Szabad Nép, 1955. július (13. évfolyam, 180-210. szám)
1955-07-01 / 180. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉSZ Nyilvános taggyűlés Kertán (Tudósítónktól.) Este kilenckor kezdődött a taggyűlés, a Veszprém megyei Kertán. Ekkorra megtelt a községi kultúrház. Mintegy 120-an voltak jelen. A községi MDP-szervezetnek csak 80 tagja van, de meghívtak több pártonkívüli tsz-tagot, egyénileg dolgozó parasztot, traktorost, értelmiségit is, mivel olyan kérdésről tárgyaltak, amely az egész falu ügye, a Központi Vezetőség június 8-i határozatáról. Pál Gyula elvtárs, a községi MDP- szervezet titkára ismerteti a vezetőség beszámolóját. Bevezetőben elmondta: a Központi Vezetőség 1953 decemberi határozata óta a legtöbb terményből, különösen cukorrépából, napraforgóból, burgonyából lényegesen nagyobb átlagtermést értek a községben el, mint korábban. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben különösen jó eredmények születtek. Itt tavaly 70 kataszteri hold földre vittek istállótrágyát, idén pedig 210- re. Ez most meg is látszik a szövetkezet növényein. Ezek a legszebbek a határban. Gyarapodott a tsz állatállománya is. Pál elvtárs ezután a falu dolgozói életszínvonalának emelkedéséről beszél. Többek között elmondja, hogy idén kilenc falubeli család vett 10 000—15 000 forintos szobabútort, tizenhárom pedig konyhába valót. Hol legjobbak a terméskilátások? Nekünk, elvtársak, tovább kell haladnunk a párt mutatta úton — folytatja Pál elvtárs. — A Központi Vezetőség 1955. júniusihatározata a mezőgazdasági termelés emeléséről,a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről folytatása a decemberi határozatnak. Tovább kell emelnünk — méghozzá az eddiginél gyorsabban — a mezőgazdasági termelést. De a termelés gyors és lényeges emelése csak akkor lehetséges, ha az országban, s így Kertán is, mind nagyobb teret hódít a korszerű gépeket alkalmazó mezőgazdasági nagyüzem. Hol szaporodott leginkább az állatállomány az elmúlt időszakban? Hol növekedett leginkább a szerves, és műtrágya használata? Hol legjobbak a terméskilátások a faluban? A Vörös Csillag- TSZ-ben. Erőteljesen fejlesztenünk kell tehát a szövetkezeti mozgalmat. Süle elvtárs, a községi általános iskola igazgatója kér szót: „Örömmel fogadtam, s helyeslem a Központi Vezetőség határozatát, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági termelés gyors és jelentős emelése nem lehetséges a nagyüzemi gazdálkodás széleskörű elterjesztése nélkül. Ehhez kétség nem férhet. Menjenek csak ki elvtársak, a kukoricaföldekre — én már megtettem ezt — s nézzenek körül. A határban mintegy — hatvan fajta kukorica látható. Ezek között egészen gyengén termő, korcs fajták is vannak. Mennyivel több lenne a termés, ha nagy táblákon, jófajta hibrid-vetőmagot vetnének négyzetesen, jól trágyázott földbe! Ehhez persze a mi falunkban is a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése szükséges.“ Ezután sok szó esik a Vörös Csillag munkájáról. Ez a tsz sokat fejlődött az elmúlt években. De vannak a szövetkezetnek hibái is — mondja a tsz párttitkára. — Koppány elvtárs, a tsz elnöke nem elég harcos, nem elég erélyes, olykor eltűri a fegyelmezetlenséget. Egyesek, köztük Bella István, Borsod János megsértik az alapszabályt. A megengedettnél több tehenet tartanak háztáji gazdaságukban, s ez túlságosan lefoglalja őket. Pedig belépésük idején ők is kötelezték magukat, hogy elfogadják az alapszabályt. A jövőben a tsz pártszervezetének is többet kell ezzel foglalkoznia. A jövőben igyekszünk megértetni mindenkivel: az egész szövetkezetnek és az egyes tagoknak is hátrányára válik a megengedettnél nagyobb háztáji gazdaság. — Van más probléma is a tsz-ben — szólal fel Kovács Imréné fejőnő. — Mi, asszonyok túlteljesítettük a fejési tervet, mégsem kaptunk prémiumot. Csak azok kaptak, akik a tervezettnél több cukorrépát termeltek. A fejőnőknek is jár a prémium. Meg kell adni, mert ez még jobb munkára ösztönöz. A munka javulása pedig az egész tagság jövedelmét gyarapítja — így foglal állást a taggyűlés. A tsz elnöke, párttitkára, agronómusa, brigádvezetői a közeljövőben megtárgyalják a taggyűlés tanulságait, s mozgósítják a párttagságot, a tsz egész tagságát ahibák kijavítására. Ma egyénileg dolgozó paraszt — holnap szövetkezeti tag Nagy hiba, hogy egyes tsz-tagok nem becsülik eléggé az egyénileg dolgozó parasztokat, elzárkóznak előlük — mondja a gépállomás párttitkára. — Ügy van — hangzik innen is, onnan is. Takó Károly elvtárs, tsz-tag elmondja: „A tsz-tagok egy része úgy tekint az egyénileg dolgozó parasztra, martha alacsonyabbrendű ember volna nála. Sokat szidják a korábban kizárt, vagy kilépett tagokat. Pedig a 17 volt tsz-tag többsége becsületes ember. Vannak, akik azt mondják: nem megyünk hozzájuk, jöjjenek ők bocsánatot kérni. Ez nem helyes, elvtársak. Menjünk mi hozzájuk elsőnek, s beszéljünk velük! Biztos, hogy lesz eredmény.“ A tagság helyesel. Szükséges, hogy a Vörös Csillag jó kapcsolatot teremtsen a községben működő I. típusú tszcs-vel — szólalnak fel többen is. Itt komoly hibák vannak. Az I. típusú szövetkezet földjeit korábban tagosították, mégis apró parcellákon folyik az olyan munka is, amelyet az alapszabály szerint közösen kellene végezni. Ennek ellenére a tagok élvezik az I. típusú szövetkezeteknek nyújtott beadási és egyéb kedvezményt. Nem szabad elnézni, hogy ez a szövetkezet visszafejlődjön! Több elvtárs igen élesen bírálja a gépállomás, a Vörös Csillag vezetőségét, pártszervezetét, amiért nem segítették, magára hagyták az I. típusú szövetkezetet. A taggyűlés elhatározza: a községi MDP-szervezet vezetősége a közeljövőben napirendre tűzi, megvitatja az I. típusú szövetkezet munkáját, s meghatározza a Vörös Csillag, a tanács, a gépállomás feladatait, a szövetkezet segítésének módját. A meggyőző szó erejével Mind az I. típusú tsz munkájának megjavításához, mind az egyénileg dolgozó parasztok megnyeréséhez hathatós érveket is adott a taggyűlés. Az elvtársak elmondták, hogy az említett kilenc bútort vásárló család közül hét a Vörös Csillag tagja. Elmondták, hogy a falu két üzletének forgalma ez évben átlagosan 150 000 forinttal nagyobb, mint tavaly. Kimutatták, hogy e többlet elsősorban a Vörös Csillagban dolgozó tsz-tagok vásárlóerejének megnövekedéséből adódott. Mindezt el kell mondani az I-típusú tsz tagjainak és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Ez hozzásegíti őket, hogy előbbre lépjenek felemelkedésük útján. Végül a taggyűlés elhatározta: a legjobb tsz-tagokból, funkcionáriusokból agitációs csoportot kell alakítani. A csoport tagjai rendszeresen keressék fel az egyénileg dolgozó parasztokat s nyerjék meg őket. A taggyűlés nem feledkezett el arról sem, hogy itt van az aratás, cséplés ideje. Elhatározta, hogy a népnevelők rendszeresen felkeresik a tsz-tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat és mozgósítják őket az aratás-cséplés gyors elvégzésére. A taggyűlés megmutatja, hogy a kertai községi MDP-szervezet körültekintően, lelkesen fog hozzá a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozata végrehajtásához. AZ ELSŐ SIKEREK... Hogyan javul a Diósgyőri Tűzálló anyaggyár munkája? Öt esztendővel ezelőtt még a Lenin Kohászati Művekhez tartozott a Diósgyőri Tűzállóanyaggyár — azóta önálló vállalat. Az öt év alatt azonban nem sok köszönet volt ebben az önállóságban. A fontos diósgyőri üzem évről évre, hónapról hónapra vagy a termelési tervét vagy az önköltségcsökkentési előirányzatát nem teljesítette — mindig volt valami baj, ami visszahúzta a vállalatot. A diósgyőri és az ózdi kohászok pedig számítottak a Tűzállóanyaggyár termékeire. Ezért érintette súlyosan a kohászokat a Tűzállóanyaggyár első negyedévi elmaradása (98,3 százalékra teljesítették a tervet), s a tűzálló anyagoik önköltségének jelentős növekedése. Az előírt 4,4 százalékos csökkentés helyett 14,3 százalékkal növekedett az önköltség. Ha valaki érdeklődik ennek okai felől, az üzem dolgozói röviden ezeket mondják: magas a selejtszázalék, az anyagnormákat sutba dobják, a segéd- és üzemanyagot „szemmértékkel“ vételezik, a gépkarbantartás hiányos, rendszeres a hóvégi hajrá. Felsorolták ezeket az okokat az első negyedévben is — sőt az elmúlt években is — nem egyszer az üzem dolgozói, de hiába. Miért hiába? Mert a tűzállóanyag-iparág vezetőit csakúgy, mint a kohászszakszervezet vezetőit, kevéssé érdekelte, mi lesz a sorsa a gyengén dolgozó Diósgyőri Tűzállóanyaggyárnak, „hiszen a kohászat egésze úgyis teljesítette a tervet“. Ha nagyritkán mégis megjelent, valaki a minisztériumból, vagy a szakszervezetből az üzemben: „munkája“ csak a kérdezősködésre, az informálódásra szorítkozott. Az illetékes szervek felületességének bizonyítéka, hogy például a KGM Vaskohászati Igazgatóságának tűzállóanyag-osztálya hónapokig még csak válaszra sem méltatta a diósgyőri üzem igazgatójának januárban elküldött segítségkérő levelét. Pedig segítségre volt itt szükség, gyors szakmai és szervezési segítségre. Ezt a hiányzó segítséget igyekezett pótolni az üzem új vezetősége az első negyedévi kudarc után és ma a vállalat már túlteljesíti tervét, egyenletesen csökkent a selejt és az önköltség. Érdemes sorra venni ennek az örvendetes változásnak okait, eredményeit. Az első negyedévben több mint 15 százalékos selejttel dolgozott az üzem. E súlyos hiba okait Pesek József főművezető és Schmitzer elvtárs kemenceégető segítségével derítette ki az üzem vezetősége. Pesek és Schmitzer elvtársak a budapesti Kerámia Tűzállóanyaggyárból kerültek Diósgyőrbe, hogy átadják munkamódszereiket az elmaradó üzem dolgozóinak. Pesek elvtárs azonban, mielőtt a munkamódszer-átadáshoz látott, sürgősen rendbehozatta az évek óta elhanyagolt kemencéket és segített a TMK munkájának megszervezésében. Mert — mint mondotta — semmilyen munkamódszer-átadás nem pótolhatja a jó műszaki szervezést és karbantartást. Az első eredmény: a rendbehozott kemencék azóta jól működnek, s egyenletesen, repedésmentesen égetik ki a berakott tűzálló téglákat, idomokat. A második eredmény: míg tavaly fél esztendeig is eltartott egy-egy őrlőgép javítása, ma a TMK dolgozói például a 2-es őrlőgépet 14 nap alatt javították meg. Ez azért jelentős eredmény, mert az üzem csak úgy tudja teljesíteni tervét, ha öt őrlőgép állandóan működik. Tavaly a félesztendős javítások miatt csak két gép működhetett folyamatosan. A harmadik eredmény: öt esztendő óta „nem jutott idő“ arra, hogy rajztárat létesítsenek az üzemben a gyakran cserélendő gépalkatrészek műszaki rajzainak nyilvántartására, tárolására. A karbantartók csak „szemre“ és gyakorlati tapasztalataik alapján készítettek új alkatrészeket. Ez természetesen — rajz hiányában — sokszor csak hetekig tartó kísérletezés árán sikerült. Ma már szervezik, gyarapítják a rajztárat is az üzemben ... Az első sikerek önbizalmat, s új alkotókedvet adtak az üzem műszaki vezetőinek, dolgozóinak. Szabados László mérnök — a TMK vezetője — javaslatára a karbantartó lakatosokat „specializálták". Míg azelőtt mindenki mindent csinált, most egy-egy dolgozó lehetőleg azonos gépek, berendezések állapotára ügyel. Az így szerzett tapasztalat és gyakorlottság eredményei főként a hóvégi hajrá megszűnésében mutatkoznak meg, mert a jó gépek és berendezések mind jobban biztosítják az egyenletes ütemű munkát. Erről ad képet az alábbi táblázat: Dekádterv-teljesítés Selejti. I iii. százalék Március 29 29 46 15 Április 34 35,6 34,4 10,07 Május 40 36,3 38,6 8,44 A kapkodó munka megszűnésével együtt tehát párhuzamosan csökkent a selejtszázalék, ami június első dekádjában már csak 7,3 százalék volt. Az önköltség további csökkentését segítette a technológiai előírások — az anyagnormák — betartása. Az első negyedévben ugyanis az előírtnál 1,3 százalékkal magasabb volt az anyagfelhasználás. Az üzem vezetői— elsősorban Sztélig Ede főtechnológus — gondosan megvizsgálták az egyes gyártmányokhoz felhasznált anyagokat és kiderült: sok esetben alacsonyabb igénybevételű gyártmányok termeléséhez is drágább anyagokat használnak fel. Az anyagnormák előírásának betartása májusban 2,3 százalékos anyagmegtakarítást eredményezett! Mindezeknek az eredményeknek elérésében nagy része volt az üzemi pártszervezetnek. Az első eredmények —• a kemence-és a gépjavítások megszervezése — után felélénkült a pártmunka is. A pártbizottság legfontosabb feladatának tartotta, hogy mozgósítsa az üzem minden dolgozóját, hiszen hónapok óta egyetlen munkaszervezési, önköltségcsökkentési javaslat sem született a gyárban. Az üzemi pártszervezet kiadta a jelszót a népnevelőknek: „Mindenkivel beszélni, hogy mindenki javasoljon, mert több szem többet lát.“ A kommunisták kezdeményezésére felpezsdült az élet a gyárban. A dolgozók látták, hogy érdemes javasolni, könnyebb, egyszerűbb lesz a munka is, csökken az önköltség is. És az első negyedévi 14,3 százalékos önköltségnövekedés helyett áprilisban 100,8, májusban pedig 101,4 százalékra teljesítették önköltségcsökkentési tervüket. A tavalyi 67 százalékos tervszerűséggel szemben, májusban 90 százalékon felüli tervszerűséggel dolgoztak. Szép és erőteljes ez a fejlődés, de semmi okot sem ad még az önelégültségre. Akad hiba még bőven az üzemben is és a minisztériumban is, ahonnan még mindig csak „szemlélik" a gyár munkáját, és például hiába reklamálják a diósgyőriek, még a márciusban benyújtott 11 „szakma kiváló dolgozója“ kitüntetési javaslatra sem érkezik válasz. Hiába kéri az üzem azt is, hogy a megrendelt és határidőre elkészült tűzálló anyagot szállíttassa el a Lenin Kohászati Művek. De még ennél is jobban akadályozza a további lendületes fejlődést a versenynyilvánosság hiánya. Sehol egy tábla vagy felirat, sehol egy dicséret vagy megrovás az egész üzemben. Az ok: alszik, mélyen alszik a szakszervezeti munka. . Ha a DISZ-bizottság nem szerkesztene hangos és sokszorosított versenyhíradót, bizony senki sem tudná, hogy Gál Irén sajtolóbrigádja 180, Szentesi József és Miklósi Béla őrlők, Farkas Lászlóné és Bertalanovics Gyuláné mangániszap-tömörítők 170 százalékos átlagteljesítéssel jó minőségű munkát végeznek. De nemcsak a versenynyilvánosságot hanyagolja el az üzemi szakszervezet , és elsősorban az eredményekkel igencsak megelégedett Jordán Ferenc VB-elnök elvtárs, hanem magát a versenyt is. Papírra kellene fektetni az egyes dolgozók és brigádok versenyvállalásait, azt, hogy mit akarnak tenni az önköltség, a selejt csökkentéséért, s ellenőrizni kellene az ígéretek megvalósítását. A szakmai oktatást is meg kellene szervezni mielőbb, mert ettől is függ az ígéret betartása. ★ A Diósgyőri Tűzállóanyaggyár kikerült a mélypontból, a kezdeti eredmények nagyok és becsületre méltók, de ne feledjék az üzem vezetői, hogy az üzem munkája még nem lépte túl a többi üzem átlagos színvonalát! Több segítségre, előbb, jobban szervezett versenymozgalomra, sok javaslatra van még szükség ahhoz, hogy a gyér az elsők közé küzdje fel magát. Horváth Mihály SZABAD NÉP Záróünnepély a termelőszövetkezeti elnökképző tanfolyamon Négy év alatt 880 termelőszövetkezeti vezető végezte el a tízhónapos iskolát (Tudósítónktól.) A Pest megyei Zsámbékon csütörtökön tartotta záróünnepélyét a termelőszövetkezeti elnökképző tanfolyam. Az ünnepélyen megjelent Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke és Magyari András elvtárs, a földművelésügyi miniszter első helyettese. Mezei András elvtársnak, a tanfolyam igazgatójának megnyitója után, Dobi István elvtárs mondott beszédet. Üdvözölte a haza induló több mint 150 termelőszövetkezeti vezetőt és sok sikert kívánt nekik további munkájukhoz. Zsámbékon ez volt a harmadik — tízhónapos — tanfolyam. Ezt megelőzően Gödöllőn is tartottak egy hasonló tanfolyamot. Négy év alatt öszszesen mintegy 880 termelőszövetkezeti vezető ismerkedett meg behatóbban a mezőgazdasági tudományokkal. Közülük nem egy tsz-vezetőnek — mint például Kerekes Andrásnak, a végegyházi Szabadság TSZ Kossuthdíjas elnökének, Sziveri Kálmánnak, a szocialista munka hősének, a mágócsi Rákosi TSZ elnökének, Kis Tamás Kossuth-díjasnak, az eperjesi Ifjú Gárda TSZ elnökének — a nevét országszerte ismerik. Az idei tanfolyam hallgatói üzemszervezést, agrárgazdaságtant, növénytermesztést, állattenyésztést, mezőgazdasági géptant, kertészettant és még több más tantárgyat tanultak. S bár a tsz-vezetők — fiatalabbak, idősebbek — különböző előképzettséggel kerültek a tanfolyamra, mindnyájan jól megállták a helyüket a tanulásban. Bizonyítja ezt, hogy a tanfolyamnak mintegy 40 hallgatója — például Fige István, a Hajdú megyei nagyhegyesi Dózsa TSZ-ből, Horváth János, a Békés megyei tótkomlósi Viharsarok TSZ-ből — kitűnő bizonyítványt kapott, s az átlagos tanulmányi eredmény — az összes tantárgyakat számítva — 4,13 lett. A hallgatóknak a 10 hónap alatt is volt módjuk rá, hogy kapcsolatot tartsanak a gyakorlati élettel. Hetenként meglátogatták a környékbeli termelőszövetkezeteket és kísérleti gazdaságokat. Ezenkívül háromszor egy-egy hetet töltöttek el az ország legjobb termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban. A következő tanfolyam a zsámbéki iskolán szeptemberben kezdődik. Ezen a tanfolyamon mintegy 260 termelőszövetkezeti vezető vesz részt. Közülük 200-an már a felvételi vizsgát is letették. A szénbányászat jövőjéről, az ércbányászat helyzetéről tárgyaltak az országos bányászati ankéton Az országos bányászati ankéton a szénbányászat első ötéves, tervének kritikai vizsgálata után Zámbó János Kossuth-díjas egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktorának előadására került sor Bányaművelésünk fejlődésének elvi irányai a második ötéves tervben címmel. Az előadó elemezte a magyar szénvagyon helyzetét