Szabad Nép, 1954. december (12. évfolyam, 335-364. szám)
1954-12-12 / 346. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 346. SZÁM ARATD FILLÉR VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 12 Mocsár Gábor: Több éberséget! A Lamm-ügy és tanulságai (2. oldal) Kölcsönös bizalom (2. oldal) A MAI SZAMBAN Az európai béke fenntartása és megszilárdítása a francia és a szovjet állam közös feladata, alapvető nemzeti érdeke — Ünnepség Moszkvában a szovjet— francia szerződés 10. évfordulója alkalmából (3. oldal) Méray Tibor: Ázsia figyelmeztet (4. oldal) ‘Gimes Miklós: Nyugat-berlini mozikban (5. oldal) Novobáczky Sándor: Baráti látogatás (6. oldal) Ifjúságunk és a jövő A Szabad Ifjúság csütörtöki száma Tisztázzuk ifjúságunk nevelésének égető kérdéseit! címmel szerkesztőségi vitacikket közölt. A szerkesztőség felhívta olvasóit, a fiatalokat, a DISZ-vezetőket, az ifjúság barátait, hogy véleményükkel, javaslataikkal járuljanak hozzá a DISZ munkájának megjavításához. A cikk sokoldalúan és önkritikusan elemzi a DISZ tevékenységét, ugyanakkor választ ad az ifjúsági vitában elhangzott néhány téves nézetre is. A Szabad Ifjúság cikke tehát fontos kezdeményezés abban az irányban, hogy az ifjúság kérdéseiről megindult vitát magasabb fokra emelje. Sokszor emlegetjük, hogy az ifjúság kérdése nagy nemzeti ügyünk. E mostani ifjúsági vita jelentősége is messze túlnő a DISZ-szervezetek keretein, joggal vonja magára minden öntudatos dolgozó figyelő tekintetét. Megvan tehát minden feltétele annak, hogy ez a nemzet nyilvánossága előtt kibontakozó vita bőven gyümölcsözzék ifjúságunk egységének erősödésében, hazafias lelkesedésének és tettvágyának növekedésében. Mert ez a vita célja és értelme a számunkra, a dolgozó nép számára. Azok, akik a határokon túl vagy idehaza kezüket dörzsölve örvendeznek, hogy lám, az ifjúsági vita során ezt vagy azt az írót «leckéztetik a kommunisták», jobban teszik, ha szégyenükben elhallgatnak. A népet szolgáló magyar írót még tévedéseiben is a hazafiság és a becsület vezeti, ne próbáljanak hát mögéje bújni azok, akiknek se becsületük, se hazájuk. A vitában már eddig is voltak, valószínűleg lesznek is még hibás állásfoglalások, de ez a mi vitánk, azoknak a vitája, akiket így vagy úgy, de egy cél vezet: fokozni az ifjúság alkotó részvételét a nemzet életében. Amikor az ifjúságról vitatkozunk, mindenekelőtt azt a legfontosabb tényt kell látnunk, hogy milyen hatalmas történelmi feladat áll az új nemzedék előtt: neki kell továbbvinni és a maga számára győzelmesen befejezni a tíz éve megkezdett országépítő munkát! A magyar ifjúság a történelem során sokszor hozott áldozatot a távoli jövőért, most abban a tudatban küzdhet, hogy ez a jövő — az ő saját élete. Azt lehetne mondani, hogy ez nyilvánvaló igazság. Valóban az. De ezt az igazságot megértetni minden fiatallal, felkészíteni az ifjúságot arra, hogy történelmi küldetését sikerrel betölthesse, már ma, az alapozás közben megtanítani az építés tudományára a fiatalokat, akik holnap felrakják a tetőket a szocializmus épületére — éppen ez az ifjúság vezetőinek, nevelőinek, s magának a DISZ-nek legfőbb feladata. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a DISZ munkájának megjavítását célzó javaslatokban nem egyszer éppen ez, a lényeg sikkad el. Előfordul, hogy a DISZ-munka egy-egy részletének megjavítását fölébe helyezik ennek a legfőbb politikai célnak, ilyen vagy olyan módon igyekeznek megkerülni a politikai oktatás és nevelés feladatát. Valószínű, hogy az ilyen javaslatok hirdetői között van olyan is, aki lebecsüli az ideológiát és az ifjúságot. Az ifjúságot, amely szerintük nem elég komoly arra, hogy ideológiai kérdésekkel foglalkozzék, és az ideológiát, amelyet nem tartanak elég vonzónak a fiatalok számára, önáltatás volna azonban csak ennyit látni az ilyen nézetekben. Többről is van szó. A nyílt politikai munkától való húzódozásban visszatükröződik az ifjúság