Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-03 / 184. szám
2 AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI Az anyagi érdekeltség jelentősége a szocialista iparban Az MDP III. kongresszusán sok bírálat érte bérrendszerünket. A bírálatok alapja az volt, hogy bérrendszerünk nem eléggé igazságos, nem eléggé ösztönzi a dolgozókat a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatok megoldására. Bérrendszerünkben még számos területen nem valósítottuk meg A szocializmust a tőkés társadalmi viszonyok között nevelkedett, a burzsoá ideológia, a kispolgári szokások csökevényeitől még nem mentes milliókkal kell felépíteni. Nagyon hosszú átmeneti korszak szükséges ahhoz, amíg az emberek tudatában ezek a csökevények kihalnak, amíg megszilárdul a szocialista munkafegyelem és a munka minden egyes dolgozó elsőrendű életszükségletévé válik. Ehhez azonban nemcsak az emberek magasfokú öntudatára, hanem bizonyos anyagi előfeltételekre is szükség van. Mindaddig, amíg ezeket a feltételeket nem teremtettük meg — s ez nem néhány év, hanem évtizedek kérdése — az eszmei lelkesítést a legszorosabban össze kell kötni a dolgozók személyes anyagi érdekeltségével is. A szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek érvényesítése érdekében szükségszerűen építeni kell a dolgozók személyes anyagi érdekeltségére. A szocializmus gazdasági célja az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükséglete maximális kielégítésének biztosítása. A dolgozók jólétének állandó emelése viszont csak a legfejlettebb technika alapján történő szocialista termelés szakadatlan növelése és tökéletesedése útján valósítható meg. Ahhoz tehát, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményét egyre következetesebben érvényesíthessük, több és egyre tökéletesedő termelésre, több és egyre magasabb színvonalú munkára van szükség. S mivel a munka a társadalom fejlődésének ebben a szakaszában még nem válhat az emberek többségének életszükségletévé, a dolgozók pártjának, a dolgozók államának szükségszerűen úgy kell megszerveznie a gazdaságot, hogy az ne csak eszmei lelkesítéssel, hanem közvetlen anyagi érdekeltséggel is éli a dolgozók egyéni és a társadalom egésze érdekeltségének összhangját. Ezért vált nagyon is időszerűvé, hogy elvileg tisztázzuk az anyagi érdekeltség jelentőségét a szocializmus építésében és meghatározzuk tennivalóinkat az anyagi érdekeltség következetes érvényesítése érdekében. Jönözzön a termelékenyebb, magasabb színvonalú munkára. «Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk — mondotta Lenin 1921- ben — hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekre, a személyes érdekeltségre ... máskép nem érhetünk el a kommunizmushoz, máskép nem tudjuk elvezetni a kommunizmushoz az emberek tízmillióit. Ezt mondta nekünk az élet. Ezt mondja nekünk a forradalom fejlődésének objektív menete. Hogyan függ össze a személyes érdekeltség a szocializmus építésével, a termelés tökéletesítésével? Az összefüggés lényege az, hogy a dolgozókat csak akkor lehet a termelés szüntelen tökéletesítésére ösztönözni, ha a gazdaságpolitika messzemenően épít minden egyes dolgozó személyes anyagi érdekeltségére, ha közvetlenül érdekeltté teszi az egyes munkást a több és jobb termelésben. De van más összefüggés is. Itt van például a munnka és munka közötti különbség kérdése. A szocializmusban és még inkább a szocializmust építő társadalomban még lényeges különbség van munka és munka között. Lényeges a különbség a fizikai és a szellemi, a szakképzett és a nem szakképzett munka között. A termelőerők csak úgy fejlődhetnek, ha állandóan növeljük az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés technikai színvonalát. Ehhez viszont egyre több és magasabb szakképzettségű munkásra, mérnökre, technikusra, agronómusra van szükség. Ezt azonban csak akkor lehet elérni, ha a dolgozókat az erkölcsi megbecsülésen túl személyes anyagi érdekeltségükön keresztül is arra ösztönözzük, hogy tökéletesítsék munkájukat, szakmai tudásukat stb. Enélkül a termelőerők fejlődése nem biztosítható, márpedig ahol a termelőerők nem fejlődnek, ott nem lehet szó a szocializmus építéséről, a népjólét emeléséről, egyáltalán