Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-01 / 274. szám

2 Ladiszlaidesz Pálné, a Selyem- és Gyapjúárugyár szabászműhelyének népnevelő­je: Meghitt beszélgetés a dolgozókkal Népnevelő vagyok, régóta készültem már népnevelőtársa­­­mmal együtt a mai napra. A kölcsönjegyzés napjai mindig sok szép él­ményt és komoly feladatot jelentenek szá­munkra. Nem mintha ma fogtunk volna mun­kához, a felvilágosító munkát már eddig is javában végeztük. Sokat beszélgettünk a dolgozókkal problémáikról, üzemünk problé­máiról és feladatairól, a párt és a kormány határozatairól, népi demokráciánk eddigi eredményeiről. El is értük, hogy műhelyünk­ben, ahol az utóbbi időben nemigen volt népnevelőmunka, most ismét bizalmasabb, barátibb, közvetlenebb kapcsolat alakult ki a dolgozók és a népnevelők között. A kölcsön­­jegyzést felhasználtuk a népnevelőmunka meg­javítására, arra, hogy közelebb kerüljünk a dol­gozókhoz, jobban megismerjük problémáikat. Nagy várakozással tekintettünk hát a mai nap elé és elmondhatjuk: nem hiába. Már most, az első napon sok-sok élményben volt részem és sok tapasztalatot is szereztem. Örömmel láttam, hogy üzemünk dolgozóinak nagy többsége lelkesen ajánlja fel forintjait az állam felhívására. Könnyű vagy Kónyi elvtársnők, bár fizetésük 700 forint alatt van, mindenáron legalább kétheti fizetésüket akar­ták jegyezni. Öröm volt nézni, hallgatni Toldi elvtársnőt, aki ezzel írta alá a jegyzési ívet: «Két fiam katonai jegyzésemmel én is azt az országot akarom építeni, amit ők védenek». Még sok ilyen tapasztalatról adhatunk szá­mot, de én inkább arról szeretnék beszélni, milyen problémák merültek fel, milyen nehéz­ségek mutatkoztak a jegyzés első napján. Felkerestem például Földvári Józsefnét. Be­szélgetésünk során kijelentette: «Nagyon szí­vesen jegyzek, hisz ez a kötelességem». Ez igazán helyénvaló. Nekem azonban feltűnt, milyen hűvösen, lelkesedés nélkül ejti a sza­vakat. Mint aki nem szívből, meggyőződés­ből, hanem csak «kényszerű kötelességből» jegyez. Tovább folytattam hát a beszélgetést. S néhány perc múlva Földváriné valóban le­mondóan megjegyezte: «Igaz, igaz, dehát én úgy sem fogok nyerni». Kibújt »hát a szeg a zsákból. Földváriné azon aggódott, mikor kapj® vissza a pénzét. Nem bízott benne, hogy nyerni fog. Elmagyaráztam neki: az ál­lam már eddig is sok­millió forintot vissza­fizetett a kölcsönökből. Az Ötéves Tervkö'­­z­önnek például több mint a felét visszakap­ták a jegyzők és sokan nyereményekkel te­tézve. De nemcsak arról van szó, hogy visz­­sza­kapja mindenki a jegyzett összeget. — Nézzen csak körül — mondtam Földváriné­­nak. — Most szerelik az üzemben a neon­világítást, most kaptunk egy szép, korsze­rűen felszerelt orvosi rendelőt, s milyen gyö­nyörű üdülője van az üzemnek. Mit gondol, miből épült mindez? Többek között abból is, amit eddigi kölcsöneinkkel adtunki az állam­nak. S várjon mire használják fel a mostani kölcsönt? Arra, hogy gyorsabban megvalósul­jon a kormány program­ja, hogy gyorsabban fejlődjék a­ könnyűipar, az élelmiszeripar, többet termeljen a mezőgazdaság, a mi éle­tünk szebbé, gondtalanabbá váljék. Most épül a bölcsődénk, új zuhanyozó, mosdó, jól tud­juk mi saját tapasztalatainkból is, mit jelent az új kormányprogramm. Most örültem igazán­­annak, hogy jóelőre felkészültem a népnevelőmunkára. Azt a népnevelőt, aki csak általánosságokat mond, frázisokban beszél, még azok sem szívesen hallgatjá­k, akik mindenben egyetértenek ve­le. Hogyan tudna hát meggyőzni olyan em­bereket, akiknek kétségeik vannak? Ta­pasztaltam én ezt sokszor, s ezért sok számot, adatot gyűjtöttem össze a ke­rület, az üzem életéből, alaposan tanulmá­nyoztam a párt és a kormány határozatait, ismerem a dolgozók családi körülményeit. Megérte a fáradságot. Nem is lehet enélkül igazán eredményesen agitálni. A népnevelő­­munka során felhasználom saját élményei­met, tapasztalataimat is. Ha megváltozott életünkről beszélek, a magam példáján is elmondhatom, hogyan vált szebbé a mi csa­ládunk sorsa, elmondom, hogy például a nyáron üzemünk nyaralójában töltöttem két szép hetet férjemmel és két gyerekemmel. S erre nemcsak nekem, hanem minden dolgo­zónak megvan a lehetősége. Elvinni az emberekhez a párt szavát, be­szélgetni velük, meggyőzni őket — szép fel­adat ez. Mindig örültem annak, hogy ezt­ a munkát végezhetem, de különösen örülök most, a kormányprogramm óta. Szí­vesen fogadnak bennlünket, sokszor szinte várják már a dolgozók, mikor