Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-08 / 189. szám
SZABAD NI.P Megkezdődött a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése Szerdán reggel a budapesti városi tanács váci utcai üléstermében megkezdődött a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. A közgyűlés megnyitásán megjelentek Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja. Darvas József népművelési miniszter, Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyetEzután Darvas József népművelési miniszter mondott beszámolót irodalmunk mai helyzetéről. Bevezetőben hangsúlyozta: a mi irodalmunk legfőbb feladata, hogy a pártunk vezette nagy nemzetépítő munkának — amely példa nélkül áll történelmünkben — a szocialista építésnek, a magasabbrendű, egységes szocialista nemzet kiformálásának cselekvő részese legyen. A III. kongresszus íróinkban is növelte a párt iránti bizalmat és szeretetek Azzal a politikai irányvonallal, amelyet a kongresszus lefektetett, minden becsületes, napot szerető, népét szolgálni akaró kommunista és nemkommunista író mélyen egyetért. A felszabadulás óta eltelt kilenc esztendő alatt új irodalom született hazánkban. Uj irodalmunk népünknek a párt vezetésével kivívott győzelmei alapján született meg — harcban a burzsoá irányzatok ellen, a szocialista realizmus elveinek az érvényesítéséért. Komoly írói alkotások születtek. Uj költészetünk kivirágzása, új költőegyéniségek kibontakozása Benjámintól, Kónyától, Kuczkától, Nagy Lászlótól kezdve egészen Simon Istvánig; drámairodalmunk néhány kimagasló eredménye: Illyés: Fáklyaláng, 1-Iá.y: Élet hídja. Urban: Tűzkeresztség. Sándor Kálmán: Harag napja: prózairodalmunk sikeres alkotásainak egész sora: Veres Péter, Illés Béla, Szabó Pál, Déry Tibor, Gergely Sándor, Rideg Sándor, Aczél Tamás, Nagy Sándor, Karinthy, Sarkadi, Szeberényi művei jelzik ezt a folyamatot. A párt segítségével és a szovjet irodalom eszmei-művészi iránymutatásával az elmúlt évek során fő irányzattá vált irodalmunkban az életet híven tükrözni egyedül képes, az irodalom szerepét ma egyedül kiteljesíteni képes alkotói módszer: a szocialista realizmus A másik biztosítéka, hogy irodalmunk elvégezheti a reá váró feladatokat: megszűntek, vagy megszűnőben vannak azok az akadályok, amelyek fékezték eddig irodalmunk fejlődését. A «Szabad Nép» március 15-i cikke alkalmazta az új szakasz politikáját az irodalmi életre. A párt ezzel új, nagy segítséget adott irodalmunknak. A «Szabad Nép» március 15-i cikkének egyik legfontosabb tétele a nagyobb írói szabadság, az írói önállóság, s egyben a nagyobb írói felelősség hangsúlyozása. A fejlődés a júniusi párthatározat óta A júniusi párthatározatok óta megnőtt íróink alkotókedve, bátorsága. Irodalmunk egy sor területén határozott fejlődés bontakozott ki. Drámairodalmunkat említhetem itt legelsőként. A most lezajlott «magyar dráma hete», amely számbavette az elmúlt évad színpadi termését,meggyőző bizonyítéka volt a fejlődésnek. A színházak államosítása óta 44 eredeti magyar mű került színpadjainkra , s ennek fele, 22 ebben az évadban. S a színpadra került művek között van nem is egy, amely eszmei és művészi szempontból is eredményt jelent. Szabó Pál—Balázs Sándor: «Darázsfészek», Hubay: «Egy magyar nyár» című színműve, Urbán: «Uborkafa», Gyárfás: «Hűség», Nagy Lajos kis drámai remeke, emellett Déry Tibor, Urbán egyfelvonásávai, Sólyom: «Holnapra kiderül» és Sós * György: «Pettyes» című vígjátéka, hogy néhányat felsoroljak közülük. Színházaink a jövő évad során 25 új magyar színdarab bemutatását tervezik. S ami szintén figyelemreméltó jelenség: úgy ígérkezik, hogy az idei évadnak az a biztató jelensége, hogy íróink drámaírói érdeklődése egyre inkább a ma kérdései felé fordul, tovább folytatódik. S mind több jelentős írónk ír forgatókönyvet. Az elkészült filmek között hadd említsem meg a «Kis krajcár»-t, «Rákóczi hadnagyá»-t, a Tardos Tibor forgatókönyve alapján készült «Életjel» című filmet. Megemlíthetem Déry Tibor «Simon Menyhért születése» című filmjét, forgatásra készen álló «Bálint elindul» című igen jó forgatókönyvet, s hamarosan forgatni kezdik Urbán: «Hintán járó szerelem» című filmjét is. Tehetséges munka Vészi Endre «Schönherz» című irodalmi forgatókönyve is. Irodalmunk más területein — elsősorban a prózairodalomban és a költészetben — még nem ilyen biztató a kép. De új sikerek, új eredmények ott is vannak és ígérkeznek. Gondoljunk Veres Péter «Rossz asszony»-ára, Sarkadi új novelláira, Örkény «Bónis család» című regényének megjelent részleteire, Szabó Pál önéletírásának megragadó szépségű első kötetére, Bárány