Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

1955-02-27 / 57. szám

­) Ivanov Karol Telbizov: A bolgár nép is lankadatlanul küzd a béke megvédéséért Tisztelt kongresszus, kedves ma­gyar békelharcosok! (A bolgár küldött magyar szavaira lelkes taps tört ki.) Engedjék meg, hogy a Bolgár Béke­tanács és az egész dolgozó és békéért küzdő bolgár nép legmelegebb és legszívélyesebb baráti üdvözletét tol­mácsoljam önöknek. (Taps.) Népünk hatalmas építőmunkája, a többszáz újonnan épült ipari vállalat, a vízduzzasztók, az erőművek, az új szocialista városok, Dobrudzsa átala­ SZABAD NÉP Li I­marng, a Béke-Világtanács titkára: Meg fogjuk akadályozni az atomháborút­ ­• A Béke-Világtanács forró üd­vözletét hoztam a IV. magyar béke­kongresszusnak. (Taps.) Magyarorszá­gon az­ atomháború ellen indított alá­írásgyűjtési mozgalom már széles körben kibontakozott. A most folyó aláírásgyűjtési moz­galom rendkívül fontos. Az atomhá­ború nem korlátozódna egy területre, hanem veszélybe sodorná az egész világot. Ezért kellett világméretű aláírásgyűjtési mozgalmat indítani. A népek ereje óriási.. A stockholmi felhívásra gyűjtött aláírások nagy száma már egyszer megmutatta en­nek az erőrnek a hatásosságát. A Béke-Világtanács Irodájának bécsi ülésén elfogadott felhívást a világ valamennyi népe támogatja. Támogatják az európaiak és ázsiaiak, az amerikaiak és afrikaiak. Máris széleskörű aláírásgyűjtési mozgalom indult. A Béke-Világtanács és mindany­­nyian bízunk abban, hogy meg fog­juk akadályozni az atomháborút. (Taps.) Nekünk az az álláspontunk, hogy meg kell semmisíteni az­ atomfegyve­­reket, be kell tiltani az atomfegyve­rek gyártását és az atomenergiát békés célokra kell felhasználni, az emberiség boldogulásának szolgálatá­ba kell állítani. (Taps.) A szovjet kor­mány az atomenergia békés célokra való felhasználásában példát mutat­va, felállította az atomenergiával mű­ködő villanytelepet, és segíti a Kínai Népköztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot, a Német Demokrati­kus Köztársaságot, a Román Népköz­­társaságot, a Lengyel Népköztársasá­got hasonló, atomenergiával működő villanytelep technikai felépítésében. A Szovjetunió a közelmúltban ismét javasolta, hogy semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket, és tiltsák el az atomfegyverek­ gyártását. Hiszünk abban, hogy e követelés megvalósít­ható: ez mozgalmunk sikerébe vetett bizalmunk forrása. (Taps.) Ezzel a mozgalmunkkal szoros kap­csolatban­­ van Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdése. Az Atlanti Szövetség országai­­ úgy határoztak, hogy atomfegyverrel is felfegyverzik a nyugat-németországi Wehrmachtot. Ha ratifikálják a párizsi szerződése­ket, akkor az újrafelfegyverzett Wehr­macht tulajdonába kerül az atom­fegyver, és nem kétséges, ha lehető­sége nyílik, fel is fogja használni azt. Ezért­ kell­­még következetesebben harcolnunk a londoni és párizsi szer­ződések ellen. Az atomfegyver és Nyugat-Németország újrafelfegyver­­zése elleni harc nem két, hanem ugyanegy feladat. A párizsi szerződé­sek megbuktatására irányuló népi mozgalom jelentősen támogatja az atomfegyver eltiltásáért indított moz­galmat. Barátaim! A népek ereje óriási. Ez megmutatkozott a stockholmi felhí­vásra indított aláírásgyűjtési moz­galom során. És meg fog mutatkozni most is, még nagyobb mértékben, amikor a Béke-Világtanács bécsi fel­hívására gyűjtjük az aláírásokat. A Béke-Világtanács nevében még egyszer meleg szeretettel üdvözlöm önöket és sok sikert kívánok a IV. magyar békekongresszus küldöttei­nek! (Nagy taps.) Ezután az Országos Béketanács ne­vében egy aláírásgyűjtő nőt ábrázoló szobrot nyújtottak át Li I-mangnak, a Béke-Világtanács képviselőjének, majd Szabolcsi Bence Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács tagja szólalt fel. Jánossy Lajos: Mi, tudósok, elősegíthetjük az atomenergia békés felhasználását Mostanában sokat beszélünk ato­mokról és atomenergiákról. De ezek ténylegesen napjainknak legfonto­sabb kérdéseihez tartoznak. Az atom köré misztikum fűződik. Az atom nem valami különleges dolog, itt az egész épület atomokból áll és a szé­kek is atomokból állnak és tovább menve, a ruhánk, saját testünk is mind-mind számtalan atomból áll. Az atomban óriási energia rejlik. Mi, tu­dósok, békés munkánkkal elősegíthet­jük, hogy ezt az atomenergiát békés célokra, az emberiség érdekében használhassák fel. Erre kell töreked­nünk. Nekünk, tudósoknak az a felada­tunk, hogy megakadályozzuk az atomenergiának háborúra, pusztításra való felhasználását. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy a békekongresszus valamennyi részvevője hajlandó ezért minden erejével dolgozni, harcolni. (Taps.) VASÁRNAP, 1955. FEBRUÁR 27 -I ­y­ (Folytatás az 1. oldalról.) megvédésének is döntő eszköze (taps), mindenekfeletti szent ha­­zafiúi kötelességünk, amelyről megfeledkeznünk — félgyarmati múltunk keserves tapasztalatain okulva — egy pillanatra sem szabad! Békemozgalmunk alapvető igaz­sága volt és marad, hogy a béke ügyét nemcsak szavakkal, hanem mindenekelőtt tettekkel kell szolgál­nunk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a békemozgalomban elhanya­goljuk a felvilágosító szó, a tudás, a tisztánlátás és biztos tájékozódás ha­talmas szellemi fegyvereit. Az elmúlt években egyre inkább sikerült leküz­­­denünk a szektás szűkkeblűséget, a sematikus módszereket és jelszava­kat, ugyanakkor nem­­hanyagoltuk el a harcot a kispolgári, pacifista, op­portunista nézetek ellen sem. Béke­mozgalmunk fő feladatának tekinti a magyar nép legszélesebb rétegei­nek tájékoztatását a nemzetközi ese­ményekről, a békeharc jelenlegi ál­lásáról, az imperialisták cselszövé­seiről, s igaz emberiességre, más né­pek iránti tiszteletre, tevékeny ha­zaszeretetre neveli népünket. Mindennek eredményeképpen bé­kemozgalmunk a III. kongresszus óta jelentős fejlődést ért el Andics elv­társnő részletesen beszámolt a béke­­mozgalom sokrétű tevékenységéről, agitációs és kulturális munkájáról. Majd így folytatta beszédét: A nemzetközi békemozgalomnak csodálatosan gyors megizmosodá­sa, növekedése, páratlanul széles sodra nem veszi le napirendről azt a feladatot, hogy még jobban ki kell szélesíteni a békeharc hatósugarát, befolyását. Az embe­rek újabb és újabb tömegeit kell mozgósítani a tettrekész béke­harcra! Ez a legfontosabb fel­adata a magyar békemozgalom­nak is. Hogy milyen mély gyökereket ver­tek a magyar nép lelkében mindazok az eszmék, amelyekért a békemozga­lom küzd, mutatja az a rendkívüli és egyre fokozódó érdeklődés, amellyel népünk a nemzetközi eseményeket figyeli, s az a tettrekészség, amely­­lyel a nemzetközi békemozgalom kez­deményezéseit támogatja. Népünk egyöntetű lelkesedéssel fogadta azt a hírt, hogy a Béke-Világtanács Irodá­ja világméretű aláírásgyűjtési moz­galmat indít annak érdekében, hogy „minden országban semmisítsék meg az at­omfegyver-­készleteket, haladék­talanul szüntessék be az atomfegy­verek előállítását“. Népünk hangula­tára mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy rögtön a Béke-Világtanács Irodája határozatának megjelenése után — be sem várva békemozgal­­munk központi szerveinek határoza­tát — az ország minden részében elemi erővel megindult az aláírások gyűjtése. ' ' Népünk szíve egész melegével, ha­tártalan lelkesedéssel vesz részt eb­ben a mozgalomban. A legtöbb he­lyen a dolgozók nemcsak nevüket írják az ívre, hanem hozzáfűzik gon­dolataikat, keresetlen szavakkal ki­fejezik érzéseiket is. Hitet tesznek amellett, hogy minden eszközzel meg­védik drága kincsünket, a békét. (Taps.) Az egyszerű embereknek ezek a megjegyzései ragyogó dokumen­tumai népünk politikai érettsé­gének, egységének, felelősségtu­datának, törhetetlen békeakara­­tának. Bejelenthetem a kongresz­­szusnak, hogy az aláírások száma a mai nappal elérte a 3 716 800-at. (Taps.) Tisztelt békekongresszus! Békemoz­galmunk jelenlegi seregszemléje egy­beesik felszabadulásunk 10. évfor­dulójával. A magyar nép, miközben történelme leghatalmasabb forduló­pontját ünnepli , emlékezik. Emlé­kezik azokra a leírhatatlan szenve­désekre, szörnyű