egy részének a politika iránti közömbössége, sőt idegenkedése is. Egyes írók és pedagógusok helyesen veszik észre ezt a jelenséget, de helytelenül magyarázva az okát, a politika kiküszöbölésével igyekeznek megszüntetni a politika iránti közömbösséget. A szocializmusba való átmenet idején, amikora megszokott utakat járhatatlanná tettük és új, szokatlan utakat építünk», lehetetlen, hogy az ifjúság egy részében ne legyen közömbösség, elfáradás, sopánkodás. Sztálin erre már 1930-ban figyelmeztetett. Azt jelenti-e ez, hogy az ilyen helyzetet természetesnek, magától értetődőnek kell venni és megnyugvással kell elfogadni? Semmiképpen sem. A természetes és magától értetődő az, hogy eszméink az ifjúságban keltik a legélénkebb visszhangot. Ebből viszont az következik, hogy tőlünk is függ, a mi munkánkon is múlik, milyen tömegesen és milyen lelkesen sorakozik fel az ifjúság az új eszmék zászlaja alá. Ha politikai közömbösséget és kedvetlenséget látunk a fiatalok soraiban, akkor ezt nem írhatjuk csak objektív feltételek számlájára, fel kell ismerni ebben a tényben a mi munkánk kritikáját is. Mondtuk ki nyíltan: a mi hibánk is részes abban, hogy sok fiatal nem ismeri fel eléggé saját jövőjét a szocializmus építésében. Látni kell, hogy e magatartás gyökerei messzire nyúlnak vissza. A koalíciós időkben a különböző polgári és kispolgári pártok a «politikamentesség» hazug jelszavával vagy nacionalista, jobboldali szociáldemokrata demagógiával a kommunista párt politikája ellen hangolták az ifjúság egy részét. Pártunk győzelmes harcai visszaszorították, de teljesen nem szüntették meg ezt a befolyást. Fékezték felvilágosító munkánk hatását politikánk hibái: a szocialista iparosítás korábbi szakaszában a fiataloknak is azt kellett tapasztalniuk, hogy a szocialista építés nem járt együtt az egész nép életszínvonalának folyamatos emelkedésével. A párt politikája azután elhárította azt az ellentmondást, amely agitációnk és propagandánk mondanivalójának egyes tételei és a fiatalok élettapasztalatai között is létrejött. Tavaly június óta általában javult a dolgozó ifjúság helyzete is, széles tömegei előtt világosabbá vált a termelőmunka és a jólét, az egyéni és a közérdekek összefüggése. De ha lényegesen csökkent is, még nem szűnt meg az ifjúság jelentékeny részének közömbössége a politika iránt. Nem utolsó oka ennek az a tény, hogy még nem sikerült döntő változást elérni a fiatalok közt végzett politikai munka módszereiben. Új úton járunk, de még a régi, kinőtt cipőben, amely akadályoz a gyors haladásban. De ha igaz, hogy sok fiatal kedvetlenségében a politikai-ideológiai munka gyengéi is tükröződnek, akkor az is igaz, hogy ezt a közömbösséget nem a politika mellőzésével, hanem éppen az ideológiai felvilágosítás megjavításával lehet lelkesedéssé változtatni. Ez vonatkozik például az olyan elképzelésekre, amelyek az ifjúság szórakoztatását afféle nevelési csodaszernek tekintik és a táncesték szaporításával igyekeznek pótolni a fiatalok közt végzendő politikai nevelőmunkát. Egyes DISZ-vezetők elégtétellel állapítják meg, hogy egy-egy jólsikerült bálra tízszer annyi fiatalt tudtak «mozgósítani», mint egy unalmasra sikerült előadásra, s ezzel mugtatva meg lelkiismeretüket, félvállról veszik az oktatómunkát. Világos, hogy nem a bálokban van a hiba. Csak örülni lehet annak, hogy tavaly június óta a legtöbb DISZ-szervezetben visszaszorult az az öreges komolykodás, amely nem nézte jó szemmel a fiatalok szórakozását. Nem sokaljuk, hanem keveseljük az ifjúság egészséges szórakozásának, sportolásának lehetőségeit. Legyen változatos, gazdag, sokszínű a mi ifjúságunk élete! De a szórakozás rovására menő, s ráadásul erőltetett politizálás hibáját ne a hiba megfordításával javítsák ki. Más dolog a táncra «mozgósítani», és más a tanulásra, munkára lelkesíteni. Egyiket sem helyettesíthetjük a másikkal. Szervezzék a DISZ-szervezetek a fiatalok szórakozását is, sportját