Szabad Nép, 1953. december (11. évfolyam, 335-365. szám)

1953-12-01 / 335. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Több becsületet a kollektív szerződéseknek ! Az MDP budapesti választmányának ülése A budapesti pártválasztmány a napokban ülést tartott. Megtárgyalta, hogyan hajtják végre az üzentekben a kollektív szerződéseket. A választmány a pártbizottság beszámolója és az azt követő vita alapján fontos határo­zatokat hozott. «.Az üzemek és­ vállalatok dolgozói, vala­mint igazgatói között kötött kollektív szerző­dések jelentősége igen nagy» — állapítja meg a határozat. A kollektív szerződésnek az üzem alkotmányának kell lennie, amely se­gíti a tervek teljesítését, az olcsóbb és jobb termelést, valamint az üzemi dolgozók szociá­lis viszonyainak javítását. A budapesti párt­­választmány azonban megállapította, hogy a budapesti üzemeknél és vállalatoknál a kol­lektív szerződés, bizonyos kétségtelen eredmé­nyek ellenére sem vált még az üzem alkotmá­nyává. Az idei kollektív szerződéseik már so­kkal­­ jobbak, mint az előző éviek volta­k. Komoly eredmény ez, hiszen számos helyen idén kö­töttek először ilyeneket. Ma Budapesten a vállalatok mintegy 70—75 százalékában van kollektív szerződés, s ezek a bérből élő bu­dapesti dolgozók 75—80 százalékát érintik. A kollektív szerződésekben azonban még sok az általános, nehezen ellenőrizhető feladat. Gya­kori, hogy az igazgatók olyasmiket vállalnak, amelyeket a törvény szerint amúgy is el kel­lene végezniök. A pártválasztmány határoza­tot hozott, hogy a jövő évi kollektív szerződésekbe keve­sebb, de kézzelfoghatóbb, reálisabb fel­adatot vegyenek be — olyanokat, amelyeknek végrehajtását min­den egyes munkás ellenőrizheti. A budapesti pártválasztmány megállapí­totta, hogy az üzemek és vállalatok kollek­tív szerződései már eddig is segítettek a termelés megjavításában, jobban gondoskod­nak már az üzemekben a dolgozókról. Idén, különösen a kormány program­ja óta, ko­molyabban törekednek már az igazgatók, valamint a szakszervezeti bizottságok, hogy végre is hajtsák a kollektív szerződéseket. De nem mondhatjuk még el, hogy igazán elszánt, töretlen, eltökélt harc folyna ezért. Nem folyik kellő harc, hogy a kollektív szerződéseket tűzön-vizen keresztül minden nehézség és ellenállás ellenére megvalósít­sák, s hogy valóban az üzem alkotmányává tegyék. Jellemző dolog, hogy ma már sok­helyütt kérik a szerződésben megállapított egyes határidők módosítását — régebben alig vették figyelembe a határidőket. De hogy túlságosan sokan kértek módosítást, ez arra vall: nincs még meg a kellő becsülete az üzemekben a kollektív szerződéseknek. Persze, sok dolog nehezíti a szerződések megvalósítását. Mindenekelőtt az, hogy a szerződésekben vállalt feladatok nagyon gyakran változnak, módosulnak. Hozzájárul­nak ehhez tervezésünk bizonyos gyengesé­gei, de még inkább az, hogy egyesek egy­szerűen túlteszik magukat a kollektív szer­ződéseken, önkényesen felrúgják ezeket. Van­nak minisztériumok, amelyek évközben több­ször is, önkényesen, a munkások megkérde­zése nélkül egyszerűen törölnek a szerződé­sekből, rendszerint a munkavédelmi szociá­lis beruházásokból. Most, a kormánypro­gramok után ez már persze ritkább. A budapesti pártválasztmány helytelení­tette és elítélte a kollektív szerződése­ken évközben eszközölt önkényes változ­tatásokat és felszólította a pártbizottsá­gokat, hogy komolyan harcoljanak ez ellen. Az üzemekben a törvényesség elsősorban azt jelenti, hogy szigorúan megtartsák a kollek­tív szerződés pontjait, hogy az igazgató is, a munkások is eleget tegyenek vállalt köte­lezettségeiknek. Lényegese­n jobban kell ellenőrizni a­ kol­lektív szerződések végrehajtását. Ez az el­lenőrzés jelenleg egyáltalán nem kielégítő. Igaz, egyes helyeken vannak jó kezdeménye­zések: határidő-grafikonokat készítenek, el­lenőrző bizottságokat alakítanak stb. Időn­ként az igazgatók beszámolnak a kollektív szerződés végrehajtásáról. De a baj az, hogy a termelési értekezleteiken, a­ szakszervezeti gyűléseken, a napi munka közben alig esik szó a kollektív szerződésekről; az ellenőrzés nem állandó, nem folyamatos. A kollektív szerződéseket sokkal inkább a munkások ellenőrzése alá kell he­lyezni. Ma azonban a­ dolgozók még nem ismerik eléggé a kollektív szerződéseket. A Klement Gottwald-gyárban az is kiderült, hogy ma­guk a művezetők sem foglalkoznak vele eleget, s úgy érzik, hogy a kollektív szerző­dés végrehajtásáért csak az igazgató felelős. A budapesti pártválasztmány megállapí­totta, hogy nem mindenütt szívlelik meg kellően az igazgatók é® a szakszervezeti bizottságok a dolgozók javaslatait és bírá­latait, s ezért a dolgozók nem érzik eléggé magukénak a kollektív szerződést. Úgy vé­lik, hogy ez csupán az igazgató é­s a szak­­szervezeti­ bizottság­ között kötött szerződés, s nem érzik eléggé, hogy rájuk is kötelessé­geket hárít. Erre az érdektelenségre vall, hogy sokhelyütt kevesen gyűlnek össze a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámoló meghallgatására. Mindezért komolyan felelősek a szakszer­vezeti bizottságok. A budapesti pártválaszt­mány felszólította ezeket, hogy bátrabban és határozottabban küzdjenek a kollektív szerződésekben foglalt pontok végrehajtásá­ért, ne tűrjék az igazgatók és minisztériu­mok mulasztásait, küzdjenek erőteljesebben a kollektív szerződések határidős feladatai­nak végrehajtásáért. Ami az üzemek igaz­gatóit illeti: nekik is sokkal nagyobb erőfe­szítéseket kell tenniök azért, hogy a kollek­tív szerződések — különösen azok szociális és kulturális feladatai — megvalósuljanak. A budapesti pártválasztmány hangsúlyozta, hogy minden budapesti üzemben és vállalatnál az igazgatók és szakszervezeti bizottsá­gok a kollektív szerződések alapján készítsék el munkatervüket. Külön foglalkozott a budapesti pártválaszt­­mány azzal, mit kell tenniök a kerületi és üzemi pártbizottságoknak a kollektív szerző­dések végrehajtásáért. Bár a kormánypro­gramok után némileg javult a helyzet, a ke­rületi és üzemi pártbizottságok még mindig keveset foglalkoznak a kollektív szerződések­kel. Gyakran tanácstalanok, hogyan tárgyal­ják meg ezeket. A pártválasztmány hangsú­lyozta: a kerületi­ és üzemi pártbizottságok­nak nemcsak az a feladatuk, hogy pontról pontra megvizsgálják, hogyan valósulnak meg a kollektív szerződések. Azt is meg kell tárgyalniuk, milyen politikai okai és következményei vannak a kollektív szerződés végrehajtásának vagy elhanyagolásának. Ellenőrizniök kell, hogy a kollektív szerződés megvalósítása mennyire növeli a­ munkások ragaszkodását népi demokráciánkhoz, erősíti-e a törvényességet, mozgósítja-e a dolgozókat feladataik végrehajtására, szilárdítja-e a fegyelmet stb. A pártvála­sztmány utasította a budapesti pártbizottságot, hogy részletesen dolgozza ki, hogyan ellenőrizzék a pártszer­vezetek a kollektív szerződések végrehajtását. Külön aláhúzta a pártválasztmány, a bu­dapesti szakszervezeti szervekben dolgo­zó kommunisták, továbbá az ipari mi­nisztériumok pártszervezeteinek fontos szerepét, a kollektív szerződések végrehajtásával kap­csolatban. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy a D­SZ-nek jobban kell érdeklődnie a kollek­tív szerződések iránt, mert az ifjúsági szö­vetség jelenleg édeskeveset törődik azzal, mennyire veszik figyelembe e szerződések megkötésénél és végrehajtásánál az ifjúság érdekeit. A budapesti pártválasztmány felhívta a pártszervezetek, az igazgatók, a budapesti szakszervezeti szervek figyelmét, hogy különös gondot fordítsanak a jövő évi kollektív szerződések kidolgozására. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozata­, valamint a kormány programmja az ideinél sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy jövőre jó, a dolgozók ér­dekei, sokkal inkább szolgáló kollektív szer­ződéseket hozzunk létre. Ehhez azonban megfelelő előkészítés kell. Az új kollektív szerződések alapjául - hangsúlyozta a pártválasztmány - a Köz­ponti Vezetőség júniusi és októberi határo­zatát kell tekinteni. Nagyon fontos, hogy a szerződés kidolgozásánál messzemenően tá­maszkodjanak a most módosított Munka Törvénykönyvére, továbbá arra a határozat­ra, amelyet a Központi Vezetőség tavaly adott ki a kollektív szerződések végrehajtá­sára. Messzemenően figyelembe kell venni a dolgozók javaslatait,­­jogos igényeit, de ha­tározóban fel kell lépni a demargóg követe­lések ellen. Nagyon fontos, hogy az igaz­gatók olyan feladatokat vállaljanak, amelye­ket teljesíteni is tudnak, s mindenképpen el kell­­kerülni, hogy a kollektív szerződéseket évközben szükségtelenül, önkényesen módo­sítsák. A pártszervezeteknek az­ a feladat­tuk, hogy ellenőrizzék a kollektív szerződé­sek összeállítását, s felvilágosító munkájuk­kal segítsenek, hogy a kollektív szerződés valóban minden egyes dolgozó saját ügyévé váljék. A választmány hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek fogják szigorúbban az üzemi törvényességet, vonják felelősségre azokat a párttagokat, párt- és gazdasági vezetőket, akik a kollektív szerződést megszegik. A választmány több tagja bírálta a buda­pesti pártbizottságot, mert nem hívta fel időben a pártszervezetek figyelmét a kollek­tív szerződések ellenőrzésére, s nem adott segítséget ehhez. Egyben határozatot hozott, hogy a budapesti kerületi és üzemi pártbizott­ságok december végén vagy január ele­jén tárgyalják meg a pártválasztmány határozatát és az új kollektív szerződés­sel kapcsolatos feladatokat. Több becsületes a kollektív szerződéseknek! — hangoztatta­­­ pártválasztmány. Az a tény, hogy a budapesti párt­választmány megtárgyalta a kollektív szerződések ügyét és fontos határozatokat hozott, jele annak a fokozott megbecsülésnek, amelyet pártunk ta­núsít az üzem, a vállalat alkotmánya iránt. Vidéken is bemutatják Mireille Miailhe és Boris Taslitzky képeit Néhány hét alatt mintegy 15.000 érdeklődő tekintette meg a Nemzeti Szalonban a Mi­reille Miailhe és Boris Taslitzky francia festő­művészek alkotásaiból rendezett kiállítást. A kiállítás anyagát több vidéki városban is be­mutatják. (MTI) A „Szabad Nép" cikke nyomán Igaz történet címmel a «Szabad Nép» november 14-én írást közölt arról, hogy a Ferroglobus Vas­es Fémáru Értékesítő Vállalatnál 21 kiló kiutalt szegért tizenhét helyen több mint két órát kellett eltölteni. A Ferroglobus Vas­es Fémáru Értékesítő Vállalat igazgatója közli, hogy az írás nyomán felügyeleti szer­vükkel, a kohó- és gépipari minisztérium értékesítési igazgatóságával kidolgozzák a gyorsabb kiadá® eljárását. Addig is intéz­kedtek a kis tételek gyors kiadására. SZABAD NÉP Készül a több évre szóló gazdalajstrom A kormány a Központi Vezetőség javasla­tára a jövőben az eddigiektől eltérően több gazdasági évre előre megállapítja a dolgozó parasztok beadási kötelezettségét. Az elmúlt esztendőkben a gazdalajstromok adatai nem mindig voltak megbízhatók. A téves gazda­­lajstrom alapján sokszor hibásan állapítottak meg a beadási kötelezettséget s így kérelem ért egyes gazdálkodókat. A több esztendőre érvényes gazdalajstro­mot most körültekintően, gondosan készítik el. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hi­vatal nyilvántartási apparátusa már mun­kához is látott. November elején a munka többszáz községben megindult, a községi ta­nácsházakon megbeszéléseket tartanak a dol­gozó parasztokkal, számbaveszik ingatlanai­­kat. A dolgozó parasztok sokhelyütt segítik a nyilvántartás munkáját. Előfordul azon­ban, hogy lekicsinylő a gazdalajstrom je­lentőségét, bürokratikus intézkedéseknek te­kintik s hátráltatják a munkát. Az új gazdalajstrom elkészítéséihez komoly népgazdasági érdek fűződik. Gyors elkészü­­lése nagy mértékben elősegíti azt is, hogy minden egyes termelő hamar megismerje be­adási kötelezettségét és annak megfelelően állíthassa össze gazdálkodási tervét. A gazda­­lajstrom azonban csak akkor készülhet el határidőre, ha minden termelő pontosan megjelenik a megbeszélésen, s pontos felvilágosítást ad a földnyilvántartóknak. A gazdálkodók hivatalos irataik felmu­tatásával (telekkönyvi végzés, földbirtokren­­dezési véghatározat, haszonbérleti szerződés stb.) igazolják■ ingatlanaik helyzetét. Az új gazdalajstrom elkészítése nagy fel­adatot ró a községi tanácsokra is. Segíteniök kell a földnyilvántartók munkáját, hogy a gazdalajstrom pontos és megbízható legyen. Egyszerű ötlettel nagy szénmegtakarítás Ha újításról esik szó, rendszerint valami bonyolult kérdés megoldására, komplikált technikai berendezés vagy munkafolyamat leegyszerűsítésére — egyszóval nagy, jelen­tős dologra gondolunk. A ki® újításokra gyakran mosolyognak, s legyintenek: ez nekem is­ eszembe jutott volna! Mégis ezek a «kis» dolgok is gyakran sokat segíthet­nek. «Sok kicsi sokra megy». Az ország méreteiben szemlélve a kis újítások jelen­­tős könnyebbséget jelenthetnek a munkában, vagy tetemes összeg megtakarítását eredmé­nyezhetik. Ilyenféle «kis dolog» Megyeri József elv­társnak, a kohó- és gépipari minisztérium előadójának ötlete is. Ráadásul ez nem is olyan «újítás», amelynek bevezetését el le­het rendelni például bizonyos üzemekben. Az újítás elterjedéséhez az ország minél több lakosának, háziasszonyának, úttörőjé­nek támogatása kell. Egy hőszigetelő panírcsövecskéről van szó. Az ötletet a szükség szülte: Megyeri elv­társnak ugyanis hűvös, huzatos a lakása. Az ajtók, ablakok hasadékán gyorsan kiszö­kött a meleg, hiába fűtöttek, hideg volt a lakás. Próbálkozott sokfélével, hogy kifog­jon az ablakhasadékokon — eredménytele­nül. Egy lehetőség maradt még: vásárolni a gyapotból készült úgynevezett «textilhur­­kát», s azzal­­ körülszegelni az ajtó és az ablak réseit. De ez nem olcsó dolog — három forint métere. Egy lakáshoz kell 50 —60 méter, sőt sokszor több is. Mással próbálkozott hát, textilhurka he­lyett egyszerű újságpapírral. A hosszában kettévágott újságoldal körülbelül 15 centi­méter széles papírszeletéből egy gömbölyű ceruza segítségével ceruzavastag csöveket csavart, s a papír sarkát összeragasztotta. Mikor készen volt egy halom egyforma, egyenlő vastag papírcső,­­ egymásba illesztet­­te őket. Leszabta az ajtó- vagy ablakhasa­­dék hosszára és beragasztotta az ajtó- vagy ablakkeret hornyába, amelybe belefekszik a nyíló tábla. Ennyi az egész ötlet. A rugalmas naplese pontosan alkalmazkodik a bezáródó tábla nyo­másához és elzárja a hasadékot. A három­­négyszeres falú papírcső és a csőben lévő le­vegőréteg jó hőszigetelő. Nem szökik ki a me­leg, az utca pora, füstje sem jut be a lakásba. Igazán egyszerű dolog, sem különös befek­tetést, sem nagy szakértelmet nem igényel. A hasznát pedig letagadni sem lehet. Vége az örökös huzatnak. És ha huzat nincs, job­ban megmarad a lakásban a meleg, kevesebb tüzelő fogy. S persze nemcsak a lakásokban alkalmazható ez a hőszigetelés. Irodákban, is­kolákban — különösen régi épületeknél, ahol az ablakrámák és keretek alaposan összeszá­radtak — jól fel lehet használni. A nagy ha­­sadékhoz lehet vastagabb, a vékonyabbhoz vékonyabb csövet készíteni. _ Egy szobánál talán nem so­kat tesz ez. De száz és ezer lakásnál a szén száz és ezer mázsát takaríthatok meg ezzel az egyszerű eljárással. Mongol hét lesz december 5—12 között A baráti Mongol Népköztársaság életének és kultúrájána­k megismertetésére a Kultúr­­kapcsolatok Intézete december 5—12 között mongol hetet rendez. December 5-én nyílik meg a Nemzeti Szalonban a «Mongólia mai élete» című kiállítás. December 6-án Sopron­ban nyíliik hasonló kiállítás. Több budapesti és vidéki filmszínház műsorára tűzi a «Mon­gol Népköztársaság» című dokumentumfilmet, s ismét bemutatják a «Szuhe Bator» című já­tékfilmet. A mongol héten 30 budapesti és vi­déki kultúrotthonba­n vetített képes előadást tarta majt a Mongol Népköztársaságról. I­ Selypi Cukorgyárban novemberben 300.000 kiló cukrot gyártottak terven felül A Selypi Cukorgyár dolgozói minden percet kihasználnak, hogy az idei bőséges cukorrépa­­termést időben, veszteség nélkül feldolgozzák. Novemberben 300.000 kiló cukrot gyártottak terven felül. (MTI) K Új tagok a kisújszállási termelőszövetkezetekben A kisújszállási termelőszövetkezetek tagjai az idén is megtalálták számításukat a közös gaz­dálkodásban. Sokan előlegükből házat vásá­roltak. A Dózma tsz tagjai közül például tizen vettek családi házat, tizenhárman pedig új há­zat építtetnek. A termelőszövetkezeti, tagok egyre nagyobb jövedelmét látva, több dolgozó paraszt kérte felvételét. A Dózsa tsz-be eddig 35 új tagot vettek fel, s a legutóbbi igazgatósági ülésen ismét 16 új jelentkező nevét olvasta fel az el­nök. Kisújszállás 15 termelőszövetkezete az elmúlt hetekben összesen 128 családdal gya­rapodott. (MTI) DCare&latök. A panasz Kovács elvtárssal eddig négyszer találkoztam. Első találkozásunk így esett: bejött a szerkesztőségbe. Rettenetesen nagy panasza van. Kis te­­­­kével volt baja. A szomszédos fuvaros lova látogatta azt, letiporván, lelegelvén a málnát, salátát, paradicsomot. S mint­hogy Kovács elvtárs öt gyereke szereti a málnát, megkezdődött a védekezés a ló ellen, a kerítés építése. Megkezdődött, de abba­maradt. Kovács elvtárs ugyanis idézést kapott a XII. ker. tanács műszaki osztályára. Itt közölték vele, hogy nincs joga a telket be­keríteni, még kevésbbé van joga az azon élvezető kocsiutat elzárni. A bekerítési en­gedélyt írásban kell kérni, 31 forintos ok­mánybélyeggel. Kovács megírta a kérvényt. «Érdeklődjék három nap múlva» — biztat­tak. Három nap múlva Korencsi kartársnál érdeklődött, ahol azt mondta a telefonba, hogy hja, nem megy az olyan gyorsan. Kér­jen először a városi tanácsnál cövekelési, majd birtoklási engedélyt, ha jól megy, fél év múlva megkapja az iratokat, addig ne merjen kerítést csinálni, mert megbüntetjük. «De kérem, az én telkem, bemutattam az okmányokat». «Ez­ engem nem érdekel, ha továbbra is kerítést ültet, szigorú büntetést fogok javasolni». — Hát így áll az ügy, kedves elvtársnő, megfullad az ember a bürokráciában, ilyen­­ tiszta, egyenes dolgot nem akar elintézni a műszaki osztály. Most november van, én csak azt szeretném, hogy tavaszra újra ki­ültethetnénk a ribizlibokrokat, olyan öröm­­ lenne a feleségemnek, meg a gyerekek­nek is. Második találkozásunk így esett Kovács , elvtárssal­ . Rendkívül izgatottan jött. Kezében törött szemüveg. Képzeljük el, micsoda sérelem érte.­­ Három nappal ezelőtt eltört a szemüvege. Be akart menni a Trefort­ utcai rendelőbe, de va­rrni dolga akadt, eljárt az idő, este három­negyed nyolc volt, mire odaért. Kilencig van rendelés, de azt mondta a portás, sokan­­ vanna­k fönn, ilyen későn ne tessék már fel­menni. Helyes, belátja, majd eljön holnap. Másinap pontosan hét órakor ért oda. Számot is kapott, fel is ment. Türelmesen várt. Há­romnegyednyolckor sorra került. Bemegy a rendelőbe. «Kezelést óhaj!?» «Nem, szemüve­get». «Szemüveget ilyen későn nem adunk». ' ’ Ò,rem, én már hét órakor itt voltam*. «Szemüvegért nem este kell jönni». «Kérem, én napközben dolgozom». «Jelentsen beteget ■ és írassa ki magát» Nem szólva az ilyen ta­­­­nács erkölcstelen voltáról— annyit még a ma született csecsemő is tud, hogy az eltörött , szemüveg nem betegség, ezért ugyan senki sem fog betegszabadságot kapni. Kovács elv­­társ méregbejött, kérte a panaszkönyvet és beírta az esetet úgy, ahogy történt. Másnap már jött is a válasz a bejegyzésre, így szólt: «Folyó hó 8-án kelt panaszkönyvi bejegyzé­sére értesítjük, hogy kioktattuk, dolgozóinkat az udvariasabb magatartásra. Kérjük, máskor is keressen fel építő bírálatával». Így. Ilyen kedélyesen. Mintha itt egyszerű udvariatlan­ságról volna szó!­­ _ Mindenesetre megnyugtattam Kovács elv­társat, hagyja itt a levelet, utána fogunk nézni. «Mert én olyan ember vagyok — mondta búcsúzóul — aki nem bírom elvisel­ni a bürokráciát és az igazságtalanságot». Másnap este megint eljött. «Még nem néz- ' lem utána a Trefort-ügynek». «Nem is ezért jöttem. Van itt még egy ügy. Mert elvtárs- ' nő, annyi a hiba mint fűszál e réten. A Pa- 1 ígo­atról van szó». És már bontogatott is egy­­ paksaméta iratot. A Vas-utcában van egy­­ Patyolat-fiók. Az üzletben kevés a hely,­­ ugyanazon a pulton veszik át a piszkos ru­­­­hát, ugyanazon a pulton ad­ják ki a tisztát. * A fiókkezelő maga is siránkozik, ízléstelen,­­ egészségtelen, helytelen dolog ez. Fél évvel­­ ezelőtt a tanácsbeszámolón Kovács felesége­­ felszólalt emiatt. A tanácstag meg is ígérte,­­ hogy intézkedik. Kovácsné még egy szép lev­ö­vetet is kapott a kerületi VB-től. Megkö­­­­szönték a helyes felszólalást. Elmúlik két hét i­s semmi. Elmúlik négy hét — semmi. Jön a következő tanácsbeszámoló. Kovácsné­­ megint feláll. Megint megígérik. Megint kö­szönőlevél. Utána megint csak semmi. Ko­vácsáé másnap bemegy a Patyolatba, ruhát­­ visz. Azt mondja a fiókkezelő ,­ kinnjár­tak a központból. Kinnjártak és azt mond­ták, tökéletesen elég egy pult is egy ilyen kis üzletben, akinek nem tetszik, ne hozza ide a ruhát. Hát hallottam már valaha ilyen felháborító esetet? Írni kellene a kormány­ttak, hogy hozzanak 10öör­vényt a bürokrácia el­len... Átveszem az iratokat, ué sosem utánanézünk. «Régi harcos vagyok» - mondja búcsúzóul. «Irtsuk, vágjuk együtt a bürokráciát». «Nagyon helyes. Viszontlátás­­a». «Viszontlátásra, minél hamarább» — mondta ő. Nahát, ez a viszontlátás valóban elég ha­­mar megtörtént. Másnap reggel felkeresett egy orvosházas­­sár. Mutatják az irataikat. Július ötödikétől huszonnyolcadikáig voltak szabadságon két kis gyerekükkel együtt Itt a beutalócédula, és a vasúti jegy is. Itt a házbizalmi igazo­­ása is arról, hogy július öttől huszon­nyolcadikéig a lakás le volt zárva, nem tar­­ózkodott benne egy lélek sem. És a villany­­támla mégis ötszázhatvannégy forint. Ami­­kor a számlát megkapták, az asszony sza­­badnapot kért a kórházban és bement a díj­­leszedő vállalathoz a félreértést tisztázni,­tt udvariasan közölték, hogy ők díjbesze­­lők, számla az számla, vagy fizetni tetszik, vagy kikapcsolják a villanyt. Senki sem sze­­eti, ha kikapcsolják otthon a villanyt, hát még olyan házaspár, ahol két iskolásgyerek an és ahol a szülők késő éjszakáig tanul­tak, mikroszkóppal dolgoznak. Be kellett­izetni az ötszázhatvannégy forintot. De öt­­zázhatvannégy forint nem terem a fán v­issza kéne valahogy szerezni. Most a férfi ért szabadnapot — a­mi nem is olyan köny­­­yű eset, minthogy kórházi sebészfőorvos i­s sikerült néhány órás ácsorgás után eln­­éznie, hogy kijöjjön valaki a műszaki cso­­orttól, az órát megvizsgálni. Ki is jöttek, ánéztek az órára. «Jár. Az óra jó». És­zzel a műszaki vizsgálat véget ért. Most imét az asszony kért szabadnapot, megint hosszan és eredménytelenül« vitatkozott a díjbeszedő vállalattal. «A műszaki vizsgálat megtörtént, a számla helyes volt, visszatér­­­ésnek nincs helye, ámde ha tetszik, tessék érvényt beadni». Ma kértek negyedszer­zabadnapot, most már mind a ketten, ezért­­százhatvannégy forint nagy pénz. Mit lehessen tenni — átmentünk a díjbe­­zedő vállalathoz. Az ablaknál álltak néhányan. Egy férfi­zgatottan vitatkozott: — De kérem, nem lehet ekkora a fogyasz­­ás. —• A fogyasztó mindig azt mondja, hogy nem lehet, nem lehet» — hangzott a zord olasz az üvegfalon túlról. — Nyitva felejtik a ■Hiányt, aztán jönnek, hogy sok a számla. — De én csak azt kérem, hogy a műszaki iz­sgálatot tartsák meg, már négyszer meg­­gérték... — Elvtársam, amikor sorra kerül. — Mikor kerül? — Azt nem tudom. — De kérem, én nem maradhatok ki a munkából, feleségem is dolgozik. — Már­pedig én azt nem tudom előre megmondani, nem vagyok jós — hangzott a válasz — Ez a hang... ez a hang valahon­­nan ismerős nekem! Előreléptünk. És megláttam.Kovács János barátomat, va­­donatúj szemüveggel és szigorú tekintettel. — Tetszik? kérdezte, fel sem pillantva. — Egyáltalán nem tetszik — válaszoltam­­. Meglepetten felnézett, elvörösödött. A. az ívtársnő, csak nem őt keressük? Szó nélkül su­­tottuk az ötszázhatvannnégyforintos szám­át. Izgatott keresgélés a kartonok között. Egy éve múlva öten nézik a főkönyvet. Hát