Tamás «Húsz év» című regényére, s olyan fiatal tehetségek jelentkezésére, illetve fejlődésére, mint Szabó István, Sántha Ferenc, Molnár Zoltán. Cseres Tibor «Rizsföldek» című regénye kiadás előtt áll. Juhász Ferenc Dózsa-eposzon dolgozik. Bátran beszélhetünk irodalmunk tematikai szélesedéséről, a problémák írói felvetésének gazdagodásáról, s mindezen keresztül irodalmunk színesedéséről, elevenebbé válásáról is — mondotta. — Új műfajok jelentek meg, illetve fejlődtek tovább. Mindenekelőtt a szatíra: «Almáskert», «Uborkafa», «Talpsimogató», Tabi «Kártyavár» című darabja, Horváth «Csavargó csavar» című műve, s részben Sólyom «Holnapra kiderül» című színműve jelzik ezt az utat. Fellendült vígjátékirodalmunk. Különösen sokat fejlődött irodalmunk a történelmi témák eleven megragadásában és feldolgozásában. Illés Béla «Honfoglalás» című trilógiájának harmadik kötete komoly emelkedést mutat a mű egészén belül. Legjobb új, igen nagy nevelőértékű ifjúsági regényünk Tamási Áron «Hazai tükör»-je. Jelentős művek ebben a sorban Grandpierre «Csillagszemű»-je, Jankovich «Tél fiai», Szász Imre «Szól a síp» című regénye, s az ifjúsági történelmi színművek, Füsi «Aszódi diák»ja, Hegedűs «Mátyás király Debrecenben» című színdarabja és nyilván hatalmas előretörés lesz ezen a vonalon Illyés készülő «Dózsa»-drámája. Igen fontos eredmény, hogy az eddig meglehetősen elhanyagolt ifjúsági irodalomban is figyelemreméltó új művek születtek. A már említett műveken kívül hadd emlékeztessek Thury Zsuzsa, Sziráky Judit, s Hollós-Korvin Lajos regényére, Zelk Zoltán verses meséjére, Hajnal Anna gyermekverseire és Hárs László úttörődarabjára. Egészséges jelenség a paózában a kisebb műfajok (elbeszélés, karcolat, riport) fejlődése, előretörése. Meg kell itt említeni Karinthy Ferenc néhány kiváló riportját. Költészetünkben is Van gazdagodás — költőink az élet s az érzésekúj területeit, új viszonylatait veszik költői birtokukba: a szerelem, a barátság, a családi élet, a tájak teje, Non György és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Veres Péter Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Erdei Sándor, az írószövetség első titkára, valamint a magyar irodalom számos kiválósága, a kulturális élet képviselői. A közgyűlés elnökségének megválasztása szépsége egyre sűrűbben zendül fel verseikben. Mindez együttvéve azt is jelenti, hogy irodalmunk mind közelebb kerül a valósághoz. Megnőtt íróinkban a keresés öröme és izgalma, a vágy az élet új problémáinak a meglátására és írói kifejezésére: a felfedező szenvedély. Tovább kell bátorítani ezt a folyamatot. Irodalmunk csak így fejlődhet eszmeileg és művészileg mind magasabb színvonalra. Az „élet igazsága" ábrázolásának problémái Darvas József ezután néhány fő kérdésről beszélt. Elsőként az «élet igazsága» és a konfliktus problémájáról szólt. Elmondotta, hogy a júniusi határozat világosságánál sok mindent megláttak íróink, amit addig nem tudtak megfelelően ábrázolni, s az irodalmi élet most már maga is rendkívül szenvedélyesen jelentkezett ezzel az egyáltalán nem új problémafelvetéssel: az írói kritika, a nehézségek ábrázolása igényével. A párt már jóval a júniusi határozat előtt is bátorította íróinkat, hogy merjék összetettebben, pozitív és negatív vonásaival együtt ábrázolni az életet. A határozat után még erőteljesebben merült fel új irodalmunk életszerűségének, realitásának a kérdése, s ez összefonódott azzal a helyes jelszóval: ismerd meg közelebbről az életet, tükrözd hívebben a valóságot. Ezen az úton lényeges eredmények születtek. Egyre erősödik például szatírairodalmunk. A szocialista irodalomnak rendkívül fontos műfaja a szatíra: erős és hasznos fegyver ez, ha jól forgatjuk, az ellenségei, a visszahúzó erők, a maradiság, a régi erkölcsök maradványai s nem utolsósorban a saját hibáink ellen. Ebből a szempontból még sok kívánnivaló van szatíráinkban, Urbán Ernő Uborkafájában például a falu, a parasztok egyébként jogos kritikája valójában ellenzéki kritikaként jelentkezett — ha kritikának vesszük a néplázadást — s nem a mi rendszerünk meggyőzőerejét mutatta meg. A pozitív környezet kérdését eddig talán — meglévő hiányosságai, bizonyos elvont moralizálás, s a színdarab weimari stílusmaradványai ellenére — Déry Tibor Talpsimogatója tudta legjobban megoldani. Darvas József ezután részletesenelemezte Veres Péter «Rossz asszonykát, mint az élet valóságos konfliktusait ábrázoló irodalmunk egyik előremutató példáját, majd így folytatta: Ahogyan egyre jobban kiteljesedik irodalmunkban az «élet igazsága» s elmélyültebb, az ellentmondásokat, a