Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-01 / 274. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dufflonica-SZABADr djr 2 , 0 0­0­­ 7.: 1 -A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA • , ft ,v*. 4 •' ' r & . «»­ XI. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 1 Köszöntjük a nagy Kínai Népköztársaságot Ma négy éve, 1949 október 1-én kiáltották ki a Kínai Népköz­­társaságot. Ezzel a kínai nép több évtizedes, véres és áldozatos nemzeti felszabadító harca, Kína Kommunista Pártja vezetésével végső győzelmet aratott. Kínai felszabadulásával új nagyhatalom lépett a nemzetközi politika színterére.­­Ez a nagyhatalom — állapította, meg Malen­kov elvtárs — valamennyi békeszerető erővel együtt védelmezi a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának érdekeit. Ez igazán döntő fontosságú történelmi eredménye a nemzetközi élet utóbbi évtizedekben lefolyt fejlődésének. Ez az eredmény nem csu­pán a bejárt utat, hanem a­ távlatokat is megvilágítja­. Az elmúlt négy esztendő — Kína világhatalommá emelkedésének kora. Nem nagy idő, de elég volt ahhoz, hogy ma már nemcsak barátai, ha­nem ellenségei is a legkomolyabban számoljanak a kínai népszavával. Egy évszázadon át volt Kína, mérhetetlen kincseivel együtt a nyugati kapitalista hatalmak játékszere, amelyen kedvük szerint osztozkodtak és nyerészkedtek. A forradalom győzelmével mindez egycsapásra megváltozott. Kína ugyan ma is «olyan gyümölcs, amelybe minden imperialista hatalom szeretne beleharapni» — de már nem teheti. Kína — világrésznyi területével, az emberiség egy­ötödét, kitevő, sokszázmilliós lakosságával, kimeríthetetlen nyers­anyagforrásaival a múltban is, világjelentőségű birodalom volt. Óriás — de feláncolt óriás. Letépte láncait, felszabadultak roppant erői és — elsőként a gyarmati-félgyarmati sorban élő népek közül — döntő vereséget mért az imperializmusra. Nem sokkal ké­sőbb az amerikai­ő támadók koreai, kudarca ismét megmutatta, hogy lejárt a­ könnyű zsákmányszerzés ideje az imperialisták szá­mára. A kínai nép önkéntesei együtt, a koreai néphadsereggel szét­zúzták az imperialisták rabló terveit, a tárgyalóasztalhoz kényszerí­tették a­ kapitalista világ legerősebb nagyhatalmát, s kivívták a fegyverszünetet. Ez ismét bebizonyította a világ népeinek, hogy a szabad Kína — a béke nagyhatalma. A háborúra törekvő imperia­lista körök útjában áthághatatlan akadály az új «kínai fal», a Szov­jetunióval megbonthatatlan szövetségben hazáját építő kínai nép legyőzhetetlen ereje és békeakarata. A kínai­ nép előtt a felemelkedés beláthatatlan távlatait nyitja meg a békés építőmunka, amelyben négy esztendő alatt óriási sikereket ért el. fél évtized sem múlt el azóta, hogy Kína még fél­­feudális, elmaradott ország volt — s hős népe ma már első ötéves tervén dolgozik. A Szovjetunió állandó segítségével a kínai ipar ma már valamennyi fontos ágában elérte, sőt túlszárnyalta a háború előtti legmagasabb termelési szintet. A legutóbbi moszkvai tárgyalások alap­án a Szovjetunió segítséget nyújt Kína első ötéves terve megvalósításához, 1410 hatalmas ipari üzem felépítéséhez, il­letve korszerű kibővítéséhez. A nemrég még írástudatlan kínai mun­kás ma a sanghaji és senjangi gyárakban maga készíti el a gigászi folyamszabályozási munkákhoz szükséges hatalmas zsilipkapukat és gépi­­berendezéseket. Ezeken az építkezéseken még használják a vál­lon á vetett kosarakat, az évszázados kődöngölőket, de ott vannak már a legmodernebb gépek is és egyre növekszik az új technikán biztosan uralkodó kínai munkások száma. A múltban rendkívül elmaradott kínai mezőgazdaságban is for­radalmi változások történtek. 