Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)
1953-10-01 / 274. szám
2 Ladiszlaidesz Pálné, a Selyem- és Gyapjúárugyár szabászműhelyének népnevelője: Meghitt beszélgetés a dolgozókkal Népnevelő vagyok, régóta készültem már népnevelőtársammal együtt a mai napra. A kölcsönjegyzés napjai mindig sok szép élményt és komoly feladatot jelentenek számunkra. Nem mintha ma fogtunk volna munkához, a felvilágosító munkát már eddig is javában végeztük. Sokat beszélgettünk a dolgozókkal problémáikról, üzemünk problémáiról és feladatairól, a párt és a kormány határozatairól, népi demokráciánk eddigi eredményeiről. El is értük, hogy műhelyünkben, ahol az utóbbi időben nemigen volt népnevelőmunka, most ismét bizalmasabb, barátibb, közvetlenebb kapcsolat alakult ki a dolgozók és a népnevelők között. A kölcsönjegyzést felhasználtuk a népnevelőmunka megjavítására, arra, hogy közelebb kerüljünk a dolgozókhoz, jobban megismerjük problémáikat. Nagy várakozással tekintettünk hát a mai nap elé és elmondhatjuk: nem hiába. Már most, az első napon sok-sok élményben volt részem és sok tapasztalatot is szereztem. Örömmel láttam, hogy üzemünk dolgozóinak nagy többsége lelkesen ajánlja fel forintjait az állam felhívására. Könnyű vagy Kónyi elvtársnők, bár fizetésük 700 forint alatt van, mindenáron legalább kétheti fizetésüket akarták jegyezni. Öröm volt nézni, hallgatni Toldi elvtársnőt, aki ezzel írta alá a jegyzési ívet: «Két fiam katonai jegyzésemmel én is azt az országot akarom építeni, amit ők védenek». Még sok ilyen tapasztalatról adhatunk számot, de én inkább arról szeretnék beszélni, milyen problémák merültek fel, milyen nehézségek mutatkoztak a jegyzés első napján. Felkerestem például Földvári Józsefnét. Beszélgetésünk során kijelentette: «Nagyon szívesen jegyzek, hisz ez a kötelességem». Ez igazán helyénvaló. Nekem azonban feltűnt, milyen hűvösen, lelkesedés nélkül ejti a szavakat. Mint aki nem szívből, meggyőződésből, hanem csak «kényszerű kötelességből» jegyez. Tovább folytattam hát a beszélgetést. S néhány perc múlva Földváriné valóban lemondóan megjegyezte: «Igaz, igaz, dehát én úgy sem fogok nyerni». Kibújt »hát a szeg a zsákból. Földváriné azon aggódott, mikor kapj® vissza a pénzét. Nem bízott benne, hogy nyerni fog. Elmagyaráztam neki: az állam már eddig is sokmillió forintot visszafizetett a kölcsönökből. Az Ötéves Tervkö'zönnek például több mint a felét visszakapták a jegyzők és sokan nyereményekkel tetézve. De nemcsak arról van szó, hogy viszszakapja mindenki a jegyzett összeget. — Nézzen csak körül — mondtam Földvárinénak. — Most szerelik az üzemben a neonvilágítást, most kaptunk egy szép, korszerűen felszerelt orvosi rendelőt, s milyen gyönyörű üdülője van az üzemnek. Mit gondol, miből épült mindez? Többek között abból is, amit eddigi kölcsöneinkkel adtunki az államnak. S várjon mire használják fel a mostani kölcsönt? Arra, hogy gyorsabban megvalósuljon a kormány programja, hogy gyorsabban fejlődjék a könnyűipar, az élelmiszeripar, többet termeljen a mezőgazdaság, a mi életünk szebbé, gondtalanabbá váljék. Most épül a bölcsődénk, új zuhanyozó, mosdó, jól tudjuk mi saját tapasztalatainkból is, mit jelent az új kormányprogramm. Most örültem igazánannak, hogy jóelőre felkészültem a népnevelőmunkára. Azt a népnevelőt, aki csak általánosságokat mond, frázisokban beszél, még azok sem szívesen hallgatják, akik mindenben egyetértenek vele. Hogyan tudna hát meggyőzni olyan embereket, akiknek kétségeik vannak? Tapasztaltam én ezt sokszor, s ezért sok számot, adatot gyűjtöttem össze a kerület, az üzem életéből, alaposan tanulmányoztam a párt és a kormány határozatait, ismerem a dolgozók családi körülményeit. Megérte a fáradságot. Nem is lehet enélkül igazán eredményesen agitálni. A népnevelőmunka során felhasználom saját élményeimet, tapasztalataimat is. Ha megváltozott életünkről beszélek, a magam példáján is elmondhatom, hogyan vált szebbé a mi családunk sorsa, elmondom, hogy például a nyáron üzemünk nyaralójában töltöttem két szép hetet férjemmel és két gyerekemmel. S erre nemcsak nekem, hanem minden dolgozónak megvan a lehetősége. Elvinni az emberekhez a párt szavát, beszélgetni velük, meggyőzni őket — szép feladat ez. Mindig örültem annak, hogy ezt a munkát végezhetem, de különösen örülök most, a kormányprogramm óta. Szívesen fogadnak bennlünket, sokszor szinte várják már a dolgozók, mikor beszélgetünk velük. Feleletet várnak kérdéseikre, problémájukra, elmondják örömüket és kétségeiket, beszámolnak jó és rossz tapasztalataikról. Én úgy látom, az emberek most közelebb kerültek hozzánk, még nagyobb bizalommal fordulnak a párt felé, s nekünk ezért most még nagyobb a felelősségünk. Nekünk jobb felvilágosító munkával kell válaszolni erre a bizalomra. Nagy feladat ez és nem is könnyű — ezt mutatják a békekölcsönjegyzés első napjának tapasztalatai is. Akadtak dolgozók, akik nem értették meg, mit is jelent a kölcsön, s nem akartak résztvenni úgy a jegyzésben, ahogy azt üzemünk öntudatos dolgozói elvárták volna tőlük. Záhorszky Lászlóné például, aki a műhely egyik legjobban termelő dolgozója, arra hivatkozott: neki gyermektelenségi adót kell fizetnie. Mi persze senkit sem kényszerítünk arra, hogy jegyezzen, ha nem akar. De éppen ilyenkor van a legnagyobb szükség a felvilágosító szóra. Nem lehet, hogy az üzem egyik kiváló dolgozója ne értse meg: a kölcsön a maga és dolgozótársai életét teszi szebbé, s ne érezze, hogy forintjait önmagának adja, ha az országnak adja, amelytől már olyan sokat kapott az elmúlt évek során. A népnevelőnek türelmesnek kell lenni, s ha szükség van rá, ismét és ismét meg kell magyaráznia a kölcsönjegyzés célját. Mikor Záhorszkynéval beszélgettem, a közelben dolgozó családos anyák, is beleavatkoztak a beszélgetésbe. Megmagyarázták: a mi népünk olyan, mint egy nagy család. A család minden tagja hozzájárul szemünk fényének, a gyermeknek felneveléséhez, boldog életéhez. Ezt szolgálja a gyermektelenek adója. Elbeszélgettem Záhorezkynéval arról is, hogyan él mostanában. Szépen berendezett, barátságos lakása van, legutóbb még a gázt is beszerelték. És akármerre is néz Záborszkyné, láthatja: ha vannak is kisebb-nagyobb gondok, a dolgozóknak mindenütt megváltozott az élete. Mikor elbúcsúztunk, megkértem, gondolkozzon azon, amit elmondtunk. Holnap majd újra felkeresem. Amikor a kölcsönjegyzésről beszélek, egyben napi feladatainkról, a termelésről, a gyár problémáiról is beszélgetni kezdek. Hiszen jó munkánk a programja megvalósításának legfőbb biztosítéka! Felhívtam az emberek figyelmét arra, milyen sokan vágót takaríthatunk meg a hulladék csökkentésével. A mi üzemünk elsősorban importanyagokkal dolgozik. Külföldről hozzuk be a műselymet, s ezért különösen nagy kárt okozunk népgazdaságunknak, ha nem takarékoskodunk eléggé. Úgy kell vigyázni minden kis anyagra, mintha csak otthon a család holmijára vigyáznánk. Beszélgettünk a tisztaságról is; arról, hogy tiszta üzemben vidámabban és jobban folyik a munka. Eltelt a kölcsönjegyzés első napja és én mérleget készítettem tapasztalataimról, munkámról. Sok mindent megmutatott számomra a mai nap. Először is azt — ez ismét és ismét megmutatkozik — milyen szép és hálás feladat népnevelőnek lenni, foglalkozni az emberekkel, dolgozótársaimmal, felvilágosítani őket, alakítani, formálni az embereiket. Micsoda öröm látni és tudni: a mi szavunk eredménye is az, ha ilyen lelkesen, odaadóan válaszolnak a kormány felhívására a gyár dolgozói. De mást is megmutatott számomra ez a nap. Azt, hogy nem szabad megállnunk, sok türelmes és szívós munka vár még ránk, sok emberrel kell még beszélgetnünk. Nekünk, népnevelőknek nem szabad egy percre sem felednünk: felelősek vagyunk a dolgozókért, azért, hogy mindenki egész szívével, egész lelkével munkálkodjék a kormány programmjának megvalósításán. Mocsári Gedeon, 10 és félholdas alsónémedi dolgozó paraszt: Soha jobb kedvvel nem dolgoztam, mint most A kormányprogramm megvalósulása, a kormány intézkedései nagy segítséget jelentenek a magamfajta, dolgozó parasztnak. De bizony azzal is járnak, hogy erősen kell gondolkodni, hogyan fordíthatjuk a segítséget igazán a magunk javára". Mert nemcsak annyi a kedvezmény, amennyinek az első pillantásra látszik. A beadás csökkentése nekem például sokat jelent: csak búzából kevés híján két mázsával kevesebbet kell beadnom. Hat ezt szabadáron adom el majd, jó 500 forinttal többet kapok érte, mint amúgy. Ha az összes terménynél így öszszeadom, hogy mit hoz a 10 százalékos csökkentés, s hozzáadom a 15 százalékos engedményt az állatbeadásból, meg a több mint 600 forint adócsökkentést, kiderül, hogy jó kétezer forinttal nő a család jövedelme. De ez csak amolyan durva számítás, mert a kevés híján félhold szőlőmet ezentúl nem ötszörösen számolják a birtokcsoportba sorolásnál — így tehát még tovább csökken a beadási kötelezettség. Az ilyen kedvezmény tehát, amit mindenképpen élvezünk, nem kevés. De én úgy látom, még sokkal több az, amit elérhetünk, ha józanul gondolkodunk és megfogjuk a dolog végét. Itt van például a szerződéses termelés. Egyrészt felemelték sok növénynél az átvételi árakat, másrészt a jövő évtől kezdve nemcsak a szerződéses területek, hanem minden hold szerződéses növény után még külön fél-kéthold földet is mentesítenek a terménybeadás alól. Az állatbeadásnál is nagy kedvezményt kapunk. Ezt a nagy előnyt persze csak az élvezi, aki szerződik. Én tavaly is egy hold és 700 négyszögölre kötöttem szerződést, de most elhatároztam, még többre szerződök. Vagy itt van az, hogy a jövőben növelni fogják a műtrágyagyártást, hogy az egyénileg dolgozó parasztoknak is jusson belőle. Máris összeírták a faluban, ki mennyit rendel. Én három mázsát írattam. Nagyon fontos a műtrágyázás az őszi gabonánál, de a tavasziaknál is. Magam is tapasztaltam például, hogy ha a répát vetés után szuperfoszfáttal fejtrágyázom, olyan gyorsan kezd nőni, hogy amint mondják, «kinő a répabogár foga alól» — nem tud benne kárt tenni, s amúgy is sokkal nagyobb lesz a termés. De ez is csak annak előny, aki ügyes, életrevaló, él a lehetőséggel. S így van ez sokegyébbel is. A begyűjtési határozat például kimondja: a második tehén s a további tehenek után január 1 -től kezdve nincs tejbeadás. Hát hogyne igyekeznék atehenem mellé még egyet szerezni, amikor így ezer forintnál jóval többel növelhetem a család jövedelmét! S hogyne igyekeznék időre betakarítani és szántani-vetni, hogy takarmány is bőven legyen majd a két tehénnek meg a többi jószágnak. A szántás-vetés amúgy is a legfontosabb most. Elsősorban azért, mert ha jókor vetünk — és én úgy szoktam — akkor több lesz a termés. Én tavaly is október elején vetettem el a búzát és egy holdra átszámítva több mint 15 mázsa termett. Ősziárpából pedig — amit szeptemberben vetettem el — 16 mázsánál is többet csépeltünk egy-egy holdról. Ezért az idén is igyekeztem a munkával. A vetőszántást teljesen elvégeztem. Rozzsal bevetettem már két holdat. Az őszi árpa magja is a földben van, s a búzának egy részét is elvetettem. Csütörtökön végzek az őszi vetéssel, talán még egy-két nappalhamarabb, mint tavaly. Meg kell azonban mondani, ebben nemcsak annak a régi tapasztalatnak van része, hogy ha korán vetünk, jobban fizet a mag, hanem a kormány új programmjának is. A szabadpiaci forgalmat megkönnyítették, kiterjesztették. Most már nem kell majd megvárni, míg az egész falu teljesíti a beadást, hanem aki elcsépelt és van a beadáson, házi szükségleten túl feleslege, már viheti is eladni. Azt mindenki tudja, hogy aki legkorábban adja el a terményt, jobb árait kap érte. Nálunk az idén csépléskor 500forint volt egy mázsa árpa ára. Amit pedig korán vetünk, az rendszerint korábban is érik kasza alá, korábban is kerülhet a piacra. Ezért is érdemes tehát igyekezni a munkával. De ez csak az egyik része a dolognak. Én nemcsak korán vetem el az idén a kalászosokat, hanem többet is vetek jó 800 négyszögöllel, mint tavaly. Ha csak hat mázsát terem a félholdon — márpedig fejtrágyázással is «segítek» a gabonának — ez jó másfél-kétezer forint bevételt jelent. Ugyanakkor nem lesz kevesebb kapástermésem sem, mert a kisebb terület megművelésére még több erő jut, még többet fizet majd a kukorica, a krumpli, a napraforgó egy-egy holdja. Engem eddig is úgy ismertek a faluban, hogy nem vagyok rest jó munkát adni a földnek, jószágnak De mondhatom: soha jobb kedvvel nem dolgoztam, mint most. S így van ezzel sok alsónémedi dolgozó paraszt is. Hogy mást ne mondjak, összefogtunk, közösen hoztunk jó vetőburgonyát Szabolcs megyéből, hogy többet tudjunk termelni. De azért van itt is, a mi határunkban is olyan ember, aki elhanyagolja a földjét. Beke András például szégyenszemre még barázdát se húzott a földjén- bár ez az országnak, de nagy kár magának Bekének is. Én azt tanácsolom neki és minden dolgozó paraszttársamnak, igyekezzen a munkával, a szántás-vetéssel, mert most, amikor az állam bennünket, egyénileg dolgozó parasztokat is segít, csakugyan nagy hasznát látja a szorgalmának. SZABAD NÉP A legjobb befektetés Dolgozó népünk lelkesedéssel válaszol a kormány felhívására, országszerte nagy lendülettel folyik a Negyedik Békekölcsön jegyzése. Dolgozóink tudják, hogy a kölcsön jegyzésével hozzájárulnak a kormányprogramm gyorsabb megvalósításához. A kölcsönt a kormány elsősorban olyan beruházásokra fordítja, amelyek az életszínvonal közvetlen emelését szolgálják, tehát a könnyűipar és az élelmiszeripar fejlesztésére, lakások, szociális és kulturális intézmények építésére, a mezőgazdasági termelés növelésére. Minden forint, amelyet államunknak kölcsönadunk, közvetlenül segíti népünk jólétének emelését. A békekölcsön jegyzése a legjobb befektetés, mert visszatérül az egész nép életszínvonalának emelkedésében — s ugyanakkor egyénileg is hasznot hoz minden kölcsönjegyzőnek. Minden kölcsönkötvény — pénzt ér. A legmegbízhatóbb hitellevél ez, hiszen visszafizetéséért kormányunk kezeskedik. Az első kölcsönjegyzések idején még lehettek olyanok, akik hittek az ellenség fecsegésének, s úgy vélték, a kölcsönadott pénz sohasem térül vissza. De az Ötéves Tervkölcsön, az első szocialista magyar államkölcsön jegyzése óta összesen 14 sorsolás zajlott le — ma már senki sem ad hitelt az ellenség mendemondáinak. A tervkölcsön és a békekölcsönök sorsolásain összesen 5.173.000 kötvényt sorsoltak ki. Nemrég zajlott le például a tervkölcsön hetedik sorsolása, a hét sorsoláson már a kölcsön nagyobbik felét visszafizette az állam. AZ idén már öt sorsolás volt, ezenkívül novemberben megrendezik az Első Békekölcsön ötödik sorsolását, decemberben pedig a Harmadik Békekölcsön első sorsolását. A sorsolások örömteli napjai már szinte hozzátartoznak életünkhöz. A kölcsönjegyzés — a takarékosság leggyümölcsözőbb formája. Az állam megőrzi a dolgozó megtakarított pénzét, felhasználja az ország építésére, a jólét emelésére — s utána az utolsó fillérig visszafizeti. Sőt, nyereménnyel is tetézi. A kölcsön tehát pénzt hoz a házhoz. Államunk eddig összesen 843.964.000 forintot adott vissza a kölcsön, jegyzőknek; ebből 513.737.000 forintot fizetett ki nyereményekre. Más szóval, már eddig is több mint félmilliárd forint nyeremény örvendeztette meg dolgozóinkat. Ha ebből az összegből csupa kerékpárt vettek volna a boldog nyerők, 642.171 kerékpárral több futna az utcákon. Ha az összeget csupán családiházak építésére használták volna fel, mintegy 10.000 új családiház, valóságos kertváros épült volna belőle. Kétmillió száznyolcvannégyezer kötvény ■nyert eddig. Tulajdonosai nagyobb várost népesíthetnének be, mint Budapest. Túlzás nélkül mondhatjuk: ma már nincsen olyan város és olyan község, nincsen olyan üzem, bánya, hivataliaiig van olyan lakóház, ahol ne találkoznánk a nyeremények tulajdonosaival. A kötvény pénzt ér, mégpedig az idén többet ér, mint tavaly. Többet ér, mert tavaly óta megnőtt a forint vásárlóereje. Komolyan csökkent az idénycikkek, az zöldségfélék ára. Kormányunk először leszállította mintegy 1200 cikk árát. Nemrég pedig a párt és a kormány határozatával több mint 10.000 közszükségleti cikk lett olcsóbb; olyan arányú árleszállítást hajtottunk végre, amelyhez fogható még nem volt hazánkban. Kiss Eszter, az Egyesült Izzó dolgozója például legutóbb ötezer forintot nyert az sorsoláson. Ebből ezer forintot takarékba tett, a többiből ágyneműt, ruhafélét vesz, őszi kosztümöt csináltat. Damaszt dumahuzatot készül venni, ennek ára az árleszállítás előtt 454,300 forint volt, most pedig 270 forint. A két huzatnál már 368,60 forintot takarít meg. Az a kosztümanyag, amelyet már régebben kiszemelt,azelőtt 208 forintba került. Most egy méter ára 165 forintra csökkent. A nyeremény most kétszeres öröm, mert olcsóbban vásárolhatunk érte. S dolgozóink joggal bíznak abban, hogy ez elkövetkező években az életszívonal tovább emelkedik, a forint vásárlóereje tovább nő — s ezzel együtt tovább növekszik kölcsönkötvényünk értéke is. Az idei, Negyedik Békekölcsön feltételei — hasonlóan az előzőekhez — igen kedvezőek. A kötvény összegét húsz év alatt fizeti vissza az állam. Minden harmadik kötvényt nyereménnyel sorsolnak ki. Az idén a már ismert kedvezményekhez még egy új is társult: a községi tanácsok által gyűjtött és ténylegesen kifizetett jegyzések 20 százalékával a helyi tanács rendelkezik. Ezt az összeget minden helyi tanács szabadon felhasználhatja szociális és kulturális beruházásokra. Ez még inkább fokozza a lakosság közvetlen érdekeltségét a kölcsön jegyzésében. Népnevelőink egyik leghatásosabb érve, ha a kölcsön nyújtotta anyagi előnyökről beszélnek. A