Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)
1953-09-01 / 244. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS____★ Ab 311PP cvijleili járási választmányászok ülése A CPEtleili járás pártválasztmányának kibővített ülése vasárnap megtárgyalta a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatát és azokat a feladatokat, amelyeket e határozat a járás pártszervezeteire, kommunistáira rá. Az ülésen megjelent és felszólalt Vég Béla elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének titkára. A Járás! pártbizottság beszámolóját Iglódi Ferenc elvtárs, a JB titkára mondotta el. A beszámoló őszintén feltárta és elemezte a járási pártbizottság és személy szerint Iglódi elvtárs vezetői munkájának komoly hibáit. A pártbizottság és titkára nem tekintette a járási választmányt a járásban lévő pártszervezetek vezető szervének, amely a JB felett áll, s amelynek a JB időről időre köteles beszámolni munkájáról. Általános volt, hogy a kollektív vezetést személyi vezetés — a fontos kérdések kollektív eldöntését egyéni elintézés helyettesítette. Ez a gyakorlat elkerülhetetlenül önkényeskedéshez, mások véleményének semmibevételéhez, a titkár szerepének és hatáskörének hamis értelmezéséhez vezetett. Molnár László elvtárs, a ceglédi városi pártbizottság titkára elmondotta, hogy amikor funkcióját átvette, a járási pártbizottságon azzal biztatták: «A pártbizottság, tagjai úgy táncolnak majd, ahogy te fütyülsz». Egy másik felszólaló idézte a JB titkár szavait, aki egy nem is jelentős kérdés vitáját azzal az «érvvel» zárta le: «Amíg én itt vagyok a járási pártbizottságban, csak az történhet, amit én akarok». A vezetés pártszerűtlen, önkényes módszereinek elterjedésében része van a pestmegyei pártbizottság s Nagy János elvtérs megyei titkár vezetési módszereinek is, amelyek között a parancsolgatás, a ledorongoló bírálat bőven fellelhető. Az ülésen szóvátették, hogy a megyei titkárral való telefonbeszélgetés valójában nem beszélgetés, hanem a titkár parancsainak tudomásulvétele. A személyi vezetés s az ezzel együttjáró parancsolgatás elhatalmasodása károsan hatott a járásban dolgozó pártkáderek fejlődésére. A járás területén lévő pártválasztányok, pártbizottságok, pártvezetőségek legtöbb tagja — különösen a fialtatok — nem érezték azt, hogy bírálataiknak, javaslataiknak súlya van, hogy véleményüket figyelembe veszik fontos pártügyek eldöntésénél. A parancsolgatás — mondotta Molnár elvtárs felszólalásában — a felfelé irányuló bírálat elnyomásához vezetett, s önálló gondolkodás, véleményalkotás helyett meghunyászkodásra, hízelgésre nevelt. Akadályozta és akadályozza ma is a járás területén dolgozó pártkáderek fejlődését. A kollektív vezetés hiánya, a parancsoláson alapuló irányítás meglazította a vezető szervek és a párttagság, a vezetők és a pártonkívüli tömegek kapcsolatát. Élesen megmutatkozott ez az alapszervezeti pártélet hanyatlásában, a tagság aktivitásának visszaesésében. A beszámoló megállapította, hogy a júliusi taggyűléseken a tagságnak mintegy 40 százaléka vett részt. (Sok helyen meg sem tartották a taggyűlést.) A vezetés helytelen módszerei mindinkább leszoktatták a pártfunkcionáriusokat arról, hogy tanuljanak a pártonkívüli dolgozók véleményéből, bírálataiból, hogy kiváltani, ösztönözni igyekezzenek a tömegek kezdeményezését. László István elvtárs elmondotta, hogy a tanácstagoknak megválasztott pártfunkcionáriusok jelentős része tájára sem nézett a tanácsüléseknek, nem tartott fogadóórákat, elmulasztotta a dolgozók véleménye, kívánságai megismerésének e fontos lehetőségét. A járási választmányi ülés megállapította, hogy a vezetésbeni hibák egyik fő oka: az ideológiai munka gyengesége. A pártparasztpolitikájának fontos elvi kérdéseiben — mint a szövetkezés önkéntessége, vagy az egyénileg dolgozó parasztsággal való szövetség — sok pártmunkás, elméletileg téves nézeteket vallott, s ez egész gyakorlati munkájában kifejezésre jutott. Mégsem kerültek a járási pártbizottság, a pártszervezetek vezetőségei üléseinek napirendjére . Fontos elvi, politikai kérdések. Tóth József elvtárs felszólalásában elmondta: A pártmunkások ideológiai és szakmai önképzésének elmaradása és a vezetés adminisztratív módszerei között szerves összefüggés van. Aki nem tanul, az előbb-utóbb tehetetlenül áll az élet, a gazdasági építés által felvetett új problémákkal szemben, nem képes alkotó segítséget adni munkatársainak és tanítás, konkrét tanácsadás helyett utasítgat. «Követelem, figyelmeztetem,, parancsolom ...» — ezt könnyebb kimondani, mint egy-egy probléma megoldásához