450 millió kínai paraszt kapott föl­det, örökre véget vetettek a feudális uralomnak Kína falvaiban. A mezőgazdaság gépesítése még távolról sem nagyarányú, de a Szovjetunióitól, i.. népi demokráciákból és az új kínai üzemekből százával, ezrével, érkeznek a kombájnok, traktorok és más gépek Kína tengernyi rizs-, búza, és kao­i­n-mezőire. Az egykori földes­úri robotban görnyedő jogtalan kínai paraszt felemelte fejét, a földműves lakosságnak mintegy 40 százaléka kölcsönös munkase­­gély-csoportokban dolgozik, megalakult az első néhányezer terme­lőszövetkezet. . Az új Kináten gyökeresen megváltozott a nép élete. Nemcsak az éhség szűrt meg nemcsak hogy szilárd pénzt teremtettek és 60 -120 százalékkal emelték a reálbéreket, nemcsak új lakóházak ezreit építik a dolgozók számára­, hanem óriási léptekkel halad a kultúrforradalom is. Ma szinte egész Kína tanul, csaknem 80 mil­lió paraszt jár aszt és félti iskoláikra, csaknem minden munkás részt­­vesz valamilyen tanfolyamon. A hatalmas birodalomnak százezer­nyi, m­illiónyi ír mérnökre, technikusra, agronómusra, szakmun­kásra van szüksége. A kínai munkás — megnyergeli a technikát, a kínai paraszt — nem gyalogszerrel, nem is döcögős szekéren halad már, hanem traktorra ül. Győzelmesen halad előre a­ kultúrforradalom. A nép nagy eredményeit erős néphadsereg védelmezi. A forradalom idején jóformán csak könnyűfegyverekkel rendelkező néphadsereg ma­ már korszerűen felfegyverzett, világviszonylatban is döntő katonai­ erő, amely­­ a Szovjet Hadsereggel fegyverbarátságban képes szét­zúzni minden támadót. Világtörténelmi jelentőségű változások ezek, amelyek kihatnak az egész emberiség jelenére és jövőjére. Kína sokszázmilliós népe szilárd egységben tömörül Kína, Kommunista Pártja és a népi kormány köré. Ez a hatalmas politikai és erkölcsi egység nyilvánult meg a nagy népi mozgalmak­ban —­ különösen az amerikai agresszió ellen és Korea megsegíté­sére irányuló mozgalomban — és ez nyilvánul meg ma is, a most folyó általános választásokon. A kínai nép most első ízben választ szabadon, s ezze egyidejűleg első ízben tartanak Kínában igazi nép­­számlálást. A fruk­ban a népszámlálás az adóprés megszorítását és az­ erőszakos sorozást jelentette. Becslések szerint mintegy 40—50 millió emberrel több él Kínában, mint amennyit összeszámoltak, mert a lakosság egy része elrejtőzött a népszámlálás elől. Ára azonban azt mondják a kínai parasztok: «Ez jó választás, azt választhatjuk, akit akarunk» —­­s az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kí­nai nép nagy lelkesedéssel, valóban legjobb fiait küldi a helyi és tartományi népi gyűlésekbe. . A Kínai Népköztársaság, a béke új világhatalma nem áll egye­dül. Nagy barátsága a Szovjetunióval egyre mélyül és erősödik. Ez ,a barátság a gazdasági és kulturális élet minden területén nyújtott önzetlen és sokoldalú segítségben is megnyilvánul. Kína ma bőven merít a­­szovjet tapasztalatokból, a szovjet segítség alapvető hozzá­­­járulás ötéves tervinek végrehajtásához. Szoros baráti kapcsolatot tart fenn Kína a népi demokratikus országokkal, köztük hazánkkal is. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi gyárainkban készült gépek is hozzájárulnak Kína iparosításához, a kínai nyersanyag és más szál­­litások pedig nagy­­segítséget jelentenek számunkra a szocializmus építésében. A művészcsoportok, kiállítások, filmek cseréje révén mindjobban megismerik,egymást népeink, mind szorosabbra fűződik barátságunk. Szovjetunió és Kína történelmi nagy barátsága, Kínának a többi demokratikus országgal való barátsága és szövetsége régtől fogva szalka az imperial­isták szemében. Ennek a barátságnak az er®í.e.,I­1!nl eg­vszer visszarettentette már őket távolkeleti kalandor­­politikájuk céljainak megvalósításától. Különös aggodalommal fi­gyelik, hogy a Kínai Népköztársaság hatalmas sikerei, következe­tes békepolitikája milyen mély hatást gyakorol Ázsia és valameny­­nyi gyarmati ország népe­­re­ is. A Kína és India népei között egyre mélyülő őszinte barátság a mai világpolitikai helyzet egyik legfontosabb ténye. Ma időszerűbbek, mint valaha a nagy Lenin szavai a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak közötti Világméretű küzdelemről: «A harc kimenetelét végeredményben az határozza­ meg, hogy Oroszország, Indi­a, Kína stb. — a­ világ la­­kosságának óriási többsége». S a többség — beleértve