régi s az új harcot bátrabban feltáró lesz az írók alkotómunkája, úgy növekszik hites nevelő értéke is. Ezután az olvasók és az új magyar irodalom viszonyáról beszélt. — Ha mai irodalmunkat dolgozó népünk még nem értékeli úgy, ahogyan szeretnénk — mondta — ennek egyik fontos —s talán a legfontosabb — oka, hogy e művek tükrében nem ismer eléggé önmagára. Új irodalmunk nemzeti jellegéről szólt ezután Darvas József. Hangsúlyozta: új irodalmunk nemzeti jellege úgy erősödik, ahogyan egyre közelebb kerül a valósághoz, ahogyan az életnek nemcsak az általános, fő vonásait rajzolja meg, hanem a részletek finom bonyolultságával is törődik, ha az élet igazságának tükrözése nemcsak jelszava, hanem elmélyült alkotómódszere lesz. Az egészséges fejlődés káros mellékhajtásai A továbbiakban irodalmi életünk egészséges fejlődésének néhány káros mellékhajtásáról beszélt Darvas József. Részletesen elemezte költészetünk helyzetét, amelyben — mint mondotta — kétirányú eltorzulást látunk: erős elcsúszást egyrészt az öncélúság, másrészt a naturalizmus felé. Az öncélúság legszembeötlőbbena tematikában jelentkezik. Költőink egy része elfordult a népünk harcait tükröző és azt segítő költészettől. Pedig nagy költészet mindenkor csak a kor társadalmi talajából nőhetett fel. Hangsúlyozta: a nem közvetlenül politikai verseknek is lehet előremutató társadalmi mondanivalójuk. Példákat sorolt fel arra, hogy ezek a versek is olyan társadalmi és emberi mondanivalót sugározhatnak, ami fölemelő, ami a mi szellemünket tükrözi. De van egy sor fáradt, menekülő, pesszimista vers. Itt vannak elsősorban a megsokasodott «halál-versek», az alkotóereje teljében lévő beik néhány ilyen költeményétől, Nagy László: Balladáján, Simon István Tavaszi -versén és Juhász Ferenc Rezi boldalán keresztül az egész fiatal költők versenig pesti és vidéki folyóiratainkban egyaránt. A költők iránt érzett szeretésből eredő kötelességünk, hogy megmondjuk, ez nem jó út. Ez az út nem fölfelé, nem a költői gazdagodás felé, hanem a dekadencia mocsarába visz. Ez nem visz közelebb a néphez, hanem elszakít tőle. A másik veszélyes eltolódás a naturalizmus. Ez a költői irányzat az öncélú hajmutogatást, hibakeresést, a nehézségek ábrázolását látja fő feladatának. Ahelyett, hogy mélyebben, összetettebben ábrázolná a valóságot, durván elferdíti, meghamisítja. Több, már érett költőnket is fenyegeti ez a veszélyes út. Kuczka Nyírségi naplójáról már sok vita folyt. De hadd említsem Kónya Lajos néhány újabb versét. Kónya egyik legrokonszenvesebb költői egyéniségünk, viszont új versei egy részében van valami aggasztó, helytelen, nem igaz és hozzá nem költői. Nem egy versét indokolatlan borúlátás, pesszimizmus,bajkeresés lengi át. «Borul a föld» című verse nem a rími életünk mélyebb igazsága, hanem az igazság meghamisítása. A súlyos és káros politikai eltévelyedés más költők több új versére is jellemző. (Lipos Gyula: Baj van ebben a faluban, Állatmese stb. Eörsi István: Bizalomért.) De hogy itt sem véletlen s nemcsak egyes írók egyes írásaiban fellelhető, hanem szélesebbkör?! jelenségről van szó, azt más műfajok is jelzik. Egyes szatírák eltorzulása meghamisítja a mi világunkról alkotott képet. Erre jellemző Örkény István «A szent» című karcolata. Ebbe a jelenségsorozatba tartoznak az olyan tévnézetek is, mintha a mi életünk fő konfliktusa a bürokrácia és a nép közötti konfliktus lenne. Majd így folytatta: Íróink egy része nem értette meg vagy nem jól értette meg a júniusi határozataután Veres Péter Kossuth-díjas, a Magyar Írók Szövetségének elnöke mondott megnyitó beszédet. Hangsúlyozta: az irodalomnak is az r egész nemzet szellemi útmutatójának, az emberi lélek és a nemzeti közszellem formálójának kell lennie. Veres Péter javaslatára a közgyűlés elfogadta a napirendet, s megválasztották a jelölő- és szavazatszedő bizottságotokat s nem érti vagy nem jól érti pártunk új politikáját. S különösen aggasztó a dolog azért, mert általában az úgynevezett «derékhad» íróiról vagy fiatal, tehetséges írókról van szó, akik jórészt aár a mi neveltjeink, íróink egy részének súlyos esz,mei gyengesége tükröződik ezekben a hibákban. íróink egy része szívesebben keresi az élet sötétebb oldalait, az elmaradottságot. Jelezni a bajokat, bírálni a hibákat joga és kötelessége az írónak is, mint joga és kötelessége minden embernek ebben az országban, akinek szívügye a szocializmus építése, népünk jövője, virágzó élete. De aki ebben látja a szocialista-realista irodalom fő feladatát — az nem érti a lényeget. A szocialista-realista irodalom lényege az élet, a valóság konfliktusait élesen fölvetve, teljes mélységében megmutatva ábrázolni e harcban az úinak, az előremutatónak a győzelmét. Nem valami az élettől, a valóságtól függetlenül megszerkesztett szabály ez, hanem az életből, a valóságból kinőtt alkotói módszer, mert a mi életünkre az új szakadatlan növekedése s győzelme a jellemző: a magból kibomló csira, s a csirából felnövő fa ... S ha a naturalizmust a kapitalizmus idején még úgy-ahogy lehetett mint a valóság megismerésére való törekvést tekinteni — ma nálunk, a szocializmus világában menthetetlenül a népi demokráciával való szembehelyezkedés álláspontjához vezet. Sajnos, íróink nem tanulnak eleget. Az élet «alulról» s «felülről» való szemléletének elválaszthatatlan egységéről megfeledkeznek. Enélkül pedig sose volt, s ma különösen nincs igazán nagytávlatú író! Hol van a mi életünk igazi, szélesebb perspektívája azokból a művekből, amelyek a júniusi határozat előtti hibákat-bajokat «leltározzák» még ma is? S nemcsak a szocializmus messzibb, nagy perspektívájáról van szó*■ de nem látják azt a közelebbi perspektívát, ami pártunk új politikája nyomán gazdag eredményekkel bontakozik ki! Nem látni azt, hogy a decemberi mezőgazdasági határozat nyomán hogyan megy előre minden, és nem ezt a politikát segíteni a mi írói eszközeinkkel: ez nem bátorság, ez súlyos hiba népünkkel szemben. Az írók felelőssége A «Szabad Nép» cikke s Rákosi elvtárs beszámolója a nagyobb írói felelősséggel és hivatástudattal párosult nagyobb alkotói szabadságról beszélt — s ebben a fogalmazásban éppen akkora hangsúly esik a felelősségre, mint a szabadságra. Talán mondanom sem kell, hogy nálunk, a mi rendszerünkben a nagyobb alkotói szabadság és a nagyobb írói felelősség nem egymást korlátozó vagy éppen egymással ellentétes — hanem egymást kiegészítő, egymás termékeny kibontakozását elősegítő tényezők. Gondolom, íróink többsége számára az írás, szabadság és felelősség ilyen összefüggése egészen magától értetődő — de mégis beszélni kell róla, mert az előbb elemzett eltorzulások ide is kapcsolódnak a felelősség félreértéséhez. Az író felelőssége: történelmi felelősség, mert az író a nép nevelője. Az író történelmi felelőssége — először e hazában — azt parancsolja, hogy szívvel-lélekkel álljon oda a párt, az állam politikája mellé, író-harcosként. Darvas József ezután a provincializmus és a nacionalizmus veszélyéről beszélt. íróink, ha nem is hiánytalanul, de mind szélesebben adtak eddig visszhangot a proletárinternacionalizmus népünkben egyre erősebb gyökeret verő érzéseinek. Az utóbbi időben viszont azt látjuk, hogy íróink nemzetközi érdeklődése erősen megcsappant. Helyes az, ha a hazáról, a haza tájairól egyre melegebben, bensőségesebben zeng a dal — de háttal állani a világnak, az igazi nemzeti érzéssel együtt kibontakozó nemzetköziség érzésének nem hangot adni: provincializmussal, sőt nacionalizmussal fenyeget. S fenyeget az is, hogy egyes íróink a kozmopolitizmust összetévesztve a nemzetköziséggel , a proletárnemzetköziség nagy érzésétől is elfordulnak. A mi legnagyobb íróink szenvedélyesen magyarok voltak — de megvetették a parlagiasságot, a «bajuszos magyarság»-ot, a szűklátókörű magyarkodást. S megértették a nemzeti haladás és a nemzetközi haladás összefüggéseit. Az ő hagyatékukat folytatjuk és új irodalmunk eszmei tisztaságáért, eszmei teljességéért harcolunk, s ha ma nagyon határozottan felvetjük, mint komoly veszélyt, a provincializmus veszélyét! Amikor feltárjuk az irodalmunk egészséges fejlődését komolyan veszélyeztető eltorzulásokat — folytatta — azt is hangsúlyozzuk, hogy mindez nem a «Szabad Nép» március 15-i cikkében lefektetett elvek revízióját, hanem ellenkezőleg: éppen azok helyes és teljes érvényesülésének a segítését jelenti. Hangsúlyozzuk, hogy az ott lefektetett elvek helyességét irodalmunk lényegében egészséges fejlődése, irodalmunk fellendülése alapvetően igazolta. Szeretném, ha íróink megértenék, hogy nem visszalépést akarunk az élet való, sokoldalú ábrázolásától, hanem éppen ellenkezőleg: előrelépést. A tévedéseket elkövető írókat nemcsak nem bélyegezzük ellenségnek, hanem a párt bízik bennük. Tőlük várja a hibák kijavítását, a helyes út megtalálását. A helyes út megtalálásában nagy segítséget jelenthet számunkra az a vita, amely a Szovjetunióban folyik ma, a II. írókongresszus előkészítéseként. E viták fő tanulságai ránk is érvényesek! Pártos írói szolgálatra van népünknek szüksége, íróink figyelme, gondossága is irányuljon elsősorban a pozitívumok felé. Ábrázolják azt, ami életünkben szép és példamutató. Senki nem kívánja tőlük, hogy a bajról, a