Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)
1955-09-01 / 241. szám
Negyven óra értekezlet... A napokban az alábbi levelet kapták: Kedves Elvtársak! A múlt héten több cikket olvastam a Szabad Népben az operatívabb,hatékonyabb pártmunkáról, a pártbizottságok eredményesebb irányító, vezető tevékenységéről. Azt hiszem, sok párt- és egyéb funkcionárius véleményét fejezem ki, ha szóváteszem: nálunk annyira általánossá vált a sok és hosszú értekezlet, hogy számos esetben éppen emiatt nem jut idő a határozatok végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére. Emiatt sokszor a vezetés sem elég operatív. Én például augusztus 8—13 között a következő értekezleteken vettem részt: Augusztus 8, hétfő. Konferencia a selejtcsökkentésről, a gyár mecsai számára. Ez három órán át tartott. Utána két és félórás, gyenge, kevés újat mondó értekezlet következett az alkotmány tiszteletére rendezett munkaverseny megjavításáról. Augusztus 9.kedd. Tíz óráig a főosztályvezetőkkel, alapszervezeti titkárokkal tartottam megbeszélést, majd negyed háromig a Szolnok megyei gépállomás küldöttségével tárgyaltam. Négy órakor ebéd nélkül, mentem el az öntöde nagyaktíva-ülésére, amit én vezettem le. Ez a tanácskozás nyolc óráig tartott. Augusztus 10, szerda. Délelőtt végre lejutottam az üzembe, beszélgettem a munkásokkal, de ezen a napon sem volt hiányértekezletben, öt órát ültem a műszaki vezetők megbeszélésén. Augusztus 11, csütörtök. Meghívtak a kerületi párt-végrehajtóbizottsági ülésre. Reggel fél 9-től három óráig tartott. Ezen a napon több értekezlet nem volt. Augusztus 12. péntek. Három órát értekeztem az igazgató elvtársnál. Délután különböző megbeszéléseket folytattam, majd elmentem egy fontos értekezletre, ahol a gyár szakembereivel a technika továbbfejlesztésével kapcsolatos teendőket tárgyaltuk. Ez négy órát vett igénybe. Augusztus 13. szombat. A Budapesti Pártbizottság ankétot szervezett a kerületi és üzemi titkárok részére, ahol szintén a műszaki fejlesztés kérdéseiről tanácskoztunk öt órán át. (Természetes, hogy itt is részt kellett vennem.) A rövidebb megbeszéléseket, tanácskozásokat le sem írom, mégis a heti mérleg elszomorító képet mutat. Egy hét alatt 10 értekezleten 40 órát töltöttem, öt teljes munkanapot. Ezenkívül körülbelül 11 óra telt el a rövidebb megbeszélésekkel, s több mint 10 órát foglalkoztam a különböző sürgős jelentések, határozatok, beszámolók készítésével. És bizony ez más hetekben is hasonlóképpen van, mert ha az üzemben nincs is minden héten ennyi értekezlet, a kerületi párt-végrehajtó bizottsági, a városi tanácsi tagságom és egyéb funkcióim — biztosíték arra, hogy értekezletekben nem lesz hiány. Nem az elengedhetetlenül szükséges, fontos értekezletek megtartása ellen írok — bár azok időtartamát is lehet rövidíteni jó előkészítéssel, meggondoltabb, tömörebb felszólalásokkal. Például az augusztus 8-i értekezletet (amelyen a munkaversenyről tárgyaltunk) megtarthattuk volna sokkal rövidebben, vagy akár el is maradhatott volna. Többet ért volna, ha helyette a műhelyekben beszélgetünk a dolgozókkal. Nehéz eldönteni, hogy ezenkívül — a magunk szakállára — melyik értekezletet hagyhattuk volna el, mert szinte mindegyikre van valamilyen határozat. De valószínű, hogy a műszaki fejlesztés fontosságáról és egyéb kérdéseiről sem kellett volna egy héten 17 órát tárgyalni. Egy bizonyos, elsősorban nekünk magunknak kell valamit tenni azért, hogy valamilyen módon csökkentsük az értekezletek számát és idejét. De ez nem elég. Úgy gondolom, hogy minden szervnek lényegesen kevesebb értekezletet