Szabad Nép, 1954. augusztus (12. évfolyam, 213-243. szám)

1954-08-04 / 216. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZERDA, 1954 AUGUSZTUS 4 Munkások a tanácsokban Tanácsaink azért oldhattak meg né­hány év alatt hatalmas feladatokat az ipar, kereskedelem, az egészségügy, a kultúra frontján, a városfejlesztésben és a lakosság szükségletének kielégítésében, mert ott dolgoztak soraikban a munkás­­osztály fiai és leányai. Ott vannak, és vezetőszerepet visznek a munkások a tanácstagok között, a tanács bizottságai­ban és aktivistái között. A munkások jelenléte és szerepe a tanácsokban nagy összetartó erő. Három és fél év tapasz­talata bizonyítja már, hogy annál na­gyobb a különböző rétegekhez tartozó dolgozók bizalma ,a tanácsok iránt, mi­nél több munkás vesz részt tevékenyen annak munkájában. Sajnos azonban igen sok munkás tá­vol tartja még magát a tanácsmunkájá­tól. Budapest VIII. kerületének lakos­sága hatvannégy munkást választott meg a kerületi tanácsba. A legutóbbi tanácsülésen csak harmincnégy vett részt. Erről a tanácsülésről a tagoknak csaknem a fele hiányzott: ahol tehát a munkások nem járnak elől jó példával, ott a lakosság többi része sem aktív. Más, kedvezőtlen jelenségek is akad­nak. Ismeretes, hogy a tanácsok számos fontos feladatukat az aktivisták segítsé­gével oldják meg. Nos, az aktivisták kö­zött igen kevés a munkás. Gyakori je­lenség, hogy a tanácstagok beszámolóin kellő számban részt vesznek a háziasszo­nyok, a nyugdíjasok — és helyes, hogy részt vesznek — de nincsenek ott az üze­mek munkásai. Pedig éppen ők tudná­nak legjobban véleményt mondani ar­ról, hogyan végezze munkáját a tanács­tag. Honnan ered ez a tartózkodás, mi az oka annak, hogy sok munkás húzódozik attól, hogy feladatokat kapjon a tanács­ban? Gyakran hallani: «Elvégzem a termelőmunkámat, van az üzemben tár­sadalmi munkám is, miért dolgoztam még a tanácsnál is?» — S vannak, akik hozzáteszik: «Jócskán van ott bürokrá­cia, azt pedig nem szívleljük». Igen, sok­szor erről van szó. Sokan a tanácsban egyszerűen «hivatalt», vagy ami még rosszabb, valami bürokratikus aktagyá­rat látnak, s azt mondják: még akkor se megyek oda szívesen, ha valamit el kell intéznem, minek menjek, ha nem muszáj. Hivatal a tanács? Igen, hivatal is, de ebben a hivatalban a munkásoké, a dolgozóké a szó — az ő ügyeikről ők maguk döntenek. Van bürokratizmus a tanácsok munkájában? Igen, van, főleg az apparátus munkájában. De vájjon kevesebb lesz-e attól, ha a munkások nem mennek oda, ha a tanácsüléseken, a bizottságokban és más úton nem te­szik szóvá, nem harcolnak ellene. Cso­dálkozhatunk-e, ha egyes tanácsok a munkások ellenőrzése híján megalkusz­­nak saját fogyatékosságaikkal, és nem veszik észre az elburjánzó bürokratiz­must? Vegyünk egy esetet. Látszólag jelen­téktelen ügy, mégis mutatja, mit tehet egy munkás kicsi, de a mindennapi élet­ben fontos ügyekben önmagáért és a többiekért. A XIX. kerületi tanács fo­gadóóráján Szubián Ferencné több mun­kásasszony nevében javasolta, hogy az egyik Közért-üzletet két órával később zárják. A végrehajtó bizottság titkára csakhamar levélben válaszolt: «Meg­valósítottuk a javaslatot». Csakhogy a Közért nem hajtotta végre a tanács in­tézkedését. A bürokratikus útvesztőben elakadt az ügy. Stubiánné azonban nem nyugodott bele, levelet írt a végrehajtó bizottság titkárának: «a válasszal nem vagyok megelégedve, mert a levélben közöltek nem valósultak meg». És meg­­­bírálta a VB-titkárt, hogy ellenőrizetlen adat alapján válaszolt. Stubiánné kéré­se elintéződött. S ami még fontosabb, a VB titkára is tanult a bírálatból, és el­lenőrzés nélkül most már egyetlen vá­laszt sem küld el. A dolog azonban más szempontból is tanulságos. Stubián