Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-08 / 8. szám
PÉNTEK, 1954 JANUÁR 8 A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSE UTÁN Az olasz kormányválság Róma, január 7. (MTI) Einaudi, olasz köztársasági elnök csütörtökön délelőtt De Nicola volt államfővel, Gronchival és Mezzagorával, a parlament két házának elnökével, valamint Saragattal és Terracinivel, a volt alkotmányozó nemzetgyűlés két elnökével tárgyalt a kormányalakításról. Az államfő pénteken és szombaton is folytatja tanácskozásait. De Nicola, Gronchi és Mezzagora az államfővel folytatott megbeszélés után csak általánosságokban mozgó kijelentéseket tett. A szociáldemokrata Saragat azonban az újságírók előtt kijelentette, hogy miniszterelnöknek Gronchit, a képviselőház jelenlegi kereszténydemokrata elnökét javasolta, aki a közelmúltban kijelentette, hogy olyan új kormányt kell alakítani, amely kész és alkalmas megfelelő szociális programm megvalósítására. Terracini, aki az Olasz Kommunista Párt részéről elsőnek tárgyalt a kormányalakításról az államfővel, közölte az újságírókkal, hogy az alapvető kérdés továbbra is a Programm, nem pedig a miniszterek kiválasztásának kérdése. Az államfőnél folyó tárgyalásokkal egyidőben csütörtökön délelőtt összeült az Olasz Kommunista Párt titkársága és a Prága, január 7. (TASZSZ) A Csehszlovák Köztársaság kormánya január 6-án jóváhagyta az 1954. évi népgazdaságfejlesztési tervet. A terv alapja az 1953 szeptember 15-i kormánynyilatkozat, amelynek értelmében Harmincéves a „Krasznaja Zvjezda" Moszkva, január 7. (TASZSZ) 30 évvel ezelőtt jelent meg a «Krasznaja Zvjezdá»-nak, a Szovjet Hadsereg központi lapjának első száma. Megjelenésének tizedik évfordulóján a lapot Vörös Csillag-renddel tüntették ki. 1945-ben pedig a Szovjet Hadsereg harcosainak politikai nevelése terén végzett eredményes munkájáért a lapot Vörös Zászló-renddel tüntették ki. helyzet tanulmányozása után közleményt adott ki. A közlemény megállapítja, hogy helyénvaló lenne a kormány lemondásának kérdését a parlament elé vinni és ott megvitatni az új kormány összetételével és programmjával kapcsolatos kérdéseket. Az «Avanti» és a «l‘Unita» csütörtöki száma közölte Pietro Nenninek, az Olasz Szocialista Párt főtitkárának nyilatkozatát. «A tények már bebizonyították — mondotta Nenni — hogy a kereszténydemokrata párt egymagában nem tudja elvállalni a kormányzással járó felelősséget, a négypárti rendszernek a régi alapokon történő újjáélesztése viszont csak a zűrzavart és a korrupciót segítené elő. Bebizonyosodott, hogy nem lehet a helyzet megoldását a jobboldalon keresni. A szocialista- és kommunistaellenesség nem felel meg az objektív kül- és belpolitikai helyzet adottságainak és azt az ország keményebben visszautasítaná, mint valaha. A jelenlegi helyzetben nem maradt más hátra, csak a baloldalhoz való közeledés lehetősége. A baloldalhoz való közeledés megköveteli az állam demokratizálásának, a szociális kezdeményezésnek és reformoknak a határozott programmját, s megköveteli, hogy az olasz külpolitika a nemzetközi feszültség csökkentésének követelményeihez alkalmazkodjék» — jelentette ki Nenni, szakadatlanul emelni kell a dolgozók életszínvonalát a termelés további növelése, a termelékenység fokozása és a gazdasági munka minden téren való javítása útján. Az állami tervet megvitatásra átadják a nemzetgyűlésnek. Jóváhagyták a Csehszlovák Köztársaság 1954. évi népgazdaságfejlesztési tervét Bidault és Laniel. — Köszönjük a bizalmat! Anna Karavajeva szovjet írónő kitüntetése Moszkva, január 7. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Anna Karavajeva írónőt a Munka Vörös Zászlórenddel tüntette ki 60. születésnapja alkalmából. Karavajeva «Fafeldolgozó üzem» című regénye, «A haza» című trilógiája és a szovjet emberek életéről és munkájáról szóló több más műve megérdemelt népszerűségnek örvend. Az írónő «A haza» című trilógiájáért 1951-ben Sztálin-díjat kapott. Az „Ifjú Gárda" előadása az Állami Operaházban A művészet efikciós munkája . Az Állami Operaház játékrendje nagyértékű dalművel gazdagodott: rendkívüli sikerrel játssza Jurij Mejtusz szovjet zeneszerző «Ifjú Gárda» című operáját. Lapunk hasábjain néhány nappal ezelőtt már méltattuk a dalművet, ezúttal a művészi kollektíva munkáját ismertetjük részletesen. Az «Ifjú Gárda» együttese Nádasdy Kálmán rendezői irányításával kitűnően megoldotta a teljesen új operaszínpadi problémákat, s megragadó előadást alkotott. Nádasdy gazdag fantáziával teli, eszmeileg teljesen tisztázott, pártos rendezésének sikerült az opera mondanivalóját, a krasznodoni fiatalok hősi harcának történelmi perspektíváját és szimbolikus jelentőségűvé növő hősi halálát rendkívüli megjelenítő erővel kifejeznie. Legfőbb értéke e munkának, hogy a felfokozott szenvedélyek helyes ábrázolásával, s az összeütközések kiélezésével teljes mélységében mutatja meg a hőseit összefűző erőt: az izzó hazaszeretetet, s annak másik oldalát: az ellenség gyűlöletét. Nádasdy muzsikusérzéke ezúttal is egészségesen érvényesül A minden részletében végiggondolt rendezés kitűnően tárja fel a dalmű zenei-drámai ritmusét, ragadja meg mindig a leghangsúlyosabb részleteket, így azután az előadás magávalragadó pátoszában mindvégig mélyen átélt emberi mozzanatok, életteli, nagy drámai pillanatok hordozzák Mejtusz kifejező zenéjét. Ilyen lélegzetelállítóan nagy zenedrámai mozzanat például a Nádasdy-komponálta rendezésben a börtönkép zárójelenete. Az elfogott ifjúgárdisták tudják, hogy hamarosan kivégzik őket, de a halál küszöbén sem törnek meg, dalolnak a közelgő győzelemről. Mire a rabtartó fasiszta gonosztevők beözönlenek a börtönbe, az összetörttestű, sebektől vérző fiatalok már szorosan egymásba fogazva, felsorakozva, támadón, fenyegetőn zengik a Komszomol-dalt. A jelenet forradalmi romantikáját a rendezés a valószerűségből olyan forrpontra hevíti, hogy eszmeileg még azt is mélyen hitelesnek, reálisnak érezzük, amikor a börtönfalakon túl a rendező egyszercsak merészen megjeleníti a szomszédos cella foglyait, majd Krasznodon egész népét, s az is együtt énekel az ifjúgárdistákkal. A hősi pátosz heve teszi emlékezetessé a II. felvonás esküjelenetét is. Mejtusz itt ábrázolja első ízben Krasznodon ifjú hőseit egységes kollektívaként. A fiatalok megesküsznek: bosszút állnak a fasisztákon a bebörtönzött, majd élve eltemetett krasznodoni bányászokért. Szenvedélyes erővel tör fel Oleg Kosevojból az eskü dallama, majd a mesterien felépített, egymásba fonódó énekszólamokban nyolc társa ajkán is felcsendül a bosszú hangja. A rendezés itt az ének közben, remek beosztással, lépésről lépésre rendezi, sűríti egyetlen elszánt, támadásra kész, félelmes csoporttá a fiatalokat. Nem kevésbbé megragadóan komponálta meg Nádasdy a harmadik felvonást, ahol a zeneszerző bensőségesen meleg életképben november 7-e előestéjének ünnepi hangulatát ábrázolja. Ez a vidám, családias kis ünnepség valami egészen ritka természetességgel kél életre Nádasdy tolmácsolásában. Különösen a fiatalok önfeledt játékosságának idilli képével készíti elő kitűnően az újabb, még élesebb zenedrámai fordulatot: az ifjúgárdisták legjobbjainak elfogatását. Kitűnően sikerült táncokat tervezett a jelenethez Nádasi Ferenc balettmester. Valamennyi tánc koreográfiája mélyen a zenéből fakad és megkapóan beleillik az összejövetel hangulatába. Olyan természetesen simulnak a színpadi helyzethez, annyira természetesek, hogy szinte észre sem vesszük, hogyan kezdődnek. Nádasdy rendezői tehetségét dicséri, hogy még az igazi akciókban nem bővelkedőelső felvonásban is meg tudja teremteni az evakuáció nyugtalanító, feszülten drámai légkörét. S nagyon éles, kemény színekkel és szenvedélyes leleplező erővel mutatja be a rendezés a fasiszták táborát. Különösen a kihallgatás jeleneteiben ábrázolja borzongatóan gyűlöletes vonásokkal a fasiszta fenevadakat. Nádasdy Kálmán kiváló nevelőmunkát is végzett. Az «Ifjú Gárda» színrehozatala ugyanis megkívánta, hogy a színház, nagynevű művészei mellett bátran csatasorba állítsa legifjabb énekeseit is. A szereplők a próbák során megtanultak hazájukat lángolóan szerető szovjet embereket a színpadra vinni. Ehhez az is kellett, hogy sutbadobva az operai színjátszás «hagyományos» szokványait, megtanulják kifejezőeszközeiket teljesen alárendelni a zenei és drámai elgondolásoknak. Mejtusz dramaturgiája még a főhősök alakjait is mélyen beágyazza a mű egészének építkezésébe; a főszereplő a kollektíva, az ifjúgárdisták szervezete. A művészek a próbák során eljutottak odáig, hogy az előadásban az együttes, az összjáték érvényesül. Ebben a munkában azután a «főszerep» is, a «mellékes szerep» is megtelt élettel, tartalommal. Arra törekedtek, hogy szerepük minél jobban betöltse feladatát a cselekmény előbbrevitelében. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy ez a törekvés nem adott lehetőséget az önálló énekes-színészi alkotómunkára. Az «Ifjú Gárda» párhuzamos szereposztásában is látjuk, hogy nem egy művészünk ugyanabban a rendezésben, azonos helyzetekben is milyen eredeti, más — és szintén hiteles — vonásokkal ruházza fel szerepét. A feladat rendkívülisége, szépsége magával ragadta az egész együttest. Az alkotás egészséges izgalmat, lázat érezni végig az előadásból. A magas színvonalú, s átélt összjáték eredménye, hogy ezúttal talán első ízben sikerült bekapcsolni az operacselekmény áramálta még a gyengébb alakítókészségű művészeket is. Az előadás a magánszereplők felszabadult színészi munkájában, jellemábrázolásuk sokrétűségében mutatja a legnagyobb fejlődést. De jelentős a haladás az énekkar mozgatásában, a tömegek színpadi megjelenítésében .*• Az énekkar színészi magatartása különösen a II. felvonás sétatérképében hat nagyon meggyőzően; itt érezni leginkább, h°8y_a_ kórus tagjai is őszinte átéléssel, élő, érző, szenvedélyes emberekként vesznek részt a cselekményben. Az «Ifjú Gárda» főhősét, Oleg Kosevojt a kettős szereposztásban Simándy József és Kenéz Ernő játssza. A szerepet a zeneszerző viszonylag kevesebb színnel, s inkább csak lírai vonásaiban festette meg. Alakítójára várt a feladat, hogy a megjelenítésben elmélyítse, kiegészítse, közelebb hozza Oleg alakját. A helyes rendezői beállítás uján mindkét művészünknek sikerült eleget olyannak bemutatni, amilyen valójában volt: értelemtől sugárzó, mélyen érző, derűs, bátor, a néppel összeforrott, szeretett hazájáért a legnagyobb áldozatra kész szovjet ifjú. Már az anyjától való búcsúzásakor azt a fiatalt ismeri fel benne a néző, aki képes lesz véghezvinni nagy feladatát. A II. felvonástól azután sokrétűen is kibontakozik jelleme, érzelmi gazdagsága, szenvedélyessége, vezetésre hivatott határozottsága. Simándy József rendkívül intenzív zenei és színészi átélésével, s gyönyörűen áradó énekével, a forradalmi pátosz hangján igazi mai operahősként eleveníti meg Oleg alakját. Kenéz Ernő szintén nagyon rokonszenvesen, vonzóan, a szereppel teljesen eggyéforrva állítja szípadra a hős ifjúgárdistát. Oleg alakjából hősiessége mellett sikerült megmutatnia a gyermekember komolyságának kamaszos vonásait is. A fiatal művész nemrég indult el pályáján. Máris kifejezően énekel, de énektechnikai tudása még nem eléggé megalapozott; szépfényű tenorja még kissé kiegyenlítetlen, a különböző fekvésekben más-más a hangszíne, a vivőereje. Ulja Gromovát Sándor Judit és Tamássy Éva énekli. Ulja zeneileg igen gazdagon ábrázolt alakja a dalműnek. Sándor Judit érett művészete helyesen érzi és éreztetni is tudja Ulja jellemének szépségét, érzelmi gazdagságát. Egész magatartásából belső tisztaság sugárzik, Oleg iránti vonzalmának tartózkodó szemérmessége is ebből a forrásból táplálkozik. Átélésének hőfoka a kihallgatásjelenetben emelkedik a legmagasabbra. A nagyon tehetséges fiatal Tamássy Éva Ulja-alakítása talán kevésbbé sokrétű, de szenvedélyesebb, felindultsága is mélyebbről jövő, különösen a drámai fokozásokban lendül hősi magaslatokra. Ljuba Sevcova, «a színésznő» szerepét Cserhát Zsuzsa és Birkás Lilián játssza. Cserhát Zsuzsa Ljubája elragadóan rokonszenves