Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)

1953-09-08 / 251. szám

2 SZABAD NÉP KEDD, 1953 SZEPTEMBER 8 A szentlőrinci Dezse Gyula számvetése Az árleszállítás első hétköznapja az üzletekben Az árleszállítás első hétköznapján az áruházak, ruházati boltok, cipőboltok, Közértek, bútorüzletek, a Keravill-boltok igen nagy forgalmat bonyolítottak le. A tatabá­nyai Állami Áruházban ezen a napon 85 darab férfiöltöny kelt el, s ezek árának le­szállítása 12.425 forint megtakarítást ered­ményez a tatabányai dolgozóknak. Cipőből 340 pár fogyott ef — összesen 27.390 forint­tal olcsóbban, mint az elmúlt héten, ötvenöt darab naplan kelt el, s megvásárlóik össze­sen 5530 forintot takarítottak meg. A hódmezővásárhelyi Állami Áruházban főként falusi dolgozók vásároltak. Itt is jó­val az átlagon felüti forgalomról számolnak be az áruház dolgozói. Azelőtt hetenként ad­lak el egv tűzhelyet — most hétfőn azon­ban öt tűzhely kelt el. Megelégedéssel fo­gadták a dolgozók a mintás, kockás női szövetek árának 37 forintra történt leszállí­tását. Harmincnyolc pár fogyott el az eddig sokak számára' luxusnak számító nylonharis­nyából, De nemcsak azokat az árukat vásá­rolták, amelyek olcsóbbak lettek, hanem pél­dául igen sok gyermek-mackót és tréning­ruhát is, amelyeknek az ára változatlan ma­radt. Budapest egyik legforgalmasabb áruházá­ban, a Budapesti Nagyáruházban mintegy 60 százalékkal többen vásároltak ezen a napon, mint egy héttel ezelőtt. Csupán pupünból — amelynek ára- most csökkent 45.90-ről 39 forintra — 250 méter adtak el ezen a na­pon. Sokan nézegették már eddig is a gyer­meknek való gyönyörű bőrkabátokat, de he­tenként átlag csak egy-két vevő akadt rá­juk. Hétfőn tizenkettő fogyott el belőle. Nem is csoda, hiszen ára 1556 forintról 759-re mérséklődött Az áruház lakberendezési ősz« tálya is megtelt vásárlókkal: csupán bútor»» kon és lakberendezési cikkeken 30.000 fo­rintot takarítottak meg á Nagyáruház vá­sárlói. Az újpesti Állami Áruházban különö­sen nagy volt az érdeklődés a lényegesen leszállított áru gyönyörű gyapjútakarók iránt. 38 darab el is fogyott belőlük. Az eddig 520 forintos gyermekiódenkabát- ból — melynek ára most 125 forinttal csök­kent — harminc fogyott el. A csepeli cipő­bolt 78 pár női tornacipőt adott el. En­nek a cikknek az ára 83.50-röl 58 forintra csökkent. A 7-es számú Baross-téri cipőbott- ban 290 pár leszállított árú marhabox férfi­cipőt vásároltak. A háziasszonyok több élelmet vásárolhat­tak ugyanazért az összegért, mint az árle­szállítás előtt. A 8417-es számú Rákóczi-úii Közért-fiók vásárlói csupán a kenyér, a pék­sütemény és a kristálycukor árának leszál­lítása révén 1540 forintot takarítottak meg. Ötven kiló száraztésztát, igen sok szappant, mosóport és egyéb háztartási cikket is vá­sároltak ezen a napon. S hogy nemcsak ezekre a legfontosabb cikkekre telik, azt mu­tatja, hogy 45 üveg likőr kelt el ebben a boltban A Váci-út 108. szám alatt; a «Tizenhárom ház»-hoz tartozó — Közért- üzletben nem csupán a szokottnál jóval több kenyeret, péksüteményt és cukrot vittek haza a háziasszonyok, hanem több cukorka is ju­tott a gyerekeknek: csupán a tejdropsz cu­korkából nyolc kilót vásároltak. Összefoglaló adatok még nincsenek az árleszállítás első hétköznapjának forgalmá­ról: de az máris látszik, hogy ezen az egy napon is többmiüió forintot takarítottak meg a magyar dolgozók. • MEGJEGYZÉSEK • (A «Szabad Kép» bvam/amegyei tudósító- Iától.) Szentlórincen hétfo-re vimidóra nem_ csak a földművesszövetkezet üzleteiben s az új leszállított árakat jelző árjegyzékek és a kirakatok előtt nézelődő vásárlók mosolygós arca tükrözi a dolgozó parasztok örömét, megelégedettségét. Méginkább mutatja, bi­zonyítja ezt ez örömet a szent lőrinciek vá­lasza az árleszállításra. Mert hétfőn reggel a szokottnál is sokkal több kocsi zörgése verte fel alig valamivel pitymallat után az utca csöndjét. Többen, sokkal többen indul­tak munkába krumplit szedni, szántani, mint szombaton. Hétfőn estére a tanács mezőgaz­dasági előadójának még hiányos adatai szerint kétszerafckora területet szántot­tak fel gabona alá, mint szombaton. A dolgozó parasztok újult kedvvel, sie­tősebben láttak munkához, hogv jövőre még többet teremjen a föld, tovább nőjön a család jóléte és az országé is. Mert a kormányprogramul megvalósulásának más tényei sorában az árleszállítás újra' megmu­tatta, hogy az ország gyarapodása és a dol­gozó emberek jóléte — együttjár. Látták: érdemes volt augusztus I8-ig becsülettel tel­jesíteni a gabonabeadást, mert ezzel is gya­rapodott az ország, ennek az eredményei is megmutatkoznak most, az olcsó, jó áruval zsúfolt__ polcokon, az árleszállításban. S Szentlőrinc most még jobban akar dolgozni, még jobban akarja teljesíteni a