Fe­rencné munkásasszony bízott a saját szavában, bízott abban, hogy az ő javas­latára megvalósulhat az egész környék régi kívánsága. Igaz, először nem ment a dolog. Mások talán ilyenkor legyinte­nek és azt mondják: hiábavaló. Szubián Ferencné azonban tisztában volt vele, hogy joga van követelni a becsületes elintézést, joga van megmondania a vé­leményét a felelőtlen válaszról. Pedig nem is tanácstag, még csak nem is akti­vista, csak olyan munkás, aki tudja, hogy tőle is függnek a dolgok. Könnyű lenne megállapítani, hogy a munkástanácstag passzivitásáért, háttér­­behúzódásáért ő maga a felelős. Könnyű lenne — de nem eléggé igazságos. Itt vannak például a pártszervezetek. A pártkongresszus arra kötelezte a párt­­szervezeteket, hogy világosan magya­rázzák meg a dolgozóknak, miért érde­mes és szükséges részt venni a tanács munkájában. Sajnos, ez ma még ritka. Sőt, mi több: előfordul ennek éppen az ellenkezője is, az tudniillik, hogy a párt­­szervezet a dolgozót nem r­á beszéli, hanem valósággal i­s beszéli a tanács­munkában való részvételről. Sok párt­vezetőség szemében a tanácstagság vagy másvalami állandó fontos munka a tanácsban — nem számít pártmunká­nak, társadalmi munkának. A Csavar­árugyárban Bálint Ferenc ifjúmunkást, aki tanácstag, a pártszervezet azzal az érveléssel javasolta DISZ-titkárnak, hogy nincs pártmegbizatása. (!) Mintha a tanácstagság nem volna az! Sok szó esik pedig ebben a gyárban (másutt is) a szemináriumokon, konferenciá­kon, a tanulás alkalmával a munkás­­osztály hatalmáról, a tanácsok fon­tosságáról. A pártszervezet itt is bizo­nyára éberen, figyelemmel kíséri, megta­nulják-e a párttagok, mi a tanácsok je­lentősége. Ügyeljenek azonban arra is a pártszervezetek, hogy a párttagság és a többi dolgozó a gyakorlatban i­s megértse a tanácsmunka­ fontossá­gát, tevékenyen részt vegyen abban. Valljuk meg: gyakran maguk a taná­csok sem tesznek sokat azért, hogy be­vonják a munkába a munkástanácstago­kat, aktivistákat. Gyakran kényelme­sebb úgy, ahogy van, ne avatkozzék bele mindenki a tanács dolgaiba. Pedig a ta­nács nem húsz, ötven vagy száz munká­sé, hanem az összes munkásoké, a dol­gozóké. Vannak esetek, amikor hirtelen, robbanásszerűen mutatkozik meg, mennyire szüksége van a tanácsnak valamennyi dolgozó segítségére. így volt ez most, az árvíz idején. És így van a károk helyreállításakor. De nem igaz az, hogy a tanács csak elemi csapás idején van ráutalva az egész lakosságra. Rá van utalva mindig, az úgynevezett szür­ke, hétköznapi munkában is. S a leg­jobb módja a munkások bevonásának, ha gondosan foglalkoznak minden egyes kérésükkel, javaslatukkal. A XIV. kerü­leti tanács a hozzá beérkezett javaslatok 85 százalékát megvalósította. Nagy von­zóerő ez: a dolgozók látják, hogy érde­mes törődni az ügyekkel, s ezért szíve­sen és mind nagyobb számmal vesznek részt a tanács munkájában. A bürokra­tikusan dolgozó tanács magára marad, annak a tanácsnak pedig, amely lelkiis­meretesen intézi a munkások ügyeit, c­sak a szövetségese. Márpedig éppen ez a tanácsokra váró feladatok megol­dásának legfőbb záloga. A minisztertanács legutóbbi ülésén az árvízkárok helyreállítására alakult kor­mánybizottság javaslatára határozatot ho­zott az árvízsújtotta lakosság megsegíté­séről. Utasította a kormánybizottságot, hogy a legnagyobb árvízkárt szenvedett győrmegyei lakosság épületeinek hely­reállításához szükséges segélyekre a begyűlt pénzadományokból tízmillió fo­rintot bocsásson a megyei tanács ren­delkezésére. Egyidejűleg az állami költ­ségvetésből hosszúlejáratú hitelek fo­lyósítására tízmillió forintot utalt ki. Az állami hitel kamatmentes. A helyreállításra folyósított kölcsön tör­lesztési ideje tíz év, az újjáépítésre folyó­sított