semmiféle előrehaladásról. A dolgozókat természetesen csak akkor lehet munkájuk tökéletesítésében, jobbá tételében anyagilag érdekeltté tenni, ha következetesen érvényesítjük a munkaszerinti elosztás elvét. A személyes érdekeltség biztosítása és a munkaszerinti elosztás megvalósítása egymástól elválaszthatatlan. A lakosság közvetlen fogyasztására szánt anyagi javak szétosztását a szocialista társadalomban és a szocializmust építő társadalom szocialista szektorában a végzett munka mennyisége és minősége kell hogy meghatározza. Minden olyan elképzelés, amely a dolgozók személyes anyagi érdekeltségét a végzett munkától független elosztással, valamiféle egyenlősdivel próbálná megvalósítani — eleve kudarcra lenne ítélve. Az egyenlősdihez a marxizmus-leninizmusnak semmi köze. Marx már 1877-ben, a gothai programm egyes megállapításaival vitázva elítélte mindazokat a kispolgári elképzeléseket, amelyek a társadalmi javakat egyenlősdi alapján kívánják szétosztani. Az egyenlősdi nem teszi érdekeltté a dolgozókat a szocialista termelés szüntelen növelésében, márpedig ha a szocialista termelés nem nő, ha a termelékenység nem emelkedik, akkor lehetetlen a nép jólétét emelni, a szocializmust felépíteni, megszilárdítani és a kommunizmus felé továbbhaladni. Az egyéni és a társadalmi érdek összhangja Szemben a kapitalizmussal, ahol a munkások és a többi dolgozó személyes érdekeltségét a termelésben a kizsákmányolás háttérbe szorítja, a szocializmusban a dolgozók érdekeltsége soha nem látott méretekben kibontakozik. A termelési eszközök köztulajdonba vétele, a nép állama megteremti az objektív alapját annak, hogy minden dolgozó képessége, tehetsége, szorgalma szerint érvényesüljön. A szocializmus célja: az egész társadalom jólétének állandó emelése egybeesik minden egyes dolgozó személyes érdekével, saját életszínvonalának növelésével. A társadalom és az egyén érdekének összhangja a szocialista termelési viszonyok objektív feltételein nyugszik. Ez az összhang azonban olyan lehetőség, amelyet helyes, tudományos gazdaságpolitikával kell valóra váltani. Az összhang egyik fő követelménye: a dolgozók személyes érdekeltségének szem előtt tartása. A társadalom és az egyén érdekének összhangja nem jelenti azt, hogy a mindennapi életben nem kerülhet ellentétbe az egyén érdeke a társadalom érdekével. Ellentétbe kerülhet, ha a párt és a kormány gazdaságpolitikája nem veszi kellően figyelembe az egyéni érdeket, nem értelmezi helyesen az egyéni és a társadalmi érdek összhangjának követelményét, amint ez 1953 júniusa előtt történt. Ennek hatása még ma is érezhető. De meg lehet sérteni e követelményt úgy is, ha egyesek a személyes érdekeket fölébe próbálják helyezni a társadalom érdekének, így például a társadalom egészének az az érdeke, hogy a termékek minősége állandóan javuljon, egyes dolgozók teljesítményüket és ezen keresztül keresetüket mégis elsősorban gyengébb minőségi termékek gyártásával növelik. (Amiben persze bérrendszerünk is hibás, mert ezt lehetővé teszi.) A bér- és normalazaságok, a törvénytelenül kifizetett prémiumok pillanatnyilag kedvezőek lehetnek ugyan egyesek számára, de károsak a társadalom számára, vagyis minden becsületes dolgozó számára, aki a javakból ténylegesen elvégzett munkája alapján részesedik. Az olyan munkabérek, amelyek mögött nincs termelés, a dolgozók egészének életszínvonalát nem emeli, hanem csökkenti. A bérfegyelem és a norma lazításának lehetősége hanyag munkára, nem pedig a termelékenység növelésére ösztönöz. Ha viszont a termelékenység nem növekszik, a dolgozók életszínvonala sem emelkedhet. Olyan gazdaságpolitikát kell tehát folytatnunk, amely az egyén érdeke és a társadalom érdeke között objektíve meglévő összhangot a mindennapi gyakorlatban is a lehető legjobban kifejezi. Amunkásoknál és az egyéb bérből, fizetésből élő dolgozóknál a társadalom és az egyén érdekének összhangját elsősorban a helyes bérrendszerrel lehet megvalósítani. A mi társadalmi viszonyaink között az ösztönző bérrendszer a szocialista termelés szakadatlan növelésének és tökéletesítésének legfontosabb emeltyűje. Bérrendszerünk és a dolgozók személyes anyagi érdekeltsége Vizsgáljuk meg