Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1954-01-08 / 8. szám

PÉNTEK, 1954 JANUÁR 8 A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSE UTÁN Az olasz kormányválság Róma, január 7. (MTI) Einaudi, olasz köztársasági elnök csü­törtökön délelőtt De Nicola volt államfő­vel, Gronchival és Mezzagorával, a parla­ment két házának elnökével, valamint Sa­­ragattal és Terracinivel, a volt alkotmá­­nyozó nemzetgyűlés két elnökével tárgyalt a kormányalakításról. Az államfő pénte­ken és szombaton is folytatja tanácskozá­sait. De Nicola, Gronchi és Mezzagora az ál­lamfővel folytatott megbeszélés után csak általánosságokban mozgó kijelentéseket tett. A szociáldemokrata Saragat azonban az újságírók előtt kijelentette, hogy mi­niszterelnöknek Gronchit, a képviselőház jelenlegi kereszténydemokrata elnökét ja­vasolta, aki a közelmúltban kijelentette, hogy olyan új kormányt kell alakítani, amely kész és alkalmas megfelelő szociá­lis programm megvalósítására. Terracini, aki az Olasz Kommunista Párt részéről elsőnek tárgyalt a kormányalakí­tásról az államfővel, közölte az újságírók­kal, hogy az alapvető kérdés továbbra is a Programm, nem pedig a miniszterek kiválasztásának kérdése. Az államfőnél folyó tárgyalásokkal egy­­időben csütörtökön délelőtt összeült az Olasz Kommunista Párt titkársága és a Prága, január 7. (TASZSZ) A Csehszlovák Köztársaság kormánya január 6-án jóváhagyta az 1954. évi nép­­gazdaságfejlesztési tervet. A terv alapja az 1953 szeptember 15-i kormánynyilatkozat, amelynek értelmében Harmincéves a „Krasznaja Zvjezda" Moszkva, január 7. (TASZSZ) 30 évvel ezelőtt jelent meg a «Krasznaja Zvjezdá»-nak, a Szovjet Hadsereg köz­ponti lapjának első száma. Megjelenésének tizedik évfordulóján a lapot Vörös Csillag-renddel tüntették ki. 1945-ben pedig a Szovjet Hadsereg harco­sainak politikai nevelése terén végzett eredményes munkájáért a lapot Vörös Zászló-renddel tüntették ki. helyzet tanulmányozása után közleményt adott ki. A közlemény megállapítja, hogy helyén­való lenne a kormány lemondásának kérdését a parlament elé vinni és ott megvitatni az új kormány összetételé­vel és programm­jával kapcsolatos kér­déseket. Az «Avanti» és a «l‘Unita» csütörtöki száma közölte Pietro Nenninek, az Olasz Szocialista Párt főtitkárának nyilatkozatát. «A tények már bebizonyították — mondot­ta Nenni — hogy a kereszténydemokrata párt egymagában nem tudja elvállalni a kormányzással járó felelősséget, a négy­párti rendszernek a régi alapokon történő újjáélesztése viszont csak a zűrzavart és a korrupciót segítené elő. Bebizonyosodott, hogy nem lehet a helyzet megoldását a jobboldalon keresni. A szocialista- és kom­­munistaellenesség nem felel meg az ob­jektív kül- és belpolitikai helyzet adott­ságainak és azt az ország keményebben visszautasítaná, mint valaha. A jelenlegi helyzetben nem maradt más hátra, csak a baloldalhoz való közeledés lehetősége. A baloldalhoz való közeledés megköveteli az állam demokratizálásának, a szociális kez­deményezésnek és reformoknak a határo­zott programmját, s megköveteli, hogy az olasz külpolitika a nemzetközi feszültség csökkentésének követelményeihez alkal­mazkodjék» — jelentette ki Nenni, szakadatlanul emelni kell a dolgozók élet­­színvonalát a termelés további növelése, a termelékenység fokozása és a gazdasági munka minden téren való javítása útján. Az állami tervet megvitatásra átadják a nemzetgyűlésnek. Jóváhagyták a Csehszlovák Köztársaság 1954. évi népgazdaságfejlesztési tervét Bidault és Laniel. — Köszönjük a bizalmat! Anna Karavajeva szovjet írónő kitüntetése Moszkva, január 7. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Anna Karavajeva írónőt a Munka Vörös Zászló­­renddel tüntette ki 60. születésnapja al­kalmából. Karavajeva «Fafeldolgozó üzem» című regénye, «A haza» című trilógiája és a szovjet emberek életéről és munkájáról szóló több más­ műve megérdemelt népsze­rűségnek örvend. Az írónő «A haza» című trilógiájáért 1951-ben Sztálin-díjat kapott. Az „Ifjú Gárda" előadása az Állami Operaházban A­ művészet ef­ik­ciós munkája . Az Állami Operaház játékrendje nagy­értékű dalművel gazdagodott: rendkívüli sikerrel játssza Jurij Mejtusz szovjet ze­neszerző «Ifjú Gárda» című operáját. La­punk hasábjain néhány nappal ezelőtt már méltattuk a dalművet, ezúttal a mű­vészi kollektíva munkáját ismertetjük részletesen. Az «Ifjú Gárda» együttese Nádasdy Kálmán rendezői irányításával kitűnően megoldotta a teljesen új operaszínpadi problémákat, s megragadó előadást alko­tott. Nádasdy gazdag fantáziával teli, eszmei­leg teljesen tisztázott, pártos rendezésének sikerült az opera mondanivalóját, a krasz­­nodoni fiatalok hősi harcának történelmi perspektíváját és szimbolikus jelentősé­gűvé­ növő hősi halálát rendkívüli megje­lenítő erővel kifejeznie. Legfőbb értéke e munkának, hogy a felfokozott szenvedé­lyek helyes ábrázolásával, s az összeütkö­zések kiélezésével teljes mélységében mu­tatja meg a hőseit összefűző erőt: az izzó hazaszeretetet, s annak másik oldalát: az ellenség gyűlöletét. Nádasdy muzsikusér­zéke ezúttal is egészségesen érvényesül A minden részletében végiggondolt rendezés kitűnően tárja fel a dalmű zenei-drámai ritmusét, ragadja meg mindig a leghang­súlyosabb részleteket, így azután az elő­adás magávalragadó pátoszában mind­végig mélyen átélt emberi mozzanatok, életteli, nagy drámai pillanatok hordozzák Mejtusz kifejező zenéjét. Ilyen lélegzetelállítóan nagy zenedrámai mozzanat például a Nádasdy-komponálta rendezésben a börtönkép zárójelenete. Az elfogott ifjúgárdisták tudják, hogy hama­rosan kivégzik őket, de a halál küszöbén sem törnek meg, dalolnak a közelgő győ­zelemről. Mire a rabtartó fasiszta gonosz­tevők beözönlenek a börtönbe, az összetört­testű, sebektől vérző fiatalok már szorosan egymásba fogazva, felsorakozva, támadón, fenyegetőn zengik a Komszomol-dalt. A je­lenet forradalmi romantikáját a rendezés a valószerűségből olyan forrpontra hevíti, hogy eszmeileg még azt is mélyen hiteles­nek, reálisnak érezzük, amikor a börtön­falakon túl a rendező egyszercsak meré­szen megjeleníti a szomszédos cella fog­lyait, majd Krasznodon egész népét, s az is együtt énekel az ifjúgárdistákkal. A hősi pátosz heve teszi emlékezetessé a II. fel­vonás esküjelenetét is. Mejtusz itt ábrá­zolja első ízben Krasznodon ifjú hőseit egy­séges kollektívaként. A fiatalok megesküsz­nek: bosszút állnak a fasisztákon a bebör­tönzött, majd élve eltemetett krasznodoni bányászokért. Szenvedélyes erővel tör fel Oleg Kosevojból az eskü dallama, majd a mesterien felépített, egymásba fonódó ének­szólamokban nyolc társa ajkán is felcsen­dül a bosszú hangja. A rendezés itt az ének közben, remek beosztással, lépésről lépésre rendezi, sűríti egyetlen elszánt, támadásra kész, félelmes csoporttá a fiatalokat. Nem kevésbbé megragadóan komponálta meg Nádasdy a harmadik felvonást, ahol a zeneszerző bensőségesen meleg életkép­ben november 7-e előestéjének ünnepi hangulatát ábrázolja. Ez a vidám, csalá­dias kis ünnepség valami egészen ritka ter­mészetességgel kél életre Nádasdy tolmá­csolásában. Különösen a fiatalok önfeledt játékosságának idilli képével készíti elő ki­tűnően az újabb, még élesebb zenedrámai fordulatot: az ifjúgárdisták legjobbjainak elfogatását. Kitűnően sikerült táncokat ter­vezett a jelenethez Nádasi Ferenc balett­mester. Valamennyi tánc koreográfiája mé­lyen a zenéből fakad és megkapóan bele­illik az összejövetel hangulatába. Olyan természetesen simulnak a színpadi helyzet­hez, annyira természetesek, hogy szinte észre sem vesszük, hogyan kezdődnek. Nádasdy rendezői tehetségét dicséri, hogy még az igazi akciókban nem bővelkedő­első felvonásban is meg tudja teremteni az evakuáció nyugtalanító, feszülten drámai légkörét. S nagyon éles, kemény színekkel és szenvedélyes leleplező erővel mutatja be a rendezés a fasiszták táborát. Különösen a kihallgatás jeleneteiben ábrázolja borzon­gatóan gyűlöletes vonásokkal a fasiszta fe­nevadakat. Nádasdy Kálmán kiváló nevelőmunkát is végzett. Az «Ifjú Gárda» színrehozatala ugyanis megkívánta, hogy a színház, nagy­nevű művészei mellett bátran csatasorba állítsa legifjabb