Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-08 / 8. szám
2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Együtt az üzem dolgozóival A Kőbányai Porcelángyár pártszervezetének tapasztalataiból Műszak után mindig nagy a forgalom a Kőbányai Porcelángyár pártbizottságának szobájában. Az emberek sokszor szinte egymásnak adják a kilincset. Ki az egyik műhely bérpanaszát hozza, ki azt mondja el, hogy az énekkar hetek óta nem próbálhat, mert nem kapnak helyiséget. Németh elvtárs, a pártbizottság titkára felírja naptárába. Holnap intézkedik. Elhangzik ebben a szobában panasz is meg bírálat is, kérés és javaslat is. De akármiről legyen is szó — nagy örömmel tölthet el mindenkit ez a nyüzsgés. Mert bár mindenki mást mond el — a maga gondját vagy örömét — egy valami azonban kimondottan vagy ki nem mondottan benne van mindegyikük szavában: a pártszervezet iránti bizalom. De ne csak ezzel mérjük a bizalmat. Igaz, segítségért, tanácsért idejönnek. Mi történik azonban akkor, ha a harcban, a munkában kér bizalmat a pártszervezet az üzem dolgozóitól? ★ Nemrégen, az év végén történt. A párt és a kormány határozata 1954-re új feladat elé állította az üzemet: a nehézipari villamossági cikkek készítése mellett meg kell kezdeniük a közszükségleti cikkek gyártását is. Nem volt sok idő a gondolkodásra, tétovázásra. Először is javaslatokat kellett összeállítani arról, milyen fogyasztási cikkeket tudnak legjobban gyártani, majd el kellett készíteni a mintadarabokat. Megoldhatja-e ezt ilyen rövid idő alatt néhány vezető? Semmiesetre sem. De az üzem dolgozói együttesen—igen. És a pártszervezet hívó szóval fordult a dolgozókhoz: «Gondolkozzatok, elvtársak, milyen közszükségleti cikkeket gyárthatunk. Tegyen mindenki javaslatot!» Megmozdult az egész üzem. A decemberi taggyűléseken, pártnapokon sorban szólásra emelkedtek a kommunisták és a pártonkívüliek — gyűlt, gyűlt a sok javaslat. «Gyártson az üzem mosdókat, étkészleteket, bögrét és kancsót, kísérletezzen vízcsapok és fűtőtestek gyártásával is». December utolsó harmadában a gipszműhelyben elkezdték az első mintadarabok készítését, s ma már ott sorakoznak a különböző mintadarabok félkészen a korongolóműhely polcain., ( ★ Nem mindig volt ez így a Kőbányai Porcelángyárban. Jó fél évvel ezelőtt még — az üzemben emlékeznek rá — ment ugyan a munka, de gyakran kedvetlenül. A gyár nem teljesítette tervét, rossz volt a munkafegyelem és sok a selejt. Nem csoda. A pártszervezet «utasítást» adott ki mindenre, nem törődtek a dolgozók meggyőzésével, megnyerésével. A pártélet «szünetelt», a párttagok (mint egyesek mondották), nagyon «passzívak» voltak. Ekkor új igazgató került az üzem élére, a kerületi pártbizottság pedig ide küldte Németh elvtársat, s itt párttitkár lett. A bajokat nem volt nehéz észrevennie, de elődjétől nem kapott segítséget. Sőt! A régi párttitkár búcsúzóul ezt mondta neki: «Nem mész te ezekkel semmire», „ Így lenne-e? Az új párttitkár gondterhelten járta az üzemet, a masszaműhelyt, a nyomót, a korongolót, az égetőt. «Hol kezdjem, mihez fogjak először?» Sok várakozás teljes, panaszos és haragos arccal, de nem egy biztató pillantással is találkozott. Beszélgetésbe elegyedett a munkásokkal, munkásnőkkel. Mire végigjárta az üzemet, tettvágya már a gondterheltség fölé kerekedett. Tudta, mit kell tennie. A pártvezetőség hamarosan kommunista aktívaértekezletet hívott össze, amelyre eljöttek a legjobb pártonkívüli dolgozók is. Ezen az aktívaülésen a pártszervezet vezePártunk Központi Vezetősége december 19-i ülésén részletes és nagyszabású programmot adott a mezőgazdaság fejlesztéséről. A Központi Vezetőség és a minisztertanács közös határozata megmutatja, hogyan kell megragadni szocialista építésünk új szakaszának döntő láncszemét, mit kell tennünk a központi feladat megoldása a mezőgazdaság nagyarányú, általános fellendítése érdekében. A határozat alig három hete jelent meg, máris országszerte nagy erők mozdulnak meg végrehajtására. Ugyanakkor a párt- és gazdasági munka gyakorlatában, a pártoktatásban több jel is arra figyelmeztet, hogy helyenként még nem látják elég világosan: miért a mezőgazdaság fejlesztése a központi feladat, miért lett ez szocialista építésünk döntő láncszeme. Vannak, akik erre a kérdésre így válaszolnak: «eddig az iparosítás volt napirenden, most a mezőgazdaság van soron». Mások azt felelik: «a parasztság életszínvonalának emelése került előtérbe, ezért lett fe ■feladat a mezőgazdaság fellendítése». De azáltal, hogy a mezőgazdaság fejlesztése lett a döntő láncszem, korántsem «került le az ipar a napirendről». Ami pedig az életszínvonal kérdését illeti, nem egyedül a parasztság, hanem az egész dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalának emelése került előtérbe. Az idézett vélemények tehát nem adnak helyes és teljes feleletet a kérdésre. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének kulcsszerepét megértsük, figyelembe kell vennünk annak politikai és gazdasági kihatását. Mi jellemzi népi demokráciánk fejlődésének új szakaszát, amelyről a Központi Vezetőség október 31-i határozata beszél? A szocialista építőmunkának és az életszínvonal állandó, következetes emelésének szerves összekapcsolása. Az életszínvonal emelésének egyik legfontosabb tényezője az élelmiszerek, a kenyér, a hús, a zsír és más egyéb termékek bőségének biztosítása. A mezőgazdaság fejlesztése azért lett szocialista építésünk kulcskérdése, mert most ez segíti elő a legjobban a munkások és parasztok, egész népünk életszínvonalának emelését. Mi az az erő, amelyre a szocializmus építésében mindenekelőtt támaszkodunk? Ez az erő a munkás-paraszt szövetség. A mezőgazdaság fejlesztése azért lett a szocialista építés új szakaszának döntő feladata, mert a dolgozó parasztság jólétének emelése, fokozott támogatása, s ennek eredményeként a város élelmiszerellátásának, a könnyűipar nyersanyagellátásának megjavítása megteremti az alapját a munkás-paraszt szövetség további megszilárdításának, összegezve: a mezőgazdaság fellendítése azért lett központi feladat, mert — mint a Központi Vetői és az igazgató keveset beszéltek. Körülbelül ezt mondották: «Rátok számítunk, elvtársak, közös, jó munkánkra pedig számít a párt. Nagy feladatok várnak ránk. Véleményetek szerint mit kell tennünk?» Először vontatottan ugyan, de aztán megindult a részvevők szava. Vagy húsz kommunista tett ígéretet, hogy megjavítja munkáját. Elmondották, melyek a munka legfőbb akadályozói az üzemben. Kevés a szakmunkás, a sztahanovista Samkó Károly tehát vállalta, hogy új esztergályosokat nevel. Korent elvtárs, sztahanovista korongoló arról beszélt, hogy a fiatal korongolóknak átadja munkamódszerét. Többen azt ígérték, hogy ezentúl pontosan járnak a munkába, és erre nevelik társaikat is. A műszakiak a folyamatos nyersanyagellátás biztosítását vállalták. ★ így kezdődött meg az új élet az üzem pártszervezetében és az egész gyárban. S ennek az új életnek valósággal szárnyakat adott a kormányprogramm, a Központi Vezetőség júniusi határozata. Saját tapasztalataik, az első sikerek tanították meg a pártszervezet vezetőségét arra, hogy az egyedüli helyes módszer: a dolgozókkal együtt megoldani a feladatokat, hogy a jó pártmunka csak a dolgozók és a pártszervezet szoros kapcsolatára épülhet. Ez a tanulság útravalóul szolgált a pártszervezet vezetőségének további munkájában. Eszerint dolgozik azóta is. A pártvezetőség tagjai szinte az üzem dolgozói között élnek. A titkár munkaidejének nagyobb részét rendszeresen a műhelyekben tölti. Sokszor órák hosszat is elbeszélget valakivel. Ez az érdeklődés, ez az őszinte figyelmesség jólesik mindenkinek. Válaszul megnyílnak az emberek, bizalommal beszélnek a pártvezetőség tagjaival jelenlétükben, szeretettel beszélnek róluk távollétükben. «Sokat járnak az üzemben — mondja róluk Turca elvtárs, az I. alapszervezet pártbizalmija. — Jólesik, hogy törődnek velünk. Engem is felkeresett a párttitkárunk és megkérdezte, mi a véleményem az alapszervezet vezetőségének munkájáról. önkénytelenül is eszembe jutott, hogy a régi párttitkár sohasem keresett fel bennünket. Amikor egy ízben én fordultam hozzá, hogy elmondjam tapasztalataimat, azt mondta: «Nem vagyok kíváncsi a véleményére». Most viszont igenis, kíváncsiak a véleményemre, az én munkámra is számítanak». S éppen azért, mert a pártvezetőség tagjainak mindig van idejük arra, hogy meghallgassák a hozzájuk fordulókat, s igyekeznek a jogos sérelmet orvosolni, a jó kezdeményezést támogatni — termékeny talajra hull szavuk, ha nagy feladatok megoldására kell vezetni az üzem dolgozóit. Persze ahhoz, hogy az üzemben a munka jól menjen, nemcsak a pártvezetőségnek kellett az élére állni, hanem saját posztján minden egyes kommunistának. És nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Ne csak mondják, hogy: «előre!» — hanem menjenek is elől. A Kőbányai Porcelángyárban nincsen olyan kommunista, aki ne teljesítené a tervét. És elsősortúan ezért van nagy tekintélyük pártonkívüli társaik előtt. ★ A jó példa lelkesíti, előreviszi a többi dolgozót is. Még sokkal többet ér azonban, ha a pártszervezet arra neveli tagjait, hogy ne csak jó példát mutassanak, hanem azt is mutassák meg, hogyan érték el eredményeiket. A Kőbányai Porcelángyár pártbizottsága így tesz. Az alapszervezetek és a pártcsoportok segítségével fi- igyelemmel kísérik a kommunisták munká- ját, tapasztalataik átadására ösztönzikhetőség és a minisztertanács decemberi határozata mondja: «A mezőgazdaság fejlesztésének programmja fokozatosan megteremti a jómódú életet, virágzó mezőgazdaságot, a város és falu bőséges élelmiszerellátását, a munkás-paraszt szövetség további megszilárdítását». I. A szocializmus gazdasági alaptörvénye nálunk is érvényes és a szocialista építés előrehaladásával egyre szélesebben hat. Az alaptörvény megköveteli, hogy a dolgozó nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteit adottságainkhoz mérten a legjobban elégítsük ki. A dolgozók anyagi szükségletei között első helyen szerepel a bőséges, jó táplálkozás. Az elmúlt nyolc év alatt az ország mélyreható gazdasági átalakulásával párhuzamosan nagyot változott népünk élete. A város és falu dolgozói lényegesen jobban élnek, mint a háború előtt. Hazánk szocialista ipari fejlődése véget vetett a munkanélkülségnek, 1949-től 1953-ig 11,2 százalékkal nőtt a bérből élők száma. Lényegesen megnőttek a parasztság igényei. A magyar falvakból eltűnt a hárommillió koldus, eltűntek a létminimum alatt tengődő cselédek, napszámosok, zsellérek tömegei. A parasztság termékeinek ma jóval nagyobb részét fogyasztja el, mint a múltban. Pedig a városoknak ma lényegesen több mezőgazdasági árutermékre van szükségük, mint 1938-ban. Hiszen az elmúlt háromnégy év alatt ugrásszerűen megnőtt az élelmiszert vásárló, főként városi lakosok száma. 1949-től 1952 végéig mintegy 300 ezer dolgozó ment el a mezőgazdaságból túlnyomórészt az iparba. A munkások és alkalmazottak száma ma mintegy 40 százalékkal magasabb, mint 1938-ban. A mezőgazdaságnak tehát ennél lényegesen nagyobb arányban kellene emelnie a belső fogyasztást szolgáló árutermelést, hogy a munkásosztály, a város ellátását érezhetően megjavíthassuk, s emellett tartalékokat is gyűjthessünk. Mezőgazdaságunk termelése azonban nem tartott lépést e követelményekkel. A felszabadulás óta dolgozó parasztságunk ért el ugyan értékes eredményeket: az állatállomány, a termésátlagok nemcsak elérték, hanem egyik-másik területen meg is haladták a felszabadulás előttit. Az elmúlt hat évben például 60 kilogrammal nőtt a kenyérgabonatermés holdankénti átlaga. A felszabadulás előttihez képest többszörösére nőtt a tarlóhántás, az őszi mélyszántás területe, elterjedt a silózás, új kultúrák honosodtak meg és terjedtek el nálunk, mint például a rizs. De egészben véve mezőgazdasági termelőket. Sipos Istvánné, a III. alapszervezet egyik pártbizalmija, átlagosan 180 százalékra teljesíti tervét és csak jó minőségű árut készít. Figyelemmel kíséri a keze alól kikerülő munkadarabot. Megnézi, hogy a nyers masszából kisajtolt szigetelő nem repedezik-e meg az égetésnél, ügyel rá, míg el nem készül. Az alapszervezet titkára észrevette, milyen jól dolgozik Siposné, s hogy lelkiismeretességével tekintélyt szerzett a műhelyben. Akkoriban Nagyné, a sajtolóműhely egyik pártonkívüli munkása, sehogysem tudott a 100 százalék fölé kerülni. Az alapszervezet javaslatára mellé tették Sipos elvtársnőt, aki beszélgetett is vele, munkamódszerét is átadta neki. Azóta Nagyné elérte a 150 százalékos átlagot. A pártszervezet csak úgy erősítheti kapcsolatait a dolgozókkal, ha szüntelenül segíti a tömegszervezeteket. Itt van a szakszervezet, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy a dolgozók egészségvédelmével, munkavédelmével törődjék. De ha a pártszervezet elhanyagolja a szakszervezetet, az nem töltheti be jól a feladatát. íme egy példa: A szabadban dolgozóknak meleg vattakabát jár. A pénz megvan rá, mégsem kapták meg. Észrevehette, követelhette volna más is, de a dolgozók, ellátásának legfőbb, legközvetlenebb őrének és ellenőrzőjének, a szakszervezetnek kellett volna elsősorban szólni ezért. Neki kellett volna figyelmeztetnie az igazgatót a hibára. De nem tette. A Kőbányai Porcelángyár pártbizottsága most elhatározta, hogy ezentúl többet törődik a szakszervezettel, mint régebben. A nemrég megválasztott szakszervezeti bizottság háromhónapos munkatervét már megvitatták pártvezetőségi ülésen. A vattakabátok ügye után azt is elhatározták, hogy havonta egyszer pártvezetőségi ülésen meghallgatják a szakszervezet képviselőjének beszámolóját a dolgozók szociális ügyeinek intézéséről. Sok fiatal dolgozik az üzemben. Megnyerheti-e a pártszervezet az üzem egész dolgozó ifjúságának szívét, lelkesedését a DISZ nélkül? Bebizonyosodott, hogy nem, s ezért a pártszervezet különös gonddal készült a nemrég lezajlott DISZ-vezetőségválasztásra. Életet kellett önteni az ifjúsági szervezetbe. A pártvezetőség tagjai segítették előkészíteni a választást, felosztva egymás között a műhelyeket. «Bevetették» a népnevelőket is. S meglett az eredménye: feléledt, dolgozik az üzem DISZ-szervezete. Ez a taggyűlés, úgy mondják itt, «fordulópont» az ifik életében. Azóta van már DISZ-helyiség, s e héten megszervezték az első sportdélutánt. Jobban megy a termelés is. ★ Az elmúlt hónapokban tehát az új igazgató olyan támaszra talált a pártszervezetben, amely nélkül aligha jutott volna előre. Enélkül bizonyosan nem teljesítették volna határidő előtt exporttervüket. 1952 első félévében termelésük fele még selejt volt — most, decemberre 10 százalékra csökkentették. Ezért az eredményért 50.000 forint jutalmat kaptak a minisztériumtól. Csak akkor lehet erős egy pártszervezet, ha a dolgozók bizalma tévézi. Ezt Tíz igazságot a Kőbányai Porcelángyár pártszervezete felismerte. Most, hogy az első negyedévi terv, az új fogyasztási cikkek mintadarabjainak teljes elkészítése, majd pedig tömeges gyártásuk elkezdése vár rájuk, még jobban érzik ennek szükségességét De ezt a bizalmat napról napra meg kell nyerni. Óriási kincs, hatalmas erő ez a bizalom. Segítségével hegyeket lehet elmozdítani, Szedlacsek Éva sünk és állattenyésztésünk ma is a háború előtti színvonalon mozog, s ezért messze elmarad szocializmust építő társadalmunk megnövekedett szükségleteitől. Az elmaradás egyik oka az, hogy az úri Magyarország általában elmaradott, s rendkívül elhanyagolt, kirabolt termőtalajú mezőgazdaságot hagyott örökül. Jellemző, hogy a magyar mezőgazdaság a búza és a rozs átlagtermését tekintve 1938-ban az európai országok között a 18. helyen állt. Az elmaradás másik oka azzal függ össze, hogy a szocializmusba való átmenet korszakában a népgazdaság egy ideig szükségszerűen kettős alapon áll: a kisárutermelő mezőgazdaság és a szocialista nagyipar alapján. Természetesen az átmenet idejében fokozatosan épül a szocializmus a mezőgazdaságban is. Nálunk is így történik. Ugyanakkor még túlnyomó jelentősége van a kisárutermelő mezőgazdaságnak az ország élelmiszerellátásában és bizonyos nyersanyagokkal való ellátásában. Az a tény, hogy a szocializmust építő társadalom egyre növekvő szükségleteit hoszszabb időn át a túlnyomórészt kisparaszti mezőgazdaságnak kell kielégítenie, kétségkívül nagy objektív nehézségeket állított és állít elénk, mivel a kisüzem termelékenysége alacsonyabb a fejlett, korszerűen gazdálkodó szövetkezeti nagyüzemekénél. De az elmaradásnak ez nem lehet fő oka, hiszen mi a kistermelés növelésének objektíve meglévő lehetőségeit sem használtuk ki megfelelően. Az elmaradás fő oka az, hogy az elmúlt években elhanyagoltuk a mezőgazdaságot, háttérbe szorítottuk a mezőgazdaság fejlesztését a nehézipar fejlesztése mögött. A hiba természetesen nem az, hogy a termelőeszközöket gyártó ipar fejlesztése előtte járt a többi népgazdasági ág fejlesztésének. Ez helyes és szükséges, hiszen enélkül a mezőgazdaságot, könnyűipart, közlekedést stb. nem lehet ellátni termelőeszközökkel, enélkül nem lehet bővíteni a termelést, tehát nem lehet építeni a szocializmust. A hiba ott van, hogy a termelőeszközöket gyártó ipar messze előreszaladt és túlzott arányú fejlesztése akadályozta a népgazdaság többi ágai, elsősorban a mezőgazdaság és a könnyűipar egészséges fejlesztését. Népgazdaságunkban főként a termelőeszközöket gyártó ipar túlzott növelése és a mezőgazdaság elhanyagolása miatt 1951-től 1953 közepéig súlyos aránytalanságok keletkeztek. Hogyan jutott kifejezésre például beruházási politikánkban az ipar, különösen a termelőeszközöket gyártó ipar túlfejlesztése és a mezőgazdaság háttérbeszorítása? A felemelt ötéves terv szerint előirányzott 85 milliárdból több mint 48 százalékot az iparba akartunk beruházni. A mezőgazdaságba ezzel újjévi üdvözlő táviratok az Országos Béketanácshoz Az új év alkalmából számos üdvözlő távirat érkezett az Országos Béketanácshoz. A Szovjet Békevédelmi Bizottság távirata így hangzik: «Kedves Barátaink! Az új év alkalmából szívélyesen üdvözlünk Benneteket s a békeszerető magyar népet. Az új évben még nagyobb sikereket kívánunk a békés építésben, a béke ügyének megerősítéséért vívott harcban. Nőjön és erősödjék né,peink barátsága a béke jegyében!» Táviratban üdvözölte az Országos Béketanácsot a Finn Béketanács és a Belga Békevédelmi Szövetség. Brandweiner professzor, az Osztrák Országos Békebizottság elnöke levélben köszöntötte a magyar békeharcosokat. Gian Carlo Citterio olasz mérnök, aki az Országos Béketanács vendégeként néhány napot hazánkban töltött, szintén levélben köszöntötte magyar barátait. (MTI) A moszkvai magyar népművészeti és iparművészeti kiállítás sikere Moszkvában igen nagy érdeklődést keltett a magyar dolgozók sokszínű alkotásait bemutató magyar népművészeti és iparművészeti kiállítás. A Történelmi Múzeum öt termébe, ahol a magyar nép- és iparművészet legjobb alkotásai tekinthetők meg, szüntelenül özönlik a látogatók áradata. A munkások, alkalmazottak és a tanulóifjúság nagy érdeklődéssel szemléli a fa- és csontfaragók munkáit, a fazekasművészek edényeit. Általános elragadtatást keltenek a mesteri varrottasok, a színpompás népviseletek, szőttesek, az ékszerészek, kovácsok és üvegfúvók alkotásai. A látogatók könyvében sok bejegyzést olvashatunk: «A kiállítás igen nagy hatást tett rám». «Megkapott bennünket a magyar népművészet szépsége, egyszerűsége és finomsága». «Erősödjék a magyar és szovjet nép barátsága!» A magyar népművészeti és iparművészeti kiállítást, az első héten mintegy 25.000 látogató tekintette meg. Nogy fejlődés előtt a Soproni Ruhaüzem Nagy üzemben alakítják át a Soproni Ruhaüzemet, amelyből csaknem másfélmillió forintos beruházással modern gyárat létesítenek. Nagy, világos műhelyeket, raktárt, orvosi rendelőt építenek. A szerelők 150 új villanyhajtásos varrógép felszerelésén dolgoznak. A műhelyrészekbe neonvilágítást szerelnek. A II. emeleten a laboratóriumot rendezik be. Január 3-án több átépített üzemrészben már meg is indult a munka. A munkásszállók Borsodban Ózdi jelentés szerint elkészült az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak újabb, kétszázszemélyes munkásszállója. A szálló lakói csütörtökön kezdtek beköltözni kényelmes, új otthonukba. Még ebben a hónapban további két új munkásszálló is elkészül Borsod megyében: az egyik Királdon, a másik Ormosbányén. Mindkettőben 56—96 bányász talál barátságos otthonra. Valentin Gheorghiu román zongoraművész hangversenye ■ Ialentin Gheorghiu, állami díjjal kinyite&tí’román -zongoraművész január 9-ére tartja első budapesti hangversenyét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében a Magyar Állami Hangversenyzenekarral. A fiatal művész Rahmaninov «Rapszódia egy Paganini-témára] című művét adja elő. (MTI) — A téli szünet meghosszabbítása a dolgozók általános- és középiskoláira is vonatkozik. Ezekben az iskolákban is január 21 az első tanítási nap. A szakérettségis tanfolyamokon a tanítás január 11-én kezdődik. (MTI) szemben csak 12,9 százalékot akartunk beruházni, s a tényleges beruházások aránya ennél is alacsonyabb. Ezért állapítja meg a Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata: «Aránytalanul kevés eszközt fordítottunk a mezőgazdaság fejlesztésére ...» És nem fejlesztettük megfelelően a mezőgazdaság szempontjából döntő iparágakat, a mezőgazdasági gépgyártást, a vegyiipart sem, ezért a falu nem kapott elég gépet, mezőgazdasági eszközt, műtrágyát stb. Mindez természetesen kihatott a mezőgazdasági termelés színvonalának alakulására. Mint már mondottuk, a mezőgazdasági termelés nagyjából a háború előtti szinten maradt, míg gyáriparunk termelése 1938-hoz képest három és félszeresére emelkedett. Ez az összehasonlítás önmagában is jelzi, hogy a mezőgazdaság fellendítése mennyire sürgető. Ugyanakkor mutatja azt is, hogy milyen óriási jelentősége van a Központi Vezetőség és a minisztertanács decemberi határozata végrehajtásának, amelynek értelmében a következő három év alatt 12—13 milliárd forintot kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére. Ez természetesen nem jelenti és nem jelentheti az ipar «háttérbeszorítását». A szocialista ipar továbbra is a népgazdaság vezető ága marad. De jelenti azt, hogy pártunk, kormányunk átcsoportosítja a népgazdaság termelőerőit, beruházásait a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése, a mezőgazdaságot szolgáló ipar fejlesztése érdekében, s ezzel a tervszerű, arányos fejlődés objektív törvényét érvényesíti, tervgazdálkodásunkat a helyes arányok kialakításának, a népjólét emelésének szolgálatába állítja. II. A mezőgazdaság általános elhanyagolásával függ össze, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezeteink sem kapták meg azt a segítséget, amelyre szükségük lett volna, s amelyet iparunk fejlettsége lehetővé tett volna. A mezőgazdaság nagyfokú elmaradását azonban elsősorban az okozta, hogy elhanyagoltuk a szántóterület több mint 60 százalékát kitevő parasztgazdaság termelésének támogatását, nem tettük eléggé érdekeltté a kis- és középparasztok százezreit termelésük, állattenyésztésük fejlesztésében. A kis- és középparaszti gazdaságok terméshozamaikat, árutermelésüket lényegesen emelhették volna már az elmúlt években is, ha a szocializmusba való átmenet idején mindenütt — tehát nálunk is — szükségszerű «új gazdasági politikát» helyesen alkalmazzuk. Ha ennek segítségével megfelelő, tehát, a korábbinál jóval szélesebb piaci és termelési kapcsolatokat teremtünk a szocialista ipar, a munkásosztály és a parasztgazdaságok között; olyan kapcsolatokat, amelyek messzemenően ösztönzik, érdekeltté teszik a dolgozó parasztságot árutermelésének fokozásában. Mi azonban ezeket a kapcsolatokat nem fejlesztettük ki eléggé. A beadás egykori túlmagas kötelezettsége, a különféle állami felvásárlási monopóliumok, a régebben érvényben volt forgalmi korlátozások a piaci Vajda Györgynek, a Vegyestextilipari Igazgatóág csoportvezetőjének asztalán csilingel a telefon. — Halló! Itt Zsigmond beszél, a könynyűipariból. Itt van nálam a SZOT megbízottja. Kéréssel jött hozzám. Üdülőt létesítettek a Széchenyi-hegyen, a Rege-utcában Már mindenük megvan: szőnyegek, fotelek — egyszóval teljes kényelem. Csak éppen a függönyök hiányoznak. Nem sokra, csupán ezer négyzetméterre lenne szükségük de arra minél előbb. Melyik üzemetek tudná gyorsan legyártani? — De hiszen ez teljességgel lehetetlen — hangzott Vajda csoportvezető méltatlankodó válasza. — A Lőrinci Szalag- és Csipkegyár jöhetne egyedül számításba, de aj agyon van terhelve. Ismersz engem. Én igazán olyan ember vagyok, aki segít ahol csak lehet. De itt... itt megáll minden tudomány ... Nem ... szó sem lehet róla! — Várj csak egy pillanatra — vágott közbe Zsigmond. — Egy igen fontos dolgot elfelejtettem. A SZOT kétezer forint pénzjutalmat is felajánlott a gyár dolgozóinak. Azoknak, akik résztvesznek a soronkívüli munkában. Néhány másodpercnyi csend következett. E másodpercek alatt Vajda csoportvezetőnek, eddig felháborodást tükröző arcvonásai kisimultak, s szelid tekintettel nézte az ablaka előtt lágyan, sűrűn szállingó hópihéket, amelyek lám úgy olvadnak egybe, mint egy gyönyörű csipkefüggöny. Budán, a könnyűipari minisztérium értékesítési osztályán, a Zsigmond előadó szobájában tartózkodó SZOT- megbízott világosan érezte: ezekben a pillanatokban a Duna másik partján, az Alpári Gyula utcában, az igazgatóság épületében a nagy lelki átalakulások s egyben a függöny jövendő sorsára döntő események játszódnak le. S már hozta is a telefondrót Vajda csoportvezető lelkesedéssel teli válaszát: — De hiszen most jut eszembe, hogy nem is lehetetlen. Sőt, tulajdonképpen egészen könnyen megoldható. A Lőrinci Szalag- és Csipkegyárban most is van szabad kapacitás. Én magam veszem kezembe a jegyet. Valóban, teljesen igazad van.. Mégis csak tűrhetetlen állapot, hogy a Rege utcai üdülőben éppen a függönyök hiányozzanak! Ismersz engem. Én igazán olyan ember vagyok, aki segít ahol csak lehet, itt pedig... Itt azután segíteni kell. Azonnali, operatív intézkedésekre van szükség. Biztosítják téged, valamint a SZOT-ot — meglesz... Amikor a telefonbeszélgetés véget ért. Vajda csoportvezető késedelem nélkül nekilátott az előbb említett operatív intézkedéseknek. Levelet diktált a lőrinci gyárnak. Utasította őket: a függönyt soron kvül gyártsák le, a munkában részvevők illő jutalomban részesülnek. Aki azt gondolja, hogy a csoportvezető operatív intézkedései ezzel ki is merültek — az téved. Miután a levelet befejezte — mindössze egyetlen napig pihent, s máris folytatta az áldozatos munkát a függöny gyors elkészítése érdekében. Felemelte a telefonkagylót, tárcsázott, a lőrinci gyárral akart beszélni. De az mással beszélt. Megtörölte gyöngyöző homlokát, s időt, fáradságot nem kímélve — újra tárcsázott. Most sikerrel. Az igazgatót kérte a telefonhoz. — Megy a SZOT-függöny gyártása? — Oh igen. Nagyszerűen. — Akkor jó! Ezzel a másodikoperatív Intézkedés is Január 11-től, hétfőtől kezdve a Kossuth- és a Petőfi-rádió egész nap magyarnyelvű műsort sugároz. Az idegennyelvű adásokat a Szabadság-adó (az eddigi kísérleti adó) közvetíti. A Kossuth- és a Petőfi-rádió műsorideje napi hat órával bővül. A Kossuth-adó megszakítás nélkül reggel 4 óra 30 perctől éjfélig, a Petőfi-adó reggel 6 órától este 23 kapcsolatok szűküléséhez, iparfejlesztésünk bizonyos hiányosságai pedig a mezőgazdaságnak nyújtott termelési