Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-04 / 4. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD XII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ARA 1.0 FILLER HÉTFŐ, 1934 JANUÁR 4 A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA Nyelvünk tisztasága A magyar nép egyik nagy kincse, féltett nemzeti öröksége: szép magyar nyelvünk. Hatalmas erő a nyelv, a jelen és a múlt összekapcsolósa, az életnek, az emberek érintkezésének és a munkának nélkülözhetetlen eszköze. Nemzedékek sokasága használta-gazdagította a magyar nyelvet, írók és tudósok csiszolták, hogy minél fényesebben ragyogjon. Mi már olyan magyar nyelvet kaptunk örökbe, amelyben ott zúg Csokonai és Vörösmarty, Petőfi és Arany, Ady és József Attila dala, amelyben benne hangzik Jókai és Móricz, Mikszáth és Móra varázslatos prózája. Minden nép forrón szereti anyanyelvét. De egyes népeknek, a magyarnak is sokszorosan drága az anyanyelv, mert nehéz harcokban kellett megvédeniük, megőrizniök. Bécs nemcsak a függetlenséget és a szabadságot vette el népünktől, amíg elvehette, hanem a magyar nyelvet, nemzeti jellegünk sajátos kifejezőjét is elnyomta. Ez a merénylet nem sikerülhetett, mert őrizte, ápolta, beszélte nyelvünket a nemzet sokmilliós tömege. A szabadságharcok századai során összeforrott a nemzeti függetlenségért, a nép szabadságáért vívott küzdelem és az üldözött magyar nyelv fejlesztésének, gazdagításának nagy munkája. Az 1848/49-es szabadságharcot megelőző fél évszázadban a magyar nyelv állami nyelvvé való emelése egyik igen fontos politikai követelése volt a haza hű fiainak. A nyelvújítás mozgalma pedig nem maradt pusztán irodalmi mozgalom, hanem nagy erővel ébresztette a nemzeti-politikai öntudatot. A felszabadulás előtti ellenforradalmi korszak urainak érdekük volt, hogy tudatlanságban tartsák a dolgozó népet. S mivel a pontos, világos beszéd, amely a nyelv és a nyelvtan ismeretére épül, egyszersmind a pontos, világos gondolkozás fejlesztője és eredménye, a letűnt uralkodó osztályok kultúrpolitikája a legkevésbbé sem törekedett népünk nyelvi kultúrájának fejlesztésére. Emellett az ellenforradalmi rendszer «hivatalos» stílusa — gondoljunk a törvénykönyvek, rendeletek nyelvére — bonyolult, nehezen érthető zsargon volt. Azért írtak az urak olyan mesterkélten és tekervényesen, hogy a nép, amely ellen a törvény irányult, ne érthesse meg szándékukat. A népi demokratikus Magyarországon gyökeresen más a helyzet. Pártunk, kormányunk mindent a néppel és a népért cselekszik. Ezért harcolnunk kell a régi hivatali nyelv maradványai és az új bürokratikus tolvajnyelv ellen, az egyszerű, tiszta, közérthető beszédért és írásért. Pártunk és kormányunk egyik legfontosabb célja, hogy fokozza a dolgozó milliók öntudatát. S ennek egyik legfontosabb eszköze, hogy fejlesszük népünk és ifjúságunk magyar nyelvtudását, kifejezőkészségét. Eredményeink kétségkívül igen nagyok. Évről évre emelkedik hazánkban a közműveltség színvonala. Iskoláink, egyetemeink szaporodnak; népünk fiai foglalták el azokat a helyeket, ahol a művészet és a tudomány, a népi kultúra új, friss hajtásait ápolják. Üzemeinkben, falvainkban a dolgozók nagy tudásszomjjal, érdeklődéssel tanulnak. Meghatványozódott a sajtó a könyv, az irodalom fontossága. Ezrek és tízezrek, akiknek ezelőtt «hallgass» volt a nevük, ma bátran beszélnek és írnak, országos ügyekhez szólnak hozzá. Új fogalmakkal és kifejezésekkel bővült a magyar szókincs. Az új szavak is — élmunkás, gépállomás, munkaverseny stb. — jelzik azt a nagy változást, amely hazánkban a legutóbbi nyolc esztendő alatt végbement, s