a gyarmati és félgyarmati népek roppant tömegét ,s­ nagy rokonszenvel figyeli, követendő példaként tekint a felszabadult Kínára. Négy éve próbálkoznak az imperialisták diplomatái, kémei és propaga­ndafőnökei Kína, és a Szovjetunió, Kína és a demokratikus or­­szágok, Kína és a szabadságukért küzdő gyarmati népeik egységének megbontásával. De minden törekvésük ellenére ez az egység szilárd és egyre erősödik. Viszont az Amerikai Egyesült Államok és szövetsége­sei, különösen Anglia között annál inkább kiéleződtek az ellentétek a Kínához való viszony kérdésében. Anglia, és számos kapitalista or­szág saját érdekében követeli a kereskedelmi kapcsolatok helyre­állítását Kínával. A nyugati burzsoázia tereiben is mindinkább ter­jed az a belátás: senki nem­ viselkedhet úgy, mintha az 500 mil­liós Kína a világon sem lenne és hogy a Kínai Népköztársaságot az amerikai kormány csökönyös ellentállása ellenére is fel kell venni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.­­ A Szovjetunió többször nyomatékosam követelte, hogy­ ismer­jék el és állítsák vissza a Kínai Népköztársaság törvényes jogait a nemzetközi fórumokon. Most ismét javasolja: a nemzetköfli fe­szültség elívhítését szolgáló intézkedések megvitatására hívják össze az öt nagyhatalom — köztük a­ Kínai Népköztársaság — külügyminisztereinek értekezletét. Akárhogyan is vonakodnak egyes imperialista kormányok, hogy elismerjék Kína beleszólási jogát a­ nemzetközi, kérdések eldöntésébe, tudomásul kell venniük: ma a nemzetközi politika egyletien lényeges kérdését sem lehet el­dönteni a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül! Áfa, a Kínai Népköztársaság megal­alkulásána­k negyedik év­fordulóján a vil­ág népei, köztük a magyar nép is szeretett«­ és tisztelettel, testvéri _ együttérzéssel tekintenek is «agy kínai népre. Köszöntik az új Kínát, amely a békéért folyó világküzdelermek a Szovjetunió melllett »legerősebb és legkövetkezetesebb harcosi; a­­ bé­xe Krvnztam-^rwí-k ha-tal­ ma« vi^/ráa 1 Üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság ünnepe alkalmából Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében szívből jövő szerencsekívánataimat fejezem ki. Népünk őszinte örömmel üdvözli azokat a kiemelkedő eredmé­nyeket, amelyeket a felszabadult kínai nép országának felvirágoz­tatása, jólétének állandó emelése és a háborús gyújtogatók távol­keleti terveinek meghiúsítása terén elért. További nagy sikereket kívánok a testvéri kínai népnek ötéves terve megvalósításához és a béke megszilárdítása érdekében kifej­tett történelmi jelentőségű munkájához. Nagy Imre a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter Peking Kérem, Miniszter Elvtárs, fogadja legőszintébb jókívánságai­mat a Kínai Népköztársaság mai nagy nemzeti ünnepe alkalmából. A magyar és a kínai nép barátsága az elmúlt négy év alatt elmélyült és megszilárdult. A Kínai Népköztársaság hatalmas eredményei, gigászi építőminkája és­ a­ béke érdekében kifejtett tevékenysége örömmel és lelkesedéssel töltik el a magyar népet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nagy kínai népnek a béke és demokrácia ügyéért a Szovjetunió oldalán, a többi békeszerető or­szággal vállvetve folytatott elszánt harca teljes győzelmet fog aratni. Bob­loczki János a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A haza javára, a magad hasznára A magyar dolgozók országszerte hatalmas lelkesedéssel jegyzik a Negyedik Békekölcsönt SZÍVVEL-LÉLEKKEL Komló, szeptember 30. (Tudósítónktól.) A Komlói Szénbányászati Tröszt új igaz­gatósági épületénél, az új szénosztályozó mellett emelkedik a bányászok hatalmas fürdője. Szerdán reggel itt kezdődött­­ meg az aknaüzemek első műszakján dolgozó bá­nyászok röpgyűlése. Komló öt aknaüzemé­nek sokszáz dolgozójával Pozsgai elvtárs, a II-es akna üzemi bizottságának elnöke is­mertette a minisztertanács felhívását. Emlé­keztetett arra, hogy a komlói bányászok már sokmillió forintot adtak kölcsön államunk­nak, s meggyőződtek arról, hogy forintjaik­kal