is, és ügyeljenek arra, hogy az egészséges, erkölcsös legyen. De ne felejtsék el, hogy a legfőbb feladat: az ifjúság szocialista nevelése, felkészítése a jövőre. A DISZ körüli vitában más olyan nézetek, javaslatok is születtek, amelyek egy helyesen meglátott hibát ellenkező előjelű tévedéssel akarnak orvosolni. Így például többen bírálták a DISZ-t, mert nem dolgozta ki, hogy az ifjúság szocialista nevelésében hogyan lehet felhasználni bizonyos közvetett módszereket, hogyan lehet a kirándulások, természetjárások, falu- és üzemlátogatások segítségével megerősíteni a fiatalokban hazájuk szeretetét. Jogos a bírálat. Az élettel most ismerkedő legtöbb fiatal vágyik népe, hazája megismerésére. Hasznos és segítő minden olyan javaslat, amely e természetes érdeklődés kielégítésére törekszik. Hasznos és segítő — mindaddig, amíg nem lép fel azzal az igénnyel, hogy pótolja a közvetlen politikaivilágnézeti oktatást, s nevelést. Mély és alapos politikai tudás nélkül semmiféle falu- vagy üzemlátogatás nem adhat egyebet többé-kevésbbé értékes benyomásoknál, tapasztalatoknál, csak az elméleti tudás hevítheti ezeket szilárd meggyőződéssé. A marxista—leninista oktatás, elszakítva a nép, a haza élményszerű megismerésétől — holt dogma. A marxista—leninista oktatást természetjárással felcserélni — annyi mint politikai vakságra kárhoztatni az ifjúságot. Bírálni kell a DISZ eszmei-politikai nevelőmunkáját. De bírálni — és nem megszüntetni, ellenkezőleg, sokkal jobbá kell fejleszteni! Való igaz, hogy a kevés élettapasztalattal rendelkező fiatalember még kevésbbé tudja az élet nyelvére lefordítani az elvont formulákat, mint az idősebb. Az ifjúság és a holt sémák — tűz és víz. De ne azt mondjuk a szárazon beszélő propagandistának, hogy «hallgass!», hanem tanítsuk meg arra, hogy igazságunkat, az élet igazságát az élet nyelvén fejtse ki. Beszéljünk az ifjúsághoz olyan szavakkal, amilyenekkel Petőfi fordult nemzetéhez, olyan szavakkal, amelyek égnek és világítanak, tettekre gyújtják a szíveket. Mert ez a legfőbb, a tetteken van a lényeg. Meg kell tanítani a kommunizmusra az ifjúságot és kommunista munkára kell nevelni — de magában a kommunista munka füzében. Ezt tanította Lenin. A legszebb agitáció is elviselhetetlen unalommá válik, ha nem tud alkotó, nagy, hősi feladatokat tűzni az ifjúság elé. A becsületes fiatalokat nem vonzza a szónoklással leplezett semmittevés, nem pályáznak arra, hogy amíg nyelvük mozog, kezük pihenjen, nem kofák, hanem hősök szeretnének lenni. Ne féljünk kimondani, hogy az ifjúság igenis töltsön be élenjáró, példamutató szerepet hazánk életében. Az egészségtelen avangardizmus káros, de még károsabb lenne, ha ettől való félelmünkben nem hagynánk, hogy bátran szárnyaljon ifjúságunk. Ifjúságunk történelmünk leghősibb napjaiban mindig is az élenjárók között haladt, s egyre többen állnak az élre közülük ma is. Vannak, akik azt mondják vagy gondolják minderre, hogy a szabadságharcok, forradalmak nagy tetteket szülnek, de a kapálás, vetés, esztergálás, jegyzetelés érdektelen, egyhangú, mindennapos feladat. Mások elismerik az építőmunka hősiességét, de új feladatainkban nem látják eléggé azt a nagyságot, amelyet a szocialista építés éveinek első céljai kifejeztek. Meg kell magyaráznunk az ilyen fiataloknak: a munka és a tett értékét és nagyságát számunkra mindenekelőtt az határozza meg, hogy mennyire használ a népnek, a hazának. Márpedig az a hatalmas munka, amely most bontakozik ki országunkban, minden eddiginél nagyobb jelentőségű népünk jóléte, nemzetünk jövője szempontjából. Való igaz, hogy hatalmas feladatokat oldottunk meg korábban is. És ha sokat beszéltünk arról, hol hibáztunk, amikor az elmúlt években túlfeszítettük a szocialista iparosítás ütemét, beszélnünk kell arról is, hogy Inota, Sztálinváros, Diósgyőr és Komló hős építőinek munkája ma megkönnyíti számunkra új feladataink megoldását, erőteljes, fejlett iparral járulhatunk hozzá