rosszról hallgassanak, de aki azt hiszi, hogy ma a forradalmi írói magatartást a bajkeresés, az ellenzékieskedés jelenti, az súlyosan téved. Tanulmányozzák íróink pártunk, kormányunk politikáját, tanulmányozzák a marxizmus-leninizmust, mert ez segít meglátni a teljes valóságot. Az életábrázolás döntő kérdése, hogy a régi és az új harcát megmutatva, az író szenvedélyesen állást foglaljon az új mellett. Korunk hőseinek ábrázolása Irodalmunk fejlődésének,s pártosságának szinte kulcskérdése ma a pozitív hős ábrázolása. Enélkül irodalmunk nem képes érzékeltetni azt, hogy a mi életünk ellentétei nem anagonisztikusak, hogy a mi életünk kifejezett konfliktusai a haladás irányábanoldódnak meg; ..enélkül nem tud irodalmunk meggyőző módon állást foglalni az újnak és a réginek a harcában s nem tölthetibe jól népnevelő hivatását sem. A múltban hibát követett el irodalmunk, amikor a pozitív hőst önmagában szemlélte s nemmutatta be azt, hogy a pozitív hős jellemvonásai csak a visszahúzó erőkkel való harciban, tehát reális konfliktusokban bontakozhatnak ki. További kell előremennie irodalmunknak a munkásosztály írói ábrázolásában. Irodalmunknak tematikában, a hősök megválasztásában is tükröznie kell azt, hogy a nemzetvezetőosztálya a munkásosztály, hogy a kor leghaladottabb embertípusa a kommunista. Nem pusztán tematika kérdése ez — hanem az irodalom valóságtartalmánaka kérdése! írjanak íróink a pártról! Valóban nincsen szükségünk a «deus ex machina» («váratlan megoldás». — A szerk.) szerepét, betöltő, sematikus párttitkárra — de szükségünk van melegszívű, talpig ember kommunisták írói ábrázolására. A pártot nem ábrázolni: a mai életet ábrázoló író számára egyszerűen lehetetlenség. Ha nem csinálja — a valóság, ezt a legszigorúbb «lektor» figyelmezteti, pirosceruzázza meg művét — hiszen a párt jelen van a maga formáló erejével, mindenütt; az életet hamisítja meg az, aki ezt nem veszi figyelembe. Az irodalomkritika kérdései Az elmúlt évek során fejlődött marxista irodalomkritikánk is. Kritikai életünk sokfajta gyengeséggel küzd meg — de ez a negatívértékelés, sőt kritikaellenesség, amely eléggé jellemző irodalmi életünkre, igaztalan és indokolatlan. Igen nagyjelentőségű, lényegében kritikai Segítség volt irodalmunk számára pártunk egyes vezető funkcionáriusainak — Révai József, Horváth Márton — irodalompolitikai vagy egyes műviekkel kapcsolatos megnyilatkozásai, az Előadói Iroda vitái, másrészt az olyan nagymúltú kritikusok mellé, mint Lukács György, felnőtt nálunk egy főleg fiatalokból álló kritikusi gárda, így a többi között Király István, Nagy Péter, Sötér István, Pálmai Pál, Erdei Sándor, Fekete Sándor, Matlnár Miklós, Keszi Imre, Bodnár György, Mészáros István, Czine Mihály, Szabolcsi Miklós, Illés Lajos, Ungvári Tamás. Kritikánk ügyében indokolatlan a pesszimizmus. A továbbiakban rámutatott, hogy még korántsemidejétmúlt a kritikák sematizmusa elleni küzdelem. Egyes kritikákban még ma is kísért a mű lényege mellett értetlenül elmenő, s mellékes dolgokban fennakadó szűkkritikai nézet. Eleven probléma még a vulgarizáló kritikai módszer. Fel kell hívni a figyelmet arra a nagyfokú liberalizmusra, a bátortalanságra, állásbemfoglalásra, amely kritikai életünket elég szélesen jellemzi. Az elvtelen simogatás egyik példája volt Koczogh Ákos bírálata az «Új Hang»-banTamási Áron «Bölcső és bagoly» című regényéről. Ide tartozik a szerkesztői munkában ;megmutatkozó engedékenység, elvtelenség m is, amely különösen az írószövetség lapjaiban nyilvánul meg. Tapasztalható liberalizmus a lektori munkában is. Új irodalmunk egysége A továbbiakban az új magyar irodalom egységéről beszélt Darvas József. Hangsúlyozta: pártunk politikája a legszélesebb nemzeti egység politikája. Senki előtt nincs zárva az itt, aki a nép becsületes írói szolgálatára jelentkezik. Hogy ez a politika helyes politika, azt a kezdeti eredmények is bizonyítják! Tamási Áronnak az elmúlt egy év alatt két regénye jelent meg, az egyikért, a Hazai tükörért, Kossuth-díjat kapott. Megjelent’Juhász Ferenc «Óda a repüléshez.» című verseskötete. Termékeny gazdagsággal jelentkezett és jelentékeny fejlődést, gazdagodást mutat Jankovich Ferenc. Visszatért irodalmunkba a két világháború közötti magyar költészet egyik jelentős egyénisége, Erdélyi József, aki a múltban, a fasizmus szolgálatába szegődött, de ma súlyos hibáit belátva, újra jelentkezett, s beállt a sorba népe költői szolgálatára. Nagyon határozottan le kell szögeznie a mi kialakuló irodalmi egységünk csak elvi egység lehet Amikor mi irodalmi életünk kiszélesítéséről beszélünk, ezt csak a népi demokrácia politikájának platformján tudjuk elképzelni. El kell ítélnünk minden olyan kísérletet, amely elvtelen engedményekkel próbálja szélesíteni az egységet. Az irodalmi egység megszilárdításának fő kérdése természetesen a kommunista írók egységének erősítése, a szocialistarealista irodalom erősítése, támogatása, az eszmeiségben, pártosságban legmeszszebbre jutott kommunista és nemkommunista írók egységének megóvása és erősítése volt és marad továbbra is. Végül a «népi» és «urbánus» vagy ahogy újabban, mondjuk «paraszti» és «városi» írók állítólagos ellentétéről szólt, s hangsúlyozta, hogy ezt az ellentétet zavaró szándékkal felvetett álellentétnek tartja. Vitába szállít Kónya Lajosnak azIrodalmi Ujságsbian megjelent cikkével, hangsúlyozva, hogy a cikk részigazságai mellett is helytelen, antimarxista írás. Majd rámutatott, hiba lenne tagadni, hogy megvannak a veszélyei akár a narodnyik, akár más kispolgári burzsoá nézetek újjáéledésének. Nem opportunista egybebékülést akarok prédikálni — mondotta — hanem az elvtársias egység megszilárdítását látom nagyon fontosnak. Bíráljuk egymás hibáit élesen, de ellvtársi módon, a közös ügy harcosaiként, összefoglalva: minden lehetőségünk megvan rá, hogy pártunk politikája alapján, a nemzeti egység szellemében új irodalmunk további, nagy fejlődést érjen el. Ha valamikor, most igazán rajtunk múlik, a mi felelősségünk elsősorban, hogy beteljesítjük-e népünk várakozását. Közeledik hazánk felszabadulásának 10. évfordulón. A nagy ünnepihez méltó alkotásokkal készüljünk e nagy ünnepre — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Darvas József. A beszámoló után szünet következett. A közgyűlést délután 3 órakor folytatták. A délutániülésen megjelentek Béres Andor ,és Benke Valéria, az MDP Központi Vezetőségének tagjai is. A Darvas József népművelési miniszterbeszámolója feletti vitában elsőnek Nagy Péter szólalt fel. Utána Karinthy Ferenc, majd Barabás Tibor, Kónya Lajos és Gergely Sándor Kossuth-díjas író, Jankovich Ferenc, J Kardos Pál, Murányi-Kovács Endre, Pándi Pál és végül Devecseri Gábor Kossuth-díjjas költő szólt hozzá a beszámolóhoz. A közgyűlést ma reggel folytatják? Darvas József beszámolója irodalmunk helyzetéről CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 8 Egy magyar bányászváros írta: Ivan Vinnyicsenko Csodálatos város! Sűrűn lakott városi kerületek váltakoznak itt érintetlen erdőrészekkel, lakóépületek és középületek — aknatornyokkal, széles, aszfaltozott utak szétágazó vasútvonalakkal, kényelmes villák — füstölgő meddőhányókkal. Mintha mindezt sietősen belenyomkodták volna a dombok és szakadékok közé, nem törődve sem a város látképének szépségével, sem a lakosság kényelmével. Mindez, meghökkenti az idegent, aki zavartan néz körül és nem érti, hogyan lehet egyáltalán itt élni ebben a furcsa, szokatlanul lármás és rendetlen városban. De ha valaki egy kis ideig itt élt, alaposan körülnézett, beszélgetett az emberekkel, megismerkedett a város történetével, akkor már kényelmesnek és vonzónak tűnik előtte a város. Mint Komló többi lakosa, már ő is mélységesen meg van győződve arról, hogy ez Magyarország legnagyszerűbb városa. Az újonnan épülő városnak már most több mint 25.000 lakosa van. A beépítetlen telkek és vad bozótok helyén — mint eső után a gomba — nőttek ki többemeletes lakóházak tömbjei, a dombokon egymáshoz hasonló csinos bányász-családiházak, a városi középületekből valóságos, harmonikus építészeti együttes képződött. Az úgynevezett Régi-Komló kerületben, az elavult, rozzant parasztkunyhók között áll a városi tanács nagyszerű épülete. Mellette — a pártbizottság épülete, a széntröszt igazgatósága, a kórház. Kissé távolabb a poliklinika gyönyörű, világos épülete, a díszes áruház, a kávéház, az éttermek. A város túlsó végén emelkedik a magas domb tetején a bányatechnikum és a vájártanulóiskola épülete. Az általános iskola már rég megkezdte működését. Épül még két nyolcosztályos iskola, két óvoda, bölcsőde. Tervezik a városi park és a Sportstadion kiszélesítését is. A városban néhány tucat segítő- és közszolgáltatási vállalat működik, az utcákon autóbuszok közlekednek. Micsoda változások történtek a komlói bányákban! Nemcsak arról van szó, amit itt felépítettek és továbbra is építenek: alapvetően megváltoztak a bányászok munkaviszonyai. A bányákban csökkentették a hőmérsékletet, rendbehozták a vágatokat. Megszüntették a krónikus bányaomlásokat és földalatti tüzeket. A fejtéseken — hatalmas gépek, új, tökéletes szénfejtési módszerek. A bányászok számára állandó, gondos orvosi kezelést biztosítottak. Nagyszerűen berendezett fürdő áll a rendelkezésükre, amelyben kvarclámpa-besugárzást is kaphatnak. Egészségügyi állomásokat szerveztek és nemrég nyílt meg egy speciális éjjeli szanatórium. Érezni a törekvést, hogy gondoskodjanak a lakosság kényelméről, mindennapi szükségleteinek és kulturális igényeinek kielégítéséről. Megnyilvánul ez a város tervezésében, az épülő házak jellegében, s a bányában végrehajtott alapvető átalakításokban is. Az első magyar ötéves terv éveiben — amióta megkezdődött Komló újjáépítése — a komlói bányák teljesítőképessége több mint 3,5-szeresére emelkedett. De ha évről évre követjük ennek a növekedésnek az útját, kitűnik, hogy csak a legutolsó esztendőben nőtt ugrásszerűen a széntermelés: 1949-ben 24 óra alatt 80 vagon szenet termeltek, az ezt követő négy év alatt a termelés körülbelül 150 vagonra emelkedett és csak az idén érte el a napi 300 vagont. A várpalotai bányászok már jóval az aratás előtt elhatározták, hogy a nyári mezőgazdasági munkákban segítik a szentgáli Szabadság tsz-t és a község egyénileg dolgozó parasztságát. A múlt vasárnap a tsz egyik fűkaszálógépét javították meg. A patronáló bányászcsoport a községi strand elromlott szivattyúját is kocsiba rakta és a jövő vasárnap már kijavítva viszi vissza Szentgálra. Szerdán reggel kellemes meglepetés érte Milyen ruházati cikkeket gyártanak jövőre ? A ruházati ipari tervezők fél évvel a gyártás megkezdése előtt elkészítik az új modellek kollekcióit. Most is összeállították azokat a gyapjú, pamut, selyem, méteráru mintákat, kötöttholmi és cipőmodelleket, amelyeknek gyártása 1955 első felében indul meg. A könnyűipari minisztérium, a belkereskedelmi minisztérium és a SZÖVOSZ rendezésében a héten szakmai bemutatót tartanak, s szombaton az érdeklődő közönség számára is megnyílik a kiállítás. A kiállítás látogatóinak véleménye dönti majd el végsősoron azt, hogy a bemutatott sokszáz ruhanemű közül melyeket gyártják jövőre. A fővárosi kiállítás után — amelyet július 10-től 22-ig lehet majd megtekinteni a József körút 45. szám alatt — augusztusban három vidéki városban, Pécsett, Szegeden és Debrecenben is bemutatják a legújabb tervezésű ruházati cikkeket. (MTI) Újfajta ömlesztett sajt gyártását kezdték meg a Pécsváradi Sajtüzemben A baranyai sajtüzemek a harmadik negyedévben százezer kilóval több sajtot gyártanak a lakosság ellátására, mint a második negyedben. Bővítik a választékot is. Szerdán a pécsváradi sajtgyárban «Ildikó» elnevezéssel rokfort-alapanyagú, igen ízletes ömlesztett sajt gyártását kezdték meg. Az 5 és 10 dekás «Ildikó» sajtszelet csokoládészelethez hasonló csomagolásban kerül forgalomba. Az új sajtszeletből havonta körülbelül négyezer kilogrammot gyártanak. (MTI) Kétezer mérleget gyártott az idén a mezőgazdaságnak a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár A Hódmezővásárhelyi Mérleggyár hathatósan segíti gyártmányaival a mezőgazdaságot. Ebben az évben mintegy ötven automataürítős gabonamérleget szállított az ország malmainak. A mérlegek billenő tartóivá — ha a kívánt terhelést eléri — önműködően kiürül. A gépen lévő berendezés jelzi a mérések számát s így azt is, hogy a malom mennyi gabonát dolgozott fel. A mérleggyár többszáz tolósúlyos mérleget küldött a gépállomásoknak. Készített húsz három- és öttonnás szekérmérleget, s 1400 húszkilogrammos gyorsmérleg is elkészült. A gyárban ebben az évben összesen mintegy 2000 különféle mérleget gyártottak a mezőgazdaság számára. Most készült el a fél kilogrammtól 2 kilogrammig mérő, önműködő csomagolómérleg mintapéldánya. (MTI) A bánya kiszélesítését és újjáépítését célzó csaknem valamennyi alapvető munkát 1950—1953-ban végezték el. Ami a lakóházak és a kultúrintézmények építését illeti, azoknak több mint 80 százalékát 1953 második félévében vagy az idén az első félévben fejezték be. A lakóházak, kulturális és szociális közszolgáltatási intézmények rohamos építésének ilyen összetalálkozása a szénkitermelés hirtelen növekedésével egyáltalán nem véletlen jelenség. Az ország e fontos szénmedencéjének valódi felvirágzása tényleg tavaly kezdődött, azután, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa külön határozatot hozott a komlói bányászok munka- és életkörülményeinek gyökeres megjavításáról. Nemrég oly szerencsés voltam, hogy felkereshettem a lakásán Alrám Józsefet, a kitüntetett, ismert komlói bányászt, egy energikus, sovány, ötven év körüli embert. Sötét haját még nem tarkítják az ősz szálak, s nagy munkáskezei töretlen erejűek. Fiatalos külsejű, gömbölyded felesésével együtt szívélyesen fogadtak. Arról beszélgettünk