ideológiai- és szakkönyvekből olvasni, hozzáértő emberekkel tanácskozni, s mindennek a tanulságait határozattá emeltetni, majd a kommunisták, a tömegek segítségével megvalósítani. A hibák bátor és éles bírálata, a személyekre való tekintet nélkül alkalmazott őszinte és kemény kritika mély hatást tett és azzal a meggyőződéssel töltötte el az ülés részvevőit, hogy a járási pártválasztmány, s valamennyi pártszervezet életében új fejezet kezdődik. „Ilyen értekezlet eddig nem volt járásunkban. Most értettem meg, hogy ezentúl másként kell dolgoznunk, másként kell vezetnünk és sokkal többet kell tennünk a nép felemeléséért, s bizalmának megtartásáért» — Így foglalta össze ez ülés tanulságait Bánszki Sándor elvtárs, az albertirsai Dimitrovosz párttitkára. Valóban: a ceglédi választmány vitája jelentős lépés a járási pártszervek, pártszervezetek belső megerősítésének, a kollektív vezetés kialakításának, az alulról jövő bátor bírálat felkeltésének, s a tömegekkel való meghitt, baráti kapcsolat helyreállításának és elmélyítésének útján. De a választmányi ülés mégsem töltötte be megfelelően feladatát. Aem töltötte be azért, mert a vezetés, a pártépítés kérdéseit a járás dolgozói előtt álló gazdasági, termelési feladatoktól, a kormányprogramm végrehajtásának tennivalóitól elszakítva tárgyalta. A járás nagy részében még el sem kezdődött az őszi munka, pedig ez idén tízezer holddal többet kell őszi vetés alá szántani, mint tavaly. Az ipar fejlődése új munkások toborzását, a harmadik negyedévi terv teljesítése a verseny fellendítését követeli. Az életszínvonal emelését szolgáló kormányintézkedéseket, a néptömegek felelősségteljes feladatát a kormányprogramm végrehajtásában most széleskörű agitációval kell tudatosítani. Minderről azonban a járási bizottság beszámolója, a felszólalók nagy többsége egyáltalán nem, vagy csak alig vett tudomást. Ez annál veszélyesebb hiba, minthogy a termelési feladatoktól való elfordulásra ösztönözheti a most következő alapszervezeti taggyűléseket, az alapszervezetek vezetőségeit és tagságát. A pártépítés és a kormányprogramm feladatainak szétválasztását meg kell szüntetnünk. Pártunk belső megerősödése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a nép millióit maga köré tömörítse, hatalmas teremtő erejét kibontakoztassa a népjólét nagyszerű programmjának végrehajtása érdekében. A párt belső megerősítése és a néptömegek mozgósítása azonban nem egymás után, hanem csakis egyidejűleg végrehajtható feladatok. Minél világosabban megmutatják pártszerveink tanácskozásai, soronlévő taggyűléseink, hogy a vezetés kollektív módszereivel, az őszinte önbírálat és az alulról jövő bírálat eszközével hogyan lehet a kommunistákat a tömegek nevelésének és mozgósításának feladatára jobban felkészíteni, hogyan lehet anyagi és kulturális felemelkedésünk programmját a népmilliók között jobban tudatosítani és hogyan lehet a pártot és a néptömegeket jobban összeforrasztani — annál mélyebb lesz pártszervezeteink belső életének megújulása, annál inkább sajátjának érzi az egész nép szeretett pártjának fejlődését. A pártszervek jobb irányító munkájának, a kommunisták színvonalasabb pártmunkájának hatása öltsön testet mielőbb a harmadik negyedévi terv teljesítésében, az őszi szántás-vetés munkájának gyors fellendülésében. SZABAD NÉP Szénbányászaink készülnek a bányásznapra Szénbányászaink a bányászheti versenyben szombaton kiváló eredményt értek el: 106,1 százalékra teljesítették napi tervüket. Ezen a napon a dorogi és középdunántúli medence kivételével valamennyi tröszt jelentősen túlszárnyalta napi előirányzatát. A komlói bányászok napi tervüket 28,8 százalékkal teljesítették túl. A pécsi bányászok 124,7 a borsodiak 114,6, az ózdiak107,1, a nógrádiak 109 százalékra teljesítették napi előirányzatukat. A hidasi bányászok 31,6 százalékkal adtak többet az előírtnál. tatabányai bányászok hétfő reggelig esedékes havi tervüket 102,9 százalékra teljesítették. Számos szénbánya a havi terv teljesítésében komolyan elmaradt, ezért fokozott erőfeszítésekrevan szükség a széntermelés növeléséhez. F-4-es fejtőgép kezdte meg munkáját Komlón A komlói Kossuth-akna II-es számú üzeménél, a 10-es telepén egy F-4-es fejtőgép kezdett munkához. A hatalmas gépet darabokra szedve szállították le a bányába. A gép jelentősen meggyorsítja és megkönnyíti majd az itt folyó elővárosi munkát. Egy új front megteremtése érdekében ugyanis mintegy 180 méter hosszú vágatot kell kihajtani. Kézletével 24 óra alatt eddig 2—2 és fél métert haladtak előre a bányászok. Előzetes számítások szerint a magyar