kötelességét, mint. eddig. Ezt mutatja, hogy szombaton 29 mázsa napraforgót adtak be, hétfőn viszont már 72 mázsát. A beadás üteme is több mint kétszeresére gyorsűlt. A megnöveke­dett munkakedvet mutatja az is, hogy míg szombatig összesen hárman igényeltek a ta­nácstól tartaléktőidet megművelésre, addig hétfőn, egyetlen napon öten jelentkeztek földért, köztük Nyúl István középparaszt, aki meglévő nyolc hold földjéhez most újabb hármat kér. Az árleszállítás okozta megelégedettség is részes tehát abban, hogy Szűcs Sándor, De- 7se Gyula, Dezse Ferenc, Kishalas Gyula, Felső Varga László és még sok-sok szentlö- rinci dolgozó paraszt szekere jókor reggel már az utca kövén zörög. Dezse Gyula pél­dául már előző nap számítást csinált az árle­szállításról, s hétfőn kora reggel már igye­kezett ai földjére krumplit szedni — nemcsak azért, mert a jó termésből pénz tesz, amin Vásárolni is lehet, hanem, mert a krumpli helyét is hamarosan fel kell szántani az őszi- árpa alá, hogy jövőre abból is sok teremjen. Hogyan is számolt hát Dezse Gyu!a Vasárnap a> földművesszövetkezet boltjában? Mit is hoz neki meg családjának az árleszál­lítás? Hosszú volna felsorolni, mert az egész — sok kis apróságból tevődik össze. Ha ha­A nyár folyamán összesen mintegy 120 elő­adást, zenekari estet rendeztek Budapest sza­badtéri színpadain. Ebből a Károlyi-kertben csaknem 40 zenekari est, a Majakovszkij Szín­padon mintegy 20, a Vidám Parkban közel 40, a Csajkovszkij és több más szabadtéri szín­padon mintegy 20 műsoros est vonzott nagy­zamegy, mindenesetre az lesz az első szava az asszonyhoz: mégis vesznek a legkisebb gyereknek is cipőt, nemcsak a három iskolás­nak — még pedig ingyért. Hogy ingyért nem adnak semmit? Az igaz, de a három iskolás cipője most annyival olcsóbbodott, hogy nem­csak egypár kiscipőre, hanem még három pár gvermekharisnyára is futja a különbözeiből. Megtudta pontosan az árakat: a 14 éves Gyula cipője 134 forint helyett 102, a tízéves Magdusé 112 helyett 85. Lacié 81 forint 20 fillér helyett 69 forint. A megtakarítás össze­sen 71 forint 20 fillér. De amit így megvehet a legkisebb gyereknek (aki, mivel nem jár is­kolába, a régiben húzta volna ki egyébként a telet), az a cipő is olcsóbb lett ti forint­tal, 51 forintért megkapja. A maradékból fut­ja harisnyára. Dezse Gyula számítása szerint azon a ruhaneműn és lábbelin, amelyet az ősszel venni szándékozott, legalább 450—500 forint megtakarítást hozott az árleszállítás. Egy öltöny férfiruha árát vagy 2—3 pár jó cipőét. De felsőruhájuk, cipőjük — legalább is a felnőtteknek — egyelőre van, ezért még egyáltalán nem dőlt el, hogy a megtakarított pénzzel mi lesz. Dezse előrelátó gazda, ezért gondolatai akarva-akaratlanul is a gazdaság ügyei felé kanyarodnak. Igaz, ez a nyüzsgés-forgás az üzletben, a készülődés a vevők másnapi fogadására, a boltba érke­zett sok, szép, erős, színpornpás áru nagy kedvet ébresztett benne, hogy minél többet vásároljon. De ugyanez a vágy és gondolat arra is készteti, hogy elgondolkozzék, hogyan erősítheti, fejlesztheti tovább az árleszállítás hozta újabb könnyebbség révén a család jó­létének alapját, a gazdaságot. Hogyan ad­hatna maga is többet az országnak, amely egyre jobban gondoskodik a dolgozókról? Gyorsan határoz. Már hetek óta töpreng, mi legyen a jószágállomárinyal? Egy tehene, egy hasas üszője, meg két fiatalabb üszője van — úgy tervezte tavasz óta, hogy kettőt elad közü­lük. De azután jött az adókedvezmény meg más egyéb könnyebbség, s most már jó ré­gen tűnődik, hogyan tarthatna meg mégis három szarvasmarhát. S a dolgos ember 9 hold földje győz ennyit, az igásjószámon és a disznókon kívül is. Most Sz árleszállí- .fás végkép eldönti a vitát. A megélhetés ol­csóbb lett; a három szarvasmarha megma>- rad, csak a legkisebb kerül piacra. így nemsokára két tehene tejel, s meglehet, hogy naponta tíz liter tejet is vihet a szabad­piacra, arról nem is 6zólva, hogy a földmű- vesszövetkezetbé is több kerül két tehén után. Ha minden jól meny, jövő decemberre megellik a harmadik is. Akár eladja, akár megtartja — így is, úgy is sokkal többet hoz majd, mintha most túladna rajta. De ha: rnár_ itt tart a tervezgetésben, a többi mun­káról, elsősorban a növénytermelésről sem számú közönséget, összesen több mint 200.000 látogató talált szórakozást, felüdülést, zenei élvezetet szabadtéri rendezvényeken. A Ká­rolyi-kerti hangversenyekre összesen 7 bérle­tet hirdettek — ezekre az estekre több mint 13.000 dolgozó vásárolt bérletét. (MTI) feledkezhet meg. Több jószágnak több ta­karmány kell, de ez nem lesz gond: ha egy szarvasmarhával többet tart, egy holddal többre hordhat trágyát tavaszig — ez pedig kukoricában számítva legalább öt mázsa többlet-termés. Silózni is fog az idén a ta­nács