Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-24 / 114. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP M­A­G­Y­A­R D­O­LGOZÓK PÁR­TJ­ÁNAK KÖ­Z­P­O­N­T­I LAPJA XH. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1954 ÁPRILIS 24 ­j­ nép jólétének tervéért A Központi Statisztikai Hivatal nyilvá­nosságra hozta jelentését az 1954. évi nép­­gazdasági terv első negyedének teljesítésé­ről. A jelentés adatain egész dolgozó né­pünk ellenőrizheti a párt céljainak, a kor­mány programmjának gyakorlati végrehaj­tását. Ezek az adatok — noha egyes területeken jelentős elmaradásról számolnak be — azt mutatják, hogy a párt és a kormány által megszabott feladatok helyesek, a népgazda­ság erőforrásainak az életszínvonal gyors­­ütemű emelése, a mezőgazdaság fokozott fejlesztése érdekében megkívánt átcsopor­tosítása sikerrel végrehajtható. Az ipari termelés belső átcsoportosításá­nak kezdeti eredményeit mutatja, hogy az ipar­i negyedévi tervének 98,4 százalékos globális teljesítése mellett is — a lakosság szükségleteinek kielégítésére számos fo­gyasztási­ cikkből, így rádióból 34.7 száza­lékkal, tűzhelyből 41.2 százalékkal, selyem­­szövetből 23.6 százalékkal, kötöttáruból 19.5 százalékkal, női cipőből 15.9 százalékkal, sörből 26.3 százalékkal, cigarettából 16.2 százalékkal termelt többet, mint az 1953. év hasonló időszakában. Az a tény, hogy március végéig a mezőgazdaság egyebek között 105,2 százalékkal több gépvontatású ekét, 42,1 százalékkal több szerárut ka­pott, mint 1953 első negyedévében, mutat­ja, hogy az ipar vezetői és dolgozói mind­inkább megértik s szívügyüknek tekintik a mezőgazdaság fejlesztését. Az eredményekkel azonban — bármilyen nehézségek közepette értük el ezeket, bármilyen sok akadállyal kellett megküz­­denünk — korántsem lehetünk elégedettek. Igaz, iparunk számos cikkből többet ter­melt, mint tavaly, de mégis csak 98,4 szá­zalékra teljesítettük a negyedévi tervet. Nem feledkezhetünk meg arról, hány ipar­cikket várt hiába város és falu népe, hány exportra termelő nagyüzemünk elma­radása akadályozza a szükséges behozatalt. A terv teljesítése és túlteljesítése felté­tele az életszínvonal­ növelésének. Ha nem teljesítjük a tervet, kevesebb ruha és cipő, bútor és élelmiszer jut a fogyasztók­nak, lassabban emelkedhet a jólét, lassab­ban valósulhat meg a kormány programm­­ja, pártunk politikája. A tél nehézségei — de más okok is — igen komolyan veszélyeztették tervünk si­kerét. De munkásosztályunk — a párt sza­vára — nagyszerű mozgalmat kezdemé­nyezett. Megszületett az a jelszó, mely üzemről üzemre haladva ma már az ország minden részébe eljutott: «Letörlesztjük adósságunkat! A kongresszus tiszteletére behozzuk az elmaradást!» Ennek a jelszó­nak a megvalósítása nem könnyű, nem egy­szerű feladat. Nem kevesen akadtak, akik ezért kételkedve, fejcsóválva fogadták az ígéreteket, s nem bíztak abban, hogy meg­valósíthatók. De munkásaink és műszaki értelmiségieink ragyogó választ adtak a kételkedőknek. Márciusban nem egy üzem akadt, amelyik 10—20—30 százalék­kal szárnyalta túl a februári eredményeket, s a márciusi tervet egész iparunk 105,9 százalékra teljesítette. Lelkesítő példája, nagyszerű bizonyítéka ez a szám annak, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk erős, tehetséges, és hogy elszánt akarata: teljesíteni, túlteljesíteni a tervet. De e nagyjelentőségű mozgalom első si­kerei még nem jelentenek végleges győ­zelmet. A félévi terv teljesítéséhez, túltel­jesítéséhez arra van szükség, hogy április hátralévő napjaiban, májusban fokozzuk az erőfeszítéseket, még nagyobb eredmé­nyeket érjünk el. El kell érnünk, hogy jelentősen növekedjék a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és felsze­relések, az exportcikkek termelése. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy az alapanyagipar, mindenekelőtt szénbányá­szatunk teljesítse a tervet. A januári, feb­ruári rendkívüli időjárás bányászaink szá­mára jelentette a legtöbb nehézséget. És most, a félévi terv teljesítéséhez ismét bá­nyászainktól várja az ország a legtöbb segítséget. Tudja, hogy nem hiába kéri Dorog és Pécs, Komló és Tatabánya, a kö­­zépdunántúli bányák dolgozóit, teljesítsék és teljesítsék túl a tervet. Küldjenek több szenet a gyáraknak, a vasútnak, a háztar­tásoknak. A félévi terv teljesítésének má­sik feltétele, hogy kohászatunk váltsa való­ra ígéretét, s minél előbb törlessze le tar­tozását. Ez sem könnyű, de megoldható feladat, hiszen az év eleji objektív akadá­lyok elhárultak az útból, s a terv teljesí­tését új, jelentős üzemek, köztük a Sztálin Vasmű I-es számú nagyolvasztója is se­gíti. Meg­­kell látnunk az éles figyelmeztetést a Statisztikai Hivatal jelentésének ama ré­szeiben, amelyek az önköltség emelkedésé­ről, néhány fontos termék minőségének romlásáról és a bérfegyelem lazaságairól szólnak. Ezek a közlések mindennél vilá­gosabban mutatják, hogy a tervek teljesí­tését hátráltató objektív nehézségek mel­lett az elmaradásban milyen nagy része van egyes gazdasági irányítószervek rossz munkájának, az állami fegyelem gyakori megsértésének. A népgazdaság 1954. évi tervének jóvá­hagyásakor a minisztertanács a kormány­­programoi végrehajtásának fontos feltéte­­leként jelölte meg az anyagi és pénzügyi eszközökkel való szigorú takarékosságot. A takarékosság nálunk­­ az egész nép ügye. A népgazdaságban minden megtakarított forint a nép vagyonát, a népjólét emelé­sének alapját növeli, s minden eltékozolt forint a népet, a dolgozókat rabolja meg. A korábbi években a minisztériumok és vál­lalatok vezetői többnyire jogosan hivat­koztak arra, hogy a túl gyors tempó miatt nincs mód a termelékenység és az önkölt­ség terveinek teljesítésére. De a helyzet azóta változott és ha a tartozás letörlesz­­tése kemény munkát követel is a második negyedévben, a termelés növelésének elő­írt üteme, egész idei tervünk reális és tel­jesíthető. Semmiféle objektív nehézséggel nem lehet menteni a jelenlegi normalazítá­sokat, az indokolatlan prémiumkifizetése­­ket, továbbá azt, hogy számos könnyűipari üzemben csökkent az elsőosztályú áruk termelési aránya, hogy gyakori .­Szabvá­nyoktól eltérő, selejtes áru, hogy a gép­ipar egyes üzemei olyan vetőgépeket gyár­tanak, amelyeknek kerekéből kitöredezik a küllő, s olyan boronákat, amelyeknek fo­gai már szállítás közben kihullanak. Ezekre a jelenségekre nincs és nem is lehet más magyarázat, mint az, hogy az utóbbi hónapokban lábra kapott a libera­lizmus, a minisztériumok nem vonják fe­lelősségre a hibák elkövetőit és nem ellen­őrzik kellőképpen a terv végrehajtását. Emiatt havonként több tízmillió forint olyan munkabért fizetnek ki, amely mögött nincs tényleges teljesítmény, és több tízmil­lió forint értékű olyan árut gyártanak, amely egyáltalán nem, vagy csak újabb anyag és munkabér ráfordításával felel meg rendeltetésének. Világosan kell látni, hogy a kormánypro­­gramm végrehajtásának, a népjólét állan­dó fokozásának nemcsak az a feltétele, hogy a tervezett mennyiségben­­ vagy annál többet termeljünk mindenből. Az is nélkülözhetetlen feltétele, hogy olcsóbban, gazdaságosabban termeljünk. A követke­ző hónapokban a termelés növelése mel­lett egész iparunknak gyökeres javulást kell elérnie a bérfegyelem megszilárdításá­ban, a kiváló minőségű áruk termelési arányának növelésében, az önköltség csök­kentésében. Ehhez az szükséges, hogy a gazdasági vezetők — szakítva az eddigi gyakorlattal — az irányító- és ellenőrző­­munkát javítsák meg és jogaikkal élve szigorúan vonják felelősségre a mulasz­tások elkövetőit. A kormányprogrammban előírt átcsopor­tosítás végrehajtásának eddigi eredményeit a jelentésnek azok a számai mutatják a legvilágosabban, amelyek a kiskereskede­lem forgalmának emelkedéséről, a szociális­kulturális ellátás színvonalának növekedé­séről számolnak be. «A kiskereskedelem 1954 első negyedében 21,4 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év hasonló időszakában.». Az életszínvonal emelkedésé­nek biztos jele, hogy a lakosság kereslete megnövekedett az iparcikk, ezen belül is a tartós fogyasztási javak irányában. Igen jelentősen emelkedett az építőanyagok, a ruházati cikkek és a legfontosabb élelmi­szerek forgalma is, ami arra mutat, hogy fejlődik a lakosság igényeinek kielégítése. Megelégedésre azonban távolról sincs okunk, hiszen a rendelkezésre álló áruk mennyisége és választéka még sok szem­pontból nem kielégítő, ezért az árualap gyors növelése komoly erőfeszítéseket kö­vetel. A fő feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem szorosan együttműköd­ve, a lakosság, szükségleteinek állandó és gondos tanulmányozása alapján növelje különösen a kelendő áruk mennyiségét és választékát, javítsa minőségüket. A párt és a kormány mezőgazdasági hatá­rozatának végrehajtása a népjólét emelésé­nek alapfeltétele. Ennek megfelelően a mezőgazdaság az idén tavasszal nagyobb mennyiségű nagy- és kisgépet, szerárut, mű­trágyát, rézgálicát és egyéb anyagi eszkö­zöket kapott, mint hasonló idő alatt eddig bármikor. De ez még nem elegendő. A mezőgazdaság fejlesztése sokkal több és jobb mezőgazdasági gépet, szerszámot, s más iparcikket követel. A dolognak azon­ban két oldala van. A mezőgazdaság foko­zott anyagi támogatása nem járhat kellő eredménnyel, ha a parasztság ezzel egy­idejűleg nem teljesíti hiánytalanul állami kötelezettségeit. Az első negyedév tapasz­talatai arra figyelmeztetnek, hogy itt sú­lyos mulasztások történtek. Mindennapos dolog, hogy hátralékos, be­adásukkal elmaradt parasztok szabad­piacra viszik azt a terményt, jószágot, amellyel beadási kötelezettségüket kellene teljesíteniük. Rendkívül elterjedt jelenség az adóhátralék is. Mindenkinek világosan kell látnia, hogy az adófizetés elmulasztása, a beadási kötelezettség késedelmes teljesítése nemcsak ellátási zavarokra vezethet, ha­nem lazítja a munkás-paraszt szövetséget is, alapjában fékezi a népgazdaság, a nép­jólét fejlődését és ezzel károsan visszahat a mezőgazdaság fejlesztésére, a dolgozó parasztság felemelkedésére is. Ezért kell felszámolni mindenfajta liberalizmust, amely a kötelességmulasztást, hanyagsá­got, törvénysértést megtűri. A falu érdeke, becsületbeli ügye, de törvényszabta köte­lessége is, hogy a beadást pontosan telje­sítse, ne maradjon adósa az országnak, a munkásosztálynak, amely annyi erőfeszítés­sel küzd a falu további felvirágoztatásáért. Az egész ország nagy várakozással tekint a falu felé. Azt várja, hogy parasztságunk pontosan eleget tesz minden kötelezettsé­gének, s szorgalmas munkával, az állam­tól kapott anyagi eszközök észszerű és gom­bos felhasználásával 1954-re, időben és szak­szerűen végzett munkával biztosítja a gaz­dag aratást. Népgazdaságunknak az első negyedévben, elsősorban a márciusban elért eredményei azt mutatják, hogy helyes úton járunk. De azt is mutatják: ahhoz, hogy a tartozást letörlesszük, a hibákat kijavítsuk, minden eddiginél nagyobb fegyelemre van szükség az iparban, a mezőgazdaságban, az állami élet valamennyi területén. Legyenek az elkövetkező hetek a kon­gresszusi verseny további fellendülésének hetei! Vívja tovább munkásosztályunk, mű­szaki értelmiségünk nagyszerű küzdelmét adóssága kiegyenlítéséért , az elmaradás behozásáért! Ünnepeljék a pártkongresszust azzal, hogy új sikereket érnek el a terv teljesítésében, a termelékenység növelésé­ben, a minőség állandó javításában, az ön­költség csökkentésében , az ország vagyo­nának, a népjólét forrásának gyarapításá­ban! A diósgyőri nagyolvasztó dolgozói újabb ezer tonna nyersvasat termelnek terven felül Pénteken délben a diósgyőri kohászok az alábbi táviratot küldték a Központi Veze­tőségnek : Jelentjük, hogy a Magyar Dolgozók Párt­ja III. kongresszusának tiszteletére tett vál­lalásunkat teljesítettük. Péntek reggelig — az 1073 tonnás adósság törlesztésén túl — terven felül 1038 tonna nyersvasat termel­tünk. ígérjük, hogy termelési eredményeinket tovább növeljük, s május 1-ig 300, a kon­gresszus napjáig pedig további 700 tonna nyersvasat adunk terven felül a népgazda­ságnak. A mennyiségi és minőségi tervtúlteljesí­tés mellett vállaljuk, hogy kokszmegtakarí­tással, a rezsianyag-felhasználás­ és ener­giafogyasztás csökkentésével, hazai anya­gok fokozottabb felhasználásával és a mun­kafegyelem megszilárdításával áprilisban és májusban 500.000 forintos önköltségcsök­kentést érünk el. (MTI) A módosított szervezeti szabályzat ter­vezetéhez (2. oldal) Vita az önköltségcsökkentésről —­­A terv ne csak azt mutassa, mennyi pénzt kell elköltenünk, hanem azt is, mit kell építenünk» (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Több helyszíni segítséget Hajdú-Bihar megye pártszervezeteinek (2. oldal) Szovjet jegyzék az ausztráliai kormány provokációinak ügyében (3. oldal) A Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének új műsora (3. oldal) Vásárhelyi Miklós: Az Oppenheimer-ügy (4. oldal) Dulles terve a genfi értekezlet aláakná­­zására általános nyugtalanságot kelt Nyugaton — Sajtószemle (4. oldal) Kiváló bányászaink behozzák elmaradásukat Számos bányában nőtt az adósság - Borsod, Nógrád, Várpalota a leggyengébbek szénbányáink versenyében Szénbányászatunkban a kongresszusi verseny vesztett lendületéből, bányászaink­nak ma ismét tetemes elmaradással kell megbirkózniok. A hét eleje óta számos bá­nyában nőtt az adósság. Havi tervét csak Tatabánya, Ózd és Petőfibánya teljesíti. Borsod, Nógrád, Várpalota termelése még a 90 százalékot sem éri el. Néhány nappal ezelőtt a komlói bányászok elhatározták, hogy még áprilisban megadják mintegy háromezertonnás adósságukat. Szerda reg­geltől csütörtök reggelig teljesítették napi tervüket, de csütörtökön már annyi szén sem került felszínre Komlón, amennyi ele­gendő a terv teljesítéséhez. Minden bányász, bányamérnök, aknász előtt világos, hogy ha kevesebb szenet ad­nak a bányák, ennek hatása messzire gyű­rűzik. Gondot, zavart okozhat a villamos­energiatermelésben, a közlekedésben, a háztartások ellátásában. Bányászaink nem egy nagy verseny zászlóvivői voltak. Keményen küzdöttek a jobbnál-jobb eredményekért, nem engedtek utat a nehézségeknek, a lazaságoknak. Most sem lehet azt mondani, hogy öntudatos bányászaink lelkesedése alábbhagyott volna, hiszen egyes bányaüzemek, egyes brigádok kimagasló eredménnyel vesznek részt a kongresszusi versenyben. Közeledik május 1, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe. Sok bányában lendületes verseny­nyel, fegyelmezettebb, szervezettebb mun­kával május 1-ig pótolhatják a mulasztot­takat, s ahol nincs elmaradás, még jobb eredményeket érhetnek el, mint eddig. Az Ózdi Szénbányászati Tröszthöz tar­tozó somsályi bányaüzem dolgozói például a kongresszusi versenyben február 1-től április 23-ig előírt tervükön felül már több mint ötezer tonna szenet termeltek, s most május­­ megünneplésére készülnek. A há­rom frontfejtésen dolgozó kilenc brigád lelkes munkával, nagy igyekezettel fejti a már feltárt szénmezőket. Új ereszkék haj­tásával az elővájó csapatoknak «szűz» szén­mezőt kell feltárniok, hogy az őszre is biz­tosítsák a lendületes termelést. Rendkívül kemény, sziklás beágyazásban kell haj­tani az új, négyes ereszkét. Az előrehala­dást tavaszi zápor módjára szakadó víz, úszó homokbetörés nehezíti, havonta alig 6—8 métert haladnak előre az emberek. A nehézségeket látva, Kossuth Lajos sztaha­novista vájár önként vállalta: csapatával együtt naponta 2,5 méteres előrehaladást ér el. A csapat, nem egyszer térdig vízben, szívós munkával április minden napján el­érte a vállalt 2,5 métert. A kongresszusig további 72 métert akarnak előrenyomulni a négyes ereszkéken, hogy a nagy napig elérjék a szénmezőt. A nógrádi szénmedencében Budavári Ká­roly, a Pálhegy I. bányaüzem kétszeres sztahanovista csapatvezető vájárja mutat példát bányásztársainak. A csapat — amely a sok között csak egy kollektíva a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél — már eddig 2440 tonna szenet küldött felszínre a kongresz­­szus tiszteletére. Most további 700 csille ter­ven felül termelt szénért küzdenek. A hét elején vállalkoztak erre a nagy feladatra. Azóta több mint 100 csille jó minőségű sze­net termeltek, s ezzel hozzájárultak, hogy a tröszt javítson eddigi gyenge eredményén. A komlói Kossuth I-es aknán csütörtökön Bán Károly felvigyázó DISZ-brigádja páros­versenyre lépett a tatabányai XI-es akna Vörös Zászló DISZ-brigádjával. Elhatároz­ták: jó munkával segítenek, hogy a tröszt kollektívája május 1-ig pótolhassa elmara­dását. Az ő feladatuk, hogy üres csillét küld­jenek a csapatoknak. Csütörtök óta kettőzött gonddal ügyelnek arra, hogy az akna kö­rüli vágatokban egyetlen üres csille se he­verjen kihasználatlanul. Ezentúl tervszerűb­ben osztják el a csilléket, megelőzik az üzemzavarokat. Surányi László főcsatlós vezetésével az akna körül mintegy 80—90 tétlenül veszteglő üres csillét szedtek­­ ösz­­sze, s továbbítottak a bánya mélyére. A termelőszövetkezetek sokhelyütt négyzetesen vetik a kukoricát A földművelésügyi minisztérium jelenti: A több napig tartó hűvös időjárás elle­nére a tavaszi szántás-vetés országszerte mindenütt erőteljes ütemben halad. Eddig 16 megyében fejezték be a tavaszi kalászo­sok vetését, 15 megyében pedig a tavaszi szántást. Tolna, Bács és Nógrád megyében csak néhány százalék hiányzik a tavaszi kalászosok vetéstervének befejezéséhez. A következő napokban a legfontosabb feladat a kukoricavetés. A termelőszövet­kezetek sokhelyütt — igen helyesen — arra törekednek, hogy minél nagyobb te­rületen négyzetesen vessék el a kukoricát. Ahol erre nincs lehetőség, nagyobb mag­sűrűséggel vetik a kukoricát, s a kikelés után a sorok átvágásával, úgynevezett «csokrosítással» teszik alkalmassá négyzetes művelésre a kukoricavetéseket. A kukori­cavetésben Szolnok, Heves és Hajdú megye érte el a legjobb eredményt. Elmaradt Győr és Vas megye. Hajdú, Szolnok, Csongrád és Szabolcs megye befejezte a burgonyaültetést. So­mogy, Tolna és Békés megye is jó ered­ményt ért el. Győr és Vas megye elmaradt ebben a munkában. A cukorrépát a­­szer­­ződéses területeken I a m­egye már kivetet­te. Pest, Borsod és Nógrád megye elma­radt. A gépállomások megyei igazgatóságai kö­zül első Szolnok, második Komárom, har­madik Hajdú megye. Nagyon elmaradt Veszprém és Zala megye. A legutóbbi öt nap alatt Bács, Szolnok és Csongrád me­gye gépállomásai dolgoztak a legeredmé­nyesebben. Az állami gazdaságok kevés kivétellel be­fejezték a cukorrépa, a takarmányrépa és a napraforgó vetését. Jó ütemben halad a burgonya ültetése és a kukorica vetése is. A legjobbak: a Rizstermelő, a Duna—Tisza­­közi és a Déltiszántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága. Textilgyáraink versenye Több és jobb textiláru — jelentős hozzá­járulás a nép jólétéhez. Ez a tudat sar­kalja textilgyáraink dolgozóit abban a küz­delemben, amelyet az év eleji elmaradás mielőbbi megszüntetéséért folytatnak. Pető Jánosnénak, a Kistext szövőnőjének emlé­kezetes kezdeményezése nyomán ma már a textilmunkások tízezrei versenyeznek azért, hogy üzemük a lehető leggyorsabban le­­törlessze adósságát. A Kőbányai Textilgyárban januárban és februárban 1500 millió vetésre nőtt az elmaradás. Ebből március végéig 610 milliót, április első 20 napján további 171 milliót hoztak be. A gyárban elsőnek Bor­­jádi Józsefné 8 gépes sztahanovista szövő­nő csatlakozott Petőné kezdeményezésé­hez. Példája hamarosan követőkre talált. A szakmányok legjobb dolgozói sorra tet­ték meg felajánlásaikat: együttesen napi 1100 méter anyag terven felüli elkészítéset vállalták. Kurucz Jenő művezető szakmánya márciusban naponta 302 métert, áprilisban pedig napi 600 métert termelt az előirány­zaton felül. Csepel József és Kasper István művezetők csoportja 160—160 méterrel, Csatlós Imre brigádja pedig 150 méterrel­eljesíti túl a napi tervet Pajtás Sándorné sztahanovista szövőnő naponta 8 méterrel, Macher Béla 7 méterrel, Tábori Nándorné 14 méterrel készít több textilanyagot az előirányzatnál. Az előkészítő műhelyben április elején már az átlagos teljesítmény is 155 százalékra emelkedett. A Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyár­­ ban is kiszámították, mennyit kell na­ponta termelni a szövődének, a fonodának és a kikészítőnek, hogy ne csak a tervet tel­jesítsék, de az elmaradást is behozzák. Kü­lönösen az esőkabátanyag gyártásával ma­radtak el súlyosan, mert hiányzott a szük­séges vegyianyag. Balázs János és Bodó Endre vegyészmérnökök hosszú kísérlete­zéssel olyan anyagot készítettek, amelynek minősége teljesen megfelel a követelmé­nyeknek. A műszakiak szoros együttműkö­dése a fizikai dolgozókkal meg is hozta gyümölcsét: a szövődé március 27-én, a kikészítőüzem pedig már 26-án befejezte a negyedévi tervet. Csupán a fonoda maradt el pár százalékkal. A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár fonodája 38.000 kiló fonállal gyártott keve­sebbet az első negyedévben, mint kellett volna. Ez persze a többi üzemrész mun­káját is súlyosan akadályozta. Néhány nap­pal ezelőtt Pánti Erzsébet gyűrűsfonónő felhívással fordult a fonoda dolgozóihoz: a terv mindennapos túlteljesítésével szüntes­sék meg a tűrhetetlen elmaradást. A fia­talok egymásután csatlakoztak a felhívás­hoz. Lelkes vetélkedés indult Kocsis Jú­lia, Prosszammer Katalin, Kemény Anna, Müller Gézáné, Varga Zoltánné, Tóth Mária és társaik között, ki teljesíti túl nagyobb arányban a napi tervet, Pánti Erzsébet 120 százalékról 132 százalékra, Prosszammer Katalin 119-ről 127 százalékra emelte telje­sítményét. Az első két napon a fonoda 88 kiló és 20 deka fonalat készített tervén felül. A Pápai Textilgyár elmaradás nélkül fejezte be az első negyedévet. A gyár dolgozói elhatározták, hogy tervük túltelje­sítésével segítik az iparág többi üzemét az adósság letörlesztésében. A Limperger­­szakmány dolgozói felajánlották, hogy áp­rilisi tervüket 104 százalékra teljesítik. A Kaposvári Textil­művek dolgozói ed­dig négyezer kiló fonállal csökkentették el­maradásukat. Emellett a minőséget is ja­vították: a fonálegyenlőtlenséget a megen­gedett mennyiség alá szorították. A legfőbb: a termelékenység LEHETNE-E HAJRÁ NÉLKÜL? *4 gyárban már lépten-nyomon megál­lítják a brigád tagjait: mikor megyünk a szerelőkhöz? Mert van ám ott is «rejtett tartalék» bőségesen! S a karbantartás mun­káját megnézzük-e? Báli János elvtárs ta­nácsolta: foglalkozzunk a szakszervezet és a pártszervezet munkájával is. Az első cikk megjelenése után — amelyben megírtuk, hogy a szereldében egyetlen csavaranya hiányzik ahhoz, hogy befejezhessék egy redukciós­ hajtómű szerelését — a forgá­csolóban azonnal hozzáfogtak a csavaranya megmunkálásához. Ez persze apróság — de érdemes észre­venni. Azért is, mert ha csak a kisebb hi­bákon is azonnal javítanak, a gyárban ug­rásszerűen nőhet a termelékenység. S azért is, mert ilyen «apróságoktól», egy-egy csa­vartól, kisebb alkatrésztől függ igen sok­szor, hogy a gyárban mikor készül el a másutt annyira várt hajtómű, kombájn­alkatrész, irányváltó, sebességváltó. A gyárban ez az egyik legégetőbb probléma: a szereldében szanaszét hevernek a félkész­gyártmányok, közben a szerelők állnak, idegeskednek, mérgelődnek , a népgazda­ság pedig hiába várja a Fogaskerékgyár gyártmányait. A félkész gyártmány gyűlik, szapo­­rodik — kész termék pedig nincs. Ezt­­ mutatja a napi jelentés Szintai elvtárs, a fődiszpécser asztalán. Tegnap­­300 ezer forint értékű gyárt­mánynak kellett volna elkészülnie, de csak 19 ezer forint értékű készült el — mu­tatja a számokat. A Fogaskerékgyárban a tervezett kom­bájn-hajtóműveket nem tudták befejezni — mert az ehhez szükséges öt fogaskereket a forgácsolóműhelyek nem készítették el. (Tegnap megírtuk: a forgácsolóműhelyek­ben igen sok az indokolatlan gépállás. A fogaskerekek természetesen szerepeltek a műhelyek napi tervében — de a sok kár­­baveszett idővel «füstbement» a fogaskere­kek elkészítése is, íme — az eredmény.) Azt mondhatná bárki: most, ezt a né­hány fogaskereket, s a néhány hiányzó al­katrészt egy-kettőre megcsinálják, s máris «egyenesben» vannak. Csakhogy — a hó­nap utolsó dekádjában vagyunk! S ez azt jelenti, hogy egyszerre sürgőssé vált min­den alkatrész, az üzem saját gyártmányai­hoz is, s azoknak az üzemeknek is, ame­lyek különböző alkatrészeket rendeltek­ a Fogaskerékgyártól. Most egyszerre sürget mindenki mindent — már csak néhány nap van a havi terv teljesítéséig! Tagadhatat­lan, hogy a Fogaskerék­­gyárban ma­r alaposabban szervezik meg a munkát, mint korábban. A szerelde például — ahol a sokszáz alkatrészből végül is kész gyártmány lesz — januárban az első de­kád tervét 103 százalékra teljesítette (mert tavalyról a nyakukon maradt a sok be­fejezetlen munka), a másodikét 44.3 száza­lékra; februárban az első dekádét 12.8, a másodikét 30.2 százalékra , most pedig lényegesen jobban: az első dekádét 81.7, a másodikét 51.6 százalékra teljesítette. Ha jobb is az áprilisi eredmény , még nem jó. A szereldében máris tudják: ma, holnap, holnapután annyi munka zúdul rájuk, hogy azt se tudják majd, mihez kapjanak. Máris négy hajtómű áll itt szét­­szedve — még néhány kisebb alkatrész hiányzik. Négy napja itt áll egy, a Sztálin­­városnak szállítandó tányéros adagolóhoz szükséges alkatrész — két, kis munkával elkészíthető persely hiányzik még hozzá. Itt van egy sor más, sürgős munka — mégis, a Bódi-csoport tagjai tegnap a nyolc órából hetet álltak munka nélkül. Ez elkeseríti a jó munkásokat, arról nem is beszélve, hogy a kényszerű munkátlanság személyenként körülbelül 20—30 forinttal kevesebb fize­tést jelent. — Pedig — mondja a brigád tagjainak Moszka Rudolf — az ember szeret szóra­kozni, enni, inni, az asszonynak venni va­lamit — de így nem nagyon lesz rá pénz... Hej, pedig de dolgoznánk! — Mi vagyunk az utolsó szalmaszál — mondja Bódi György, az egyik csoport fia­tal vezetője. S a szerelők büszkék is, hogy nem hiába «kapaszkodik» ekkor mindenki beléjük — nem szokták cserbenhagyni a gyárat. De azért jobban örülnének, ha nemcsak a hónap utolsó napjaiban lesné mindenki a szerelde munkáját, hanem pél­dául — a hónap elején is. S persze, nemcsak a szereldében kap­kodnak — hajráznak ilyenkor a forgá­csolóciklusokban is. Hogyan lehetne ezen javítani? Néhány intézkedés már korábban született. Ilyen például, hogy a forgácsoló­­ciklusok havi terve 20-tól 20-ig tart, tehát «előre» dolgoznak a szerelők számára. A hiba azonban az, hogy a forgácsolóciklusok­ban jobban szeretik «globálisan» teljesíteni a tervet,­­ néhány «apró» alkatrészről . Harmadik nap a Fogaskerékgyárban , amelyek nél­kül azonban a gyártmányt nem lehet be­fejezni — könnyen megfeledkeznek. Miért? Mert a legutóbbi időkig a forgá­csoló-ciklusok vezetői a forint­ terv teljesí­tése alapján kapták a prémiumot, így az «apróbb» munkákat könnyű szívvel félre­tették. A múlt hónapban megváltoztatták a prémium feltételeit úgy, hogy az alkatré­szek elkészítéséért meghatározott pontszá­mot írnak a ciklusvezetők javára. A pont­­rendszert úgy állapították meg, hogy az «apróbb» gyártmányok is megfelelő súllyal essenek a latba, s a vezetők érdeke legyen ezek elkészítése. A «pontozás» hatása azon­ban még nem érződik eléggé — a ciklus­vezetők nagyon megszokták a «régit». Az eddigi intézkedések tehát helyesek — de még többre van szükség. Szervezettebbé kell tenni az egész munkát — az egész gyár­ban, a ciklusokban, s a gépek mellett is. Lássuk: a jó szervezés hogyan növeli a termelékenységet? Tegnap a gyár igazga­tója, Béza elvtárs magához hivatta Takács elvtársat, az üzem főmérnökét, és Szintai elvtársat, a fődiszpécsert. (Mindketten a brigád tagjai, s tudják, hogy az egész or­szág figyeli most munkájukat — ezért sür­gősen szeretnék kijavítani a már ismert hibákat.) Közösen megbeszélték, hogyan kell a szerelde folyamatos munkáját bizto­­sítani. Délután már eszerint dolgozott a vál­lalat műszak-diszpécsere. Az új módszer lényege: a vállalat diszpécsere délután a szereldében összeírja, milyen munkadarabo­kat lehet és kell másnap befejezni, milyen alkatrészek szükségesek ehhez. A hiányzó alkatrészek elkészítésére utasítja a forgá­csolóciklusokat. (Eddig a szerelde diszpé­csere kérte a forgácsolóműhelyektől ezt, s vagy meghallgatták a kérést, vagy nem. Mikor aztán­­minden kötél szakadt», a for­gácsológépeken mégis félretették az éppen készülő munkadarabokat, hogy a szerelők befejezhessék a munkát.) Most a ciklusve­zetők napi tervének legfontosabb részét ez az utasítás képezi, s a fődiszpécser naponta ellenőrzi e tervek teljesítését. Ez azt jelenti: a forgácsolóban tudják, milyen munkadarabot kell feltétlenül el­készíteni. Ehhez még előző napon előké­szíthetik a szükséges anyagot, szerszámot, munkautalványt , s a programmot előre közölhetik a munkásokkal is. Tehát: Fittel­­meister Sándor, Király László, Mester György, s a többiek időben, jó szerszám­mal láthatnak munkához. S ha a forgácso­lók folyamatosan küldik az anyagot a sze­relőknek, Bódi elvtársnak és társainak nem kell órákon át munka nélkül lézenge­niük, s esténként a megtervezett kész gyártmány készen áll — indulhat szerte az országba. Ez az intézkedés, ha jól hajtják végre, azonnal szervezettebbé teszi a munkát, s egyszeriben komolyan nő a termelékeny­ség. De — ez már csak a «rohammunka», a hóvégi hajrá napjainak megszervezését jelenti. .. És aztán — hogyan tovább ? Szük­­ségszerű-e, hogy a jövő hónapban ismét ugyanúgy dolgozzanak, mint eddig — az első dekádban vontatottan, a rohammun­ka után fellélegezve, a másodikban gyor­suló tempóval, s a hó végén a legnagyobb kapkodás közepette — vagy elkerülhető-e a hajrá? Kétségtelen, hogy a szervezett munkát a gyárban egy komoly «objektív» ok is ne­hezíti: a minisztérium utasítására új gyárt­mányok sorozatgyártását kezdték meg anélkül, hogy a prototípus elkészült, s azt kipróbálták volna. Erre a hibára külön visszatérünk majd. Mégis, összehasonlíthatatlanul szervezet­tebbé lehet tenni a munkát, ha a gyár ve­zetői azt szervezik meg, hogy az egyes gyárt­mányokhoz folyamatosan, időben készül­jön el minden szükséges alkatrész. Ehhez az kell, hogy minden ciklus számára pontosan meghatározott, tételes tervet készítsenek és biztosítsák a mun­kaigényesebb darabok tartalékait. A cik­lusok a kapott tételes terv alapján ké­szítsék el a munkások operatív tervét. Ezzel együtt biztosítani kell a megmun­káláshoz szükséges anyagot, készüléket, szerszámot, munkalapot. A gyárban a jól szervezett gyártásnak ez a titka , s ez a titka a terv ütemes, kapkodás­nélküli teljesítésének. A forgácsolók teljesítményét átlago­san 15—20 százalékkal lehetne növelni, ha jól szerveznék a munkánkat — mondják az esztergályosok. A szerelők az eddiginél 20—25 száza­lékkal többet «játszva» teljesítenének, ha lenne folyamatosan munkánk — mondják a Fritsch-csoport tagjai — s akkor zavar­talanul teljesítenénk a tervet... Sok ez? Nagyon sok, s még többre va­gyunk képesek a Fogaskerékgyárban, s minden gyárunkban. Mert vannak még más «rejtett tartalékaink» is. A Fogaskerékgyárban holnap a termelé­kenység egy másik nagy emelőjét, a gyár­tástechnológia kérdéseit vizsgáljuk meg. J A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL A nyolcadikosok két sikere Az utóbbi hetekben iskolánk két nagy üt-*­közetet vívott meg. Az egyik a harmadik negyedév befejezése, a másik a fémgyűjtés. Mindkettőben szép sikert aratott a mi osz­tályunk. A legjobb tanulmányi eredményt is mi, nyolcadikosok értük el, s mi gyűj­töttük a legtöbb vasat is. Száznyolcvan mázsa vasat és színesfémet gyűjtöttünk. Az járt az eszünkben , milyen jó lenne, ha valahol egyszerre nagy zsákmányra tehetnénk szert. Ezért felde­rítő- és gyűjtőbrigádot szerveztünk. A fel­derítők átfésülték a terepet, azaz a közeli erdőket. Olvastuk, hogy a Duna partján játszó pajtások többtonnás hajóroncsra bukkantak. Mi is ilyesmiről álmodoztunk. A nagykanizsai erdőben persze nincsenek hajóroncsok, de azért felderítőink eredmé­nyesen kutattak. Az egyik rétről többszáz­­kilós, elhagyott csővezetéket jeleztek. Ez az első siker fellelkesítette egész csapatun­n­kat, nagy kedvvel láttunk hozzá az apró munkához is. Nem vetettük meg a konzerv­dobozokat és apróbb vasdarabokat sem: «sok kicsi sokra megy». Jó munkánk után nem marad el a ju­talom sem. A legjobb eredményt elérő két VIII. osztály május első napjaiban hadijá­tékon vesz részt. Mindannyian nagy izga­lommal várjuk ezt a nagy eseményt. Kövesi László rajtanácselnök, Nagykanizsa, Zrínyi Miklós-úti általános iskola Az RM Martin dolgozóinak kívánsága Hetvenkilencen határoztuk el, hogy ezt a levelet elküldjük a «Szabad Nép»-nek, de még többünk kívánságát írjuk meg benne, hiszen a Rákosi Művek Martinüzeme valamennyi dolgozójának érdekéről van szó. Ott kezdjük, hogy az olvasztásnál kelet­kező forró salakot erre a célra készült, úgynevezett salakszekrényekben szoktuk elszállítani a kemencéktől, az öntőcsarnok­ból. Ennek a szekrénynek a feneke többton­nás öntvénylap, az oldalai pedig külön da­rabokból állnak, amelyeket csavarok tar­tanak össze é­s nem mindig jól. Ha az oldalak összeilleszkedésénél rés keletkezik, a forró salak könnyen kifolyik és erősen felmelegíti, rontja a műhely levegőjét. Emellett sok fáradságos munkával jár a salak visszalapátolása a szekrénybe. Nemrégiben egyik újítónk megoldotta ezt a problémát. Azt javasolta: öntsék a salak­­szekrényt egy darabból. Az első két ilyen szekrényt meg is kaptuk és kitűnően bevált, megkönnyíti munkánkat. Az előállítása is olcsóbb, mint a réginek, mert nem acélból, hanem vasból készül. Igen ám, de a két szekrény kevés, többre van szükségünk. Tizenötöt rendeltünk, de az Öntödegyár nem szállítja. Azt mondják, nincs hozzá formájuk. Ezt a kifogást mi nem fogad­hatjuk el, hiszen a leszállított két szek­rényt sem forma nélkül öntötték. Ezúton kérjük az Öntödegyár vezetőit, jöjjenek át hozzánk, nézzék meg, hogyan küszködünk a régi salakszekrényekkel. Ha majd látják, biztosan megtalálják a mód­ját, hogy eleget tegyenek kérésünknek. A martinüzem dolgozói nevében Dancsó Béla, Hollósi László és még 77 aláíró.

Next