Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

1955-01-12 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ÁRA 10 FILLÉR SZERDA,1955 JANUÁR 12 Egyenletes termelést a szénbányászatban! Az új évben a bányákban is új len­dülettel, a felszabadulási verseny el­ső sikereivel indult a munka. Derék bányászaink az első dekád tervét 100,1 százalékra teljesítették. Nagy szó ez, hisz szénbányászatunk már évek óta nem kezdte ilyen sikeresen az új évet. Mit kér ezek után az or­szág szénbányászatunktól? Azt, hogy az új évben napról napra, hónapról hónapra egyenletesen teljesítse ter­vét. Az erőműveknek, a gyáraknak, a vasutaknak mindennap egyforma mennyiségű szénre van szükségük, s szénbányászainknak napról napra meg is kell ezt adniok. Erre minden lehetőség megvan, mert a körülmények az utóbbi idők­ben kedvezően változtak. A kor­mány és a minisztérium — a tavalyi tapasztalatokon okulva — módosítot­ta az egyes trösztök és bányák ter­vét. S bár az új év első negyedévében ezek a tervek még eléggé „feszítet­tek“ — ami érthető is, hisz most kell a legtöbb szén — mégis reálisabbak és teljesíthetőbbek, mint tavaly. Pár­tunk és kormányunk segítségével megszűnt a múlt évben oly nagy gon­dokat okozó létszámhiány. A módosí­tott terv és a létszámhiány megszün­tetése lehetőséget nyújt a bányák rendbehozására. Ezenkívül az új év­ben több új bányában is megkezdik a termelést. S nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az időjárás is kedvezőbb: ta­valy sokkal előbb beköszöntött a ke­mény tél. Az utakon hatalmas hó­akadályok gátolták a bányász-autó­­buszok útját, azok rendszeresen kés­tek, a szállítóaknák, lejtősaknák el­jegesedtek, a csillevasutakat bete­mette a hó stb. S most — mint ez a jelentésekből kitűnik — a bányák­hoz vezető utakon nincs nagyobb hó­akadály. Az első dekád jó eredményeihez azonban nem mindegyik tröszt járult hozzá egyformán. Sok bányában nem használták ki a már ismertetett lehe­tőségeket. Ide tartozik elsősorban a felkészülés, a bányászok jó, üzemké­pes munkahellyel való ellátása. Eze­ken a helyeken nem tudták teljesí­teni a dekádtervet. A tatabányai VIII-as aknán viszont a múlt év ha­sonló időszakához képest kétszeresé­re növelték a feltárt szénvagyont. Ennek köszönhető, hogy az akna dolgozói kedd reggelig 116,9 száza­lékra teljesítették tervüket. Az ajkai bányászok mintegy 1,5 kilo­méterrel rövidítették meg a szén külszíni szállításának útját — az első naptól kezdve teljesítik tervüket s már több mint 670 tonna szenet ad­tak terven felül. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt egyik aknájá­ban nagymennyiségű víz öntötte el a frontot, de ez nem jelentett elhárít­hatatlan akadályt, mert a bánya idő­ben felkészült ilyen lehetőségekre is, s azonnal egy tartalékfronton kezd­ték meg a munkát. De mivel indokolják az egyenetlen termelést, az elmaradást a többi bá­nyák? Ebszőnybánya: „Elromlott az osztályozó elevátora.“ Erzsébet-akna: „Hat órától 9-ig nem működött a függő­akna szállítógépe." Várpalota: „Több fronton átszereltünk.“ Felső­­csinger: „Több mint 3 órás üzem­zavar.“ Pusztavám: „Nem járattuk be a külszíni pályákat s azok csak 10 órakor indulhattak“. Komlón tűz, máshol a nagy nyomás miatt zártak le egyes munkahelyeket. Tehát sok bányában elengedték fü­lük mellett elvtársaink a figyelmez­tető szót. Márpedig ezen — ha ugyan késve is — de sürgősen változtatni kell. A legrövidebb időn belül jó munkahelyeket kell adni a bányá­szoknak, persze nem tervszerűtlenül, nem úgy, hogy ahol legelőbb találjuk a szenet, ott nyitunk új fejtést. Ez rabláshoz, rohammunkához vezetne. A főmérnökök ellenőrizzék jobban a lakatosok, gépészek, villanyszerelők munkáját, vizsgálják meg, milyen ál­lapotban vannak a szállítófolyosók, a gépek stb., és egy percet sem késle­kedve javíttassák ki a hibákat, hogy ezzel elejét vegyék az üzemzavarok­nak, gépállásoknak. Az aknászoktól és körletvezetőktől pedig kérjék szá­mon, hogyan hajtották végre utasítá­saikat, milyen intézkedéseket tettek az akadályok elhárítására. Az egyenletes termelés megvalósí­tásának egy másik akadálya a „lét­számhiány“. Dorog, Várpalota, Ózd, Közép-Dunántúl és Tatabánya lét­számhiányról panaszkodik. Talán nin­csen elég bányász? Dehogynem. Ne­vezzük nevén a gyermeket, nem lét­számhiányról, hanem a munkafegye­lem meglazulásáról van itt szó. A bá­nyákban már az első napokban erősen megnövekedett az igazolatlanul mu­lasztók száma. Csak Tatabányán az új év első munkanapján 104 dolgozó mulasztott igazolatlanul, s hasonló példákat tömegével lehetne felsorolni máshonnan is. Az aknák pártszerve­zetei és szakszervezetei most különö­sen sokat tehetnek, ha felvilágosító, nevelő munkával harcolnak az igazo­latlan mulasztások, a fegyelmezetlen­ségek ellen, ha a népnevelők felkere­sik szállásukon, otthonukban, a csám­paion a bányászokat s minden dol­gozóval beszélgetnek arról, hogy fe­gyelmezetten teljesítse kötelességét, mert igazolatlan mulasztásával saját magának s az országnak okoz kárt. A munkaverseny mindig is nagy hajtóerő, de a mostani, a felszabadu­lási verseny különösen nagy segítsé­get adhat a terv teljesítéséhez. Máris vannak olyan kiemelkedő eredmé­nyek, amelyek ezt bizonyítják. A komlói bányászok, akik felszabadu­lásunk tizedik évfordulójára 2000 tonna szenet ígértek terven felül, lel­kesen harcolnak ígéretük valóravál­­tásáért. A versenyben az I-es akna bányászai haladnak az élen, esedékes havi tervükön felül már 616,3 tonna szenet adtak. A versenylendületet minden bányában erősíteni, fokozni kell. A szakszervezet biztosítson nyilvánosságot az eredményeknek, dicsérje és jutalmazza azokat, akik becsülettel helytállnak, s valóra vált­ják fogadalmukat. Élessze fel a frontbrigádok, az elővárosi csapatok, az egyes aknák és az egyes trösztök közötti hagyományos párosversenyt — ki ér el jobb eredményt hazánk felszabadulásának tizedik évforduló­jára. Az ország várja a több, jobb és ol­csóbb szenet. A szénbányászat egé­szének jó „indulása“ komoly remé­nyekre jogosít, ugyanakkor azonban egyes területek elmaradása arra int, hogy nem szabad elbizakodnunk, s túlbecsülnünk a kezdeti eredményt. Csak akkor lehet jól dolgozni, egyen­letesen teljesíteni a tervet, ha a bá­nyákban a továbbiakban nem tűrnek el semmiféle lazaságot, ha megterem­tik a jó munka lehetőségeit. Kibővített ülést tartott a Katolikus Papok Országos Békebizottságának választmánya A Katolikus Papok Országos Bé­kebizottságának választmánya január 11-én kibővített ülést tartott. Az új esztendő kezdetén a papi békemozga­lom aktuális kérdéseit és munkafel­adatait beszélték meg, hogy a kato­likus papság is minél cselekvőbben vehesse ki részét abból a nagy béke­demonstrációból, amellyel az egész magyarság készül a február végén tartandó negyedik országos béke­kongresszusra. A gyűlés referátumát dr. Horváth Richárd protonotárius kanonok, or­szágos alelnök tartotta. — Az emberi történésnek — mon­dotta többek között — mint mindig, most is alapkérdése a háború és béke problémája. S ennek is gyújtópontja és az egész esztendőben előrelátható­lag fő feladata lesz számunkra a német kérdés, a német újrafelfegy­­verzés, a német militarizmus, az új német fasizmus kérdése. Annál is inkább, mert ugyanezt a fasizmust képviseli és világméretekbe tágította ki az Egyesült Államok imperialista politikája, az amerikai életforma ma­­gasabbrendűségéről hirdetett teu­ton és az „amerikai évszázad“-ról szóló naiv, de veszedelmes legenda. Nekünk, papoknak kötelességünk híveink javáról, e világi helyes tájé­kozódásáról is gondoskodnunk, hogy lelkük, életük békésségét így is biz­tosítani segítsük. Ezért kell szavunk­nak lennie a jelen legégetőbb kér­déséhez, a német újrafelfegyverzés­­hez is. És van is. Tisztán áll előttünk a békét fenye­gető veszély nagysága. A hitleri fa­sizmus nyitogatja újra karmait, en­nek a hitleri fasizmusnak régi embe­rei hallatják újra szavukat és állott eszméik szolgálatába Adenauer, a nyugatnémet Szövetségi Köztár­saságnak a katolicizmus spanyolfala mögül ágáló kancellárja. Az osztrák fasiszta erők újabb Anschlusst készí­tő machinációi pedig már közvetle­nül határunkig akarják hozni ez amerikai pénzen nevelt veszedelmet. Mi a németségnek a kultúra terén sokat köszönhetünk. Éppen katolikus vallásos kultúránk terén is. Hitünk alapján állva sohasem gyűlölhetjük az embert, még ellenségeinket sem. De gyűlöljük és ellene vagyunk a rossznak, a bűnnek. És ilyen rossz és ilyen bűn az, amit a fasiszta szelle­miség, a militarizmus, a háború je­lent. A hazánkért, az emberségért, a szebb világért, a társadalmi igaz­ságért szállunk síkra mi, katolikusok is minden más becsületes emberrel együtt. Mert nem vagyunk egyedül és nem vagyunk tehetetlenek ebben a küzdelemben. A béketábor országai­nak hatalmas népi, gazdasági és­­ka­tonai ereje, Ázsia és Afrika ébredező, félgyarmati országainak sokszázmil­liós csoportja támasztja alá igazsá­gunk erejét. Velünk van a német nép és Nyugat országainak népe is, azok, akiknek szemét nagyon sok hithű katolikus, helyesen látó vezető­je is nyitogatja az igazság látására, a béke útjának keresésére. Ezek kezét fogjuk, mert ebből az összefogásból nő ki az élet és az egészséges jövő: az egységes Német­ország, a tárgyalások szelleme, az atom eltiltása a háborús használattól, a népek szabadsága és barátsága, a népek s benne népünk kollektív biz­tonsága. Ezt akarjuk mi, magyar katolikus papok. Ezért foglal állást a magyar katolikus papság is a német milita­­rizmussal szemben és minden erejé­vel küzd és küzdeni fog ellene. Horváth Richárd előadását számos hozzászólás követte. A felszólaló pa­pok komoly szavakkal fejezték ki készségüket és ajánlották fel képes­ségüket a német militarizmus elleni harcra. (MTI) A felszabadulási verseny sikeréért Mi túlteljesítettük tervünket... s tihonym álltok? Izgalmas verseny a „négy nagy“ textilgyár között Hosszú ideje versenyeznek már egymással a KELTEX, a KISTEXT, a Magyar Pamutipar és a Kőbányai Textil szövői. Most, a felszabadulási verseny során e hagyományos vetél­kedés tüze is magasabbra csap. Na­ponta értesítik egymást eredményeik­ről, s izgalommal figyelik egymás adatait. Mindegyik gyár udvarán ha­talmas tábla hirdeti a versenytársak friss eredményeit. A MAGYAR PAMUTIPARBAN négyóránként értékelik az eredmé­nyeket, s azokat hangosbemondón azonnal közlik a dolgozókkal. Az új év első hete kiemelkedő eredmény­­nyel végződött, mert a szövőde dol­gozói 15 000 métert, a fonoda dolgo­zói pedig 3500 kilót gyártottak elő­irányzatukon felül. Elsőosztályú áruik aránya pedig hét­százalkkal több volt az elő­irányzottnál. Január 10-én, hétfőn a szövőde dolgozói 104 százalékra teljesítették tervüket, a fonoda dolgozói pedig 102,5 százalékra. Így tehát kedden délben büszkén hívta fel telefonon a versenytársakat Vitéz Sarolta, a gyár tervosztályá­nak statisztikusa. „Mi túlteljesítettük tervünket... s ti hogyan álltok?" — Jól... — mondja Jónás Tibor a KŐBÁNYAI TEXTILGYÁRBÓL. — Tervünket 10-én 103,9 százalékra tel­jesítettük. A műszakok közül Szalai István műszakja vezet, 105,2 százalé­kos teljesítménnyel. Joggal büszkélkedett Jónás elvtárs , mert ez az eredmény valóban ki­váló. Itt is négyóránként érté­kelik az eredményeket, s már az első értékelésnél megállapították, hogy az I-es szakmány dolgozói Kál­mán elvtárs vezetésével máris 102,6 százalékra teljesítették tervüket. A múlt héten 98,4 százalék volt az elsőosztályú áruk aránya — ilyen nagyszerű eredmény eddig még nem is született a gyárban.­­ — Halló, KELTEX? Hogyan kez­dődött a második hét? — Kiválóan — mondja Érdi elv­társ a munkaügyi osztályról. — 10-én a szövődé 101,3 százalékra, a pamut­fonoda pedig 104,8 százalékra telje­sítette napi tervét. De szép eredményt ért el a vigonyfonodánk is: 103,4 szá­zalékot. Különösen jól dolgozott 10-én a finomfonodában a Báder-műsza­k , 112,8 százalékot teljesített. A szö­vődé élenjárói a Fehér-műszak dol­gozói voltak, 104 százalékos teljesít­ménnyel, így teh­át a felszabadulási műszak eddigi szakaszában — beleértve a hétfői napot is — 15 405 méter árut gyártottak terven felül a Kelen­földi Textilkombinát dolgozói. Az első héten itt is nagyobb volt az első­osztályú áruk aránya a tervezettnél — 3,7 százalékkal.­­ Végül utolsó állomásként a KISTEXT termelési eredményeiről érdeklődünk. Mi itt a helyzet? Itt is túlteljesítették tervüket a dolgozók. A finomfonoda 102 száza­lékra, a vigonyfonoda 102,6 százalék­ra, a szövőde dolgozói pedig 101,2 szá­zalékra teljesítették tervüket. Ez az eredmény különösen azért kiemelke­dő, mert erősen javult az áruk minő­sége is. A szövődében például a gyárt­mányok 95 százaléka I. osztályú. Különösen kiváló munkát végzett Tőzsér Ferencné, aki hétfőn 122 szá­zalékra teljesítette normáját, s kizá­rólag I. osztályú árut gyártott. Tehát a hétfői eredmények alapján a szövödék sorrendje a következő: 1. Magyar Pamutipar 104 százalék 2. Kőbányai Textil 103,9 „ 3. Keltex 101,3 „ 4. Kistext 101,2 » A Gyapjúmosó és Finomposztó­gyárban komoly célkitűzésekkel kezdték az új terveket. Többet, job­bat adni, ez volt a jelszó. S hogy ez nem maradt csak szó, hanem való­sággá vált, azt bizonyítja a vállalat kiváló termelési eredménye, a minő­ség javulása, s a választék bővítése. A­z új év első hetében minden üzemrész mindennap túlteljesítette tervét, s ugyanakkor állandóan fo­kozta jó minőségű munkáját. 800 000 vetéssel termeltek többet előirányza­tuknál, így tehát terven felül 800 méter női ruhaszövetet adtak nép­gazdaságunknak. D­e gondoltak az új évben az ön­költségcsökkentésre, s a választék bő­vítésére is. Ezért egy keskeny szövő­­ gépen. a „Diana" és a „Vesta" elne­ vezésű női ruhaszövet fennmaradó anyagából, más beállítással, más kö­téssel tetszetős anyagot állítottak elő. A kísérlet kiválóan sikerült, s most más szövetek fennmaradó fonalaiból tovább szélesítik kísérletezésüket. A gyár dolgozói közül nehéz kivá­lasztani az új év „eddigi“ legjobb dolgozóját, de az első héten mégis meg lehetett állapítani , hogy Bonó Sándor darabfestő brigádja érte el a legjobb eredményt. 149 százalékos eredménnyel kiváló minőségű mun­kát végeztek. M­ár 950 dolgozó tett felajánlást a minőség megjavítására, az önköltség csökkentésére. S hogy a vállalat dolgozói a felsza­badulás tizedik évfordulója tiszteleté­re rendezett versenyben kiváló ered­ményt érnek el , arra bizonyíték az első hét teljesítménye, s a dolgozók lelkesedése. 950 egyéni felajánlás a Gyapjúmosóban Csepel­ autógyári és Ganz-vagongyári munkások levelei az RM Fémmű dolgozóihoz Küldjétek a hm navsapaf­inikut! A Csepel Autógyárból a követke­ző üzenetet küldték az RM Fémmű­höz: Nem tudjuk, hogy miért nem kül­dik az RM Fémművének dolgozói folyamatosan a bronz-csapágyakat a Csepel Autógyár motorgyárának, de szeretnénk az elvtársak tudomására hozni, hogy mi már hónapok óta éppen emiatt nem tudjuk havi ter­vünket teljesíteni, vagy ha tudjuk, akkor is csak hóvégi hajrában. A motorgyár X. műhelyében de­cemberben mintegy két hétig csapágyhiány miatt 40 dolgozónak nem volt munkája. Emiatt ezek az elvtársak 300—400 forinttal keveseb­bet kerestek ebben a hónapban. És az ilyen esetek sajnos elég gyako­riak. Kedves Elvtársak! Mi is szeretnénk sikereket elérni a felszabadulási ver­senyben, mi is szeretnénk jó munkát végezni, de ehhez a ti segítségetekre van szükségünk! Küldjétek hát elég csapágyat és amit küldtök, azt teljes garnitúrában küldjétek, hogy folya­matosan tudjuk felhasználni azokat! Segítsetek exporttervünk teljesítésében ! A Ganz Vagongyár dolgozói az alábbi üzenetet küldik az RM Fémmű dolgozóihoz: K­edves Elvtársak! M­ost kezdődött a felszabadulási verseny, az első negyedév befejezése még elég messze van, de mi már most kérünk benneteket: segítsétek elő, hogy a felszabadulás ünnepére tett felajánlásainkat teljesíteni tud­juk. Elsősorban azzal tudtok segíteni, ha időben külditek az exportra ké­szülő motorosvonatokhoz szükséges forgattyús-sze­krényeket. A többi között várunk tőletek az első negyedévben havonként 6 darab Vili. Jat. jelzésű és 3 darab XII. tv. jelzésű forgattyús-szekrényt. Igaz, a rendelést a mi hibánkból későn kap­tátok meg, de azért bízunk abban, hogy mégis teljesíteni fogjáttok. Azért fordulunk már most hozzátok ezzel a kéréssel, mert a múlt negyedévi ta­pasztalataink nem a legjobbak. 1954 utolsó negyedében az előírtnak még egynegyedét sem szállítottátok le a fent megjelölt forgattyús­ szekrények­­ből. Márpedig mi idejében akarjuk elküldeni a csehszlovák és lengyel népnek a nálunk megrendelt moto­rosvonatokat. Bízunk abban, csepeli elvtársak, hogy nem fogtak bennün­ket cserbenhagyni. A szabolcsbányatelepi asszonyok vándorzászlót ajándékoznak a felszabadulási verseny élenjáróinak A pécsszabolcsi bányászasszonyok férjei a szabolcskerületi István- és Béke-aknán dolgoznak. Az MNDSZ- asszonyok elhatározták, hogy hímzett zászlót készítenek és a felszabadulási versenyben legjobb eredményt elérő akna dolgozóinak ajándékozzák. Mindkét akna bányászai méltók akarnak lenni az ajándékra: az Ist­­ván-akna 106, a Béke-akna pedig 106,5 százalékot ért el január 11-ig. ■rjH t­eós vagy adminisztrátor? Levél a szerkesztőséghez Mi, a MÁVAG minőségi ellenőrzési osztályának műszaki irányítói régóta törjük a fejünket, hogyan lehetne jobb hírnevet szerezni gyártmá­nyainknak. Kétségtelen, hogy sok függ a meósok hozzáértő, lelkiisme­retes munkájától. S nem is csak at­tól, hogy a selejtes darabokat ne nyilvánítsák jónak, ne vegyék át, ha­nem attól is, hogy már munka közben megakadályozzák a selejtgyártást. Az egyes fontosabb műveletek elvégzése közben ellenőrizzék a munkadarabo­kat. Erre azonban gyakran nincs ideje a meósnak, mert nagyon igény­be­veszi a rengeteg adminisztrációs munka. Próbaképpen megmértük egy napon, hogy például Nagy László re­vizor a villanymozdony-gyártásnál mennyi időt kénytelen adminisztrá­ciós munkára fordítani: kiderült, hogy munkanapjának 48,2 százalékát töltötte ezzel. Persze nem minden meósnak és Nagy elvtársnak sem mindennap van annyi adminisztrál­­nivalója, de általános a panasz, hogy a kelleténél több írásos munkát kell végezniük. Hat különféle helyen kell vezet­­niök lényegében ugyanazon adatokat: 1. „Technológiai utasítás“: A mun­kadarabbal együtt érkezik a meós­­hoz. Rávezeti, hogy hány darabot el­lenőrzött, ki és milyen műveletet végzett azon a munkadarabon, meny­nyi belőle a jó, a javítható, vagy a végleges selejt. 2. „Munkalap“: Ez is hasonló ada­tokat tartalmaz, de aláírja a műve­zető is. Eszerint fizeti ki a munkabért a bérelszámoló. Minden műveletről külön-külön munkalapot kell készí­teni akkor is, ha két és félperces, 15 fillér értékű munkáról van szó, ak­kor is, ha a munkadarabon elvégzett nyolc művelet közül hetet ugyanaz a lakatos vagy esztergályos csinált meg. 3. „Javíthatóselejt-jelentés“. Ha hibás a munkadarab, erre írják rá, mi a hibája és hogyan lehet kija­vítani. 4. „Selejt,javítási rendelőjegy". Az előbbi adatok szerepelnek rajta, de itt még azt is fel kell tüntetni, hogy ki fogja elvégezni a szükséges javí­tást. A meós persze nem tudhatja ezt, meg kell kérdeznie a művezetőt. Ez­után meg kell várnia az időelemzőt, aki ráírja, hogy mennyi idő alatt kell elkészülnie a selejt javításának és mennyi pénzt kap érte a dolgozó. 5. „Végi égéssel ejt-jelentés“. Ugyan­csak ráírják a selejt okát, az­zal a különbséggel, hogy emellé nem kell még külön rendelőjegyet is kiál­lítani, mivel a selejt nem javítható. 6. „Nyilvántartási könyv“. Ide is be kell vezetni a selejtre vonatkozó adatokat. Csupán a MÁVAG-ban egy év alatt 35 750 javíthatóselejt-jelentést és 90 000 selejtjavítási rendelőjegyet állítanak ki a meósok, s méghozzá 3—4 példányban. Az adatokat ugyan­is feldolgozzák a MEO selejtstatiszti­­kai osztályon, a gyártáselőkészítési osztályon a gépkönyvelésben, az utókalkulációban és még néhány helyen, attól függően, hogy mi okoz­ta a selejtet. Nem lehetne-e egysze­rűbb s olcsóbb megoldást találni? Van néhány javaslatom a meósok adminisztrációs munkájának csök­kentésére. Vonják össze a selejtjaví­­tási rendelőjegyet és a javíthatóse­­lejt-jelentést, mert ez a két lap lé­nyegében azonos adatokat tartalmaz. Ezenkívül az is könnyítene a meósok munkáján, ha egy munkalapra több műveletet is ráírhatnának, ameny­­nyiben azokat a műveleteket egy dolgozó végzi el. Az én javaslataim nem teljesek, egészen bizonyos, hogy sok fölösleges munkát lehetne kiküszöbölni, ha a Kohó- és Gépipari Minisztériumban és azokban az üzemekben — ahol ha­sonló a helyzet — foglalkoznának ez­zel a kérdéssel. Olcsóbb lenne az ad­minisztráció és csökkenne a selejt, mert a meósok többet foglalkozhatná­nak a selejt megelőzésével. Kovács Gyula­­ MÁVAG MEO műszaki előadója ! Párt és pártépítés. — Meggyőző szóval a felszabadulási verseny sikeréért (2. oldal) Miért emelkedett a traktorok ön­költsége? (2. oldal) Egy kiváló tsz sikereinek magya­rázata: a növénytermelés és ál­lattenyésztés helyes aránya (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Hajnal Dukagyin felett (3. oldal) A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának ha­tározata a V. I. Lenin emléknap­ról (3. oldal) A magyar munkásosztály nagy festője. — Derkovits Gyula 1894—1934. (4. oldal) Nagy érdeklődés a Bp. Honvéd—­ Partizán mérkőzések iránt (4. oldal) Cachin elvtárs: A f­rancia nép folytatja küzdelmét hazája és az egész világ békéjének megóvásáért Háromszori szavazó:M­illán m­egválasztották a francia n­m­zetgyűlés új elnökét Párizs, január 11. (MTI) A francia nemzetgyűlés kedden délután 3 órakor, a karácsonyi és új­évi megszakítás után újból meg­kezdte munkáját. A megnyitó ülés­nek nagy eseménye volt a nemzet­­gyűlés korelnökének, a 85 éves Mar­cel Cachin elvtársnak beszéde, amely minden szavában tükrözte a Francia Kommunista Pártnak és minden igaz francia hazafinak Franciaország jö­vőjébe és a béke erőinek végső győ­zelmébe vetett töretlen bizalmát. Marcel Cachin elöljáróban meg­győzően vázolta a francia munkás­­osztály egyre súlyosbodó létfeltéte­leit, a középosztály s a parasztság fokozódó megélhetési nehézségeit, amivel szembeállította a tőkés mo­nopóliumok, a francia finánctőke nyereségeinek aránytalan növekedé­sét. Ezt követően ragyogó ékesszó­­lással állt ki az európai és az egye­temes világbéke ügyéért, és méltatta azt a történelmi felelősséget, amely a nagy hagyományokkal rendelkező Franciaországra ezzel kapcsolatban hárul. — A francia nép, a nép egyszerű fiai éppen azért emelik fel hangju­kat parancsolóan a béke megóvása érdekében, mert éppen az utóbbi he­tek fejleményeiből jól tudják, hogy ezt a békét mind nagyobb veszély fe­nyegeti. A német militarizmus újjá­élesztésére hozott döntések a véglete­kig növelték a francia emberek nyugtalanságát. A korelnök a továbbiakban sorra­­vette a kormány táborából hangozta­tott érveket Nyugat-Németország fel­fegyverzésének „igazolására“ és a következőket mondotta: Vádként állandóan csak azt han­goztatják a Szovjetunió ellen, hogy ő az, aki a világ békéjét fenyegeti, ürügyül pedig azt hozzák fel, hogy a Szovjetunió, amely tíz esztendővel ezelőtt olyan döntően hozzájárult ha­zánk felszabadításához a hitleri meg­szállás alól, azóta sem szerelt le, ha­nem összes csapatait fegyverben tart­ja. Semmi sem hamisabb ennél az állításnál. A Szovjetunió igenis csök­kentette hadosztályainak számát! De vajon mi az oka annak, hogy a Szov­jetunió mégis kénytelen fegyverben tartani csapatainak egy részét?! Erre a kérdésre a választ megtalálhatjuk abban, amit a nagy Jean Jaures an­nak idején mondott. Kiváló elvtársunk valóban látnoki erővel hangoztatta: Az a nemzet, amely elsőként lép majd a szocializmus építésének útjára, ma­ga ellen látja majd tömörülni az egész világ uralmon lévő tőkés kö­reit! És ez így is történt 1919-ben! Jean Jaures még ezt is mondotta: Saját magát veszti el az a nemzet, amely a szocializmust építve, nem készül fel idejében arra, hogy fegy­verrel a kezében szálljon szembe az őt fenyegető, előre megfontolt és kér­lelhetetlen támadásokkal. Teljesen indokolatlan az a Szov­jetunió ellen hangoztatott vád is, mintha ez az ország agressziót készí­tene elő bármilyen más ország ellen. Ezzel szemben tény az, hogy a Szov­jetunió sohasem vállalkozott az ag­­resszor szerepére. A szovjet kormány a második világháború befejezése óta állan­dóan és szüntelenül javasolja a tanácskozásokat mindenfajta fegyverzet megegyezéses korlá­tozására, valamint minden nép biztonságának szavatolására be­csületes feltételek mellett. Köztudomású, hogy a Szovjetunió is rendelkezik a legkorszerűbb fegyve­rekkel. A szovjet kormány ennek el­lenére késznek nyilatkozott megsem­misíteni ezeket a fegyvereket, ameny­­nyiben valamennyi más ország is hozzá hasonlóan cselekszik és kész ugyanolyan döntéseket hozni, mint ő maga. Ez tagadhatatlan történelmi tény. Marcel Cachin azután rátért Nyu­­ga­t-Németország felfegyverzéséne­k kérdésére és emlékeztetett Edouard Herriot-nak, a francia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnökének szavaira, aki azt kérte, hogy Franciaország ne tér­jen le az adott szó útjáról és tovább­ra is tartsa tiszteletben a jogilag még ma is érvényben lévő francia— szovjet szövetségi és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés betűjét és szel­lemét. A szónok hangoztatta, hogy a francia nemzetgyűlés egyetlen tagja sem vállalkozott akkor arra, hogy akár csak egy szóval is ellenvetést te­gyen Herriot felhívására. Hozzá kell fűzni azt is, hogy a legutóbbi nemzetgyűlési viták­ban a legkülönbözőbb pártokból és pártcsoportokból sok nemzet­gyűlési képviselő maga is han­goztatta annak lehetőségét, sőt égető szükségességét, hogy újból tárgyaljanak a Szovjetunióval. Ezek a legkülönbözőbb pártállású képviselők felszólalásaikban hangoz­tatták a különböző állami és társa­dalmi rendszerek békés együttélésé­nek lehetőségét a jelenlegi nemzetkö­zi viszonyok között. Ez pedig a dol­gok tiszta és igazságos meglátására vall, ami az egyetemes béke közös érdekeit szolgálja. A francia népi tömegek­ — mon­dotta — kifejezést akarnak adni szo­lidaritásuknak a Rajnán túli munká­sok egészen új nemzedékével. Nagy elégtétellel állapíthatjuk meg azt is, hogy az Angol Munkáspártnak, az angol szakszervezeteknek és az an­gol szövetkezeti mozgalomnak egysze­rű tagjai elszántan síkraszállnak az adenaueri „bonni birodalom“ felfegy­verzésének tervei ellen. Hasonló a helyzet az olasz szocialistáknál is. Ami pedig a francia népet illeti, ez a nép el van tökélve arra, hogy minden erejének latbavetésével folytassa küzdelmét hazájának és az egész világ békéjének megóvá­sára! Ma­rcel Cachin azután rátért az in­dokínai kérdésre, hangoztatva, hogy a genfi fegyverszüneti egyezmény létrejötte egybevág a béke és az éssze­rű gondolkodás követelményeivel. Majd ezeket mondotta: Ho Si Minh elnök országa és népe nevében kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja Fran­ciaországnak Vietnamhoz fűződő gaz­dasági és kulturális érdekeit. Ő ma­ga volt az, aki késznek nyilatkozott tárgyalni Franciaországgal, a kölcsö­nös és jól felfogott érdekek alapulvé­telével, valamint arra, hogy Francia­­országgal megkösse a végleges bé­két, a társulás és baráti együttműkö­dés követelményeinek szem előtt tar­tásával. Nem gondolják-e önök — fordult a nemzetgyűlés tagjai felé — hogy bölcs és helyes lenne szívesen fogadni ezeket a lojális javaslatokat és válaszolni azo­kra? Cachin beszéde további részében éles­­szavakkal bélyegezte meg az amerikaiak dél-vietnami kalandor­politikáját, amelynek célja újabb há­ború kirobbantása ebben a térség­ben. Majd a népi Kínával foglalko­zott és azt mondotta: Ezzel kapcsolatban talán szabad azt is megállapítani, hogy a forradal­mi lelkületű és emelkedett gondolko­­zású Franciaország legszebb hagyo­mányaihoz tartozik éppen most elis­merni és újból hangsúlyozni az em­bertömegeknek azt a jogát, hogy felkeljenek az élethez és a szabad­sághoz fűződő jogaik és igazságos ügyük védelmében. Hiszen Francia­­ország legszebb hagyománya az, hogy annak idején a forradalom jo­gán elsőnek mozgatta ki sarkaiból a régi világot és éppen ezért sohasem tagadhatja meg az új eszmék elisme­rését, annak megértését, hogy a ha­ladás törvényei örökkévalók és hogy nem lehet akadályaikat gördíteni a társadalom és az anyagi világ fejlő­déstörvényeinek útjába. Majd emelt hangon mondotta Mar­cel Cachin a feszült figyelemmel hall­gató képviselők felé: M­aradjunk hívek Franciaország drága hagyományaihoz. Országunk m­ár 160 évvel ezelőtt utat mutatott az egész világnak az igazi emberies­ség, az igazi köztársasági érzület és a nevéhez méltó emberi civilizáció felé. A választás Marcel Cachin beszéde után a fran­cia nemzetgyűlésben megkezdődött az elnökválasztó szavazás. Az első fordulóban André le Troguer (szo­cialista) 150, Bruyneel (független) 101, Pierre Schneller (MRP) 103, Gaston Palewski (köztársasági szo­cialista) 70 és Marcel Cachin kom­munista 87 szavazatot kapott. Minthogy egyik jelölt sem ért el a házszabályoknak megfelelő abszo­lút többséget, 18 óra 15 perckor meg­kezdődött a szavazás második for­dulója. Közben a pártok és pártcso­portok külön-külön üléseztek, és en­nek eredményeképpen Gaston Pa­lewski visszalépett a jelöltségtől. Ugyanezt tette Bruyneel is. Ily módon a második fordulóban csak három jelölt maradt: Schneiter, aki 226, André le Troquet, aki 192 és Marcel Cachin, aki 88 szavazatot kapott. Minthogy ezúttal sem szer­zett egyik jelölt sem abszolút többsé­get, a késő esti órákban sor került a szavazás harmadik fordulójára. A harmadik fordulóban a nemzet­­gyűlési elnökséghez egyszerű többség is elegendő volt. Az AFP 23 óra 30 perckor jelentet­te, hogy a nemzetgyűlés harmadik szavazása alkalmával a legtöbb sza­vazatot, számszerint 232-t Pierre Schneller, az MRP jelöltje kapta és ezzel az elkövetkezendő esztendőben ő lesz a francia nemzetgyűlés elnöke. Ebben a fordulóban a szocialista Le Troquet 188 szavazatot kapott, Marcel Cachin pedig 811-et.

Next