közös silógödrében — tavaly elrnulasz. tóttá ezt. A nedvdús takarmány azt jelenti, hogy télen több tejet ad majd a tehén, több jut a piacra. De árpa is kell a sok jószág­nak. Ezért most a tavalyi háromnegyed hold helyett teljes hold ősziárpát vet. Úgy dolgo­zik — határozza e| — hogy a következő hét elején, tehát hétfőhöz egv hétre, már jól elő­készített talajba megkezdhesse a vetést, s tizenötödikével el is felejtse ezt a munkát. Ezek Dezse Gyula sebtében készített tervei. Persze nemcsak az árleszállítás jópár szá- zasnyi megtakarításából pattantak ki. Dezse Gyula érzi, napról napra jobban érzi, hogy a párt és az állam gondol rá és családjára. S úgy érzií ő is szívesen hozzájárul munkájával ahhoz, hQgy az ország tovább járhassa a megkezdett jó utat, tovább növekedjék a jó­lét, több és jobb áru jusson a város és a falu népének. Ha többet terem a kilenc hold föld, több jut neki is a:z országtól, s tőle is több jut az országnak. így van ezzel az egész falu. Krebs József és Tóth Lajos középparasztok például már szombaton este összeültek, s hosszasan elbe­szélgettek terveikről. A két szomszéd tervei szintén nemcsak arra vonatkoznak, hogy mi minden kerül hamarosan a házhoz, hanem arról is tervezgettek, hogyan dolgoznak, ter­melnek ezentúl, mert — mint mondták — látják: «Napról napra érdemesebb mélyebben «akasztani* az ekét a földbe*. Nagy könnyebbség Sz€ntlőrinc dolgozó parasztjainak az árleszállítás. Az új árjegy­zék számaiban Dezse Gyula 500 forintján kU vül ott sorakozik a többi- szenttőrinci dolgozó paraszt száz meg száz forintjai is. A föld­művesszövetkezeti vezetők hozzávetőleges számítása szerint az árleszállítás a. község mintegy 800 családja mindegyikének az ed­digi átlagos bolti forgalom alapján egy év alatt 540 forint megtakarítást jelent. Persze, eddig sokmindbnt Pécsett vagy Szigetvárott vettek meg a község lakói; emellett az is biz­tos, hogy a boltok forgalma most nő majd, s így a megtakaiítás aránya is nagyobb tesz, Kiszámították azt is, hogy csupán a szappan árának leszállítása azt jelenti: a mintegy hét- mázsás szappanszükségletet a falu ezentúl kereken hat mázsa árából megvásárolhatja. A szenttőrinci dolgozó parasztok örömmel, eddigi jó munkájuk elismeréseként fogadták az árleszállítás hírét. A szorgalmas szentlő­rinci nép most még jobb kedvvel, még lel­kesebben fog a munkához, az őszi szántás- vetéshez, hogy jövőre ga'zdag termést taka­rítson be a maga és az egész ország javára. Lénárt Gábor Értekezlet az őszi kapásnövények begyűjtésének feladatairól Az idén őszi kapásnövényekből is évek óta nem látott bőséges termés ígérkezik. A ter­més begyűjtése fokozott feladatok elé állítja a begyűjtési szerveket. A feladatok megbeszé­lésére hétfőn reggel a begyűjtési minisztéri­umba értekezletet hívtak össze, amelyen reszt­vettek a megyei tanácsok végrehajtó bizott­ságainak elnökhelyettesei, a megyei minisz­teri meghatalmazottak, a megyei tanácsok begyűjtési osztályvezetői, a terményforgalmi vállalatok vezetői, valamint a MEZÖKER vezetői. Az értekezleten Petőházi Sándor be­gyűjtési miniszterhelyettes tartott beszámolót. A beszámoló után az értekezlet részletesen megtárgyalta az őszikapások begyűjtésének előkészítésével és végrehajtásával kápcso- latos kérdéseket. (MTI) Fucsik-emlékünnepély az Újságíró Szövetségben Julius Fucsik, e nagy cseh kommunista újságíró mártírhalálának 10. évfordulójára' a Magyar írók Szövetsége és a Ma­gyar. Újságírók Szövetsége emlékünnepélyt rendez, ma délelőtt fél 11-kor az Újságíró Szövetség székhazában (Sztálin-út 101.) ünnepi beszédet mond illés Béla Kosspth- dijas író. Fucsik «Üzenet az élőknek» című művéből Palotai Erzsébet előadóművésznő mond el egy részletet. Utána dokumentum- filmet mutatnak be. Rómában megnyílt a VI. nemzetközi mikrobiológus kongresszus Róma, szeptember 7. (TASZSZ) Vasárnap Rómában megnyílt a VI. nemzetközi mikrobiológus kongresszus. A kongresszuson a világ országainak 1500 tu­dósa vesz részt. A szovjet mikrobiológus küldöttséget a Sztálin-díjas J. Misusztyin, á biológiai tudományok doktora vezeti. A budapesti Orvostudományi Egyetem tanévnyitója Hétfőn délelőtt a Zeneművészeti Főiskola nagytermében ünnepélyesen megnyitották a budapesti Orvostudományi Egyetem 1953— 1954-es tanévét. Gegesi Kiss Pál, az egyetem dékánja mondott tanévnyitó beszédet. (MTI) Csehszlovák-magyar bányászbarátság A csehszlovákiai No.váky.szénbányászai a magyar bányásznap tiszteletére «barátsági hetet* szerveztek. Ezen a héten előadásokat tartottak a magyar bányászok életéről, mun­kájáról, a tatabányai X-es akna kollektívá­jával folyó versenyről. A csehszlovák bányászok szeptember 6-án, a magyar bányásznapon üdvözölték a- tata­bánya: bányászokat, sok sikert kívántak munkájukhoz. Megnyílt a