egyúttal gazdagítják nyelvünket, mindennapi beszédünk megszokott kifejezéseivé váltak. Az új életet kifejező új magyar irodalom születik; sok írónk és költőnk mestere a nyelvnek, szeretettel óvja, gondozza anyanyelvünket. De nyelvünk nemcsak fejlődik, hanem közben az elsekélyesedés, az elszürkülés tünetei is jelentkeznek benne. Pártunk már évekkel ezelőtt figyelmeztetett erre a veszélyre, harcot hirdetett a bürokratikus tolvajnyelv, a száraz, élettelen beszédmodor ellen. Figyelmeztetett arra is, hogy ez az elszíntelenedés, ez a higulás nemcsak a beszédben, hanem az írott nyelvben, a sajtó, a propaganda, sőt bizonyos fokig a szépirodalom nyelvében is megvan. A magyar nyelvet jellemző pontos kifejezési lehetőséget, változatosságot, logikai tisztaságot és tömörséget sokszor felváltja a magyartalan, helytelen, bonyolult mondatfűzés, az egyhangú beszédmodor. Ez veszélyes. A száraz, merev mondatok, a merev gondolkodás és a merev, bürokratikus cselekedetek között tagadhatatlanul van összefüggés. Pártéletünkből és állami életünkből sajnos még nem veszett ki az úgynevezett bürokratikus tolvajnyelv, a gépies, a hivatalos, az élettől elszakadt beszéd. Az ilyen beszéd csúnyaságai közül csak kettőre akarunk rámutatni. Az egyik: sokan azt hiszik, hogy kötelező a bonyolultabb (és gyakran hibás) kifejezést használni az egyszerű helyett. Tehát: «a paraszt a szántási munkát végzi», ahelyett, hogy szántana; a gyárban «csökkent a hiányzók száma», ahelyett, hogy kevesebben hiányoznának. A másik: tömegestül bukkantak fel nyelvünktől teljesen idegen kifejezések is, amelyeket a dolgozók nagy része nem ismer és nem is ért. Ez a bürokratikus tolvajnyelv gyengíti a párt és a tömegek kapcsolatát, megnehezíti népünk nevelését. Pártmunkásaink, állami és gazdasági funkcionáriusaink napról napra emberek százezreivel beszélnek, napról napra irányítják munkájukat. Megértheti-e az egyszerű munkás vagy paraszt a mondanivaló szándékát, tartalmát, ha már a szavakat is alig érti meg? S eljuthatnak-e szívéhez az olyan bonyolult, száraz, nehezen érthető mondatok, amelyeket agya nem képes befogadni? Amint látszik, a közérthetőség, a tiszta, világos gondolatközlés igen fontos politikai ügy is. A sajtó, a rádió stb. nagyon sokat tehet nyelvünk tisztaságáért, hiszen köztudomású, hogy a sajtó nyelve, a nyomtatott nyelv formálja, befolyásolja a beszélt nyelvet. A sajtó igyekezett is harcolni a legelterjedtebb hibák ellen. A feladat persze nehéz, nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A baj az, hogy a sajtó nem egyszer maga is hozzájárult nyelvünk elszűrkítéséhez, régi, egészséges, változatos kifejezéseinek kiszorításához. A sajtó mondatfűzése is gyakran bonyolult, nehézkes. Ez annál nagyobb baj, mert a kevéssé árnyalt, a kifejező szavakat nem kereső fogalmazások és a túlságosan bonyolult, nehezen érthető fogalmazások mögött többnyire zavaros vagy helytelen tartalom bujkál. De a sajtó csak akkor taníthatja a népet világos gondolkozásra, ha világos gondolatokat közöl. Természetesen nemcsak a sajtó követett el hibákat. Rontják a nyelvet és a dolgozók nyelvérzékét a hevenyészett, a magyar nyelvet kerékbetörő fordítások, amelyekből nem kevés jelenik meg. Nyelvtudományunk elhanyagolta a magyar nyelvtan művelését. Iskoláink sem alapítjákelég jól a magyar nyelvet és a nyelvtant. Pedig a nyelvtani szerkezet — mint Sztálin elvtárs mondja — «a nyelv vére». A helyes, világos beszéd és írás alapja: a nyelvtan ismerete. Nyelvművelőink, akiknek az a hivatásuk, hogy óvják a magyar nyelv szépségét és tisztaságát, gyakran helytelen túlzásokba estek. Az egyik irányzat szerint a nagy társadalmi változások nyomán születő új szavakat, a politika, a termelőmunka minden új kifejezését be kell engedni a nyelvbe. Vagyis ne gyomláljunk a magyar nyelv virágoskertjében. S van olyan irányzat is, amely el akarja szakítani a nyelvet az élettől, amely az új élet új szókincsét teljesen, mindenestül kirekesztené nyelvünkből. A sajtónak, a pedagógusoknak, a nyelvtudósoknak, a nyelvművelőknek össze kell fogniok, hogy megtisztítsuk, fejlesszük és szépítsük nyelvünket. Viseljünk írtóháborút a rossz, magyartalan, zavaros kifejezések, a nyakatekert mondatszerkesztések ellen. Emeljük magas színvonalra az iskolai és az egyetemi nyelvtanítást. Gazdagítsuk népünk szókincsét azzal, hogy bőven merítünk a magyar nyelv hatalmas szókészletéből, s az árnyalt, a sokoldalú, a változatos, a mondanivaló lényegét pontosan kifejező fogalmazásra törekszünk. Gazdagítsuk nyelvünk szókincsét azzal, hogy az élet, a munka új jelenségeit legjobban kifejező új szavakat a beszélt és az írott nyelv szerves alkotórészévé teszszük. Fordítsunk sokkal nagyobb gondot arra, hogy nyelvünk szép, eleven és ízes legyen, hogy az értelemre is, az érzelmekre is hasson. Különösen nagy feladatok várnak e munkában íróinkra, költőinkre. Tegyenek ők a mi gyönyörű nyelvünk kertészei. Kövessék a nagy nyelvművelő író-elődök — Kazinczy, Vörösmarty, Arany és mások — példáját. A nyelvet művelni annyit jelent, mint megkönnyíteni az emberek összefogását abban a hatalmas munkában, amelyből hazánk, népünk jövője, kultúránk virágkora születik. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szénbányászatunk 200. évfordulója alkalmából a következő dolgozóknak a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉRMET» adományozta: A Dorogi Szénbányászati Trösztnél: Labancz Lajos, Mészáros János, Tolnai Ferenc, Petrőczi István, Szegvári Pál, Malárik András, Debrei János, Fehér Kálmán, Polák Tamás, Nagy István. A Tatabányai Szénbányászati Trösztnél: Regősi Ádám, Daubner Rezső, Harnos Iván, Gál Albert, Gordos Béla, Náril Vencel, Hamburger Adám, Bolyos Géza, Perezics Mihály, Szászvári József, Vlcek József, Tölcsér Péter, Muszka János, Bátki János, Bihari Mihály II. A Borsodi Szénbányászati Trösztnél: Radics István, id. Reményi Viktor, Kovács András, Újházi András, id. Dénes György, Jósvai József, Forgony Imre, Kovács Mihály, Kálmán József, Nagyszegi Bertalan, Pelle Sütő István, Mala József. A Komlói Szénbányászati Trösztnél: Abramm József, Rusz János, Bódis Mihály, Gungl György, Kovács Ferenc, Róth Károly. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél: Molnár Gábor, id Batki Pál, Kurizs István, Molnár Ferenc, Gajdár B. Kálmán, Lantos Imre, Kovács Boda József, Kerekes Pál, Nyerges József, Susán K. Gábor, Balkó András, Répás János II. A Középdunántúli Szénbányászati Trösztnél- Robot László, Szabó János, Kovács Sándor II., Lack József, Barkacs Károly, Sipos Pál, Ferenczi Ferenc, Schönig Herman, Horthy József, Bacsali Győző. Az ózdi Szénbányászati Trösztnél: Nagy Lajos, Kedves Szalmás István, Csák Pál, Boros Gyula, Antal Szalmás János, Schmig Ferenc. A Pécsi Szénbánya Vállalatnál: Várszegi Henrik Szabó György, Molnár Ferenc II., Beck Rezső, Varjú Péter, Hernesz János, Dugina Ágoston Havelka György. A Nagymányoki Szénbánya Vállalatnál: Molnár László, Illés Mihály, Halmágyi János, Vályi Ferenc, Kántor András, Herger Erhardt. A Petőfibánya Vállalatnál: Dental József Kiss János (388), Török János, Nagy József (9054), Horvát János (2135), Szadeczki László, Csefkó Mihály. A Bányászati Aknamélyítő Trösztnél: Veres Gergely, Sípos Ferenc, Bauer Ferenc, Varga Sándor, Szalai Kálmán. A Bányászati Kutató Intézetnél: Mester János, Mazalán Pál. A Budapesti Bányaműszaki Felügyelőségnél: Seszták József, Keszthelyi Gyula. A Miskolci Bányaműszaki Felügyelőségnél: dr. Kiss László. A Bányászati Tervező Intézetnél: Vankó Rezső. A KIM Szénbányászati Igazgatóságnál: Schreiner Jenő. AZ ÚJ ESZTENDŐ ELSŐ Vissza a faluba Kaposvár, január 3. A répáspusztai Első ötéves Terv tsz tagjai egy évvel ezelőtt nehezen váltak meg elnöküktől, Szöllősi Ferenc elvtárstól, aki a kaposvári járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője lett. ■ A tsz-tagok elnökük távollétében is szorgalmasan dolgoztak. Őszi vetésük már szépen bokrosodik, s a hó alatt jól telel. Állataik számára bőséges, jó minőségű sitát készítettek. Amikor a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatárzatban olvasták, hogy most a jó mezőgazdasági szakemberekre elsősorban a közvetlen termelésben van szükség, a termelőszövetkezet tagjai kérvényt küldtek a földművelésügyi minisztériumba: engedjék viszsza volt elnöküket a termelőszövetkezetbe. Szöllősi Ferenc most már ismét a répáspusztai Első ötéves Terv tsz elnöke, irányítja a termelőszövetkezet munkáját, a tízholdas halastó építését, a baromfifarok kibővítését és az újabb három hold gyümölcsös telepítését. Sok munka van a tsz-ben, sok olyan egyéni ötletet, kezdeményezést valósítanak meg, amivel ezreket takarítanak meg a szövetkezetnek, maguknak. Egy régi, hasznavehetetlen épületet lebontanak, s annak anyagából kovács- bognárműhelyt építenek, hogy ne kelljen minden apró munkáért a szomszéd faluba járni. Megnagyobbítják a sertésfiaztatót, s 50 méter hosszú lábaspajtát is építenek. Nem feledkeznek meg a termelőszövetkezeti tagok kényelmesebb, kultúráltabb életéről sem: 29 lakáshoz szerelik mára vízvezetéket. Szöllősi Ferenc, a termelőszövetkezet új elnöke egész nap kinnjár a gazdaságban esténként pedig az akadémiai előkészít tanfolyam könyveit forgatja. Vizsgákra készül, mert tudja, hogy csak alapos szakmai hozzáértéssel vezetheti fól a szövetkezetet Porubszky, Koller: 350 százalék Győr, január 3. (Tudósítónktól.) A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár két legjelentősebb gyárrészlegében, a vagonosztályon és a daruüzemben eredményes munkával telt el az első munkanap. A daruüzemben Porubszky Lajos sztahanovista esztergályos teljesítménye meghaladta a 350 százalékot. Koller Antal sztahanovista marós ugyancsak 350 százalékos eredménnyel kezdte az új évet. Gyurkovics Imre villanyhegesztő 315 százalékos teljesítményt ért el az új esztendő első munkanapján. Borsodnádasd, január 3. (Tudósítónktól.) Jó hangulatban, nagy kedvvel láttak munkához vasárnap reggel a Borsodnádasdi Hengermű dolgozói. Az év első munkanapjának első műszakjában a hengerészek 122 százalékra teljesítették tervüket! Már január 3-ra virradóra felkészültek, hogy kiváló eredményekkel kezdjék az új esztendőt. Az előnyújtó hengerállványoknál egész éjszaka dolgoztak, hogy reggelre bőven legyen anyag a finomlemezeket készrehengerlő brigádoknak. A brigádok már az első órában nemes versenybe kezdtek. .Egymást kölcsönösen segítették. Kurtán Ignác és Cseh Lajos hengerészkollektívája a második sorozaton dolgozik. A műszak első felében Cseh elvtársék állványát üzemzavar állította le. A Kurtán-brigád tagjai nem nézték ölhetett kézzel versenytársaik balszerencséjét, hanem azonnal segítségükre siettek. Közös erővel 8 perc alatt kijavították a hibát. Délután 2 óráig mindkét brigád kitűnő eredményt ért el. Cseh Lajoséknak 163 százalékos teljesítménnyel sikerült megelőzniük Kurtán Ignác brigádját, noha ők is 61 százalékkal teljesítették túl az új esztendő első műszakjának tervét. A harmadik hengersorozaton Kurtán Imre és Bóta József brigádjai keltek versenyre egymással. Béta elvtárséknál kezdetben akadozva ment a munka, mert egy kemence hiányában kevés anyagot tudtak előkészíteni az előhengerléshez. A Kurtán-brigád tagjai látták ezt, s mivel ők közvetlenül az előnyújtóállványtól kapták az anyagot, amelyet hevítés nélkül továbbhengerelhettek — egyik kemencéjüket átadták a Bóta-brigádnak, így a műszak végére a csupa fiatalokból álló Kurtán-brigádnak 79, Bóta József brigádjának pedig 52 százalékkal sikerült túlteljesíteni a tervet. A borsodnádasdi hengerészek az első műszakban kifogástalan minőségű finomlemezeket gyártottak. A Borsodnádasdi Hengermű első műszakja: 122 százalék Biztató kezdet Budapest, január 3. (Tudósítónktól.) A csípős hidegben, a hajnali sötétségben is jókedvűen érkeztek a gyár kapujához a Kistext munkásnői. A kétnapos ünnep legtöbbjük szeméből kitörölte a fáradtságot, a szilveszteri mulatság nyomait. Vidáman siet munkahelyére Csapó Gyuláné fonónő is. Percnyi pontossággal indítja gépét: az új esztendő első munkanapját kimagasló eredménnyel akarja köszönteni. Az elmúlt évtől szép emlékkel búcsúzott Csapóné: néhány nappal Szilveszter előtt kapta meg sztahanovista-oklevelét. Most a sztahanovista-jelvényt akarja megszerezni. «Versenyben» van harmadikos kisfiával — meséli Csapó elvtársnő — az kapja-e meg előbb az éltanulók jelvényét, vagy ő a sztahanovista-csillagot. Az év első munkanapjára öt «leszedést» vállalt. Keze egy pillanatig sem tétlen: takarítja, tisztítja gépét, összesöpri a pamuthulladékot, csak úgy csillog minden a gép körül. Megy is a gép pontosan, zavartalanul, Csapóné alig emlékszik vissza, mikor kellett utoljára javítani. Igaz, ismeri is alaposan szakmáját, hiszen 13 éves kora óta szüntelenül fonógép mellett dolgozik. Zúg, zakatol a fonógép, kövérednek az orsók — s mire véget ér a műszak, az udvaron fölcsendül a vidám zene — Csapóné ötödször szedte le gépéről a teli orsókat. Jó kedvvel tér haza, arra gondol, bár az év minden napján így válthatná valóra terveit. A MAI SZÁMBAN Pártoktatás a bányászok lakóhelyén — A nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntet A tatabányai pártbizottság munkájának tapasztalataiból (2. oldal) Dobozy Imre: Pákozdi tudósítás — III. (2. oldal) tettjei — Andrea Andreea (3. oldal) Ady összes prózai írásainak kiadása ügyében — Levél a szerkesztőséghez Látogatása (3. oldal) Az első nap a Duna Cipőgyárban Budapest, január 3. (Tudósítónktól.) Vasárnap reggel munkára készen várta a dolgozókat a Duna Cipőgyár 304-es műhelyében a gyár új büszkesége, az ikerfutószalag. Ilyen berendezés még nem dolgozott cipőiparunkban. A gyár kiváló műszaki dolgozóinak újítása alapján a karbantartóműhely dolgozói készítették el kéthónapos, kemény munkával. A régi futószalagoktól látszatra csak abban különbözik, hogy egymás fölött két sor, félig kész cipőkkel megrakott vaskosár halad körbe. Azaz: egy meghajtóberendezés két szalagot hajt, felváltva. A délelőttös műszak dolgozói az alsó, a délutánosok a felső szalagon érkező cipőkön végzik el a szükséges műveleteket. De mit jelent ez? Eddig az egymást váltó két műszak ugyanazokon a cipőkön dolgozott, amit a délelőttösök elkezdtek — a délutánosok fejezték be, és megfordítva. Ha hiba volt a minőséggel, nehéz, sokszor lehetetlen volt kideríteni, ki követte el a hibát. Sok vitára, torzsalkodásra adott ez okot a két műszak dolgozói között. — Most végre magunk vagyunk a gazdái annak a munkának, amit ránk bíztak ... — mondja elégedetten Varga Sándor, a délutános műszakból. — Mindenki megláthatja ezután, ki csinál jó minőségű cipőt és ki rosszat, így van igazán értelme a versenynek ... De egyéb előnye is van az ikerszalagnak. A régi futószalagokon a félig kész cipő csak 11x 10 órát töltött a szárítóban. Ez kevés, s ■r,szinte nem volt ritka eset, hogy az új cipő még nedvesen került a csomagolóba. Ez persze a minőség rovására ment. Az ikerszalag 16 órán át szárítja — s valóban meg is szárítja a cipőket. Jobb áru kerül tehát le az új futószalagról — a gyártók és a vásárlók közös örömére. S az 1954-es év még jónéhány ajándékot tartogat a Duna Cipőgyár dolgozói számára. Már elkészült a bölcsőde épülete, amely májustól 80 gyermek második otthona lesz. Rövidesen megnyitják az új helyiségekkel, vizsgálóval, várószobával bővített orvosi rendelőt. S a terv szerint néhány hét múlva megkezdődik az új, 800 személyes öltöző és fürdő építése. A műhelyekbe újabb korszerű gépek kerülnek. Futószalagot kap például a sarokműhely, ahová ma még hordókban, zsákokban, ládákban szállítják az anyagot. Úgy hírlik, a 304-es műhely új ikerszalagja sem marad sokáig egyedül: a gyárban még két hasonlót szeretnének csinálni az idén. Délután 2 órakor — mialatt a 304-es ikerszalagon már az ötszázadik cipő került be a szárítóba — a szomszédos épületben rövid ünnepséget tartottak. A 305-ös műhely dolgozói most vették át a negyedéves munkával kiérdemelt «A Duna Cipőgyár élműhelye» feliratú vándorzászlót. Amikor a 306-os műhely küldöttei a zászlót átnyújtották, a lelkes tapsba jókedvű kiáltások zaja vegyült: «Nem adjuk vissza egyhamar!...» «Itt marad az a jövő félévben is!...» A Duna Cipőgyár dolgozói derűs, bizakrr hasogulasbankezdtek ... új osztendes. A Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyárban az év első munkanapján szeretettel köszöntötték a legjobb dolgozókat. Képünkön az üzem csasztuska-brigádja dallal üdvözli Schieber János kétszeres sztahanovista szerszámlakatost és brigádját. A brigád már áprilisi tervét teljesíti. N ’ (Papp Jenő felvétele, Magyar Foto) Máté Pál tatabányai vájár az első műszakról (A «Szabad Nép» komárom megyei tudósítójától.) Január 3. Délután 3 óra... a Tatabányai Szénbányászati Tröszt diszpécser szobájában valamennyi telefon cseng. Az aknák műszaki tisztviselői közlik a kiszálló harmad eredményeit. Nincsen ebben semmi különös. Mindennap így történik ez ebben az időben... Mégis figyelmet érdemel, mert ez a műszak országépítő ötéves tervünk ötödik évének első műszakja. — Melyik ma az első akna? — A tizes, csakúgy, mint az ó-év utolsó negyedében. Tatabánya győztes aknaüzemének dolgozói jól kezdik az új esztendőt. 117,8 százalékra teljesítették tervüket. Telefon a tizes aknába ... Ki vezette a délelőttös műszak legjobb csapatát? — Máté Pál sztahanovista vájár. Éppen most szállt fel a buszra. Indul hazafelé. — Hol lakik? — Újváros, A-épület, IV.lépcső, II. em. 11. ajtó. — Még közlik, hogy Máté Pál 26— 27 éves. Régi bányászcsalád sarja. Apja 30 évig bányászkodott, ő tanította meg fiát is erre a mesterségre. Máté Pál meg továbbadta tapasztalatait ifjabb testvéreinek: Istvánnak és Jánosnak ... Újváros... Uj ház ... Ujlakás ... Csaknem egyszerre érkezünk Máté elvtárssal. Munkaruhában, szénporosan lép be. Felesége, kislánya fogadja. — Persze a sokat emlegetett X-es aknai fürdő még mindig nincs meg. — Nem elvtárs ... Már nem panaszkodunk. Épül már teljes erővel. Éjjel-nappal hordják az építőanyagot. — Ez jó hír. De térjünk a tárgyra. Az ország kíváncsi arra, hogy a «Munka Vörös Zászló Érdemrend»-del kitüntetett Tatabányai