Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-03 / 184. szám

2 AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI Az anyagi érdekeltség jelentősége a szocialista iparban Az MDP III. kongresszusán sok bírálat érte bérrendszerünket. A bírálatok alapja az volt, hogy bérrendszerünk nem eléggé igazságos, nem eléggé ösztönzi a dolgozó­kat a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatok megoldására. Bérrendszerünkben még számos területen nem valósítottuk meg A szocializmust a tőkés társadalmi viszo­nyok között nevelkedett, a burzsoá ideoló­gia, a kispolgári szokások csökevényeitől még nem mentes milliókkal kell felépíteni. Nagyon hosszú átmeneti korszak szükséges ahhoz, amíg az em­berek tudatában ezek a csökevények kihalnak, amíg megszilárdul a szocialista munkafegyelem és a munka minden egyes dolgozó elsőrendű életszük­ségletévé válik. Ehhez azonban nemcsak az emberek magasfokú öntudatára, hanem bi­zonyos anyagi előfeltételekre is szükség van. Mindaddig, amíg ezeket a feltételeket nem teremtettük meg — s ez nem néhány év, hanem évtizedek kérdése — az eszmei lelkesítést a legszorosabban össze kell köt­ni a dolgozók személyes anyagi érdekeltsé­gével is. A szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek érvényesítése érdekében szükségszerűen építeni kell a dolgozók sze­mélyes anyagi érdekeltségére. A szocializ­mus gazdasági célja az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükséglete maximális kielégítésének biz­tosítása. A dolgozók jólétének állandó eme­lése viszont csak a legfejlettebb technika alapján történő szocialista termelés szaka­datlan növelése és tökéletesedése útján valósítható meg. Ahhoz tehát, hogy a szo­cializmus gazdasági alaptörvényének köve­telményét egyre következetesebben érvé­nyesíthessük, több és egyre tökéletesedő termelésre, több és egyre magasabb szín­vonalú munkára van szükség. S mivel a munka a társadalom fejlődésének ebben a szakaszába­n még nem válhat az emberek többségének életszükségletévé, a dolgozók pártjának, a dolgozók államának szükség­szerűen úgy kell megszerveznie a gazdasá­got, hogy az ne csak eszmei lelkesítéssel, ha­nem közvetlen anyagi érdekeltséggel is éli­ a dolgozók egyéni és a társadalom egésze érdekeltségének összhangját. Ezért vált na­gyon is időszerűvé, hogy elvileg tisztázzuk az anyagi érdekeltség jelentőségét a szocia­lizmus építésében és meghatározzuk tenni­valóinkat az anyagi érdekeltség következe­tes érvényesítése érdekében. Jönözzön a termelékenyebb, magasabb szín­vonalú munkára. «Ne közvetlenül a lelke­sedésre építsünk — mondotta Lenin 1921- ben — hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdek­re, a személyes érdekeltségre ... máskép nem érhetünk el a kommunizmushoz, más­kép nem tudjuk elvezetni a kommuniz­mushoz az emberek tízmillióit. Ezt mondta nekünk az élet. Ezt mondja nekünk a for­radalom fejlődésének objektív menete­. Hogyan függ össze a személyes érdekelt­ség a szocializmus építésével, a termelés tökéletesítésével? Az összefüggés lényege az, hogy a dolgozókat csak akkor lehet a termelés szüntelen tökéletesítésére ösztö­nözni, ha a gazdaságpolitika messzemenően épít minden egyes dolgozó személyes anya­gi érdekeltségére, ha közvetlenül érdekeltté teszi az egyes munkást a több és jobb ter­melésben. De van más összefüggés is. Itt van például a munnka és munka közötti kü­lönbség kérdése. A szocializmusban és még inkább a szocializmust építő társadalomban még lényeges különbség van munka és munka között. Lényeges a különbség a fi­zikai és a szellemi, a szakképzett és a nem szakképzett munka között. A termelőerők csak úgy fejlődhetnek, ha állandóan nö­veljük az ipar, a mezőgazdaság, a közleke­dés technikai színvonalát. Ehhez viszont egyre több és magasabb szakképzettségű munkásra, mérnökre, technikusra, agronó­­musra van szükség. Ezt azonban csak ak­kor lehet elérni, ha a dolgozókat az erkölcsi megbecsülésen túl személyes anyagi érde­keltségükön keresztül is arra ösztönözzük, hogy tökéletesítsék munkájukat, szakmai tudásukat stb. Enélkül a termelőerők fejlő­dése nem biztosítható, márpedig ahol a ter­melőerők nem fejlődnek, ott nem lehet szó a szocializmus építéséről, a népjólét emelé­séről, egyáltalán semmiféle