beszélgetünk velük. Feleletet várnak kérdéseikre, problé­májukra, elmondják örömüket és kétségei­­ket, beszámolnak jó és rossz tapasztalataik­ról. Én úgy látom, az emberek most köze­lebb kerültek hozzánk, még nagyobb bi­zalommal fordulnak a párt felé, s nekünk ezért most még nagyobb a felelősségünk. Nekünk jobb felvilágosító munkával kell válaszolni erre a bizalomra. Nagy feladat ez és nem is könnyű — ezt mutatják a békekölcsönjegyzés első napjának tapaszta­latai is. Akadtak dolgozók, akik nem értették meg, mit is jelent a kölcsön, s nem akartak részt­­venni úgy a jegyzésben, ahogy azt üzemünk öntudatos dolgozói elvárták volna tőlük. Záhorszky Lászlóné például, aki a műhely egyik legjobban termelő dolgozója, arra hivat­kozott: neki gyermektelenségi adót kell fizet­nie. Mi persze senkit sem kényszerítünk arra, hogy jegyezzen, ha nem akar. De ép­pen ilyenkor van a legnagyobb szükség a felvilágosító szóra. Nem lehet, hogy az üzem egyik kiváló dolgozója ne értse meg: a köl­csön a maga és dolgozótársai életét teszi szebbé, s ne érezze, hogy forintjait önmagának adja, ha az országnak adja, amely­től már olyan sokat kapott az elmúlt évek során. A népnevelőnek türelmesnek kell lenni, s ha szükség van rá, ismét és ismét meg kell magyaráznia a kölcsönjegyzés cél­ját. Mikor Záhorszkynéval beszélgettem, a közelben dolgozó családos anyák, is beleavatkoztak a beszélgetésbe. Megmagya­rázták: a mi népünk olyan, mint egy nagy család. A család minden tagja hozzájárul szemünk fényének, a gyermeknek felnevelésé­hez, boldog életéhez. Ezt szolgálja a gyer­mektelenek adója. Elbeszélgettem Záhorezky­­néval arról is, hogyan él mostanában. Szé­pen berendezett, barátságos lakása van, legutóbb még a gázt is beszerelték. És akármerre is néz Záborszkyné, láthatja: ha vannak is kisebb-nagyobb gondok, a dolgo­zóknak mindenütt megváltozott az élete. Mikor elbúcsúztunk, megkértem, gondolkoz­zon azon, amit elmondtunk. Holnap majd újra felkeresem. Amikor a­ kölcsönjegyzésről beszélek, egy­ben napi feladatainkról, a termelésről, a gyár problémáiról is beszélgetni kezdek. Hi­szen jó munkánk a programja megvalósítá­sának legfőbb biztosítéka! Felhívtam az emberek figyelmét arra, milyen sok­an vá­gót takaríthatunk meg a hulla­dék csökkentésével. A mi üzemünk első­sorban importanyagokkal dolgozik. Külföld­ről hozzuk be a műselymet, s ezért különö­sen nagy kárt okozunk népgazdaságunknak, ha nem takarékoskodunk eléggé. Úgy kell vigyázni minden kis anyagra, mintha csak otthon a­ család holmijára vigyáznánk. Be­szélgettünk a tisztaságról is; arról, hogy tiszta üzemben vidámabban és jobban folyik a munka. Eltelt a kölcsönjegyzés első napja és én mérleget készítettem tapasztalataimról, mun­kámról. Sok mindent megmutatott számom­ra a mai nap. Először is azt — ez ismét és ismét megmutatkozik — milyen szép és há­lás feladat népnevelőnek lenni, foglalkozni az emberekkel, dolgozótársaimmal, felvilá­gosítani őket, alakítani, formálni az embe­reiket. Micsoda öröm látni és tudni: a mi szavunk eredménye is az, ha ilyen lelkesen, odaadóan válaszolnak a kormány felhívá­sára a gyár dolgozói. De mást is megmu­tatott számomra ez a nap. Azt, hogy nem szabad megállnunk, sok türelmes és szívós munka vár még ránk, sok emberrel kell még beszélgetnünk. Nekünk, népnevelőknek nem szabad egy percre sem felednünk: fe­lelősek vagyunk a dolgozókért, azért, hogy mindenki egész szívével, egész lelkével munkálkodjék a kormány programmjának megvalósításán. Mocsári Gedeon, 10 és félholdas alsónémedi dolgozó paraszt: Soha jobb kedvvel nem dolgoztam, mint most A kormányprogramm megvalósulása, a kormány intézkedései nagy segítséget jelen­tenek a magamfajta, dolgozó parasztnak. De bizony­­ azzal is járnak, hogy erősen kell gondolkodni, hogyan fordíthatjuk a segítsé­get igazán a­ magunk javára". Mert nemcsak annyi a kedvezmény, amennyinek az első pillantásra látszik. A beadás csökkentése ne­kem például sokat jelent: csak búzából ke­vés híján két mázsával kevesebbet kell be­adnom. Hat ezt szabadáron adom el majd, jó 500 forint­tal többet kapok érte, mint amúgy. Ha az összes terménynél így ösz­­szeadom, hogy mit hoz a 10 százalékos csökkentés, s hozzáadom a 15 százalékos en­gedményt a­z állatbeadásból, meg a több mint 600 forint adócsökkentést, kiderül, hogy jó kétezer forinttal nő a család jövedelme. De ez csak amolyan durva számítás, mert a kevés híján félhold szőlőmet ezentúl nem ötszörösen számolják a birtokcsoportba­ soro­­lásnál — így tehát még tovább csökken a beadási kötelezettség. Az ilyen kedvezmény tehát, amit mindenképpen élvezünk, nem kevés. De én úgy látom, még sokkal több az, amit elérhetünk, ha józanul gondolko­dunk és megfogjuk a dolog végét. Itt van például a szerződéses termelés. Egyrészt felemelték sok növénynél az átvételi árakat, másrészt a jövő évtől kezdve nemcsak a szerződéses területek, hanem minden hold szerződéses növény után még külön fél-két­­hold földet is mentesítenek a terménybeadás alól. Az állatbeadásnál is nagy kedvezményt kapunk. Ezt a nagy előnyt persze csak az élvezi, aki szerződik. Én tavaly is egy hold és 700 négyszögölre kö­töttem szerződést, de most elhatároz­tam, még többre szerződök. Vagy itt van az, hogy a jövőben növelni fogják a mű­trágyagyártást, hogy az egyénileg dolgoz­ó parasztoknak is jusson belőle. Máris össze­írták a faluban, ki mennyit rendel. Én három mázsát írattam. Nagyon fontos a műtrágyá­zás az őszi gabonánál, de a tavasziaknál is. Magam is tapasztaltam például, hogy ha a répát vetés után szuperfoszfáttal­­ fejtrá­gyázom, olyan gyorsan kezd nőni, hogy amint mondják, «kinő a répabogár foga alól» — nem tud benne kárt tenni, s amúgy is sokkal nagyobb lesz a termés. De ez is csak annak előny, aki ügyes, élet­revaló, él a lehetőséggel. S így van ez sok­­egyébbel is. A begyűjtési határozat pél­dául kimondja: a második tehén s a to­vábbi tehenek után január 1 -től kezdve nincs tejbeadás. Hát hogyne igyekeznék a­­tehenem mellé még egyet szerezni, amikor így ezer forintnál jóval többel növelhetem a család jövedelmét! S hogyne igyekeznék időre betakarítani és szántani-vetni, hogy takarmány is bőven legyen majd a két te­hénnek meg a többi jószágnak. A szántás-vetés amúgy is a legfontosabb most. Elsősorban azért, mert ha jókor ve­tünk — és én úgy szoktam — akkor több lesz a termés. Én tavaly is október elején vetet­tem el a búzát és egy holdra átszámítva több mint 15 mázsa termett. Ősziárpából pedig — amit szeptemberben vetettem el — 16 má­zsánál is többet csépeltünk egy-egy holdról. Ezért az idén is igyekeztem a munkával. A vetőszántást teljesen elvégeztem. Rozzsal be­vetettem már két holdat. Az őszi ár­pa magja is a földben van, s a búzának egy részét is elvetettem. Csütörtökön végzek az őszi vetés­sel, talán még egy-két nappal­­hamarabb, mint tavaly. Meg kell azonban mondani, eb­ben nemcsak annak a régi tapasztalatnak van része, hogy ha korán vetünk, jobban fizet a mag, hanem a kormány új programmjának is. A szabadpiaci forgalmat megkönnyítették, ki­terjesztették. Most már nem kell majd meg­várni, míg az egész falu teljesíti a beadást, hanem aki elcsépelt és van a beadáson, házi szükségleten túl feleslege, már viheti is el­adni. Azt mindenki tudja, hogy aki legkoráb­ban adja el a terményt, jobb árait kap érte. Nálunk az idén csépléskor 500­­forint volt egy mázsa árpa ára. Amit pedig korán vetünk, az rendszerint korábban is érik kasza alá, ko­rábban is kerülhet a piacra. Ezért is érdemes tehát igyekezni a munkával. De ez csak az egyik része a dolognak. Én nemcsak korán vetem el az idén a kalászosokat, hanem töb­bet is vetek jó 800 négyszögöllel, mint ta­valy. Ha csak hat mázsát terem a félholdon — márpedig fejtrágyázással is «segítek» a gabonának — ez jó másfél-kétezer forint be­vételt jelent. Ugyanakkor nem lesz kevesebb kapástermésem sem, mert a kisebb terület megművelésére még több erő jut, még többet fizet majd a kukorica, a krumpli, a naprafor­gó egy-egy holdja. Engem eddig is úgy ismertek a faluban, hogy nem vagyok rest jó munkát adni a föld­nek, jószágnak De mondhatom: soha jobb kedvvel nem dolgoztam, mint most. S így van ezzel sok alsónémedi dolgozó paraszt is. Hogy mást ne mondjak, összefogtunk, közösen hoztunk jó vetőburgonyát Szabolcs megyéből, hogy többet tudjunk termelni. De azért van itt is, a mi határunkban is olyan ember, aki el­hanyagolja a földjét. Beke András például szégyenszemre még barázdát se húzott a föld­jén- bár ez az országnak, de nagy kár magá­nak Bekének is. Én azt tanácsolom neki és minden dolgozó paraszttársamnak, igyekez­zen a munkával, a szántás-vetéssel, mert most, amikor az állam bennünket, egyénileg dolgozó parasztokat is segít, csakugyan nagy hasznát látja a szorgalmának. SZABAD NÉP A legjobb befektetés Dolgozó népünk lelkesedéssel válaszol a kormány felhívására­, országszerte nagy len­dülettel folyik a Negyedik Békekölcsön jegy­zése. Dolgozóink tudják, hogy a kölcsön jegy­zésével hozzájárulnak a kormányprogramm gyorsabb megvalósításához. A kölcsönt a kor­mány elsősorban olyan beruházásokra for­dítja, amelyek az életszínvonal közvetlen emelését szolgálják, tehát a könnyűipar és az élelmiszeripar fejlesztésére, lakások, szo­ciális és kulturális intézmények építésére,­ a mezőgazdasági termelés növelésére. Minden forint, amelyet államunknak kölcsönadunk, közvetlenül segíti népünk jólétének emelését. A békekölcsön jegyzése a legjobb befekte­tés, mert visszatérül az egész nép életszín­vonalának emelkedésében — s ugyanakkor egyénileg is hasznot hoz minden kölcsön­­jegyzőnek. Minden kölcsönkötvény — pénzt ér. A leg­megbízhatóbb hitellevél ez, hiszen vissza­fizetéséért kormányunk kezeskedik. Az első kölcsönjegyzések idején még lehettek olya­nok, akik hittek az ellenség fecsegésének, s úgy vélték, a­ kölcsönadott pénz sohasem té­rül vissza. De az Ötéves Tervkölcsön, az első szocialista magyar államkölcsön jegyzése óta össze­sen 14 sorsolás zajlott le — ma már senki sem ad hitelt az ellenség mendemon­dáinak. A tervkölcsön és a békekölcsönök sor­solásain összesen 5.173.000 kötvényt sorsol­tak ki. Nemrég zajlott le például a tervköl­csön hetedik sorsolása, a hét sorsoláson már a kölcsön nagyobbik felét visszafizette az állam. AZ idén már öt sorsolás volt, ezen­kívül novemberben megrendezik az Első Bé­kekölcsön ötödik sorsolását, decemberben pe­dig a­ Harmadik Békekölcsön első sorsolását. A sorsolások örömteli na­pjai már szinte hoz­zátartoznak életünkhöz. A kölcsönjegyzés — a takarékosság leg­gyümölcsözőbb formája. Az állam megőrzi a dolgozó megtakarított pénzét, felhasználja az­ ország építésére, a jólét emelésére — s utána az utolsó fillérig visszafizeti. Sőt, nyereménnyel is tetézi. A kölcsön tehát pénzt hoz a házhoz.­ Államunk eddig összesen 843.964.000 forintot adott vissza a kölcsön­, jegyzőknek; ebből 513.737.000 forintot fize­tett ki nyereményekre. Más szóval, már ed­dig is több mint félmilliárd forint nyere­mény örvendeztette meg dolgozóinkat. Ha ebből az összegből csupa kerékpárt vettek volna a boldog nyerők, 642.171 kerékpárral több futna az utcákon. Ha az összeget csu­pán családiházak építésére használták volna fel, mintegy 10.000 új családiház, valóságos kertváros épült volna belőle. Kétmillió száznyolcvannégyezer kötvény ■nyert eddig. Tulajdonosai nagyobb várost né­pesíthetnének be, mint Budapest. Túlzás nél­kül mondhatjuk: ma már nincsen­ olyan város és olyan község, nincsen olyan üzem, bánya­, hivataliaiig van olyan lakóház, ahol ne ta­lálkoznánk a nyeremények tulajdonosaival­.­­ A kötvény pénzt ér, mégpedig az idén töb­bet ér, mint tavaly. Többet ér, mert tavaly óta megnőtt a forint vásárlóereje. Komolyan csök­kent az idénycikkek, az zöldségfélék ára. Kor­mányunk először leszállította mintegy 1200 cikk árát. Nemrég pedig a párt és a­ kormány határozatával több mint 10.000 közszükségleti cikk lett olcsóbb; olyan arányú árleszállítást hajtottunk végre, amelyhez fogható még nem volt hazánkban. Kiss Eszter, az Egyesült Izzó dolgozója például legutóbb ötezer forintot nyert az sorsoláson. Ebből ezer forintot taka­rékba tett, a többiből ágyneműt, ruhafélét vesz, őszi kosztümöt csináltat. Damaszt dum­­ahuzatot készül venni, ennek ára az árle­szállítás előtt 454,300 forint volt, most pedig 270 forint. A két huzatnál már 368,60 forintot takarít meg. Az a kosztümanyag, amelyet már régebben kiszemelt,­­azelőtt 208 forintba ke­rült. Most egy méter ára 165 forintra csök­kent. A nyeremény most kétszeres öröm, mert olcsóbban vásárolhatunk érte. S dolgozóink joggal bíznak abban, hogy ez elkövetkező években az életszívonal tovább emelkedik, a forint vásárlóereje tovább nő — s ezzel együtt tovább növekszik kölcsönkötvényünk értéke is. Az idei, Negyedik Békekölcsön feltételei — hasonlóan az előzőekhez — igen­ kedve­zőek. A kötvény összegét húsz év alatt fi­zeti vissza az állam. Minden harmadik köt­vényt nyereménnyel sorsolnak ki. Az idén a már ismert kedvezményekhez még egy új is társult:­ a községi tanácsok által gyűjtött és ténylegesen kifizetett jegyzések 20 százaléká­val a helyi tanács rendelkezik. Ezt a­z össze­get minden helyi tanács szabadon felhasz­nálhatja szociális és kulturális beruházások­ra. Ez még inkább fokozza a lakosság köz­vetlen érdekeltségét a kölcsön jegyzésében. Népnevelőink egyik leghatásosabb érve, ha a kölcsön nyújtotta anyagi­ előnyökről be­szélnek. A dolgozók felismerik: egyéni érde­kük szempontjából is helyesen­­ cselekszenek, ha a hazai javára s a maguk hasznára béke­kölcsönt jegyeznek. AZ ŐSZI MUNKA HÍREI Szerdán reggel röpgyűlést tartottak a tolna­­megyei mözisi gépállomáson. «A mi kölcsön­adott forintjaink is hozzájárultak a nagy fej­lődéshez» — mondták a dolgozók, amikor Gyurinka­­Sándor igazgató a röpgyűlésen is­mertette a kormány felhívását. A röpgyű­lé­­sen 29 dolgozó vett részt, a többiek munka­helyükön jegyeztek. A Vörös Csillag­brigád 7 tagja Mözs határában az Úttörő és a Kossuth termelőcsoport földjén dolgozott szerda délelőtt, a déli órákig 12 hold mély­szántás és 20 hold vetés mellett 20 hold műtrágyázását is befejezte. A Vörös Csillag­­brigádon kívül szerdán 21 traktor szántott, három vetett, kettő pedig silózott. Minden gépről jó hírek futottak be a gépállomás irodájába: a déli órákig 21 gép 65 holdon fejezte be a mélyszántást, három gép pedig 60 holdon vetette el az őszieket. ★ Győrszentiván község határában szorgal­masan szedik a répát, törik a kukoricát, de a legtöbb helyen szántanak-vetnek is. 120 egyénileg dolgozó paraszt versenyez azért, hogy ha­táridőre teljesítse az őszi szántási és vetési tervet. Eddig a gondosan megművelt földbe 200 holdon őszi árpát, 190 holdon ro­zsot vetettek el. Pintér Gyula 14 holdas dolgozó paraszt jól tudja, hogy időben és jól előkészített talaj­ba érdemes vetni. Az elmúlt gazdasági év­ben 14 mázsa búzát takarított be holdanként. «Már augusztus második felében hozzálát­tam a velőszántáshoz — mondja. — Húsz centiméter mélyen szántottam. A múlt hét végére nemcsak az őszi árpát és a rozsot, ha­nem már a búzát is elvetettem, 2 holddal több kenyérgabonát, mint tavaly.» Pintér Gyula jövőre úgy tervezi, hogy holdanként legalább 15 mázsát takarít be. Győrszentiván községben több dolgozó paraszt elvégezte az őszi búza vetését. Az egyénileg dolgozó parasztok versengése hozzájárult ahhoz, hogy eddig 700 holdon végeztek mélyszántást. A nép jólétéért a hó felvirágzásáért Dolgozók nyilatkozatai a békekölcsönjegyzésről Botin Ferenc, a dorogi VIH-as akna vására: Grimickini boldog jövőjéért Szerdán reggel a VIH-as akna dolgozói­val együtt én is jegyez­tem békekölcsönt. Im­már ötödször a fel­­szabadulás óta. El­mondhatom:­­minden alkalommal tudtam, miért teszem, de en­ben az esztendőben kü­lönösen tudom. Mert nagy öröm számomra a mai nap­­ megszü­letett a fiam. És az én életem most szeb­bé, derűsebbé, a jövő számomra sok­kal fontosabbá vált. Most már a fiam jövőjéről is­­szó van s ezért én mi­nél többet akarok tenni. Tudom, hogy azok a forintok, amelyeket most államunknak kölcsön adunk, kormá­nyunk programmját segítik megvalósítani. Hogy ennek a programainak a megvalósu­lása mit jelent, azt máris sokszor tapasz­taljuk. Munkahelyünkön például eddig nem tudtunk annyi szenet fejteni, amennyit sze­rettünk volna, mert nem jutott elég sűrí­tett levegő a rázócsúszdának, nem tudtuk a szenet elég gyorsan elszállítani. Vasárnap villanymotort kaptunk. Csapatunk nagy öröm­mel szerelte be a motort, hiszen így jóval megnövekedik teljesítményünk. Pedig eddig sem értünk el rossz eredményeket. Múlt hónapban 119 százalékot teljesítettünk, én 1700 forintot kerestem. És ezen a pénzen sokkal többet vásárolhattunk, mint azelőtt, mert közben leszállították az árakat. Az elmúlt hetekben még inkább megnö­vekedett bizalmunk, szeretetünk kormányunk iránt,­ s most még szívesebben jegy­zünk kölcsönt. Büszkén mondhatjuk:­­ a mi kölcsönadott forintjaink is segítik építe­ni az országot. Segítik építeni az én szülő­falumat, Sajószentpétert, amelynek utcáin lassan már csak emlékeztetőnek jelenik meg itt-ott a múlt. Új erőmű, új osztályozó, ve­gyigyár, és sok más épült mifelénk. De ugyan­ezt láthatjuk itt Dorogon is. Ahol egy éve még üres térség volt, ott emeletes mun­kásházak állnak. Az osztályozótól nem messze épül az elektromos mészégető — több mész kei­ a sok új lakás építéséhez. Magam most kö­töttem szerződést: saját családiházat építtetek. Mindnyájan örülünk az új lakásoknak, az árleszállításnak. De tudjuk: államunk csak akkor építhet, akkor szállíthatja le ismét az árakat, ha többet termelünk. Én jobb mun­kámmal és kölcsönjegyzésemmel támogatom ezt a­ szép és nagy programmot. Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas színész : Nagyszerű távlatok állnak előttünk Hódmezővásárhely, Szeged, Budapest és egy felejthetetlen látogatás Moszkvá­ban ... Nemes«... k­­lométerekben hosszú ez az út. És nemcsak a térrel, az idővel is így vagyunk. 1943—1953. Tíz év csupán, de nem túlozunk akkor sem, ha azt mondjuk, évtizede­ket haladtunk ez­­alatt az évtized alatt. Ha csupán a magam életé­ről beszélek, az első ál­mokról, az első hódmezővásárhelyi műkedvelő előadásokról, a szegedi színházról vagy a «Fáklyaláng»-ról, a moszkvai útjamról — mi­lyen szédítő távolságok vannak. De mondhat­ná valaki: egy szerencsés ember szerencsés pályafutása. Mondhatná, de nem mondhatja, mert nemcsak erről van szó. Nem egy-egy szerencsés kiugrásról van szó, egészen más­ról. A szédítő távlatok nemcsak az én éle­temben jelentkeznek. Tíz évvel ezelőtt a pusz­tulásba rohant ez a kis ország, ma soha nem álmodott jövendő előtt áll. Tíz évvel ezelőtt színészek nyomorogtak, kongó, üres nézőterű színházak csuktak be, ma szinte mindennap zsúfolt házak előtt játszunk. Akkor száraz kenyérre ,s alig jutott a munkásnak, ma több mint 70.000 dolgozó váltott bérletet az Ope­raház előadásaira és ezeknek zöme éppen úgy kétkezi munkás, mint a prózai színházaik látogatóié. Talán túlságosan ismert, mind­­annyiunk által tudott dolog, amit mondok, de nem árt emlékezni mégsem ezekre az adatok­ra. Idézzük csak fel bátran a múltat és mu­tassuk meg a jelent. Békekölcsönt jegyez is­mét az ország. A dolgozó nép kölcsönadja megtakarított pénzét az államnak, amely ő érette van. Nagyszerű gesztus ez, olyan, ami szivetdobbantó tiszta öröm érzését váltja ki minden becsületes dolgozóból. Olyan öröm ez, ami előtt szinte érthetetlenül állnak a kapi­­talista országok népei. Nem is értheti meg ezt, cs­ak olyan ember, aki tudja, mit jelent az emberiség boldogabb jövőjét, a szocializmust építeni.­­ Békekölcsönt jegyezni, részt kérni­ ilyen módon is hazánk építéséből, nemcsak nagy­szerű, felemelő dolog, hanem, én úgy érzem, kitüntetés is. Kitüntetés, amely bizonyítja­, hogy­­ll tudjuk venni részünket a jobbért fo­lyó harcban, kitüntetés, amely bizonyítja, hogy erősek vagyunk a küzdelemre, érettek az élet megértésére. Bárczy Géza egyetemi tanár, Kossuth-díjas akadémikus : Szívesen jegyzek kölcsen!, mert a békét szolgálja . Olvastam államunk felhívását az 1933. évi békekölcsönről. Mint eddig mindig, ez­úttal is örömmel fogok jegyezni. Nap mint nap látom, mire for­dítják ezt a pénzt. Tu­dom, milyen sok fut ebből annak is, ami számomra a legkedve­sebb­­ a tudománynak. Beszélhetnék­­ arról, hogy az Akadémiá­nak juttatott milli­ós beruházásokból új tu­dományos intézetek egész sora létesült; ar­ról, hogy államunk intézményesen gon­doskodik a tudósokról, komoly anyagi áldo­zatokat hoz, hogy előrelendítse a magyar tudományos életet. De én inkább — bár ez szőkébb kört jelent — a magam tudomá­nyáról, a nyelvészetről szeretnék beszélni. A magyar nyelvészek számára olyan lehetősé­gek nyíltak, amilyeneket a múltban remélni sem lehetett volna. A munkaközösségek a fiatal tudományos káderek egész sorát ké­pezik ki. Ezek a munkaközösségek végzik a készülő Nyelvatlasz és a Tájszótár tudomá­nyos munkáját, készítik az úgynevezett Ér­telmező Szótárat. Komoly és nehéz vállal­kozás, nagyszerű megbízatás csak ennek a három könyvnek­ az elkészítése is. De tudjuk, hogy ez komoly eredménye lesz a ma­gyar nyelvészet tudományának, hozzájárul majd nyelvünk kincseinek felkutatásához, a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséhez. Magam, személy szerint is nap mint nap érzem, hogy a népi demokratikus kor­mány megbecsüli munkámat. Munkásságo­mért Kossuth-díjat kaptam, tudományos munkám mellett tanítok az egyetemen. Öröm­mel teszem , az új generáció nevelése meg­tisztelő, szép feladat. Persze nehézségek még itt is vannak. Ha például sok kisebb jelen­tőségű adminisztrációs munkától megszaba­dulhatnék, elmélyültebben dolgozhatnék. De azért itt az egyetemen talán még szembe­tűnőbb, mint máshol, milyen gyorsan hala­dunk előre. Végül, de talán legelsősorban szeret­ném elmondani: tudományos munkát végzek, az ifjúság nevelője vagyok, így a béke az én számomra olyan, mint a levegő. Békés körülmények között tudom igazán hatéko­nyan, jól végezni tudományos munkámat. Szívesen jegyzem tehát ezt a­ kölcsönt azért is, mert tudom, hogy a békét szolgálja, Sándor Györgyné, a Hanglemezgyár tisztviselője. Évről évre (u­k­li) n­yerünk a külcsönön A legutóbbi sorsolás alkalmával az Orszá­gos Takarékpénztár ér­tesített bennünket, hogy a Hanglemezgyár va­lamil­­­y­­ik dolgozój­a i .5000 forintot nyert. Örültünk mindannyian é­s szorgalmasan keres­tük a kötvény tulajdo­nosát. Nagy volt az örömöm, amikor kide­rült, hogy az én kötvé­nyemet húzták ki. Öt és félhónapos kis­fiam van. Sok mindent vettünk már számára, de azért a gyereknek mégis mindig új holmit szeretne az ember. Vettünk is a nyereményből. Járókát, takarót, ágyhuzatot vásárol­tanik. Valamennyi olcsóbb lett. Az árleszállítás jó párszáz forinttal meg­tetézte az ötezer forintos nyereményt. Még jó, hogy az idén nyertem, s nem tavaly, most még többet ért a pénz. Az is megfordult fe­jemben , jövőre biztos még többet ér a fo­rint. Tory hát kétezer forintot még takarékba is tettem. Úgy tekintettük ezt a nyereményt, mint az állam ajándékát, hiszen mindez év­pen házasságunk évfordulóján történt. Azóta is többször beszéltünk férjemmel ar­ról, örömmel jegyzőnk most is, hiszen ma­gunknak adjuk a kölcsönt. A felszabadulás előtt­ nagyon rosszul éltünk. Apám kis­keresetű tisztviselő volt. Férjem most osztályvezető. Az utóbbi években több­­ször voltunk üdülni az ország legszebb tá­jain. Nyaralni volt az apára is, aki azelőtt 15 évig dolgozott anélkül, hogy egyszer is szabadságra ment volna. Nem felejtem el azt sem, hogy több, mint 1200 forint se­gélyt kaptam kisfiam születésekor, hogy sú­lyos betegségemből drága orvosságokkal gyógyítottak meg anélkül, hogy egy fillért is fizettem volna érte. Minden percben érzem pártunk és államunk szerető gondoskodását. Sokszorosan visszatérülnek a mi kölcsön­adott forintjaink. Jegyzőnk, mert nyerni akarunk. Amikor ezt mondom, nemcsak az 5000 forintra, s a sok kisebb-nagyobb nyereményekre gondolok, amit a sorsolásoknál mindannyian kaptunk és kapunk, hanem elsősorban arra, hogy ezeknek a kölcsönöknek a nyertesei minden esztendőben, minden hónapban, minden nap az egyszerű dolgozó emberek! Kovács József, a hosszútávú síkfutás bajnoka : Forintjaink hozzájárulnak a s Sport felvirágzásához Helyesléssel fogad­tam az új államköl­­csöni kibocsátásáról szóló határozatot. Ed­dig valamennyi állam­­kölcsönből jegyeztem, öröröimel teszem ezt most is. Tudom, álla­munk jól ga­zdálko­­dik, majd ezzel az összeggel is, hogy népünk nagy céljai mielőbb megvalósul­janak, szebb, jobb, vidámabb, legyen az emberek élete. Ezernyi módon tapasz-­­talhattuk már, hogy országunk nem­ sajnálja az anyagi eszközöket, ha­­a magyar ifjúság boldogulásáról, vágyai­nak teljesítéséről, jövőjének építéséről van szó. Az­­államkölcsönök forntjai is hozzájá­rultak ahhoz, hogy Budapesten felépülhetett a párját ritkító Népstadion, amelyben a spor­tolók ezrei folytathatnak nem­es versengést, a nézők tömegei pedig szórakozást, felüdülést találnak. Az állam lehetővé teszi a sportolók számára, hogy a legkiválóbb szakemberek ke­ze alatt fejlődjenek, legyen elegendő felsze­relésük, sporteszközük és a lgjobbak nemzet­közi találkozókon gyarapíthassák tudá­saidat. De nem csupán a legjobbakról gondos­kodik államunk. Virágzik az üzemek, falvak sportélete is. Én Nyíregyházáin kezdtem el sportolni. 1943-ban. Akkor bzony nagyon sú­lyos nehézségekkel kelett m­eg­küzdeni. Nem volt megfelelő pályánk, feszerelésünk, szó sem lehetett egészséges, fej­ődő sportéletről. Csak a fel­szab­adu la® után miott több — és egyre több — a vidéki epornaik is. Ma már ritka az a falu, ahol nem spártai a fiatalság. Nyíregyházának korszerű, r minden igénynek megfelelő sporttelep jutott, amelyen­­ a fiatal, lehetséges sportolóik egész óra nő fel. Az új államkölcsönre adott torta­iaink azt is elő­segítik, hogy még nagyobb lhetőségek nyíl­janak meg a sportoló tömegek előtt mind­­a valósban, mind a falun. Varga P. János 11 holdas pilismarón középparaszt: A haza javára, a község javára Az új kormánypro­­grama eddig is sokat segítet nekünk, egyé­nileg dolgozó parasz­toknak A legutóbb heteken hozott ren­­delkezések komolyan gazdag tolták közsé­günket nem utolsó­sorban a magam por­táját in Csökkent­i beadás s nagy öröm­ a­z, hogy a kormány 1 évre főre állapítja meg neadási kötele­­zettségünket. Neken például egy hold szaldra után ed­dig annyit kellett beszolgáltatni, mint­ha öt hold szántóm lett volna. Jövőre a leadás ötödére csökken, 65 ezer borral ke­vesebbet kell beadnom. Persze, nagyob­bedvvel dolgozom most a szőlőben, jobbal négy a munka, ha tudja az ember, hogy nagyobb haszonnal jár. Milyn hasznot je­lnt az is, hogy a beadott disznónál az t­öbbletet, amivel az előírt súlyt meghalad­ó, beszámítják a következő évi beadásba Te beszélhetnénk még sokat arról is példán milyen jól jártam a termelői szerződéssel. De nem is csak magára törődik az em­ber. Sokat kapott az árantól az egész falu Azelőtt például, ha gabonát vittünk őröln­i malomba, ladikba kellett rakni a teli zsá­kokat. Most néhány hónapja komp közieké­nlt a két part között. Az­tán itt van az a­­rdei út , mennyivel könnyebb most szállí­tani a fát. Egy szó, mint a száz: a kormány­progra­mm a mi progra­munk — hogy" segítenénk hát szívvel-lépkkel "megvalósu­lsát. Látja ezt mindenki, aki­­ községünkben jár végignéz a földeken, a­mi kora reggelre késő estig folyik a vetés Továbbra is meg­eszünk mindent azért, hogy jövőre még gazdagabb termést takarhassunk be föld­einkről. Legfőképpen épei segítjük a kor­mány­programm megvalósulását. De segítjü­­zzal is, hogy hozzájárulunk az új kölcsön­höz. Sok minden jutott­ a falunak már ed­dig is abból a pénzből, amit az eddigi köl­csönök során jegyeztünk. Az idén pedig még több­ jut, hiszen annak a pénznek egy­özöde, amit mi adunk,­ a községi tanácsná marad. Mint a tanács pénzügyi állandó bi­z­ottságának elnöke, azon leszek, hogy a Ne­gyedik Békekölcsönt l­egjobban, a leggazda­ságosabban használjuk fel a község égés­képe javára. Akik a szövetkezeti utat választják Újkígyóson a Dózsa és az Új Élet föld­jén az idén gazdagon fizetett a búza, a rozs és az ősz­i­ árpa. A szövetkezetek tagjai most, a kukorica-, a­ napraforgó- és a cukorrépa­földekről is jobb termést takarítanak be, mint a község egyénileg dolgozó parasztjai. A búza például a Dózsa termelőszövetkezet földjein csaknem 14 mázsát adott holdanként, az őszi árpa pedig 17 mázsa 75 kilót. A ku­korica és a cukorrépa is felülmúlt minden vá­rakozást. Mindkét termelőszövetkezet tagjai 30—35 mázsa kukorica- és 150—160 mázsa cukorrépatermésre számítanak. A jó termés után joggal bizakodott a két termelőszövetkezet tagsága, hogy bőven lesz mit szétosztani. A Dózsa termelőszövetkezet­ben például a kenyér- és a takarmánygabona beadása, valamint a vetőmag tartalékolása után egy-egy munkaegységre 7 kiló 20 deka búzát osztottak szét. A szövetkezet tagjai kö­zül sokan vannak olyanok, akik 35—40 má­zsa, sőt még ennél is több búzát kaptak. Bus József másodmagával dolgozott, s 44 mázsa búzát és 12 mázsa árpát szállított haza. Az Új Élet tagjai közül is sokan dicseked­hetnek hasonló szép jövedelemmel. A két termelőszövetkezet jó termésére és a tagok nagy jövedelmére sokan felfigyel­tek Újkígyóson. Már több egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét a termelőszövetkeze­tekbe. A jelentkezők között több­­ közép­paraszt van. Göcző István 11 holdas középparaszt elsőnek kereste fel Csik Pétert, a Dózsa termelőszövetkezet el­nökét: «Régóta figyelem a cso­port munká­ját — mondotta — meggyőződtem arról, hogy a szövetkezet nagy tábláin jobban le­het boldogulni, mint az egyéni kis földeken». Göcző István kiállította a belépési nyilatkoza­tot és a szövetkezet tagjaival együtt hozzálá­tott a szövetkezet földjén a­­cukorfentöréshez. Baráth Mátyás a feleségével lépett be a szö­vetkezetbe. Rajtuk kívül Oláh István, Bacsa Ferenc és még 4­5 egyénileg dolgozó pa­raszt határozta el, hogy belép a Dózsa ter­melőszövetkezet tagjai közé. Az elmúlt néhány nap alatt az Új Élet­ termelőszövetkezet is öt új taggal gyarapo­dott. Szerda estig Újkígyóson 11 egyénileg dolgozó paraszt lépett be a Dózsa és­ az Új Élet termelőszövetkezetbe. Az új tagokkal megerősödve, a termelő­­szövekezetek földjein az eddiginél is jobban halad a munka A Dózsa termelőszövetkezet földjén már elvetették az őstárpát, a takar­­mánykeveréket és a repcét, ■, 20 holdon föld­be tették a búza vetőmagját is. CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 1 . Kitüntetések A Népköztársaság Em­ölkas Tanácsa dr. Ve­­rebély Lászlónak, a budapesti Műszaki Egye­tem villa­m­ossimérnöki­ kara villamosművek tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának 70. születésnapja alfeíméből és dr. Zemplén Gézának, a budapesti Mű­szaki Egyetem vegyészmérnöki kara szerves­kémia tanszék tanszékvezető tanárának 40 éves tanszékvezetői jubileuma és 70. születés­napja alkalmából a munkaérdemi rendet ado­mányozta. (MTI) A Magyar Néphadsereg M­ű­vészegyüttesének kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsai a Ma­gyar Néphadsereg Művészegyüttesének , a néphadseregben végzett eredményes kulturá­lis és nevelőmun­kájainak, valamint a szocia­­tsta kultúra építése terén kifejtett Sikeres te­vékenységének elismeréséül — a Vörös Csil­lag-érdemrendet adományozta. (MTI)

Next