államunk jól gazdálkodik. A röpgyűlés után nyomban megkezdődött a jegyzés­­— a jegyeztetőpárok alig győzték írni az első kölcsönjegyzők igazolólapjait. Az egyik bányász lelkesen magyarázta: Amikor az Ötéves Tervkölcsönt jegyez­tük, még nem is tudtuk pontosan elképzel­­ni, mihez kéri államunk megtakarított fo­rintjainkat. Ma már látjuk. Nek­i is kell fel­sorolni a tíz- és százmillió forintos beruházá­sokat. Kimegyek kökönyösi lakásom erké­lyére, egy új várost, új hatalmas üzemeket, szép, modern lakóházakat látok — az egy­kori gabona- és kukoricaföldek helyén. Újvári Péter vájár, aki szintén kökönyösi lakos, ugyanezt érzi. Havi keresete 1800 fo­rint, mindenáron egyhavi keresetét akarja jegyezni. A jegyeztetőknek ugyancsak a sar­kukra kell állniuk, hogy megmagyarázzák: félhavi fizetésnél nagyobb összegű jegyzést nem­ fogadhatnak el. Az idő közben halad, pontosan kell kezde­ni a munkát, a kölcsön jegyzés ja­va tehát majd a bányában történik meg. A munkás­­szállító kis vonatokat elnyeli az alagút. A röpgyűlés után új elhatározások, új tervek születnek. Cauer György, a Kossuth II-akna vájárai elhatározta, hogy októberi 30 méteres előválási tervét 10 méterrel túlteljesíti. Szi­­las elvtárs frontcsapata Kusz Jánosokkal kel versenyre. Elfogadják Kusz elvtárs verseny­kihívását: a terv szerinti napi 170 csille helyett 225 csille szenet termelnek. A kölcsön­­jegyzés első na­pján teljesítették ígéretüket A lelkesen dolgozó bányászokat a szántai mellett keresik fel a kölcsönjegyeztetők. A bá­nyászok szénporos kézzel írják alá az íveket, jegyzik a Negyedik Békekölcsönt. . A kölcsönjegyzésből a dolgozóik nagy része már az első napon ki akarja venni részét. Debreceni Gyula, csillés jelenleg szabadságon van, szerdán, azonban felkereste az üzemet, hogy az elsők között jegyezhessen. A komlói bányászok jó munkával, meg­takarított forintjaikkal akarnak hozzájárulni ahhoz, hogy még szebb legyen új, szocialista városunk, életünk, még erősebb legyen az ország. Forintjainkkal is segítjük még szebbé tenni az országot Budapest, szeptember 30. (Tudósítónktól.) Lakóházak, iskolák, kultúrotthonok, óvo­dák tervei sorakoznak a Városépítési Ter­vező Iroda rajzasztalain. Soha még ennyi dolguk nem volt az iroda dolgozóinak, soha nem érkezett még hozzájuk a szép és nagy feladatok ilyen áradata, mint ezekben­­a­ hó­napokban. Megy is a munka nagy iramban, hiszen Kazincbarcika, Miskolc, Várpalota, Nagybá­tony, Ajka, S­z­i­gets­zen­t­mik­­­ós, Zirc, Ózd várják már a terveket, az építkezések gyors megindulását. Itt nem nehéz meglátni, mennyire össze­függ a békekölcsön az egész ország életé­nek építésével. — A legszebb feladatokat oldjuk meg, amit csak építészmérnök meg­oldhat: új­­városokat tervezünk — mondja Schmidt Ferenc mérnök. Előtte Kazincbar­cika jövőbeli képének makettje. Széles utcák futnak végig a dombos város területein, két domb között kultúrpark terül el, a város legmagasabb pontján a tanácsház, a kul­túrotthon, az irodaház és több más középü­let hatalmas főteret ölel körül. Egy távlati rajz be is mutatja ezt a főteret, a legszebb magyar városok hangulata árad a boltíves épü­letekből. — Nagyszerű érzés úgy dol­gozni — folytatja Schmidt elvtárs — hogy az ember érzi: munkájának eredménye a dolgozók életét teszi még szebbé, s ugyan­olyan jó érzés adni akkor, amikor tudjuk, hogy forintjainkat is erre a célra fordítja államunk. A Wilhelm Pieck-gyár dolgozóinak hazafias tettei Győr, szeptember. 