kellene szerveznie, akkor a vezetőknek jutna idejük másra is. Elvtársi üdvözlettel: Szendrődi Rudolf a MÁVAG pártbizottságának első titkára ★ Szendrődi elvtárs nagyon fontos kérdésről írt levelében. Valóban, ha számbavesszük, mennyi időt töltött el egy héten értekezleteken vagy jelentések, határozatok készítésével, elképzelhetjük, milyen kevés ideje marad arra, hogy rendszeres, eleven kapcsolatot teremtsen az üzem dolgozóival, hogy tanulni, pihenni, szórakozni tudjon. Nagy hiba ez. Annál is inkább, mert Szendrődi elvtárs esete nem egyedülálló. Sok párt-, állami és gazdasági funkcionárius el van halmozva értekezletekkel, a napi nyolc óránál lényegesen többet dolgozik és mégse elég eredményes a munkája. De talán ennél is nagyobb hiba, hogy számos funkcionárius ezt a felettébb káros jelenséget munkája szükségszerű velejárójának tartja és nem is törekszik változtatni rajta. Fontos kérdéseket tárgyaló értekezletek nélkül nem lehet elképzelni eredményes, jó irányító munkát, még kevésbé a pártszervek kollektív vezetését. De az „önagyonülésezés“, az örökös értekezletrejárás a vezetőt bürokratává alacsonyítja, aki aztán a vezetést határozatgyártással igyekszik helyettesíteni és nem marad ideje a végrehajtás megszervezésére, ellenőrzésére, az alsóbb szervek segítésére. Orvosolhatják ezt a bajt, ha elvetjük a vezetés bürokratikus módszereit és munkánk jelentős részét a határozatok megvalósításának szenteljük. A növénynemesítés és vetőmag-termesztés az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon az agrártudományok művelőinek alkotó és fáradságos munkája nem külön pavilonban, hanem a gyakorlati eredményekkel együtt kerül bemutatásra. Az agrártudományok bemutatásának e módja több okból is helyes. Helyes, mert a kiállítás első és legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés közvetlen előmozdítása, szocialista mezőgazdaságunk gyakorlati fejlődésének szemléltetése. De helyes azért is, mert így sokkal világosabban kitűnik az elmélet és gyakorlat dialektikus öszszefüggése. Így például a cukorrépa-nemesítés eredményei nem a répatermesztéstől elszakítva kerülnek bemutatásra. A kiállítás a nemesítés munkáját együtt mutatja be a cukorrépatermesztés agrotechnikájával és mindjárt a néző elé tárja a nemesítés és termelés népgazdasági jelentőségét is. Az új nemesített, magyar cukorrépafajta tulajdonságain keresztül érzékelteti a kiállítás a nemesítési munka jelentőségét és népgazdasági hasznát. Mindezt azonban természetesen összekapcsolja a répamag-termelés eredményeivel. Az újfajta ugyanis csak akkor jelenthet értéket, ha elszaporítása gyorsan és szakszerűen történik. Szemléltetően mutatja be a kiállítás, hogy a felszabadulás előtt cukorrépamag behozatalára szorultunk, ma viszont a világ minden részébe exportálunk nemesített magyar cukorrépamagot. Ez éppúgy hozzátartozik a tudományos munka bemutatásához, mint a 200 mázsás cukorrépa-termesztési mozgalom fejlődésének ismertetése. Nem lehet és nem is szabad tehát határt vonni sem a tudomány és a gyakorlat, sem a tudomány és a propaganda között. A tudományos eredmények elterjesztése, népszerűsítése, a felfedezések gyakorlati haszna nélkül a tudomány céltalan és meddő maradna. Más kérdés persze, hogy a kiállításon valóban megtettünk-e mindent a tudomány népszerűsítése érdekében? Mindenesetre figyelemre méltó újítás a Földművelésügyi Minisztérium Kísérleti és Propagandaügyi Főigazgatóságának az az intézkedése, hogy közvetlenül árusítja a különféle kísérleti intézmények termékeit, így a látogatók közvetlenül és saját tapasztalatuk alapján győződhetnek meg a magyar növénynemesítők által előállított új fajták értékéről. Ennél szorosabb és közvetlenebb kapcsolat nehezen képzelhető el. Reméljük, hogy mind a tudományra, mind a gyakorlatra nézve haszonnal jár ez az újítás. Hiszen a gazda első kézből kapja a nemesített vetőmagot, a nemesítő pedig közvetlenül ismerheti meg a termelők igényeit, véleményét. Az őszi Országos Mezőgazdasági Kiállítás új utakat mutat, amelyek az elmélet és gyakorlat szorosabb együttműködésével vezetnek a nagyobb termésátlagok felé. Sedlmayr Kurt a Sopronhorpácsi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kétszeres Kossuth-díjas vezetője. A gazdátlan nyeremények gazdára találnak... Az utóbbi években megszokott esemény lett országunkban az államkölcsönök sorsolása. Az emberek többsége izgalommal lesi ilyenkor az újságokat, a postafiókok kis üvegládikóiban kifüggesztett nyereménylistákat . .. Nyertem? Nem nyertem? De vannak olyanok is, akik nem tudják figyelemmel kísérni a listát, vagy elnézik a számot — és nem is sejtik, hogy Fortuna meglátogatta őket... Ezek felkutatására vállalkozott az Országos Takarékpénztárban egy kis csoport. Hálás, de nem könynyű a dolguk, hiszen nem mindig tudni, hogy melyik kötvény kihez került. Néha csak egészen bonyolult úton-módon lehet előkeríteni a tulajdonost. Mit is csinál tulajdonképpen ez a kis csoport? Először is azt kutatják, hogy a nyertes kötvény melyik megyébe, melyik járásba, községbe vagy üzembe került. Itt viszont már tudják, kinek, milyen sorszámú kötvényt adtak át. De ez a könnyebbik eset... Mert gyakran előfordul, hogy a keresett dolgozó már hatvanhatszor más helyre költözött, vagy munkahelyet változtatott. Ilyenkor valóságos bújócskát játszik a nyerő és a nyeremény. Megtörtént például, hogy a nyertest keresték Pesten — már vidéken volt. Utána mentek vidékre. Kiderült, hogy visszahelyezték Pestre... Előfordul az is — természetesen igen ritkán —, hogy valamilyen kötvényt tévesen vált be az OTP kifizetőhelye. Ekkor sincsen baj, mert a beváltott kötvény visszakerül az Országos Takarékpénztár központjához, ahol megsemmisítés előtt mégegyszer egyeztetik a számokat. Ilyenkor kiderül a tévedés. Iker László tatai lakos például nem is sejtette, hogy többet nyert, mint amennyit — 900 forintot — felvett. Az OTP örvendeztette meg a hírrel: huszonötezer forintot nyert... Szó ami szó, sok gazdátlan nyeremény akad gazdájára a kis kutatócsoport segítségével. S ha nehéz is a munkájuk, mindenesetre nem lehet rossz dolog ilyenfajta helyreigazítással bekopogtatni... Budapest Főváros Tanácsa szeptember 5-én ülést tart Budapest Főváros Tanácsa szeptember 5-én, hétfőn reggel 9 órai kezdettel az V. kerület, Váci utca 62-64. szám alatti Újvárosháza nagytermében ülést tart. Az ülés napirendje: 1. Beszámoló a Fővárosi Tanács tagjainak munkájáról. Előadó: Kelen Béla tanácstag, a tanács által kiküldött bizottság elnöke. 2. Jelentés a községpolitikai terv végrehajtásának állásáról, valamint a községfejlesztési alap felhasználásáról. Előadó: Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke. A tanácsülésen ezen kívül megtárgyalják a megüresedett tanácstagi helyek betöltésére tartandó választások időpontját, továbbá az állandó bizottságok személyi összetételével kapcsolatban szükséges változások kérdését is. (MTI) SZABAD NÉP Miről tanúskodnak a Gyömrői úti üzemek versenytáblái? (Tudósítónktól.) A verseny elengedhetetlen feltétele az eredmények és hibák eleven, ötletes, friss ismertetése. Nagy, ünnepi műszakok idején a legtöbb üzemben jól népszerűsítik a verseny eredményeit. És az ünnep után? Erre a