Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABADOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1954 JANUÁR 1 Boldog új esztendőt, jó munkát elvtársak! Az óév utolsó napjaiban a magyar föld felvirágoztatásának, mezőgazdaságunk fejlesztésének nagyszerű programmját vitatta az ország dolgozó népe, és szocialista építőmunkánk új esztendeje is ennek a történelmi jelentőségű programmnak a jegyében, annak a programmnak a jegyében indul, mely a dolgozó nép emelkedő életszínvonalának alapját van hivatva biztosítani. A népi demokrácia leglényegesebb jellemvonása, hogy a dolgozó nép boldogulását, a dolgozók életviszonyainak a megjavítását, a dolgozók jobb és szebb életét szolgálja. A munkás- és paraszthatalmat, a dolgozó nép szabadságharcának szülöttét, a munkások és a parasztok, az értelmiségiek azért állították az ország élére, hogy gondoskodjék a dolgozó nép életének megjavításáról és állandó javításáról. Az elmúlt 1953-as esztendő jelentős események esztendeje volt éppen ezen a téren. Pártunk megvizsgálta az ország és a dolgozó nép helyzetét és feltárva a szocialista építőmunkában és a pártmunkában lévő hibákat és hiányosságokat, utat mutatott ezek kijavításához, a dolgozók, munkások, parasztok és értelmiségiek életszínvonalának emeléséhez. Pártunk határozatai és a kormányprogramm olyan előremutató dokumentumok, amelyek a ma kezdődő új esztendőben minden területen éreztetni fogják hatásukat és egyre jobban és jobban át fogják halni egész országunk életét. Mit kell tenni ahhoz, hogy pártunk e nagyjelentőségű határozatai és a kormányprogram, az új esztendőben hatékonyan érvényesüljenek, hogy jelentős lépéssel előre juthassunk a dolgozó nép életszínvonala emelésének útján? Országunk minden dolgozója felteszi ma magának ezt a kérdést. Felteszi magának ezt a kérdést a munkásság és vele együtt ipari vezetőink, műszaki értelmiségünk, a szocialista ipar büszke gárdája, amelynek keze munkája nyomán megszületett a szocialista nagyipar és ipari országgá lett Magyarország. A válasz erre a kérdésre nem egyszerű és hibát követne el az, aki annak hangoztatásával, hogy a tervet teljesíteni kell, megválaszoltnak tekintené a maga számára a kérdést. A tervet természetesen teljesíteni kell. Ezen múlik minden. De a tervet úgy kell teljesíteni, hogy túlteljesítsük az önköltségcsökkentés tervét, hogy túlteljesítsük az anyagmegtakarítás tervét, hogy takarékoskodjunk az árammal, takarékoskodjunk a berendezésekkel, gondoskodjunk a gépek karbantartásáról, egyszerűsítsünk és újítsunk, tehát a terv teljesítésének szolgálatába állítsuk a szocialista ipar jó munkájának minden eszközét. Ezt csak a munkások és műszaki értelmiségiek szervezett, öntudatos, céltudatos munkájával, ezt csak százezrek lelkes versenyével tudjuk elérni. Csoportosítsuk úgy arendelkezésre álló eszközöket, tervezzük úgy a beruházásokat, hogy iparunk a legjavát adhassa annak, amit a kormányprogram megvalósítása érdekében adhat. Legyen az 1954-es esztendő a minőségi termelés esztendeje, mert csak jó minőségű termeléssel biztosíthatjuk, hogy megnövekedjék a közszükségleti cikkek mennyisége, hogy több és jobb árut kapjon a lakosság, több és jobb árut kapjon a falu, több gépet, szerszámot és műtrágyát, hogy előrejussunk építőmunkánknak azon a területén, amely egész további fejlődésünknek most a legfontosabb területe, a mezőgazdaság fejlesztésében. Dolgozó parasztságunk, mezőgazdasági értelmiségünk is felteszi ma magának ezt a kérdést: mi a teendő? A mezőgazdaság munkája most az egész ország érdeklődésének középpontjában áll. Sok mulasztást kell pótolni a mezőgazdaságban, és közötte sok olyan mulasztást, amit az elmúlt években követtünk el. Pártunk határozatai alapján a kormány egy sor rendelettel megkönnyítette a dolgozó parasztság munkáját és emelte termelő kedvét. Ezeknek a rendeleteknek — közöttük kimagaslik a begyűjtésről szóló rendelet — az a közös vonásuk, hogy messzemenően fokozzák a dolgozó parasztok biztonságát és érdekeltségét a termelés emelésében, a hozam növelésében. Amikor tehát ma, az új esztendő első napján a dolgozó parasztság felteszi magában azt a kérdést, mi a legfőbb teendő az új esztendőben, a válasz erre a kérdésre csak egy lehet: keményen meg kell fogni az eke szarvát, a traktor kormánykerekét, jól kell gondozni az állatállományt, több kenyeret, több húst, több zsírt, több tejet, tojást, több zöldséget, több gyümölcsöt és bort kell termelni. Ez közvetlen érdeke a dolgozó parasztoknak és ez életbevágó érdeke az országnak. A mezőgazdasági termelés fejlesztése terén 1954-ben nagy munkát kell elvégezni és ennek érdekében már most meg kell mozgatni az egész falut, mindenkinek, akinek drága a magyar föld felvirágzásának ügye, sűrű csatasorokban kell harcba indulni az új esztendő mezőgazdasági munkáinak sikeres elvégzéséért, a bő termésért és a gazdag jövedelemért. Országunk értelmisége együtt küzdött és küzd a munkásoaldállyal, a dolgozó parasztsággal. Szerepe pártunk határozatainak és a kormányprogrammnak a megvalósításában felmérhetetlenül nagy, mert sem az ipar terén előttünk álló feladatokat, sem a mezőgazdaság fejlesztését az értelmiség legtevékenyebb közreműködése nélkül nem lehet megvalósítani. Ha tehát értelmiségünk ma felteszi magában azt a kérdést, mi a legfontosabb teendője az új esztendőben, úgy válasza erre a kérdésre csak az lehet: minden erővel a párthatározatok megvalósításán kell dolgoznia. Meg kell mozgatni a teremtő, alkotó gondolatot, és az alkotó gondolatban rejlő hatalmas kezdeményező erőt; a mérnök, a kutató, az orvos, a tanító, minden értelmiségi ezer lehetőséget talál a maga munkaterületén, hogy érvényesítse tudását, képességei legjavát és ezzel elősegítse a maga és egész népünk boldogulását. Az új esztendő első napja olyan világra virrad, amelyben a béke erői sikeres harcot folytatnak az imperialista háború reakciós erői ellen. Az elmúlt év kemény harcok éve volt a háború és a béke frontján. A dolgozó emberiséget ebben az elmúlt évben J. V. Sztálin elhunytéval súlyos veszteség érte. A Szovjetunió nagy népével együtt száz- és százmillió ember hajtotta meg a fejét a békéért és szocializmusért folyó harc kimagasló nagy alakjának sírjánál. De a béke ádáz ellenségei hiába reménykedtek, hogy ez a nagy veszteség meg fogja ingatni a békeszerető emberiség szilárd táborát. A nagy szovjet nép szorosra zárta sorait Lenin és Sztálin pártja, a Szovjetunió nagy kommunista pártja köré, amelynek élén Sztálin harcostársai kemény kézzel tartják magasan a békeharc zászlaját. A szovjet nép széttiporta az imperialista ellenség galád ügynökét, az áruló Beriját és szilárd egységben halad a békés kommunista építőmunka, a jólét útján. A Szovjetunió vezette nemzetközi béketábor az elmúlt esztendő folyamán eredményesen visszaszorította a távolkeleti helyzet kiélesítésére törekvő amerikai imperialista köröket, a koreai és a kínai nép az egész nemzetközi béketábor támogatásával kivívta a fegyverszünetet és most azért folyik a harc, hogy ebből a fegyverszünetből tartós béke legyen Koreában. Csődöt mondott az amerikai imperialista köröknek az a kísérlete is, hogy útját állják a nagyhatalmi tanácskozásoknak. Mint ismeretes, az új év első hónapjában kell összeülnie a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, Amerika, Anglia és Franciaország — külügyminiszterei tanácskozásának. A tanácskozások gondolata egyre szélesebben terjed el a világon és tért hódít ott is, ahol a háborús méregkeverők erősnek vélték és vélik a pozícióikat. A népek akarata a tárgyalóasztalhoz kényszeríti az imperialistákat és az új esztendőt a béke minden hívének azzal a szilárd elhatározással kell megkezdeni, hogy még jobban érvényt szerzünk a népek akaratának: tisztázzák az összes nemzetközi vitás kérdéseket, békés tárgyalások útján! Ugyanakkor azonban, amikor jogos elégtétellel hangsúlyozzuk a béke megvédéséért folytatott harcunk eredményeit, nagy nyomatékkal kell arra figyelmeztetnünk, hogy az imperialista reakció továbbra is mindent megkísérel bűnös háborús tervei megvalósítása érdekében. Ezért fenyegetőznek folyvást a koreai háború felújításával. Ezért követték el gáz provokációikat az elmúlt év derekán Berlinben. Ezért változtatták a hadifoglyok kicserélésének egyszerű kérdését végnélküli viták és viszályok darázsfészkévé. Ezért csempészték és csempészik ügynökeiket a népi demokratikus országokba. A provokációk veszélye azért is nagy, mert növekszenek a kapitalista országok közötti ellentétek, az európai kapitalista országokban egyre kevesebb olyan szolgálatkész lakás akad, aki dollárokért hajlandó eladni hazája függetlenségét, országa boldogulását. A népeknek ébereknek kell lenniök, ezt tarsítja az címűit eszten-’dő, és ezzel a tanulsággal kell beletekinteni a most beköszöntő 1954-es esztendőbe. A szocialista tábor országai, élükön a kommunizmust építő Szovjetunióval, a dolgozó nép életszínvonala emelésének nagyszerű feladataival foglalkoznak, és terveik az új esztendőben mind arra irányulnak, hogy jobban, kulturáltabban, elégedettebben éljen a dolgozó ember városban és falun, hogy jobban, teljesebben élvezze a tőke és nagybirtok igája alól való felszabadulásának gyümölcseit. Mindenki megérti: nem kevés harcra és nem kevés áldozatra volt szükség, amíg ez országok dolgozói ezt a lehetőséget, a jobb élet lehetőségét kivívták maguknak. Ezekben a harcokban, az új, jobb életért folyó harcban kovácsolódtak egybe a kommunista és munkáspártok a dolgozó tömegekkel. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja minden erejét a dolgozó nép növekvő jólétének szolgálatába állítva, szilárdan támaszkodik a nép bizalmára és szakadatlan harcban, messzetekintő, az ország felvirágoztatására irányuló politikájával harcol nap mint nap a dolgozó nép bizalmának újra és újra való kiérdemeléséért. Pártunk sok harcban megedzett és kipróbált gárdája óriási feladatok előtt áll az új esztendőben. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok megerősítésének feladata sokrétű feladat. Meg kell javítani az egész államgépezet, elsősorban a helyi tanácsok munkáját a törvényesség szilárd alapján. Magasabb színvonalra kell emelni a gazdasági vezetést, hogy képes legyen a termelési feladatokkal együtt a munkásokról, dolgozókról való fokozott és növekvő gondoskodásra. Meg kell erősíteni az ifjúsági szövetséget és támogatni kell ifjúságot mozgósító munkájában. A pártnak — ez vonatkozik minden pártszervezetre — bátran kell támaszkodnia a szakszervezetekre, a dolgozók e hatalmas tömegszervezeteire, amelyek nagy munkát végeznek és még sokkal eredményesebb munkát végezhetnek. Nagyobb figyelmet kell fordítani a dolgozó nők közötti munkára. Mindez a párt és a tömegek közötti kapcsolat megerősítésének feladatához tartozik. A párt országunk vezető ereje és ezért mindenért felel, ami az országban történik. De mindenen rajta, is kell lenni a szemének. A párt nevelő, felvilágosító, öntudatosító munkája az országépítés, a szocialista építés szerves része. Minden párt- és tömegszervezeti munkás gondoljon ma, pártunk kongresszusi évének első napján ezekre a nagy feladatokra, amelyek megoldásától pártunk politikájának sikeres megvalósítása függ. Új esztendő virradt ránk. A város és a falu — az egész ország jobb életének esztendeje. A magyar nép első újévi köszöntője a nagy Szovjetuniónak szól: sok sikert az építőmunkában és a szovjet nép jólétéért folyó harcban. Boldog új esztendőt, jó munkát kívánunk a baráti népi demokratikus országok népeinek, haladjanak előre a termékek bőségéért, a dolgozók jobb életéért folyó harcban. Üdvözletünk a béketábor minden hívének: legyünk az új esztendőben is éberek a béke, legdrágább kincsünk védelmében. Harcos üdvözletünk a kapitalista és gyarmati országok dolgozóinak, akik hősi harcot vívnak az elnyomás és kizsákmányolás ellen — a népek függetlenségéért, a népek közötti barátságért, a békéért. Legyen a béke minden híve meggyőződve róla: itt a Duna-Tisza táján olyan nép él, amelyre a béke és a szabadság minden híve, mint eddig is, úgy a jövőben is bizton számíthat. J A MAI SZÁMBAN Több , szebb és jobb közszükségleti cikk Sándor András: A negyedik új esztendő K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió az új esztendőben — Tizenegy üzem tervei az 1954-es évre (2. oldal) A bábolnai gazdaság lótenyésztőinél (2 oldal) (2. oldal) Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének újévi beszéde (3. oldal) Az «Ifjú Gárda» — Szovjet opera bemutatója a Magyar Állami Operaházban A nemzetközi feszültség csökkenésének (3. oldal) esztendeje (4. oldal) AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Az élelmezés tudósainál A CSEPELI ÖNTŐK „NAPLÓJÁBÓL“ (Tudósítónktól.) Eseményekben gazdag év mul el felettünk, ezt hallja az ember a Rákosi Mágas Művek Vas- és Acélöntödegyárában. • Könnyű meggyőződni erről: lapozzuk csak fel a gyár 1953. évi naplóját. Persze, afféle könyvecskét vagy albumot hiába keresnénk a műhelyekben és az irodákban, de járki nyitott szemmel járja a gyárat, könyv‘ üs/.ervel «olvas» a naplóban. " • Nézzük hát az egyik sűrűn teleírt lapot. Acélöntőde, 1953 április. Az öntők egy új Atista gép mellett állnak. Karokat, fogan.(úkat kell meghúzni, s a formaszekrényt , ív daru a gépre szerelt mintára helyezi, a magasból, nagy tartályból homok ömlik a szekrénybe, újabb fogantyút húznak meg, mírre a gép rázni kezdi a homokot, s pár 4.ere múlva a másik daru már készen emeli fl a formát a földön futó görgősorra. Közben a szomszédos gépen az öntvény másik útlének formája is elkészült, a daru egy,másra illeszti a két részt, s kezdődhet az intés. Kitűnő, korszerű berendezés segíti a dolgozók munkáját. A görgőkön könnyen lecsúszik a hatalmas teher, s a kész öntvényt sem nehéz kalapálgatással szabadítanak ki a szekrény és a homok szorításából: az utolsó görgősor végén várakozó rázógép egyszerű pedálnyomásra elvégzi ezt a munkát. Az acélöntődében ritkán látott arcok tűnnek fel: Miklós Gyulánéé és társnőié. Az öntvénytisztítóból jöttek át ide — ahol rs. még nem dolgozott —öntőnek; köny *b mesterség lett ez eddigi munkájuknál é az öntvénytisztításnál... ■V Augusztus. Először csapolnak az újonnan épült Vasöntő III. kemencéiből. Magas világos csarnokot kapott az új üzem. Itt öntik a kokillákat a martinnak. Az adagoló: I darut úgy építették meg, hogy a munkásőr ne kerülhessen alája, ne érhesse baleset.. Szeptember. A csillekerekek készítésénél bevezetik a Zaharov szovjet mérnöktől tanult új módszert: a gömbgrafitos öntést.. Október. Új sztahanovistákat avat a gyár: a 40-ik jelvényt és a 129-ik oklevelet adják át az idén ... Újabb pénzjutalmakat osztanak ki a kiváló dolgozóknak; a jutalmak összege az év eleje óta meghaladja az 50.000 forintot... November: emelkedik a dolgozók teljesítménye és persze keresete is. A Vasöntő I.öntői átlagosan 1726 forintot visznek haza (januárban 1465 forint volt az üzemben az átlagkereset)... December. Öltözőt kap a Vasöntő 1. 300 dolgozója... Megkezdik a közszükségleti cikkek gyártását: 3000 kiló tűzhelylapot készítenek terven felül... A munka termelékenysége 19 százalékkal nagyobb, mint 1952 utolsó negyedében, a selejt az akkori 7,06 százalékról 5,85 százalékra csökkent... És végül a büszke jelentés: «Teljesítettük az évi tervet»... íme, a „napló“ néhány kiragadott részlete. De hátra van még az «Előjegyzések 1954-re» rovat. Milyen tervek foglalkoztatják a gyár vezetőit? «Gépesítik a 140 kilónál könnyebb darabok öntését a Vasöntő 11-ben». «Egészségesebb levegő a temperöntödében!»A koptatóműhely nagy zajjal forgó dobjaiból az emberek arcába száll a por. De szerelik már az új porelszívóberendezést, s készül az úgynevezett porelválasztó ciklon, amely nem engedi a port ki a szabadba, a szomszéd műhelyek felé szállni, hanem egy halomba gyűjti az épület mellett)... «Központi fűtést kap a Vasöntő II.» (A hősugárzó kaloriferek már a falakon vannak, s nemsokára a‘meleg is megjön)... «Májusra elkészül a gyár saját konyhája és az ebédlő is, amelyben kétszázan étkezhetnek majd egyszerre» (Az acélöntöde szomszédságában magasodó téglafalak is erről beszélnek)... «A temperálóműhely kemencéje fölött gázelszívóberendezést helyeznek üzembe» ... «Megkezdik a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek gyártását. A csepeli öntők dolgos, gazdag új esztendőbe lépnek a mai napon. (Tudósítónktól.) Négy esztendeje alakult az Élelmezéstudományi Intézet, s az itt dolgozó orvosok, vegyészek, agronómusok tudományos és gyakorlati tevékenysége 1953-ban igen jelentős eredményeket hozott. Kinek, milyen táplálékra van szüksége ahhoz, hogy egészségét, munkaképességét megőrizze? — erre a kérdésre igyekszik minél alaposabb választ adni az intézet Évről évre pontosabb «normákat» dolgoznak ki a különböző foglalkozású emberek táplálkozási szükségleteire. Az elmúlt évben készültek el — a dorogi és más szénbányákban végzett tudományos megfigyelés alapján — a bányászok élelmezési normái. Külön állapították meg a sikonda, éjjeli szanatóriumban munka után pihenő bányászok tápanyagszükségletét. A kohászok közt végzett megfigyelésnél kiderül, hogy a nagy meleg okozta sóveszteség pótlására a kohászoknak az átlagosnál fűszeresebb ételekre van szükségük. Az építőiparban főleg az étel szállításának módszereit tanulmányozta az intézet, s javasolta, hogy központi, gépesített előkészítő konyhák félig kész alakban juttassák el az ételeket a helyi kis konyhákra, ahol a főzést befejezik, s így a dolgozók frissen kapják meg a kész ételt. Ezt a módszert Sztálinvárosban már alkalmazzák is. Az intézet munkatársai pontos tervet dolgoztak ki Komló, Sztálinváros és a tatai szénmedence élelmezésére. A terv előírja: mennyi és milyen élelmiszerrel, milyen feldolgozóüzemek, kereskedelmi hálózat és tárolási módszerek segítségével lehet és kell kielégíteni az illető terület lakosságának élelmiszerszükségleteit. Most Túrkevén, majdkésőbb a borsodi iparvidéken dolgoznak ki hasonló tervet. Több budapesti általános iskolában 1953 tavaszán — a kötelező oltás idején — az, intézet három hónapon át kétféle (tejtermékekből, illetve édességekből álló) tízórait adott száz-száz gyermeknek. A gyermekek részéről nagy örömmel fogadott kísérlet bebizonyította, hogy a fehérjetartalmú étel nagyobb mértékben teszi ellenállóbbá a szervezetet a fertőzésekkel szemben, mint a cukor- és liszttartalmú ételek. Ezt a kísérletet tovább folytatják. Jobb, ízletesebb ételeket a dolgozók asztalára! — ez a másik fő célkitűzése az ÉTI munkájának. Az elmúlt évben szoros együttműködés jött létre az intézet és több növénynemesítő gazdaság között: a nemesített új burgonyafajtákat — még országos elterjesztésük előtt — az intézetben megvizsgálják, mégpedig az orvosok. — a háziasszony szemével: mennyire tápláló az új fajta s mennyire alkalmas konyhai feldolgozásra? Az ÉTI mikrobiológiai osztálya a konzervkészítés, a befőzés olyan módszerét dolgozza ki, amely megakadályozza baktériumok bejutását a konzervbe, s ezzel megóvja azt a romlástól. Az intézet vezetői maguk is elismerik: azelőtt beérték annyival, hogy vizsgálataik alkalmával megtalálják az ételben a szükséges kalóriamennyiséget. A kormány programjából megértették: azzal is törődniök kell, vájjon az embereknek izlik-e az étel? Most, az intézet javaslatára, az építésügyi minisztérium kérdőíven gyűjti össze a dolgozók véleményét: milyen ételek szerepeljenek gyakrabban, melyek ritkábban az étlapon? Ezt az «ízléskutatást» az ipar más területein is be akarják vezetni. Egy tudományos brigád pontozásos rendszert dolgozott ki 72 étel minőségének legrészletesebb osztályozására. Pontosan előírták, milyen íz, szag, külső alak esetén kifogástalan az étel minősége. Az 1954. évi feladatokat sokáig tartana felsorolni. Csak egy-két példát: megkezdik «munkavédelmi étrendek» kidolgozását egyes vegyipari üzemek dolgozói részére. Hozzákezdenek az üzemi diétás étrendek kidolgozásához és a kórházi diétás étkezés megjavításához is. Államunk jelentős beruházással kívánja bővíteni az intézetet, amelynek eredményes munkája — népünk élelmezésének további javítása — egészségesebbé teszi az embereket. A földesi Rákóczi Isztánsága sok jót vár az új évtől (A «Szabad Nép» hajdú-bihar megyei tudósítójától.) Ha valaki egyévi távollét után — a püspökladányi műúton — Földes felé közeledik, a falu szélén okvetlenül megáll egy pillanatra és elgondolkozik: «A földesiek talán megszerezték a népmesék hétmérföldes csizmáját, hogy ilyen nagyot léptek előre egy esztendő alatt?» Az út jobboldalán a hóborította földeken új épületek emelkednek: istállók, ólak és tégi csilik. Egy esztendeje még nyomuk se látszott. Egy évvel ezelőtt alig párhónapos együttes munka állt csupán a termelőszövetkezet tagjai mögött. Bizony a kedvük nem volt olyan derűs, mint most. Gyenge termés, a szűkös téltől való félelem és a bizalmatlanság riasztotta akkor a szövetkezet tagjait. Az első termelési terv azonban 1953 januárjában mégis elkészült a szövetkezet irodájában. Aztán beköszöntött a tavasz, megindult a munka, benépesült a szövetkezet földje. Bizony, eleinte nem ment minden a maga rendjén. A növényápolással nehezen boldogultak, sok volt az eső, s a gépállomás is keveset segített. Az aratás azonban talpraállította a Rákóczi tsz tagjait. A közös célért vívott harc kovácsolja össze a közösséget, s az aratás nagy csatájában valóban közelebb kerültek egymáshoz a szövetkezet tagjai is. Jólesik visszaemlékezni erre az időre. Jámbor elvtárs, a tsz elnöke büszkén mondja el, hogyan aratták le az 1300 holdat. Az aratás előtt mindenkit lázbahozott a nagy feladat. Minden családtag kaszát, sarlót fogott, és nyolc nap múlva csak tarló volt a végtelennek látszó búzatenger helyén. Volt olyan nap, hogy ezernél is többen dolgoztak a búza- és árpaföldeken. A nyár végén néhányan mégis arra gondoltak, hogy az ősztől egyénileg gazdálkodnak tovább. Azután győzedelmeskedett az okosabbak józan belátása. «Most hagynátok itt a szövetkezetet, mikor már utat tapostunk a boldogulás felé?» Végül is a szövetkezet tagsága nem lett kevesebb. Akadt ugyan kilépő, de ugyanannyi dolgozó paraszt határozta el, hogy az újat, a jobbat választja a régi helyett. A szövetkezet földjei messzire elnyúlnak Földestől. Háromezer hold nem kicsiny terület. Van olyan földdarab, amely 10 kilométerre esik a falu központjától. Reggelenként teherautó vitte a tagokat a messzebb eső munkahelyekre. Mosolyogva beszélnek a «közelharcról», amely az autó körül folyt, hogy ki mehessen elsőnek. Volt olyan is, aki már hajnalban ott járkált a kocsi körül, hogy le ne maradjon. Gál József azonban mindenkit lefőzött. Hogy senki meg ne előzze, egyszer az egész éjszakát ott töltötte a gépkocsin. Mindent idejében betakarítottak és november 10-re 1é Jön hajdan linve került a búza is. A nagy fagyok idejére a 950 hold őszi mélyszántásból 925 holdat felszántottak a traktorok. A szövetkezet első zárszámadása mindenkit megörvendeztetett. 7 forint, 6 kiló búza, 1 kiló árpa, 6 kiló kukorica, 4 kiló takarmányrépa, 5 kiló széna, 8 kiló szalma, 40 deka cukor és még ezenkívül sok minden más is jutott egy-egy munkaegységre. Sok tag jövedelmét a prémium is növelte. Biró István, Gál József, Antos Albert és még többen is házat építettek 1953- ban. A szövetkezeti családok mintegy 90 százalékának van már háztáji tehene és az ólakban két-három hízó is gömbölyödik. A szövetkezet vagyona egymillió 470.000 forintra emelkedett. Az új évtől még többet várnak a Rákóczi tsz tagjai. Most már több a tapasztalat, több a segítség és nagyobb a földesiek termelőkedve is. A pártvezetőség, a szövetkezet vezetősége és a jól dolgozó MNDSZ közösen beszélik meg a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozatot, s a megbeszélés eredményeképpen születnek a tervek is. Fejlődni, növekedni akarnak. 60 holdon rizstelepet építenek, tovább növelik és fejlesztik az állatállományt. A hizlalást úgy akarják megszervezni, hogy a szabadpiacra is jusson 300 mázsa hízottsertés. A jobb takarmányozást szolgáló zöld futószalag és a 27 holddal megnagyobbított kertészet mind a Rákóczi tsz tagjainak boldogulását szolgálja a következő esztendőkben. Eredményekben gazdag év után tervezgetnek ilyen buzgalommal a földesi Rákóczi tsz tagjai. S a kormány programmja, a Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata segítségével most megvetik az alapját egy még gazdagabb és még eredményesebb esztendőnek. Sárköz kincsei . (Tudósítónktól.) Élénkszínű, gazdagrajzú virágok - szeretettel, ízléssel megpingált sárközi mintákr díszítik az új sárközi iskola falait. Emitt tarka, mázas tányérok, másutt dúsmintájú régi szőttesek mosolyognak le a falról a padban ülő gyermekekre. Kicsiny gyermekkoruktól kezdve szívják magukba a fiúk és a lányok a népi művészet szeretetét, az óvodában már a népdalok, népmesék tucatjával barátkoznak meg, s iskoláskorukban sokan százával fújják a szép régi és új nótáidat. Sárpilis csöpp falu, mégis jól ismeri nevét az ország. Nem volt olyan kultúrverseny az utóbbi években, amelyen nem az elsők között végzett volna a sárpilisi népi együttes. Sokan emlékeznek még arra a friss, tiszta, erőtől duzzadó hangra, amely három éve csendült föl először a budapesti bemutatón: «Még azt mondják, Sárpilisen nincs ártézi kút . Pedig oda márványkőbül van a gyalogút...», énekelték vidáman, s aki hallotta, mindjárt megszerette a sárpilisi dalosokat. Azóta erősödtek, gyarapodtak, a rádió is híressé tette nevüket. Az együttes legfiatalabb tagja nyolcéves, a legidősebb, Kovács bácsi, már 70 is elmúlt. Szüntelenül gyűjtik a híres, szép sárközi dalokat, táncokat, s nagy érdemük van abban, hogy ez a gazdag kultúra él és virágzik. Amióta az együttes működik, a falu képe is sokat változott. A ládák mélyéről előkerültek a régi, színpompás öltözetek, s ha máskor nem, hát vasárnap népviseletben pompáznak a szép sárpilisi lányok és asszonyok. A bálokon egyre szívesebben táncolnak csárdást, népi táncokat a fiatalok, a lakodalmakat is a legtöbbször régi népszokásokkal teszik emlékezetessé, színessé. A művészet lelkes sárpilisi hívei, Bogár tanítónak, az együttes vezetőjének irányításával, kitartóan harcolnak azért, hogy felvirágozzék a vidék népi kultúrája. A többi sárközi faluban is éled a népművészet. Decsen, Őcsényben, Alsónyéken erős, lelkes népi együttesek kovácsolódnak öszsze. Mindegyik faluban vannak olyan öreg parasztok és parasztasszonyok, akik nagy örömmel tanítják a fiatalokat, átadják azt a hatalmas népdalkincset, amelyet szüleiktől, nagyszülleiktől hallottak. Itt van például a decsi Kati Éva néni, akiből tündérszép régi nóták (ahogy erre mondják: «áriák») végtelen sora árad, mint valami csodálatos, gáttalan aranyfolyó. Aki hallja őt dalolni, szeretne mindig a nyomában lenni, amikor a ház körül tesz-vesz, vagy kis földjén dolgozgat — « ficvplpj. lesz]. tanulni tőle a sok tiszta, szép régi dalt. Az olyan lassúbbakat, mint «Miért nem lettem én búzakalász. Milyen szép nyáron az aratás Miért nem lettem felhő ezen a magas égen. Ha sírnék is, nem volna szégyen». És az olyan vígat, hogy «Nem kell nékem, akit én nem szeretek. Mert én arra rá se nézhetek. Az kell nékem, kit igazán szeretek, Mert én annak szeme közé nevetek». «Az egyik egyszerre csak az eszembejön, úgy, ahogyan még lánykoromban tanultam — a másikat meg magam pekulálom ki, de mindig csak dalra áll az én szám» — mondja Éva néni, akinek már dédunokája is van, mégis sok fiatal elleshetné tőle ragyogó életkedvét, derűjét. El is lesik — vidámságát is, dalait is, s fölhasználják az együttes műsorában. S ilyen Éva néni nem egy van Decsen — nem egy van a többi sárközi faluban. A népi együttesek akkor töltik be igazán küldetésüket, a népi művészek kincset érő tudása akkor jut el valóban méltó helyére — ha munkájuk nem csupán látványos, szívet gyönyörködtető színpadi produkciók megalkotása, hanem a falu életének szerves részévé válik — mint ahogyan Sárpilisen kezd azzá lenni az együttes. A sárközi népi együttesek tervei szerint az új esztendőben s a következő években úgy dalolnak, táncolnak, hogy a táncmulatságokon minél több fiatal járja velük együtt a nép táncait; büszkén öltöznek pompás népviseletükbe a lányok, asszonyok, s hogy minden faluban egyre többen hímezzék, fessék a dús sárközi minták ezerszínű virágait — a maguk, s az egész ország gyönyörűségére. (Rév Miklós felvétele) Szép fővárosunk 1953 Szilveszterén