Tanácsakadémia Budapesten, a városi tanács dísztermében ünnepélyesen megnyitották a Tanácsakadé­miát. Az akadémiai hallgatói egy éven ke­resztül marxizmust, államigazgatást és jo­got tanulnak. Az akadémiai elvégzése után a hallgatók beiratkozhatnak a jogtudományi egyetem második évfolyamára. Megjelent a „Társadalmi Szemle" új száma A «Társadalmi'Szemle* most megjelent jú­lius-augusztusi kettős számának «Történelmi forduló» című vezércikkében Komor Imre elv­társ a Szovjetunió Kommunista Pártja ötve­nedik évfordulójával foglalkozik. A folyóirat közli az SZKP-nak az ötvenedik évforduló alkalmából kiadott téziseit. A folyóirat új szánra közli Bellen Oszkár elvtársnak «A pártválasztmányok — a kollek­tív vezetés szervei» című cikkét, továbbá Molnár Erik elvtársnak a magyar történész­kongresszuson elhangzott előadását: «Sztálin «A szocializmus közgazda-sági problémái a Szovjetunióban» című műve és a magyar tör­ténettudomány», A «Kommunyiszf» két fontos cikkét kö/.li a «Társadalmi Szemle»: «A Szovjetunió Kom­munista Pártja — a szovjet társadalom irá­nyító és vezetőereje», és F. Jakovlev: «A kol­lektív vezetés — a pártvezetés legfőbb elve». Vásárhelyi Miklós elvtárs «Az amerikai mo- nopóltőke kormányának kísérletei a nemzet­közi helyzet élezésére» címmel irt cikket a fo. lyóiratban. Réti László elvtárs cikke Czóbel Ernő elvtársról emlékezik meg. Különös Az RM Acélmű vezetői nem nagyon ked­velik a bírálatot. Nemrégen Holpert Imre elvtárs, a durvahengermű dolgozója levelet írt felsőbb pártszerveknek a durvahengermű párt- és gazdasági munkájában észlelt fo­gyatékosságokról. Levelét több dolgozótársa is aláírta. Holpert elvtársat és a levél alá­íróinak egy részét Neumayer elvtárs, a párt- bizottság titkára behivatta a pártbizottságra és rosszalását fejezte ki előttük: «Joguk van ugyan a levélíráshoz — állapította meg__— de mégsem kellett volna megírni felsőbb szerveknek a hibákat». A pártbizottság a leckézletéssel nem elégedett meg: nyomozni kezdtek Holpert elvtárs múltja, régebbi mun­kája után, hátha találnak valamit, amibe beleköthetnek, s egyszersmindenkorra ellehe­tik a kedvét a «felesleges» bírálgatástól. A pártbizottság rossz példája ragadós: az Acélmű alapszervezeteiben sem ritka a bírá­lat elfojtása. A na-pokban a IV-es alapszer­vezet taggyűlésén az alulról jövS_ kritika legcsekélyebb jelentkezését is éles visszavá­gásokkal fogadták a pártvezetőség tagjai. A beszámoló szidta a tagságot, de csak ke­véssé tárta- fel a vezetőség mulasztásait. S amikor a vitára került volna a sor^ ismét a tagság fejére olvastak mindent. Alighogy véget ért a beszámoló, felemelkedett Váradi Mihály elvtárs, az alapszervezet elnöke, _s máris zuhogott a szidalom a- tagság felé: «Az elvtársak passzívak, az elvtársak nem bírálnak* és így tovább. Amikor végre a ta­gok is szóhozjutottak, igyekeztek bebizonyí­tani, hogy nem is olyan passzívak, <s akár tetszik, akár nem, bírálnak is. De az alap- szervezet vezetősége nem várta meg, amíg mindenki elmondja, ami a szivén fekszik, rögtön megkezdték a bírálat visszaverését. Az egyes felszólalások után mindjárt «megmagyarázták», miért voltak elkerülhetet­lenek, úgyszólván szükségszerűek a szóvá- tett hibák. A tagság bíráló kedvét azonban nem volt könnyű megtörni, tehát a bírálat­tól irtózó vezetőknek más fegyverhez kellett nyúlniok. A hibák megmagyarázását a hibát feltárók ledorongolása követte. Az egyik fel. taggyűlés szólaló, Nagyfejeő 'Tamás elvtárs például bírálta a vezetőséget, _ mert a taggyűlésről nem értesítette kellő időben a tagságot, s megemlítette, hogy helyes lenne, különösen uven nagyjelentőségű taggyűlés előtt, ame­lyen a Központi Vezetőség júniusi határoza­tát vitatja meg a párttagság, minden egyes párttaggá] elbeszélgetni, hogy jóelőre tud­ják, miről lesz szó. Azonnal megkapta a «méltó» választ: «Erre semmi^ szükség, a taggyűlést falragaszon meghirdettük, aki akarta, elolvashatta. Különben is miért nem beszél inkább Nagyfejeő saját hibáiról, hi­szen ilyenek is vannak bőven». (A tagság moz­gósítására igen nagy szükség lett volna; mi­vel csak a plaikátra bízták a taggyűlés meg­szervezését, az a'.apszervezet 64 párttagja és tagjelöltje közül csak 28-an jöttek el.) Egy másik felszólaló a határozati javaslat vitájánál kifogásolta, hogy az előterjesztett javaslat kidolgozatlan, nem ad elég konkrét útmutatást a munka megjavítására. A párt­titkár és az elnök egyöntetűen visszautasítot­ta a jogos bírálatot. A taggyűlésen résztvelt Harsányi Béla elvtárs, a pártbizottság agjt.