szénkombájnnal 6—9 métert haladnak majd előre naponta, s az eredetileg tervezett két hónap, helyett mintegy 20 nap alatt befejeződik az új front építése. Sztálinvárosban tartja az új évadban első előadását a Gördülő Opera Ma kezdi meg új évadját az Állami Operaház Gördülő Operája. Az első előadást Sztálinvárosban tartja. Ez alkalommal a «Tesco» kerül színre. Az együttes szeptember 2-án és 3-án Pécsre látogat el. (MTI) 32 új szövetkezeti lakás Budán, a Fehérvári úton augusztusban 32 új lakásba költöztek be a XXI. kerületi lakásépítő szövetkezet tagjai. A két épületből álló háromemeletes lakóház építői kiváló minőségi munkát végeztek. A lakóknak 15 évi részletfizetés után saját tulajdonukba kerül a lakás. A felépített lakóházak körüli területet most parkosítják. Gyeppázsittal, fákkal ültetik be a házak környékét. A lakásépítő szövetkezet a jövő év elején újabb lakások építését kezdi el. (MTI) Korszerűsítik a Férfiruhagyár bölcsődéjét A Férfiruhagyár dolgozói a kormányprogramos megjelenése óta jelentős összeget kaptak szociális és kulturális beruházásokra. A beruházási összegből 400000 forintot fordítanak az üzem bölcsődéjének bővítésére. A jelenlegi 24 személyes bölcsődét novemberig 60, tavaszra 100 személyesre bővítik. (MTI) Nagymennyiségű burgonya érkezett hétfőn a fővárosi elárusítóhelyekre A néhány napos esőzés, majd az ezt követő kedvező időjárás eredményeképpen néhány napon belül ismét nagyobb mennyiségben érkezik zöldségféle és gyümölcs a fővárosba. Hétfőn 1.800.000 kilogrammburgonyát szállítottak ki a csarnokokba és az üzletekbe — négyszeralínyit, mint amennyi az elmúlt hét legmagasabb napi felhozatala volt. (MTI) — A Majakovszkij Színpad vezetősége közti, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt augusztus 27-én elmaradt «Kacagó csütörtök» c’shír műsort szeptember 10-én, este 7 órakor tartják meg. (MTI) TATABÁNYA, 79/9 SZEPTEMBER 6-ÁN 1. Sok emberrel beszéltem Tatabányán, miközben a véres szeptemberi nap emlékei után kutattam. Sok szemtanúval beszéltem, de két idős asszony arca és alakja különösen a szívembe vésődött. Szörnyű vádirat a kapitalizmus ellen ez a két arc, ez a két élet. Mindketten jóval túl vannak a hetedik évtizeden. Torma Istvánné naphosszat a konyha szegletében üt. Arcára árnyékot vet a szorosan megkötött kendő, vonásait nem is látni. De szívbemarkoló némasággal kiált ernyedten ölébe hulló két keze. Vádol a kéz, mely ráncosabb, mint a fonnyadt alma, és fekete,, akár a föld. 1919 szeptember 6-án Férjét megölte egy csendőrgolyó. Magára maradt öt gyerekkel, s a legkisebb lány akkor még szopott.•— «Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett». Kárpis Albertné (19-ben még Nováknénak hívták) súlyos beteg, beszélni is alig tud. Az embertelen férfimunka, a testébe fúródó durm-dumgolyók, a botozás, a Csillag-börtön nyirkos cementje megtörték szervezetét. De lelke ma is hajlíthatatlan. Mikor meghallotta, miért keresem, felkelt az ágyból. Anótermetű, hófehérkontyú anyóka. Beszéd közben — a betegség okozta fájdalomtól — kövér verítékcseppek ütköztek ki az arcán. Borzasztó volt látni ezt a szenvedést. Kértem, hogy feküdjön le. De nem hajlott a szóra. Tartotta magát, míg mindent el nem mondott. É® elbeszélése tele volt szenvedéllyel és gyűlölettel. Az ő nevükben mesélem el ezt az igaz történetet a tatabányai véres napokról — gondoljátok meg proletárok... 2. 1919 szeptember 5-én este idősebb Halta Mihály és Takács Piroska együtt indult a szénosztályozótól a sötét sikátoron a tollvendég'5 felé. ...Már valamennyi bizalmi ott élt a vendéglő különszobájában, mire megérkeztek. A budapesti központ küldötte, Smerina nevezetű elvtárs beszélt: — Nehéz napok várnak ránk. De rajtunk múlik, hogy Röhlingék bevezetik-e a tizenkétórás munkanapot és a harmincszázalékos bércsökkentést. Harcolunk-e vagy megalkuszunk?” Morgás támadt, s a sűrű dohányfüstben fenyegetően vétlantak meg a borostás, szénportól felmart arcok. Valaki az asztalra csapott és kacskaringósat káromkodott: «Nem alkuszunk!» „ — Akkor csak egy lehetőség van. Ha Röhlingék erőszakoskodnak, a bányászok és külszíniek együttes sztrájkkal válaszolnak. Aki elfogadja az indítványt, emelje fel a kezét. Senki nem szavazott ellene. Pedig akkor már a bizalmiak között jónéhány áruló ült. 3. Ez már hatodikán reggel történt. Az aszszonyok bent válogatták a palát az osztályozóban, ahol akkora a por, hogy nézni is kész tüdőbaj, nemhogy szívni. Piroska hol Az egyik, hol a másik asszony mellé ült le. Keze fürgén járt, de azért nem fogyott ki a mondókéból. Odahúzódott Novékné mellé. A szép fiatalasszony