Szabad Nép, 1955. március (13. évfolyam, 59-89. szám)
1955-03-01 / 59. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD XIII. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR KEDD, 1955. MÁRCIUS 1 A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA A magyar nép egyöntetű akarata Ugyanazokban az órákban, amikor a magyar békemozgalom harcosai seregszemlére gyűltek össze a budapesti Sportcsarnokban, azok a sötét erők, amelyek az új háború kirobbantására törnek, újabb lépést tettek a nyugatnémet hadsereg feltámasztásának útján. A bonni parlament második és harmadik olvasásban jóváhagyta a párizsi egyezményeket, amelyek engedélyezik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését. Ugyanezekben a napokban a világ lázas imperialista erőfeszítéseknek lehetett tanúja, amelyek mind azt célozzák, hogy a nyugati hatalmak törvényesítsék az atombomba használatát, s szabaddá váljék az atomháborús előkészületek útja. A IV. magyar békekongresszus kétezer küldöttjére az a komoly felelősségteljes feladat hárult, hogy hangot adjanak kilencmillió magyar ember akaratának, s kidolgozzák a békeharc fokozásának konkrét feladatait. Bátran elmondhatjuk: a IV. magyar békekongresszus küldöttei becsülettel teljesítették e feladatot. A kongresszuson elhangzott felszólalások félreérthetetlenül tanúsították, hogy a magyar nép felismerte azokat a veszélyeket, amelyek békéjét és biztonságát fenyegetik. A békekongresszus félreérthetetlenül megmutatta azt is, hogy a magyar nép nemcsak a veszélyeket ismerte fel, de elszánt akarattal kész felsorakozni e veszélyek elhárítására is. S a kongresszus a magyar néphez intézett felhívásában ezekbe a megrázó szavakba foglalta össze a magyar nép békeakaratát: „Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit." Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit..“ Vajon van-e olyan becsületes magyar ember, aki ne így érezne? Van-e olyan becsületes magyar ember, akinek ne a szívéből, lelkéből fakadnának ezek a szavak? Nincs! Éppen ezért kelt olyan lelkesen helyeslő visszhangot a magyar közvélemény körében a IV. magyar békekongresszus felhívása. A magyar békemozgalom másfélnapos seregszemléje a magyar nép úyyforrotságának nagyszerű tanúbizonysága volt, ötszázhetvenketten kértek szót a kongresszuson, de az idő csak 65 felszólalásra volt elég. S a hatvanöt felszólaló ott, a Sportcsarnokban, a Lenin Kohászati Művek Kossuth-díjas olvasztára csakúgy, mint a somogyi parasztember, a jogász csakúgy, mint a katolikus érseki helynök, a DISZ-fiatal csakúgy, mint a kilencvenéves Csók István, mind, mind a maga nyelvén, a maga módján kifejezte tiltakozását a nyugatnémet hadsereg felállítása, az atomháború-előkészületek ellen. Ez a 65 felszólalás híven tükrözte azt a lelkesítő egységet és összeforrottságot, amellyel "a magyar nép résztvesz a békeharc nagy csatáiban. A béketanácskozás azt is megmutatta, hogy társadalmunk legkülönbözőbb rétegeiben mély gyökeret vert már a felismerés: nem vagyunk gyengék, mert nem magunkban folytatjuk a harcot. Milliárdos seregnek vagyunk egyik zászlóalja, százmilliók ellensége a mi ellenségünk, százmilliók ereje a mi erőnk. S csak meghatottsággal lehetett hallgatni, hogy a magyar békeharcosok küldöttei milyen mély szeretettel beszélnek arról a testvéri szövetségről, amely a magyar népet a szovjet, a kínai és a többi, immár szabad néphez fűzik. A felszólalások csakúgy, mint a felhívás, félreérthetetlenül az egész világ tudtára adja: a magyar nép szilárdan és rendíthetetlenül hisz nagy ügyünk legyőzhetetlenségében. „Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette kilencszázmilliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére támaszkodik — mondja a felhívás. — A Szovjetunió bölcskülpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvényen kívül kell helyezni." S a közös ügyért való világméretű közös harc kínai, törökországi, csehszlovákiai, koreai, romániai, bulgáriai, ausztriai, iráni és nyugat-németországi arcvonalairól szóló híradások, amelyekkel a kongresszus külföldi küldöttei szolgáltak, tovább erősítik a magyar békeharcosok küzdelmét. Veletek vagyunk, együtt harcolunk veletek! A kongresszus nagy iskola volt a béke minden tevékeny harcosa számára. Az ott elhangzottakból tanulhatnak, új erőt meríthetnek az emberiség legyőzhetetlen mozgalmának magyar katonái. A tanácskozáson gazdagon, sokrétűen tárult fel az emberek gondolkozása, érzésvilága. Ahány ember — annyiféle érzés, gondolat a békéről. S a békebizottságok tagjai éppen ezeknek ismeretében juttathatják el a békekongresszus felhívását olyanokhoz is, akik kívülállnak mindenféle szervezeten, akik nem mindenben értenek velünk egyet, de akik a békéről hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Nagy és komoly feladatok állnak békebizottságaink, minden magyar békeharcos előtt. A IV. magyar békekongresszus új lendületet fog adni a békebizottságok munkájának, mert tanácskozásain számbavette a békemozgalom eddigi tapasztalatait, és különösen kiemelte annak a fontosságát, hogy a békebizottságok megerősítsék munkájukat az üzemeikben, a falvakban és az értelmiség körében. A békekongresszus felhívta a békeharcosok figyelmét arra, hogy a béke megőrzése szempontjából fontos minden egyes ember meggyőzése, és ennek a meggyőző, felvilágosító munkának a lakosság minden rétegében növekvő lendülettel kell folynia. A magyar békemozgalom tapasztalatai és eredményei, azok a nagy, országos megmozdulások, amelyek az elmúlt években megmutatták békemozgalmunk erejét, a magyar nép szolidaritását a béke ügyéért harcoló népekkel, arra jogosítanak fel bennünket, hogy bizton mondjuk, a magyar békeharcosok meg fognak felelni ezeknek a megnövekedett feladatoknak is. Hiszen a feladatok valóra váltásának nagyszerű aranyalapja van: tíz egész magyar nép betettkapata. S a IV. békekongresszus küldöttei szent ígéretet tettek, hogy megállják helyüket a békeharcban. „Erősítjük hazánkat, növeljük Hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét — hangzik a felhívás. — Egységesek leszűrik a béke védelmében: készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni: felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk, kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat." Közeledik május 22. a helsinki nagy béke-világtalálkozó megnyitásának napja. Békemozgalmunkra addig még temérdek munka vár. Eddig három és háromnegyedmillió ember írta már alá hazánkban a Békevilágtanács bécsi felhívását, s az aláírásgyűjtési mozgalom egyre terebélyesedik. De az új Wehrmacht felélesztőit, az atombomba megszállottjait csak olyan aláírások milliói rettenthetik vissza, amelyek mögött tettek állnak. Éppen ezért a béke minden magyar hívének meg kell értenie: tettekre kötelező, szent fogadalmat ír alá, amikor Nyugat-Németország felfegyverzése és az atomfegyver alkalmazása ellen tiltakozik. Fogadalmat a haza szüntelen erősítésére — hibátlan acél öntésével vagy betegek gyógyításával, gyors, alapos szántással, vagy a jövő nemzedékének nevelésével — kiki a maga módján. Hadd hangozzék majd Helsinkiben még nagyobb erővel a magyar nép tiltakozó szava: „Nem engedjük! .. Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség alakul Az MSZHSZ és az MRSZ országos választmányának egyesített ülése A Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Magyar Repülő Szövetség országos választmánya hétfőn közös választmányi ülést tartott. Az ülésen Szabó József ezredes, az MSZRSZ főtitkára és Rágyánszki András, az MRSZ főtitkára a két szövetség 1954. évi munkájáról számolt be. Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes a honvédelmi tömegsport-munka szélesítésének, megjavításának feladatairól beszélt. A közös választmányi ülés elhatározta, hogy a Magyar Szabadságharcos Szövetséget és a Magyar Repülő Szövetséget feladataik eredményesebb megoldása érdekében Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség néven egységes szervezetben egyesíti. Az egyesítés munkájának irányítására az ülés ideiglenes elnökséget választott. Az alapszervezetekben az egyesítő taggyűléseket május 15-ig tartják meg. A két szövetséget egyesítő konferenciát július 2. és 3. napjára hívják össze. Ezt megelőzően üzemi, járási, budapesti kerületi, megyei küldöttválasztó értekezleteket tartanak. Az együttes választmányi ülés elhatározta, hogy a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség alapszabály-tervezetét széleskörű vitára bocsátják. (MTI) „Kommunisták, termelőszövetkezeti tagok, a dolgozó parasztok tömegei közé!“ — Tudósítás a Somogy megyei pártaktíva-ülésről (2. oldal) Dobozy Imre: Gulyások búcsúznak (2. oldal) A MAI SZÁMBAN ózdi kohászok! Még nem dőlt el, ki lesz az első — Miért csökkentek februárban az addig elért eredmények (2. oldal) A német nép fokozott erővel harcol a párizsi szerződések végrehajtása ellen (3. oldal) „Fehér“ város a fekete Afrikában (3. oldal) A katonai tömbök szervezői nem okoznak meglepetést a békeszerető népeknek — A Pravda cikke (3. oldal) Jegyzetek filmekről (4. oldal) Az atomipar (4. oldal) Az Elnöki Tanács és az országgyűlés elnöksége mindent meg fog tenni, hogy kiszélesítse kapcsolatait más népek törvényhozó testületeivel és ezzel tevékenyen hozzájáruljon a tartós béke biztosításához A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés elnöksége és az országgyűlés külügyi bizottsága megvitatta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 9-i felhívását A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés elnöksége és az országgyűlés külügyi bizottsága hétfőn délelőtt Dobi István elnökletével ülést tartott, amelyen megvitatta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 9-i felhívását a világ népeihez és parlamentjeihez. Az országgyűlés külügyi bizottsága a felhívással kapcsolatban határozati javaslatot terjesztett az Elnöki Tanács elé, amelyet az Elnöki Tanács és az országgyűlés elnöksége részleteiben megtárgyalt. A vita során felszólaltak: Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Andics Erzsébet, Nánási László és Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagjai, továbbá Horváth Márton, a külügyi bizottság tagja. Az Elnöki Tanács a határozati javaslatot elfogadta. A határozat szövege a következő: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége őszinte örömmel üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagyfontosságú lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke megóvása és megszilárdítása érdekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kezdeményezésének a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor bizonyos imperialista körök az Egyesült Államok kormányával az élén arra törekednek, hogy Európában, Ázsiában és a világ más részein a már létrehozott agresszív tömböket megerősítsék és újakat szervezzenek, melyek jelentős mértékben növelik a nemzetközi feszültséget. Az új háború kirobbantása érdekében a háborús uszítók minden erővel fokozzák a fegyverkezési hajszát,és a katonai támaszpontok kiépítését a világ minden részén. Fokozzák rágalomhadjáratukat a békeszerető népek és kormányaik ellen, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte a háborús propagandát. Atomháborút készítenek elő, amely mérhetetlen szenvedést okozna a népeknek, bár nem kétséges, hogy egy ilyen új háború az imperialista agresszorok végső megsemmisülését vonná maga után. A magyar népet mély felháborodással tölti el a nyugati hatalmaknak az a törekvése, hogy néhány állam részvételével létrehozzák a Nyugateurópai Uniónak nevezett zárt katonai tömböt és annak keretében újra feltámasszák az európai népek biztonságát veszélyeztető német militarizmust, amely az utolsó évtizedek során kétszer sodorta igazságtalan, nemzeti létünket fenyegető háborúba hazánkat. A revansvágyó német militarista körök Ausztria bekebelezésére törekszenek, új Anschlusst készítenek elő, amelynek megvalósulása esetén az újjáéledő német imperializmus támadó hadserege ismét megjelenne a magyar határokon, közvetlenül fenyegetve a magyar nép békéjét és függetlenségét. A magyar nép szilárd meggyőződése, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni ezeknek az agresszív terveknek a végrehajtását. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya minden intézkedést megtett és a jövőben is megtesz a moszkvai értekezlet határozatainak megfelelően a német militarizmus újjáélesztésének meghiúsítására. A Magyar Népköztársaság népe békéjének és biztonságának megőrzése érdekében őszintén helyesel és támogat minden olyan kezdeményezést, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldására, a béke megszilárdítására irányul, és ennek érdekében a maga részéről teljes erejével elő kívánja segíteni az európai kollektív biztonságnak, az általános leszerelésnek, az atom- és más tömegpusztító fegyverek eltiltásának megvalósítását. A magyar nép nagy nyomatékkal juttatta mindezt kifejezésre most befejeződött IV. békekongresszusán is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az országgyűlés elnökségének meggyőződése szerint a világ békéjének megőrzése céljából valamennyi ország népének ma inkább, mint valaha, meg kell sokszoroznia erőfeszítéseit, hogy a különböző, nagy és kis államok közötti kapcsolatokat a népek baráti együttműködésének elvére alapozzák. Mindennek elengedhetetlen követelménye egymás területi sértetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elvének alkalmazása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége magáévá teszi és melegen üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának javaslatát, hogy valamennyi ország parlamentje vállalja a béke megőrzésének és megszilárdításának felelősségét, tegye lehetővé a parlamentek közötti közvetlen kapcsolatok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése, a béke megszilárdítása érdekében. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége a magyar nép békéjének és függetlenségének biztosítását következetesen szem előtt tartva, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa javaslatainak szellemében mindent meg fog tenni, hogy szorosabbá tegye és kiszélesítse kapcsolatait más népek törvényhozó testületeivel és ezzel tevékenyen hozzájáruljon a tartós béke biztosításához. (MTI) Akik most kerültek a verseny derékhadába Most, a felszabadulási verseny során üzemeink nagy része nap nap után a tervek túlteljesítéséről, jelentősenköltségcsökkentési és minőségi eredményekről számolhat be. Kétségkívül nagy szerepük van e munkagyőzelmekben a kimagasló teljesítményű dolgozóknak, akik példájukkal, munkamódszereik átadásával maguk köré csoportosítják a többieket — a verseny derékhadát. S ez a derékhad — a dolgozók többsége. A legjobbak mellett elsősorban tőlük — a tervüket, vállalásaikat egyszerűen, becsületesen teljesítő —, dolgozóktól függ az üzem, az iparág és az országos tervek teljesítése, hazánk erejének növekedése. Sok fiatal, új munkásnak segített a felszabadulási verseny lendülete, saját igyekvése, a régi, jó munkások segítői készsége, tapasztalata, hogy ebbe a derékhadbakerüljön. Megbecsülést érdemelnek ezért. . Kedv kell a munkához... „Szinte magam sem akarom elhinni februári teljesítményemet. Október óta dolgozom itt, de januárig nem sikerült a 100 százalékot elérnem. Most meg egyszerre olyan jól megy a munka... Ebben a hónapban állandóan 100 százalék felett teljesítettem tervemet, sőt majdnem elértem a 120-at is." Rácz Lajos fiatal esztergályos a MÁVAG szivattyúgyárának középkompresszor-műhelyében dolgozik. Tizenkilenc éves, júliusban szabadult fel. Nem csoda, ha kissé még gyakorlatlan a szakmában. Mikor a MÁVAG-ba került — Burján Mihály művezető szavai szerint — a „gyengék gyengéje“ volt, néha csak 45 százalékot írtak be a neve mellé. Igaz, a gépe sem volt valami jó, meg aztán nem is foglalkoztak vele eleget. A felszabadulási munkaverseny lendülete nem ragadta mindjárt magával Rácz Lajost. Úgy érezte, „alkalmatlan“ a versenyzésre. Január első két dekádjában nem is cáfolta meg saját véleményét, mindössze 500 forint került a borítékjába is. Ez aztán elgondolkoztatta, hiszen édesapja kiváló szakmunkás, minden hónapban 1800—2000 forintot visz haza a családnak. A műhelyben is megváltozott körülötte a hangulat. A verseny során szebbnél szebb eredmények születtek. Bántotta, hogy ő még mindig keveset tud felmutatni. Közben jobb gépet kapott, és a művezető is egyre többet törődött vele. Oxigén-kompresszor alkatrészeket készít most a fiatal esztergályos, és egyetlen darabot sem hoztak még vissza hozzá javítás végett. Szinte észrevétlenül a műhely megbecsült dolgozója lett. Röpke pár hét alatt sikerült, ami hónapokon át elérhetetlennek látszott. „Kedvetlenül dolgoztam sokáig. Úgy láttam, semmi eredménye a ..... ... ...... . % , munkámnak. Persze, most már egészen más. Ez a hónap szárnyakat adott... Remélem, ezután mindig elérem a 100 százalékot, és nem hozok szégyent a műhelyre — mondja bizakodva Rácz Lajos. — Egy tanulságot azonban levontam eddigi munkám során: kedv kell a munkához.. Petics Anna valóra váltja terveit Az öreg munkásoknak van egy csalhatatlan tulajdonságuk. „Szemre“ meg tudják ítélni, melyik fiatalból lesz jó munkás. Petics Annáról is ezt jósolták az „öregek" és nem is csalódtak. Tavaly júliusban egy félénk, feketehajú fiatal lányka jelentkezett szövőtanulónak a Magyar Pamutiparban. Nem sok idő — hét hónap — telt csak azóta, de a félénk lányka, Petics Anna megbecsült, magabiztos dolgozója lett a gyárnak. Szövőnő — és ahogy az oktatói mondják —, kitűnő szövőnő lett belőle. Petics Anna négy hónap helyett két és fél hónap alatt tanulta meg a szövést. Azután két hétig még idősebb szövőnő segítségével dolgozott, majd nyolc gépet bíztak rá. Ezleinte bizony még nemigen ment a munka. Ha nagyon elkeseredett, még sírt is, félt a mestertől és mindenkitől, akik — ő úgy gondolta — haragszanak ügyetlenkedéséért. Később, ahogy megismerte gépét, úgy nőtt benne a bátorság, az erős akarat és a meggondoltság, ami annyira jellemzi ma már ezt a kislányt. Néha elérte és túl is teljesítette tervét, de szerette volna mindig túlteljesíteni. Januárbankezdődött a felszabadulási verseny. Ettől kezdve Petics Anna olyan szövőnő lett, aki rendszeresen túlteljesíti a tervét. Az Újpest felszabadulását ünneplő műszakban 114 százalékos átlagteljesítményt ért el. Voltak sokan, akik nagyobb százalékokat mondhattak magukénak, de nagyon kevés szövő dicsekedhetett el azzal, hogy januárban 100 százalékban jó minőségű árut adott az országnak. A „Budapest felszabadulásáért“ műszakban is 109 százalék volt az átlagteljesítménye. A termelésben elért sikereiért először dísztáviratot, aztán kedves hóvirág-csokrot, legutóbb pedig 300 forint pénzjutalmat kapott. De ő még mindig elégedetlen munkájával. Pirulya mondja: „Februárban volt hibás árum. A jó minőségű munkám már nem 100, hanem csak 99,5 százalék." (Az előírt minőség 93 százalék.) Szeretne sztahanovista szövőnő lenni, és ősszel esti iskolában akarja befejezni középiskolai tanulmányait. Biztos, hogy Petics Annia ezeket a terveket is valóra váltja.. . Mindenki segített kával bízták meg. Az előfestő gépre került. Mindjárt nagy gépnél kezdett dolgozni, ami bizony nehezebbé tette a gyakorlat megszerzését. Emiatt egyedül ő nem tudta elérni a műhelyben a 100 százalékot. De senki nem szidta, inkább segítették, tanították munkatársai. A felszabadulási versenyre készülődtek már, amikor decemberben végre ő is elérte a száz százalékot. Ehhez leginkább a festési eljárásokat, a festék keverését kellett megtanulnia, de nem utolsósorban figyelnie kellett, nem foltos-e az anyag, nem szakadt-e el. Ezek a leggyakoribb hibák, és ezek miatt sokezer méter anyag mehet veszendőbe. — Éreztem, hogy felelősséggel tartozom minden centi anyagért, inkább lassabban dolgoztam, csak ne legyen selejt — emlékezik Pintér.. Tibor. — Aztán egyre jobban ment a munka. Ak-cárkihez fordultam, mindenki segített. Ennek köszönhető, hogy most nincs már olyan dolgozó a műhelyben, aki száz százalékon alul teljesíti a tervét. Azt már más mondta el, hogy mindez azért leginkább Pintér Tibor szorgalmának köszönhető. Igyekezetének meg is van a jutalma: mostanában már ezerötszáz forintot keres havonta a régi ezeregyszáz helyett. A felszabadulási verseny kezdetén gyengének érezte magát arra, hogy méltó felajánlást tegyen. Később már tett fogadalmat, és kiválóan dolgozott. Pintér Tibor 150 százalékos teljesítménye méltó a Goldbergergyáriak nagyszerű munkateljesítményéhez. Pintér Tibor tavaly május óta dolgozik a Goldberger-gyár előfestőműhelyében. Először a vizes kalendernél dolgozott. Már itt is feltűnt szorgalma és igyekezete. Novemberben aztán felelősségteljesebb, komoly szakmai felkészültséget igénylő munk Az edelényi szénbányában is nagy lendülettel folyik a felszabadulási verseny. Bodolai József sztahanovista DISZ-brigádja 112 százalékos átlaggal dolgozik, s példát mutat az összes edelényi fiataloknak. Képünkön: Bodolai elvtárs robbanóanyagot készít elő. A fúrónál Schuszter Péter dolgozik. A háttérben Sipos Ferenc és Szuromi Sándor a szenet rakja a csillékbe. ŐRJÁRAT FEJÉR MEGYÉBEN Hogy áll a tavaszi búzavetőmagcsere? (Tudósítónktól.) Fejér megyében a tavasz kezdetén 1000 hold tavaszi búzát kell elvetni, hogy a megye teljesítse a kenyérgabona vetéstervét. Több Fejér megyei községben, járásban megnéztük, hogyan készültek fel erre a munkára, s hogyan halad a vetőmagcsere. Az állam ugyanis — a helyi készletek felhasználásán túl — a vetőmaggal nem rendelkező termelőknek cserébe vagy esetleg kölcsön tavaszibúza-vetőmagot ad, hogy a tervet teljesíteni tudják. A megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságán azt mondják, hogy a megye eddigi 5000 mázsa tavaszi búzavetőmagos kaput). A magottimegy 86 százaléka már kint van a községekben, s a többit is hamarosan kiszállítják. A cseréről annyit tudnak, hogy megkezdődött és „egyes helyeken jól megy, másutt gyengébben“. Egyetlen „konkrétumuk“: február 21-ig a megyében 81 mázsa vetőmagot vettek át a termelők. A Székesfehérvári Járási Tanács mezőgazdasági osztályán kissé komplikáltabb a helyzet. A beszélgetés kezdetén Zemanek Nándor agronómustól megtudtuk, hogy 1500 holdra kaptak tervet, a járás 30 községében vetnek tavaszi búzát. 22—23 község megkapta a vetőmagot is — és a mag 80—90 százaléka már a termelőknél van, kicserélték vagy kölcsönvették. De mikor mindez bekerül a noteszba, kiderül, hogy nyugodtan át lehet húzkodni az egészet, mert „nem éppen ez a helyzet“. Hogy ,,nem éppen ez a helyzet“, arról Egeresi Csongor „vetőmagos“ agronómus győzött meg, aki a nála lévő kimutatásból azt olvasta ki, hogy a terv nem 1500, hanem 2050 hold, eredetileg ugyan 1430 hold volt, de ezt a megye megváltoztatta. A 2050 holdból azonban eddig csak 1073 van „kihelyezve a községekbe“. Magyarán: a községek még nem kapták meg a végleges tervet, s ez nyilván zavarja a községi tanácsok munkáját. A vetőmagcseréről a „vetőmagos“ agronómus szerint jelenleg még nincs pontos kép ... Sárkercsillír a következő állomás. A terv: hatvan hold. A községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Csontos Mihály elvtárs elmondta, hogy már beszéltek minden termelővel, akinek tavaszi búzát kell vetnie. A dolgozó parasztok közül ki egy-két szóra, ki nehezebben, de megértette, hogy a kenyérgabona vetéstervét teljesítenie kell. Fórizs István kulák — aki több hold kenyérgabona vetésével adós — azonban kijelentette, hogy ő nem vet tavaszi búzát. A tanács a szabotáló kulákot azonnal feljelentette. A községbe eddig negyven mázsa tavaszibúza-vetőmag érkezett. A többi között László József, Molnár Imréné, Göbölyös József cserébe, Cecei Ferenc, Bori József kölcsön már haza is vitte az államtól kapott vetőmagot. Sárányfildra 110 mázsa tavaszi búzavetőmag érkezett február 21-ig. Három nap alatt felét már el is vitték a Termény forgalmi raktárából. A termelők többsége búzáért, kisebb része kukoricáért cserélte a tavaszi búzát. Akiknek nincs csereterményük, a tanácstól igazolást kapnak és kölcsön kapják meg a vetőmagot. Sárbogárdon 150 hold szerepel a tervben, mintegy 170 termelő veti be ezt a területet. Már valamennyivel beszéltek, s a tanácsházán az a vélemény, hogy a tervet teljesíteni fogják. Sárszentmiklóson, bár a raktárban már ott van 120 mázsa tavaszi búza, még nem kezdődött meg a csere. Előbb szelektorozni kell. A mag ugyanis kissé szemetes és nem akarják így a termelőknek adni. Ez helyes dolog — de az már kevésbé helyes, hogy a szelektorozást még nem kezdték meg. Más hiba is van. A végrehajtó bizottság elnökhelyettese ezt mondja: „Véleményem szerint a tervet nem tudjuk teljesíteni.“ Ennek a véleménynek meg is van az „eredménye“: 160 hold a terv, de február 24-ig alig 50 holdnak találták meg a gazdáját. „Egyik vállalja, a másik nem vállalja“ — mondja az elnökhelyettes. — Így valóban nehéz a tervet teljesíteni. A Minisztertanács határozata azonban ezt mondja: „A kenyérgabonára vonatkozóan törvényesen előírt vetési kötelezettség alapján azokra a termelőkre, akik a községükben megállapított terület arányában kenyérgabona-vetésterületüket őszi vetéssel nem, vagy nem teljes mértékben teljesítették, a tavaszi búza vetése — a községre meghatározott kenyérgabona-vetési arány mértékéig — kötelező.“ — Aki nem teljesítette a tervet, azt Sárszentmiklóson is kötelezni kell rá, hogy teljesítse. A megyei igazgatóságon valóban jól tudják: „Egyes helyeken jól, másutt gyengébben" indult be a vetőmagcsere. Ez azonban egy csöppet sem megnyugtató. A tavaszi búza akkor ad jó termést, ha az első napokban, amikor a földekre rá lehet menni, elvetik a magot. A vetőmag nagy része már a községekben van — most az szükséges, hogy a raktárakból mielőbb a termelőkhöz kerüljön. Mégpedig a megye minden községében, ahol a kenyérgabona vetéstervét az ősszel nem teljesítették. A terv: törvény. Azt minden községben teljesíteni kell. Márkus Mihály A földművelésügyi miniszter szabályozta a naposcsibe és a gépi keltetésre alkalmas tojás árát A földművelésügyi miniszter utasítása szerint a beadási kötelezettség teljesítésébe is beszámító, gépi keltetésre alkalmas tojás ára március 15-ig 1 forint, március 16-tól 31-ig 0,90, áprilisban 0,70, májusban 0,60, júniusban 0,70, júliusban és augusztusban 0,90 forint darabonként. A beadási kötelezettségtől függetlenül, gépi keltetésre értékesített tojás ára a mindenkori államilag megállapított szabad felvásárlási árnál 40 százalékkal magasabb. A törzskönyvezett állománytól származó, gépi keltetésre alkalmas tojásokért a tenyésztojás árán felül elsőosztályú szülők esetében 70 százalékos, másodosztályú szülők esetében 50 százalékos felárat lehet fizetni. Gépi keltetésre csak vérvizsgált és jól takarmányozott állatoktól származó friss és csíraképes tojásokat lehet értékesíteni. A géppel keltetett, nem törzskönyvezett szülőktől származó naposcsibék ára darabonként május 31-ig 3 forint, június 1-től pedig 2 forint. A törzskönyvezett állománytól származó naposcsibe ára elsőosztályú szülők esetében 70 százalékkal, másodosztályú szülők esetében 50 százalékkal magasabb. Az egyéb gépi keltezésű naposbaromfit (kacsa, liba, pulyka) a helyileg kialakult szabadpiaci árnál 5—10 százalékkal olcsóbban kell árusítani. (MTI)