Szénbányászati Tröszt győztes aknájának egyik kiváló dolgozója hogyan kezdte az évet? Mekkora a teljesítménye a mai műszakon, Máté elvtárs? — Nézzük csak. Előirányzatunk 14 csille volt, teljesítettünk 36-ot. — Ez csaknem 260 százalék... Szép teljesítmény. Kiderül, hogy Máté elvtárs nem ilyen elégedett. — A váltótársam — az öcsém, a Pista — decemberben egy orrhosszal megelőzött. Két százalékkal elmaradtam mögötte. Most megfogadtuk a János öcsémmel — ő ugyanis a csillésem — úgy kezdjük az évet, hogy már az első napon Pista, meg a harmadik váltótárs, Hadaró József maradjon el. De ez a mai eredmény sajnos kevesebb, mint a decemberi átlag. — Hát hogy alakult a decemberi teljesítmény? — Pistáék csapata 300 százalékot, az én csapatom 298 százalékot teljesített, s Hadaróé, a harmadik műszak is csaknem elérte ezt a mostani eredményt. — S mennyi volt a decemberi kereset, Máté elvtárs? — Még most számolják. De az már biztos, hogy 5000 forintnál nem lesz kevesebb. — Keresett-e ennyit valaha? — 1952-ben, egy hónapban kerestem 3600 forintot. Akkor a Kóta-féle millszekundumos robbantással dolgoztunk. Azzal átlagosan 50 csillét raktunk ketten. Amint már mondtam, most hárman rakunk harmincat. Nem fáradtunk úgy el, mint most, pedig kaparószalaggal rakodunk, akkor pedig csillébe lapátoltuk a szenet... Most is millszekundummal kéne dolgoznunk, akkor olyan eredményeink lennének, hogy az egész ország nézhetné... De most nem használjuk azt a módszert, bizonyára azért, mert nem győzik a szállítás és iszapolás megszervezését. Az igaz, akkor ugyancsak kellett utánunk szállítani és iszapolni. Egy hónap alatt 8 fejtésünk volt, 400—420 méter folyosót fejtettünk ki. — Semmi kétség, előbb-utóbb visszatérnek erre. Addig is azonban bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat, hogy minek tulajdonítja Máté elvtárs a mai kiváló eredményt? — Az eredmény «titka» a három műszak elvtársias együttműködése. Sem ni, sem Pistáék, sem pedig Hadaróék nem hagyunk «kirabolt» munkahelyet a váltóműszaknak. Ha csak tíz perc van is hátra a műszakból — nem vagyunk restek, kimegyünk, fát készítünk be. Ha jut még idő, be is állítjuk. Csak fészkezni kell és már fúrhatnak, robbanthatnak is. A munkahelyekre nincs panaszunk. Takács Erndre elvtárs sztahanovista körletvezető időben szerez nekünk munkahelyet. Géphibánk volt ugyan ma. Megállt a rázócsúszda, de Sánder József lakatos kiváló munkával öt perc alatt rendbehozta, s már folyt is tovább a szállitás. Ami pedig a minőséget illeti, a minőségellenőrző csaknem naponta jár erre mifelénk, a mi munkánk ellen soha sincs kifogása. 1946 óta dolgozom itt, engem még egyszer sem kellett figyelmeztetni arra, hogy ne rakjak palát, követ a szén közé! Mosolyog, amikor búcsúzunk, s azt mondja: — így lesz nálunk az év minden napján... Az osztrák nép az új év küszöbén (4. oldal) Klement Gottwald Villamossági Gyárban (4. oldal) HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL Kultúrverseny Alma-Atában Alma-Atában nemrég fejeződött be a Kazah Köztársaság kultúrcsoportjainak versenye, melyben több mint 20.000 kolhozparaszt, diák, s a falusi értelmiség képviselői vettek részt. Képünkön: a kultúrverseny egyik részvevője, Rabiga Szultanova, a nyugatkazahsztáni terület «XIX. Pártkongresszus» kolhozának tagja, kazah nemzeti táncot ad elő. Több szovjet iparág határidő előtt teljesítette évi tervét A napokban közölték a Szovjetunió három minisztériumának jelentését. E minisztériumok üzemei határidő előtt teljesítették az 1953. évi tervet. A Szovjetunió közszükségleti iparcikkek minisztériumának vállalatai már december 20-án teljesítették az évi össztermelési tervet. December 29-re teljesítették a legfontosabb árufajták többségének termelési tervét. December 28-án fejezték be évi ásványolajkitermelési és könnyűolajtermelési tervüket a Szovjetunió ásványolajipari minisztériumhoz tartozó üzemek dolgozói. December 26-án — határidő előtt — befejezték villamosenergiatermelési tervüket a Szovjetunió villamoserőművei és villamosipara minisztériumához tartozó üzemek dolgozói. A politikai irodalom kiadásának 1954. évi terve a Szovjetunióban A Szovjetunióban évről évre nagyobb a kereslet a politikai, valamint társadalomtudományi és gazdasági kérdésekkel foglalkozó irodalom iránt. Az Állami Politikai Irodalmi Kiadó, a «Goszpolityizdat» minden évben növeli a kiadott könyvek példányszámát. Szergej Kovaljov, a «Goszpolityizdat» igazgatója a «TASZSZ» tudósítójával közölte, hogy a kiadóvállalat 1953-ban több mint 114 millió példányban hozott forgalomba könyveket. Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveit 32 és félmillió példányban adták ki. A jövő évben új kiadásban jelenik meg Lenin összegyűjtött műveinek első 20 kötete (ez lesz a 4. kiadás), és Sztálin műveinek 10 kötete. Kiadásra kerül egy cikkgyűjtemény a marxizmus-leninizmus különböző kérdéseiről. A kiadóvállalat tervében jelentős helyet foglalnak el a népi demokratikus országok szocializmust építő tevékenységéről szóló könyvek és brosúrák. A közeljövőben nagy példányszámban jelenik meg egy könyv Kína gazdasági fejlődéséről. A kiadóvállalat könyv- és brosúrasorozat kiadását tervezi a Szovjetunió és a népi demokráciák békéért folytatott harcáról. Befejezték az „Ezeréves Oroszország"-emlékmű restaurálását Néhány napja lebontották az állványokat a restaurált «Ezeréves Oroszország»emlékműről. A hatalmas emlékmű 1862-ben készült M. O. Mikesin tervei szerint, s a múlt század orosz művészetének egyik kiváló alkotása. Az emlékművön 130 szoboralak van: orosz államférfiak, tudósok, hadvezérek, az orosz kultúra és művészet művelői, a legrégibb időktől a XIX. század közepéig. A német fasiszta megszállók barbár módon szétrombolták az emlékművet, el akarták szállítani a bronzból készült szoboralakokat. A Novgorodot felszabadító szovjet csapatok előnyomulása azonban megakadályozta őket tervük kivitelében. 1944-ben összeállították az emlékművet, de a sérüléseket nem javították ki. A restaurátorok azóta nagy munkát végeztek, hogy visszaadják az emlékmű eredeti szépségét. Háromszázhetvenhat hiányzó részt öntöttek újból, helyreállítottak minden feliratot, a lövedékütöttetések százait tüntették el. Épül Minszk, Bielorusszia fővárosa Aki évekkel ezelőtt járt Minszkben, ma alig ismerne rá a bielorusz fővárosra. A város szélén, ahol azelőtt hatalmas pusztaságok voltak, üzemóriások nőttek ki a földből, mint az autó-, traktor- és motorkerékpárgyár. Minszk legszebb utcáján, a Sztálin-sugárúton új házakat építettek, több tucat üzletet nyitottak meg, a környéken parkokat és tereket létesítettek. Most a városban több mint tíz nagy gyár épül, köztük egy fésűsfonó-kombinát, ruhagyár, kenyérgyár, húskombinát, cukrászati gyár és nyomdaipari kombinát. Minszknek hatalmas lakásépítési programmja van. A tervek szerint 326 lakóházat, sok új iskolát és gyermekotthont fognak építeni. Rövidesen befejezik a munkálatokat a város egyik legszebb épületén, a szakszervezetek kultúrpalotáján, s befejezik több filmszínház és lakóház építését. A tervek nem feledkeznek meg arról sem, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében szükség van a kisipari szövetkezeti műhelyek és a kereskedelmi hálózat kibővítésére.