pusztításokra, ame­lyeket a második világháború, a né­met és a magyar fasizmus okozott országunknak. Felméri az­ elmúlt tíz szabad és békés esztendő nagy vív­mányait. Ezekben a napokban, job­ban, mint bármikor, érzi, hogy tör­ténelme sorsdöntő korszakában él. Átérzi a mi nemzedékünk nagy fe­lelősségét azért, hogy többet ne is­métlődhessenek meg azok a borzal­mak, amelyektől alig tíz esztendeje szabadultunk meg, és amelyeknek nyomait még ma is érezzük. Tisztelt békeküldöttek! A magyar nép békeharcában kétségtelenül nagy eredményeket ért el. Nagy hiba len­ne azonban, hogy ha ezekkel meg­elégednénk, s ez elhomályosítaná előttünk azt a körülményt, hogy" az adott nemzetközi helyzetben béke­harcunkat tovább erősíteni, javítani, szélesíteni — közvetlen és legszen­tebb kötelességünk. (Taps.) Legyen a IV. békekongresszus új sikerek kiin­dulópontja. Ösztönözzön valameny­­nyiünket még tartalmasabb, még len­dületesebb munkára. Szélesítsük a magyar békeharcosok Szocializmust építő társadalmunk szerkezetéből következik, hogy mun­kánk három nagy területe: a mun­kásság, a parasztság és az értelmiség körében végzett felvilágosító munka. Az eddigiek alapján az értelmiség között folytatott munkánkkal lehe­tünk leginkább megelégedve. Meg­mozdulásainkat mindig hathatósan támogatták értelmiségünk legismer­tebb, legkiválóbb képviselői. Sok még azonban a tennivalónk ezen a téren is. Értelmiségünk zömét, az orvosok, pedagógusok, tisztviselők széles réte­geit az eddiginél sokkal nagyobb számban kell bevonnunk békemoz­­galmunkba. Segítsék írással, felvilá­gosító szóval, tudásuk terjesztésével az emberiség e nagy önvédelmi har­cát. (Taps.) A békeharcban mindenütt, s így nálunk is különösen megtisztelő és nagy feladat vár az írókra, művé­szekre. Mindenütt korunk legna­gyobb íróit és művészeit találjuk a békeharc első soraiban. Békemozgalmunk épp a legutóbbi esztendőkben jelentékeny eredmé­­nyeket ért el falun, a parasztság kö­rében is. Nőtt a falusi békebizottsá­gok tekintélye, és ezzel együtt befo­lyása is. Békebizottságainknak a jö­vőben még nagyobb részt kell vál­­lalniuk a parasztság politikai felvi­lágosításában, külpolitikai tájékozott­ságának emelésében. Komoly szere­pet kell játszaniok a falu politikai és társadalmi életében. Ez akkor lehet­séges, ha szorosan együttműködnek a Hazafias Népfronttal, az MNDSZ- szel, a falusi DISZ-szervezetekkel. Az üzemi békemunka az a terület, ahol különösen sok a tennivaló, s ahol aránylag el vagyunk maradva. Mindenekelőtt fel kell számolnunk azt a téves nézetet, mintha a béke­bizottságoknak nem lennének fontos feladataik az üzemekben. Munkássá­gunknak, fejlődésünk fő motorjának a békéért folytatott küzdelemben is az élen kell járnia­ sorait! Tegyük felvilágosító munkán­kat tartalmasabbá, meggyőzőbbé, építőbbé, nevelőbbé! Érjük el, hogy egyre nagyobb le­gyen azoknak a száma, akik meg­értették, hogy a háború nem szükséges és nem kikerülhetetlen, de azt is, hogy nem elég a há­borút gyűlölni, meg is kell akadá­lyozni! (Hosszantartó taps.) A há­ború kivédése tőlünk, minden egyes embertől függ! Minden egyes ember öntudatosságától, helytállásától, lelkes, kitartó, jó , munkájától. Folytassuk az aláírások gyűjtését még meggyőzőbb, még lendületesebb módon! Erősítsük békebizottságainkat! Nö­veljük a békemozgalom tevékeny, odaadó munkásainak számát! Fűzzük még szorosabbra barátsá­gunkat a békeharc világtörténelmi hősével, nagy vezetőjével, a Szovjet­unióval! (Hosszantartó, lelkes, nagy taps.) Mélyítsük el testvéri kapcsolatain­kat a baráti népi demokratikus or­szágokkal, legyünk méltó tagjai a 900 milliós nagy családnak! Növeljük minden módon országunk gazdasági erejét, erősítsük honvédel­münket! Soha egy pillanatra ne fe­ledjük el, hogy az­ erős ország, az öntudatos, egységes nép, s a szocial­­­izmus erőinek növekedése és diada­la, mind általános boldogulásunknak, mind a béke megőrzésének legfőbb biztosítéka. (Nagy taps.) Andics Erzsébet referátuma után Mihályfi Ernő, az Országos Béke­tanács alelnöke javasolta: alakuljon három