Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)
1955-08-12 / 222. szám
1 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS • A példamutatás és a meggyőző szó ereje A Tolna megyei termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének néhány tapasztalata Az idén gazdagon meghálálja a szorgalmas emberi munkát a Tolna megyei föld, különösen a termelőszövetkezetek büszkélkedhetnek eredményeikkel. őszi árpából 14—15 mázsát, búzából 10—11 mázsát takarítanak be kataszteri holdanként. Ez az eredmény jelentősen meghaladja az egyéni parasztok átlagtermését, de még a szövetkezetek tervében szereplő terméshozamokat is. Néhány éve még gazos, elhanyagolt állapotáról lehetett megismerni a termelőszövetkezeti földeket. Idén már a szövetkezetek gabonája volt a legszebb és a szövetkezetek kukoricája, burgonyája, répája, dohánya a legfejlettebb és legápoltabb szerte a megyében. Legjobb szövetkezeteink hírneve növekszik. A tengelici Petőfi vagy a tamási Vörös Szikra nemcsak a megyében, de egyre inkább a megye határán kívül is jó hírre tett szert. A jó talajmunka, az időben elvégzett növényápolás, valamint a kedvező időjárás folytán a szövetkezeti gazdaságok zöme 30—35 mázsás kukorica, 200—250 mázsás cukorrépa, 100—120 mázsás burgonyatermésre számít holdanként. Faddon és máshol még a repcemag is 8 mázsát fizetett holdanként. Hosszú évek óta most van először jó kilátás lucernamagtermésre is. A jó takarmánytermés lehetővé teszi, hogy tovább emeljük az állattenyésztési hozamokat, mindenek előtt a tejtermelést. A szövetkezeteknek ezek a kézzelfogható eredményei nem maradtak hatás nélkül a kívülálló parasztokra. Ősz óta, de különösen a Központi Vezetőség nagy jelentőségű márciusi határozata óta állandóan nő az egyénileg gazdálkodó parasztok érdeklődése és rokonszenve a termelőszövetkezetek iránt. A növekvő érdeklődés egyik legbiztosabb jele, hogy tíz hónap óta nem volt olyan hét, amikor új belépő ne jelentkezett volna az élenjáró és legjobban gazdálkodó szövetkezeteikbe. Az elmúlt öt hónapban 12 új termelőszövetkezet alalkult a megyében, és további 11 előkészítő bizottság szervezi az új szövetkezeteket. A március óta alakult új, valamint a már korábban létesült termelőszövetkezetekbe 730 család lépett be 3139 kataszteri hold földterülettel. Mindezt a megyei pártbizottság csak szerény kezdetnek tekinti azokhoz a nagy lehetőségekhez képest, amelyek megyénkben adva vannak a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére. A szövetkezeti mozgalom ■fejlesztését megyéinkben is különféle hamis nézetek akadályozták. Nálunk is elterjedt az elmúlt években — még funkcionáriusok körében is —, hogy „a mezőgazdasági termelés fejlesztésével egyidejűleg nem fejleszthetjük a termelőszövetkezeteket is“. Nálunk is akadtak, akik a Központi Vezetőség márciusi határozata előtt a mezőgazdaság szocialista átszervezését — egészen távoli dolognak tekintették. A párt leleplezte ezeket az opportunista nézeteket, tisztázta, hogy a dolgozó parasztság igazi jóléte és felemelkedése csak a szövetkezetek útján érhető el. A hamis, jobboldali nézetek mellett szektás magatartás is fékezte a fejlődést. A szövetkezeti parasztok, sőt tsz-vezetők között is akadtak, akik ellene voltak az új tagok felvételének ... Úgy vélekedtek: „Nincs szükségünk új belépőkre, különösen most, amikor minden jól megy.“ Több szövetkezetünkben pedig — még a híres tamási Vörös Szikrában is — elvileg egyetértenek ugyan az új tagok felvételével, de gyakorlatilag ennek érdekében a kisujjukat sem mozdították meg. Az ilyen nézetek ellen is felvettük a harcot. Elbizakodottsággal is találkoztunk, különösen a Központi Vezetőség határozatának megjelenése után. A megyei pártbizottság azonban felismerte, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének kettős feladatát csak a Központi Vezetőség határozatának következetes megvalósításával oldhatjuk meg. A szövetkezeti mozgalom számszerű továbbfejlődése — amint erről a gyakorlatban is meggyőződtünk —, nagymértékben a meglevő termelőszövetkezetek vonzóerején múlik. A fejlesztés egyik legfontosabb feladata tehát a már működő szövetkezetek gazdasági, politikai és szervezeti megerősítése. És egyben ez szolgálja legjobban a terméshozamok emelését is. Minden eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy ahol a szövetkezet vezetése jó kezekben van, ott szilárd a fegyelem, napról napra erősödik a szövetkezeti gazdaság, s ezzel együtt állandóan nő a tagság jövedelme. Éppen ezért még a télen jelentős