kölcsönt pedig tizenöt év alatt kell visszafizetni. Az árvízkárosultaknak nyúj­tandó ingyenes segély és hosszúlejáratú hi­tel mértékét a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága állapítja meg. A segély és a kamatmentes hitel aránya egy-egy tanács területén általában 50—50 százalék, de a tanács végrehajtó bizottsága — indokolt esetben — egyes árvízkárosultaknak a se­gély és a hitel igénybevételét ettől elté­rően 20—80 százalékos arányban is enge­délyezheti. A minisztertanács intézkedett, hogy a helyreállításhoz szükséges építő­- minisztertanács határozatot hozott az­­ általános iskolák fejlesztéséről. A határozat­­ kimondja: «Az általános iskolai hálózatot 1960-ig lehetőség szerint úgy kell tovább­fejleszteni, hogy a szakrendszerű oktatás kiterjesztésével minden felsőtagozati tanuló (falusi és tanyai, valamint városi egyaránt) szakrendszerű oktatásban részesülhessen». A határozat értelmében azokon a helye­ken, ahol a lakosok, illetve a gyermekek száma alacsony, a felsőtagozati (V—VIII. osztályú) gyermekek részére központi isko­lákat kell szervezni, amelyekben meg kell teremteni a szakrendszerű, vagyis szaktaná­rokkal történő oktatás feltételeit. Gondoskodik a határozat arról, hogy az általános iskolák jelenlegi helyzetén sürgő­sen javítsanak. Az eredetileg oktatási célt szolgáló és jelenleg más közületi célra hasz­nált épületeket azonnal vissza kell adni rendeltetésüknek, vagy helyettük a későb­biek folyamán más épületet kell adni. A minisztertanács határozata értelmében az iskolaépítkezésekre és tatarozásokra úgy kell megfelelő kapacitást és anyagot biztó­anyagok az árvíz sújtotta községekben ren­delkezésre álljanak. Az állatállomány szálastakarmánnyal való ellátása érdekében a miniszterta­nács az egész ország területére kiterjedő másodvetési akció szervezését határoz­ta el. Az akció keretében a kormány kedvezmé­nyesen biztosítja a talajmunka elvégzését és a másodvetéshez szükséges vetőmagva­kat. Akik vetőmagot kapnak az államtól, azok a másodnövény terméséből holdan­ként 2 mázsa szénát kötelesek (szárított ál­lapotban) az államnak átadni. Akiknek ezenfelül a gépállomás végzi a másodvetés­hez szükséges talajmunkát is, 4 mázsa szé­nát kell holdanként az államnak átadni. Az így összegyűjtött szénát az állam az árvízkárosultaknak, adja át. A minisztertanács felhívja a termelőszö­vetkezeteket és az egyénileg dolgozó pa­rasztokat, hogy minél nagyobb számban ve­gyenek részt ebben az akcióban és ezzel is segítsék az árvízkárosultakat. A termelőszövetkezetek és az egyéni ter­melők részére az árvíz sújtotta területen a talaj előkészítést, az őszi szántás-vetést a gépállomások — a károsodás mértékétől sítani, hogy a munkálatokat még az iskola­év kezdete előtt be lehessen fejezni. Az általános iskolák felszerelésének meg­javítására az új tantervnek megfelelő fel­­szerelési és berendezési normákat kell ösz­­szeállítani, s biztosítani kell az iskola ré­szére készült felszerelések és berendezések megfelelő minőségét. A társadalmi úton szü­letett, úgynevezett «szertárfejlesztő mun­kaközösségek» munkájának fellendítése és kiterjesztése érdekében a minisztertanácsi határozat előírja, hogy az ipari miniszté­riumok a felhasználható hulladékokat ad­ják át tanszergyártás céljára. A természet­­tudományos oktatás alapelveit szem előtt tartva, az iskolák közelében fekvő terüle­ten négyszáz négyszögöl gyakorlókertet kell az iskolák rendelkezésére bocsátani. Erre a célra elsősorban a régi iskolai földeket kell visszaadni. A pedagógusok helyzetének megjavítása érdekében a határozat kimondja, hogy a pedagógusoktól más célra elvett szolgálati lakásokat vissza kell adni vagy cserével kell pótolni. Ennek a határozatnak a végre­hajtásáért elsősorban a helyi tanácsok fe­függően — kedvezményes feltételek mel­lett végzik el. A termelők az őszi vetésű kenyér- és ta­­karmánygabonavetőmagot a kár nagyságá­hoz mérten díjtalanul, illetve az új ter­mésből visszaadandó csere útján kapják az államtól. A kormány biztosította a ta­lajerő fokozásához szükséges műtrágyát is és vásárlásához hitelt folyósít a termelők­nek. A minisztertanács határozata értelmé­ben az árvíz sújtotta lakosság jelentős begyűjtési kedvezményben részesül. A növénytermelésben 50 százalékot meg­haladó kár esetében el kell engedni a ter­melők egész évi beadási kötelezettségét; 50 százaléknál kisebb károsodás esetén a be­adási kötelezettség — a károsodás mérté­kének megfelelően — arányosan csökken. Az árvízkárosultak terhére 1954. évre ki­vetett adókat (beleértve a házadót is), to­vábbá a kötelező biztosítási díjakat a káro­sodás mértékének megfelelően törlik. A termelőszövetkezetek épületeik helyre­­állításához, az állatkárok pótlásához, vala­mint a tagok részére munkaegység jutta­tásához segélyt és állami hitelt kapnak, s vetőmag- és állati takarmány-kölcsönben is részesülnek,­lelősek. A szolgálati lakások visszaadásán kívül az iskolaépítéssel egyidőben megfele­lő számú nevelői lakás építéséről és a pe­dagógusok igényének a családiházépítési­­akcióban való kielégítéséről is történt ren­delkezés. A tanyai és a falusi pedagógusok élet­színvonalának emelése érdekében a hatá­rozat kimondja, hogy számukra, kívánsá­guknak megfelelően, egy-két holdig terjedő mezőgazdasági ingatlant kell konyhakert céljára használatba adni. Annak érdekében, hogy a nevelők és a tanulók­ tanulmányaikat megfelelő tapasz­talatokkal bővíthessék, a minisztertanács a pedagógusok és a tanulóifjúság csoportos kirándulásaihoz ötvenszázalékos utazási kedvezményt biztosít. A minisztertanács egyben felhívással for­dul társadalmi szervezeteinkhez, a SZOT- hoz, az MNDSZ-hez és a DISZ-hez: kor­mányzatunk nagyobb segítsége mellett — elsősorban a patronázs-mozgalmon keresz­tül — támogassák fokozottabban az iskolá­kat, melyekben népünk reménye, az új ma­gyar nemzedék kovácsolódik. (MTI) A A minisztertanács határozata az árvíz sújtotta lakosság megsegítéséről A minisztertanács határozata az általános iskolák fejlesztéséről Az árvízkárosult hédervári Rózsa Ferenc termelőszövetkezetnek ajándékozták a húszezredik teherautót a Csepel Autógyár dolgozói A Csepel Autógyárban augusztus 3-án a szerelde nagy futószalagjáról legördült a húszezredik teherautó. Ezt a tehergépkocsit a Csepel Autógyár a győrmegyei hédervári Rózsa Ferenc termelőszövetkezet dolgozó parasztjainak ajándékozta, hogy az árvízsújtotta vidéken ezzel is segítséget nyújtson a megmaradt tennés gyors betakarításához. • A szigethalomi gyártelep és győri gyár­egységük, a Hajtóműgyár dolgozói amellett, hogy értékes segítséget nyújtottak a gát­építésnél, túlteljesítették júliusi tervüket. A győri Hajtóműgyár az árvíz napjaiban készítette a húszezredik autóhoz a hajtómű­vet, a központi gyártelep dolgozói pedig, amíg munkatársaik egy része Tökölnél segí­tett megállítani a Duna kiöntését, 46 teher­autót gyártottak júliusi tervükön felül. A köszönet, amit Nagy Ferenc termelő­szövetkezeti elnök tolmácsolt, az egész mun­kásosztálynak szól: — A munkásosztálynak az a sok segítsé­ge, amit a nehéz napokban a győrmegyei parasztságnak nyújtott — mondotta — bá­torítást, lelkesítő biztatást is jelent szá­munkra. ígérjük, hogy jövőre még több ke­nyeret, húst és zsírt küldünk a városi la­kosságnak. A Csepel Autógyár udvarán Mészáros Károly, a gyár igazgatója átadja a teherautót Nagy Ferencnek, a tsz elnökének. r Párt és pártépítés ■— Háromezer kom­munista nevében — A Ganz Vagon­gyár pártaktívaértekezlete (2. oldal) Árvíz után a halászi földeken (2. oldal) Gergely Sándor: Orgoványi emberek (2. oldal)­­ A MAI SZAMBÁN Megfiatalítjuk a szikes földeket (2. oldal) Jegyzetek filmekről (2. oldal) N. Zubov professzor: Az Északi Sark­vidék központi medencéjében (3. oldal) «Nem láttunk még ehhez hasonlót!«­ —• Kanadai és svéd vendégek a szovjet mezőgazdasági kiállításról (3. oldal) Újabb fordulat a Montesi-ügyben —» A «Szabad Nép» olaszországi tudósítóiék­tól (3. oldal) Iharos pompás új Európa-rekordja 1500 méteren (4. oldal) A főiskolai világbajnokság keddi ver­senyei (4. oldal) . „KÉSZÜLJÜNK FEL A TÉLRE!“ Komárom bányászai munkához látnak Bár még a nyár közepén járunk , a párt kiadta a jelszót: «Készüljünk fel a télre!» A «Szabad Nép» vasárnapi vezér­cikke emlékeztetett az elmúlt tél súlyos nehézségeire és meggyőzően megmutatta: ha nem akarunk hazárdjátékos módjára a szerencsében, az enyhe télben bízni —már most szembe kell néznünk a várható ne­hézségekkel és tervszerűen kell leküzde­­nünk azokat. A mi megyénkben két nagy szénvidék van: Tatabánya és Dorog. Tavaly még ná­lunk, a szén hazájában is komoly gond­jaink voltak a fűtéssel. Az iskolák 90 szá­zalékában szénszüneteket kellett tartani. A Tatabányai Cementgyár, az alumíniumgyár s más üzemek áramhiány miatt sokat áll­tak. Az áramszünetek egyik oka a szén­hiány volt. Az idén ennek nem szabad megismét­lődnie. Komárom megye aknáinak tel­­jesíteniök kell tervüket. Hogy állunk most? Az egész szénbányá­szat 300.000 tonna adósságából 81.000 tonna Dorogot nyomja. S bár Tatabánya az első félév folyamán tervét jelentősen túltelje­sítette , elégedettek nem lehetünk, mert még mindig igen drágán termel (tonnán­ként 23 forinttal magasabb a termelési költség, mint tavaly, s a szén osztályozása egyáltalán nem kielégítő. Amikor a dorogi tröszt műszaki vezetőit megkérdeztük: mi az elmaradásuk oka , azt felelték, hogy a létszámhiány, s ezzel mintegy «a tröszt hatáskörén kívül» he­lyezték a terv teljesítésének ügyét. Ha ad­nak «létszámot» — lesz terv, ha nem — nem tudjuk teljesíteni. A párt-végrehajtó­bizottság ülésén napirendre tűztük a do­rogi tröszt helyzetét. Pártmegbizatást ad­tunk néhány tatabányai mérnöknek, tár­ják fel a dorogi tröszt problémáit és javas­lataikkal nyújtsanak segítséget társaiknak. A párt-végrehajtó bizottság ülésén kiderült, hogy Dorogon jelenleg 800 munkással több dolgozik, mint egy évvel ezelőtt, s köz­ben a terv kisebb, mint tavaly volt. A bajok oka a teljesítmények csökkenésé­ben keresendő. Ez pedig a vezetés gyen­geségeire s a politikai munka hiányos­ságaira vezethető vissza. A tatabányaiak elvtársias segítségnyúj­tása, javaslatai megmutatták, hogy a terv Dorog aknáiban is teljesíthető! A dorogi tröszthöz tartozó csolnoki I-es akna — amelyet az év elején karsztvíz támadott meg, elragadva a legtermelékenyebb munkahelyeket — képes volt 6000 tonna év eleji adósságát hónapról hónapra csök­kenteni, s csaknem teljesen megszüntetni. A többi dorogi akna is megteheti ezt — s meg is kell tenniük! A tanulságos meg­beszélés tapasztalatai alapján a dorogi tröszt aknáiban mindenütt feladatterveket készítettek s ezekben a munkások arányo­sabb elosztásától kezdve az elővárások meg­tervezéséig minden fontosabb terület tar­talékait szemügyre vették és meghatározták a tennivalókat. Most arra van szükség, hogy az aknapártszervezetek ellenőrizzék ezek megvalósítását s a szakszervezettel és a DISZ-szel együtt mozgósítsák a dolgozó­kat a teljesítmények emelésére, a fegyel­mezett munkára. Dorogon, de Tatabányán is ma a fegye­lem a legfontosabb kérdés. Dorogon és Tatabányán júliusban nőtt az igazolatlanul kimaradozók száma. Indoko­latlanul magas a beteglétszám. Tatabányán a trösztnél e hónapban átlag 937 a külön­féle címeken hiányzók száma. Három és fél mázsa fejteljesítményt s 25 munkanapot véve alapul, ez bizony több mint 8000 ton­na szenet jelentene. Természetesen senki sem akarja, hogy a betegek dolgozzanak. Az orvosok feladata, hogy meggyógyítsák őket, de az is feladatuk, hogy az elszapo­rodott álbetegeket, akik a többi dolgozón élősködnek , leleplezzék. Ebben nagy se­gítségükre lesznek maguk a tisztességes dolgozók, mint például Tóth István dorogi vájár, aki felháborodott hangú levélben kö­veteli az olyan «betegek» felelősségrevoná­­sát, akik a táppénzt húzzák s közben vígan kapálják a kukoricát. Talán ennél is fontosabb a munkaidő 480 percének jobb kihasználása. A napokban beszélgettünk erről néhány bányásszal. Eigel Sándor, a tatabányai IX—XI-es aknáról, Flórián Gyula a XII- esről és Tornán József elvtárs egybe­hangzóan állítják, hogy tapasztalatuk sze­rint ma az aknákon a tényleges munkaidő átlaga műszakonként 5,5—6 óra. Tornán elvtárs szerint a tatabányai X-es aknában­­pedig ez a tröszt egyik mintaüzeme) leg­feljebb 3—4 csapat vált valóban a munka­helyeken. A pártszervezetekre mindez komoly fel­adatokat ró. El kell választani a notórius rendbontókat, bumlizókat, álbetegeket, azo­kat, akik aludni járnak műszakra a becsü­letes dolgozóktól, s azoktól, akik csak meg­tévedtek egyszer. A «hivatásos» rendbon­tókkal szemben a műszaki vezetésnek ke­ményen fel kell lépnie. Itt is, ott is javasol­ják a dolgozók: «Az ilyeneket távolítsák el az aknáról, legényszállókból». Van, ahol maguk a bányászok távolítják el a csapat­ból: «Keres« más csapatot magadnak». De nem elég a fegyelmezetleneket, a lógósokat eltávolítani, be kell jegyezni a munka­könyvbe az ilyen esetet. Gondoskodni kell róla, hogy másutt se vegyék fel az ilyene­ket. Hiszen a dologkerülők sehol sem eny­hítik a munkáshiányt, értse meg ezt végre minden igazgató! El kell érni, hogy általános legyen az aknákon az a légkör, amelyben szé­gyen a lógás, fegyelmezetlenkedés. A megyei pártbizottság szénbányászatunk és a megye más üzemeinek legfőbb kérdé­seit és a tennivalókat aktívaülésen beszéli meg a héten. Ennek tapasztalatai alapján megyeszerte a kommunista és a párton­­kívüli dolgozók elé tárjuk a tennivalókat. Minél őszintébben megmondjuk a várható nehézségeket, s minél konkrétabban meg­mutatjuk a tennivalókat , annál nagyobb határozottsággal lát majd munkához a bá­nyák, az erőművek, a cementgyárak s többi üzemünk munkás népe. Tavaly télen behavazott utakon, eljegesedett lejtős ak­nákban, a kemény tél ezer nehézsége köze­pette álltak helyt a dolgozók — most, ami­kor időben kezdünk készülődni, kezünkben van a győzelem. Havasi Ferenc a kontrom megyei pártbizottság másodtitkára A csolnoki I-es akna ígérete­i és első tette (Tudósítónktól.) Augusztus 1-én, vasárnap délelőtt nagy vita színhelye volt a csolnoki I-es akna mér­­nökségi szobája. Mátray Alajos főmérnök munkatársaival az akna térképét tanulmá­nyozta. Az asztalon kiterítve a «Sza­bad Nép» augusztus 1-i vezércikke: «Készüljünk fel a télre!» Egyes sorok alá­húzva: «Szénbányászatunk ez év második negyedében nem teljesítette a tervét, adó­sa maradt az országnak. Ez az adósság jú­liusban tovább növekedett és jelenleg mintegy 300.000 tonnára rúg». A másik he­lyen ugyancsak aláhúzott sorok: «Szüksé­ges, hogy szénbányászatunk termelési ter­vét az év hátralévő 5 hónapjában hiányta­lanul teljesítse, hogy az eddig felgyülem­lett 300.000 tonna elmaradását is pótolja». A tanácskozás végére kialakult az akna műszaki intézkedési terve. «A IV-es aknas siklót szállítóképes állapotba hozzuk. Ezzel kikapcsolódik a 73-as és a 82-es szint kö­zött a jelenlegi hosszú szállítófolyosó. Fel­szabadul műszakonként 9 ember, akiket szénfalra telepítünk át­. És így tovább, a tennivalók egész sora. A kétoldalas terve­zet végén mintegy az egésznek összesítése­képpen ez áll: «Az év hátralévő 5 hónap­jában 6000 tonnával járulunk hozzá a szén­bányászat adósságának törlesztéséhez. Az önköltségi tervben előírtakon felül 160.000 forintot megtakarítunk». A csolnoki I-es akna bányászainak eddigi munkája jó biztosíték arra, hogy az ígére­tet valóra váltják. A bányászoknak komoly gondjaik voltak az év első felében. Legértékesebb szénmezőjüket januárban elöntötte a víz. A víztelenítés munkája sok dolgos kezet vont el a szénfaltól. Az el­árasztott mező helyett új fejtési területről kellett gondoskodni. Az akna kommunistái­nak, az üzem kollektívájának akarata le­küzdötte ezeket a nehézségeket. Az első negyedévben az I-es akna 7508 tonna jó­minőségű szénnel kevesebbet adott, mint amennyit terve előírt. A második negyed­évben azonban, s különösen a kongresszus tiszteletére folyó munkaversenyben nap­ról napra csökkent az üzem tartozása úgy, hogy a második negyedév végére már csak 1488 tonna maradt. Június végén a pilisi szénbányában bé­nította meg vízbetörés a termelőmunkát. Az I-es aknaiak segítségükre siettek. Na­ponként még 90 tonna szén kitermelését vállalták. És ezt is teljesítették. Nem volt kis munka. A szállítók közül sokan két ember munkáját végezték. Az elővárási, feltárási és fenntartási brigádok 15—20 százalékkal növelték teljesítményüket, hogy több dolgos kéz jusson a közvetlen széntermelő munkára. Az üzem műszaki gárdája s a gépkarbantartó részleg dolgo­zói is segítették a fejtési csapatokat. Ha valami dolguk volt a bányában, nem száll­tak fel anélkül, hogy egy-két csille szenet meg ne raktak volna egyik vagy másik csapatnál. Az I-es akna kollektívája dere­­kas munkát végzett. A pilisiektől átvállalt feladatot teljesítették, s a 3000 tonna év­eleji adósságból július végére már csak 311 tonna maradt.­­ Augusztus 1-án az első műszakban az I-es aknai bányászok máigis hozzáláttak ígéretük valóraváltásához, 330 csille he­lyett 368 csille szenet küldtek a felszínre. A „SZABAD KÉP“ POSTÁJÁBÓL Évről évre jobb lesz a sorsunk a termelőszövetkezetben A csanádalberti Kossuth termelőszövetet­kezet négy utat tett meg egy év alatt. Ta­­valy nem volt becsületünk a falu előtt, még gúnyoltak is, «gyom­ász»­néven emle­­gettek bennünket. Sajnos, rászolgáltunk ak­­kor erre a névre, valamennyi kapásnövé­­nyünk gazbafulladt. Vontatottan ment a többi munka is, négy hétig tartott, amíg learattunk. Nem írhatom, hogy idén már minden úgy megy, mint a karikacsapás. Van még baj elég, s a legnagyobb baj az, hogy rö­videk a napok, nem dolgozhatunk annyit, amennyit szeretnénk. Gúnynevünket azon­ban elfelejtették már. Nincs okunk a szé­gyenkezésre. Cukorrépánk, kukoricánk, gyapotunk szépen fejlődik, napraforgónk meg talán a legszebb az egész határban. Mindenki azon törekszik, hogy az ő kis te­rületén semmi kifogás ne essék. Az aratást is feleannyi idő alatt befejeztük. Az idén nem szerződtettünk elég gépet, jövőre már okosabbak leszünk. A falubeliek nemcsak akkor figyelték munkánkat, amikor rosszul ment, most is rajtunk van a szemük. Sokszor azért men­tek kapálni, mert látták, hogy mi is me­gyünk. Azt is látják, hogy elégedettebbek vagyunk, mint tavaly, hiszen aratásig az idén több mint három és félszer annyit osz­tottunk munkaegységenként, mint tavaly, mert sokat tanultunk és jobban gazdál­kodunk. Tavaly például 7000 forintot kel­lett kiadnunk tojásra, idén meg ugyan­ennyit kaptunk a szabadpiacon eladott to­jásért , s az államnak sem tartozunk. Úgy vélem, hogy ez az egy év nemcsak bennünket győzött meg arról, hogy évről évre jobb lesz a sorsunk a termelőszövet­kezetben, hanem számos egyénileg