- prop. titkára is, de ahelyett, hogy -síkraszállt vo'nai a párttagság jogainak, a bírálat sza­badságának védelmében, ő is segített bele­fojtani a szót a bírálóba; «Hát az elvtárs mit tett annak érdekében, hogy ez a határozati javaslat ne így kerüljön a taggyűlés elé?» S felszólította a megfélemlített bírálót, hogy «bírála>t helyett inkább gyakoroljon önkriti­kát*. A taggyűlés elnöke, hogv a kellemetlen vitának véget vessen, nem törődve azza-1, hogv mások is szólni kívánnak, szavazást rendelt el (az nem volt teljesen világos, hogy miről), s gyorsan befejezettnek nyilvánította a taggyűlést. ★ A taggyűlésen a vezetőség beszámolójában sok szó esett a kollektív vezetésről, a bírálat, önbírálat kifejlesztéséről, a párttagok jogai­ról, A szavak azonban mit sem érnek, ha a tettek megcáfolják őket. Horváth László Megkezdődött a vidéki színházak ünnepi hetének vitája Hétfőn délelőtt az újvárosháza tanácster­mében -megkezdődött a vidéki színházak ün­nepi hetének ötnapos vitája. A vitán a buda­pesti és vidéki színházak művészei, írók, rendezők és dramaturgok megbeszélik a Bu­dapesten szerepelt vidéki együttesek munká­ját. A vita ül est Ladányi Ferenc Kossuth-díjas, a. Magyar Népköztársaság érdemes művésze nyitotta meg. Elsőnek a debreceni Csókonai Színház ♦Nem magánügy* című előadását vitatták meg Gyárfás Miklós író referátuma alapján. A délutáni vitát Bozóky István,,a miskolci Déryné Színház igazgatója nyitotta meg. Utána Gellert Endre kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Nemzeti Színház főrendezője tartott refe­rátumot a pécsi Nemzeti Színház előadásá­ról. A pécsi együttes Lippenszky István és Futaky Hajnal: «Zrínyi riadója* című új tör­ténelmi drámáját mutatta be. A vitaülést ma reggel folytatják. Több mint 200.000 látogatója volt a budapesti szabadtéri hangversenyeknek A füveshere a termés fokozásának szolgálatában * Irta: Kemenesy Ernő, a keszthelvi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója A mezőgazdaság legfontosabb áqa a növény­termelés. Életműnk, ruházatunk nagy .része és sok egyéb, szükségleteinket, kényelmün­ket szolgáló cikk közvetlenül vagy közvetve a növénytermelésből származik. Arra kell törekednünk, hogy ebben az igen fonto® me­zőgazdasági ágban az eddiginél olcsóbban és többet termeljünk. A többtermelés egyik leg­fontosabb tényezője: a talaj termékenysége. A talaj termékenysége többféle forrásból származik. A sok forrás közül kettő különö­sen fontos. Az egyik az, hogy — főképpen minőségileg — minél jobban felhalmozzuk a talaj szervesanyagát, televényta'rtailmát (hu­muszát). A másik: hogy tartósan alakítsuk ki a talaj morzsgtékos szerkezetét. E két té­nyező — a humusz és a morzsalékos szerke­zet — szoros összefüggésben van egymás­sal. Milyen a morzsalékos szerkezetű talaj? Ki nem látott friss vakondtúrást, amely kisebb- nágyobb, lencse- vagy borsónagyságú mor­zsákból áll? Az a jószerkezetű' talaj, amely nyirkosán felszántva a vakondtúráshoz ha­sonlóan porhanyós, morzsalékos. A rossz­szerkezetű talajon az eke nem morzsákat, ha­nem jóval nagyobb durva rögöket dob fel. A futóhomokon pedig, amelynek egyáltalában nincs szerkezete, még apró morzsákat sem találunk. Viljamsz, a világhírű szovjet tudós _ Doku_ esajev és Kosztiesev tanításait továbbfejleszt­ve — megállapította, hogy a morzsalékos szerkezetű talaj mind a növények gyökérze­te, mind.pedig a hasznos talajbaktériumok számára, a legjobb életfeltételeket teremti meg, mert a legkedvezőbb arányban tartal­mazza ai levegőt és a nedvességet. Minél több és minél tartósabb morzsából tevődik össze a talaj, annál tökéletesebben gazdálkodik a vízzel, a levegővel és a tápanyaggal. Vil- jamsz találó hasonlatával élve: a növények számára a morzsák alkotják a kamrákat, a morzsák közti hézagok pedig az ebédlőket. A morzsalékos talaj gyorsan és hiánytalanul befogadja a csapadékot. Nem keletkeznek rajta tócsák még akkor sem, ha nagyobb záporeső esik. A rosszszerkezetű talajón vi­szont a csapadék nagy része elfolyik, vagy a szél zsákmányává válik. S ami különösen fontos: a tartósan morzsalékos talaj tökéle­tesen tárolja az elnyelt csapadékot, mert min­den egyes kis morzsa parányi szivacsként működik. Ezek a morzsák a lefelé tartó vizet magukba szívják. Szárazság idején a növé­nyek haijszálgyökerei körülveszik ezeket a vízzel telített morzsákat, s az ilyen talajon a növények vígan fejlődnek. A tömött, rossz­szerkezetű és a szerkezet nélküli talajon vi­szont a szárazság valóságos csapást jelent a növénynek. Ez az egyik legfontosabb oka an­nak az elég gyakori jelenségnek, hogy az egyik helyen még a legnagyobb szárazság­ban is bő termést ad a föld, míg a szomszé­dos táblán, ahol a talaj rosszszerkezetű, a szárazság nagy kárt okoz. A morzsalékos talaj másik roppant nagy jelentősége abban rejlik, hogy kitűnő szál­lást ad a hasznos talajbaktériumoknak. A hasznos tafajbaktériumok zöme a morzsák felületén helyezkedik el, hiszen itt kapja a legtöbb levegőt és nedvességet. Ilyen ked­vező környezetben