Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-26 / 56. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Egy jó propagandista munkamódszere Somogyi Lajosné elvtársnő az Épületelemgyár propagandistája. A XI. kerületi pártbizottság szerint ő a kerület egyik legjobb, legtapasztaltabb szemináriumvezetője. Megkértük Somogyi elvtársnőt, hogy ismertesse oktatási módszerét. 1947 óta, tehát nyolc éve vagyok már propagandista. Első ízben rádiószemináriumot vezettem, most meg a kongresszusi anyagból vezetek középfokú konferenciát. Úgy érzem, hallgatóim szívesen járnak konferenciáimra, hisz sokszor még az éjszakások is bejönnek, a hiányzó ritka nálunk, mint a fehér holló. Nincs a módszeremnek semmiféle „titka“. Nagyon egyszerű a dolog: hallgatóimmal jóbaráti, elvtársi a kapcsolatom. Tizenhat hallgatóm van, köztük műszaki vezetők, irodai dolgozók, segédmunkások. Bátran mondhatom, hogy mindegyikük családi és másmilyen problémáit, bajait ismerem. Sokszor jönnek hozzám, hogy ezekről elbeszélgessünk. Én is gyakran felkeresem hallgatóimat munkahelyükön. Ilyenkor mindig megkérdezem azt is, hogyan állnak a tanulmányi anyaggal, készülnek-e, nincs-e valamilyen problémájuk? S ha van, segítek. Ma is jön hozzám egy elvtársnő — bár nem is az én szemináriumomban van —, és együtt fogunk tanulni. Hogy a szeminárium eleven, megfelelő színvonalú legyen, annak, azt hiszem, az az első feltétele, hogy a propagandista ne csak a szemináriumon találkozzék a hallgatóival — kéthetente egy-két órára —, hanem legyen nevelőjük munkájuk közben is, segítsen nekik a tanulásban. És hogyan készül Somogyi elvtársnő a szeminárium levezetésére? Sok időt fordít erre? Igen. Mert szerintem a jó, tartalmas szemináriumnak ez a második feltétele: a propagandista lelkiismeretes felkészülése. Elég sok időt töltök vele, mert a javasolt irodalmat is rendszeresen elolvasom. Azonkívül a Pártoktatók Házába is eljárok az előadásokra. Ha valami érdekes újságcikkre akadok, amit a szemináriumon is tudunk hasznosítani — félreteszem. A múltkor hallgattam a rádióban Hubay Miklós: Egy magyar nyár című darabját. A következő szemináriumon már ismertettem belőle egy részletet. Néha szépirodalmat olvasunk. Legutóbb a választásokról Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon című regényéből. Legtöbbet a Propagandista című folyóiratból tanulok. Témába vágó cikkei — például a tanácsválasztás idején a Hazafias Népfrontról —, módszertani írásai nagyon megkönnyítik a munkámat. A helyi pártszervezet is sokat segít. Seregi elvtárs, a titkárunk rendszeresen összeül velünk, propagandistákkal. Megbeszéljük nehézségeinket, a vitás kérdéseket. Legutóbb például azt magyarázta meg, mi a feladata a tanácsokban az MDP-csoportoknak és a pártalapszervezetnek. Ezt ugyanis nem láttuk elég tisztán. Ezeken a megbeszéléseken Seregi elvtárs azt is elmondja a propagandistáknak, hogy mik az üzemben jelenleg a politikai és a gazdasági feladatok, problémák. Gyakran írásbeli anyagot is kapunk. Példának megemlítek egyet: „Hogyan lehet csökkenteni az Épületelemgyárban az önköltséget?“ Ezek a helyi szemléltető anyagok megkönnyítik a hallgatók számára a párt országos politikájának megértését. A vita is leginkább akkor szokott fellángolni, mikor az ilyen helyi problémákra terelődik a szó. Különösen abban az időben volt ez így, amikor a népgazdaság fejlődésének kérdéseiről tárgyaltunk. Például az egyik konferencián Borbély elvtárs elmondta, hogy hiába beszélünk anyagtakarékosságról, ha az üzemből nem szállítják el a fémgyűjtés idején összegyűjtött vasat és hónapokig veri az eső az udvaron. (Szóltunk az illetékeseknek, akik aztán intézkedtek is.) Egy másik alkalommal meg Maruk elvtárs azért bírálta az üzem és a szakszervezet vezetőségét, mert nem ismertették a munkásokkal a verseny eredményeit stb. Persze ilyenkor vigyázok, nehogy a vita mellékvágányra fusson és a párt politikájának országos, elvi kérdéseiről elfeledkezzenek az elvtársak. Hiszen az ilyen segédanyagoknak, a szemléltető példáiknak nem egyszerűen az a céljuk, hogy a szeminárium érdekes legyen, hanem hogy segítségükkel jobban magukévá tegyék a hallgatók a párt politikáját ,a kongresszus határozatait. Nagyon hatásos volt az is, amikor a tíz év eredményeiről, a hatalom népi jellegéről beszélve, az egyik szemináriumon összehasonlítottuk: ki képviselte a kerületet régen az államhatalmi szervekben és kik képviselik most. Csak néhány nevet említek. Régen: Kovarcz Emil nyilasvezér, gróf Apponyi Albert, Peyer Károly, Grősz József stb. Most: Szalai István, a Kávészer sztahanovistája, Mayer Mária fonónő, Szuszki Károlyné háziasszony, Pongrácz Kálztán, a Fővárosi Tanács elnöke stb. Néha a véletlen is segítségére siet a propagandistának."Csak jól ki kell használni. A múltkoriban az államról tanultunk. Az egyik elvtárs, aki a régi rendszerben vizsgát tett valamilyen jogi tantárgyból, idézte, hogyan határozták meg akkor az állam fogalmát. Elmondta egyszer, kétszer, lassan, tagolva, mégse értette meg senki. Ezután könnyű volt megvilágítani azt a lenini tanítást, hogy a népelnyomó osztályoknak az az érdekük, hogy minél jobban elködösítsék az állam lényegét, funkcióit. Említették az üzemben, hogy Somogyi elvtársnőt már többször megdicsérték jó propagandista munkájáért. Igen. Büszke is vagyok erre, és azt hiszem, ez nem szerénytelenség. Minden évben kaptam eddig a pártszervezettől valamilyen jutalmat, könyvet, oklevelet. De mégsem erre vagyok a legbüszkébb. Az idén hozzám került a konferenciára három fiatal pártonkívüli segédmunkás: Simonfalvi, Traub és Kovács elvtárs. Ezeket az elvtársakat hamarosan tagjelöltnek fogjuk javasolni. A propagandistának az a legnagyobb öröme, amikor látja, hogy munkája nyomán neveltjeivel erősödik a párt. Ezért tartom a legszebb pártmegbizatásnak a propagandista munkát. Nemes Frigyes Negyven asszony lépett be a tiszabábolnai Rákoszi Termelőszövetkezetbe A tiszabábolnai Rákóczi Termelőszövetkezetben az elmúlt évben — különösen a növényápolási munkáknál és a harminc holdas kertészetben — sok gondot okozott a munkáshiány. A tél folyamán a tsz vezetői és az MNDSZ-szervezet népnevelői felkeresték azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak a feleségét, akik még nem tagjai a termelőszövetkezetnek. A beszélgetések során negyven aszszony értette meg, hogy az ő segítségük,a jó munkájuk egyik feltétele a termelőszövetkezet további gazdagodásának. A tsz közgyűlésén mind a negyven asszony belépési kérelmét elfogadták, s az idei tervet már úgy készítették el, hogy több munkaigényes, és egyúttal magasabb jövedelmet biztosító növényt termelnek. A tiszabábolnai MNDSZ-szervezet jó munkáját dicséri, hogy ma már egyetlen olyan család sincs a tsz-ben, ahol ne lenne mind a férj, mind a feleség tagja a Rákóczi TSZ-nek. (MTI) Kincsek a sotban A kőbányai DISZ- fiatalok kincset találtak az egyik Gyömrői úti üzemben, a Villamosgép- és Kábelgyárban! A kincs fiókokban, műhelyek sötét sarkaiban hevert mindaddig, míg az ifjúság fel nem kutatta, össze nem szedte, s vissza vám adta a gyárnak felhasználásra, eladásra. A kincs neme: heverő anyagok. Értéke: eddig 200 000 forint. Találtak 11 mázsa ólmot. Egybehordtak 2500 kiló kisebb-nagyobb csavart. Köbméterszámra ásták ki avashulladékot, a színesfémet, csak rúgóacélszalagból majd két tonnányi került elő! Kilométerszámra gombolyították fel a használatlan kábeleket és vezetékeket. Hát még a szigetelőanyag boglyai, a csillámhulladék karjai! A kábelgyárban is gondot okoz az önköltség alakulása. Növeli az önköltséget, ha anyag, félkészáru, selejt képében felhasználatlanul fekszik a pénz a műhelyeikben, a raktárakban, az udvaron, a szabad ég alatt. Az üzem DISZ-szervezete a pártszervezet sugallatára a heverő anyagok felkutatására és értékesítésére összpontosította erejét. Kincskeresők szimatolgatták végig a fiókok mélyét és a polcokat, a pincéket, s a műhelyek poros szögleteit, a gyárudvart. Már az első szemleutak nagy ■eredménnyel jártak. A DISZ-bizottság a fiatalok egy osztagát raktár létesítésével bízta meg. Az anyagosztály egyikiatal munkatársa, Fehér elvtárs rendezte és jegyezte, mi érkezik be. Kézben, ölben, vállon, kiskocsin, végül a kordésak fogatain zúdult ide a „kincs“. Buri József sztahanovista hegesztő, Bongva Ferenc segédmunkás, Kovács Mária, Boti Sára, Oberth Teri vezettek a munkában. Az ócskavastelep előtt „kémszolgálatot“ létesítettek, s megvizsgáltak minden rakományt. A műhelyeikben hosszú és változatos, „diplomáciai“ tárgyalásokat folytattak a művezetőkkel: mennyi valójában az a tartalék, amelyre a műhelynek szüksége van? A tárgyalások eredménye az lett, hogy a műhelyek — a DISZ-bizottság véleménye szerint — legalább 30 000—40 000 forint értékű anyagot utalták vissza a központi raktárba. Az értékesítési osztályon 63 számlamásolat bizonyítja, hogy a Kereskedői Áruforgalmi Iroda, az Angyalföldi Zsinórgyár, a