Szabad Nép, 1954. december (12. évfolyam, 335-364. szám)

1954-12-12 / 346. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜ­LJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 346. SZÁM ARA­TD FILLÉR VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 12 Mocsár Gábor: Több éberséget! A Lamm-ügy és tanulságai (2. oldal) Kölcsönös bizalom (2. oldal) A MAI SZAMBAN Az európai béke fenntartása és megszilárdítása a francia és a szovjet állam közös feladata, alapvető nemzeti érdeke — Ün­nepség Moszkvában a szovjet— francia szerződés 10. évfordulója alkalmából (3. oldal) Méray Tibor: Ázsia figyelmeztet (4. oldal) ‘Gimes Miklós: Nyugat-berlini mo­zikban (5. oldal) Novobáczky Sándor: Baráti láto­gatás (6. oldal) Ifjúságunk és a jövő A Szabad Ifjúság csütörtöki szá­ma Tisztázzuk if­júságunk nevelésé­nek égető kérdéseit! címmel szer­kesztőségi vitacikket közölt. A szer­kesztőség felhívta olvasóit, a fiatalo­kat, a DISZ-vezetőket, az ifjúság barátait, hogy véleményükkel, javas­lataikkal járuljanak hozzá a DISZ­ munkájának megjavításához. A cikk sokoldalúan és önkritikusan elemzi a DISZ tevékenységét, ugyanakkor választ ad az ifjúsági vitában elhang­zott néhány téves nézetre is. A Sza­bad Ifjúság cikke tehát fontos kez­deményezés abban az irányban, hogy az ifjúság kérdéseiről megindult vi­tát magasabb fokra emelje. Sokszor emlegetjük, hogy az ifjú­ság kérdése nagy nemzeti ügyünk. E mostani ifjúsági vita jelentősége is messze túlnő a DISZ-szervezetek ke­retein, joggal vonja magára minden öntudatos dolgozó figyelő tekintetét. Megvan tehát minden feltétele an­nak, hogy ez a nemzet nyilvánossága előtt kibontakozó vita bőven gyü­mölcsözzék ifjúságunk egységének erősödésében, hazafias lelkesedésének és tettvágyának növekedésében. Mert ez a vita célja és értelme a számunkra, a dolgozó nép számára. Azok, akik a határokon túl vagy idehaza kezüket dörzsölve örvendez­nek, hogy lám, az ifjúsági vita során ezt vagy azt az írót «leckéztetik a kommunisták», jobban teszik, ha szégyenükben elhallgatnak. A népet szolgáló magyar írót még tévedései­ben is a hazafiság és a becsület ve­zeti, ne próbáljanak hát mögéje búj­ni azok, akiknek se becsületük, se hazájuk. A vitában már eddig is vol­tak, valószínűleg lesznek is még hi­bás állásfoglalások, de ez a mi vi­tánk, azoknak a vitája, akiket így vagy úgy, de egy cél vezet: fokozni az ifjúság alkotó részvételét a nem­zet életében. Amikor az ifjúságról vitatkozunk, mindenekelőtt azt a legfontosabb tényt kell látnunk, hogy milyen ha­talmas történelmi feladat áll az új nemzedék előtt: neki kell továbbvin­ni és a maga számára győzelmesen befejezni a tíz éve megkezdett or­szágépítő munkát! A magyar ifjúság a történelem során sokszor hozott ál­dozatot a távoli jövőért, most abban a tudatban küzdhet, hogy ez a jövő — az ő saját élete. Azt lehetne mon­dani, hogy ez nyilvánvaló igazság. Valóban az. De ezt az igazságot meg­értetni minden fiatallal, felkészíteni az ifjúságot arra, hogy történelmi küldetését sikerrel betölthesse, már ma, az alapozás közben megtanítani az építés tudományára a fiatalokat, akik holnap felrakják a tetőket a szocializmus épületére — éppen ez az ifjúság vezetőinek, nevelőinek, s ma­gának a DISZ-nek legfőbb feladata. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a DISZ munkájának megjavítását célzó javaslatokban nem egyszer ép­pen ez, a lényeg sikkad el. Előfor­dul, hogy a DISZ-munka egy-egy részletének megjavítását fölébe he­lyezik ennek a legfőbb politikai cél­nak, ilyen vagy olyan módon igye­keznek megkerülni a politikai oktatás és nevelés feladatát. Valószínű, hogy az ilyen javaslatok hirdetői között van olyan is, aki lebecsüli az ideoló­giát és az ifjúságot. Az ifjúságot, amely szerintük nem elég komoly arra, hogy ideológiai kérdésekkel fog­lalkozzék, és az ideológiát, amelyet nem tartanak elég vonzónak a fiata­lok számára, önáltatás volna azon­ban csak ennyit látni az ilyen néze­tekben. Többről is van szó. A nyílt politikai munkától való húzódozás­­ban visszatükröződik az ifjúság egy részének a politika iránti közömbössé­ge, sőt idegenkedése is. Egyes írók és pedagógusok helyesen veszik észre ezt a jelenséget, de helytelenül ma­gyarázva az okát, a politika kiküszö­bölésével igyekeznek megszüntetni a politika iránti közömbösséget. A szocializmusba való átmenet ide­jén, amikor­­a megszokott utakat jár­hatatlanná tettük és új, szokatlan uta­kat építünk», lehetetlen, hogy az if­júság egy részében ne legyen közöm­bösség, elfáradás, sopán­kodás. Sztálin erre már 1930-ban figyelmeztetett. Azt jelenti-e ez, hogy az ilyen hely­zetet természetesnek, magától értető­­dőnek kell venni és megnyugvással kell elfogadni? Semmiképpen sem. A természetes és magától értetődő az, hogy eszméink az ifjúságban keltik a legélénkebb visszhangot. Ebből vi­szont az következik, hogy tőlünk is függ, a mi munkánkon is múlik, mi­lyen tömegesen és milyen lelkesen so­rakozik fel az ifjúság az új eszmék zászlaja alá. Ha politikai közömbös­séget és kedvetlenséget látunk a fia­talok soraiban, akkor ezt nem írhat­juk csak objektív feltételek számlá­jára, fel kell ismerni ebben a tény­ben a mi munkánk kritikáját is. Mond­tuk ki nyíltan: a mi hibánk is ré­szes abban, hogy sok fiatal nem is­meri fel eléggé saját jövőjét a szocia­lizmus építésében. Látni kell, hogy e magatartás gyö­kerei messzire nyúlnak vissza. A koa­líciós időkben a különböző polgári és kispolgári pártok a «politikamentes­ség» hazug jelszavával vagy naciona­lista, jobboldali szociáldemokrata de­magógiával a kommunista párt politi­kája ellen hangolták az ifjúság egy részét. Pártunk győzelmes harcai visszaszorították, de teljesen nem szüntették meg ezt a befolyást. Fékez­ték felvilágosító munkánk hatását politikánk hibái: a szocialista iparo­sítás korábbi szakaszában a fiatalok­nak is azt kellett tapasztalniuk, hogy a szocialista építés nem járt együtt az egész nép életszínvonalának folyama­tos emelkedésével. A párt politikája azután elhárította azt az ellentmon­dást, amely agitációnk és propagan­dánk mondanivalójának egyes tételei és a fiatalok élettapasztalatai között is létrejött. Tavaly június óta általá­ban javult a dolgozó ifjúság helyzete is, széles tömegei előtt világosabbá vált a termelőmunka és a jólét, az egyéni és a közérdekek összefüggése. De ha lényegesen csökkent is, még nem szűnt meg az ifjúság jelentékeny részének közömbössége a politika iránt. Nem utolsó oka ennek az a tény, hogy még nem sikerült döntő változást elérni a fiatalok közt vég­zett politikai munka módszereiben. Új úton járunk, de még a régi, kinőtt cipőben, amely akadályoz a gyors ha­ladásban. De ha igaz, hogy­ sok fiatal ked­vetlenségében a politikai-ideológiai munka gyengéi is tükröződnek, ak­kor az is igaz, hogy ezt a közömbös­séget nem a politika mellőzésével, hanem éppen az ideológiai felvilágo­sítás megjavításával lehet lelkesedés­sé változtatni. Ez vonatkozik például az olyan el­képzelésekre, amelyek az ifjúság szó­­rakoztatását afféle nevelési csoda­szernek tekintik és a táncesték sza­porításával igyekeznek pótolni a fia­talok közt végzendő politikai nevelő­munkát. Egyes DISZ-vezetők elégté­tellel állapítják meg, hogy egy-egy jólsikerült bálra tízszer annyi fiatalt tudtak «mozgósítani», mint egy unal­masra sikerült előadásra, s ezzel m­ugtatva meg lelkiismeretüket, fél­vállról veszik az oktatómunkát. Világos, hogy nem a bálokban van a hiba. Csak örülni lehet annak, hogy tavaly június óta a legtöbb DISZ-szervezetben visszaszorult az az öreges komolykodás, amely nem nézte jó szemmel a fiatalok szórako­zását. Nem sokaljuk, hanem kevesel­­jük az ifjúság egészséges szórakozá­sának, sportolásának lehetőségeit. Le­gyen változatos, gazdag, sokszínű a mi ifjúságunk élete! De a szórako­zás rovására menő, s ráadásul eről­tetett politizálás hibáját ne a hiba megfordításával javítsák ki. Más do­log a táncra «mozgósítani», és más a tanulásra, munkára lelkesíteni. Egyiket sem helyettesíthetjük a má­sikkal. Szervezzék a DISZ-szerveze­­tek a fiatalok szórakozását is, sport­ját is, és ügyeljenek arra, hogy az egészséges, erkölcsös legyen. De ne felejtsék el, hogy a legfőbb feladat: az ifjúság szocialista nevelése, fel­készítése a jövőre. A DISZ körüli vitában más olyan nézetek, javaslatok is születtek, ame­lyek egy helyesen meglátott hibát el­lenkező előjelű tévedéssel akarnak orvosolni. Így például többen bírál­ták a DISZ-t, mert nem dolgozta ki, hogy az ifjúság szocialista nevelésé­ben hogyan lehet felhasználni bizo­nyos közvetett módszereket, hogyan lehet a kirándulások, természetjárá­sok, falu- és üzemlátogatások segít­ségével megerősíteni a fiatalokban hazájuk szeretetét. Jogos a bírálat. Az élettel most ismerkedő legtöbb fiatal vágyik népe, hazája megisme­résére. Hasznos és segítő minden olyan javaslat, amely e természetes érdeklődés kielégítésére törekszik. Hasznos és segítő — mindaddig, amíg nem lép fel azzal az igénnyel, hogy pótolja a közvetlen politikai­­világnézeti oktatást, s nevelést. Mély és alapos politikai tudás nélkül sem­miféle falu- vagy üzemlátogatás nem adhat egyebet többé-kevésbbé érté­kes benyomásoknál, tapasztalatoknál, csak az elméleti tudás hevítheti eze­ket szilárd meggyőződéssé. A marxis­ta—leninista oktatás, elszakítva a nép, a haza élményszerű megismerésétől — holt dogma. A marxista—leninista oktatást természetjárással felcserélni — annyi mint politikai vakságra kár­hoztatni az ifjúságot. Bírálni kell a DISZ eszmei-politi­kai nevelőmunkáját. De bírálni — és nem megszüntetni, ellenkezőleg, sok­kal jobbá kell fejleszteni! Való igaz, hogy a kevés élettapasztalattal ren­delkező fiatal­ember még kevésbbé tudja az élet nyelvére lefordítani az elvont formulákat, mint az idősebb. Az ifjúság és a holt sémák — tűz és víz. De ne azt mondjuk a szárazon beszélő propagandistának, hogy «hallgass!», hanem tanítsuk meg ar­ra, hogy igazságunkat, az élet igazsá­gát az élet nyelvén fejtse ki. Beszél­jünk az ifjúsághoz olyan szavakkal, amilyenekkel Petőfi fordult nem­zetéhez, olyan szavakkal, amelyek égnek és világítanak, tettekre gyújt­ják a szíveket. Mert ez a legfőbb, a tetteken van a lényeg. Meg kell tanítani a kommu­nizmusra az ifjúságot és kommu­nista munkára kell nevelni — de magában a kommunista munka füzé­ben. Ezt tanította Lenin. A legszebb agitáció is elviselhetetlen unalommá válik, ha nem tud alkotó, nagy, hősi feladatokat tűzni az ifjúság elé. A becsületes fiatalokat nem vonzza a szónoklással leplezett semmittevés, nem pályáznak arra, hogy amíg nyel­vük mozog, kezük pihenjen, nem ko­fák, hanem hősök szeretnének lenni. Ne féljünk kimondani, hogy az ifjúság igenis töltsön be élenjáró, példamutató szerepet hazánk életé­ben. Az egészségtelen avangardizmus káros, de még károsabb lenne, ha ettől való félelmünkben nem hagy­nánk, hogy bátran szárnyaljon ifjú­ságunk. Ifjúságunk történelmünk leg­hősibb napjaiban mindig is az élen­járók között haladt, s egyre többen állnak az élre közülük ma is. Vannak, akik azt mondják vagy gondolják minderre, hogy a szabad­ságharcok, forradalmak nagy tetteket szülnek, de a kapálás, vetés, eszter­­gálás, jegyzetelés érdektelen, egy­hangú, mindennapos feladat. Mások elismerik az építőmunka hősiességét, de új feladatainkban nem látják elég­gé azt a nagyságot, amelyet a szo­cialista építés éveinek első céljai ki­fejeztek. Meg kell magyaráznunk az ilyen fiataloknak: a munka és a tett értékét és nagyságát számunkra min­denekelőtt az határozza meg, hogy mennyire használ a népnek, a hazá­nak. Márpedig az a hatalmas mun­ka, amely most bontakozik ki orszá­gunkban, minden eddiginél nagyobb jelentőségű népünk jóléte, nemze­tünk jövője szempontjából. Való igaz, hogy hatalmas feladato­kat oldottunk meg korábban is. És ha sokat beszéltünk arról, hol hibáztunk, amikor az elmúlt években túlfeszí­tettük a szocialista iparosítás ütemét, beszélnünk kell arról is, hogy Inota, Sztálinváros, Diósgyőr és Komló hős építőinek munkája ma megkönnyíti számunkra új feladataink megoldását, erőteljes, fejlett iparral járulhatunk hozzá népünk jobb ellátásához, több és jobb géppel segíthetjük a mező­­gazdaság felvirágoztatását. De ha di­csőség volt résztvenni abban a mun­kában, még inkább a büszkeség tölt­heti el azokat, akik új céljaink győ­zelméért küzdenek Az egész ország mezőgazdaságának felvirágoztatását, iparunk átcsoportosítását és majd to­vábbi fejlesztését, a jólétet és bő­séget a magyar dolgozók még na­gyobb hazaszeretete, odaadása és áldozatkészsége fogja biztosítani. Íme, itt a tér, amelyen hősi tettekre nyílik lehetőség ifjúságunk előtt is! A mi ifjúságunk nem kényszerül arra, hogy a valóságtól eltávolodva, hamis ábrándokban és ködképekben keresse az élet szépségét, romantiká­ját. Itt, az épülő falak között, a ter­­mőbbé tett földeken folyó nagyszerű munkában bontakozik ki előtte a vál­toztatás, teremtés, alkotás, az igazi hősi élet realitása. « De kibontakozik-e olyan mérték­ben, amennyire azt népünk és az ifjúság érdeke megkívánja? Ha nem, rajtunk is múlik. Nem mutatjuk meg eléggé a mában a holnapot, a terme­lés mihamarabbi fokozására irányuló küzdelmünkben a szocializmust. Más­fél-két évvel ezelőtt felvilágosító munkánk a szocializmus perspektívá­jának felrajzolása közben nem egy­szer elszakadt a valóságos helyzettől. Most viszont fordítva kezd jelent­kezni a hiba: belemerülve a múlt hi­báiba, vagy jobb esetben a jelenbe­n keveset és elégtelenül beszélünk a szocializmus perspektívájáról. Már­pedig pártunk olyan politikát dolgo­zott ki, amely ragyogóan egyesíti a dolgozók mai, mindennapos érde­keiért folyó harcot a szocializmus nagy ügyének perspektívájával. Különösen fontos, hogy feltárjuk a jövőt ifjúságunk előtt, amely holnap az ország gazdájaként folytatja a mi ügyünket. Mire érett férfiak és asz­­szonyok lesznek a mai 18—20 évesek, addigra hazánk a gazdaságnak, az igazi jólétnek, milliók virágzó kultú­rájának országa lesz. Ha valakinek, akkor az ifjúságnak kell legmélyeb­ben megértenie, hogy amikor az ön­költség és a termelés százalékairól beszélünk, nemcsak a közvetlen, a jelen helyzet megjavítására törek­szünk: a termelés apró, szinte napi, de folyamatos emelkedéséből tevő­dik majd össze a szocializmus jóléte. Ha megmutatjuk a jelen legkisebb előrehaladásában is a jövőt, akkor jogos a kívánság, hogy az ifjúság ta­nulja meg az építés tudományát, le­gyen előtharcosa saját jövőjének. «Szebb jövőt» már ígértek az ifjú­ságnak a régi rendben is, de csak azért, hogy eltereljék a figyelmet sorsa kilátástalanságáról, hogy fel­tartóztassák a fiatalok által annyira várt, s uraitól annyira rettegett jö­vőt. Mi nem azért beszélünk a jö­vendőről, hogy elfordítsuk fejünket a jelen nehézségeitől. Nem, nincs okunk rá, hogy hallgassunk ezekről. A nehézségektől lehet elfordulni, le­het sopánkodni felettük, s lehet le­győzni azokat. Mi azt mondjuk az if­júságnak, hogy azokhoz álljon, akik nehézségeink legyőzéséért küzdenek, rajtuk is­ múlik, az ő hősi munkáju­kon, hogy milyen hamar és milyen gyorsan jutunk előre. A közfelfogásban gyakran csak azt tekintik hősi, kiemelkedő tettnek, amikor az egyén önnön érdekeit fel­áldozza egy egész közösség érdekeiért. Napjaink jelenleg csak ritkán állít­ják ilyen próba elé az ifjúságot, hi­szen az odaadó munka és tanulás, amelyet várunk tőle, egyszerre érde­ke neki is és az egész nemzetnek is. De most is adódhat és naponta adó­dik olyan helyzet, amelyben a f­iatal­­nak választania kell: bezárkózik-e sa­ját élete szűk körébe, és nemtörő­döm módon félrevonul a nagy nem­zeti munkától, vagy pedig minden erejét megfeszítve az elsők közé törve tanul és dolgozik hazájáért. Naponta adódik olyan helyzet, amikor a fia­talnak le kell győznie a kényelmes­séget és az elpuhultságot és ott kell vállalnia munkát, ahová népie, hazá­ja szólítja. Sok fiatalnak kell áldo­zatot hoznia, hogy tanulhasson, so­kuknak kell nehéz anyagi körülmé­nyek között dolgozniuk. Talán nem mindig kell hősiesség, hogy az ilyen próbákon megállja a helyét a fiatal, de az ilyen próbákon edződik a jel­lem szilárdsága, hősiessége, az ilyen fiatalok helytállása segti úrrá lenni építőmunkánk nehézségein. A párt vezetése: ez a biztos iránytű az ifjú­ság számára. Pártunknak és az ifjúság minden barátjának, s magának a DISZ-nek történelmi kötelessége, hogy a ritni­­ka, az odaadás, a helytállás hősi esz­ményeit kifejlessze ifjúságunkban. Ilyen eszményeket követel építőmun­kánk védelme is. Ifjúságunknak lát­nia kell, hogy építőmunkánkra, amelyben most egy nemzet fog ösz­­sze, sötét erők háborús készülődése vet árnyékot. Ilyen helyzetben az a kötelessége minden magyar fiatalnak, hogy még odaadóbban, még fegyelmezettebben végezze munkáját. El tudjuk hárítani a veszélyt, ha egységes népünk, együtt a szabad népekkel olyan erőt, eltö­kéltséget és,szilárdságot mutat, amely meghátrálásra kényszeríti a támadó szándékot. Hazaszeretet és helytál­lás, a jövőbe vetett hit és szenvedé­lyes alkotómunka — ez a mi erőnk, ezt az erőt növelje a maga és nem­zete érdekében ifjúságunk is! A Csepeli Pa­pírgyár­ is határidő előtt akarja teljesíteni a t­éri tervet A Csepeli Papírgyár égbemeredő, hatalmas kéménye körül, mint kotlós körül a csirkék, helyezkednek el az egyes üzemek. Innen kerülnek ki az Orion-rádió, a Tungsram-égő és sok egyéb cikk (tobozai, csomagoló- és irodapapírok, más papírgyárakhoz a nyersanyag, a cellulózé. Hatalmas gé­pek ontják a papírt, hogy a lakosság és megnövekedett iparunk számára előállítsák a megfelelő mennyiségű papírt. Nem volt könnyű feladatu­k ebben az évben! Az első negyedben igen elmaradtak az áramkorlátozások miatt: 11 millió forintnyi adósság gyűlt össze ekkor. Ezt be kellett hoz­ni, hogy évi tervüket teljesíthessék. Igyekezetüknek meg is lett az ered­ménye. A második negyedben 4.3 milliót, a harmadik negyedben, 4.8 milliót, a negyedik negyedben no­vember végéig 3 milliót hoztak be lemaradásukból. ]­A ősz már azon törik a fejü­­ket, hogy az évi tervükből még hiányzó milliókat hogyan le­hetne minél rövidebb idő alatt «pa­pírformába» öltöztetni. Nem akarják ugyanis teljesen bevárni az év végét a terv befejezésével. Legalább egy­két nappal előbb szeretnék azt telje­síteni. Úgy gondolják, ha már az idén kétszer elüzem­­eltek, így is illik ez. Pedig a zsáküzemben még generálozás is lesz a hátralévő idő­ben. «Igaz, ha ezt nem az előírt 8 nap a­litt, hanem 6 nap alatt készí­tenénk el, akkor már sokat nyer­­nénk» — így gondolkodnak. S már készítik is a terveket, hogyan fogják ezt megvalósítani. Ami a legtöbb segítséget adja az évi terv határidő előtti megvalósítá­sához, az a munkások szíve, lelkese­dése. Szűcs Vilma annyi cukroszsák kézi munkáját végzi el egy nap alatt, amibe 730 mázsa cukrot lehet becso­magolni. Z­ele Istvánná, miközben gépét tisztítja, elmondja, hogy mindig 200 százalék fölött van a teljesít­ménye, sztahanovista. Az alig né­hány hónapja itt dolgozó Molnár Gusztáv és fia 151 százalékot ér­t­ És lehetne sorolni a többieket is, akik mind azon fáradoznak, hogy az évi tervet mielőbb teljesítsék. Milyen közszükségleti cikkeket gyártanak a gépipari üzemek A búcsúzó óesztendő számos újdonságot, meglepetést hozott a háztar­tások, családi otthonok számára, de még mindig nem elegendőt ahhoz, hogy hiánytalanul kielégítse a fogyasztók áruigényeit. Mit várhatunk az új esztendőben? Csak néhány példát említsünk: 80.000-rel több tűzhelyet a háztartások számára, sokmillió darabbal több játékot gyermekeink szórakozására, 23.000-rel több fürdőkádat az új la­kásokba és több száz tonnával több füstcsövet a szükséglet kielégítésére. Sokáig sorolhatnánk még az edények, korszerű háztartási kisgépek, új, ízléses bútorok, csillárok és egyéb fontos cikkek jegyzékét , amelyekből többet, szebbet, olcsóbbat vár a fogyasztó. December utolsó heteiben már csaknem minden gépipari üzemben serény munkát találunk: sok helyen a­­karácsonyi piac áruválasztékát nö­velik, másutt az új gyártmányok előkészítésével készülnek, hogy az új évet szebbé tegyék a dolgozó családok számára. Kárpitozott csőbútor a Fémbútor gyárban A