és adjon segítsé­­get a felmerült gondok-bajok leküzdéséhez. Deák elvtárs két napon át beszélgetett a kommunistákkal, pártonkívüliekkel. E beszél­getések után világosan látta, hogy a termés, a várható jövedelem tekintetében semmi ok sincs a kedvetlenségre. Sőt, a jövedelem — amennyiben veszteség nélkül betakarítják a termést — a becsületes tagok várakozását is felülmúlja. Csupán a 10 százalékos beadási kedvezmény 6,5 vagon gabonával, 25 mázsá­­n­yi sertéssel, 16 mázsányi szarvasmarhával gyarapítja a tagok közt széjjelosztható jö­vedelmet. Kovák Kálmán például, aki ötöd­magával dolgozik, tavaly a rossz esztendő­ben 11 mázsa­ gabonarészesedést kopott, az idén ellenben — hiszen a családnak már ed­dig ezer munkaegysége van — 50 mázsa bú­zát és legalább 30 mázsa takarmánygabonát top. Mi tehát a hiba? Az, hogy a sopánko­dással szemben nem vetették harcba a bő termés, a nagy jövedelem kitűnő fegyverét, a tétova találgatásokkal szemben a való igazságot, a lógósokkal szemben a n­ap­opást nem tűrő fegyelmet. A járási pártbizottság munkatársa július 18-án összehívta a kommunistákat és a leg­jobb párto­­ kívüli tsz-tagotot. Ez a rövid és viharos esti megbeszélés volt az első lépés a szövetkezetben lábrakapott bizonytalanság megszüntetésére. A Vörös Csillag legjobb tagjai élesen leleplezték a lógósok egyik hangadóját, Földi Mihályt, aki magatartásával, szövetkezetellenes kijelentéseivel zavarta a be­takarítás munkáját, bomlasztotta a szövetke­zet egységét, s hátráltatta a tagságot abban, hogy mielőbb leszüretelje megérdemelt mun­kájának gyümölcsét. A felszólalók elmondot­ták, hogy ők senkitől, semmiképpen nem hagyják veszélyeztetni a tagság közös érde­keit, ezután még keményebben dolgoznak, s helyrehozzák az elkövetett hibát. Vagyis tü­relmes felvilágosító munkával eloszlatják a becsületes szövetkezeti parasztok kételyeit, a lógósokat, sopánkodókat pedig sorra-rendre leleplezik. A szövetkezet legjobb tagjai végül elhatározták, hogy előkészítik a rendkívüli közgyűlést, s ezen az egész tagság jelenlé­tében és részvételével megvitatják a szövet­kezet előtt álló feladatokat. • ★ Egyik este a szövetkezet székháza előtt gyülekezett a tagság. Beszélgető, vi­tázó csoportok alakultak. Már ebből is látni lehetett, hogy az aktívaértekezlet részvevői dologhoz láttak. Mind többen beszéltek ar­ról, hogy nemsokára megszűnik a kenyér­gond, beköszönt a jólét, hiszen jó a termés, s a kormány fokozottan segíti a termelő­i szövetkezeteket. Akadtak, akik más nézeten voltak, de ezek a gyűlésre tartogatták a mentsókájukat. A gyűlés kezdetére csaknem hétszázan jöttek össze, s a tagság figyelmesen, éledő kedvvel hallgatta az elnök beszámolóját. Az elnök ismertette Rákosi­ elvtárs beszédét, a kormány új intézkedéseit, s többek között el­mondotta, hogy a 10 százalékos­­ beadási kedvezmény mintegy 180.000 forintot jelent a szövetkezetnek. A kormány azonban —hang­súlyozta — hasztalan segíti azt a szövetkeze­tét, amelyik nem­ bír megállni a lábán, ha­nyagolja a munkát, pocsékolja a bő ter­mést. A tagság jólétét elsősorban a közös munka, a közös erőfeszítések teremtik meg, most az a­ fő dolog, hogy minden épkézláb tag arasson. Aki nem érzi jól m­agát a szö­vetkezetben, az majd az őszi takarulás után kiléphet, de addig senkinek sem engedik meg, hogy osztozkodással, sopánkodással, dol­ogkerül­éssel veszélyeztesse az eddigi­­ munka eredményét. A tagság nagy rész­ének tetszett a határo­zott beszéd. Az elnök pontosan azt mondta el, amire ők is gondoltak: dolgozni, megvé­deni az elért eredményeket, a szövetkezetet. Szabó Lajos, az első hozzászóló azonban éppen az ellenkezőjét pedzette. Nagyhangon kijelentette, hogy márpedig az elnök vegye tudomásul, ők kilépnek, bármi történjék is a szövetkezettel. A teremben ülő asszonyok felháborodottan félbeszakították. Bármi tör­ténjék a szövetkezettel? Vagyis a becsüle­tes, szorgalmas tagsággal? Hiszen itt kibújt a szeg a zsákból; aki így beszél, az nem akarhat jót és okosat, az bizonyos. — Te ne beszélj a tagság nevében! — kiáltozták. — Mindenkinek van szája, hogy megmondja a magáét! Meg is mondotta. Kiss Imre, a szövetke­zet juhásza ezzel kezdte: — Jövőre kiegészítjük a Vörös Csillag nevét. Úgy hívjuk a szövetkezetünket: Vi­rágzó Vörös Csillag. Erre minden lehetősé­günk megvan. Kitűnő a termés! Az állat­­tenyésztésben is ott tartunk, hogy már nem a jószágvásárlásról kell gondolkodnunk, ha­nem el is adhatunk a