Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-03 / 184. szám
Fefesssük!Éi* a harmadik kapálást! A most következő napok és hetek döntőek az idei termés szempontjából. A gabona érik és jó betakarításától igen sok függ. A kapásnövényeknél nem kevésbbé kritikus, sorsdöntő napok következnek. Jóllehet az időjárás igen szeszélyes, mégis nagyon kedvező a növények fejlődéséhez. Gabonaneműekből, sok helyről érkezett becslés szerint, az idén is elég jó termés várható. A kapásnövényeknél még kedvezőbb a helyzet, hiszen a kapások csak tavasszal kerültek a földbe, s azóta kiváló az idő. Az időjárás olyan, hogy kapásnövényekből a legtöbb termelőszövetkezet, állami gazdaság és egyénileg dolgozó paraszt rekordtermést érhet el! A kedvező időjárás azonban a jó termésnek csak egyik feltétele. Igazán jó, igazán nagy termést csak a szorgos munka hozhat. A jó termés kulcsa kinekkinek a kezében van. A rekordtermés nyitja: kapálni, kapálni és kapálni! A csütörtök-pénteki vihar és nagy eső után kétszeresen is fontos ez, mert a sok víz sok helyen eltömítette, eliszapolta a talaj felszínét és így a talaj cserepesedése előreláthatóan igen erős lesz. A gondos növényápolásra tehát igen nagy szükség van mindenütt, még ott is, ahol már háromszor kapáltak. Az aratás az ország sok helyén megkezdődött, de még csak szórványosan, egy-egy kisebb táblán, itt-ott vágják a gabonát. Persze van némi eltérés a déli és az északi megyék között, de az országra általában elmondhatjuk, hogy az aratás teljes erővel csak a jövő héten kezdődik meg. Legtöbb helyen még négyet nap vagy éppen egy hét is rendelkezésre áll a növényápolásra é s hozzá a szintén nagyon-nagyon fontos második szénakaszálásra, a növényvédelem időszerű feladataira, a kártevő rovarok irtására, a szőlő permetezésére). S jó is, hogy még van néhány napunk, nemcsak a nagy eső miatt. A kukorica harmadik kapálása körülbelül 50—60 százaléknál tarthat az országban. Nem sokban különbözik a helyzet a napraforgónál és a burgonya második töltögetésénél sem. Ahhoz, hogy ezeket a munkákat mindenütt elvégezzék az aratásig, arra van szükség, hogy kora reggeltől késő estig ne álljon a kézikapa, sem a jó kapa , s amíg csak a traktorvontajtású kultivátor el tud menni a fcukori-eában, ne vonjuk ki onnan. Az aratásig rendelkezésre álló idő úgyszólván mindenütt lehetővé teszi, hogy a kapásnövényeket még egyszer megműveljék. Ha ezt sikerül elérnünk, ha mindenütt legalább háromszor megkapáljuk a kukoricát, nagyon jó termésünk lesz az ősszel! A kukorica harmadik kapálása, s csakúgy a negyedik, más szóval a «gazoló»-kapálás is hozzávetőleges becslés szerint 4—5 mázsa csöveskukoricával növeli a termést. Ez csaknem elég ahhoz, hogy egy disznót meghizlaljunk. A harmadik kapálást pedig egy hold földön, ekézéssel együtt, másfél nap alatt könnyen el lehet végezni. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez a másfélnapos munka sokszáz vagy esetleg ezer forintnál is több jövedelmet hoz a termelőnek, különösen, ha a többletként nyert kukoricát csakugyan disznók hizlalására használják fel. Érdemes, nagyon is érdemes tehát kapálni! De persze, nemcsak a közvetlen, személyes anyagi érdek az, ami itt számottevő, hanem, az egész ország, az egész népgazdaság érdeke is. Hiszen, ha a falun több lesz a termés, gyorsabban fejlődik az állattenyésztés, ez kihat a város életére, ellátására, egész népgazdaságunk fejlődésére is. Könnyű kiszámítani, hogy ha eggyel többször kapálják az egész országban a kukoricát (amelynek vetésterülete megközelíti a kétmillió holdat), ez hozzávetőleg azt jelenti, hogy mintegy másfélmillió