röviden, hogy bérrendszerünk mennyiben biztosítja a társadalom és az egyén érdekének összhangját, menynyiben valósítja meg a gyakorlatban a szocializmus építésének elengedhetetlen feltételét, a dolgozók személyes anyagi érdekeltségét. Bérrendszerünk nagyjából eleget tesz a munkaszerinti elosztás objektív törvényének. Ezt rögzíti a többi között alkotmányunk is. «A Magyar Népköztársaság igyekszik megvalósítani a mindenki képessége szerinti, mindenkinek munkája szerinti elosztás szocialista elvét». Bérrendszerünk — mivel üzemeink szocialista tulajdonban vannak s ezáltal érvényesül a munka szerinti elosztás törvénye — alapjában szocialista. Egyre következetesebben valósítjuk meg pártunk útmutatása alapján a szocialista bérrendszer követelményeit. Mind eredményesebben és teljesebben valósítjuk meg az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A munkabér meghatározásánál nem teszünk különbséget férfi és nő, ifjú és felnőtt azonos munkája között. Bérrendszerünkben elég következetesen kifejezésre juttattuk azt a fontos elvet is, hogy a nehéz fizikai munkát jobban kell díjazni, mint az azonos szakképzettségű, kisebb erőkifejtést igénylő munkát. Amíg például a bányászok a régi rendszerben a legkevesebbet kerestek valamennyi szakmunkás közül, addig ma messze a legjobban kereső szakmunkások. Amíg hazánkban a felszapérrendszerünknek azonban ma még komoly fogyatékosságai vannak, még nem teszi eléggé érdekeltté a dolgozókat a termelés színvonalának mindenoldalú fejlesztésében. E hibákat természetesen nem lehet elválasztani a népgazdaságunk fejlesztésében elkövetett alapvető hibáktól. Bérrendszerünkkel is elsősorban a túlzott ütemű iparosítást, különösen a nehézipar túlzott fejlesztését igyekeztünk alátámasztani, ezért az általában a mennyiségi tervek teljesítésére, a termelés menynyiségi növelésére ösztönöz. Jelenlegi bérrendszerünk még sok tekintetben nem támasztja alá pártunk III. kongresszusának oly fontos célkitűzéseit, mint a termékek önköltségének csökkentése, a minőség javítása és általában a gazdaságos termelés. Bérrendszerünk általában elősegíti az új szakaszban az ipar előtt álló egyik legfontosabb feladat teljesítését, a munka termelékenységének növelését. A legelterjedtebb bérrendszer, a darabbérrendszer, a termelékenység emelésében a legközvetlenebbül egyesíti a dolgozó egyéni és a társadalom közösségi érdekeltségét. A darabbadulás előtt a nehéz fizikai munkát végző téglagyári segédmunkások a legrosszabbul fizetett segédmunkások voltak, addig ma a jobban kereső segédmunkások közé tartoznak. Ugyancsak megvalósítottuk — ha nem is teljes következetességgel — a szocialista bérrendszernek azt a követelményét is, hogy jobban fizetjük a népgazdaságilag fontosabb iparágak dolgozóit, mint a kevésbbé jelentősekét. A munkások többsége, mintegy 65 százaléka a szocialista bérrendszer tulajdonságait leginkább kifejező bérrendszerben, darabbérrendszerben dolgozik. Azok a munkások, akik a munka sajátossága miatt darabbérben nem dolgozhatnak, munkájukra jellemző valamilyen tényező figyelembevételével prémiumban részesülnek. A vállalatok műszaki és vezetőállású adminisztratív dolgozói alapbérükön felül még külön prémiumot kaphatnak. A vállalatok vezetőinek az igazgatói alapból módjukban van azokat a dolgozókat is jutalmazni, akikegyébként rendszeres prémiumban nem részesülhetnek. A bérből és fizetésből élő dolgozók többségét tehát bérrendszerünk révén már eddig is anyagilag érdekeltté tettük a termelés emelésében, a tervek teljesítésében. E bérrendszer is közvetlenül hozzájárult a népgazdaság fejlesztésében elért eredményeinkhez, amelyekről pártunk III. kongresszusa számot adott. bérrendszer egyszerű, könnyen érthető, a dolgozó szinte minden órában ki tudja számítani munkabérét. A gazdasági vezetők, műszaki dolgozók is közvetlenül anyagilag érdekeltek a munka termelékenységének növelésében. Bérrendszerünk e követelményének gyakorlati megvalósításában azonban hibák vannak. Különösen a múlt év végén és az ez év elején bekövetkezett béres normalazítások csökkentették a darabbérrendszer ösztönző hatását a termelékenység emelésére. Hasonlóan hat a termelési tervek teljesítésének egyik-másik helytelen