énekeseit is. A szereplők a próbák során megtanultak hazájukat lán­golóan szerető szovjet embereket a szín­padra vinni. Ehhez az is kellett, hogy sut­­badobva az operai színjátszás «hagyomá­nyos» szokványait, megtanulják kifejező­­eszközeiket teljesen alárendelni a zenei és drámai elgondolásoknak. Mejtusz dramaturgiája még a főhősök alakjait is mélyen beágyazza a mű egé­szének építkezésébe; a főszereplő a kollek­tíva, az ifjúgárdisták szervezete. A művé­szek a próbák során eljutottak odáig, hogy az előadásban az együttes, az összjáték érvényesül. Ebben a munkában azután a «főszerep» is, a «mellékes szerep» is meg­telt élettel, tartalommal. Arra törekedtek, hogy szerepük minél jobban betöltse fel­adatát a cselekmény előbbrevitelében. Ter­mészetesen ez korántsem jelenti azt, hogy ez a törekvés nem adott lehetőséget az ön­álló énekes-színészi alkotómunkára. Az «Ifjú Gárda» párhuzamos szereposztásában is látjuk, hogy nem egy művészünk ugyan­abban a rendezésben, azonos helyzetekben is milyen eredeti, más — és szintén hiteles — vonásokkal ruházza fel szerepét. A feladat rendkívülisége, szépsége ma­­gával ragadta az egész együttest. Az alko­tás egészséges izgalmat, lázat érezni végig az előadásból. A magas színvonalú, s átélt összjáték eredménye, hogy ezúttal talán első ízben sikerült bekapcsolni az opera­cselekmény áramálta még a gyengébb ala­­kítókészségű művészeket is. Az előadás a­ magánszereplők felszabadult színészi mun­kájában, jellemábrázolásuk sokrétűségében mutatja a legnagyobb fejlődést. De je­lentős a haladás az énekkar mozgatásá­ban, a tömegek színpadi megjelenítésében .*• Az énekkar színészi magatartása kü­lönösen a II. felvonás sétatérképében hat nagyon meggyőzően; itt érezni leginkább, h°8y_a_ kórus tagjai is őszinte átéléssel, élő, érző, szenvedélyes emberekként vesz­nek részt a cselekményben. Az «Ifjú Gárda» főhősét, Oleg Kosevojt a kettős szereposztásban Simándy József és Kenéz Ernő játssza. A szerepet a zene­szerző viszonylag kevesebb színnel, s in­kább csak lírai vonásaiban festette meg. Alakítójára várt a feladat, hogy a meg­jelenítésben elmélyítse, kiegészítse, köze­lebb hozza Oleg alakját. A helyes rendezői beállítás uján mindkét művészünknek sike­rült eleget olyannak bemutatni, amilyen valójában volt: értelemtől sugárzó, mé­­lyen érző, derűs, bátor, a néppel összefor­rott, szeretett hazájáért a legnagyobb ál­dozatra kész szovjet ifjú. Már az anyjától való búcsúzásakor azt a fiatalt ismeri fel benne a néző, aki képes lesz véghezvinni nagy feladatát. A II. felvonástól azután sokrétűen is kibontakozik jelleme, érzelmi gazdagsága, szenvedélyessége, vezetésre hi­vatott határozottsága. Simándy József rendkívül intenzív zenei és színészi átélé­sével, s gyönyörűen áradó énekével, a for­radalmi pátosz hangján igazi mai opera­hősként eleveníti meg Oleg alakját. Ke­néz Ernő szintén nagyon rokonszenvesen, vonzóan, a szereppel teljesen eggyéforrva állítja szípadra a hős ifjúgárdistát. Oleg alakjából hősiessége mellett sikerült meg­mutatnia a gyermekember komolyságának kamaszos vonásait is. A fiatal művész nemrég indult el pályáján. Máris kifeje­zően énekel, de énektechnikai tudása még nem eléggé megalapozott; szépfényű te­norja még kissé kiegyenlítetlen, a külön­böző fekvésekben más-más a hangszíne, a vivőereje. Ulja Gromovát Sándor Judit és Ta­­mássy Éva énekli. Ulja zeneileg igen gazdagon ábrázolt alakja a dalműnek. Sándor Judit érett művészete helyesen érzi és éreztetni is tudja Ulja jellemének szép­ségét, érzelmi gazdagságát. Egész magatar­tásából belső tisztaság sugárzik, Oleg iránti vonzalmának tartózkodó szemérmessége is ebből a forrásból táplálkozik. Átélésének hőfoka a kihallgatásjelenetben emelkedik a legmagasabbra. A nagyon tehetséges fia­tal Tamássy Éva Ulja-alakítása talán ke­vésbbé sokrétű, de szenvedélyesebb, fel­­indultsága is mélyebbről jövő, különösen a drámai fokozásokban lendül hősi magasla­tokra. Ljuba Sevcova, «a színésznő» szerepét Cserhát Zsuzsa és Birkás Lilián játssza. Cserhát Zsuzsa Ljubája elragadóan rokon­szenves