Fővárosi Tanszerjavító és a többi vállalat ezidáig 130 000 forintért vásárolt a fiatalok által öszszegyűjtött anyagokból. A DISZ-raktár valóságos üzemi áruház. A fő helyet az értékes importanyag, a textilbakelit sárga téglái foglalják el — eddig valamelyik elhagyott zugban porosodtak. A minap két kivitelre készülő nagyteljesítményű edzőkemence munkái maradtak félbe, mert az üzemben sehol nem találtak textilbakelitet. Szerencse, hogy a fiatalok átfésülték a gyárat, s akadt ebből anyagból is. A csövekből hegesztett polcokon orsókra tekerve az „aranyat érő“ vörösrézhuzat, a sokfajta sárgaréz-alkatrész, öntöttvas kapcsolóházak, aluminium csatlakozók. Százféle szerelék, félkész és kész műszer — van közte jó is, selejtes is. Meglepően sok a közszükségleti cikk: itt jókora láda „banándugó“, amott villanyvasalóba való csillámbetét, a mennyezettől lámpák függenek, fénycsövek fehérlenek, a polcon hangszóróbetétek ... A fiatalok most új „vadászterületek“ felé kacsingatnak. Csaknem a raktárral szemben teherautószámra hordtak mindenféle anyagot egy udvar feltöltésére. A DISZ-ben már tervezik, hogyan tárják fel ezt a kincsesbányát. Célt is tűztek maguk elé: ebben az esztendőben egymillió forint értékű heverő anyagot akarnak viszszajuttatni a gyár vérkeringésébe. Az anyagtakarékossági mozgalom igen népszerű lett a gyárbeli fiatalok között. Mintegy ötvenen határozták el, hogy felvételüket kérik a DISZ-be. A DISZ eddig 4000 forint jutalmat osztott ki a mozgalom legkiválóbbjai közt. Itt őrzik a DISZ Központi Vezetősége vörös vándorzászlaját is eredményeikért. Különösen sokat jelent azonban számukra a pártszervezet dicsérete. Solti elvtársnak, a pártbizottság első titkárának ez a véleménye: — A fiatalok anyagtakarékossági mozgalma számunkra nemcsak egyszerűen gazdasági eredményei miatt értékes. Alkalmas arra, hogy mindenki lássa: az ifjúságra bátran bízhatunk komoly feladatokat! A mi DISZ-szervezetünkben rejlő tartalékokat is most fedeztük fel — eddig parlagon hevert az is... Tanulságos eset a mienk — tanulhat belőle mindenki! Aranyat érő tanács! Nézzünk szét a portánkon: kincs rejtőzik a sutban, fiókok mélyén, műhelyekben, gyárudvarokon — és kincs a fiatalokban! Fülöp János Győr megye került a begyűjtési verseny élére A Begyűjtési Minisztérium legutóbbi értékelése szerint a begyűjtési versenyben a megyék sorrendje a következő: 1. Győr, 2. Komárom, 3. Veszprém, 4. Zala, 5. Vas, 6. Tolna, 7. Somogy, 8. Fejér, 9. Szolnok, 10. Békés, 11. Csongrád, 12. Baranya, 13. Pest, 14. Szabolcs, 15. Borsod, 16. Heves, 17. Nógrád, 18. Hajdú, 19. Bács. M megkezdődöt a mezőgazdaság villamosításának kérdéseivel foglalkozó konferencia Pénteken a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének székházában megkezdődött a mezőgazdaság villamosításának kérdésével foglalkozó konferencia, amelyet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és az Agrártudományi Egyesület rendezett. Megjelent a konferencián Varga János, az állami gazdaságok miniszterének helyettese, valamint Kökény Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes. Ott voltak az ipar szakemberei, neves tudósok, üzemi mérnökök, valamint a mezőgazdasági tudomány számos képviselője. Az első napon több előadás hangzott el, részben az első témakörről (A talajművelés és öntözés, különös tekintettel a kertészeti és szőlészeti művelésre), részben a majorok villamosberendezéseiről. Az előadásokat vita követte. A konferenciát ma folytatják. (MTI) A Szabad Nép cikke nyomán Február 8-i számunkban Menetrendszerű pazarlás címmel szóvá tettük, hogy a nemrég bevezetett távolsági, menetrend szerinti személygépkocsi-járatok legtöbbször üresen közlekednek, mert csak a két végállomás közötti teljes menetdíjért szállítanak utasokat, még akkor is, ha azok kisebb távolságot akarnak megtenni. Most a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes főosztálya közölte velünk, hogy a jövőben a Budapest—Miskolc jól bevált járaton kívül csak Budapest—Pápa, Budapest— Kaposvár és Budapest—Debrecen viszonylatban közlekedtetik kísérletképpen a járatokat. Megkönnyítve azzal a feltétellel, hogy üres hely esetén az útvonalba eső nagyobb helységek között, „helyközi“ viszonylatban is szállíthatnak utasokat, megfelelően megállapított viteldíjér. SZABAD MÉP A felszabadulási serleg elnyeréséért folyó verseny állása az építő- és építőanyag-iparban Az Építésügyi Minisztérium és a szakszervezet értékelte a