dolgozók felismerik: egyéni érdekük szempontjából is helyesen cselekszenek, ha a hazai javára s a maguk hasznára békekölcsönt jegyeznek. AZ ŐSZI MUNKA HÍREI Szerdán reggel röpgyűlést tartottak a tolnamegyei mözisi gépállomáson. «A mi kölcsönadott forintjaink is hozzájárultak a nagy fejlődéshez» — mondták a dolgozók, amikor GyurinkaSándor igazgató a röpgyűlésen ismertette a kormány felhívását. A röpgyűlésen 29 dolgozó vett részt, a többiek munkahelyükön jegyeztek. A Vörös Csillagbrigád 7 tagja Mözs határában az Úttörő és a Kossuth termelőcsoport földjén dolgozott szerda délelőtt, a déli órákig 12 hold mélyszántás és 20 hold vetés mellett 20 hold műtrágyázását is befejezte. A Vörös Csillagbrigádon kívül szerdán 21 traktor szántott, három vetett, kettő pedig silózott. Minden gépről jó hírek futottak be a gépállomás irodájába: a déli órákig 21 gép 65 holdon fejezte be a mélyszántást, három gép pedig 60 holdon vetette el az őszieket. ★ Győrszentiván község határában szorgalmasan szedik a répát, törik a kukoricát, de a legtöbb helyen szántanak-vetnek is. 120 egyénileg dolgozó paraszt versenyez azért, hogy határidőre teljesítse az őszi szántási és vetési tervet. Eddig a gondosan megművelt földbe 200 holdon őszi árpát, 190 holdon rozsot vetettek el. Pintér Gyula 14 holdas dolgozó paraszt jól tudja, hogy időben és jól előkészített talajba érdemes vetni. Az elmúlt gazdasági évben 14 mázsa búzát takarított be holdanként. «Már augusztus második felében hozzáláttam a velőszántáshoz — mondja. — Húsz centiméter mélyen szántottam. A múlt hét végére nemcsak az őszi árpát és a rozsot, hanem már a búzát is elvetettem, 2 holddal több kenyérgabonát, mint tavaly.» Pintér Gyula jövőre úgy tervezi, hogy holdanként legalább 15 mázsát takarít be. Győrszentiván községben több dolgozó paraszt elvégezte az őszi búza vetését. Az egyénileg dolgozó parasztok versengése hozzájárult ahhoz, hogy eddig 700 holdon végeztek mélyszántást. A nép jólétéért a hó felvirágzásáért Dolgozók nyilatkozatai a békekölcsönjegyzésről Botin Ferenc, a dorogi VIH-as akna vására: Grimickini boldog jövőjéért Szerdán reggel a VIH-as akna dolgozóival együtt én is jegyeztem békekölcsönt. Immár ötödször a felszabadulás óta. Elmondhatom:minden alkalommal tudtam, miért teszem, de enben az esztendőben különösen tudom. Mert nagy öröm számomra a mai nap megszületett a fiam. És az én életem most szebbé, derűsebbé, a jövő számomra sokkal fontosabbá vált. Most már a fiam jövőjéről isszó van s ezért én minél többet akarok tenni. Tudom, hogy azok a forintok, amelyeket most államunknak kölcsön adunk, kormányunk programmját segítik megvalósítani. Hogy ennek a programainak a megvalósulása mit jelent, azt máris sokszor tapasztaljuk. Munkahelyünkön például eddig nem tudtunk annyi szenet fejteni, amennyit szerettünk volna, mert nem jutott elég sűrített levegő a rázócsúszdának, nem tudtuk a szenet elég gyorsan elszállítani. Vasárnap villanymotort kaptunk. Csapatunk nagy örömmel szerelte be a motort, hiszen így jóval megnövekedik teljesítményünk. Pedig eddig sem értünk el rossz eredményeket. Múlt hónapban 119 százalékot teljesítettünk, én 1700 forintot kerestem. És ezen a pénzen sokkal többet vásárolhattunk, mint azelőtt, mert közben leszállították az árakat. Az elmúlt hetekben még inkább megnövekedett bizalmunk, szeretetünk kormányunk iránt, s most még szívesebben jegyzünk kölcsönt. Büszkén mondhatjuk: a mi kölcsönadott forintjaink is segítik építeni az országot. Segítik építeni az én szülőfalumat, Sajószentpétert, amelynek utcáin lassan már csak emlékeztetőnek jelenik meg itt-ott a múlt. Új erőmű, új osztályozó, vegyigyár, és sok más épült mifelénk. De ugyanezt láthatjuk itt Dorogon is. Ahol egy éve még üres térség volt, ott emeletes munkásházak állnak. Az osztályozótól nem messze épül az elektromos mészégető — több mész kei a sok új lakás építéséhez. Magam most kötöttem szerződést: saját családiházat építtetek. Mindnyájan örülünk az új lakásoknak, az árleszállításnak. De tudjuk: államunk csak akkor építhet, akkor szállíthatja le ismét az árakat, ha többet termelünk. Én jobb munkámmal és kölcsönjegyzésemmel támogatom ezt a szép és nagy programmot. Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas színész : Nagyszerű távlatok állnak előttünk Hódmezővásárhely, Szeged, Budapest és egy felejthetetlen látogatás Moszkvában ... Nemes«... klométerekben hosszú ez az út. És nemcsak a térrel, az idővel is így vagyunk. 1943—1953. Tíz év csupán, de nem túlozunk akkor sem, ha azt mondjuk, évtizedeket haladtunk ezalatt az évtized alatt. Ha csupán a magam életéről beszélek, az első álmokról, az első hódmezővásárhelyi műkedvelő előadásokról, a szegedi színházról vagy a «Fáklyaláng»-ról, a moszkvai útjamról — milyen szédítő távolságok vannak. De mondhatná valaki: egy szerencsés ember szerencsés pályafutása. Mondhatná, de nem mondhatja, mert nemcsak erről van szó. Nem egy-egy szerencsés kiugrásról van szó, egészen másról. A szédítő távlatok nemcsak az én életemben jelentkeznek. Tíz évvel ezelőtt a pusztulásba rohant ez a kis ország, ma soha nem álmodott jövendő előtt áll. Tíz évvel ezelőtt színészek nyomorogtak, kongó, üres nézőterű színházak csuktak be, ma szinte mindennap zsúfolt házak előtt játszunk. Akkor száraz kenyérre ,s alig jutott a munkásnak, ma több mint 70.000 dolgozó váltott bérletet az Operaház előadásaira és ezeknek zöme éppen úgy kétkezi munkás, mint a prózai színházaik látogatóié. Talán túlságosan ismert, mindannyiunk által tudott dolog, amit mondok, de nem árt emlékezni mégsem ezekre az adatokra. Idézzük csak fel bátran a múltat és mutassuk meg a jelent. Békekölcsönt jegyez ismét az ország. A dolgozó nép kölcsönadja megtakarított pénzét az államnak, amely ő érette van. Nagyszerű gesztus ez, olyan, ami szivetdobbantó tiszta öröm érzését váltja ki minden becsületes dolgozóból. Olyan öröm ez, ami előtt szinte érthetetlenül állnak a kapitalista országok népei. Nem is értheti meg ezt, csak olyan ember, aki tudja, mit jelent az emberiség boldogabb jövőjét, a szocializmust építeni. Békekölcsönt jegyezni, részt kérni ilyen módon is hazánk építéséből, nemcsak nagyszerű, felemelő dolog, hanem, én úgy érzem, kitüntetés is. Kitüntetés, amely bizonyítja, hogyll tudjuk venni részünket a jobbért folyó harcban, kitüntetés, amely bizonyítja, hogy erősek vagyunk a küzdelemre, érettek az élet megértésére. Bárczy Géza egyetemi tanár, Kossuth-díjas akadémikus : Szívesen jegyzek kölcsen!, mert a békét szolgálja . Olvastam államunk felhívását az 1933. évi békekölcsönről. Mint eddig mindig, ezúttal is örömmel fogok jegyezni. Nap mint nap látom, mire fordítják ezt a pénzt. Tudom, milyen sok fut ebből annak is, ami számomra a legkedvesebb a tudománynak. Beszélhetnék arról, hogy az Akadémiának juttatott milliós beruházásokból új tudományos intézetek egész sora létesült; arról, hogy államunk intézményesen gondoskodik a tudósokról, komoly anyagi áldozatokat hoz, hogy előrelendítse a magyar tudományos életet. De én inkább — bár ez szőkébb kört jelent — a magam tudományáról, a nyelvészetről szeretnék beszélni. A magyar nyelvészek számára olyan lehetőségek nyíltak, amilyeneket a múltban remélni sem lehetett volna. A munkaközösségek a fiatal tudományos káderek egész sorát képezik ki. Ezek a munkaközösségek végzik a készülő Nyelvatlasz és a Tájszótár tudományos munkáját, készítik az úgynevezett Értelmező Szótárat. Komoly és nehéz vállalkozás, nagyszerű megbízatás csak ennek a három könyvnek az elkészítése is. De tudjuk, hogy ez komoly eredménye lesz a magyar nyelvészet tudományának, hozzájárul majd nyelvünk kincseinek felkutatásához, a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséhez. Magam, személy szerint is nap mint nap érzem, hogy a népi demokratikus kormány megbecsüli munkámat. Munkásságomért Kossuth-díjat kaptam, tudományos munkám mellett tanítok az egyetemen. Örömmel teszem , az új generáció nevelése megtisztelő, szép feladat. Persze nehézségek még itt is vannak. Ha például sok kisebb jelentőségű adminisztrációs munkától megszabadulhatnék, elmélyültebben dolgozhatnék. De azért itt az egyetemen talán még szembetűnőbb, mint máshol, milyen gyorsan haladunk előre. Végül, de talán legelsősorban szeretném elmondani: tudományos munkát végzek, az ifjúság nevelője vagyok, így a béke az én számomra olyan, mint a levegő. Békés körülmények között tudom igazán hatékonyan, jól végezni tudományos munkámat. Szívesen jegyzem tehát ezt a kölcsönt azért is, mert tudom, hogy a békét szolgálja, Sándor Györgyné, a Hanglemezgyár tisztviselője. Évről évre (ukli) nyerünk a külcsönön A legutóbbi sorsolás alkalmával az Országos Takarékpénztár értesített bennünket, hogy a Hanglemezgyár valamilyik dolgozója i .5000 forintot nyert. Örültünk mindannyian és szorgalmasan kerestük a kötvény tulajdonosát. Nagy volt az örömöm, amikor kiderült, hogy az én kötvényemet húzták ki. Öt és félhónapos kisfiam van. Sok mindent vettünk már számára, de azért a gyereknek mégis mindig új holmit szeretne az ember. Vettünk is a nyereményből. Járókát, takarót, ágyhuzatot vásároltanik. Valamennyi olcsóbb lett. Az árleszállítás jó párszáz forinttal megtetézte az ötezer forintos nyereményt. Még jó, hogy az idén nyertem, s nem tavaly, most még többet ért a pénz. Az is megfordult fejemben , jövőre biztos még többet ér a forint. Tory hát kétezer forintot még takarékba is tettem. Úgy tekintettük ezt a nyereményt, mint az állam ajándékát, hiszen mindez évpen házasságunk évfordulóján történt. Azóta is többször beszéltünk férjemmel arról, örömmel jegyzőnk most is, hiszen magunknak adjuk a kölcsönt. A felszabadulás előtt nagyon rosszul éltünk. Apám kiskeresetű tisztviselő volt. Férjem most osztályvezető. Az utóbbi években többször voltunk üdülni az ország legszebb tájain. Nyaralni volt az apára is, aki azelőtt 15 évig dolgozott anélkül, hogy egyszer is szabadságra ment volna. Nem felejtem el azt sem, hogy több, mint 1200 forint segélyt kaptam kisfiam születésekor, hogy súlyos betegségemből drága orvosságokkal gyógyítottak meg anélkül, hogy egy fillért is fizettem volna érte. Minden percben érzem pártunk és államunk szerető gondoskodását. Sokszorosan visszatérülnek a mi kölcsönadott forintjaink. Jegyzőnk, mert nyerni akarunk. Amikor ezt mondom, nemcsak az 5000 forintra, s a sok kisebb-nagyobb nyereményekre gondolok, amit a sorsolásoknál mindannyian kaptunk és kapunk, hanem elsősorban arra, hogy ezeknek a kölcsönöknek a nyertesei minden esztendőben, minden hónapban, minden nap az egyszerű dolgozó emberek! Kovács József, a hosszútávú síkfutás bajnoka : Forintjaink hozzájárulnak a s Sport felvirágzásához Helyesléssel fogadtam az új államkölcsöni kibocsátásáról szóló határozatot. Eddig valamennyi államkölcsönből jegyeztem, öröröimel teszem ezt most is. Tudom, államunk jól gazdálkodik, majd ezzel az összeggel is, hogy népünk nagy céljai mielőbb megvalósuljanak, szebb, jobb, vidámabb, legyen az emberek élete. Ezernyi módon tapasz-talhattuk már, hogy országunk nem sajnálja az anyagi eszközöket, haa magyar ifjúság boldogulásáról, vágyainak teljesítéséről, jövőjének építéséről van szó. Azállamkölcsönök forntjai is hozzájárultak ahhoz, hogy Budapesten felépülhetett a párját ritkító Népstadion, amelyben a sportolók ezrei folytathatnak nemes versengést, a nézők tömegei pedig szórakozást, felüdülést találnak. Az állam lehetővé teszi a sportolók számára, hogy a legkiválóbb szakemberek keze alatt fejlődjenek, legyen elegendő felszerelésük, sporteszközük és a lgjobbak nemzetközi találkozókon gyarapíthassák tudásaidat. De nem csupán a legjobbakról gondoskodik államunk. Virágzik az üzemek, falvak sportélete is. Én Nyíregyházáin kezdtem el sportolni. 1943-ban. Akkor bzony nagyon súlyos nehézségekkel kelett megküzdeni. Nem volt megfelelő pályánk, feszerelésünk, szó sem lehetett egészséges, fejődő sportéletről. Csak a felszabadu la® után miott több — és egyre több — a vidéki epornaik is. Ma már ritka az a falu, ahol nem spártai a fiatalság. Nyíregyházának korszerű, r minden igénynek megfelelő sporttelep jutott, amelyen a fiatal, lehetséges sportolóik egész óra nő fel. Az új államkölcsönre adott tortaiaink azt is elősegítik, hogy még nagyobb lhetőségek nyíljanak meg a sportoló tömegek előtt minda valósban, mind a falun. Varga P. János 11 holdas pilismarón középparaszt: A haza javára, a község javára Az új kormányprograma eddig is sokat segítet nekünk, egyénileg dolgozó parasztoknak A legutóbb heteken hozott rendelkezések komolyan gazdag tolták községünket nem utolsósorban a magam portáját in Csökkenti beadás s nagy öröm az, hogy a kormány 1 évre főre állapítja meg neadási kötelezettségünket. Neken például egy hold szaldra után eddig annyit kellett beszolgáltatni, mintha öt hold szántóm lett volna. Jövőre a leadás ötödére csökken, 65 ezer borral kevesebbet kell beadnom. Persze, nagyobbedvvel dolgozom most a szőlőben, jobbal négy a munka, ha tudja az ember, hogy nagyobb haszonnal jár. Milyn hasznot jelnt az is, hogy a beadott disznónál az többletet, amivel az előírt súlyt meghaladó, beszámítják a következő évi beadásba Te beszélhetnénk még sokat arról is példán milyen jól jártam a termelői szerződéssel. De nem is csak magára törődik az ember. Sokat kapott az árantól az egész falu Azelőtt például, ha gabonát vittünk őrölni malomba, ladikba kellett rakni a teli zsákokat. Most néhány hónapja komp köziekénlt a két part között. Aztán itt van az ardei út , mennyivel könnyebb most szállítani a fát. Egy szó, mint a száz: a kormányprogramm a mi programunk — hogy" segítenénk hát szívvel-lépkkel "megvalósulsát. Látja ezt mindenki, aki községünkben jár végignéz a földeken, ami kora reggelre késő estig folyik a vetés Továbbra is megeszünk mindent azért, hogy jövőre még gazdagabb termést takarhassunk be földeinkről. Legfőképpen épei segítjük a kormányprogramm megvalósulását. De segítjüzzal is, hogy hozzájárulunk az új kölcsönhöz. Sok minden jutott a falunak már eddig is abból a pénzből, amit az eddigi kölcsönök során jegyeztünk. Az idén pedig még több jut, hiszen annak a pénznek egyözöde, amit mi adunk, a községi tanácsná marad. Mint a tanács pénzügyi állandó bizottságának elnöke, azon leszek, hogy a Negyedik Békekölcsönt legjobban, a leggazdaságosabban használjuk fel a község égésképe javára. Akik a szövetkezeti utat választják Újkígyóson a Dózsa és az Új Élet földjén az idén gazdagon fizetett a búza, a rozs és az őszi árpa. A szövetkezetek tagjai most, a kukorica-, a napraforgó- és a cukorrépaföldekről is jobb termést takarítanak be, mint a község egyénileg dolgozó parasztjai. A búza például a Dózsa termelőszövetkezet földjein csaknem 14 mázsát adott holdanként, az őszi árpa pedig 17 mázsa 75 kilót. A kukorica és a cukorrépa is felülmúlt minden várakozást. Mindkét termelőszövetkezet tagjai 30—35 mázsa kukorica- és 150—160 mázsa cukorrépatermésre számítanak. A jó termés után joggal bizakodott a két termelőszövetkezet tagsága, hogy bőven lesz mit szétosztani. A Dózsa termelőszövetkezetben például a kenyér- és a takarmánygabona beadása, valamint a vetőmag tartalékolása után egy-egy munkaegységre 7 kiló 20 deka búzát osztottak szét. A szövetkezet tagjai közül sokan vannak olyanok, akik 35—40 mázsa, sőt még ennél is több búzát kaptak. Bus József másodmagával dolgozott, s 44 mázsa búzát és 12 mázsa árpát szállított haza. Az Új Élet tagjai közül is sokan dicsekedhetnek hasonló szép jövedelemmel. A két termelőszövetkezet jó termésére és a tagok nagy jövedelmére sokan felfigyeltek Újkígyóson. Már több egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét a termelőszövetkezetekbe. A jelentkezők között több középparaszt van. Göcző István 11 holdas középparaszt elsőnek kereste fel Csik Pétert, a Dózsa termelőszövetkezet elnökét: «Régóta figyelem a csoport munkáját — mondotta — meggyőződtem arról, hogy a szövetkezet nagy tábláin jobban lehet boldogulni, mint az egyéni kis földeken». Göcző István kiállította a belépési nyilatkozatot és a szövetkezet tagjaival együtt hozzálátott a szövetkezet földjén acukorfentöréshez. Baráth Mátyás a feleségével lépett be a szövetkezetbe. Rajtuk kívül Oláh István, Bacsa Ferenc és még 45 egyénileg dolgozó paraszt határozta el, hogy belép a Dózsa termelőszövetkezet tagjai közé. Az elmúlt néhány nap alatt az Új Élet termelőszövetkezet is öt új taggal gyarapodott. Szerda estig Újkígyóson 11 egyénileg dolgozó paraszt lépett be a Dózsa és az Új Élet termelőszövetkezetbe. Az új tagokkal megerősödve, a termelőszövekezetek földjein az eddiginél is jobban halad a munka A Dózsa termelőszövetkezet földjén már elvetették az őstárpát, a takarmánykeveréket és a repcét, ■, 20 holdon földbe tették a búza vetőmagját is. CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 1 . Kitüntetések A Népköztársaság Emölkas Tanácsa dr. Verebély Lászlónak, a budapesti Műszaki Egyetem villamossimérnöki kara villamosművek tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának 70. születésnapja alfeíméből és dr. Zemplén Gézának, a budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki kara szerveskémia tanszék tanszékvezető tanárának 40 éves tanszékvezetői jubileuma és 70. születésnapja alkalmából a munkaérdemi rendet adományozta. (MTI) A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsai a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének , a néphadseregben végzett eredményes kulturális és nevelőmunkájainak, valamint a szociatsta kultúra építése terén kifejtett Sikeres tevékenységének elismeréséül — a Vörös Csillag-érdemrendet adományozta. (MTI)