Szabad Nép, 1954. február (12. évfolyam, 32-59. szám)
1954-02-01 / 32. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1954 FEBRUÁR 1 its újság hivatása Tizenkét éve jelent meg először a «Szabad Nép», a kommunista párt lapja, a munkásosztály lapja, a magyar nép lapja. A «Szabad Nép» — akárcsak közvetlen elődei, a «Vörös Újság», a «Kommunista», a «Dolgozók Lapja» — nemcsak tükre és történetírója volt a párt hősi küzdelmeinek, a magyar dolgozók felszabadításáért, a magyar függetlenségért és a békéért vívott harcának. E harc történetét nemcsak írta, de formálta is, részese, katonája volt. A «Szabad Nép» első szerkesztője, Rózsa Ferenc, életének feláldozásával pecsételte meg azoknak a szavaknak igazságát, hogy a kommunista a magyar nép odaadó, önfeláldozó, hűséges szolgálója. S a párt lapjának több más munkatársa is lerótta véradóját a magyar dolgozó nép kapitalistaellenes, fasisztaellenes szabadságharcában. Ma, a magyar sajtó napján, időszerű felvetni a kérdést, hogyan tölti be mai feladatait a harcos elődök örököse, a magyar sajtó. Lehet-e mondani, hogy a magyar sajtó milliók kenyerévé vált? Elég nagy-e az a része a dolgozó népnek, mely valóban mindennapi kenyerét, nélkülözhetetlen segítőtársát látja az újságban-" Nem, nem lehet azt állítani, hogy elég nagy. A magyar dolgozók egy része bizony megvan a mindennapi újságolvasás nélkül, nem került elég közel hozzá a sajtó, nem egészen azt találja lapjaiban, amit tájékozódásához, munkájához, művelődéséhez találni szeretne. A magyar sajtó az elmúlt években fejlődésében fontos eredményeket ért el. Megtanult több hozzáértéssel írni az ipar és a mezőgazdaság kérdéseiről. Kétségtelen, hogy ez növelte munkás- és parasztolvasóinak számát. A magyar sajtó megbízhatóbb krónikásává vált az ország és a nemzetközi politika fontosabb eseményeinek, segítette a dolgozó népet minden küzdelmében, munkájában. Fejlődtek a megyei és az üzemi lapok, ami lehetővé tette, hogy a sajtó közelebb kerüljön az üzemek és a falvak életéhez, részletesebben foglalkozzon ezzel. Miért nincsenek lapjaink mégse elég közel az egész dolgozó néphez, miért nem jelentenek elég szoros kapcsot a párt és az egész nép, az állam és az egész nép közt? Ennek első oka az, hogy lapjaink még nem elég harcosak, nem elég bátrak és kezdeményezőek. Az ország óriási munkába fogott: a kormányprogramm végrehajtásához, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásához. Ez a munka ezrével ad új hősöket az országnak, de akadnak, ingadozók, tétovázók, akadékoskodó bürokraták is. Új alkotásokat teremtenek üzemekben, műhelyekben és kis falvakban is a dolgozók — ezzel is a korlátügyiogratitikát, a párt politikájára szavaznak. De a gyors fejlődést még gyakran gátolja tehetetlenség, huzavona, bürokratizmus is. Milyen nagy lehetőség, milyen szép feladat újság számára, kommunista lap és kommunista újságíró számára ebben a helyzetben felkutatni és felkarolni az újat, az értékest, országraszólóvá tenni annak hírét! És milyen szép feladat a bírálat minden eszközével, ahol lehet a baráti, az elvtársi meggyőzés szavával, ahol kell élesen, a megbélyegzés eszközével, gúnnyal, szatírával küzdeni a maradiság ellen, a bürokrácia ellen, a tétlenség ellen! Elsősorban ebben vár sajtójától harcos, bátor tollat a magyar dolgozó. Határozott és erélyes fellépést vár lapjától — ha kis, ha nagy ügyéről van szó. Várja, hogy