népünk jobb ellátásához, több és jobb géppel segíthetjük a mezőgazdaság felvirágoztatását. De ha dicsőség volt résztvenni abban a munkában, még inkább a büszkeség töltheti el azokat, akik új céljaink győzelméért küzdenek Az egész ország mezőgazdaságának felvirágoztatását, iparunk átcsoportosítását és majd további fejlesztését, a jólétet és bőséget a magyar dolgozók még nagyobb hazaszeretete, odaadása és áldozatkészsége fogja biztosítani. Íme, itt a tér, amelyen hősi tettekre nyílik lehetőség ifjúságunk előtt is! A mi ifjúságunk nem kényszerül arra, hogy a valóságtól eltávolodva, hamis ábrándokban és ködképekben keresse az élet szépségét, romantikáját. Itt, az épülő falak között, a termőbbé tett földeken folyó nagyszerű munkában bontakozik ki előtte a változtatás, teremtés, alkotás, az igazi hősi élet realitása. « De kibontakozik-e olyan mértékben, amennyire azt népünk és az ifjúság érdeke megkívánja? Ha nem, rajtunk is múlik. Nem mutatjuk meg eléggé a mában a holnapot, a termelés mihamarabbi fokozására irányuló küzdelmünkben a szocializmust. Másfél-két évvel ezelőtt felvilágosító munkánk a szocializmus perspektívájának felrajzolása közben nem egyszer elszakadt a valóságos helyzettől. Most viszont fordítva kezd jelentkezni a hiba: belemerülve a múlt hibáiba, vagy jobb esetben a jelenben keveset és elégtelenül beszélünk a szocializmus perspektívájáról. Márpedig pártunk olyan politikát dolgozott ki, amely ragyogóan egyesíti a dolgozók mai, mindennapos érdekeiért folyó harcot a szocializmus nagy ügyének perspektívájával. Különösen fontos, hogy feltárjuk a jövőt ifjúságunk előtt, amely holnap az ország gazdájaként folytatja a mi ügyünket. Mire érett férfiak és aszszonyok lesznek a mai 18—20 évesek, addigra hazánk a gazdaságnak, az igazi jólétnek, milliók virágzó kultúrájának országa lesz. Ha valakinek, akkor az ifjúságnak kell legmélyebben megértenie, hogy amikor az önköltség és a termelés százalékairól beszélünk, nemcsak a közvetlen, a jelen helyzet megjavítására törekszünk: a termelés apró, szinte napi, de folyamatos emelkedéséből tevődik majd össze a szocializmus jóléte. Ha megmutatjuk a jelen legkisebb előrehaladásában is a jövőt, akkor jogos a kívánság, hogy az ifjúság tanulja meg az építés tudományát, legyen előtharcosa saját jövőjének. «Szebb jövőt» már ígértek az ifjúságnak a régi rendben is, de csak azért, hogy eltereljék a figyelmet sorsa kilátástalanságáról, hogy feltartóztassák a fiatalok által annyira várt, s uraitól annyira rettegett jövőt. Mi nem azért beszélünk a jövendőről, hogy elfordítsuk fejünket a jelen nehézségeitől. Nem, nincs okunk rá, hogy hallgassunk ezekről. A nehézségektől lehet elfordulni, lehet sopánkodni felettük, s lehet legyőzni azokat. Mi azt mondjuk az ifjúságnak, hogy azokhoz álljon, akik nehézségeink legyőzéséért küzdenek, rajtuk is múlik, az ő hősi munkájukon, hogy milyen hamar és milyen gyorsan jutunk előre. A közfelfogásban gyakran csak azt tekintik hősi, kiemelkedő tettnek, amikor az egyén önnön érdekeit feláldozza egy egész közösség érdekeiért. Napjaink jelenleg csak ritkán állítják ilyen próba elé az ifjúságot, hiszen az odaadó munka és tanulás, amelyet várunk tőle, egyszerre érdeke neki is és az egész nemzetnek is. De most is adódhat és naponta adódik olyan helyzet, amelyben a fiatalnak választania kell: bezárkózik-e saját élete szűk körébe, és nemtörődöm módon félrevonul a nagy nemzeti munkától, vagy pedig minden erejét megfeszítve az elsők közé törve tanul és dolgozik hazájáért. Naponta adódik olyan helyzet, amikor a fiatalnak le kell győznie a kényelmességet és az elpuhultságot és ott kell vállalnia munkát, ahová népie, hazája szólítja. Sok fiatalnak kell áldozatot hoznia, hogy tanulhasson, sokuknak kell nehéz anyagi körülmények között dolgozniuk. Talán nem mindig kell hősiesség, hogy az ilyen próbákon megállja a helyét a fiatal, de az ilyen próbákon edződik a jellem szilárdsága, hősiessége, az