és megvizsgálta az egyes szénfajták termelésének önköltségi alakulását. Áttérve a bányaművelés problémáira elmondotta: a második ötéves tervben egyik leglényegesebb feladat, hogy növeljük a fejtési sebességet, mert ezt nemcsak a termelés menynyiségi növelése követeli meg, hanem ettől függ nagyrészt az önköltség alakulása is. Ezután Gagyi Pálfi András, az ércbányászati igazgatóság főmérnöke az ércbányászat első ötéves tervének eredményeit és a második ötéves terv feladatait vizsgálta. Megállapította, hogy öt év során az ércbányászat nagyot fejlődött, a termelés az 1949. évinek kétszeresére nőtt. Ugyanennyivel növekedett a termelékenység is. Az ötéves terv nagy eredménye az ércbányászatban a gyöngyösoroszi nemesfém-tartalmú ólomcink ércbánya és előkészítőmű, továbbá a hazai nyers fluoritbányászat megteremtése. Az ötéves tervben számos ércelőkészítési és dúsítási kérdést oldottunk meg. Nagy segítséget kapott az ipar a tudománytól, így a soproni érc- és szénelőkészítő tanszéktől, valamint a Bányászati Kutató Intézet ércbányászati osztályától. A második ötéves tervben — mondotta az előadó —, olyan fiatal iparág esetében, mint az ércbányászat, az egyik legfontosabb feladat az új ércelőfordulások felkutatása, illetve az ércvagyon növelése. Az ankét a továbbiakban az ásvány-, bauxit- és olajbányászattal foglalkozott. Földművesszövetkezeteink segítsék elő a tsz-ek megszilárdítását és fejlődését Ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ székházában az Országos Földművesszövetkezeti Tanács megtartotta II. negyedévi ülését. Az ülést Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács tagja nyitotta meg, majd Dégen Imre, a Szövetkezetek Országos Szövetsége igazgatóságának elnöke beszélt a földművesszövetkezetek előző negyedévi munkájáról és az elkövetkezendő feladatokról. Beszédében foglalkozott a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek kapcsolatának megerősítésével. A többi között a következőket mondotta: — A földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek között nem átmeneti jellegű, hanem a szocializmus építésének egész időszakára szóló, olyan politikai és gazdasági kapcsolatot kell kiépíteni, amely jelentősen hozzájárul a termelőszövetkezetek termelési eredményeinek és tagjai jólétének fokozásához, elősegíti a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztését, a termelőszövetkezetek gazdálkodásának megszilárdítását. Szükséges egyszerűsíteni és javítani a termelőszövetkezetek anyagellátását. Tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezetek termékeinek bizományi értékesítését is. A termelőszövetkezetek támogatásán kívül a földművesszövetkezeteknek továbbra is segíteniük kell az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy — korlátozott lehetőségeikhez mérten — növelhessék termelésüket. Vasadi József, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács felügyelő bizottságának tagja számolt be ezután a felügyelő bizottság elmúlt hónapokban végzett munkájáról. Nagy Dániel, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács tagja az OFT féléves munkájáról tartott beszámolót. A földművesszövetkezeti tagság fokozódó tevékenységét mutatja az is, hogy amíg a III. országos küldöttgyűlést előkészítő tagértekezleteken egymillió földművesszövetkezeti tag vett részt, addig az idén 1,2 millió földművesszövetkezeti tag jelent meg az üléseken. Ezután az Országos Földművesszövetkezeti Tanács tagjai megvitatták a beszámolókat és a határozati javaslatot. Több és jobb bútor, óra, ékszer és játék kerül forgalomba 1954-ben több mint kétszer annyi lakásbútort, 71,6 százalékkal több optikai és fotócikket, 71,7 százalékkal több játékot, 55,9 százalékkal több órát és ékszert, 32 százalékkal több hangszert és 27 százalékkal több sportcikket hozottforgalomba a kereskedelem, mint 1953-ban. Az idén tovább javul a lakosság ellátása ezekből a cikkekből. Noha a keresletet bútorból még nem tudjuk megfelelően kielégíteni, mégis további javulás várható. A harmadik negyedévben, az előző év azonos időszakához viszonyítva, 65—70 százalékkal több lakásbútort hoz forgalomba a kereskedelem. Konyhabútorból több mint kétszer annyit, fényezett hálószobából 50 százalékkal, kombinált szekrényből 80 százalékkal, kárpitozott bútorból 120 százalékkal több kerül forgalomba, mint az előző év megfelelő időszakában. Ezenkívül a Bútorértékesítő Vállalat boltjai, a Magyar Divatcsarnok, a