Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-08 / 189. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK• SZABAD A MAGYAR DOLGOZOK PÁR AK KÖZPONTI LAPJA xii. évfolyam, iso. szám A RADOFILLEM CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 8 Megkezdődött a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése (2. oldal) Egy magyar bányászváros Vinnyicsenko (2. oldal) Írta: Ivan A MAI SZAMBÁN A genfi értekezlet döntő napjai előtt —A»Szabad Nép» kiküldött munkatársának telefonjelentése (3. oldal) Gömöri Endre: Mr. Dulles «dicsőséges győzelme» (3. oldal) Hivatalos közlemény Csou En-laj és Ko Si Minh elvtársak tanácskozásairól (4. oldal) A Szovjetunió vízierőműveinél (4. oldal) Hazaérkezett a magyar labdarúgóválogatott (4. oldal) A betakarítás lelkesítői Ilyenkor, az aratás-cséplés, a gabonabegyűjtés idején óriási feladat hárul a mezőgazdaságban dolgozó pártszervezetekre. A betakarítás, a tarlóhántás és a másodvetés nagy erőfeszítést kíván a dolgozó parasztoktól, a gépállomások dolgozóitól, hatalmas szervezőmunkát követel az állami szervektől. Kemény harcban áll a falu e hetekben, hogy gyorsan, minél kevesebb szemveszteséggel takaríthassuk be az új életet és begyűjthessük, ami az államé, népünk javára. Ezt a harcot a pártbizottságok és a pártszervezetek vezetik, övék a gond, hogy a tanácsok jól végezzék dolgukat, hogy fennakadás nélkül dolgozzanak a gépek ,s ami a legfőbb, hogy lelkesen, fegyelmezetten, sikeresen arassanak, csépeljenek a gépállomások dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok. A dolgozó emberek lelkesítése, mozgósítása, az eleven, hatékony agitáció — ez most a pártszervezetek legfontosabb feladata. Nem minden pártszervezetünk előtt világos ez. Sokhelyütt az az elvtársak véleménye:Aratnak nálunk úgyis, ha itt az ideje. Megy az magától, minek ide agitáció?» Persze örömteli idő az, amikor a kasza vagy a kombájn kése a gabonát, vágja, dehát nekünk nem mindegy, hogyan aratunk, hogyan csépelünk. Nagy szükség van az agitációra, hogy a fárasztó munka közben is bizakodó legyen az emberek hangulata, kedvvel menjen a munka. Agitációra van szükség, hogy dolgozóink tudják: minden jóldolgozó géppel, minden zsák beadott gabonával a munkás-paraszt szövetséget szilárdítják, a gépállomások, a tsz-ek és az egyénileg dolgozók közötti kapcsolatot erősítik, nagyobb jólétért küzdenek. Agitációra van szükség, hogy leküzdhessük a sok téves nézetet, a gépektől való idegenkedést, a ráérős hangulatot; hogy eredményesen szembeszállhassunk olyan valóságos nehézségekkel, mint például a megdőlt gabona aratása. És agitációra van szükség, mert az osztályellenség, a kulák óráról órára kitalál valamit, hogy nehezítse munkánkat, álhíreket röppent fel és éligazságokat próbál terjeszteni, hogy akár egy percre is késleltesse a munkát, akár egy kiló gabonával is megkárosítsa népünket. Sokhelyütt meg azt mondják: «Perszefontos az agitáció, de most nagy munka van, nem érünk rá agitálni». Egyes somogymegyei községekben például az a pártvezetéség véleménye: «Nem tudunk most beszélgetni a parasztokkal, mert senki sincs bent a faluban». Nos, az igaz, hogy sok a munka és kevesen vannak a faluban. Dehát akkor úgy és ott kell agitálni, ahogy és ahol lehet. Helyesen adta ki a somogymegyei párt-végrehajtó bizottság a jelszót: «Ki a párt munkát a mezőre, az aratás, a cséplés színhelyére!» Valóban, ott kell most agitálni, ahol a munka folyik: künn a mezőn, az aratóbrigádokban, a cséplőmunkacsapatokban; beszéljenek a népnevelők, a kommunisták társaikkal a déli pihenőben, este a brióádszállásokon vagy a cséplőgép mellett. Legyenek ott, ahol csoportban vannak az emberek, napról napra olvassák fel nekik az úrsávot, kezdjenek