nemrég vesztette el az urát, ő örökké csak ezen meg két gyerekén forgott az esze. — Tudod-e, hogy törvényesen jár nekünk a nyolc óra? — Honnan tudtam volna? — rezzent fel Novákné. — Ha pedig mégis ránk akarják nyomni a 12 órát, leüllünk. — Leállunk... mindig csak ezt hajtogatjátok ... Kifutófiú bukkant elő a szénporfelhőből. — Nováknét hivatják az irodába. Az asszony hirtelen megizzadt és elködlött előtte a világ. Bizony, mindenki megrémült akkor, ha az irodába hivatták. Elbocsátás, verés, büntetés várt ott az emberekre. De sokszor az is előfordult, hogy valaki bement az irodába és nem is jött vissza soha többé. — A gyerekekkel törődjetek! — suttogta Piroskának. — Ne félj, gondunk lesz rájuk. Szívdobogva kopogott be az irodába. A fűtött szobában ingujjra vetkezve Hubert főhadnagy várta, Tatabánya réme, a katonnai parancsnok. Az asztalon sűrűn telegépelt papírlap, toll, tinta, kereszt és pisztoly. — Írd alá ezt az ívet. — Főhadnagy úr, kérem, én nem tudok írni. — Nem baj, lányom, majd én fogom a kezed. — Főhadnagy úr, vannak itt bizalmiak, akik tudnak írni. Hivassa azokat. Hisz én azt sem értem, mit írok alá. — Írd alá, gondolj a családodra... — Az a baj, hogy éppen arra gondolok. Aláírok valamit és az emberek úgy szoknyán billentenek utána, hogy arról koldulok. — Ha meg nem írod, velem gyűlik meg a bajod, írjad! — Nem. — Az anyád úristen*!!, hisz te is kommunista vagy! — Főhadnagy úr, ott még nem tartunk, hogy így beszéljen egy magánál idősebb asszonnyal! — Takarodj! Schneider, a bozontos szemöldökű idősebb munkás, aki az irodaablaknál végighallgatta Novákné és a főhadnagy párbeszédét, karonfogta a kirohanó, zokogó asszonyt: — Ne sírj, nem soká tart ez így. Most muszáj erősnek lenni. Látod, én már nekimentem volna ennek a vadállatnak, vasdoronggal. Dehát akkor ki neveli fel az én árva kisunokámat?. Ne sírj, úgy viselkedtél, ahogy bányászasszonyhoz illik. Közben mér híre járt, hogy Hubert az írástudatlan munkásokkal akarja aláíratni a többiek nevében, hogy eltagadják a munkaidő meghosszabbítását és a bércsökkentést. A hangulat forrósodott. A gépházban Halla Mihálynál egybeverődtek néhányan. — Emberek! — mondta kiáltva Halla, hogy hangját a gépdübörgésen át is hallani lehessen. — Fogjunk össze, mert ha most össze nem fogunk, soha nem kapjuk meg a nyolc órát. Az emberei helyeslően kiáltoztak. Belépett az üzemvezető. — Mit ácsorognak?! Mértjenek a dolgukra! — Winkler úr, ha nem kapjuk meg a nyolc órát, leállunk. *— 10 magasabb nemzeti érdekről van szól — vágott vissza dühöngve Winkler. — Tizenkét órát tagnak dolgozni. Punktum! — Akkor leállunk — válaszolta nyugodtan Halla és kikapcsolta a nagy drótkötél meghajtómotorját. Különös csend támadt. És ekkor robbant be az ifjú Halla. — Apám! Meneküljön! A bizalmiakat egymásután tartóztatják le. Jönnek magáért is! Winkler sietve elosont. De az idősebbik Halla nem zavarodott meg, nyugodtan intézkedett. Telefonáljatok a bányászoknak.,, Te menj a villamosmírhelyhez, te a központi gépműhelyhez. Valaki szóljon el a gépüzembe és a fatelepre is. Adunkat beszüntetni, mindenki fel jön a nagyiroda elé. Az emberek szétfutottak. Apa és fiú magára maradt. — Apám, meneküljön! — A sztrájk megkezdődött, fiam, nem bújhatok el. Itt a helyem. Megcsókolta a kamaszfiú arcát. — Na, gyerünk a nagyirodához. De nem mehetett már sehová. A bejáratnál szűrőörvek villantak, a szuronyok mögött csendőrök. Kurtán csattant a hang: — Fel a kezeket! Idősebb Halla Mihály, letartóztatom! Délelőtt kilenc óra lehetett ekkor.. .Akkoriban kéthavimként osztották a bányászoknak a dohányt. Érte kellett menni a raktárba — a raktár pedig a nagyiroda tőszomszédságában állt. Torma István bányász éjszakai műszakban dolgozott,. Reggel hét órakor került az ágyba, aludt, akár a kő, álomtalanul, ahogy a súlyosan kimerült emberek szoktak. Percekig eredménytelenül rázogatta őt Kökény János, de aztán hirtelen, minden átmenet nélkül felébredt. — Mi az? Menni kell? Hány óra? — Még csak nyolc óra, de kelj fel. Osztják a dohányt. Torma talán felkászálódott. — Ennél jobbat nem is mondhattál volnál Jani közelebb hajolt ócska bakancsát húzkodó barátja füléhez (mert Torma nagyot hallott kissé) és a köröskörül lábatlankodó gyerekekre mutatott. — Hogy tudsz aludni ebben a zsivajban? — Szerencsés ember vagyok én, pajtás. Mert azt mondta az öreg atya úristen megvertem én ezt a Torma Istvánt nyomorúsággal, meg öt jótorkú gyerekkel. Segíteni kéne rajta. Megsüketítem egy kicsit, ne kelljen neki hallania, mikor kenyérért sipákolnak. Ezen aztán nevettek egyet, mert Torma István a