káderátcsoportosítást hajtottunk végre. Megerősítettük a falusi párt- és állami szerveket, s a gyengébb termelőszövetkezetek vezetését. Így például a megyei pártbizottság egyik munkatársa, Bogos Domonkos elvtárs még tavaly hazatért az elhanyagolt bonyhádi Dózsa Népe TSZ-be. Ma már ez a tsz egyike a megye legjobb szövetkezeteinek, amiben nagy szere- j pe van Bogos elvtársnak is, így erő- södött meg például a simontornyi Alkotmány Termelőszövetkezet, amióta Falusközi elvtárs a szövetke- zet elnöke, aki azelőtt a gyönki já- s rási hitelszövetkezet igazgatója volt. A gyenge szövetkezetek vezetésének megerősítése mellett nagy figyelmet fordítottunk, különösen a márciusi határozat után, a soron levő mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésére, így például járási bizottságaink és pártszervezeteink eleven meggyőző és szervezőmunkát végeztek a kukorica négyzetes vetése érdekében. A Szedresi Gépállomás körzetében olyan példásan szervezték meg ezt a munkát, hogy a termelőszövetkezetek összes kukoricájának a 98 százalékát fészkes-négyzetes módszerrel vetették el. Hasonló módon készítettük elő a növényápolást és takarmánybetakarítást is. A megye gépállomásai több mint 140 százalékra teljesítették a szövetkezetekben a gépi kapálás tervét. Jól megállták a helyüket az aratáskor is. Bátran elmondhatjuk: az idén sokat nőtt a megyében a gépek becsülete. Világos volt azonban, hogyha tartós eredményeket akarunk elérni, akkor rendeznünk kell a kommunisták sorait. Ezért minden módon törekedtünk a gépállomások és szövetkezetek pártszervezeteinek megerősítésére. Több új tsz-pártszervezetet hoztunk létre, és igyekeztünk megjavítani a tag- és tagjelölt-felvételi munkát. Amíg 1954-ben összesen csak 47 tagjelöltet vettek fel a tszpártszervezetek és egyetlen új tszpártszervezet sem alakult, addig ez év első hat hónapjában a termelőszövetkezetek pártszervezetei 104 tagjelöltet és tagot vettek fel, és 13 új tsz-pártszervezet is alakult. A termelőszövetkezetek jó eredményei nélkül nem fejlődhet a szövetkezeti mozgalom, de önmagukban az eredmények sem elégségesek. A tszfejlesztés egyik legfontosabb tapasztalata, hogyha valahol kell a kommunista példamutatás, akkor itt kétszeresen szükség van rá. A legmeggyőzőbb érv a személyes, jó példa. Amikor például Princz elvtárs, az iregszemcsei falusi pártszervezet titkára belépett a tsz-be, az egyéni parasztok közül sokan követték példáját. A bonyhádi járási pártbizottság egyik munkatársa, Gecző József elvtárs azért is tud eredményes szervező munkát végezni, mert a felesége a nagyvejkei szövetkezet megbecsült tagja. Azzal is számolni kell, hogy a kommunista példamutatás nem mindig érvényesül önmagától. A megyei és járási pártszervek egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy népszerűsítsék az ilyen példákat, és érjék el, hogy minél számosabban kövessék ezeket. Rendkívül fontos a sokoldalú felvilágosító munka kifejlesztése. Nagyon hasznosnak bizonyultak az élenjáró termelőszövetkezetekbe szervezett látogatások. Az ilyen látogatás, főleg ha gondos előkészítés előzi meg, lehetővé teszi, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok saját szemükkel győződjenek meg a szövetkezeti gazdaságok helyzetéről és eredményeiről. Jól szolgálták az egyéni és szövetkezeti parasztok barátkozását a szövetkezeti napok, így például július egyik vasárnapján Faddon — ahol egyébként öt tsz van — szerveztünk ilyen szövetkezeti napot. Az ünnepségen részt vett a 6000 lakosú nagyközség apraja-nagyja. A helyi termelőszövetkezetek és legkiválóbb egyéni parasztok növénytermelési és állattenyésztési bemutatót tartottak, ezt vidám vásár, gazdag sport- és kulturális műsor követte. Jól sikerült gyűlést és több kisgyűlést rendeztek. Minden rendezvényen sok egyénileg dolgozó paraszt is részt vett. Ahhoz azonban, hogy az érdeklődő dolgozó parasztok be is lépjenek a szövetkezetbe — nélkülözhetetlen az egyéni meggyőzés. Pártszervezeteink sokat foglalkoztak a népnevelők kiválasztásával. Többségüket a legkiválóbb termelőszövetkezeti tagok közül szervezték be a népnevelő-csoportokba. Esti tanfolyamokon készítették elő őket munkájukra. Mégis gyakran tapasztaltuk, hogy agitációnk általános, és érvekben szegényes. Nem tud választ adni az egyes dolgozó parasztok kérdéseire. Pedig a választ várják, mert sokan beszélnek úgy, mint a 15 holdas Varga Imre mucsfai középparaszt: „ ... nem vághatok neki a családdal a bizonytalanságnak“. A népnevelőknek türelmesen meg kell magyarázniok, hogy nem a termelőszövetkezetben, hanem éppen az egyéni gazdaságban rejlik a bizonytalanság. Ha egy dolgozó parasztnak megdöglik a lova, a tehene, vagy egy esztendőben rosszul sikerül a termés, hosszú évekig nem tudja kiheverni. Más a helyzet a szövetkezetben. Tavaly például a szövetkezetekben is gyenge volt a gabonatermés, mégis kevés az olyan szövetkezeti tag, akinek nemulna még most is tavalyi gabonája. A gyenge termés ellenére átlag két forinttal növekedett a munkaegységre eső pénzbeni jövedelem, és megyénkben 32 millió forinttal gyarapodott a szövetkezetek közös vagyona. Ebben az évben pedig a tavalyinál jóval nagyobb jövedelemhez jutnak a szorgalmas tsz-tagok. Tolna megyében ilyen módszerekkel dolgozunk azért, hogy a meglevő 240 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport mellett új szövetkezeteket, főleg szövetkezeti községeket alakítsunk, így a dolgozó parasztokat mind nagyobb számban tömörítjük szövetkezetekbe, és egyre nagyobb terméseredményeket tudunk elérni. Olyan szövetkezetek létrehozásán dolgozunk, amelyeket a közös munkával elért emberibb, jobb élet tesz szilárddá, és amelyeket semmilyen vihar nem képes megingatni. Király László s Tolna megyei pártbizottság első titkára Kelemen József, a bérelszámoló szó se róla, vannak az öreg Kelemennél sokkal tekintélyesebb emberek is a Fémalkatrész-gyárban. Például az igazgató, a főmérnök, sőt, ha jól megnézi az ember a „ranglétrát“, tulajdonképpen még Zákonyi, a könyvelő is tekintélyesebb kellene, hogy legyen. Ámbátor, ha Kelemen Józsefről az első látásra ki is derülne: melyik létrafokon áll, nemigen változtatna az sem a tekintélyén és a nála jóval idősebb Kovács Péter marós karja minden bizonnyal akkor is kalapemelésre rándulna, ha vele találkoznék. Mivel, hogy Kelemen József a forgácsolóműhely bérelszámolója, s ő adja a fizetést, a pénzt, 12-én, meg 27-én... Úgy is adja, mintha a sajátját adná. Mert, ha például Csató Pista beviharzik hozzá a bérelszámolóba, hogy így nem stimmel az elszámolás, meg úgy nem stimmel, az öreg Kelemen a homlokára tolja félholdüveges pápaszemét és rárivall a fiúra: — Miről beszélsz? Hogy én becsap, falak téged? Harminc éve senki se merészelt nekem ilyesmit mondani, te... — Én sem mondtam — hunyászkodik a lihegő fiú — nem én, egy szóval sem mondtam, hogy Kelemen bácsi becsapott. Csak azt mondom, hogy több jár nekem, mint amennyit kaptam, valahol talán nem jól adta össze a dolgot... — Az nem lehet, érted-e — lóbálja az öreg bicskával faragott, centishegyű ceruzáját a fiú orra előtt. — Az összeadásnál nem lehet baj, legfeljebb csak a szorzásnál. Mert én harminc éve ... Nem tudni, hogyan is állunk ezzel a harminc évvel. Hiszen Kelemen bácsi már évek óta erre a harminc esztendőre hivatkozik. Csató Pista, amióta a gyárban dolgozik — van annak már öt éve is —, mást se hallott tőle, pedig mindig kijavítja harmincnégyre, harmincötre, ahogyan múlnak az évek. De hasztalan. Az öreg bérelszámoló csak harmincat mond mindig. Tán azért, hogy magát fiatalítsa, vagy tetszik neki a kerek szám a sok filléreskedés között, ki tudná azt? Jó lenne tőle megkérdezni egyszer: mi az oka, hogy megrekedt a harmincnál? Igaz, mit is válaszolhatna erre egyebet, mint azt, hogy „harminc éve számolok, tán csak jobban tudom, mint te. Nem igaz?“ s Azért is mondják egyesek, hogy •*“ nem bírja a kritikát. Pedig, de sok mindent eltűr az öreg az üzemben! Azt is eltűri, hogy a termelési értekezleteken mogorvának, zsörtölődőnek bélyegezzék, olyannak, akinek „rossz a viszonya az emberekhez“. Azt is szó nélkül eltűri, hogy megróják, amiért a munkabeírókkal kiabál. Pedig ő tudja, miért kiabál, s nem is engedné magát erről a kiabálásról lebeszélni. Vagy talán bocsánatot kérjen tőlük, amiért megint csak rosszul írták be, vagy egyáltalán be se írták a darabszámot Králik esztergályos munkalapjára? Mert bárki legyen is hibás, Králik meg a többiek nem mennének máshova reklamálni, csak Kelemenhez, mert „egyedül ő intézi el rendesen a dolgot, ha mérges is“. Elintézi ám, de hogyan? Nem tudják azt, még a kiabálást kifogásoló felszólalók sem, hogy sok reklamáció elintézésének dolga olyan, mint az óriáskígyó. Hol erre, hol arra kanyarog, aztán mikor az ember már éppen elkapná a farkát, csapkodni kezd ide-oda. Králik esetében is először az elszámolás bonyolult műveleteit kell vagy háromszor is átböngészni, s hiába, nincs abban semmi hiba, ha Králik bizonykodik is, hogy valahol mégiscsak van. Valahol, de hol? Ezt kell megkeresni az embernek és egy paksamétával a hóna alatt végig kell suttyognia az egész munkamenetet , a MEO-t, az átvételt, a készáruraktárt — amíg kiderül: a munkát tényleg megcsinálta Králik, csak nem írták be a lapjára. Igaz, nyugodtan mondhatná az ember a reklamáló Králiknak azt is, hogy „az én számolásom az utolsó fillérig stimmel, nincs dolgom tehát az ügyével többé“ — de nem mondja, mert Králik akkor három napig is keresgélhetné hiába a hibát, míg megunná a dolgot, aztán odacsapná a sok papírt: „Egye meg a fene azt a pár forintot, ha még tovább keresgélem, többet ráfizetek az időmmel.“ Igaza is lenne, meg nem is. Mert valóság az, hogy többet veszítene a szaladgálással, de fontos dolog az is, hogy az elszámolásnak ne legyen semmi híja. Stimmelni kell annak az utolsó fillérig, mert ez a néhány fillér differencia a végén valahol mindig forintokká hízik, és oda az elszámolás iránti bizalom. Az pedig egynémely embernél úgy jön ki, hogy „megint rosszul számoltak“, meg, hogy: „megint be akartak csapni“ ... Számoltak ... Be akartak csapni... — így, többesszámban, pedig csak egy-egy figyelmetlen adminisztrátor hibázott valahol. A szó, mint száz — sok mindent eltűr az öreg az üzemben, de azt nem tűri szó nélkül, hogy valaki igazságtalanul a számaiba akaszkodjék. Ilyenkor — legyen az termelési értekezlet vagy szakszervezeti taggyűlés — feláll és az előtte levő szék karfáját reccsenésig szorongatva alaposan megmondja a magáét. S ha ilyenkor észreveszi, hogy valaki gúnyosan elmosolyodik, a felszólalás keretében még külön is ráripakodik az illetőre, hogy tanuljon tiszteletet az olyan ember iránt, aki mindig becsületesen igyekszik ellátni a feladatát, még akkor is, ha egyfolytában harminc évig... Pedig igaz, ami igaz, nála is előfordul, hogy téved (nem is létezik talán a világon olyan bérelszámoló, aki nem tévedett még). Persze sokkal többször előfordul az, hogy más téved. Azonban az öreg mindkét esetben egyformán haragszik. Hol saját magára, hol másra, aszerint, hogy ki a ludas. . Az is kiderül sokszor (és ehhez kell a legtöbb idő), hogy senki se téved — csak a reklamáló. Ilyenkor dühös csak igazán az öreg Kelemen. Még a harmadik szobába is elhullik recsegő hangja, amint a jogtalan reklamálót oktatja: — Hallod-e, barátom! Eredj valamii szakmai tanfolyamra, vagy tudom is én mire, hogy egyik balkezedből jobbkezet csináljanak. Vagy mondd meg a brigádvezetődnek, hogy tanítson meg dolgozni. Egy fillérrel sem jár neked több, mint amennyit kaptál. Ezer szerencséd, hogy az állam fizet, mert én még ennyit sem adnék... — mondja, miközben az órákig feleslegesen böngészett munkalapokat lengeti. Szégyelheti is magát a jogtalan reklamáló, aki kevesebb munkáért több pénzt akart. És — akár hiszik, akár nem — hárman is elmentek közülük szakmai tanfolyamra, kettő meg munkamódszerátadót kért az ÜB-n. Sőt, az utóbbi időben valahogy , úgy tűnik, hogy kevesebben mosolyognak már az öreg Kelemen bérelszámolón, még akkor is, amikor mérges és ceruzájával hadonászva kiabál valamilyen igazságért. Nemcsak, hogy kevesebben mosolyognak rajta, hanem a múlt héten például a fiatal Havas Jóska, a szerelők bérelszámolója (ő mosolygott pedig legjobban öreg kollégáján) a számítások átböngészése után azzal fogadta az egyik jogtalan reklamálót: — Hallja-e barátom. Helyes lenne, ha elmenne, mondjuk egy szakmai tanfolyamra. Azért kapott ugyanis kevés pénzt, mert gyengén dolgozik és nem teljesíti a normát, amit pedig a maguk műhelyében mindenki teljesít... És amikor a jogtalan reklamáló csak bizonygatta a maga igazát, a huszonöt éves Havas még fel is fortyant: — Még, hogy én tévedek?! Vegye tudomásul, hogy én már három és fél éve egyfolytában bérelszámolok, és még soha nem csaptam be senkit... Ezt mondja Havas Jóska szó szerint, s mondhatja is. Mert az öreg Kelemen példájából megszerezte hozzá az „erkölcsi alapot“. Nemcsak a szavait tanulta meg ugyanis, hanem azt is, hogy gondosan, alaposan kell dolgozni az íróasztal mellett, a mert fontos dolog, igen fontos dolog az emberek pénze, amiért megdolgoztak, s amiért — mint mondottuk — lépten-nyomon kalapot emelnek az öreg Kelemennek. Persze az is lehet, hogy nem is csak azért a pénzért emelnek kalapot neki... Horváth Mihály SZABAD NÉP Mentsük meg a pusztulástól a regölyi kastélyt — Levél — A Tolna megyei Regöly községhez tartozó Majsapusztán mindenki ismeri a volt herceg Eszterházy-kastélyt. A több mint 30 szobából álló épület előbb az egyik tömegszervezet birtokába került, majd 1951-ben a Földművelésügyi Minisztérium traktoros-iskolának