segítség csökkenéséhez vezettek. E hibák gyökere abban van, hogy a parasztgazdaság ma is nagy szerepét a dolgozó nép növekvő szükségleteinek kielégítésében nem láttuk eléggé. És bizonyos fokig ezzel függött össze a mezőgazdaság szocialista átszervezésének erőltetett üteme is. Mert ha nem látjuk eléggé, hogy a szocializmus építése idején a közellátás megjavításában, a könnyűipar nyersanyagellátásában milyen fontos szerepe lehet a parasztgazdaságnak, akkor gyorsan eljutunk a szövetkezetek erőltetett fejlesztéséhez. Ez ismét visszahatott a parasztgazdaság termelésére, zavarta annak biztonságát. Másrészt pedig az lett a szövetkezetek erőltetett fejlesztésének a következménye, hogy a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdulása elmaradt számszerű növekedésük mögött, s ez szintén károsan hatott a termelésre. Dolgozó népünk növekvő élelmiszer- és ruházati szükségleteit csak akkor tudjuk egyre jobban kielégíteni, a munkások, a parasztok, egész népünk életszínvonalát csak akkor lehet a szocializmus építésével párhuzamosan lényegesen és állandóan emelni, ha fellendítjük egész mezőgazdasági termelésünket, ha egyidejűleg emeljük a mezőgazdaság szocialista szektorának és a parasztgazdaságoknak a termelését és átlaghozamát — mégpedig az ipar és a parasztgazdaság piaci, termelési kapcsolatainak fejlesztése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságnak nyújtott fokozott állami, ipari segítség alapján. Pártunk, amikor a mezőgazdaság fellendítésében jelöli meg a szocialista építés új szakaszának fő feladatát — mindenekelőtt a szocializmus gazdasági alaptörvényének konkrét hazai követelményeivel számol, az alaptörvény fokozott érvényesülésének nyit utat. III. Ahhoz, hogy a szocializmust helyes ütemben, helyes módszerekkel, jól építsük , az építést vezető pártnak állandóan mélyítenie kell kapcsolatait a tömegekkel, az államnak erősíteni kell alapját: a munkásparaszt szövetséget. De a párt tömegkapcsolata, a munkások és parasztok szövetsége csakis a szocializmus helyes ütemű, a nép jólétét emelő építése alapján erősödhet. Pártunk Központi Vezetősége júniusi és októberi határozatának éppen az a fő jelentősége, hogy az objektív törvények követelményeit számbavéve megmutatta a szocializmus ilyen építésének, tehát helyes ütemű, szilárd alapokon való építésének útját és ezzel új, nagyszerű lehetőségeit tárja fel a párt, az állam és a népmilliók fokozott összeforrásának is. A mezőgazdaság nagyarányú fellendítésének ilyen szempontból is különleges fontossága van, hiszen sikeres végrehajtásával jelentősen erősödik a munkásosztály államhatalmának társadalmi alapja: a munkásparaszt szövetség, növekszik a párt és az megtörtént. Ismét tárcsázott. A SZOT-ot hívta. — ígéretemhez híven rajta tartom kezemet a függöny gyártásán. Nagyszerűen megy minden. Ezután Zsigmond előadót hívta fel telefonon, s közölte vele, hogy a lőrinci gyárban nagyszerűen megy a munka. Néhány perc múlva ismét csilingelt a SZOT telefonja. A kedvező hír vétele után ugyanis Zsigmond előadó szintén késede- lem nélkül felhívta a SZOT-ot: — Vajda csoportvezető és én állandóan rajta tartjuk kezünket a függöny gyártásán. Nagyszerűen mennek a dolgok. Meg lesz a rege utcai függöny. A függöny valóban hamarosan el is készült. Már javában gyönyörködnek a rohammunkával készült csipkefüggönyökben a rege utcai üdülő boldog lakói. Ezután következett a SZOT által felajánlott pénzjutalom elosztása. Vajda csoportvezető — noha ekkorra már alaposan belefáradt a függöny körüli operatív intézkedésekbe — most sem maradt tétlen. Ez csak az igazságot kereste: kit, milyen mértékben illet a jutalom, kiknek volt oroszlánrészük a rege utcai csipkefüggöny gyors elkészítésében. — Mondhatná valaki, hogy a függönyt a gyár munkásai készítették — így mérlegelte, fontolgatta magában a kérdést. — Ez azonban csak látszat. Aki így vélekedik, az nem ismeri a közgazdaság bonyolult kérdéseit. Mert teszem fel, mi történik, ha én nem fogalmazom oly precízen a gyárnak szóló utasítást? Micsoda károk következhettek volna be, ha csupán egyetlen szó rossz helyre kerül! De abban a kétsoros levélben minden szó a helyén volt! Minden szó mozgósított, irányt mutatott. S mily súlyos károk keletkezhettek volna abból, ha a levélborítékra helytelen címet írok ... De én még a címzést is ellenőriztem ... Azonkívül... Háromszor beszéltem a gyár igazgatójával telefonon. De ehhez hétszer kellett tárcsáznom. Négy alkalommal ugyanis a gyár mással beszélt. Az a tény pedig, hogy az igazgatóság háromszor érdeklődött a gyárban , nyilván hatalmas lelkesedést váltott ki a munkások körében, s növelte a munka termelékenységét. Akárhogy is mérlegelem: a munka oroszlánrészét én végeztem. No, s vegyük be a jutalomba Zsigmond előadót, hiszen ő vetette fel a kérdést először teljes súlyával. Vajda csoportvezető javaslatát — amelylyel egyébként Zsigmond előadó is teljesen egyetértett — elfogadták. A SZOT által felajánlott kétezer forint fele Vajda csoportvezetőé és Zsigmond előadóé lett, csupán a másik fele maradt a munkásoknak. Ezt a salamoni osztozkodást Nyitrai Ferenc, a Vegyestextilipari Igazgatóság osztályvezetője, valamint Búzás Istvánné, az igazgatóság vezetője is megpecsételte aláírásával. Most így vélekednek a történtekről: Nyitrai osztályvezető: «Éppen nagy volt az elfoglaltságom. Voltaképpen nem is tudtam, mit írok alá». Búzás Istvánné igazgató: «Az ügyhöz semmi közöm. Lényegében nem is tudtam, mit írok alá». A «függönyügy» után, reméljük, még nem bocsátották le végérvényesen a függönyt, s az «utójátékban» majd kiderül: megengedhető-e az ilyen (enyhén szólva) furcsa osztozkodás s az, hogy egy ipari igazgatóság vezetői ne tudják, mit írnak alá. György István „ ----- ---- óráig közvetít műsort. A közvetítő állomások és a vidéki stúdiók — önálló műsorukon kívül — ezután is a Petőfi-adó műsorát sugározzák. A Petőfi-rádió január 11-től új hullámhosszon, a 344 méteres középhullámon jelentkezik. Régi hullámhosszán, a 252,75 méteren a Szabadság-adó sugározza adásait. (MTI) állam tömegbefolyása a falvakban és városokban. Jogosan elmondhatjuk tehát, hogy a mezőgazdaság fellendítése nemcsak a népjólét emelésének, a népgazdaság helyes arányai kialakításának, hanem egyszersmind az államhatalom, a munkás-paraszt szövetség erősítésének, a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítésének is döntő láncszeme. Az egész népgazdaság harmonikus, egészséges növekedését, egész dolgozó népünk egységének, összeforrottságának erősödését segíti elő a mezőgazdaság fejlesztésének programmja. Ez a Programm a társadalom vezető osztályának, a munkásosztálynak a politikája. Hiszen a hatalmon lévő munkásosztálynak, mint az egész nép jóléte előharcosának mindenekelőtt érdeke, hogy a népi demokratikus állam és gazdaság virágozzék, hogy az ország szilárdan, megalapozottan fejlődjék a szocializmus útján. Elsőrendű érdeke a munkásosztálynak a mezőgazdaság fellendítése saját jóléte szempontjából, hiszen ezáltal jobbá, olcsóbbá válik élelmezése, több ruha, cipő és más fogyasztási cikk áll rendelkezésre. A munkásosztályt a legközvetlenebbül érinti a könnyűipar fejlesztése is, amelyhez lényegesen több hazai — mezőgazdasági eredetű — nyersanyag szükséges. A mezőgazdasági termelés növelése elsőrendű érdeke a parasztságnak, a szövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztságnak egyaránt. Hiszen most az eddiginél sokkal nagyobb állami támogatást élvezve, sokkal eredményesebben dolgozhat a nagyobb termésért, a nagyobb jövedelemért, saját anyagi és kulturális jólétéért. A mezőgazdaság virágzó fejlődéséért végzett közös munka, a mezőgazdaságnak juttatott gépek, munkaeszközök, ipari fogyasztási cikkek, a gyárak és a parasztok között létrejövő termelési szerződések, a városnak juttatott több és jobb élelmiszer, ipari nyersanyag — mindez a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megannyi eltéphetetlen szála. Virágzó, bőven termő mezőgazdaság — ez az egész magyar nép jobb ellátásának programmja, amelyben nemcsak a munkásosztály és a parasztság, hanem az értelmiség, az alkalmazottak, kisiparosok — foglalkozásra való tekintet nélkül — minden egyes dolgozó saját személyes érdekére ismer. «A mezőgazdaság fejlesztése egész népünk közös ügye — mondja a Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata. — A jólét további emelése a dolgozó nép, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség kezébe van letéve, munkájától, szorgalmától függ sikeres megvalósítása». Pártunk annál hatékonyabban tudja harcba vinni népünket, annál nagyobb erőket tud mozgósítani az októberi és decemberi határozat végrehajtására, mennél gyorsabban és mélyebben értik meg a kommunisták, a pártszervezetek, az állami és gazdasági szervek funkcionáriusai s az egész dolgozó nép az új szakasz elvi és gyakorlati kérdéseit, a mezőgazdaság fellendítésének hatalmas, össznépi-nemzeti jelentőségét. Lőcsei Pál AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI Miért lett a mezőgazdaság fejlesztése szocialista építésünk döntő láncszeme? Csattolatok A függöny Jelentősen bővül a rádió műsora I SZABAD NÉP PÉNTEK, 1954 JANUÁR 8