Szabad Nép, 1955. július (13. évfolyam, 180-210. szám)

1955-07-01 / 180. szám

­ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS­Z Nyilvános taggyűlés Kertán (Tudósítónktól.) Este kilenckor kezdődött a taggyű­lés, a Veszprém megyei Kertán. Ek­korra megtelt a községi kultúrház. Mintegy 120-an voltak jelen. A köz­ségi MDP-szervezetnek csak 80 tagja van, de meghívtak több pártonkívüli tsz-tagot, egyénileg dolgozó parasz­tot, traktorost, értelmiségit is, mivel olyan kérdésről tárgyaltak, amely az egész falu ügye, a Központi Vezető­ség június 8-i határozatáról. Pál Gyula elvtárs, a községi MDP- szervezet titkára ismerteti a vezető­ség beszámolóját. Bevezetőben el­mondta: a Központi Vezetőség 1953 decemberi határozata óta a legtöbb terményből, különösen cukorrépából, napraforgóból, burgonyából lényege­sen nagyobb átlagtermést értek a községben el, mint korábban. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben különösen jó eredmények születtek. Itt tavaly 70 kataszteri hold földre vittek istállótrágyát, idén pedig 210- re. Ez most meg is látszik a szövet­kezet növényein. Ezek a legszebbek a határban. Gyarapodott a tsz állat­­állománya is. Pál elvtárs ezután a falu dolgozói életszínvonalának emel­kedéséről beszél. Többek között el­mondja, hogy idén kilenc falubeli család vett 10 000—15 000 forintos szo­babútort, tizenhárom pedig konyhába valót. Hol legjobbak a terméskilátások? Nekünk, elvtársak, tovább kell ha­ladnunk a párt mutatta úton — foly­tatja Pál elvtárs. — A Központi Ve­zetőség 1955. júniusi­­határozata a mezőgazdasági termelés emeléséről,­a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről folytatása a decemberi határozatnak. Tovább kell emelnünk — méghozzá az eddiginél gyorsabban — a mező­­gazdasági termelést. De a termelés gyors és lényeges emelése csak akkor lehetséges, ha az országban, s így Kertán is, mind nagyobb teret hódít a korszerű gépeket alkalmazó mező­­gazdasági nagyüzem. Hol szaporodott leginkább az állatállomány az elmúlt időszakban? Hol növekedett legin­kább a szerves, és műtrágya hasz­nálata? Hol legjobbak a terméskilá­tások a faluban? A Vörös Csillag- TSZ-ben. Erőteljesen fejlesztenünk kell tehát a szövetkezeti mozgalmat. Süle elvtárs, a községi általános is­kola igazgatója kér szót: „Örömmel fogadtam, s helyeslem a Központi Vezetőség határozatát, amely ki­mondja, hogy a mezőgazdasági ter­melés gyors és jelentős emelése nem­ lehetséges a nagyüzemi gazdálkodás széleskörű elterjesztése nélkül. Eh­hez kétség nem férhet. Menjenek csak ki elvtársak, a kukoricaföldek­re — én már megtettem ezt — s nézzenek körül. A határban mintegy — hatvan fajta kukorica látható. Ezek között egészen gyengén termő, korcs fajták is vannak. Mennyivel több lenne a termés, ha nagy táblá­kon, jófajta hibrid-vetőmagot vetné­nek négyzetesen, jól trágyázott föld­be! Ehhez persze a mi falunkban is a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesz­tése szükséges.“ Ezután sok szó esik a Vörös Csil­lag munkájáról. Ez a tsz sokat fej­lődött az elmúlt években. De vannak a szövetkezetnek hibái is — mondja a tsz párttitkára. — Koppány elvtárs, a tsz elnöke nem elég harcos, nem elég erélyes, olykor eltűri a fegyel­mezetlenséget. Egyesek, köztük Bella István, Borsod János megsértik az alapszabályt. A megengedettnél több tehenet tartanak háztáji gazdaságuk­ban, s ez túlságosan lefoglalja őket. Pedig belépésük idején ők is kötelez­ték magukat, hogy elfogadják­­ az alapszabályt. A jövőben a tsz párt­­szervezetének is többet kell ezzel foglalkoznia. A jövőben igyekszünk megértetni mindenkivel: az egész szövetkezetnek és az egyes tagoknak is hátrányára válik a megengedett­nél nagyobb háztáji gazdaság. — Van más probléma is a tsz-ben — szólal fel Kovács Imréné fejőnő. — Mi, asszonyok túlteljesítettük a fejési ter­vet, mégsem kaptunk prémiumot. Csak azok kaptak, akik a tervezett­nél több cukorrépát termeltek. A fe­jőnőknek is jár a prémium. Meg kell adni, mert ez még jobb munkára ösz­tönöz. A munka javulása pedig az egész tagság jövedelmét gyarapítja — így foglal állást a taggyűlés. A tsz el­nöke, párttitkára, agronómusa, bri­gádvezetői a közeljövőben megtár­gyalják a taggyűlés tanulságait, s mozgósítják a párttagságot, a tsz egész tagságát a­­hibák kijavítására. Ma egyénileg dolgozó paraszt — holnap szövetkezeti tag Nagy hiba, hogy egyes tsz-tagok nem becsülik eléggé az egyénileg dol­gozó parasztokat, elzárkóznak előlük — mondja a gépállomás párttitkára. — Ügy van — hangzik innen is, on­nan is. Takó Károly elvtárs, tsz-tag elmondja: „A tsz-tagok egy része úgy tekint az egyénileg dolgozó parasztra, martha alacsonyabbrendű ember vol­na nála. Sokat szidják a korábban ki­zárt, vagy kilépett tagokat. Pedig a 17 volt tsz-tag többsége becsületes ember. Vannak, akik azt mondják: nem megyünk hozzájuk, jöjjenek ők bocsánatot kérni. Ez nem helyes, elv­társak. Menjünk mi hozzájuk első­nek, s beszéljünk velük! Biztos, hogy lesz eredmény.