jó krónikása legyen az új szakasz nagyszerű történelmének, de kommunista krónikása, aki tollával, hangjával, szervezőerejével maga is fejezeteket alkot ebben a történelemben. Ahhoz, hogy valóban a milliók kenyere legyen a magyar sajtó, lapjainknak jobban kell követniük Lenin útmutatását, kevesebb általánosságot kell közölniök és minél több olyan «hétköznapi» dolgot megírniok, amely eleven életünket tükrözi, annak nagyszerűségét, örömeit és nehézségeit, bajait is. Túl sok még a hangzatos szólam lapjainkban és keveset írunk olyan konkrét tényekről, mint például a Kossuth-díjas Szoborainak az az elhatározása, hogy falura megy traktort, gépet javítani. Pedig egy ilyen tény ezerszer messzebb hallatszik, ezerszer többet mond, mint a legcikornyásabb szólam. Ismerjük Sztálin elvtárs klasszikus megállapítását, hogy a sajtó segítségével a pártmindennap, minden órában beszél a munkásosztállyal...» De lapjaink nem oldják még jól meg azt a feladatukat, hogy építőmunkánk, életünk kérdéseiről valóban mindennapos beszélgetést folytassanak a dolgozókkal. Sajtónk hangja gyakran hasonlatosabb a hivatalos közlönyök hangjához, mint a beszélgetések hangjához. És ez nemcsak azért baj, mert akadálya annak, hogy a sajtó újabb milliókat vonzzon mindennapos olvasói sorába. Baj azért is, mert a sajtó nemcsak agitál — jobban vagy kevésbbé jól — hanem tanít is agitálni. Ha eleven, életerős, meggyőző, közvetlen a hangja — kitűnő agitátorokat nevel. Ha száraz, paragrafusízű — akkor erre tanítja a népnevelőt, a pártmunkást is, akinek egyik első nevelője és hírforrása a pártsajtó. A mi sajtónk hatalmas ereje, hogy minden sorával a nép ügyét, a béke ügyét, az igazság ügyét, a szocializmus ügyét szolgálja. De az újság hivatása ezt minél jobban, hatékonyabban szolgálni, minél népszerűbben, elevenebben, színvonalasabban, s a legnagyobb tömegek számára is közérthető módon. Nem akármilyen népszerűségre, nem akármilyen elevenségre van azonban szükség. Elsősorban az ország, a város, a falu, az üzem életének legfontosabb kérdéseit kell — a nemzetközi élet kérdései mellett — népszerűen, elevenen felvetni, tárgyalni a lapok hasábjain. Vannak lapok, amelyek az utóbbi hónapokban úgy kerestek szélesebb utat a tömegekhez, hogy — posványba tévedtek. Kirívó példa erre a pestmegyei «Népújság», melynek újévi száma teljes első oldalán verses-rajzos bárgyúságokat közöl, egészoldalas keresztrejtvénnyel «szórakoztatja» a pestmegyei parasztolvasót, de — egy héttel a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló nagy határozat után — a mezőgazdaság kérdéseiről tizenkét oldalon egyetlen érdemleges szerkesztőségi cikknek sem tudott helyet adni. Micsoda lebecsülése ez az olvasónak! És micsoda lebecsülése az újságírói hivatásnak! Nem, a tömegek szívét nem lehet elvtelen engedményekkel megnyerni, hanem harcos, bátor sajtóval, amelynek írásaiból érződik a dolgozó, a párt, a szocializmus ügye iránti végtelen odaadás, s ez magasabb színvonalú, igényes újságírói munkával párosul. Az olvasók joggal várják el sajtójuktól, hogy világosan, egyszerűen írjon mindenről. De nem híg, vélőtlen írásokat akarnak, hanem még igényesebbeket, még tartalmasabbakat. A szovjet sajtótól ma különösen azt kell a mi lapjainknak megtanulniok, hogyan lehet magasabb eszmei színvonalon népi újságot, a dolgozók tömegei előtt valóban népszerű újságot írni. A magyar sajtó munkásai büszke örökösei Kossuthnak, Táncsicsnak, Mikszáthnak, Ady Endrének, Rózsa Ferencnek. Ez az örökség is azt a kötelezettséget rója rájuk, hogy a sajtó eszmei és publicisztikai-újságírói színvonalét magasra emelve még hatékonyabban szolgálják a magyar nép gyors felemelkedésének ügyét, a béke ügyét, a szocializmus ügyét. A földművelésügyi minisztérium felhívása a mezőgazdasági termelés területén kívül dolgozó mezőgazdasági szakemberekhez Mezőgazdaságunk fejlesztésének nagyszerű feladatait csak akkor valósíthatjuk meg, ha a mezőgazdasági szakemberek minél nagyobb számban vesznek részt a termelés közvetlen irányításában. A gépállomások, termelőszövetkezetek dolgozóinak tömege, a falu népe várja azoknak a szakembereknek a segítségét, akik jelenleg irodai vagy hasonló beosztásukban nem tudják kellőképpen gyümölcsöztetni tudásukat. A mezőgazdaság dolgozói számítanak rájuk megnövekedett feladataik végrehajtásában, számítanak közvetlen tanácsaikra, útmutatásaikra, a gépek jobb kihasználása, a helyes agrotechnika alkalmazása , a hozamok növelése érdekében. A földművelésügyi minisztérium ezért felhívással fordul azokhoz a mezőgazdasági szakemberekhez, akik jelenleg nem a mezőgazdasági termelés területén dolgoznak: jöjjenek a gépállomásokra, termelőszövetkezetekbe, a községekbe! Legyenek a mezőgazdaság felemelkedéséért megindult hatalmas küzdelem cselekvő részvevői. Szaktudásukkal mozdítsák elő a párt és a kormány célkitűzéseinek megvalósítását, a dolgozó nép életszínvonalának felemelését. A párt és a kormány fokozott megbecsülésben részesíti a mezőgazdasági szakembereket. Messzemenően gondoskodik anyagi és szociális helyzetükről. A földművelésügyi minisztérium tudatában van annak, hogy a helyi ismeretekkel rendelkező szakemberek az általuk választott termelőszövetkezetekben vagy községben eredményesebb munkát tudnak kifejteni, ezért a lehetőséghez képest elősegíti, hogy a szakemberek az általuk választott munkahelyen dolgozzanak. Az agronómusok a gépállomások személyi állományába tartoznak, munkásságukat a gépállomásokon vagy közvetlenül a termelőszövetkezetekben és a községekben fejtik ki. A mezőgazdasági szakemberek az iskolai végzettség és a szakmai gyakorlat figyelembevételével 1050 forinttól 1750forintig terjedő havi fizetést kapnak, ezen felül működési területük termelési terveinek túlteljesítéséért pénzbeni és természetbeni prémiumban részesülnek. A földművelésügyi minisztérium minden szakember számára biztosítja a helybenlakást. A háztartás jobb ellátásának biztosítása céljából a családfenntartók abban a községben vagy városban, ahová munkaterületük tartozik, fél katasztrális holdtól 1 katasztrális holdig terjedő háztáji földterületet kapnak. Az agronómusi munkakör betöltésére jelentkezhetnek mezőgazdasági egyetemet, gazdasági akadémiát, mezőgazdasági főiskolát, mezőgazdasági középiskolát, akadémiát, mezőgazdasági technikumot és kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett növénytermelő, kertész és szőlőtermelő szakemberek. Akik vállalkoznak erre a szépfeladatra, a választott munkahely szerint illetékes megyei tanács VB mezőgazdasági osztályához, a Budapesten lakók vagy Budapesten dolgozók pedig a földművelésügyi minisztérium személyzeti, főosztályához adják be kérelmüket.A pályázat jelentkezési lapon történik, amelyet a gépállomásokon, a járási és megyei tanácsok mezőgazdasági osztályain, vagy a földművelésügyi minisztérium személyzeti főosztályán (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11. II. em. 335. sz.) kaphatnak meg. Abban az esetben, ha a lakóhelyen jelentkezési lap nem szerezhető be, a jelentkezést írásban, jelentkezési lap nélkül is be lehet küldeni a megyei tanács VB mezőgazdasági osztályához vagy közvetlenül a földművelésügyi minisztériumhoz. A jelentkezéshez csatolni kell a szakképzettséget és a termelési gyakorlatot igazoló okiratokat vagy azoknak hiteles másolatát és egy részletes önéletrajzot. A jelentkezőket a gépállomás telephelye szerint illetékes megyei tanács mezőgazdasági osztálya hívja be. A jelentkezéssel kapcsolatos útiköltséget a megyei székhelyen való megjelenéskor megtérítik. A Budapestről vagy megyei székhelyről községbe, falura költöző szakember az átköltözés után az előző munkahelyén élvezett háromhavi alapfizetésének megfelelő összegű segélyben részesül. Az átköltözési költséget a földművelésügyi minisztérium ezen az összegen felül téríti meg. Eddig soha nem tapasztalt szép hivatás vár a mezőgazdasági szakemberekre. A mezőgazdaság számít rájuk és várja jelentkezésüket. ek Kiváló termelőszövetkezeti elnököket tüntetett ki az Elnöki Tanács Iltet termelő szövetkezeti elnök a Szocialista Plunkák Hőse címet kapta Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a termelőszövetkezeti mozgalom erősítésében és példamutató társasgazdaságok kialakításában szerzett érdemeik elismeréséül 45 termelőszövetkezeti elnököt magas kitüntetésben részesített. Heten közülük a Szocialista Munka Hőse címet kapták. A kitüntetéseket Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke szorkbaton délután az országgyűlés épületébe ünnepélyes keretek közt adta át. A kitüntetések átadásakor jelen voltak: Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Szőke Mátyás földművelésügyi miniszterhelyettes és a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai. A kitüntetések átadásakor Dobi István mondott ünnepi beszédet. — Töltse el jogos büszkeség a kitüntetett elnök elvtársakat és szövetkezetük minden egyes tagját, hogy eredményeiket ismerik és elismerik országszerte, példájukat követik a magyar falvak százaiban! — mondotta a többi között. A kitüntetettek nevében Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag tsz elnöke, a szocialista munka hőse mondott köszönetet. — Most, a kitüntetés átvétele alkalmából fogadjuk meg valamennyien — mondotta — hogy fáradságot nem ismerve tökéletesítjük termésfokozó módszereinket és átadjuk tapasztalatainkat az egész mezőgazdaságnak. A kitüntetések átadása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke fogadást adott az ünnepségen megjelent termelőszövetkezeti elnökök tiszteletére. A kitüntetett termelőszövetkezeti elnökök névsora: • Musitz József, (koppánmonostori Dózsa tsz), ifj. Kovács József, (balfi Micsurin tsz), Péti János, (tamási Vörös Szikra), Jámbor István, (földesi Rákóczi), Losonczi Pál, (barcsi Vörös Csillag), Mikó István, (környei Dózsa), Sziveri Kálmán, (mágocsi Rákosi tsz) a Szocialista Munka Hőse, Simon Imre, (hajdúböszörményi II. Kongresszus), Kerekes András, (végegyházi Szabadság), Bruck Gábor, (kápolnásnyéki Vörösmarty), Kovács János, (letkési Bástya), Kiss András, (mezőberényi Előre), Ágh József, (gamás-vityapusztai Vörös Sugár), Jandó Imre, (rábacsanaki