alakítás. Bátorsága is, könnyei is valódiak, belülről fakadnak. Elhisszük ne­ki, hogy tehetséges és vakmerő «színészi alakításával» sikerül megtévesztenie, «el­csábítania» a fasiszta ezredest. De alakítá­sának legszebb mozzanata mély átéléssel előadott románca a börtönben. A fiatal mű­vésznő énektechnikája is fejlődött, szép hangja teltebb lett, nemrég még kifogásolt élességei is lekerekedtek. Birkás Lilian sokoldalú művészete ezúttal is hatásosan érvényesül, Ljubája igen vonzó, színes, ér­zelmekkel teli alakítás. A fasiszta ezredes­sel való kettősben — néhány túljátszott mozzanatot kivéve — különösen meggyő­zően éli az ábrázolt szerep életét. Szergej Tyulenyin lelkes harcikedvtől, s az ellenség gyűlöletétől feszülő alakját Kö­vecses Béla és Göndöcs József tölti meg valósággal. Mindketten sokrétűen ábrázol­ják friss, egészséges lendületét, kamaszos hirtelenségét, ügyességét, természetes okos­ságát. Kövecses Szerjózsája talán érzelmi­leg mélyebb. Göndöcsé inkább a legényke erejét mutatja meg. Klara Kovaljeva bájos alakját a figye­lemreméltó hangú Házy Erzsébet költői szépséggel eleveníti meg. A cselekményhez szorosan kapcsolódó, átélt alakítása a leg­jobb példa arra, hogy a «kis szerep» mivé nőhet, ha emberi tartalommal, élettel töl­tik meg. Vanya Zemnihov vonzó lényét Pálffy Endre és Rajna András rajzolja meg igen meggyőzően. Pálffy kihallgatás­­jelenetbeli drámai játéka sokáig emlékeze­tünkben marad. Az áruló Sztahovicsot Me­lis György és Mindszenty Ödön játssza. Mindketten igen kifejezően mutatják meg e gyenge ember bukásának útját. Oleg anyját Szilvássy Margit és Eszenyi Irma alakítja. Szilvássyé látszik átgondol­­tabbnak, de mindketten megindító voná­sokkal és szép énekkel állítják elénk az anyát, akinek minden gondolata, cseleke­dete Olegért van, s éreztetik a szeretetét is az ügy iránt, amelyért a fia harcol. Val­­kó lánya­igazgató szerepét Fodor János és Bencze Miklós énekli. Fodor minden ala­kításával légkört tud teremteni a színpa­don. Ezúttal is. Mindjárt az L felvonásban erőteljes, találó vonásokkal érzékelteti, hogy tisztában van a helyzet rendkívül súlyos voltával, de azt is, hogy tudja, ki fogják verni a haza földjéről a fasisztákat. Negyedik felvonásbeli áriáját mélyen fel­indulva, szívet szorongató realizmussal szó­laltatja meg. Bencze szerepformálásában most is felvillan­­ó megfigyelőkészsége. Valkója erkölcsi erőt, a nép igazságát su­gározza; áriáját a börtönben meleg pátosz­­szál énekli. Hangvétele azonban még nem elég egyenletes. Procenko Losonczy György és Reményi Sándor. A szerep eléggé elmo­sódottan jellemzi a partizánosztagvezető alakját. A rendezés az alak helyes kiemelé­sével, a játékban való elhelyezésével javí­tott ezen. Losonczy is, Reményi is kifejező vonásokkal állítja színpadra Procenkót. A III. felvonás idilli kis ünnepségének egyik «főrendezője» Oleg nagyanyja. Budanovits Mária meleg kedéllyel, gyöngéd szeretettel és bájjal megformált alakítása feledhetetle­nül szívünkbe lopja Vera Vasziljevna alak­ját. Lőrincz Zsuzsa is őszinte átéléssel játssza a szerepet, de fiatalosabb a kelleté­nél. Az ellenséges oldalon a fasiszta ezredest Lendvay Andor és Faragó András játssza. Lendvay is, Faragó is helyes kritikai éllel, sok színnel dolgozta ki alakítását. Az ezre­des pimaszsága mögött érezni rejtett gyá­vaságát, fölénye mögött ostobaságát. Lend­vay alakítása átéltebb. Bruckner Gestapo­­őrmesterről mind Radnay György, mind Nádas Tibor rendkívül erőteljes vonalú rajzot ad. A kihallgatásjelenetben mind­ketten teljes mélységében ábrázolják e fa­siszta vadállat, elvetemültségét. De a többi szereplő is — így Sárdy János, Remsey Győző, Angyal Nagy Gyula, So­mogyvári Lajos, Katona Lajos, Galsay Er­vin, Domahidy László, Rissay Pál, Surá­­nyi Éva, Halász Éva, Külkey László, Pász­tor Lajos, ha nem is méltatjuk részletesen az alakításukat, egy-egy fontos, jellemző színnel teszik teljessé az előadás nagyszerű hatását. A sikerben nagy része van az előadás karnagyának, Kóródy Andrásnak. Vezény­lése egészséges drámai érzékkel, nagyvo­nalúan élezi ki a