Szabad Nép, 1955. április (13. évfolyam, 90-119. szám)

1955-04-16 / 105. szám

1830-ban, 125 éve halt meg isme­retlenként, s még­is: a halhatatlan­ság izzó becsvá­gyával. „Vadságot és elégedést önt telkembe az önkecsegtetés, hog engem itt olvasni fognak akkor is amidőn már ez a szobácska, melybe most ülök, porhanyó dü­ledékké válik, olvasni fognak azok, kik engemet so­hasem láttak, sohasem ismertek, és akiket én soha látni, soha esmérni nem fogok.“ Így fellebbezett a jövő­höz élete végén. Kecskemét történe­tének Élőbeszédében, amelyben így — utoljára — tört ki a Tiborcok gyil­kos keserűségét, a Peturok füst-láng tüzét Bánk bánnak önuralmával nyű­göző, majd tettével gerjesztő költő indulata. A Bánk bán első változata 1814— 1815-ben készült el. Katona is a plebe­jus-múzsa szerelmese volt, útja — a Petőfiéihez, az Aranyéhoz hasonlóan — a színházon keresztül vezetett az irodalomba. Persze nem éppen Jó­kainak ezúttal vétkes fantáziája sze­rint, mert Katona nem volt Habs­­burg-barát hercegek-főispánékhoz édesedő nemesifjú — mint amilyen az És mégis mozog a föld jórészt őróla mintázott főalakja, amikor a nagy drámán dolgozott. Már egyete­mi éveinek ifjúságában a társada­lomból kivetett, nyomorban élő, s így is a nemzeti nyelv, nemzeti öntudat emelését szolgáló színészek osztályo­sa. S nem nemesúr: szegény kispol­gári származék volt, kecskeméti ta­kácsmester fia. A Bánk bán keserű kiábrándulá­soknak, történelmi forduló kezdeté­nek idején készült el. A „győri fu­tás“ (1809) megrendítette a hitet a nemesség hősi erényeiben; a dévai­,­vációkor a „magyar Kánaán“ naiv képe foszlott semmivé; mindjárt utána a „kegyes“, „igazságos“ Habs­­burg-uralkod­ó illúziója veszítette el talaját: a magyar nemességnek és az udvarnak összekülönbözése az 1310-es évek elején pontot tett a császári­rendi kompromisszum végére. Még a feudális urak egy részének is rá kellett döbbennie: nyomorult szolga­ság várja őket, vagy az ellenzékbe vonulnak. Az utóbbit választották. Berzsenyi nem hívja már „kegyes Titus“-nak az uralkodót; bölcse már „Látja a Bűnnek koronás hatalmát“ s „Tibornek trónusa mocskát“. S 1814-ben — megérezve a támadó plebejus-mű időszerűségét — Faze­kas Mihály is előveszi a Ludas Matyit, hogy átdolgozza. A nemesség az uralkodóval, az elnyomott, lázongó parasztság a nemesurakkal fordul szembe, így tanúsítja az irodalom is, hogy a magyar uralkodó osztály most inkább, mint valaha az őt elnyomó Habsburgok és az általa elnyomott parasztság közé került. Innen a lu­­dasmatyik lázadó öntudata s ereje, onnan a „Bűnnek koronás hatalma“ fenyegeti őt. S nincs menekvés: Európa sem válaszol a mi sorskér­déseinkre. Drámát írni, „úgy, hogy a világi életen fel­ül, vagy túl, vagy mellette, vagy valahol amit az ember nem tud és nem tudhat, csak óhajt, s érezni látszatik, egy jobbat, egy szebbet ke­ressen és találjon“ — így keres ki­utat, megoldást Kölcsey a drámában. Ugyanekkor Katona, ismeretlenül, megírja a Bánk bánt, és felülmúlha­tatlan pontossággal és szenvedéllyel ragadja meg a kezdődő reformkor nagy történelmi problémáit. Nem „a világi életen fel­ül“, hanem a konk­rét, élő magyar világnak felejthetet­len típusaiban. A kor társadalmában érlelődtek s feltárultak Katona előtt a Bánk bánt feszítő ellentétek, de a valóságban még nem éleződtek ki oly fokon, hogy Katona túljuthatott volna a tör­ténelmi témán, így drámájának mo­dern XIX. századi alapeszméje, mon­danivalója Bánk bán XIII. századi cselekményében öltött testet. Szerve­sen, nem külsőségesen: a hiteles tör­ténelmi tényben, alakban, Bánk bán Katona felfedezte s ábrázolni tudta a magyar nemzeti összefogás objektív nehézségeit, tragikus vonásait. Bánk az elnyomó idegenek elleni harc vezére lesz, s elkerülhetetlenül véres összeütközésbe kerül az elnyo­mókkal: megöli a királynét. Bonyo­ (1791-1830) lult átalakuláson keresztül jut e idáig, s bonyolult fejlődésében tá­rulnak fel a társadalom mély ellent­mondásai is. Bánk és a nemesi párt­ütök, a nemesség és Tiborc viszonyá­nak feszültsége, sőt a köztük is meg­villanó ellentét tüzeli is az indulatot, amellyel Bánk a nemzet nevében ítéletet mond az idegen elnyomó fö­lött­­—­ de egyszersmind keresztezi is — bonyolult osztályviszonyok feltá­rásával — a nemzeti küzdelem útját. De Bánk sorsára is áll: „Aminek okai előre elhintettek, annak elkerülhetet­lenül meg kell történni, s megtörté­­nését akadályok hátráltatják ugyan; de egyszersmind lépcsőnkénti haladá­sát rohanássá változtatják, mint las­sú patak folyását az elébe vetett kődarab.“ (Kölcsey.) Ilyen „rohanás“­­ként teljesül be Bánk sorsa, mihelyt — a törvényes megoldás kere­sését hirdetve — lecsendesítette ugyan a nemesi pártütőket, de mindjárt utána a Tiborc szavaiba rejtett közösségi érdek és a Melindával kapcsolatos egyéni sérelem összefonódása nyomán gyilkos szenvedélye sodrába kerül. Ekkor már nem érzi azt, hogy a ne­mesi és egyéni sérelmek megtorlásá­val veszélyt hozna a népre. Tiborc „panasza“ — mely nem puszta szó­noki remeklés, hanem tettre lendítő, szerves eleme a drámai cselekmény­nek, a konfliktusnak — szétoszlatta korábbi aggályait. Bánkbán a hazafi sehol sem kerül tragikus összeütkö­zésbe a magánemberrel — mint a reakció hirdette —, éppen ellenke­zőleg a zsarnok, akit gyűlöl, felesége kerítője is, fellépése a királynő ellen személyes és közügye egyaránt. Tiborc és Bánk bán egyéni alakjá­ban, s kettejük drámai viszonyában Katona először fejezte ki azt az ál­talános igazságot, hogy a nemzeti szabadságért cselekedni csak a nép nevében lehet. Honnan mégis Bánk összeomlása az 5. felvonásban? Az irodalomtörté­net rámutatott ar­ra, hogy azokban a belső ellentmon­dásokban gyökere­zik, amelyek kés­leltették is a cse­lekmény kibonta­kozását. Bánk saját világnézeté­nek korlátai következtében om­lik össze, s egyben azért, mert nem a néppel együtt, hanem magá­­nosan cselekedett. Bánk tettét ob­jektíve jogosultnak találjuk, mégis az ország első főura — aki a nép ne­vében egymaga ítélt — szubjektív­ joggal bűnösnek véli magát a király­né megölésében. A zsarnokgyilkos­ság útja viszonylag helyes — de nem teljes megoldás. Bánk bukásával Tiborc ügye, a feudalizmus elnyomott parasztságá­nak ügye is elbukott. Tiborc tragé­diája az, hogy a nép ekkor még nem képes saját kezébe venni sorsánál intézését, s nincs olyan erő, amely­től — csatlakozva hozzá — felsza­badulását várhatná. Így válik ebbe a XIII. századi tragikus történetbő Katona zsenialitásával évszázadok el­lentmondásos fejlődését átvilágító­ nemzeti tragédia, a függetlenség mozgalmak nemesi vezetésének tra­gédiája. Tragédia, mely nem pesszimizmus f áraszt, s nem forradalomellenes. Igaz Katona nem látja azokat az erőket amelyek kivezethetnék a nemzetet a gyarmati szolgaságból. Bánk tragé­diája azonban azt bizonyítja, hogy az idegen önkény elleni harcnak szük­ségszerűen forradalomhoz kell vezet­nie. Amikor Kölcsey — legnagyobb elmélkedünk a tragédiáról — szem­beszállt a németes szabványokkal, s nem volt hajlandó csak azt a tragé­diát is­merni el klasszikusnak, amely felemeli, s mintegy megbékíti a hall­gatóság lelkét, hanem azt is idesorol­ta, amely leveri, megrázza, a kielé­­gületlenség értelmével továbbgondol­­koztatja az embert, a tragikum kriti­kát sugárzó erejére gondolt é­s egy olyan magyar drámára, amilyen a Bánk bán. Ilyen szellemben fogadta és zárta szívébe a magyarság a Bánk bánt 1848-ban, és amikor (1935) elő­ször kerülhetett munkásszínjátszóink előadásában a munkásközönség elé. Amikor Katona születésének 150 évfordulóját „ünnepelte“ az ország, a Magyar Csillag kritikusa kénytelen volt megállapítani, hogy „köte­lességszerű, únt megemlékezések“ estek csupán, s hogy „legnagyobb drámaírónk műve s emléke nevv szerves, élő ■ eleme irodalmi kul­túránknak“. S mint bizonyára „jó ideig betöltetlen“ kívánságot fe­jezte ki a vágyat a Bánk bán — népszerű,­­magyarázatos kiadása után. Az elmúlt tíz év alatt jó egy­néhány Bánk bán-tanulmánnyal, de monográfiával is, és magyarázatos, népszerű s egyben tudományos ki­adással is gazdagodtunk. Középisko­­lások és akadémikusok foglalkoznak behatóan a Bánk bánnal. Feltűnő az is, mily nagy a szeretet iránta egye­temi hallgatóinkban. Miért? Mert legnagyobb drámaírónk műve, a leg­nagyobb nemzeti dráma, ma már szerves, élő eleme irodalmi kultú­ránknak. Szauder József KATONA JÓZSEF Kulturális delegációk hazaérkezése Pénteken délután érkezett vissza a Szovjetunióból a hazánk felszabadu­lása tizedik évfordulójával kapcso­latos ünnepségeken részvevő magyar művészküldöttség. Ujfalussy József, a Népművelési Minisztérium zene- és táncművészeti főosztályának veze­tője, a küldöttség vezetője, továbbá Biró Lívia, az MDP Budapesti Bizott­ságának osztályvezetője, Béres Mária énekművész, Fischer Annie Kossuth­­díjas kiváló művész, Hajdú István zongoraművész, Kovács Dénes he­gedűművész, Orosz Júlia érdemes művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Simándy József Kos­­suth-díjas, a Magyar Állami Opera­ház magánénekese, Palló Imre Kos­­suth-díjas kiváló művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Somogyi László Kossuth-díjas kar­mester, érdemes művész. A küldött­ség fogadásán megjelent a ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula népműve­lési miniszterhelyettes, Kerek Gábor, a Kultúrkapcsolatok Intézetének fő­titkára, Tóth Aladár, a Magyar Ál­lami Operaház igazgatója, Biró Vera, a Magyar—Szovjet Társaság titkára, továbbá a Népművelési Minisztérium, a KKI és az MSZT több munkatársa. Ugyancsak pénteken érkezett meg a ferihegyi repülőtérre csehszlová­kiai hangverseny-körútjáról Takács Paula, a Magyar Állami Operaház tagja, továbbá a Lengyel Népköztár­saságból Tárnok János, a Népműve­lési Minisztérium film­főosztályának vezetője. (MTI) A csehszlovák és a magyar nép megbonthatatlan barátsága A csehszlovák—magyar barátsági és együttműködési szerződés megkö­tésének hatodik évfordulóját ünnepli ma a két szabad ország népe. Ez a szerződés megpecsételte a két szom­szédos nép igaz barátságát és szoros együttműködését. Népeink barátságának gazdag és dicső hagyományai vannak. Köztu­domású, hogy a régi uralkodó osztá­lyok mesterségesen szították az el­lenségeskedést, de ennek ellenére a két nép legjobb fiai a történelem so­rán többször próbáltak közös utat ta­lálni. Már a XV. században a huszi­tizmus — a cseh nép e nagyszerű forradalmi mozgalma — mély hatást gyakorolt a magyar történelem fejlő­désére. A XVI. és XVII. században a cseh és a magyar humanisták kö­zös törekvései előkészítették és végig­kísérték a két nép harcát az ide­gen elnyomás ellen. Ismeretes, hogy J. A. Komensky (Koméniusz Ámos János), a világhírű cseh huma­nista sárospataki pedagógiai tevé­kenységével hozzájárult a magyar kultúra fejlődéséhez. A későbbi szá­zadokban közös volt a két nemzet ér­deke a Habsburg-iga elleni küzde­lemben. A Horthy- és a Benes-féle népel­­nyomó rendszer mélyítette népeink között a szakadékot. De a nemzet hű fiai­ abban az időben is síkraszálltak a közös érdekekért. Rákosi elvtárs ott volt Csehszlovákia Kommunista Pártja bölcsőjénél, és részt vett első nehéz csatáiban. A csehszlovák kom­munisták ugyanakkor odaadóan segí­tették az illegalitásban dolgozó ma­gyar kommunistákat. Ma Magyarország és Csehs­zlovákia népeit a hűség és a hála megbontha­tatlan szálai fűzik felszabadítójukhoz , a Szovjetunióhoz. Ezen a szilárd alapon épült fel a két nép őszinte barátsága, új típusú kapcsolata. Az 1949-ben megkötött csehszlovák­­—magyar barátsági, együttműködési szerződés elmélyítette népeink kap­csolatát. Az utóbbi évek történelmi eseményei — a burzsoá osztályok el­leni harc, a szocializmus felépítésé­nek közös ügye, a béke védelme — végleg elsöpörték a gyűlölt múlt ma­radványait. Az új típusú kapcsolat jellemző vonásai: gazdasági, kulturá­lis és tudományos együttműködés, tapasztalatok kicserélése, termelési ismeretek önzetlen átadása. Gazdasági kapcsolataink fontos helyet foglalnak el a két nép előtt álló új feladatok megoldásában. Igen jelentős a csehszlovák—magyar árucsereforgalom, amely a háború előttihez viszonyítva már 1954-ben mintegy hatszorosára emelkedett. Azóta pedig állandóan nő. Magyar­­ország­ gépipari gyártmányokat, ve­gyicikkeket és mezőgazdasági termé­keket szállít Csehszlovákiának, Cseh­szlovákia nehézipari alapanyagokat, gépi berendezéseket, szerszámgépe­ket, faanyagot és vegyiipari terméke­ket küld hazánkba. Az együttműködés nagyszerű pél­dája a szakemberek kölcsönös kicse­rélése. Csehszlovák szakemberek Ino­­tán, Tiszapalkonyán és másutt köz­vetlen segítséget nyújtottak és nyúj­tanak a magyar ipari üzemek, erő­művek és egyéb létesítmények építé­sében. A testvéri együttműködést­­hirdeti a Csehszlovákiában, magyar szakemberek részvételével épülő alu­­miniumgyár. A gyár terveit is mi ké­szítettük, s a gyártáshoz szükséges timföldet is Magyarország szállítja. Ugyanakkor hazai timföldgyártásunk fejlesztéséhez gépi berendezést, marónátront és villamosenergiát ka­punk Csehszlovákiától. Tavaly de­cemberben avatták a csehszlovák Komarnót és a magyar Komáromot összekötő, közös munkával épített vasúti hidat, amely méltán kapta a Barátság hídja elnevezést. Termékeny baráti kapcsolat ala­kult ki a csehszlovák és a magyar dolgozók között a párosversenyek során. Versenyben áll egymással a Karosa cseh karosszériagyár és a bu­dapesti Ikarus-gyár kollektívája. A tatabányai X-es akna és a csehszlo­vákiai novákyi bányászok szocia­lista versenye eredményeképpen sok ezer tonna szén került terven felül a felszínre. A magyar és a csehszlovák traktorosokat számos hasznos tapasz­talattal gazdagította a sárospataki és a trebisovi gépállomások dolgozóinak versenye is. Az őszinte baráti kapcsolat másik jellemző vonása az egyre szorosabb kulturális együttműködés. A cseh­szlovák és a magyar irodalom nagyjai már a múltban is kifejezték a két nép közös harcát és vágyait. Ady, az uralkodó osztályok által szí­tott nemzeti gyűlölködés idején az összefogásról írt: ...Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek. Magyarok és nem magyarok? Ady bátor kérdésére Hviezdoslav hasonló bátorsággal felel Adynak ajánlott költeményében: Hisz mindnyájunkat kínoz itt a gazság s lessük, jön-e a megváltás, a más. A mélybe nyomtak gőgös századévek, ügyünk közös, hát jöjjön az igazság; mondjuk ki: nem kell ez a koldus élet... támadj fel: többség, éhes óriás! Petőfi, Ady és József Attila köl­tészete a csehszlovák nép forradalmi lelkesedését is fokozta. Jirzsi Wol­­ker, Karel Capek, Jaroszlav Hasek és Alois Jirasek haladó művei a mi népünknek is utat mutattak. De az irodalmi kapcsolatok terüle­tén is csak a felszabadulás nyithatta meg népeink életében az igazi együtt­működés útját. Alig van olyan kultúrember Cseh­szlovákiában, aki­ ne ismerné Mik­száth, Móricz és Jókai műveit. Az el­múlt években megjelentek Petőfi, Ady, József Attila művei szlovák és cseh nyelvű fordításban. Az új ma­gyar irodalom és költészet számos al­kotását is ismerik. Magyarországon ugyancsak népszerűvé váltak a cseh írók és költők alkotásai. A magyar nép a felszabadulás óta egyre jobban megismeri Jirasek, Nyemcova, Hecs­­kova, Fucsik műveit. A barátság elmélyítését segítik elő a kölcsönös tanulmányutak, a közös tudományos konferenciák, a filmek bemutatása, a rádióban kölcsönösen megrendezett zenei hetek stb. A lenini-sztálini nemzetiségi po­litika szellemében a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztár­saság egyaránt biztosítja a nemzeti­ségek egyenjogúságát és nemzeti kultúrájuk fejlődését. A csehszlová­kiai magyarok gyermekei anyanyel­vükön tanulnak, naponta jelenik meg az Új Szó, Szlovákia Kommunista Pártjának magyar nyelvű lapja. Sok helyi csoportja működik a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kultúregye­­sületének. A csehszlovák nemzetgyű­lésbe és a szlovák nemzeti tanácsba 21 magyar nemzetiségű képviselőt vá­lasztottak be. A múltban elhanyagolt magyaror­szági szlovák-lakta falvakban is új­­életet hozott a lenini-sztálini nemze­tiségi politika. A szlovák gyermekek saját nyelvükön tanulnak, a helyi ta­nácsoknak számos szlovák nemzeti­ségű tagja van, s rendszeresen meg­jelenik a Nasa Sloboda, a magyar­­országi szlovákok lapja. Ma, amikor az amerikai imperialis­ták nagy erőfeszítéseket tesznek a cseh és a magyar nép ősi ellenségé­nek, a német militarizmusnak a fel­­támasztására, a szerződés jelentősége még inkább megnövekedett. A szer­ződés kimondja: „... a szerződő fe­lek kötelezik magukat arra, hogy kö­zösen megtesznek minden intézkedést a Németország vagy a vele közvetle­nül, vagy más módon szövetkezett ál­lam részéről fenyegető új támadás meghiúsítására.“ A német militariz­­mus feltámasztásának politikája, új támadásának veszélye még erősebb összefogásra szólít bennünket. A moszkvai értekezlet szellemében erő­sítsük ezt a barátságot, hogy meg­bonthatatlan szövetségben a Szovjet­unióval, győzelemre vigyük a béké­ért, népeink jólétéért vívott közös harcunkat. Szántó Anna SZABAD NÉP Meghalt Gáspár Endre Meghalt Gáspár Endre, a kiváló műfordító, aki több évtizedes mun­kássága során a világirodalom szá­mos remekművének tolmácsolásával gazdagította irodalmunkat, és irodal­munk legszebb alkotásait fordította idegen nyelvekre. Ő fordította Ovidius A szerelem művészetét és Thomas Mann Doktor Faustusát, ő volt a fordítója Puskin legszebb műveinek, a szovjet költők Száz szerelmesversének. Gáspár Endre nagyon korán kap­csolatba került a munkásmozgalom­mal. 1919-ben, huszonkét éves korá­ban, szerkesztője lett egy vidéki na­pilapnak, amelynek hasábjain bátor cikkekben hirdette a Magyar Tanács­­köztársaság dicsőségét. Írásai miatt 1919 őszén előbb Pozsonyba, majd Bécsbe kényszerült menekülni. Ami­kor a hitleristák megszállták Auszt­riát, a német fasiszták tömlöcébe ke­rült. Csupán azért bocsátották szaba­don, mert magyar állampolgár volt. Ekkor tért haza. A felszabadulás új lendületet adott munkásságának. Ő fordította Turóczi- Trosztler­ Józseffel együtt németre Petőfi Sándor számos költeményét. Egyik szerkesztője volt annak a Pe­­tőfi-antológiának, amely néhány hét­tel ezelőtt jelent meg a Német De­mokratikus Köztársaságban. Mintegy 500 magyar színdarabot, regényt, no­­vellás kötetet fordított Gáspár Endre németre. Tavaly jelent meg Gáspár Endre fordításában Lope de Vega több szín­darabja és egy közjátéka. Műfordítá­sai közül kiemelkedik még három Cervantes-fordítása. Gáspár Endrének azok m­ellett lesz a helye, akik értékes munkával járultak hozzá a világirodalom és a magyar irodalom összekapcsolásához. A rádió megemlékezései Leninről A magyar rádió április 18 és 23 között, születésének 85. évfordulója alkalmából­­ több adásában is meg­emlékezik V. I. Leninről. Hétfőn, áp­rilis 18-án 11:30-kor a Kossuth-adón A mi Leninünk címmel hallhatjuk Radisev, Obromenko és Kononov írásait. Szerdán, április 20-án a Kos­suth-adón 19 órai kezdettel előadás hangzik el Lenin, a kommunista párt egységének kovácsa címmel. Csütörtökön, április 21-én, az év­forduló előestéjén a rádió 20.20 óra­kor a Kossuth-adón közvetíti a Ma­gyar Állami Operaházban rendezett díszünnepséget. Pénteken, április 22-én Lenin él címmel kerül a mikrofon elé a ma­gyar rádió ünnepi műsora a Kossuth­­adón 19 órai kezdettel. Április 23-án, szombaton 15.20 óra­kor a Kossuth-adó Lenin a szocialista iparosításról c. előadást sugározza. A felsoroltakon kívül a rádió a gyermekek és az ifjúság részére kü­lön is közvetít Lenin emlékműsoro­kat. (MTI) Moszkvai művészek az Északi-sarkon „Északi-sark—4“ állomás, április 15. (TASZSZ) Az áramló jégen úszó „Északi­sark—4“ tudományos állomásra megérkeztek az Északi-sarkon ven­dégszereplő moszkvai művészek. A művészegyüttes tagjai: Vjera Dulova, az ismert művésznő, a Nagy Színház magánénekese, Pavel Csekin, Nyina Nyelina, Irina Zeljonaja, Antonyina Szmetarikina és mások. A sarkvidék kutatói nagy szeretet­tel fogadták a vendégeket. A hang­verseny nagy sikert aratott. A moszkvai színészek már negy­vennégy hangversenyt adtak az Észa­ki-sarkon. Vendégszerepeltek Am­­darmában, Hatangában, Igarkában, a Dikszon-szigeten, a Gondviselés­­öböl mentén, a Smidt-fokon, a Tiksz­­öbölben, Narjan-Marban és másutt. Lenin születése 85. évfordulójának ünnepére készül tanulóifjúságunk Lenin születésének 85. évforduló­ját tanulóifjúságunk is megünnepli. A Lenin Intézet nagy névadójáról április 29-én tartja megemlékezését. Ezenkívül az intézet minden évfolya­ma és minden csoportja orosz órán méltatja Lenin munkásságát. A Jedlik Ányos Gyakorló Gimná­zium orosz szakköre ünnepi ülésre készül. A Hámán Kató Gimnázium­ban április 22-én az első órán méltat­ják a nap jelentőségét. A kispesti Petőfi utcai Általános Fiúiskola az ugyancsak XIX. kerületi Ady Endre úti Általános Leányisko­lával közösen rendez ünnepséget. Április 21-én a Petőfi utcai iskola tanulóifjúsága tart ünnepséget. Az iskola énekkara szovjet és magyar dalokat ad elő. Hernády Károly pe­dagógus — aki 1919-ben beszélt Le­ninnel — felejthetetlen találkozását mondja el a fiataloknak. (MTI) Április 21—23-án rendezik a tudományos diákkörök első országos konferenciáját Az Oktatásügyi Minisztérium és a DISZ Központi Vezetősége hazánk felszabadulásának tizedik évforduló­ja alkalmából április 21-től 23-ig ren­dezi meg a tudományos diákkörök első országos konferenciáját. A kon­ferencia célja, hogy számot adjon a diákkörök eddigi munkájának ered­ményeiről és buzdítsa egyetemi ifjú­ságunkat a tudományos munkára. (MTI) — A Csók István Galéria (Váci ut­ca 25.) termeiben pénteken délután megnyílt a tizenhárom fiatal festő­művész, három grafikus és három szobrászművész műveiből rendezett kollektív kiállítás. A megnyitó be­szédet Pogány G. Gábor művészet­­történész mondotta. 3mn hvaftntlili I Vív'f/i (5n*tt tita "SZI ulti vnisz-vilítfjbajnníisthif (Tudósítónktól.) öt világrészből, harminchárom ország 400 versenyzőjének részvéte­lével a hollandiai Utrechtben ma kezdődik az 1955. évi asztalitenisz­­világbajnokság. Az indulók között ott vannak a nagy hagyományokra visszatekintő magyar asztalitenisz­sport képviselői is. A hét világbajnoki számban Sidó, Kóczián, Szepesi, Földi, Somogyi, Kó­­czián Éva, Simonná, Jávorné és Ke­­rekesné képviseli hazánk színeit. Gervainé Farkas Gizi többszörös vi­lágbajnoknő betegsége miatt nem ve­het részt a világbajnokságon. Versenyzőink a legjobb szakveze­tők és edzők irányításával már hó­napok óta folytatták a közös edzé­seket, s a legutóbbi válogatott­ talál­kozók — a csehszlovákok, románok és osztrákok ellen — biztatóak vol­tak. Magyarországon hagyományai van­nak az asztalitenisz-sportnak. Már az első, az 1927-ben megrendezett világbajnokságon egy szám kivéte­lével mindent a magyar versenyzők nyertek. A magyar asztaliteniszezők hosszú éveken át a világ legjobbjai voltak. Ma is népszerű, elterjedt sportág az asztalitenisz. Kétezer szak­osztályban, mintegy 20 ezer a rend­szeresen versenyzők száma, s egyre szűkebbnek bizonyulnak az edző­termek. Az asztalitenisz is tömeg­sport lett. Az 1947 óta újból meg­rendezett 8 világbajnokság 56 szá­ma közül nem kevesebb, mint 14-et, tehát az egynegyedét a magyar ver­senyzők nyerték. Az utrechti asztalitenisz-világbaj­noksággal egy időben rendezi meg a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség évi kongresszusát is. Számunkra ez sem lesz érdektelen, mert ismét szó­ba kerül majd a szivacsütő kérdése — amellyel kapcsolatban idehaza is sok a vita , s valószínűleg végleg döntenek majd: szabad-e szivacsütőt használni. Budapestre érkezett a belgrádi Partizán labdarúgó­csapata Pénteken a kora délutáni órákban társas­ gépkocsin megérkezett Buda­pestre a belgrádi Partizán labdarúgó­­csapata. Az együttest a magyar—ju­goszláv határon a Bp. Honvéd veze­tői fogadták. A megérkezés után a Partizán ed­zője közölte a vasárnapi összeállí­tást: Sztojanovics — Belin, Zebec, Lazarevics — Csajkovszki, Pajevics — Mihajlovics, Milutinovics, Valek, Bebek, Herceg. Tartalék: Bjelojevics, Csolics, Borozan, Jocsics, Hmelina és Arzenovics. Az együttes vezetője Bogdan Vuj­­csevics, a Partizán labdarúgó-szak­osztályának vezetője. A Bp. Honvéd csapata valószínű­leg a következő összeállításban lép pályára: Faragó — Rákóczi, Lóránt, Bányai — Bozsik, Kotász — Szór­ják, Machos, Tichy, Puskás, Czibor. A mai sportműsor Atlétika: A néphadsereg 1955. évi mezei futóbajnoksága. Népliget, 15. ~ Cél­lövés: A Bp. Honvéd országos nyílt hadipisztoly versenye. Kossuth Aka­démia, 14. — Labdarúgás: NB. I. oszt. mérkőzések: Vasas Izzó—Salgótarjáni Bányász. Dózsa-stadion, 14.30. Bp. Dó­zsa— Cs Vasas. Dózsa-stadion. 16.30. — Súlyemelés: A Bp. Vörös Lobogó I. osztályú súlyemelő-versenye. Hungária út. 17. — Ökölvívás: Országos felnőtt egyéni ökölcívó-bajnokság. Sportcsar­nok. 18 — Úszás: A Bp. Honvéd után­pótlás úszóversenye. Sportuszoda. 18. — Vívás: Budapest 1955. évi női ifjúsági tőrbajnoksága, Semmelweis utcai vívó­terem, 15. SZOMBAT, 1955. ÁPRILIS 16 . ☆ ☆ HÍREK☆ ☆ Maradó hagyományok Réges-régen, amikor még nem találták ki a vasutat, sem a golyós­tollat, és Végegyháza apró kis fa­lucska volt csak, a postát is lovas­futár hordta a nagyobb városokba.. Azóta bizony nagyot változott a vi­lág. Végegyháza szép, nagy község lett, vasútja is van, és a posta is kiterjesztette hálózatát az egész or­szágra. De nem így Árpádtelepre, mely három kilométernyire fekszik Vég­egyházától. Ez a kis telep tíz év­vel ezelőtt még néhány házból ál­lott csupán, ma pedig közel száz­ból. Ide azonban nem jár a posta. Szegény árpádtelepiek úgy oldják meg a dolgot, hogyha valaki közü­lük éppen a faluban jár, Végegy­házán, hát bemegy a postára, fel­­nyalábolja a küldeményeket és ki­szállítja a telepre. Hol ez, hol az. Egyébként a telepen működik or­szágunk legjobb termelőszövetkeze­te, a végegyházi Szabadság is. Ők sincsenek megelégedve a bot­csinálta postásokkal. Sok külde­mény érkezik részükre, bizalmasak és kevésbé bizalmasak, melyek tar­talmát nem fontos mindenkinek tudni. írtak ebben az ügyben sok szép levelet és kérvényt Szegedre, Pest­re, a rádiónak­ és a minisztérium­nak. Válaszul szebb levelet kaptak, mint amilyet írtak. Gyönyörű pa­píron, mindkét oldalán sűrűn tele­gépelve. De a sok betűből csak az derült ki, hogy sajnos nem tehet­nek semmit, mert vannak bizonyos hagyományok, szabályok, keretek és egyebek, melyek teljességgel le­hetetlenné teszik egy postás be­állítását. Árpádtelepen most azon törik a fejüket, hogy vagy hagyják az egé­szet úgy, ahogy van, és megvárják, míg várossá fejlődnek, vagy pedig rendszeresítenek egy lovasfutárt Árpádtelep—Szeged—Budapest kö­zött. Persze azt is meg lehetne csinál­ni, hogy a posta szervezné meg az egészet, és alkalmazna, egy hivata­los kézbesítőt, mondjuk Végegyhá­za és Árpádtelep között. Halasi Árpád Móricz Zsigmond novellái kínai nyelven A kínai népi irodalmi könyvkiadó kiadásában megjelent Móricz Zsig­mond válogatott novelláinak kötete. A kötet a Magyarország felszabadu­lásának 10. évfordulója alkalmából rendezett könyvkiállítások egyik leg­népszerűbb könyve.­­ Százötven trolibuszt, taxit és autóbuszt helyeztek üzembe 1955 első negyedében a főváros közleke­désének megjavítására.­­ A poznani nemzetközi vásárra készül a Magyar Kereskedelmi Ka­mara. A júliusban megnyíló vásárra valamennyi magyar külkereskedelmi vállalat elküldi legjellegzetesebb áruit. A magyar kiállítás ezer négy­zetméter­ fedett, s 500 négyzetméter szabad területet foglal majd el. — A szlovákiai Partizanské vá­roska mellett XI—XIV. századbeli szláv temetőt tárnak fel. A sírokban Könyves Kálmán és III. Endre kirá­lyok idejéből származó pénzdarabo­kat találtak. — Nagy békeműveinket megláto­gatják a IX. kerületi pedagógusok, s az ott szerzett tapasztalatokat fel­használják oktató-nevelő munkájuk­ban. A minap 31 fizika-kémia szakos pedagógus nézte meg az ajkai erő­művet és az alumíniumkohót. — Pénteken este mutatta be a Ma­gyar Néphadsereg Színháza Gyárfás Miklós Koratavasz című háromfel­­vonásos drámáját. — Lengyelországban április 14-én megkezdődött az aláírásgyűjtés a Béke-Világtanács bécsi felhívására. — A győri Kisfaludy Színház mű­vészei pénteken Sásdi Sándor Nyolc hold föld című regényének színpadi változatát tűzték műsorra. A bemu­tatón megjelent Darvas József nép­művelési miniszter is. — Győrött, a Bercsényi ligetben 3,5 millió forintos költséggel 16 tan­termes iskolát létesítenek. — Több mint egymillió forint be­vételre számítanak a haltenyésztésből a békés megyei termelőszövetkezetek. Az idén 500 mázsával több halat te­nyésztenek, mint tavaly. — A Képzőművészeti Alap kiadá­sában megjelent a Magyar festészet a XIX. században című album, Po­gány G. Gábor munkája, amely a Szépművészeti Múzeum új magyar képtárának anyagát mutatja be. — Rózsafákat küldenek a zalai békeharcosok a lidicei Béke-rózsali­­getbe. Ezenkívül a megye délszláv községeinek lakói művészi emléktáb­lákat-rajta orosz, horvát és magyar nyelven „Békét akarunk“ — juttat­nak el. — Tiszapalkonya — az ország egyik legnagyobb­ építkezése — má­jusban újabb szociális­­és kulturális létesítménnyel gazdagodik. Csaknem két és félmillió forintos költséggel új konyha és étterem épül. — A Magyar Tudományos Aka­démia a magyar­—csehszlovák kultu­rális egyezmény keretében tanul­mányútra Csehszlovákiába küldte Ortutay Gyulát, levelező tagját. — Marót Károly egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Rómába utazott, ahol részt vesz a nemzetközi vallástörté­neti kongresszuson. — Nyárra elkészül a két és félmil­lió forintos beruházással épülő vasu­tas betegotthon Pécelen, a volt Rá­­day-kastélyban. — A magyar filmhétnek Csehszlo­vákiában 213 000 mozilátogatója volt. — A nyereménybetétkönyvek ti­zenötödik sorsolását ma délután tart­ják a nagykanizsai tiszti klubban. — Lánctalpas traktor-pótkocsit, új­fajta motorfűrészt szerkesztettek az erdőgazdasági újítók. Ezzel megköny­­nyítik a fakitermelést és a szállí­tást. — Tegnap megnyílt Somogy megye első diáknyaraló-szállója Fonyódlige­­ten. A szálló hatvan személynek nyújt kényelmes elhelyezést. — Két új szülőotthonnal gyarapo­dik Fejér megye egészségügyi háló­zata. A sárbogárdi szülőotthon már elkészült, s a móri szülőotthon épí­tése is a befejezésihez közeledik. — Német—lengyel barátsági hét kezdődött pénteken a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Stanislaw Turski, a varsói egyetem rektora ve­zetésével lengyel küldöttség érkezett Berlinbe. Az Odera—Neisse határ mentén péntekre virradó éjjel béke­­tüzeket gyújtottak.­­ Az Állami Balett Intézet felvételi vizsgát tart. A vizsgára jelentkezhet minden fiú- és lánygyermek, aki az ál­talános iskola első három osztályát el­végezte és még nem töltötte be tizen­egyedik életévét. Jelentkezni lehet má­jus 1-től május 15-ig 11 — 13 és 15—17 óra között (VI. ,Sztálin út 25.). A vidé­kiek írásban jelentkezhetnek és értesí­tést kapnak a felvételi vizsga időpont­járól. ­jújus 22-t­ől nyári időszámítás A Minisztertanács határozatot hozott a nyári időszámítás bevezetéséről. A ha­tározat értelmében az 1955. évi május hó 22-től október hó 2-ig terjedő idő­szakra nyári időszámítást kell beve­zetni. 1955. május 22-én 2 órakor az órákat 3 órára kell előreigazítani, 1955. október 2-án 3 órakor pedig az órákat 2 órára kell visszaigazítani. (MTI) I 1IO J A N­ A s A Meteorológiai Intézet Jelenti: várható időjárás ma estig: felhőátvonulások, főként keleten és délen eső. Mérsékelt, időnként élénk északkeleti—keleti szél. Északon és nyugaton talajmenti fagyok. A nappali hő­mérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 10—13 fok között lesz. A Di­na vízállása pénteken reggel Buda­pestnél 586 centiméter. A RADIO MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSUTH-RÁDIÓ: 4­30: Hírek. — 4.40—8.22­ IS: Reggeli zenés műsor. — 500: Falurádió. — 6.00: Hírek. — 7.00: A Szabad­­Nép vezércikke. Hírek. — 7.45: Naptár. — 8.30: Táncok fúvószenekar­ral. — 8.50: Operettrészletek. — 9.20: Út­törő-híradó. — 9.45- Kis muzsikusoknak. Bartók Béla műveiből. — 10.00: Hírek. Lap­szemle. — 10.10: Zenekari hangverseny. — 11.00: Fiatal zeneművészek hangversenye. — 11.30: A Budapesti Élettani Intézetben. Ri­port. — 11.40: Az Alekszandrov- és a Ma­­zowsze-együttes műsorából. — 12.00: Hírek. — 12.10: Dallal — tánccal a világ körül. — 13.00: ,,Mit adott József Attila mai költésze­tünknek?“ írta: Somlyó György. — 13.20: A Fővárosi Népi Zenekar új műsora. — 13.40: Fúvószene. — 14.00: Hírek. Közérdekű köz­lemények. — 14.25: Új­ Zenei Újság. — 15 20: Lenin a mezőgazdaság szocialista átépítésé­nek fő formájáról. Előadás. — 15.40: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.10: Szövetke­zeti Híradó. — 16 10: Schubert műveiből. — 17.00: Hírek. — 17.10: Kodály: A magyar népzene. II. — 17.33: Glinka: Kamarinsz­­kaja. — 17.40: Válaszok a hallgatóknak. — 18 00: Tánczene. — 18.20: Az épülő kom­munizmus nagy országában. — 19.00: Világ­hírű művészek Verdi-hangversenye. — 19.53: József Attila verséből: Hazám Elmondja: Básti Lajos. — 20.00: Esti Híradó — 20.20: Lakatlan sziget. Vidám zenés társasjáték — 21.35: Szombat esti muzsika — 22 00* Hírek. Sport. — 22.15: Helyszíni közvetítés az utrechti asztalitenisz-világbajnokságról — 22.25: Tánc éjfélig. — 24 00: Hírek. — 0.10: Tánccsárdások. PETŐ­FI-RÁDIÓ: 6.30: Jó reggelt, gyerekek! — 6.50: Duna­­jevszkij filmzenéjéből — 14.00: Klasszikus francia operettek. — 14.50: Magyar táj — magyar ecsettel: Szeged, összeállítás — 15.20: Bizet: Gyöngyhalászok Operaismerte­­tés. — 16.20: Lomonoszov, a tudomány ezer­mestere. Előadás. — 16.40: Tánczene — 17.05: Ifjúsági műsor — 17.30: Kamara­zene. — 18.00: Irodalmi műsor Katona Józ­s­zsef halálának 135. évfordulója alkalmából. ( 18.31­: Szív küldi szívnek szívesen — ’­OO: Külpolitikai kalauz. — 19.10: Híres előadóművészek hangversenye. — 19.45: Verssel, dallal. ~ 20.00: A Román Néphad­sereg Művészegyüttesének hangversenye — 20.20: Sporthíradó. — 20.10: Részletek Wag­­­­ner Lohengrin című operájából — 21.20: Magyar népdalok. — 21.45: Zenekari hane­­k­verseny. A BUDAPESTI MOZIK VASÁRNAPI MATINÉMŰSORA (DÉLELŐTT 14 ÓRAKOR) UGOCSA: Tizenötéves kapitány. — DÓZSA: Pórul járt kereszteslovagok. — FÉNY: Grant kapitány gyermekei. — ATTILA (Budafok): Makszimka. — SPORT: Öten a Barska utcá­ból. — ÓBUDA: Repülés a holdba. — BÁ­NYÁSZ: A kis Muck története. — TÁTRA: Nevess velünk. — TINÓDI: 2x2 néha 5. — HAZAM: Érettségi bizonyítvány. — HALA­DÁS: Az utolsó puskalövés. — IPOLY: A kékvércsék erdejében. — NAP: Timur és csapata. — ÉVA: Repülés a holdba. — VAS­VÁRI: Csapda az erdőben. — RÁKÓCZI (Cse­pel) : Csodaparipa. — VILÁG (B.-mihály): A kékvércsék erdejében. — KOSSUTH (Pest­­erzsébeti : ,,B.-ügy. — JÓKAI (B -hegy) : Vidám verseny és költözik a hivatal. — CSABA (R.-csaba) : Repülés a holdba. — ÁRPÁD (Budafok) : Első boxkesztyű. — OTT­­HON (Soroksár): Sárkány rabjai. SZIKRA Lapnyomda 1 » ? ) L­ ­ZABan NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának közpe Szerkeszti a szerkesztő bízott: Kiadja a SZABADSÁG lapkiadók, Szerkesztőség és kiadóhivatal Budane Blaha Lujza tér 3. Tel.: A— A budapesti színházak mai műsora Operaház: Otello, Francesco Molinari- Pradelli vezényletével (T.-bérlet 8. sz. 7) — Az Operaház Erkel Színházi: Pillangó-­ kisasszony (7). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: özvegy Karnyóné és A talpsimogató (7). — Madách színház: Dulszka asszony erkölcse (XIV. kernet, 7). Madách Színház Kamaraszín­­háza: Vihar után (7). — A Magyar Néphad­­nagy ,Sz­ínháza: Koratavasz (7). — Déryné színház: a néma levente (7). — Petőfi Szín­ház: Szépek szépe (7). — Jókai Színház: Kisunokám (fél 4). A tanítónő (fél 8) — Fővárosi Operettszínházi Szabadság, szere­lem (7). — Blafia Lujza Színház: Párizsi vendég (7). — Jászai Mari Színház: Nincs 5’kadff­ — J'V'f Atila Színház előadása az hon*’.! Mhikasotthonban (IV. Munkásott­­hon u. 55). Nem elhetek muzsikaszó nélkül VITT® mi ! *kad:n’A színháztermében vidiTM « 80). Az hiányember (7) — vidam Színpad: Hol szorít a cipő9 (7) a Vidám smnpad Kamaraszhi- Sémin­ ír a ■! UB?ek­ ,te! 81 • ~ Zërteaka­­? ^ce'letf°1« a'?"iVe.k' !ÁltalánoS iskolások zenekar r p° S^iVá A'an,i Hangverseny­­zenekar (..F -bérlet, 4. sz., 8). — Bartók­»rizni:,fTa?C''„Dal"- Muzsika-bérlet. 3 elő­adás .fel 51 Szegedi Ernő zongoraestje (81. volt ?rassi ^rtete: Lepsénynél még meg­­ott 16. f„l 9). — Budapest Varieté: Tót­«' »'• - állami Bábszínház: 1 Ikriptó. ,51-„ Szigorúan bizalmas éjszaka' ,7­7. ' ff*,ydrku"*: Hzeregy-

Next