bizottság, amelyik külön-külön tárgyalja meg az üzemi, a falusi és az értelmiségi békemozgalmi munka kérdéseit. A javaslatot elfogadták. A szovjet és a kínai békeharcosok üdvözlete A kongresszus ezután nagy lelke­sedéssel vette tudomásul, hogy táv­irat érkezett a Szovjet Békevédelmi Bizottságtól és a Kínai Békebizott­­sá­gtól. A táviratokat Mihályfi Ernő olvasta fel. A Szovjet Békevédelmi Bizottság­tól érkezett távirat a következőkép­pen hangzik: • „Kedves Barátaink! A IV. magyar békekongresszus részvevőinek, s ve­lük együtt az egész békeszerető ma­gyar népnek baráti üdvözletünket küldjük és sok sikert kívánunk mun­kájukhoz a béke megerősítése, a né­pek biztonsága érdekében. Szilárd meggyőződésünk, hogy a IV. magyar békekongresszus hozzá fog járulni a népek harcához, amelyet a fegyver­zet csökkentéséért, az atom- és hid­rogénfegyverek eltiltásáért, gyártá­­suk megszüntetéséért folytatnak. Él­jen és erősödjék a magyar és szovjet nép közti örök barátság! (Taps.) Él­jen a béke az egész világon! (Nagy taps.) NYIKOLAJ TYIHONOV a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnöke." A Kínai Békebizottságtól érkezett távirat így hangzik:­­ „A IV. magyar békekongresszus­­nak és az egész békeszerető magyar népnek szeretetteljes üdvözletünket küldjük. Hatszázmillió kínai forrón támogatja az európai- és a világbé­kéért, valamint a biztonságért folyó harc igaz ügyét. A magyar népnek újabb és még nagyobb sikereket kí­vánunk a német újraj­elf egy vérzés és — kilencvenedik születésnapom al­kalmából tapasztaltam — mondotta mennyi jó ember van a világon, mennyi a jókívánság, mennyi a sze­retet és mennyi a vágy, a ragaszko­dás minden után, ami szép, ami jó. Születésnapomra nemcsak tengernyi jókívánságot kaptam, de gyönyörűen feldíszítették műtermemet is, ami olyan volt, mint egy virágoskert. Mű­termem is a jóemberek keze nyomán szépült meg. (Taps.) Elmondhatom, hogy nemcsak nálunk, Magyarorszá­gon, hanem az egész világon vannak jó emberek. S amit az egész világ akar, az végül is valósággá­ válik­. (Nagy taps.) Azért, csakis azért emeltem most fel szavam, hogy mindezt elmondjam önöknek. Kérek mindenkit, kérek minden jó embert, tartson ki bátran, hősiesen a küzdelemben, és akkor minden, de minden sikerülni fog! (Hosszantartó, nagy taps.) Kovács Sándor, a Hortobágyi Ál­lami Gazdaság kitüntetett állatgon­dozója szólalt fel ezután. Bevezetőben a Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta a kongresszus részvevői­nek, majd így folytatta: — Állami gazdaságunk dolgozói­nak nevében mondhatom el, hogy népünk millióival együtt minden erőnkkel, támogatjuk a békeszerető embereknek azt a célját, hogy meg­akadályozzák Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, az atomháború kirobbantását. A békéért folyó harcból mi is cse­lekvően vesszük ki részünket. A bé­keíveket mindnyájan aláírtuk. De a békeharcot támogatjuk termelési eredményeinkkel is. Dolgozóink nagy többsége felajánlotta: 15 százalékkal túlteljesíti tervét. Dolgozótársaim nevében ígérem: minden erőnkkel, elszánt­ akaratunkkal azon leszünk, hogy meghiúsítsuk szabadságunk, építő, boldog életünk ellenségeinek háborús terveit. — Engedjék meg, hogy távoli ba­rátom üdvözletét, üzenetét adjam át önöknek — kezdte beszédét. — Néhány hónappal ezelőtt egy csodálatos kínai városban jártam, Kína leghatalma­sabb folyamának partján. Ott állott mellettem egy fiatal kartársam, kí­nai zenész, és magyarázta, mutogatta a várost, a tájat, benne a mérhetet­len folyót, a Jang Ce-kiangot. Oda mutatott a partra, ahol nemrég még vályogkunyhók sorakoztak, és azt mondotta: ott épül az új egyetem. Rámutatott a folyamra és azt mon­dotta: ezerötszáz éve, mióta ez a vá­ros áll, nem vezetett itt híd a folya­mon át, de most meglesz a híd, elké­szül két év alatt. (Taps.) S végül rá­mutatott a távolban húzódó gátakra, és azt mondotta: évszázadokon, évez­redeken át törvénynek tekintette a nép a maga szenvedését, törvénynek tekintette, hogy évente tízezrek es­nek áldozatul a szörnyű áradásnak. Mi most megfékezzük a