“ A tagság helyesel. Szükséges, hogy a Vörös Csillag jó kapcsolatot teremtsen a községben működő I. típusú tszcs-vel — szólal­nak fel többen is. Itt komoly hibák vannak. Az I. típusú szövetkezet föld­jeit korábban tagosították, mégis apró parcellákon folyik az olyan munka is, amelyet az alapszabály szerint közösen kellene végez­ni. Ennek ellenére a tagok élvezik az I. típusú szövetkezeteknek nyúj­tott beadási és egyéb kedvezményt. Nem szabad elnézni, hogy ez a szö­vetkezet visszafejlődjön! Több elvtárs igen élesen bírálja a gépállomás, a Vörös Csillag vezetőségét, pártszerve­zetét, amiért nem segítették, ma­­gára hagyták az I. típusú szövetkeze­tet. A taggyűlés elhatározza: a köz­ségi MDP-szervezet vezetősége a kö­zeljövőben napirendre tűzi, megvi­tatja az I. típusú szövetkezet mun­káját, s meghatározza a Vörös Csil­lag, a tanács, a gépállomás felada­tait, a szövetkezet segítésének mód­ját. A meggyőző szó erejével Mind az I. típusú tsz munkájának megjavításához, mind az egyénileg dolgozó parasztok megnyeréséhez hathatós érveket is adott a taggyű­lés. Az elvtársak elmondták, hogy az említett kilenc bútort vásárló család közül hét a Vörös Csillag tagja. El­mondták, hogy a falu két üzletének forgalma ez évben átlagosan 150 000 forinttal nagyobb, mint tavaly. Ki­mutatták, hogy e többlet elsősorban a Vörös Csillagban dolgozó tsz-tagok vásárlóerejének megnövekedéséből adódott. Mindezt el kell mondani az I-típusú tsz tagjainak és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Ez hozzásegíti őket, hogy előbbre lépjenek felemel­kedésük útján. Végül a taggyűlés el­határozta: a legjobb tsz-tagokból, funkcionáriusokból agitációs csopor­tot kell alakítani. A csoport tagjai rendszeresen keressék fel az egyéni­leg dolgozó parasztokat s nyerjék meg őket. A taggyűlés nem feledke­zett el arról sem, hogy itt van az aratás, cséplés ideje. Elhatározta, hogy a népnevelők rendszeresen fel­keresik a tsz-tagokat, egyénileg dol­gozó parasztokat és mozgósítják őket az aratás-cséplés gyors elvégzésére. A taggyűlés megmutatja, hogy a kertai községi MDP-szervezet körül­tekintően, lelkesen fog hozzá a Köz­ponti Vezetőség 1955 júniusi határo­zata végrehajtásához. AZ ELSŐ SIKEREK... Hogyan javul a Diósgyőri Tűzálló anyaggyár munkája? Öt esztendővel ezelőtt még a Lenin Kohászati Művekhez tartozott a Diós­győri Tűzállóanyaggyár — azóta ön­­álló vállalat. Az öt év alatt azonban nem sok köszönet volt ebben az ön­állóságban. A fontos diósgyőri üzem évről évre, hónapról hónapra vagy a termelési tervét vagy az önköltség­csökkentési előirányzatát nem teljesí­tette — mindig volt valami baj, ami visszahúzta a vállalatot. A diósgyőri és az ózdi kohászok pe­dig számítottak a Tűzállóanyaggyár termékeire. Ezért érintette súlyosan a kohászokat a Tűzállóanyaggyár első negyedévi elmaradása (98,3 száza­lékra teljesítették a tervet), s a tűz­álló anyagoik önköltségének jelentős növekedése. Az előírt 4,4 százalékos csökkentés helyett 14,3 százalékkal növekedett az önköltség. Ha valaki érdeklődik ennek okai fe­lől, az üzem dolgozói röviden ezeket mondják: magas a selejtszázalék, az anyagnormákat sutba dobják, a se­géd- és üzemanyagot „szemmérték­kel“ vételezik, a gépkarbantartás hiányos, rendszeres a hóvégi hajrá. Felsorolták ezeket az okokat az első negyedévben is — sőt az elmúlt években is — nem egyszer az üzem dolgozói, de hiába. Miért hiába? Mert a tűzállóanyag-iparág vezetőit csakúgy, mint a kohászszakszervezet vezetőit, kevéssé érdekelte, mi lesz a sorsa a gyengén dolgozó Diósgyőri Tűzállóanyaggyárnak, „hiszen a ko­hászat egésze úgyis teljesítette a ter­vet“. Ha nagyritkán mégis megjelent, valaki a minisztériumból, vagy a szakszervezetből az üzemben: „mun­kája“ csak a kérdezősködésre, az in­­formálódásra szorítkozott. Az illeté­kes szervek felületességének bizo­nyítéka, hogy például a KGM Vas­­kohászati Igazgatóságának tűzálló­­anyag-osztálya hónapokig még csak válaszra sem méltatta a diósgyőri üzem