ilyen fiatalok helytállása segti úrrá lenni építőmunkánk nehézségein. A párt vezetése: ez a biztos iránytű az ifjúság számára. Pártunknak és az ifjúság minden barátjának, s magának a DISZ-nek történelmi kötelessége, hogy a ritnika, az odaadás, a helytállás hősi eszményeit kifejlessze ifjúságunkban. Ilyen eszményeket követel építőmunkánk védelme is. Ifjúságunknak látnia kell, hogy építőmunkánkra, amelyben most egy nemzet fog öszsze, sötét erők háborús készülődése vet árnyékot. Ilyen helyzetben az a kötelessége minden magyar fiatalnak, hogy még odaadóbban, még fegyelmezettebben végezze munkáját. El tudjuk hárítani a veszélyt, ha egységes népünk, együtt a szabad népekkel olyan erőt, eltökéltséget és,szilárdságot mutat, amely meghátrálásra kényszeríti a támadó szándékot. Hazaszeretet és helytállás, a jövőbe vetett hit és szenvedélyes alkotómunka — ez a mi erőnk, ezt az erőt növelje a maga és nemzete érdekében ifjúságunk is! A Csepeli Papírgyár is határidő előtt akarja teljesíteni a téri tervet A Csepeli Papírgyár égbemeredő, hatalmas kéménye körül, mint kotlós körül a csirkék, helyezkednek el az egyes üzemek. Innen kerülnek ki az Orion-rádió, a Tungsram-égő és sok egyéb cikk (tobozai, csomagoló- és irodapapírok, más papírgyárakhoz a nyersanyag, a cellulózé. Hatalmas gépek ontják a papírt, hogy a lakosság és megnövekedett iparunk számára előállítsák a megfelelő mennyiségű papírt. Nem volt könnyű feladatuk ebben az évben! Az első negyedben igen elmaradtak az áramkorlátozások miatt: 11 millió forintnyi adósság gyűlt össze ekkor. Ezt be kellett hozni, hogy évi tervüket teljesíthessék. Igyekezetüknek meg is lett az eredménye. A második negyedben 4.3 milliót, a harmadik negyedben, 4.8 milliót, a negyedik negyedben november végéig 3 milliót hoztak be lemaradásukból. ]A ősz már azon törik a fejüket, hogy az évi tervükből még hiányzó milliókat hogyan lehetne minél rövidebb idő alatt «papírformába» öltöztetni. Nem akarják ugyanis teljesen bevárni az év végét a terv befejezésével. Legalább egykét nappal előbb szeretnék azt teljesíteni. Úgy gondolják, ha már az idén kétszer elüzemeltek, így is illik ez. Pedig a zsáküzemben még generálozás is lesz a hátralévő időben. «Igaz, ha ezt nem az előírt 8 nap alitt, hanem 6 nap alatt készítenénk el, akkor már sokat nyernénk» — így gondolkodnak. S már készítik is a terveket, hogyan fogják ezt megvalósítani. Ami a legtöbb segítséget adja az évi terv határidő előtti megvalósításához, az a munkások szíve, lelkesedése. Szűcs Vilma annyi cukroszsák kézi munkáját végzi el egy nap alatt, amibe 730 mázsa cukrot lehet becsomagolni. Zele Istvánná, miközben gépét tisztítja, elmondja, hogy mindig 200 százalék fölött van a teljesítménye, sztahanovista. Az alig néhány hónapja itt dolgozó Molnár Gusztáv és fia 151 százalékot ért És lehetne sorolni a többieket is, akik mind azon fáradoznak, hogy az évi tervet mielőbb teljesítsék. Milyen közszükségleti cikkeket gyártanak a gépipari üzemek A búcsúzó óesztendő számos újdonságot, meglepetést hozott a háztartások, családi otthonok számára, de még mindig nem elegendőt ahhoz, hogy hiánytalanul kielégítse a fogyasztók áruigényeit. Mit várhatunk az új esztendőben? Csak néhány példát említsünk: 80.000-rel több tűzhelyet a háztartások számára, sokmillió darabbal több játékot gyermekeink szórakozására, 23.000-rel több fürdőkádat az új lakásokba és több száz tonnával több füstcsövet a szükséglet kielégítésére. Sokáig sorolhatnánk még az edények, korszerű háztartási kisgépek, új, ízléses bútorok, csillárok és egyéb fontos cikkek jegyzékét , amelyekből többet, szebbet, olcsóbbat vár a fogyasztó. December utolsó heteiben már csaknem minden gépipari üzemben serény munkát találunk: sok helyen akarácsonyi piac áruválasztékát növelik, másutt az új gyártmányok előkészítésével készülnek, hogy az új évet szebbé tegyék a dolgozó családok számára. Kárpitozott csőbútor a Fémbútor gyárban A Fémbútorgyárban nagy feladatra vállalkoztak: olyan új típusú kárpitozott csőbútor-garnitúrát készítenek, amelylyel minden család szívesen díszíti majd otthonát. Novemberben kezdődött meg a gyár átszervezése. Ui helyiségbe költöztették a különböző műhelyeket, kárpitosüzemet rendeztek be és előkészítették a gépeket, szerszámokat. Komoly nehézséget jelentett az üzemben a kárpitos szakmunkáshiány. Ezt úgy oldották meg, hogy a kárpitosmunkát műveletekre bontották, így már betanított munkásokat is alkalmazhatnak. Ma már sorozatban gyártják az ízléses kárpitozott, hat részből álló csőbútor-garni túrát. Szebbnél szebb bútorszövettel vonják be az epedarúgózású matracokat, ülőpárnákat. Bordó, barna vagy almazöld huzatú bútor között válogathatnak majd a vásárlók. Készülnek itt úgynevezett kiegészítő bútorok is: tetszetős állólámpák, zsúr , kocsik, könyvállványok, valamint üveglapos rádióasztalok. Az üzem raktárában itt sorakozik már 100 elkészült garnitúra. A fogyasztók a karácsonyi piacon már szeretnék látni ezeket a berendezéseket. A Belkereskedelmi és a Pénzügyminisztérium tegyen meg mindent, hogy a berendezések árának megállapítása ne húzódjék tovább, a raktárakból minél előbb az üzletek kirakataiba kerüljenek az új bútorok. A gyár dolgozói mindent elkövetnek, hogy több bútort adjanak a közönségnek. Év végéig további 300 garnitúra csőbútort készítenek. Jövőre mintegy tízezer garnitúra kárpitozott csőbútort és tizenkétezer darab kiegészítő bútort készítenek. Az új esztendőben már külön is lehet majd vásárolni fotelokat, rekamiékat vagy székeket. Tervbe vették a Fémbútorgyárban a kétszemélyes rekamiék és a két-, illetve háromajtós szekrények gyártását is, az 1955-ös év fontos Már gyártmányait, elkészült a porszívógép motorjának első sorozata. Ebből jövőre 12.000 darabot készítenek. A mosógéphez 10.000, a gramofonhoz pedig 40.000 kismotort gyártanak majd. A műhelyben már formálódik a futószalag, amellyel megoldják a gramofonmotorok folyamatos szerelését. Úgy tervezik, hogy több gyártmánynál is bevezetik ezt a szalagszerű munkát, amely magasabb termelékenységet eredményez. A gyár feladata lesz a hűtőgépekhez, kávéőrlőkhöz, padlókefélőgépekhez, valamint, a magnetofonhoz szükséges kismotorok előállítása is. — A motorokon kívül közszükségleti cikkek is szerepelnek gyártmányaink között — mondja Martos István főmérnök. — Új típusú kis asztali ventilátorral lepjük meg a vásárlókat. Nemcsak tetszetősebb külsejűek lesznek az eddig készítetteknél, de lényegesen olcsóbbak is. Gyárunk csaknem feleannyi költséggel állítja elő és adja át a kereskedelemnek a kis asztali ventilátorokat, mint eddig. A Villamos Kismotorgyár új gyártmánya a háztartási villany-varrógépmotor is. Az új bakelitházas motor nemcsak tetszetősebb formát ad majd a varrógépnek, de megszünteti az eddig gyártott háztartási varrógépek balesetveszélyét is. A jövőre gyártandó korszerű kisgép valószínűleg olcsóbb lesz, mint az eddigiek és villamosenergia-fogyasztása óránként nem haladja meg egy 60 wattos izzólámpa energia-felhasználását. Lendkereke játékrepülSupp — a Beloiannisz-gyár karácsonyi ajándéka a gyermekeknek Az ötletes, új játék készítéséhez egy hasonló működésű szovjet játék adta az ötletet. A Beloiannisz műszaki dolggozói szívesen foglalkoznak a lendkerekes játékrepülőgép gyártásával, taczkó Károly technológus tervezte meg az ötlet alapján az új játékot, amelynek alkatrészei már készülnek a műhelyben. — Hogyan működik az új játék? — kérdezzük Taczkó elvtársat. — Csaknem tíz centiméter magas fémtoronyhoz egy csatlakozókar köz-* vetítésével kapcsolódik a repülőgép* Ennek lendkerekes szerkezetét zsinór segítségével indíthatjuk meg A mű*anyagból készült lökhajtásos formájú kis gép lassan mozgásba jön, s a le* vegébe emelkedik. 10—20 kört is képes leírni, attól függően, hogy milyen erővel indítják meg a szerkezetet. A toronyról a repülőgépet le is lehet szerelni és enélkül — búgócsigához hasonlóan — pörgettyűs játéknak is használható. A karácsonyi piacon a játékok között már ez a kisrepülőgép is ott várja új gazdáit. Az ára is lehetővé teszi, hogy a szülők kielégíthessék gyermekeik kívánságát — tájékoztat Haczkó elvtárs — körülbelül 40 forintért lehet majd vásárolni. Már kaphatók az üzletekben a MÁVAG háztartási mérlegei A MAAAG szerszámgyáriban néhány hónappal ezelőtt kezdték meg a háztartási mérlegek gyártását. Előtte a mozdonygyáriak készítették és bizony lassan haladtak a munkával. Már-már úgy látszott, hogy nem tudják elkészíteni év végéig a tervben előírt 8000 mérleget. Ekkor bízták meg a szerszámgyáriakat ezzel a feladattal. Ács Károly elvtárs, a Szerszámgyár vezetője és Mák Lajos csoportvezető irányításával megkezdődött a munka. Időveszteség nélkül előkészítették a szerszámokat és megszervezték a sorozatgyártást. Az első alkatrészek elkészítése után fürgén hozzáláttak a mérlegek szereléséhez. Az újtípusú háztartási mérleg már kapható az üzletekben, s meg is nyerte a háziasszonyok tetszését. Kezelése minden eddigi mérlegnél könnyebb: 10 kilogramm mérésére alkalmas, külön súly nélkül. A fémlemezzel burkolt mérleg két vezetéke közül az egyiken a kilókat, a másikon pedig a dekákat lehet mérni. A súlyokat és a mércéket krómozták, a lemezházat pedig tetszetős színűre festették, így minden háziasszony konyhabútorának megfelelő színű mérleget választhat. A korszerű, pontos mérleget 220 forintért árusítják a boltokban. A Villamos Kismotorgyárban örömmel fogadták a hírt a Villamos Kismotorgyár dolgozói: az új esztendőben nagymennyiségű kismotort készítenek háztartási gépekhez és egyéb közszükségleti cikkekhez. Ez a feladat számukra évi termelésüknek két és félszeresére növelését jelenti. A nagy munka végrehajtásához a jelenlegi gyárépület is szűknek bizonyult, s már készülődnek a költözködésre egy nagyobb budai gyár helyiségébe. A gyárban gondosan készítik elő Az új gépek tervezői között asztáblák fehér papírjain a holnap új gépei alakulnak az Üzemgépészeti Tervező Irodában. Az alig 35-tagú kollektíva kapta a feladatot, hogy az élelmiszeripar és a könnyűipar számára új gépeket, korszerű berendezéseket tervezzen. Az elkövetkezendő néhány hónapban elkészülnek a műbútorgyártás új berendezései. Weisz Tamás fiatal tervezőre vár a felsőmarógép, az új típusú körfűrész a sorozatfúrógép, valamint a nehéz fizikai munkát helyettesítő fényezőgép terveinek elkészítése.ár kész tervekkel büszkélkedhetnek az élelmiszeripari gépek tervezői. Néhány napja fejezték be a praktikus szerkezetű, ízléses kivitelű dió- és zsemlyeőrlő tervezését. Ebből a kisgépből a jövő évben mintegy 140.000 darabot bocsát majd a háziasszonyok rendelkezésére a Könynyűipari Gépgyár. A sütőipar új gépei elsősorban a kenyérgyártás fejlesztését jelentik. Már elkészült a terve az 500 literes kenyérdagasztógépnek. A vidéki pékségek számára 300 literes dagasztógépet szerkesztenek, amelyből jövőre már többszáz darabot készít a gyár. Bizonyára örömmel fogadják majd az egyetemes tésztagépet is, amely óránként 3000 fioo kilogramm különböző tésztafélét ont magából. Nem panaszkodhatnak majd a zsemlyekedvelők sem: már elkészültek a császárzsemlyét formázó gép tervei, és munkában van már a mintapéldány is. Az új automatikus gép maga mögött hagyja régebbi géptársait, és óránként mintegy ötezer császárzsemlyét formáz meg.Néhány rajztáblával odébb Horányi Róbert fiatal tervezőmérnök dolgozik. Az ő nevéhez fűződik az Fc—44-es centrifugagép szerkesztése. Ezeknek a gépeknek a gyártásával hazai viszonylatban egy teljesen új iparágat honosítunk meg. Azokos” kis gépek nagy segítséget jelentenek az élelmiszer- és a vegyipar munkájában. Így például a zsírgyártás során végzett kísérletek eredményeként a zsír eddigi 24 órás ülepítési idejét a centrifuga segítségével 25—30 másodpercre csökkentették. A gyors ülepítés javítja a zsír minőségét is. A centrifugákat felhasználják az