folyamot. Kérem, mondja meg magyar bará­taimnak — folytatta —, hogy mi itt, Kínában nagy szeretettel gondolunk rájuk, és figyelemmel követjük né­pük hatalmas munkáját. Mondja meg nekik, hogy bízzanak bennünk, mint ahogy mi bízunk őbennük, hogy lás-­s­sanak bennünk távoli testvéreket,­­ mint ahogy mi azokat látjuk önök­­­­ben. Egy régi költő azt tanította:­­ minden hegymászás nehéz, de ha fenn állsz a hegyen, magasabbról lá­tod a világot. Mi úgy érezzük, hogy a világtörténelem legmagasabb he­gyét ostromoljuk, a szabadság ma­gaslatát, sok-sok baráti néppel együtt az atomháború előkészítése elleni harcához. Kongresszusuknak sok si­kert kívánunk. Éljen a magyar és a kínai nép testvéri barátsága! (Taps) Éljen a béke, éljenek a Szovjetunió, vezette demokratikus erők! (Taps) Éljen a világbéke! (Taps) KÍNAI BÉKEBIZOTTSÁG.“ A kongresszus küldöttei közül első­nek Csók István Kossuth-díjas festő­művész szólalt fel. Király József, a Gheorghiu-Dej Hajógyár sztahanovista esztergályo­sa szólalt fel ezután. — Nem akar­unk háborút — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta, hogy ez a követelése a magyar nép millióinak éppúgy, mint a világ dolgozóinak. A továbbiakban elmondotta, hogy a ha­jógyár dolgozói megbízták, mondja el: minden ténykedésükkel, minden munkájukkal tettrekészen harcolnak a békéért. "■— Erőnket bizonyítja az a tíz év, amely alatt megmutattuk, mire ké­pes a magyar dolgozók felszabadult "ereje. Ez az erő — hangsúlyozta — mindenkor a békéért tevékenykedik, akár munkával, akár, ha kell, fegy­verrel is. (Taps.) Nem engedjük, hogy azokat az eszközöket, amelyeket az emberi elme az emberiség javára talált fel, pusztítására használtak fel. Nem engedjük, hogy gyermekeink jövője bizonytalanná váljék. Király József nagy tapssal foga­dott felszólalása után Li I-mang, a kínai békelharcosok képviselője emel­kedett szólásra, az emberiség felemelkedéséért. Az út nehéz, de tudjuk, ha a tetőre értünk, és ott kezet fogunk útitársainkkal, a többi szabad néppel, mindnyájan ma­gasabbról fogjuk látni a világot, és látni fogjuk azt is, hogy velünk ma­gasabbra nőtt a világ. Muzsikusok vagyunk, hadd fűzzük össze dalain­kat is egyetlen melódiában. Magyar barátaimtól hallottam, hogy egy nagy magyar zeneszerző, Bartók Béla hir­dette: egész életem, egész művésze­tem azt a célt szolgálja, hogy a né­pek minden viszály ellenére testvé­rekké váljanak. Hack! fűzzem ehhez a nagy jeligéhez a magam nevében egy régi kínai forradalmi dal jel­igéjét: a népek, a népek testvérré vál­nak egy napon, és megfojtják a há­borút. (Nagy taps.) Tisztelt kongresszus! Ezt az üze­netet hoztam távoli barátaimtól. Bi­zonyára önök is úgy érzik, mint én, hogy barátaink a mi szívünkből is beszélnek, hogy egyek vagyunk az életért, a békéért való kiállás ko­molyságában, a lelkesedésben és az akaratban, hogy mi is fel akarunk és fel fogunk jutni arra a magaslat­ra, ahol egy békés és virágzó világ új perspektívája tárul a szabad em­beriség elé. Üzenet Indiából A nagy tapssal fogadott beszéd után Horváth Ferenc Színművész fel­olvasta­­Omkarnatíh Titakur, a Buda­pesten járt indiai zeneművész üzene­tét. „A szabad India ma­ nemcsak a maga számára dédelgeti a béke esz­méit, hanem, az egész világ számára is, mert jól tudja, hogy a háború tü­zének lángjai akárhol születtek is, egyeseket hamuvá égetnek, másokat lángba borítanak, de tüzes lehelletü­­ket mindenki megérzi... mondja töb­bek között az üzenet. — India egész — Népünk békeseregszemléjéhez a legnemesebb egyházi és hazafias ér­zelmektől indíttatva zárkózik fel a magyar katolikus papság — hangsú­lyozta. — Mint magyar népemet és katolikus egyházamat szolgáló pap lelkesen köszöntöm IV. országos békekongresszusunkat. (Taps.) Elhoz­tam egyúttal a katolikus papok or­szágos békemozgalmának testvéri üdvözletét is. Kijelentem, hogy azo­nosítjuk magunkat békekongresszu­­sunk­­törekvéseivel, mert azok a ke­resztény életszemlélet szerint is he­lyesen, és jogosan féltik és védik magyar jövőnket, szilárdítják tar­tós békénket. (Taps.) Napjainkban a világ rendjét és egyben a mi békénket leginkább az atomháború tervezése és előkészíté­se veszélyezteti. Ezért sorakozunk fel mi, papok is itt, és egyházunk erkölcsi állásfogla­lásából ide szólítunk minden lelki­­pásztort és hívőt hazánkban és az­ egész világon. Meggyőződésünk, hogy az egységes és erőteljes összefogás megszünteti az atomrémet, megsem­misíti az atomfegyvert és ezáltal el­hárítja és száműzi a népek életéből a kölcsönös biztonságnak, a békés együttélésnek ezen legerkölcstele­nebb akadályát. Befejezésül egy jelképes tényre kí­vánok rámutatni, amely keresztény részről alátámasztja kongresszusi fel­adatainkat és beszédesen világítja meg az emberiség javának békeszán­dékát. A hirosimai bombakráter fölé a katolikus egyház templomot emelt, a béke tem­plomát. E templom tor­nyában naponta megkondulnak a ha­rangok és negyedórán át zúgnak. A béke harangjai ezek. Pontosan ott, népe pártállásra, kasztra és hitre való tekintet nélkül önökkel van és hang­­ju­k együtt csendül az önökével a béke ügyének megerősítéséért. Sok sikert kívánok a kongresszusnak. Brezanóczy Pál egri érseki hely­nök volt a következő felszólaló, ahol valamikor a német ágyúkat gyártották és­ a „­/“-fegyveredet ko­vácsolták, ott, német földön öntötte ezeket a harangokat a helyesen ma­­gára ébredő német nép és elküldte ajándékul a hirosimai béketemplom­nak. Adja Isten, hogy a hirosimai béke­­templom ne csak jelképes, de tény­leges temetője legyen az atomháború veszettségének, elhamvasztója min­den háborús szenvedélynek és pél­daképe a helyes német újjáébredés­­nek. Mi, a kongresszus részvevői, ba­ráti kezet nyújtunk minden békéért dolgozó embernek. A következő felszólaló Rózsa Fe­­rencné budapesti háziasszony, béke­­bizottsági titkár volt. Rózsa Ferencné: Azt akarom, hogy gyermekem boldog, szabad ember legyen! Tisztelt kongresszus! Kedves em­berek! Kedves anyák és apák! El­hoztam a kongresszusra kislányomat, alig múlt két éves. Elhoztam, hogy megmutassam az országnak, a vi­lágnak, hogy érte harcolok. Érte és minden gyermekért. Azt akarom, hogy egészséges, boldog, szabad em­ber legyen majd belőle, hogy csak a történelemkönyvből ismerje majd a harcokat, a véres háborút. Nézzék meg jól, és kérdezzék meg tőlem, mire vagyok képes érte? Ha kell, minden áldozatot meghozok, hogy megvédjem. (Taps.) Ezután Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus szólalt felú­lításának hatalmas terve, Európa legnagyobb hídjának, a nagyszerű Duna-hídnak a felépítése bizonyítja, hogy népünk békében akar élni és alkotni (Taps.). A bolgár nép mindig támogatta és támogatja a szovjet kormány békés politikáját, amelynek célja az, hogy a vitás kérdéseket tár­gyalások útján oldják meg. Támogatja a Béke-Világtanács minden határozatát és kezdeményezé­sét a népek közötti barátság és együttműködés megszilárdítására. A Bolgár Népköztársaság békeharcosai­ ,­nak szilárd meggyőződése, hogy a bé­ke mozgalom állandóan növekvő erői hatalmasabbak az agresszió és a há­ború erőinél. (Taps.) Éljen a békeszerető magyar nép! Éljen az örök bolgár—magyar barát­ság! (Nagy taps.) Éljen a népek kö­zötti béke! Le az atomőrültekkel, le a háborús gyújtogatókkal! Ezután átadta a Bolgár Béketa­nács ajándékát a kongresszusnak. Ezután Baranya megye kül­döttsége átadta a kongresszusnak a megyében gyűjtött békealáírásokat, majd Dr. Katona József főrabbi szól­­lalt fel. Dr. Kalók­a József: Megfogadjuk mártírjaink emlékére, hogy megvédjük a békét _ A IV. magyar békekongresszus színe előtt, papi hivatásom szent kö­telességét teljesítem — mondotta , amikor kifejezést adok a hitvalló magyar zsidóság állásfoglalásának és kijelentem, hogy mi, zsidók, egész, lélekkel, teljes elszánással és mara­déktalan odaadással ehhez a tábor­hoz­­tartozunk, amely békét akar, azért harcol és azt munkálja, hogy a béke törekvései diadalmaskodja­nak ezen a világon. A fegyverkezők, a háborús készü­lődök az amerikai imperialisták, akik létrehozták a hitlerista harci gépe­zetet, ugyanazok, most újabb támadó német hadsereget akarnak megterem­teni s aközben célkitűzéseik „igazá-­­ért“ az erő diadalára hivatkoznak. Mi azt valljuk, nincs nagyobb erő, mint a vértanúk emlékének tiszte­lete, védelme, nincs tisztább igazság, mint a béke akaratának igazsága, erő és igazság mindig a béke diadaláért szállnak síkra. Tiltakozunk, mint a történelem élő tanúi, a német militarizmus feltá­masztása ellen (nagy taps) — tilta­kozunk hitünkre hivatkozva, az élet és az ember szeretetével lelkünkben, tiltakozunk, hogy különböző atom- és hidrogénfegyvereket adjanak a katonák kezébe. (Taps.) Ünnepélye­sen tiltakozik a magyar zsidó hitfe­­lekezet minden háborús törekvés el­len: békét akarunk, békét követe­lünk, a békéért akarunk dolgozni, ennek a hazának minden igaz dolgo­zójával együtt. Megfogadjuk mártír­jaink emlékére, hogy soha nem le­szünk hűtlenek áldozatukhoz, és a magunk áldozatával megvédjük a bé­két.. (Nagy taps.) Ezután Somlyó György szavalta el Európához című versét. A nagy taps­sal fogadott szavalat után Nánási László, a falusi békemozgalmi mun­kával foglalkozó bizottság elnöke mondotta el beszámolóját. Megkezdte tanácskozásait a IV. magyar békekongresszus .népünk határtalan lelkesedéssel vesz,részt az aláírásgyűjtési mozgalomban is»2S41s2«ir«isettli Csók István: Tartsunk ki bátran a küzdelemben! Szabolcsi Bence: A népek testvérré válnak egy napon Brezanóczy Pál érseki helyinök: Azonosítjuk magunkat a békekongresszus törekvéseivel . A küldöttek nézegetik az aláírásokkal teli albumokat. *­ Nánási László beszámolója a falusi békemozgalommal foglalkozó bizottság munkájáról — A falusi békemozgalommal fog­lalkozó bizottság befejezte munkáját és megbízott, hogy munkánk eredmé­nyéről adjak számot a kongresszus­nak — kezdte beszámolóját. Elmondhatjuk, hogy a szabadság tíz esztendejében az ország arcával együtt változott a magyar paraszt­­ember, aki a föld gazdája lett, oko­sabbá, bölcsebbé, megfontoltabbá vált. A magyar békemozgalom segített megtanítani a magyar parasztságot arra, hogy eligazodjék a világ dolgai­ban. Biztatta, hogy túlemelje tekin­tetét a falu határát jelző helység­névtáblán. Megmagyarázta, hogy tűz­­veszedelem fenyegeti a világot, de megmagyarázta azt is, hogy miként lehet ez ellen a veszedelem ellen vé­dekezni. Az eredményekből kiindulva és a mai nemzetközi helyzetet fel­mérve, a falusi bizottság megálla­pítja: falun minden lehetőség meg­van a békemozgalom további szélesí­tésére. A bevált módszerekkel — bé­kebeszélgetések és békeestek rende­zésével — továbbra is fáradhatatla­nul folytatnunk kell a nemzetközi helyzet ismertetését. El kell érnünk, hogy olvasott, a falun megbecsült, rátermett emberek — köztük értel­miségiek is — kerüljenek mindenütt a békebizottságok élére. A békemozgalom szavának azokhoz is el kell jutnia, akik kívülállna­k min­den szervezeti kereten, azokhoz is el kell vinnie a mi igazságunkat, akik nem mindenben értenek egyet ve­lünk, de a főkérdésben — hogy a bé­két meg kell védeni — azt vallják, amit mi. Ebben a munkában vala­mennyi társadalmi és tömegszervezet segítségére számíthatunk. Éljünk ez­zel a lehetőséggel! Állami gazdaságokban dolgozó pa­rasztok! Mutassátok meg, hogy a leg­fejlettebb agrotechnikával miként le­het Kánaánná varázsolni a magyar földet! Legyetek tanítómesterek me­zei munkában és a békeharcban! Termelőszövetkezeti parasztok! Ti, akik bátran és okosan belevágtatok az újba és vállaltátok az áttörés fá­radalmait, tegyétek olyan erőssé a szövetkezeteket, mint amilyen meg­ingathatatlannak a békét akarjátok látni! Egyénileg dolgozó parasztok! Ti, akik nem várjátok be, hogy nyíljék a tavasz, és már ezekben a napokban kisiettek a földekre, hogy ízletes, foszlós kenyeret tegyetek majd a ma­gatok és a békéért munkálkodó or­szág asztalára, úgy vigyázzatok a bé­kére, mint ahogy drága vetéseiteket óvjátok a kártevőktől, féltitek a vi­hartól, őrzitek a kártevő szándéktól. Parasztasszonyok, falu édesanyái! Ti, akik a bölcsők fölé hajoltok és hajladozva szedite­k a markot, nevel­jétek gyermekeiteket a haza szere­­tetére, a békét termő, teremtő munnka szeretetére, a béke szeretetére. A háború az emberiség jele, mi pedig a tavaszt várjuk, a békét akar­juk. Nehéz megjárni az utat téltől tavaszig. Ez az út a munka, a harc útja. Mi munkálkodunk és harco­lunk! Tavasz lesz és béke! (Hosszan­tartó, nagy taps.) Jánosi György, a Beloiannisz-gyár művezetője tolmácsolta ezután a gö­rög szabadságharcos Beloiannisz ne­vét viselő híradástechnikai­ gyár és a XI. kerület dolgozóinak üdvözletét. Jánosi György művezető: Tettekkel bizonyítjuk békeakaratunkat . A német fasiszta csapatok 1942- ben földig lerombolták Lidicét. A napokban az angol békeküldöttség egyik tagjától üzenet jutott el mi­­hozzánk is, hogy Lidicén, az újjá­épült falu egyik részén rózsakertet létesítenek. Ebbe a rózsakertbe a mi üzemünk dolgozói is küldenek ró­zsát. Hogy a rózsák nőni tudjanak és a gyönyörű virágok kihajtsanak, úgy fogunk dolgozni a békéért, hogy munkánk, minden gyártmányunk a békét hirdesse. Üzemünk dolgozói, kerületünk la-Kedves barátaim! Azért is jöt­tem el önökhöz, mert el szeretném mondani, hogy nálunk, Németország­ban, mindent megteszünk azért, hogy a német militarizmus ne támadjon fel újra, ne hozzon megint szeren­csétlenséget az emberiségre, Európa népeire. Tudjuk, hogy ezekben az órákban, amikor mi itt tárgyalunk, a bonni parlamentben arról folyik a tárgyalás, hogyan kellene újra fel­fegyverezni Németországot Ez a par­lamenti tárgyalás szöges ellentétben van az egész német nép akaratával. Bonnban ma erős rendőrkordonok és katonai alakulatok zárják körül a parlamentet azért, hogy a nép „sze­­retete" nehogy agyonnyomhassa azo­kat, akik ott az új háborúról tárgyal­nak. Ezekben a napokban ezer és ezer tüntető vonul fel Bonnban — fia­talók, asszonyok —, és azért tün­tetnek ott, hogy megmutassák: nem fogják tűrni, hogy a párizsi szer­ződéseket ratifikálják. (Taps.) Nagyon nagy élmény számomra az,­kosai felhatalmaztak, mondjam el, hogy követelik az atomfegyver eltil­tását és követelik: jöjjön létre meg­egyezés a nagyhatalmak között. Meg­ígérhetem: üzemünk dolgozói tettek­kel fogják békeakaratukat bebizonyí­tani. Pápai József csornai egyénileg dol­gozó paraszt a csornai járás dolgozó parasztsága nevében üdvözölte a kongresszus részvevőit. Pápai József felszólalása — Járásunkban békegyűléseken adtak hangot dolgozó parasztjaink elszánt békeakaratuknak s tiltako­­zásuknak a nyugatnémet felfegyver­zés ellen. A járás dolgozó parasztsága nemcsak szavakkal, de tettekkel is bebizonyítja békeakaratát. Járásunk a múlt­­évben a beadási kötelezettség teljesítésében az elmaradottak közé tartozott, de most már élenjárunk a megyében! Én — aki a felszabadulás előtt ura­dalmi cseléd, uradalmi aratómunkás voltam — a magam falujáról szeret­nék néhány szót szólni. A felsza­badulás előtt sokezredmagam ittal éh­­bérért­ dolgoztam a herceg Eszterházik földjén. Falum dolgozó parasztságát a földreform földhöz juttatta. Azóta szabadon, saját földünkön dolgozunk, és ezt a földet — ami a miénk — minden erőnkkel megvédjük! (Taps.) Erwin Eckert, a Nyugatnémet Bé­ketanács elnöke szólalt fel ezután, hogy itt lehetek ezen a békekong­­resszuson, mert az a meggyőződésem és érzésem, hogy ebből a békekong­resszusból is a segíteniakarás árad felénk. Tudják, hogy mögöttünk van a béketábor sokszázmilliós ereje, és a béketábor élén ott van a Szovjetunió, amely mint valami a védelmi pajzsot tartja fölénk az ő mérhetetlen és ha­talmas erejét. (Nagy taps.) Meg vagyok győződve arról — fe­jezte be beszédét Erwin Eckert —, hogy a béke erősebb, mint a háború, hogy az élet erősebb, mint a halál, és a sokszázmillió ember, aki az éle­tet és a békét akarja , az erősebb, és le fogja győzni a háborút. (Nagy taps.) Éljen a béke! (Nagy taps.) Éljen a magyar nép! (Nagy taps.) Az elnöklő Bugár Jánosné ezután berekesztette a szombati tanácskozást. A vita vasárnap folytatódik. Este a kongresszus küldöttei az Operaház Erkel Színházában meg­tekintették a Hunyadi László című operát. Erwin Eckert, a Nyugatnémet Béketanács elnöke: A német nép nem fogadja el a párizsi szerződéseket

Next