mérési módszere is. Az öntödék és a kovácsolóműhelyek műszaki vezetői például még ma is elsősorban abban érdekeltek, hogy minél nagyobb súlyú munkadarabokat gyártsanak, mivel a tervteljesítést tonnában mérik. Eközben elhanyagolják azoknak a kisebb súlyú öntvényeknek az elkészítését, amelyek népgazdasági szempontból nemkevésbbé fontosak. Pártunk III. kongresszusa az új szakasz gazdaságpolitikájának homlokterébe állította a termékek önköltségének csökkentését, mint a jólét emelésének egyik legfontosabb Miért szükségszerű a személyes anyagi érdekeltség érvényesítése a szocializmus építésében? A személyes érdekeltség a III. kongresszus útmutatásának tükrében Egy gépállomáson, aratás előtt 4. A fiatalok A taggyűlés után meggyorsult az élet a püspökladányi gépállomáson. Az udvaron a Tiszacsegéről érkezett két kombájn körül munkások sürögnekforognak. Szombatra kijavítják a gépeket, a jövő hét elején «bevethetik». A szíjgyártóműhelyben két traktoroslány az aratócséplőgépek tartalékponyváit foltozza. A főgépész még egyszer szemlét tart az aratógépek fölött: újból megnéz mindent, beindítja a motorokat. Holnap kihúzatják a gépeket a brigádszállásra. Holnaptól kezdve a földek szélén lesik a gépkezelők és a traktorosok, mikor érik be az első őszi árpa. Menjünk el tehát «a föld szélére», az egyik brigádszállásra. Bárándon a falu szélén van a brigádszállás, a három bárándi termelőszövetkezetnek dolgozó kombájnosok, aratógépkezelők már ide is költöztek, mintegy nyolcan-kilencen. Néhány nappal ezelőtt azonban még csak Galgóczi László ifjú traktoros, a brigádszállás őre volt itt. Vele beszélgettünk őrség közben. Mikor megkérdeztük a 17 éves fiatalembert, mióta van a gépállomáson, így válaszolt: — Régen. Már egy éve... Olyan komolyan mondta ezt, hogy lehetetlen volt meg nem érteni, milyen hoszszú, nagy idő egy esztendő egy 17 éves ember életében. Elmondta, hogy az idén dolgozik először cséplőcsapatban, Tóth Lajos keze alatt. — Hogy beszéltek-e velem a munkámról? — vállat vont. — Nem, nem különösebben. Le a csapatbéli dolgomról, se másról. Nehéz lesz-e, vagy könnyű? Nem tudom. Persze, azért itt is, ott is megtud az ember valamit. Megy ez majd valahogyan. De tűzrendészetből kioktattak. — Hogy olvasok-e? Nem szeretek én olvasni. Nem is szoktam. Nem érdekes az. Honnan tudom, hogy nem érdekes, ha nem is szoktam? — Kicsit zavartan ismételte meg a kérdést. — Hát csak úgy ... Nem hiszem, hogy van olyan könyv, amely engem érdekel. Jókai érdekes könyveket írt? Nem olvastam őket. Halkan, határozatlanul beszél. Eddig nemigen beszélgettek vele ilyesmiről. Felcsillan a szeme, mikor arról mesél, hogy a történelmet mennyire szerette az átalános iskolában. «Az igen érdekes volt» — mondja. Aztán újra a nyári munkáról beszélgettünk. Tudjuk, hogy egy brigádban dolgozik Marozsán Lászlóval, az egyik legjobb fiatal kommunista traktorossal. — Vele se szoktunk könyvekről beszélgetni. Pedig jóba vagyunk. Inkább arról beszélünk, hogy mi történik a gépállomáson, meg a faluban. Meg persze, a lányokról. — Hogy szeretem-e a gépállomást? — Megint felcsillan a szeme. ■— Nagyon. A traktort meg különösen. A tavaly ősz óta tartó szélsőséges időjárás csak nem akar véget érni. Pénteken virradóra rendkívül heves zivatar vonult át az ország fölött. A zivatar hatalmas villámlásokkal, szélviharral és többfelé jégesővel járt. A szélvihar és a jégeső számos helyen okozott kisebb-nagyobb kárt. Július 1-én igen meleg, fülledt, szubtropikus eredetű légtömegek nyomultak be hazánkba. A hőmérséklet Budapesten 32 fokig, az Alföldön 33 fokig emelkedett. A koraesti órákban aztán nyugat felől hűvösebb levegő tört be. Az első zivatarok a Dunántúlon jelentkeztek, majd az egész országra kiterjedtek. Különösen nagy vihar dühöngött a Dunántúl északkeleti részén, a Balaton és a Duna között, a Börzsönyhegység vidékén és a Tiszántúl északi részén. Sok helyen 30—40, s néhol 45 milliméteres eső esett. A főváros fölött az első zivatar csütörtökön éjjel 22 órakor, a második pénteken reggel 6 órakor, a harmadik délelőtt 10 órakor vonult át. Magyaróvárott, Szolnokon. Ezzel köszön el tőlünk: «Jó lesz, ha már dolgozni lehet. Igen várom». [Mire lehet következtetni