Szabad Nép, 1953. december (11. évfolyam, 335-365. szám)
1953-12-01 / 335. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Több becsületet a kollektív szerződéseknek ! Az MDP budapesti választmányának ülése A budapesti pártválasztmány a napokban ülést tartott. Megtárgyalta, hogyan hajtják végre az üzentekben a kollektív szerződéseket. A választmány a pártbizottság beszámolója és az azt követő vita alapján fontos határozatokat hozott. «.Az üzemek és vállalatok dolgozói, valamint igazgatói között kötött kollektív szerződések jelentősége igen nagy» — állapítja meg a határozat. A kollektív szerződésnek az üzem alkotmányának kell lennie, amely segíti a tervek teljesítését, az olcsóbb és jobb termelést, valamint az üzemi dolgozók szociális viszonyainak javítását. A budapesti pártválasztmány azonban megállapította, hogy a budapesti üzemeknél és vállalatoknál a kollektív szerződés, bizonyos kétségtelen eredmények ellenére sem vált még az üzem alkotmányává. Az idei kollektív szerződéseik már sokkal jobbak, mint az előző éviek voltak. Komoly eredmény ez, hiszen számos helyen idén kötöttek először ilyeneket. Ma Budapesten a vállalatok mintegy 70—75 százalékában van kollektív szerződés, s ezek a bérből élő budapesti dolgozók 75—80 százalékát érintik. A kollektív szerződésekben azonban még sok az általános, nehezen ellenőrizhető feladat. Gyakori, hogy az igazgatók olyasmiket vállalnak, amelyeket a törvény szerint amúgy is el kellene végezniök. A pártválasztmány határozatot hozott, hogy a jövő évi kollektív szerződésekbe kevesebb, de kézzelfoghatóbb, reálisabb feladatot vegyenek be — olyanokat, amelyeknek végrehajtását minden egyes munkás ellenőrizheti. A budapesti pártválasztmány megállapította, hogy az üzemek és vállalatok kollektív szerződései már eddig is segítettek a termelés megjavításában, jobban gondoskodnak már az üzemekben a dolgozókról. Idén, különösen a kormány programja óta, komolyabban törekednek már az igazgatók, valamint a szakszervezeti bizottságok, hogy végre is hajtsák a kollektív szerződéseket. De nem mondhatjuk még el, hogy igazán elszánt, töretlen, eltökélt harc folyna ezért. Nem folyik kellő harc, hogy a kollektív szerződéseket tűzön-vizen keresztül minden nehézség és ellenállás ellenére megvalósítsák, s hogy valóban az üzem alkotmányává tegyék. Jellemző dolog, hogy ma már sokhelyütt kérik a szerződésben megállapított egyes határidők módosítását — régebben alig vették figyelembe a határidőket. De hogy túlságosan sokan kértek módosítást, ez arra vall: nincs még meg a kellő becsülete az üzemekben a kollektív szerződéseknek. Persze, sok dolog nehezíti a szerződések megvalósítását. Mindenekelőtt az, hogy a szerződésekben vállalt feladatok nagyon gyakran változnak, módosulnak. Hozzájárulnak ehhez tervezésünk bizonyos gyengeségei, de még inkább az, hogy egyesek egyszerűen túlteszik magukat a kollektív szerződéseken, önkényesen felrúgják ezeket. Vannak minisztériumok, amelyek évközben többször is, önkényesen, a munkások megkérdezése nélkül egyszerűen törölnek a szerződésekből, rendszerint a munkavédelmi szociális beruházásokból. Most, a kormányprogramok után ez már persze ritkább. A budapesti pártválasztmány helytelenítette és elítélte a kollektív szerződéseken évközben eszközölt önkényes változtatásokat és felszólította a pártbizottságokat, hogy komolyan harcoljanak ez ellen. Az üzemekben a törvényesség elsősorban azt jelenti, hogy szigorúan megtartsák a kollektív szerződés pontjait, hogy az igazgató is, a munkások is eleget tegyenek vállalt kötelezettségeiknek. Lényegesen jobban kell ellenőrizni a kollektív szerződések végrehajtását. Ez az ellenőrzés jelenleg egyáltalán nem kielégítő. Igaz, egyes helyeken vannak jó kezdeményezések: határidő-grafikonokat készítenek, ellenőrző bizottságokat alakítanak stb. Időnként az igazgatók beszámolnak a kollektív szerződés végrehajtásáról. De a baj az, hogy a termelési értekezleteiken, a szakszervezeti gyűléseken, a napi munka közben alig esik szó a kollektív szerződésekről; az ellenőrzés nem állandó, nem folyamatos. A kollektív szerződéseket sokkal inkább a munkások ellenőrzése alá kell helyezni. Ma azonban a dolgozók még nem ismerik eléggé a kollektív szerződéseket. A Klement Gottwald-gyárban az is kiderült, hogy maguk a művezetők sem foglalkoznak vele eleget, s úgy érzik, hogy a kollektív szerződés végrehajtásáért csak az igazgató felelős. A budapesti pártválasztmány megállapította, hogy nem mindenütt szívlelik meg kellően az igazgatók é® a szakszervezeti bizottságok a dolgozók javaslatait és bírálatait, s ezért a dolgozók nem érzik eléggé magukénak a kollektív szerződést. Úgy vélik, hogy ez csupán az igazgató és a szakszervezeti bizottság között kötött szerződés, s nem érzik eléggé, hogy rájuk is kötelességeket hárít. Erre az érdektelenségre vall, hogy sokhelyütt kevesen gyűlnek össze a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámoló meghallgatására. Mindezért komolyan felelősek a szakszervezeti bizottságok. A budapesti pártválasztmány felszólította ezeket, hogy bátrabban és határozottabban küzdjenek a kollektív szerződésekben foglalt pontok végrehajtásáért, ne tűrjék az igazgatók és minisztériumok mulasztásait, küzdjenek erőteljesebben a kollektív szerződések határidős feladatainak végrehajtásáért. Ami az üzemek igazgatóit illeti: nekik is sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniök azért, hogy a kollektív szerződések — különösen azok szociális és kulturális feladatai — megvalósuljanak. A budapesti pártválasztmány hangsúlyozta, hogy minden budapesti üzemben és vállalatnál az igazgatók és szakszervezeti bizottságok a kollektív szerződések alapján készítsék el munkatervüket. Külön foglalkozott a budapesti pártválasztmány azzal, mit kell tenniök a kerületi és üzemi pártbizottságoknak a kollektív szerződések végrehajtásáért. Bár a kormányprogramok után némileg javult a helyzet, a kerületi és üzemi pártbizottságok még mindig keveset foglalkoznak a kollektív szerződésekkel. Gyakran tanácstalanok, hogyan tárgyalják meg ezeket. A pártválasztmány hangsúlyozta: a kerületi és üzemi pártbizottságoknak nemcsak az a feladatuk, hogy pontról pontra megvizsgálják, hogyan valósulnak meg a kollektív szerződések. Azt is meg kell tárgyalniuk, milyen politikai okai és következményei vannak a kollektív szerződés végrehajtásának vagy elhanyagolásának. Ellenőrizniök kell, hogy a kollektív szerződés megvalósítása mennyire növeli a munkások ragaszkodását népi demokráciánkhoz, erősíti-e a törvényességet, mozgósítja-e a dolgozókat feladataik végrehajtására, szilárdítja-e a fegyelmet stb. A pártválasztmány utasította a budapesti pártbizottságot, hogy részletesen dolgozza ki, hogyan ellenőrizzék a pártszervezetek a kollektív szerződések végrehajtását. Külön aláhúzta a pártválasztmány, a budapesti szakszervezeti szervekben dolgozó kommunisták, továbbá az ipari minisztériumok pártszervezeteinek fontos szerepét, a kollektív szerződések végrehajtásával kapcsolatban. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy a DSZ-nek jobban kell érdeklődnie a kollektív szerződések iránt, mert az ifjúsági szövetség jelenleg édeskeveset törődik azzal, mennyire veszik figyelembe e szerződések megkötésénél és végrehajtásánál az ifjúság érdekeit. A budapesti pártválasztmány felhívta a pártszervezetek, az igazgatók, a budapesti szakszervezeti szervek figyelmét, hogy különös gondot fordítsanak a jövő évi kollektív szerződések kidolgozására. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozata, valamint a kormány programmja az ideinél sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy jövőre jó, a dolgozók érdekei, sokkal inkább szolgáló kollektív szerződéseket hozzunk létre. Ehhez azonban megfelelő előkészítés kell. Az új kollektív szerződések alapjául - hangsúlyozta a pártválasztmány - a Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatát kell tekinteni. Nagyon fontos, hogy a szerződés kidolgozásánál messzemenően támaszkodjanak a most módosított Munka Törvénykönyvére, továbbá arra a határozatra, amelyet a Központi Vezetőség tavaly adott ki a kollektív szerződések végrehajtására. Messzemenően figyelembe kell venni a dolgozók javaslatait,jogos igényeit, de határozóban fel kell lépni a demargóg követelések ellen. Nagyon fontos, hogy az igazgatók olyan feladatokat vállaljanak, amelyeket teljesíteni is tudnak, s mindenképpen el kellkerülni, hogy a kollektív szerződéseket évközben szükségtelenül, önkényesen módosítsák. A pártszervezeteknek az a feladattuk, hogy ellenőrizzék a kollektív szerződések összeállítását, s felvilágosító munkájukkal segítsenek, hogy a kollektív szerződés valóban minden egyes dolgozó saját ügyévé váljék. A választmány hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek fogják szigorúbban az üzemi törvényességet, vonják felelősségre azokat a párttagokat, párt- és gazdasági vezetőket, akik a kollektív szerződést megszegik. A választmány több tagja bírálta a budapesti pártbizottságot, mert nem hívta fel időben a pártszervezetek figyelmét a kollektív szerződések ellenőrzésére, s nem adott segítséget ehhez. Egyben határozatot hozott, hogy a budapesti kerületi és üzemi pártbizottságok december végén vagy január elején tárgyalják meg a pártválasztmány határozatát és az új kollektív szerződéssel kapcsolatos feladatokat. Több becsületes a kollektív szerződéseknek! — hangoztatta pártválasztmány. Az a tény, hogy a budapesti pártválasztmány megtárgyalta a kollektív szerződések ügyét és fontos határozatokat hozott, jele annak a fokozott megbecsülésnek, amelyet pártunk tanúsít az üzem, a vállalat alkotmánya iránt. Vidéken is bemutatják Mireille Miailhe és Boris Taslitzky képeit Néhány hét alatt mintegy 15.000 érdeklődő tekintette meg a Nemzeti Szalonban a Mireille Miailhe és Boris Taslitzky francia festőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást. A kiállítás anyagát több vidéki városban is bemutatják. (MTI) A „Szabad Nép" cikke nyomán Igaz történet címmel a «Szabad Nép» november 14-én írást közölt arról, hogy a Ferroglobus Vases Fémáru Értékesítő Vállalatnál 21 kiló kiutalt szegért tizenhét helyen több mint két órát kellett eltölteni. A Ferroglobus Vases Fémáru Értékesítő Vállalat igazgatója közli, hogy az írás nyomán felügyeleti szervükkel, a kohó- és gépipari minisztérium értékesítési igazgatóságával kidolgozzák a gyorsabb kiadá® eljárását. Addig is intézkedtek a kis tételek gyors kiadására. SZABAD NÉP Készül a több évre szóló gazdalajstrom A kormány a Központi Vezetőség javaslatára a jövőben az eddigiektől eltérően több gazdasági évre előre megállapítja a dolgozó parasztok beadási kötelezettségét. Az elmúlt esztendőkben a gazdalajstromok adatai nem mindig voltak megbízhatók. A téves gazdalajstrom alapján sokszor hibásan állapítottak meg a beadási kötelezettséget s így kérelem ért egyes gazdálkodókat. A több esztendőre érvényes gazdalajstromot most körültekintően, gondosan készítik el. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal nyilvántartási apparátusa már munkához is látott. November elején a munka többszáz községben megindult, a községi tanácsházakon megbeszéléseket tartanak a dolgozó parasztokkal, számbaveszik ingatlanaikat. A dolgozó parasztok sokhelyütt segítik a nyilvántartás munkáját. Előfordul azonban, hogy lekicsinylő a gazdalajstrom jelentőségét, bürokratikus intézkedéseknek tekintik s hátráltatják a munkát. Az új gazdalajstrom elkészítéséihez komoly népgazdasági érdek fűződik. Gyors elkészülése nagy mértékben elősegíti azt is, hogy minden egyes termelő hamar megismerje beadási kötelezettségét és annak megfelelően állíthassa össze gazdálkodási tervét. A gazdalajstrom azonban csak akkor készülhet el határidőre, ha minden termelő pontosan megjelenik a megbeszélésen, s pontos felvilágosítást ad a földnyilvántartóknak. A gazdálkodók hivatalos irataik felmutatásával (telekkönyvi végzés, földbirtokrendezési véghatározat, haszonbérleti szerződés stb.) igazolják■ ingatlanaik helyzetét. Az új gazdalajstrom elkészítése nagy feladatot ró a községi tanácsokra is. Segíteniök kell a földnyilvántartók munkáját, hogy a gazdalajstrom pontos és megbízható legyen. Egyszerű ötlettel nagy szénmegtakarítás Ha újításról esik szó, rendszerint valami bonyolult kérdés megoldására, komplikált technikai berendezés vagy munkafolyamat leegyszerűsítésére — egyszóval nagy, jelentős dologra gondolunk. A ki® újításokra gyakran mosolyognak, s legyintenek: ez nekem is eszembe jutott volna! Mégis ezek a «kis» dolgok is gyakran sokat segíthetnek. «Sok kicsi sokra megy». Az ország méreteiben szemlélve a kis újítások jelentős könnyebbséget jelenthetnek a munkában, vagy tetemes összeg megtakarítását eredményezhetik. Ilyenféle «kis dolog» Megyeri József elvtársnak, a kohó- és gépipari minisztérium előadójának ötlete is. Ráadásul ez nem is olyan «újítás», amelynek bevezetését el lehet rendelni például bizonyos üzemekben. Az újítás elterjedéséhez az ország minél több lakosának, háziasszonyának, úttörőjének támogatása kell. Egy hőszigetelő panírcsövecskéről van szó. Az ötletet a szükség szülte: Megyeri elvtársnak ugyanis hűvös, huzatos a lakása. Az ajtók, ablakok hasadékán gyorsan kiszökött a meleg, hiába fűtöttek, hideg volt a lakás. Próbálkozott sokfélével, hogy kifogjon az ablakhasadékokon — eredménytelenül. Egy lehetőség maradt még: vásárolni a gyapotból készült úgynevezett «textilhurkát», s azzal körülszegelni az ajtó és az ablak réseit. De ez nem olcsó dolog — három forint métere. Egy lakáshoz kell 50 —60 méter, sőt sokszor több is. Mással próbálkozott hát, textilhurka helyett egyszerű újságpapírral. A hosszában kettévágott újságoldal körülbelül 15 centiméter széles papírszeletéből egy gömbölyű ceruza segítségével ceruzavastag csöveket csavart, s a papír sarkát összeragasztotta. Mikor készen volt egy halom egyforma, egyenlő vastag papírcső, egymásba illesztette őket. Leszabta az ajtó- vagy ablakhasadék hosszára és beragasztotta az ajtó- vagy ablakkeret hornyába, amelybe belefekszik a nyíló tábla. Ennyi az egész ötlet. A rugalmas naplese pontosan alkalmazkodik a bezáródó tábla nyomásához és elzárja a hasadékot. A háromnégyszeres falú papírcső és a csőben lévő levegőréteg jó hőszigetelő. Nem szökik ki a meleg, az utca pora, füstje sem jut be a lakásba. Igazán egyszerű dolog, sem különös befektetést, sem nagy szakértelmet nem igényel. A hasznát pedig letagadni sem lehet. Vége az örökös huzatnak. És ha huzat nincs, jobban megmarad a lakásban a meleg, kevesebb tüzelő fogy. S persze nemcsak a lakásokban alkalmazható ez a hőszigetelés. Irodákban, iskolákban — különösen régi épületeknél, ahol az ablakrámák és keretek alaposan összeszáradtak — jól fel lehet használni. A nagy hasadékhoz lehet vastagabb, a vékonyabbhoz vékonyabb csövet készíteni. _ Egy szobánál talán nem sokat tesz ez. De száz és ezer lakásnál a szén száz és ezer mázsát takaríthatok meg ezzel az egyszerű eljárással. Mongol hét lesz december 5—12 között A baráti Mongol Népköztársaság életének és kultúrájának megismertetésére a Kultúrkapcsolatok Intézete december 5—12 között mongol hetet rendez. December 5-én nyílik meg a Nemzeti Szalonban a «Mongólia mai élete» című kiállítás. December 6-án Sopronban nyíliik hasonló kiállítás. Több budapesti és vidéki filmszínház műsorára tűzi a «Mongol Népköztársaság» című dokumentumfilmet, s ismét bemutatják a «Szuhe Bator» című játékfilmet. A mongol héten 30 budapesti és vidéki kultúrotthonban vetített képes előadást tarta majt a Mongol Népköztársaságról. I Selypi Cukorgyárban novemberben 300.000 kiló cukrot gyártottak terven felül A Selypi Cukorgyár dolgozói minden percet kihasználnak, hogy az idei bőséges cukorrépatermést időben, veszteség nélkül feldolgozzák. Novemberben 300.000 kiló cukrot gyártottak terven felül. (MTI) K Új tagok a kisújszállási termelőszövetkezetekben A kisújszállási termelőszövetkezetek tagjai az idén is megtalálták számításukat a közös gazdálkodásban. Sokan előlegükből házat vásároltak. A Dózma tsz tagjai közül például tizen vettek családi házat, tizenhárman pedig új házat építtetnek. A termelőszövetkezeti, tagok egyre nagyobb jövedelmét látva, több dolgozó paraszt kérte felvételét. A Dózsa tsz-be eddig 35 új tagot vettek fel, s a legutóbbi igazgatósági ülésen ismét 16 új jelentkező nevét olvasta fel az elnök. Kisújszállás 15 termelőszövetkezete az elmúlt hetekben összesen 128 családdal gyarapodott. (MTI) DCare&latök. A panasz Kovács elvtárssal eddig négyszer találkoztam. Első találkozásunk így esett: bejött a szerkesztőségbe. Rettenetesen nagy panasza van. Kis tekével volt baja. A szomszédos fuvaros lova látogatta azt, letiporván, lelegelvén a málnát, salátát, paradicsomot. S minthogy Kovács elvtárs öt gyereke szereti a málnát, megkezdődött a védekezés a ló ellen, a kerítés építése. Megkezdődött, de abbamaradt. Kovács elvtárs ugyanis idézést kapott a XII. ker. tanács műszaki osztályára. Itt közölték vele, hogy nincs joga a telket bekeríteni, még kevésbbé van joga az azon élvezető kocsiutat elzárni. A bekerítési engedélyt írásban kell kérni, 31 forintos okmánybélyeggel. Kovács megírta a kérvényt. «Érdeklődjék három nap múlva» — biztattak. Három nap múlva Korencsi kartársnál érdeklődött, ahol azt mondta a telefonba, hogy hja, nem megy az olyan gyorsan. Kérjen először a városi tanácsnál cövekelési, majd birtoklási engedélyt, ha jól megy, fél év múlva megkapja az iratokat, addig ne merjen kerítést csinálni, mert megbüntetjük. «De kérem, az én telkem, bemutattam az okmányokat». «Ez engem nem érdekel, ha továbbra is kerítést ültet, szigorú büntetést fogok javasolni». — Hát így áll az ügy, kedves elvtársnő, megfullad az ember a bürokráciában, ilyen tiszta, egyenes dolgot nem akar elintézni a műszaki osztály. Most november van, én csak azt szeretném, hogy tavaszra újra kiültethetnénk a ribizlibokrokat, olyan öröm lenne a feleségemnek, meg a gyerekeknek is. Második találkozásunk így esett Kovács , elvtárssal . Rendkívül izgatottan jött. Kezében törött szemüveg. Képzeljük el, micsoda sérelem érte. Három nappal ezelőtt eltört a szemüvege. Be akart menni a Trefort utcai rendelőbe, de varrni dolga akadt, eljárt az idő, este háromnegyed nyolc volt, mire odaért. Kilencig van rendelés, de azt mondta a portás, sokan vannak fönn, ilyen későn ne tessék már felmenni. Helyes, belátja, majd eljön holnap. Másinap pontosan hét órakor ért oda. Számot is kapott, fel is ment. Türelmesen várt. Háromnegyednyolckor sorra került. Bemegy a rendelőbe. «Kezelést óhaj!?» «Nem, szemüveget». «Szemüveget ilyen későn nem adunk». ' ’ Ò,rem, én már hét órakor itt voltam*. «Szemüvegért nem este kell jönni». «Kérem, én napközben dolgozom». «Jelentsen beteget ■ és írassa ki magát» Nem szólva az ilyen tanács erkölcstelen voltáról— annyit még a ma született csecsemő is tud, hogy az eltörött , szemüveg nem betegség, ezért ugyan senki sem fog betegszabadságot kapni. Kovács elvtárs méregbejött, kérte a panaszkönyvet és beírta az esetet úgy, ahogy történt. Másnap már jött is a válasz a bejegyzésre, így szólt: «Folyó hó 8-án kelt panaszkönyvi bejegyzésére értesítjük, hogy kioktattuk, dolgozóinkat az udvariasabb magatartásra. Kérjük, máskor is keressen fel építő bírálatával». Így. Ilyen kedélyesen. Mintha itt egyszerű udvariatlanságról volna szó! _ Mindenesetre megnyugtattam Kovács elvtársat, hagyja itt a levelet, utána fogunk nézni. «Mert én olyan ember vagyok — mondta búcsúzóul — aki nem bírom elviselni a bürokráciát és az igazságtalanságot». Másnap este megint eljött. «Még nem néz- ' lem utána a Trefort-ügynek». «Nem is ezért jöttem. Van itt még egy ügy. Mert elvtárs- ' nő, annyi a hiba mint fűszál e réten. A Pa- 1 ígoatról van szó». És már bontogatott is egy paksaméta iratot. A Vas-utcában van egy Patyolat-fiók. Az üzletben kevés a hely, ugyanazon a pulton veszik át a piszkos ruhát, ugyanazon a pulton adják ki a tisztát. * A fiókkezelő maga is siránkozik, ízléstelen, egészségtelen, helytelen dolog ez. Fél évvel ezelőtt a tanácsbeszámolón Kovács felesége felszólalt emiatt. A tanácstag meg is ígérte, hogy intézkedik. Kovácsné még egy szép levövetet is kapott a kerületi VB-től. Megköszönték a helyes felszólalást. Elmúlik két hét is semmi. Elmúlik négy hét — semmi. Jön a következő tanácsbeszámoló. Kovácsné megint feláll. Megint megígérik. Megint köszönőlevél. Utána megint csak semmi. Kovácsáé másnap bemegy a Patyolatba, ruhát visz. Azt mondja a fiókkezelő , kinnjártak a központból. Kinnjártak és azt mondták, tökéletesen elég egy pult is egy ilyen kis üzletben, akinek nem tetszik, ne hozza ide a ruhát. Hát hallottam már valaha ilyen felháborító esetet? Írni kellene a kormányttak, hogy hozzanak 10öörvényt a bürokrácia ellen... Átveszem az iratokat, ué sosem utánanézünk. «Régi harcos vagyok» - mondja búcsúzóul. «Irtsuk, vágjuk együtt a bürokráciát». «Nagyon helyes. Viszontlátása». «Viszontlátásra, minél hamarább» — mondta ő. Nahát, ez a viszontlátás valóban elég hamar megtörtént. Másnap reggel felkeresett egy orvosházassár. Mutatják az irataikat. Július ötödikétől huszonnyolcadikáig voltak szabadságon két kis gyerekükkel együtt Itt a beutalócédula, és a vasúti jegy is. Itt a házbizalmi igazoása is arról, hogy július öttől huszonnyolcadikéig a lakás le volt zárva, nem tarózkodott benne egy lélek sem. És a villanytámla mégis ötszázhatvannégy forint. Amikor a számlát megkapták, az asszony szabadnapot kért a kórházban és bement a díjleszedő vállalathoz a félreértést tisztázni,tt udvariasan közölték, hogy ők díjbeszelők, számla az számla, vagy fizetni tetszik, vagy kikapcsolják a villanyt. Senki sem szeeti, ha kikapcsolják otthon a villanyt, hát még olyan házaspár, ahol két iskolásgyerek an és ahol a szülők késő éjszakáig tanultak, mikroszkóppal dolgoznak. Be kellettizetni az ötszázhatvannégy forintot. De ötzázhatvannégy forint nem terem a fán vissza kéne valahogy szerezni. Most a férfi ért szabadnapot — ami nem is olyan könyyű eset, minthogy kórházi sebészfőorvos is sikerült néhány órás ácsorgás után elnéznie, hogy kijöjjön valaki a műszaki csoorttól, az órát megvizsgálni. Ki is jöttek, ánéztek az órára. «Jár. Az óra jó». Észzel a műszaki vizsgálat véget ért. Most imét az asszony kért szabadnapot, megint hosszan és eredménytelenül« vitatkozott a díjbeszedő vállalattal. «A műszaki vizsgálat megtörtént, a számla helyes volt, visszatérésnek nincs helye, ámde ha tetszik, tessék érvényt beadni». Ma kértek negyedszerzabadnapot, most már mind a ketten, ezértszázhatvannégy forint nagy pénz. Mit lehessen tenni — átmentünk a díjbezedő vállalathoz. Az ablaknál álltak néhányan. Egy férfizgatottan vitatkozott: — De kérem, nem lehet ekkora a fogyaszás. —• A fogyasztó mindig azt mondja, hogy nem lehet, nem lehet» — hangzott a zord olasz az üvegfalon túlról. — Nyitva felejtik a ■Hiányt, aztán jönnek, hogy sok a számla. — De én csak azt kérem, hogy a műszaki izsgálatot tartsák meg, már négyszer meggérték... — Elvtársam, amikor sorra kerül. — Mikor kerül? — Azt nem tudom. — De kérem, én nem maradhatok ki a munkából, feleségem is dolgozik. — Márpedig én azt nem tudom előre megmondani, nem vagyok jós — hangzott a válasz — Ez a hang... ez a hang valahonnan ismerős nekem! Előreléptünk. És megláttam.Kovács János barátomat, vadonatúj szemüveggel és szigorú tekintettel. — Tetszik? kérdezte, fel sem pillantva. — Egyáltalán nem tetszik — válaszoltam. Meglepetten felnézett, elvörösödött. A. az ívtársnő, csak nem őt keressük? Szó nélkül sutottuk az ötszázhatvannnégyforintos számát. Izgatott keresgélés a kartonok között. Egy éve múlva öten nézik a főkönyvet. Hát perze, persze, tessék csak idenézni, milyen felletes ez a számlázás .. Egyszerű leolvasási iba. Óraállás június végén ezerhatszáz kilowatt. Július végén kettőezerhatszáznyolcvan ilowatt, augusztus végén megint csak egyzerkilencszáznyolcvan kilowatt. Napnál világosabb a felírás. A júliusi fogyasztás nemzetnyolcvan kilowatt hanem csak nyolcvan slowatt. Majd pontosan kiszámítjuk, majdem ötszáz forintot tetszenek visszakapni... — Kovács elvtárs , nem lehetett volna őt az első felszólamláskor megállapítani? Kovács elvtárs ábrázata hol piros lett, hol ehér. Mondhatni: hol málnapiros, hol payolatfehér. Szólni egy árva szót sem szólt. De alán rádöbbent, hogy a bürokrácia nem csak akkor bürokrácia, ha Kovács elvtárs málnalokra is veszélyezteti, hanem akkor is, ha maja Kovács elvtárs az, aki lélektelenül intézi a ..11 tkropi Fehér Klára KEDD, 1933 DECEMBER í * Iémeti Ferenc, a kecskeméti járási pártbizottság titkára: Több szőlőt, bort, gyümölcsöt akarunk adni az országnak A kecskeméti járásban több mint 20.000 holdon, a mezőgazdaságilag művelt terület több mint egyhatodán termelnek szőlőt és gyümölcsöt. Ez a járás egyik fő terméke. A kecskeméti barack, Izsák, Helvécia tüzes borai országszerte híresek. Sajnos, az utóbbi időben kevés hírt adtak magukról: gyenge volt a szőlőtermés, kevesebb jut a borkedvelőknek. Most minden lehetőség megvan ahhoz hogy járásunk gyümölcsének és szőlőjének hírnevét tovább öregbítsük, a szőlő és a gyümölcstermelést eddig soha nem látott színvonalra emeljük. Erre kötelezi a kecskeméti járási, pártbizottságot a Központi Vezetőség júniusi és októberi határozata, a kormányprogrammja. Igen sok példa bizonyítja, hogy e kecskeméti járás dolgozó parasztjai a Központi Vezetőség határozatának szellemében, szívvel-lésekkel hozzáláttak a gyümölcs- és a szőlőtermelés fellendítéséhez. Az izsáki H. Kongresszus tsz 15, a lajosmezsei Vörös Csillag tsz 10, az ágasegyházi Szabad Május 1 tsz 13 holdon akar szőlőt létesíteni. Igen sok egyénileg dolgozó paraszt is foglalkozik hasonló tervekkel. Tordai István kunbaracsi dolgozó paraszt például két hold szőlőt, három hold gyümölcsöst, Szabó Bálintné kerekegyházi parasztasszony szintén több hold szőlőt akar telepíteni. A járás legtöbb községének pártszervezete megfelelően ismerteti a szőlő- és a gyümölcstermelés fellendítésének egyik fontos feltételét; azokat a nagy kedvezményeket, amelyeket a kormány nyújt, így például azt, hogy a kormány a párt javaslatára eltörölte a szőlő ötszörös, a gyümölcsös négyszeres felszorzását, a szőlő után ezentúl nem lesz termény- és állatbeadás, s hogy csökken a borbeadás is. A szőlő- és gyümölcstermelés felfenöltésével már augusztusban foglalkozott a járási pártválasztmány ülése is. A választmányi ülés azonban rámutatott arra, hogy a kedvezmények ismertetése csupán a feladat egyik része. Hiszen az egyénileg dolgozó parasztok, a termelőszövetkezetek mind sűrűbben fordulnak olyan kérdésekkel a népnevelőkhöz, a pártszervezetekhez, hol lehet a telepítéshez szőlővesszőt, gyümölcsfacsemetét szerezni, hol vásárolhatnak különböző szerszámokat stb. Ezért a pártválasztmány utasította a járási pártbizottságot, dolgozzon ki átfogó tervet a szőlő- és a gyümölcstermelés valamennyi kérdésének megoldására. A határozat végrehajtása azonban igen nagy gondok elé állította a járási pártbizottságot. Amikor hozzá akartunk látni a terv kidolgozásához, kiderült, hogy a járási pártbizottság tagjai és munkatársai jól eligazodnak a növénytermelés és az állattenyésztés kérdéseiben , de a gyümölcs- és a szőlőtermeléshez alig értenek valamit. Ekkor döbbentünk rá igazán arra, hogy évekig milyen helytelenül dolgoztunk, mennyire nem törődtünk a járás egyik igen fontos mezőgazdasági kultúrájával. Nosza, elő a szakkönyveket! Ezeket bujtuk hosszú ideig. Sokat is tanultunk, de hiányzott a gyakorlati tapasztalat. Ekkor megkértük a járási tanács szőlészeti szakemberét, segítsen nekünk, magyarázza meg, amit nem értünk. Ez a beszélgetés igen eredményes volt. Jobban megismertük a járás helyzetét, s megtudtuk, hogy sok nagytudású kutató és szakember dolgozik nálunk. Így például Bognár Károly, a miklóstelepi szőlészeti szakiskola vezetője; Darvas Ernő, a híres Mathiász-telepi szőlészeti kutatóintézet vezetője; Réti Aladár, a helvéciai szőlőtermelő állami gazdaság főagronómusa; Pólyák Mihály s a habszállási egyénileg dolgozó paraszt, aki nagy hozzáértéssel és sikerrel nemesíti és termeli a szebbnél szebb őszibarackot, szamócát és még sokan mások. Ekkor a járási pártbizottság úgy döntött, hogy ezeket a kiváló szakembereket bízza meg a terv elkészítésével. Október közepén két bizottság több mint húsz taggal kezdte meg a munkát. Az egyik a régi szőlők és gyümölcsösök felújításával, a másik az új telepítésekkel foglaltatott. A szakemberek igen nagy lelkesedéssel és szorgalommal láttak munkához. Alig három hét alatt készen volt a jól kidolgozott terv. A szakemberek kiválóan felmérték a jelenlegi helyzetet. Kiderült, hogy a járásban igen sok olyan szőlő és gyümölcsös van, amelyet trágyázással, gondos ápolással néhány év alatt gazdagon termővé tehetünk. Ezenkívül mintegy 40.000 hold terméketlen és parlag területen viszonylag csekély munkával telepíthetünk szőlőt és gyümölcsöst. Ha ezt végrehajtjuk, gyönyörű kertté varázsoljuk a mostani sivár homokot. Hosszú ideig azt gondoltuk, hogy a járás területének jelentős része mezőgazdasági szempontból teljesen értéktelen. A szakemberek gondos munkája most hozzásegítette a járási pártbizottságot, hogy más szemmel lássa a járás földjeit, s észrevegye: miven nagy kincs hevert eddig parlagon a járásban. A kutatók és a gyakorlati szakemberek részletesen kidolgozták azt is, milyen sorrendben, milyen eszközökkel hasznosíthatjuk e kincseket. Például már most hozzá kell látnunk a talajerő tervszerű pótlásához. Ehhez azonban igen sok trágya kell, ennek pedig nem vagyunk bővében. Ezért a szakemberek azt javasolták, hogy a talajerő pótlására használjunk a járásban itt-ott előforduló, fűtésre alig alkalmas tőzeget. Még a télen mindenütt gondosan ápolni kell a gyümölcsfákat, majd tavasszal a szőlőtőkékhelyes metszésére kell igen nagy gondot fordítani. A talajműveléssel és a különböző kártevők elleni védekezéssel is jóval többet kell törődnünk, mint eddig. Az új telepítésekhez külön erre a célra szervezett gazdaságokban meg kell kezdeni a szőlővesszők előkészítését, a gyümölcsfacsemeték nevelését. A két bizottság részletesen kidolgozta azt ■is, milyen és mennyi szerszámra és anyagra van szükség, elsősorban a meglévő szőlők helyreállításához. És ez nem csekélység. Hogy csak egyet említsek: több mint 5000 metszőollót kell beszerezni. Ugyanígy kidolgozták azt is, hogy az új telepítésekhez, helyi adottságoknak és az országos követelményeknek megfelelően, milyen szőlő- és gyümölcsfajtákat kell felhasználni, hogyan kell a most még kietlen homokbuckákat a szőlő- és a gyümölcstelepítéshez előkészíteni. A terv alapján tehát a járási pártbizottság részletesen látja a tennivalókat, ennek megfelelően végezheti politikai munkáját, helyesen irányíthatja a különbözőállami szerveket. A terv készítésekor szakemberek bátran feltárták azokat a hibákat is, amelyeket a szőlő- és a gyümölcstermelés irányításában eddig elkövettünk. Jelenleg a tanács mezőgazdasági osztálya, a Borforgalmi Vállalat, a Mezőkor és a Szőlőkezelési Felügyelőség próbálja irányítani a termelést. De a sok bába között elvesz a gyerek. Senki sem törődik eleget ezzel a fontos termelési ággal. Hiányzik az irányításból a kellő szakmai hozzáértés is. Ez az egyik magyarázata például annak, hogy az idén többhelyütt raktárakban hevert a rézgálic, s közben a szőlőt elvitte a peronoszpóra, nem tudtunk elég bort adni az országnak. Ezért a szakemberek azt javasolták, hogy a mostani állattenyésztési igazgatósághoz hasonló szervezetet kell létrehozni, hogy az teljes felelősséggel, megfelelő szakértelemmel irányítsa a szőlő- és gyümölcstermelést. A másik nagy hiba, amelyet a szakemberek feltártak, az, hogy súlyosan elmaradt nálunk a szőlő- és gyümölcstemelés különböző munkáinak gépesítése. A járás mezőgazdasági művelés alatt lévő területének több mint egyhatodát e két fontos kultúra foglalja el. Több termelőszövetkezetnek sok szőlője van. Mégis: a járás egyetlen gépállomásán sincs megfelelően képzett szakember és nincs speciális szőlő- vagy gyümölcsművelő gép sem. Pedig a gépállomásoknak is igen nagy szerepük van a fizető- és gyümölcstermelés fellendítésében Nekik kellene rendelkezniük e két kultúra műveléséhez nélkülözhetetlen gépekkel. Ezért a szakemberek javasolták, hogy a gépállomásokat nálunk is, s az ország többi szá3- es gyümölcstermelő vidékén is lássák el megfelelő szakemberekkel és speciás gépekkel. A járási pártbizottság mindkét javaslatot magáévá tette, s mivel ezt saját erejéből nem valósíthatja meg, a javaslatokat a felsőbb pártszervekhez továbbította. A bizottságokban részvevő szakemberek hívták fel a járási pártbizottság figyelmét arra a súlyos hibára is, hogy nem törődtünk a dolgozó parasztok szakmai továbbképzésével. Évek óta alig volt a járásban szőlővagy gyümölcstermeléssel foglalkozó ismeret- t terjesztő előadás. Pedig e két növény termeléséhez igen nagy hozzáértés szükséges A bizottság most nem feledkezett meg erről sem. Részletesen kidolgozta, milyen tömegoktatásra alkalmas szakiskolákat kell felállítani, milyen hosszabb vagy rövidebb tanfolyamokat kell szervezni. Ennek nyomán a járási pártbizottság rögtön intézkedett, s a szakmai előadások a falvakban már decemberben megkezdődnek. Az előadásokat a legjobb szakemberek tartják. Az első három előadás a szőlők és a gyümölcsösök trágyázásával, a szőlő szakszerű kezelésével és ápolásával, az új szőlőtelepítések feltételeinek ismertetésével foglalkozik. A járási pártbizottság gondoskodik arról is, hogy a dolgozó parasztok egész télen hasonló előadásokon bővítsék szakmai ismereteiket. A tervkészítés azért is nagyon hasznos, volt, mert eközben több szakember észrevette, hogy elszakadt a gyakorlattól, s ezt a hibát önkritikusan, bátran fel is tárta. Bognár Károly és Darvas Ernő kutatók például elmondották, hogy sok érdekes dolgot kísérleteztek ki, de eddig csak néhány négyszögölre volt gondjuk. Például a helyi sajátosságoknak megfelelően kidolgozták a homoki szőlők megfelelő trágyázását és bújtatását. Tapasztalataik, kísérleteik eredményei azonban nem váltak közkinccsé. Egyrészt azért, mert maguk is elzárkóztak a gyakorlattól, másrészt pedig azért, mert sem a járási pártbizottság, sem az állami szervek nem segítették őket megfelelően. Most a tervbe bevették azt is, hogy elterjesztik a trágyázás és a bújtatás általuk kidolgozott módszereit. Gondoskodunk róla, hogy e módszereket a dolgozó parasztok szakmai előadásokon megismerjék. Mindez isten natív tanulságul szolgált a járási pártbizottságnak is: megmutatta, hogy több gonddal és nagyobb szeretettel kell segítenünk a szakembereket és erősítenünk kell a gyakorlattal való kapcsolatukat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a járási pártbizottság sokkal szorosabb kapcsolatot létesítsen a szakemberekkel. A tervkészítés egren jó alkalom volt arra is, hogy ehhez megtegyük a kezdeti lépéseket. Tompa elvtárs, a járási tanács főagronómusa például elmondotta, hogy régebben is volt egész sereg különböző termelési problémája, de ezekkel sohasem fordult a járási pártbizottsághoz, mert úgy gondolta: a pártbizottság nem foglalkozik ilyesmivel. A most, amióta Tompa elvtárs is a javaslatokat előkészítő bizottságban dolgozik, sok értékesttettel segíti a munkát. A többi között kidolgozta a trágyakezelés helyes módszereit, s javasolta, hogy a járás több községében minta trágya telepet létesítsenek, mert így a dolgozó parasztok a gyakorlatban is megláthatják a trágya helyes kezelésének a módját — ez pedig a termelés szempontjából igen fontos. Az, hogy Tompa elvtárs s más szakembereink eddig nem bíztak a járási pártbizottság segítségében, eddigi munkánk bírálata, s ebből a pártbizottságnak sokat kell tanulnia. A jövőben sokkal szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a szakemberekkel, bátran bevonjuk őket a különböző szakmai feladatok megoldásába. A járási pártbizottság tehát sok hasznos segítséget kapott a szakemberektől, hogy még egy dolgot említsek: a pártfunkcionáriusok a terv elkészítése alatt jól kibővíthették szakmai tudásukat is. Megszületett tehát az egy égé- terv, s ez lehetővé teszi olyat a helyi politika kialakítását, amely a Központi Vezetőség határozatának szellemében a mezőgazdaság fellendítését, a dolgozó parasztok jólétének növelését szolgálta. A szőlő és a gyümölcs igen jövedelmező termelési ág. Balla Imre tiszakécskei dolgozó paraszt például egy hold szőlőjén több mint 15.000 forint értékű bort termelt. Igaz, hogy az idén 3 szőlőből az ilyen nagy jövedelem ritka ág, mert a peronoszpóra igen nagy kárt tett, s ,„ezerk általban kevés borunk termett — de jövőre és az utána következő években már nagyon nagy gondot fordítunk a szőlő védelmére. A járás szakembereinek jó munkája tehát így segíti hozzá közvetlenül a dolgozói drasztokat ahhoz, hogy gyorsan növeljék jövedelmüket. Így valósul meg az értelmiség és átdolgozó parasztok összefogása a járásban. Ezt a szoros kapcsolatot még jobban el akarjuk mélyíteni. Hamarosan újabb szakembereket bízunk meg a növénytermelés és az állattenyésztés fellendítésére irányuló tervek kidolgozásával. A szőlő- és gyümölcstermelés fellendítésének terve tehát elkészült. Most arra van szükség, hogy valamennyi pártszervezetünk, a járás valamennyi dolgozója megvitassa és magáévá tegye ezt. Biztos, hogy ez a vita majd számos értékes javaslattal, kezdeményezéssel gazdagítja tervünket. S erre igen nagy szükség is van, mert a dolgozók így érzik igazán magukénak a tervet, így harcolnak érte teljes erővel, teljes szívvel. A végrehajtásba is éppen úgy, mint a tervezésbe, bátran bevonjuk a tehetséges szakembereket. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy sikeresen végrehajtsuk a Központi Vezetőség határozatát, sok, tápláló, gyönyörű gyümölcsöt és szőlőt, értékes borokat adjunk a dolgozó népnek.