felszabadulási serleg elnyeréséért folyó verseny jelenlegi állását az építő- és az építőanyag-iparban. Az értékelés szerint a magas- és mélyépítő-iparban a 26/1-es sz. Gyárépítő Vállalat vezet a versenyben. A vállalat dolgozói 145,5 százalékra teljesítették januári tervüket és különösen a Kazincbarcikai Vegyikombinát és a Péti Nitrogénművek építkezésein végeztek kiváló munkát. A második a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat. Az épületszerelő-iparban a Vízvezeték- és Fűtésszerelő Vállalat vezet a versenyben. A dolgozók január havi tervüket 116,8 százalékra teljesítették és jó munkájukkal jelentősen segítik, hogy a Kazincbarcikai Vegyiművekben március 31-én meginduljon a termelés. Második az Általános Szerelő Vállalat, amelynek dolgozói a Berentei Erőmű és a diósgyőri rekonstrukció építkezésén 110,3 százalékra teljesítették januári tervüket. Az épületlakatos iparban a Kazincbarcikai Vegyiművek építkezésén dolgozó Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat dolgozói járnak a verseny élén. Január havi tervüket 111,1 százalékra teljesítették. Második az Épületgépszerelő Vállalat. Az épületasztalos-iparban a Bajai Épületasztalosipari Vállalat és a Kőbányai Épületasztalosipari Vállalat vezet. Az építőanyagiparban a Lábatlani Cement- és Mészművek és az Újlaki Téglagyár a legesélyesebb a felszabadulási serleg elnyerésére. Az üveg- és kerámiaiparban a Tokodi Üveggyár és az Ajkai Üveggyár dolgozói harcolnak az első sorokban a győzelemért. Kihasználatlan nyersanyakincsünk: a vörösiszap A gazdaságos termelés feltétele nemcsak az, hogy olcsón, jót és többet termeljünk a jelenleginél. A termelés gazdaságosabbá tételét számos más — eddig figyelembe nem vett — lehetőség kihasználása is segítheti. Ilyen lehetőség az alumíniumipar egyik melléktermékének, a vörösiszapnak a felhasználása. A vörösiszap az alumínium nyersanyagának — a timföldnek — gyártása során keletkezik. A nedves, nyúlós iszapanyag a bauxit feloldásakor válik külön az aluminiumoxidtól. Ezt a vörösiszapot a timföldgyárban még egyszer átmossák lúggal, hogy a benne maradt alumíniumoldatot is kivonhassák belőle. Utána iszaphányóra kerül. Ezek az iszaphányók a timföldgyárak mellett hatalmas kiterjedésű mocsárhoz hasonló telepek. Jelenleg egymillió tonna vörösiszap fekszik timföldgyáraink mellett. A sok félredobott vörösiszap értékes anyagokat tartalmaz. A többi között jelentős mennyiségű — 25 százalék — vasérc is található benne. Fontos népgazdasági érdek ennek az érctartalomnak felhasználása, hiszen a jelenlegi vörösiszap-mennyiség 250 000 tonna vasércet tartalmaz. A vörösiszap feldolgozását 1948- ban kezdték meg hazánkban. Ekkor helyezték üzembe Diósgyőrött a „Vörösiszap-művet“, az érctégla-üzemet. Az új üzemben mangániszapot és ércport adagolnak a vörösiszaphoz. Az így kapott anyag formázógépekbe került, amelyek téglaalakúra préselik, darabolják a masszát. A vörösiszap-téglákat ezután kemencékben kiégetik. A jelenleg működő alagútkemencékben naponta 200 tonna érctéglát égetnek ki. A 40 százalékos vastartalmú téglákat ezután a kohókba adagolják az elegyhez 7,7 százalékos arányban. Ezt a keverési arányt az elegy 15 százalékáig lehetne fokozni, azonban az érctéglaüzem jelenleg még nem gyárt több téglát. Az érctégla, érctartalomi és alacsonyabb kéntartalom tekintetében jóval felülmúlja a rudabányai vasérc minőségét is. A diósgyőri érctéglaüzem képes lenne a jelenleginél magasabb teljesítményre is. Az üzem gépei azonban nincsenek megfelelően kihasználva, s a kemencék lassú melegedése meghosszabbítja a téglák égetési idejét. Nagyobb mennyiségű kohógázzal működő kemencékben 50 százalékkal meggyorsíthatnák a téglaégetést. Célszerű lenne bevezetni a kátrány óla jós befúvást is, amely szintén meggyorsíthatná az égetést. Erre lenne is mód az egy esztendő alatt visszatérítendő beruházási hitelösszegek felhasználásával. Az érctéglát az ózdi kohászok is felhasználhatnák, sőt — a már megkezdett kísérletek alapján — kellő szilárdság biztosítása esetén, a diósgyőri és a sztálinvárosi nagykolhókban is feldolgozhatnák. Használatával jelentős mennyiségű ércimportot pótolhatnánk. A vörösiszap azonban nemcsak vasércet tartalmaz. A benne lévő egyéb értékes anyagok kiválasztása érdekében az idén megkezdődik egy kísérleti üzem építése. A csaknem hatmillió forintos beruházással épülő kísérleti üzem a negyedik negyedéviben kezdi meg működését. Az ott folyó kísérletek lehetővé