szaporulatból. Jövőre a jószág százezer forintokat hoz! Amiért dolgoztunk, küszködtünk, most itt van a ke­zünk ügyében. A jó élet, a jólét! Néhányan még közbekiáboltak, hogy ez úgysem igaz, ez csak propaganda, de a gyűlésen mindjobban felülkerekedett a be­csület, a szorgalom, a szövetkezethez való hűség. Amikor Farkas elvtárs, a legjobb brigád vezetője állott fel szólásra,­ még a megrögzött lógósok is elhallgattak. — A négy brigád közül — mondta Far­kas elvtárs — csupán a mi brigádunk any­­nyi termést takarít be, amennyiből a szövet­kezet egész beadási kötelezettségét teljesít­hetjük. A három másik brigád termése mind megmarad! De az világos, hogy dolgozni kell, Jajgatástól nem lesz­ bőség. A mi bri­gádunkban nincs is jajgató, egy sem. Vál­laltuk, hogy aratás után még egyszer meg­kaph­­juk a cukorrépát, s holdanként még 30 —40 mázsával növeljük a cukorrénatermést. Hegedűs Alányos és Kontra János is a többség nevében beszélt. Azok nevében, akik sok verejtékes munkát fektettek be a szö­vetkezetbe,­s akik milliókra szaporították a közös vagyont. — Sok munka kellett ahhoz, hogy szövet­kezetünk vagyona a mostani öt-hatmillióra gyarapodjék — mondta Kontra János. — Sok iparkodás van ám abban, hogy 635 szarvas­­marhánk, 700 sertésünk, 1340 birkánk van, s megvannak a jószághoz szükséges jó épüle­tek is. Ezt a sokmilliós nagy vagyont, jólé­tünk forrását, nem engedjük széjjelhúzkodni. Téglánként raktuk össze, négy év alatt. Meg­értheti mindenki, hogy vigyázunk rá. Nem­­­hiába mondta Rákosi elvtárs, hogy védjük meg a szövetkezetet, mi, igenis, megvédjük, mert nem tűrjük, hogy bárki is kikezdje, amit négy éve építünk! S ami a károgó hangokat illeti, mondjuk meg kereken: olyanokra nincs is szükségünk, akik egész évben csak nyolc­tíz munkaegységet teljesítettek. Az ilyenek csak kölöncök a nyakunkon, visszafelé húz­nak bennünket. Ez az igazság! És még azok­hoz is volna szavam, akiknek a becsületével nincs hiba, de még nem értették meg, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztság egyetlen helyes útja. Ha ősszel egypáran ki akarnak lépni, nem tartjuk őket vissza­. Gondolkodja­nak, próbálkozzanak. De ők is megérthetik: kenyerük, vetőmagjuk, megélhetésük cak ak­kor lesz, ha most tisztességesen dolgoznak a betakarításban, mert a nagyhangú aktái ugyan egy szem gabonát sem kapnak. Kontra, János után még sokan felszólaltak. Elmondották, hogy nincs­­mázuk a kétkedők­nek, mert a jó termésből bőven jut a mun­kaegységekre. S aki nem ellensége a tulaj­don jólétének, az most dologhoz lát­­ni;n. engedi, hogy pocsékba menjen akár egyetlen szem is. — Szóljatok csak, elvtársak — biztatta a tagokat Orosz Imre — ez most a becsületes tagok szavazása a munka, a jó élet, a szö­vetkezet megvédelmezése mellett! S a közgyűlés valóban az lett, a tagság többségének rendíthetetlen állásfoglalása a szövetkezet mellett. A bizonytalankodó, tehe­­tetlenkedő hangulatnak vége szakadt. A bri­gádokban, a munkacsapatokban másnap már bátran felléptek a fegyelemlazítók. S­zánkozók ellen, s néhány nap alatt szembetűnően meg­gyorsult a betakarítás. A közgyűlést követő negyedik napon Dürgő János jelenhette, hogy a vállalt 15 holdon befejezte az aratást,­­ amikor a szövetkezet tagjai, munkaegysége­­­k arányában, búza- és árpa-előleget kaptak, a kétkedők nagy része is megnyugodott: van már kenyér, s lesz bőven, mégis csak igaz a jó jövedelem, mégis csak érdemes bele­feküdni a munkába. A Vörös Csillag termelőszövetkezetben lezajlott harcban győzött a­ becsület, a szor­galom, a józan ész, vagyis a szövetkezet, mely valóban megive,­t dolgozó parasztok érdekeinek, a­mely valóban többet, jobbat nyújt, mint az egyéni gazdaság. De ez a győzelem egyáltalában nem ok arra, hogy a pártszervezet tagjai, a szövetkezet be­csületes dolgozói letegyék a fegyvert. El­lenkezőleg, a lezajlott harcnak az a legfőbb tanulsága: nem szabad megvárni, hog­y a dorogkerülők vagy a bizonytalankodók hangja eluralkodjék a szövetkezetben,é­s visszafelé rángassa az egész tagságot. Folytatni, fokozni kell a dolgozók közti pol­i­tikai felvilágosító munkát, nem szabad sajnálni a fáradságot a jószándékú tagok meggyőzésétől, s nem kell sajnálni az erélyt a fegyelemlazítókkal, a szövetkezet egységének megbontóival szemben. Ez az útja-m­ódja annak, hogy a szövetkezet a gyors betakarítás és cséplés után, mentős előbb megadja tagjainak a megérdemelt na­gyobb jólétet,­­ a tagok megvédelmezzék és tovább