beszélgetést a sajtó legérdekesebb, legfontosabb arcváriáiból. Beszélgessenek velük munkájukról, az ország, a falu vagy a tsz ügyeiről. A cséplőgépeknél megfordul ilyenkor minden egyénileg dolgozó paraszt, legyen ott kommunista, népnevelő, aki baráti szóval elbeszélget velük. Persze, ha napközben nem is, de este vagy ünnepnap otthon vannak a faluban is. S az agitációnak sok-sok formája, módszere kínálkozik ilyenkor. Zala megyében a lenti járásban tavaly jól folyt az agitáció. Minden tíz házhoz beosztottak egy nénnevelőt és a tanács egyik tagjét. Ők foglalkoztak aztán a tíz gazdával és családjával megszervezték versenyüket, politikailag neveltékőket. Most felújították ezt a módszert. Vas megyében elhatározták, hogy amint learatták a gabonát, a behordás és a cséplés meggyorsítására, a tarlóhántás és a másodvetés érdekében mindenütt gazdagyűléseket tartanak. A nógrádmegyei községekben aratóünnepségeket rendeztek: három-négy községet is meghívtak egyre, felléptek a kultúrcsoportok és a helyi népművészek, s a vidám bensőséges hangulatban nem egy eleven versenyfelhívás született meg. Fontosak az agitáció formái és módszerei, de mindennél fontosabb, hogy miről is beszéljenek a népnevelők, a kommunisták. Miről is beszélhetnének egy esztendővel a kormányprogramra után, másfél hónappal a HI. kongreszszus után? Amit most learatunk, az két dolgos kezünk munkája mellett a kormányprogramm gyümölcse is, ami most a zsákokba és az állam raktáraiba kerül, az a kongresszus kijelölte nagy céOrszágszerte aratják már az ősziárpát. Az állami gazdaságok ősziárpa területük 37 százalékát aratták le eddig, s 41 állami gazdaság már befejezte az ősziárpaaratást és 31 gazdaságban vágják az őszibúzát is. Az állami gazdaságok igazgatóságai közül a középmagyarországi igazgatóság érte el a legjobb eredményt: a hozzátartozó gazdaságok közül már 11-ben learatták az őszi árpát. Az állami gazdaságok kombájnosainak versenyében Háy József, a szocialista munka hőse, az első, Háy elvtárs most a cifrakerti állami gazdaságban dolgozik, s szerda reggelig 87 holdról 1148 mázsát aratott. Néhány napja kezdte el csak a munkát, kedden mégis nagyszerű teljesítményt ért el. Nehéz területen teljesen dőlt, vöröshe■ jókat segít valóra váltani. Gyakran elmondjuk, milyen nagy haszon az országnak, de minden egyes tsz-nek, egyénileg dolgozó parasztnak is, kombájn vezetőnek is, ha kis szemveszteséggel idejében aratunk. Arról is sok szó esik hogy nem elég aratni és elcsépelni - a kenyérnek a dolgozók asztalára kell kerülnie, rögtön a cséplőgéptől le kell tehát adni a gabonát. De nagyon általános, s éppen ezért kevés, ha a agitátor csak ezt ismételgeti. Mindjárt máskép hat, ha a példa erejével agitál minden kommunista. Hiszen könnyű azt kiszámítani mindenütt mennyi hasznot hozhat a tsz-nek, a falunak meg az illető gazdának is mindét százalék szemveszteség elkerülése. Nem nehéz felszítani a versenyt, ha a népnevelők fáradhatatlanul népszerűsítik mindenkori legjobb aratóbrigádot cséplő munkacsapatot, vagy ha beszélnek a kiváló kombájnvezetőkről, munkas módszereikről, keresetüikről, ha követendő példaként állítják társaik elé a beadási kötelezettségüket elsőnek teljesítőket. Különösen fontos, hogy a kulákok hazugságait (amelyek most elsősorban a gépi aratás ellen, az aratás és a beadás halogatására uszítanak) azonnyomban leleplezzék a népnevelők, ne engedjék, hogy szájról szájra terjedjenek az ostoba híresztelések. A mi szavunk igaz, tehát erősebb, mint az osztályellenségé. Legyenek harcosak népnevelőink, ne menjenek el szó nélkü semmiféle kulákmese mellett. Külön ki kell emelni azt a nagy feladatot, amely most a gépállomások népnevelőire vár. Több termelőszövetkezetben húzódoznak a kombájnoktól, a gépmunkától. Visszaemlékeznek rosszul dolgozó kombájnvezetőkre, kétségeik vannak, hogyan lehet begyűjteni a szalonát a kombájn után stb. A gépállomások népnevelői — és tegyük hozzá: a tss agitátorai is — sokat tehetnek e hangulat megváltoztatásáért. A hegyeshalm Táncsics tsz-ben a tagok nem akarták kombájnt földjükre engedni; nem tudták, hogyan végzik el majd utána a magtisztítást,✓a szalmagyűjtést. A ts2 párt vezetősége megmagyarázta a népnevelőknek, s azok a tagságnak, hogy a gépi aratás kétszáznál több munkanapot takarít meg a szövetkezetnek. A gépállomás segített, megoldani a magtisztítást, sőt a géppel való szalmakazalozást is , s a tagság belátta, hogy helyesebb a géni aratás. Sok gondot okoz most a megdőlt gabona. A kommunistáknak, a népnevelőknek igen nagy szerepük van abban, hogy felkeltsék a kombájn vezetők, a gépkezelők találékonyságát, öntevékenységét a nehézség megoldásáért. Heves megyében például sokhelyütt kalászemelőket, saját gyártmányú szerkezeteket szereltek az aratógénekre, kombájnokra, hogy a dőlt gabonát is vágni lehessen. Harc a gépek jobb kihasználásáért, a gépi aratás nehézségeinek elhárításáért — ez most a gépállomások kommunistáinak, népnevelőinek nagy feladata. Világos, hogy eleven agitáció csak akkor folyhat, ha a népnevelőket— kommunistákat és derék, példásan dolgozó pártonkívülieket — tüzetesen előkészítik nagy munkájukra és rendszeresen tájékoztatják őket. Ismerjék jól a népnevelők a kongresszus anyagait, a napi politikai kérdéseket és más brigádok, munkacsapatok, kombájnvezetők eredményeit, módszereit.. Az a legfontosabb most, hogy a pártbizottságok és pártvezetőségek ne hagyják sorsukra a népnevelőket. Ellenkezőleg: a kommunista vezetők mutassanak jó példát az agitációban. Élenek együtt elvtársaink az arató, csenlő emberekkel, járjanak állandóan közöttük, ellenőrizzék és segítsék munkájukat. Nem szabad most a pártbizottság irodáiban ülni a földeken, a cséplőgépeknél a helye minden kommunista vezetőnek. Agitáljanak maguk is, hiszen képzettebbek, szélesebben, egy egész járás vagy a megye viszonylatában ismerik az aratás, cséplés, begyűjtés helyzetét, egyik helyről a másikra vihetik — mint a méh a termékenyítő virágnort — a híreket, elterjeszthetik a kiváló munkamódszereket s eredményeit. Felvilágosító szavukkal nemcsak a dolgozó parasztokat, a gépállomások dolgozóit győzik meg, hanem igen sokat tanulhatnak tőlük a népnevelők: hogyan kell az emberekkel egyszerűen, őszintén, barátian és mégis nagy nevelőerővel elbeszélgetni. A megyék és járások párt- és állami funkcionáriusai a sokféle értekezlet helyett a földek népével tanácskozzanak most! Aratunk. A gazdag termést eső és napsütés, egy esztendő kemény munkája s pártunk munkára lelkesítő politikája érlelte. Segítse most győzelemre a betakarítás, a tarlóhántás és a másodvetés nagy csatáját pártszervezeteink hatékony agitációja ízével felülvetett tavaszi árpában dolgozott, ezen a napon mégis 31 holdról 298 mázsa termést takarított be. A kombájnvezetők közül a második Juhász Sándor, a kiskunsági állami gazdaság kombájnosa, 70 holdról 702 mázsát csépelt, harmadik Suhajda István, a kiskunsági állami gazdaság kombéjnosa, 61 hold teljesítménnyel. Az állami gazdaságok aratógépvezetőinek versenyében első Hetzman Pál és aratógépkezelője, Kenderes László, a kiskunsági állami gazdaság dolgozói. Eddig 107 holdat arattak le. Második Burján Ferenc és Burján Géza (Bábolnai állami gazdaság) 105 hold, harmadik Gombár János és Takács Béla (kiskunsági állami gazdaság) 100 hold teljesítménnyel, --- ■ .........—rr M Ä komijain- és aratógépvezetők versenye az állami gazdaságokban A kiváló minőségű textiláruk bőségéért Őrjárat pamutipari üzemeinkben Több, jobb és olcsóbb textilárut vár dolgozó népünk a pamutipartól. A pamutipari üzemek 1954 első negyedében csaknem 76 millió forint értékű áruval maradtak adósai népgazdaságunknak. A kongresszusi verseny sorozatos győzelmeinek köszönhető, hogy a második negyedév végére a pamutipar behozta elmaradását, sőt többmillió forinttal túlteljesítette tervét. A harmadik negyedév első napjaiban azonban ismét visszaesés mutatkozik. Az elmaradás különösen a kikészítő üzemrea Szegedi Textilművek dolgozói nemcsak az első félévet fejezték be jó eredménnyel , a harmadik negyedév első napjaiban is megállják helyüket. Naponta teljesítik tervüket. Néhány napja ötszáznál több dolgozó fogadta meg a gyárban, hogy a harmadik negyedévben olcsóbban termel. Nagy Sándor főmérnök útmutatása alapján kidolgozták az egyéni önköltségcsökkentési verseny feltételeit. Ezek alapján az üzem dolgozói csatlakoztak a Lenin-renddel kitüntetett Burevesztnyik Cipőgyár kezdeményezéséhez. A kezdeményezés lényege az, hogy az önálló műhelyelszámolást még kisebb egységekre bontják és génenként, sőt fononként állapítják meg a felhasználható nyersanyag mennyiségét, az előállított fonál gyártási kölltségeit. A szek munkájából adódik, ahol ezekben a napokban átlagosan 60—70 százalékra teljesítik a tervet. Az egész iparág pedig 94— 96 százalékos eredményt ért el az elmúlt héten. Kétségkívül sok nehézséggel kell megküzdeniök a pamutipar dolgozóinak. A Kaposvári Textilművekben, a Keltexben, a Hazai Pamutszövőben és másutt munkaerőhiány akadályozza a terv teljesítését. Egyes üzemek dolgozói azonban úrrá tudnak lenni a bajokon, ezekről vegyenek példát az elmaradó üzemek! Szegedi Textilművekben az önköltségi adatokat minden gépen műszakonként feltüntetik, s a fonónő ebből megállapíthatja, mivel járulhat hozzá legjobban az önköltség csökkentéséhez. Majláth Mária fonónő felajánlotta, hogy 100 kilogramm fonál előállítási költségét gépén 15,80 forinttal csökkenti és ezzel egy hónap alatt mintegy ötszáz forint értéket takarít meg. Kezdeményezéséhez sokan csatlakoztak. Az üzem dolgozói együttesen vállalták, hogy a harmadik negyedévben 0,2 százalékkal kevesebb nyersanyagot használnak fel az előirányzottnál, csökkentik a hulladékot is. Nymádon a harmadik negyedév során összesen 110.000 forintot akarnak megtakarítani a népgazdaságnak. „Nem adjuk az álüzem címet!" A Budapesti Pamutszövőgyár dolgozói már az év első negyedében elnyerték az élüzem címet. Második negyedévi tervüket június 26-án fejezték be, s a hónap végére 107,5 százalékra teljesítették tervüket, így ismét eleget tettek azoknak a követelményeknek, amelyek az élüzem cím elnyeréséhez szükségesek. A gyár dolgozói most elhatározták, hogy az élüzem cím a harmadik negyedévben is a birtokukban marad. Első és legfontosabb feladatuknak azt tartották, hogy pótolják a hiányzások (betegség, igazolatlan kimaradást okozta kiesést. Kiadták a jelszót: egyetlen gép sem állhat munka nélkül. Pintér István, Kugler Ferencné, Tóth Jolán kezdeményezésére a dolgozók közüligen sokan vállalták, hogy ezentúl négy gép helyett ötöt kezelnek anélkül, hogy az a minőség rovására menne. A három kezdeményező példamutatóin állja a szavát. Mindhárman csak kiváló minőségű árut készítenek, s 126 százalékra teljesítik tervüket. Példájukat többen követték. . S így a gyár július első hetében 102,6 százalékra teljesítette vetéstervét, s a minőségre sincs panasz. A vállalat műszaki és adminisztrációs dolgozói a dolgozók javaslatai alapján nagy gonddal készítik az önköltség csökkentésének tervét. Előzetes számítások szerint a minőség javulása 50.000 forint megtakarítást eredményez majd a harmadik, negyedévben. A dolgozók felajánlásai alapján az anyagfelhasználásnál további 40.000—50.000 forintos önköltségcsökkentés várható. A gyárban ezentúl még nagyobb gondot akarnak fordítani a munkaidő helyes kihasználására, hogy megszűnjenek a túlórázások. Kevesebb anyagból — több jó árut Kaposvárott is megbirkóznak az akadályokkal A Kaposvári Textil művekben mindössze 70—80 százalékra teljesítették a harmadik negyedév első napjainak előirányzatát. Mi ennek az oka? Az üzem vezetői arról panaszkodnak, hogy nagy a munkaerővándorlás, kevés az ember, s így több mint 20 gép áll az üzemben. Százhúsz munkással kevesebb dolgozik, mint amennyire szükség lenne. Az üzem dolgozói azonban mindent megtesznek, hogy napi termelésüket emeljék, s jobb minőségű árut adjanak a fogyasztóknak. A műszakiak módosítottákaz előfonnda gépeit, újfajta készülékkel látták el őket. Ennek eredményeként 12 százalékról 10,4 százalékra csökkent a fonálegyenlőtlenség, ami lényegesen javította a gyárban készült fonalak minőségét. Az újfajta készüléket eddig 12 gépre szerelték fel. Az utóbbi napokban már nemcsak a minőség javult, hanem a tervet is sikerült teljesíteni az előfonádóban. A szövődében és a kikészítőben azonban továbbra is súlyos az elmaradás. A munka jobb megszervezésével ezen is lehetne segíteni.. S, kell is, hiszen dolgozó népünk a kaposvári textilmunkásoktól is több textilanyagot vár. A pazarlás ellen i üzemünk, sajnos, nem teljesítette első félévi tervét — mondja Weber eL társ, a Pamutkikészítőgyár műszaki vezetője — sőt, most a napi tervek teljesítésével is komolyan elmaradtunk. A nyomóműhelybe most vettünk fel tizenhat új munkást, de ezek ma még a hiányzó huszonöt dolgozó munkájának csak egy részét tudják elvégezni. A második negyedévben mindent elkövettünk, hogy félévi tervünket teljesítsük, de az első negyedévről fennmaradt adósságunkból csak 700.000 méternyit tudtunk törleszteni. A munkaerőhiány már június elején jelentkezett... A gyár dolgozói azonban a nehézhelyzetben is minden igyekezetükkel azon vannak, hogy tovább törlesszék adósságukat, jobbat és olcsóbban termeljenek. Brigádokat szerveztek, amelyek felkutatják a selejt csökkentésének, a különféle anyagok gazdaságosabb felhasználásának lehetőségeit, s javaslatokat tesznek a forgóeszközök forgási sebességének gyorsítására, az önköltség nagyobb arányú csökkentésére. Ezek a brigádok egyes helyeken már értékes eredményeket értek el. Megállapították például, hogy az összerakóban a hibás részekkel együtt használható darabokat is kivágnak. Méghozzá nem is keveset: a hibás részekkel együtt kivágott anyagnak mintegy negyedrésze volt kifogástalan minőségű. A műhely munkáját most átszervezték. Kibővítették a munkaterületet, s ennek az lett az eredménye, hogy a legutóbbi időben a selejt csaknem egyharmadára csökkent. A gyárban a takarékossági mozgalomnak is vannak már eredményei, de a festékekkel és segédanyagokkal egyes műhelyekben mégmindig nagy pazarlás folyik. Hanyagul kezelik, elcsurgatják az értékes anyagokat. A szakszervezet oly módon segíti a pazarlás elleni harcot, hogy «közszemlére»teszi a gyár különböző részein, ki mennyi kárt okozott a népgazdaságnak, feltüntetik, minyen kár érte az anyag gondatlan kezelése miatt az üzemet, az országot. * ,.Mits/.nki Inna»'*“ a Kőbányai Fonóban A Kőbányai Fonógyárban az üzem dolgozói 56 tonna pamutfonállal többet adtak az első félévben, mint amennyit a terv előírt. Július 1-től a terv az első félévinél nagyobb kötelezettségeket ró rájuk. A műszakiak és a fizikai dolgozók megvitatták, hogyan teljesíthetik az eddigihez hasonló sikerrel a felemelt előirányzatot is. «Műszaki tanács» alakult, tagjai: kiváló sztahanovisták, műszaki és számviteli dolgozók. Feladatuk, hogy naponta felülvizsgálják a gyártási folyamatot, s az egyes munkaterületeket. Javaslataikkal segítik az üzemet a munka termelékenységének emelésében. A gyár műszaki vezetői megkezdték az előkészületeket, hogy a harmadik negyedévben további 4800 orsót vonjanak be a gyorsüzem-mozgalomba. Intézkedéseket tettek arra is, hogy a termelékenység növelését célzó újításokat soron kívül bevezessék. A dolgozók a különböző minőségű hulladékanyagokat külön-külön tartják, s ezzel lehetővé teszik a visszakeverhető pamuthulladékok hiánytalan felhasználását. Ez is jelentős anyagmegtakarítást jelent. A fizikai és műszaki dolgozók összefogása jótékonyan érezteti hatását a termelésben. A Kőbányai Fonó a második félév első hetének felemelt előirányzatát, 104,2 százalékra teljesítette. Baráti segítség a tóalmási határban (Tudósítónktól.) Szerdán reggel 9 óra felé a tóalmási Vörös Csillag termelőszövetkezet rozstáblája szélén, az országutat szegélyező akácfák árnyékában vidáman reggeliznek az aratómunkások. Ki szalonnát kenyérrel és hagymával, ki már a kávénál tart. Közben kisebb csoportokra szakadozva beszélgetnek. A kedves tóalmási tájszólásnak gyakran jellegzetesen városi kiejtés felelget. Munkára befogott viseltes, szürke-barna falusi pantallók mellett kék munkásoverallok sötétítenek. Két trikós fiatalember figyelemmel lesi egy idősebb parasztember kezemozgását: hogyan kalapálja a kasza élét. Miféle csapat ez ? Bizony, nem akármilyen. A Budapesti Elektromos Művek 19 dolgozója kedd óta együtt dolgozik a tóalmási Vörös Csillag termelőszövetkezet növénytermesztési brigádjával Van közöttük gépírónő, osztályvezetőhelyettes, csoportvezető, segédelektrikus, kalkuláns — valamennyien önként vállalták, hogy a legnagyobb dologidőben két hétig a mezőgazdaságban dolgoznak. Két kezük munkájával is segíteni akarják a dolgozó parasztokat a növényápolásban, az aratásban, cséplésben, a betakarításban. Társaik meg odahaza a Budapesti Elektromos Műveknél azt vállalták: elvégzik helyettük is e két hét alatt a munkát. Gubicska Annát példáulnehezen nélkülözik a gépkönyvelésen, a félévi zárlat napjaiban. Most mégis nyugodtan szedheti a markot, mert az «otthoniak» helyette is dolgoznak. Jólesik a reggeli, hiszen már néhány óra munka a hátuk mögött van: jókora darab learatott, kévékkel borított rozsföld bizonyítja ezt. A munka rövid szünetében az első munkanapról beszélgetünk. Havelda elvtárs, az elektromosok csapatvezetője, pontosan tudja: 346 sor kukoricát fattyaltak kedden, pedig csak késő délután kezdhették a munkát, akkor érkeztek. Vágó bácsi, a növénytermesztési brigád vezetője mindjárt kiszámolja: lehet ez vagy 15—16 hold. Nagy a Vörös Csillag gondja most, a munka sűrű napjaiban, hisz a 480 holdhoz mindössze negyvenhatan vannak. Ezért olyan értékes az Elektromos Művek dolgozóinak segítsége. — Nem fáradtak el nagyon a szokatlan munkában — érdeklődünk. — Estére éreztem ugyan egy kicsit a derekamat, de reggelre már kipihentem — feleli mosolyogva Greisingerné. Jelenleg marokszedő, «civilben» gépírónő. A többinek is hasonló a véleménye. A szövetkezetiek tapintatosan átsegítik pesti társaikat a kezdet nehézségein. Az első egy-két napon munka közben is diktálnak egy-egy rövid szünetet, bőven megtérült, a néhány perc, mert frissebben, haladósabban megy utána a munka. Később már a szövetkezetiekkel együtt, egy csapatban dolgozik az elektromosok tizenöt embere. Két kaszás is kerül közöttük: Havelda János és Oláh István. Havelda elvtárs árvagyerek, kiscselédként dolgozott régen egy kulák házánál — ott tanult meg a kaszával bánni. Ma az Elektromos Művek egyik megbecsült tisztviselője, de kaszálni sem felejtett el. Mondják is róla a szövetkezetiek, s nemcsak a szemében, biztatásképpen, hanem a háta mögött is: «Vág olyan rendet, mint akármelyik mi kaszásunk . . .» Persze, olyan is akad, aki életében először itt, a tóalmási határban fogott sarlót. Barina Simorypé is most tanulta meg, hogyan kell markot szedni, kévét kötni. Az egyik Vörös Csillag-beli fiatalasszony, Hagyna tanította, figyelmesen, türelmesen elmagyarázta, hogyan kell «kötelet» sodorni a kimarkolt rozsszálakból, hogyan kell úgy leteríteni a kötelet, csomójával fölfelé, hogy erősen tartsa a kévét. A marokszedés se könnyű mesterség, az első marok bizony szétesett. De a második egyenletesebbre sikerült, a harmadikat meg már szabályos kévébe lehetett kötni. Az első órákban még külön figyelni kell minden fogásra, de aztán hamar beidegződik a munka, s az új marokszedők, kévekötők nem maradnak el a «csillagbeliek» mögött. A szövetkezet raktárában az elektromosok négytagú csoportja, az első idei szemet, a kombájn alatta őszi árpát tisztítja. A csapat négy öregje: Halmai, Keszölce, Varga és Görgei elvtársak még a régi rostát is segítenek kijavítani. Ebédszünetben elkérik a zsákokat. — Azért sürgetjük a zsákokat — magyarázza egyikük — mert azt akarjuk, hogy a Vörös Csillag első, beadásra kerülő gabonájában már a mi kezünk munkája is benne legyen. És ez az őszi árpa— mutatja a ponyván emelkedő halmot — beadásra kerül. Az a másik meg — kiosztásra. Két nap rövid idő, de már a második nap délutánján szinte tapinthatóak az új barátság szálai, amelyek az annyira különböző munkát végző emberek, a Vörös Csillag tsz dolgozó parasztjai és az Elektromos Művek irodai dolgozói között szövődnek. Látszik ez az egyik ereg parasztembernek, Zombor bácsinak figyelmességeiből is, aki számontartja: jutott-e friss ivóvíz «pesti barátainknak», nem égeti-e le a nap a két nagy-gyerek házát, mert «azok nem igen ügyelnek ám erre». A szövetkezetiek figyelmességéről tanúskodik a szépen berendezett szállás és a vendégeknek főzött ízletes koszt is. ... Estére keresztekbe, osztagokba rakott kévék sokasága mutatja a tóalmási szövetkezeti tagok és a budapesti dolgozók közös munkájának eredményét. A„SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL Öröm így dolgozni A hajdúböszörményi Zala termelőszövetkezet cukorrépája igen lapályos területen van, tehát kétszeresen akadályozott bennünket az eső a kapálásban. Június 23-án kezdtük újra kapálni nagy tábla cukorrépánkat. Sietős volt a munka. Árvái munkacsapatvezető egyre emlegette: sárgul már az ősziárpa, szőkül a búza is, gyorsan kell végeznünk a cukorrépával, ha idejében hozzá akarunk látni az aratáshoz. Már az első nap is jól haladt a munka, de akárhogyan számolgattam, csak azt láttam, másnap nagyobb területet kell megkapálnunk, ha aratásig a végére akarunk jutni. Sokáig nem tudtam elaludni, még álmomban is az a gondolat foglalkoztatott, hogyan tudnám 63 esztendős létemre felvenni a versenyt a fiatalokkal. Hajnalban, az első kakaskukorékolásra felébredtem. Fél 3 volt. Rögtön elindultam a répaföldre, én akartam az első lenni. Úgy véltem, hogy mire a többiek felébrednek, én már jó darabot magam mögött, hagyok. Nagy meglepetésben volt azonban részem. Mire kiértem, ifj. Rózsa János és Magi Imre már erősen nekigyürkőzöm a munkának. Megelőztek. Így volt az a többi napokon is, azon versengtünk, ki kezd hamarabb. S egész nap erősen figyeltük, ki előzi meg a másikat. Mégsem fáradtam el, mert öröm így dolgozni. Jobban esik és könnyebb is a munka, ha azt látjuk, hogy mindenki szívesen lát hozzá. Meg is van a látszata. Idejében befejeztük a kapálást, s most már öröm végignézni cukorrépánkon. Jó kedvvel foghatunk az aratáshoz. Aszódi Ferenc Hajdúböszörmény, Zaja tenne,ószövetkezet Hosszított eljárás a rövidített aspirantúrára velő felvételnél 