ebből a beszélgetésből? Elsősorban arra, hogy ezt a fiatalembert, aki életében először dolgozik majd cséplőcsapatban — nem készítették elő a feladatára. Nem beszélgettek vele az új körülményekről, a várható nehézségekről, nem mondták meg, mi az értelme és célja annak, amit csinál, milyen értékei egy jó cséplőmunkás falujának, sőt az egész országnak. A másik következtetés: senki nem törődik a gépállomáson azzal, hogy ez a fiatal munkás művelt, sokoldalú szocialista emberré fejlődjék. Galgóczi derék ifjúmunkás, de — mint a 17 évesek általában — még kiforratlan. Mi lesz belőle: művelt, céltudatos munkás, vagy pedig afféle kocsmázgató, pénzhajhászó, szűklátókörű ember? — Ez nagyrészt a környezetén múlik, azon, hogy mit nevelnek belőle. S a nevelés a DISZ és a pártszervezet dolga elsősorban. Ismeri-e, látja-e a gépállomás pártszervezete és DISZ-szervezete ezt a felelősséget, vállalja-e ezt a feladatot? Nem mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy a pártszervezet semmit nem tesz a fiatalok neveléséért és semmit nem lát meg a fiatalok eredményeiből. A gépállomásnak szinte minden vezetője büszkén beszél a kiváló ifjúmunkásokról. Sokan vannak ilyenek, például Pánti Gyula DISZ-titkár, a növényápolás egyik legjobbja, B. Nagy Sándor, a gépállomás legjobb traktorosa, Pongrácz Margit, a tízhónapos traktoros-brigádvezetőképző tanfolyam hallgatója és még többen mások. Kétségtelenül fontos eredmény, hogy az élenjáró fiatalokat sikeresen mozgósítja a pártszervezet a terv teljesítésére. Fontos ez , de kevés. A pártvezetőség nem látja a ma még gyenge, kezdő fiatalok fejlődési lehetőségeit. Elsősorban a legkiválóbb fiatalok kis csoportjával törődik, s elhanyagolja a gépállomás többi néhány tucat ifjúmunkását. Pedig ezek a fiatalok — az olyanok, mint Galgóczi László — sokra képesek, megérdemelnék a bizalmat. Mi bizonyítja ezt? Elsősorban egyes fiatalok fejlődése. I . például jó ifjúmunkás Hogyan lett Bodnár Imréből, aki egy évvel ezelőtt megütötte a brigádvezetőjét, s ezért el akarták küldeni a gépállomásról, úgy, hogy Lukács Gyula brigádvezető a maga brigádjába kérte és a meggondolatlan, szeleburdi fiatalt sok türelemmel, szép szóval, szigorral, de a fiatal önérzetét sohasem sértve — nevelte. Bodnár Imre ma Kovács József brigádjának egyik jó traktorosa, aki az idén csépel és tarlót bánt. .Tavaly még nem bíztak benne, de ma már senki sem kételkedik, hogy jól elvégzi ezt a munkát. Biztosan, a gépállomáson is beválna az, ami az üzemekben: a pártszervezet külön, sajátos feladattal bízhatná meg a fiatalokat. Az egyik ifjú kombájnos bebizonyíthatná, hogy Püspökladányban is lehetséges az óragrafikonos kombájnavatás (ebben Budapesten, Zircen, Kisteleken, Izsákon és Szarvas környékén jégeső hullott. A szél sebessége időközönként az óránkénti 100 kilométeres sebességet is megközelítette. A hőmérséklet mintegy 10 Celsius-fokkal csökkent. A rendkívüli időjárást az okozta, hogy a beáramló szubtrópusi levegő nagymennyiségű vízpárát tartalmazott. Emiatt nagy légköri feszültség keletkezett, gyakori volt a villámlás, de ritkán csapott le. A kisülések a felhők közt jöttek létre. A trópusi vidékeken szokásosak az ilyen zivatarok. Ez a pénteki vihar bizonyos fokig a rendkívüli téli és tavaszi időjáráskövetkezménye, de nincs semmi összefüggésben a szerdai napfogyatkozással. A szokatlanul nagy zivatar a mezőgazdaságban is megnehezítette a munkát. Sokhelyütt a kövérebb gabonák megdőltek, összekuszálódtak, és emiatt nehezebb lesz learatni. A dőlt gabonában a gépi araugyanis sokan kételkednek itt. Vagy Bredjuk-módszerrel dolgozó ifjúsági cséplőcsapatokat lehetne szervezni, akik versenyezhetnének egymással. Rá lehetne bízni a fiatal traktorosokra az éjszakai tarlóhántás nagy részét, a tűzőrség megszervezését. Egy-egy nagy kampány nem egy fiatal traktoros fejlődésének fontos állomása, sőt fordulata lehet. Miért ne lehetne a mostani aratás-cséplés például Galgóczi László életében ilyen fordulat? Sok múlik Tóth elvtárson, a brigád vezetőjén, Marozsán Lászlón, Galgóczi kommunista barátján és természetesen a gépállomás párt- és DISZ-szervezetén. Persze a fiatalokat a munka mellett sok egyéb dolog is foglalkoztatja. Még az aratás-cséplés forró és feszült heteiben is akarnak sportolni és szórakozni szabad estéiken és vasárnapjaikon. El is határozták a napokban, hogy gyorsan futballpályát építenek, megszervezik a labdarúgó- és röplabdacsapatokat. A kultúrcsoport is a munkához lát. A pártszervezet vezetősége és az igazgató is elhatározta, hogy a jövőben többet fognak törődni azzal, hogy a fiatalok élete vidámabb legyen. Miért a pártvezetőségről széltünk elsősorban, s miért nem a DISZ szervezetéről? Mert a püspökladányi gépállomás DISZ-szervezete csak úgy állhat lábra, ha a pártszervezet segíti. Pánti elvtárs jóldolgozó ifjúmunkás, de még nem jó titkára a DISZ-szervezetnek, még nem jó vezetője a gépállomás fiataljainak. Például téves nézetei vannak a DISZ feladatairól. Szerinte a kampánymunkák alatt nincs idő DISZ-munkát végezni, csak a téli gépjavítás három hónapja alatt élhetnek szervezeti életet a fiatalok. Mennyire hibás ez az álláspont! Éppen a legforróbb napokban, a legnagyobb munkák, a legkeményebb harc idején vonuljon nyugalomba a DISZ- szervezet? Azt is mondja Pánti elvtárs, hogy a «fiataloknak fel kell áldozniok szabadidejüket a DISZ-ért» — ahelyett, hogy ezt mondaná: «A DISZ-nek kellemessé, széppé, hasznossá kell tenni a fiatalok szabadidejét; a DISZ-munkának olyannak kell lennie, amelyet mindenki vonzónak tart». Elsősorban a pártszervezet felelős azért, hogy Pánti elvtárs és a DISZ-szervezet még nem dolgozik jól, nem ismeri hivatását, a pártszervezetnek kell segítenie Pánti elvtársat, hogy jó DISZ-titkár váljék belőle. A taggyűlésen Pánti elvtárs a pártszervezet segítségét kérte. A párttagok közül sokan megmondták, hogy szívesen segítik a fiatalokat. A pártvezetőség is elhatározta, hogy már az aratás-cséplés heteire néhány fiatal kommunistát a DISZ-be irányít, s a napi munka megoldása közben megtanítja a DISZ-szervezet vezetőit a vezetés módszereire. A járási DISZ-bizottság elhatározta, hogy egyik munkatársát egy hétre a püspökladányi gépállomásra küldi, így az aratás-cséplés heteiben a püspökladányi gépállomás DISZ-szervezete megizmosodhat, hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok munkája, lelkesedése kibontakozhassék a nép kenyeréért folyó harcbantás is nehezebb, de az aratógépekre, akombájnokra szerelt kalászemelővel gyorsabb a munka, jobban ki lehet használni a gépek erejét. Ezért tehát a gépi aratásnál lehetőleg mindenütt alkalmazzák a kalászemelőt. A már learatott, s keresztberakott gabona a nagy eső miatt sokhelyütt átázott. Ezeket most szárítgatni kell, nehogykicsírázzék, tönkremenjen a termés. Bár most az időjárás javulására számíthatunk, az esetleges nagyobb esőkre mindenütt készülni kell. Ezért helyes nyomban az aratás után felgereblyézni a tarlókat, a kaparékot összegyűjteni. A gabonakereszteket szorosabbra kell lekötnünk, hogy elkerüljük a nagyobb károkat. A Meteorológiai Intézet közlése szerint a nagy zivatarok, sorozata július 2-val lezárult, kivéve az ország délkeleti megyéit, itt még előfordulhatnak zivatarok. Az ország többi részét már meghódították a hidegebb légtömegek, s kiegyensúlyozottabb időjárás várható. 180 millió forint kölcsönt kaptak a családiházépítők A minisztertanács — mint ismeretes — januárban határozatot hozott a lakosság egyéni építkezéseinek telekjuttatással, adókedvezménnyel, a főbb építőanyagok árának újabb leszállításával, valamint indokolt esetben kölcsönnel történő segítésére. Az építési kölcsönök céljaira a minisztertanács 180 millió forintot bocsátott rendelkezésre. Ez a tavalyi hasonló célra biztosított összegnek mintegy négyszerese. A minisztertanács az Országos Takarékpénztárt bízta meg a kölcsönösszegek szétosztásával. A kormányhatározat a dolgozók széles körében nagy visszhangra talált és az Országos Takarékpénztár a rendelkezésre bocsátott összeget az első félévben szétosztotta az arra igényjogosultak között. Ez a körülmény, valamint az, hogy egyre többen határozzák el magukat a saját anyagi erőből való építkezésre, biztató jel arra, hogy az egyéni családiházépítés tervezett évi programmja megvalósul és sokezer családiház készül el az év végéig. (MTI) Glinka emlékest Prágában Prága, július 2. (TASZSZ) Prágában emlékestet