teszik majd hazánk bauxitkincsének jobb kihasználását. A Fémipari Kutató Intézet új kísérletei alapján a timföldgyárból kikerülő minden tonna vörösiszapból — érctégla-égetés előtt — körülbelül újabb 150 kilogramm tiszta timföldet és 100 kilogramm marónátront lehet visszanyerni. Ez a timföld és marónátron eddig kárba veszett. A kísérleti üzem — az évi 320 tonna timföld és 170 tonna marónátron visszanyerése mellett — a vörösiszapból 15 tonna titánoxidnak megfelelő nyersanyagot is kiválaszt. Az eljárás után visszamaradó, úgynevezett „szekunder“ vörösiszapból már értékesebb örctéglát égethetnek a kohászat részére, mint eddig. A feldolgozott iszap érctartalma magasabb. A marónátron-visszanyerés is tökéletesebb az eddigi eljárásoknál, ami jelentős devizamegtakarítást eredményez majd. A titán is lényegesen nagyobb arányban található a szekunder vörösiszapban, mint a fel nem dolgozottban. Az új kísérleti üzem létesítéséhez a timföldgyárak is értékes segítséget adtak. A szükséges tartályok, berendezések 70 százalékát használaton kívül elfekvő készletből gyűjtötték öszsze. Megoldásra vár még a vörösiszap szállításának gépesítése. Ugyanis ennek a nehéz, nyúlós anyagnak kézierővel történő rakodása annyira növeli a költségeket, hogy a vörösiszap szállítása többe kerül, mint maga az anyag. A gépesítés néhány esztendő alatt megtérítené a költséget és biztosítaná az olcsó, folyamatos szállítást. A nehézkes szállítás miatt az elmúlt évben — a nagy vörösiszap telepek ellenére — az ajkai és magyaróvári timföldgyárak nem szállították határidőre Diósgyőrbe a tervezett vörösiszapmennyiséget. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: a vörösiszap milliós értékeket jelent. Éppen ezért helyes lenne a közeljövőben nagyobb gondot fordítani felhasználására. Ily módon az eddig nagyrészt veszendőbe menő vörösiszap értékes nyersanyagforrása lehetne fejlődő iparunknak. Tomnay Tibor Verseny a határszélen Nagykerekiben, a határszélen a Biharkeresztesi Gépállomás két G- 35-ös traktora hasítja a barázdákat. Nagy Lajos és Sándor György, a két traktor vezetője egyenesen ül a nyeregben, s élvezi a déli napsütést. Nyomukban halad Nagy Gyula brigádvezető, nehezen emelgeti halmnacsizmás lábait, mert ragad még a sár. Gyakran lehajol, méricskél, ellenőrzi a két traktor munkáját. A traktorok most érnek el a nyomsávhoz. Azon túl már a baráti Román Népköztársaság földje. A motorok felbúgnak, s a két traktor éles szögben fordul. Nagy Gyula megáll a nyomsávnál, kezét a szeméhez emeli napellenzőnek, s a nyomsávon túl elterülő szántást fürkészi. — Rendes munka! — mondja. — I Jó kis traktorok ezek a román körtösök. **X Túlnan, a fasor mögül ebben a pil- Xlanatban két román traktor X bukkan elő. A határszélhez tartanak ♦ azok is. Velük jön a brigádvezetőjük, s gyalogszerrel, akárcsak Nagy Gyula. A traktorosok messziről integetnek ♦ egymásnak. A határ felett átröppen ♦ a harsány üdvözlés: I — Szabadság, elvtársak! ♦ A két brigádvezető szemközt áll már, csak éppen a keskeny nyomsáv választja el őket. ♦ — Mi újság odaát? — kérdi Nagy Gyula. X — Igyekszünk a téli szántással — hangzik odaátról tört magyarsággal. X — Magunk is. Hova valósiak az I elvtársak? ♦ — Ide a szomszédba, Episcopia-Bl♦ horuluiba. X Erre aztán felcsillan Nagy Gyula elvtárs szeme. X — Igazán? Mi meg Biharkeresz- X tesre. I — Akkor hát mi versenytársak va-* gyünk! — kiált vissza örömmel a román brigádvezető. — ügy van. Éppen nézem a szán♦ fást, meg kell hagyni, jól dolgoznak a román traktorosaik, nem lesz könyí nyű a győzelem. * — Mi is átpillantunk, ha csak el- re járunk, s ugyanaz a véleményünk, így beszélgetnek egy darabig. Aztán búcsúzkodnak. Nagy Gyula megjegyzi: siet haza, mert gyűlés lesz estefelé, a német felfegyverzés ellen tiltakoznak. A román traktoros arca láthatóan elkomorul, amint visszaszól: — Nálunk tegnap volt gyűlés. Mi sem nyugszunk bele a német fasisztái felfegyverzésébe! A két versenytárs elbúcsúzik, s ki-ki indul a maga dolga után. Odabent, a Biharkeresztesi Gépállomáson pedig Dobos Ferenc igazgató elvtárs éppen az episcopia-bihorului román gépállomással kötött versenyszerződést teríti az asztalára, és számbaveszi, miképp teljesítették idáig a feltételeket. Január 25-én cserélték ki egymással a szerződés okmányait. A magyar és a román gépállomás dolgozói örömmel vállalkoztak arra, hogy összemérik erejüket. Nézzük csak, hogy s mint teljesítették fogadalmukat a biharkeresztesiek. Vállalták, hogy február 28 helyett már február 15-re teljesítik téli gépjavítási tervüket. Ám ezzel már január 20-ra végeztek, s a minőség ellen sincs kifogás. A versenyszerződés második kikötése, a gépállomás műhelyében végrehajtott főjavítások költségeiből erőgépenként 300 forint megtakarítást érnek el. Ezt a fogadalmukat is jelentősen túlteljesítették. Találomra kiválasztjuk két G—35-ös traktor főjavítási lapját. Az egyiknél 809 forint, a másiknál 1236 forint megtakarítást értek el! A biharkeresztesiek arra is ígéretet tettek, hogy a cséplőgépek, kombájnok és aratógépek javítását május 30 helyett már április 4-re befejezik. De még ezt a rövidre mért határidőt is megelőzték, hiszen a hét kombájn közül hatot már mostanáig kijavítottak, egy pedig munkában van. Az aratógépekkel teljesen elkészültek már február derekára, s a 29 cséplőgép közül már csak öt gépen dolgoznak, a többi kész. Január 22-én, a téli gépjavítás beejezését követő hétfőn tervükön feül hozzáláttak a téli mélyszántási terület megtoldásához, s azóta hóban- fagyban 250 holdat szántottak fel ki- :fogástalan minőségben. — Mármost, ha feltesszük, hogy román barátaink sem tétlenkedtek — foglalja össze Dobos igazgató elvtárs —, akkor sincs okunk szégyenkezni vagy aggódni. De az biztos, hogy ez a versenyszerződés olyan hajtóerőnek bizonyult, amilyet még sohasem tapasztaltunk a gépállomáson. Kettőzött szorgalommal dolgozik minden traktorosunk és műhelymunkásunk. — Tudják-e Episcopia Bihoruluiban, hogy hol tartanak a versenyben a mieink? — Egyet s mást igen, de csak eredményeink egy részét. Alighanem meglepetésben lesz részük március elsején, a gépállomási szemlén. Meghívtuk a küldöttségüket erre a szemlére. Jöjjenek el, s győződjenek meg maguk arról, miképpen dolgoztunk. Felkészülünk a fogadtatásukra mint jó versenytársaikhoz illik. A gépállomás dolgozói erősen készülnek erre a szemlére. Még egyszer lemossák a gondosan kijavított traktorokat, meszelik a bugádszállásokat, kiegészítik a műhelyberendezést, szépítgetik a gépállomás területét. Nagy örömmel és szeretettel várják a román elvtársakat, akikkel nemes versengésben, de egyazon célért dolgoznak vállvetve. Azt persze nem tudhatják, vajon milyen meglepetéseket hoznak majd magukkal Episcopia Bihoruluiba!... De hogy nem lesz üres a tarisznyájuk, annyi bizonyos. Ha felülvizsgálják a versenyszerződés első, időszerű feltételeinek teljesítését, meglehet, hogy egyik, meglehet, hogy a másik fél vezet. Egy azonban kétségtelen:ez a verseny mindkét testvéri barátságban élő nép szocialista építőmunkájának ügyét előbbre viszi. Horváth József ! SZOMBAT, 1955. FEBRUÁR!» Március 7-án kezdőd a középiskolások Rákosi Mátyás tanulmányi verseny A középiskolák életében hagyományossá vált Rákosi Mátyás tanulmányi versenyt az oktatásügyi miniszter az 1954—1955. tanévben is márciusban rendezi. A verseny tantárgyai: magyar irodalom, matematika, történelem, földrajz, orosz nyelv, fizika, pedagógia, gazdasági számtan, könyvvitel, statisztika és számvitel. A versenyen a középiskolák III—IV. osztályos tanulói vehetnek részt. A pedagógiai versenyen a tanítóképző III. és IV. osztályos, valamint az óvónőképző III. osztályos növendékei indulhatnak. A gazdasági számtan-, könyvvitel- és számvitel-versenyt a közgazdasági technikumok III. és IV. osztályos növendékei számára tartják. Az ipari és a mezőgazdaságitechnikumok versenyeit az illetékes szakminisztériumok bonyolítják le. A Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen egy tanuló legfeljebb két tantárgyból indulhat. A döntőbe került tanulók az egyetemi és a fői-,dólai felvételnél előnyben részesülnek abban az esetben, ha olyan szakra jelentkeznek továbbtanulásra, amilyen szakkal a verseny döntőjébe jutottak. A verseny első fordulóját vidéken valamennyi tantárgyból a részvevő iskolákban tartják. A főváros területét az iskolák száma szerint három részre osztják és területenként rendezik meg az első fordulót. A verseny időpontjai: magyar irodalom március 7. matematika, gazdasági számtan, pedagógia március 8. történelem március 9, orosz nyelv, statisztika március 10, földrajz március 71, fizika, valamint könyvvitel március 12. A megyei jogú városok területén lévő középiskolák tanulmányi versenyét a megyei tanács oktatási osztálya és a városi tanács oktatási osztálya együttesen szervezi meg (MTI) IK/ Or Az iparfejlesztés kérdései a sajtóban A Szabad Néppel foglalkozó abbira ítészem lét a Tartós békéért, népi demokráciáért! című lap most meg 3" Jelent, 8. számából vettük át. Köztudomású, hogy a szocialista táborhoz tartozó országok egész népgazdasága sikeres fejlődésének a nehézipar az alapja, s a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül lehetetlen a mezőgazdasági termelés, a könnyű- és az élelmiszeripar sikeres előnyomulása, a dolgozók jólétének szüntelen emelkedése, növekvő anyagi és kulturális szükségleteik kielégítése. Lenin tanítása szerint a nehézipar a szocializmus anyagi-technikai alapja. A nehézipar fejlesztésével kapcsolatos problémáknak, a termelőeszközöket gyártó üzemek, az érc- és a szénbányák, a villamoserőművek munkájának a lapok hasábjain való megvilágítása ezért állandó és megtisztelő feladata az említett országok kommunista sajtójának. Nem mondhatjuk, hogy a Szabad Nép, a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja kevés figyelmet fordít az ipar munkájára. A lap rendszeresen közöl ezekkel a kérdésekkel foglalkozó tudósításokat, cikkeket meg karcolatokat, s részletesen beszámol a munkások szocialista munkaversenyéről. Most, amikor a Magyar Dolgozók Pártja azt a feladatot tűzte ki, hogy a közszükségleti cikkek termelésében mutatkozó elmaradás megszüntetése végett a nehézipar vezető szerepének megtartásával gyorsabban kell fejleszteni a mezőgazdaságot, a könnyű- és az élelmiszeripart, a Szabad Nép kétségtelenül helyesen teszi, hogy nagy figyelmet fordít a könnyű- és az élelmiszeripari üzemek munkájának megvilágítására. De az újság ilyen tárgyú cikkei hosszú ideig egyoldalúak voltak. A lap kimerítően ismertette a könnyűipari üzemek munkáját, de nem eléggé világította meg a termelőeszközök gyártásával foglalkozó üzemek tevékenységét, s nem magyarázta meg az olvasóknak, hogy a párt fő feladata a nehézipar elsősorban való fejlesztése volt és lesz. A Szabad Nép 1954. november 5-i vezércikke ezt írta: „A szocialista munkaverseny akkor teljesíti igazán hivatását, ha nagy mozgósító erejével hozzájárul az árualap növeléséhez“ (vagyis a közszükségleti cikkek mennyiségének növeléséhez). A kérdés ilyen föltevése önkénytelenül is azt a gondolatot ébreszti az olvasóban, mintha a nehézipar és a népgazdaság ez ágában folyó munkaverseny másodrendű jelentőségű volna, mivel ezek „nem járulnak hozzá“ a közszükségleti cikkek árualapjának „növeléséhez“. A lap tavaly november 6-i vezércikke körülbelül ugyanebben a szellemben magyarázta a párt gazdaságpolitikáját is. A szóbanforgó vezércikk megemlítette, hogy a párt vezetésével kemény harc folyik a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatainak végrehajtásáért, a magyar nép életszínvonalának emeléséért, majd ezt írta: „Ennek a harcnak az útja: fejleszteni kell a mezőgazdaságot, hogy több terméket adjon ,és fejleszteni kell a közszükségleti cikkek gyártását, hogy több és jobb áru jusson a lakosságnak.“ A nehéziparra azonban még csak utalást sem talál a cikkben az olvasó. Az ilyen anyagok olvasásakor az a vélemény alakul ki, hogy a figyelem nem a nehézipar, hanem a könnyűipar elsősorban való fejlesztésére összpontosul, pedig ez nyilvánvalóan ellentmond a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán elfogadott határozatoknak. A lap tavaly november 9-én külön szerkesztőségi cikkben foglalkozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ,37. évfordulójának tiszteletére folytatott munkaverseny eredményével. Hangsúlyozta, hogy külön közszükségleti cikkek termelésében hozzátette: „A forradalmi műszak eredményei ismét megmutatták azt is, hogy a dolgozók helyeslik a párt politikáját, s teljes erejükkel végre is hajtják ... Ezekben a napokban több közszükségleti cikket, gépet, több mezőgazdasági szerszámot gyártottak. Ez a legvilágosabb válasz a párt szavaira.“ Tehát a lap itt is elsősorban a közszükségleti cikkek termelésére hívja fel a figyelmet. Tavaly decemberben a Szabad Nép nagy figyelmet fordított a termelési tervek végrehajtására és sok tudósítást közölt a nehézipari üzemek munkájáról. De mit talál az olvasó ezekben a tudósításokban? Az évi terv teljesítéséért című december 4-i szerkesztőségi cikk utal a könnyűipar sikeres fejlődésére és a gépgyártás elmaradására. Noha a cikk hangsúlyozza, hogy a gépgyártás felzárkózása céljából további erőfeszítéseket kell tenni, egy szót sem olvashatunk arról,hogy ennek az iparágnak az elmaradása fékezheti az egész népgazdaság további fejlődését. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége az 1953 júniusi határozatokban helyesen állapította meg, hogy az iparosítás túlságosan gyors üteme 1951—1953-ban kedvezőtlenül hatott a dolgozók jólétére, s hogy a könnyű- és az élelmiszeripar fejlesztése és a mezőgazdaság fellendítése céljából a beruházások bizonyos átcsoportosítása szükséges. A Központi Vezetőségnek ebből a megállapításából azonban egyáltalán nem az következett, hogy le kell mondani a nehézipar elsősorban való fejlesz- tésének elvéről, hogy a nehézipar a szocializmus építésének nem a legfontosabb anyagi alapja,s nem a népjólét emelésének alapja. De a lap egyes cikkei valójában más felfogást hirdettek. A termelés és az ember című cikk (1954. december 5-i.szám) ezt hangoztatta: „Június óta a gazdaságpolitika, a termelés a dolgozó ember felé fordult.“ Az olvasó jogosan kérdezheti: hát 1953 júniusa előtt a párt gazdaságpolitikája, a termelés, amely a gépgyártásban meg a kohászatban nagyszerű sikereket eredményezett, nem „a dolgozó ember felé“ fordult? Ha egyes gazdasági vezetők nem helyesen értelmezik a párt politikáját, akkor az üzemek gyakorlati munkájában hibák keletkeznek. A budapesti Klement Gottwald-gyárban, ahol nagy elektromos berendezések, turbinák stb. készülnek, odáig fajult a dolog, hogy a közszükségleti cikkekhez szánt alkatrészekre különleges jelzést alkalmaztak, s így biztosították ezek „szabad pályáját“ (vagyis soronkívüli megmunkálását). Az újságnak tiltakoznia kellett volna ez ellen a módszer ellen, el kellett volna ítélnie a legfontosabb termékfajták gyártását háttérbe szorító gyárat. Sajnos azonban a december 17-i vezércikk megdicséri ezt a helytelen gyakorlatot. A lap csak a legutóbbi időben kezdett erélyesen állást foglalni a párt politikájának helytelen értelmezése ellen, s fordította az olvasók figyelmét a nehézipar elsősorban való fejlesztésének szükségességére. A lap januári és februári számaiban különösen nagy figyelmet fordít Csepel, Sztálinváros és más ipari központok munkájára. A február 20-i számban közölt, A nehézipar szerepe a szocializmus építésében című elméleti cikk helyesen állapítja meg, hogy feltétlenül hibásnak kell tekinteni minden nézetet, amely szerint elképzelhető a szocializmus építésének olyan időszaka, amikor a fogyasztási cikkek termelésének kell gyorsabban növekednie a termelési eszközök termelésénél. A szocializmus építésében nem lehet olyan időszak, amelyben a nehézipar erőteljes fejlesztése nem alapvető feladat. A magyar sajtó közli, hogy a szénipar sikeresen teljesítette, sőt túlteljesítette a januári tervet, s a nehézipar többi ágazata is jó eredményeket ért el. Ebben kétségtelenül része volt annak is, hogy a Szabad Nép most már több figyelmet fordít a nehézipar feladataira, mint tavaly, s a marxizmus—leninizmus mindent legyőző tanításának szellemében megmagyarázza hasábjain, hogy a népgazdaság és a népjólét további föllendítését, a demokratikus Magyarország szabadságának és függetlenségének biztosítását csakis a nehézipar további jelentős fejlesztésének bázisán lehet anyagilag megalapozni. ,dr. Porubszky Lajos válasza a Zuglói Gépgyár dolgozóinak levelére A Zuglói Gépgyár dolgozói néhány nappal ezelőtt a Szabad Népben levelet intéztek a győri Wilhelm Pieckgyár dolgozóihoz. Panaszolták, hogy a győriektől kapott 58 tejszeparátordobburkolat közül mindössze 12 felelt meg a minőségi követelményeknek. Harminchárom alkatrésznek az előírtnál nagyobb a falvastagsága, ezek kijavítása jelentős időt és költséget emészt fel. Tizenhárom alkatrész pedig teljesen használhatatlan. Megírták a levélben azt is, hogy a dobburkolatok megmunkálásában Porubszky Lajos Kossuth-díjas esztergályos is részt vesz, ezért kérték őt, hogy társaival együtt nagyobb gondot fordítson a minőségre. Porubszky elvtársnak Muszka Imrével való versenyében nem lehet csak a magas teljesítmény a fontos. Nélkülözhetetlen az is, hogy a neves esztergályos kezéből kifogástalan munkadarabok kerüljenek ki és erre ösztönözze társait is — írták a többi között a levélben. Porubszky elvtárs most válaszolt a Zuglói Gépgyár dolgozóinak. A többi között a következőket írja: „Amikor Muszka Imrével versenyre léptem, természetesen azzal az elhatározással tettem, hogy megállom a helyemet. Mégis előfordulhat, hogy tévedek, hibázom. A most készített darabokért kezességet vállalok. A jövőben szigorúan ügyelek arra is, hogy felváltóim keze alól is kifogástalan munkadarabok kerüljenek ki.“