1952 őszén negyedmagammal, mint a Gazdasági és Műszaki Akadémia tanára rövidített aspirantúrára kértem felvételemet a Tudományos Minősítő Bizottságtól. Választott szakunk: pénzügy-gazdaságtan. Egy év telt el várakozással, mire a TMB illetékes szakbizottsága elé kerültünk, s itt javasolták is felvételünket. Most már csak az volt hátra, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság, a szakbizottság javasla alapján döntsön ügyünkben. Ez a döntés azonban még ma sem született meg. Mégpedig azért nem, mert a TMB titkársága nem terjesztette kérvényünket a TMB elé. Az első évben viszonylag türelmesek voltunk, mert időközben megtudtuk, hogy nincs még kidolgozva a tematika, hiába is fogadta volna el kérvényünket a TMB. Tavaly ősszel azonban elkészült a tematika, sőt van is olyan szerencsés társunk, aki azóta már rövidített aspirantúrán készül a kandidátusi cím elnyerésére. Havonta sürgettük a titkárságot, Medve Zsigmond főelőadót. Mindannyiszor azt a választ kaptuk tőle, hogy majd a következő hónapi TMB-ülés elé kerül ügyünk. Irataink közben zavartalanul porosodtak Medve elvtárs íróasztalának fiókjában. December végén új hang jelentkezett a telefonnál: Nádai Györgyné előadó ígérte, hogy ő rendbehozza mindazt, amit elődje vétett — közölte azt is, hogy Medve elvtárs éppen az ilyen hevertetett ügyek miatt került el munkahelyéről. Legújabban Pálné elvtársnő biztat, hogy elődje, Nádainé elvtársnő nem intézte el kérésünket, de ő feltétlenül megteszi. Röviden: könnyebb a tévének a tű fokán átjutni, mint a rövidített aspirantúrára törekvőknek a TMB elé kerülni. Badacsonyi György mb. osztályvezető, pénzügyminisztérium Ahol nem törődnek a bányász panaszaival Szeretném elmondani, hogy itt nálunk, Sajószentpéteren nert, elég eredményes a munka. A «Szabad Nép» is írt már arról, hogy a vezetők a hónap elején nem sokat foglalkoznak a termeléssel, keveset járnak a bányába, mert keresetet számolnak. Ez is hozzájárul a termelés visszaeséséhez. Ezazonban csak egyik része a dolognak, a másik része az, hogy rosszul számolják a keresetet, s emiatt igen sok a bérreklamáció, ami újabb munkát ad a vezetőknek. A mi brigádunk például márciusban egyenként 700 forinttal kapott kevesebbet. Sokáig jártunk a bérelszámolók nyakára, míg végre május 15-én megkaptuk a felét. S az ilyen mulasztás elég gyakori. Ez nemcsak a műszakiaknak a munkáját hátráltatja,, hanem rossz hatással van a versenyre is, mert elkeseredést szül. Olvasom, hogy más bányákban naponta értékelik az eredményeket. Így aztán látja a bányász, hogyan áll a versenyben s azt is könnyebben kiszámíthatta, mennyit keresett. Ez pedig jobb munkára serkenti a dolgozókat. Nálunk ez nem így van! Amikor ezt a levelet írom, a mi brigádunk még nem kapta meg a szakmánylapnkat, nem tudjuk, milyen az eredményünk, mennyit kerestünk, miért dolgoztunk a múlt hónapban. Nem minden bányász teljesít, egyformán, egyik többet, a másik kevesebbet termel. Különösen az új, toborzott dolgozók maradnak gyakran száz százalék alatt. Csakhogy a gyengéknek nem segítenek, a legjobbak nem adják át módszerüket, a vezetők pedig nem orvosolják a jogos panaszokat. Mit tesz a dolgozó, ha nem törődnek panaszával? Elmegy oda, ahol — úgy gondolja — inkább törődnek majd vele, így persze nem csoda, ha bányánkban valóságos népvándorlás van, egyik ember jön, a másik megy. Viszont ilyen körülmények között nem lehet egyenletesen dolgozni, s ezért van az, hogy hónapok óta nem érjük el a száz százalékot. Úgy gondolom, hogy ha bányánk vezetői megszívlelik e néhány sort, többet törődnek a dolgozók panaszaival, akkor nálunk is egyenletesebb lesz a munka, s teljesítjük a tervet. Forró Miklós bányamunkás, Sajószentpéteri Szénbányák