igazgatójának januárban el­küldött segítségkérő levelét. Pedig segítségre volt itt szükség, gyors szakmai és szervezési segítségre. Ezt a hiányzó segítséget igyekezett pó­tolni az üzem új vezetősége az első negyedévi kudarc után és ma a vál­lalat már túlteljesíti tervét, egyenle­tesen csökkent a selejt és az önkölt­ség. Érdemes sorra venni ennek az ör­vendetes változásnak okait, eredmé­nyeit. Az első negyedévben több mint 15 százalékos selejttel dolgozott az üzem. E súlyos hiba okait Pesek Jó­zsef főművezető és Schmitzer elvtárs kemenceégető segítségével derítette ki az üzem vezetősége. Pesek és Schmitzer elvtársak a budapesti Ke­rámia Tűzállóanyaggyárból kerültek Diósgyőrbe, hogy átadják munka­­módszereiket az elmaradó üzem dol­gozóinak. Pesek elvtárs azonban, mielőtt a munkamódszer-átadáshoz látott, sürgősen rendbehozatta az évek óta elhanyagolt kemencéket és se­gített a TMK munkájának megszer­vezésében. Mert — mint mondotta — semmilyen munkamódszer-átadás nem pótolhatja a jó műszaki szervezést és karbantartást. Az első eredmény: a rendbehozott kemencék azóta jól működnek, s egyenletesen, repedésmentesen ége­tik ki a berakott tűzálló téglákat, idomokat. A második eredmény: míg tavaly fél esztendeig is eltartott egy-egy őr­lőgép javítása, ma a TMK dolgozói például a 2-es őrlőgépet 14 nap alatt javították meg. Ez azért jelentős eredmény, mert az üzem csak úgy tudja teljesíteni tervét, ha öt őrlő­gép állandóan működik. Tavaly a félesztendős javítások miatt­­ csak két gép működhetett folyamatosan. A harmadik eredmény: öt eszten­dő óta „nem jutott idő“ arra, hogy rajztárat létesítsenek az üzemben a gyakran cserélendő gépalkatrészek műszaki rajzainak nyilvántartására, tárolására. A karbantartók csak „szemre“ és gyakorlati tapasztala­taik alapján készítettek új alkatré­szeket. Ez természetesen — rajz hiá­nyában — sokszor csak hetekig tar­tó kísérletezés árán sikerült. Ma már szervezik, gyarapítják a rajztárat is az üzemben ... Az első sikerek önbizalmat, s új al­kotókedvet adtak az üzem műszaki vezetőinek, dolgozóinak. Szabados László mérnök — a TMK vezetője — javaslatára a karbantartó lakatoso­kat „specializálták". Míg azelőtt min­denki mindent csinált, most egy-egy dolgozó lehetőleg azonos gépek, be­rendezések állapotára ügyel. Az így szerzett tapasztalat és gyakorlottság eredményei főként a hóvégi hajrá megszűnésében mutatkoznak meg, mert a jó gépek és berendezések mind jobban biztosítják az egyenle­tes ütemű munkát. Erről ad képet az alábbi táblázat: Dekádterv-teljesítés Selejt­i. I­ iii. százalék Március 29 29 46 15 Április 34 35,6 34,4 10,07 Május 40 36,3 38,6 8,44 A kapkodó munka megszűnésével együtt tehát párhuzamosan csökkent a selejtszázalék, ami június első de­­kádjában már csak 7,3 százalék volt. Az önköltség további csökkentését segítette a technológiai előírások — az anyagnormák — betartása. Az első negyedévben ugyanis az előírt­nál 1,3 százalékkal magasabb volt az anyagfelhasználás. Az üzem vezetői­­— elsősorban Sztélig Ede főtechnoló­gus — gondosan megvizsgálták az egyes gyártmányokhoz felhasznált anyagokat és kiderült: sok esetben alacsonyabb igénybevételű gyártmá­nyok termeléséhez is drágább anya­gokat használnak fel. Az anyagnor­mák előírásának betartása májusban 2,3 százalékos anyagmegtakarítást eredményezett! Mindezeknek az eredményeknek elérésében nagy része volt az üzemi pártszervezetnek. Az első eredmé­nyek —•­ a kemence-és a gépjavítások megszervezése — után felélénkült a pártmunka is. A pártbizottság leg­fontosabb feladatának tartotta, hogy mozgósítsa az üzem minden dolgozó­ját, hiszen hónapok óta egyetlen munkaszervezési, önköltségcsökken­tési javaslat sem született a gyárban. Az üzemi pártszervezet kiadta a jel­szót a népnevelőknek: „Mindenkivel beszélni, hogy mindenki javasoljon, mert több szem többet lát.“ A kommunisták kezdeményezésére felpezsdült az élet a gyárban. A dol­gozók látták, hogy érdemes javasolni, könnyebb, egyszerűbb lesz a munka is, csökken az önköltség is. És az első negyedévi 14,3 százalékos önköltség­növekedés helyett áprilisban 100,8, májusban pedig 101,4 százalékra teljesítették önköltségcsökkentési tervüket.­­ A tavalyi 67 százalékos tervszerűség­gel szemben, májusban 90 százalékon felüli tervszerűséggel dolgoztak. Szép és erőteljes ez a fejlődés, de semmi okot sem ad még az önelé­gültségre. Akad hiba még bőven az üzemben is és a minisztériumban is, ahonnan még mindig csak „szemlé­lik" a gyár munkáját, és például hiá­ba reklamálják a diósgyőriek, még a márciusban benyújtott 11 „szakma ki­váló dolgozója“ kitüntetési javaslatra sem érkezik válasz. Hiába kéri az üzem azt is, hogy a megrendelt és határidőre elkészült tűzálló anyagot szállíttassa el a Lenin Kohászati Mű­vek. De még ennél is jobban akadá­lyozza a további lendületes fejlődést a versenynyilvánosság hiánya. Sehol egy tábla vagy felirat, sehol egy di­cséret vagy megrovás az egész üzem­ben. Az ok: alszik, mélyen alszik a szakszervezeti munka. . Ha a DISZ-bizottság nem szerkesz­tene hangos és sokszorosított ver­senyhíradót, bizony senki sem tudná, hogy Gál Irén sajtolóbrigádja 180, Szentesi József és Miklósi Béla őr­lők, Farkas Lászlóné és Bertalanovics Gyuláné mangániszap-tömörítők 170 százalékos átlagteljesítéssel jó minő­ségű munkát végeznek. De nemcsak a versenynyilvánosságot hanyagolja el az üzemi szakszervezet , és első­sorban az eredményekkel igencsak megelégedett Jordán Ferenc VB-elnök elvtárs, hanem magát a versenyt is. Papírra kellene fektetni az egyes dolgozók és brigádok verseny­válla­lásait, azt, hogy mit akarnak tenni az önköltség, a selejt csökkentéséért, s ellenőrizni kellene az ígéretek meg­valósítását. A szakmai oktatást is meg kellene szervezni mielőbb, mert ettől is függ az ígéret betartása. ★ A Diósgyőri Tűzállóanyaggyár ki­került a mélypontból, a kezdeti ered­mények nagyok és becsületre méltók, de ne feledjék az üzem vezetői, hogy az üzem munkája még nem lépte túl a többi üzem átlagos színvonalát! Több segítségre, előbb, jobban szer­vezett versenymozgalomra, sok javas­latra van még szükség ahhoz, hogy a gyér az elsők közé küzdje fel ma­gát. Horváth Mihály SZABAD NÉP Záróünnepély a termelőszövetkezeti elnökképző tanfolyamon Négy év alatt 880 termelőszövetkezeti vezető végezte el a tízhónapos iskolát (Tudósítónktól.) A Pest megyei Zsámbékon csütör­tökön tartotta záróünnepélyét a ter­melőszövetkezeti elnökképző tanfo­lyam. Az ünnepélyen megjelent Dobi István elvtárs, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a Termelő­szövetkezeti Tanács elnöke és Ma­gyari András elvtárs, a földművelés­­ügyi miniszter első helyettese. Mezei András elvtársnak, a tanfolyam igaz­gatójának megnyitója után, Dobi Ist­ván elvtár­s mondott beszédet. Üdvö­zölte a haza induló több mint 150 ter­melőszövetkezeti vezetőt és sok si­kert kívánt nekik további munká­jukhoz. Zsámbékon ez­ volt a harmadik — tízhónapos — tanfolyam. Ezt megelő­zően Gödöllőn is tartottak egy ha­sonló tanfolyamot. Négy év alatt ösz­­szesen mintegy 880 termelőszövetke­zeti vezető ismerkedett meg behatób­ban a mezőgazdasági tudományokkal. Közülük nem egy tsz-vezetőnek — mint például Kerekes Andrásnak, a végegyházi Szabadság TSZ Kossuth­­díjas elnökének, Sziveri Kálmánnak, a szocialista munka hősének, a má­gócsi Rákosi TSZ elnökének, Kis Ta­más Kossuth-díjasnak, az eperjesi Ifjú Gárda TSZ elnökének — a nevét országszerte ismerik. Az idei tanfolyam hallgatói üzem­­szervezést, agrárgazdaságtant, nö­vénytermesztést, állattenyésztést, me­zőgazdasági géptant, kertészettant és még több más tantárgyat tanultak. S bár a tsz-vezetők — fiatalabbak, idősebbek — különböző előképzett­séggel kerültek a tanfolyamra, mind­nyájan jól megállták a helyüket a tanulásban. Bizonyítja ezt, hogy a tanfolyamnak mintegy 40 hallgatója — például Fige István, a Hajdú me­gyei nagyhegyesi Dózsa TSZ-ből, Horváth János, a Békés megyei tót­­komlósi Viharsarok TSZ-ből — ki­tűnő bizonyítványt kapott, s az át­lagos tanulmányi eredmény — az összes tantárgyakat számítva — 4,13 lett. A hallgatóknak a 10 hónap alatt is volt módjuk rá, hogy kapcsolatot tartsanak a gyakorlati élettel. Heten­ként meglátogatták a környékbeli termelőszövetkezeteket és kísérleti gazdaságokat. Ezenkívül háromszor egy-egy hetet töltöttek el az ország legjobb termelőszövetkezeteiben, ál­lami gazdaságaiban. A következő tanfolyam a zsámbéki iskolán szeptemberben kezdődik. Ezen a tanfolyamon mintegy 260 ter­melőszövetkezeti vezető vesz részt. Közülük 200-an már a felvételi vizs­gát is letették. A szénbányászat jövőjéről, az ércbányászat helyzetéről tárgyaltak az országos bányászati ankéton Az országos bányászati ankéton a szénbányászat első ötéves, tervének kritikai vizsgálata után Zámbó Já­nos Kossuth-díjas egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktorának elő­adására került sor Bányaművelésünk fejlődésének elvi irányai a második ötéves tervben címmel. Az előadó elemezte