nyomorúságban is közismerten jókedélyűs ember volt. Felállt, megivott egy bögre vizet, visszadugta a bömbölő kis Kati szájába a rongycuclit. — Anyátok hol van? ,- Krumpliért áll sort — felelt Feid, a «nagy fiú». — Mondjátok meg neki, hogy dohányért mentem. Jövök egy félóra múlva. Ha jók lesztek, ti is kaptak szivart. Sokan voltak a raktárnál, várni kellett, de aztán csak rájuk került a sor. Torma István becsomagolta a feketésbarna dohányleveleket a magával hozott nedves kendőbe Gondosan piszmogott ezzel egy darabig, de aztán észrevette, hogy az emberek kisebb-nagyobb csoportokban izgatottan tódulnak a nagyiroda felé. — Gyere — karolt belé valaki — leállt az egész telep. Kicsit képére mászunk Réhling úrnak. A téren már sokan voltak. Torma István hátul nem értette, miről beszélnek az iroda lépcsőjén, előretörtetett, hogy jobban halljon, így került az első sorba. Ott szorongott Novákné, meg az öreg Schneider Ott volt Dorogi, aki szintén dohányért jött. Takács Piroska, Török János és még sokan mások. — Mi van? — kérdezte Torma István Nováknét. — Hallát letartóztatták, meg a többi bizalmit is. Addig nem vesszük fel a munkát, míg ki nem eresztik őket és meg nem adják a nyolc órát, tép — Jól van — bólintott a bányász. Seszták József bányász, Tóth Gyula esztergályos és egy Hámori nevű, csilleszerelű bementek Réhlinghez az irodába. — Jószerencsét! — Mit akarnak? — Igazgató úr, jöjjön ki, beszéljem a néppel. Réhling arca vörös lett az izgalomtól Kockás zsebkendőjével egyre csak homlokát törölhette. — Nem megyek. Nincs értelme, mert ott egyszerre beszél mindenki és nem értünk szét. Idegesen nézegette az óráját. — válasszanak egy hattagú bizottságot. Majd azzal tárgyalok. Kifelé menet Seszták megbökte Tóth Gyulát: — Te Gyula, mit nézegeti ez folyton az órát.? Az esztergályos Váltat Vont. — Nem tudom. A tömeg hallani sem akart a bizottságválasztásról. Nagy zúgás, kiáltozás támadt. Követelték, hogy Réhling azonnal főljön ki Közben az anyagraktár felől odaszállingóztak a sínszállító munkások is, hosszú acélszerszámaikkal A hevesebb fiatalok bontani kezdték a nagyiroda vastag kerítését, Seszták rosszat sejtve, kérlelte őket, hogy nyugodjanak meg, ne adjanak okot provokációra. Csakhamar helyreállt a rend Tóthék bejelentették, hogy még egyszer beszélnek Röhlinggel És ekkor Dorogi hangosan felkiáltott: — Jönnek a csendőrök! . Pillanatnyi zavar támadt. — Jobb lesz szétszéledni — mondta valaki. — Nem kell — jött mindenfelől a válasz. — Nem csinálunk semmi törvénytelen dolgot. Nem is mozdult senki. Némán összeszorulva álltak. Hangtalanul, moccanás nélkül nézték végig, hogyan sorakoznak fel mintegy száz méterre tőlük az idegen vidékről hozott csendőrök. Hirtelen, váratlan Hubert lőtt ki az irodából. Arcán a halálfélelem sápadtsága. Menetközben vette elő pisztolyát, torkaszakadtából üvöltött— Oszolni, kutyák! Oszolni! Senki nem mozdult. Az emberek döbbenten várták, mi lesz — Oszolni! Értettétek?! De senki nem szólt, nem mozdult. És Hubert tüzet vezényelt. Egyszerre dördült el tizenhét csendőr fegyvere. Az első sorban néhányan a földre omlottak Dorogi nekiugrott a csendőrfőhadnagynak, de az közvetlen közelről a bányászra lőtte posztolva egész tárát. Dorogi iszonyú falkiáltással lezuhant. A tömeg megingott, egy lépést tart előre, mintha el akarná söpörni a gyilkosokat. De aztán felbomlott a rend, sikoltás, jajgatás töltötte be a levegőt, s megkezdődött a Fejvesztett menekülés. A csendőrök hideervéríten nyomultak előre. Átléptek a holttesteken, sebesülteken, és újra meg újra felcsattant a sortűz. Torma István az első lövések után megfordult és rohanni kezdett. Úgy érte futtában, hátulról a gyilkos golyó. Elzuhant. Érezte még, hogy futó lábak hullanak keresztül a testén, aztán meghalt. De holtában is szorongatta a nedve® rongyba, csörragolt dohányt. S hiába várt rá otthon az asszony meg az öt gyerek. Novákné lába felmondta a szolgálatot a puskaropogásra. Atoccanni sem birt. Az öreg Schneider unszolta izgatottan* — Fuss, lártyom' A gyerekeidért! Én is a kismoscártiért futok! Novákné megindult — maga sem tudta, merre — az áradattal. Aztán forró ütést érzett, megtántorodott, majd még egyszer a hasába tépett egy golyó. Elájult. Schneider bácsi csak az istállóig jutott el öreg szíve nem bírta a futást. Körülötte az emberek már s szétrohantak, s ő egyedül állt lihegve. Teljesen egyedül. Fiatal, szakállas csendőr vette észre. Letérdelt, gondosan megcélozta és egy reszeltvégű dum-dumgolyóval a földre döntötte. De az öreg még élt. Vízért körtyörgött hánykolódva és keze erőtlenül kapargatta a véres Földet, Purkatu»»*! verték agyon. A kukoricásban és a kiserdőben még durrogtak a puskák, mikor Hubert visszajött a nagyirodához. Réhling már várta, betessékelte az irodába. — Ez tiszta munka volt. — Hát igen — dibnyögte a csendőrtiszt és idegesen dugta zsebre remegő kezét. — Olyanok lesznek ettől, mint a kezesbárány. 5. —Másnap, 7-én az asztáálvozóban a csendülök megszállták az udvart. Sorbaállították az embereket. Ott volt a fiatal Halta, Takács Piroska, a sebesült Novákné és a többiek, akiket még nem ragadott el a fehér börtön vagy a csendőrgolyó. Hubert fel és alá sétált előttük. — No, ízlett a lecke?! Megállt, kinyitotta pisztolytáskáját. — Aki eltagadja a tizenkétórás munkaidőt, lépjen ki. Senki nem mozdult. — Nem értitek?! Odalépett, az első emberhez. — Elfogadod? — Nem. Arculvágta. Aztán a következőhöz ment. — Elfogadod? — Nem. Arculvágta. És így ment végig a soron. De valamennyiért szívelették: «Nem!» S ez a vadállat mindenkit megpofozott. Majd kezdte elölről. Az másodszor ért Takács Piroskához. — Eltagadod a tizenkétórá® munkanapot?! — Nem! — kiáltott az ifjúmunkáslány. Szeme felszikrázott és mielőtt a csendőr üthetett volna Piroska érdes, kidolgozott tenyere nagyon csattant a piperkőr gazember púderes képén. Földre teperték, rúgták, ütötték, de nem lagázolt. Novákné alig állt a lábán * vérveszteségtől, torkát a láz fojtogatta Rémülten nézte a szörnyö látvány! és teste rrreg megv*naglott, mintha csak ki értek a csapások. Ez hirtelen kiveszett belőle a félelem, en mint a rettegés Nem gondolt már gyerekeire, mindent elsöprő erővel felzobogott benne Az önérzet és a gyűlölet. Lehatolt a lába előtt heverő széndarabért és emberfeletti hangon süvöltötte: — Embereki Hát tűritek ezt?! Tépjétek szét a bitangot! A csendőrök — hiába volt kezükben puska — lépésről lépésre hátráltak a fenyegetően összetorlódó munkások elől — Hozzátok ki azt s másik kommunista dögöt is! — parancsolta rekedten Hubert. De Novékné maga lépett ki a..sorból. — Üthetsz újra, te disznó! Üthet az ! Mégis csak pusztulni fogtok. . ... Felemelt fejjel haladt a meggyötört kis csapat s kakastollak és darutollak imbolygó négyszögében. Foglyok voltak, de érezték. Ők az erősebbek. Mert odafenn a szénosztályozóban félelmetes némasággal hallgattak az ezerlóerős gépek. Kövesi Endre KEDD, 1953 SZEPTEMBER 1 Hatvan nap alatt befejezzük az őszi vetést és a betakarítást Írta: Jani János, a fonyódi járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője A fonyódi táros községeiben, termelőszövetkezeteiben a jó termésnél is gazdagabban fizetett a gabona ott, ahol az elmúlt őszszel megfogadták a minisztertanács útmutatását, s idejében, jól előkészített talajba tisztított vetőmagot vetettek. A somogyvámosi termelőszövetkezeti csoport 60 holdon 794 mázsa búzát termelt, az átlag tehát holdanként 13,20 mázsa volt. De azon a húsz holdon, ahol korábban és keresztsorosan vetették el az őszibúzát, 15.40 mázsát adott egy hold föld. Még jobb az eredmény az ordacsehi Úttörő tszcskert. Itt 33 holdnyi korán és keresztsorosan vetett búza 401 mázsát fizetett, holdanként tehát 17.40 mázsa termésük volt. Kormányunk programmja megköveteli, hogy általánossá tegyük a jó eredményeket. Ez a járás dolgozó parasztságának is közvetlen érdeke. A Fonyódi járási tanács ezért igyekszik mindent elkövetni, hogy a minisztertanács határozatát az őszi munkáról pontosan végrehajtsa, s minden tekintetben érvényt szerezzen a határozat utasításainak. A sikeres munka alapja a jó terv. Járásunk községeiben ezért teljes erővel dolgoznak a vetés tervén. A községi vetéstervek a járás terve alapján készülnek. Néhány héttel ezelőtt ugyanis összehívtuk a községi tanácsok vezetőit és a mezőgazdasági állandó bizottságok elnökeit. Az értekezleten minden község vetéstervét megbeszéltük. Tekintettel voltunk az egyes községek talajviszonyaira és más adottságaira. Számításba vettük a tanácselnököknek és az állandó bizottságok elnökeinek véleményét, tapasztalatait is. A községekben még külön megtárgyalják a tervet e dolgozó parasztokkal. Nagy munka ez, hiszen figyelembe kell venni minden egyes dolgozó paraszt termelési tapasztalatát, földjének minőségét és azt, hogy az előző évben milyen növényeket termeltek, hogy ne csak tanácskozzunk, hanem késlekedés nélkül szántsunk és vessünk — a tervkészítést igen gyorsan kell befejeznünk. Elmaradás a terv elkészítésével — elmaradást jelent a mezei munkával is. A járási pártbizottság felhívta a figyelmünket az elmaradás veszélyére, s ugyanakkor mozgósította a kommunista és pártonkívüli szakembereket, így a járás ipari és kereskedelmi üzemeinek terv- és pénzügyi szakemberei a községi tanácsok segítségére siettek, segítenek a terv készítésében. Az elvtársak tanácsokat adnak a termelőszövetkezeteknek az évvégi elszámolás elkészítéséhez is. Erre különösen nagy szükség van, hiszen az ellenséges agitáció több szövetkezetünkben veszélyezteti az őszi munka sikerét. Nem egy termelőszövetkezetünkben ugyanis, amikor az őszi munka szóba került, többen azt a véleményt hangoztatták: «Van idő bőven, nem kell elsietni a dolgot». A lengyeltóti Táncsics tszcs-ben pedig, egyesek arról beszéltek, hogy «mindenki külön lásson hozzá az őszi munkához». Egy Kiss János nevű tag, akiről kiderült, hogy uradalmi ispán volt, mérgezte itt a levegőt. Amikor a járási pártbizottság aktivistái felkeresték a szövetkezetet és segítségükkel a termelőszövetkezethez hűséges tagok kiszámították, hogy mit jelentenek az állam által nyújtott különböző kedvezmények a szövetkezet számára, s fehéren-feketén megmutatták a többi tagnak, mennyit kap az évi jövedelemből — megváltozott a hangulat. A tagság Kiss Jánost kizárta a szövetkezetből, s azonnal hozzálátott az őszi munkához. Szombat estig már végeztek is a vetőszántás nagy részével. De az aktivisták az őszi munkaterv és a tíznapos tervek elkészítésében is segítenek a szövetkezeteknek Több termelőszövetkezetünkben — nagyon helyesen — olyan tervet készítettek, amelyben csökkentették a munkaiigényes növények termelését, s több gabonát és szálastakarmányt termelnek, mint tavaly. Ez azonban azt jelenti, hogy most még jobban igyekezni kell a vetőszántással, hiszen megnőtt az őszi gabonafélék vetésterülete, iparkodni kell hát. Hát, azt nap cicit a?, őszi vetést és a betakarítást be akarjuk fejezni. Ezért elsősorban pontosan felmértük a rendelkezésünkre álló erőket. Megállapítottuk például, hogy az ősziek betakarításához az egyénileg dolgozó parasztoknál összesen 34.029, a tsz-ekben pedig 3271 napot kell a fogatoknak dolgoznak. Ezzel szemben, amikor számbavettük a lehetőségeket, kiderült, hogy 36.000, illetve 3300 napot teljesíthetnek a fogatok. Valamennyi őszi kapásnövény betakarítása, a szárvágást is beleértve, az egyénieknél 170.272, a tsz-ekben pedig 20.470 munkanapra köti le a dolgozókat. Ennél pedig jóval több munkáskéz áll rendelkezésre itt is, ott is. Nem elég azonban felmérni a lehetőségeket, arról is gondoskodni kell, hogy ezt az erőt helyesen használjuk fel. Ezért a dolgozó parasztokkal való megbeszélés alapján előre megállapítottuk, hogy melyik gazda kit segít fogatával; kellő fizetség ellenében kinek könnyíti meg a szántás, a vetés, a trágyázás, a behordás munkáját. Hasonló módon osztottuk el a vetőgépeket is. Számbavettük például, hány vetőgép van járásunkban, s minden dűlőbe megfelelő számú vetőgépet küldünk. A vetőgépek tulajdonosai ezt már tudják és helyeslik is. Őket a mezőgazdasági állandó bizottságok előre értesítik, hány dolgozó paraszttársuknál vessék el a gabonát, így tervünk szerint járásunk területén minden gabonafélét három-négy nap alatt elvethetünk. A jó termés malyik fontos biztosítéka a gondosan megtisztított vetőmag. A mi járásunkban csupán egy gépállomás működik, annak is elég kevés magtisztítógépe van. Sok dolgozó parasztnak van azonban trierje és kézzel hajtható gabonarostája. A községi tanácsok sorra számba vették a magtisztítógépeket, s — a gépek tulajdonosaival egyetértésben — minden utcába beosztottak legalább egy triert és egy kézirostát. Így minden dolgozó paraszt lakóhelye közelében tisztíttathatja gabonáját. A gabonát először trierrel, majd rostával is megtisztítjuk. Hatalmas segítséget jelent járásunk dolgozó parasztsága számára, hogy az idén nagyobb területen vethetünk nemesített vetőmagot, mint tavaly. Nyilvánvaló: a nemesített vetőmag nagyobb termést ad majd, mint a közönséges, s az állam mégis úgy intézkedett, hogy nemesített magért csupán egyenlő mennyiségű szokványminőségű vetőmagot kell cserébe adni. A nemesített vetőmag iránt hatalmas az érdeklődés, úgyhogy rövid idő alatt befejeződött az igénylők összeírása, a cserét pedig hamarosan lebonyolítjuk. A szállítással nem lesz túl sok gond. Hiszen a nemesítet vetőmagot a járás állami gazdaságai és legjobb termelőszövetkezetei bocsátják a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek rendelkezésére. Tavaly sok nehézséget okozott az a hibás munkamódszer, hogy amikoraz őszi termésű növények betakarításával foglalkoztunk, megfeledkeztünk az őszi szántás-vetésről , s amikor aztán sürgetett a szántás-vetés, elhanyagoltuk a betakarítást. Tavaly nem egy helyen raktárhiány akadályozta a betakarítást, a betakarítatlan termés pedig hátráltatta az őszi munkát. Ezért az idén már jóelőre számbavettük a járás valamennyi tárolásra alkalmas helyiségét. Ugyanakkor gazdagyűléseken magyaráztuk meg a gyors betakarítás fontosságát. Az állandó bizottságok aktivistái például elmondották, ha, a burgonya szára már is sárgult, minél előbb szedjék fel a gumókat, viszont ahol még zöld a burgonya szára, ott érdemes várni egy kis ideig, mert ez alatt az idő alatt holdanként még több mázsával növekedhet a termés. A jótanácsot a dolgozó parasztok megfogadták, s mivel járásunk területén a burgonya jórészt, már megérett — javában folyik a betakarítás; a burgonyabeadás tervét pedig már 35 százalékra teljesítették adolgozó parasztok. Megkezdődött egyes helyeiben a napraforgó szedése is, körülbelül egy vagon napraforgó már a raktárakba került. A fonyódi járás dolgozó parasztsága, a tavalyi tapasztalatokból tanulva, nem késlekedik a munkával. A trágyázásra váró terület 32 százalékán már szélteregették és alá is szántották a trágyát. A legfontosabb azonban az, hogy a vetőszántással és az őszigabonafélék■ vetésével iparkodjunk. Ez igen komoly feladatot ró a járás dolgozó parasztságára, termelőszövetkezeteire, gépállomásaira, állami gazdaságaira. S igen komoly feladatot ró a tanácsokra és a pártszervezetekre is. Az idén ugyanis 13.000 holdnyi őszigabona-vetésterületünk lesz, több mintezer holddal nagyobb, mint tavaly. Igaz, már 5000 holdon vetésre készen áll aföld. A biztató kezdeti eredmények mellett azonban számos tényező akadályozza a jó munkát. Már többször felhívtuk a megyei tanács figyelmét a lengyeltóti gépállomás tervszerűtlen munkájára, de ezideig sem a megyei tanács, sem az IMG megyei igazgatósága nem gondoskodott a hibák kijavításáról, sem bírálatával, sem más módon nem segíti a gépállomást. Így például elmaradtunk a bíborberé és a repce vetésével. E növények magvának már a földben kellene lennie. A gépállomás azonban nem törődött eléggé az aprómagvak cséplésével, s így a dolgozó parasztok későn jutottak vetőmaghoz. A gépállomás a felelős azért is, hogy szövetkezeteink egy részében még mindig nem fejeztük be a tarlóhántást. A bajon úgy segítettük, hogy ahol elmaradt a tarlóhántás, ott mindjárt a mélyszántáshoz látunk hozzá. Lassan áll át a gépállomás az őszi szántás-vetésre. «Tempósan», öregesen folyik a gépjavítás, s még csak a gépek egy része kezdte meg a szántást. A gépállomáson meg kell gyorsítani a munkát — az egész járás számít most a traktorosokra. Így láttunk tehát hozzá a járásban az őszi munkához. A tervünk jó, de csak akkor arathatunk sikert, ha következetesen, jó szervező és felvilágosító munkával dolgozunk a terv megvalósításáért, a jövő évi bőséges termésért. A SZOT elnökségének közleménye a szakszervezeti szervek újraválasztásáról A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a Magyar szakszervezetek alapszabályainak megfelelően elhatározta, hogy 1953. szeptember 15 és december 1 között üzemekben, vállalatoknál (az építő- és faiparhoz tartozó vállalatok kivételével), intézményeknél, hivatalokban stb. megtartják a szakszervezeti szervek beszámolóit és újraválasztását. A mezőgazdaságban ugyanezt a feladatot későbbi időpontban kell végrehajtani. A szakszervezeti demokrácia szellemében a tagokkal idejében ismertetni kell a taggyűlés, illetve a küldöttközgyűlés időpontját és a szakszervezeti szervek megválasztásának módját. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége felhívja a szervezett dolgozókat, hogy tevékenyen vegyenek részt a beszámolók megvitatásában. a szakszervezeti szervekbe a dolgozók bizalmára legméltóbb jelölteket válasszák meg. Lássák el tanácsokkal, hasznos javaslatokkal az újonnan választott vezetőket és vezetőségeket, a továbbiakban pedig tevékenyen segítsék, ellenőrizzék munkáinkat. A szakszervezeti szervek beszámolóinak és újraválasztásának az egész szakszervezeti munka megerősödését kell eredményezne. Meg kell javítani a szakszervezeti munkát a munkaverseny szervezésében, a munkafegyelem megszilárdításában, de különösképpen a dolgozókról való gondoskodás területén. Mozgósítani kell a dolgozókat a párt politikájának, a kormány programmjának megvalósítására. A választások alkalmával többszázezer dolgozó kap társaitól felelni szakszervezeti megbízatást, hogy önként, áldozatkészen intézze a dolgozók ügyeit. A SZOT elnöksége meg van győződve arról, hogy a megválasztandó szakszervezeti szervek a párt útmutatásait követve, a szervezett dolgozók segítségével eredményesen végrehajtják fontos feladataikat.