Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-24 / 114. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XH. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1954 ÁPRILIS 24 j nép jólétének tervéért A Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta jelentését az 1954. évi népgazdasági terv első negyedének teljesítéséről. A jelentés adatain egész dolgozó népünk ellenőrizheti a párt céljainak, a kormány programmjának gyakorlati végrehajtását. Ezek az adatok — noha egyes területeken jelentős elmaradásról számolnak be — azt mutatják, hogy a párt és a kormány által megszabott feladatok helyesek, a népgazdaság erőforrásainak az életszínvonal gyorsütemű emelése, a mezőgazdaság fokozott fejlesztése érdekében megkívánt átcsoportosítása sikerrel végrehajtható. Az ipari termelés belső átcsoportosításának kezdeti eredményeit mutatja, hogy az ipari negyedévi tervének 98,4 százalékos globális teljesítése mellett is — a lakosság szükségleteinek kielégítésére számos fogyasztási cikkből, így rádióból 34.7 százalékkal, tűzhelyből 41.2 százalékkal, selyemszövetből 23.6 százalékkal, kötöttáruból 19.5 százalékkal, női cipőből 15.9 százalékkal, sörből 26.3 százalékkal, cigarettából 16.2 százalékkal termelt többet, mint az 1953. év hasonló időszakában. Az a tény, hogy március végéig a mezőgazdaság egyebek között 105,2 százalékkal több gépvontatású ekét, 42,1 százalékkal több szerárut kapott, mint 1953 első negyedévében, mutatja, hogy az ipar vezetői és dolgozói mindinkább megértik s szívügyüknek tekintik a mezőgazdaság fejlesztését. Az eredményekkel azonban — bármilyen nehézségek közepette értük el ezeket, bármilyen sok akadállyal kellett megküzdenünk — korántsem lehetünk elégedettek. Igaz, iparunk számos cikkből többet termelt, mint tavaly, de mégis csak 98,4 százalékra teljesítettük a negyedévi tervet. Nem feledkezhetünk meg arról, hány iparcikket várt hiába város és falu népe, hány exportra termelő nagyüzemünk elmaradása akadályozza a szükséges behozatalt. A terv teljesítése és túlteljesítése feltétele az életszínvonal növelésének. Ha nem teljesítjük a tervet, kevesebb ruha és cipő, bútor és élelmiszer jut a fogyasztóknak, lassabban emelkedhet a jólét, lassabban valósulhat meg a kormány programmja, pártunk politikája. A tél nehézségei — de más okok is — igen komolyan veszélyeztették tervünk sikerét. De munkásosztályunk — a párt szavára — nagyszerű mozgalmat kezdeményezett. Megszületett az a jelszó, mely üzemről üzemre haladva ma már az ország minden részébe eljutott: «Letörlesztjük adósságunkat! A kongresszus tiszteletére behozzuk az elmaradást!» Ennek a jelszónak a megvalósítása nem könnyű, nem egyszerű feladat. Nem kevesen akadtak, akik ezért kételkedve, fejcsóválva fogadták az ígéreteket, s nem bíztak abban, hogy megvalósíthatók. De munkásaink és műszaki értelmiségieink ragyogó választ adtak a kételkedőknek. Márciusban nem egy üzem akadt, amelyik 10—20—30 százalékkal szárnyalta túl a februári eredményeket, s a márciusi tervet egész iparunk 105,9 százalékra teljesítette. Lelkesítő példája, nagyszerű bizonyítéka ez a szám annak, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk erős, tehetséges, és hogy elszánt akarata: teljesíteni, túlteljesíteni a tervet. De e nagyjelentőségű mozgalom első sikerei még nem jelentenek végleges győzelmet. A félévi terv teljesítéséhez, túlteljesítéséhez arra van szükség, hogy április hátralévő napjaiban, májusban fokozzuk az erőfeszítéseket, még nagyobb eredményeket érjünk el. El kell érnünk, hogy jelentősen növekedjék a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és felszerelések, az exportcikkek termelése. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy az alapanyagipar, mindenekelőtt szénbányászatunk teljesítse a tervet. A januári, februári rendkívüli időjárás bányászaink számára jelentette a legtöbb nehézséget. És most, a félévi terv teljesítéséhez ismét bányászainktól várja az ország a legtöbb segítséget. Tudja, hogy nem hiába kéri Dorog és Pécs, Komló és Tatabánya, a középdunántúli bányák dolgozóit, teljesítsék és teljesítsék túl a tervet. Küldjenek több szenet a gyáraknak, a vasútnak, a háztartásoknak. A félévi terv teljesítésének másik feltétele, hogy kohászatunk váltsa valóra ígéretét, s minél előbb törlessze le tartozását. Ez sem könnyű, de megoldható feladat, hiszen az év eleji objektív akadályok elhárultak az útból, s a terv teljesítését új, jelentős üzemek, köztük a Sztálin Vasmű I-es számú nagyolvasztója is segíti. Megkell látnunk az éles figyelmeztetést a Statisztikai Hivatal jelentésének ama részeiben, amelyek az önköltség emelkedéséről, néhány fontos termék minőségének romlásáról és a bérfegyelem lazaságairól szólnak. Ezek a közlések mindennél világosabban mutatják, hogy a tervek teljesítését hátráltató objektív nehézségek mellett az elmaradásban milyen nagy része van egyes gazdasági irányítószervek rossz munkájának, az állami fegyelem gyakori megsértésének. A népgazdaság 1954. évi tervének jóváhagyásakor a minisztertanács a kormányprogramoi végrehajtásának fontos feltételeként jelölte meg az anyagi és pénzügyi eszközökkel való szigorú takarékosságot. A takarékosság nálunk az egész nép ügye. A népgazdaságban minden megtakarított forint a nép vagyonát, a népjólét emelésének alapját növeli, s minden eltékozolt forint a népet, a dolgozókat rabolja meg. A korábbi években a minisztériumok és vállalatok vezetői többnyire jogosan hivatkoztak arra, hogy a túl gyors tempó miatt nincs mód a termelékenység és az önköltség terveinek teljesítésére. De a helyzet azóta változott és ha a tartozás letörlesztése kemény munkát követel is a második negyedévben, a termelés növelésének előírt üteme, egész idei tervünk reális és teljesíthető. Semmiféle objektív nehézséggel nem lehet menteni a jelenlegi normalazításokat, az indokolatlan prémiumkifizetéseket, továbbá azt, hogy számos könnyűipari üzemben csökkent az elsőosztályú áruk termelési aránya, hogy gyakori .Szabványoktól eltérő, selejtes áru, hogy a gépipar egyes üzemei olyan vetőgépeket gyártanak, amelyeknek kerekéből kitöredezik a küllő, s olyan boronákat, amelyeknek fogai már szállítás közben kihullanak. Ezekre a jelenségekre nincs és nem is lehet más magyarázat, mint az, hogy az utóbbi hónapokban lábra kapott a liberalizmus, a minisztériumok nem vonják felelősségre a hibák elkövetőit és nem ellenőrzik kellőképpen a terv végrehajtását. Emiatt havonként több tízmillió forint olyan munkabért fizetnek ki, amely mögött nincs tényleges teljesítmény, és több tízmillió forint értékű olyan árut gyártanak, amely egyáltalán nem, vagy csak újabb anyag és munkabér ráfordításával felel meg rendeltetésének. Világosan kell látni, hogy a kormányprogramm végrehajtásának, a népjólét állandó fokozásának nemcsak az a feltétele, hogy a tervezett mennyiségben vagy annál többet termeljünk mindenből. Az is nélkülözhetetlen feltétele, hogy olcsóbban, gazdaságosabban termeljünk. A következő hónapokban a termelés növelése mellett egész iparunknak gyökeres javulást kell elérnie a bérfegyelem megszilárdításában, a kiváló minőségű áruk termelési arányának növelésében, az önköltség csökkentésében. Ehhez az szükséges, hogy a gazdasági vezetők — szakítva az eddigi gyakorlattal — az irányító- és ellenőrzőmunkát javítsák meg és jogaikkal élve szigorúan vonják felelősségre a mulasztások elkövetőit. A kormányprogrammban előírt átcsoportosítás végrehajtásának eddigi eredményeit a jelentésnek azok a számai mutatják a legvilágosabban, amelyek a kiskereskedelem forgalmának emelkedéséről, a szociáliskulturális ellátás színvonalának növekedéséről számolnak be. «A kiskereskedelem 1954 első negyedében 21,4 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év hasonló időszakában.». Az életszínvonal emelkedésének biztos jele, hogy a lakosság kereslete megnövekedett az iparcikk, ezen belül is a tartós fogyasztási javak irányában. Igen jelentősen emelkedett az építőanyagok, a ruházati cikkek és a legfontosabb élelmiszerek forgalma is, ami arra mutat, hogy fejlődik a lakosság igényeinek kielégítése. Megelégedésre azonban távolról sincs okunk, hiszen a rendelkezésre álló áruk mennyisége és választéka még sok szempontból nem kielégítő, ezért az árualap gyors növelése komoly erőfeszítéseket követel. A fő feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem szorosan együttműködve, a