30. (Tudósítónktól.) A Negyedik Békekölcsön jegyzésének első reggelén lelkes hangulatban láttak munká­hoz a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gép­gyár dolgozói. A szerdai munkában, a dolgozók nemes vetélkedésében új,­ eddig ismeretlen nevek kerültek fel a gyári dicsőségtáblára. Balogh Vilmos ifjúmunkás lemezlakatos az utóbbi napokban elért 310 százalékos átlagteljesít­ményét szerdán 580 százalékra fokozta. Ban­gha Károly lakatos szerdán 538 száza­lékra teljesítette napi tervét. A gyár ismert, neves sztahanovistái közü­­ a legjobb ered­ményt szerdán Porubszky Lajos, kétszeres sztahanovista érte el 455 százalékos ered­ménnyel. A gyárban egész nap lelkesen folyt a jegyzés. fiz RM Csőgyár dolgozóinak válasza Budapest, szeptember 30. (Tudósítónktól.) Vidám zeneszó fogadta szerdán reggel a Rákosi Mátyás­­Művek kapuján belépő dolgo­zókat. A csőgyár régi épülete előtt kis szín­padot is emeltek, amelyen népi táncosok szó­rakoztatták a munkába igyekvőket. A csőgyár új, vöröstéglás épületében 7 óra­ előtt néhány perccel megállt a munka. A dolgozók — az éjszakai műszakból haz­aindulók és a most érkezett délelőttösök — az előcsarnokban gyülekeztek. Valamennyien tudtak már a kor­mány felhívásáról: ki a rádióból, ki az új­ságból, ki pedig a társaitól értesült róla. S most ,egymásután lépte­k fel a deszkaládák­ból rögtönzött «szónoki emelvényre», hogy válaszoljanak a felhívásra. Elsőnek egy fiattal munkás kért szót, Ara­nyi Imre, a gyors­ pilgersorról: — Itt az al­kalom, hogy újból hitet tegyünk pártunk és kormányunk politikája mellett — mondja. — Mi megragadjuk ezt az alkalmat, mert becsületbeli, hazafias kötelességünknek tart­juk ezt. Számtalan tény bizony­ítja, hogy kor­mányunk a mi javunkra használja fel köl­csönadott forintjainkat. Nem kell Sztálinvá­­rosba vagy Inotára elmenni, hogy meggyő­ződjünk erről. Itt van a mi új csőgyárunk, ezt is sok-sokm­illió forint költséggel hozta létre államunk. Erre is gondolunk, amikor kö­vetjük kormányunk hívó szavát. Most egy idősebb munkás, Horváth Gyula lép elő, homlokán a kemencések kék szem­üvege. Néhány szót mond csupán: — Én úgy gondolom, aki igazán szereti hazáját, az tudja most is, mi a kötelessége... S az,,új csőgyár délelőttös műszakjának dolgozói délután 2 óráig valamennyien je­­gyeztek békekölcsönt. A SZOCIALISTA HAZA TOVÁBBI ERŐSÍTÉSÉÉRT Diósgyőr, szeptember 30. (A «Szabad Nép» borsodmegyei tudósítójától.) A Lenin Kohászati Művekben szerdán reg­gel ezer és ezer dolgozó vett részt a röp­­gyűléseken. A Meresztev Ifjúsági üzem röp­­gyűlésén felszólalt Spitzmüller elvtárs és el­mondotta: «Nekünk, fiataloknak gondtalan, szép jelent, biztos jövőt nyújt az ország. Most a kölcsönadott forintjaink is hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a­ párt és a kormány to­vábbi intézkedéseket hozhasson a nép jólé­tének növelésére­. Elmondotta, hogy brigádja nemcsak a békekölcsön jegyzésével, hanem mindenekelőtt jó munkával, a termelés növe­lésével segíti a kormányprogramm megvaló­sítását. Brigádja nevében vállalta, hogy a termelést az eddigi 124 százalékról 130 százalékra, emelik, hogy IV. negyedéves ter­vüket minél előbb teljesíthessék. Az üzemben számos ilyen felajánlás született ezen a na­pon. A röpgyűlések után a munkások siettek a gépek mel­lé. Pöstyényi Miklós, az egyik ifjúsági brigád vezetője azt kérte, hogy az ő brigádjai elsőnek jegyezhessen. A brigád tagjai eddig ipari tanulók voltak. Nemrég lettek szakmunkások,­­s a párt és a kormány gondoskodását azzal is meg akarták most hálálni, hogy elsőnek jegyeznek, elsőnek ad­ják forintjaikat a szocialista haza további erősítésére. Igen sokan voltak a Lenin Kohászati Mű­vek dolgozói között, akik azt kérték, hogy félhavi fizetésüknél többet jegyezhessenek Elmondották: tudják, hogy forintjaik sokszo­rosan megtérülnek, hogy a haza javára, sa­ját maguk hasznára jegyzik a kölcsönt. A jegyzésgyűjtők megmagyarázták, hogy nem lehet félhavi fizetésinél többet jegyezni, ez a­ kormány intézkedése. Szoták István ötgyermekes pártonkívüli ön­tőcsarnoki üstös ezekben a napokban Felső­­zsolcán töl lötte szabadságát. Amikor hírül­vette, hogy megkezdődött a Negyedik Béke­kölcsön jegyzése, bejött a gyárba, hogy ő is az elsők között jegyezhessen. A Lenin Kohászati Művek dolgozóinak mintegy 60 százaléka már az első napon jegyzett békekölcsönt. A jól végzett munka öröme Szeged, szeptember 30. A Szegedi Textil­művek szép, csempékkel kirakott előcsarnokában szerdán kora reggel zeneszó, vidám hangulat fogadta a dolgozó­kat. A jól végzett munka öröme töltött el mindenkit: szeptember 29-ig teljesen letör­lesztették a­z előző hónapok adósságait és 100,2 százalékra teljesítették negyedévi ter­vüket. _A legjobb dolgozók­ jegyeztek az elsők kö­zött. Bakaity Vera,­­­sztahanovidra ezeket mondta: — A békekölcsön elősegíti, hogy a Sze­gedi Textilművekben is még jobb feltételek mellett dolgozhassunk. A mi üzemünkben nemcsak az a 910 dolgozó nyert, akinek ed­dig kihúzták a kötvényét, hanem val­a­meny­­nyien: szép üzemben dolgozunk, új kultúr­­otthonain­kban szórakozhatunk a­ pihenés óráiban; a terhes anyák számára­ nemrég üzemi pihenőszoba létesült. Mindegyikünk élete megváltozott, szebb lett. Néhány nap­pal ezelőtt mentem férjhez, új lakásba köl­töztem, a szobabútort 1700 forintta,­ olcsób­ban vettem meg, mint amennyibe az árle­szállítás előtt került. Kormányunknál jó he­lyen vannak megtakarított forintjaink, mi látjuk a hasznát a kölcsönnek. Egész napon át lelkesen folyt a jegyzés a Szegedi Textilművekben. Sztálinváros és a vasmű építői a békekölcsönt jegyzik. Az épülő kokszolóm­ítbeti Lévai Rezső technikus is örömmel adja kölcsön forintjait a hazának. (Rév Miklós felvétele) A Gheorghiu-Dej Hajógyár hajóműhelyének dolgozói lelkesen jegyzik az új államkölcsönt. (Kén Dániel :Felvétel») A surjáni állami gazdaságban már mindenki jegyzett Surján, szeptember 30. (Tudósítónktól.) A surjáni állami gazdaságban szerdán már a kora reggeli órákban megkezdték a dolgo­zók a Negyedik Békéskül­csön jegyzését. Déli 12 óráig má­r mindenki jegyzett, pedig az egyes munkahelyek 6—8 kilométerre vannak egymástól. Az első jegyzők között voltak az ország kiváló kétszeres sztahanovista trakto­rosai, Süveges Dániel és fia, Gaszsó József és fia, Jancsó Károly és Pásztor Márton elvtá­r­­sak. «Mi jegyzésünkkel és 3100 normál holdas felajánlásunkkal harcolunk a kampánypro­­gramj­ megvalósításáért» — mondta ifj­ú Süveges Dániel. Felajánlásukból eddig már 2376,3 normál holdat teljesítettek. ­ Ladiszlajdesz Pálné, a Selyem- és Gyapjú­­árugyár szabászműh­elyének népneve­lője: Meghitt beszélgetés a dolgozókkal (2. oldal) A legjobb befektetés (2. oldal) A nép jólétéért, a haza felvirágzásáért — Dolgozók nyilatkozatai a békeköl­csönjegyzésről (2. oldal) A MAI SZAMBÁN Tizenötéves a párttörténet (3. oldal) A szovjet kormány jegyzéke Franciaor­szág, Anglia és az Egyesült­ Államok kormányához a külügyminiszterek ta­nácskozásának összehívásáról (3. oldal) Nagyfontosságú indiai békeállásfoglalás az ENSZ-ben (4. oldal) Régi művészet új jövője. Irta: Mei Lang­fang (4. oldal) Az ipar fejlesztése a Kínai Népköztársa­ságban. Irta: Li Fu-csun, Kína Kommu­nista Pártja központi bizottságának tagja (4. oldal) _______ A falu jómódú életének útja A termelőszövetkezetek és gépállomások kiváló dolgozóinak országos tanácskozását az elmúlt napokban megyei értekezletek követték. Ezeken az értekezleteiken megvitatták az országos tanács­kozás határozatát, a termelőszövetkezetek eredményeit, hiányossá­­­gait, s határozatot hoztak a­ munka megjavítására é­s a­ termelő­­szövetkezetek mostani legfontosabb feladatának, az őszi szántás­­vetésnek és betakarításnak meggyorsítására". A megyei értekezleteken a felszólalók örömmel üdvözölték :a párt és a kormány sorozatos intézkedéseit, amelyek megmutatják, hogy mezőgazdasági termelésünk fellendítése az egész ország nagy ügyévé vált. Különösen nagy megeléged­éssel fogadták azokat a határozatokat, rendeleteket, amelyek a napnál világosabban mutat­ják, hogy a párt és a kormány elsősorban a termelőszövetkezetekre fordít igen nagy gondot. A bácsmegyei értekezleten­ felszólalt Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke. «Az a célunk — mondotta a többi között — s ezt el is fogjuk érni, hogy a termelőszövetke­zetek bőt­er­mű, jól jövedelmező gazdaságok, a jólét forrásai legye­nek, amelyek boldog és gondtalan életet teremtenek tagjaiknak. Az állam minden eszközét előteremti annak, hogy ezt biztosítsa­. A tanácskozások számos felszólalója, beszélt arról, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak és az egész országnak az érdeke azt kívánja: évről évre dúsabb termést takarítsunk be. Ennek azon­ban a kisparaszti parcellákon nagyon is véges határai vannak. A szövetkezet, a közös gazdálkodás ellenében a fejlődésnek úgyszól­ván korlátlan lehetőségét tárja a tagok elé. Kiváló termelőszövet­­kezetei­nk nagyszerű eredményei megmutatják a közös gazdálkodás előtt álló hatalmas fejlődési lehetőséget. E szövetkezeteik vezetői, tagjai a magyar parasztság nagy szaktudására, hozzáértésére tá­maszkodnak, s egyre inkább megtanulják a nagyüzemi gazdálkodás fortélyait, elsajátítják a növénytermelés és az állattenyésztés leg­újabb, legfejlettebb módszereit is. A zombai Vörös Csillag tsz pél­dául az idén már 20.73 mázsa búzát takarított be egy-egy hold­ról, a balti Micsurin tsz még ennél is többet, 22.20 mázsa búzát és 26.48 mázsa őszi árpát. A fő szövetkezetek már létükkel is a közös gazdálkodás fölénye mellett tanúskodnak, tagjaik megelége­dettek, szorgalmas munkával építik meg boldogabb jövőjüket. De vannak olyan termelőszövetkezeti tagok is, akik ma m­ég úgy látják, hogy a szövetkezetben nem találták meg számításukat. Az elégedetlenségre jónéhány termelőszövetkezetben van is okuk a tagoknak. Különböző hibák m­iatt egyes termelőszövetkezetekben ma még nem érvényesül a közös gazdálkodás fölénye, nem olyan nagy a tagok jövedelme, mint ahogyan ezt remélték. De rossz helyen keresgéli az, aki úgy gondolja, hogy a hibák forrása magá­ban a közös gazdálkodásban rejlik. A megyei tanácskozásokon el­hangzott felszólalások is feltárták, hogy a hibákat egészen másutt kell keresni. Az akasztópusztai Arany Kalász termelőszövetkezetben például az volt a hibák gyökere, hogy a tsz vezetői nem hallgattak a középpara­sztok jótanácsaira, lenézték őket, kirekesztették a­ cso­port vezetőségéből. A csemői Rákosi tsz-ben két középparasztot beválasztottak ugyan a vezetőségbe, de ott szinte szót sem adtak nekik, s a végén már meg sem hívták őket az igazgatóság üléseire. Természetes, hogy az ilyen bánásmód miatt a volt középparasztok nem érezték otthon magukat a szövetkezetben, nem tartották ma­gukat a szövetkezet gazdáinak. Más szövetkezetben pedig egy-két dologkerülő úgy gondolta, hogy a többiek rovására csak a közös­ség előnyeit élvezi majd, s egész éven keresztül úgyszólván egy szalmaszálat sem tett arrébb a szövetkezet érdekében. A megyei értekezletei­ felszólalói elmondották, hogy most éppen ezeknek a lógósoknak jött meg a hangjuk, ők lettek a kilépést szervező fő­kolomposok, akik a kulákokkal, kupecekkel fújnak egy követ, s a szövetkezetet okolják minden bajért. A megyei megbeszélések azonban rámutattak arra is, hogy a hibák mindenütt, úgyszólván minden egyes szövetkezetben okvet­lenül kijavíthatók. Nagy Imre elvtárs kecskeméti felszólalásában hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány teljes erejével segít a hi­bái­ kijavításában, a nehézségek leküzdésében. Szinte emlékezettel sem lehet követni azt a sok határozatot, rendeletet, amellyel alpári és a kormány a dolgozó parasztság és különösképpen a "termelőszö­vetkezetek megsegítésére siet. A kemecsei járás termelőszövetkezetei például sokkal kedvezményesebben jutnak hozzá a minőségi vetőmag­hoz, mint eddig, s ez a különbözet párszáz forint híján 350.000 forint­­tal gazdagítja őket. A kemecsei Szabadság tsz-ben ennek nyomán 3­60 forinttal emelkedett a­z egy-egy munkaegységre eső jövedelem, Márki Ilona például 301 munkaegységére 1083 forinttal kapott töb­bet. Az államnak az az intézkedése, hogy a középlejáratú hitelek 1954—1955-ben esedékes részleteit csak 1956 január 1-e után kell kifizetni, ennek a járásnak a szövetkezeteiben azt jelenti, hogy most a­ tagok között csaknem két és félmillió forintot oszthatnak ki. Az új begyűjtési rendszer is igen nagy segítséget ad termelő­­­szövetkezeteinknek: jövőre sokkal több terményük és állati termé­kük jut egy-egy munkaegységre. A berkeszi Bajcsy-Zsilinszky tsz­­nek például tavaly 349 mázsa búzát kellett beadnia, jövőre csak­nem 90 