Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

1955-02-26 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYES­ÜL­­ETE KI SZABAD a IV. magyar békekongresszust Az Almásfüzitői Timföldgyár dol­gozói díszes albumban küldték el alá­írásaikat a IV. magyar békekong­resszusra. Az album fedőlapján két kép. Az egyiken hatalmas gyárépület magasodik. A gyár előtt dúslombú fák és egy munkába induló traktor. A másik képen harckocsik ágyúcsö­­ve mered a gyár falaira, s lángbabo­­rult házak körös-körül. A gyár dolgo­zói e képpel is figyelmeztetni akarták az aláírókat a háborús kalandorok terveire, és egyben harcba hívni őket az új háború veszélye ellen. „Ember nézz e könyvbe, ha még nem­ tudnád, miért kell neked is az igazi béke harcosának lenned“ — ezt írták gyönyörű békealbumukba a Mátravidéki Erőmű dolgozói. S az albumot végiglapozva, elénk tárul az erőmű, a csodálatos gépóriások és az emberek, munka közben, a családi otthonban, kiránduláson, szórakozá­son. Ilyen gazdag és derűt sugárzó a mi országunk élete. Nézz körül az országban, s megtudod, miért kell a béke harcosának lenned! Nézz kö­rül és vedd számba, mit kell meg­védened! Újonnan épített gyárakat, lakóházakat, iskolákat és kultúrott­­honokat, zsendülő vetéseket, gépállo­másokat, virágzó szövetkezeti gazda­ságokat, gyermekeink örömét, nyu­godt, békés életét. Nézz körül az országban, nézz kö­rül a békeharcosok milliós seregén és megerősödhet benned a hit: dolgozó népünknek nemcsak ahhoz van ere­je, hogy új, szocialista országot épít­sen, hanem ahhoz is, hogy megvédje alkotásait, békés életét! Huszonhét hónappal ezelőtt, a III. magyar béke­kongresszuson hangzott el a fogada­lom: „Megfogadjuk, hogy napról nap­ra leleplezzük az ellenség terveit, fo­kozzuk békemozgalmunk erejét. Új és új embereket nyerünk meg a bé­kevédelem magasztos gondolatának, új és új békebizottságok teszik még szervezettebbé népünk hatalmas bé­kemozgalmát.“ A III. békekongresz­­szus óta a magyar dolgozó nép egy­sége megszilárdult a békéért vívott harc feladataiban. Új és új erők áll­tak a békeharcosok soraiba, köztük olyanok is, akik egy-egy kérdésben talán még nem értenek egyet népi demokráciánk, a párt céljaival, de egyetértenek abban, hogy meg kell akadályozni az új vérontást, városok, országok rombadöntését. Most, a bé­kekongresszus előkészületei során is számos.­jelét tapasztalhatjuk,­­hogyan forrnak össze a dolgozók százezrei a béke megvédéséért folyó harcban. Száz- és százezrek juttatják kifeje­zésre aláírásukkal is: helyeslik a Béke-Világtanács felhívását, s köve­telik Nyugat-Németország felfegy­verzésének megakadályozását, az atomfegyverek alkalmazásának eltil­tását. A békeívekre rótt egyszerű szavakkal, rajzokkal, más és más módon, de egyazon gondolatot fe­jeznek ki az aláírók: készen állunk a béke védelmére. A soproni járás asz­­szonyai gyönyörű térítőt küldenek a kongresszusra. Huszonhét községben hímezték. Száz és száz kéz, de egy akarat, egy szív hímezte a terítőbe egyazon gondolatot és elszántságot: „Megvédjük a békét!" Soha ilyen nagy érdeklődéssel nem vettek még részt a dolgozók a béke­beszélgetéseken, gyűléseken. A deb­receni járási és városi értekezletre hatszáz meghívót küldtek ki, de há­romszázan ,,hívatlanul“ is eljöttek a találkozóra. A békéért folytatott küz­delem száz- és százezreket ösztönöz arra, hogy megtanuljanak túllátni országunk határain, hogy megértsék a nemzetközi méretekben folyó harc jelentőségét, eseményeit. A kapos­vári béketalálkozón Ungár Sándor küldött arról számolt be, hogy kör­zetükben 32 békeharcos kérte: tart­sanak nekik előadásokat a nemzet­közi kérdésekről. S valóban, az igazi harcosnak nyitott szemmel kell jár­nia a világban. Ahhoz, hogy újabb százakat toborozzon a békéért har­­colók sorába, nemcsak a szívhez, ha­nem az értelemhez is kell szólnia. Nemcsak könnyeket csalni a háború borzalmaira emlékezők szemébe, ha­nem még inkább erősíteni őket a küz­delemre, megmutatni, hol és hogyan lehet ma legtöbbet tenni a béke ügyéért. A békéért folytatott harc egysége nem lehet csupán az óhaj vagy a til­takozás egysége, a tettek egységének is kell lennie. Huszonhét hónappal ezelőtt, a III. békekongresszuson hangzott el a fogadalom: „Fogadal­mat teszünk, s e fogadalom minden magyar hazafi szívéből fakad. Meg­fogadjuk,­ hogy mindennap, a nap minden órájában hű katonái leszünk a békeharcnak. Helytállunk a mun­kában, példát mutatunk a kötelesség­­teljesítésben ..." A békéért harcoló milliók teljesítették fogadalmukat. A helytállás a békeharcban senkitől sem kíván világraszóló tetteket, de annál inkább következetes helytállást a hétköznapi tettekben. Ezt ismerték fel a sztálinvárosi nagyolvasztó dol­gozói is, akik a békekongresszus tisz­teletére tartott „békeőrség“ ideje alatt pótolták az egyik kohómedence műszaki hibájából bekövetkezett el­maradásukat; a Borsodnádasdi Le­mezgyár dolgozói, akik elhatározták, hogy hengertörés nélkül dolgoznak és húsz százalékkal csökkentik a lemez­szakadást; azok a dolgozó parasztok, akik a békekongresszus tiszteletére vállalták, hogy teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket. Az egyszerű emberek hétköznapi tettei kovácsolják egybe azt a hatal­mas erőt, amely sziklaszilárd bástya­falként állja útját a háborúra törő erőknek. Mégis, nem egyszer hallani a kérdést: „Mit tehetek én, egyszerű halandó a háború erőivel szemben? Mit számít az én csekély erőm egy ilyen hatalmas küzdelemben?“ „Száz­­fonatú kötél nehezen szakad“ — tart­ja a mondás. Való igaz, legyen csak mindenki egy látszólag gyenge szál önmagában, eggyéfojtódva a milliók­kal lesz annyira erős, hogy útját állja azoknak, akik életünkre törnek. A béke erői még sohasem voltak oly hatalmasak, mint ma. "Az utolsó évtizedben nagyot fordult a világ. Egységes táborba, a Szovjetunió ve­zette béketáborba tömörültek a népi demokratikus országok.­­A hatalmas Kína, a szocializmust sikeresen építő népi demokratikus o­rszágok szikla­szilárd erődök az egységes béketábor­ban. A béke nyelvén, egy nyelven be­szél kilencszázmillió ember, s velünk együtt hallatják szavukat a kapita­lista országok békeszerető milliói is. Ha a mi sikereink híre szárnyra kel, a mi szívünkkel együtt dobban ki­lencszázmillió szív, azoké is, akik csak kerülő utakon vagy titkon ér­tesülhetnek győzelmeinkről. Ha a tet­tekre, a béke céljait szolgáló tettekre hívnak a béke erői, egy szívvel, egy akarattal dolgozik a szovjet, a kínai, a magyar, a lengyel, a koreai béke­­harcos, s ugyanezt teszi ezer veszély között a francia, a japán, az iráni, az ausztráliai, a tuniszi. A békeszerető milliók a kapitalista országokban is felemelik tiltakozó szavukat a háború erői ellen. Adenauer rendőrsége a napokban háromszoros rendőrkordon­nal akart gátat vetni a nyugatnémet munkások, fiatalok felháborodásának, amelyet a párizsi egyezmények rati­fikációs vitája váltott ki. A vita első napján sok ütemben figyelmeztető sztrájkot tartottak. Angliában az or­szág minden részéből küldöttségek érkeztek Londonba, s követelték a képviselőktől: szavazzanak a háborús egyezmények ellen. A békeszerető milliók sem Angliában, sem Francia­­országban, sem Nyugat-Németország­­ban sohasem adják aláírásaikat a há­borús egyezmények szentesítéséhez. De igenis tiltakoznak aláírásaikkal a német újrafelfegyverzés s az atom­fegyverek alkalmazása ellen. A ka­pitalista országokban is a békeharco­sok tízezrei járják az otthonokat és megismertetik a dolgozókkal a Béke­világtanács határozatát. A világ min­den nyelvén elmondott és leírt szavak milliói „nem“-mel válaszolnak a há­borús tervekre. Az imperialista tábor­nokok kardcsörtet­ését és a dollár­­milliomosok, pénzeszsákjainak csör­gését elemi erővel nyomja el a béke­szerető milliók szava. „... az a véleményünk, hogy az a fél, amely valóban meg van győződ­ve erejéről, nem akar majd hábo­rút. Nincs arra szükségük azoknak, akik hídnak erőikben, akik bíznak jövőjükben" — mondotta Molotov elvtárs a Legfelső Tanács ülésén. A Szovjetuniónak nincs szüksége az atomháborúra, ezért javasolja az atomfegyverek alkalmazásának eltil­tását és az atomfegyverek megsem­misítését. A Szovjetunió nem készül senki ellen semmiféle háborúra, ezért javasolja a fegyverzet lényeges csök­kentését. A Szovjetunió a népi de­mokratikus országokkal együtt, bé­kében akar élni minden országgal, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül. Az erő és az igazság a mi ol­­dalunkon van. Az erő és igazság tu­data tölti el a magyar dolgozó né­pet is. „Nem! Nem kérem, hogy ne bántsanak bennünket. Kilencszáz­millió társammal együtt követelem, hogy semmisítsék­­ meg az atom- és hidrogénbomba-készleteket, akadá­lyozzák meg Nyugat-Németország újraf­elf­egy­vérzését!... Éberek va­gyunk. A ház négy sarkát kivilá­gítottuk, nem tud a tolvaj bejönni, reflektor fényében áll és látjuk min­­den mozdulatát“ — írja levelében Varga Lajos villanyszerelő, a Fővá­rosi Neonberendezéseket Gyártó Vál­lalat dolgozója. Az erő és igazság vezérli tetteinket. Az erő és igazság jegyében ül ma össze a IV. magyar békekongresszus. A több mint ezer küldött személyé­ben ott leszünk valamennyien, hal­latjuk szavunkat a béke védelmének ügyében. Küldötteink a béke legki­válóbb harcosai. Munkások, parasz­tok, mérnökök, orvosok, hivatalnok­­­kok, háziasszonyok, akik száz és száz ajtón kopogtattak már be, száz és­­ száz embert ébresztettek öntudatra, ösztönöztek a békéért folytatott harc­ra. Itt lesznek a kongresszuson a kül­földi országok békeharcosainak kül­döttei is, akiknek szava még nagyobb bizakodással tölt majd el bennünket, s erősíti a győzelembe vetett hitün­ket. A kongresszus fontos állomása lesz a Nyugat-Németország újrafelfegy­­verzése ellen és az atomfegyverek be­tiltásáért folytatott harcnak. Arra ösztönzi majd a magyar békeharco­sokat, hogy lankadatlanul folytassák felvilágosító munkájukat, jussanak el minden házba, minden otthonba. Szólítsanak harcba mindenkit, erő­sítsék dolgozó népünk egységét a bé­kéért folytatott harcban. A béke­kongresszus munkája segítse elő, hogy május 22-én Helsinkiben, a né­pek béketalálkozóján minél nagy­szerűbb eredményekben adhassanak szármot küldötteink a magyar nép helytállásáról a nemzetközi béke­harcban. Meleg szeretettel köszöntjük a IV. magyar békekongresszust, a békéért harcoló milliók ünnepi seregszemlé­jét Ma délután két órakor a budapesti Sportcsarnokban megkezdődik a­­ma­gyar békeharcosok nagy seregszem­léje: tanácskozásra ül össze a IV. magyar békekongresszus. A kongresszus kezdete előtt meg­látogattuk az esemény színhelyét, a Sportcsarnokot és az Országos Béke­tanács központját. A Thököly úttól a Sportcsarnokhoz vezető utca két ol­dalán nemzetiszínű és kék zászlók sorfala várja, a bejáratnál pedig fel­irat köszönti az érkezőket: „Üdvözöl­jük a IV. békekongresszus küldötteit és vendégeit.“ Már teljesen kész az elnökségi emelvény, illatoznak az élő­virág-díszítések, helyükön vannak a jelmondatok. Az elnökség dobogója előtt végighúzódó hosszú asztalon ki­állítják a kongresszusra küldött ajándékok és művészi albumba kötött béke­aláírások egy részét. A filmhíradó és a rádió munkatársai készen áll­nak a munkára. A posta is felkészült a kongresszusra: külön fiókot nyit erre az alkalomra a Sportcsarnok­ban. Itt árusítják majd a IV. magyar békekongresszus tiszteletére kiadott bélyeg-emléklapokat, s a posta ezen a napon különleges bélyegzőt hasz­nál. A Sportcsarnokban a kongres­szus idején kiállítást rendeznek az Országos Béketanács eddigi kiadvá­nyaiból, könyveiből, füzeteiből. Egyébként a béketanács a kongresz­­szus előkészítése során sokféle kü­lönböző plakátot, grafikát, plakettet adott ki összesen félmilliós példány­számban. Ma reggelre ünnepi díszbe öltözött a Keleti-, a Nyugati- és a Déli-pá­lyaudvar, várja a kongresszusra ér­kezőket. A vidéki küldötteket és ven­dégeket a budapesti békeharcosok küldöttségei fogadják. Eddig már több külföldi vendég is érkezett. Itt van: Li I-man, a Béke-Világta­nács kínai titkára, Maria Banus ro­mán költőnő, Ivanov Karol Telbizov bolgár közgazdász, Sztálin megye békebizottságának alelnöke, Petrosz Kokkalisz görög sebészprofesszor, Zekeriyva Sertel török újságíró, a Béke-Világtanács tagja. Részt vesz a kongresszuson a hazánkban tartózko­dó Nazim Hikmet, az ismert török költő. Ugyancsak megérkezett Erwin Eckert, a nyugatnémet békebizottság elnöke, parlamenti képviselő, volt ta­nácsos, a Béke-Világtanács tagja, dr. Robert Havemann, a német béke­tanács tagja, a berlini béketanács el­nöke, a Humboldt-egyetem fizikai­kémiai intézetének tanára. Ma ér­kezik Ferdinand Schattauer osztrák mérnök, Rosalia Bily osztrák béke­­harcosnő és Josef Lukacevic cseh­szlovák építőipari megbízott. A kongresszus egyik legszebb jele­netének ígérkezik egy olyan közis­mert külföldi békeharcos felszólalá­sa, aki nem juthatott el Budapest­re: az Országos Béketanácshoz meg­érkezett Paul Robesonnak, a világ­hírű amerikai néger énekesnek, a békemozgalom nagyszerű harcosának magnetofon-szalagra rögzített üzene­te a IV. magyar békekongresszushoz. Robeson a többi között a Bánk bán Hazám-hazám áriáját énekli — ma­gyarul! Az Országos Béketanácsban több helyiséget megtöltenek a magyar nép ajándékai. Sok ajándékot csak a kongresszuson a küldöttek adnak majd át. A máig megérkezett darabok is gyönyörűek, s valamennyi népünk béke iránti szeretetét tükrözi. A Magyaróvári Fémfeldolgozó Válla­lat asztali lámpába épített órát a BARANYA MEGYE több mint öt­ven kiváló békeharcosa gyűlt össze pénteken délután Pécsett, az MSZT kultúrtermében, hogy előkészüljön a másnapi útra. A küldötteknek este a Nádor Szálló nagytermében ünnepé­lyesen nyújtották át a sok-sok aján­dékot, amelyet a megye népe a nagy seregszemlére szánt. ZALA MEGYÉBEN a délszláv és a nyugati­­határmenti községek kül­döttei pénteken már a kora délelőtti órákban elindultak a megyeszékhely­re. A negyven küldött között, akik a megyét a kongresszuson képviselik, a dolgozók legjobbjai, ipari munká­sok, termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok, kiváló értelmisé­giek, dolgozó kisemberek vannak. SZABOLCS MEGYÉBEN ünnepé­­lyesen búcsúztatták küldötteiket a fal­vak dolgozói. Szabolcsbáka népe a II. Kongresszus TSZ egyik legfiata­labb tagját, a 19 éves Takács Ilo­nát küldte a kongresszusra. A fiatal leány, aki a DISZ-szervezet vezetősé­gi tagja, az elmúlt gazdasági évben csaknem háromszáz munkaegységet teljesített, s az idén azon igyekszik, hogy még ennél is több legyen. Az Ecsedi-láp egyik kis szigetén épült Ura község. Ebből a falucská­ból Szántó József dolgozó paraszt, ti­zenegy gyermek apja indult a kong­resszusra. Nem véletlenül esett rá a választás: munkájával tett bizonysá­got békeakaratáról. Ingoványos föld­számlapján békegalamb és nemzeti­­színű zászló­t készített a kongresz­­szus tiszteletére. Alsóvadász dolgozói egy kis rokkát küldtek, rajta kender, körülkötve nemzetiszínű szalaggal. A Vasmegyei Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat dolgozói apró gyermekko­csit, az RM Csőgyár munkásai a hen­gersor művészi kicsinyített mását hozták. A Szombathelyi Bőr- és Ci­pőgyár dolgozói egy gyönyörűen ki­dolgozott parányi cipőt küldtek — a lakosság jobb ellátását szolgáló mun­kájuk jelképeként. A Budapest, VIII., Rákóczi út 73. sz. ház lakói a béke­harc eseményeit megörökítő képeket gyűjtötték albumba, s vitték el a Béketanácshoz. A Vízműépítő Válla­lat dolgozói a Tiszalöki Erőmű pom­pás, kicsinyített mását készítették el fából, rajta ez a felírás olvasható: „Ez a mű a béke alkotása, a békés jövőért.“ A csepeli MNDSZ-asszo­­nyok szép horgolt térítőt küldtek. A békeharcosok leleményessége, ötle­tessége megmutatkozik az ezerfajta, békealáírásokat összegyűjtő béke­­albumok szebbnél szebb díszítésében is. Két nehéz munkával tette dúsan ter­mővé, és évről évre többet takarít be róla. HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN pén­teken délelőtt fogadóbizottság üdvö­zölte a debreceni pályaudvaron a fal­vak kongresszusi küldötteit. Tisztele­tükre a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága fogadást adott. Szombaton reggel ugyancsak a népfront képviselői búcsúztatják a megye küldötteit, akik 162 000 béke­aláírást visznek majd magukkal, s elmondták: Hajdú-Biharban nem volt olyan ház, ahol ne fogadták volna szeretettel a békebizottságok tagjait. MISKOLCRA is kedves vendégek érkeztek pénteken. A járások és köz­ségek legjobb békeharcosai találkoz­tak a megyeszékhelyen, hogy a nagy seregszemle előtti napon elbeszélges­senek eddigi munkájukról. A nemze­tiszínű, vörös és égszínkék lobogókkal díszített pályaudvaron DISZ-fiatalok, MNDSZ-asszonyok, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői fogad­ták az érkezőket. A vonatokból egy­másután szálltak ki az ózdi kohászok, díszegyenruhás bányászok, népvise­letbe öltözött asszonyok és­­leányok. .Nem jöttek üres kézzel: elhozták dolgozó társaik üzenetét. A levelek­ben, díszes albumokban a borsodiak kifejezik elszánt békeakaratukat, s további jó munkára tesznek ígére­tet. örömmel üdvözlöm a IV. magyar békekongresszust. Itt, Európában az a különleges felelősség hárul ránk, hogy egyszers mindenkorra megaka­dályozzuk egy újabb világháború ki­törését, ami a tömegpusztító fegyve­rek megjelenése óta fenyegetően ve­szélyezteti az egész emberiséget. Né­metország felfegyverzése, rendkívül súlyos lépés volna egy atomháború kirobbanása felé. Ennek ellen fog állni mindenki, akinek becses a bé­ke, beleértve magát a német népet is. Bizonyos vagyok abban, hogy az önök kongresszusa gondosan tanul­mányozza majd a német kérdés bé­kés rendezésének lehetőségeit. Bizto­síthatom Önöket arról, hogy az angol békemozgalom ugyanúgy, mint a Béke-Világtanácsban egyesülő min­den más mozgalom, támogatni fogja az önök erőfeszítéseit. Országszerte ünnepélyesen búcsúztatták a IV. magyar békekongresszus vidéki küldötteit módja (4. oldal)­ Ma kezdődik a magyar békeharcosok nagy tanácskozása J. D. Bernal nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett professzor, a Béke-Világtanács alelnökinek üzenete a IV. magyar békekongresszushoz r Az iparfejlesztés kérdései a sajtó-­ ban (2. oldal) Nemes Frigyes: Egy jó propagan­dista munkamódszere (2. oldal) Horváth József: Verseny a határ­szélen (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A csangkajsekisták kiürítették Nancsisan szigetét (3. oldal) A Saar-egyezmény felborulással fenyegeti a bonni kormánykoalí­ciót (3. oldal) A Saarvidéken az általános sztrájk következtében megbé­nult az élet (3. oldal)­­.Ez most a leghevesebb tömeg­szenvedély Nyugat-Németor­­szágban.“ — Angol lap a bonni kormány és a német nép küz­delméről (3. oldal) Bacsó János: Nemzetközi tudomá­nyos kapcsolatok • kétféle nNEM ENGEDJÜK! Megnyílt a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács dokumentumki­állítása A IV. magyar békekongresszus alkalmából a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béke­tanács dokumentumkiállítást rendezett a Nemzeti Sza­lonban. A kiállítást pénteken délben nyitották meg. " A megnyitó ünnepségen megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szobák András begyűjtési miniszter, Czakó Kálmán, a Népköztársaság legfőbb ügyésze, Szabó Ger­gely, a Minisztertanács titkárságának vezetője,­ Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kiss Károly, az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Nánási László, az Országos Béketanács alelnöke, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára, a politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyi­sége. Jelen volt az ünnepségen a budapesti diplomáciai testület több tagja. A kiállítást Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg. Ezután a megjelentek megtekintették a kiállítást, amely március 15-ig naponta 10 órától 20 óráig van nyitva. Megáll a látogató két fénykép előtt és elakad a szava. „Hiroshima, 1945. augusztus 6-án, reggel 8 óraikor“ — olvassa az egyiken. Egyszerű, min­dennapos a kép: házaik rengetege, emeletesek és földszintesek, újak és kopottak, az utcán járókelők, a jár­dához két autó simul. A másik kép felirata: „Hiroshima, 1945. augusztus 6-án, reggel 8 óra 30 perckorDe a kép ... A kép kietlen pusztaságot mutat. Két épület helyét jelzi csak néhány, csonkán meredező faldarab. De ez — mondhatná valaki — már tíz esztendeje történt. Csakhogy a szomszédos kép kilenc évvel fiata­labb. Bekötött fejű japán halászok állják körül társaiknak, a­ Bikini-szi­geteknél ledobott amerikai hidrogén­bomba első áldozatának halálos ágyát. A következő képen az atlanti tanács ülésezik: ezen az ülésen ha­tározták el, hogy háború esetén al­kalmazzák az atomfegyvert. S aki még mindig kételkedik a veszély ko­molyságában, az vessen egy pillan­tást a hosszúcsövű atomágyúra, ame­lyet amerikai katonák kísérnek egy nyugat-németországi város utcáján. Krupp, az ágyúkirály virágcsokor­ral kezében hagyja el a börtönt... Meghívó egy SS-találkozóra, jobb­felső sarkában horogkeresztes pe­csét ... Egy másik meghívó azzal buzdítja megjelenésre az „Acélsisak Szövetség“ tagjait, hogy a gyűlésen Kesselring mond beszédet... Ismerős nevek, ismerős jelvények. Hogy hon­nan oly ismerősek? — erre is felel a kiállítás. Népünk nem néhány évtizede ke­rült első ízben a telhetetlen német hó­dítók útjába. Az egykorú kódexek lapjain III. Henrik császár 1043-ban hazánkra tört seregét látjuk. Amott Kund, a hős búvár, III. Henrik ha­jóit süllyeszti Pozsonynál a Duna fe­nekére. A pécsújhelyi siralomház asz­talánál ül és várja a halált a Habs­­burg-iga ellen fellázadt két magyar hazafi: Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc. Odébb, labanc zsoldosok hajtják, kis bátyúikat szorongató ma­­gyar parasztasszonyok, férfiak töme­gét ..­­ Aztán az első világháború magyar lövészárka tárul elénk, a né­met érdekekért vágóhídra hurcolt honvédek szanaszét heverő tetemei­vel. Díszes, vagy terem ajtaját nyitja meg előttünk egy további kép. Hitler, Göring és társaik, a „Harmadik Bi­rodalom" alapítói feszes vigyázzban, előrenyújtott karral állnak. Ember­milliók sorsa dőlt el abban a végze­tes órában, mikor ez a felvétel ké­szült: Hitler nemzetiszocialista párt­ja „átvette“ Németországban a ha­talmat. S ettől kezdve, sebesebben peregnek, már-már filmszerű egy­másutánban az események. Német alakulatok vonulnak a bécsi utcán, hitlerista páncélkocsik Prága városá­ban ... Géppisztolyos németek asz­­szonyokat, gyermekeket hajtanak ki egy varsói házból; elől egy nyolc­­tízéves fiúcska megy, magasra tartott kezekkel... A londoni földalatti vasút alagútjá­­ban emberek százai hevernek egy­más hegyén-hátán a sínpár mellett... Fejkendős szovjet parasztasszony motoz, keresgél a romok közt,­­kis házának egyetlen állvamaradt fal­csonkja tövében ... Előtűnnek a bu­dapesti Margit-híd Dunába roskadt ívei ... Emitt az oradouri templom­ból megmaradt gyóntatószék, amott felismerhetetlen romhalmaz, amely­,­ről elképzelni is nehéz, hogy valaha, Lidice község utcája volt... És most olyan képek következnek, amelyeket a legerősebb idegzettel sem lehet sokáig nézni. Auschwitz: ruhátlan nők, gyermekek összepré­selt tömege, talán néhány méterre a gázkamra bejáratától... Buchen­wald: a barak falát embermagassá­gig fehér halom szegélyezi, férfiak és nők tetemeiből... Óriási tömegsír (Lengyelországban): a gödör szélén, előrehajolva, hátul összekötözött kézzel, két férfi áll. Szorosan mö­göttük egy-egy SS-egyenruhás tiszt, pisztolyt tartva a foglyok tarkójá­hoz. Az egyik tiszt arca állatiasan eltorzult, a másikén hideg nyugalom ül. Szemközt vidámarcú SS-katonák nézőserege. (Természetesen a felvé­telt is ők készítették.) .­­. Ugyanitt a felső kép Bulgáriából érkezett: bol­gár partizánok, előttük a földön baj­társaik levágott feje látszik ... Fellélegzik az ember, amikor in­nen tovább lép. Megnyugvást keres, biztatást, hogy ez a múlt nem elevenedik meg többé. És talál... Francia partizánok állnak a téglákból, homokzsákokból emelt barikád mögött, kezük a puska agyát szorítja... Ajtónagyságú fehér la­pon a miskolci Mokán-komité par­tizánjainak felhívása olvasható: Mun­kások, katonák, polgárok! Induljunk harcba a fasiszta megszállók ellen! ... íme, Európa népei nem hajtottak fejet a náci zsarnokságnak. A hitleri szörny feje hullott a porba: vörös zászlót tűznek ki a berlini Reichs­tag ormára, szovjet és amerikai ka­tonák találkoznak az Elba partján ... Biztatást, erőt sugároznak a követ­kező képek is. Bécs, Párizs, London utcáin hömpölyög a tüntetők töme­ge. A tiltakozás a náci kísértet fel­­támasztása ellen, a béke elszánt kö­vetelése­­ nem ismer országhatáro­kat. Itt a bécsi Béke-Világ­kongresz­­szus ülésezik, kanadai, izlandi, észak­amerikai delegátusok ülnek a leg­közelebbi asztaloknál. Az ott, a genfi értekezlet négy hosszú asztala, a szomszédos kép viszont már Indokí­nában készült, a vietnami néphadse­reg és a francia gyarmatosítók tiszt­jeinek fegyverszüneti tárgyalásáról. A gondolatok, érzések lassan, szin­te észrevétlenül formálódnak itt az emberben. De mire elhalad a varsói „Kultúra és Tudomány Palotája“, a Huai-folyó új medrét építő, fehér szalmakalapos kínaiak sokasága, a zsúfolásig megtelt budapesti Népsta­dion és a világ első atom-villanytele­­pének kapcsolóterme előtt — már kialakult a végső következte­tés. Kimondani felesleges, hiszen ezt hirdeti a kijáratnál szembetűnő ha­talmas kép is. Közepén sivár romhal­maz, két rohamsisa­kos Wermacht­­katonával, körülötte az emberek végeláthatatlan tömege, más-más nyelvű, de egyet jelentő feliratokkal: „Nem engedjük!" Berényi György // Howard Fast nemzetkö­zi Sztálin békedíjas amerikai író, Bél­ai v­ilágtanárs tagjának üzenete a IV. magyar békekongresszushoz Szeretettel köszöntöm a IV. magyar békekongresszust. Higgyék el nekem, hogy a lelki­ismeretes amerikait végtelenül za­varja az amerikai uralkodó osztály háborús, a világot pusztulással fenye­gető irányzata. El sem képzelhetek, milyen keserves olyan országban él­ni és dolgozni, amelyet hajdan az egész emberiség szabadelvű intézmé­nyeiről ismert, ma, pedig ugyanez az ország — az én hazám és szülőföldem­ — minden eddiginél súlyosabban fe­nyegeti az egész emberiséget. De mégsem volna helyes keserű­ségbe menekülni. Reménységünk és jövőnk megbonthatatlanul összefonó­dik minden nép reménységével és jö­vőjével, és akik közülünk megértik ezt itt, Amerikában, azok felismerik, hogy egyetlen lehetőségünk szakadat­lanul és fáradhatatlanul dolgozni, be­szélni és harcolni a békéért. Ne gondolják azonban, hogy mi itt egyedül■ vagyunk, maroknyi elszige­­telt ember olyan országban, ahol a néptömegek háborúra izgatnak. A helyzet egészen más. Itt, Amerikában millió és millió jó és egyszerű ember él, aki gyűlöli a háborút és szereti a békét Eddig a rendelkezésükre álló igen szerény eszközökkel ellen­álltak a háborúnak, de bármilyen passzív is volt ellenállásuk, mégsem maradt ez hatástalan a washingtoni körökre. Köszöntjük nemes békeharcukat. Felajánljuk Önöknek mindazoknak az erejét, akik ma tisztán látják a helyzetet. És megfogadjuk, hogy nem nyugszunk, amíg Amerika nem lesz újra a béke és demokrácia hazája* ---- i ——■r^i Somogy legfiatalabb termelőszövetkezete, a kisasszondi Csokonai (Tudósítónktól.) A Somogy megyei Kisasszond köz­ségben a napokban új termelőszövet­kezet alakult. A szervezési munkát Nagy Vendel párttitkár és Soós János tanácselnök kezdte meg, s amikor a párttaggyűlésen a község 11 kommu­nistája közül nyolcan az új élet mel­lett döntöttek, meggyorsult a szer­vezés. A február 24-i alakuló gyűlésen már 18 tag írta alá a Földművelés­ügyi Minisztériumhoz címzett kér­vényt. A vezetőség megválasztása után úgy döntöttek, hogy a szövetke­zet Csokonai Vitéz Mihály nevét vi­selje. A gyűlés után tervezgetni kezdtek a tagok. Huszonnégy hold földjüket a tanács 100 holdra egészíti ki a köz­ségi tartalékföldekből. A tavaszi ve­­tő­m­agot "rhíndékki" képessége­ szerint a sajátjából viszi a közösbe és az összeadott vetőmagot egységes, jó mi­nőségű vetőmagra cserélik ki. Tavasz­­szal hibridkukoricát vetnek, méghoz­zá négyzetesen, hogy könnyebben mű­velhessék. Sokáig beszélgettek az alakuló gyű­lésen a munkaszervezésről, az alap­szabályok betartásáról, a sertésállo­mányról és a szövetkezet majdani építkezéseiről. Somogy megye legfia­talabb termelőszövetkezetének tag­jai nagy igyekezettel látnak munká­hoz, az új élet megalapításához. BÜSZKESÉGÜNK — KAZINCBARCIKA Kazincbarcika az ország egyik legjelentősebb beruházása. Képünk a Borsodi Hőerőművet ábrázolja, amelynek első gépegysége nemsokára teljes gőzzel dolgozik. Még ebben az évben két újabb gépegység ad innen áramot az országnak. * **'**&­ ’ lg.­­ fjflSB A Borsodi Hőerőmű felépült szénosztályozója. Ez a szénosztályozó — ha teljes kapacitással dolgozik majd — évente többmillió tonna, szenet fog feldolgozni és továbbítani az erőmű kazánjai felé. (Hollenzer Béla felvételei, Magyar Fotó.

Next