sertést lehet a többlettel meghizlalni! A falu jövedelmének növelésére és az egész ország jobb ellátására óriási tartalékaink vannak — a kapa vasában. A kapa, a lókapa, most az a «csodaszer», amivel a legtöbbet lehet tenni a több húsért és zsírért — az egész ország jólétéért! A mostani napok nagy jelentőségét sok helyen felismerték. Győr-Sopron megyében a megyei tanács és a megyei párt-végrehajtó bizottság felhívása nyomán például kapálási hetet szerveztek. Az egész országban terjed a jelszó: aratás előtt tiszta földeket! S ez nagyon helyes jelszó. Mégis hiba lenne azt hinni, hogy csak ott és addig lehet és kell kapálni, ahol az aratás még nem kezdődött meg. Szó sincs róla! Az aratás alatt és után is szükség van még arra, hogy mindenütt irtsuk a gyomot, porhányítsuk a földet, őrizzük a talajnedvességet , mert minden kapavágás továbbra is aranyat ér. Számos jó kezdeményezés is mutatja, hogy a leghaladottabb dolgozó parasztok, a magas termések elérésének legjobb harcosai felismerték ezt. A csongrád megyei Zákányszék község dolgozó parasztjai is megkezdték a rozs aratását. De emellett arra is ügyelnek, hogy a kapások el ne gyomosodjanak. A termelési bizottság ülésén elhatározták: «a kapát is, meg a kaszát is visszük a földekre, és semilyen munkával sem maradunk el». A minap csakugyan hasznát látták ennek az elhatározásnak. Egy hirtelen jött futózápor miatt csak délben láthattak az aratáshoz, addig viszont kapáltak. S így van ez máskor is, hol a kapa, hol a kasza járja. Ennek is köszönhető, hogy a faluban már csaknem mindenütt elvégezték a burgonya harmadik töltögetését és javában tart a kukorica harmadik kapálása. Az aratás után is nagy jelentősége van a kapálásnak, főként a gyomirtás miatt, de azért is, mert a kapa segít megőrizni a talaj nedvességét, s szellőssé, levegőssé teszi a talaj felszínét. Kaszapovics András Kossuth-díjas tsz-elnök, a kukoricatermelés híres mestere például jórészt azért ért el nagy sikereket, sokszor ötven mázsánál is nagyobb kukoricatermést holdanként, mert aratás után is folytatta a kapálást, mégpedig lókapával is. Az ország sok részén, a legjobb kukoricatermelők között már kezd szállóigévé, közmondássá válni az, hogy: «amíg a ló el nem tűnik a kukoricában, addig a lókapa mindig járja a földet». S az, hogy lókapázni mindaddig kell, amíg csak lehet, nemcsak a kukoricára vonatkozik, hanem a többi kapásnövényre, még a szőlőre is. A híres soproni Haladás szőlőtermelő tsz-ben, ahol tavaly egy-egy munkaegység értéke meghaladta a 300 forintot, és holdanként hetven hektoliter bort szüreteltek, négy lovat csak azért tartanak, hogy azok állandóan, szünet nélkül járják a szőlőt, irtsák a gazt, porhanyítsák a földet az ekekapával. «A kapálás ne szűnjön meg az aratással, az aratás után!» — ez olyan jelszó, amelyet érdemes mindenütt valóra váltani. A növényápolás eddig általában jól haladt. De azért minden megyében vannak olyan helyek, falvak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ahol lassabban halad a munka, ahol egy-egy darab földet ellep a gyom, ahol nem a harmadik, hanem a második kapálás is hátra van még. Nagyon fontos, hogy az ilyen elmaradott helyekre tanácsaink és pártszervezeteink különösen nagy gondot fordítsanak, ide összpontosítsanak minden másutt nélkülözhető erőt! Nagyon fontos, hogy gépállomásaink is megkülönböztetett gonddal segítsék az ilyen hátramaradott falvakat, termelőszövetkezeteket, a tanács és pártszervezetek pedig, ha kell, szervezzenek társadalmi segítséget is, hogy a földeket mielőbb megszabadítsák a gyomoktól. Pártszervezeteink, tanácsaink a kapálás gyorsításáért végzett munkájukban bátran támaszkodhatnak a termelési bizottságok segítségére. Ezekben a bizottságokban a legjobb gazdák, a termelőszövetkezetek legjobb képviselői dolgoznak. Az ő személyes tapasztalataik, saját eredményeik és módszereik meggyőző helyi példái, bizonyítékai minden faluban annak, hogy a többszöri kapálás több termést hoz. A termelési bizottság tagjai és általában a legjobb gazdák bevonása a népnevelőcsoportokba mindenütt nagy lendületet adhat most a növényápolásnak. S igen nagy ezekben a hetekben az agronómusok felelőssége. Nagyon fontos feladatuk, hogy az aratás idején jól szervezzék meg a gépek munkáját, jól osszák el az erőket, hogy az aratás ne akadályozza meg a növény- ápolást. A növényápolás meggyorsítása, folyta-tása az aratás alatt és az aratás után is — ez most az egész országot érintő nagy feladat, nagy nemzeti ügy. A jó termés, a jó begyűjtés is megkönnyíti majd, mert többől könnyebb lesz a tavaly amúgy is csökkentett beadás teljesítése. Pártszervezeteink és tanácsaink munkájának a jó aratás, begyűjtés mellett próbaköve lesz az is, hogyan folytatják a faluban tovább a növényápolást. Aratás előtt tiszta földeket! Aratás alatt, aratás után is harcot a gyomok ellen! Ahol ez a jelszó megvalósul, ott bő lesz a termés. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megjelöli, hogy a különböző kapásnövények termését két-három év alatt mennyivel kell növelni. A kukoricánál például a feladat: májusi morzsolt szemben számítva holdanként 2 mázsa. Ezt a termésnövekedést az idén elérhetjük, ha mindenütt legalább még egyszer elvégzik a növényápolást. Ez most az egyik legfontosabb teendő a mezőgazdaság fejlesztésében, s ami ezzel együttjár, az egész nép jólétének növelésében! Megállapodás a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányai között Nagykövetségi rangra emelik a budapesti és az ulanbatori követséget A magyar kormány javaslatára a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányai között megállapodás jött létre, amelynek értelmében a két ország között fennálló baráti kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében budapesti, illetve ulanbatori követségüket nagykövetséggé alakítják át, ezzel egyidejűleg követeiket nagyköveti rangra emelik. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szkladán Ágostont, a Magyar Népköztársaság ulanbatori rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki a Mongol Népköztársaságba. (MTI) A VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁMÁRA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 3 — Evezés hátra!... Visszatartani!... Helyet cserélni!... Evezés előre!... Kikötéshez! ... A parancsszavak nem folyamőreink valamelyik nyári gyakorlatán, hanem a magyar tenger festőjén szép partján, a balatonföldvári móló szegélyén hangzanak el. Nagy László, a révkirendeltség munkatársa «vezényel», s a Balaton újonnan érkezett vendégei — akik közül soknak még sápadt a bőre, vállát, karjait csak most veszik «tűz alá» a nyári nap sugarai — mosolygós arccal, vidáman követik a kapott utasítást. Hogyne követnék, amikor ez az egyetlen feltétele leghőbb vágyuk teljesülésének, annak, hogy könnyen sikló csónakban járhassák be a hatalmas víztükör közeli és messzi tájait. Naponta huszonöten-harmincan teszik le a vízijártassági vizsgát, s nyerik el ezzel a «hajózási jogot» a magyar tengeren. A földvári móló végén fiatal pár áll, gyönyörködik a sima, csendes víztükörben. Azaz, hogy nem is csak a vizet nézik, hanem egy nagy vitorlást, amely éppen indulni készül «tengerjáró» útjára. A vitorlás egyik utasa észreveszi a nézelődőket, s nyomban meghívja őket: vegyenek részt az utazáson. Csukás Józsefet és feleségét — mindketten a debreceni postán dolgoznak — meglepi a meghívás, először szabadkoznak. De azután boldogan lépnek át a vitorlásra. A férfi most már bevallja, hogy már napok óta — amióta Földvárra érkeztek — a vitorlázáson járt az esze. Szerencsére az effajta kívánságok ma elég könnyen teljesülnek. A fiatalasszony most nyaral először a Balatonnál, s még jobban érzi magát, mint tavaly Mátraházán. Indulás. A langyos szél belekapaszkodik a vitorlavászonba és már ragadja is magával a kis hajót, viszi kifelé a «nyílt tengerre». Balatonfüred. Balnárasült, derűs arcok, vidám, önfeledt kacagás mindenfelé. A szakszervezetek, üzemek üdülőiben reggeltől napestig pattog a labda, dőlnek a kuglibábuk, kitűnő a hangulat, s ebben a bőséges ellátásnak is része van. Bár panaszok — méghozzá jogos panaszok — itt-ott így is akadnak. A MÁVAG-üdülő halljában Neuberger Ferenc magyaróvári vasöntő és Mátyás Sándor, a Vegyiparigép- és Radiátorgyár géplakatosa éppen uzsonnázni indul. Neuberger megjegyzi: — Talán most végre megcapjuk a kompótunkat, meg a tésztánkat... Mátyás bosszúsan legyint. Bizony gyakran előfordul, hogy némelyik asztalra nem jut sütemény, kompót. Blau Imre, a budapesti Duna Cipőgyár szabásza megjegyzi, hogy két hét alatt mindössze egyszer evett itt zöldborsót, de tavalyi lencsét, babot annál többször. — Az már a kisebb kellemetlenségek közé tartozik — mondja — hogy a szobákban nincs fogás, s hogy egy háromnégyszemélyes szobában alig egy-két pohár akad ... Mindez persze nem rontja komolyan az üdülők hangulatát, de bizonyos, hogy az efféle «kisebb kellemetlenségeket» is szívesen nélkülöznék... Tihany. A vízpart ünnepélyes csendjét hajókürtök hangja veri fel. A kis kikötő egyszerre megelevenedik. Három hajó is érkezik egymásután: a «Sió», a «Csobánc» és a «Szigliget». Szántódról, Siófokról, Füredről hozzák akirándulókat. A sokszáz utas türelmetlenül igyekszik át a kis hídon, a csodálatosan szép tihanyi partra. A szerpentinutakat és az erdei ösvényeket ellepi a kirándulók tarka sokasága. A legtöbben Tihany elsőszámú nevezetessége, az apátság ódon épülete felé igyekeznek. Egy csoport már felért a hegy tetejére, megáll és körültekint. Feledhetetlen látvány. Művész ecsetjére kívánkozó panoráma: itt haragoszöld fenyveserdő, amott a Balaton tiszta világoskékje tündököl. A tó oly mozdulatlan, hogy a vitorlások úgy tűnnek, mintha csak ráfestették volna őket a szelíd habok tükrére. A távolban vékony füstcsík kígyózik a magasba: újabb hajó közeledik... c Balaton stakrtján. A balatonfüredi kikötőt egymásután hagyják el az ifjú sportolók vitorlásai. Vízijártassági vizsgát tesznek a nyaralók a balatonföldvári öbölben. / Egy gépállomáson, aratás előtt — 4. A fiatalok (2. oldal) Karcolatok — Sok bába között... (2. oldal) Az elmélet napi kérdései — Az anyagi érdekeltség jelentősége a szocialista iparban (2—3. oldal) A MAI SZÁMBAN Sebestyén György: A magyar dráma hetének néhány tanulsága (3. oldal) Gimes Miklós: Nagy francia visszavonulás Tonkinban — A «Szabad Nép» kiküldött munkatársának telefonjelentése (3. oldal) Aki megundorodott Hitlertől, annak Hitler utódait is el kell utasítania (4. oldal) Népi ellenállás bontakozik ki Guatemalában a hatalombitorló katonai juntával szemben (4. oldal) A cél előtt... — Beszélgetés Puskás Ferenccel (4. oldal) A terv teljesítéséért, az önköltség csökkentéséért Az anyag minden grammja — érték 171 tonna hengerelt áru — terven felül. Az Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerművének dolgozói március 1-től június 20-ig adósságuknak több mint 62 százalékát letörlesztették. A második félév első napján is eredményesen harcoltak az elmaradás csökkentéséért és péntek reggel 6 óráig napi hengerlési előirányzatukat 35, készáru előirányzatukat 71 tonnával túlszárnyalták. A hengerüzemben különösen a gyorssorozatiak dolgoztak kiválóan. Pongó Barna hengerészbrigádja 12, Kisistók József hengerész-kollektívája 11, Császár Sándor csoportja négy tonnát adott terven felül és mindhárom brigád kiváló minőségű árut gyártott. Ezen a napon valamennyien selejtmentesen dolgoztak és csaknem 1900 forintos megtakarítást értek el. (MTI) Sztálinvárosl üzemek csei hozosa a Ganz-vagongyáriak kezdeményezéséhez A Sztálin Vasmű öt vállalata pénteken csatlakozott a Ganz-vagongyáriaknak az MDP III. kongresszusán elhangzott kezdeményezéséhez, amelynek célja az önköltség csökkentése, az anyag takarékosabb felhasználásával. A kohászati üzemek, az erőmű, a gépgyár, a szállítási és raktározási vállalat, valamint a tűzoltótéglagyár dolgozói elhatározták, hogy július 12-ig részleteiben is kidolgozzák az év hátralévő részére szóló anyagtakarékossági tervüket. (MTI) _ A „világbajnoki hét" első eredményei a SSintajicoti Lenfonóban (Tudósítónktól.) Asszonyaink, leányaink kedvenc nyári viselete, s a háztartások nélkülözhetetlen felszerelése a lenvászon. Ahhoz, hogy elegendő szoknya és fürdőruha, törülköző és más hasznos lenáru kerüljön az üzletekbe, nagyon fontos, hogy a lenfonodák elég fonalat adjanak a szövödéknek. A Budapesti Lenfonógyár dolgozói első félévi tervüket 105,5 százalékra teljesítették. Munkájuk jó minőségét dicsérik azok a levelek és üzenetek, amelyekben a Budakalászi Textilművek dolgozói megköszönték a küldött fonalat. Július elsején a dolgozók röpgyűléseken elhatározták, hogy 10-ig «világbajnoki hetet» tartanak, s még több és jobb minőségű áruval viszonozzák sportolóink nagyszerű teljesítményét. Az előfonódóban Protár Imre, a hármas műszak vezetője, munkatársainevében párosversenyre hívta" Egyed" Károlyt, a 2-es műszak vezetőjét és műszakját. Már az első nap kitűnő eredményt hozott: a gyár az első nap 104,5 százalékra teljesítette tervét. Az előfonodó November 7 brigádja 129 százalékos teljesítménnyel, Szabó Lukácsáé előfonó 133, a finomfonodában Kincses Klára 138 százalékos teljesítménynyel járult hozzá a gyár eredményéhez. A sikerben nagy része volt annak, hogy a gyár műszaki vezetői jól előkészítették az üzemet a második félévre. A minőség megjavítása céljából új, rekeszes ládákkal cserélték fel a régieket, hogy megvédjék a fonalat az olajtól és egyéb szennyeződéstől. A termelékenység növelése érdekében egy régi rendszerű fonógépet újítás segítségével modern gyűrűsfonógéppé alakítanak át, amelyen 25—30 százalékkal növekszik majd a munka termelékenysége. (Tudósítónktól.) Reggel, műszakkezdés előtt, a Duna Cipőgyár csókozóműhelyének dolgozói a versenytábla előtt tömörülnek, hogy megtudják, ki milyen eredményt ért el tegnap, hogyan állnak a tervvel. Aztán megindulnak a gépek, de a brigádok félszemmel munkaközben is egymást figyelik, s iparkodnak ellesni a munka apróbb fortélyait. A versengés eredménye: a műhely átlaga hónapok óta állandóan emelkedik, mindenki teljesíti a normát és egyre többen érik el a sztahanovista szintet. Az egyik csákozógépén halkszavú, szerény ember dolgozik: Krizsán Gyula sztahanovista, a szakma legjobbja, aki segédmunkásként élte végig a Horthy-rendszer negyedszázadát. Túljár már az ötvenen. Hajadonfőit, rövidujjú ingben áll a gép mellett. A tárolókocsiról időről időre leránt egy nagy nyakbőrt, a gép tőkéjére dibbenti. Tekintete végigfut a bőrdarabon, felméri mint egy térképet, majd a csókozókést ráhelyezi, igazítja és jobblábával lenyomja a sokezernyi mozdulattól homorúvá kopott fapedált. A gép ütőkarja nagy erővel lesújt a késre s a kés kivágja a kérget. Zúg a műhely, folyik a munka. Barna Lajos talpvágó-csókozó mindenáron fölébe akar kerekedni Ludányi Jánosnak. No, hiszen az sem hagyja magát, és mind a ketten szorosan Krizsán nyomában járnak. Utolérni őt persze nem könnyű. Krizsán a fegyelmezettség példaképe. Egyfolytában dolgozza végig a műszakot, naphosszat egy percre sem mozdul el a gépe mellől, legfeljebb akkor, ha segíteni hívják. Hónapok óta ő jár az élen a versenyben. De Krizsán mégsem arról nevezetes, hogy naponta négy-hatezer kérget vág ki, és hogy munkája minősége 99,8 százalék, hanem arról, mennyire takarékoskodik az anyaggal. Arról, hogy 1 grammra dolgozik. Minden egyes kéregnél meg akar takarítani egykétgrammnyi bőrt. Erre ügyel a nap minden percében, minden egyes munkamozdulatnál. Elve az: sokat, jól és takarékosan! A csákozókést annyira pontosan illeszti, hogy kéreg és kéreg között alig marad valami hulladék. Van, aki oda se néz egy fél- vagy negyedcentiméternyi anyagnak. Az ilyen úgy véli: grammokkal takarékoskodni? Nevetséges még rágondolni is!... Igen ám, de a sok gramm kilókká, mázsákká gyűlik. Krizsán például májusban több mint 115 kiló bőranyagot takarított meg, és ezért 558,86 forint prémiumban részesült. Ludányi János ugyanerre az időre 425 forint prémiumot kapott, Barna Lajos pedig 310 forintot. Mint a műhely minden, egyes dolgozója, Krizsán is érdekelt az anyagtakarékosságban. De ő nemcsak azóta dolgozik ilyen vigyázó gondossággal, jó gazda módjára, mióta prémium jár ezért. A takarékoskodás nála — becsület dolga. Vagyis inkább: benne van a természetében — egyszerűen nincs szíve pazarolni a gondjaira bízott drága anyagot. De nemcsak ő, a műhely többi öntudatos dolgozója is elítéli az anyagpocsékolást. Pár hónappal ezelőtt az egyik csákozónak, aki kíméletlenül bánt az anyaggal, és a kivágott kérgek mellett olyan vastag bőrkereteket hagyott, hogy utólag fejszével kellett elvagdosnia , megszégyenítésül odaszegezték a fejszéjét a székhez. Egyiásik csákozónak pedig a gépére akasztották az összefüggő bőrhulladékot, és cédulát tűztek rá: «Azt tanácsoljuk, szaktárs,hogy bőr helyett vágjon inkább jeget, mert az olcsóbb, s kisebb kár lesz, ha tönkreteszi. Meg aztán a jégből, ha elolvad, újból jeget lehet csinálni — a bőrből nem!» Ma már a műhely csókozóinak zöme követi Krizsán példáját. Ennek tudható be, hogy a műhelyben az év első öt hónapjában így alakult az anyagmegtakarítás: Január .... 7.304.77 forint Február .... 19.245.91 forint Március .... 42.698.56 forint Április .... 96.680.23 forint Május .... 82.104.38 forint összesen: 248.033.85 forint Össz Diósgyőri kohászok önfeláldozó munkája A péntekre virradó éjjel hatalmas orkán vonult végig Miskolc felett. A szél fákatesővast,ki és tört, ketté, a csatornák, alig győzték elnyelni a lezúduló vizet. Rázta a vihar a diósgyőri Lenin Kohászati Művek nagyolvasztójának vastestét, a felvonók vastraverzeit. Az olvasztárok keményen küzdöttek, hogy az «ítéletidő» ellenére is teljesítsék a tervet. Különösen az adagolással kellett vigyázniuk. Nem egyszer fenyegetett az a veszély, hogy a felvonó vastraverzeiről a fel-felcsapó, 80—90 kilométeres sebességű szélvihar leszakítja a kohó testébe ércet, kokszot szállító mérlegkocsit. A kohászok lassú vontatással, a szél szüneteit kihasználva biztosították az egyenletes adagolást. A toroknál az adagolónyílást pedig csak akkor