Fémbútorgyárban nagy feladatra vál­lalkoztak: olyan új típusú kárpitozott csőbútor-garnitúrát készítenek, amely­­lyel minden család szívesen díszíti majd otthonát. Novemberben kezdő­dött meg a gyár átszervezése. U­i he­lyiségbe költöztették a különböző mű­helyeket, kárpitosüzemet rendeztek be és előkészítették a gépeket, szer­számokat. Komoly nehézséget jelen­tett az üzemben a kárpitos szakmun­­káshiány. Ezt úgy oldották meg, hogy a kárpitosmunkát műveletekre bon­tották, így már betanított munkáso­kat is alkalmazhatnak. Ma már sorozatban gyártják az íz­léses kárpitozott, hat részből álló cső­bú­tor-ga­r­ni túrát. Szebbnél szebb bútorszövettel vonják be az epedarúgózású matracokat, ülőpárnákat. Bordó, barna vagy almazöld huzatú bútor között válogathatnak majd a vásárlók. Készülnek itt úgynevezett kiegészítő bútorok is: tetszetős állólámpák, zsúr­ , kocsik, könyvállványok, valamint üveglapos rádióasztalok. Az üzem raktárában itt sorakozik már 100 elkészült garnitúra. A fogyasztók a karácsonyi piacon már szeretnék látni ezeket a be­rendezéseket. A Belkereskedelmi és a Pénzügymi­nisztérium tegyen meg mindent, hogy a berendezések árának megállapítása n­e húzódjék tovább, a raktárakból minél előbb az üzletek kirakataiba kerüljenek az új bútorok. A gyár dolgozói mindent elkövet­nek, hogy több bútort adjanak a kö­zönségnek. Év végéig további 300 garnitúra csőbútort készítenek. Jö­vőre mintegy tízezer garnitúra kárpi­tozott csőbútort és tizenkétezer darab kiegészítő bútort készíte­nek. Az új esztendőben már külön is lehet majd vásárolni fotelokat, rekamiékat vagy székeket. Tervbe vették a Fém­bútorgyárban a kétszemélyes reka­­miék és a két-, illetve háromajtós szekrények gyártását is, az 1955-ös év fontos Már gyártmányait, elkészült a porszívógép motorjának első sorozata. Ebből jövőre 12.000 darabot készí­tenek. A mosógéphez 10.000, a gra­mofonhoz pedig 40.000 kismotort gyártanak majd. A műhelyben már formálódik a futószalag, amellyel megoldják a gramofonmotorok folya­­matos szerelését. Úgy tervezik, hogy több gyártmánynál is bevezetik ezt a szalagszerű munkát, amely maga­sabb termelékenységet eredményez. A gyár feladata lesz a hűtőgépekhez, kávéőrlőkhöz, padlókefélőgépekhez, valamint, a magnetofonhoz szüksé­ges kismotorok előállítása is. — A motorokon kívül közszükség­leti cikkek is szerepelnek gyártmá­nyaink között — mondja Martos Ist­ván főmérnök. — Új típusú kis asztali ventilátorral lepjük meg a vásárlókat. Nemcsak tetszetősebb külsejűek lesznek az ed­dig készítetteknél, de lényegesen ol­csóbbak is. Gyárunk csaknem fele­annyi költséggel állítja elő és adja át a kereskedelemnek a kis asztali ventilátorokat, mint eddig. A Villamos Kismotorgyár új gyárt­mánya a háztartási villany-varrógép­­motor is. Az új bakelitházas motor nemcsak tetszetősebb formát ad majd a varró­gépnek, de megszünteti az eddig gyár­tott háztartási varrógépek baleset­­veszélyét is. A jövőre gyártandó kor­szerű kisgép valószínűleg olcsóbb lesz, mint az eddigiek és villamos­­energia-fogyasztása óránként nem haladja meg egy 60 wattos izzólámpa energia-felhasználását. Lendkereke játékrepülSupp — a Beloiannisz-gyár karácsonyi ajándéka a gyermekeknek Az ötletes, új játék készítéséhez egy hasonló működésű szovjet játék adta az ötletet. A Beloiannisz műszaki dolg­gozói szívesen foglalkoznak a lendke­­rekes játékrepülőgép gyártásával, t­aczkó Károly technológus tervezte meg az ötlet alapján az új játékot, amelynek alkatrészei már készülnek a műhelyben. — Hogyan működik az új játék? —­ kérdezzük T­aczkó elvtársat. — Csaknem tíz centiméter magas fémtoronyhoz egy csatlakozókar köz-* vetítésével kapcsolódik a repülőgép* Ennek lendkerekes szerkezetét zsinór segítségével indíthatjuk meg­ A mű*­anyagból készült lök­hajtásos formájú kis gép lassan mozgásba jön, s a le* vegébe emelkedik. 10—20 kört is ké­­pes leírni, attól függően, hogy milyen erővel indítják meg a szerkezetet. A toronyról a repülőgépet le is lehet szerelni és enélkül — búgócsigához hasonlóan — pörgettyűs játéknak is használható. A karácsonyi piacon a játékok kö­­zött már ez a kisrepülőgép is ott várja új gazdáit. Az ára is lehetővé teszi, hogy a szülők kielégíthessék gyermekeik kívánságát — tájékoztat Haczkó elvtárs — körülbelül 40 fo­­rintért lehet majd vásárolni. Már kaphatók az üzletekben a MÁVAG háztartási mérlegei A MAA­AG szerszámgyáriban né­hány hónappal ezelőtt kezdték meg a háztartási mérlegek gyártását. Előtte a mozdonygyáriak készítették és bi­zony lassan haladtak a munkával. Már-már úgy látszott, hogy nem tud­ják elkészíteni év végéig a tervben előírt 8000 mérleget. Ekkor bízták meg a szerszámgyáriakat ezzel a fel­adattal. Ács Károly elvtárs, a Szerszám­­gyár vezetője és Mák Lajos csoport­­vezető irányításával megkezdődött a munka. Időveszteség nélkül előkészí­tették a szerszámokat és megszervez­ték a sorozatgyártást. Az első alkat­részek elkészítése után fürgén hozzá­láttak a mérlegek szereléséhez. Az újtípusú háztartási mérleg már kapható az üzletekben, s meg is nyer­te a háziasszonyok tetszését. Kezelé­se minden eddigi mérlegnél könnyebb: 10 kilogramm mérésére alkalmas, kü­lön súly nélkül. A fémlemezzel bur­kolt mérleg két vezetéke közül az egyiken a kilókat, a másikon pedig a dekákat lehet mérni. A súlyokat és a mércéket krómozták, a lemezházat pedig tetszetős színűre festették, így minden háziasszony konyhabútorá­nak megfelelő színű mérleget választ­hat. A korszerű, pontos mérleget 220 forintért árusítják a boltokban. A Villamos Kismotorgyárban örömmel fogadták a hírt a Villa­mos Kismotorgyár dolgozói: az új esztendőben nagymennyiségű kismo­tort készítenek háztartási gépekhez és egyéb közszükségleti cikkekhez. Ez a feladat számukra évi termelé­süknek két és félszeresére növelését jelenti. A nagy munka végrehajtásá­hoz a jelenlegi gyárépület is szűknek bizonyult, s már készülődnek a köl­tözködésre egy nagyobb budai gyár helyiségébe. A gyárban gondosan készítik elő Az új gépek tervezői között asztáblák fehér papírjain a hol­nap új gépei alakulnak az Üzemgépészeti Tervező Irodában. Az alig 35-tagú kollektíva kapta a fel­adatot, hogy az élelmiszeripar és a könnyűipar számára új gépeket, kor­szerű berendezéseket tervezzen. Az elkövetkezendő néhány hónap­ban elkészülnek a műbútorgyár­­tás új berendezései. Weisz Tamás fiatal tervezőre vár a felsőmarógép, az új típusú körfűrész a sorozatfúrógép, valamint a nehéz fizikai munkát helyettesítő fényező­gép terveinek elkészítése.­ár kész tervekkel büszkélked­hetnek az élelmiszeripari gé­pek tervezői. Néhány napja fejezték be a praktikus szerkezetű, ízléses ki­vitelű dió- és zsemlyeőrlő terve­zését. Ebből a kisgépből a jövő évben mint­egy 140.000 darabot bocsát majd a háziasszonyok rendelkezésére a Köny­­nyűipari Gépgyár. A sütőipar új gépei elsősorban a kenyérgyártás fejlesztését jelentik.­­ Már elkészült a terve az 500 literes­­ kenyérdagasztógépnek. A vidéki pék­­s­­égek számára 300 literes dagasztó­­­­gépet szerkesztenek, amelyből jövőre­­ már többszáz darabot készít a gyár. Bizonyára örömmel fogadják majd az egyetemes tésztagépet is, amely óránként 3000 fioo kilogramm különböző tésztafélét ont magá­ból. Nem panaszkodhatnak majd a zsem­­lyekedvelők sem: már elkészültek a császárzsemlyét formázó gép tervei, és munkában van már a mintapél­dány is. Az új automatikus gép ma­ga mögött hagyja régebbi géptársait, és óránként mintegy ötezer császár­zsemlyét formáz meg.­­Néhány rajztáblával odébb Horá­­nyi Róbert fiatal tervezőmér­nök dolgozik. Az ő nevéhez fűződik az Fc—44-es centrifugagép szerkesz­tése. Ezeknek a gépeknek a gyártá­sával hazai viszonylatban egy telje­sen új iparágat honosítunk meg. Az­­okos” kis gépek nagy segítséget je­lentenek az élelmiszer- és a vegyipar munkájában. Így például a zsírgyártás során végzett kí­sérletek eredményeként a zsír eddigi 24 órás ülepítési idejét a centrifuga segítségével 25—30 másodpercre csökkentették. A gyors ülepítés javítja a zsír minő­ségét is. A centrifugákat felhasznál­ják az élesztőgyártásnál, a cukoripari technológiák kialakításánál, valamint a vegyipar számos területén. ­ Előre az évi terv teljesítéséért! A Magyar Acélárugyár befejezte ötéves tervét December második hetét megérdemelt sikerrel zárták a Ma­gyar Acélárugyár dolgozói: ekkor je­lentették 1954. évi tervük befejezését. A gyár kollektívája most is úgy akar búcsúzni az óesztendőtől, mint né­hány év óta minden decemberben, nemcsak évi tervük határidő előtti teljesítésével, hanem jelentős értékű gyártmány terven felüli elkészítésé­vel is. — öt évt óta minden esztendőben határidő előtt teljesítettük évi ter­vünket — mondja Faur Dániel elv­társ, a Magyar Acélárugyár igazga­tója. — Így értük el, hogy ez év har­madik negyedében már jelenthettük ötéves tervünk befejezését. 1954-ben több millió forint értékű traktoralkatrészt készítettek a me­zőgazdaságnak. November 30-ig trak­­toralkatrész-tervüket csaknem 100.000 forint értékű alkatrésszel túl is tel­jesítették. Határidő előtt egy hónap­pal eleget tettek évi exportkötele­zettségüknek is. Igyekeztek, hogy az esztergázokmányok gyors, pontos szállításával segítsék Kínát, Lengyel­­országot, Bulgáriát és eleget tegye­nek a tengerentúli országok megren­deléseinek is. — Mit várhat még az ország a gyár kollektívájától a hátralévő né­hány héten? — kérdeztük meg Faur elvtársat. — Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy többmillió forint értékű gyártmánnyal túlteljesítsük évi kötelezettségünket — hangzott a válasz. — Közszükségleti cikkeket is termelünk: novemberben megkezdtük a kenőcsös kocsitengelyek készítését. Ebből év végéig mintegy száz készle­tet adunk át a kereskedelemnek. A negyedik negyedévben jobb eredmé­nyekről akarunk beszámolni a gazda­ságosság terén is. Októberben még túlléptük önköltségi tervünket. No­vemberben — határozott és alapos intézkedések nyomán — már egy szá­zalékot megtakarítottunk a tervezett termelési költségekből. A Magyar Acélárugyár műhelyei­A kilencszeres élüzem Tisza Cipő­gyárban három építővállalat dolgozik a legújabb beruházások, szociális lé­tesítmények felépítésén. Kultúrház, étterem, több munkásszálló építése szerepel a tervekben. 1954-ben hatal­mas léptekkel fejlődött a Tisza Cipő­ben olyan szorgalmas emberek dolgoz­nak az új sikerekért, mint Bodics László préskovács, Mártonfi István és Pálmai Imre esztergályosok, vagy Kapitány Zoltánná köszörűs, Finta József marós — és még annyi sok — akik rendszeresen, hónapról hónapra szívvel, szakértelemmel végzett mun­kával járultak hozzá a gyár kötele­zettségeinek teljesítéséhez. gyár, de mindezért nem marad adósa népgazdaságunknak. Sokkal több és lényegesen jobb, tetszetősebb cipőket gyártanak, mint a múlt esztendőben. Ezt igazolja a műszaki-hibás termé­kek arányának javulása is. 1953 októ­berében 12.4, a következő év első ne­gyedében 7.7 volt, ma már 5.5 száza­­lék a műszaki-hibás áru. A gyár az iparág «kísérleti tanya­­ja». Bodoczki főmérnök társaival együtt külföldi tapasztalatainak hasz­nosításával állandóan újabb és jobb cikkek gyártásán kísérletezik. Eddig is számos újdonsággal örvendeztették meg a közönséget. Az eredetileg gyermekek részére készült úgyneve­zett vixos bőr belső részű olcsó szan­dál nagy sikert aratott a női vásárlók körében is. Cseh példák alapján haj­lékony, jobb minőségű, tartós férfi­­szandálokat készítettek. Minőségük kiváló volt, még külföldre is szállítot­tak belőle. Nem feledkeztek meg a gyermekekről sem. «I.» rámás elneve­zéssel hamis gojzer keresztülvarrott, erős kivitelű, magasszárú gyermek­cipőket gyártanak A gyár dolgozói most nagy lendü­lettel küzdenek: december 15-re tel­jesíteni akarják évi tervüket. Az év végéig hátralévő napokban pedig sok, terven felül gyártott férfi- és női ci­pőt, gumiból készült vadászcipőt, gu­micsizmát, tornacipőt — összesen 190.000 párat — akarnak átadni a ke­reskedelemnek. . . Tisza Cipőffffár italgazás Horvmber 1,1-rv baSajjazik ári tvrr­ikrt — If10.000 pár ripát adnak írrrin fölül ni jár ifi az arszáffnak

Next