aztán vígan élnek és szaporodnak a baktériumok. Egy gyűszűnyi morzsalékos talajban sok milliárd talajbakté­rium él, súlyuk pedig a jószerkezetű talaj­ban holdanként 5—10 mázsa között ingado­zik. tgen fontos, hogy a hasznos tataij- baktériumok minél gyorsabban elszaporodja­nak. Baktériumélet nélkül nincs növényi élet, enélkül pedig az állatvilág és az em­beriség is éhenpusztulna. Ezek a parányi szervezetek azért nélkülözhetetlenek, mert mintegy «megemésztik», kész növényi táp­anyagokká alakítják át a talajba juttatott istái lótrágyát és az elhalt növényi gyökér­maradványokat. Ugyancsak így megemészt­ve teszik hozzáférhetővé a növények szá­mára a talajban lévő ásványi sókat, ame­lyeket a növények közvetlenül nem tudnak felvenni. Minél morzsásabb a talaj, annál tökélete­sebb a baktériumok munkája, annál" erőtel­jesebben fejlődnek növényeink. S itt válik világossá a morzsásszerkezetű talaj és a talajba juttatott szervesanyag — istálló- trágyá, zöldtrágya, gyökérmaradványok — együttes hatása. A talaj szervesanyagából ugyanis a baktériumok nemcsak táplálékot nyernek, hanem annak egy részéből a tartós televényt, a tartós humuszt is kialakítják. Minél több és jobbmraőségű szervesanyagot adunk tehát a talajba . (természetesen egy bizonyos határig) és minél egyenletesebben terítjük szét a trágyát, annál jobb tesz a talaj szerkezete. A tartós humusz a talajban lévő agyaggal és messze! együtt alakítja ki szinte cement módjára az úgynevezett mor­zsaelemeket. Több morzsaelem tömörítésével keletkezik maga a morzsa. Újabb tudomá­nyos megállapítások szerint a morzsaeteme- ket a talaj baktériumok építik össze morzsává. Azelőtt sokszor vitatkoztak azon, vájjon a növényt trágyázzuk-e, vagy a talajt? Most már nyilvánvaló — ha szervesanyagot jut­tatunk a talajba — mindkét célt szolgáljuk. A növényt is tápiá Íjuk, -a talaj morzsás szer­kezetét is javítjuk. Mindkét feladatot a talaj­baktériumok végzik el. Ebben a nagyhorderejű kérdésben Viljamsz akadémikus tudományos megalapozottsággal, céltudatossággal gyújtott világosságot. De Viljamsz nem elégedett meg ennyivel. Utal is mutatott, amikor megállapította, hogy a ta­laj kedvező, morzsalékos szerkezetét a legha­tékonyabban és egyben a legtartósabban ak­kor alakíthatjuk' ki, ha fűféléket (réticSenkesz, csomósebir, magasperje stb.) évelő pillangós- növényekkel (vöröshere, lucerna, baltacím stb.) társítjuk. <3 alakította ki a mezőgazda- sági gyakorlatban — a füves vetésforgó ke­retében — a füvéshere alkalmazását. Mit értünk füves vetésforgón ? A növények sorrendjének azt a rendszerét, amelyben a te­rületnek mindig más és más táblájára kerül a füveshere. Tüzetesebben meghatározva: an­nak, hogv füves vetésforgóról beszélhessünk, több Feltétele van. Először is előre pontosan meg kell állapítani, milyen növényeket ter­melünk. Azután pontosan meg kell ha­tározni, hogy ezek a növények milyen szá­zalékos arányban foglalják el a szántóföldi területet. Meg kell állapítani a növények ter­melésének sorrendiét, tehát azt, hogy a nö­vények milyen sorrendben követik egymást a terület egyes tábláin. S végül: egy-egy kör­forgás befejezte után az egyes .növényeknek mindig ugyanarra a helyre Ikell visszakerül- niök. Ahol ezt nem tartják be, ott mindenről lehet beszélni, csak vetésforgóról nem, s az ilyen gazdálkodás elobb-utóbb kizsarolja a talajt,elgyomosítja a táblákat,s végső fokon csökkenti a termésátlagot. A füves vetésforgó ezzel szemben — éppen a füveshere termelé­sének hatására — növeli a talaj termékeny­ségét. javítja vízgazdálkodását és tápanyag­gazdálkodását elsősorban azzal, hogv tartó­san helyreállítja a ta'aj morzsás szerkeze­tét. A füveshere különleges morzsásító hatása mindjárt érthetővé válik, ha arra gondolunk, hogy a füvek dús fvökérzete igen sűrűn be­hálózza a talajt. Ezek a gyökerek apró mor- zsae'emekre darabolják a talaj termőrétegét. A füvek, mint évelőnövénvek a ten vészi do alatt állandóan új és új gyökeret fejlesztenek, a kiélt gyökerek viszont ugyanilyen mérték­ben állandóan pusztulóban vannak. Ez a szüntelen folyamat egyrészt mechanikailag elaprózza: a talajt, másrészt pedig mindig friss szervesanyagtáplálékot ad a talajbakté­riumoknak és lehetővé teszi, hogy a bakté­riumok szédületes gyorsasággal elszaporod­janak. Miért V9II szükség ebben 3< keverékben pil­langósnövényekre is? Azért, mert ezek nagymennyiségű fehérjeszerű anyagot és az altalajból Felhozott ásványi anyagot halmoz­nak fej a termőrétegben. Tehát megkönnyí­tik, hogy a baktériumok bőséges táplálék­hoz jussanak. Ugyanakkor mélyrehatóié gyökereikkel mészvegyületekef. i® hoznak fel az altalajból. Ezek pedig a kőműves ha­barcsához hasonlóan «cementálják», össze­ragasztják a morzsaelemeket. A hereféléknek az a becses tulajdonságuk