per­­ze, persze, tessék csak idenézni, milyen fe­­l­letes ez a számlázás .. Egyszerű leolvasási iba. Óraállás június végén ezerhatszáz kilo­watt. Július végén kettőezerhatszáznyolcvan ilowatt, augusztus végén megint csak egy­­zerkilencszáznyolcvan kilowatt. Napnál vilá­­gosabb a f­elírás. A júliusi fogyasztás nem­zetnyolcvan kilowatt hanem csak nyolcvan slowatt. Majd pontosan kiszámítjuk, m­ajd­­em ötszáz forintot tetszenek visszakapni... — Kovács elvtárs , nem lehetett volna őt az első felszólamláskor megállapítani? Kovács elvtárs ábrázata hol piros lett, hol ehér. Mondhatni: hol málnapiros, hol pa­­yolatfehér. Szólni egy árva szót sem szólt. De alán rádöbbent, hogy a bürokrácia nem csak akkor bürokrácia, ha Kovács elvtárs málna­­lokra is veszélyezteti, hanem akkor is, ha ma­ja Kovács elvtárs az, aki lélektelenül intézi a ..1­1 tk­ropi Fehér Klára KEDD, 1933 DECEMBER í * I­émeti Ferenc, a kecskeméti járási pártbizottság titkára: Több szőlőt, bort, gyümölcsöt akarunk adni az országnak A kecskeméti járásban több mint 20.000 holdon, a mezőgazdaságilag művelt terület több mint egyhatodán termelnek sző­lőt és gyümölcsöt. Ez a járás egyik fő ter­méke. A kecskeméti barack, Izsák, Helvécia tüzes borai országszerte híresek. Saj­nos, az utóbbi időben kevés hírt adtak ma­gukról: gyenge volt a szőlőtermés, ke­vesebb jut a borkedvelőknek. Most minden le­hetőség megvan ahhoz hogy járásunk gyü­mölcsének és szőlőjének hírnevét tovább öreg­bítsük, a szőlő és a gyümölcstermelést eddig soha nem látott színvonalra emeljük. Erre kötelezi a kecskeméti járási, pártbi­zottságot a Központi Vezetőség júniusi és októberi határozata, a kormány­programmja. Igen sok példa bizonyítja­, hogy e kecske­méti járás dolgozó parasztjai a Központi Vezetőség határozatának szellemében, szív­­vel-lésekkel hozzáláttak a gyümölcs- és a szőlőtermelés fellendítéséhez. Az izsáki H. Kongresszus tsz 15, a lajosmezsei Vörös Csillag tsz 10, az ágasegyházi Szabad Má­jus 1 tsz 13 holdon akar szőlőt létesíteni. Igen sok egyénileg dolgozó paraszt is fog­lalkozik hasonló tervekkel. Tordai István kunbaracsi dolgozó paraszt például két hold szőlőt, három hold gyümölcsöst, Szabó Bá­­lintné kerekegyházi parasztasszony szintén több hold szőlőt akar telepíteni. A járás legtöbb községének pártszervezete megfele­lően ismerteti a szőlő- és a gyümölcsterme­lés fellendítésének egyik fontos feltételét; azokat a nagy kedvezményeket, amelyeket a kormány nyújt, így például azt, hogy a kor­mány a párt javaslatára eltörölte a szőlő öt­szörös, a gyümölcsös négyszeres felszorzását, a szőlő után ezentúl nem lesz termény- és állatbeadás, s hogy csökken a borbeadás is. A szőlő- és gyümölcstermelés felfen­­öltésével már augusztusban foglalko­zott a járási pártválasztmány ülése is. A választmányi ülés azonban rámutatott arra, hogy a kedvezmények ismertetése csu­­pán­ a feladat egyik része. Hiszen az egyé­nileg dolgozó parasztok, a termelőszövetke­zetek mind sűrűbben fordulnak olyan kérdé­sekkel a népnevelőkhöz, a pártszervezetek­hez, hol lehet a telepítéshez szőlővesszőt, gyümölcsfacsemetét szerezni, hol vásárolhat­nak különböző szerszámokat stb. Ezért a pártválasztmány utasította a járási pártbi­zottságot, dolgozzon ki átfogó tervet a szőlő- és a gyümölcstermelés valamennyi kérdésének megoldására. A határozat végrehajtása azonban igen nagy gondok elé állította a járási pártbizott­ságot. Amikor hozzá akartunk látni a terv kidolgozásához, kiderült, hogy a járási párt­­bizottság tagjai és munkatársai jól eligazod­nak a növénytermelés és az állattenyésztés kérdéseiben , de a gyümölcs- és a szőlő­­termeléshez alig értenek valamit. Ekkor döb­bentünk rá igazán arra, hogy évekig milyen helytelenül dolgoztunk, mennyire nem törőd­tünk a járás egyik igen fontos mezőgazdasági kultúrájával. Nosza, elő a szakkönyveket! Ezeket bujtuk hosszú ideig. Sokat is tanul­tunk, de hiányzott a gyakorlati tapasztalat. Ekkor megkértük a járási tanács szőlészeti szakemberét, segítsen nekünk, magyarázza meg, amit nem értünk. Ez­ a beszélgetés igen eredményes volt. Jobban megismertük a járás helyzetét, s megtudtuk, hogy sok nagytudású kutató és szakember dolgozik nálunk. Így például Bognár Károly, a miklóstelepi szőlé­szeti szakiskola vezetője; Darvas Ernő, a hí­res Mathiász-telepi szőlészeti kutatóintézet vezetője; Réti Aladár, a helvéciai szőlőtermelő állami gazdaság főagronómusa; Pólyák Mi­hály s a habszállási egyénileg dolgozó paraszt, aki nagy hozzáértéssel és sikerrel nemesíti és termeli a szebbnél szebb őszibarackot, szamó­cát é­s még sok­an mások. Ekkor a járási pártbizottság úgy döntött, hogy ezeket a ki­váló szakembereket bízza meg a terv elkészí­tésével. Október közepén két bizottság több mint­ húsz taggal kezdte meg a munkát. Az egyik a régi szőlők és gyümölcsösök felújítá­sával, a másik az új telepítésekkel foglalta­tott. A szakemberek igen nagy lelkesedéssel és szorgalommal láttak munkához. Alig há­rom hét alatt készen volt a jól kidolgozott terv. A szakemberek kiválóan felmérték a je­lenlegi helyzetet. Kiderült, hogy a járásban igen sok olyan szőlő és gyümölcsös van, ame­lyet trágyázással, gondos ápolással néhány év alatt gazdagon termővé tehetünk. Ezen­kívül mintegy 40.000 hold terméketlen és par­lag területen viszonylag csekély munkával telepíthetünk szőlőt és gyümölcsöst. Ha ezt végrehajtjuk, gyönyörű kertté varázsoljuk a mostani sivár homokot. Hosszú ideig azt gon­doltuk, hogy a járás területének jelentős része mezőgazdasági szempontból tel­jesen értékte­len. A szakemberek gondos munkája most hozzásegítette a járási pártbizottságot, hogy más szemmel lássa a járás földjeit, s észreve­gye: miven nagy kincs hevert eddig parlagon a járásban. A kutatók és a gyakorlati szakemberek részletesen kidolgozták azt is, milyen sor­rendben, milyen eszközökkel hasznosíthat­juk e kincseket. Például már most hozzá kell látnunk a talajerő tervszerű pótlásához. Ehhez azonban igen sok trágya kell, ennek pedig nem vagyunk bővében. Ezért a szak­emberek azt javasolták, hogy a talajerő pót­lására használjunk a járásban itt-ott elő­forduló, fűtésre alig alkalmas tőzeget. Még a télen mindenütt gondosan ápolni kell a gyümölcsfákat, majd tavasszal a szőlőtőkék­­helyes metszésére kell igen nagy gondot for­dítani. A talajműveléssel és a különböző kártevők elleni védekezéssel is jóval többet kell törődnünk, mint eddig. Az új telepíté­sekhez külön erre a célra szervezett gazda­ságokban meg kell kezdeni a szőlővesszők előkészítését, a gyümölcsfacsemeték nevelé­sét. A két bizottság részletesen kidolgozta­ azt ■is, milyen és mennyi szerszámra és anyag­ra van szükség, elsősorban a meglévő sző­lők helyreállításához. És ez nem csekélység. Hogy csak egyet említsek: több mint 5000 metszőollót kell beszerezni. Ugyanígy ki­dolgozták azt is, hogy az új telepítésekhez, helyi adottságoknak és az országos követel­­ményekne­k megfelelően, milyen szőlő- és gyümölcsfajtákat kell felhasználni, hogyan kell a most még kietlen homokbuckákat a szőlő- és a gyümölcstelepítéshez előkészíte­ni. A terv alapján tehát a járási pártbizott­ság részletesen látja a tennivalókat, ennek megfelelően végezheti politikai munkáját, he­lyesen irányíthatja a különböző­­állami szer­veket. A terv készítésekor szakemberek bátran feltárták azokat a hibákat is, ame­lyeket a szőlő- és a gyümölcstermelés irá­nyításában eddig elkövettünk. Jelenleg a ta­nács mezőgazdasági osztálya­, a Borforgal­mi Vállalat, a Mezőkor és a Szőlőkeze­­lési Felügyelőség próbálja irányítani a ter­melést. De­ a sok bába között elvesz a gye­rek. Sen­ki sem törődik eleget ezzel a fon­tos termelési ággal. Hiányzik az irányítás­­ból a kellő szakmai hozzáértés is. Ez az egyik magyarázata például annak, hogy az idén többhelyütt raktárakban hevert a réz­­gálic, s közben a szőlőt elvitte a peronosz­­póra, nem tudtunk elég bort adni az ország­nak. Ezért a szakemberek azt javasolták, hogy a mostani állattenyésztési igazgató­sághoz hasonló szervezetet kell létrehozni, hogy az teljes felelősséggel, megfelelő szak­értelemmel irányítsa a szőlő- és gyümölcs­termelést. A másik nagy hiba, amelyet a szakemberek feltártak, az, hogy súlyosan el­maradt nálunk a szőlő- és gyümölcste­me­­lés különböző munkáinak gépesítése. A já­rás mezőgazdasági művelés alatt lévő terü­­letének több mint egyhatodát e két fontos kul­túra foglalja el. Több termelőszövetkezetnek sok szőlője van. Mégis: a járás egyetlen gép­állomásán sincs megfelelően képzett szak­ember és nincs speciális szőlő- vagy gyü­­mölcsművelő gép sem. Pedig a gépállomá­soknak is igen nagy szerepük van a fizető- és gyümölcstermelés fellendítésében Nekik kellene rendelkezniük e két kultúra művelé­séhez nélkülözhetetlen gépekkel. Ezért a szakemberek javasolták, hogy a gépállomá­­sokat nálunk is, s az ország többi szá­3- es gyümölcstermelő vidékén is lássák el megfelelő szakemberekkel és speciá­­s gé­pekkel. A járási pártbizottság mindkét ja­vaslatot magáévá tette, s mivel ezt saját erejéből nem valósíthatja meg, a javaslato­kat a felsőbb pártszervekhez továbbította. A bizottságokban részvevő szakemberek hívták fel a járási pártbizottság figyelmét arra a súlyos hibára is, hogy nem törődtünk a dolgozó parasztok szakmai továbbképzésé­vel. Évek óta alig volt a járásban szőlő­­vagy gyümölcstermeléssel foglalkozó ismeret- t terjesztő előadás. Pedig e két növény terme­léséhez igen n­agy hozzáértés szükséges A bizottság most nem feledkezett meg erről sem. Részletesen kidolgozta, milyen tömeg­­oktatásra alkalmas szakiskolákat kell felállí­tani, milyen hosszabb vagy rövidebb tanfo­lyamokat kell szervezni. Ennek nyom­án a já­rási pártbizottság rögtön intézkedett, s a szakmai előadások a falvakban már decem­berben megkezdődnek. Az előadásokat a leg­jobb szakemberek tartják. Az első három előadás a szőlők és a gyümölcsösök trágyá­zásával, a szőlő szakszerű kezelésével­­ és ápolásával, az új szőlőtelepítések feltételeinek ismertetésével foglalkozik. A járási pártbizott­ság gondoskodik arról is, hogy a dolgozó pa­rasztok egész télen hasonló előadásokon bő­vítsék szakmai ismereteiket. A tervkészítés azért is nagyon hasznos, volt, mert eközben több szakember észre­vette, hogy elszakadt a gyakorlattól, s ezt a hibát önkritikusan, bátran fel is tárta. Bognár Károly és Darvas Ernő kutatók pél­dául elmondották, hogy sok érdekes dolgot kísérleteztek ki, de eddig csak néhány négyszögölre volt gondjuk. Például a helyi sajátosságoknak megfelelően kidolgozták a homoki szőlők megfelelő trágyázását és búj­tatását. Tapasztalataik, kísérleteik eredmé­nyei azonban nem váltak közkinccsé. Egy­részt azért, mert maguk is elzárkóztak a gyakorlattól, másrészt pedig azért, mert sem­ a járási pártbizottság, sem az állami szervek nem segítették őket megfelelően. Most a tervbe bevették azt is, hogy elter­jesztik a trágyázás és a bújtatás általuk kidolgozott módszereit. Gondoskodunk róla, hogy e módszereket a dolgozó parasztok szakmai előadásokon megismerjék. Mindez isten natív tanulságul szolgált a járási párt­­bizottságnak is: megmutatta, hogy több gonddal és nagyobb szeretettel kell segíte­nünk a szakembereket és erősítenünk kell a gyakorlattal való kapcsolatukat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a já­rási pártbizottság sokkal szorosabb kapcso­­latot­ létesítsen a szakemberekkel. A terv­­készítés egren jó alkalom volt arra is, hogy ehhez megtegyük a kezdeti lépéseket. Tompa elvtárs, a járási tanács főagronómusa pél­dául elmondotta, hogy régebben is volt egész sereg különböző termelési problémá­ja, de ezekkel sohasem fordult a járási párt­bizottsághoz, mert úgy gondolta: a pártbi­zottság nem foglalkozik ilyesmivel. A most, amióta Tompa elvtárs is a javaslatokat elő­készítő bizottságban dolgozik, sok értékes­­ttettel segíti a munkát. A többi között ki­dolgozta a trágyakezelés helyes módszereit, s javasolta, hogy a járás több községében minta trágya telepet létesítsenek, mert így a dolgozó parasztok a gyakorlatban is meg­láthatják a trágya helyes kezelésének a módját — ez pedig a termelés szempontjá­ból igen fontos. Az, hogy Tompa elvtárs s más szakembereink eddig nem bíztak a já­rási pártbizottság segítségében, eddigi mun­kánk bírálata, s ebből a pártbizottságnak sokat kell tanulnia. A jövőben sokkal szo­rosabbra fűzzük a kapcsolatot a szakembe­rekkel, bátran bevonjuk őket a különböző szakmai feladatok megoldásába. A járási pártbizottság tehát sok hasz­nos segítséget kapott a szakemberektől, hogy még egy dolgot említsek: a pártfunkcionáriu­­sok a terv elkészítése alatt jól kibővíthették szakmai tudásukat is. Megszületett tehát az egy­ égé- terv, s ez lehetővé teszi olyat a helyi politika kialakítását, amely a Központi Veze­tőség határozatának szellemében a mezőgaz­daság fellendítését, a dolgozó parasztok jó­létének növelését szolgálta. A szőlő és a gyü­mölcs igen jövedelmező termelési ág. Balla Imre tiszakécskei dolgozó paraszt például egy hold szőlőjén több mint 15.000 forint ér­tékű bort termelt. Igaz, hogy az idén 3 szőlő­ből az ilyen nagy jövedelem ritka­ ág, mert a peronoszpóra igen nagy kárt tett, s ,„ezerk álta­lban kevés borunk termett — de jövőre és az utána következő években már nagyon nagy gondot fordítunk a szőlő védelmére.­ A járás szakembereinek jó munkája tehát így segíti hozzá közvetlenül a dolgozói draszto­­kat ahhoz, hogy gyorsan növeljék jövedelmü­ket. Így valósul meg az értelmiség és átdol­gozó parasztok összefogása a járásban. Ezt a szoros kapcsolatot még jobban el akarjuk mélyíteni. Hamarosan újabb szakembereket bízunk meg a növénytermelés és az állatte­nyésztés fellendítésére irányuló tervek kidol­gozásával. A szőlő- és gyümölcstermelés fellendítésé­nek terve tehát elkészült. Most arra van szük­ség, hogy valamennyi pártszervezetünk, a já­rás valamennyi dolgozója megvitassa és ma­gáévá tegye ezt. Biztos, hogy ez a vita majd számos értékes­ javaslattal, kezdeményezéssel gazdagítja tervünket. S erre igen nagy szük­ség is van, mert a dolgozók így érzik igazán magukénak a tervet, így harcolnak érte tel­jes erővel, teljes szívvel. A végrehajtásba is éppen úgy, mint a tervezésbe, bátran bevon­juk a tehetséges szakembereket. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy sikeresen vég­rehajtsuk a Központi Vezetőség határozatát, sok, tápláló, gyönyörű gyümölcsöt és szőlőt, értékes borokat adjunk a dolgozó népnek.

Next