Corvin Áruház, továbbá vidéken egyes tanácsi bútorszaküzletek megkezdték a jó minőségű festett és krómozott kárpitozott fémbútorok árusítását 12 havi részletre. A harmadik negyedévben sok újfajta sportcikk kerül forgalomba, így például öt különféle típusú vitorláscsónak, kétpárevezős kilbot, egy- és kétszemélyes kajak, két- és négyszemélyes sátor, gumimatrac, gumipárna, sok új horgászati cikk. Kielégíti a kereskedelem a lakosság szükségletét tréningruhából, túra- és sportcipőből, egyéb sportruházati cikkből is. Lényegesen több óra és ékszer kerül az üzletekbe. Több mint két és félszer annyi szovjet, német és svájci karóra, 80 százalékkal több csehszlovák bizsuáru kerül forgalomba, mint a múlt év azonos időszakában, és lényegesen bővül az ajándékáruk választéka is. (Újfajta öngyújtó, manikűrkészlet, ezüsttel montírozott kristály stb.) Az optikai és fotócikkekben is nagyobb lesz a választék. Több mint ötven fajta szovjet, német, csehszlovák fényképezőgép, valamint sok újfajta foto-mellékcikk bővíti a választékot. Megkezdődött az új magyar, középteljesítményű távmérős fényképezőgép, a „MOMIKON“ árusítása. A felszabadulás előtt nem volt említésre méltó játékiparunk. Jelenleg fejlett és állandóan fejlődő játékiparunk van. Újfajta fém- és mechanikai játékok, műanyagból készült játékok, társas-, valamint gumijátékok kerülnek forgalomba. Javul tartósságuk és minőségük is. 1954-ben 650 féle játékot árusítottunk, jelenleg 800 félét. Tehát egy év alatt 22 százalékkal emelkedett a játékválaszték. Az újabb játékok közül a többi között kapható oktató kémiai játék, villamos oktató játék, fém-építőjátékok, ötféle lendkerekes autó közül válogathatnak a gyermekek. Van felhúzható dömper, teherautó stb. Ma már tízféle gumilabdát árusítanak az üzletekben. A kultúrcikk-kereskedelemnek egyik fontos feladata, hogy az eddiginél jobban biztosítsa a falusi áruellátást. Gondoskodni kell arról, hogy a tanácsi és a szövetkezeti boltok dolgozói nagyobb gonddal, szeretettel foglalkozzanak e cikkek árusításával, mert még gyakran megtörténik, hogy a parasztság ezekből a cikkekből a falusi üzletekben nem talál megfelelő választékot. Bárdosi Gyula a Belkereskedelmi Minisztérium Iparés Kultúrcikk Igazgatóság igazgatója PÉNTEK, 1955. JÚLIUS 1 A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség tanácskozása h holnap kezdi meg tanácskozását a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség I. országos konferenciája. A konferencia befejezi a Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Magyar Repülőszövetség egyesítésének munkáját, s most már a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség zászlaja alatt nyit új fejezetet a honvédelmi tömegmunka további, minden eddiginél szélesebb körű fejlesztésében. Köztudomású, hogy az MSZHSZ és az MRSZ szervezetei és skörei hasznos tevékenységet fejtettekki. Százezrekkel kedveltették meg a lövészsportot, a rádiózást, a motorozást, ezrüket avatták be a repülőmodellezés, a vitorlázó- és motoros repülés tudományába. Terjesztették a honvédelmi ismereteket az ifjúság között, hozzásegítették a fiatalokat ahhoz, hogy megismerkedjenek a technika egyes ágaival. A legutóbbi években ismeretterjesztő előadásokon, versenyeken, más rendezvényeken csaknem 2 millió dolgozó vett részt, s ismerkedett meg a két szövetség nemes céljaival. Tíz esztendő alatt a két szövetség tagjai csaknem 300 nemzeti és több mint 50 nemzetközi csúcseredményt értek el az említett sportágakban. A különbözőhonvédelmi sportokban 33 sportoló szerezte meg az érdemes sportolói címet, többfordulós lövészbajnokságokon ezer csapat tízezer tagja, az ifjúsági lövészversenyeken pedig mintegy 100 000 fiatal mérte össze ügyességét. Az elért eredményekben igen nagy szerepük van a DISZ-szervezeteknek. A dicséretes eredmények mellett azonban komoly fogyatékosságok is voltak a két szövetség munkájában. Mindenekelőtt az, hogy a foglalkozáson részvevők száma messze elmaradt az érdeklődők hatalmas táborától. Hazánkban még száz- és százezer olyan idősebb, fiatalabb ember van, aki szívesen kipróbálná tehetségét a céllövésben, aki örömmel megismerkedne a rádiózás „rejtelmeivel“, megtanulna motorkerékpárt, gépkocsit vezetni — nem is beszélve a fiatalokról, akik közül soknak minden álma a repülés, az ejtőernyőugrás, a modellezés. Ezt a nagy érdeklődést nem tudták megfelelően hasznosítani a tagság és a kiképzettek számának növelésére, a két szövetség működési körének kiszélesítésére. Ebben nagy része van annak is, hogy az MSZHSZ és az MRSZ választott szerveinek munkája sem fejlődött megfelelően, nem alakult ki a vezetés helyes módszere. A kollektív vezetés helyett hosszú ideig az egyszemélyi vezetés érvényesült, a vezetők nem figyeltek fel az alulról jövő bírálatra, elhanyagolták a helyes kezdeményezések támogatását. Emiatt a szövetségek munkája leszűkült, sokat veszített érdekességéből, vonzóerejéből. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi határozatában feltárt súlyos jobboldali torzítások akét szövetségben is jelentkeztek. Ez elsősorban a párt vezető szerepének lebecsülésében, a kiképzést alátámasztó politikai munka súlyos elhanyagolásában mutatkozott. Nem folyt következetes harc a téves nézetek ellen, amelyek tagadták a honvédelem fejlesztésének szükségét, a kiképzésben pusztán szórakozást, sportolási lehetőséget láttak. Nyilvánvaló dolog, hogy a szövetség célja, munkájának tartalma nem merülhet ki csupán a sportolás technikai irányításában, szervezésében. A MADHSZ-nek a dolgozók százezreit kell nevelnie a szocialista hazafiság szellemében. A két szövetség egyesítése megteemtette a lehetőséget a honvédelmi tömegsportok művelői táborának kiszélesítéséhez,s ahhoz, hogy még eredményesebben szolgálhassuk a szövetség nemes hivatását, újabb százezreket neveljünk hazánk, békénk megvédésének tettre kész szolgálatára. Az országos konferenciának, mint a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség legfelsőbb vezető szervének most az a feladata, hogy meghatározza a következő évek munkáját. ]V miként mérhető majd le ennek a munkának a hatása, eredménye? Mindenekelőtt abban az erőben, amelyet a szövetség fel tud sorakoztatni majd pártunk és kormányunk mögött a szocializmus építéséért vívott harcra, a béke védelmére. Ehhez felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent, hogy a baráti Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátja a DOSZAAF szervezeteinek sok évtizedes eredményes működésében, a dicső szovjet hadsereg segítésében szerzett tapasztalatait. A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség tagjainak példaképe a szovjet ember, aki páratlan hősiességről tett tanúbizonyságot munkában és harcban egyaránt, akinek forró hazaszeretete kiállta a legsúlyosabb megpróbáltatásokat. A szövetség munkájának közelebbi célja az, hogy a lakosság legszélesebb rétegeivel megszerettesse azokat a honvédelmi tömegsportokat, amelyek bátor, edzett, leleményes embereket nevelnek, s ezzel is még szorosabbra fűzze dolgozó népünk és néphadseregünk kapcsolatát. Ha felsoroljuk ezeket a honvédelmi sportágakat, kiderül, hogy kevés ember van, aki ne próbálná ki örömmel tudását, ügyességét ezekben és ne mérné össze szívesen erejét másokkal, akár versenyeken is. A sportlövészet, a motorkerékpározás, gépkocsivezetés, a rádiózás, a vitorlázó- és motoros repülés, az ejtőernyőzés, repülőmodellezés, a lovaglás, a síelés, a motorcsónakvezetés stb., egytől egyig olyan sportág, amelynek vonzóereje önmagában is jelentős. A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetségnek fontos feladata, hogy a dolgozók számára hozzáférhetővé tegye e honvédelmi sportágakat. El kell érni, hogy nagy tömegek találják meg az utat a szövetség alapszervezeteihez és köreihez, ahol elsajátíthatják a sport- és a technikai alapismereteket. A későbbiek során majd arra kell törekedni, hogy a többi szakágban is alakuljanak a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség zászlaja alatt működő sportcsapatok, ahol már magasabb fokú elméleti és gyakorlati kiképzéssel foglalkoznak. Ezekben a sportágakban százezrek részvételével helyi és országos versenyeket kell rendezni. A honvédelmi tömegsportok kifejlesztése mellett nem szabad megfeledkezni az olyan fontos feladatról sem, mint a légoltalmi önvédelem oktatása. A feladatok jó elvégzésének legfőbb biztosítéka: a párt figyelme és gondos irányítása, útmutatása, amelynek követésére szilárd egységbe kell tömöríteni a szövetség nagy táborát. A Központi Vezetőség márciusi határozata megmutatta azt is, hogy a szocialista hazafiságra való nevelésnek elengedhetetlen része az ellenséges nézetek elleni szüntelen harc. A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetségben sem lehet a kiképzést és sportmunkát elválasztani a politikai nevelőmunkától. El kell érni, hogy a