zenében rejlő feszültsé­get, s készíti elő a zenei-drámai csúcspon­tokat, de sehol sem marad adós a lírai ele­mek melegségével sem. Az előjátéktól kezdve — amelynek szépen felépített tol­mácsolása hatásosan készíti elő a közön­séget az előadásra — mindvégig gyümöl­csöző együttműkö­dést teremt a zenekar és színpad között. A zenekar színes hangzás­sal, lelkesen szólaltatja meg Mejtusz kife­jezően hangszerelt muzsikáját. Az énekkar zenei betanításának értékes munkáját Pless László karigazgató irányította. Az előadás rendkívüli hatásában jelen­tős szerepük van a színpadképeknek is. Oláh Gusztáv a képzőművészet költészeté­vel nagyon kifejező keretet alko­tott az előadáshoz. Minden képből, térel­helyezésből mély dramaturgiai ismeret, a valóság, s a rendezés szándékának teljes megértése árad. Gondolat, élet, szinte azt mondhatni: cselekvés van ezekben a dísz­letekben, annyira segítik magát a zene­drámát is a kibontakozásban. Gondoljunk csak az I. felvonás városvégének érzékle­tes díszletére, világítási hatásaira, meny­nyire kifejezik a város kiürítésének nyo­masztó légkörét. A II. felvonás második képe parkdíszletének sajátos romantikája még Oláh Gusztáv számos hasonló alko­tása közül is kiemelkedik. Rendkívül mo­numentális a börtön, s a felrobbantott bá­nya bejáratának díszlete. Az Operaház mű­termének dolgozói Mária Károly és Vörös Tibor vezetésével kiváló munkát végeztek a díszletek festésében. Márk Tivadar jel­meztervei szintén kifejezően támogatják a zenedráma mondanivalóját. Az «Ifjú Gárda» szövegkönyvének fordí­tása Fischer Sándor lelkiismeretes mun­kája. Mindvégig arra törekedett, hogy visz­­szaadja a szöveg tartalmát, néni ízeit, se­gítse a dráma erejét, megértését és az éne­kesek munkáját. Ez a sokrétű feladat je­lentős részben sikerült. Az «Ifjú Gárda» párját ritkítóan szép előadásával Operaházunk színpadán is döntő győzelmet aratott az operaszínját­szás még mindig sokat vitatott realizmusa. Farkas Janó* Külföldi Hírek — AZ ANGOL KATONAI MISSZIÓ márciusban elhagyja Burmát, miután ered­ménytelenül végződtek azok a ranguni tár­gyalások, amelyeknek az volt a célja, hogy megújítsák a január 4-én lejárt «angol-bur­­mai védelmi szerződést» — jelenti az «AFP». — ARTHUR DEAN, a koreai tárgyalá­sokon részvevő amerikai küldöttség veze­tője, felhívta az amerikai hivatalos sze­mélyiségeket, hogy vizsgálják felül az Egyesült Államok Kínával szemben foly­tatott politikáját. «Dean véleménye szerint — közli a „Reuter» — azok, akik reménye­ket fűznek Csang Kiaj-sekhez, a helyzetet rózsaszínű szemüvegen keresztül nézik». Saját érdekünkben — jelentette ki Dean — ki kell próbálnunk egy másik szemüveget. — HATEZER IZRAELI DIÁK szerdán sztrájkba lépett, tiltakozásul az ellen, hogy «gazdasági okokból átmenetileg» bezárták a haifai technikai főiskolát — jelenti az «AP». 5 — AZ ANGOL SZÉNTERMELÉS 1953- ban az előző évhez viszonyítva 1.267.200 tonnával csökkent. Hivatalos adatok sze­rint a szénbányászatban alkalmazott mun­kások száma is állandóan csökken — je­­lenti a «TASZSZ». — ENTEZAM, Irán külügyminisztere ki­jelentette, hogy Irán kész nagy összeggel kártalanítani az Angol-Iráni Olajtársasá­got iráni vállalatainak államosításáért — írja a «The New York Times». — FRANCIA IFJÚSÁGI KÜLDÖTT­SÉG érkezett január 6-án Moszkvába a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának meghívására. A vendégek több hetet töl­tenek a Szovjetunióban — közli a «TASZSZ». — A «STAHLHELM» NEVŰ FASISZTA KATONASZÖVETSÉG, amelynek elnöke Albert Kesselring volt nácitábornagy, ja­nuár 17-én, tehát nyolc nappal a négy ha­talom külügyminisztereinek világszerte bizakodással várt berlini értekezlete előtt, «birodalmi alapító ünnepséget» tart Nyugat- Berlinben. Nyugat-Berlin reakciós elöl­járósága ezzel a provokáló lépéssel vála­szol Berlin demokratikus népképviseleté­nek javaslatára, hogy a négyhatalmi érte­kezlet megkezdéséig teremtsék meg a né­met főváros egész területén a béke és a demokrácia légkörét — jelenti a «Berliner Zeitung am Abend». — NAGY SIKERREL FOLYIK Francia­­országban a demokratikus sajtó támogatá­­­sára indított gyűjtés, amelyet a Francia Kommunista Párt kezdeményezett. A «l‘Humanité» január 6-án megírta, hogy az eddig összegyűjtött összeg meghaladta a 45 millió frankot.