Szabad Nép, 1953. december (11. évfolyam, 335-365. szám)
1953-12-28 / 362. szám
2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * A kapuvári járási pártbizottság a falusi pártmunka megjavításáért A mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó párt- és kormányhatározat az elkövetkező évek nagy harci programmja járásunk minden kommunistájának és pártonkívüli dolgozójának. Ma még nem tudjuk e határozat beláthatatlan jelentőségét minden oldalról felmérni, de máris világos, hogy végrehajtása és a végrehajtásának megszervezése nagy követelményeket állít járásunk minden pártszervezete és mindenekelőtt a járási pártbizottság elé. A KV októberi határozata óta mi is egyre gyakrabban vitatjuk azt a kérdést: hogyan lehetne járásunkban a mezőgazdasági termelést a jelenleginél jóval magasabbra emelni. Az igazság az, hogy eddig a vitánál tovább nem jutottunk. A KV és a minisztertanács napokban megjelent határozata most világosan megjelölte azt az utat, amelyen haladnunk kell; késedelem nélkül neki kell tehát látnunk a munkának. A mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztésének nálunk is nagy lehetősége van. Igaz, a fontosabb növényfajtáknál az elmúlt gazdasági évben az országos átlagnál jobb terméseredményeket értünk el, de lehetőségeinkhez képest messze elmaradtunk. íme, egy-két példa. A járásunk döntő többségét kitevő egyéni parasztgazdaságok átlagosan 11.5 mázsa búzát takarítottak be — de számos dolgozó paraszt ennél jóval többet, például Vica községben Németh László 17.5 mázsa búzát termelt egy holdon. Árpából 9.27 mázsa volt az egyéni parasztgazdaságok átlagtermése, Németh László 25 mázsát aratott. A járásban átlagosan 112 mázsa cukorrépát termeltek egy holdon — de a répceszemerei Haladás tsz 184 mázsás termést ért el. Sok tehát a még kiaknázatlan tartalék, jóval többet ki lehet hozni a földbő. És így van ez az állattenyésztésnél is. Világosan látjuk, hogy ez nemcsak agro- és zootechnikai kérdés, nemcsak a mezőgazdasági szakemberektől függ. Az egész dolgozó népet kell harcba vinni, hogy ezt a hatalmas programmot, amely mezőgazdasági termelésünk felemelését, tehát több élelmiszer és ipari nyersanyag előteremtését szolgálja, megvalósítsuk. A dolgozók tömegeit a pártszervezetek vezetik, lelkesítik e nagyjelentőségű határozat végrehajtására. Az állami szervek is csak a pártszervezetek helyes irányító, ellenőrző munkájávál dolgozhatnak jól. A pártszervezetek tevékenységétől tehát nem kevesebb, mint a határozat végrehajtásának sorsa függ. Ezért kell nekünk is megjavítani a JB és az alapszervezetek munkáját. A falusi pártszervezeteknek most a mezőgazdaság felemelkedéséért vívott küzdelem élharcosaivá kell válniuk. Csak úgy válhatnak azzá, ha megjavítják politikai nevelőmunkájukat. Ma, még sok itt a fogyatékosság: a népnevelőmunka alkalomszerű, csak az egyes «nagy feladatoknál» bontakozik ki erőteljesebben. A népnevelők politikai és szakmai képzettsége még alacsony, s ezért agitációjuk sokszor általános, nem elég meggyőző. Gyakran előfordul az is, hogy nem tudnak választ adni a dolgozó parasztok kérdéseire, s ezért több községben — például Himodon, Hevesen — a népnevelők alig-alig látogatnak el a dolgozó parasztokhoz; attól tartanak, hogy olyant kérdeznek tőlük, amire nem tudnak válaszolni. És — komoly hiba — eddig a járási pártbizottság sem gondoskodott arról, hogy a népnevelőmunka során felmerült kérdésekre a pártszervezetek válaszolni tudjanak. Az utóbbi időben már nekifogtunk, hogy változtassunk ezen. Nemrégiben több mezőgazdasági szakembert megbíztunk azzal, hogy tartson előadást az időszerű mezőgazdasági kérdésekről a népnevelőknek. Igen eredményesnek bizonyult ez. A népnevelők feleletet kaptak sok olyan kérdésre, amellyel a felvilágosító munka közben találkoztak. Beled községben például a népnevelőértekezleten Koncz Rudolf agronómustól a helyes trágyakezelésről, a siló és egyéb téli takarmány jó felhasználásáról, a tejhozam emelésének módszereiről érdeklődtek a népnevelők. Koncz elvtárs részletesen elmagyarázta, ezeket, s most már nemcsak azt mondják el a népnevelők, hogy «emelni kell a tejhozamot», hanem azt is, hogyan lehet emelni. Más hasonló tapasztalatok láttán elhatároztuk, hogy rendszeresítjük ez a módszert. Gondoskodunk arról, hogy ezután a népnevelőértekezleteken minél gyakrabban tartsanak előadást és konzultációt a szakemberek. Népnevelőink így jobban válaszolni tudnak majd a dolgozó parasztok kérdéseire, s ez növelni fogja az agitáció hatékonyságát, a népnevelők tekintélyét A JB is gondosabban tanulmányozza ezeket a kérdéseket és segíteni fogja az alapszervezeteket, hogy helyesen válaszolhassanak rájuk. A legfontosabb most, hogy a falu összes kommunista és pártonkívüli dolgozói megismerjék és megvitassák a párt és a kormány határozatát. Arra gondoltunk, hogy először a párttagság és néhány pártonkívüli beszélje meg; e célból 5—6-tagú csoportokat alakítanak a pártszervezetekben s itt egy-egy képzettebb elvtárs a határozatot, pontról pontra, felolvassa, majd megvitatják. Ez néhány estébe beletelik, utána pedig a vitában résztvett párttagok és pártonkívüliek a falu összes dolgozóival ismertetik és vitatják meg hasonló módszerrel a határozatot. A téli időszak most különösen alkalmas erre, a dolgozó parasztok szívesen összejönnek egy-egy tartalmas beszélgetésre. De később is sokkal szélesebb körben szervezzük meg a csoportos beszélgetéseket, a kis gyűléseket, s arra törekszünk, hogy a járási bizottság minden tagja és munkatársa rendszeresen vezessen ilyeneket, így jobban megismerik a dolgozó parasztok problémáit, s egyben közvetlenül segítenek is az alapszervezeteknek. A politikai nevelőmunkában, de egyéb feladatok megoldásában is nagy szükségünk van az élenjáró dolgozó parasztok segítségére. Hosszú ideig nem vettük igénybe ezt. Az utóbbi időben néhány községben (Osi, Fertőendréd, Iván, Pusztacsalád) létrehoztunk pártonkívüli aktívát, örömmel elmondhatjuk, hogy ezekben a községekben máris növekszik a pártszervezet tekintélye, befolyása és a nemrég még utolsó községek a legjobbak közé sorakoztak fel. Most rátérünk, hogy minden községben megteremtsük a pártonkívüli aktívát; tagjaikat elsősorban népnevelő munkával bízzuk meg. Százával vannak községeinkben olyan kiváló pártonkívüli dolgozó parasztok, mint Fertőendréden Jagadics István, aki személyes példamutatásával, lelkes, fáradhatatlan felvilágosító munkával segítette a helyi pártszervezet harcát az őszi munkák határidőre való befejezéséért. Az ilyen dolgozókat kell nekünk a pártszervezetek köré tömöríteni. A mezőgazdasági határozat kimondja, hogy gyökeresen meg kell javítani az alapszervezetek irányítását, ellenőrzését, a JB-knek jobban meg kell ismerniük az alapszervezetek életét. Nálunk is éppen itt vannak a legkomolyabb hiányosságok. Pedig a választmány legutóbbi ülésein kemény bírálatot kapott ezért a pártbizottság. Az alapszervezetek átgondolt irányítása helyett gyakran csak futkostunk, kapkodtunk, nem tanulmányoztuk eléggé a pártszervezetek életét, a járás sajátosságait. Munkánkban nem vettük kellően figyelembe, hogy a járás lakosainak túlnyomó többsége egyénileg dolgozó paraszt, s ezért a falusi pártszervezetekre igen nagy gondot kell fordítanunk. Ritkán fordult elő, hogy a községi pártszervezeteknél eltöltöttünk volna egy napot, arra hivatkoztunk, hogy a titkári értekezleten amúgy is megkapják a feladatot. Helytelen irányító módszerünkre jellemző a következő itt. Mészáros elvtársam, a JB agitprop titkárt; nemrégiben azzal bíztuk meg: készítse elő Kisfaludon a tsz pártszervezetének taggyűlését, ugyanitt a községi pártszervezet népnevelő értekezletét, és ellenőrizze Mihályi községben a népnevelő értekezletet. S mindezt nem egész egy nap alatt! Nyilvánvaló, hogy ez a munka nem lehetett eredményes. Komoly gyengesége irányító munkánknak, hogy nem vettük figyelembe a különböző típusú pártszervezetek sajátosságait. Pedig világos, hogy egy községi pártszervezetnek sok tekintetben más jellegű munkát kell végeznie, mint például egy állami gazdaság vagy gépállomás pártszervezetének. Ez a mindenre és mindenkire érvényes «irányítás» azután szinte gúzsba kötötte pártszervezeteinket. Sürgősen javítani akarunk ezen a helyzeten. Megvalósítjuk, hogy a pártbizottság munkatársai két-három napot töltsenek el egy-egy pártszervezetnél. Mielőtt elindulnának, jól megbeszéljük velük az illető pártszervezet mai helyzetét, további tennivalóit, így munkatársunk tüzetesebben megvizsgálhatja a pártszervezet munkáját, s jobban segítheti a helyi vezetőket, átadva nekik tapasztalatait, tanácsait. Különösen nagy gondot kell fordítanunk a községi pártszervezetek munkájának megjavítására. Ezekbe a pártszervezetekbe szinte új életet kell öntenünk. Járásunkban vannak jó pártszervezetek. Megemlíthetem a fertődi gépállomás, Fertőszentmiklós és a mihályi Táncsics tsz pártszervezetét. Ezekben a pártmunka sok értékes tapasztalatait gyűjtötték össze. Munkánk gyengeségére vall, hogy ezeket a jó tapasztalatokat nem ismertettük eddig a többi pártszervezettel. Most azzal is segítjük alapszervezeteinket, hogy tanulmányozzuk ezeket a tapasztalatokat és valamennyi pártszervezetünk közkincsévé tesszük. Szeretnénk, ha hasonlóan tenné ezt a megyei pártbizottság is, megismertetné velünk a megye többi járási pártbizottságának jó tapasztalatait, bevált módszereit. Azt is várjukaz MB-től, hogy munkatársai gyakrabban és hosszasabban tartózkodjanak járásunkban, mint eddig, mutassanak példát a mi munkatársainknak a helyes munkastílusra. Járásunk dolgozói örömmel fogadták a párt és a kormány határozatát. Mint mindig, most is a kommunistákra tekintenek, tőlük várják a példamutatást, a lelkesítő szót, hogy a maguk erejével, tudásával hozzájáruljanak a jólét és bőség programmjának megvalósításához. Rajta leszünk, hogy a kommunisták méltó vezetői legyenek annak a harcnak, amely most a mi járásunkban is megkezdődik a mezőgazdaság felvirágoztatásáért. Bikovics Géza, az MDP kapuvári járási bizottságának titkára Szerdán megindul a forgalom a Baross-utcai új trolibbszvonalon A Baross-utcai új trolibuszvonal építését határidő előtt befejezték. A forgalom az új vonalon szerdán reggel fél ötkor megindul. A 74-es jelzésű új járat az Orczy-tértől indul s a Baross-utcán, a Kálvin-téren, a Kecskeméti-utcán, a® Eötvös Loránd-utcán, a Veress Pálné-utcán, az Irányi-utcán ésa Belgrád-rakparton át éri el a Március 15- téri végállomást. Innen a Duna-utcán, a Felszabadulás-téren, az Egyetem-utcán, a Kálvin-téren, a Baross-utcán és a Csobánc-utcán keresztül érkezik vissza az Orczy térre. Tudósítás II. Egy falu kisebb A pákozdi főutcán, remekbe készült székelykapu mögött, kis házacskában él az öreg Dőri István. Juhászbojtár volt valaha, s már akkor ráállt a keze a faragásra. Gajmós botot, furulyát, szentképet faragott, virágfüzérekkel, finoman erezett levelekkel. Csak úgy, a maga mulatságára. Később kitanulta a bognármesterséget, s mivelhogy addigra híre ment tudományának, elkezdett «rendelésre» is faragni. Faragott vagy negyven esztendeig. Szentképei, kulacsai, dohányos dobozai bejárták a messzi környéket, őszinte csodálatot ébresztve a megrendelőkben, s az alkalmi vásárlókban. Csak ő maga elégedetlenkedett. Kereste, kutatta azt a valamit, ami legméltóbb volna arra, hogy ügyes vésőjével diófába, kőrisbe, tölgybe örökítse. S ez a vénségére is ifjú, csudálkozószemű, csendesbeszédű, nagyon melegszívű ember, már deres fővel, újra tanulni kezdett; azt kifaragni, aki itt a Velencei-tó partján is bátran nekivágott az új magyar világ megalkotásának — az embert, a dolgozó embert. Déri legutolsó faragásain már csak díszítőelem, tartozék, keret a virágfüzér, s a dimbes-dombos fejérmegyei táj. Gondolatainak, alkotásainak közepében az ember áll. Egyik faragásán egész testével előredőlő, nekifeszülő bányász tolja a csillét a tárnabejáró felé. Egy másikon, egy széktámlán, szántogató paraszt lépked ki borozdában, egyik lova nagy erővel húzza az ekét, a másik rakoncátlanul toporzékol. Remekmű mind a kettő! Mennyi mély megfigyelés, mily erőteljes emberalakok... Szinte tapintható, hogy Dórit a felszabadulás utáni évek nagy élményei avatták vérbeli művésszé. Kónya Ferenc pártitkárral, s ifjú Kiss István mezőgazdasági előadóval — a börgöndi Kiss fiával — látogattuk meg az öreget. A két párt vezetőségi tag áhítattal vette kézbe a pompás faragásokat, dicsérve a művészt, s tudakolva, győzi-e a munkát, hiszen a népművészetnek még sose volt olyan becsülete, mint manapság. Dőri kesernyés mosollya válaszolt. Hogy őt eddig csak a megyei pártbizottság «fedezte fel», s támogatta rendeléssel is. Illetékes helyen, a népművészeti és háziipari vállalatnál, kurtán-furcsán bántak vele. Azt mondták, faragásain sokalják az embert, s az se tetszik, hogy olyan apróra kidolgozza a virágokat, leveleket. Adtak neki néhány stilizált doboz-tetőmintát, hogy olyasmiket faragjon... De ha ő alkotni akar, s nem kopírozni! Volt valami nagyon elgondolkoztató ebben az egész dologban. Abban is, hogy a pártszervezet vezetői örömmel, s mély tisztelettel keresték fel az idős faragót; abban is, hogy az immár bányászt, 3 dolgozó parasztot ábrázoló művész első útja alkalmával, Pákozdról és nagyobb gondjai amolyan doboztetőkkel körülbástyázott embereket talált a háziipari vállalatnál... Az emberek itt Pákozdon is úgy telis tele vannak építő-, alkotókedvvel, ötlettel, s jó türelmetlenséggel, mint még soha. De némely vállalatnál, s hivatalban ül egynéhány értetlen ember, aki nem akar eltérnia stilizált doboztetőtől, s aki — önnön nyugalma, kényelme kedvéért — a falusi élet új, áradó gazdagságát legszívesebben beleszorítaná néhány ásító sablonba... A fafaragó ügyéhez nagyon hasonlít a pákozdi paradicsom ügye. Megyeszerte híres az itteni paradicsom. Gondosan kezelt, jó fekete homokon termelik, nemzedékek óta, s a fehérvári piacon egykettőre elkapkodják, még többet is fizetnek érte, mert oly ízes, édes, hogy a legkényesebb gyomrú emberek is ehetnek belőle, ennek a paradicsomnak a főzete sohase savanyú. A pákozdiaknak, s általában a fejérmegyeieknek éppen olyan kedvelt terményük, s büszkeségük ez a paradicsom, mint a makóiaknak a hagyma, a hajdúságiaknak a káposzta, a szigetközieknek a zöldség, vagy a móriaknak a bor, így is kellene bánni a pákozdi paradicsommal. Ámde az idén is mit tett a Mezőker? Szerződést kötött a pákozdiakkal, s az érés idején mégse vette át a paradicsomot, arra hivatkozva, hogy másutt már eleget vásárolt, «teljesítette tervét». Különös tervteljesítés, mely mit se törődik a fogyasztó kívánságaival, s a termelő érdekeivel! Szerencsére, a pákozdi parasztok egészségesebben készülnek a maguk tervteljesítésére. Sok, nagyon sok finom paradicsomot akarnak vinni a fehérvári murikásoknak: az idei 26 hold helyett jövőre ötven holdon termelik a kitűnő, édes almaparadicsomot. De ezzel a dolog még nincs elintézve. Mit szándékozik tenni a Mezőkör, hogy a legértékesebb paradicsom-kultúrát támogassa legjobban? Vagy tán a pákozdiak térjenek rá valami rosszabb, savanyúbogyó-formájú paradicsom termelésére? A paradicsomnál is jobban foglalkoztatja a pákozdi kedélyeket a nád. A Velencei-tavon, s a tó körül ezer és ezer holdon barnulanak a nádasok. Télvíz idején, amint beáll a tó, egész Pákozd fel szokott kerekedni, s a jellegzetes, ősi szerszámmal, a tolókaszával vágja a nádat, hajnaltól sötétig. Náddal tetejezik a házakait, a faluban máig is alig látni cseréptetőt. S tetejeznék, javítanák most is a sok javításra szoruló nádtetőt, de se pénzért, se részért nem bírnak nádhoz jutni, pedig a nád szinte a kertjük végében kínálja magát. Ezen persze bosszankodnak. S a legboszszantóbb, hogy évek óta járnak, kilincselnek a nádügyben, de se a nádgazdasági vállalat, se a tanács, se a járás, se a megye nem intézi el ügyüket. Egyiknek nincs rá utasítása, a másik nem illetékes, a harmadik nem ér rá... A tó körüli falvakban, Sukorón, Nadapon, Velencén, Kápolnásnyéken, Gárdonyban, Agárdon, Dinnyésen hasonló a helyzet. Régebben részért lehetett nádat vágni. Most csak pénzért lehet. A vállalat nem adnádat, s nem kap elegendő munkaerőt — tavaly is temérdek levágatan a nád pusztult el a tavon. Egyesek szerint többszáz hold, mások szerint ezernél is több. Mindenesetre, ebből a nádból a környékbeli falvak igényét vígan kielégíthették volna. Denem tették, s így a vállalat is károsodott, a parasztok is rosszul jártak. A vita egyelőre folyik. Az ügy évek óta egy tapodtat se mozdult előbbre. A parasztok százszor elmondták, hogy ők bérért nem, dolgoznak, nekik rendbe kell hoznic be a rossz tetőket; a vállalat százszor elmondta, hogy a minisztériumtól kapott utasítás szerint nem vágathat részért, s pénzért sem adhat vádat a parasztoknak. Százegyedszerre tán megszülethetne az egyesség. Ha a vállalat vezetői nem dönthetnek, miért nem kérnek azonnali intézkedést a minisztériumtól? Képzeljék magukat egy kicsit abba a helyzetbe, hogy rozoga, folyatós nádtető van a fejük fölött, s zuhog az eső és dudál a szél... A pártszervezet vezetősége már foglalkozott a paradicsommal, a náddal, s még néhány hasonló üggyel. Szó szerint értendő, hogy «foglalkozott». Vagyis beszélt róla, de tenni még mit sem tudott: részint, mert nem kapott segítséget a felsőbb pártszervektől, részint, mert a nyomatékos fellépéshez nem volt elégséges tekintélye. (Emellett persze nem is oly könnyű az ittott tapasztalható értetlenség falát áttörni.) A kicsiny pártszervezet mostanában kezd erőre kapni, s mindenütt ott lenni, ahol kell. A párttitkárnak sajnos kevés az ideje. Kisparaszt, akinek nincs fogata, s rengeteg a dolga. Leginkább a pihenés óráit rövidíti meg pártmunkája érdekében. De csinálja szívvel-lélekiket, s a pártszervezet, mely lassan-lassan úrrá lesz szervezeti gyengeségein, a közelmúltban már nagy szolgálatot tudott tenni a dolgozó parasztoknak. A dolog kezdete évekkel ezelőttre nyúlik vissza. 37 pákozdi család a gulyakúti táblában kapott földet, olyan helyen, ami csak legelőnek jó, mert száraz időben minden kisül belőle, esős időben mindent elhord a Császár-patak vize. A 37 család sokat vesződött a komisz földdel, de hogy nem boldogult vele, a megyéhez fordult igazságtételért: minősítsék át legelőnek a rossz szántót (azelőtt is legelő volt), mert termelni nem bíznak benne, s nem győzik az adót, beadást. Vélné az ember, egyszerű dologról van szó. Kijön a megye, megvizsgálja a földet, s kész a döntés. Hja, ha a megye kiment volna! De nem ment ki. A parasztokat elküldte a földbirtokrendező csoporthoz. A csoport — miért ne?—továbbküldte őket a földmérési irodához. Onnan visszamentek a mezőgazdasági osztályhoz, onnan a járáshoz... aztán vissza a megyéhez ... Szóval, Ponciustól Pilátusig sétáltatták őket éveken át, arra kényszerítve 37 családot, hogy olyan földbe ölje az erejét, idejét, amiből nem lehetett megélni. Persze, csak látszólag 37 családról volt szó. E családok más családokkal vannak atyafiságban, azok ismét másokkal, vagyis a gulyakúti tábla ügye pákozdi ügy lett,amelyet a megye éveken át képtelen volt elintézni. Miért? Nem lehetett elintézni? Valami törvény vagy rendszabály tiltotta? Meg kellett várni a kormányprogrammot? Szó sincs róla. Egyetlenegy ember el tudta intézni. Mert akarta. A pártszervezet új vezetősége megbízta ifjú Kiss Istvánt, az egyik vezetőségi tagot, vegye kézbe a földügyet. De úgy vegye kézbe, hogy az elintézésért felel a pártszervezetnek. Kisst nem kellett biztatni, kitanulta a nép szolgálatát, szakaszvezető volt a határőrségnél. Nem küldött ő senkit sehová. Összeült a 37 család megbízottaival, megírt egy kérvényt, rávezette a pártszervezet javaslatát, s másnap hajnalban két dolgozó paraszttal együtt indíts Pestre, egyenest a minisztériumba. S a minisztérium most azonnal intézkedett, Kissék jóformán haza se értek, a megyénél, már ott volt az utasítás. Kiss, aki mezőgazdasági előadó, egykettőre kimérte a tartalékteldből a 37 család földjét, a gulyakúti táblát pedig kiadta bérbe az Adatforgalminak. Az egész falu fellélegzett. Hát el lehetett intézni a gulyakúti tábla 8 é jét... hát mégis, mégis dűlőre vitte a pártszervezet a parasztok igazát... Szép szó hamar akadna, leírni a pákozdiak örömét. De szebb a 37 család ünnepélyes kijelentése, hogy rájuk ezentúl soha nem lesz panasz, se a termelés, se a beadás dolgában. Az új földet bámulatos gyorsan megmunkálták, s már bokros a vetésük. S ez a vetés nagyon sok lélekben kihajt. Tán túlzás ideírni, hogy a kis pákozdi pártszervezet megtaníthatna rá egy-két megyei hivatalnokot, hogyan kell a dolgozó parasztok jogos kérését elintézni? Nem túlzás. A megye, a minisztérium utasítása és sürgetése ellenére, máig sem küldött értesítést a gulyakúti tábla"ügyében ... A harminchét család érdekéért vívott csatának máris figyelemreméltó hatása van. Eddig a pártszervezet népnevelői fel-felkeresték a parasztokat, de csak úgynevezett kampányok idején, a mezei munkákat, a beadást sürgetve... Ez volt a parasztokkal való kapcsolat fő formája. (Rossz forma, persze, s erre a pártszervezet is rájött, mert most akkor is fel-felkeresik a dolgozó parasztot, ha annak van szüksége valamire.) De ami nagyon jó jel, most már a parasztok kezdik felkeresni a pártszervezetet. A legutóbbi szabad pártnapon több mint száz pártonkívüli dolgozó paraszt volt ott, s nemcsak ott voltak, hozzá is szóltak jónéhányan. Ezenkívül felkeresik a vezetőségi tagokat is: Kónya párttitkárt, az egyenes jellemű, szolgálatkész Kisst, az erélyes, jóeszű Paksi Imrét. A vezetőség még sokszor kapkod, s megesik, hogy a panaszok, javaslatok egy része elkallódik a kezén. De szinte megható, ahogyan igyekszik lépést tartani a követelményekkel, s ahogyan keresztülrágja magát egy-egy elintéznivalón. Gál Gyulának van egy régóta húzódó, tengerikígyóhosszúságú adóügye, amelyben a tanács szerint is neki van igaza, de amely még nincs lezárva, s Gál emiatt nem kapott vágási engedélyt. Gál a párttitkárhoz fordult, Kónya még nemigen jött bele a hivataljárásba, s dolga is lett volna, de elvállalta az ügy elintézését , s a magam szemével láttam, hogy majd félnapot töltött a tanácsházán Gál ügyében. Gál másnap levághatta disznaját. Kiss István, a másik pártvezetőségi tag féléjszakákat töltött azzal, hogy kibogarássza idős Ősik István földügyét. Ősiknek a földkönyv szerint Börgöndön volt a földje, a valóságban Csalán használt 3 holdat, de csak tavalyig, amikor betagosították. Ennek ellenére a soha nem használt börgöndi föld után követelték tőle az adót... Hát egy ilyen parcellát nem könnyű megtalálni, a pákozdi határban több mint négyezer parcella van, s a földkönyv is pontatlan, a birtokívek is azok... Kiss addig nem nyugodott, míg pontot nem tett az ügyre.Sertésvágási engedély ... három hold vitás, föld . . Hát olyan nagy dolgok ezek? Igen. Nagy dolgok. Visszhangjuk végigrebben az egész falun. S az a jó, hogy a pákozdi pártszervezet már érti ezt. Ezért közelednek hozzá a dolgozó parasztok. Ezért vállalnak részt pártonkívüliek is a pártszervezet munkájából. S általában abból, hogy becsületre, nyíltságra, kötelességtudásra neveljék társaikat. A vezetőségi tagok nemrég Kupi Jánossal beszélgettek. Nem csekélységről: arról, vajon Kupi mint vélekedik a pártba való belépésről? Kupi 16 holdas régi gazda, nagyon talpraesett, éleseszű, tapasztalt paraszt, kisujjában van a termelés, állattartás tudománya. A föltett kérdés után soká gondolkodott Végül azt mondta, hogy ő már be is lépett volna. De tavaly, tavalyelőtt valahogyan elmaradt a dolog... De most már jó lesz beszélni róla. Tavaly, tavalyelőtt elmaradt... így mondta, s nem mondta ki, hogy azért maradt el a dolog, mert tavaly, s tavalyelőtt nem mindenben értett egyet azzal, ami a falujában történt. Ebből a figyelmes fogalmazásból kiérzett, hogy Kúp, szereti és becsüli a pártot. Még jobban kiérzett abból, amit később mondott. Hogy ő nagyon megörült a Központi Vezetőség határozatainak, az egyenes szónak, s általában annak, hogy a párt oly mélységesen bízik a nép érettségében,kerejében. Szerinte ezt csak hasonló nyíltsággal és bizalommal lehet viszonozni. Erről ugyan még nem beszélt, de ezután majd sűrűbben beszél ... Nem beszélt. De cselekedett, még hozzá egy igen kényes ügyben. Ugyanaz a Kup.jg aki tavaly lehetőleg félrehúzódott a begyűjtési ügyektől, az idén, az új Programman fáradságot nem ismerve járta a gazdacsaládokat: lám, igaza lett a parasztnak, de most aztán legyen igaza az államnak is... Ment is a begyűjtés, szépen, az adó is kezdett menni, de egy család sehogysem akarta se beadni, se fizetni. (Nevüket nem írom ide, mert azóta már jó fizetők lettek.)_ Kupi tudta, hogy volna miből, mert a család i°lgazdálkodik, s erősen áll. Beszélgetett, győzködött velük, ereszsere'* Példát emleget fel a szomszédom gazdák közül... Hanem az a család megmakacsolta magát. ,KUE! más körülmények között bosszúsan jegyetet volna, s abbahagyta volna a vesződést. De az idén, az új helyzetben, nem hagyta abba. Szinte fellázította a környéket a konok nemfizető ellen. Aztán megint egymaga tárgyalt a családfővel. Hogy ez a makacsság hír nem virtus, ez gyalázatos dolog, s ha ez így folytatódik, ő többé szóba se ad a család tagjaival. Hogy, hogy nem — a családfő bement a tanácsházára, s elkezdett fizetni... Kupica, e kitűnő gazdára tan ez a minden körülmények közt megtartott egyenesség a legjellemzőbb. Vitázik a boltossal, ha olyan villát ad el neki, amelyik mindenfelé hajlik — mint mondja — a stár a német ének. Vitázik gazdatársával, ha valamit nem jól csinál. Bosszantja őt, hogy télvíz idején ne lehet éles sarkotkapni a lovakra, mert az állami kereskedelm elszunyókálja a dolgot. De éppígy bosszantja, ha valamelyik gazda nem tesz eleget állami kötelességének. Nagyon egészséges vonás ez az egyenesség, s ez a szüntelen vitázás, a rosszal, helytelennel, hanyagsággal, lélektelenséggel. A pákozdi pártszervezet vezetői már megértették, hogy a becsületes parasztok nem kötekedésből vitáznak, hanem azért, mert jobban, s mind csak jobban akarnak dolgozniés élni. Mert komolyan veszik a párt és a kormány szavát. Igazuk van? Nagyon. Nekik van igazuk, s nem annak a ,néhány hivatalnoknak, aki a megye, s a járás számtalan becsületes hivatalnoka közé bújva, a jogos panaszok, kérések hallatára még mindig vattát dugdos a fülébe. Dobozy Imre SZABAD NÉP Új mezőgazdasági gépek mintapéldányai készülnek a Szállítóberendezések Gyárában A Szállítóberendezések Gyárának dolgozói a jövő évben többek között sokmillió forint értékű mezőgazdaságigépet gyártanak. Ezeknek mintapéldánya már készül. Egyik legjelentősebb új gyártmányuk a traktorpótkocsi. A két és féltonnás pótkocsikat szálastakarmány vagy trágya szállítására egyaránt lehet majd használni. Szükség esetén lóvontatására is át lehet alakítani a kocsikat. A mintapéldányhoz szükséges alkatrészek fele már elkészült és január elején teljesen készen lesz az első kocsi. A gyár másik nagy feladata a G—35-ös kerekes traktorok átalakítása féllánctalpas traktorokká. Az így átalakított géneket nehezebb talajon is jól használhatják. Az átalakított traktor mintapéldánya szintén készül s január elején kerül egyik kísérleti intézetünkbe, ahol felülvizsgálják és az itt szerzett tapasztalatok alapján kezdik meg a jövő év első negyedében a sorozatgyártást. A traktorpótkocsiból és az átalakított traktorból 1954-ben sokszáz darab készül. (MTI) Pártaktívaértekezlet a budapesti dolgozók kulturális neveléséről A Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottsága ma, december 28-án, délután két órakor a Pártoktatók Házában (Dohány u. 76.) pártaktívaértekezletet tart, amely megtárgyalja a budapesti dolgozók kulturális nevelésének és szórakoztatásának néhány kérdését, a népszórakoztató intézményeik munkáját és feladatait. Bevezető előadást tart: Non György elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, népművelési miniszterhelyettes. Megemlékezés a Komiunistista Ijúmunkás Mozgalom mijalekulásának évfordulóján A Kommunista Ifjúmunkás Mozgalmi megalakulásának 35. évfordulója alkalmából december 30-án, délután fél 6 órakor, a DISZ budapesti bizottsága ünnepi gyűlést rendez a Közgazdasági Egyetem tanácstermében. Ünnepi beszédet mond Hollós Ervin elvtárs, a DISZ központi vezetőségének titkára. Képzőművészek és a közönség baráti találkozója a Műcsarnokban Az országos képzőművészeti hét keretében vasárnap este a Műcsarnokban baráti találkozót rendeztek a képzőművészek és a dolgozók között. Részt vettek a találkozón az ország minden részéből dolgozóink legjobbjai, üzemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, közöttük számos Kossuth-díjas és sztahanovista. Ott voltak művészeti életünk legjobbjai, a kiállított képek, szobrok alkotói, a többi művészeti ág képviselői: írók, zeneszerzők, színművészek. Megjelent az ünnepségen Darvas József népművelési miniszter és Darabos Iván, az elnöki tanács titkára. A találkozó részvevőit Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze üdvözölte. Pátzay Pál beszéde után neves színművészeink és zeneművészeink műsora következett, majd a találkozó a részvevők baráti beszélgetésével ért végett. (MTI) 366 vason füifátadóit tervezi felül a szegedi erdőigazgatóság A szegedi erdőigazgatóság dolgozói gyors, jól szervezett szállítással lényegesen megjavították Csongrád megye dolgozóinak tűzifaellátását. A fát gépkocsikka közvetlenül a Tüzép-telepekre vitték. Háromszázhatvanhat vagonnal több tűzifát szállítottak, mint amennyi tervükben szerepelt. Gondoskodtak a kivágott erdők újratelepítéséről is. Egymillió facsemete felhasználásával már 200 holdat újból beültettek. Az idén mintegy háromezer holdat erdősítettek főleg a Tisza, és a Maros árterében valamint a terméketlen futóhomokon. (MTI) Az üzletek újév előtti és újévi nyitvatartása A bel- és külkereskedelmi miniszter az üzletek nyitvatartását december 30-tól január 3-ig a következőképpen szabályozta: BUDAPESTEN, DECEMBER 30-ÁN, SZERDÁN a húsüzletek regcel 8 órától délután 6 órák m áruszanak. DECEMBER 31-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN miden fűszer- és tejüzlet a késő estig nyitvatartók kivételével, este 7 óráig lesz nyitva. Az este 7 óra után záró boltok zárórája változatlan marad. A hús üzletek reggel 7 órától este 7 óráig árusítanak. JANUÁR 1 -ÉN, PÉNTEKEN az üzletek zárva lesznek. JANUÁRBAN, SZOMBATON a tejet árusít Üztenek reggel 7 órától délelőtt 10 óráig, a többi — az egyéb, vasárnapokon is nyiva- t tartó — üzletek pedig rendes vasárnapi nyitvatartás szerint árusítanak. JANUÁR 3-ÁN a hétköznapi nyitvastartás lesz érvényben. Az édességboltok január 1-én és 2-án vasárnapi n'dtvaitartás szerin* árusítanak. A vendég telteipari üzletek december 31-én meghosszabbított nyitvatartás szeriat reg^e^g üzemelnek. Január 1-éi szombati, január 2-án vasárnapi nyi'v-tarás lesz érvén''ben. A csarnoké*' és piacok nyitvatartása a termeknek rre^felelően alakul. Az egyéb üz'etek nyitvatartása változat!marad. VIDÉKEN az üz'etek nyitva^ar^sát a menve* tanác*, végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya a ferT e!~ f!g''e~emberé"e!éve! állapítja rreg. Plinden üzlet három rmppa! előbb kö'éles ki f illeszteni megváltozott nyitvatartási idejét. (MTI) HÉTFŐ, 1953 DECEMBER 23 Schoppel János főmérnök, a dorogi tröszt termelési osztályának vezetője Jól felkészülünk 1954-re Az idén ritkán teljesítette havi tervét a tröszt. Az év utolsó negyedében azonban megnőtt a versenykedv, különösen amit arégi vetélytársaink, A tatabányai bányászok hódították el az első helyet a szénbányászati trösztök versenyében. December havi tervünk eddigi előirányzatát 108,5 százalékra teljesítettük. Decemberben 15 nap óta állandóan 100 százalékon felüli eredményt érünk el. Csupán a tokodi Erzsébet-akna és az Altáró nem teljesíti tervét. Ennek a két bányának a hátralévő időben még fokozottabb segítséget nyújtunk. Azt akarjuk, hogy még a hónapban utolérjük és elhagyjuk a tatabányai bányászokat, akik mindössze 0,9 százalékkal vezetnek előttünk. Nagy gondot fordítunk a jövő évi feladatok előkészítésére, hogy biztosítsuk a zavartalan, zökkenésmentes átmenetet , az egyenletes termelést. Az idén a legtöbb zavart a munkahelyhiány okozta. Ezért most a csolnoki II-es aknán egy új szénmezőt tárunk fel; a VIH-as aknán ugyancsak, mégpedig az I-es méhyereszkében, ahonnan egy műszakban körülbelül 200 csille szenet termelünk majd. Ez amunkahely már most szenet ad, segít az évi terv teljesítésében. Ugyanebben az aknában a 8-as ereszkében tárunk fel egy új mezőt, ahonnan márciusban szállítjuk fel az első csille szenet. Az annavölgyi bányászok lelkesen dolgoznak, hogy előkészítsék az új frontokat, feltárásokat. Itt az üzem vezetősége a csoportos kamrafejtések mellett új, nagyteljesítményű frontokat is készít, hogy ezzel növelje a bánya teljesítőképességét. A XV-ös aknán a bányagépgyár dolgozói december 31-ig befejezik a szivattyúkamrák szerelését, s ezzel lehetővé válik a termelés megindulása. Rendszeresen teljesítjük majd az elővárási tervet, s januárban már három új munkahely dolgozhat ebben a bányában. A Borókány Szénbánya Vállalat XII-es aknájában egy új vágat elkészítésével a levegőellátást javítottuk meg. Itt a nyugati mezőben készítünk elő egy új fejtést, ahol jelenleg az új iszapvezetéket szerelik. Január 15 körül itt is megkezdjük a szénfejtést, de az elővájások máris adnak szenet. A legsúlyosabban elmaradó bánya, Erzsébet-akna, munkaviszonyait megjavítjuk. Itt az 5-ös lejtősaknát, amelyet korábban lezártunk, most újra kinyithatjuk, s így a 4-es és 2-es lejtősakna dolgozói friss levegőt kapnak, mert az újra kinyitott aknán keresztül lehetővé válik a teles légkeringés. Ezt a munkát körülbelül február végére fejezzük be. A déli mezők színtelenének fejtárása most folyik. Itt a munkát PML—5-ös szovjet rakodógéppel könnyítettük meg. De nemcsak pépeket kapnak a bányászok. Jövőre fürdőt építünk az osztályozó dolgozóinak, a tokodaltárói bányászoknak és a pilisieknek. Ezenkívül tovább gondot fordítunk a legényszállások ellátására. A dorogi bányászok most lelkes versenyben küzdenek az évi terv teljesítéséért. Adósságunkból már eddig is sokat törlesztettünk s minden lehetőségünk megvan arra, hogy teljesítsük, sőt túlszárnyaljuk évi, tervünket. Jövőre már sokkal nyugodtabban, egyenletesebben dolgozhatunk, s bízunk abban, hogy elhódítjuk a tatabányaiaktól az első helyet. tt A magyar-egyiptomi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére megvannak a lehetőségek. Az egyiptomi gazdasági küldöttség sajtófogadása Az egyiptomi gazdasági küldöttség tiszteletére vasárnap délután a margitszigeti Nagyszállóban sajtófogadást rendeztek, amelyen Hasszán F. Ragab tábornok, államtitkár, a delegáció vezetője beszámolt a küldöttség útjának céljáról, magyarországi tapasztalatairól. — Utazásunk egyik célja az volt — mondotta Hasszán F. Ragab — hogy kapcsolatot teremtsünk a magyar gazdasági élettel és magyar vezető személyiségekkel. Utunk második célja az volt, hogy az illetékes magyar tényezőkkel együtt megvizsgáljuk azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyek az Egyiptom és Magyarország közötti kapcsolatok kiszélesítésére alkalmasak. Magyarországon az volt a benyomásunk, hogy a két ország között, kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni lehet. Tárgyalásaink meggyőztek bennünket arról, hogy Magyarország el tudja lárni Egyiptomot különböző árucikkekkel, mindkét fél javára, megelégedésére. Küldöttségünk meg van győződve arról, hogy ha Magyarországgal és más népi demokratikus országokkal hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményeket kötünk, ezek Egyiptom részére lehetőséget nyújtanak arra,, hogy a megújuló gazdasági kríziseket áthidalja. — Örülnénk — folytatta — ha a jövőben magyar technikai szakértőkből álló bizottság látogatna el Egyiptomba és tanulmányozná az egyiptomi kormány gazdasági terveit. Egyiptom hálás azért, hogy a magyar tudomány hozzájárult Egyiptomban a tudomány fejlődéséhez, eredményeinek eléréséhez. Példát is említhetek: Vadász Elemér geológus professzor segítségét, egy vasérctelep felfedezésénél és erről készített tanulmányát. Sok magyar orientalista tudós segítette fejleszteni az egyiptomi tudományt. Az Egyiptom és Magyarország közötti kapcsolatokkal foglalkozva, a továbbiakban a következőket mondotta: — Januárban magyar kereskedelmi kiállítást rendeznek Kairóban, amelyet Nagib elnök nyit meg Ez lesz az első magyar kiállítás, amelyet a második világháború befejezése óta Kairóban rendeznek. A két ország közötti kapcsolatok kiszélesítését szolgálta az is, hogy 1954-re meghívták Kairóba a világhírű magyar labdarúgóválogatottat. — Szeretném megragadni az alkalmat arra — mondotta ezután — hogy kifejezzem megelégedésünket azért a barátságos fogadtatásért és vendégszeretetért, amellyel Magyarországon találkoztunk. A legjobb emlékekkel hagyjuk el Magyarországot és remélem, hogy a jó kapcsolatok, amelyeket itt létesítettünk, atovábbiakban még inkább elmélyülnek. Hasszán F. Ragab ezután a sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolt. Elmondotta, hogy Budapestet megelőzően Prágában és Varsóban folytattak kereskedelmi tárgyalásokat, amelyek az itteniekhez hasonlóan eredményesek voltak. Hazánkból Bécsen keresztül Berlinbe, majd Moszkvába, Bukarestbe és Szófiába utaznak, s ily módon fejlesztik kereskedelmi kapcsolataikat ezekkel az országokkal. A magyar-egyiptomi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére ugyancsak megvannak a lehetőségek — folytatta. — Remélem, hogy ehhez az alexandriai szabadkikötő megnyitása is hozzájárul majd. A továbbiakban arról beszélt, hogy az Egyiptomba szállított magyar termékek legnagyobb vásárlója maga az egyiptomi kormány. A magyar exportcikkekkel nagyon elégedettek Egyiptomban. — Bizonyosak vagyunk abban — mondotta — hogy a januárban megnyíló kairói magyar kereskedelmi kiállítás után az egyiptomi vásárlóközönség még szélesebb körben ismerkedik meg a magyar ipar termékeivel. Végül a küldöttség tagjainak magyarországi benyomásairól beszélt. — Azt tapasztaltuk — mondotta — hogy a magyar iparágak a háború befejezése óta igen komoly mértékben fejlődtek. A gyárak és üzemek, amelyeket meglátogattunk, felveszik a versenyt a legjobbakkal a világon. Számos hasonló üzemet látogattunk meg más országokban is, mint például az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban és az a benyomásunk, hogy a magyar üzemek kiválóak, ezekkel egy színvonalon állanak. Javasoljuk majd az egyiptomi kormánynak, hogy további megrendelésekkel keresse fel Magyarországot. Élmény volt látnunk azt a hatalmas lelkesedést, amellyel a magyar munkások dolgoznak az üzemekben. Ittartózkodásunk során meg látogattuk a Műszaki Egyetemet,voltunk az Operaházban, a Népstadionban. Az a benyomásunk, hogy Magyarország joggal lehet büszke a kultúra és a sport területén elért eredményeire is. (MTI)