szövetség milliós tömegszervezetté fejlődjék, amelynek minden egyes tagja készen áll a pártunk és kormányunk által meghatározott feladatok pontos, lelkes végrehajtására. A hazájukat szerető, a béke megvédésében szilárdan helytálló dolgozók népszerű szervezetévé és iskolájává akarjuk fejleszteni szervezetünket. E feladatokat azonban csakis a többi tömegszervezettel, de különösen a DISZ-szel való szoros együttműködéssel lehet elvégezni. A repülőoktatás már az általános iskolákban megkezdődik a modellezéssel. Ugyancsak itt ismerkedhetnek meg a fiatalok a légpuskával, s megtehetik első lépéseiket a rádióamatőrözés útján. A hadseregben való szolgálatra előkészíteni az ifjakat, már a bevonulásuk előtt beavatni őket a lövészet, a gépkocsivezetés és más fontos ismeretek fortélyaiba, szintén a DISZ és a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség közös teendője. Az országos megmozdulásokat, versenyeket is csak akkor lehet valóban sikerre vinni, ha a két szövetség megtalálja a helyes együttműködés módját. Nyilvánvaló, hogy baráti és jó közös munkájuktól függ, a fiatalok között végzett honvédelmi tömegmunka sikere. A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség I. országos konferenciájának tanácskozását nagy figyelemmel kísérik a sportolni vágyó tömegek. Sokat várnak a tanácskozás eredményétől. A tömegek kívánsága is az, hogy a konferenciát a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség nagy megerősödése, munkájának komoly fellendülése kövesse. Kutika Károly ezredes, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség elnöke. „Élenjáró 44 kulákok „A beadással jól állunk. Szinte mindenki teljesítette már a félévi beadást. Nálunk még a kulákok is jó beadók. Sőt, ők a legélenjáróbbak“ — mondja a Vigántpetendi Tanács végrehajtó bizottságának titkára. A kulákok a legjobb beadók? No, ez érdekes. Másutt a kuláktíknak nem nagyon fűlik a foguk a beadáshoz. Éppen ebben a kis Veszprém megyei faluban volna másképpen? Vegyük csak elő a begyűjtési hivatalban a nyilvántartó lapokat. Az első: Bus Jánosé. A falu egykori kulák bírója valóban túlteljesítette a félévi beadást — a kimutatás szerint. A következő kulák Tál István. Ö is teljesítette — ezt mutatja az írás. Hát a 30 holdas Löveg Pál, aki félig a tsz-ben, félig pedig azon kívül van? Ö is „élenjáró“. No, de álljunk meg egy percre. Mi ez a sok kusza irka-firka a kulákok nyilvántartási lapjain? Vajon minden lapot így összevissza firkáltak? Nem, csak a kulákokét. Nézzük csak az egyik összefirkált lapot. Bus Jánosnak az írás szerint 1952-ben 26 kataszteri hold földje volt. De a huszonhatot valaki keresztülhúzta és kijavította 25-re; később a huszonötöt is áthúzták, s huszonnégyre javították. Ezt pedig az idén huszonháromra. Pedig Busók nem adtak el egy szem földet sem. S valamennyi kulák lapján lefelé tendül a holdak száma, így már érthetőbb a kulákok „élenjárása“. Vagyis nem élenjárásról, hanem csalásról van szó. Vigántpetend kulákjai jó néhány hektoliter borral, több mázsa hússal, sok tojással becsapják az államot. Dehát hogyan történhetett meg ez a csalás? Mit mondanak a község vezetői? A tanácselnökkel sajnos nem tudtunk beszélni, mert szabadságon van. Menjünk az elnökhelyetteshez. De hisz ez meg Bus László, az említett Bus János kulák fia! Hát ettől aztán hiába érdeklődnénk. Forduljunk a népfront-bizottság elnökéhez. Nicsak, ez meg. Bus László sógora! Kiderül, hogy ez a sógorka nemcsak népfront-bizottsági elnök, hanem községi DISZ-titkár is, egyszemélyben. Megmondják az igazat a dolgozó parasztok. „Hát itt bizony a kulákok uralkodnak — mondja Hoffman elvtárs, 7 holdas dolgozó paraszt. A Bus Laci — az ablakon át is láthatja az ember — mindig a beadási lapokat bújja. Elintézi ő meg a sógora, hogy a kulákok elmismásolják a beadás egy részét.“ Szóval így áll a dolog. Valamenynyi dolgozó paraszt ezt állítja. Sőt, egyebet is elmondanak a kulákokról. A községben lévő közbirtokosságot — amely több száz hold erdővel rendelkezik — szintén kulákok irányítják. S a kulák vezetők nemrégiben olyan galád módon osztatták el a fát, hogy a szegényebb tagoknak alig jutott. A kulákoknak persze annál több. A tanácselnöknek jogtalanul adtak a közös fából, hogy hallgasson. Elég szégyen, hogy elfogadta. Sajnos, a pártszervezet is hallgat. Tétlenkedik, ölbe tett kezekkel tűri a kulák csalást, a kulákok garázdálkodását. Reméljük, nem sokáig. Pozsgai Zoltán