rendeztek Glinka, a nagy orosz zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából. Az esten résztvett Václav Kopecky miniszterelnökhelyettes, Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke és több ismert közéleti személyiség. Magyar szakszervezeti delegáció utazott Bécsbe Magyar szakszervezeti delegáció utazott Bécsbe a Fém- és Gépipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének július 3-án kezdődő második konferenciájára. A delegáció vezetője Martin Ferenc, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a SZOT elnökségének tagja. A küldöttség tagjai: Palotai Károly, Pirityi András, Benedek András, Akarat Endre, Verók Istvánné és Tengerdi Vladimir. (MTI) Megjelent az „Anyag- és Adatszolgáltatás" új száma Az «Anyag- és Adatszolgáltatás» új száma a következő cikkeket tartalmazza: I. Laptyev: A lenini szövetkezeti terv és a kommunizmus építése. — A. Szazanov: A szocializmus gazdasági törvényei kialakulásának kérdéséről. — J. Frolov: A gazdasági vezetés fontos feladatai az iparban. — Cseng Ven-csing: Az új Kína szocialista iparosítása. — Alkalmazzuk munkánk minden területén a pártkongresszus irányelveit. — V. Berezskov: A genfi értekezleten. — P. Courtade: Újabb sikerek felé. — Ernst Fischer: Ausztria kultúrája és a német militarizmus. — B. Iljinszkij: Az idegrendszer és a belső betegségek. — M. Jefremov: A járási pártbizottságok munkájáról. — Munkálkodjunk erélyesebben a pártpropaganda terén észlelhető bürokratikus torzítások kiküszöbölésén! Országos vihar pénteken virradóra SZABAD NÉP Magyar küldöttség utazott Párizsba a nemzetközi botanikai kongresszusra Négytagú magyar küldöttség utazott a Párizsban július 2-től 26-ig tartandó nemzetközi botanikai kongresszusra. A delegáció vezetője Soó Rezső kétszeres Kossuthdíjas akadémikus, tagjai: Greguss Pál egyetemi tanár, Zólyomi Bálint akadémiai levelezőtag és Martos László aspiráns. (MTI) Horváth Márton elvtárs a „Szabad Nép“ szerkesztőibizottságának vezetője A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége Betlen Oszkár elvtársat felmentette a «Szabad Nép» szerkesztőbizottsága vezetőjének tisztsége alól és más, fontos munkával bízta meg. A «Szabad Nép» szerkesztőbizottsága vezetőjének a Központi Vezetőség Horváth Márton elvtársat jelölte ki. SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 3 OCarélhatók Sok bába között... — Tragikomédia megszámlálhatatlan aktatologatással —» SZEREPLŐK: a Technoimpex külkereskedelmi vállalattól 8 a bel- és külkereskedelmi minisztériumból 5 a kohó- és gépipari minisztériumból 9 az Országos Tervhivatalból 4 a VILLÉRT lebonyolítóosztályáról 3 a Villamosgép- és Kábelgyárból_________5 összesen 34 felelős és egyéb tevékenykedő vagy halogató, akiknek a kezén az ügy aktái keresztülmentek. "Történik, már nagyon régóta. I. FELVONÁS (A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat elektromos exportosztályán, valamikor a téli hónapokban.) Előadó (referál az osztályvezetőnek): Hegesztődinamómegrendelést is kaptunk egy sor további országból. Osztályvezető (jegyezget): Ezek szerint jóval többet exportálhatunk, mint terveztük. Az ország nyer egy csomó devizát. Mennyit kell összesen szállítanunk az idén? Előadó: Hetvenhat helyett 415 darabot. Osztályvezetőérintkezésbe lép a Villamosgép- és Kábelgyárral, megbeszéli velük, van-e kapacitásuk a 415 gép gyártására, majd, amikor igenlő választ kap, már-már megnyugszik. De.. .) A Villamosgép- és Kábelgyár (VK) képviselője: Természetesen, kérem, vannak nehézségeink. Sok nehézségünk van. Nagyon nehéz biztosítani az öntvényeket. Persze, ha esetleg önök kitűznének mondjuk valami célprémiu ... Osztályvezető: Értem. (A másik telefonon feltárcsázza a főnökét, hosszasan tárgyal vele, majd leveleznek osztályközileg és a minisztériummal is, és miután mindez megtörténik, újra a VK-telefonba szól bele): A célprémiumot biztosítottuk. A VK képviselője: Ez jó, kérem. De azért... Ugyebár van egyéb nehézség is. (Vésztjósló hangon.) Tervszámaink sincsenek! Osztályvezető: Felvesszük az érintkezést a kohó- és gépipari minisztériummal ebben az ügyben. De addig is kérem, hogy már jóelőre rendeljék meg az öntvényeket és készüljenek fel a hegesztőapparátusok gyártására! VK-megbízott: Hopogyne, kérem. (Nem rendeli meg az öntvényeket és nem készül fel a gyártásra.) II. FELVONÁS (A függöny mögött, a bürokrácia útvesztőjében történik. Illetve nem történik semmi. Csak az értekezletek követik egymást a kohó- és gépipari minisztérium exportosztályán. Tervszámot akarnak adni, de nem, adnak. De azt sem mondják meg kereken, hogy nem tudnak adni. Közben múlnak a hetek és a hónapok is, és a Technoimpexhez egymásután érkeznek külföldről a levelek. A megrendelők eleinte udvariasak, majd kissé hűvösebbek, később pedig már sürgetnek. A Technoimpexben az illetékeseik a hajukat tépik, de ettől tervszám még nem lesz. Aztán mennek fűhöz-fához és az Országos Tervhivatalba, Nágai főosztályvezetőhöz, aki mindent megért, hathatósan intézkedik, azazhogy «kitárgyalja» az ügyet, majd megnyugszik, hogy minden rendben van. A Csepel dolgozói pénteken este a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek kultúrotthonában kegyelettel emlékeztek meg Dimitrov elvtársról, a bolgár nép nagy vezéréről, halálának ötödik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vettek a kerületi pártbizottság és a tanács képviselői, valamint a kerület üzemeinek dolgozói. Megjelent továbbá Todor Ralovszki, a Bolgár Népközszabályok értelmében a technoimpexesek el akarják juttatni a hegesztődinamók géplapjait a Viliért lebonyolítóosztályán át a gyárba. A lebonyolítóosztály azonban csak bonyolít, így a géplapok hetekig hevernek ■ a Villértnél, Lepp elvtárs fiókjában, aki «feltételesen» vette át őket, míg végül Lepp elvtársat meglepi egy felszólítás, s akkor továbbküldi a szerencsétlen papírokat. A gyárban a papírok Farkas igazgató elé kerülnek, ő a tettek embere. Azonnal visszaküldi a géplapokat a Technoimpexhez, mivel a gyárnak még mindig nincs tervszáma. Lánc, lánc, eszterlánc. A KGM előadói és egyebei túltesznek a magyar válogatott csatárain a passzolgatásban. Valahogyan így: Bittmann elvtárs, a KGM exportosztályvezetője a technoimpexeseket Jákó elvtárshoz küldi. Jákó elvtárs azt mondja, hogy ő csak egy tervosztályvezető, aki az ügyet részleteiben nem ismeri, tehát forduljanak Szita elvtársnőhöz. A technoimpexesek fordulnak. És Szita elvtársnő, akinek pedig jóformán alig van köze a dologhoz, nekiük kilincselni. Úgy látszik, eredménnyel.) III. FELVONÁS (Mivel a gondviselés útjai kifürkészhetetlenek, öt hónap után megszületik a tervszám.) Technoimpexesek (diadallal berohannak a VK-ba): Hurrá, itt a tervszám! Nagyon sürget az idő, kezdjenek hozzá azonnal a gyártáshoz. VK-megbízott (felháborodik): De elvtársak! Miért ez a nagy zaj? Már hogyan kezdhetnénk meg a gyártást? Nincs öntvényünk, nincs forgácsolókapacitásunk! Technoimpexesek (kővé dermedve): Hát ez mi? (Kétségbeesetten kiabálnak): Hát nem készültek fel? Kértük önöket... VK-megbízott (nyugodtan cigarettára gyújt): Dehogy készültünk. Nem volt tervszámúnk. Hja, kérem, a minisztérium .. . (Magában, mert ugyebár ő sohasem udvariatlan az ügyfelekkel): Nem értem, miért idegesek?. . | UTÓJÁTÉK | 1 2 3 4 1. KÉP Lepp elvtárs (berohan egy eszpresszóba): Kérek egy duplát! Főzőlány: Az ön számára nincs. A kávét külföldről importáljuk. Lepp elvtárs (felháborodottan kirohan). 2. KÉP Egy bűnös a KGM-ből (belép egy papírkereskedésbe): Kérek finom levélpapírt. Kiszolgáló: Az ön számára nincs. Ehhez a papírt külországból importáljuk. A bűnös a KGM-ből (felháborodottan kirohan). 3. KÉP VK-megbízott (belép egy cipőboltba): Kérek egy olyan barna félcipőt, amilyen ott van a kirakat közepén. Eladó: Az ön számára nincs. Ahhoz a fajta cipőhöz a bőrt kívülről importáljuk. VK-megbízott (felháborodottan kirohan). 4. KÉP (Főzőlány, kiszolgáló és eladó együtt a színen. Tanácstalanul széttárják kezüket és egymáshoz). — Nem értem, miért idegesek... Szilvási Lajos társaság nagykövetségének titkára, Dragán M. Draganov, bolgár kereskedelmi attasé és a hazánkban tanulmányúton lévő bolgár munkásküldöttség tagjai. Varga János, a csepeli Petőfi általánosiskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd műsor következett, amelynek keretében felléptek a jelenleg hazánkban tartózkodó bolgár művészek is. (MTI) Dimitrov emlékest Csepelen