gyarapítsák eddigi munkájuk eredményét. Leczó József A Szovjetunió Kommunista Pártjának ötvenedik évfordulója" írta: P. Poszpjelov A kommunista párt, a szovjet nép kiemel­kedő történelmi eseményt ünnepel. Ötven éve, 1903 július 30-án nyílt meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. A Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának ötvenedik évfordulója — dicső és nevezetes dátum országunk népei­nek életében, az egész nemzetközi forradalmi mozgalom történetében. Az OSZDMP I1. kongresszusán lerakták Bolsevik Párt alapját, az újtípusú forradalmi marxista párt alapját, azét a pártét, amely gyökeresen kü­lönbözik a II. Internacionálé régi, reformista­ pártjaitól. «A bolsevizmus — írta V. I. Lenin — mint politikai eszmeáramlat és mint po­litikai párt 1903 óta áll fenn­. A kommunista pártot Marx és Engels hű követője, a forradalom lángelméje, V. I. Lenin szervezte meg, fejlesztette, elméletileg felvértezte és politikailag megedzette az osz­tályharcok tüzében. V. I. Lenin fáradhatatla­nul, alkotó szellemben fejlesztette a marxiz­must, az új történelmi viszonyok között, s új programait ételekkel és következtetéseivel gazdagította. Lenin, pártunk alapítója­, a for­­radalmi tudomány korifeusa, a dolgozó tö­megek nagy szervezője engesztelhetetlenül harcolt a marxizmus nyílt és titkos ellensé­gei, a munkásmozgalomban jelentkező min­denfajta opportunista megnyilvánulás ellen, s pártunkat az alkotó marxizmus, a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra pártjának alkotta meg. . A kommunista párt egész története: maga a marxizmus-leninizmus — a gyakorlatban. A szocializmusnak a párt vezetésével kiví­vott világtörténeti jelentőségű győzelmeiben a­ leninizmus éltető ereje testesül meg,ezek a győzelmek lelkesítő példái az egész nem­zetközi forradalmi mozgalomnak. I. A Szovjetunió Kommunista Pártjának az OSZDMP II. kongresszusán vetették meg az alapját. A párt első kongresszusa (1898) csupán kinyilatkoztatta az oroszországi mun­kásosztály pártjának megalakulását, de sem programmot, sem szervezeti szabályzatot nem adott a pártnak. Az oroszországi marx­ista mozgalom a párt első kongresszusa után egymástól elkülönült, szétforgácsoló­* (Megjelent a «Pravda» július 30-i számá­ban).­dott szociáldemokrata körökből és csopor­tokból állott. Ezeket a köröket és csoporto­kat nem kapcsolta egybe harcos marxista Programm és centralizált szervezet egysége. Leninnek és az általa létrehozott illegális összorosz lapnak, az «Iszkrá»-nak éveken át kitartóan kellett harcolnia az eszmei szétzül­­lés, az «ökonomisták» és a hozzájuk hasonló csoportok opportunista ingadozása ellen, hogy előkészítse Oroszországban az igazi marxista párt létrehozását a Lenin által ki­dolgozott eszmei és szervezeti alapokon. V. I. Lenin általánosítva a forradalmi harc fejlődésének tapasztalatait, a nemzetközi for­­radalmi mozgalom tapasztalatait, az imperia­lizmus korszakában, a marxizmus történeté­ben először, kidolgozta tanítását a pártról, mint a proletariátus vezető szervezetéről, s mint a proletariátus legfőbb fegyveréről, a hatalomért vívott harcban, Lenin megmu­tatta, hogy forradalmi párt nélkül lehetetlen kivívni a proletariátus diktatúráját, felépíteni a szocializmust és a kommunizmust. Kidol­gozta a pártélet szilárd szabályait, a párt­vezetés alapelveit és rámutatott, hogy a pártnak eleven, öntevékeny, szakadatlanul fejlődő szervezetnek, a proletariátus harci szervezetének kell lennie, amelyet sorainak acélszilárd egysége, s a legszigorúbb fegye­lem tesz erőssé. Az oroszországi marxista párt a nemzet­­közi munkásmozgalomban bekövetkezett fordulat pillanatában jött létre. A kapitaliz­­mmus ekkor fejlődésének legmagasabb és utolsó szakaszába, az imperializmus sza­kaszába lépett, s a proletárforradalom a közvetlen gyakorlat kérdése lett. Nyugat-Európa proletariátusa szempontjá­ból igazi tragédia volt az, hogy reformista szociáldemokrata pártok politikai vezetésével lépett az imperialista háború és a­ proletár­­forradalmak korszakába. Ezekben a pártok­ban az opportunistáknak volt döntő befolyá­suk. Az opportunisták a kapitalista rabs­zol­ga­ta­rtókkal­ való, A társadalmi megbékélést», sz. osztályharcról, a proletárforradalomról való lemondást hirdették. Ilyen pártok nem voltak képesek arra, hogy döntő harcra vezessék a proletariátust a politikai hatalom meghódí­tásáért. Oroszország proletariátusának a­z volt az óriási előnye, hogy a