élesztőgyártásnál, a cukoripari technológiák kialakításánál, valamint a vegyipar számos területén. Előre az évi terv teljesítéséért! A Magyar Acélárugyár befejezte ötéves tervét December második hetét megérdemelt sikerrel zárták a Magyar Acélárugyár dolgozói: ekkor jelentették 1954. évi tervük befejezését. A gyár kollektívája most is úgy akar búcsúzni az óesztendőtől, mint néhány év óta minden decemberben, nemcsak évi tervük határidő előtti teljesítésével, hanem jelentős értékű gyártmány terven felüli elkészítésével is. — öt évt óta minden esztendőben határidő előtt teljesítettük évi tervünket — mondja Faur Dániel elvtárs, a Magyar Acélárugyár igazgatója. — Így értük el, hogy ez év harmadik negyedében már jelenthettük ötéves tervünk befejezését. 1954-ben több millió forint értékű traktoralkatrészt készítettek a mezőgazdaságnak. November 30-ig traktoralkatrész-tervüket csaknem 100.000 forint értékű alkatrésszel túl is teljesítették. Határidő előtt egy hónappal eleget tettek évi exportkötelezettségüknek is. Igyekeztek, hogy az esztergázokmányok gyors, pontos szállításával segítsék Kínát, Lengyelországot, Bulgáriát és eleget tegyenek a tengerentúli országok megrendeléseinek is. — Mit várhat még az ország a gyár kollektívájától a hátralévő néhány héten? — kérdeztük meg Faur elvtársat. — Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy többmillió forint értékű gyártmánnyal túlteljesítsük évi kötelezettségünket — hangzott a válasz. — Közszükségleti cikkeket is termelünk: novemberben megkezdtük a kenőcsös kocsitengelyek készítését. Ebből év végéig mintegy száz készletet adunk át a kereskedelemnek. A negyedik negyedévben jobb eredményekről akarunk beszámolni a gazdaságosság terén is. Októberben még túlléptük önköltségi tervünket. Novemberben — határozott és alapos intézkedések nyomán — már egy százalékot megtakarítottunk a tervezett termelési költségekből. A Magyar Acélárugyár műhelyeiA kilencszeres élüzem Tisza Cipőgyárban három építővállalat dolgozik a legújabb beruházások, szociális létesítmények felépítésén. Kultúrház, étterem, több munkásszálló építése szerepel a tervekben. 1954-ben hatalmas léptekkel fejlődött a Tisza Cipőben olyan szorgalmas emberek dolgoznak az új sikerekért, mint Bodics László préskovács, Mártonfi István és Pálmai Imre esztergályosok, vagy Kapitány Zoltánná köszörűs, Finta József marós — és még annyi sok — akik rendszeresen, hónapról hónapra szívvel, szakértelemmel végzett munkával járultak hozzá a gyár kötelezettségeinek teljesítéséhez. gyár, de mindezért nem marad adósa népgazdaságunknak. Sokkal több és lényegesen jobb, tetszetősebb cipőket gyártanak, mint a múlt esztendőben. Ezt igazolja a műszaki-hibás termékek arányának javulása is. 1953 októberében 12.4, a következő év első negyedében 7.7 volt, ma már 5.5 százalék a műszaki-hibás áru. A gyár az iparág «kísérleti tanyaja». Bodoczki főmérnök társaival együtt külföldi tapasztalatainak hasznosításával állandóan újabb és jobb cikkek gyártásán kísérletezik. Eddig is számos újdonsággal örvendeztették meg a közönséget. Az eredetileg gyermekek részére készült úgynevezett vixos bőr belső részű olcsó szandál nagy sikert aratott a női vásárlók körében is. Cseh példák alapján hajlékony, jobb minőségű, tartós férfiszandálokat készítettek. Minőségük kiváló volt, még külföldre is szállítottak belőle. Nem feledkeztek meg a gyermekekről sem. «I.» rámás elnevezéssel hamis gojzer keresztülvarrott, erős kivitelű, magasszárú gyermekcipőket gyártanak A gyár dolgozói most nagy lendülettel küzdenek: december 15-re teljesíteni akarják évi tervüket. Az év végéig hátralévő napokban pedig sok, terven felül gyártott férfi- és női cipőt, gumiból készült vadászcipőt, gumicsizmát, tornacipőt — összesen 190.000 párat — akarnak átadni a kereskedelemnek. . . Tisza Cipőffffár italgazás Horvmber 1,1-rv baSajjazik ári tvrrikrt — If10.000 pár ripát adnak írrrin fölül ni jár ifi az arszáffnak