lakosság, szükségleteinek állandó és gondos tanulmányozása alapján növelje különösen a kelendő áruk mennyiségét és választékát, javítsa minőségüket. A párt és a kormány mezőgazdasági határozatának végrehajtása a népjólét emelésének alapfeltétele. Ennek megfelelően a mezőgazdaság az idén tavasszal nagyobb mennyiségű nagy- és kisgépet, szerárut, műtrágyát, rézgálicát és egyéb anyagi eszközöket kapott, mint hasonló idő alatt eddig bármikor. De ez még nem elegendő. A mezőgazdaság fejlesztése sokkal több és jobb mezőgazdasági gépet, szerszámot, s más iparcikket követel. A dolognak azonban két oldala van. A mezőgazdaság fokozott anyagi támogatása nem járhat kellő eredménnyel, ha a parasztság ezzel egyidejűleg nem teljesíti hiánytalanul állami kötelezettségeit. Az első negyedév tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy itt súlyos mulasztások történtek. Mindennapos dolog, hogy hátralékos, beadásukkal elmaradt parasztok szabadpiacra viszik azt a terményt, jószágot, amellyel beadási kötelezettségüket kellene teljesíteniük. Rendkívül elterjedt jelenség az adóhátralék is. Mindenkinek világosan kell látnia, hogy az adófizetés elmulasztása, a beadási kötelezettség késedelmes teljesítése nemcsak ellátási zavarokra vezethet, hanem lazítja a munkás-paraszt szövetséget is, alapjában fékezi a népgazdaság, a népjólét fejlődését és ezzel károsan visszahat a mezőgazdaság fejlesztésére, a dolgozó parasztság felemelkedésére is. Ezért kell felszámolni mindenfajta liberalizmust, amely a kötelességmulasztást, hanyagságot, törvénysértést megtűri. A falu érdeke, becsületbeli ügye, de törvényszabta kötelessége is, hogy a beadást pontosan teljesítse, ne maradjon adósa az országnak, a munkásosztálynak, amely annyi erőfeszítéssel küzd a falu további felvirágoztatásáért. Az egész ország nagy várakozással tekint a falu felé. Azt várja, hogy parasztságunk pontosan eleget tesz minden kötelezettségének, s szorgalmas munkával, az államtól kapott anyagi eszközök észszerű és gombos felhasználásával 1954-re, időben és szakszerűen végzett munkával biztosítja a gazdag aratást. Népgazdaságunknak az első negyedévben, elsősorban a márciusban elért eredményei azt mutatják, hogy helyes úton járunk. De azt is mutatják: ahhoz, hogy a tartozást letörlesszük, a hibákat kijavítsuk, minden eddiginél nagyobb fegyelemre van szükség az iparban, a mezőgazdaságban, az állami élet valamennyi területén. Legyenek az elkövetkező hetek a kongresszusi verseny további fellendülésének hetei! Vívja tovább munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk nagyszerű küzdelmét adóssága kiegyenlítéséért , az elmaradás behozásáért! Ünnepeljék a pártkongresszust azzal, hogy új sikereket érnek el a terv teljesítésében, a termelékenység növelésében, a minőség állandó javításában, az önköltség csökkentésében , az ország vagyonának, a népjólét forrásának gyarapításában! A diósgyőri nagyolvasztó dolgozói újabb ezer tonna nyersvasat termelnek terven felül Pénteken délben a diósgyőri kohászok az alábbi táviratot küldték a Központi Vezetőségnek : Jelentjük, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának tiszteletére tett vállalásunkat teljesítettük. Péntek reggelig — az 1073 tonnás adósság törlesztésén túl — terven felül 1038 tonna nyersvasat termeltünk. ígérjük, hogy termelési eredményeinket tovább növeljük, s május 1-ig 300, a kongresszus napjáig pedig további 700 tonna nyersvasat adunk terven felül a népgazdaságnak. A mennyiségi és minőségi tervtúlteljesítés mellett vállaljuk, hogy kokszmegtakarítással, a rezsianyag-felhasználás és energiafogyasztás csökkentésével, hazai anyagok fokozottabb felhasználásával és a munkafegyelem megszilárdításával áprilisban és májusban 500.000 forintos önköltségcsökkentést érünk el. (MTI) A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez (2. oldal) Vita az önköltségcsökkentésről —A terv ne csak azt mutassa, mennyi pénzt kell elköltenünk, hanem azt is, mit kell építenünk» (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Több helyszíni segítséget Hajdú-Bihar megye pártszervezeteinek (2. oldal) Szovjet jegyzék az ausztráliai kormány provokációinak ügyében (3. oldal) A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének új műsora (3. oldal) Vásárhelyi Miklós: Az Oppenheimer-ügy (4. oldal) Dulles terve a genfi értekezlet aláaknázására általános nyugtalanságot kelt Nyugaton — Sajtószemle (4. oldal) Kiváló bányászaink behozzák elmaradásukat Számos bányában nőtt az adósság - Borsod, Nógrád, Várpalota a leggyengébbek szénbányáink versenyében Szénbányászatunkban a kongresszusi verseny vesztett lendületéből, bányászainknak ma ismét tetemes elmaradással kell megbirkózniok. A hét eleje óta számos bányában nőtt az adósság. Havi tervét csak Tatabánya, Ózd és Petőfibánya teljesíti. Borsod, Nógrád, Várpalota termelése még a 90 százalékot sem éri el. Néhány nappal ezelőtt a komlói bányászok elhatározták, hogy még áprilisban megadják mintegy háromezertonnás adósságukat. Szerda reggeltől csütörtök reggelig teljesítették napi tervüket, de csütörtökön már annyi szén sem került felszínre Komlón, amennyi elegendő a terv teljesítéséhez. Minden bányász, bányamérnök, aknász előtt világos, hogy ha kevesebb szenet adnak a bányák, ennek hatása messzire gyűrűzik. Gondot, zavart okozhat a villamosenergiatermelésben, a közlekedésben, a háztartások ellátásában. Bányászaink nem egy nagy verseny zászlóvivői voltak. Keményen küzdöttek a jobbnál-jobb eredményekért, nem engedtek utat a nehézségeknek, a lazaságoknak. Most sem lehet azt mondani, hogy öntudatos bányászaink lelkesedése alábbhagyott volna, hiszen egyes bányaüzemek, egyes brigádok kimagasló eredménnyel vesznek részt a kongresszusi versenyben. Közeledik május 1, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe. Sok bányában lendületes versenynyel, fegyelmezettebb, szervezettebb munkával május 1-ig pótolhatják a mulasztottakat, s ahol nincs elmaradás, még jobb eredményeket érhetnek el, mint eddig. Az Ózdi Szénbányászati Tröszthöz tartozó somsályi bányaüzem dolgozói például a kongresszusi versenyben február 1-től április 23-ig előírt tervükön felül már több mint ötezer tonna szenet termeltek, s most május megünneplésére készülnek. A három frontfejtésen dolgozó kilenc brigád lelkes munkával, nagy igyekezettel fejti a már feltárt szénmezőket. Új ereszkék hajtásával az elővájó csapatoknak «szűz» szénmezőt kell feltárniok, hogy az őszre is biztosítsák a lendületes termelést. Rendkívül kemény, sziklás beágyazásban kell hajtani az új, négyes ereszkét. Az előrehaladást tavaszi zápor módjára szakadó víz, úszó homokbetörés nehezíti, havonta alig 6—8 métert haladnak előre az emberek. A nehézségeket látva, Kossuth Lajos sztahanovista vájár önként vállalta: csapatával együtt naponta 2,5 méteres előrehaladást ér el. A csapat, nem egyszer térdig vízben, szívós munkával április minden napján elérte a vállalt 2,5 métert. A kongresszusig további 72 métert akarnak előrenyomulni a négyes ereszkéken, hogy a nagy napig elérjék a szénmezőt. A nógrádi szénmedencében Budavári Károly, a Pálhegy I. bányaüzem kétszeres sztahanovista csapatvezető vájárja mutat példát bányásztársainak. A csapat — amely a sok között csak egy kollektíva a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél — már eddig 2440 tonna szenet küldött felszínre a kongreszszus tiszteletére. Most további 700 csille terven felül termelt szénért küzdenek. A hét elején vállalkoztak erre a nagy feladatra. Azóta több mint 100 csille jó minőségű szenet termeltek, s ezzel hozzájárultak, hogy a tröszt javítson eddigi gyenge eredményén. A komlói Kossuth I-es aknán csütörtökön Bán Károly felvigyázó DISZ-brigádja párosversenyre lépett a tatabányai XI-es akna Vörös Zászló DISZ-brigádjával. Elhatározták: jó munkával segítenek, hogy a tröszt kollektívája május 1-ig pótolhassa elmaradását. Az ő feladatuk, hogy üres csillét küldjenek a csapatoknak. Csütörtök óta kettőzött gonddal ügyelnek arra, hogy az akna körüli vágatokban egyetlen üres csille se heverjen kihasználatlanul. Ezentúl tervszerűbben osztják el a csilléket, megelőzik az üzemzavarokat. Surányi László főcsatlós vezetésével az akna körül mintegy 80—90 tétlenül veszteglő üres csillét szedtek öszsze, s továbbítottak a bánya mélyére. A termelőszövetkezetek sokhelyütt négyzetesen vetik a kukoricát A földművelésügyi minisztérium jelenti: A több napig tartó hűvös időjárás ellenére a tavaszi szántás-vetés országszerte mindenütt erőteljes ütemben halad. Eddig 16 megyében fejezték be a tavaszi kalászosok vetését, 15 megyében pedig a tavaszi szántást. Tolna, Bács és Nógrád megyében csak néhány százalék hiányzik a tavaszi kalászosok vetéstervének befejezéséhez. A következő napokban a legfontosabb feladat a kukoricavetés. A termelőszövetkezetek sokhelyütt — igen helyesen — arra törekednek, hogy minél nagyobb területen négyzetesen vessék el a kukoricát. Ahol erre nincs lehetőség, nagyobb magsűrűséggel vetik a kukoricát, s a kikelés után a sorok átvágásával, úgynevezett «csokrosítással» teszik alkalmassá négyzetes művelésre a kukoricavetéseket. A kukoricavetésben Szolnok, Heves és Hajdú megye érte el a legjobb eredményt. Elmaradt Győr és Vas megye. Hajdú, Szolnok, Csongrád és Szabolcs megye befejezte a burgonyaültetést. Somogy, Tolna és Békés megye is jó eredményt ért el. Győr és Vas megye elmaradt ebben a munkában. A cukorrépát aszerződéses területeken I a megye már kivetette. Pest, Borsod és Nógrád megye elmaradt. A gépállomások megyei igazgatóságai közül első Szolnok, második Komárom, harmadik Hajdú megye. Nagyon elmaradt Veszprém és Zala megye. A legutóbbi öt nap alatt Bács, Szolnok és Csongrád megye gépállomásai dolgoztak a legeredményesebben. Az állami gazdaságok kevés kivétellel befejezték a cukorrépa, a takarmányrépa és a napraforgó vetését. Jó ütemben halad a burgonya ültetése és a kukorica vetése is. A legjobbak: a Rizstermelő, a Duna—Tiszaközi és a Déltiszántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága. Textilgyáraink versenye Több és jobb textiláru — jelentős hozzájárulás a nép jólétéhez. Ez a tudat sarkalja textilgyáraink dolgozóit abban a küzdelemben, amelyet az év eleji elmaradás mielőbbi megszüntetéséért folytatnak. Pető Jánosnénak, a Kistext szövőnőjének emlékezetes kezdeményezése nyomán ma már a textilmunkások tízezrei versenyeznek azért, hogy üzemük a lehető leggyorsabban letörlessze adósságát. A Kőbányai Textilgyárban januárban és februárban 1500 millió vetésre nőtt az elmaradás. Ebből március végéig 610 milliót, április első 20 napján további 171 milliót hoztak be. A gyárban elsőnek Borjádi Józsefné 8 gépes sztahanovista szövőnő csatlakozott Petőné kezdeményezéséhez. Példája hamarosan követőkre talált. A szakmányok legjobb dolgozói sorra tették meg felajánlásaikat: együttesen napi 1100 méter anyag terven felüli elkészítéset vállalták. Kurucz Jenő művezető szakmánya márciusban naponta 302 métert, áprilisban pedig napi 600 métert termelt az előirányzaton felül. Csepel József és Kasper István művezetők csoportja 160—160 méterrel, Csatlós Imre brigádja pedig 150 méterreleljesíti túl a napi tervet Pajtás Sándorné sztahanovista szövőnő naponta 8 méterrel, Macher Béla 7 méterrel, Tábori Nándorné 14 méterrel készít több textilanyagot az előirányzatnál. Az előkészítő műhelyben április elején már az átlagos teljesítmény is 155 százalékra emelkedett. A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár ban is kiszámították, mennyit kell naponta termelni a szövődének, a fonodának és a kikészítőnek, hogy ne csak a tervet teljesítsék, de az elmaradást is behozzák. Különösen az esőkabátanyag gyártásával maradtak el súlyosan, mert hiányzott a szükséges vegyianyag. Balázs János és Bodó Endre vegyészmérnökök hosszú kísérletezéssel olyan anyagot készítettek, amelynek minősége teljesen megfelel a követelményeknek. A műszakiak szoros együttműködése a fizikai dolgozókkal meg is hozta gyümölcsét: a szövődé március 27-én, a kikészítőüzem pedig már 26-án befejezte a negyedévi tervet. Csupán a fonoda maradt el pár százalékkal. A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár fonodája 38.000 kiló fonállal gyártott kevesebbet az első negyedévben, mint kellett volna. Ez persze a többi üzemrész munkáját is súlyosan akadályozta. Néhány nappal ezelőtt Pánti Erzsébet gyűrűsfonónő felhívással fordult a fonoda dolgozóihoz: a terv mindennapos túlteljesítésével szüntessék meg a tűrhetetlen elmaradást. A fiatalok egymásután csatlakoztak a felhíváshoz. Lelkes vetélkedés indult Kocsis Júlia, Prosszammer Katalin, Kemény