Kossuth), Baurecz István, (kisbéri Dózsa tsz) a Munka Érdemrend; Varga József, (vámoscsaládi Nagy Család), Nagy István, (túrkevei Táncsics), László János, (cibakházi Vörös Csillag), Bényei Gábor, (karcagi Kossuth), Barkóczi Pál, (füzesgyarmati Vörös Csillag), Rusz Dezső, (telekesi Petőfi), Szabó Imre, (dányi Lenin), Tolnai Sándor, (enyingi Ezüst Kalász), Dominkó István, (nagyfakosi Dózsa), Kelemen Sándor, (biatorbágyi Dózsa), Orgoványi János, (palotás) Május 1), Tánczos Ferenc, (nagykanizsai Vörös Csillag tsz) a Szocialista Munkáért Érdemérem: Ivanics István, (nagyszénás Dózsa), Csorba János, (sóstóhegyi Vörös Csillag), özv. Kovács Józsefné, (orosztonyi )Első megyei tanácskozás»), Horváth Mihály, (orosházi Dózsa), Bartha András, (füzesabonyi Petőfi), Tóth László, (dejtári József Attila), Lőkös György, (kölesei Petőfi), Vajas Gábor, (nyíresaholyi Vörös Csillag), Lasszer Ferenc, (beloianniszi Béke), Ludvig Istvánná, (hatvani Gorkij), Antal József, (kömlői Kossuth), ifj. Nyakó Miklós, (hajdúnánási December 21), Babarcai József, (zombai Vörös Csillag), Patai József, (kölesdi Haladás), Kardos Lajos, (zóki Villám), Deák Ferenc, (orgoványi Alkotmány), Kiss Bertalan, (kesznyéteni Szabadság), Horváth Ferenc, (acsádi Petőfi tsz) a Munka Érdemérem kitüntetést kapta. (MTI) A Az országos nőkonferencia vasárnapi tanácskozása (2. oldal) így dolgozik az «Osznova» szerkesztősége — Egy szovjet üzemi újság munkájáról (3. oldal) A MAI SZÁMBAN A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett az egységes, demokratikus és békésre működő Központi Statisztikai Hivatal 1953. évi tervjelentése (2—3. oldal) A berlini tanácskozás új színhelyén — A «Szabad Nép» kiküldött munkatársától (4. oldal) Pető Németország megteremtéséért — Molotov elvtárs felszólalása a berlini értekezlet szombati ülésén (4. oldal) A Termelőszövetkezeti Tanács javaslata „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága" cím odaítélésére A Termelőszövetkezeti Tanács vasárnap folytatta munkáját. A vasárnapi ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségénél első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, Dobi István elvtárs, az elnöki tanács elnöke és Darabos Iván elvtárs, az elnöki tanács titkára is. Az ülés elején megtárgyalták és elfogadták a Termelőszövetkezeti Tanács elnökségének azt a javaslatát, hogy a következő három termelőszövetkezetet javasolják a minisztertanácsnak «Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága» cím, vándorzászló és az ezzel járó 100.000, 50.000, illetve 25.000 forintos pénzjutalom elnyerésére: 1. a somogymegyei barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezetet, 2. a csongrádmegyei szentesi Felszabadulás termelőszövetkezetet, 3. a győrmegyei peresztegi Szabadság termelőszövetkezetet. A javaslat indokolását Béres Sándor, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára ismertette. A barcsi Vörös Csillagról a többi között elmondotta, hogy az 1952. évi példás gazdálkodásáért már második helyezett ért el a minisztériahács Viffiderzasztájaert folyó versenyben. A tsz tavaly még jobban dolgozott. Terveit túlteljesítette. 520 holdon 14,2 mázsás átlagtermést értek el őszibúzából. Kukoricából 240 holdon 48 mázsás, őszi árpából 180 holdon 18 mázsás átlagtermést értek el. A tsz állatállománya is jó. A tagok jövedelemrészesedése jelentős: kenyérgabonából négy és fél kiló, árpából egy, kukoricából négy, burgonyából két kiló, ezenkívül 11 deka cukor, két kiló takarmányrépa, két kiló széna és 20 forint jutott minden munkaegységre. A szövetkezeti alap 1953-ban az előző évinek több mint kétszeresére növekedett. Betartják a szövetkezeti demokráciát, a munkafegyelem is jó. 1953 októberig tíz tagot zártak ki, ezzel szemben december 20-ig 19 új belépő volt. A javaslat szerint az ország második legjobb termelőszövetkezete a szentesi Felszabadulás tsz. Itt a többi közt őszibúzából 17.04, ősziárpából 21.14, tavasziárpából 15.54, zabból 12.02 mázsás átlagtermést értek el. Rizstermeléssel foglalkoztak és 26 holdon 24,84 mázsás átlagtermésük volt. Állattenyésztésük fejlődik. 40 fehér hússertés-kocájuk tavaly kivétel nélkül lefialt, 20 koca pedig kétszer fialt. A tagság jövedelme itt is jelentős. Az egy tagra eső átlagos munkaegység 283.A tsz egész tagsága igen aktívan részt vett a közös ügyek megvitatásában, a fejlesztési tervek kidolgozásában. Az utóbbi időben a termelőszövetkezetbe igen sokan léptek be: 114 új belépővel növekedett a tagok száma. A termelőszövetkezet tagsága tervbe vette, hogy a tagság jövedelmének fokozása érdekében a tsz halastavát 100 holdra bővíti, a rizstelepet fejleszti, bevezeti a méhészetet. A harmadik helyre került peresztegi Szabadság termelőszövetkezet főleg a gabonatermelésben ért el kimagasló eredményeket. Őszi búzából 18.9 mázsát, rozsból 15.6, tavaszi árpából 17.4 mázsát takarítottak be. A kukorica átlagtermése holdanként 31.8 mázsa. A sertésfialási átlag anyakocánként 10.2 darab. A tagság jövedelemrészesedése — különösen a természetbeni járandóság— magas. 7.45 kiló kenyérgabonát, 3 kiló, árpát, 2 kiló kukoricát, 1 kiló burgonyát, 82 deka cukrot, 2 kiló takarmányrépát, 1,80 kiló szénát és 5,80 forint készpénzt osztottak minden munkaegységre. A termelőszövetkezetben tiszteletben tartják a tagság jogait és a családtagok, a nők is példamutatóan részt vesznek a közös munkában. Béres Sándor a továbbiakban azokról a termelőszövetkezetekről beszélt, amelyek még számbajöhetnek a vándorzászlók és a pénzjutalom elnyerésére. Ezek: a balfi Micsurin, a koppánmonostori Dózsa, a hajdúböszörményi Vörös Csillag, a mágocsi Rákosi, a végegyházi Szabadság és a palotási Május 1 tsz. A Termelőszövetkezeti Tanács ülésének második napján folytatták Dobi István beszámolója felett a vitát. A vitában felszólalt Bennet Gábor, a karcagi Béke tsz elnöke, Patai József, a kölesdi Haladás tsz elnöke, Kerekes András, a végegyházi Szabadság tsz elnöke, Kardos Balázs, a kürtszentmártoni 'Zalka Máté tsz pártiitkára, Ivanics István, a nagyszénási Dózsa tsz elnöke, Táncos Ferenc, a nagykanizsai Vörös Csillag tsz elnöke, Házi Gyula, a ceglédi Nagy Sztálin tsz elnöke, Losonci Pál, a barcsi Vörös Csillag tsz elnöke, Szili Györgyné, a nagyárpádi Új Alkotmány tsz elnöke, Kolbai Károly egyetemi tanár, a földművelésügyi minisztérium főagronómusa, Bartha András, a füzesabonyi Petőfi tsz elnöke, Kovács Istvánné, a hatvani Dózsa tsz elnöke, és Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese. A felszólalások egy részét az alábbiakban ismertetjük: Patai József, a kölesdiHaladás termelőszövetkezet elnöke a többi között arról beszélt, hogy jól felkészültek a gyengén telelt vetések tavaszi ápolására. Elmondotta: ha az őszi búzában az időjárás egyes helyeken kárt tesz, pótlására rendelkezésükre áll a szükséges tavaszi búzavetőmag. Műtrágya is van elég. A tsz gépi felszerelését javítják , külön felelőst állítottak e fontos munka irányítására. Hangsúlyozta: nagy szükség van arra, hogy a gépállomás agronómusai a jövőben több segítséget nyújtsanak a termelőszövetkezetnek. Örömmel üdvözölte azt is, hogy a traktorosok hovatartozását rendezik, mert — mint mondotta — most megesik, ha a tsz fordul a traktoroshoz, akkor az kijelenti, hogy ő a gépállomáshoz tartozik, de a gépállomáson azt mondja, hogy ő a tsz traktorosa. Ezután a kedvezményes házépítési akcióval kapcsolatos problémákról beszélt. A többi közt kéréssel fordult a belügyminisztériumhoz, hogy a szomszéd termelőszövetkezettel együtt mintegy 80—100 család részére, a számukra legmegfelelőbb helyen engedélyezze az építkezést. Kerekes András, a végegyházi Szabadságtsz elnöke elmondta: a tagság megbízta, hogy bejelentse: a pártkongresszus tiszteletére versenyre hívják a szomszédos Lenin tsz-t. Ivanics István, a nagyszénási Dózsa tsz elnöke felszólalásában közölte, hogy termelőszövetkezetükben a gazdasági év elejétől, tehát már három hónapja rendszeresítették a havi munkaegységelőleget: minden munkaegységre 8 forintot fizettek. Ez nagyban növelte a tagok munkakedvét. A kongresszus tiszteletére a hozamok jelentős növelését vállalják, így például elhatározták, hogy a tehenészetben a fejcsi átlagot április végére 8,7 literről 10 literre, májusban 12 literre, júliusban 13 literre emelik. Házi Gyula, a ceglédi Nagy Sztálin tsz elnöke a többi közt arról beszélt, milyen lendületet ad a munkának, ha a tervek készítésébe bevonják a legkiválóbb tsztagokat, ha érvényesül a tagság kezdeményezőereje. Bejelentette, hogy a múlt év ősze óta tsz-ükbe összesen 136 új tag lépett be. Házi Gyula ezután örömmel beszélt a minisztertanács új határozatáról, amely megkönnyíti a kislakásépítést. Mint mondotta: náluk is bizonyára sokan lesznek, akik most hozzálátnak, hogy új családi otthont építsenek maguknak. Erről a kérdésről Kovács Istvánné, a hatvani Dózsa tsz elnöke is beszélt. Elmondta, hogy náluk a tagság anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy többen hozzálássanak — az állam segítségével — a házépítéshez. Kolbai Károly egyetemi tanár, a földművelésügyi minisztérium főagronómusa néhány időszerű munkára vonatkozó szakA Termelőszövetkezeti Tanács szombati ülésén Dobi István elvtárs beszámolója után a következők szólaltak fel: Balla János, a szentesi Felszabadulás termelőszövetkezet elnöke, Deák Ferenc, az orgoványi Alkotmány tsz elnöke, Jandó Imre, a rábacsanaki Kossuth tsz elnöke, Juhász Ferencné, a balmazújvárosi Vörös Csillag tsz agronómusa, Kiss András, a mezőberényi Előre tsz elnöke, Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnöke, Ludvig Istvánné, a hatvani I. típusú Gorkij termelőszövetkezeti csoport elnöke, Musitz József, a koppánmonostori Dózsa tsz elnöke, Krizsanyik Jánosné, a pásztói Szabadság tsz párttitkára, Péti János, a tamási Vörös Szikla tsz elnöke, Kovács József, a balfi Micsurin tsz elnöke, Lovas Lajos, a túrkevei Vörös Csillag tsz Kossuth-díjas elnöke, Kaposi Sándorné, a berettyóújfalusi gépállomás igazgatója és Tolnai Sándor, az enyingi Ezüst Kalász tsz elnöke. Balla János, a szentesi Felszabadulás termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a szövetkezet tagjai és vezetői a munkaversenyben nagy gondot fordítanak a munka minőségére is. A 17 éves Szabó Annaolyan jól dolgozott, hogy már három ízben kapott kormánykitüntetést és jelenleg is Lillafüreden üdül. Az építkezésekről szólva elmondotta, hogy novemberben 300 férőhelyes juhhodályt készítettek. — Erre nem kértünk egy mai tanácsot adott. Beszélt a füves vetésforgó jelentőségéről, a fejtrágyázásról, az istállótrágyázásról. Megemlítette, hogy egyesek az utóbbi időben a vetéseken a jégkéreg vagy jégpáncél mindenáron való feltörését javasolják. Ne felejtsük el, hogy a jégkéreg csak akkor veszélyes az őszi vetésekre, ha azok nagyon buják, vagy ha a kéreg vastag. Most azonban a jégkéreg kicsi és semmiképpen sem helyes a feltöréssel siettetni annak elolvadását. Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese hangsúlyozta, nagyon fontos az élenjáró tsz-ek tapasztalatainak elterjesztése. Rámutatott: a növénytermelésben nem lehet tartósan nagy hozamot elérni fejlett állattenyésztés nélkül. Az állattenyésztéssel kapcsolatos legfőbb feladat az, hogy szilárd takarmánybázist hozzunk létre. Ehhez elsősorban is az kell, hogy növeljük a lucerna vetésterületét, mert ez nemcsak sok és jó minőségű takarmányt ad, de a talajt ig gazdagítja. Ráadásul egy mázsa lucernamagért 1500 forintot kap a termelő. Magyari András ezután a többi közt a rétek és legelők gondozásáról, trágyázásáról, a helyes takarmányelőkészítés jelentőségéről beszélt. A kétnapos vita eredményét Dobi István foglalta össze, majd a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai elhatározták, hogy Dobi István referátuma alapján felhívással fordulnak az ország termelőszövetkezeteihez, darab téglát, egy szeget sem, saját erőnkből csináltuk — mondotta. — Ezért éppen karácsony előtt két nappal kaptunk 50.000 forintot megtakarítás címén. Milyen öröm volt, amikor ezt a pénzt a tagok között szétosztották. Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnöke arról számolt be, hogy a dolgozók javaslatait gondosan felhasználták az idei terv elkészítésénél. Igen nagy figyelmet fordítanak a párt- és kormányhatározatban előírt tejfajták termesztésére, nemesítésére és elszaporítására. Ezért minden szántóföldi növénynek külön vetőmagparcellát jelölnek ki, s szigorú szelektálással válogatják ki a vetőmagvakat. A tsz jövedelmének emelésére 60 holdon új rizstelepet, 40 holdon kertészetet létesítenek, s ezenkívül 140 holdnyi szántóföldön öntözni fogják a növényeket. Kérte, hogy minél hamarabb lássák el az országot négyzetes kukoricavetőgépekkel. Ludvig Istvánné 66 esztendős parasztasszonynak, a hatvani I-es típusú Gorkij termelőszövetkezeti csoport elnökének felszólalását nagy tetszéssel fogadták a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai. — A mi kis termelőszövetkezetünknek 16 tehene, 16 borjúja, 13 anyasertése és 42 hízója van — mondotta a többi között Ludvig Istvánná. —• Körülményeinkhez mérten mi is azon leszünk, hogy minél több hús, zsír, szalonna kerüljön a dolgozók asztalára. Az Ismerőssövetkezeti Tanács szombati ülésének felszólalásai Szombaton délután kitüntették a legjobb tsz-elnöküket. Képünkön a kitüntetettek egy csoportja, Ludvig Istvánné, a hatvani Gorkij tsz elnöke örömmel mutatja kitüntetését. A vasárnapi tanácskozás szünetében Rákosi Mátyás, Nagy Imre és Dobi István elvtársak beszélgetnek a küldöttekkel. • (Rév Mikl«s fölvételei)