Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)

1955-06-01 / 150. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A tanácsnak is szívügye az ifjúság nevelése Elmondta: Pap Sándorné, a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese Megyeinkben az utóbbi hóna­■----------------------- pókban helyes irányban fejlődik a tanács és a DISZ, szervezetek kapcsolata. A megyei ta­nács és a DISZ megyei bizottsága szoros kapcsolatot teremtett. A me­gyei DISZ-bizottság titkára tanács­tag, én pedig nem régen lettem a DISZ megyei bizottságának tagja. E helyzet előnyét már érezzük. A me­gyei DISZ-bizottság egyik ülésén pél­­­­dául megtudtam, hogy egyes fiatalok helytelenül viselkednek. Elmondtam a tanácsban, s hamarosan előadáso­kat szerveztünk ezzel a címmel: Mi illik, mi nem illik. Ugyancsak a DISZ-bizottsági ülésen vetődött fel, hogy egészségügyi és házassági kér­désekről előadássorozatot kellene szervezni a fiataloknak. A tanács pe­dagógusok és orvosak segítségével ezt is megindította. Megyénk igen gazdag történelmi hagyományokban. Ezt a lehetőséget igyekszünk felhasz­nálni a hazafias nevelésre. A DISZ- szel közösen minden évben „megyei ifjúsági béketalálkozót“ rendezünk. Az egésznapos műsor keretében a megye fiataljai többek között megis­merkednek az egri vár védőinek nagyszerű hősi tetteivel, példát mu­tató hazaszeretetével. A kápolnai csata színhelyén a DISZ-szel közösen minden évben ünnepséget rendezünk, s itt az 1848—49-es szabadságharc hő­seinek emlékét idézi fel a környék ifj­­úsága. Az Egri Pedagógiai Főiskola tanárainak segítségével hozzáfogtunk a megye munkásmozgalmának feldol­gozásához. Az a tervünk, hogy ebből a témából előadásokat tartunk a fia­taloknak. De a DISZ is fel tudja használni ezt az anyagot a Petőfi-is­­kolákon. A mindennapi munkában főkép­pen két osztályunk, a népművelési és az oktatási osztály dolgozik együtt a DISZ-szel. Régebben ez a viszony nem volt harmonikus. Gyakran egy, s ugyanazon dolgot (például a fém­gyűjtést) külön-külön szerveztük. Az összhang azonban most már kialaku­lóban van. A kulturális seregszem­lét például együtt szervezik a nép­művelési osztályok és a DISZ. S az eredmény? Soha még nem léptek fa­lun annyian színpadra, mint most. A DISZ szervezi a fiatalokat, a ta­nács művészeti segítséget, színdara­bokat, szakértőket, pedagógusokat ad. A megyei tanács oktatási osztályának is van szép, közös terve a DISZ-szel: sátortábort létesítenek és turistaházat építenek a Bükkben. A DISZ munká­ra mozgósítja fiataljait , a tanács mérnöke elkészíti a terveket. Nem teljes azonban a megyei ta­nács apparátusa és a DISZ-szerveze­­tek között a harmónia. Még találkoz­hatunk a régebbi hibák maradvá­á­nyaival. Egyes elvtársak nem becsü­lik a DISZ-t. Nem bíznak például ab­ban, hogy a DISZ-szervezet képes segíteni a középiskolások­ iskolai ne­velését. Időnként „féltékenység“ is felüti a fejét. Oktatási osztályunkon elmondják néha: „Mi szerveztük a rendezvényt, miért megy hát a DISZ nevén?“ Nem helyes vélemények ezek. A legutóbbi hónapokban falun --------------------- is sokat javult a tanács és a DISZ viszonya. Azelőtt egy sereg olyan községünk volt, ahol nem becsülték a DISZ-t, ahol a jobboldali nézetek hatására a hát­térbe szorították, akadályozták fejlő­dését. Községek egész sorában egy, sőt két éves kérés után sem kapott helyiséget a DISZ , a Hazafias Nép­front és a gazdakör viszont megala­kulása után egy-két hónappal helyi­séghez jutott. Természetesen nem szabad szembeállítani az ifjúsági szö­vetséget a népfronttal, mindkettőnek kell helyiség, a DISZ háttérbe szorí­tását azonban nem tűrhetjük. Odáig fajult a helyzet, hogy egyes járási és városi tanács-funkcionárisok kije­lentették: a DISZ-re tulajdonképpen nincs is szükség. A gyöngyösi volt tanácselnök, amikor könyvtárhelyisé­get kértek tőle, azt mondta, hogy vegyék el a DISZ helyiségét. A Központi Vezetőség márciusi ha­­tározata véget vetett ennek a hely­zetnek. Ilyen esetekkel már nem ta­lálkozunk (bár a falvak egyharmadá­­­­ban még mindig nincsen helyisége a DISZ-nek). Egyik-másik községi ta­nács-funkcionáriusunk ugyan még szavakban ismeri csak el hogy tá­mogatni kell az ifjúsági szövetséget a többség azonban látja, hogy tettek­kel kell segíteni a DISZ-t. A hiba ott van, hogy sokan még nem tudják, hogyan tegyék ezt. Elmondok néhány példát. A DISZ- szervezetek gyakran hibáznak. A fia­talok szertelenek, olykor borsot tör­nek az idősebbek orra alá, helytelen dolgokat csinálnak, vagy éppen ma­ga a DISZ-vezetőség nem fogadja meg a jó tanácsot. Van olyan tanács­elnök, aki a hiba láttán­ méregbe gu­rul, s ahelyett, hogy türelmesen ma­gyarázna a díszeseknek, mereven el­vágja a vitát, elmérgesíti a helyze­tet, mondván: „Lám-lám, nem lehet velük kijönni!“ A falvakban is találkozunk a -----------—­---- fentebb említett „féltékenységgel“. Van község, amely­ben a Diszknek nem sikerült kultúr­­csoportot szerveznie. A tanács vagy a tanító egyik-másik helyen ilyenkor azt ind­ytja: „No, majd mi megmutat­juk!“ — és meg is csinálják a DISZ nélkül a csoportot. Gyöngyössolymo­­son a tanácsnak van színjátszó cso­portja, a DISZ-nek viszont nincs, s nem is vesz részt benne. Mennyivel különbül dolgozhatnának, ha együtt csinálnák. A tanácsapparátus lehető­ségei korlátozottak, a DISZ viszont a falu egész fiatalságát maga köré vonhatja, tehetséges színjátszókkal, táncosokkal frissítheti fel a kultúr­­csoportot. Egyes községekben még vi­tatkoznak, hogy „kié a kultúrház“. Értelmetlen vita! A kultúrház irányí­tása, vezetése, anyagi támogatása stb. Ugyan a tanács hatáskörébe tartozik, de azért épült, hogy a falu népe, s közte az ifjúság, itt szórakozzék és tanuljon, hogy a sajátjának érezze a kultúrházat. A könyvtár, a szakem­berek, a pedagógusok felett igaz, a tanács rendelkezik. De mindezek nem önmagukért vannak, hanem a falu népéért, az ifjúságért. Nem a Dísz­en kívül, hanem a DISZ-szel együtt, a BISZ-en keresztül kell és lehet csak eredményeket elérni. Fontos, hogy növekedjék a falun ------------ a DISZ-szervezet tekin­télye. Ezt is segítheti a tanács. Tekin­télyt persze a DISZ elsősorban jó munkával szerezhet — de nincs iga­­za annak, aki azt vallja, hogy „ha majd jól dolgozik,, akkor elismerjük“. Segíteni kell, hogy jól dolgozzanak- Mezőtárkányban például ifjúsági ta­lálkozót rendeztek. A tanács, az el­nök maga is, segített az előkészítés­ben. Adtak harminc felnőtt rendezőt a találkozóhoz. Ennek nemcsak az volt az előnye, hogy a találkozó zök­kenés nélkül zajlott le, hanem az is, hogy ebben a harminc felnőttben fel­ébredt a felelősség érzése a fiatalok iránt, közelebb kerültek a DISZ-hez. A pártszervezet támogatása mellett az ilyesminek nagy hatása van a fa­luban, a felnőttek kezdik becsülni a DISZ-t, a fiataloknak pedig nő az önbizalmuk. De ne csak arról beszéljünk, hogy mit nyújthat a tanács a DISZ-nek. Fordítsuk meg a dolgot, a DISZ is segíthet a tanácsnak. Van olyan köz­ség, ahol a begyűjtésért agitálnak a fiatalok. Sok helyütt a DISZ-fiatalok tisztítják a legelőket, karbantartanak egy-egy útszakaszt. Az ilyen meg­bízások hasznosak és szükségesek. A fő cél azonban, amelyért a tanács­nak segítenie kell a DISZ-t, nagyobb: fiatalságunk szocialista szellemű ne­velése! Végül visszatérek ismét a megyei tanácsra. Mi azért vagyunk, hogy a községekben — ahol minden, amit tervezünk, elhatározunk eldől — jól menjen a munka. Nekünk kell ne­velni, a helyszínen tanítani a köz­ségi tanácsok tagjait arra, hogyan foglalkozzanak az ifjúsággal. El akar­juk érni, hogy valamennyi tanács szívügyének tekintse az ifjúság ne­velését és értsen is hozzá. Régi munkásmozgalmi harcosokat tüntettek ki A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1905. évi általános vasipari sztrájk 50. évfordulója alkalmával, munkás­­mozgalmi tevékenységük elismeré­séül Kender Károlynak a MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ érdemrendje, Frank Ferencnek, Pekári Jánosnak, Spitzer Mórnak, Kaiser Nándornak, Varga Ferencnek, Horváth Ágoston­nak és Győri Istvánnak a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adomá­nyozta. Kilenc régi munkásmozgalmi har­cost a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM­mel tüntettek ki. (MTI) Nagy tetszéssel fogadták Jugoszláviában a próbaútra küldött magyar Hargita-expresszt A napokban hazatért jugoszláviai próbaútjáról a Ganz Vagon- és Gép­gyár nagyszerű gyártmánya, a Har­gitaexpressz. A vonat egyik kísé­rője, Botka Imre mérnök így számolt be az útról: Május 9-én érkezett Belgrádba a négy kocsiból álló, Diesel-motoros, gyönyörű vonatunk. A pályaudvaron hivatalos vasúti küldöttség és sok ember várt bennünket, körülvették a vonatot és rengeteget kérdeztek. A baráti beszélgetés megmutatta, hogy vonatunk egyaránt megnyerte a szak­emberek és a közönség tetszését. Másnap tovább indultunk Belg­­rádból. A zágrábi, a ljubljanai, a rijekai és a szarajevói vonalon három nap alatt több mint 1800 kilométert tettünk meg. A velünk utazó ju­goszláv vasúti szakértő bizottság nagy elismeréssel fogadta, hogy vonatunk 130 kilométeres sebesség mellett is sima, kényelmes utazást biztosít. A vonat sőt, egyenként tizenkét henge­res, összesen 900 lóerős motorja tel­jes üzembiztonsággal repítette a sze­relvényt. A lakosság mindenütt szeretet­tel fogadta a magyar dolgozók, a ma­gyar ipar munkájának termékét, a szép, korszerű expresszvonatat. A noviszadi állomáson például olyan sok ember várt bennünket, hogy a három percre tervezett állásidőt majdnem fél órára kellett meghosz­­szabbítani, mert a lelkes tömeg nem engedte tovább a vonatot. A próba­útról beszámoltak a ju­goszláv lapok. A Borba, a Politika, a Növeszti és a Novi Szad­i Dnevnik színes tudósítást írt és fényképet kö­zölt a Hargita-expresszről. Elisme­réssel nyilatkoztak a vonatról a ju­goszláv vasúti szakemberek, egyebek között a vasút vezérigazgatója és he­lyettese is. Budapest és a nagyvárosok zöldövezetei a dolgozók bőséges gyümölcs- és zöldségellátásáért (Tudósítónktól.) Budapest egyik élelmezési bázisa a fővárost körülvevő zöldövezet. A fő­város körül 30 000 katasztráls hold földön folytatnak mezőgazdasági ter­melést. Ebből a területből körülbelül 22 000—23 000 hold szántó, a többi gyümölcsös és erdőség. Jelenleg a szántóterület negyedrészén termelnek zöldséget. A budapesti zöldövezet egy­harmadán öntözéses gazdálkodás folyik. A termelés mennyiségét szá­mítva Budapest zöldövezete fedezi a­­ szükséglet 20 százalékát! A főváros határában 1953-ban 16 000 négyzetméter melegágyi ablak alatt és 5000 négyzetméter alapterü­letű üvegházban termeltek zöldséget a szövetkezetek-1957-ben már 10 000 négyzetméter meligagyn ablak és 21 000 négyzetmé­ter alapterületű üvegház segíti a ker­tészkedést. Tavaly több termelőszö­vetkezet korszerű növényház-kombi­nátot épített. Így például a XVII- kerületi Micsurin TSZ 1800 négyzet­­méter alapterületű hajtatóházat léte­sített. A zöldövezet igen jelentős terme­lési ága a gyümölcstermesztés is. Itt terem a híres nagytétényi ősziba­rack. Ebből a múlt évben 120 vagon­nal exportáltunk. Az őszibarack-ter­melés továbbfejlesztését szolgálja a sasadi lankákon 1953-ban telepített 420 hold őszibarackos. A pesti, ho­mokos területeken is megindult a nagyüzemi gyümölcsös kertek létesí­tése. A múlt évben a XVII. kerületi Gero TSZ 30 hold csemegeszőlőt és 30 hold vegyes gyümölcsöst telepí­tett. 1956-ig a pesti, homokos terüle­ten 300 hold csemegeszőlőt fognak telepíteni. Az idén a miskolci dolgozók is jóval több zöldséget és gyümöl­csöt kapnak, mint tavaly: a város­­környéki földeken és a szomszédos községekben is egyre többen foglal­koznak konyhakertészettel. A Mis­kolci Állami Gazdaságban 825 hol­don termelnek zöldségfélét. Az Ongai Állami Gazdaság berzéki üzemegy­ségében tavaly még nem volt szá­mottevő zöldségtermesztés, az idén pedig már 100 holdon termelnek zöld­ségféléket. A Miskolc környéki folyók és patakok mentén egyre több ter­melőszövetkezet és, egyéni gazda fog­lalkozik öntözéses kertészkedéssel. A zöldövezet kibővülése már a pia­con is érezhető. A Miskolci Ál­lami Gazdaság eddig több tíz­ezer csomó zöldhagymát, mintegy 40 000 fej salátát és 100 000 csomó retket vitt piacra. Az új zöldborsó, kelkáposzta, uborka és cseresznye is mind bővebben jut el a fogyasztók­hoz. 40 katasztrális holdon korai új­­burgonyát termelnek a nagyváros dolgozóinak, s június első napjaitól karfiolt is bőségesen kapnak a vá­sárlók. Egyre növekszik, gazdagodik Gyár város zöldövezete is. A Duna, Rába és a Rábca mentén elterülő községek termelőszövetkeze­tei és egyénileg dolgozó parasztjai évről évre bővebben látják el a nagy ipari várost zöldségfélékkel. Sziget­köz mélyen fekvő községeiben a ter­melőszövetkezetek, valamint az egyénileg dolgozó parasztok együtte­sen 1000 holdon termelnek káposz­tát. Győr város zöldövezetéhez tarto­zik az ország legjobb dunamenti zöldségtermelő Vidéke: Kunsziget és Öttevény község. , E két­ községben 300 holdon termelnek zöldséget. Győrtől keletre és délre nag­y terü­leten termelnek dinnyét és gyümöl­csöt­ Tavaly a győrszentiváni és gö­­nyüi termelőszövetkezet 300 holdon termelt dinnyét, az idén pedig Gyir­­móton, Koroncón, Bőnyrétalapon és Téten is mintegy 200 hold dinnyét termelnek. A győri Új Élet, a tényői Szabad Föld, a gönyüi Lenin és más termelőszövetkezetek 600 holdon paprikát, paradicsomot, hagymát és karfiolt termelnek. 1954-ben csak a győrladaméri Tanács TSZ rendelke­zett 12 hold, és a győrszentiváni V­ Utakon TSZ 11 holdas öntözéses te­rülettel. Az idén az öntözéses terület sokszorosára nőtt. A zöldövezetben működő termelőszövetkezetek legér­tékesebb területei az öntözéses mű­velés alatt álló földek. A Szigetköz bőven termő gyümöl­csösei az idén csak állami segítség­ből 35 000 új gyümölcsfával gazda­godtak- A Szigetköz környékén 2000 holdon termelnek gyümölcsöt. Emlí­tésre méltó a nagy baráti, kisbaráti, és kisbajcsi málna-, illetve szamóca­termelés is, amely itt összesen 400 holdon folyik- Jelentősen bővíti a győri dolgozók ellátását az Ikrényi Állami Gazdaság öntözéses kertészete­­ és a Nagyszent­jánosi Állami Gazda­ság 31i holdas gyümölcsöse is. A főváros és a nagyvárosok zöld­övezetei gondoskodnak a dolgozók hű­séges gyümölcs- ég zöldségellátásá­ról. A kunszállási példa éberségre int A­z eset, amelyről szó lesz, párját ritkítja. Tanulságait érdemes megszívlelni nemcsak a Bács-Kiskun megyei kommunistáknak,­­hanem má­soknak is. Mi is történt tulajdonképpen Kun­szálláson? A kulákok Balla Sándor volt tanácselnök segítségével megkí­sérelték kezükbe kaparintani a köz­ségi tanács vezetését és nem is kevés sikerrel. Balla Sándor híven kiszol­gálta a kukkokat, a spekulánso­kat. Nemcsak az adófizetés és a be­gyűjtési kötelezettségek teljesítésé­ben volt elnéző a kulákokkal szem­ben, hanem számos más anyagi előnyhöz is juttatta őket, s ezzel je­lentős mértékben megkárosította a dolgozó nép államát. Önkéntelenül is felvetődik a kér­dés: hogyan történhetett meg mind­ez, hol voltak azok a kommunisták, akiknek elsőrendű feladatuk lett vol­na megakadályozni Balla Sándor és kuláktársai kártevését? A kiskunfélegyházi járási tanács végrehajtó bizottsága márciusban rendkívüli ülésen tárgyalta meg a kunszállási községi tanács munkáját. Borbély Lajos megbízott VB-elnök­­helyettes vezetésével felülvizsgáló bi­zottság járt Kunszálláson. A vizs­gálatot folytató elvtársaknak nem kevesebb feladatuk lett volna, mint hogy kiderítsék, miért olyan nép­szerű Bálla Sándor a kulákok kö­rében, miért emelték vállukra és él­jenezték a kulákok az egyik ta­nácsülés után. De a márciusi vizs­gálatot végző járási tanácsi dolgo­zók nem fedhették fel Bálla Sán­dor igazi arcát, mert munkájukat a mérhetetlen politikai vakság jelle­mezte. Mintha bekötött szemmel jár­tak volna Kunszálláson. „A VB-el­­nök túlzottan népszerű“ — ezt írták jelentésükben. De elmulasztották ki­deríteni, kiknél és miért népszerű Bálla Sándor? Ha kiléptek volna a községi tanács épületének falai közül, ha elbeszélgettek volna a becsületes dolgozó parasztokkal, termelőszövet­kezeti tagokkal, megtudhatták volna, hogy a kulákok már az 1950-es ta­nácsválasztásokon is síkraszálltak Bálla Sándor megválasztása mellett, s ugyanez történt az 1954-es tanács­választásokon is. Balla Sándor a ku­lákok segítségével agitációt szerve­zett maga mellett- „Ha Zana Károly lesz a községi tanács elnöke, az lesz az első dolga, hogy bezárja a temp­lomot“ — híresztelték széltében-hosz­­szában. „Tanácsokat kommunisták nélkül“ — ezzel a jelszóval indult a választási harcba a tikulákpárt. (Így nevezték Balla Sándor baráti körét az Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai.) Baláék különböző manőve­rekkel több kommunista tanácstaggá választását akadályozták meg. Egye­seket egyszerűen „kifelejtettek“, má­sokat — idősebb embereket — több kilométer távolságra fekvő körzetbe küldtek. Helyettük olyanok kerültek a tanácsba, mint Koncz József, aki például megakadályozta, hogy szom­szédjánál, Kalocsai József kuláknál transzferáljanak; vagy Juhász Pál, akit feketevágásért elítéltek. Tó tett helyébe jót várj“ — tart­­ja a közmondás. S valóban, Balla Sándor nem volt fukar, amikor a kulákok segítségét kellett meghá­lálnia. Íme, néhány példa a sok kö­zül: segített Tok József kulák 27 000 forintos adótartozásának eltörlésében; a községi apaállatokat Lukácsi Imre külálfshoz adta gondozásra. A kulá­kok adótartozása az elmúlt év végén 120 000 forint volt, íme, ez a magya­rázata Balla Sándor „túlzott“ népsze­rűségének. A járási tanács dolgozói nem kutatták a népszerűség igazi okait, csupán megállapították: „ ... ez a népszerűség egészen az utóbbi idő­kig nem eredményezett sokat a be­gyűjtési, pénzügyi, valamint egyéb tervek teljesítésében.“ A járási tanács dolgozói a vizsgá­lat alkalmával beletemetkeztek a pa­pírokba, a valóságos élet helyett a munkatervek holt betűiből akarták kiolvasni, milyen munkát végez a kunszállási községi tanács. „A ter­melőszövetkezetek fejlesztésében sem­miféle feladatot nem jelöl meg a munkaterv“ — állapították meg. Er­ről beszéltek a munkaterv betűi. És az élet? Az élet arra figyelmeztette volna őket, hogy Kunszálláson erőtel­jes tst­elenes agitáció folyik, hogy a kulákok igyekeznek lejáratni a ter­melőszövetkezeteket és azok vezetőit. A tanácsválasztások előtt azt a hírt terjesztették, hogy „Kiss Bálint, az Alkotmány TSZ elnöke akar a ta­nácselnök lenni, hogy ezután minden földet betagasíthasson a tsz-hez. A kulákok nem szívesen tűrték, hogy a végrehajtó bizottságban helyet foglal Bodor Sándor, az Alkotmány Terme­lőszövetkezet tagja. Visszahívására gyűlést szerveztek Kürtösi László la­kásán. „Téged le akarunk váltani, úgyis tudhatod, hogy egy tsz-tag nem felel meg az egyénileg dolgozó parasz­tok között“ — így beszélt ezen a gyű­­lésen Lantos István 50 holdas kulák­­„Ezekkel úgyse szerez becsületet az ember“ — így nyilatkozott az Alkot­mány TSZ tagjairól egy alkalommal maga a tanácselnök. Balla Sándor az egyénileg dolgozó parasztok előtt­ A járási tanács dolgozói, miközben megállapították, hogy a munkaterv­ből „hiányzik az osztályellenség el­leni harc­­kérdése is“ — nem vették észre, hogy Kunszálláson nemcsak eluralkodott az osztálybéke hangula­ta, hanem az ellenség annyira felbá­torodott, hogy Battó Sándor segítsé­gével helyet követett magának a köz­ség életének irányításában is. A já­rási tanács dolgozói kiderítették, hogy nem szabályosak a tanácsülé­sek meghívói, hogy a VB-ülések meg­hívóit „nem a megadott minta (1900 1954. MT- határozat függelék 4. sz.) szerint készítik“. Részletesen tá­jékoztatták a járási tanácsot arról, hogy nincs minden rendben az ügy­iratok kezelése körül sem. Csak ép­pen azt nem vették észre, hogy a dolgozó nép ádáz ellenségei népi ál­lamunk hatalmának egyik helyi szer­vét, a kunszállási községi tanácsot akarták kezükbe kaparintani. Miköz­ben a járási tanács munkatársai Kunszálláson felmerültek a szabály­talan meghívói­ tanulmányozásában, miközben a poros akták között ku­tattak, odakint talán éppen azokban az órákban is a termelőszövetkezet ellen izgattak a kulákok, rágalmaz­ták a község kommunistáit, minde­nekelőtt Zapa Pál, a fiatal párt­titkárt. Miközben ,­számszakilag, vé­gigfutották a pénzügyi aktákat, rejt­ve maradt előttük, hogyan segített Bálla Sándor Tok József kulák adó­tartozásának eltörlésében, hogyan se­gítette Bálla Sándor a feketevágókat, hogyan használhatott nyolc hold ál­lami tartalékterületet — kibújva az adó- és a beadási kötelezettségek tel­jesítése alól —, hogyan károsíthatta meg államunkat 20 000 forinttal, kü­lönböző sikkasztások, csalások révén. A politikai vakság, a csupán a pa­­pírok között végzett ellenőrző munka sok mindent eltakart a vizsgá­ló szemek elől. Eltakarta mindenek­előtt az osztályelenség kártevő mun­káját. De ha a papírok nem­­is fi­gyelmeztettek, és a meg nem kérde­zettek nem is beszélhettek, talán volt egyéb jel is, ami figyelmeztette a járási tanácsot és a járási pártbizottságot? Volt ilyen jel. Hajnal Sándorné dolgozó parasztasz­­szony nemegyszer járt a járási ta­nácsnál és elmondotta, hogy Baja Sándor a kulákok befolyása alá ke­rült. Zana Pál­ elvtárs, a község párt­­titkára, aki csak néhány hónap óta látja el ezt a feladatot, a járási párt­­bizottságnál emelt szót. Elküldte ide és a járási tanácsihoz is a hozzá érke­zett leveleket. E levelek írói felhábo­­rodva tiltakoztak Balla Sándor tevé­kenysége ellen. „Hordják már a ku­lákok nevenapjára a bort. Kunszállá­son nagyon sok ember csalódott Bal­la elnök miatt, hogy még most is el­nök. Sokan azt beszélik, hogy a járá­si tanácselnök nagyon kesztyűs­­kéz­zel bánt vele, mert hát a sok hiba közül csak egyet hozott fel, pedig van neki éppen elég bűne“ — olvashat­juk az egyik levélben. Azonban sem a járási pártbizottságnál, sem a járá­si tanácsnál nem vették eléggé ko­molyan ezeket a jelzéseket, nem tet­tek hathatós intézkedéseket Balláék leleplezésére. A járási tanácson dolgozó kommu­nistákat komoly felelősség terheli azért, hogy bár több alkalommal jár­tak Kunszálláson, mégsem így­ettek fel Balla Sándor és társai kártevései­re, s végül is nem az­ e­mberségük folytán lepleződtek le a kártevők. De ha csupán az ő felelősségüket hang­súlyoznánk, elmulasztanánk elemezni a kunszállási ügy mélyebb tanulsá­gait. Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi határozata élesen meg­mutatta, amilyen károkat okoztak a párton belül, az állami életben, a szo­cialista építőmunka különböző terü­letein a jobboldali, antimarxista né­zetek. Csak természetes, hogy az osz­tályéberség eltompulása, az osztály­béke hangulata, az állami fegyelem meglazulása kedvező talajt teremtett Balla Sándor és társai tevékenysége számára Felbátorította a nép ellen­ségeit Kunszálláson is, nem egy perj­és állami funkcionárius éberségét vi­szont elaltatta. Jó hrívó példa a kunszállás, mert a­­ sok ezer tanácsfunkcionárius között talán keresve sem találhatnánk még egy Balla Sándort, aki nemcsak elnézte, hanem egyenesen támogatta az osztályelenség aknamunkáját. De Bala Sándor tevékenységét nagyban megkönnyítette az, hogy ,a járási ta­nácsnál dolgozó elvtársak nem voltak éberek. A végrehajtó bizottság szin­te kizárólag csak „szakmai“ szem­pontból vizsgálta a tanács munkáját, és elsősorban „szakmai“ tanulságokat vont le a kunszállási esetből. „A pénz­ügyi szakcsoport nem állt hivatása magaslatán... A költségvetési cso­port nem végzett megfelelő ellenőrző munkát“ — hangoztatja Szegedi elv­társ, a járási tanács elnöke. De vajon a nagyobb szakmai felkészültség egy­magában elegendő lehet-e arra, hogy­ne ismétlődhessék meg a kunszállási eset? Semmiképpen se. Az ilyenfajta esetek ellen csak egy biztosíték lehet: az osztályéberség fokozása, a párt- és állami fegyelem megszilárdítása, és rendíthetetlen harc mindenfajta jobb­oldali nézet ellen, amely letéríthet az osztályharc következetes vitelének út­járól. Miféle éberség az, amelyik csak szűk szakmai szempontokat mérlegel, de figyelmen kívül hagy­ja az osztályham követelményeit, a politikai érdeket? Az ilyenfa­jta „éberség“ csak népünk ellenségeinek kedvez. A kiskunfélegyházi járási tanácson dolgozó elvtársak éppen er­ről­ a legfontosabbról feledkeztek meg. Gallé Tibor — Faragó Jenő --------------- HIT Ahol a több munka kevesebb eredményt jelentett A Kőbányai Zománcárugyárba­n vegyipari keverő­ főzőkészülékeket ,­­autoklávokat — is gyártanak. A ha­zai és külföldi gyógyszeripari üze­mek szívesen vásárolják ezeket. A kereslet állandóan növekszik, tehát egyre több és több ilyen készüléket kell gyártanunk. Az autoklávok gyártásának egyik legfontosabb és legkényesebb mun­kafolyamata a zománcozás és az ége­tés. Nagy felületet kell egyenletesen zománcozni. A vízben oldott zománc­anyagot folyékony állapotban perme­tezik a készülékre, s azután magas hőfokon ráégetik. Egy-egy készülé­ket többször kell zománcozni, külön rétegben égetik rá az alapzománcot és több rétegben az úgynevezett szín­zománcot. A munka minőségétől függ, hogy egy-egy készüléket hányszor — csak 4—5-ször, vagy esetleg 40—50- ,szer — kell zománcozni, míg meg­felelő lesz. Az égetőket hosszú ideig a tényle­ges égetések száma után fizették. Vagyis: minél többször égettek, an­nál magasabb volt a százalék, na­gyobb a kereset. A dolgozóknak így nem volt közvetlen érdekük a termelés növekedése, hiszen őket csak az­ égetések száma érdekelte, így aztán ez a szám a felhőkig emelkedett. Volt olyan ké­szülék, amelyet 50—60-szor, de volt olyan is, amelyiket 90-­szer (!) zomán­coztak és égettek. Ily módon termé­szetesen csak a százalék emelked­hetett, a termelés nem, hiszen a mű­helyben mindannyiszor ugyanazok a készülékek voltak kézben. A Kőbá­nyai Zománcomgyár hónapokon ke­resztül nagyrészt ezért nem teljesí­tette tervét. Hiába teljesítette túl a tömegcikk-gyárrészleg állandóan a maga feladatát, a vegyipari gyárrész­­leg 40—80 százalékos tervtel­jesítésé­­vel rontotta az egész gyár eredmé­nyét. Ezen az áldatlan helyzeten segítet­­tek akkor, amikor a múlt év szeptem­berében a műhelyben dolgozók bérét egy átlagos égetési szám után állapí­tották meg. Az autoklávok alkatré­szeire külön-külön megállapították az eddigi legmagasabb és legalacso­nyabb égetési szám figyelembevételé­vel­­ azt az átlagos égetési számot, amely mellett a dolgozónak kifogás­talan minőségben át kellett adnia a készüléket. Ha a dolgozó az égetési számot a meghatározott alá szorítja — és az előírt minőségi feltételeket betartja —, emelkedik a százaléka, s vele együtt vastagodik a boríték is. Ezek után az lett a zománcozók ér­deke, hogy minél kevesebbszer kell­jen égetni egy egy készüléket. Azóta sokkal jobban vigyáznak a zománcozás minőségére. Ha valami baj van például az alap­zománccal, azonnal jelzik a zománc­­malomnak, hogy a kifogástalan mun­kához jobb összetételű zománcra van szükségük. A javítócsoporttól is megkövetelik a pontosságot. A gene­rátor dolgozóinak megmagyarázták, hogy milyen hőfok a legjobb az­ ége­téshez. Egyszóval törődni kezdtek a munkájukkal- S az eredmény: 1954 októberében 192, novemberben több mint 200, decemberben 193,6 százalék volt a műhely teljesítményátlaga, a gyár pedig teljesítette tervét. Az említett új elszámolási rend­szer óta azonban ismét hosszú idő telt el. A dolgozók ismét nagyobb szaktudásra tettek szert, nagyobb gyakorlatot szereztek, és sokat fej­­­lődött a műhelyben a gyártási tech­nológia is. Ez év januárjában például kialakították a megfelelő alapzo­­mánc-típust. Ennek bevezetése azt eredményezte, hogy biztonságosabbá vált a gyártás, kevesebb égetésre van szükség, mint eddig. Javult a készü­lékek hegesztése, kevesebb lett az úgynevezett „szivacsos“ hegesztés, ami a zománcozás szempontjából ká­ros. A könnyebb zománcozást segítik elő a készülékek újonnan konstruált leeresztő­ csonkjai és az új peremki­­képzés is. Sokat javult az utolsó hó­napokban a kemencék működése is, egyre biztonságosabbá vált az égetés. És nem utolsósorban számos szervezési intézkedéssel folyamatosabbá tették a műhely munkáját. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a vegyipari zománcműhely teljesít­­ményszázaléka 1955 februárban 193,9, és márciusban már 267,3 volt! Természetes, hogy az ilyen köny­­nyen teljesíthető normák (a sok ■vál­tozás ellenére a normákat nem vál­toztatták!) nem ösztönzik a dolgozó­kat újabb és újabb ésszerűsítések és jobb munkamódszerek bevezetésére. Az utolsó időben a műhelyben pél­dául mindössze csak hat újítási ja­vaslat született, sokkal kevesebb, mint az új elszámolási rendszer be­vezetése utáni időkben. Mindebből is látszik, hogy a laza norma fé­kezi­ a Kőbányai Zománcárugyár munkáját is. B. Erdélyi József Országszerte készülnek a pedagógusnap ünnepségeire Az iskolák növendékei országszer­te nagy szeretettel tervezgetik, ho­gyan is köszöntik majd nevelőjüket a pedagógusnap alkalmával. Az út­törőcsapatokban és a DJEZ-szerveze­­tekben megbeszéléseket tartanak a fiatalok. A pedagógusnap előkészítésébe mindenütt bekapcsolódtak a párt- és a t­ömeg­szervezetek képviselői is. Vas megyében operatív bizottságok alakultak az ünnepségek megrende­zésére. Szombathelyen június 4-én tartják meg a központi ünnepséget, amelyen a megye legjobb nevelői és a szülői munkaközösségek képviselői vesznek részt­. Az Ünnepség során ki­tüntetik a legjobb pedagógusokat. A zalaegerszegi általános iskolások június 4-én nagyszabású lampionos felvonulást rendeznek a pedagógusok tiszteletére, a nagykanizsai középis­kolások é.i.teli zenével kedveskednek nevelőiknek. Debrecenben a június 4-i ünnep­­ség során kiállítás nyílik a me­gye pedagógusai képzőművészeti al­kotásaiból. A megye több köz­ségében a népfront-bizottság le­vélben üdvözli a legjobb ne­velőket, másutt­­a szülői munkakö­zösségek tagjai és az iskolák tanulói a lakásukon köszöntik a pedagógusa­iut. Komódiban és Földesen, ahol a falu nevelőtestülete sokszor nyújtott már segítséget a helybeli termelőszö­vetkezeteknek, a tsz-ek vendégül lát­ják a pedagógusokat. A debreceni Üzemekben az MNPSZ-félórák során méltatják a pedagógusok munkáját. Pécsett a város valamennyi tömeg­szervezete részt vesz a pedagógusok ünneplésében. A DJSZ, az MNDSZ, az MSET képviselői fogadják június 4-én a megye falvaiból a központi ünnepségre érkező nevelőket. A me­gye falvaiban kulturális műsorokat, hangversenyeket rendeznek a peda­gógusok tiszteletére. (MTI) Charrfllnfilk Revizorok a pincében — Erre tessék. Vigyázat, itt lépcső­­ van, így ni. És most tessék jól körül­nézni. Ennek a gyönyörű borpíncé­­nek, kérem, nincs párja. Szalay László, a Földművelésügyi Minisztérium főkönyvelőségének re­vizora összeráncolta a homlokát, s széttekintett a pincében. Óriási hor­dók tömkelege sorakozott a falak mentén: a hordókban a világ legki­tűnőbb itala, tokaji bor érlelődött. A pincében mámorra illatok terjeng­tek, s pillanatok alatt át- me­g átjár­ták a revizor szaglószerveit. Szalay agyában költői gondolatok keltek szárnyra. Jobb kezében talpas boros­­poharat szorongatott, s mellmagas­ságban maga elé emelte, mintha vi­rágcsokorral óhajtaná köszönteni a kincseshordákat. De­­egyelőre meg­■ őrizte homlokán a ráncot, amely azt volt hivatva kifejezni, hogy õ itt nem ■ halmi vendég, hanem hivatalos sze­mélyiség; revizor: szem, amelynek még a hordódongákon is át kell lát­­­nia; fül, amelynek a legkisebb rend­ellenes neszt is meg kell hallania; s orr, amelynek mindent ki kell szagal­■ nia. Mögötte áhítattal sorakozott fel a­­ revizorküldöttség másik két tagja: Sarlós Endre és Keszler Gyula. Mind­■ ketten magasra emelték baraspoha­■ rukat, amely jelen esetben a hivata­los ellenőrzés jelvényévé magaszto­sult. A haraspohár, valamint Elek István pincemester szíves tessékelése végképp eloszlatta kétségeiket az­iránt, hogy itt ma eredményes revi­zori munkásságot fognak kifejteni. A három revizor kimért léptekkel haladt el a hordók sorfala előtt. Sza­lay olykor-olykor megkoccantotta a hordókat, amelyek tompán feleltek vissza. A három revizor határozottan jól érezte magát. A jól végzett mun­ka öröme elvegyült lelküikben a to­kaji­ bar hódító illatával. Sarlós Endre még kissé gyakorlatlan lévén, azon tűnődött, hogy ki és mikor adja meg a jelt a revízió konkrétabb formái­nak alkalmazására. Az alkalom nem váratott magára. — Azt hiszem, kezdhetjük —mond­ta Elek pincemester. — Mármint micsodát? — pillan­tott vissza szigorúan Szalay. — A revíziót... vagyis... hát csak nem tetszenék visszamenni anélkül, hogy a mi... — Mi nélkül? —­ vált egyre zor­dabbá a revizor hangja. — Úgy érzem — találta fel magát a pincemester —, hogy önök mindig csak száraz számokkal dolgoznak. Egyik szám a másik után, ugyebár. Ki tudja, mi rejlik a számok mögött? Bor vagy víz? — Viz? — szontyolodott el Sarlós. — Igen bizony — folytatta a szé­ Iesvállú pincemester — hátha ebben a hordóban víz van, nem pedig fi­nom száraz szamorodni. — És honnan lehet azt megtudni? érdeklődött hivatalosan Szalay, úgy, hogy csapra verjük ezt a hordócskát, ugyebár, és a revízió majd megállapítja, hogy s mint gaz­dálkodom én itt az állami javakkal. Erre már felcsillant a revizorok szeme. S ez a felcsillanó fénykéve egyre szélesebben ömlött el lelkük ablakocskáinak üvegén, amint hor­dóról hordóra hivatalosan megállapí­tották, mint gazdálkodik az állami ja­vakkal a széles vállú pincemester. Nem győzték dicsérni a szakszerű és gondos borkezelést és Tokajt, a he­gyek királyát. Szürkületkor végeztek a revízióval, megállapítván, hogy itt minden a leg­kívánatosabb rendben találtatott. Éppenséggel ebben a szempillan­tásban kerültünk egymás útjába. A revizorok arcán bájos prr futott át, amit mi egyébnek lehetett volna tu­lajdonítani, mint annak a ténynek, hogy a revízió eredményesen végző­dött, semmi rendellenesség nem me­rült fel, s a három revizor a legjobb referenciákkal örvendeztetheti meg a népgazdaságot. Velem született tapin­tatlansággal megkérdeztem: — Mit tapasztaltak kétnapos ellen­őrzésük során? Szalay kissé akadozó nyelvvel vá­laszolt. — Különösebb probléma nem me­rült fel. — Mi volt az ellenőrzés célja? — Általános tájékozódás. Mert hát két nap, ugye, rövid idő, nincs mód belemenni a részletekbe. — Mégis: szakmai ellenőrzés? A szőlőápolás munkáinak ellenőrzése? A számadások, nyilvántartások reví­ziója? — Hát kérem, minden. Csak így mondhatnám, minden együttvéve. — És az eredmény? Általában igen jók a benyomá­saink. Pompás hely ez a Tárcái. Olyan bora... szóval olyan borter­melés folyik itt, mint amilyen kevés helyen a világon. — Talált-e a revízió valamilyen fo­gyatékosságot ? — Talált. Kétségkívül talált — tű­nődik egy pillanatig Szalay, majd a hangja felizzik, amint szónoki hév­vel beszél: — Súlyos fogyatékosság, hogy a bor elfolyik. Na nem mind, csak valamennyi. Tudniillik, aki ezt a pincét meglátogatja, rendszerint megkóstolja a bort is. Hát tessék. Mi ez a bor? Közvagyon. Mégis, mintha ebben a nyavalyás pincében nem lehetne megállni másképp, a bort is kóstolgatják. Ebben a pillanatban híre jön, hogy három látogató érkezett, rövid meg­beszélést akarnak folytatni a vezető kutatóval. Szalay homlokára tüstént felfut a hivatalos ránc, majd imigyen fordul a vezető kutatóhoz: — Csak semmi liberalizmus! A pince zárva, abba senki nem mehet be, ezt el ne felejtse! Itt nem lesz borkóstoló! Miután ilyen szépen megvédte a közvagyont, Szalay m­egnyugodott Egész éjjel bizonyára bo­skancsák­­kal álmodott. Horváth József

Next