is megvan, hogy a fehérjeképzéshez szükséges nitrogént a ve­lük egvüttélő baktériumok segítségével a szó szoros értelmében a «légből kapják»: a levegőből veszik fel. A herefélék gyökérzete két-háromszorannyi tápanyagot tartalmaz, mint a füveké és ezzel minőségileg feljavítják a, termőrétegben felhalmozott gvökérzetet. Ha egy-két év után kiszántjuk a füvesherét, a gyökértömeg legalább olv mennyiségű és minőségű jszervesanyagoj nyújt a talajnak, mint egy . rendes istállótrágyázás, ® ráadásul a szervesanypg a legegyenletesebb elosztás­ban hálózza be a termőréteg minden zegét- zugát. Felmerül a kérdés: mekkora területen ves­sünk füvesherét? Nyilvánvaló: sem országo­san, de még egy mezőgazdasági üzemen belül sem lehet ötletszerűen meghatározni a füves­here vetésterületét. Bár nagyon jó lenne ezzel a módszerrel minél előbb feljavítani a talajok lermőerejét,ennek a törekvésnek mégis határt szab sok egyéb fontos körülmény. Legfőkép­pen az, hogy a mezőgazdaságnak évről évre. több és több kenyérgabonát, takarmánygabo­nát. kapásnövényt kell adnia az országnak. Ezenkívül, ha' a kelleténél több füvesherét vetnénk, at herefélék kártevői is roha­mosan elszaporodnának. További aka­dálya a füveshere nagyarányú kiterjesztésé­nek, hogy a sók szálastakarmányt sem tud­nánk helyesen felhasználni. Mindezek figye­lembevételével hazánkban a szántóföldnek mintegy 16—20 százalékán termelhetünk in­vestieret — természetesen ez a szám egyes állami gazdaságokban és termelőszövetkeze­tekben a helyi adottságoknak megfelelően változhat. A füieshere-telepítés sikerének «titka* első­sorban a megfelelő tala [művelésben rejlik. Sajnos, itt még sok a hiba. A sokfelé látható foltos, ritka és elgyomosodott füvesherék «ékesen» rávilágítanak ezekre a hibákra. Igaz, a füveshere talajelőkészítése igen ne­héz. Aprómorzsás, igen tömött és ezenkívül jő] beérett talajba kell vetni a magkeveréket és a magot sekélyen kell takarni. Agrotech- nikajlag tehát igen fontos szerep jut itt a kellő időben végzett, s többször megismételt hengerezésnek, továbbá annak, hogy eső után nyomban porhanyít-suk, boronáljuk a talajt. De a porhanyítást és a boronálást, s minden más­Takarmány hozam Gyökérhozam Morzsa lékossáq Az első évben vetett utónövény hozama A második évben vetett utónövény hozama fajta talajmunkáf szükségszerint hengerezés- sel kell lezárni. A hengerezésre elsősorban }s azért van szükség, mert csak kellően tömö­rített talajba lehet sekélyen vetni a magot; másrészt pedig azért, mert a hengerezett, tö­mörített talajnál a föld legfelső rétege is nedves lesz, tehát a sekélyen vetett mag is hozzájut a Szükséges nedvességhez A fü­vesherét nyá-r végén és korai ősszel, de kora tavasszal is lehet vetni. Ha gondosán, szak­szerűen készítjük elő a talajt, csak különle­gesen aszályos években nem sikerül a nyár­végi vetés, egyébként már a következő évre szépen zöldelő füvesheretáblánk lesz — te­hát a nyárvégi vetéssel lényegében egy évet nyerünk. A füvesheréj műtrágyázni is kell, hiszen a fő irányelv, hogy a füveshere minél dú­sakban fejlődjék, mert így több szálastakar- mányt ad és ezzel arányosan nagyobb lesz gyökérhozama is. Ez pedig jótékonyan hat a morzsák kialakítására, a talaj termé­kenységének fokozására. A füveshere gazdasági értékének megálla­pítására a keszthelyi Mezőgazdasági Kísérr leti Intézetben sokfajta 'kísérletet végeztünk. A különböző keverékű füvesheréket össze­hasonlítottuk a különböző, tisztán vetett herefélékkel, továbbá a zabosbükkönnyel. A' kísérletnek az volt a célja, hogy számszerű­leg megállapítsa e növények viszonylagos gyökérhozamát, takarmányhozamát, morzsa- aíaikitóképeseégét, s azt, hogy milyen hatás­sal vannak az utánuk vetett növények ter­méshozamára. Az eredmények így alakultak: Füveshere 120 370 205 173 126 Zabosbükköny 100 100 100 100 10O Tisztahere 109 296 170 158 119 [ számok rámutatnak arra_ hogv a füveshere mindenféle szempontból nagy fölényben van. Különösen feltűnő a Füvesherének az utónö­vények hozamára gyakorolt hatása. Ez szo­ros összefüggésben van azzal,.hogy a füves­here gvökérhozama csaknem négvszerannyi. s utána a talaj kétszerolyan morzsalékos, mint a zabosbükkönvnéi — bár köztudomású, hogy a zabosbükköny is jó elővetemény. E kísérleti eredmények helyi jellegűek ugyan, mégsem kétséges, hogv másutt is a füves- here kerülne Fölénybe. Azt azonban még nem tudjuk, hogy az ország különféle talajain, talajtípusain számszerűleg mekkora a kü­lönbség a füveshere javára. Ezt pedig igen fontos volna tudni elsősorban azért, mert ez mutatná meg világosan, hogy mai fűmag- hiányunk miatt milyen észszerű sorrendet kell megállapítanunk a füveshere országos elterjesztésében. Halaszthatatlanul hozzá kell tehát látni oivan kísérletekhez, amelyek tisz­tázzák ezt a fontos kérdést. A füvesherének azonban egyéb figyelemre­méltó, közvetett előnye is van. A füveshere bevezetése után ugyanis az üzem vonóerői szükséglete is lényegesen csökken. A füves- herével bevetett táblán évekig nem kell sem szánjani, sem vetni, csak aratni — a traktoro­kat és egyéb gépeket más munkára lehet al­kalmazni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a meglévő gépekkel, fogatokkal gyor­sabban befejezhetjük a lalajmüvelést é5 a ve­tést, tökéletesebb munkát végezhetünk.