bolsevikok pártjában az újtípusú forradalmi marxista pártban, igazi forradalmi élcsapatot kovácsolt ki soraiból. A XX. század elején Oroszországba he­lyeződött át a forradalmi mozgalom köz­pontja. Oroszországban hatalmas népforra­­dalom közeledett ebben az időszakban, a cári önkényuralom, a hűbéri rend maradvá­­nyai­ ellen. Oroszország az imperializmus összes ellentmondásainak csomópontja és az imperializmus világrendszerének leggyen­gébb láncszeme volt. Oroszországban a burzsoá demokratikus forradalomnak az imperializmus korszakában szükségszerűen át kellett nőnie szocialista forradalomba. Olaszország szülőhazája lett a leninizmus­­nak , amely az imperializmus és a prole­­tárforradalmak korának marxizmusa. Ebben a történelmi helyzetben a legélesebben vetődött fel az oroszországi forradalmi marxista párt létrehozásának kérdése. A forradalmi harc nagy eszméi, amelye­ket Lenin politikai tevékenységének első nap­jaitól kezdve védelmezett, győzelmet arattak a II. pártkongresszuson. Az OSZDMP II. kongresszusa Marx és Engels halála után a nemzetközi munkásmozgalom történetében először fogadott el forradalmi programmot, amely kiemelte, hogy a párt fő feladata­ a proletariates diktatúrájáért vívott harc. Óriási jelentősége volt annak az elkesere­dett harcnak, amely a kongresszuson a párt­építés szervezeti elvei körül folyt. Ez a harc Leninnek és a vele azonos , nézetet vallóknak harca volt az olyan pártért, amely a munkásosztály élenjáró, öntudatos és szer­vezett csapata, amelyet felvértez a forradal­mi elmélet, a társadalom és az osztályharc fejlődéstörvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztalatai.. Homlokegyenest ellentétes álláspontra helyezkedtek a mense­­vikek, akik szervezett kérdésekben opportu­nizmust hirdettek. A mensevikek ellenezték a proletariátus diktatúrájáért vívott harcot, s ezért körömszakadtáig küzdöttek a harcos marxista párt létrehozása ellen, ők a nyu­gateurópai opportunisták uszályába kerül­tek, s azt javasolták, hogy a II. Interna­­cionálé pártjainak mintájára reformista, szer­vezetileg szétfolyó pártot hozzanak létre Oroszországban. Pártunknak és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak egész ezt követő története igazolta, hogy a marxista párt lenini szer­vezeti elvei voltak egyedül helyesek. A II. pártkongresszus volt, mint ismere­tes, a vízválasztó az OSZDMP forradalmi része — a bolsevikok­— és az OSZDMP opportunista része — a mensevikek — között. A bolsevikok, akik 1912-ig formailag egy pártban voltak a mensevikekkel, engesztel­hetetlenül harcoltak az oroszországi és nemzetközi munkásmozgalomban az oppor­tunizmus ellen. • 1912-ben a prágai összoroszországi párt­konferencia kiűzte az ÖSZDMP-ből a men­­sevik likvidátorokat, s ezzel véglegesen megalakította a bolsevikok önálló pártját. 1912 tavaszán az új forradalmi fellendülés viszonyai között a pétervári munkások kez­deményezésére megalapították a bolsevik párt legális napilapját, a «Pravdá»-t, amely fontos szerepet töltött be e pártnak a likvi­dátorok ellen, sorainak megszilárdításáért, pártunk és a dolgozó tömegek közötti kap­csolatok további megerősítéséért vívott harcá­ban. V. I. Lenin a «Pravda» történelmi je­lentőségét értékelve rámutatott, hogy «a pé­tervári munkások nagy —­­sőt, túlzás nélkül mondhatjuk — történelmi jelentőségű dolgot műveltek, amikor megalapították munkás­­napilapjukat*. A «Pravda» Lenin szemléletes kifejezése szerint arra kellett, hogy «példát mutasson és fáklyája legyen az egész nép­nek*. Országunk kommunista pártja a­z első vi­lágháború éveiben hű maradt a proletárinter­­nacionalizmus elveihez és becsülettel teljesí­tette kötelességét. Harcot indított az impe­rialista háború polgárháborúvá való átvál­toztatásáért, előkészítette Oroszország mun­­kásosztályát új forradalmi harcokra, a cáriz­­mus megdöntésére a második orosz forrada­lom időszakában, 1917 februárjában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme betetőzte a kommunista párt hő­sies harcát Oroszország népeinek felszaba­dításáért, megmentette az országot a nem­zeti katasztrófától és hazánka­t a szocializ­mus építésének útjára vezette. Ezt a győzelmet az tette lehetővé, hogy pártunk felvértezte magát azokkal az új el­méleti tételekkel és következtetésekkel, ame­lyeket a nagy Lenin dolgozott, ki a kapita­lista fejlődés imperialista szakaszának mély­reható marxista elemzése alapján, az orosz­­országi proletariátus forradalmi harcának és az egész nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatainak általánosítása alapján. Hatalmas tudományos felfedezés volt V. I. Leninnek az a lángeszű következtetése, hogy a szocializmus győzelme lehetséges először néhány, sőt akár egy, magában álló kapi­talista országban is. Lenin az imperializmus­korabeli kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének általa felfedett tör­vénye alapján jutott erre a következtetésre. Lenin hatalmas hozzájárulása a marxista elmélet továbbfejlesztéséhez az a■ zseniális következtetése is, hogy nem a parlamentáris demokratikus köztársaság, hanem a szovjet­köztársaság a proletariátus diktatúrájának legjobb politikai formája. Ennek a tételnek, amelyet Lenin a történelmi jelentőségű ápri­­lisi tézisekben fogalmazott meg, óriási sze­repe volt az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom győzelmének biztosításában, a szovjethatalom megteremtésében és megszi­lárdításában. Pártunk a lenteizmushoz való hűségével győzte és győzi le ellenségeit. A marxi-leniai elmélettől vezérelve kivívta­ a­ szocialista for­radalom győzelmét és létrehozta a világ első szocialista államát. Amikor a vezető párt tett, kidolgozta, s azóta következetesen folytatn az egész nép érdekeit tükröző, tudományosan megalapozott politikáját, amely figyelembe veszi a társadalom anyagi élete fejlődésének szükségleteit, a győzelemről győzelemre ve­zeti országunkat. J. V. Sztálin, Lenin ügyének nagy foly­tatója, általánosította országunk szocialista építésének gazdag tapasztalatait és a mai nemzetközi felszabadító mozgalom tapasztal­­atait, s az új történelmi feltételeknek meg­felelően, alkotó szellemben továbbfejlesztette a marxi-lenini tanítást és számos kérdésben új tételekkel gazdagította a forradalmi el­méletet. A kommunista párt különös gondot­ for­dít kádereink, az összes kommunisták marx­ista-leninista nevelésére, mert a párt a kommunisták ideológiai fejlődésében látja a­ kommunizmusért vívott harc újabb sikerei­nek zálogát. .... A párt azt tanítja, hogy a marxi-lenini el­mélet nem­ dogma,­­ hanem vezérfonal a cse­­lekvésre. Ezért kell határozottan véget vetnie a­ marxi-leniai elmélet­­ betűrágó, dogmatikus tanulmányozásának. A párt elítéli mind a dogmatizmust, mind a betűrágást, azaz a forradalmi­ elmélet formalista felfogását. El­ítéli a szűklátókörű proféticizmust, azaz a forradalmi elmélet lebecsülését, elítéli, ha nem értenek ahhoz, hogyan kell összekap­csolni a mindennapi gyakorlati tevékenysé­get a párt nagy történelmi feladataival. Megköveteli a kommunistáktól, hogy meg­értsék a marxizmus-leninizmus alkotó jelle­gét,­­ ne egyes formulákat és idézeteket ta­nuljanak meg, hanem Marx—Engels—Lenin —Sztálin mindent legyőző, világot átalakító tanításának lényegét sajátítsák el. A Szovjetunió Kommunista Pártja az egyetlen párt országunkban, s osztatlanul vezeti a szovjet társadalmat. A kommunista párt vezetése döntő feltétele a szovjet rend szilárdságának és rendíthetetlenségének, né­pünk összes sikereinek. Ez arra kötelezi a pártszervezeteket és minden egyes kommu­nistát, hogy határozottan feltárják és meg­szüntessék a hiányosságokat a kommunizmus építésének minden területén, minden módon fejlesszék a bírálatot és az önbírálatot, har­coljanak az önelégültség és a hanyagság el­len, sose feledkezzenek el a kapitalista kör­nyezetről, fokozzák a párttagok és valameny­­nyi dolgozó forradalmi éberségét,­­ úgy őrizzék a párt egységét, mint a szemük vi­lágát. A­ kommunista párt legszentebb kötelessé­gének tekinti a pártvezetés Lenin-kidolgozta elveinek és a pártélet lenini szabályainak szigorú betartását, s ebben a szellemben neveli kádereit, minden egyes kommunistát. A kollektív vezetés — a pártvezetés leg­főbb elve. A személyi, kultusz ellentmond ennek az elvnek, összeegyeztethetetlen vele, és idegen a marxizmus-leninizmus szellemé­től. Erélyesen meg kell szüntetni a propa­gandamunka gyakorlatában a személyiség történelmi szerepének helytelen, nemmarx­­ista megvilágítását, szem előtt tartva, hogy a személyi kultusz a párt szerepének, a párt vezető központjának lebecsülésére, a párttagság és a szovjet nép alkotó aktivitá­sának csökkenésére vezet A személyi kultusz­nak nincs semmi köze a vezető szervek és ve­­zet­ő egyéniségek irányító tevékenysége nagy jelentőségének marxista-leninista felfogásához." A párt abból indul ki, hogy csakis a­ kollektív tapasztalat, a marxi-leniai elmélet tudomá­nyos alapjára és a vezető káderek széles­körű kezdeményezésére támaszkodó központi bizottság kollektív bölcsesége biztosítja a párt és az ország helyes vezetését, a párt so­rainak megingathatatlan egységét és össze­­forrottságát, a kom­m­unizmus sikeres építését országunkban. II. Pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik. A kommunista párt a dolgozóknak a kapitalista elnyomás alóli felszabadításáért vívott hősi harca első napjaitól kezdve fá­­(Folytatás a 3. oldalon.) SZABAD NÉP A „SZABAD NÉP“ POSTÁJÁBÓL Minden dobozával beszéljék meg a cépnevelők pártunk politikáját, kormányunk programm­ját két éve dolgozóin a Vörös Csillag Trak­torgyár pótalkatrész-üzemében. Rövid­ idő alatt nagyot fejlődött üzemünk, több mint háromszorosára emelkedett az itt dolgozók­­ létszáma. Nagy és szép feladatunk van. A traktorokhoz, ara­tógépekhez készítünk al­katrészeket, hogy a földeken zavartalanul, fennakadás­­nélkül dolgozhassanak a gépek. A mi üzemünk­ azonban most mégsem dol­gozik,jól. Júniusban 113,5 százalékra teljesí­­tettük a tervet — júliusban a 70 százalékot sem értük el. Az üzemben elterjedt a han­gulat itt nem lehet keresni — el kellene menni máshová dolgozni. Akik ezt a hangot szítják, valóban nem keresnek sokat. De azért? Munka lenne bőven — Bédai Kálmán mégis mindössze 08 százalékra teljesítette a normáját. Naponta két-három órát lézeng, beszé­l­et. Sétálgatással, lógással tölti a nap­ját Vi­­ki Károlyné is, aki szintén zúgolódik a 74 százalékos teljesítmény után kapott fi­zetés miatt. Steff György, Füles György na­pokig nem jöttek be, fizetéskor aztán pa­naszkodtak. Az éjszakai műszakban különö­sen tűrhetetlenné vált a helyzet: egyesek otthagyják a gépüket, s lefekszenek aludni. Csakhogy az alvásért más fizetség jár, mint amit a­­lopósok­­szeretnének. Nem fajulhatott volna idáig a helyzet, ha a pártszervezetünk, a kommunisták minden becsületes dolgozóvá, összefogva keményen fellépnének a lógósok, a munkakerülők el­len. De valamennyien mintha valami csodá­ra várnánk, talán rend lesz magától is. A notórius munkakerülőket ki kell szórni in­nen, úgy mint Steff Györggyel tettük. Ezt senki sem végezheti, el, helyettünk — a ma­gunk­ portáján magunknak kell rendet te­remtenünk. Már régen fel kellett volna lépnünk a «nem lehet keresni* hangulat el­len is. Nem kell messzire mennünk pél­dákért, ha be akarjuk bizonyítani, h­ogy aki becsületesen dolgozik, az jól is keres. Novák Tibor fiatal munkás például most is több mint 1300 forintot keresett. B­rust Márton is rendszeresen eléri az 1400, Fejes Ferenc az 1300 forintot. Csakhogy a mi pártszervezetünk elaludt A népnevelők eltűrik, hogy lábrakapjon a si­ránkozás, ahelyett, hogy a dolgozókkal ala­posan megbeszélnék pártunk politikáját, kor­mányunk programmját, s elmondanák: a ma­gad szerencséjének magad va­gy a kovácsa. Ha valaki jól dolgozik, az jól kereshet, ha rosszul dolgozik magára vessen. A jó mun­kások sohasem fogják odaadni a keresetük felét azoknak, akik munka­'-'be­vett lógással, ácsorgással töltötték az időt. Kormányunk Pro­gramm..1. az életszínvonal növelését elsőren­dű kérdésnek tekinti. De ha kevesebbet ter­melünk , nem tudunk többet elosztani. A mi pártszervezetünknek most minden erejével azon kell lennie, hogy megértesse ezt min­denkivel. Elvárjuk a pártszervezettől, hogy ne tétlenkedjen, ne várjon arra, hogy «ma­guktól» oldódjanak meg a gondok, a hibák rendbe jöjjenek. Hívják össze sürgősen az alapszervezet kommunistáit, a népnevelőket, határozzák meg a legsürgősebb tennivalóin­kat. Tanulmányozzuk gondosabban a kor­­mányprogrammot, s ez, jólétünk növekedésé­nek programmja legyen fegyverünk a jólét feltételének megteremtéséért, a­ tervek teje­sítéséért és túlteljesítéséért folytatott har­cunkban. Csupor József Vörös Csillag Traktorgyár pótalkatrészüzem Az elmúlt napokban jelent meg az elnöki t­­anács törvényerejű rendelje az ipari ter­­­­mékek minőségének védelméről. A rendelet a termékek minőségéért — az egyszemélyi vezetés­­elvének megfelelően —, elsősorban a vállalat igazgatóját teszi fele­­­­lőssé. Az igazgató tehát nemcsak a terv­­ mennyiségi teljesítéséért felel, hanem a gyártott termékek , kiváló minőségéért is. A rossz malnőség­i gyártmányokért az igazgató mellett szélősséggre vonhatók a főmérnökök, az egyes üzemrészek és tanhelyrészek vezetői és nem­ utolsósorban a terméket készítő mun­­kások.­­ A rendelet jelentősen­ növeli a dolgozók felelősségét az általuk készített termékek mi­nőségéért. üzemeinkben gyakran előfordul, hogy egyes kevésbbé öntudatos munkások a mennyiség hajhászása közben nem gondol­nak a kezük alól kikerülő áruk minőségére. Felelőtlen munkájuk később sok bosszúságot okoz dolgozótársaiknak, más üzemeknek, mert leválik a cipő talpa, rövid idő alatt ki­ég a villanykörte, eltörik a gép hibás alkat­­része, vagy pedig a rossz öntvény miatt a megmunkálók nem képesek a tervet teljesíte­ni, nem tudnak keresni. Hogyan segít ezen a visszásságon a ren­delet? Egyrészt a­zzal, hogy lehetőséget te­remt a kiváló minőséget termelők megjutal­­mazására. Az a munkás, aki iparunkat, me­zőgazdaságunkat jó minőségű termékkel, dol­gozótársait kifogástalan fogyasztási cikkek­­kel látja el, a minisztertanács által megál­lapított módon és feltételek mellett, jutalom­ban részesülhet majd. Ugyanakkor a tör­vényerejű rendelet törvényerőre emeli a se­­lejtelszám­olási rendeletet, gondoskodik arról, hogy azok, akik országunkat, társaikat rossz­­minőségű termékké­ károsítják meg, a csök­kentett minőségnek megfelelően csökkentett bérben részesüljenek.­ A rendelet messzemenően védi a rendelő vállalatok jogait. Ezelőtt sok vitára szolgál­­tattak okot a rendelő és a szállító vállalatok között a termékek minőségi hibái. A szállító vállalat az átvétel után a további feldolgo­zás során észrevett hibáért nehezen vagy egyáltalán nem akarta vállalni a felelőssé­get, húzódott a felfedett hibák kijavításától, esetleg kötbér kifizetésével el­intézettnek vél­te a minőségi kifogásokat. Az ilyen viták ne­hezítették az üzemek­ zavartalan együttmű­ködését, a rossz minőségű áruk­­védelmében elhangzott szócsépl­és akadályozta a rendelő üzemek tervének egyenletes teljesítését. Most a rendelet értelmében a szállító vál­laltoknak a jelentősebb termékekkel együtt minőségi bizonyítványt kell küld­eniök a­ ren­delőnek. A bizonyítvány igazolja, hogy a termék mindenben megfelel a minőségi elő­írásoknak. Arra az esetre, ha ez nem így van, a rendelő többféle joggal rendelkezik. Esősorban is követelheti a hibás termék ki­avítását. Kisebb hiba esetén, ha a vál­lalat nem tudja, a kívánt határidőre kija­vítani, a rendelő a szállító vállalat költsé­gére kijavíttathatja azt. Másodszor követel­heti az ár csökkentését a hibának megfele­lően, vagy ha a tennek egyáltalán nem felel meg a­ kívánt célnak, nem köteles azt átvenni. Harmadszor kötbért követelhet a nem megfelelő minőségű termékért; ha pe­dig a károsodás nagyobb a megállapított kötbérnél, a szállító vállalatnak a teljes kárt meg kell térítenie. Hasonló gondossággal foglalkozik a ren­delet a fogyasztók érdekeinek védelmével. Kormányzatunk a kötelező minőségi előírá­sokkal dolgozóink forintjait védi. Az elmúlt évek során, amikor bizonyos cikkekben , hosszabb,rövidebb ideig , hiány volt, egyes vezetők hozzászoktak, hogy a­ végig kapitalis­­ta kereskedelem szellencében, a minőségre­­ való tekintet nélkül mindent a vásárlóra­­sózzanak. A vásárlóban nem a dolgozó ember: látták, hanem «a vevőt», akinek az­­ árut feltétlen­ek kell adni. A dolgozók jo­­­­gosan panaszkodtak, amikor az új ruhán­­ néhány nap múlva tenyérnyi foltok éktelen­kedtek, vagy ha a cigaretta élvezhetetlen, a síórot’vapehje' használhatatlan volt. Ezek a visszásságok anyagilag megkárosították dől­­aszóinkat. A hibás:„áruik kicserélése nehe­zen ment­­ vagy egyúltalát­ nem történt meg. A panasztevőt ide-oda küldözgették", s ha nem volt­ elég kitartó, nem is ért el ered­ményt. Ezután az áruház, a kereskedelmi vállalat a törvényerejű rendelet értelmében felelős­séggel tartozik vásárlóinak az eladott áru minőségéért, amennyiben azt nem kifejezetten hibás áruként adja el. Ha a vevő vásárlás után fedez fel hibát a vásárolt áruban, ak­kor az eladó vállalattól követelheti először is az áru kicserélését hibátlanra. Ha a vásárló otthon fedezi fel az áru hibáját, akkor is kö­vetelheti annak azonos értékű és minőségű árura való kicserélését. Például, ha a ruhá­ban szövés­hibát fedeznek fel, a vásárló igé­nyelheti, hogy kifogástalan minőségűre cse­réljék ki. A vásárlónak ezt a követelését a rendelet a törvény erejével támogatja. Amennyiben a vásárló nem kívánja az áru kicserélését, ragaszkodhat a hiba kijavításá­hoz. Például, ha rossz varrás miatt leválik a cipő talpa, az eladó vállalat köteles azt meg­javíttatni. Ha a hiba természete olyan, hogy a vásárolt áru a hiba­ ellenére használható, a vásárló követelheti, hogy az árut a hiba arányában olcsóbban adják el neki, tehát a különbözetét a már kifizetett vételárból té­rítsék vissza. Ha például egy 1000 forintos ruhán felfedezett hiba annak értékét 10 szá­zalékkal csökkenti, az eladó vállalat köteles — amennyiben az árut hibátlannak adta el — 100 forintot visszatéríteni. A törvényerejű rendelet lehetőséget ad ar­ra, hogy bírói úton vonják felelősségre azo­kat a vezetőket, akik nem tartják be gondo­san a minőségre vonatkozó előírásokat. A gyártó és a forgalombahozó vállalat egy­aránt felelős a fogyasztóhoz kerülő termékek minőségéért. Nemcsak azokért, amelyek na­gyobb értéket képviselnek, hanem a kisebb­értékű, de tömegesen használt árukért is, amelyek minőségével kapcsolatban sok pa­nasz hangzott és hangzik el. Ez az intézkedés dolgozó népünk javát szolgálja. A rendelkezés megvalósításához azonban a dolgozók tevékeny segítsége szük­séges. A minőségre elsősorban a gyárak dol­gozóinak kell ügyelniök, mert az ő kezük alól kerülnek ki azok a termékek, amelyek új gyárainkba,­­lakásainkba jutnak, ők ter­melik a népünk szükségleteit kielégítő java­kat. Minden munkás nemcsak termel, hanem fogyaszt is. A rossz minőségű termékkel — amellett, hogy kevesebb bért kap érte — megkárosítja saját magát is. A minőségre azonban nemcsak a munkapad mellett kell vigyázni. Dolgozóink a vásárlásoknál is ügyeljenek az áru minőségére, minden eset­ben lépjenek fel öntudatosan, határozottan, védjék érdekeiket, éljenek a rendelet bizto­sította jogokkal, ha gyenge minőségű áru­val akarnák őket megkárosítani. Biztosak le­hetnek benne, hogy az ő érdekeik mindene­k­­előtt vannak; az új rendelet minden betűjével a fogyasztók, a­ dolgozó nép érdekeit védi. a I A KORMÁNYPROGRAMM MEGVALÓSULÁSÁNAK TÉNYEI Az ipari termékek minőségének védelméről SZOMBAT, 1933 AUGUSZTUS 1 A földművelésügyi miniszter utasítása az ingyenes állatorvosi szolgáltatások szabályozásáról A minisztertanács a közelmúltban megje­lent rendeletével az állattartók fokozott tá­mogatása, az állategészségügy és állatte­nyésztés fejlesztése érdekében díjbedánná tet­te az állatorvosi szolgáltatásokat és egyúttal megszabta az állatorvosok jobb munkafelté­teleinek biztosítására, a legfontosabb felada­­tokat. Az állatorvosi szolgáltatások ingye­nessé tételével lehetővé vált a fertőző­betegségek elleni eredményesebb küzde­lem is. A­­ minisztertanács rendelete alapján a földművelésügyi miniszter utasítást adott ki az állategészségügyi szolgáltatások ki­­terjesztésével kapcsolatos intézkedésekről. Az utasítás előírja, hogy 1953 augusztus 1 -től kezdődően az állam­i állatorvosi gya­korlat körébe tartozó teendőket — kivéve a nem hatósági rendelkezésre történő ivaria-­­ átütést — az állami állatorvosok és az állategészségügyi felcserek díjtalanul lát­ják el. Az utasítás arról intézkedik, hogy minden községben a­ község terjedelméhez mérten egy-négy rendelőhelyiséget kell létesíteni, hogy a beteg állatokat ne kelljen messzire vizsgálatra vezetni. A rendelőhelyiségekben az állatorvos előre közzétett rendelőnapokat és rendelési időt tart. Az állatok díjtalan megvizsgálása és gyógykezelése általában az állatorvos rendelőjében történik. Ide kell a beteg állatokat behajtani vagy szállítani, ki­véve, ha a betegség olyan természetű, hogy a hajtás vagy a szállítás azt súlyosbíthatja. Szigorúan tiltja az utasítás az olyan állatok behajtását vagy szállítását, amelyek fertőző betegségben szenvednek, vagy fertőző­­beteg­ségre — akár a legkisebb mértékben is — gyanúsak,­­.lyenkor az állatorvos köteles hz állatok tartási helyére kiszállni. A kiszállá­sok sorrendjét az esetek súlyossága dönti el. Az állami gazdaságok termelőszövetkezeti­ és állami vállalatok állatainak vizsgálata és gyógykezelése továbbra­ is az állatok tartási helyén történik. Az állatorvosok munkaidejük jobb kihasz­nálása érdekében a megelőző védőoltásokat, vem­hességi vizsgálatokat, meddőségi kezelé­seket ezentúl tervszerűen előre meghatározott időben kell hogy végezzék, amiről az állat­tartókat előre értesítik. A vasúton, hajón vagy gépkocsin szállított állatok megelőző állatorvosi vizsgálatáért a jövőben fizetni nem kell. Az utasítás kimondja, hogy az állatorvo­sok megnövekedett feladatai eredményesebb ellátása érdekében a munkaszüneti napokon és az éjszakai órákban az állatorvosi segít­séget csak elsősegélynyújtás céljára lehet igénybevenni. (MTI)

Next