mázsával kevesebb a beadási kötelezettsége. S így lehetne tovább sorolni egyik kedvezményt a másik után. Nyilvánvaló, sa­ját maga, családja érdeke ellen van az al­szövetkezeti tag, aki le­mond ezekről a nagy kedvezményekről, s újra nekikezd a régi, bizonytalan egyéni gazdálkodásnak. De a párt és az állam segítsége önmagában még nem elég. A hibák kijavítása elsősorban magukon a termelőszövetkezeti p­­a­­­rokon múlik. Termelőszövetkezeteink gazdálkodása például jóval szakszerűbbé válik, h­a sokkal inkább felhasználják a szöve­keze­­ten lévő középpa­rasztok szakismereteit, tapasztalatait, szervező­­képességét, mint eddig. A mesterszállási Béke -tsz tagjai például Ficsor Józsefet, egy volt 11 holdas középparasztot választottak el­nökükké, s a választást nem bánták meg: a szövetkezet termés­átlagai az idén sorra magasabbak voltak, mint a szomszédos egyéni gazdálkodóké. Becsüljék meg tehát minden szövetkezetben a volt középp­araszt­okat, adjanak nekik felelősségteljes megbízatást. A középparasztok így meggyőződnek arról, hogy tudásukat a ha­talmas szövetkezeti táblákon sokkal jobban gyümölcsöztethetik, mint azt azelőtt 10 vagy 15 holdon tehették. Ez javára válik majd minden egyes szövetkezetnek, egész­szövetkezeti mozgalmunknak. S ugyanígy megvan az útja-módja minden más hiba gyors kijaví­tásának is. Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy kilép a szövetkezetből, an­nak pontosan be kell tartania a kilépést szabályozó miniszteri ren­deletet. Aki ezt — a­z ellenség bujtogatására hallgatva megszegi, az szembekerül a törvénnyel, s megérdemelt büntetésben részesül. Az ellenség most a közös vagyon, a szövetkezeti vagyon szétherdálá­­sára, magyarán szólva: közönséges rablásra bujtogat. A veresegy­házi Szabadság tsz tagjait különböző ellenséges elemek arra pró­bálták rávenni, hogy oszlassák fel a csoportot. A szövetkezet juhászát azzal hitegették: ha a csoport feloszlik, övé lesz mind a 265 juh, amit eddig gondozott. A kulákok, kupecek, naplopók és egyéb ellen­séges semmirekellők másutt is ilyen aljas módszerrel, hazugsággal próbálják elámítani, a szövetkezeti vagyon széthordására csábítani a tagokat, s nem egy helyen megfélemlítéssel igyekeznek kilépésre bírni őket. Nagy Imre elvtárs kecskeméti felszólalásában foglalko­zott az ilyen mesterkedésekkel, s határozottan kijelentette: «A szövetkezeti vagyon nem csokiszalmája, a törvény védelme alatt áll... Az ilyen ellenséges elemekkel szemben hatóságainknak, a szövetke­zetek tagjainak is bátran és határozottan fel kell lépniük. A kor­mány is, a párt is, néh a köztársaságunk illetékes szervei is minden erejükkel és tekintélyükkel termelőszövetkezeti tagjaink mögött áll­nak, gondoskodásukkal és segítőkészségükkel támogatják őket­. Ezekben a napokban, hetekben igen kemény munka vár mező­gazdaságunk dolgozóira, termelőszövetkezeti tagokra, egyénileg dol­gozó parasztokra, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgo­­zóira egyaránt: az őszi szántás-veté® és betakarítás. A sok fontos teendő közt is a legfontosabb: a kenyérgabona­ vetése. Elsősorban a mostani jó munkától függ, milyen termést takarítunk be jövőre. Minél korábban vetjük el a búzát és a rozsot, s minél jobban ügyelünk a munka minőségére — annál több kenyere lesz dolgozó parasztságunknak és egész népünknek. Azokban a termelőszövet­kezetekben — mint például a barcsi Vörös Csillagban és a­ rác­­almási Vörös Októberben — ahol kizárták a lógosokat, a búj­agatokat, a főkolomposokat, s felvilágosító munkával meggyőzték az ingadozókat a­ szövetkezeti út helyességéről , most ugrásszerűen meggyorsult az őszi munka.. Szövetkezeteink nem egy helyen már új belépőkkel is erősödnek. Termelőszövetkezeteink lássanak hozzá minden erővel az őszi vetéshez, dolgozzanak úgy, hogy terméseredményük a jövő nyáron az ország minden részében megcáfolhatatlanul igazolja a közös gazdálkodás fölényét. S a nagy termés egyúttal a bőség, a jó­módú, vidám élet útja is termelőszövetkezeti tagságunk és egész népünk számára.

Next