nyitották ki, amikor az ércmérlegkocsi az adagolásra előrebukott, így sikerült elkerülni,hogy a szél kárt tegyen az adagoló és a felvonó berendezésében, vagy lehűtse a kohót. ..Komoly, gondot okozott a csapolás. is,, A szakadó esőben alig lehetett látni. Egy megoldás volt csak: minél gyorsabban lecsapolni az adagot. Az éjszakás műszakon a Kilián- és a Béke-kohónál dolgozó olvasztárbrigádok percnyi pihenés nélkül dolgoztak. A műszak befejezése előtt még egyszer átvizsgálták a kohókat és a felvonóberendezéseket: nem esett-e kár valamiben? A nagy gonddal, «kohászszívvel» végzett munka eredményeként hibátlanul, rendes járattal adhatták át a kohót a péntek délelőttös műszakra érkező társaiknak. A Kilián-kohó 103.6, a Béke-kohó 107.4 százalékra teljesítette péntekre virradóan napitervét, így a nagyolvasztómű csaknem száz tonna jó minőségű nyersvasat termelt tervén felül a második félév első munkanapján. Hírek Aratják a búsát és újpusztai állami frandialáfijlista Komárom megyében az újpusztai gazdaság földjén e hét derekán kezdődött az aratás. Virággal feldíszített kombájnok és kévekötő-aratógépek indultak a határba, s három kombájn és négy aratógép egy nap alatt 60 hold őszi árpát vágott le. A gépekkel együtt a kézikaszások is munkához láttak, körülvágták a búzatáblákat, hogy az ősziárpa után megkezdhessék a búza aratását is. A kéziaratók egy ,nap alatt levágták a 150 holdas búzatábla sarkait és csütörtök délután óta öt aratógép vágja a jó termést ígérő búzát. „Virágzik“ a Tisza Csütörtökön az esti órákban szokatlanul nagy rajokban, sűrű sárga felhőként borították el a Tisza vizét és a partmentét a tiszavirágok. A szegedi tiszaparti lakosságnak évről évre megismétlődő élménye a szitakötőszerű kérészek megjelenése. Ezekben a napokban is sokezer ember jön a folyópartra, hogy tanúja legyen a rovarok «születésének és halálának». Egész életük nem több ugyanis néhány óránál. Esténként, amikor a nap lenyugszik, milliárd és milliárd tiszavirág zuhan a folyóba, bőséges táplálékul a Tisza halainak. A Móra Ferenc Múzeum munkatársai megfigyeléseket végeztek, s mintegy háromszáz fényképfelvételt készítettek a rajzásról. Távgépíróközpontot kap Sztálisváros, Várpalota ás Mosonmagyaróvár Az országban egyre népszerűbbé válik a városok közti érintkezést megkönnyítő távgépíró. A posta a nagy érdeklődésre való tekintettel bővíti a hálózatot és külön kezelőszemélyzetet képez ki a központok munkájának megjavítására. Június 25-én és 26-án vizsgáztak azok a kezelők, akik a sztálinvárosi, várpalotai és mosonmagyaróvári új távgépíróközpont műszaki munkáit látják majd el. Húszezer nyitrít fiszül idén a Balaton melett és a hegyvidékeken Ezen a nyáron 16.400 úttörő 29 helyen táborozik a Balaton mellett és a hegyvidékeken, ezenkívül Csillebércen 3600 úttörőt helyeznek el. A kispajtások biológiai szakkörökben és repülőmodellezéssel töltik idejüket, ami egyéb nyári örömek: fürdőzés, kirándulás, társasjáték mellett kitűnő szórakozás, s egyben hasznos foglalkozás lesz számukra. Ingyenes üdültetésben részesül 2240 óvodás gyermek Parádon, Sasváron, Tóalmáson, Leányfalun és a Szabadságihegyen, öszszesen 2500 főiskolás nyaral Boldogkőváralja, Balatonszabadi, Sóstó, Fonyód-Bélatelep és Gyopáros üdülőiben. A főiskolásokat a legkülönfélébb sportlehetőségek várják az üdülőkben. A SZOT családos üdültetést szervezett Pécsmecseken, ahol egy-egy csoportban 40 gyermek üdülhet szüleivel. A legkisebbek, az 1-5 éves apróságok édesanyjukkal együtt Vajtán pihenhetnek kellemes körülmények között. A gyermekekre a különböző üdülőkben óvónők és tanítónők vigyáznak. (MTI)