­­ KAAB KUNOSON, a thaiföldi tájé­koztató hivatal főigazgatója Li Szín Man­nak és Csang Kai-seknek a «Csendes­­óceáni Szövetség» összetákolására irányuló próbálkozásaival kapcsolatban kijelentet­te, hogy Thaiföld nem vesz részt ilyen szövetségben — közli a «TASZSZ». — FÖLDESÚRI TERROR a Fülöp-szige­­teken. Pampanga tartományban a földes­urak sok bérlőt elkergettek a földekről és kiforgatták őket javaikból. A bérlők két ve­zetőjét egy földesúr kegyetlenül megverte. Egy másik földesúr, akinek ötven főből álló, páncélkocsikkal és ágyúkkal felszerelt saját hadserege van, utasította zsoldosait, hogy lőjék agyon az elkergetett bérlőket, ha azok visszatérnének az ültetvényekre. (Új-Kína). — KOCSA POPOVICS jugoszláv kül­ügyminiszter és a belgrádi amerikai, angol és francia nagykövet között levélváltás zajlott le. Eszerint a nyugati hatalmak továbbra is «gazdasági segélyt» nyújtanak Jugoszláviának — jelenti az «AFP». — A FRANCIA KORMÁNY tiltakozott az egyiptomi kormánynál az egyiptomi sajtó hangja miatt. A francia kormány ki­fogásolja, hogy az egyiptomi rádió és a lapok «olyan hangot használnak, amely bátorítólag hat a marokkói ellenállók te­vékenységére». (MTI)­­ A BUGANDAI PARLAMENT utasí­totta annak a küldöttségnek két tagját, amely a múlt hónapban Londonban járt, hogy újból utazzék Londonba és kövessen el mindent az angol kormány által jogta­lanul száműzött bugandai uralkodó hazaté­résének engedélyezéséért — jelenti az «MTI». Előzetes eszmecsere a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya között az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalásokról Moszkva, január 7. (TASZSZ) Charles Bohlen úr, az Egyesült Államok nagykövete 1953 december 31-én felkereste V. M. Molotovot, a Szovjetunió külügymi­niszterét. A nagykövet közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya szeretne esz­mecserét folytatni a Szovjetunió kormá­nyának december 21-én közzétett nyilat­kozatával kapcsolatban, amely Eisenho­­wernak, az Egyesült Államok elnökének december 8-i beszédére vonatkozott és amelyben a szovjet kormány kifejezésre juttatta, hogy hajlandó részt venni az atomenergia kérdésében folytatandó tár­gyalásokon. Ezeken a megbeszéléseken szóba kerülhetnek az említett tárgyalások­kal kapcsolatos eljárási kérdések, mégpe­dig a tárgyalások ideje, helye és rendje. Ch. Bohlen úr hozzátette, hogy erre az eszmecserére sor kerülhet az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériuma és a wash­ingtoni szovjet nagykövet, illetve a Szov­jetunió ENSZ-képviselője között. Az esz­mecserére sor kerülhetne a négy nagyha­talom külügyminisztereinek berlini érte­kezlete előtt, vagy Berlinben az említett értekezlet alatt. V. M. Molotov január 6-án fogadta Ch. Bohlen urat és közölte vele, hogy a szov­jet kormány megvizsgálta az Egyesült Ál­lamok kormányának javaslatát, amelyben az Egyesült Államok kormánya a vélemé­nyek kicserélését javasolja az atomener­gia kérdésében folytatandó tárgyalások el­járási kérdéseivel, mégpedig a tárgyalások idejével, helyével és rendjével kapcsolat­ban. A szovjet kormány — éppúgy, mint az Egyesült Államok kormánya — kívána­tosnak tartja az említett kérdések megvi­tatását és egyetért azzal, hogy azt Wash­ingtonban kezdjék meg. A szovjet kormány G. N. Zarubint, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét hatalmazza fel, hogy rész ve­gyen egy ilyen megbeszélésen. Ch. Bohlen úr megígérte, hogy a szov­jet kormány válaszát az Egyesült Államok kormányának tudomására hozza. Kim Ir Szenn marsall és Peng Teh-huai tábornok levele Thimaija altábornagyhoz a felvilágosító tevékenység folytatása ügyében Phenjan, január 7. (Új-Kína) Kim Ir Szen marsall, a koreai néphad­sereg főparancsnoka és Peng Teh-huai tá­bornok, a kínai népi önkéntesek parancs­noka, január 7-én levelet intézett K. Sz. Thimajja altábornagyhoz, a semleges nem­zetek képviselőiből