alakítás. Bátorsága is, könnyei is valódiak, belülről fakadnak. Elhisszük neki, hogy tehetséges és vakmerő «színészi alakításával» sikerül megtévesztenie, «elcsábítania» a fasiszta ezredest. De alakításának legszebb mozzanata mély átéléssel előadott románca a börtönben. A fiatal művésznő énektechnikája is fejlődött, szép hangja teltebb lett, nemrég még kifogásolt élességei is lekerekedtek. Birkás Lilian sokoldalú művészete ezúttal is hatásosan érvényesül, Ljubája igen vonzó, színes, érzelmekkel teli alakítás. A fasiszta ezredessel való kettősben — néhány túljátszott mozzanatot kivéve — különösen meggyőzően éli az ábrázolt szerep életét. Szergej Tyulenyin lelkes harcikedvtől, s az ellenség gyűlöletétől feszülő alakját Kövecses Béla és Göndöcs József tölti meg valósággal. Mindketten sokrétűen ábrázolják friss, egészséges lendületét, kamaszos hirtelenségét, ügyességét, természetes okosságát. Kövecses Szerjózsája talán érzelmileg mélyebb. Göndöcsé inkább a legényke erejét mutatja meg. Klara Kovaljeva bájos alakját a figyelemreméltó hangú Házy Erzsébet költői szépséggel eleveníti meg. A cselekményhez szorosan kapcsolódó, átélt alakítása a legjobb példa arra, hogy a «kis szerep» mivé nőhet, ha emberi tartalommal, élettel töltik meg. Vanya Zemnihov vonzó lényét Pálffy Endre és Rajna András rajzolja meg igen meggyőzően. Pálffy kihallgatásjelenetbeli drámai játéka sokáig emlékezetünkben marad. Az áruló Sztahovicsot Melis György és Mindszenty Ödön játssza. Mindketten igen kifejezően mutatják meg e gyenge ember bukásának útját. Oleg anyját Szilvássy Margit és Eszenyi Irma alakítja. Szilvássyé látszik átgondoltabbnak, de mindketten megindító vonásokkal és szép énekkel állítják elénk az anyát, akinek minden gondolata, cselekedete Olegért van, s éreztetik a szeretetét is az ügy iránt, amelyért a fia harcol. Valkó lányaigazgató szerepét Fodor János és Bencze Miklós énekli. Fodor minden alakításával légkört tud teremteni a színpadon. Ezúttal is. Mindjárt az L felvonásban erőteljes, találó vonásokkal érzékelteti, hogy tisztában van a helyzet rendkívül súlyos voltával, de azt is, hogy tudja, ki fogják verni a haza földjéről a fasisztákat. Negyedik felvonásbeli áriáját mélyen felindulva, szívet szorongató realizmussal szólaltatja meg. Bencze szerepformálásában most is felvillanó megfigyelőkészsége. Valkója erkölcsi erőt, a nép igazságát sugározza; áriáját a börtönben meleg pátoszszál énekli. Hangvétele azonban még nem elég egyenletes. Procenko Losonczy György és Reményi Sándor. A szerep eléggé elmosódottan jellemzi a partizánosztagvezető alakját. A rendezés az alak helyes kiemelésével, a játékban való elhelyezésével javított ezen. Losonczy is, Reményi is kifejező vonásokkal állítja színpadra Procenkót. A III. felvonás idilli kis ünnepségének egyik «főrendezője» Oleg nagyanyja. Budanovits Mária meleg kedéllyel, gyöngéd szeretettel és bájjal megformált alakítása feledhetetlenül szívünkbe lopja Vera Vasziljevna alakját. Lőrincz Zsuzsa is őszinte átéléssel játssza a szerepet, de fiatalosabb a kelleténél. Az ellenséges oldalon a fasiszta ezredest Lendvay Andor és Faragó András játssza. Lendvay is, Faragó is helyes kritikai éllel, sok színnel dolgozta ki alakítását. Az ezredes pimaszsága mögött érezni rejtett gyávaságát, fölénye mögött ostobaságát. Lendvay alakítása átéltebb. Bruckner Gestapoőrmesterről mind Radnay György, mind Nádas Tibor rendkívül erőteljes vonalú rajzot ad. A kihallgatásjelenetben mindketten teljes mélységében ábrázolják e fasiszta vadállat, elvetemültségét. De a többi szereplő is — így Sárdy János, Remsey Győző, Angyal Nagy Gyula, Somogyvári Lajos, Katona Lajos, Galsay Ervin, Domahidy László, Rissay Pál, Surányi Éva, Halász Éva, Külkey László, Pásztor Lajos, ha nem is méltatjuk részletesen az alakításukat, egy-egy fontos, jellemző színnel teszik teljessé az előadás nagyszerű hatását. A sikerben nagy része van az előadás karnagyának, Kóródy Andrásnak. Vezénylése egészséges drámai érzékkel, nagyvonalúan élezi ki a zenében rejlő feszültséget, s készíti elő a zenei-drámai csúcspontokat, de sehol sem marad adós a lírai elemek melegségével sem. Az előjátéktól kezdve — amelynek szépen felépített tolmácsolása hatásosan készíti elő a közönséget az előadásra — mindvégig gyümölcsöző együttműködést teremt a zenekar és színpad között. A zenekar színes hangzással, lelkesen szólaltatja meg Mejtusz kifejezően hangszerelt muzsikáját. Az énekkar zenei betanításának értékes munkáját Pless László karigazgató irányította. Az előadás rendkívüli hatásában jelentős szerepük van a színpadképeknek is. Oláh Gusztáv a képzőművészet költészetével nagyon kifejező keretet alkotott az előadáshoz. Minden képből, térelhelyezésből mély dramaturgiai ismeret, a valóság, s a rendezés szándékának teljes megértése árad. Gondolat, élet, szinte azt mondhatni: cselekvés van ezekben a díszletekben, annyira segítik magát a zenedrámát is a kibontakozásban. Gondoljunk csak az I. felvonás városvégének érzékletes díszletére, világítási hatásaira, menynyire kifejezik a város kiürítésének nyomasztó légkörét. A II. felvonás második képe parkdíszletének sajátos romantikája még Oláh Gusztáv számos hasonló alkotása közül is kiemelkedik. Rendkívül monumentális a börtön, s a felrobbantott bánya bejáratának díszlete. Az Operaház műtermének dolgozói Mária Károly és Vörös Tibor vezetésével kiváló munkát végeztek a díszletek festésében. Márk Tivadar jelmeztervei szintén kifejezően támogatják a zenedráma mondanivalóját. Az «Ifjú Gárda» szövegkönyvének fordítása Fischer Sándor lelkiismeretes munkája. Mindvégig arra törekedett, hogy viszszaadja a szöveg tartalmát, néni ízeit, segítse a dráma erejét, megértését és az énekesek munkáját. Ez a sokrétű feladat jelentős részben sikerült. Az «Ifjú Gárda» párját ritkítóan szép előadásával Operaházunk színpadán is döntő győzelmet aratott az operaszínjátszás még mindig sokat vitatott realizmusa. Farkas Janó* Külföldi Hírek — AZ ANGOL KATONAI MISSZIÓ márciusban elhagyja Burmát, miután eredménytelenül végződtek azok a ranguni tárgyalások, amelyeknek az volt a célja, hogy megújítsák a január 4-én lejárt «angol-burmai védelmi szerződést» — jelenti az «AFP». — ARTHUR DEAN, a koreai tárgyalásokon részvevő amerikai küldöttség vezetője, felhívta az amerikai hivatalos személyiségeket, hogy vizsgálják felül az Egyesült Államok Kínával szemben folytatott politikáját. «Dean véleménye szerint — közli a „Reuter» — azok, akik reményeket fűznek Csang Kiaj-sekhez, a helyzetet rózsaszínű szemüvegen keresztül nézik». Saját érdekünkben — jelentette ki Dean — ki kell próbálnunk egy másik szemüveget. — HATEZER IZRAELI DIÁK szerdán sztrájkba lépett, tiltakozásul az ellen, hogy «gazdasági okokból átmenetileg» bezárták a haifai technikai főiskolát — jelenti az «AP». 5 — AZ ANGOL SZÉNTERMELÉS 1953- ban az előző évhez viszonyítva 1.267.200 tonnával csökkent. Hivatalos adatok szerint a szénbányászatban alkalmazott munkások száma is állandóan csökken — jelenti a «TASZSZ». — ENTEZAM, Irán külügyminisztere kijelentette, hogy Irán kész nagy összeggel kártalanítani az Angol-Iráni Olajtársaságot iráni vállalatainak államosításáért — írja a «The New York Times». — FRANCIA IFJÚSÁGI KÜLDÖTTSÉG érkezett január 6-án Moszkvába a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának meghívására. A vendégek több hetet töltenek a Szovjetunióban — közli a «TASZSZ». — A «STAHLHELM» NEVŰ FASISZTA KATONASZÖVETSÉG, amelynek elnöke Albert Kesselring volt nácitábornagy, január 17-én, tehát nyolc nappal a négy hatalom külügyminisztereinek világszerte bizakodással várt berlini értekezlete előtt, «birodalmi alapító ünnepséget» tart Nyugat- Berlinben. Nyugat-Berlin reakciós elöljárósága ezzel a provokáló lépéssel válaszol Berlin demokratikus népképviseletének javaslatára, hogy a négyhatalmi értekezlet megkezdéséig teremtsék meg a német főváros egész területén a béke és a demokrácia légkörét — jelenti a «Berliner Zeitung am Abend». — NAGY SIKERREL FOLYIK Franciaországban a demokratikus sajtó támogatására indított gyűjtés, amelyet a Francia Kommunista Párt kezdeményezett. A «l‘Humanité» január 6-án megírta, hogy az eddig összegyűjtött összeg meghaladta a 45 millió frankot. KAAB KUNOSON, a thaiföldi tájékoztató hivatal főigazgatója Li Szín Mannak és Csang Kai-seknek a «Csendesóceáni Szövetség» összetákolására irányuló próbálkozásaival kapcsolatban kijelentette, hogy Thaiföld nem vesz részt ilyen szövetségben — közli a «TASZSZ». — FÖLDESÚRI TERROR a Fülöp-szigeteken. Pampanga tartományban a földesurak sok bérlőt elkergettek a földekről és kiforgatták őket javaikból. A bérlők két vezetőjét egy földesúr kegyetlenül megverte. Egy másik földesúr, akinek ötven főből álló, páncélkocsikkal és ágyúkkal felszerelt saját hadserege van, utasította zsoldosait, hogy lőjék agyon az elkergetett bérlőket, ha azok visszatérnének az ültetvényekre. (Új-Kína). — KOCSA POPOVICS jugoszláv külügyminiszter és a belgrádi amerikai, angol és francia nagykövet között levélváltás zajlott le. Eszerint a nyugati hatalmak továbbra is «gazdasági segélyt» nyújtanak Jugoszláviának — jelenti az «AFP». — A FRANCIA KORMÁNY tiltakozott az egyiptomi kormánynál az egyiptomi sajtó hangja miatt. A francia kormány kifogásolja, hogy az egyiptomi rádió és a lapok «olyan hangot használnak, amely bátorítólag hat a marokkói ellenállók tevékenységére». (MTI) A BUGANDAI PARLAMENT utasította annak a küldöttségnek két tagját, amely a múlt hónapban Londonban járt, hogy újból utazzék Londonba és kövessen el mindent az angol kormány által jogtalanul száműzött bugandai uralkodó hazatérésének engedélyezéséért — jelenti az «MTI». Előzetes eszmecsere a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya között az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalásokról Moszkva, január 7. (TASZSZ) Charles Bohlen úr, az Egyesült Államok nagykövete 1953 december 31-én felkereste V. M. Molotovot, a Szovjetunió külügyminiszterét. A nagykövet közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya szeretne eszmecserét folytatni a Szovjetunió kormányának december 21-én közzétett nyilatkozatával kapcsolatban, amely Eisenhowernak, az Egyesült Államok elnökének december 8-i beszédére vonatkozott és amelyben a szovjet kormány kifejezésre juttatta, hogy hajlandó részt venni az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalásokon. Ezeken a megbeszéléseken szóba kerülhetnek az említett tárgyalásokkal kapcsolatos eljárási kérdések, mégpedig a tárgyalások ideje, helye és rendje. Ch. Bohlen úr hozzátette, hogy erre az eszmecserére sor kerülhet az Egyesült Államok külügyminisztériuma és a washingtoni szovjet nagykövet, illetve a Szovjetunió ENSZ-képviselője között. Az eszmecserére sor kerülhetne a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete előtt, vagy Berlinben az említett értekezlet alatt. V. M. Molotov január 6-án fogadta Ch. Bohlen urat és közölte vele, hogy a szovjet kormány megvizsgálta az Egyesült Államok kormányának javaslatát, amelyben az Egyesült Államok kormánya a vélemények kicserélését javasolja az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalások eljárási kérdéseivel, mégpedig a tárgyalások idejével, helyével és rendjével kapcsolatban. A szovjet kormány — éppúgy, mint az Egyesült Államok kormánya — kívánatosnak tartja az említett kérdések megvitatását és egyetért azzal, hogy azt Washingtonban kezdjék meg. A szovjet kormány G. N. Zarubint, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét hatalmazza fel, hogy rész vegyen egy ilyen megbeszélésen. Ch. Bohlen úr megígérte, hogy a szovjet kormány válaszát az Egyesült Államok kormányának tudomására hozza. Kim Ir Szenn marsall és Peng Teh-huai tábornok levele Thimaija altábornagyhoz a felvilágosító tevékenység folytatása ügyében Phenjan, január 7. (Új-Kína) Kim Ir Szen marsall, a koreai néphadsereg főparancsnoka és Peng Teh-huai tábornok, a kínai népi önkéntesek parancsnoka, január 7-én levelet intézett K. Sz. Thimajja altábornagyhoz, a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság elnökéhez. A levél közli, hogy a koreai-kínai fél megkapta a semleges hazatelepítési bizottságnak a koreai fegyverszüneti egyezményt aláíró két félhez eljuttatott ideiglenes jelentését és a bizottság svéd és svájci tagjának ahhoz csatolt különjelentését, valamint az azokhoz fűzött függelékeket. Áttanulmányozva ezeket az okmányokat, a koreai-kínai fél úgy véli, hogy a bizottság ideiglenes jelentése alapjában véve megfelel a tényeknek és ezért viszonylag pártatlan. A bizottság megerősítette, hogy a felvilágosítások időszakának meghosszabbítása törvényes és szükséges, és úgy vélekedett, hogy a felvilágosító munkát folytatni kell. Ez kétségtelenül összhangban áll a bizottság működési szabályainak alapvető céljaival. A semleges hazatelepítési bizottság ideiglenes jelentésének tényénél még nyilvánvalóbbá válik az ENSZ-haderők parancsnokságának súlyos felelőssége azért a politikájáért, hogy a titkosügynökök révén terrorizálja a hadifoglyokat, hogy szabotálja a koreai fegyverszüneti egyezmény megvalósítását. Kim Ir Szen és Peng Teh-hvai levele a továbbiakban rámutat: Annak eredményeként, hogy az ENSZ- haderők parancsnoksága szándékosan késlekedett a felvilágosítás céljaira szolgáló berendezések felépítésével és a titkosügynökök terrorszervezeteinek szabotázscselekményei következtében a koreai-kínai félnek nem állott rendelkezésére kilencvennapos felvilágosítási időszak, hanem csak tíz napon át tudott felvilágosítást végezni, csupán kevés hadifogoly körében. A semleges hazatelepítési bizottság a fentiekből kifolyólag a bizottság működési szabályai rendelkezéseinek legnagyobb részét Keszon, január 7. (Új-Kína) Az indiai fegyveres őrség főhadiszállásán szerdán megkezdődött az indiai katonai törvényszéki tárgyalás annak a nyolc hsziimanista ügynöknek perében, akiket a 38-as részleg négy északkoreai hadifoglyának kegyetlen meggyilkolásával vádolnak. Az indiai ügyész által felolvasott vádirat megvilágította a gyilkosság hátterét. A részleg öt hadifoglya megbeszélte, hogy hazatelepítését kéri. Amikor az amerikai irányítás alatt álló ügynökök rájöttek szándékukra, az öt hadifoglyot a «részlegőrség» sátrába idézték és ott kommunistaellenes jelszavakat tetováltak rájuk. Az öt hadifoglyot azután állandóan szigorú ellenőrzés alatt tartották, egyiküknek azonban december 12-én, délután 6 órakor sikerült átmásznia a szögesdrótkerítésen és megszöknie. Néhány órával később az indiai őrök egy képtelen volt átültetni a gyakorlatba, így maga a bizottság sem látta el törvényes funkcióit. A levél ezután így folytatja: Az ENSZ-haderők parancsnoksága, tekintettel a semleges hazatelepítési bizottság e jelentésére, képtelen kitérni a határozott tények elől és nem bújhat ki a nyilvánvaló felelősség alól, amely azért terheli, mert megszegte a hadifogolyegyezményt és megszakította a felvilágosításokat. John E. Hull tábornok, az ENSZ-haderők főparancsnoka 1954 január 3-án Önhöz intézett levelében ennek ellenére nemcsak önkényes és alaptalan cáfolatokat hangoztatott, hanem arcátlanul megpróbált ellenvádakat is emelni a koreai-kínai féllel szemben, amennyiben a koreai-kínai fél úgynevezett «halogató taktikájának» tulajdonította a felvilágosító munka megszakadását. Az ENSZ-haderők parancsnokságának ez a lelkiismeretlen eljárása mélységes felháborodást kelt a koreai és a kínai nép, valamint a világ minden békeszerető népe körében, és súlyos megvetést vált ki bennük. Rá kell mutatnunk, hogy a semleges hazatelepítési bizottság ideiglenes jelentésében megerősíti azt a tényt, hogy az ENSZ-haderők parancsnokságának utasítására eljáró terrorszervezetek megszakították a felvilágosító munkát és erőszakkal, vagy erőszakkal való fenyegetőzéssel megakadályozzák, hogy a hadifoglyok hazatelepítésüket kérjék. A bizottság azt is beismerte, a működési szabályok nem gátolják, hogy a fegyveres őrség erőszakot alkalmazzon az ügynökökkel szemben, sőt a 7. szakasz egyenesen kimondja, hogy a bizottság erőszakot alkalmazhat funkcióinak gyakorlása és kötelezettségének teljesítése közben. A bizottság azonban ugyanakkor különféle jogcímekre hivatkozva megtagadta, hogy eredményes rendszabályokat hozzon a felvilágosításokat erőszakkal megszakító, a hazatelepítésüket kérő hadifoglyokat megfélemlítő és meggyilkoló titkosügynökökkel szemben. Mi több, a bizottság a hadifoglyok «képviselőinek ismerte el azokat ,közeli őrtoronyból látták, hogy mintegy 250 ember valami súlyosat vonszol. Később a baromfiudvarban négy holttestet találtak. Amikor az indiai őrség másnap reggel vizsgálatot indított, több hadifogoly jelentkezett a részlegből és megállapította a gyilkosok személyazonosságát. A katonai törvényszék felett tanúként megjelent Jun Hjung ír, a részlegből sikeresen megszökött hadifogoly is. Vallomásában elmondotta, hogy ötödmagával haza akart térni Észak- Koreába, remélve, hogy a felvilágosítások során erre alkalom kínálkozik. Felvilágosításukra nem került sor, azt tervezték tehát, hogy megszöknek. Tervük azonban kiderült. December 12-én, ebéd után — mondotta Jun Hjung ír — látta, hogy az ügynökök kiürítenek egy sátrat és eltávolítják a padlódeszkákat. «Tudtam — tette hozzá — a titkosügynököket, akik hadifoglyokat gyilkoltak meg és így a titkosügynökök akaratának megfelelően végezte munkáját. A semleges hazatelepítési bizottság ezzel az eljárásával lényegében védelmezte és támogatta a titkosügynökök terroruralmát a hadifogolytáborban és ezzel szabad kezet adott a titkosügynököknek a felvilágosító munka megszakítására, valamint a hazatelepítésüket kérő hadifoglyok megfélemlítésére és meggyilkolására. Nyilvánvaló tehát, hogy a semleges hazatelepítési bizottságra is hárul bizonyos felelősség. Kim Ir Szen és Peng Teh-huai levele a kialakult helyzetre való tekintettel hangsúlyozza, hogy teljesen egyetért azzal, amit Thimajja 1953 december 28-i levelében kijelentett, nevezetesen, hogy «a működési szabályokban foglalt alapvető célkitűzéseknek megfelelő módon komolyan fontolóra kell venni» a hadifogolykérdést. Sőt, úgy véli, az egyetlen helyes eljárás: kitartani a bizottság ama álláspontja mellett, hogy folytatni kell a felvilágosításokat. A fentiek miatt és a semleges hazatelepítési bizottság működési szabályaiban foglalt alapvető célkitűzésekhez híven, ragaszkodunk ahhoz, hogy valósítsák meg a felvilágosításokra megszabott kilencvennapos időszakot; harminc napon belüli döntés végett terjesszék a politikai értekezlet elé azoknak a hadifoglyoknak kérdését, akik a felvilágosítások ideje alatt nem éltek hazatelepülési jogukkal, és hogy a semleges hazatelepítési bizottság, valamint az indiai fegyveres őrség e rendszabályok megvalósulásáig továbbra is gyakorolja törvényes funkcióit. Ez azt jelenti, hogy nyomban folytatni kell a hadifoglyok felvilágosítását, el kell különíteni a felvilágosításokon résztvett hadifoglyokat azoktól, akik még nem jelentek meg felvilágosításokon, le kell törni a titkosügynökök terrorszervezeteit, el kell távolítani az összes titkosügynököket, és a kilencvennapos felvilágosítási időszak letelte után továbbra is őrizetben kell tartani a hadifoglyokat mindaddig, amíg a politikai értekezlet nem határozott kérdésükben — írja befejezésül a levél, hogy azért ürítik ki a sátrat, mert meg akarnak gyilkolni bennünket. Ezért ebéd után a szögesdrótkerítéshez lopództam és megszöktem». Jun Hjung ír másnap a gyilkosság kinyomozására a részlegbe érkező indiai fegyveres őrökkel együtt visszatért, de négy barátja közül egyet sem látott a felsorakoztatott hadifoglyok között. «Két nappal később láttam holttestüket a kórházban» — mondotta. Jun Hjung ír elmondotta, hogy a részleg minden szögletében őrséget helyeztek el. Az «őrök» kötelessége volt, hogy minden szökni akaró hadifoglyot elfogjanak és nyomorékká verjék őket. A tárgyaláson részvevő két amerikai «ügyvéd] és több, szintén «védőügyvédként» szereplő hiszinmanista tiszt mindent megkísérelt a tárgyalás megtartásának megakadályozására. Megkezdődött a gyilkossággal vádolt lisztumanista ügynökök pere