a házaspárral — akik sokszor valósággal izgatottan szólottak, egymás szavába vágtak — ami ezekben a napokban minden komlóit foglalkoztatott: a tavasszal elnyert és nemrég újból elveszített elsőségről, amelynek visszanyeréséért szívós harcot folytat a bányászok kollektívája. Egy cseppet sem lepett meg Ajrám Józsefnek, a kiváló, öreg kommunista bányásznak izgalma. Nem lepett meg az sem, hogy ennyire a szívére vette a bánya ügyét a bányász felesége is. Tökéletesen meglepett azonban a bányászfeleség szakképzettsége. Olyan ügyismerettel beszélt a bányáról, a bányamunka minden részletéről, mintha maga is bányász lenne. Kitűnt, hogy sokszor ereszkedett le a bányába megnézni, hogyan dolgozik a férje. — Képzelje el, az én alakommal a bányában — mondotta nevetve. — Óh, hogy megszenvedtem ott! De nem bántam meg. Minden bányászfeleségnek le kellene mennie a bányába, hogy jobban megbecsülje a férje munkáját. Míg a beszédre figyeltem, s elnéztem az életörömtől duzzadó Alrámékat — a bánya szerelmeseit — s felidéztem emlékezetemben a komlói bányászokkal való minden előbbi találkozásomat, önkénytelenül is eszembe jutottak Bogár Jánosnak, a komlói városi pártbizottság titkárának szavai: «Olyan emberekkel, amilyenek nálunk vannak, hegyeket lehet megdönteni!» És, mintha csak ezeket a szavakat, akarták volna igazolni, hamarosan híre kelt: a komlói bányászok egy munkanap alatt a terv előírta 300 vagon helyett 410 vagon szenet termeltek ki! A szakemberek azt állítják, hogy Komló földalatti raktáraiban több mint 120 millió tonna legértékesebb, kokszolható szén rejtőzik. Valóban mérhetetlen gazdagság! De Komló legdrágább kincse — mint mindenütt — a dolgozó nép. Az ő mindennapi munkája, az ő feltartóztathatatlan törekvése előre, a jobb, boldogabb jövő felé, ez a biztosítéka annak, hogy a fiatal, szüntelenül növekvő Komló a legközelebbi jövőben a népi demokratikus Magyarország egyik legszebb városa lesz. (Megjelent az «Izvesztyijá»-ban.) a Szabadság termelőszövetkezet tagjait. Az iroda előtt megjelent egy teherautó, amelynek vezetője elmondta, hogy a várpalotai bányászok küldték a behordás gyorsítására. A segítség a legjobbkor jött a tsz-nek, mert ezen a reggelen kezdték meg a községtől három kilométerre fekvő Kunpusztán 51 hold őszi árpa aratását. A teherautót nyomban a kombájnhoz irányították, hogy onnan hordja be a gabonát a faluban lévő kombájnszerűre. (MTI) Magyar tudósok utaltak a csehszlovákiai vegyészkongresszusra A Csehszlovák Tudományos Akadémia meghívására négytagú tudósdelegáció utazott a Csehszlovák Köztársaságban tartandó vegyészkongresszusra. A küldöttség tagjai: Csűrös Zoltán, Schulek Elemér és Varga József Kossuth-díjas akadémikusok, a delegáció vezetője Buzágh Aladár Kossuthdíjas akadémikus. (MTI) 250 százalék újítással Augusztusban kerül sor a Klement Gottwald Villamossági Gyárban a Péti Nitrogénművek 1600 lóerős váltóáramú motorjának szerelésére. A nagygépgyártási részlegben már megkezdték a forgácsolási munkákat. Az alkatrészek egymásután kerülnek a gépek felfogóasztalára és a négy méter átmérőjű forgórész megmunkálását is sürgeti a közelgő határidő. A határidő betartása azonban nehézségbe ütközik. Eddig ugyanis az egyik műveletet úgy végezték el, hogy a forgórészt a földre fektették, majd hordozható vésőgépet szereltek rá és ezzel készítették el a középső furat bevágását , hornyát. Ez így lassan is ment, meg a munkadarab is igen nagy helyet foglalt el. A minőséggel is gyakran volt baj. Kedden azonban Pálházi János, az országos hírűsztahanovista horizontál-esztergályos megpróbálkozott a nemrég még lehetetlennek tartott módszerrel: gépe mellé állította a négy méter magas, sok tonna súlyú forgórészt és nem véste, hanem horonymaróval munkálta meg. Korszerű technológiával 200 milliméteres előtolással, 10 milliméteres fogásmélységgel dolgozott, s az előírt műveletet hibátlanul, 250 százalékos teljesítménnyel végezte el. Ezzel nagy segítséget nyújtott a szerelde zavartalan munkájához. (MTI) Wilhelm Pieck és Otto Grotewohl elvtárs levélben üdvözölte a 70 éves lion feuchtwangert Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke és Otto Grotewohl miniszterelnök üdvözlő levelet küldött Lion Feuchtwangernek, az Egyesült Államokban élő német írónak, aki július 7-én töltötte be 70. életévét. Wilhelm Pieck köztársasági elnök levelében a többi között ezt írja: «A német nép egyik legnagyobb élő íróját tiszteli önben, olyan írót, akinek művei teljes mértékben a béke, a demokrácia, és a humanizmus eszményeit szolgálják». (MTI) A várpalotai bányászok segítik a szentgáli Szabadság tsz munkáját