álló hazatelepítési bi­zottság elnökéhez. A levél közli, hogy a koreai-kínai fél megkapta a semleges ha­zatelepítési bizottságnak a koreai fegyver­szüneti egyezményt aláíró két félhez eljut­tatott ideiglenes jelentését és a bizottság svéd és svájci tagjának ahhoz csatolt kü­­lönjelentését, valamint az azokhoz fűzött függelékeket. Áttanulmányozva ezeket az okmányokat, a koreai-kínai fél úgy véli, hogy a bizottság ideiglenes jelentése alap­jában véve megfelel a tényeknek és ezért viszonylag pártatlan. A bizottság megerősítette, hogy a fel­világosítások időszakának meghosszab­bítása törvényes és szükséges, és úgy vélekedett, hogy a felvilágosító munkát folytatni kell. Ez kétségtelenül össz­hangban áll a bizottság működési sza­bályainak alapvető céljaival. A semleges hazatelepítési bizottság ideig­lenes jelentésének tényénél még nyilván­valóbbá válik az ENSZ-haderők parancs­nokságának súlyos felelőssége azért a po­litikájáért, hogy a titkosügynökök révén terrorizálja a hadifoglyokat, hogy szabo­tálja a koreai fegyverszüneti egyezmény megvalósítását. Kim Ir Szen és Peng Teh-hvai levele a továbbiakban rámutat: Annak eredményeként, hogy az ENSZ- haderők parancsnoksága szándékosan kés­lekedett a felvilágosítás céljaira szolgáló berendezések felépítésével és a titkosügy­nökök terrorszervezeteinek szabotázscse­lekményei következtében a koreai-kínai félnek nem állott rendelkezésére kilenc­vennapos felvilágosítási időszak, hanem csak tíz napon át tudott felvilágosítást vé­gezni, csupán kevés hadifogoly körében. A semleges hazatelepítési bizottság a fentiek­ből kifolyólag a bizottság működési szabá­lyai rendelkezéseinek legnagyobb részét Keszon, január 7. (Új-Kína) Az indiai fegyveres őrség főhadiszállásán szerdán megkezdődött az indiai katonai törvényszéki tárgyalás annak a nyolc h­­sziimanista ügynöknek perében, akiket a 38-as részleg négy északkoreai hadifoglyá­nak kegyetlen meggyilkolásával vádolnak. Az indiai ügyész által felolvasott vádirat megvilágította a gyilkosság hátterét. A részleg öt hadifoglya megbeszélte, hogy hazatelepítését kéri. Amikor az amerikai irányítás alatt álló ügynökök rájöttek szándékukra, az öt hadifoglyot a «részleg­őrség» sátrába idézték és ott kommunista­ellenes jelszavakat tetováltak rájuk. Az öt hadifoglyot azután állandóan szigorú ellen­őrzés alatt tartották, egyiküknek azonban december 12-én, délután 6 órakor sikerült átmásznia a szögesdrótkerítésen és meg­szöknie. Néhány órával később az indiai őrök egy képtelen volt átültetni a gyakorlatba, így­ maga a bizottság sem látta el törvényes­ funkcióit. A levél ezután így folytatja: Az ENSZ-haderők parancsnoksága, te­kintettel a semleges hazatelepítési bi­zottság e jelentésére, képtelen kitérni a határozott tények elől és nem bújhat ki a nyilvánvaló felelősség alól, amely azért terheli, mert megszegte a hadifogolyegyez­ményt és megszakította a felvilágosításokat. John E. Hull tábornok, az ENSZ-haderők főparancsnoka 1954 január 3-án Önhöz in­tézett levelében ennek ellenére nemcsak önkényes és alaptalan cáfolatokat hangoz­tatott, hanem arcátlanul megpróbált ellen­vádakat is emelni a koreai-kínai féllel szemben, amennyiben a koreai-kínai fél úgynevezett «halogató taktikájának» tulaj­donította a felvilágosító munka megszaka­dását. Az ENSZ-haderők parancsnokságá­nak ez a lelkiismeretlen eljárása mélységes felháborodást kelt a koreai és a kínai nép, valamint a világ minden békeszerető népe körében, és súlyos megvetést vált ki ben­nük. Rá kell mutatnunk, hogy a semle­ges hazatelepítési bizottság ideiglenes jelentésében megerősíti azt a tényt, hogy az ENSZ-haderők parancsnokságá­nak utasítására eljáró terrorszervezetek megszakították a felvilágosító munkát és erőszakkal, vagy erőszakkal való fenyege­tőzéssel megakadályozzák, hogy a hadifog­lyok hazatelepítésüket kérjék. A bizottság azt is beismerte, a műkö­dési szabályok nem gátolják, hogy a fegyveres őrség erőszakot alkalmazzon az ügynökökkel szemben, sőt a 7. szakasz egyenesen kimondja, hogy a bizottság erőszakot alkalmazhat funk­cióinak gyakorlása és kötelezettségé­nek teljesítése közben. A bizottság azonban ugyanakkor különféle jogcímekre hivatkozva megtagadta, hogy eredményes rendszabályokat hozzon a fel­világosításokat erőszakkal megszakító, a hazatelepítésüket kérő hadifoglyokat meg­félemlítő és meggyilkoló titkosügynökök­kel szemben. Mi több, a bizottság a hadi­foglyok «képviselőinek­ ismerte el azokat ,közeli őrtoronyból látták, hogy mintegy 25­0 ember valami súlyosat vonszol. Később a­­ baromfiudvarban négy holttestet találtak.­­ Amikor az indiai őrség másnap reggel vizs­gálatot indított, több hadifogoly jelentke­­­­zett a részlegből és megállapította a gyil­kosok személyazonosságát.­­ A katonai törvényszék felett tanúként megjelent Jun Hjung ír, a részlegből sike­resen megszökött hadifogoly is. Vallomásá­ban elmondotta, hogy ötödmagával haza akart térni Észak- Koreába, remélve, hogy a felvilágosítá­sok során erre alkalom kínálkozik. Fel­világosításukra nem került sor, azt ter­vezték tehát, hogy megszöknek. Tervük azonban kiderült. December 12-én, ebéd után — mondotta Jun Hjung ír — látta, hogy az ügynökök kiürítenek egy sátrat és eltávolítják a padlódeszkákat. «Tudtam — tette hozzá — a titkosügynököket, akik hadifoglyokat gyilkoltak meg és így a titkosügynökök akaratának megfelelően végezte munkáját. A semleges hazatelepítési bizottság ezzel az eljárásával lényegében védelmezte és támogatta a titkosügynökök terroruralmát a hadifogolytáborban és ezzel szabad ke­zet adott a titkosügynököknek a felvilágo­sító munka megszakítására, valamint a ha­zatelepítésüket kérő hadifoglyok megfé­lemlítésére és meggyilkolására. Nyilván­való tehát, hogy a semleges hazatelepítési bizottságra is hárul bizonyos felelősség. Kim Ir Szen és Peng Teh-huai levele a kialakult helyzetre való tekintettel hang­súlyozza, hogy teljesen egyetért azzal, amit Thimajja 1953 december 28-i levelében ki­jelentett, nevezetesen, hogy «a működési szabályokban foglalt alapvető célkitűzések­nek megfelelő módon komolyan fontolóra kell venni» a hadifogolykérdést. Sőt, úgy véli, az egyetlen helyes eljárás: kitartani a bizottság ama álláspontja mellett, hogy folytatni kell a felvilágosításokat. A fentiek miatt és a semleges haza­telepítési bizottság működési szabályai­ban foglalt alapvető célkitűzésekhez hí­ven, ragaszkodunk ahhoz, hogy valósít­sák meg a felvilágosításokra megszabott kilencvennapos időszakot; harminc napon belüli döntés végett terjesszék a politikai értekezlet elé azoknak a hadifoglyoknak kérdését, akik a felvilágosítások ideje alatt nem éltek hazatelepülési jogukkal, és hogy a semleges hazatelepítési bizottság, vala­mint az indiai fegyveres őrség e rend­szabályok megvalósulásáig továbbra is gyakorolja törvényes funkcióit. Ez azt je­lenti, hogy nyomban folytatni kell a ha­difoglyok felvilágosítását, el kell különí­teni a felvilágosításokon résztvett hadi­foglyokat azoktól, akik még nem jelentek meg felvilágosításokon, le kell törni a tit­kosügynökök terrorszervezeteit, el kell távolítani az összes titkosügynököket, és a kilencvennapos felvilágosítási időszak le­telte után továbbra is őrizetben kell tar­tani a hadifoglyokat mindaddig, amíg a politikai értekezlet nem határozott kérdé­sükben — írja befejezésül a levél, hogy azért ürítik ki a sátrat, mert meg akarnak gyilkolni bennünket. Ezért ebéd után a szögesdrótkerítéshez lopództam és megszöktem». Jun Hjung ír másnap a gyilkosság ki­nyomozására a részlegbe érkező indiai fegyveres őrökkel együtt visszatért, de négy barátja közül egyet sem látott a fel­sorakoztatott hadifoglyok között. «Két nap­pal később láttam holttestüket a kórház­ban» — mondotta. Jun Hjung ír elmondotta, hogy a rész­leg minden szögletében őrséget helyez­tek el. Az «őrök» kötelessége volt, hogy minden szökni akaró hadifoglyot elfog­janak és nyomorékká verjék őket. A tárgyaláson részvevő két amerikai «ügyvéd] és több, szintén «védőügyvéd­ként» szereplő hiszinmanista tiszt mindent megkísérelt a tárgyalás megtartásának megakadályozására. Megkezdődött a gyilkossággal vádolt lisztumanista ügynökök pere

Next