kérdésre próbáltunk választ kapni öt Gyömrői úti üzemben. Miért „titkolják“ a kiváló ifjúsági brigád eredményét a Kőbányai Gyógyszerárugyárban? A Kőbányai Gyógyszerárugyár hónapról hónapra teljesíti tervét. A munkások nagy többsége részt vesz a versenyben és sok kiemelkedő eredmény is születik. Mit láthatunk ebből a falitáblákon? Vajmi keveset. Júniusi, júliusi vállalásokat hirdetnek a táblák. Csak egy friss ,,eredményt” közöl az egyik: a totó 35. heti eredményeit... A gyár vezetői büszkén említik a heparin gyártásán dolgozó ifjúsági brigádot, amely augusztusban 360 000 forint értékű gyógyszert termelt terven felül. Nagyon megérdemelnék, hogy ezt az eredményt legalább a gyár egész kollektívájának tudomására hozzák — de ilyesminek nyoma sincs. Az „objektív“ feltételek megvolnának a verseny eredményeinek ismertetéséhez. Van bőven miről jó szemléltető anyagot készíteni. a gyár asztalosműhelye meg a dekorációsok szépen és gyorsan el is készíthetnék. Csak a szakszervezeti bizottságnak kellene frissebben, ötletesebben dolgoznia is ! Jó a napi értékelés a Magnezitgyárban Egészen más kép fogadja a belépőt a Magnezitipari Tűzállóanyaggyárban. A bejárat mellett szépen, ízlésesen elkészített tábla, amelyről leolvashatjuk a legjobban dolgozó munkások, sztahanovisták, fiatalok eredményeit. S nem régi eredmények, hanem a legfrissebbek. A másik tábla a gyár üzemeinek versenyeredményeit hirdeti — naponta elkészített értékelés alapján. A szakszervezeti bizottság sokat foglalkozik a verseny eredményeinek népszerűsítésével és a műszaki vezetők többsége is segítséget ad ehhez. A hangoshíradóban időnként megszólal a gyár egyik-másik jól dolgozó művezetője, s elmondja, hogyan érte el kiváló eredményeit. A hangoshíradóban nemcsak egyszerűen felsorolják a napi teljesítményeket, hanem csasztuskákat is rögtönöznek: a versenybizottság és a kulturális bizottság között jó az együttműködés. Ez máshol sem ártana ... A gyárban — bár valamelyest csökkent — még mindig sok a selejt. Kár, hogy szemléltető eszközökkel nem harcolnak ellene. Nem messze a bejárattól van ugyan selejtkiállítás, de úgy, ahogyan évekkel ezelőtt elkészítették. A selejtkiállítás jó módszer a selejt elleni harcban, de csak akkor, ha nem többéves. És a versenyhíradóban, plakátokon, villámokon is harcolni kellene a selejt ellen. Ottfekjtett feliratok a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban A szomszédos üzemben, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban mintha megállt volna az idő: a kapu melletti nagy tábla még most is az alkotmány műszakra mozgósít, a feliratok szinte kivétel nélkül az augusztus 20-a előtti vállalásokat hirdetik. A durvaszereldében feltűnő helyen szépen elkészített tábla áll. Címe: A durvaszerelde munkaverseny-nyilvánossága. A táblán márciusi (!) eredményeket olvashatunk. Sok más üzemrészben sem ismertetik a verseny legújabb eredményeit. A gyár évek óta gyengén dolgozik. Ha a verseny eredményeit megfelelően népszerűsítenék, talán könnyebben kijutnának a hullámvölgyből. Esetleg sétáljanak el az illetékesek a Magnezitba — nem árt mások tapasztalataiból tanulni.• Követendő példa a Kőbányai Textilben „Üzemünket az első félévi munka alapján a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlajával tüntették ki“ — ez a büszke felirat olvasható a sokszoros élüzem Kőbányai Textil bejáratánál. A Gyömrői úton talán egyetlen gyárban sincs olyan ötletes, sokoldalú és friss szemléltető agitációja a versenynek, mint ebben az üzemben. Rögtön a bejáratnál szép táblán olvashatjuk, kik nyerték el a gyárban a Szakma kiváló dolgozója címet. Kicsit beljebb a legjobbak fényképei. Külön tábla ismerteti a verseny legjobbjainak munkamódszereit. Az anyagtakarékosságban, a minőség javításában, a műszaki fejlesztésben elért eredményeket és feladatokat ugyancsak külön táblákon ismertetik. A szövődében naponta értékelik a szövők teljesítményeit. Ugyancsak naponta kiírják, hogy ki milyen százalékban gyártott első osztályú árut. A Rossz minőségű csökkenő kereset című táblán rendszeresen közüili, hogy a gyengébb minőségű áru miatt kinek mennyivel csökkent a keresete. Például Somogyi Róza szövőnő augusztus 24-én 45 méter IV. osztályú árut gyártott, ezért 18 forint 90 fillérrel kevesebbet keresett. Egy másik plakát tudatja a szövődé dolgozóival, ki hol tart az évi terv teljesítésében. Banga Jánosné 29, Csengődiné 28, Tóth József 27 nappal előzte meg az időt. Figyelemreméltó, hogy a szövődében a művezetők és műszakiak eredményeit is rendszeresen értékelik s népszerűsítik. A gyár hónapról hónapra, évről évre egyenletesen teljesíti, túlteljesíti tervét. Ebben döntő szerepe van a munkaversenynek és nem utolsósorban a szemléltető agitációnak. A verseny eredményeinek rendszeres ismertetése eredményesebb termelőmunka — ez a Kőbányai Textilben szerzett legfontosabb és megszívlelendő tapasztalat. „Nyári“ álom a BVK-ban Végül a Villamosgép- és Kábelgyárba látogattunk el. „Az alkotmány-műszak lendületével az évi terv túlteljesítéséért“ — ez a helyes jelszó látható a bejáratnál. De pár lépéssel beljebb már szomorú táblasor: a gyáregységek tervteljesítési adatai augusztus első két dekádjában: Gépgyár 40 százalék, Tömegcikkgyár 42 százalék stb. Azt gondolná az ember: itt aztán eleven, harcos, mozgósító az agitáció, hiszen segíteni kell kirántani a kátyúból az alaposan elmaradt gyárrészlegeket. Szó sincs róla! Mindkét gyárrészlegben régi táblák, elavult feliratok, sehol egy bíráló, harcos jelszó — mintha minden a legnagyobb rendben volna. A gépgyárban nagy a sürgés-forgás. Tetőpontján a, sajnos, szokásos hóvégi hajrá! Talán ezért nem érnek rá foglalkozni a verseny szemléltető agitációjával? Ezért díszlenek sok helyen júniusi vagy még régebbi feliratok? A Tömegcikkgyárban valamivel jobb a helyzet. Igaz, szárazon, minden kommentár nélkül, de legalább kiírják az egyéni teljesítményeket. A gyár szakszervezeti bizottsága és mindazok, akik a verseny eredményeinek ismertetésével foglalkoznak, végre munkához láthatnának. Úgy hallottuk, már voltak tapasztalatcserén a Kőbányai Textilben, sőt én,pen a szemléltető versenyagitációt tanulmányozták ott. Ideje lenne a látottakat alkalmazni is náluk. Szociális létesítmények a bányavidékeken Az idei bányásznap táján éppúgy, mint más években, ismét sok családi otthont, szociális és egészségügyi létesítményt adnak át az aknák dolgozóinak. ÜZEMORVOSI RENDELŐ, LABORATÓRIUM, CSATORNÁZÁS NÓGRÁDBAN Nógrádban különösen a nagybátonyi bányászok kapnak szép ünnepi ajándékot. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt szeptember 1-én veszi át az építőktől a nagybátonyi üzemorvosi rendelőt, amelyben korszerű laboratórium, két rendelő, váróterem, vetkőző és öltözőfülkék állnak majd az orvosok és a betegek rendelkezésére. Az 1. számú Mélyépítő Vállalat dolgozói a bányásznap tiszteletére a vállalt határidőnél másfél hónappal hamarabb, most adták át a macsonkai bányásztelep részére épített 750 méteres főcsatornát. Rövidesen megoldják a bányász saját házuk lakóinak ivóvíz problémáját is. Eddig 650 méteren rakták le a nyomóvezetéket és október 30-a helyett szeptember első felében a munkát teljesen befejezik. ÚJ BÁNYÁSZLAKