Szabad Nép, 1954. augusztus (12. évfolyam, 213-243. szám)
1954-08-04 / 216. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZERDA, 1954 AUGUSZTUS 4 Munkások a tanácsokban Tanácsaink azért oldhattak meg néhány év alatt hatalmas feladatokat az ipar, kereskedelem, az egészségügy, a kultúra frontján, a városfejlesztésben és a lakosság szükségletének kielégítésében, mert ott dolgoztak soraikban a munkásosztály fiai és leányai. Ott vannak, és vezetőszerepet visznek a munkások a tanácstagok között, a tanács bizottságaiban és aktivistái között. A munkások jelenléte és szerepe a tanácsokban nagy összetartó erő. Három és fél év tapasztalata bizonyítja már, hogy annál nagyobb a különböző rétegekhez tartozó dolgozók bizalma ,a tanácsok iránt, minél több munkás vesz részt tevékenyen annak munkájában. Sajnos azonban igen sok munkás távol tartja még magát a tanácsmunkájától. Budapest VIII. kerületének lakossága hatvannégy munkást választott meg a kerületi tanácsba. A legutóbbi tanácsülésen csak harmincnégy vett részt. Erről a tanácsülésről a tagoknak csaknem a fele hiányzott: ahol tehát a munkások nem járnak elől jó példával, ott a lakosság többi része sem aktív. Más, kedvezőtlen jelenségek is akadnak. Ismeretes, hogy a tanácsok számos fontos feladatukat az aktivisták segítségével oldják meg. Nos, az aktivisták között igen kevés a munkás. Gyakori jelenség, hogy a tanácstagok beszámolóin kellő számban részt vesznek a háziasszonyok, a nyugdíjasok — és helyes, hogy részt vesznek — de nincsenek ott az üzemek munkásai. Pedig éppen ők tudnának legjobban véleményt mondani arról, hogyan végezze munkáját a tanácstag. Honnan ered ez a tartózkodás, mi az oka annak, hogy sok munkás húzódozik attól, hogy feladatokat kapjon a tanácsban? Gyakran hallani: «Elvégzem a termelőmunkámat, van az üzemben társadalmi munkám is, miért dolgoztam még a tanácsnál is?» — S vannak, akik hozzáteszik: «Jócskán van ott bürokrácia, azt pedig nem szívleljük». Igen, sokszor erről van szó. Sokan a tanácsban egyszerűen «hivatalt», vagy ami még rosszabb, valami bürokratikus aktagyárat látnak, s azt mondják: még akkor se megyek oda szívesen, ha valamit el kell intéznem, minek menjek, ha nem muszáj. Hivatal a tanács? Igen, hivatal is, de ebben a hivatalban a munkásoké, a dolgozóké a szó — az ő ügyeikről ők maguk döntenek. Van bürokratizmus a tanácsok munkájában? Igen, van, főleg az apparátus munkájában. De vájjon kevesebb lesz-e attól, ha a munkások nem mennek oda, ha a tanácsüléseken, a bizottságokban és más úton nem teszik szóvá, nem harcolnak ellene. Csodálkozhatunk-e, ha egyes tanácsok a munkások ellenőrzése híján megalkusznak saját fogyatékosságaikkal, és nem veszik észre az elburjánzó bürokratizmust? Vegyünk egy esetet. Látszólag jelentéktelen ügy, mégis mutatja, mit tehet egy munkás kicsi, de a mindennapi életben fontos ügyekben önmagáért és a többiekért. A XIX. kerületi tanács fogadóóráján Szubián Ferencné több munkásasszony nevében javasolta, hogy az egyik Közért-üzletet két órával később zárják. A végrehajtó bizottság titkára csakhamar levélben válaszolt: «Megvalósítottuk a javaslatot». Csakhogy a Közért nem hajtotta végre a tanács intézkedését. A bürokratikus útvesztőben elakadt az ügy. Stubiánné azonban nem nyugodott bele, levelet írt a végrehajtó bizottság titkárának: «a válasszal nem vagyok megelégedve, mert a levélben közöltek nem valósultak meg». És megbírálta a VB-titkárt, hogy ellenőrizetlen adat alapján válaszolt. Stubiánné kérése elintéződött. S ami még fontosabb, a VB titkára is tanult a bírálatból, és ellenőrzés nélkül most már egyetlen választ sem küld el. A dolog azonban más szempontból is tanulságos. Stubián Ferencné munkásasszony bízott a saját szavában, bízott abban, hogy az ő javaslatára megvalósulhat az egész környék régi kívánsága. Igaz, először nem ment a dolog. Mások talán ilyenkor legyintenek és azt mondják: hiábavaló. Szubián Ferencné azonban tisztában volt vele, hogy joga van követelni a becsületes elintézést, joga van megmondania a véleményét a felelőtlen válaszról. Pedig nem is tanácstag, még csak nem is aktivista, csak olyan munkás, aki tudja, hogy tőle is függnek a dolgok. Könnyű lenne megállapítani, hogy a munkástanácstag passzivitásáért, háttérbehúzódásáért ő maga a felelős. Könnyű lenne — de nem eléggé igazságos. Itt vannak például a pártszervezetek. A pártkongresszus arra kötelezte a pártszervezeteket, hogy világosan magyarázzák meg a dolgozóknak, miért érdemes és szükséges részt venni a tanács munkájában. Sajnos, ez ma még ritka. Sőt, mi több: előfordul ennek éppen az ellenkezője is, az tudniillik, hogy a pártszervezet a dolgozót nem rá beszéli, hanem valósággal is beszéli a tanácsmunkában való részvételről. Sok pártvezetőség szemében a tanácstagság vagy másvalami állandó fontos munka a tanácsban — nem számít pártmunkának, társadalmi munkának. A Csavarárugyárban Bálint Ferenc ifjúmunkást, aki tanácstag, a pártszervezet azzal az érveléssel javasolta DISZ-titkárnak, hogy nincs pártmegbizatása. (!) Mintha a tanácstagság nem volna az! Sok szó esik pedig ebben a gyárban (másutt is) a szemináriumokon, konferenciákon, a tanulás alkalmával a munkásosztály hatalmáról, a tanácsok fontosságáról. A pártszervezet itt is bizonyára éberen, figyelemmel kíséri, megtanulják-e a párttagok, mi a tanácsok jelentősége. Ügyeljenek azonban arra is a pártszervezetek, hogy a párttagság és a többi dolgozó a gyakorlatban is megértse a tanácsmunka fontosságát, tevékenyen részt vegyen abban. Valljuk meg: gyakran maguk a tanácsok sem tesznek sokat azért, hogy bevonják a munkába a munkástanácstagokat, aktivistákat. Gyakran kényelmesebb úgy, ahogy van, ne avatkozzék bele mindenki a tanács dolgaiba. Pedig a tanács nem húsz, ötven vagy száz munkásé, hanem az összes munkásoké, a dolgozóké. Vannak esetek, amikor hirtelen, robbanásszerűen mutatkozik meg, mennyire szüksége van a tanácsnak valamennyi dolgozó segítségére. így volt ez most, az árvíz idején. És így van a károk helyreállításakor. De nem igaz az, hogy a tanács csak elemi csapás idején van ráutalva az egész lakosságra. Rá van utalva mindig, az úgynevezett szürke, hétköznapi munkában is. S a legjobb módja a munkások bevonásának, ha gondosan foglalkoznak minden egyes kérésükkel, javaslatukkal. A XIV. kerületi tanács a hozzá beérkezett javaslatok 85 százalékát megvalósította. Nagy vonzóerő ez: a dolgozók látják, hogy érdemes törődni az ügyekkel, s ezért szívesen és mind nagyobb számmal vesznek részt a tanács munkájában. A bürokratikusan dolgozó tanács magára marad, annak a tanácsnak pedig, amely lelkiismeretesen intézi a munkások ügyeit, csak a szövetségese. Márpedig éppen ez a tanácsokra váró feladatok megoldásának legfőbb záloga. A minisztertanács legutóbbi ülésén az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság javaslatára határozatot hozott az árvízsújtotta lakosság megsegítéséről. Utasította a kormánybizottságot, hogy a legnagyobb árvízkárt szenvedett győrmegyei lakosság épületeinek helyreállításához szükséges segélyekre a begyűlt pénzadományokból tízmillió forintot bocsásson a megyei tanács rendelkezésére. Egyidejűleg az állami költségvetésből hosszúlejáratú hitelek folyósítására tízmillió forintot utalt ki. Az állami hitel kamatmentes. A helyreállításra folyósított kölcsön törlesztési ideje tíz év, az újjáépítésre folyósított kölcsönt pedig tizenöt év alatt kell visszafizetni. Az árvízkárosultaknak nyújtandó ingyenes segély és hosszúlejáratú hitel mértékét a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága állapítja meg. A segély és a kamatmentes hitel aránya egy-egy tanács területén általában 50—50 százalék, de a tanács végrehajtó bizottsága — indokolt esetben — egyes árvízkárosultaknak a segély és a hitel igénybevételét ettől eltérően 20—80 százalékos arányban is engedélyezheti. A minisztertanács intézkedett, hogy a helyreállításhoz szükséges építő- minisztertanács határozatot hozott az általános iskolák fejlesztéséről. A határozat kimondja: «Az általános iskolai hálózatot 1960-ig lehetőség szerint úgy kell továbbfejleszteni, hogy a szakrendszerű oktatás kiterjesztésével minden felsőtagozati tanuló (falusi és tanyai, valamint városi egyaránt) szakrendszerű oktatásban részesülhessen». A határozat értelmében azokon a helyeken, ahol a lakosok, illetve a gyermekek száma alacsony, a felsőtagozati (V—VIII. osztályú) gyermekek részére központi iskolákat kell szervezni, amelyekben meg kell teremteni a szakrendszerű, vagyis szaktanárokkal történő oktatás feltételeit. Gondoskodik a határozat arról, hogy az általános iskolák jelenlegi helyzetén sürgősen javítsanak. Az eredetileg oktatási célt szolgáló és jelenleg más közületi célra használt épületeket azonnal vissza kell adni rendeltetésüknek, vagy helyettük a későbbiek folyamán más épületet kell adni. A minisztertanács határozata értelmében az iskolaépítkezésekre és tatarozásokra úgy kell megfelelő kapacitást és anyagot biztóanyagok az árvíz sújtotta községekben rendelkezésre álljanak. Az állatállomány szálastakarmánnyal való ellátása érdekében a minisztertanács az egész ország területére kiterjedő másodvetési akció szervezését határozta el. Az akció keretében a kormány kedvezményesen biztosítja a talajmunka elvégzését és a másodvetéshez szükséges vetőmagvakat. Akik vetőmagot kapnak az államtól, azok a másodnövény terméséből holdanként 2 mázsa szénát kötelesek (szárított állapotban) az államnak átadni. Akiknek ezenfelül a gépállomás végzi a másodvetéshez szükséges talajmunkát is, 4 mázsa szénát kell holdanként az államnak átadni. Az így összegyűjtött szénát az állam az árvízkárosultaknak, adja át. A minisztertanács felhívja a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ebben az akcióban és ezzel is segítsék az árvízkárosultakat. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők részére az árvíz sújtotta területen a talaj előkészítést, az őszi szántás-vetést a gépállomások — a károsodás mértékétől sítani, hogy a munkálatokat még az iskolaév kezdete előtt be lehessen fejezni. Az általános iskolák felszerelésének megjavítására az új tantervnek megfelelő felszerelési és berendezési normákat kell öszszeállítani, s biztosítani kell az iskola részére készült felszerelések és berendezések megfelelő minőségét. A társadalmi úton született, úgynevezett «szertárfejlesztő munkaközösségek» munkájának fellendítése és kiterjesztése érdekében a minisztertanácsi határozat előírja, hogy az ipari minisztériumok a felhasználható hulladékokat adják át tanszergyártás céljára. A természettudományos oktatás alapelveit szem előtt tartva, az iskolák közelében fekvő területen négyszáz négyszögöl gyakorlókertet kell az iskolák rendelkezésére bocsátani. Erre a célra elsősorban a régi iskolai földeket kell visszaadni. A pedagógusok helyzetének megjavítása érdekében a határozat kimondja, hogy a pedagógusoktól más célra elvett szolgálati lakásokat vissza kell adni vagy cserével kell pótolni. Ennek a határozatnak a végrehajtásáért elsősorban a helyi tanácsok fefüggően — kedvezményes feltételek mellett végzik el. A termelők az őszi vetésű kenyér- és takarmánygabonavetőmagot a kár nagyságához mérten díjtalanul, illetve az új termésből visszaadandó csere útján kapják az államtól. A kormány biztosította a talajerő fokozásához szükséges műtrágyát is és vásárlásához hitelt folyósít a termelőknek. A minisztertanács határozata értelmében az árvíz sújtotta lakosság jelentős begyűjtési kedvezményben részesül. A növénytermelésben 50 százalékot meghaladó kár esetében el kell engedni a termelők egész évi beadási kötelezettségét; 50 százaléknál kisebb károsodás esetén a beadási kötelezettség — a károsodás mértékének megfelelően — arányosan csökken. Az árvízkárosultak terhére 1954. évre kivetett adókat (beleértve a házadót is), továbbá a kötelező biztosítási díjakat a károsodás mértékének megfelelően törlik. A termelőszövetkezetek épületeik helyreállításához, az állatkárok pótlásához, valamint a tagok részére munkaegység juttatásához segélyt és állami hitelt kapnak, s vetőmag- és állati takarmány-kölcsönben is részesülnek,lelősek. A szolgálati lakások visszaadásán kívül az iskolaépítéssel egyidőben megfelelő számú nevelői lakás építéséről és a pedagógusok igényének a családiházépítésiakcióban való kielégítéséről is történt rendelkezés. A tanyai és a falusi pedagógusok életszínvonalának emelése érdekében a határozat kimondja, hogy számukra, kívánságuknak megfelelően, egy-két holdig terjedő mezőgazdasági ingatlant kell konyhakert céljára használatba adni. Annak érdekében, hogy a nevelők és a tanulók tanulmányaikat megfelelő tapasztalatokkal bővíthessék, a minisztertanács a pedagógusok és a tanulóifjúság csoportos kirándulásaihoz ötvenszázalékos utazási kedvezményt biztosít. A minisztertanács egyben felhívással fordul társadalmi szervezeteinkhez, a SZOT- hoz, az MNDSZ-hez és a DISZ-hez: kormányzatunk nagyobb segítsége mellett — elsősorban a patronázs-mozgalmon keresztül — támogassák fokozottabban az iskolákat, melyekben népünk reménye, az új magyar nemzedék kovácsolódik. (MTI) A A minisztertanács határozata az árvíz sújtotta lakosság megsegítéséről A minisztertanács határozata az általános iskolák fejlesztéséről Az árvízkárosult hédervári Rózsa Ferenc termelőszövetkezetnek ajándékozták a húszezredik teherautót a Csepel Autógyár dolgozói A Csepel Autógyárban augusztus 3-án a szerelde nagy futószalagjáról legördült a húszezredik teherautó. Ezt a tehergépkocsit a Csepel Autógyár a győrmegyei hédervári Rózsa Ferenc termelőszövetkezet dolgozó parasztjainak ajándékozta, hogy az árvízsújtotta vidéken ezzel is segítséget nyújtson a megmaradt tennés gyors betakarításához. • A szigethalomi gyártelep és győri gyáregységük, a Hajtóműgyár dolgozói amellett, hogy értékes segítséget nyújtottak a gátépítésnél, túlteljesítették júliusi tervüket. A győri Hajtóműgyár az árvíz napjaiban készítette a húszezredik autóhoz a hajtóművet, a központi gyártelep dolgozói pedig, amíg munkatársaik egy része Tökölnél segített megállítani a Duna kiöntését, 46 teherautót gyártottak júliusi tervükön felül. A köszönet, amit Nagy Ferenc termelőszövetkezeti elnök tolmácsolt, az egész munkásosztálynak szól: — A munkásosztálynak az a sok segítsége, amit a nehéz napokban a győrmegyei parasztságnak nyújtott — mondotta — bátorítást, lelkesítő biztatást is jelent számunkra. ígérjük, hogy jövőre még több kenyeret, húst és zsírt küldünk a városi lakosságnak. A Csepel Autógyár udvarán Mészáros Károly, a gyár igazgatója átadja a teherautót Nagy Ferencnek, a tsz elnökének. r Párt és pártépítés ■— Háromezer kommunista nevében — A Ganz Vagongyár pártaktívaértekezlete (2. oldal) Árvíz után a halászi földeken (2. oldal) Gergely Sándor: Orgoványi emberek (2. oldal) A MAI SZAMBÁN Megfiatalítjuk a szikes földeket (2. oldal) Jegyzetek filmekről (2. oldal) N. Zubov professzor: Az Északi Sarkvidék központi medencéjében (3. oldal) «Nem láttunk még ehhez hasonlót!« —• Kanadai és svéd vendégek a szovjet mezőgazdasági kiállításról (3. oldal) Újabb fordulat a Montesi-ügyben —» A «Szabad Nép» olaszországi tudósítóiéktól (3. oldal) Iharos pompás új Európa-rekordja 1500 méteren (4. oldal) A főiskolai világbajnokság keddi versenyei (4. oldal) . „KÉSZÜLJÜNK FEL A TÉLRE!“ Komárom bányászai munkához látnak Bár még a nyár közepén járunk , a párt kiadta a jelszót: «Készüljünk fel a télre!» A «Szabad Nép» vasárnapi vezércikke emlékeztetett az elmúlt tél súlyos nehézségeire és meggyőzően megmutatta: ha nem akarunk hazárdjátékos módjára a szerencsében, az enyhe télben bízni —már most szembe kell néznünk a várható nehézségekkel és tervszerűen kell leküzdenünk azokat. A mi megyénkben két nagy szénvidék van: Tatabánya és Dorog. Tavaly még nálunk, a szén hazájában is komoly gondjaink voltak a fűtéssel. Az iskolák 90 százalékában szénszüneteket kellett tartani. A Tatabányai Cementgyár, az alumíniumgyár s más üzemek áramhiány miatt sokat álltak. Az áramszünetek egyik oka a szénhiány volt. Az idén ennek nem szabad megismétlődnie. Komárom megye aknáinak teljesíteniök kell tervüket. Hogy állunk most? Az egész szénbányászat 300.000 tonna adósságából 81.000 tonna Dorogot nyomja. S bár Tatabánya az első félév folyamán tervét jelentősen túlteljesítette , elégedettek nem lehetünk, mert még mindig igen drágán termel (tonnánként 23 forinttal magasabb a termelési költség, mint tavaly, s a szén osztályozása egyáltalán nem kielégítő. Amikor a dorogi tröszt műszaki vezetőit megkérdeztük: mi az elmaradásuk oka , azt felelték, hogy a létszámhiány, s ezzel mintegy «a tröszt hatáskörén kívül» helyezték a terv teljesítésének ügyét. Ha adnak «létszámot» — lesz terv, ha nem — nem tudjuk teljesíteni. A párt-végrehajtóbizottság ülésén napirendre tűztük a dorogi tröszt helyzetét. Pártmegbizatást adtunk néhány tatabányai mérnöknek, tárják fel a dorogi tröszt problémáit és javaslataikkal nyújtsanak segítséget társaiknak. A párt-végrehajtó bizottság ülésén kiderült, hogy Dorogon jelenleg 800 munkással több dolgozik, mint egy évvel ezelőtt, s közben a terv kisebb, mint tavaly volt. A bajok oka a teljesítmények csökkenésében keresendő. Ez pedig a vezetés gyengeségeire s a politikai munka hiányosságaira vezethető vissza. A tatabányaiak elvtársias segítségnyújtása, javaslatai megmutatták, hogy a terv Dorog aknáiban is teljesíthető! A dorogi tröszthöz tartozó csolnoki I-es akna — amelyet az év elején karsztvíz támadott meg, elragadva a legtermelékenyebb munkahelyeket — képes volt 6000 tonna év eleji adósságát hónapról hónapra csökkenteni, s csaknem teljesen megszüntetni. A többi dorogi akna is megteheti ezt — s meg is kell tenniük! A tanulságos megbeszélés tapasztalatai alapján a dorogi tröszt aknáiban mindenütt feladatterveket készítettek s ezekben a munkások arányosabb elosztásától kezdve az elővárások megtervezéséig minden fontosabb terület tartalékait szemügyre vették és meghatározták a tennivalókat. Most arra van szükség, hogy az aknapártszervezetek ellenőrizzék ezek megvalósítását s a szakszervezettel és a DISZ-szel együtt mozgósítsák a dolgozókat a teljesítmények emelésére, a fegyelmezett munkára. Dorogon, de Tatabányán is ma a fegyelem a legfontosabb kérdés. Dorogon és Tatabányán júliusban nőtt az igazolatlanul kimaradozók száma. Indokolatlanul magas a beteglétszám. Tatabányán a trösztnél e hónapban átlag 937 a különféle címeken hiányzók száma. Három és fél mázsa fejteljesítményt s 25 munkanapot véve alapul, ez bizony több mint 8000 tonna szenet jelentene. Természetesen senki sem akarja, hogy a betegek dolgozzanak. Az orvosok feladata, hogy meggyógyítsák őket, de az is feladatuk, hogy az elszaporodott álbetegeket, akik a többi dolgozón élősködnek , leleplezzék. Ebben nagy segítségükre lesznek maguk a tisztességes dolgozók, mint például Tóth István dorogi vájár, aki felháborodott hangú levélben követeli az olyan «betegek» felelősségrevonását, akik a táppénzt húzzák s közben vígan kapálják a kukoricát. Talán ennél is fontosabb a munkaidő 480 percének jobb kihasználása. A napokban beszélgettünk erről néhány bányásszal. Eigel Sándor, a tatabányai IX—XI-es aknáról, Flórián Gyula a XII- esről és Tornán József elvtárs egybehangzóan állítják, hogy tapasztalatuk szerint ma az aknákon a tényleges munkaidő átlaga műszakonként 5,5—6 óra. Tornán elvtárs szerint a tatabányai X-es aknábanpedig ez a tröszt egyik mintaüzeme) legfeljebb 3—4 csapat vált valóban a munkahelyeken. A pártszervezetekre mindez komoly feladatokat ró. El kell választani a notórius rendbontókat, bumlizókat, álbetegeket, azokat, akik aludni járnak műszakra a becsületes dolgozóktól, s azoktól, akik csak megtévedtek egyszer. A «hivatásos» rendbontókkal szemben a műszaki vezetésnek keményen fel kell lépnie. Itt is, ott is javasolják a dolgozók: «Az ilyeneket távolítsák el az aknáról, legényszállókból». Van, ahol maguk a bányászok távolítják el a csapatból: «Keres« más csapatot magadnak». De nem elég a fegyelmezetleneket, a lógósokat eltávolítani, be kell jegyezni a munkakönyvbe az ilyen esetet. Gondoskodni kell róla, hogy másutt se vegyék fel az ilyeneket. Hiszen a dologkerülők sehol sem enyhítik a munkáshiányt, értse meg ezt végre minden igazgató! El kell érni, hogy általános legyen az aknákon az a légkör, amelyben szégyen a lógás, fegyelmezetlenkedés. A megyei pártbizottság szénbányászatunk és a megye más üzemeinek legfőbb kérdéseit és a tennivalókat aktívaülésen beszéli meg a héten. Ennek tapasztalatai alapján megyeszerte a kommunista és a pártonkívüli dolgozók elé tárjuk a tennivalókat. Minél őszintébben megmondjuk a várható nehézségeket, s minél konkrétabban megmutatjuk a tennivalókat , annál nagyobb határozottsággal lát majd munkához a bányák, az erőművek, a cementgyárak s többi üzemünk munkás népe. Tavaly télen behavazott utakon, eljegesedett lejtős aknákban, a kemény tél ezer nehézsége közepette álltak helyt a dolgozók — most, amikor időben kezdünk készülődni, kezünkben van a győzelem. Havasi Ferenc a kontrom megyei pártbizottság másodtitkára A csolnoki I-es akna ígéretei és első tette (Tudósítónktól.) Augusztus 1-én, vasárnap délelőtt nagy vita színhelye volt a csolnoki I-es akna mérnökségi szobája. Mátray Alajos főmérnök munkatársaival az akna térképét tanulmányozta. Az asztalon kiterítve a «Szabad Nép» augusztus 1-i vezércikke: «Készüljünk fel a télre!» Egyes sorok aláhúzva: «Szénbányászatunk ez év második negyedében nem teljesítette a tervét, adósa maradt az országnak. Ez az adósság júliusban tovább növekedett és jelenleg mintegy 300.000 tonnára rúg». A másik helyen ugyancsak aláhúzott sorok: «Szükséges, hogy szénbányászatunk termelési tervét az év hátralévő 5 hónapjában hiánytalanul teljesítse, hogy az eddig felgyülemlett 300.000 tonna elmaradását is pótolja». A tanácskozás végére kialakult az akna műszaki intézkedési terve. «A IV-es aknas siklót szállítóképes állapotba hozzuk. Ezzel kikapcsolódik a 73-as és a 82-es szint között a jelenlegi hosszú szállítófolyosó. Felszabadul műszakonként 9 ember, akiket szénfalra telepítünk át. És így tovább, a tennivalók egész sora. A kétoldalas tervezet végén mintegy az egésznek összesítéseképpen ez áll: «Az év hátralévő 5 hónapjában 6000 tonnával járulunk hozzá a szénbányászat adósságának törlesztéséhez. Az önköltségi tervben előírtakon felül 160.000 forintot megtakarítunk». A csolnoki I-es akna bányászainak eddigi munkája jó biztosíték arra, hogy az ígéretet valóra váltják. A bányászoknak komoly gondjaik voltak az év első felében. Legértékesebb szénmezőjüket januárban elöntötte a víz. A víztelenítés munkája sok dolgos kezet vont el a szénfaltól. Az elárasztott mező helyett új fejtési területről kellett gondoskodni. Az akna kommunistáinak, az üzem kollektívájának akarata leküzdötte ezeket a nehézségeket. Az első negyedévben az I-es akna 7508 tonna jóminőségű szénnel kevesebbet adott, mint amennyit terve előírt. A második negyedévben azonban, s különösen a kongresszus tiszteletére folyó munkaversenyben napról napra csökkent az üzem tartozása úgy, hogy a második negyedév végére már csak 1488 tonna maradt. Június végén a pilisi szénbányában bénította meg vízbetörés a termelőmunkát. Az I-es aknaiak segítségükre siettek. Naponként még 90 tonna szén kitermelését vállalták. És ezt is teljesítették. Nem volt kis munka. A szállítók közül sokan két ember munkáját végezték. Az elővárási, feltárási és fenntartási brigádok 15—20 százalékkal növelték teljesítményüket, hogy több dolgos kéz jusson a közvetlen széntermelő munkára. Az üzem műszaki gárdája s a gépkarbantartó részleg dolgozói is segítették a fejtési csapatokat. Ha valami dolguk volt a bányában, nem szálltak fel anélkül, hogy egy-két csille szenet meg ne raktak volna egyik vagy másik csapatnál. Az I-es akna kollektívája derekas munkát végzett. A pilisiektől átvállalt feladatot teljesítették, s a 3000 tonna éveleji adósságból július végére már csak 311 tonna maradt. Augusztus 1-án az első műszakban az I-es aknai bányászok máigis hozzáláttak ígéretük valóraváltásához, 330 csille helyett 368 csille szenet küldtek a felszínre. A „SZABAD KÉP“ POSTÁJÁBÓL Évről évre jobb lesz a sorsunk a termelőszövetkezetben A csanádalberti Kossuth termelőszövetetkezet négy utat tett meg egy év alatt. Tavaly nem volt becsületünk a falu előtt, még gúnyoltak is, «gyomász»néven emlegettek bennünket. Sajnos, rászolgáltunk akkor erre a névre, valamennyi kapásnövényünk gazbafulladt. Vontatottan ment a többi munka is, négy hétig tartott, amíg learattunk. Nem írhatom, hogy idén már minden úgy megy, mint a karikacsapás. Van még baj elég, s a legnagyobb baj az, hogy rövidek a napok, nem dolgozhatunk annyit, amennyit szeretnénk. Gúnynevünket azonban elfelejtették már. Nincs okunk a szégyenkezésre. Cukorrépánk, kukoricánk, gyapotunk szépen fejlődik, napraforgónk meg talán a legszebb az egész határban. Mindenki azon törekszik, hogy az ő kis területén semmi kifogás ne essék. Az aratást is feleannyi idő alatt befejeztük. Az idén nem szerződtettünk elég gépet, jövőre már okosabbak leszünk. A falubeliek nemcsak akkor figyelték munkánkat, amikor rosszul ment, most is rajtunk van a szemük. Sokszor azért mentek kapálni, mert látták, hogy mi is megyünk. Azt is látják, hogy elégedettebbek vagyunk, mint tavaly, hiszen aratásig az idén több mint három és félszer annyit osztottunk munkaegységenként, mint tavaly, mert sokat tanultunk és jobban gazdálkodunk. Tavaly például 7000 forintot kellett kiadnunk tojásra, idén meg ugyanennyit kaptunk a szabadpiacon eladott tojásért , s az államnak sem tartozunk. Úgy vélem, hogy ez az egy év nemcsak bennünket győzött meg arról, hogy évről évre jobb lesz a sorsunk a termelőszövetkezetben, hanem számos egyénileg gazdálkodó társunkat is. Gyergyai Mihály Kossuth termelőszövetkezet, Csanádalberti Köszönet a gátakon nyújtott segítségért Most, az árvízveszély leküzdése utáni szeretnénk megköszönni a paksi járásba küldött sok-sok segítséget. Itt, Tolna megye északkeleti részén a Duna veszélyeztette Bölcskét, Madocsát, Dunakömlődött 14.000 holdnyi szántóterület szép termését. A múltban ezt a vidéket mindig elöntötte az áradó Duna. Most azonban védelmünkre jött szinte az egész ország. Jöttek a honvédek, a rendőrök, a szegedi és pécsi pályafenntartási főnökséghez tartozó vasutasok, a Simontornyai Bőrgyár és a Gánti Bauxitbánya munkásai, a sztálinvárosi és budapesti dolgozók. Felvonultak segítségünkre a gépkocsik, az ekszkavátorok, a dömperek és a földgyaluk. Az ország minden részéből összegyűlt mintegy 40.000 ember hősies munkával két hét alatt 25 kilométer hosszú új gátat épített, 150.000 köbméter földet mozgatott meg. Sok helyen két méter magas víz nyomta az új sáncot, de nem tudott megbirkózni az egybegyűltek erejével. Sok volt a nehézség, de a DISZ a munkában és a toborzásban, az MNDSZ a dolgozók ellátásában, a Vöröskereszt a balesetek elhárításában jól megállta a helyét. Egységes harcunk, a párt és az állami szervek irányító munkája sikerre vezetette Bölcske, Madocsa, Dunakömlőd határa nem került víz alá, megmentettük gabonánkat és földjeinket. Köszönetünkön kívül jó munkánk lesz a válasz az ország segítségére! A Magyar Dolgozók Pártja Paksi Járási Bizottsága A paksi járási tanács végrehajtó bizottsága Különös zenei élmény Üzemünk szakszervezeti bizottságától jutalmul jegyet kaptam az Állatkerti Szabadtéri Színpad előadására. Szeretem a zenét, s az elismerés is jólesett, kettős öröm ért. A szépnek ígérkező est azonban nem sok örömet szerzett. Az előadást, sajnost nemigen élvezhettem, mert azzal egyidőben a Gundel Étterem népi zenekarát és énekesét is hallgatnom kellett. A népi zenét is nagyon szeretem, de két zenekar játéka egyszerre nem nagy gyönyörűség. Egy hét múlva, amikor az állatkerti «élmény» már csak halványan élt emlékezetemben, a Puskin-kertben voltam hangversenyen. Az idő kellemes volt, a helyárak olcsók, a műsor is szépnek ígérkezett. Már előre örültem a kellemes estének. De már a nyitány befejező akkordjai közben megszólalt a tánczene a szomszédos «Marika» espressóban. Nemcsak hogy megszólalt, hanem hangszóróval felerősítve bömbölt. A színpadon a bemondó szavát sem lehetett hallani, míg végre a rendezőség intézkedésére kikapcsolták a hangszórót. Garami Ferenc a Budapesti Szerszámgépgyár dolgozója Szervezetlen átszervezés Szombathelynek is, Győrnek is van épületszerelő vállalata. Ez ideig világos volt, hogy hol és mit építenek a szombathelyiek, és mit építünk mi, győriek. Hogy, hogy nem, a legutóbbi átszervezés folytán Csornán Magyaróvárott és Pápán a szombathelyiek építenek, holott ezek sokkal közelebb vannak Győrhöz, mint Szombathelyhez. Ilyen szervezés mellett lassan azt sem tudjuk hogy miért vagyunk mi Győri Épületszerelő Vállalat, ha egy ideig Szombathely környékén (Sárvár, Körmend), majd Budapest közelében foglalkoztatnak bennünket. Az ilyen szervezés rengeteg kárt okoz Több üzemanyag kell a közlekedéshez, nagyobbak a kiküldetési, ellenőrzési és szállítási költségek. Lelkiismeretlenségnek tartjuk az ilyen pazarlást és emellett fájdalmas számunkra, hogy legjobb szakmunkásaink itthagyják a vállalatot, mert nem akarnak családjuktól állandóan távol dolgozni. Szeretnénk, ha felettes szerveink mihamarabb változtatnának ezeken a visszás állapotokon. A Győri Épületszerelő Vállalat dolgozóinak nevében Halász Lajos igazgató Cseh Károly műszaki vezető Balogh János szerelő Trogmayer Gyula szerelő