Anna, Müller Gézáné, Varga Zoltánné, Tóth Mária és társaik között, ki teljesíti túl nagyobb arányban a napi tervet, Pánti Erzsébet 120 százalékról 132 százalékra, Prosszammer Katalin 119-ről 127 százalékra emelte teljesítményét. Az első két napon a fonoda 88 kiló és 20 deka fonalat készített tervén felül. A Pápai Textilgyár elmaradás nélkül fejezte be az első negyedévet. A gyár dolgozói elhatározták, hogy tervük túlteljesítésével segítik az iparág többi üzemét az adósság letörlesztésében. A Limpergerszakmány dolgozói felajánlották, hogy áprilisi tervüket 104 százalékra teljesítik. A Kaposvári Textilművek dolgozói eddig négyezer kiló fonállal csökkentették elmaradásukat. Emellett a minőséget is javították: a fonálegyenlőtlenséget a megengedett mennyiség alá szorították. A legfőbb: a termelékenység LEHETNE-E HAJRÁ NÉLKÜL? *4 gyárban már lépten-nyomon megállítják a brigád tagjait: mikor megyünk a szerelőkhöz? Mert van ám ott is «rejtett tartalék» bőségesen! S a karbantartás munkáját megnézzük-e? Báli János elvtárs tanácsolta: foglalkozzunk a szakszervezet és a pártszervezet munkájával is. Az első cikk megjelenése után — amelyben megírtuk, hogy a szereldében egyetlen csavaranya hiányzik ahhoz, hogy befejezhessék egy redukciós hajtómű szerelését — a forgácsolóban azonnal hozzáfogtak a csavaranya megmunkálásához. Ez persze apróság — de érdemes észrevenni. Azért is, mert ha csak a kisebb hibákon is azonnal javítanak, a gyárban ugrásszerűen nőhet a termelékenység. S azért is, mert ilyen «apróságoktól», egy-egy csavartól, kisebb alkatrésztől függ igen sokszor, hogy a gyárban mikor készül el a másutt annyira várt hajtómű, kombájnalkatrész, irányváltó, sebességváltó. A gyárban ez az egyik legégetőbb probléma: a szereldében szanaszét hevernek a félkészgyártmányok, közben a szerelők állnak, idegeskednek, mérgelődnek , a népgazdaság pedig hiába várja a Fogaskerékgyár gyártmányait. A félkész gyártmány gyűlik, szaporodik — kész termék pedig nincs. Ezt mutatja a napi jelentés Szintai elvtárs, a fődiszpécser asztalán. Tegnap300 ezer forint értékű gyártmánynak kellett volna elkészülnie, de csak 19 ezer forint értékű készült el — mutatja a számokat. A Fogaskerékgyárban a tervezett kombájn-hajtóműveket nem tudták befejezni — mert az ehhez szükséges öt fogaskereket a forgácsolóműhelyek nem készítették el. (Tegnap megírtuk: a forgácsolóműhelyekben igen sok az indokolatlan gépállás. A fogaskerekek természetesen szerepeltek a műhelyek napi tervében — de a sok kárbaveszett idővel «füstbement» a fogaskerekek elkészítése is, íme — az eredmény.) Azt mondhatná bárki: most, ezt a néhány fogaskereket, s a néhány hiányzó alkatrészt egy-kettőre megcsinálják, s máris «egyenesben» vannak. Csakhogy — a hónap utolsó dekádjában vagyunk! S ez azt jelenti, hogy egyszerre sürgőssé vált minden alkatrész, az üzem saját gyártmányaihoz is, s azoknak az üzemeknek is, amelyek különböző alkatrészeket rendeltek a Fogaskerékgyártól. Most egyszerre sürget mindenki mindent — már csak néhány nap van a havi terv teljesítéséig! Tagadhatatlan, hogy a Fogaskerékgyárban mar alaposabban szervezik meg a munkát, mint korábban. A szerelde például — ahol a sokszáz alkatrészből végül is kész gyártmány lesz — januárban az első dekád tervét 103 százalékra teljesítette (mert tavalyról a nyakukon maradt a sok befejezetlen munka), a másodikét 44.3 százalékra; februárban az első dekádét 12.8, a másodikét 30.2 százalékra , most pedig lényegesen jobban: az első dekádét 81.7, a másodikét 51.6 százalékra teljesítette. Ha jobb is az áprilisi eredmény , még nem jó. A szereldében máris tudják: ma, holnap, holnapután annyi munka zúdul rájuk, hogy azt se tudják majd, mihez kapjanak. Máris négy hajtómű áll itt szétszedve — még néhány kisebb alkatrész hiányzik. Négy napja itt áll egy, a Sztálinvárosnak szállítandó tányéros adagolóhoz szükséges alkatrész — két, kis munkával elkészíthető persely hiányzik még hozzá. Itt van egy sor más, sürgős munka — mégis, a Bódi-csoport tagjai tegnap a nyolc órából hetet álltak munka nélkül. Ez elkeseríti a jó munkásokat, arról nem is beszélve, hogy a kényszerű munkátlanság személyenként körülbelül 20—30 forinttal kevesebb fizetést jelent. — Pedig — mondja a brigád tagjainak Moszka Rudolf — az ember szeret szórakozni, enni, inni, az asszonynak venni valamit — de így nem nagyon lesz rá pénz... Hej, pedig de dolgoznánk! — Mi vagyunk az utolsó szalmaszál — mondja Bódi György, az egyik csoport fiatal vezetője. S a szerelők büszkék is, hogy nem hiába «kapaszkodik» ekkor mindenki beléjük — nem szokták cserbenhagyni a gyárat. De azért jobban örülnének, ha nemcsak a hónap utolsó napjaiban lesné mindenki a szerelde munkáját, hanem például — a hónap elején is. S persze, nemcsak a szereldében kapkodnak — hajráznak ilyenkor a forgácsolóciklusokban is. Hogyan lehetne ezen javítani? Néhány intézkedés már korábban született. Ilyen például, hogy a forgácsolóciklusok havi terve 20-tól 20-ig tart, tehát «előre» dolgoznak a szerelők számára. A hiba azonban az, hogy a forgácsolóciklusokban jobban szeretik «globálisan» teljesíteni a tervet, néhány «apró» alkatrészről . Harmadik nap a Fogaskerékgyárban , amelyek nélkül azonban a gyártmányt nem lehet befejezni — könnyen megfeledkeznek. Miért? Mert a legutóbbi időkig a forgácsoló-ciklusok vezetői a forint terv teljesítése alapján kapták a prémiumot, így az «apróbb» munkákat könnyű szívvel félretették. A múlt hónapban megváltoztatták a prémium feltételeit úgy, hogy az alkatrészek elkészítéséért meghatározott pontszámot írnak a ciklusvezetők javára. A pontrendszert úgy állapították meg, hogy az «apróbb» gyártmányok is megfelelő súllyal essenek a latba, s a vezetők érdeke legyen ezek elkészítése. A «pontozás» hatása azonban még nem érződik eléggé — a ciklusvezetők nagyon megszokták a «régit». Az eddigi intézkedések tehát helyesek — de még többre van szükség. Szervezettebbé kell tenni az egész munkát — az egész gyárban, a ciklusokban, s a gépek mellett is. Lássuk: a jó szervezés hogyan növeli a termelékenységet? Tegnap a gyár igazgatója, Béza elvtárs magához hivatta Takács elvtársat, az üzem főmérnökét, és Szintai elvtársat, a fődiszpécsert. (Mindketten a brigád tagjai, s tudják, hogy az egész ország figyeli most munkájukat — ezért sürgősen szeretnék kijavítani a már ismert hibákat.) Közösen megbeszélték, hogyan kell a szerelde folyamatos munkáját biztosítani. Délután már eszerint dolgozott a vállalat műszak-diszpécsere. Az új módszer lényege: a vállalat diszpécsere délután a szereldében összeírja, milyen munkadarabokat lehet és kell másnap befejezni, milyen alkatrészek szükségesek ehhez. A hiányzó alkatrészek elkészítésére utasítja a forgácsolóciklusokat. (Eddig a szerelde diszpécsere kérte a forgácsolóműhelyektől ezt, s vagy meghallgatták a kérést, vagy nem. Mikor aztánminden kötél szakadt», a forgácsológépeken mégis félretették az éppen készülő munkadarabokat, hogy a szerelők befejezhessék a munkát.) Most a ciklusvezetők napi tervének legfontosabb részét ez az utasítás képezi, s a fődiszpécser naponta ellenőrzi e tervek teljesítését. Ez azt jelenti: a forgácsolóban tudják, milyen munkadarabot kell feltétlenül elkészíteni. Ehhez még előző napon előkészíthetik a szükséges anyagot, szerszámot, munkautalványt , s a programmot előre közölhetik a munkásokkal is. Tehát: Fittelmeister Sándor, Király László, Mester György, s a többiek időben, jó szerszámmal láthatnak munkához. S ha a forgácsolók folyamatosan küldik az anyagot a szerelőknek, Bódi elvtársnak és társainak nem kell órákon át munka nélkül lézengeniük, s esténként a megtervezett kész gyártmány készen áll — indulhat szerte az országba. Ez az intézkedés, ha jól hajtják végre, azonnal szervezettebbé teszi a munkát, s egyszeriben komolyan nő a termelékenység. De — ez már csak a «rohammunka», a hóvégi hajrá napjainak megszervezését jelenti. .. És aztán — hogyan tovább ? Szükségszerű-e, hogy a jövő hónapban ismét ugyanúgy dolgozzanak, mint eddig — az első dekádban vontatottan, a rohammunka után fellélegezve, a másodikban gyorsuló tempóval, s a hó végén a legnagyobb kapkodás közepette — vagy elkerülhető-e a hajrá? Kétségtelen, hogy a szervezett munkát a gyárban egy komoly «objektív» ok is nehezíti: a minisztérium utasítására új gyártmányok sorozatgyártását kezdték meg anélkül, hogy a prototípus elkészült, s azt kipróbálták volna. Erre a hibára külön visszatérünk majd. Mégis, összehasonlíthatatlanul szervezettebbé lehet tenni a munkát, ha a gyár vezetői azt szervezik meg, hogy az egyes gyártmányokhoz folyamatosan, időben készüljön el minden szükséges alkatrész. Ehhez az kell, hogy minden ciklus számára pontosan meghatározott, tételes tervet készítsenek és biztosítsák a munkaigényesebb darabok tartalékait. A ciklusok a kapott tételes terv alapján készítsék el a munkások operatív tervét. Ezzel együtt biztosítani kell a megmunkáláshoz szükséges anyagot, készüléket, szerszámot, munkalapot. A gyárban a jól szervezett gyártásnak ez a titka , s ez a titka a terv ütemes, kapkodásnélküli teljesítésének. A forgácsolók teljesítményét átlagosan 15—20 százalékkal lehetne növelni, ha jól szerveznék a munkánkat — mondják az esztergályosok. A szerelők az eddiginél 20—25 százalékkal többet «játszva» teljesítenének, ha lenne folyamatosan munkánk — mondják a Fritsch-csoport tagjai — s akkor zavartalanul teljesítenénk a tervet... Sok ez? Nagyon sok, s még többre vagyunk képesek a Fogaskerékgyárban, s minden gyárunkban. Mert vannak még más «rejtett tartalékaink» is. A Fogaskerékgyárban holnap a termelékenység egy másik nagy emelőjét, a gyártástechnológia kérdéseit vizsgáljuk meg. J A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL A nyolcadikosok két sikere Az utóbbi hetekben iskolánk két nagy üt-*közetet vívott meg. Az egyik a harmadik negyedév befejezése, a másik a fémgyűjtés. Mindkettőben szép sikert aratott a mi osztályunk. A legjobb tanulmányi eredményt is mi, nyolcadikosok értük el, s mi gyűjtöttük a legtöbb vasat is. Száznyolcvan mázsa vasat és színesfémet gyűjtöttünk. Az járt az eszünkben , milyen jó lenne, ha valahol egyszerre nagy zsákmányra tehetnénk szert. Ezért felderítő- és gyűjtőbrigádot szerveztünk. A felderítők átfésülték a terepet, azaz a közeli erdőket. Olvastuk, hogy a Duna partján játszó pajtások többtonnás hajóroncsra bukkantak. Mi is ilyesmiről álmodoztunk. A nagykanizsai erdőben persze nincsenek hajóroncsok, de azért felderítőink eredményesen kutattak. Az egyik rétről többszázkilós, elhagyott csővezetéket jeleztek. Ez az első siker fellelkesítette egész csapatunnkat, nagy kedvvel láttunk hozzá az apró munkához is. Nem vetettük meg a konzervdobozokat és apróbb vasdarabokat sem: «sok kicsi sokra megy». Jó munkánk után nem marad el a jutalom sem. A legjobb eredményt elérő két VIII. osztály május első napjaiban hadijátékon vesz részt. Mindannyian nagy izgalommal várjuk ezt a nagy eseményt. Kövesi László rajtanácselnök, Nagykanizsa, Zrínyi Miklós-úti általános iskola Az RM Martin dolgozóinak kívánsága Hetvenkilencen határoztuk el, hogy ezt a levelet elküldjük a «Szabad Nép»-nek, de még többünk kívánságát írjuk meg benne, hiszen a Rákosi Művek Martinüzeme valamennyi dolgozójának érdekéről van szó. Ott kezdjük, hogy az olvasztásnál keletkező forró salakot erre a célra készült, úgynevezett salakszekrényekben szoktuk elszállítani a kemencéktől, az öntőcsarnokból. Ennek a szekrénynek a feneke többtonnás öntvénylap, az oldalai pedig külön darabokból állnak, amelyeket csavarok tartanak össze és nem mindig jól. Ha az oldalak összeilleszkedésénél rés keletkezik, a forró salak könnyen kifolyik és erősen felmelegíti, rontja a műhely levegőjét. Emellett sok fáradságos munkával jár a salak visszalapátolása a szekrénybe. Nemrégiben egyik újítónk megoldotta ezt a problémát. Azt javasolta: öntsék a salakszekrényt egy darabból. Az első két ilyen szekrényt meg is kaptuk és kitűnően bevált, megkönnyíti munkánkat. Az előállítása is olcsóbb, mint a réginek, mert nem acélból, hanem vasból készül. Igen ám, de a két szekrény kevés, többre van szükségünk. Tizenötöt rendeltünk, de az Öntödegyár nem szállítja. Azt mondják, nincs hozzá formájuk. Ezt a kifogást mi nem fogadhatjuk el, hiszen a leszállított két szekrényt sem forma nélkül öntötték. Ezúton kérjük az Öntödegyár vezetőit, jöjjenek át hozzánk, nézzék meg, hogyan küszködünk a régi salakszekrényekkel. Ha majd látják, biztosan megtalálják a módját, hogy eleget tegyenek kérésünknek. A martinüzem dolgozói nevében Dancsó Béla, Hollósi László és még 77 aláíró.