előrehaladás­ról. A dolgozókat természetesen csak akkor lehet munkájuk tökéletesítésében, jobbá té­­telében anyagilag érdekeltté tenni, ha kö­vetkezetesen érvényesítjük a munkasze­rinti elosztás elvét. A személyes érdekelt­ség biztosítása és a munkaszerinti elosz­tás megvalósítása egymástól elválaszthatat­lan. A lakosság közvetlen fogyasztására szánt anyagi javak szétosztását a szocialista társadalomban és a szocializmust építő tár­sadalom szocialista szektorában a végzett munka mennyisége és minősége kell hogy meghatározza. Minden olyan elképzelés, amely a dolgozók személyes anyagi érde­keltségét a végzett munkától független el­osztással, valamiféle egyenlősdivel próbálná megvalósítani — eleve kudarcra lenne ítél­ve. Az egyenlősdihez a marxizmus-leniniz­­musnak semmi köze. Marx már 1877-ben, a gothai programm egyes megállapításaival vitázva elítélte mindazokat a kispolgári elképzeléseket, amelyek a társadalmi java­kat egyenlősdi alapján kívánják szétoszta­ni. Az egyenlősdi nem teszi érdekeltté a dolgozókat a szocialista termelés szüntelen növelésében, márpedig ha a szocialista ter­melés nem nő, ha a termelékenység nem emelkedik, akkor lehetetlen a nép jólétét emelni, a szocializmust felépíteni, megszi­lárdítani és a kommunizmus felé tovább­haladni. Az egyéni és a társadalmi érdek összhangja Szemben a kapitalizmussal, ahol a mun­kások és a többi dolgozó személyes érde­keltségét a termelésben a kizsákmányo­lás háttérbe szorítja, a szocializmus­ban a dolgozók érdekeltsége soha nem látott méretekben kibontakozik. A ter­melési eszközök köztulajdonba vétele, a nép állama megteremti az objektív alapját annak, hogy minden dolgozó ké­pessége, tehetsége, szorgalma szerint ér­vényesüljön. A szocializmus célja: az egész társadalom jólétének állandó emelése egy­beesik minden egyes dolgozó személyes ér­dekével, saját életszínvonalának növelésé­vel. A társadalom és az egyén érdekének összhangja a szocialista termelési viszonyok objektív feltételein nyugszik. Ez az összhang azonban olyan lehetőség, amelyet helyes, tudományos gazdaságpolitikával kell valóra váltani. Az összhang egyik fő követelmé­nye: a dolgozók személyes érdekeltségének szem előtt tartása. A társadalom és az egyén érdekének összhangja nem jelenti azt, hogy a min­dennapi életben nem kerülhet ellentétbe az egyén érdeke a társadalom érdekével. Ellentétbe kerülhet, ha a párt és a kor­mány gazdaságpolitikája nem veszi kel­lően figyelembe az egyéni érdeket, nem értelmezi helyesen az egyéni és a társa­dalmi érdek összhangjának követelményét, amint ez 1953 júniusa előtt történt. Ennek hatása még ma is érezhető. De meg lehet sérteni e követelményt úgy is, ha egye­sek a személyes érdekeket fölébe pró­bálják helyezni a társadalom érdeké­nek, így például a társadalom egé­szének az az érdeke, hogy a termé­kek minősége állandóan javuljon, egyes dolgozók teljesítményüket és ezen keresz­tül keresetüket mégis elsősorban gyengébb minőségi termékek gyártásával növelik. (Amiben persze bérrendszerünk is hibás, mert ezt lehetővé teszi.) A bér- és norma­lazaságok, a törvénytelenül kifizetett pré­miumok pillanatnyilag kedvezőek lehetnek ugyan egyesek számára, de károsak a társa­dalom számára, vagyis minden becsületes dolgozó számára, aki a javakból ténylege­sen elvégzett munkája alapján részesedik. Az olyan munkabérek, amelyek mögött nincs termelés, a dolgozók egészének életszín­vonalát nem emeli, hanem csökkenti. A bérfegyelem és a norma lazításának lehe­tősége hanyag munkára, nem pedig a ter­melékenység növelésére ösztönöz. Ha vi­szont a termelékenység nem növekszik, a dolgozók életszínvonala sem emelkedhet. Olyan gazdaságpolitikát kell tehát foly­tatnunk, amely az egyén érdeke és a tár­sadalom érdeke között objektíve meglévő összhangot a mindennapi gyakorlatban is a lehető legjobban kifejezi. A­­munkásoknál és az egyéb bérből, fizetésből élő dolgozók­nál a társadalom és az egyén érdekének összhangját elsősorban a helyes bérrend­szerrel lehet megvalósítani. A mi társadal­mi viszonyaink között az ösztönző bérrend­szer a szocialista termelés szakadatlan nö­velésének és tökéletesítésének legfontosabb emeltyűje. Bérrendszerünk és a dolgozók személyes anyagi érdekeltsége Vizsgáljuk meg röviden, hogy