gazdál­­kodó társunkat is. Gyergyai Mihály Kossuth termelőszövetkezet, Csanádalberti Köszönet a gátakon nyújtott segítségért Most, az árvízveszély leküzdése utáni szeretnénk megköszönni a paksi járásba küldött sok-sok segítséget. Itt, Tolna me­gye északkeleti részén a Duna veszélyez­tette Bölcskét, Madocsát, Dunakömlődött 14.000 holdnyi szántóterület szép termését. A múltban ezt a vidéket mindig elöntötte az áradó Duna. Most azonban védelmünk­re jött szinte az egész ország. Jöttek a honvédek, a rendőrök, a sze­gedi és pécsi pályafenntartási főnökséghez tartozó vasutasok, a Simontornyai Bőrgyár és a Gánti Bauxitbánya munkásai, a sztálin­­városi és budapesti dolgozók. Felvonultak segítségünkre a gépkocsik, az ekszkaváto­­rok, a dömperek és a földgyaluk. Az ország minden részéből összegyűlt mintegy 40.000 ember hősies munkával két hét alatt 25 kilométer hosszú új gátat épített, 150.000 köbméter földet mozgatott meg. Sok he­lyen két méter magas víz nyomta az új sáncot, de nem tudott megbirkózni az egy­begyűltek erejével. Sok volt a nehézség, de a DISZ a munkában és a toborzásban, az MNDSZ a dolgozók ellátásában, a Vö­röskereszt a balesetek elhárításában jól megállta a helyét. Egységes harcunk, a párt és az állami szervek irányító munkája sikerre vezetette Bölcske, Madocsa, Dunakömlőd határa nem került víz alá, megmentettük gabonánkat és földjeinket. Köszönetünkön kívül jó munkánk lesz a válasz az ország segítsé­gére! A Magyar Dolgozók Pártja Paksi Járási Bizottsága A paksi járási tanács végrehajtó bizottsága Különös zenei élmény Üzemünk szakszervezeti bizottságától jutalmul jegyet kaptam az Állatkerti Sza­badtéri Színpad előadására. Szeretem a ze­nét, s az elismerés is jólesett, kettős öröm ért. A szépnek ígérkező est azonban nem sok örömet szerzett. Az előadást, sajnost nemigen élvezhettem, mert azzal egyidőben a Gundel Étterem népi zenekarát és éneke­sét is hallgatnom kellett. A népi zenét is nagyon szeretem, de két zenekar játéka egyszerre nem nagy gyönyörűség. Egy hét múlva, amikor az állatkerti «él­mény» már csak halványan élt emlékeze­temben, a Puskin-kertben voltam hangver­senyen. Az idő kellemes volt, a helyárak olcsók, a műsor is szépnek ígérkezett. Már előre örültem a kellemes estének. De már a nyitány befejező akkordjai közben meg­szólalt a tánczene a szomszédos «Marika» espressóban. Nemcsak hogy megszólalt, ha­nem hangszóróval felerősítve bömbölt. A színpadon a bemondó szavát sem lehetett hallani, míg végre a rendezőség intézkedé­sére kikapcsolták a hangszórót. Garami Ferenc a Budapesti Szerszámgépgyár dolgozója Szervezetlen átszervezés Szombathelynek is, Győrnek is van épü­letszerelő vállalata. Ez ideig világos volt, hogy hol és mit építenek a szombathelyiek, és mit építünk mi, győriek. Hogy, hogy nem, a legutóbbi átszervezés folytán Csornán Magyaróvárott és Pápán a szombathelyiek építenek, holott ezek sokkal közelebb van­nak Győrhöz, mint Szombathelyhez. Ilyen szervezés mellett­­ lassan azt sem tudjuk hogy miért vagyunk mi Győri Épületsze­relő Vállalat, ha egy ideig Szombathely környékén (Sárvár, Körmend), majd Buda­pest közelében foglalkoztatnak bennünket. Az ilyen szervezés rengeteg kárt okoz Több üzemanyag kell a közlekedéshez, na­gyobbak a kiküldetési, ellenőrzési és szál­lítási költségek. Lelkiismeretlenségnek tart­juk az ilyen pazarlást és emellett fájdalmas számunkra, hogy legjobb szakmunkásaink itthagyják a vállalatot, mert nem akarnak családjuktól állandóan távol dolgozni. Szeretnénk, ha felettes szerveink miha­marabb változtatnának ezeken a visszás állapotokon. A Győri Épületszerelő Vállalat dolgozói­nak nevében Halász Lajos igazgató Cseh Károly műszaki vezető Balogh János szerelő Trogmayer Gyula szerelő

Next