^ A nö­vények tehát jobban fejlődnek, nagyobb ter­mést adnak. S amíg a füvesherével bevetett táblán a talajművelés szünetel, a talajt sokkal tökéletesebben és tartósabban porhanyífja, morzsalékossá teszi a természet, amint ahogy azt mi gépekkel, a különféle talajművelő esz­közökkel kialakíthatnék. így a füveshere ve­tése nyomán keletkező nagyszerű biológiai te­vékenységgel ingyenesen birtokába jutunk a talaj morzsalékosságának, termelékenységé­nek. Ugyanakkor megjavul a többi növény el­látása szervestrágyával. Ha például egy tíz­éves vetésforgóban a füvesherét két évig meg­hagyjuk, a föld húsz százaléka már mentesül a trágyázástól, _s nincs szükség trágyázásra a tábla felszántása után következő két évben sem. Tehát a vetésforgóba fosott terület 40 százalékára nem kell istállótrágyát hordani. Annál bővebben trágyázhatjuk a többi földet, annál nagyobb lesz tehát az arról betakarí­tott termés. __ Am ezzel még mindig nem merítettük ki a füveshere termelésének előnyeit. Csupán egyet említünk még meg: ha a Investieret beiktatjuk a vetésforgóba, megjavul az állatok fehérjével való ellátása, csökken tehát a tej­es hústermelés önköltsége is. Kísérleti gazdaságunkban végzett számítása­ink szerint a füveshere termelése kö­zepes talajviszonyok között annyit. jelent, hogy a gazdaság egész terméshozama leg­alább annyi százalékkal növekszik, ahány százalékban füveshere foglalja el a szántó- területet. Sőt: a szovjet szakirodalom egész sor példát említ, ahol a füves vetésforgó bevezetése után a termésátlag még ennél ís jobban fokozódott. A krasznodari határterü­leten lévő kurganyenszki kerület _ kolhozai már évek óta hektáronként több mint húsz­mázsás gabonatermést takarítanak be. Az idén számos kolhoz 25—30 mázsás gabona- termést ért eh Mielőtt a kolhozok rátértek volna a füves vetés-forgós termelésre, ezen a vidéken 12—14 mázsa gabona hektáron­ként már bő termésnek számított. A füves vetésforgó bevezerese tehát nagy lépéssel vinné előre mezőgazdaságunkat, megnövelné teljesítőképességét, hozzájárulna ahhoz, hogy szárazabb, aszályosabb években is bő termést takarítsunk be. Mutatja ezt a többi között a hortobágyi, a mezőhegyes! és a bábolnai állami gazdaság, a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet példája, ahol a füveshere bevezetésével máris meg­kezdődött a terméshozamok emelkedése: Ép­pen ezért ott, ahol erre megvan a lehető­ség, a füvesherét azonnal vessük el. A füves vetésforgó kívánatos kiterjeszté­sének ma legfőbb akadálya: a vetőmag­hiány. Ennek áthidalása nem könnyű feladat. A fűmagtermelés nagy szakavatottságot, gondosságot kíván — enélkül sok kockázat­tal és kevés sikerrel jár. A kérdés azonban feltétlenül megoldható. A megoldásnak az a legfontosabb előfeltétele, hogy a földművelés- ügyi minisztérium nagyobb figyelmet for­dítson erre a kérdésre, bátrabb és nagyvo­nalúbb intézkedéseket hozzon a magtermelés serkentésére. \l fill1 8Z Ifigyon, hogy minden gazdaság lehetőleg maga termelje meg vetőmagszük­ségletét. A fűmagtermelés döntő tényezői: a talaj, az elővetemény és a vetésidő jó megválasztása, a gondos ápolás, továbbá a veszteségmentes betakarítás. A fűmagterme­lést az eddiginél sokkal jobban kell jutal­mazni. Az agronómífsokat, a munkacsapato­kat tegyük anyagilag sokkal lobban érde­keltté, hogy nagyobb gondot fordítsanak erre a munkára. Az ország főbb tájain lé­tesítsünk a kísérletügy irányítása alatt álló .fűmagtermesztő központokat, ahol az egyes gazdaságok fűmagtelepeinek vetőmagszük­ségletét állítanák elő. Az eddiginél jobban kell jutalmazni azokat is, akik a herefélék magtermelésével foglalkoznak. Ugyancsak mielőbb meg kell kezdete a herefejtőgépek gyártását, hogy idejében elláthassuk megfe­lelő gépekkel az állami gazdaságokat és a gépállomásokat. Népi demokratikus államunk egyre több géppel,, műtrágyával, a szakemberek képzé­sével támogatja, serkenti a mezőgazdasági termelést. A sok hasznos beruházáson kívül azonban az eddiginél jobban kel] foglalkoz­nunk azoknak a tartalékoknak a mozgósításá­val is, amelyek népi annyira anyagi áldoza­tot, hanem az eddiginél iával nagyobb figyel­met igényelnek, ilyen a füveshere beiktatása a mezőgazdasági termelésbe,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék