Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)
1955-06-01 / 150. szám
SZERDA. IDŐS. JÚNIUS 1 A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése egyhangúlag ratifikálta a varsói szerződést Bukarest, május 31. (TASZSZ) ■ Május 30-án Bukarestben megnyílt a nagy nemzetgyűlés ülésszaka. Az ülésszak a következő napirendet hagyta jóvá: 1. A nyolc európai állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének ratifikálása. 2. A Román Népköztársaság 1955. évi állami népgazdaságfejlesztési költségvetése. 3. A nagy nemzetgyűlés elnöksége által hozott törvényerejű rendeletek jóváhagyása. Az első kérdésről Gh. Gheorghiu- Dej, a minisztertanács elnöke, a varsói értekezleten részt vett román küldöttség vezetője tartott beszámolót. Gh. Gheorghiu-Dejt a küldöttek és a vendégek meleg fogadtatásban részesítették. — A varsói szerződés — mondta a tobbi között Gheorghiu-Dej — igazi békés és védelmi szerződés. Ez a szerződés teljes egészében az európai béke és biztonság érdekeit szolgálja. A varsói értekezleten ismételten megnyilvánult a szocialista tábor országainak rendkívül szoros egysége, a szocialista táborhoz tartozó népeket egymáshoz fűző barátság és testvériség. Az értekezlet egész tartama alatt, kifejezésre jutott a nézetek tökéletes egysége a szerződés megkötésének szükségszerűségéről és a szerződés alapjaiba foglalt elvekről, és ez ragyogóan kifejezi azokat az új és a történelemben példa nélkül álló kapcsolatokat, amelyek a szocialista tábor országai között kialakultak. Ezek a kapcsolatok a célok, valamint az érdekek közösségén, az egyenjogúság és az állami szuverenitás tiszteletben tartásának elvén alapszanak. A varsói szerződést aláíró román kormány — folytatta Gheorghiu-Dej — ismét kinyilvánította azt az eltökélt szándékát, hogy az őszinte együttműködés szellemében kiveszi a részét mindazokból a nemzetközi intézkedésekből, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság biztosítását célozzák és minden erejét latba veti, hogy az ENSZ-alapokmány előírásainak szigorú megtartásával létrehozott szervezet hatásos eszköznek bizonyuljon e cél valóra váltására. Világos, hogy népünk egész történelme során sohasem rendelkezett ilyen erős biztosítékokkal biztonságának, békés munkásságának, állami függetlenségének és szuverenitásának minden imperialista beavatkozással vagy agresszióval szembeni védelmére, mint most. Meggyőződésünk, hogy békeszerető népünk nemzeti és nemzetközi felelősségének tudatában becsülettel teljesíti a reá háruló kötelességeket és a varsói szerződésnek az ő nevében történt aláírását a haza megszilárdulása és felvirágzása, védelmi képességének fokozása, a béke és a nemzetközi együttműködés diadala érdekében kifejtett hősies munkával erősíti meg". Az előadó ezután az amerikai uralkodó köröknek arra irányuló törekvéseiről szólt,hogy beavatkozzanak a népi demokratikus államok belső ügyeibe, majd kijelentette: A szabad román nép ura a maga sorsának. Románia szabad népe erélyesen elutasítja az Amerikai Egyesült Államoknak ezt az újabb imperialista mesterkedését. Románia államrendszerének kérdését egyszer s mindenkorra megoldotta a román nép a maga akaratának és érdekeinek megfelelően, és egyetlen külföldi hatalomnak sincs felhatalmazása arra, hogy ezt a kérdést vita tárgyává tegye. Befejezésül Gh. Gheorghiu-Dej javasolta, hogy a vagy nemzetgyűlés ratifikálja a varsói szerződést. A beszámoló feletti vitában felszólalt több képviselő. A felszólalók helyeselték a varsói szerződést és lelkesen támogatták a kormány ratifikációs javaslatát. A nagy nemzetgyűlés egyhangúlag ratifikálta a szerződést. Az esti ülésen Petrescu pénzügyminiszter mondott beszámolót az 1955. évi állami költségvetésről. Még a bonni koalíciós pártok soraiban is aggodalmat keltett az első katonai törvényjavaslat benyújtása ■ Berlin, május 31. (MTI) A bonni kormány Adenauer követelésére szombaton délután jóváhagyta és a Szövetségi Tanácshoz továbbította a párizsi szerződések katonai rendelkezéseinek végrehajtását szolgáló első nyugatnémet törvénytervezetet. Ez az úgynevezett „önkéntestoborzási" törvény lehetővé teszi Adenauer hadügyminisztériumának, hogy parlamenti ellenőrzés és ellenvetés nélkül hozzáláthasson a nyugatnémet zsoldos hadsereg 150 000 főnyi „keretének“ felállításához, és az első tiszti és altiszti tanfolyamok megszervezéséhez. Bonni politikai körökben rámutatnak arra, hogy Adenauer az első katonai törvénnyel tulajdonképpen felhatalmazási törvény birtokába jutna, amelynek segítségével önkényesen dönthetne a legfontosabb hadügyi és fegyverkezési kérdésekben. Nyugatnémet lapok jelentése szerint az első katonai törvényjavaslat benyújtása a koalíciós pártok képviselői között is zavart és aggodalmat keltett. Mint a nyugat-berlini Telegraf írja, a Szabad Demokrata Párt, sőt a Kereszténydemokrata több képviselője is azt mondta bizalmas körben, hogy aparlamentben az új törvényjavaslat ellen foglal majd állást. Szociáldemokrata részről azt a véleményt hangoztatták, hogy Adenauer új lépése ismét csökkenti Németország békés újraegyesítésének lehetőségét. A müncheni Süddeutsche Zeitung ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Adenauer általános vélemény szerint azért igyekszik az újrafelfegyverzési törvényjavaslatok keresztülhajszolásával kész tényeket teremteni, mert attól tart, hogy a négy kormányfő találkozása nyomán esetleg bekövetkező enyhült politikai légkör nem kedvez majd a nyugatnémet hadosztályok felállításának.“ A Freies Volk rámutat, hogy Adenauer a „fegyverkezési üzletre“ berendezendő rajna- és tührvidéki nehézipari körök utasítására próbálja meg a négyhatalmi értekezlet előtt tető alá hozni a párizsi szerződések katonai rendelkezéseinek végrehajtását szolgáló törvényeket. Hanoit, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosát Pekingen keresztül ma ismét vasútvonal köti öszsze Európával, ugyanis nemrég fejeződött be a kínai határ és Hanoi közti, teljesen szétrombolt vasútvonal újjáépítése. Most vált először lehetővé, hogy valaki Hanoiból, például Párizsba vasúton tegye meg az egész utat, kivéve a kompátkelést Hankounál, a Jangce folyón. A kínai mérnökök azonban máris munkához láttak, hogy egy hatalmas híddal kössék össze a rendkívül széles Jangce folyó két partját. • Találkozás a határon A minap Pekingből Hanoiba történelmi jelentőségű utazásban volt részem, mert azon a vonaton utaztam, amely először haladt végig a kínai- vietnami határtól Hanoiig lerakott új síneken. Pinghsziangban, a kínai határállomáson sok ezernyi ember: vasúti munkások, a helyi lakosság képviselői, az ifjúsági és a nőszervezetek küldöttei, valamint a Vietnammal határos Kuanghszi dél-kínai tartomány vezetői gyűltek össze a pompásan feldíszített vonat üdvözlésére, amely mozdonyán a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság lobogóival, kocsijain pedig vörös és sárga zászlókkal, méltóságteljesen begördült az állomásra. A vonaton vietnami nők és férfiak ültek, mind élmunkásak, a nagy vasútépítési terv megvalósítói. Alig, hogy megállt a vonat, a vietnamiak máris a kínai vasúti munkások karjai között találták magukat, akik mint testvéreiket és elvtársaikat fogadták őket. A kínai és a vietnami munkások együtt építették a meg a vasútvonalat, rekordidő alatt, s így természetes volt, hogy együtt ünnepelnek. A 600 vietnami munkás legtöbbje nemcsak először járt Kína területén, hanem először utazott vonaton. Régóta tudták azonban, hogy milyen nagy együttérzéssel kísérte Kína népe a függetlenségért vívott harcukat, tudták, milyen nagy és önzetlen támogatást kapnak a kínai néptől az újjáépítésben, s megértették, milyen nagy jelentősége van ennek az új vasútvonalnak, amely hazájukat összeköti a népi Kínával, s rajta keresztül a Szovjetunióval s a népi demokratikus országokkal. A határon a Kínai Népköztársaság a vonat hatszáz főnyi utasát pazar, 15 fogásos ebéden látta vendégül, amelyet a vasútállomáson a kínai— vietnami barátságot, és a világbékét üdvözlő vörös zászlókkal díszített gyékénytetők alatt szolgáltak fel. Az ünnepi ebéd után a vietnami vendégeket egy kínai kultúrcsoport szórakoztatta népi táncokkal és dalokkal, a kínai vendéglátók pedig egy vietnami kultúrcsoport előadásában gyönyörködhettek. Amikor a nap lebukott a környező hegyek mesés sziluettje mögött, a vietnamiak visszatértek a vonathoz. A kínai munkások kezet szorítottak velük, átölelték s elhalmozták őket ajándékokkal, emléktárgyakkal, meleg elvtársi szeretetükkel. Sok ezer torokból hangzott fel az éljenzés: „Tízezer évig éljen Mao elnök!“, „Tízezer évig éljen Ho elnök!“ A határtól Hanoiig vezető 167 kilométeres útvonal minden kilométere feledhetetlen emlékeket hagyott az utasok lelkében. A vonat láttára vagy hallatára a parasztok abbahagyták munkájukat a földeken, a közelébe futottak, s üdvözlésül kapájukkal vagy sarlójukkal integettek. . A kisebb állomásokon parasztok és halászok gyermekeikkel együtt sereglettek a vonathoz, hogy üdvözöljék az utasokat. Bármilyen szomorú rom volt is az állomás épülete, most tarka virágok, zászlók és a béketábor vezetőinek arcképei szépítették meg. Az emberek tudták, hogy a vonat, amely most lassan, pöfékelve halad az új vágányokon, a vietnami nép újabb nagy győzelmét, a béke győzelmét hirdeti. Nyolcvaneser önkéntes , az építkezésen Nem volt könnyű feladat egy ilyen vasútvonalat négy hónap alatt megépíteni Észak-Vietnam hegyei között- Hanoi és a kínai határ között már azelőtt is volt vasútvonal, de a háború alatt csaknem teljesen elpusztult. Huszonhárom felrobbantott vasúti híd roncsai hevertek szanaszét a folyókban, a vágányokat a partizánok szedték fel, s mozsánágyúkat és primitív puskákat csináltak belőlük. A talpfákat aknák és mezőgazdasági szerszámok készítésére használták fel. A töltések köveit elhordták, s azokat az utakat burkolták be velük, amelyeken a lőszert szállították a frontra, Dien Bien Phuba és máshová. Ily módon a vasútvonal egész hosszának egyharmadát hordták és helyét rizsföldekké változtatják. Egy 50 kilométeres útszakaszon mély árkokat vágtak keresztbe, 15—20 méterre egymástól, több méter szélességben, úgy, hogy a gyarmatosítók még gyalogainak sem tudták használni. A vasútvonalnak a kínai határhoz közel eső szakaszán a folyók fölött a hidak elpusztultak, s a dzsungel sűrűn benőtte az egész pályatestet. 1954 októberében, amikor a vasút építéséhez önkénteseket toboroztak, néhány nap alatt nyolcvanezer paraszt jelentkezett, nők, férfiak egyaránt. Közülük igen sokan a háború évei alatt részt vettek a vasutak és az országutak rombolásában, hogy azokat ne használhassa a francia gyarmati katonaság. A vasútvonal mentén lakó parasztok előkeresték a háború éveiben a mocsarak közé és a dzsungelbe rejtett szerszámokat. Sokan kalapáccsal próbálták lebontani a franciák által épített vöröstéglás erődítményeket, a kosarakban cipelték el a törmeléket az útba vágott mély gödrök feltöltésére. A 80 ezer parasztnak csaknem a fele a dzsungelben fát vágott és talpfát készített a háború alatt felszedett talpfák helyére. Amikor tavaly télen meglátogattam az építkezést, a munkások nehéz életkörülményei, az élelmiszerhiány és a rendkívül nehéz munka ellenére mindenütt lázas tevékenység folyt. A munkások kapákkal, vesszőből font teherhordó kosarakkal és baltákkal dolgoztak. Az emberek háta és a válla volt a szállítóeszköz. Fekete lőporral robbantották a sziklatömböket, s kalapáccsal törték autóra kavicsalapnak. A nehézségeket felmérve, szinte lehetetlennek látszott, hogy a vasút, akár megközelítőleg is elkészüljön a mérnökök által tervbe vett időpontra. De időben elkészült, s amint Hanoihoz közeledtünkben a mozdony sípja megszólalt, az új vasútvonal mentén fekvő vietnami falvak száz és százezer lakójának fülében úgy hatott, mint egy győzelmi üdvözlés a nagy csata után. Tegnap partizán, ma élmunkásnő A vonaton nagy örömömre Nguyen Thi Luong parasztasszonnyal találkoztam, akivel még a kőbányában ismerkedtem meg, amikor hónapokkal ezelőtt meglátogattam az építkezést. Nguyen Thi Luong ,32 éves és semmiben sem különbözik a többi vietnami parasztasszonytól. Bő, csokoládészínű vászonnadrágot és fehér blúzt visel, mint a többi parasztaszszony. Arca barna és barátságos, keze erős. Vietnamban sok millió ilyen parasztasszony van, mint Nguyen Thi Luong, s éppen ez az egyik titka annak, hogy a vasút rekordidő alatt készült el, s hogy győzelmet arattak a francia imperialisták felett. Csak nagy nehezen lehetett ezt az egyszerű, szerény asszonyt, a harcterek és az építkezés hősnőjét rávenni arra, hogy életéről meséljen. A történet messze a múltba nyúlt vissza, de amint elkezdtük, legömbölyödött, mint egy gyönyörű vörös selyemfonál a végétől az elejéig. Hogy került a vonatra? „Hát — nevetett félénken —, az elvtársak engem választottak“ Miért éppen őt választották? „Mert élmunkás lettem.“ S hogyan lett élmunkás? „Eleinte nagyon nehezen ment a kőtörés. Csoportunk csak két köbméter követ tudott megmozgatni és megtörni naponta, a kitűzött napi 12 köbméter helyett. Amikor a csoporthoz kerültem, sikerült a napi mennyiséget 6. 8, 12, és végül 33 köbméterre emelni.“ Társnője erre közbevágott: „De minthogy a lyukak fúrása, és a sziklarobbantás volt a legnehezebb és a legveszélyesebb munka, Nguyen Thi Luong ragaszkodott hozzá, hogy a szervezésen kívül ezt a munkát is ő végezze.“ Miért ment a vasútépítésre dolgozni? „Mert amikor Dien Bien Phu után hazamentem és béke lett, tudtam, hogy most ez a legfontosabb feladat-és mit csinált Dien Bien Phunál? „Végigkúsztam a lövészárkokban, s lőszert vittem a katonáknak, és hátravittem a sebesülteket.“ Megint a társnője szakítja félbe, hogy elmondja: Nguyen Thi Luong Dien Bien Phu-i hőstettéért magas katonai kitüntetést kapott. A pinghsziangi vonaton csupa ilyen ember utazott, mint ez a szerény, hős parasztasszony: tegnap a csaták hősei, ma pedig a munka hősei. Mikor vonatunk begördült Hanoi pályaudvarára, tízezrek szorongtak az állomás peronján, s akik már nem fértek el ott, az állomásépület körül, az Utcán tolongtak, hogy viharos üdvözléssel fogadják a vonatot, mint szimbólumát annak, hogy a demokratikus köztársaságot szilárd kapcsolatok fűzik a külvilághoz. Néhány órával azután, hogy vonatunk Hanoiba érkezett, kigördült a pályaudvarról az első menetrendszerű teher- és utasszállító vegyesvonat. Elindult útjára észak felé, hogy árukat és utasokat vigyen a Hanoi és a határ közötti állomásokra. Ugyanakkor a népi Kínából, a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból Pinghsziangba érkezett áruk megkezdték útjukat Hanoi felé. Vasúton Pekingből Hanoiba írta: W. G. Burchett Kétmillió olasz mezőgazdasági munkás 48 órás sztrájkja Róma, május 31. (MTI) Mint ismeretes, az olasz középiskolai tanárok és igazgatók az egész ország területén sztrájkolnak. Tegnap újabb nagyarányú sztrájkra került sor Olaszországban. Megkezdődött kétmillió mezőgazdasági napszámos és bérmunkás 43 órás országos sztrájkja a nagybirtokosok túlkapásai ellen, szociális juttatásaik megjavításáért és a munkaszerződések megújításáért. — JUAN PERON, ARGENTÍNA ELNÖKE fogadta a Szovjetunió buenos airesi ipari kiállítása alkalmából Argentínában tartózkodó szovjet küldöttséget. A küldöttséget M. A. Kuzmin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének helyettese vezeti. (TASZSZ) Angliában elrendelték a rendkívüli állapotot a vasutassztrájk letörésére A sztrájk ~t‡|~i»]i is töretlnn pgjs«'*£{|m*n (p|ytat»d») London, május 31. (Tudósítónktól.) Eden, a konzervatív kormány miniszterelnöke nyíltan Nagy-Britannia diktátorává tette meg magát, amenynyiben az angol kormány kedden éjféltől kezdődően az egész ország területére kihirdette a rendkívüli állapotot. Ez a konzervatívok válasza a hetvenezer mozdonyvezető ég fűtő sztrájkmozgalmára, amely már a harmadik napon bénítja meg az egész ország területén a vasúti forgalmat, és szinte példa nélkül álló torlódásokat okozott az országúti forgalomban. A rendkívüli állapot kihirdetése annyit jelent, hogy a kormány önkényesen élhet hatalmával és akaratát rendeletek útján erőszakolhatja rá az országra, kivéve a vasutasok behívását katonai szolgálatra, amihez a törvényhozás külön felhatalmazására lenne szüksége, a kormány azonban, különleges felhatalmazásával élve, megkísérelheti, hogy terrorizálja a sztrájkolókat oly módon, hogy parancsot ad a sztrájkőrségek letartóztatására, és törvénytelennek minősíthet minden szolidaritási felhívást a gépkocsivezetőkhöz. Ezenkívül a kormány rekvirállhat tehergépkocsikat és más közlekedési eszközöket, s azok vezetésére katonaságot rendelhet ki, hogy ily módon biztosítsa az áru- és személyforgalom lebonyolítását, sőt felhatalmazást kapott arra is, hogy katonaságot szállásoljon be a polgári lakosságnál. Tetszése szerint rekvirálhat továbbá üzemanyag- és nyersanyag-készleteket, korlátozhatja a kőolaj felhasználását kizárólag olyan célokra, amelyeket a létfontosságú szolgáltatások fenntartására elengedhetetlenül szükségesnek tart. Ezenkívül pedig rendeleti úton lezárhat egész útvonalakat, sőt — ha szükségesnek tartja — betilthatja a polgári forgalmat egyes városok egész területén. Nem valószínű, hogy a kormány már most kísérletet tenne katonaság felhasználására a vasúti forgalom lebonyolítása végett. Ez nemcsak igen veszélyes dolognak bizonyulhatna, hanem elősegítené azt is, hogy a sztrájkmozgalom átterjedjen a vasúti szolgálati ágazatok más dolgozóira is, mint például a forgalom biztosítását ellátó vasutasokra. • A rendkívüli állapot kihirdetése egy, a királynő által a Privy Council (titkos tanács) ülése után aláírt kiáltvány útján történt. Célja hivatalosan az, hogy a kormány felhatalmazást kapjon szén, romlandó áru, tej és más élelmiszerek szállításának biztosítására az országutakon, azonban e nyíltan bevallott cél mögött meghúzódik a konzervatív kormány alig álcázott kívánsága, hogy letörje a mozdonyvezetők és fűtők sztrájkját, hogy szétzúzza a vasutasszakszervezetek hatalmát, általában véve pe Unióndig csapást mérjen az egész angol szakszervezeti mozgalom erejére. A Munkáspárt a baloldali szárnyéhoz tartozó alsóházi képviselők már kedden hangoztatták: a kormány fel akarja használni ezt az alkalmat, hogy döntő győzelmet arasson a szakszervezetek felett, mert aztgondolja, ily módon könnyebb lesz majd áthárítani a munkásosztályra az őszre várt gazdasági válság terheit. Az angol történelemben mindeddig csak három ízben volt példa arra, hogy angol kormány a rendkívüli állapot kihirdetésének hatálya alatt ilyen rendkívüli felhatalmazásokat vett igénybe. 1926-ban ezt tette egy konzervatív kormány az akkori általános sztrájk idején, 1948-ban és 1019-ben pedig hasonlóan cselekedett a „munkáspárti“ kormányzat a dokkmunkás-sztrájkok letörésére. Egyedülálló azonban az a tény, hogy a rendkívüli állapot kihirdetésére most olyan időpontban került sor, amidőn Nagy-Britanniának tulajdonképpen még nincs is parlamentje. Vannak ugyan képviselői, akiket május 26-án választottak meg, azonban e képviselők addig nem teljesíthetik kötelességeiket, amíg az alsóház alakuló ülésén nem tették le a hűségesküt a királynő személye iránt. A mozdonyvezetők és fűtők sztrájkmozgalma kedden, a harmadik napon is töretlenül folytatódott. A mozdonyvezetők és fűtők szakszervezete most újból kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni az Országos Száll Utásügyi Hatósággal, amelynek kérök magatartása siettette a mostani válság kirobbanását. Peter Fryer A Zsenminzsipao vezércikke Indonézia és Kína baráti kapcsolatairól Peking, május 31. (Új-Kína) A Zsenminzsipao hétfői számának vezércikke megállapítja, hogy az Ali Szasztroamidzsozso indonéz miniszterelnök és Kína vezetői között felvett baráti kapcsolatok a béke ügyét szolgálják. „Ezek a baráti kapcsolatok elősegítik azoknak a közös törekvéseknek sikerét, amelyeket Kína és Indonézia a bandungi értekezleten a béke, a függetlenség, a szabadság és a barátság érdekében kifejtett“ — írja a lap. A Zsenminzsipao rámutat, hogy Indonézia népe joggal büszkélkedhetik azzal a szereppel, amelyet a világbéke megőrzésének ügyében játszik. Szasztroamidzsozso miniszterelnök joggal mondhatta el Csou Enlaj miniszterelnök május 27-én adott díszlakomáján: „A bandungi értekezleten kiadott nyilatkozatunk tíz alapelve akét nagy kontinens, Ázsia és Afrika egyhangú meggyőződését és szilárd hitét fejezi ki. Ez nem puszta nyilatkozat, hanem olyan statútumnak kell tekinteni és elfogadni, amelynek alapján Ázsia és Afrika népei a jövőben élni fognak, és amely irányítani fogja őket egymással és a világ többi részével fennálló kapcsolataikban. A lap a továbbiakban hangsúlyozza, hogy Kína és Indonézia népe és kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az ázsiai afrikai értekezlet határozatainak és nyilatkozatának, és közös erőfeszítéseket tesz, hogy biztosítsa azok valóraváltását. A Kína és India, Kína és Burma, valamint Kína és Indonézia között fennálló kapcsolato kiszélesítik a békeövezetet és mind jelentékenyebb szerepet játszanak a világbéke fenntartásának ügyében — állapítja meg végül a Zsenminzsipao vezércikke. A szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség tárgyalásai Brioni szigetén Brioni szigete, május 31. (TASZSZ) A szovjet kormányküldöttség Brioni szigeti tartózkodásának második napján folytatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány küldöttségével. A két küldöttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szovjetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kérdéseket tárgyalták meg. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és Joszip Broz-Tito a „Podgorica“ nevű gyorsjáratú motornaszádon hajóutat tett az Adria partja mentén. Ellátogattak Pula és Rovinj kikötőjébe. Május, 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulgar,uin. A. I. Mikojen, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és Helyvéd, május 31. (TASZSZ) A belgrádi és vidéki lapok részletesen beszámolnak a szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodásáról. A lapok első oldalukon közölnek tudósításokat Brioni szigetéről, ahol a szovjet kormányküldöttség Tito elnök meghívására két napot töltött. Mint a tegnapi közleményből kitűnik — írja a Borba —, a tárgyaláson. N. Ponomarjev, L. F. Iljicsov, P. Bisztróc és F. F. Molocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanácsadói részt vettek a Joszip Broz-Tkto elnök által adott villásreggelin. Jugoszláv részről a villásreggelin ott voltak: E. Karállj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, K. Perpovics, V. Micsunovics, M. Todorovics, továbbá D. Vidics, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, valamint V. Vlahovics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácsadói. Ugyancsak május 30-án Tito elnök ebéden látta vendégül a szovjet kormányküldöttséget. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség Brioni szigetéről Rijeka (Fiume) kikötőbe utazott.kor befejeződött a nemzetközi helyzetről és a jugoszláv—szovjet viszonyról folyt eszmecsere. Hátra van még, hogy a tárgyalások eredményeit közös okmányban fogalmazzák meg. Ezt az okmányt, amelynek előkészítéséhez tegnap kezdtek hozzá, Belgrádban teszik majd közzé, amikor a szovjet kormányküldöttség visszatér oda horvátországi és szlovéniai útjáról, hogy részt vegyen a befejező tárgyalásokon. Az együttes jugoszláv—szovjet közlemény — folytatja a lap — azt bizonyítja, hogy a tárgyalások normálisan alakulnak. A tárgyalások során sikert értek el, s e tárgyalásaikkétségtelenül hasznosak voltak, és nagy jelentőségűek mind a jugoszláv és szovjet kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi feszültség további enyhítése szempontjából. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának kérdéseiről az eszmecsere „a kölcsönös megértés közepette“ folyt. A legmagasabb szintű tárgyalások — írja a továbbiakban a lap —, amelyek Belgrádban kezdődtek és Brioni szigetén folytatódtak, május 31-én munkacsoportokban folynak. Ezekben a küldöttségek tagjain kívül a küldöttségek tanácsadói és szakértői is részt vesznek. A tárgyalások során elvben viszonyunk minden vitás kérdését érintették. Mint hangoztatják — folytatja a lap —, e tárgyalások során alapot találtak a jugoszláv—szovjet kapcsolatok további rendezésére. Találtak olyan elvi alapot is, amely lehetővé teszi, hogy hozzálássanak a nyílt vitás kérdések gyakorlati és konkrét megtárgyaláséhoz és megoldásához. A Borba a szovjet—jugoszláv tárgyalások menetéről Szovifit-armerikai magállapodás a köcsönbérleti egyezmény alapján Washington, május 31. (TASZSZ) A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és az amerikai külügyminisztérium között tárgyalások folytak az amerikai kormánynak arról a kéréséről, hogy adják át az Egyesült Államoknak azokat a hadihajókat (főként torpedónaszádokat és partraszállási hajókat), amelyeket a Szovjetunió a második világháború idején a kölcsönbérleti egyezmény alapján kapott. A tárgyalások során május 20- án megállapodás jött létre a Baltitengeren levő 62 hadihajó átadásának sorrendjéről. A szóban forgó hajókat 1955 július-augusztusában a nyugat-németországi kieli kikötőben adják át az Egyesült Államoknak. Magyarország résvétele a Nemzetiöizi Munkaügyi Szervezet egyetemes értekezletén A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyetemes értekezletének 38. ülésszaka június 1-én nyílik meg Genfben. Az értekezleten Némely Béla, a Magyar Népköztársaság berni követének vezetésével magyar delegáció is részt vesz. (MTI) ÍVaijT harcok Dél-Vienamban New York, május 31. (TASZSZ) Mint az AP hírügynökség jelenti, a dél-vietnami kormány csapatai május 30-án harckocsik támogatásával támadást indítottak a Hoa-Haoszekta 20 000—30 000 főnyi fegyveres osztagai ellen. A Mekong folyó vidékén súlyos harcok folynak. Vietnam délnyugati részén a kormánycsapatok alakulatai elfoglalták a Hoa-Hao néhány támaszpontját. A szekta osztagai erős hátvédcsapatok fedezetével a Mekong folyó mocsaraiba vonulnak vissza. Különbön él Szíria, Egyiptom és Szaud Arábia szövetségének megkötése Kairó, május 31. (TASZSZ) Az Arab Tájékoztató Iroda jelentése szerint a Szíria, Egyiptom és Szaud-Arábia szövetségének megalakításáról folyó tárgyalások befejező szakaszukba léptek. A tárgyaló felek most az állandó politikai tanács felállításának és a közös védelmi alap létesítésének kérdését vitatják meg. Az osztrák kormányerre még az államszerződés hatálybalépése előtt megszervezik a hadsereget Bécs, május 31. (MTI) Raab osztrák szövetségi kancellárt vasárnap esti rádióbeszédében bejelentette, hogy az osztrák kormányz még az államszerződés érvénybelépése előtt engedélyt kér a négy nagyhatalomtól osztrák szövetségi haderő felállítására. A ruhrvidéki tífuszjárvány Hessenre is átterjedt Berlin, május 31. (MTI) A Ruhrvidéken kitört súlyos tífuszjárvány, amelynek fertőzési góca az I. G. Farben konszernhez tartozó Bayer vegyiművek wuppertali bakteriológiai intézete, a szomszédos Hessen tartományra is átterjedt. Darmstadt és Giessen hesseni városokban vasárnap és hétfőn 65 tífuszmegbeteggedést jelentettek a hatóságoknak.* Ezekkel az esetekkel együtt 1450-re emelkedett a járvány ki-törése óta bejelentett tífuszmeg-* betegedések száma. A ruhrvidéki gyárosok és más vagyonos emberek családtagjaikkal együtt elhagyják a veszélyeztetett körzetet, és távoli nyaralóhelyeken várják ki a járvány megszűnését. Az angol sajtó a négyhatalmi tárgyalások kilátásairól Moszkva, május 3 1. (TASZSZ) Amint V. Matvejev, az IZVESZTYIJA londoni tudósítója jelenti, a négyhatalmi kormányfői tárgyalások kérdése továbbra is az angol sajtó érdeklődésének homlokterében áll- Több lap folytatja ezzel kapcsolatban a május 26-i szovjet jegyzék kommentálását. Figyelmet érdemel, hogy a parlamenti választásokat megelőző napokban a burzsoá lapok arról igyekeztek meggyőzni olvasóikat, hogy az angol vezető körök megegyezésre törekszenek a Szovjetunióval, május 29-én viszont már két nagy vasárnapi lap, a SUNDAY TIMES és az OBSERVER a nyugati hatalmak „egységfrontjának“ létrehozása mellett kardoskodott a négyhatalmi értekezlettel foglalkozó eszmefuttatásában. Londonban bejelentették — írja az Izvesztyija tudósítója —, hogy a nyugati hatalmak további megbeszéléseket folytatnak egymással a tárgyalások kérdéséről. Jellemző, hogy e megbeszélések színhelyéül nem Londont választották, ahol az angliai választási hadjárat megkezdése előtt ilyen jellegűmegbeszélések folytak, hanem Washingtont. A MANCHESTER GUARDIAN május 30-án így írt: „Nehéz megérteni, miért van szükségük a nyugati hatalmaknak oly sok időre ahhoz, hogy megegyezzenek a négyhatalmi értekezlet megfelelő időpontjában és színhelyében." Erre a kérdésre választ találunk a Sunday Times washingtoni tudósítójának jelentésében, aki május 28-án azt írta, hogy az amerikai külügyminisztériumnak egyáltalán nincs szándékában meggyorsítani a Szovjetunióval való tárgyalások előkészítését. Sajtójelentések arról tanúskodnak — olvashatjuk Matvejev tudósításában hogy az angol diplomácia manőverezni próbál. ASunday Times diplomáciai szemleírója szerint a washingtoni és londoni hivatalos körök hajlamosak a négyhatalmi tárgyalások időpontjául augusztus végét vagy szeptembert választani, a DAILY EXPRESS diplomáciai szemleírója viszont azt írja, hogy Anglia július közepére akarja időzíteni az értekezlet összehívását, s Franciaország támogatja ebben. A tudósító ennek kapcsán rámutat: a népek követelik, hogy a nyugati hatalmak vezetői tegyenek őszinte erőfeszítéseket a négyhatalmi értekezlet összehívására, a nemzetközi feszültség enyhítésére, ne csak tárgyalósdit játsszanak. .Szovjetunióban járt indiai parlamenti küldöttség vezetőjének nyilatkozata Moszkva, május 31. (TASZSZ) Krisnamurti Rao, a Szovjetunióbarn járt indiai parlamenti küldöttség ve* zetője, az Államok Tanácsának elnök-* helyettese mielőtt eltávozott a Szov-* jetunióból, nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. — A Szovjetunióból való elutazásom pillanatában az indiai parlamenti küldöttség nevében köszönetet mondok a Szovjetuniónak és népének, hogy meghívtak bennünket országukba, és alkalmat adtak, hogy megismerjük a Szovjetuniót és népet* Megnéztünk mindent, amit csak akartunk. Bár India a maga módján építi gazdasági életét, meg vagyunk győződve arról, hogy országunk sokat tanulhat a Szovjetuniótól. a csangkajszkista kalózok fogságából hazatért lengyel tengerészeket • Varsó, május 31. (PAP) Május 29-én Sopotban (Gdansk vajdaság) kitüntették a Prezydent Gotthald legénységét. A tengerészek magas állami kitüntetést kaptak, amellyel a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa jutalmazta meg őket elismerésképpen hősies magatartásukért, amelyet több mint egy éven át tanúsítottak az amerikai imperialisták zsoldosainak, Csang Kaj-sek gengsztereinek fogságában, Tajvan szigetén. A kitüntetéseket Mieczyslaw Papics hajózási miniszter adta át. A kitüntetésen kívül a hajó legénységének több tagját előléptették. A tatabányai Rákosi Mátyás Általános Gimnázium tanárainak levele az olaszországi sztrájkoló középiskolai tanárokhoz • A Szabad Nép római tudósítójának hétfőn reggel megjelent Sztrájkolnak a középiskolai tanárok Olaszországban című cikke nagy visszhangra talált a tatabányai Rákosi Mátyás Általános Gimnázium tanárai körében. A tatabányai középiskolai tanárok a sztrájkoló olasz pedagógusokhoz intézett levelükben a többi között a következőket írják: „Ma vettük hírét annak, hogy az olasz kormánynak benyújtott követeléseitek védelmében sztrájkba léptetek. Kettős érzés ébred bennünk erre a hírre: a felháborodásé és az örömé. Felháborodás az olasz kormány terrorintézkedésein, de öröm, amelyet bátor kiállásotok, harcotok váltott ki bennünk, egy magyar bányászváros középiskolájának tanáraiban. Tudjuk, hogy az olasz kormány az állami iskolák és nevelőik elleni intézkedéseivel népellenes érdekeket szolgál, de ismét szembe találta magát a haladás erőinek táborával. E harccal segítőtársai lettetek az erőszak és a kizsákmányolás ellen küzdő olasz munkásoknak és parasztoknak. Íme, így forr össze az egész olasz nép az emberi haladás ügyéért vívott harcban. Kartársaink és Barátaink! Hazánk felszabadulása előtt még mi is a saját bőrünkön éreztük mindazt, ami ellen ti most küzdőtök. Ma már ebben az országban nem anemzet napszámosait, hanem a dolgozó nép államának tiszteletben és megbecsülésben tartott tagjai vagyunk. Ezért fokozottan érezzük harcotok jogosságát és jelentőségét. Őszinte szívünkből kívánjuk valamennyi magyar pedagógus nevében, hogy harcotok sikerrel végződjék. Legyen győzelmetek csapás a reakció és a kizsákmányolás erőire, amelyek nem állhatják útját a haladás legyőzhetetlen harcosainak