alakíttatta át. Elég sokat költöttek rá, fürdőszobákkal, központi fűtéssel látták el az ódon kastélyt. Két évvel ezelőtt a traktoros-iskola utolsó tanulóját is kiengedte falai közül, s a nagy költséggel rendbehozott, korszerűen felszerelt épület magányosan, gazdátlanul maradt. A tamási Vörös Szikra TSZ a szomszédság jussán igyekezett megszerezni az épületet. Bontási engedélyt kért a járási tanácstól, s néhány istállót le is bontott. Majd később az egész kastélyt felvette leltárába, s ma is sajátjának tekinti. Végül is azonban nem a tsz-nek, hanem a megyei tanács oktatási osztályának juttatták a kastélyt. Tudniillik előző tulajdonosa, a Földművelésügyi Minisztérium, az Oktatásügyi Minisztérium javára mondott le róla. Így lett a kastélynak két tulajdonosa is — de egyik sem használja, s egyik sem őrizteti. A környék lakói két év óta háborítatlanul hordanak el onnan ajtókat, ablakokat, kilincseket, értékes csapokat — most már a csempéket kezdik leszedegetni a falról. Nem hagyhattam szó nélkül ezt a barbár pusztítást. Felkerestem a „tulajdonosokat“, javasoltam, hogy állítsanak gondnokot az épület őrzésére. A válasz az volt, hogy „nincs rá keret“. Pedig az őriztetés sokkal kevesebbe kerülne, mint a kár. Kilincselésem, érvelésem semmit sem használt. A két évvel ezelőtt még teljesen használható, jól felszerelt épület most szemünk láttára megy tönkre. A megyei és járási tanács oktatási osztályának az a terve a kastéllyal, hogy 120 gyermek részére bentlakásos általános iskolai kollégiumot csináltat belőle. Ez a terv nagyon szép, de félő, hogy mire megvalósulhatna, a kastélyból kő kövön nem marad. Horváth István MDP alapszervezeti titkár, Regöly, Majsa-puszta Továbbra is eredményesen folyik a vasgyűjtés A tavaszi vasgyűjtő-hónap befejeztével a Rákosi Mátyás Művek dolgozói felhívták az ország valamennyi ipari üzemét: folytassák tovább a vasgyűjtést. A felhívás nyomán sokhelyütt szép eredményekről adhatnak számot. A WILHELM PIECK VAGON- ÉS GÉPGYÁR dolgozói is csatlakoztak az RM Művek felhívásához és a közelmúltban kétszáz tonna vashulladékot adtak át a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnak. Augusztus elején új lendülettel láttak munkához, az egyes üzemek gyártakarításra hívták ki egymást. Ennek során egy hét alatt kilencven tonna vasat szedtek össze. A gyáregységek közötti versenyben az elmúlt héten a szállítógép-üzem vasgyűjtői dolgoztak legjobban, üzemükben és környékén harminc tonna vashulladékot szedtek öSsZE. A BALATONFÜREDI HAJÓGYÁR ipari tanulókból alakult vasgyűjtőbrigádja a vasgyűjtő-hónap során 600 százalékra teljesítette tervét. A gyűjtés azonban most sem szünetel. Jelenleg két régi szénrakó uszályt bontanak, s ebből rengeteg apró, már használhatatlan vas kerül elő. A gyűjtők ezeket szorgalmasan összeszedik, és még a szegecselők és a vágók munkahelyeit is felkeresik, hogy az ott heverő vashulladék se menjen kárba. A DISZ-brigádon kívül a hajógyárnak több olyan egyéni vasgyűjtője van, mint Hajdú János hajókovács, aki két hónap alatt 86 kiló krómozott fémet szedett össze. A DEBRECENI JÁROMŰJAVÍTÓ VÁLLALAT — a város egyik legnagyobb üzeme — is kimagasló eredményekről adhatott számot a vasgyűjtő-hónap idején. Csaknem tíz mozdony súlyával egyenlő vas- és fémhulladékot adtak át a begyűjtő szervnek. Azóta is eredményesen gyűjtenek, június közepétől eddig öszszesen 264 tonna hulladékvasat és fémet szedtek össze, s ebből már 240 tonnát el is szállítottak a kohászati üzemekbe. Az angol kohászdelegáció tagjainak nyilatkozata sztálinvárosi élményeikről A Magyarországon tartózkodó angol kohászdelegáció csütörtökön Sztálinvárosba látogatott és megtekintette első szocialista városunk üzemeit. A látottakról nyilatkoztak a Magyar Távirati Iroda munkatársának. W. I. Hollingsworth, az Angol öntőmunkások Egyesült Szakszervezetének országos szervezője elmondotta, hogy mély benyomást keltett benne mindaz, amit a Sztálin Vasműben tapasztalt." — Az a véleményem — mondotta —, hogy a Sztálin Vasmű dolgozóinak minden okuk megvan arra, hogy büszkék legyenek üzemükre. A kohó- és a martin-acélmű gondos munkával épült és korszerűen van felszerelve. Az üzemek tágasak és levegősek. Az az érzésem, hogy a munkások és a vezetők között közvetlen, jó viszony uralkodik. Az igazgatóság, a szakszervezet, s az egyszerű dolgozók is nagy szeretettel fogadtak bennünket. — Úgy látom, hogy a munkásellátásra nagy gondot fordítanak Sztálinvárosban, örültem, hogy láthattam a munkások számára épített gyönyörű kultúrotthont. Meggyőződésem, hogy a termelés fejlesztése mellett a kultúra fejlődése is helyes mederben folyik. Henry Hodgson öntő a többi között kijelentette, hogy a vasmű öntödéjében olyan jó minőségű munkát látott, akárcsak Angliában. James McGhee a következőket mondotta: — Több dolgozóval beszélgettünk az üzemben. Láttam, hogy a munkások nem kapkodnak, nyugodtan és megfontoltan dolgoznak. Ez arra enged következtetni, hogy a norma nem túlfeszített, hanem reális. Beszéltünk a martin főolvasztárával és olvasztáraival is. Elmondották, hogy mennyit keresnek. Ez a kereset átlagon felüli ugyan, de meggyőződtem arról, hogy a többi üzem dolgozói is megelégedettek életkörülményeikkel, kereseti viszonyaikkal. Végezetül nyilvánosan is szeretnék köszönetet mondani a sztálinvárosi dolgozóknak a szívélyes fogadtatásért, a meleg vendégszeretetért. (MTI) Szociális, kulturális célokra fordítják a tanácsok a békekölcsön-részesedést Kormányunk rendelkezése értelmében a községi tanácsokat illeti meg az Ötödik Békekölcsön készpénzjegyzése után befizetett összeg fele, a városiakat a negyedrésze. Tanácsaink a békekölcsön-részesedést közcélokra, gazdasági, szociális és kulturális beruházásokra használják fel. Kunszentmiklóson óvoda, Körösladányban kultúrház építésére, Ásotthalmán mozigép vásárlására, Csorván gyermekjátszótér létesítésére használták fel a részesedést. Enyingen tűzoltó-szertárt építenek, Hajdúnánáson sportpályát létesítenek, Kálózon ártézi kutat fúratnak a kapott öszszegből. A fertőszentmiklósiak hangoshíradót vásároltak. A zalabesenyőiek útjavításra, a nyírjákóiak orvosi rendelő építésére, a paksiak kultúrház felszerelésére, a jászapátiak autóbusz-váróterem létesítésére, a királyhegyesiek a villanyhálózat bővítésére használják fel a békekölcsön-részesedést. A külföldön élő magyar állampolgárok első csoportjai visszatértek Magyarországra A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztia rendelete alapján a külföldön élő magyar állampolgárok első csoportjai Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból és Belgiumból megérkeztek Magyarországra. Az illetékes hatóságok minden segítséget megadnak a már visszatért magyar állampolgároknak és biztosítják részükre a mindennapi életbe való gyors bekapcsolódást. (MTI) Autóbuszokhoz gyártanak csapágyakat Debrecenben . A debreceni Gördülőcsapágygyár■ ban hozzákezdtek az úgynevezettM—1216-os hengergörgős csapágyak ■sorozatgyártásához. Ez a csapágy jelenleg a legnagyobb méretű, amellyet a gyár készít. A hengergörgős csapágyakat autóbuszokhoz gyártják. ■A nagyméretű csapágyakból már tíz szállítmányt küldtek el Debrecenből. Százhuszonkét új családi házat adnak át augusztus 20-án Szomolya egykori barlanglakóinak . A múlt szomorú örökségeként, a Borsod megyei Szomolya községbensok család barlanglakásokban lakott.A nép kormányának messzemenő gondoskodásával az egykori barlanglakók új családi házakat építettek.Százhuszonkét, új ház hirdeti, hogyiszocialista társadalmunk gondoskodika dolgozókról. Szomolya községnek i újonnan épült részét alkotmányunkünnepén, augusztus 20-án adják átünnepélyesen a boldog tulajdonosoknak. FENTEK, 1955. AUGUSZTUS 12 Egyenletesebb vasúti forgalom • gyorsabb, olcsóbb szállítás Népgazdaságunk fejlődésével párhuzamosan megnövekedett a vasút feladata is. Az elszállított áru menynyisége tavaly csaknem háromszorosa volt az 1938-asnak. A gyorsan növekvő feladatok új módszerek keresésére ösztönözték a vasút dolgozóit. Ebben a munkában nagy segítséget jelentettek a szovjet vasutasoktól átvett hasznos tapasztalatok. A vasút is rátért a tervszerű munkára. Rendszeresítettük az irányvonatokat, harcot indítottunk a felesleges, költséges szállítások megszüntetéséért, igyekeztünk szervezettebbé tenni a szállítást. A vasút munkája az idén ismét szaporodik. 1955-ben mintegy 10 százalékkal több árut kell szállítanunk, mint tavaly. Ha ezt sikerrel akarjuk megoldani, még több új módszert kell keresnünk, még szervezettebbé kell tennünk a munkát. Igen nagy erőforrást jelentene számunkra az egyenletes szállítás megteremtése. Ez lehetővé tenné, hogy kocsiparkunkat, vasútvonalainkat, iparvágányainkat jobban kihasználjuk, csökkenthetnénk a kocsifordulót. Az egyenletes szállítás fontossága különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha megnézzük, hogyan oszlik meg negyedévenként, havonként, sőt hetenként a vasút áruforgalma. Az időszak egyik felében kell elszállítani az árumennyiség 65—70 százalékát, másik felében pedig csak 35—40 százalékot szállítunk. A vasút munkáját mindenekelőtt a havi és heti forgalomban mutatkozó egyenlőtlenség hátráltatja. Az áruforgalomra természetesen sok minden hatással van. A termelés idényszerűsége, az egyes árufajták termelési sajátosságai stb. növelik, illetve csökkentik bizonyos időszakok forgalmát. Zöldség- és gyümölcsfélét nyáron, kenyérgabonát nyár közepén, cukorrépát az őszi hónapokban szállítunk, télen kevés építőanyagot, de annál több rönkfát fuvarozunk. Ezt az ingadozást persze megszüntetni nem lehet, de jelentősen csökkenthetnénk az úgynevezett „előszállítások” segítségével. Korábban végezhetnénk az építő, tüzelő és egyéb nyersanyagok szállítását, olyankor, amikor erre nagyobb a lehetőség. Különösen fontos lenne, hogy az őszi forgalmat tehermentesítsük. Nehezebb mentséget találni arra, miért oszlik meg havonként, hetenként is egyenlőtlenül a forgalom. A hónap első hetében kevesebb árut adnak fel az üzemek, utolsó héten azután annál több kocsit igényelnek. A nyékládházi kavicsbánya például június utolsó hetében 672 kocsival kért többet, mint az első héten, de július 1-én már ismét kevés kocsira volt szüksége. A zalaegerszegi olajfinomító június végén 90 kocsit kért naponta, július 1-én pedig már csak harmincat. Sorolhatnánk még a példákat. A következmény: a vasútnak július második felében 6500 kocsival többre volt szüksége a forgalom lebonyolítására, mint a hónap első felében. Ugyanez ismétlődik meg hetenként is. Keddtől péntekig az áruk 65—68 százalékát adják fel, a hét három másik napján az egész mennyiségnek csak 32—35 százaléka kerül a kocsikra. Munkaszüneti napokon különösen kicsi a forgalom, a hétköznapi átlagnak mintegy 35—40 százaléka. Érdemes megjegyezni, hogy például a Német Demokratikus Köztársaságban alig pár százalék a különbség a vasárnapi és a köznapi szállítás között. A komlói szénbánya hétfőn rendszeresen 100—110 kocsival kevesebbet kér, mint a hét végén: a nyékládházi kavicsbánya pedig munkaszüneti napokon egyetlen kocsit sem rak meg. A vasútnak a hónap elején és a hét egyes napjain így igen sok a kihasználatlan kocsija, máskor viszont nem tudja lebonyolítani a forgalmat, egyes szállítások elmaradnak, zavart okoznak a termelésben, nehezítik sok üzem munkáját. Ezek a példák is mutatják, hogy az egyenletes vasúti forgalom szorosan összefügg az egyenletes termeléssel. A hóvégi, hétvégi hajrá nagy nehézségeket jelent a mi számunkra is. De nem ez az egyetlen hiba. Gyakran előfordul például, hogy az üzemek, vállalatok felsőbb szervei nem adják ki időben az üzemeknek az áru elosztására vonatkozó intézkedéseket. Ez az egyenetlenség nemcsak nehezíti, hanem drágítja is a vasút munkáját. Bizonyos időszakokban nem tudjuk kihasználni a vasútvonalakat, berendezéseket, máskor teljesítőképességükön felül kell őket igénybevennünk. A szerelvények gyakran torlódnak, a szállítás lassúbb lesz, az áru késve érkezik rendeltetési helyére, gyorsabb ütemben kell kirakodni. Kénytelenek vagyunk annyi embert foglalkoztatni, amennyi a legnagyobb árumennyiség kezeléséhez és elszállításához szükséges. Ezek a tényezők komolyan növelik a szállítás költségeit. A MÁV jelenlegi kocsiparkja — ha a szállítást egyenletesebbé tesszük — elegendő ahhoz, hogy csaknem zökkenő nélkül továbbítsuk a szükséges árumennyiséget. Az egyenletes rakodást elsősorban azoknál az áruknál kell megvalósítanunk, amelyekből nagy mennyiséget szállít a vasút és azokon az állomásokon, ahonnan naponta legalább 10—15 kocsirakományt továbbít. A vasút dolgozói teremtsenek szorosabb kapcsolatot a szállíttató felekkel, hogy biztosíthassák a megfelelő összhangot. A vasútnak joga van az egyes üzemek, vállalatok részére napi berakási normát megállapítani. A jövőben az eddiginél inkább kell élni ezzel a joggal, hogy a közelgő őszi csúcsforgalmat zökkenő nélkül lebonyolíthassuk. Segítsenek ebben a minisztériumok is, kísérjék figyelemmel, hogy a vállalatok, be is tartsák kötelezettségeiket. A vasút feladatai egyre növekednek. Többet szállítani, olcsóbban szállítani csak akkor tudunk, ha a vasút és az üzemek, vállalatok dolgozói az eddiginél szervezettebben, szorosabban együttműködve végzik m munkájukat. Németh József MÁV vezérigazgatóhelyettes Nemcsak bírósági ügy! A begyűjtés a legfontosabb állami feladatok közé tartozik. A beadás törvényes kötelezettség, de teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges a mindennapos meggyőző, felvilágosító munka is. A begyűjtési apparátus dolgozói tehát politikai munkát végeznek, megmagyarázzák a dolgozó parasztságnak a begyűjtés jelentőségét. De politikai munkát végeznek abban az értelemben is, hogy éberen fellépneka kulákok és spekulánsok törvényszegései ellen, akik a társadalom kárára akarnak maguknak jövedelmet szerezni. Ezért múlhatatlanul fontos, hogy a begyűjtési apparátus dolgozói olyan emberek legyenek, akik ismerik, tisztelik a törvényt, s érvényt is tudnak szerezni a törvénynek. Akik politikailag szilárdak, harcosak, feddhetetlen jelleműek és megvesztegethetetlenek. Rendkívül fontos, hogy párt- és állami szerveink, amelyek kiválasztják a begyűjtési apparátus dolgozóit, mindig kellő körültekintéssel járjanak el. Mindig nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy kit bíznak meg egy-egy község begyűjtési munkájának vezetésével, szervezésével. Mindszenten azonban ez nem így történt. Borsi Józsefné, a volt begyűjtési megbízott négy társával együtt becsületes munka helyett harácsolt, sikkasztott, becsapta az államot és a pártot. Borsiné szövetkezett Nagy János kupeccel, akit megbízólevéllel látott el, s mint „társítót“ vett maga mellé. Nagy János társította egymással azokat a termelőket, akiknek kisebb mennyiségű beadási kötelezettségük volt, s emellett — Borsiné segítségével — a termelők nevében a maga zsebére kupeckedett szarvasmarhákkal és sertésekkel. A kupec busás jövedelemre tett szert, s megosztotta cinkosával, Borsinéval. Borsiné ezenkívül elősegítette Mindszenten a földek szétírását, s ezzel meglopta az államot. Egy sereg begyűjtési adósságot önkényesen törölt és ezért baromfit, tojást, túrót, tejfölt kapott „ügyfeleitől“. S nehogy mindez kiderüljön, eltüntette az előző évekre vonatkozó összesítő lapokat, a társítási naplót és más okmányokat. De Borsinét leleplezték. Bűneiért a szentesi járásbíróság két évi és hat hónapi börtönbüntetésre, 2900 forint kártérítésre ítélte és három évre eltiltotta közhivatal viselésétől. Nagy Jánost négy évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték, ezenkívül 2000 forint pénzbüntetést és 2000 forint vagyonelkobzást róttak ki rá. Ugyancsak elítélte a járásbíróság Kozma Istvánt és Balázs Istvánt, a Szentesi Állatforgalmi Vállalat mindszenti felvásárlóit, akik a járlatlevelek átírásánál segédkeztek, valamint Gyendai Lános kulákot, aki rendszeresen megvesztegette Borsinét, nehogy kulákká nyilvánítsák. Borsinét és társait elítélte a bíróság. Annál különösebb, hogy még mindig nem ítélte el nyilvánosan a pártszervezet. Pedig a pártszervezet vezetőinek tudniok kellene, hogy ez az ügy nem csupán a bíróságra tartozik, hanem egyben politikai ügy is. Miért? Mert a pártszervezet vezetői vakon megbíztak Borsinéban, nem ellenőrizték a munkáját. Ezt használta ki Borsiné és olyan légkört teremtett maga körül, hogy a környezete valósággal rettegett tőle. Egy alkalommal például felpofozta hivatali munkatársait. Ezek az elvtársak sehova sem mertek panaszra menni. Lehetetlen, hogy környezetéből senki sem vette volna észre Borsiné manipulációit. De senki sem merte azt a pártszervezet vezetőinek tudtára adni. Borsiné kiskirály volt Mindszenten. Jellemző, hogy még ma sem mernek róla hangos szóval nyilatkozni, miután a bíróság elítélte. A pártszervezet vezetői azonban mit sem tettek azért, hogy mindenki számára világossá váljék: a Borsinéféle elemekhez a mi pártunknak nincs semmi köze. Ideig-óráig kért is okozhatnak, de pártunk vaskézzel távolítja el őket onnan, ahová befurakodtak. Mindszent kommunistái, köztük a tanács vezető funkcionáriusai viszont még azt sem tudják, hogy vajon kizárták-e Borsinét a pártból vagy sem. Mert a pártszervezet nem foglal állást ebben az ügyben. Még csak kellő érdeklődést sem tanúsít. Pedig a kommunisták taggyűlést várnak, ahol ezt a befurakodott csalót kizárják maguk közül. Miért nem hívják össze ezt a taggyűlést? Miért tűrik, hogy a faluban még most is azt suttogják: „Borsinénak még ma is a háta mögött állnak, jó lesz óvatosnak lenni.“ Hadd tudja meg Mindszent, hogy a párt egyáltalán nem áll karrierista kiskirályok háta mögött, sőt még azt sem hajlandó elnézni, hogy bárki a párt tagjai közül ilyen elemeket akárcsak egy gondolattal is támogasson! Azért, hogy a mindszenti pártszervezet vezetői ilyen mulasztást követtek el, a szentesi járási párt-végrehajtó bizottság is felelős. Pártszerveinknek éberen kell őrködniök azon, hogy a begyűjtési apparátusban épp úgy, mint az egész államgépezetben megbízható, népi demokráciánk törvényeit, rendeleteit tiszteletben tartó és végrehajtó dolgozók legyenek. Kovács Erzsébet