Szabad Nép, 1953. december (11. évfolyam, 335-365. szám)

1953-12-28 / 362. szám

2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * A kapuvári járási pártbizottság a falusi pártmunka megjavításáért A mezőgazdasági termelés fejleszté­sét célzó párt- és kormányhatározat az elkö­vetkező évek nagy harci programmja járá­sunk minden kommunistájának és pártonkí­­vüli dolgozójának. Ma még nem tudjuk e ha­tározat beláthatatlan jelentőségét minden ol­dalról felmérni, de máris világos, hogy végre­hajtása és a végrehajtásának megszervezése nagy követelményeket állít járásunk minden pártszervezete és mindenekelőtt a járási párt­­bizottság elé. A KV októberi határozata óta mi is egyre gyakrabban vitatjuk azt a kér­dést: hogyan lehetne járásunkban a mező­­gazdasági termelést a jelenleginél jóval ma­gasabbra emelni. Az igazság az, hogy eddig a vitánál tovább nem jutottunk. A KV és a minisztertanács napokban megjelent határo­zata most világosan megjelölte azt az utat, amelyen haladnunk kell; késedelem nélkül neki kell tehát látnunk a munkának. A mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztésé­nek nálunk is nagy lehetősége van. Igaz, a fontosabb növényfajtáknál az elmúlt gazda­sági évben az országos átlagnál jobb ter­méseredményeket értünk el, de lehetősé­geinkhez képest messze elmaradtunk. íme, egy-két példa. A járásunk döntő többségét kitevő egyéni parasztgazdaságok átlagosan 11.5 mázsa búzát takarítottak be — de szá­mos­­ dolgozó paraszt ennél jóval többet, például Vica községben Németh László 17.5 mázsa búzát termelt egy holdon. Árpából 9.27 mázsa volt az egyéni parasztgazdasá­gok átlagtermése, Németh László 25 mázsát aratott. A járásban átlagosan 112 mázsa cukorrépát termeltek egy holdon — de a répceszemerei Haladás tsz 184 mázsás ter­mést ért el. Sok tehát a még kiaknázatlan tartalék, jóval többet ki lehet hozni a föl­d­­bő. És így van ez az állattenyésztésnél is. Világosan látjuk, hogy ez nemcsak agro- és zootechnikai kérdés, nemcsak a mezőgazda­sági szakemberektől függ. Az egész dolgozó népet kell harcba vinni, hogy ezt a hatalmas programmot, amely mezőgazdasági termelé­sünk felemelését, tehát több élelmiszer és ipari nyersanyag előteremtését szolgálja,­­ megvalósítsuk. A dolgozók tömegeit a párt­­szervezetek vezetik, lelkesítik e nagyjelentő­ségű határozat végrehajtására. Az állami szervek is csak a pártszervezetek helyes irá­nyító, ellenőrző munkájávál­ dolgozhatnak jól. A pártszervezetek tevékenységétől tehát nem kevesebb, mint a határozat végrehajtá­sának sorsa függ. Ezért kell nekünk is megjavítani a JB és az alapszervezetek mun­káját. A falusi pártszervezeteknek most a mezőgazdaság felemelkedéséért vívott küz­delem élharcosaivá kell válniuk. Csak úgy válhatnak azzá, ha megjavítják politikai nevelőmunkájukat. Ma, még sok itt a fogya­tékosság: a népnevelőmunka alkalomszerű, csak az egyes «nagy feladatoknál» bontako­zik ki erőteljesebben. A népnevelők politi­kai és szakmai képzettsége még alacsony, s ezért agitációjuk sokszor általános, nem elég meggyőző. Gyakran előfordul az is, hogy nem tudnak választ adni a dolgozó parasztok kérdéseire, s ezért több község­ben — például Himodon, Hevesen —­ a nép­nevelők alig-alig látogatnak el a dolgozó parasztokhoz; attól tartanak, hogy olyant kérdeznek tőlük, amire nem tudnak vála­szolni. És — komoly hiba — eddig a járási pártbizottság sem gondoskodott arról, hogy a népnevelőmunka során felmerült kérdé­sekre a pártszervezetek válaszolni tudjanak. Az utóbbi időben már nekifogtunk, hogy vál­toztassunk ezen. Nemrégiben több mező­­gazdasági­­ szakembert megbíztunk azzal, hogy tartson előadást az időszerű me­zőgazdasági kérdésekről a­ népnevelőknek. Igen eredményesnek bizonyult ez. A nép­nevelők feleletet kaptak sok olyan kérdésre, amellyel a felvilágosító munka közben talál­koztak. Beled községben például a­ nép­­nevelőértekezleten Koncz Rudolf agronómus­­tól a helyes trágyakezelésről, a siló és egyéb téli takarmány jó felhasználásáról, a tej­hozam emelésének módszereiről érdeklődtek a népnevelők. Koncz elvtárs részletesen el­magyarázta, ezeket, s most már nemcsak azt mondják el a népnevelők, hogy «emelni kell a tejhozamot», hanem azt is, hogyan lehet emelni. Más hasonló tapasztalatok láttán elhatá­roztuk, hogy rendszeresítjük ez a­ módszert. Gondoskodunk arról, hogy ezután a nép­nevelőértekezleteken minél gyakrabban tart­sanak előadást és konzultációt a szakembe­rek. Népnevelőink így jobban válaszolni tudnak majd a dolgozó parasztok kérdé­seire, s ez növelni fogja az agitáció haté­konyságát, a népnevelők tekintélyét A JB is gondosabban tanulmányozza ezeket a kér­déseket és segíteni fogja az alapszerveze­teket, hogy helyesen válaszolhassanak rájuk. A legfontosabb most, hogy a falu összes kommunista és pártonkívüli dolgozói meg­ismerjék és megvitassák a párt és a kormány határozatát. Arra gondoltunk, hogy először a párttagság és néhány pártonkívüli beszélje meg; e célból 5—6-tagú csoportokat alakíta­nak a pártszervezetekben s itt egy-egy kép­zettebb elvtárs a határozatot, pontról pontra, felolvassa, majd megvitatják. Ez néhány estébe beletelik, utána pedig a vitában résztvett párttagok és pártonkívüliek a­ falu összes dolgozóival ismertetik és vitatják meg hasonló módszerrel a hatá­rozatot. A téli időszak most különösen al­kalmas erre, a dolgozó parasztok szívesen összejönnek egy-egy tartalmas beszélgetés­re. De később is sokkal szélesebb körben szervezzük meg a csoportos beszélgetéseket, a kis gyűléseket, s arra törekszünk, hogy a járási bizottság minden tagja és munkatár­sa rendszeresen vezessen ilyeneket, így jobban megismerik a dolgozó parasztok pro­blémáit, s egyben közvetlenül segítenek is az alapszervezeteknek. A politikai nevelőmunkában, de egyéb feladatok megoldásában is nagy szük­ségünk van az élenjáró dolgozó parasz­tok segítségére. Hosszú ideig nem vettük igénybe ezt. Az utóbbi időben néhány köz­ségben (Os­­i, Fertőendréd, Iván, Pusztacsa­­lád) létrehoztunk pártonkívüli aktívát, öröm­mel elmondhatjuk, hogy ezekben a közsé­gekben máris növekszik a pártszervezet te­kintélye, befolyása és a nemrég még utolsó községek a legjobbak közé sorakoztak fel. Most rátérünk, hogy minden községben megteremtsük a pártonkívüli aktívát; tagjai­kat elsősorban népnevelő munkával bízzuk meg. Százával vannak községeinkben olyan kiváló pártonkívüli dolgozó parasztok, mint Fertőendréden Jagadics István, aki szemé­lyes példamutatásával, lelkes, fáradhatatlan felvilágosító munkával segítette a helyi pártszervezet harcát az őszi munkák határ­időre való befejezéséért. Az ilyen dolgozó­kat kell nekünk a pártszervezetek köré tö­möríteni. A mezőgazdasági határozat kimondja, hogy gyökeresen meg kell javítani az alap­­szervezetek irányítását, ellenőrzését, a JB-k­­nek jobban meg kell ismerniük az alap­szervezetek életét. Nálunk is éppen itt van­nak a legkomolyabb hiányosságok. Pedig a választmány legutóbbi ülésein kemény bírá­latot kapott ezért a pártbizottság. Az alap­­szervezetek átgondolt irányítása helyett gyakran csak futkostunk, kapkodtunk, nem ta­nulmányoztuk eléggé a pártszervezetek éle­tét, a járás sajátosságait. Munkánkban nem vettük kellően figyelembe, hogy a járás la­kosainak túlnyomó többsége egyénileg dol­gozó paraszt, s ezé­rt a falusi pártszerve­zetekre igen nagy gondot kell fordítanunk. Rit­kán fordult elő, hogy a községi pártszerve­zeteknél eltöltöttünk volna egy napot, arra hivatkoztunk, hogy a titkári értekezleten amúgy is megkapják a feladatot. Helytelen irányító módszerünkre jellemző a következő itt. Mészáros elvtársam, a JB agitprop titká­rt; nemrégiben azzal bíztuk meg: készítse elő Kisfaludon a tsz pártszervezetének tag­gyűlését, ugyanitt a községi pártszervezet népnevelő értekezletét, és ellenőrizze Mihályi községben a népnevelő értekezletet. S mindezt nem egész egy nap alatt! Nyilvánvaló, hogy ez a munka nem lehetett eredményes. Komoly gyengesége irányító munkánknak, hogy nem vettük figyelembe a különböző tí­pusú pártszervezetek sajátosságait. Pedig vi­lágos, hogy egy községi pártszervezetnek sok tekintetben más jellegű munkát kell végeznie, mint például egy állami gazdaság vagy gép­állomás pártszervezetének. Ez a mindenre és mindenkire érvényes «irányítás» azután szinte gúzsba kötötte pártszervezeteinket. Sürgősen javítani akarunk ezen a hely­zeten. Megvalósítjuk, hogy a pártbizottság munkatársai két-három napot töltsenek el egy-egy pártszervezetnél. Mielőtt elindulná­nak, jól megbeszéljük velük az illető párt­­szervezet mai helyzetét, további tennivalóit, így munkatársunk tüzetesebben megvizsgál­hatja a pártszervezet munkáját, s jobban se­gítheti a helyi vezetőket, átadva nekik tapasz­talatait, tanácsait. Különösen nagy gondot kell fordítanunk a községi pártszervezetek munkájának megjavítására. Ezekbe a párt­­szervezetekbe szinte új életet kell öntenünk. Járásunkban vannak jó pártszervezetek. Megemlíthetem a fertődi gépállomás, Fertő­­szentmiklós és a mihályi Táncsics tsz párt­­szervezetét. Ezekben a pártmunka sok érté­kes tapasztalatait gyűjtötték össze. Munkánk gyengeségére vall, hogy ezeket a jó tapasz­talatokat nem ismertettük eddig a többi pártszervezettel. Most azzal is segítjük alap­szervezeteinket, hogy tanulmányozzuk ezeket a tapasztalatokat és valamennyi pártszerve­zetünk közkincsévé tesszük. Szeretnénk, ha hasonlóan tenné ezt a megyei pártbizottság is, megismertetné velünk a megye többi já­rási pártbizottságának jó tapasztalatait, be­vált módszereit. Azt is várjuk­­az MB-től, hogy munkatársai gyakrabban és hosszasab­ban tartózkodjanak járásunkban, mint eddig, mutassanak példát a mi munkatársainknak a helyes munkastílusra. Járásunk dolgozói örömmel fogadták a párt és a kormány határozatát. Mint mindig, most is a kommunistákra tekintenek, tőlük várják a példamutatást, a lelkesítő szót, hogy a maguk erejével, tudásával hozzájá­ruljanak a jólét és bőség programmjának megvalósításához. Rajta leszünk, hogy a kommunisták méltó vezetői legyenek annak a harcnak, amely most a mi járásunkban is megkezdődik a mezőgazdaság felvirágozta­tásáért. Bikovics Géza, az MDP kapuvári járási bizottságának titkára Szerdán megindul a forgalom a Baross-utcai új trolibb­szvonalon A Baross-utcai új trolibuszvonal építését határidő előtt befejezték. A forgalom az új vonalon szerdán reggel fél ötkor megindul. A 74-es jelzésű új járat az Orczy-tértől indul s a Baross-utcán, a Kálvin-téren, a Kecskeméti-utcán, a® Eötvös Loránd-utcán, a Veress Pálné-utcán, az Irányi-utcán és­­a Belgrád-rakparton át éri el a Március 15- téri végállomást. Innen a Duna-utcán, a Fel­szabadulás-téren, az Egyetem-utcán, a Kál­vin-téren, a Baross-utcán és a Csobánc-ut­­cán keresztül érkezik vissza az Orczy­ térre. Tudósítás II. Egy falu kisebb A pákozdi főutcán, remekbe készült szé­kelykapu mögött, kis házacskában él az öreg Dőri István. Juhászbojtár volt valaha, s már akkor ráállt a keze a faragásra. Gajmós bo­tot, furulyát, szentképet faragott, virágfüzé­rekkel, finoman erezett levelekkel. Csak úgy, a maga mulatságára. Később kitanulta a bognármesterséget, s mivelhogy addigra híre ment tudományának, elkezdett «rende­lésre» is faragni. Faragott vagy negyven esztendeig. Szen­tképei, kulacsai, dohányos dobozai bejárták a messzi környéket, őszinte csodálatot ébresztve a megrendelőkben, s az alkalmi vásárlókban. Csak ő maga elé­gedetlenkedett. Kereste, kutatta azt a vala­mit, ami legméltóbb volna arra, hogy ügyes vésőjével diófába, kőrisbe, tölgybe örökítse. S ez a vénségére is ifjú, csudálkozószemű, csendesbeszédű, nagyon melegszívű ember, már deres fővel, újra tanulni kezdett; azt kifaragni, aki itt a Velencei-tó partján is bátran nekivágott az új magyar világ meg­alkotásának — az embert, a dolgozó em­bert. Déri legutolsó faragásain már csak díszítőelem, tartozék, keret a virágfüzér, s a dimbes-dombos fejérmegyei táj.­ Gondola­tainak, alkotásainak közepében az ember áll. Egyik faragásán egész testével előredőlő, ne­­kifeszülő bányász tolja a csillét a tárna­bejá­ró felé. Egy másikon, egy széktámlán, szán­­t­o­gató paraszt lépked ki borozdában, egyik lova nagy erővel húzza az ekét, a másik ra­koncátlanul toporzékol. Remekmű mind a kettő! Mennyi mély megfigyelés, mily erő­teljes emberalakok... Szinte tapintható, hogy Dórit a felszabadulás utáni évek nagy élményei avatták vérbeli művésszé. Kónya Ferenc pártitkárr­al, s ifjú Kiss Ist­­ván mező­gazdasági előadóval — a börgöndi Kiss fiával — látogattuk meg az öreget. A két párt vezetőségi tag áhítattal vette kézbe a pompás faragásokat, dicsérve a­ művészt, s tudakolva, győzi-e a munkát, hiszen a nép­művészetnek még sose volt olyan becsülete, mi­n­t manapság. Dőri kesernyés mosolly­a­­ válaszolt. Hogy őt eddig csa­k a megyei párt­bizottság «fedezte fel», s támogatta rende­léssel i­s. Illetékes helyen, a népművészeti és háziipari vállalatnál, kurtán-furcsán bán­tak vele. Azt mondták, faragásain soka­lják az embert, s az se tetszik, hogy olyan apróra ki­dolgozza­ a virágokat, leveleket. Adta­k neki néhány stilizált doboz-tetőm­in­tát, hogy olyas­miket faragjon... De ha ő alkotni akar, s nem kopírozn­i! Volt valami nagyon elgondolkoztató ebben az egész dologban. Abban is, hogy a párt­­szervezet vezetői örömmel, s mély tisztelet­tel keresték fel az idős faragót; abban is, hogy az immár bányászt, 3 dolgozó parasz­tot ábrázoló művész első útja alkalmával, Pákozdról és nagyobb gondjai amolyan doboztetőkkel körülbástyázott embe­reket talált a háziipari váll­alatnál... Az emberek itt Pákozdon is úgy telis tele van­nak építő-, alkotókedvvel, ötlettel, s jó tü­relmetlenséggel, mint m­ég soha. De némely vállalatnál, s hivatalban ül egynéhány értetlen ember, aki nem akar eltérni­­a stilizált doboztetőtől, s aki — önnön nyu­­ga­lma, kényelme kedvéért — a falusi élet új, ára­dó gazdagságát legszívesebben bele­­szoríta­ná néhány ásító sablonba... A fafaragó ügyéhez nagyon hasonlít a pákozdi paradicsom ügye. Megyeszerte híres az itteni paradicsom. Gondosan kezelt, jó fekete homokon terme­lik, nemzedékek óta, s a fehérvári­ piacon egykettőre elkapkodják, még többet is fizet­nek érte, mert oly ízes, édes, hogy a legké­nyesebb gyomrú emberek is ehetnek belőle, ennek a paradicsomnak a főzete sohase sa­vanyú. A pákozdiaknak, s általában a fejér­­megyeieknek éppen olyan kedvelt terményük, s büszkeségük ez a paradicsom, mint a ma­kóiaknak a hagyma, a hajdúságiaknak a káposzta, a szigetközieknek a zöldség, vagy a móriaknak a bor, így is kellene bánni a pákozdi paradicsommal. Ámde az idén is mit tett a Mezőker? Szerződést kötött a pákozdiakkal, s az érés idején mégse vette át a­ paradicsomot, arra hivatkozva, hogy másutt már eleget vásárolt, «teljesítette ter­vét». Különös tervteljesítés, mely mit se tö­rődik a fogyasztó kívánságaival, s a ter­melő érdekeivel! Szerencsére, a pákozdi parasztok egészsé­gesebben készülnek a maguk tervteljesíté­­sére. Sok, nagyon sok finom paradicsomot akarnak vinni a­ fehérvári mu­rikásoknak: az idei 26 hold helyett jövőre ötven holdon ter­melik a­ kitűnő, édes a­lmaparadicsomot. De ezzel a dolog még nincs elintézve. Mit szándékozik tenni a Mezőkör, hogy a legértékesebb paradicsom-kultúrát támogassa legjobban? Vagy tán a pákozdiak térjenek rá valami rosszabb, savanyúbogyó-formájú paradicsom termelésére? A paradicsomnál is jobban foglalkoz­tatja­ a­ pákozdi kedélyeket a nád. A Velen­cei-tavon, s a tó körül ezer és ezer holdon barnul­anak a nádasok. Télvíz idején, ami­n­t beáll a­ tó, egész Pákozd fel szokot­t kere­kedni, s a jellegzetes, ősi szerszámmal, a tolókaszával vágja a nádat, hajnaltól sötétig. Náddal tetejezik a háza­kait, a faluban máig is ali­g látni cseréptetőt. S tetejeznék, javíta­nák most is a sok javításra szoruló nád­tetőt, de se pénzért, se részért nem bírnak nádhoz jutni, pedig a nád szinte a kertjük végében kínálja­ magát. Ezen persze bosszankodnak. S a legbosz­szan­tóbb, hogy évek óta­ járnak, kilincselnek a­ nádügyben, de se a nádgazdasági vállalat, se a tanács, se a járá­s, se a megye nem in­tézi el ügyüket. Egyiknek nincs rá utasítása, a másik nem illetékes, a harmadik nem ér rá... A tó körüli falvakban, Sukorón, Nada­­pon, Velencén, Kápolnásnyéken, Gárdonyban, Agárdon, Dinnyésen hasonló a helyzet. Régebben részért lehetett nádat vágni. Most csak pénzért lehet. A vállalat nem a­d­­nádat, s nem kap elegendő munkaerőt — tavaly is temérdek levágatan a nád pusztult el a ta­von. Egyesek szerint többszáz hold, mások szerint ezernél is több. Mindenesetre, ebből a nádból a környékbeli falvak igényét ví­gan kielégíthették volna. De­­nem tették, s így a vállalat is károsodott, a parasztok is rosszul jártak. A vita egyelőre folyik. Az ügy évek óta egy tapodtat se mozdult előbbre. A parasztok száz­szor elmondták, hogy ők bérért nem, dolgoz­nak, nekik rend­be kell hoz­nic be a rossz tető­ket; a vállalat százszor elmondta, hogy a m­inisztériumtól kapott uta­sítás szerint nem vágathat részért, s pénzért sem adhat vádat a parasztoknak. Százegyedszerre tán megszü­lethetne az egyesség. Ha a vállalat vezetői nem dönthetnek, miért nem kérnek azonnali intézkedést a minisztériumtól? Képzeljék ma­gukat egy kicsit a­bba a helyzetbe, hogy ro­zoga, folyat­ós nádtető van a­ fejük fölött, s zuhog az eső és dudál a szél... A pártszervezet vezetősége már fog­lalkozott a paradicsommal, a náddal, s még néhány hasonló üggyel. Szó szerint ér­tendő, hogy «foglalkozott». Va­gyis beszélt róla, de tenni még mit sem tudott: részint, mert nem kapott segítséget a felsőbb párt­szervektől, részint, mert a nyomatékos fel­lépéshez nem volt elégséges tekintélye. (Emellett persze nem is oly könnyű az itt­­ott tapasztalható értetlenség falát áttörni.) A kicsiny pártszervezet mostanában kezd erőre kapni, s mindenütt ott lenni, ahol kell. A párttitkárnak sajnos kevés az ideje. Kis­­paraszt, akinek nincs fogata, s rengeteg a dolga. Leginkább a pihenés óráit rövidíti meg pártmunkája érdeké­ben. De csinálja szívvel-lélekiket, s a pártszervezet, mely las­­san-lassan úrrá lesz szervezeti gyengesé­gein, a közelmúltban már nagy szolgálatot tudott tenni a dolgozó parasztoknak. A dolog kezdete évekkel ezelőttre nyúlik vissza. 37 pákozdi család a guly­akúti táblában kapott földet, olyan helyen, ami csak legelőnek jó, mert száraz időben minden ki­sül belőle, esős időben mindent elhord a Császár-patak vize. A 37 család sokat ve­sződött a komisz földdel, de hogy nem bol­dogult vele, a megyéhez fordult igazság­­tételért: minősítsék át legelőnek a rossz szántót (azelőtt is legelő volt), mert ter­melni nem bíznak benne, s nem győzik az adót, beadást. Vélné az ember, egyszerű do­logról van szó. Kijön a megye, megvizsgál­ja a földet, s kész a döntés. Hja, ha a me­gye kiment volna! De nem ment ki. A pa­rasztokat elküldte a földbirtokrendező cso­porthoz. A csoport — miért ne?—tovább­­küldte­­ őket a földmérési irodához. Onnan visszamentek a mezőgazdasági osztályhoz, onnan a járáshoz... aztán vissza a me­gyéhez ... Szóval, Ponciustól Pilátusig sé­táltatták őket éveken át, arra kényszerítve 37 családot, hogy olyan földbe ölje az ere­jét, idejét, amiből nem lehetett megélni. Persze, csak látszólag 37 családról volt szó. E családok más családokkal vannak atyafi­­ságban, azok ismét másokkal, vagyis a gu­­lyakúti tábla ügye pákozdi ügy lett,­­ame­lyet a megye éveken át képtelen volt elin­tézni. Miért? Nem lehetett elintézni? Va­lami törvény vagy rendszabály tiltotta? Meg kellett várni a kormányprogrammot? Szó sincs róla. Egyetlenegy ember el tudta intézni. Mert akarta. A pártszervezet új vezetősége megbízta ifjú Kiss Istvánt, az egyik vezetőségi tagot, vegye kézbe a föld­ügyet. De úgy vegye kéz­be, hogy az elintézésért felel a pártszerve­zetnek. Kisst nem kellett biztatni, kitanulta a nép szolgálatát, szakaszvezető volt a határőrségnél. Nem küldött ő sen­kit sehová. Összeült a 37 család megbí­­zottaival, megírt egy kérvényt, rávezette a pártszervezet javaslatát, s másnap hajnalban két dolgozó paraszttal együtt indíts Pestre, egyenest a minisztériumba. S a miniszté­rium most azonnal intézkedett, Kissék jófor­mán haza se értek, a megyénél, már ott volt az utasítás. Kiss, aki mezőgazdasági előadó, egykettőre kimérte a tartaléktel­dből a 37 család földjét, a gulyakúti táblát pedig ki­adta bérbe az Adatforgalminak. Az egész falu fellélegzett. Hát el lehetett intézni a gulyakúti tábla 8 é jét... hát mégis, mégis dűlőre vitte a pártszervezet a parasz­tok igazát... Szép szó hamar akadna, le­írni a pákozdiak örömét. De szebb a 37 csa­lád ünnepélyes kijelentése, hogy rájuk ezen­túl soha nem lesz panasz, se a termelés, se a beadás dolgában. Az új földet bámulatos gyorsan megmunkálták, s már bokros a ve­tésük. S ez a vetés nagyon sok lélekben ki­hajt. Tán túlzás ideírni, hogy a kis pákozdi pártszervezet megtaníthatna rá egy-két me­gyei hivatalnokot, hogyan kell a dolgozó parasztok jogos kérését elintézni? Nem túl­zás. A megye, a minisztérium utasítása és sürgetése ellenére, máig sem küldött értesí­tést a gulyakúti tábla"ügyében ... A harminchét család érdekéért vívott csatának máris figyelemreméltó hatása van. Eddig a pártszervezet népnevelői fel-felke­­resték a parasztokat, de csak úgynevezett kampányok idején, a mezei munkákat,­­ a beadást sürgetve... Ez volt a parasztokkal való kapcsolat fő formája. (Rossz forma, persze, s erre a pártszervezet is rájött, mert most akkor is fel-felkeresik a dolgozó pa­rasztot, ha annak van szüksége valamire.) De am­i nagyon jó jel, most már a parasz­tok kezdik felkeresni a pártszervezetet. A legutóbbi szabad pártnapon több mint száz pártonkívüli dolgozó paraszt volt ott, s nemcsak ott voltak, hozzá is szóltak jónéhá­­nyan. Ezenkívül felkeresik a vezetőségi ta­gokat is: Kónya párttitkárt, az egyenes jelle­­mű, szolgálatkész Kisst, a­z erélyes, jóeszű Paksi Imrét. A vezetőség még sokszor kap­kod, s megesik, hogy a panaszok, javaslatok egy része elkallódik a kezén. De szinte megható, ahogyan igyekszik lépést tartani a követelményekkel, s ahogyan keresztülrágja magát egy-egy elintéznivalón. Gál Gyulának van egy régóta húzódó, tengerikígyóhosszúságú adóügye, amely­ben a tanács szerint is neki van igaza, de amely még nincs lezárva, s Gál emiatt nem kapott vágási engedélyt. Gál a párttitkárhoz fordult, Kónya még nemigen jött bele a hi­vataljárásba, s dolga is lett volna, de elvál­lalta az ügy elintézését , s a magam sze­mével láttam, hogy majd félnapot töltött a tanácsházán Gál ügyében. Gál másnap le­vághatta disznaját. Kiss István, a másik pártvezetőségi tag féléj­szakákat töltött az­zal, hogy kibogarássza idős Ősik István földügyét. Ősiknek a földkönyv szerint Bör­­göndön volt a földje, a valóságban Csalán használt 3 holdat, de csak tavalyig, amikor betagosították. Ennek ellenére a soha nem használt börgöndi föld után követelték tőle az adót... Hát egy ilyen parcellát nem könnyű megtalálni, a pákozdi határban több mint négyezer parcella van, s a földkönyv is pontatlan, a birtokívek is azok... Kiss addig nem nyugodott, míg pontot nem tett az ügyre.­­Sertésvágási engedély ... három hold vitás, föld . . Hát olyan nagy dolgok ezek? Igen. Nagy dolgok. Visszhangjuk végigrebben az egész falun. S az a jó, hogy a pákozdi párt­­szervezet már érti ezt. Ezért közelednek hoz­zá a dolgozó parasztok. Ezért vállalnak részt pártonkívüliek is a pártszervezet munkájából. S általában abból, hogy becsületre, nyíltság­ra, kötelességtudásra neveljék társaikat. A vezetőségi tagok nemrég Kupi János­sal beszélgettek. Nem csekélységről: arról, vajon Kupi mint vélekedik a pártba való belépésről? Kupi 16 holdas régi gazda, na­gyon talpraesett, éleseszű, tapasztalt pa­raszt, kisujjában van a termelés, állattartás tudománya. A föltett kérdés után soká gon­dolkodott Végül azt mondta, hogy ő már be is lépett volna. De tavaly, tavalyelőtt va­lahogyan elmaradt a dolog... De most már jó lesz beszélni róla. Tavaly, tavalyelőtt elmaradt... így mond­­ta, s nem mondta ki, hogy azért maradt el a dolog, mert tavaly, s tavalyelőtt nem min­denben értett egyet azzal, ami a falujában történt. Ebből a figyelmes fogalmazásból ki­érzett, hogy Kúp, szereti és becsüli a pár­tot. Még jobban kiérzett abból, amit később mondott. Hogy ő nagyon megörült a Köz­ponti Vezetőség határozatainak, az egyenes szónak, s általában annak, hogy a párt oly mélységesen bízik a nép érettségében,k­ere­jében. Szerinte ezt csak hasonló nyíltsággal és bizalommal lehet viszonozni. Erről­ ugyan még nem beszélt, de ezután majd sűrűbben beszél ... Nem beszélt. De cselekedett, még hozzá egy igen kényes ügyben. Ugyanaz a Kup.jg aki tavaly lehetőleg félrehúzódott a begyűj­tési ügyektől, az idén, az új Programm­­­an fáradságot nem ismerve járta a gazdacsalá­dokat: lám, igaza lett a parasztnak, de most aztán legyen igaza az államnak is... Ment is a begyűjtés, szépen, az adó is kezdett menni, de egy család sehogysem akarta se beadni, se fizetni. (Nevüket nem írom ide, mert azóta már jó fizetők lettek.)_ Kupi tud­ta, hogy volna miből, mert a család i°l­­gaz­dálkodik, s erősen áll. Beszélgetett, győzkö­dött velük, eresz­sere'* Példát emleget­­ fel a szomszédom gazdák közül... Hanem az a család megmakacsolta magát. ,KUE! más körülmények között bosszúsan jegyetet volna, s abbahagyta volna a vesződést. De az idén, az új helyzetben, nem hagyta abba. Szinte fellázította a környéket a konok nem­­fizető ellen. Aztán megint egymaga tár­gyalt a családfővel. Hogy ez a makacsság hír nem virtus, ez gyalázatos­­ dolog, s ha ez így folytatódik, ő többé szóba se ad a család tagjaival. Hogy, hogy nem — a csa­ládfő bement a tanácsházára, s elkezdett fizetni... Kupica, e kitűnő gazdára tan ez a min­den körülmények közt megtartott­ egyenes­ség a legjellemzőbb. Vitázik a boltossal, ha olyan villát ad el neki, amelyik mindenfelé hajlik — mint mondja — a stár a német ének. Vitázik gazdatársával, ha valamit nem­ jól csinál. Bosszantja őt, hogy télvíz idején ne lehet éles sarkot­­kapni a lovakra, mert az állami kereskedelm­ elszunyókálja a dol­got. De éppígy bosszantja, ha valamelyik gazda nem tesz eleget állami kötelessé­gének. Nagyon egészséges vonás ez az egye­­nesség, s ez a szüntelen vitázás, a rosszal, helytelennel, hanyagsággal, lélektelenség­­gel. A pákozdi pártszervezet vezetői már megértették, hogy a becsületes parasztok nem kötekedésből vitáznak, hanem azért, mert jobban, s mind csak jobban akarnak dolgozni­­és élni. Mert komolyan veszik a­ párt és a kormány szavát. Igazuk van? Na­gyon. Nekik van igazuk, s nem annak a ,né­­hány hivatalnoknak, aki a megye,­ s a járás számtalan becsületes hivatalnoka közé bújva, a jogos panaszok, kérések hallatára még mindig vattát dugdos a fülébe. Dobozy Imre SZABAD NÉP Új mezőgazdasági gépek mintapéldányai készülnek a Szállítóberendezések Gyárában A Szállítóberendezések Gyárának dolgozói a jövő évben többek között sokmillió forint értékű mezőgazdasági­­gépet gyártanak. Ezeknek mintapéldánya már készül. Egyik legjelentősebb új gyártmányuk a traktorpót­kocsi. A két és féltonnás pótkocsikat szálas­takarmány vagy trágya szállítására egy­aránt lehet majd használni. Szükség esetén lóvontatására is át lehet alakítani a kocsi­kat. A mintapéldányhoz szükséges alkatré­szek fele már elkészült és január elején tel­jesen készen lesz az első kocsi.­­ A gyár másik nagy feladata a G—35-ös kerekes traktorok átalakítása féllánctalpas traktorokká. Az így átalakított géneket ne­hezebb talajon is jól használhatják. Az át­alakított traktor mintapéldánya szintén ké­szül s január elején kerül egyik kísérleti intézetünkbe, ahol felülvizsgálják és az itt szerzett tapasztalatok alapján kezdik meg a­ jövő év első negyedében a sorozatgyártást. A traktorpótkocsiból és az átalakított trak­torból 1954-ben sokszáz darab készül. (MTI) Pártaktívaértekezlet a budapesti dolgozók kulturális neveléséről A Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottsága ma, december 28-án, délután két órakor a Pártoktatók Házában (Do­hány­ u. 76.) pártaktívaértekezletet tart, am­ely meg­tárgyalja­ a budapesti dolgozók kulturális nevelésének és szórakoztatásának néhány kérdését, a népszórakoztató intézményeik munkáját és feladatait. Bevezető előadást tart: Non György elv­társ, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, népművelési miniszter­­helyettes. Megemlékezés a Komiunistista Ij­úmunkás Mozgalom mijalekulásának­ évfordulóján A Kommunista Ifjúmunkás Mozgalmi megalakulásának 35. évfordulója alkalmából december 30-án, délután fél 6 órakor, a DISZ budapesti bizottsága ünnepi gyűlést rendez a Közgazdasági Egyetem tanácster­mében. Ünnepi beszédet mond Hollós­ Ervin elvtárs, a DISZ központi vezetőségének tit­kára. Képzőművészek és a közönség baráti találkozója a Műcsarnokban Az országos képzőművészeti hét keretében vasárnap este a Műcsarnokban baráti talál­kozót rendeztek a képzőművészek és a dol­gozók között. Részt vettek a találkozón az ország minden részéből dolgozóink legjobb­jai, üzemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, közöttük számos Kossuth-dí­­jas és sztahanovista. Ott voltak művészeti életünk legjobbjai, a kiállított képek, szob­rok alkotói, a többi művészeti ág képviselői: írók, zeneszerzők, színművészek. Megjelent az ünnepségen Darvas József népművelési mi­niszter és Darabos Iván, az elnöki tanács titkára. A találkozó részvevőit Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész­, a­ Magyar Népköztársaság kiváló művésze üdvözölte. Pátza­y Pál beszéde után neves színművé­szeink és zeneművészeink műsora követke­zett, majd a találkozó a részvevők baráti beszélgetésével ért végett. (MTI) 366 vason füifát­adóit tervezi felül a szegedi erdőigazgatóság A szegedi erdőigazgatóság dolgozói gyors, jól szervezett szállítással lényegesen megjavították Csongrád megye dolgozóinak tűzifaellá­tását. A fát gépkocsikka­ közvetle­nül a Tüzép-telepekre vitték. Háromszáz­hatvanhat vagonnal több tűzifát szállítot­tak, mint amennyi tervükben szerepelt. Gondoskodtak a kivágott erdők újratele­pítéséről is. Egymillió facsemete felhaszná­lásával már 200 holdat újból beültettek. Az idén mintegy háromezer holdat erdősítettek főleg a Tisza, és a Maros árterében vala­mint a terméketlen futóhomokon. (MTI) Az üzletek újév előtti és újévi nyitvatartása A bel- és külkereskedelmi miniszter az üz­letek nyitvatartását december 30-tól január 3-ig a következőképpen szabályozta: BUDAPESTEN, DECEMBER 30-ÁN, SZERDÁN a húsüzletek regcel 8 órától délután 6 órák m áruszanak. DECEMBER 31-ÉN, CSÜ­TÖRTÖKÖN m­iden fűszer- és tej­üzlet a késő estig nyitvatartók kivételével, este 7 óráig lesz nyitva. Az este 7 óra után záró boltok zárórája változatlan marad. A hús üzletek reggel 7 órától este 7 óráig árusítanak. JANUÁR 1 -ÉN, PÉNTEKEN az üzletek zárva lesznek. JANUÁR­BAN, SZOMBATON a tejet árusí­t Üzten­ek reggel 7 órától délelőtt 10 óráig, a többi — az egyéb, vasárnapokon is nyi­va- t tartó —­ üzletek pedig rendes vasárnapi nyit­­vatartás szerint árusítanak. JANUÁR 3-ÁN a hétköznapi nyit­vastartás lesz érvényben. Az édességboltok január 1-én és 2-án va­sárnapi n'dtvaitartás szerin*­ árusítanak. A vendég teltei­pari üzletek­ december 31-én meghosszabbított nyitvatartás szeri­at reg^e^g üzemelnek. Január 1-é­i szombati, január 2-án vasárnapi nyi'v-tarás lesz érvén''ben. A csarnoké*' és piacok nyitvatartása a term­eknek rre^felelően alakul. Az egyéb üz'etek nyitvatartása változat!marad. VIDÉKEN az üz'etek nyitva^ar^sát a menve* tanác*­, vég­rehajtó bizottságának k­ereskedelmi osztálya a ferT­ e!~ f!g''e~emberé"e!éve! állapítja rreg. P­linden üzlet három rmppa! előbb kö'éles ki f illeszteni megváltozott nyitvatartási idejét. (MTI) HÉTFŐ, 1953 DECEMBER 23 Schoppel János főmérnök, a dorogi tröszt termelési osztályának vezetője­ Jól felkészülünk 1954-re Az idén ritkán teljesítette havi tervét a tröszt. Az év utolsó negyedében azonban megnőtt a versenykedv, különösen amit­ a­­régi vetélytársaink, A tatabányai bányászok hódították el az első helyet a szénbányá­szati trösztök versenyében. December havi tervünk eddigi előirányza­tát 108,5 százalékra teljesítettük. December­ben 15 nap óta állandóan 100 százalékon felüli eredményt érünk el. Csupán a tokodi Erzsébet-akna és az Alt­áró nem teljesíti ter­vét. Ennek a két bányának a hátralévő idő­ben még fokozottabb segítséget nyújtunk. Azt akarjuk, hogy még a hónapban utol­érjük és elhagyjuk a tatabányai bányá­szokat, akik mindössze 0,9 százalékkal ve­zetnek előttünk. Nagy gondot fordítunk a jövő évi feladatok előkészítésére, hogy biztosítsuk a zavartalan, zökkenésmentes átmenetet , az egyenletes termelést. Az idén a legtöbb zavart a mun­­kahelyhiány okozta. Ezért most a csolnoki II-es aknán egy új szénmezőt tárunk fel; a VIH-as aknán ugyancsak, mégpedig az I-es méh­yereszkében, ahonnan egy műszakban körülbelül 200 csille szenet termelünk majd. Ez a­­munkahely már most szenet a­d, segít az évi terv teljesítésében. Ugyanebben az aknában a 8-as ereszkében tárunk fel egy új mezőt, ahonnan márciusban szállítjuk fel az első csille szenet. Az annavölgyi bányászok lelkesen dol­goznak, hogy előkészítsék az új frontokat, feltárásokat. Itt az üzem vezetősége a cso­portos kamrafejtések mellett új, nagyteljesít­ményű frontokat is készít, hogy ezzel nö­velje a bánya teljesítőképességét. A XV-ös aknán a bányagépgyár dolgozói december 31-ig befejezik a szivattyúkamrák szerelését, s ezzel lehetővé válik a­ termelés megindu­­lása. Rendszeresen teljesítjük majd az elő­­várási tervet, s januárban már három új munkahely dolgozhat ebben a bányában. A Borókány Szénbánya Vállalat XII-es akná­jában egy új vágat elkészítésével a levegő­­ellátást javítottuk meg. Itt a nyugati mező­ben készítünk elő egy új fejtést, ahol jelen­leg az új iszapvezetéket szerelik. Január 15 körül itt is megkezdjük a szénfejtést, de az elővájások már­is adnak szenet. A legsúlyosabban elmaradó bánya, Erzsé­­bet-akna, munkaviszonyait megjavítjuk. Itt az 5-ös lejtősaknát, amelyet korábban lezártunk, most újra kinyithatjuk, s így a 4-es és 2-es lejtősakna dolgozói friss levegőt kapnak, mert az újra kinyitott aknán ke­resztül lehetővé válik a tel­es légkeringés. Ezt a munkát körülbelül február végére fe­jezzük be. A déli mezők színtelenének fej­­tárása most folyik. Itt a munkát PML—5-ös szovjet rakodógéppel könnyítettük meg. De nemcsak pépeket kapnak a bányászok. Jö­vőre fürdőt építünk az osztályozó dolgozói­nak, a tokodaltárói bányászoknak és a pili­sieknek. Ezenkívül tovább gondot fordítunk a legényszáll­ások ellátására. A dorogi bányászok most lelkes verseny­ben küzdenek az évi terv teljesítéséért. Adósságunkból már eddig is sokat törlesz­tettünk s minden lehetőségünk megvan arra, hogy teljesítsük, sőt túlszárnyaljuk évi, tervünket. Jövőre már sokkal nyugodtabban, egyenletesebben dolgozhatunk, s bízunk ab­ban, hogy elhódítjuk a tatabányaiaktól az első helyet. tt A magyar-egyiptomi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére megvannak a lehetőségek. Az egyiptomi gazdasági küldöttség sajtófogadása Az egyiptomi gazdasági küldöttség tiszte­letére vasárnap délután a­ margitszigeti Nagyszállóban sajtófogadást rendeztek, ame­lyen Hasszán F. Ragab tábornok, államtit­kár, a delegáció vezetője beszámolt a kül­döttség útjának céljáról, magyarországi ta­pasztalatairól. — Utazásunk egyik célja az volt — mondot­ta Hasszán F. Ragab — hogy kapcsolatot te­remtsünk a magyar gazdasági élettel és magyar vezető személyiségekkel. Utunk má­sodik célja az volt, hogy az illetékes magyar tényezőkkel együtt megvizsgáljuk azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyek az Egyiptom és Ma­gyarorszá­g közötti kapcso­latok kiszélesítésére alkalmasak. Magyaror­szágon az volt a benyomásunk, hogy a két ország között, kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni lehet. Tárgyalásaink meggyőztek bennünket arról, hogy Magyarország el tud­ja lárni­ Egyiptomot különböző árucikkekkel, mindkét fél javára, megelégedésére. Küldöttségünk meg van győződve arról, hogy ha Magyarországgal és má­s népi demokra­tikus országokkal hosszúlejáratú kereskedel­mi egyezményeket kötünk, ezek Egyiptom részére lehetőséget nyújtanak arra,, hogy a megújuló gazdasági kríziseket áthidalja. — Örülnénk — folytatta — ha a jövő­ben magyar technikai szakértőkből álló bi­zottság látogatna el Egyiptomba és tanulmá­nyozná az egyiptomi kormány gazdasági terveit. Egyiptom hálás azért, hogy a ma­gyar tudomány hozzájárult Egyiptomban a tudomány fejlődéséhez, eredményeinek eléré­séhez. Példát is említhetek: Vadász Elemér geológus professzor segítségét, egy­ vasérc­­telep felfedezésénél és erről készített tanul­mányát. Sok magyar orientalista tudós segí­tette fejleszteni az egyiptomi tudományt. Az Egyiptom és Magyarország közötti kap­csolatokkal foglalkozva, a továbbiakban a következőket mondotta: — Januárban magyar kereskedelmi kiállí­tást rendeznek Kairóban, amelyet Nagib el­nök nyit meg Ez lesz az első magyar kiállí­tás, amelyet a második világháború befeje­zése óta Kairóban rendeznek. A két ország közötti kapcsolatok kiszélesítését szolgálta az is, hogy 1954-re meghívták Kairóba a világ­hírű magyar labdarúgóválogatottat. — Szeretném megragadni az alkalmat arra — mondotta ezután — hogy kifejezzem megelégedésünket azért a barátságos fogad­tatásért és vendégszeretetért, amellyel Ma­gyarországon találkoztunk. A legjobb emlé­kekkel hagyjuk el Magyarországot és remé­lem, hogy a j­ó kapcsolatok, amelyeket itt lé­tesítettünk, a­­továbbiakban még inkább el­mélyülnek. Hasszán F. Ragab ezután a sajtó képvi­selőinek kérdéseire válaszolt. Elmondotta, hogy Budapestet megelőzően Prágában és Varsóban folytattak kereske­delmi tárgyalásokat, amelyek az itteniekhez hasonlóan eredményesek voltak. Hazánkból Bécsen keresztül Berlinbe, majd Moszkvá­ba,­ Bukarestbe és Szófiába utaznak, s ily­ módon fejlesztik kereskedelmi kapcsolataikat ezekkel az országokkal. A magyar-egyiptomi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére ugyan­csak megvannak a lehetőségek — folytatta. — Remélem, hogy ehhez az alexandriai sza­badkikötő megnyitása is hozzájárul majd. A továbbiakban arról beszélt, hogy az Egyiptomba szállított magyar termékek leg­nagyobb vásárlója maga az egyiptomi kor­mány. A magyar exportcikkekkel nagyon elégedettek Egyiptomban. — Bizonyosak vagyunk abban — mondot­ta — hogy a januárban megnyíló kairói ma­gyar kereskedelmi kiállítás után az egyip­tomi vásárlóközönség még szélesebb körben ismerkedik meg a magyar ipar termékeivel. Végül a küldöttség tagjainak magyaror­szági benyomásairól beszélt. — Azt tapasztaltuk — mondotta — hogy a magyar iparágak a háború befejezése óta igen komoly mértékben fejlődtek. A gyárak és üzemek, amelyeket­ meglátogattunk, felve­szik a versenyt a legjobbakkal a világon. Számos hasonló üzemet látogattunk meg más országokban is, mint például az Egyesült Ál­lamokban, Franciaországban, Németország­ban és az a benyomásunk, hogy a magyar üzemek kiválóak, ezekkel egy színvonalon állanak. Javasoljuk majd az egyiptomi kor­mánynak, hogy további megrendelésekkel ke­resse fel Magyarországot. Élmény volt lát­nunk azt a hatalmas lelkesedést, amellyel a magyar munkások dolgoznak az üzemekben. Ittartózkodásunk során meg lá­togattuk a Műszaki Egyetemet,­voltunk az Operaházban, a Népstadionban. Az a benyomásunk, hogy Magyarország joggal lehet büszke a kultúra és a sport területén elért eredményeire is. (MTI)

Next