bérrend­szerünk mennyiben biztosítja a társadalom és az egyén érdekének összhangját, meny­nyiben valósítja meg a gyakorlatban a szo­cializmus építésének elengedhetetlen felté­telét, a dolgozók személyes anyagi érdekelt­ségét. Bérrendszerünk nagyjából eleget tesz a munkaszerinti elosztás objektív törvényé­nek. Ezt rögzíti a többi között alkotmá­nyunk is. «A Magyar Népköztársaság igyekszik megvalósítani a mindenki képes­sége szerinti, mindenkinek munkája sze­rinti elosztás szocialista elvét». Bérrendszerünk — mivel üzemeink szo­cialista tulajdonban vannak s ezáltal érvé­nyesül a munka szerinti elosztás törvénye — alapjában szocialista. Egyre következete­sebben valósítjuk meg pártunk útmutatása alapján a szocialista bérrendszer követelmé­nyeit. Mind eredményesebben és teljesebben valósítjuk meg az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A munkabér meghatározásánál nem teszünk különbséget férfi és nő, ifjú és felnőtt azonos munkája között. Bérrend­szerünkben elég következetesen kifejezésre juttattuk azt a fontos elvet is, hogy a ne­héz fizikai munkát jobban kell díjazni, mint az azonos szakképzettségű, kisebb erő­kifejtést­ igénylő munkát. Amíg például a bányászok a régi rendszerben a legkeve­sebbet kerestek valamennyi szakmunkás közül, addig ma messze a legjobban kereső szakmunkások. Amíg hazánkban a felsza­pérrendszerünknek azonban ma még ko­moly fogyatékosságai vannak, még nem teszi eléggé érdekeltté a dolgozókat a ter­melés színvonalának mindenoldalú fejlesz­tésében. E hibákat természetesen nem lehet elválasztani a népgazdaságunk fejlesztésében elkövetett alapvető hibák­tól. Bérrendszerünkkel is elsősorban a túlzott ütemű iparosítást,­­ különösen a nehézipar túlzott fejlesztését igyekeztünk alátámasztani, ezért az általában a mennyi­ségi tervek teljesítésére, a termelés meny­­nyiségi növelésére ösztönöz. Jelenlegi bér­rendszerünk még sok tekintetben nem tá­masztja alá pártunk III. kongresszusának oly fontos célkitűzéseit, mint a termékek önköltségének csökkentése, a minőség ja­vítása és általában a gazdaságos termelés. Bérrendszerünk általában elősegíti az új szakaszban az ipar előtt álló egyik leg­fontosabb feladat teljesítését, a munka ter­melékenységének növelését. A legelterjed­tebb bérrendszer, a darabbérrendszer, a termelékenység emelésében a legközvetle­nebbül egyesíti a dolgozó egyéni és a tár­sadalom közösségi érdekeltségét. A darab­badulás előtt a nehéz fizikai munkát végző téglagyári segédmunkások a legrosszabbul fizetett segédmunkások voltak, addig ma a jobban kereső segédmunkások közé tartoznak. Ugyancsak megvalósítottuk — ha nem is teljes következetességgel — a szocialista bérrendszernek azt a követelmé­nyét is, hogy jobban fizetjük a népgazdasá­­gilag fontosabb iparágak dolgozóit, mint a kevésbbé jelentősekét. A munkások több­sége, mintegy 65 százaléka a szocialista bérrendszer tulajdonságait leginkább ki­fejező bérrendszerben, darabbérrendszer­ben dolgozik. Azok a munkások, akik a munka sajátossága miatt darabbérben nem dolgozhatnak, munkájukra jellemző vala­milyen tényező figyelembevételével pré­miumban részesülnek. A vállalatok mű­szaki és vezetőállású adminisztratív dol­gozói alapbérükön felül még külön prémiu­mot kaphatnak. A vállalatok vezetőinek az igazgatói alapból módjukban van azokat a dolgozókat is jutalmazni, akik­­egyébként rendszeres prémiumban nem részesülhetnek. A bérből és fizetésből élő dolgozók többségét tehát bérrendszerünk révén már eddig is anyagilag érdekeltté tettük a termelés emelésében, a tervek teljesítésében. E bér­rendszer is közvetlenül hozzájárult a nép­gazdaság fejlesztésében elért eredményeink­hez, amelyekről pártunk III. kongresszusa számot adott. bérrendszer egyszerű, könnyen érthető, a dolgozó szinte minden órában ki tudja szá­mítani munkabérét. A gazdasági vezetők, műszaki dolgozók is közvetlenül anyagilag érdekeltek a munka termelékenységének növelésében. Bérrendszerünk e követelmé­nyének gyakorlati megvalósításában azon­ban hibák vannak. Különösen a múlt év végén és az ez év elején bekövetkezett bér­es normalazítások csökkentették a darab­bérrendszer ösztönző hatását a termelé­kenység emelésére. Hasonlóan hat a terme­lési tervek teljesítésének egyik-másik hely­telen mérési módszere is. Az öntödék és a kovácsolóműhelyek műszaki vezetői pél­dául még ma is elsősorban abban érdekel­tek, hogy minél nagyobb súlyú munkada­rabokat gyártsanak, mivel a tervteljesítést tonnában mérik. Eközben elhanyagolják azoknak a kisebb súlyú öntvényeknek az el­készítését, amelyek népgazdasági szempont­ból nem­­kevésbbé fontosak. Pártunk III. kongresszusa az új szakasz gazdaságpolitikájának homlokterébe állítot­ta a termékek önköltségének csökkentését, mint a jólét emelésének egyik legfontosabb Miért szükségszerű a személyes anyagi érdekeltség érvényesítése a szocializmus építésében? A személyes érdekeltség a III. kongresszus útmutatásának tükrében Egy gépállomáson, aratás előtt 4. A fiatalok­ ­ A taggyűlés után meggyorsult az élet a püspökla­dányi gépállomá­son. Az udvaron a Tiszacsegéről érkezett két kombájn körül munkások sürögnek­­forognak. Szombatra kijavítják a gépeket, a jövő hét elején «bevethetik». A szíjgyártó­műhelyben két traktoroslány az arató­cséplőgépek tartalékponyváit foltozza. A főgépész még egyszer szemlét tart az aratógépek fölött: újból megnéz mindent, beindítja a motorokat. Holnap kihúzatják a gépeket a brigádszállásra. Holnaptól kezdve a földek szélén lesik a gépkezelők és a traktorosok, mikor érik be az első őszi árpa. Menjünk el tehát «a föld szélére», az egyik brigádszállásra.­­ Bárándon a falu szélén van a bri­gádszállás, a három bá­­­­rándi termelőszövetkezet­nek dolgozó kombájnosok, aratógépkezelők már ide is költöztek, mintegy nyolcan-ki­­lencen. Néhány nappal ezelőtt azonban még csak Galgóczi László ifjú traktoros, a brigádszállás őre volt itt. Vele beszélget­tünk őrség közben. Mikor megkérdeztük a 17 éves fiatalem­bert, mióta van a gépállomáson, így vá­laszolt: — Régen. Már egy éve... Olyan komolyan mondta ezt, hogy lehe­tetlen volt meg nem érteni, milyen hosz­­szú, nagy idő egy esztendő egy 17 éves ember életében. Elmondta, hogy az idén dolgozik először cséplőcsapatban, Tóth La­jos keze alatt. — Hogy beszéltek-e velem a munkám­ról? — vállat vont. — Nem, nem különö­sebben. Le a csapatbéli dolgomról, se más­ról. Nehéz lesz-e, vagy könnyű? Nem tu­dom. Persze, azért itt is, ott is megtud az ember valamit. Megy ez majd valahogyan. De tűzrendészetből kioktattak. — Hogy olvasok-e? Nem szeretek én ol­vasni. Nem is szoktam. Nem érdekes az. Honnan tudom, hogy nem érdekes, ha nem is szoktam? — Kicsit zavartan ismételte meg a kérdést. — Hát csak úgy ... Nem hiszem, hogy van olyan könyv, amely en­gem érdekel. Jókai érdekes könyveket írt? Nem olvastam őket. Halkan, határozatlanul beszél. Eddig nem­igen beszélgettek vele ilyesmiről. Felcsillan a szeme, mikor arról mesél, hogy a történel­met mennyire szerette az átalános iskolá­­ban. «Az igen érdekes volt» — mondja. Aztán újra a nyári munkáról beszélget­tünk. Tudjuk, hogy egy brigádban dolgozik Marozsán Lászlóval, az egyik legjobb fiatal kommunista traktorossal. — Vele se szoktunk könyvekről beszél­getni. Pedig jóba vagyunk. Inkább arról beszélünk, hogy mi történik a gépállomá­son, meg a faluban. Meg persze, a lányok­ról. — Hogy szeretem-e a gépállomást? — Megint felcsillan a szeme. ■— Nagyon. A traktort meg különösen. A tavaly ősz óta tartó szélsőséges idő­járás csak nem akar véget érni. Pénteken virradóra rendkívül heves zivatar vonult át az ország fölött. A zivatar hatalmas villámlásokkal, szélviharral és többfelé jég­esővel járt. A szélvihar és a jégeső számos helyen okozott kisebb-nagyobb kárt. Július 1-én igen meleg, fülledt, szubtro­­pikus eredetű légtömegek nyomultak be hazánkba. A hőmérséklet Budapesten 32 fokig, az Alföldön 33 fokig emelkedett. A koraesti órákban aztán nyugat felől hűvö­sebb levegő tört be. Az első zivatarok a Dunántúlon jelentkeztek, majd az egész országra kiterjedtek. Különösen nagy vihar dühöngött a Dunántúl északkeleti részén, a Balaton és a Duna között, a Börzsöny­hegység vidékén és a Tiszántúl északi ré­szén. Sok helyen 30—40, s néhol 45 milli­méteres eső esett. A főváros fölött az első zivatar csütörtö­kön éjjel 22 órakor, a második pénteken reggel 6 órakor, a harmadik délelőtt 10 óra­kor vonult át. Magyaróvárott, Szolnokon. Ezzel köszön el tőlünk: «Jó lesz, ha már dolgozni lehet. Igen várom». [Mire lehet következtetni ebből a be­szélgetés­ből? Elsősorban arra, hogy ezt a fiatalembert, aki életében először dolgozik majd cséplő­csapatban — nem készítették elő a feladatá­ra. Nem beszélgettek vele az új körülmé­nyekről, a várható nehézségekről, nem mondták meg, mi az értelme és célja annak, amit csinál, milyen értékei egy jó cséplő­munkás falujának, sőt az egész országnak. A másik következtetés: senki nem törődik a gépállomáson azzal, hogy ez a fiatal mun­kás művelt, sokoldalú szocialista emberré fejlődjék. Galgóczi derék ifjúmunkás, de — mint a 17 évesek általában — még kiforratlan. Mi lesz belőle: művelt, céltudatos munkás, vagy pedig afféle kocsmázgató, pénzhajhá­­szó, szűklátókörű ember? — Ez nagyrészt a környezetén múlik, azon, hogy mit ne­velnek belőle. S a nevelés a DISZ és a pártszervezet dolga elsősorban. Ismeri-e, látja-e a gépállomás pártszer­vezete és DISZ-szervezete ezt a felelőssé­get, vállalja-e ezt a feladatot? Nem mon­danánk igazat, ha azt állítanánk, hogy a pártszervezet semmit nem tesz a fiatalok neveléséért és semmit nem lát meg a fia­talok eredményeiből. A gépállomásnak szinte minden vezetője büszkén beszél a kiváló ifjúmunkásokról. Sokan vannak ilye­nek, például Pánti Gyula DISZ-titkár, a növényápolás egyik legjobbja, B. Nagy Sán­dor, a gépállomás legjobb traktorosa, Pong­­rácz Margit, a tízhónapos traktoros-brigád­­vezetőképző tanfolyam hallgatója és még többen mások. Kétségtelenül fontos eredmény, hogy az élenjáró fiatalokat sikeresen mozgósítja a pártszervezet a terv teljesítésére. Fontos ez , de kevés. A pártvezetőség nem látja a ma még gyenge, kezdő fiatalok fejlődési lehetősé­geit. Elsősorban a legkiválóbb fiatalok kis csoportjával törődik, s elhanyagolja a gép­állomás többi néhány tucat ifjúmunkását. Pedig ezek a fiatalok — az olyanok, mint Galgóczi László — sokra képesek, megér­demelnék a bizalmat. Mi bizonyítja ezt? Elsősorban egyes fiatalok fejlődése. I .­­ például jó ifjúmunkás Hogyan lett Bodnár Imréből, aki egy évvel ezelőtt meg­ütötte a brigádvezetőjét, s ezért el akarták küldeni a gépállomásról, úgy, hogy Lu­kács Gyula brigádvezető a maga brigád­jába kérte és a meggondolatlan, szeleburdi fiatalt sok türelemmel, szép szóval, szigor­ral, de a fiatal önérzetét sohasem sértve — nevelte. Bodnár Imre ma Kovács József brigádjának egyik jó traktorosa, aki az idén csépel és tarlót bánt. .Tavaly még nem bíztak benne, de ma már senki sem kétel­kedik, hogy jól elvégzi ezt a munkát. Biztosan, a gépállomáson is beválna az, ami az üzemekben: a pártszervezet külön, sajátos feladattal bízhatná meg a fiatalo­kat. Az egyik ifjú kombájnos bebizonyít­hatná, hogy Püspökladányban is lehetséges az óragrafikonos kombájnavatás (ebben Budapesten, Zircen, Kisteleken, Izsákon és Szarvas környékén jégeső hullott. A szél sebessége időközönként az óránkénti 100 kilométeres sebességet is megközelítette. A hőmérséklet mintegy 10 Celsius-f­okkal csökkent. A rendkívüli időjárást az okozta, hogy a beáramló szubtrópusi levegő nagymennyi­ségű vízpárát tartalmazott. Emiatt nagy légköri feszültség keletkezett, gyakori volt a villámlás, de ritkán csapott le. A kisü­lések a felhők közt jöttek létre. A trópusi vidékeken szokásosak az ilyen zivatarok. Ez a pénteki vihar bizonyos fokig a rend­kívüli téli és tavaszi időjárás­­következmé­nye, de nincs semmi összefüggésben a szerdai napfogyatkozással. A szokatlanul nagy zivatar a mezőgazda­ságban is megnehezítette a munkát. Sok­helyütt a kövérebb gabonák megdőltek, összekuszálódtak, és emiatt­­ nehezebb lesz learatni. A dőlt gabonában a gépi ara­ugyanis sokan kételkednek itt­. Vagy Bred­­juk-módszerrel dolgozó ifjúsági cséplőcsa­patokat lehetne szervezni, akik versenyez­hetnének egymással. Rá lehetne bízni a fia­tal traktorosokra az éjszakai tarlóhántás nagy részét, a tűzőrség megszervezését. Egy-egy nagy kampány nem egy fiatal traktoros fejlődésének fontos állomása, sőt fordulata lehet. Miért ne lehetne a mos­tani aratás-cséplés például Galgóczi László életében ilyen fordulat? Sok múlik Tóth elvtárson, a brigád vezetőjén, Marozsán Lászlón, Galgóczi kommunista barátján é­s természetesen a gépállomás párt- és DISZ-szervezetén. Persze a fiatalokat a munka mellett sok egyéb dolog is foglalkoztatja. Még az ara­tás-cséplés forró és feszült heteiben is akarnak sportolni és szórakozni szabad es­téiken és vasárnapjaikon. El is határozták a napokban, hogy gyorsan futballpályát építenek, megszervezik a labdarúgó- és röplabdacsapatokat. A kultúrcsoport is a munkához lát. A pártszervezet vezetősége és az igazgató is elhatározta, hogy a jövő­ben többet fognak törődni azzal, hogy a fiatalok élete vidámabb legyen.­­ Miért a pártvezetőség­ről­ szél­tünk első­sorban, s miért nem a DISZ szervezeté­ről? Mert a­ püspökladányi gépállomás DISZ-szervezete csak úgy állhat lábra, ha a pártszervezet segíti. Pánti elvtárs jóldolgozó ifjúmunkás, de még nem jó titkára a DISZ-szervezetnek, még nem jó vezetője a gépállomás fiataljainak. Pél­dául téves nézetei vannak a DISZ feladatai­ról. Szerinte a kampánymunkák alatt nincs idő DISZ-munkát végezni, csak a téli gép­javítás három hónapja alatt élhetnek szer­vezeti életet a fiatalok. Mennyire hibás ez az álláspont! Éppen a legforróbb napokban, a legnagyobb munkák, a legkeményebb harc idején vonuljon nyugalomba a DISZ- szervezet? Azt is mondja Pánti elvtárs, hogy a «fiataloknak fel kell áldozniok sza­badidejüket a DISZ-ért» — ahelyett, hogy ezt mondaná: «A DISZ-nek kellemessé, széppé, hasznossá kell tenni a fiatalok szabadidejét; a DISZ-munkának olyannak kell lennie, amelyet mindenki vonzónak tart». Elsősorban a pártszervezet felelős azért, hogy Pánti elvtárs és a DISZ-szervezet még nem dolgozik jól, nem ismeri hivatását, a pártszervezetnek kell segítenie Pánti elv­­társat, hogy jó DISZ-titkár váljék belőle. A taggyűlésen Pánti elvtárs a pártszer­vezet­ segítségét kérte. A párttagok közül sokan megmondták, hogy szívesen segítik a fiatalokat. A pártvezetőség is elhatározta, hogy már az aratás-cséplés heteire néhány fiatal kommunistát a DISZ-be irányít, s a napi munka megoldása közben megtanítja a DISZ-szervezet vezetőit a vezetés módsze­reire. A járási DISZ-bizottság elhatározta, hogy egyik munkatársát egy hétre a püs­pökladányi gépállomásra küldi, így az aratás-cséplés heteiben a püspök­ladányi gépállomás DISZ-szervezete meg­izmosodhat, hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok munkája, lelkesedése kibontakoz­­hassék a nép kenyeréért folyó harcban­­tás is nehezebb, de az aratógépekre, a­­kombájnokra szerelt kalászemelővel gyor­­­­sabb a munka, jobban ki lehet használni­­ a gépek erejét. Ezért tehát a gépi aratás­nál lehetőleg mindenütt alkalmazzák a kalászemelőt. A már learatott, s keresztberakott ga­bona a nagy eső miatt sokhelyütt átázott. Ezeket most szárítgatni kell, nehogy­­kicsí­­rázzék, tönkremenjen a termés. Bár most az időjárás javulására számíthatunk, az esetleges nagyobb esőkre mindenütt ké­szülni kell. Ezért helyes nyomban az ara­tás után felgereblyézni a tarlókat, a kapa­­rékot összegyűjteni. A gabonakereszteket szorosabbra kell lekötnünk, hogy elkerül­jük a nagyobb károkat. A Meteorológiai Intézet közlése szerint a nagy zivatarok, sorozata július 2-val lezá­rult, kivéve az ország délkeleti megyéit, itt még előfordulhatnak zivatarok. Az or­szág többi részét már meghódították a hi­degebb légtömegek, s kiegyensúlyozottabb időjárás várható. 180 millió forint kölcsönt kaptak a családih­ázépítők A minisztertanács — mint ismeretes — januárban határozatot hozott a lakos­ság egyéni építkezéseinek telekjuttatás­sal, adókedvezménnyel, a főbb építőanya­gok árának újabb leszállításával, valamint indokolt esetben kölcsönnel történő segí­tésére. Az építési kölcsönök céljaira a mi­nisztertanács 180 millió forintot bocsátott rendelkezésre. Ez a tavalyi hasonló cél­ra biztosított összegnek mintegy négysze­rese. A minisztertanács az Országos Ta­karékpénztárt bízta meg a kölcsönösszegek szétosztásával. A kormányhatározat a dolgozók széles körében nagy visszhangra talált és az Or­szágos Takarékpénztár a rendelkezésre bo­csátott összeget az első félévben szétosz­totta az arra igényjogosultak között. Ez a körülmény, valamint az, hogy egyre töb­ben határozzák el magukat a saját anyagi erőből való építkezésre, biztató jel arra, hogy az egyéni családiházépítés tervezett évi programmja megvalósul és sokezer csa­ládiház készül el az év végéig. (MTI) Glinka emlékest Prágában Prága, július 2. (TASZSZ) Prágában emlékestet rendeztek Glinka, a nagy orosz zeneszerző­ születésének 150. évfordulója alkalmából. Az esten résztvett Václav Kopecky miniszterelnökhelyettes, Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke és több ismert közéleti személyiség. Magyar szakszervezeti delegáció utazott Bécsbe Magyar szakszervezeti delegáció utazott Bécsbe a Fém- és Gépipari Dolgozók Nem­zetközi Szakmai Szövetségének július 3-án kezdődő második konferenciájára. A dele­gáció vezetője Martin Ferenc, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a SZOT elnökségének tagja. A küldöttség tagjai: Palotai Károly, Pirityi András, Benedek András, Akarat Endre, Verók Istvánné és Tengerdi Vladimir. (MTI) Megjelent az „Anyag- és Adatszolgáltatás" új száma Az «Anyag- és Adatszolgáltatás» új száma a következő cikkeket tartalmazza: I. Laptyev: A lenini szövetkezeti terv és a kommunizmus építése. — A. Szazanov: A szocializmus gazdasági törvényei kiala­kulásának kérdéséről. — J. Frolov: A gaz­dasági vezetés fontos feladatai az iparban. — Cseng Ven-csing: Az új Kína szocialista iparosítása. — Alkalmazzuk munkánk min­den területén a pártkongresszus irányelveit. — V. Berezskov: A genfi értekezleten. — P. Courtade: Újabb sikerek felé. — Ernst Fischer: Ausztria kultúrája és a német mi­­litarizmus. — B. Iljinszkij: Az idegrend­szer és a belső betegségek. —­ M. Jefremov: A járási pártbizottságok munkájáról. — Munkálkodjunk erélyesebben a pártpropa­ganda terén észlelhető bürokratikus tor­zítások kiküszöbölésén! Országos vihar pénteken virradóra SZABAD NÉP Magyar küldöttség utazott Párizsba a nemzetközi botanikai kongresszusra Négytagú magyar küldöttség utazott a Párizsban július 2-től 26-ig tartandó nem­zetközi botanikai kongresszusra. A delegá­ció vezetője Soó Rezső kétszeres Kossuth­­díjas akadémikus, tagjai: Greguss Pál egyetemi tanár, Zólyomi Bálint akadémiai levelezőtag és Martos László aspiráns. (MTI) Horváth­ Márton elvtárs a „Szabad Nép“ szerkesztőibizottságának vezetője A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége Betlen Oszkár elvtársat fel­mentette a «Szabad Nép» szerkesztőbizott­sága vezetőjének tisztsége alól és más, fon­tos munkával bízta meg. A «Szabad Nép» szerkesztőbizottsága ve­zetőjének a Központi Vezetőség Horváth Márton elvtársat jelölte ki. SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 3 OCarélhatók Sok bába között... — Tragikomédia megszámlálhatatlan aktatologatással —» SZEREPLŐK: a Technoimpex külkereskedelmi vállalattól 8 a bel- és külkereskedelmi miniszté­riumból 5 a kohó- és gépipari minisztériumból 9 az Országos Tervhivatalból 4 a VILLÉRT lebonyolítóosztályáról 3 a Villamosgép- és Kábelgyárból_________5 összesen 34 felelős és egyéb tevékenykedő vagy halo­gató, akiknek a kezén az ügy aktái keresz­tülmentek. "Történik, már nagyon régóta. I. FELVONÁS (A Technoimpex Külkereskedelmi Válla­lat elektromos exportosztályán, valamikor a téli hónapokban.) Előadó (referál az osztályvezetőnek): He­­gesztődinamómegrendelést is kaptunk egy sor további országból. Osztályvezető (jegyezget): Ezek szerint jóval többet exportálhatunk, mint tervez­tük. Az ország nyer egy csomó devizát. Mennyit kell összesen szállítanunk az idén? Előadó: Hetvenhat helyett 415 darabot. Osztályvezető­­érintkezésbe lép a Vil­lamosgép- és Kábelgyárral, megbeszéli velük, van-e kapacitásuk a 415 gép gyártására, majd, amikor igenlő választ kap, már-már megnyugszik. De.. .) A Villamosgép- és Kábelgyár (VK) kép­viselője: Természetesen, kérem, vannak ne­hézségeink. Sok nehézségünk van. Nagyon nehéz biztosítani az öntvényeket. Persze, ha esetleg önök kitűznének mondjuk va­lami célprémiu ... Osztályvezető: Értem. (A másik telefonon feltárcsázza a főnökét, hosszasan tárgyal vele, majd leveleznek osztályközileg és a minisztériummal is, és miután mindez megtörténik, újra a VK-telefonba szól bele): A célprémiumot biztosítottuk. A VK képviselője: Ez jó, kérem. De azért... Ugyebár van egyéb nehézség is. (Vésztjósló hangon.) Tervszámaink sincse­nek! Osztályvezető: Felvesszük az érintkezést a kohó- és gépipari minisztériummal ebben az ügyben. De addig is kérem, hogy már jóelőre rendeljék meg az öntvényeket és készüljenek fel a hegesztőapparátusok gyártására! VK-megbízott: Hopogyne, kérem. (Nem rendeli meg az öntvényeket és nem készül fel a gyártásra.) II. FELVONÁS (A függöny mögött, a bürokrácia útvesz­tőjében történik. Illetve nem történik semmi. Csak az értekezletek követik egy­mást a kohó- és gépipari minisztérium ex­portosztályán. Tervszámot akarnak adni, de nem, adnak. De azt sem mondják meg kereken, hogy nem tudnak adni. Közben múlnak a hetek és a hónapok is, és a Technoimpexhez egymásután érkez­nek külföldről a levelek. A meg­rendelők eleinte udvariasak, majd kissé hűvösebbek, később pedig már sürgetnek. A Technoimpexben az illetékeseik a haju­kat tépik, de ettől tervszám még nem lesz. Aztán mennek fűhöz-fához és az Országos Tervhivatalba, Nágai főosztályvezetőhöz, aki mindent megért, hathatósan intézkedik, azazhogy «kitárgyalja» az ügyet, majd meg­nyugszik, hogy minden rendben van. A Csepel dolgozói pénteken este a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek kultúrotthoná­­ban kegyelettel emlékeztek meg Dimitrov elvtársról, a bolgár nép nagy vezéréről, ha­lálának ötödik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vettek a kerületi pártbi­zottság és a tanács képviselői, valamint a kerület üzemeinek dolgozói. Megjelent to­vábbá Todor Ralovszki, a Bolgár Népköz­szabályok értelmében a technoimpexesek el akarják juttatni a hegesztődinamók géplap­jait a Viliért lebonyolítóosztályán át a gyárba. A lebonyolítóosztály azonban csak bonyolít, így a géplapok hetekig hevernek ■ a Villértnél, Lepp elvtárs fiókjában, aki «feltételesen» vette át őket, míg végül Lepp elvtársat meglepi egy felszó­lítás, s akkor továbbküldi a szerencsétlen papírokat. A gyárban a papírok Farkas igazgató elé kerülnek, ő a tettek embere. Azonnal visszaküldi a géplapokat a Tech­noimpexhez, mivel a gyárnak még mindig nincs tervszáma. Lánc, lánc, eszterlánc. A KGM előadói és egyebei túltesznek a magyar válogatott csatárain a passzolgatásban. Valahogyan így: Bittmann elvtárs, a KGM exportosz­tályvezetője a technoimpexeseket Jákó elv­­társhoz küldi. Jákó elvtárs azt mondja, hogy ő csak egy tervosztályvezető, aki az ügyet részleteiben nem ismeri, tehát for­duljanak Szita elvtársnőhöz. A technoim­pexesek fordulnak. És Szita elvtársnő, aki­­nek pedig jóformán alig van köze a dolog­hoz, nekiük­ kilincselni. Úgy látszik, ered­ménnyel.) III. FELVONÁS (Mivel a gondviselés útjai kifürkészhet­­etlenek, öt hónap után megszületik a terv­­szám.) Technoimpexesek (diadallal berohannak a VK-ba): Hurrá, itt a tervszám! Nagyon sürget az idő, kezdjenek hozzá azonnal a gyártáshoz. VK-megbízott (felháborodik): De elvtár­sak! Miért ez a nagy zaj? Már hogyan kezdhetnénk meg a gyártást? Nincs öntvé­nyünk, nincs forgácsolókapacitásunk! Technoimpexesek (kővé dermedve): Hát ez mi? (Kétségbeesetten kiabálnak): Hát nem készültek fel? Kértük önöket... VK-megbízott (nyugodtan cigarettára gyújt): Dehogy készültünk. Nem volt terv­számúnk. Hja, kérem, a minisztérium .. . (Magában, mert ugyebár ő sohasem udva­riatlan az ügyfelekkel): Nem értem, miért idegesek?. . | UTÓJÁTÉK | 1 2 3 4 1. KÉP Lepp elvtárs (berohan egy eszpresszóba): Kérek egy duplát! Főzőlány: Az ön számára nincs. A kávét külföldről importáljuk. Lepp elvtárs (felháborodottan kirohan). 2. KÉP Egy bűnös a KGM-ből (belép egy papír­­kereskedésbe): Kérek finom levélpapírt. Kiszolgáló: Az ön számára nincs. Ehhez a papírt külországból importáljuk. A bűnös a KGM-ből (felháborodottan ki­rohan). 3. KÉP VK-megbízott (belép egy cipőboltba): Kérek egy olyan barna félcipőt, amilyen ott van a kirakat közepén. Eladó: Az ön számára nincs. Ahhoz a fajta cipőhöz a bőrt kívülről importáljuk. VK-megbízott (felháborodottan kirohan). 4. KÉP (Főzőlány, kiszolgáló és eladó együtt a színen. Tanácstalanul széttárják kezüket és egymáshoz). — Nem értem, miért idegesek... Szilvási Lajos társaság nagykövetségének titkára, Dra­gán M. Draganov, bolgár kereskedelmi at­tasé és a hazánkban tanulmányúton lévő bolgár munkásküldöttség tagjai. Varga János, a csepeli Petőfi általános­iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd műsor következett, amelynek kereté­ben felléptek a jelenleg hazánkban tar­tózkodó bolgár művészek is. (MTI) Dimitrov emlékest Csepelen

Next