a magyar szénvagyon helyzetét és megvizs­gálta az egyes szénfajták termelésé­nek önköltségi alakulását. Áttérve a bányaművelés problé­máira elmondotta: a második ötéves tervben egyik leglényegesebb feladat, hogy nö­veljük a fejtési sebességet, mert ezt nemcsak a termelés meny­­nyiségi növelése követeli meg, hanem ettől függ nagyrészt az önköltség ala­kulása is. Ezután Gagyi Pálfi András, az érc­­bányászati igazgatóság főmérnöke az ércbányászat első ötéves tervének eredményeit és a második ötéves terv feladatait vizsgálta. Megállapította, hogy öt év során az ércbányászat na­gyot fejlődött, a termelés az 1949. évinek kétszeresére nőtt. Ugyanennyivel növekedett a termelé­kenység is. Az ötéves terv nagy ered­ménye az ércbányászatban a gyön­­gyösoroszi nemesfém-tartalmú ólom­cink ércbánya és előkészítőmű, to­vábbá a hazai nyers fluoritbányászat megteremtése. Az ötéves tervben számos ércelőkészítési és dúsítási kérdést oldottunk meg. Nagy segít­séget kapott az ipar a tudománytól, így a soproni érc- és szénelőkészítő tanszéktől, valamint a Bányászati Kutató Intézet ércbányászati osz­tályától. A második ötéves tervben — mondotta az előadó —, olyan fiatal iparág esetében, mint az ércbányá­szat, az egyik legfontosabb feladat az új ércelőfordulások felkutatása, il­letve az ércvagyon növelése. Az ankét a továbbiakban az ás­vány-, bauxit- és olajbányászattal foglalkozott. Földművesszövetkezeteink segítsék elő a tsz-ek megszilárdítását és fejlődését Ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ székhá­zában az Országos Földművesszövet­kezeti Tanács megtartotta II. negyed­évi ülését. Az ülést Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az Országos Földművesszövetkezeti Ta­nács tagja nyitotta meg, majd Dégen Imre, a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége igazgatóságának elnöke be­szélt a földművesszövetkezetek előző negyedévi munkájáról és az elkövet­kezendő feladatokról. Beszédében foglalkozott a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek kapcso­latának megerősítésével. A többi kö­zött a következőket mondotta: — A földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek között nem át­meneti jellegű, hanem a szocializmus építésének egész időszakára szóló, olyan politikai és gazdasági kapcsola­tot kell kiépíteni, amely jelentősen hozzájárul a termelő­­szövetkezetek termelési eredmé­nyeinek és tagjai jólétének foko­zásához, elősegíti a termelőszö­vetkezeti mozgalom számszerű fejlesztését, a termelőszövetkeze­tek gazdálkodásának megszilár­dítását. Szükséges egyszerűsíteni és javí­tani a termelőszövetkezetek anyag­ellátását. Tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezetek termékeinek bizományi értékesítését is. A termelőszövetkezetek támogatá­sán kívül a földművesszövetkezetek­nek továbbra is segíteniük kell az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy — korlátozott lehetőségeikhez mér­ten — növelhessék termelésüket. Vasadi József, az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács felügyelő bizottságának tagja számolt be ez­után a felügyelő bizottság elmúlt hó­napokban végzett munkájáról. Nagy Dániel, az Országos Földmű­vesszövetkezeti Tanács tagja az OFT féléves munkájáról tartott beszámo­lót. A földművesszövetkezeti tagság fokozódó tevékenységét mutatja az is, hogy amíg a III. országos küldött­gyűlést előkészítő tagértekezle­teken egymillió földművesszövet­kezeti tag vett részt, addig az idén 1,2 millió földművesszövet­kezeti tag jelent meg az ülése­ken. Ezután az Országos Földművesszö­vetkezeti Tanács tagjai megvitatták a beszámolókat és a határozati javasla­tot. Több és jobb bútor, óra, ékszer és játék kerül forgalomba 1954-ben több mint kétszer annyi lakásbútort, 71,6 százalékkal több op­tikai és fotócikket, 71,7 százalékkal több játékot, 55,9 százalékkal több órát és ékszert, 32 százalékkal több hangszert és 27 százalékkal több sportcikket hozott­­forgalomba a ke­reskedelem, mint 1953-ban. Az idén tovább javul a lakosság ellátása ezek­ből a cikkekből. Noha a keresletet bútorból még nem tudjuk megfelelően kielégíteni, mégis további javulás várható. A harmadik negyedévben, az elő­ző év azonos időszakához viszonyítva, 65—70 százalékkal több lakásbútort hoz forgalomba a kereskedelem. Konyha­bútorból több mint kétszer annyit, fényezett hálószobából 50 szá­zalékkal, kombinált szekrényből 80 százalékkal, kárpitozott bútorból 120 százalékkal több kerül forgalomba, mint az előző év megfelelő időszaká­ban. Ezenkívül a Bútorértékesítő Vállalat boltjai, a Magyar Divatcsar­nok, a Corvin Áruház, továbbá vidé­ken egyes tanácsi bútorszaküzletek megkezdték a jó minőségű festett és krómozott kárpitozott fémbútorok árusítását 12 havi részletre. A harmadik negyedévben sok új­fajta sportcikk kerül forgalomba, így például öt különféle típusú vitorlás­csónak, kétpárevezős kilbot, egy- és kétszemélyes kajak, két- és négy­személyes sátor, gumimatrac, gumi­párna, sok új horgászati cikk. Ki­elégíti a kereskedelem a lakosság szükségletét tréningruhából, túra- és sportcipőből, egyéb sportruházati cikkből is. Lényegesen több óra és ékszer ke­rül az üzletekbe. Több mint két és félszer annyi szovjet, német és svájci karóra, 80 százalékkal több csehszlo­vák bizsuáru kerül forgalomba, mint a múlt év azonos időszakában, és lé­nyegesen bővül az ajándékáruk vá­lasztéka is. (Újfajta öngyújtó, mani­kűrkészlet, ezüsttel montírozott kris­tály stb.) Az optikai és fotócikkekben is na­gyobb lesz a választék. Több mint öt­ven fajta szovjet, német, csehszlovák fényképezőgép, valamint sok újfajta foto-mellékcikk bővíti a választékot. Megkezdődött az új magyar, közép­teljesítményű távmérős fényképező­gép, a „MOMIKON“ árusítása. A felszabadulás előtt nem volt említésre méltó játékiparunk. Je­lenleg fejlett és állandóan fejlődő játékiparunk van. Újfajta fém- és mechanikai játékok, műanyagból készült játékok, társas-, valamint gumijátékok kerülnek forgalomba. Javul tartósságuk és minőségük is. 1954-ben 650 féle játékot árusítot­tunk, jelenleg 800 félét. Tehát egy év alatt 22 százalékkal emelkedett a játékválaszték. Az újabb játékok kö­zül a többi között kapható oktató kémiai játék, villamos oktató­ já­ték, fém-építőjátékok, ötféle lend­­kerekes autó közül válogathatnak a gyermekek. Van felhúzható dömper, teherautó stb. Ma már tízféle gumi­labdát árusítanak az üzletekben. A kultúrcikk-kereskedelemnek egyik fontos feladata, hogy az eddi­ginél jobban biztosítsa a falusi áru­ellátást. Gondoskodni kell arról, hogy a tanácsi és a szövetkezeti boltok dolgozói nagyobb gonddal, szeretet­tel foglalkozzanak e cikkek árusítá­sával, mert még gyakran megtörté­nik, hogy a parasztság ezekből a cik­kekből a falusi üzletekben nem talál megfelelő választékot. Bárdosi Gyula a Belkereskedelmi Minisztérium Ipar­és Kultúrcikk Igazgatóság igazgatója PÉNTEK, 1955. JÚLIUS 1 A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség tanácskozása h holnap kezdi meg tanácskozását a Magyar Önkéntes Honvé­delmi Szövetség I. országos konferen­ciája. A konferencia befejezi a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség és a Magyar Repülőszövetség egyesítésé­nek munkáját, s most már a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség zászlaja alatt nyit új fejezetet a hon­védelmi tömegmunka további, min­den eddiginél szélesebb körű fejlesz­tésében. Köztudomású, hogy az MSZHSZ és az MRSZ szervezetei és skörei hasz­nos tevékenységet fejtettek­­ki. Száz­ezrekkel kedveltették meg a lövész­sportot, a rádiózást, a motorozást, ez­rüket avatták be a repülőmodellezés, a vitorlázó- és motoros repülés tudo­mányába. Terjesztették a honvédelmi ismereteket az ifjúság között, hoz­zásegítették a fiatalokat ahhoz, hogy megismerkedjenek a technika egyes ágaival. A legutóbbi években isme­retterjesztő előadásokon, versenye­ken, más rendezvényeken csaknem 2 millió dolgozó vett részt, s ismer­kedett meg a két szövetség nemes céljaival. Tíz esztendő alatt a két szö­vetség tagjai csaknem 300 nemzeti és több mint 50 nemzetközi csúcsered­ményt értek el az említett sportágak­ban. A különböző­­honvédelmi spor­tokban 33 sportoló szerezte meg az érdemes sportolói címet, többfordulós lövészbajnokságokon ezer csapat tíz­ezer tagja, az ifjúsági lövészverse­nyeken pedig mintegy 100 000 fiatal mérte össze ügyességét. Az elért eredményekben igen nagy szerepük van a DISZ-szervezeteknek. A dicséretes eredmények mellett azonban komoly fogyatékossá­gok is voltak a két szövetség munká­jában. Mindenekelőtt az, hogy a fog­lalkozáson részvevők száma messze elmaradt az érdeklődők hatalmas tá­borától. Hazánkban még száz- és százezer olyan idősebb, fiatalabb em­ber van, aki szívesen kipróbálná te­hetségét a céllövésben, aki örömmel megismerkedne a rádiózás „rejtel­meivel“, megtanulna motorkerékpárt, gépkocsit vezetni — nem is beszélve a fiatalokról, akik közül soknak min­den álma a repülés, az ejtőernyőug­rás, a modellezés. Ezt a nagy érdek­lődést nem tudták megfelelően hasz­nosítani a tagság és a kiképzettek számának növelésére, a két szövetség működési körének kiszélesítésére. Ebben na­gy része van annak is, hogy az MSZHSZ és az MRSZ választott szerveinek munkája sem fejlődött megfelelően, nem alakult ki a veze­tés helyes módszere. A kollektív ve­zetés helyett hosszú ideig az egysze­mélyi vezetés érvényesült, a vezetők nem figyeltek fel az alulról jövő bí­rálatra, elhanyagolták a helyes kez­deményezések támogatását. Emiatt a szövetségek munkája leszűkült, so­kat veszített érdekességéből, vonzó­erejéből. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének márciusi határo­zatában feltárt súlyos jobboldali tor­zítások a­­két szövetségben is jelent­keztek. Ez elsősorban a párt vezető szerepének lebecsülésében, a kikép­zést alátámasztó politikai munka sú­lyos elhanyagolásában mutatkozott. Nem folyt következetes harc a té­ves nézetek ellen, amelyek tagadták a honvédelem fejlesztésének szüksé­gét, a kiképzésben pusztán szórako­zást, sportolási lehetőséget láttak. Nyilvánvaló dolog, hogy a szövetség célja, munkájának tartalma nem me­rülhet ki csupán a sportolás techni­kai irányításában, szervezésében. A MADHSZ-nek a dolgozók százezreit kell nevelnie a szocialista hazafiság szellemében. A két szövetség egyesítése megte­­­emtette a lehetőséget a honvédelmi tömegsportok művelői táborának ki­szélesítéséhez,­­s ahhoz, hogy még eredményesebben szolgálhassuk a szövetség nemes hivatását, újabb százezreket neveljünk hazánk, bé­kénk megvédésének tettre kész szol­gálatára. Az országos konferenciá­nak, mint a Magyar Önkéntes Honvé­delmi Szövetség legfelsőbb vezető szervének most az a feladata, hogy meghatározza a következő évek mun­káját. ]V m­­iként mérhető majd le ennek a munkának a hatása, eredmé­nye? Mindenekelőtt abban az erőben, amelyet a szövetség fel tud sorakoz­tatni majd pártunk és kormányunk mögött a szocializmus építéséért ví­vott harcra, a béke védelmére. Ehhez felbecsülhetetlen értékű se­gítséget jelent, hogy a baráti Szovjetunió rendelkezésünkre bo­csátja a DOSZAAF­ szervezeteinek sok évtizedes eredményes működésé­ben, a dicső szovjet hadsereg segíté­sében szerzett tapasztalatait. A Ma­gyar Önkéntes Honvédelmi Szövet­ség tagjainak példaképe a szovjet ember, aki páratlan hősiességről tett tanúbizonyságot munkában és harc­ban egyaránt, akinek forró hazasze­retete kiállta a legsúlyosabb megpró­báltatásokat. A szövetség munkájának közelebbi célja az, hogy a lakosság legszélesebb rétegeivel megszerettesse azokat a honvédelmi tömegsportokat, ame­lyek bátor, edzett, leleményes embereket nevelnek, s ezzel is még szorosabbra fűzze dolgozó népünk és néphadseregünk kap­csolatát. Ha felsoroljuk ezeket a honvédelmi sportágakat, kiderül, hogy kevés ember van, aki ne próbál­ná ki örömmel tudását, ügyességét ezekben és ne mérné össze szívesen erejét másokkal, akár versenyeken is. A sportlövészet, a motorkerékpáro­zás, gépkocsivezetés, a rádiózás, a vi­torlázó- és motoros repülés, az ejtő­ernyőzés, repülőmodellezés, a lovag­lás, a síelés, a motorcsónakvezetés stb., egytől egyig olyan sportág, amelynek vonzóereje önmagában is jelentős. A Magyar Önkéntes Honvé­delmi Szövetségnek fontos feladata, hogy a dolgozók számára hozzáfér­hetővé tegye e honvédelmi sportága­kat. El kell érni, hogy nagy tömegek találják meg az utat a szövetség alapszervezeteihez és köreihez, ahol elsajátíthatják a sport- és a technikai alapisme­reteket. A későbbiek során majd arra kell törekedni, hogy a többi szakágban is alakuljanak a Ma­gyar Önkéntes Honvédelmi Szövet­ség zászlaja alatt működő sportcsa­patok, ahol már magasabb fokú el­méleti és gyakorlati kiképzéssel fog­lalkoznak. Ezekben a sportágakban százezrek részvételével helyi és or­szágos versenyeket kell rendezni. A honvédelmi tömegsportok kifejleszt­­ése mellett nem szabad megfeled­kezni az olyan fontos feladatról sem, mint a légoltalmi önvédelem oktatá­sa. A feladatok jó elvégzésének leg­­főbb biztosítéka: a párt fi­­gyelme és gondos irányítása, útmu­tatása, amelynek követésére szilárd egységbe kell tömöríteni a szövetség nagy táborát. A Központi Vezetőség márciusi határozata megmutatta­ azt is, hogy a szocialista hazafiságra való nevelésnek elengedhetetlen része az ellenséges nézetek elleni szüntelen harc. A Magyar önkéntes Honvé­delmi Szövetségben sem lehet a ki­képzést és sportmunkát elválasztani a politikai nevelőmunkától. El kell érni, hogy a szövetség milliós tömegszer­vezetté fejlődjék, amelynek minden egyes tagja készen áll a pártunk és kormányunk által meghatározott fel­­adatok pontos, lelkes végrehajtására. A hazájukat szerető, a béke megvé­désében szilárdan helytálló dolgozók népszerű szervezetévé és iskolájává akarjuk fejleszteni szervezetünket. E feladatokat azonban csakis a többi tömegszervezettel, de különösen a DISZ-szel való szoros együttműkö­déssel lehet elvégezni. A repülőokta­tás már az általános iskolákban meg­kezdődik a modellezéssel. Ugyancsak itt ismerkedhetnek meg a fiatalok a légpuskával, s megtehetik első lépé­seiket a rádióamatőrözés útján. A hadseregben való szolgálatra előké­szíteni az ifjakat, már a bevonulásuk előtt beavatni őket a lövészet, a gép­kocsivezetés és más fontos ismeretek fortélyaiba, szintén a DISZ és a Ma­gyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség közös teendője. Az országos megmoz­­dulásokat, versenyeket is csak akkor lehet valóban sikerre vinni, ha a két szövetség megtalálja a helyes együtt­működés módját. Nyilvánvaló, hogy baráti és jó közös munkájuktól függ, a fiatalok között végzett honvédelmi tömegmunka sikere. A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség I. országos konferenciájá­nak tanácskozását nagy figyelemmel kísérik a sportolni vágyó tömegek. Sokat várnak a tanácskozás eredmé­­nyétől. A tömegek kívánsága is az, hogy a konferenciát a Magyar ön­kéntes Honvédelmi Szövetség nagy megerősödése, munkájának komoly fellendülése kövesse. Kutika Károly ezredes, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség elnöke. „Élenjáró 44 kulákok „A beadással jól állunk. Szinte mindenki teljesítette már a félévi beadást. Nálunk még a kulákok is jó beadók. Sőt, ők a legélenjárób­­bak“ — mondja a Vigántpetendi Tanács végrehajtó bizottságának tit­­kára. A kulákok a legjobb beadók? No, ez érdekes. Másutt a kuláktíknak nem nagyon fűlik a foguk a beadás­hoz. Éppen ebben a kis Veszprém megyei faluban volna másképpen? Vegyük csak elő a begyűjtési hi­vatalban a nyilvántartó lapokat. Az első: Bus Jánosé. A falu egykori kulák bírója valóban túlteljesítette a félévi beadást — a kimutatás sze­rint. A következő kulák Tál István. Ö is teljesítette — ezt mutatja az írás. Hát a 30 holdas Löveg Pál, a­ki félig a tsz-ben, félig pedig azon kívül van? Ö is „élenjáró“. No, de álljunk meg egy percre. Mi ez a sok kusza irka-firka a ku­lákok nyilvántartási lapjain? Vajon minden lapot így összevissza fir­káltak? Nem, csak a kulákokét. Nézzük csak az egyik összefirkált lapot. Bus Jánosnak az írás szerint 1952-ben 26 kataszteri hold földje volt. De a huszonhatot valaki ke­resztülhúzta és kijavította 25-re; később a huszonötöt is áthúzták, s huszonnégyre javították. Ezt pedig az idén huszonháromra. Pedig Bu­sók nem adtak el egy szem földet sem. S valamennyi kulák lapján lefelé tendül a holdak száma, így már érthetőbb a kulákok „élenjárása“. Vagyis nem élenjá­­rásról, hanem csalásról van szó. Vigántpetend kulákjai jó néhány hektoliter borral, több mázsa hús­sal, sok tojással becsapják az ál­lamot. Dehát hogyan történhetett meg ez a csalás? Mit mondanak a község vezetői? A tanácselnökkel sajnos nem tud­tunk beszélni, mert szabadságon van. Menjünk az elnökhelyetteshez. De hisz ez meg Bus László, az em­lített Bus János kulák fia! Hát et­től aztán hiába érdeklődnénk. For­duljunk a népfront-bizottság elnö­kéhez. Nicsak, ez meg. Bus László sógora! Kiderül, hogy ez a sógorka nemcsak népfront-bizottsági elnök, hanem községi DISZ-titkár is, egy­­személyben. Megmondják az igazat a dolgozó parasztok. „Hát itt bizony a kulákok uralkodnak — mondja Hoffman elvtárs, 7 holdas dolgozó paraszt. A Bus Laci — az ablakon át is lát­hatja az ember — mindig a beadási lapokat bújja. Elintézi ő meg a sógora, hogy a kulákok elmismá­­soljá­k a beadás egy részét.“ Szóval így áll a dolog. Valameny­­nyi dolgozó paraszt ezt állítja. Sőt, egyebet is elmondanak a kulákok­­ról. A községben lévő közbirtokos­ságot — amely több száz hold er­dővel rendelkezik — szintén kulá­kok irányítják. S a kulák vezetők nemrégiben olyan galád módon osz­tatták el a fát, hogy a szegényebb tagoknak alig jutott. A kulákoknak persze annál több. A tanácselnök­nek jogtalanul adtak a közös fá­ból, hogy hallgasson. Elég szégyen, hogy elfogadta. Sajnos, a pártszervezet is hallgat. Tétlenkedik, ölbe tett kezekkel tűri a kulák csalást, a kulákok garázdál­kodását. Reméljük, nem sokáig. Pozsgai Zoltán

Next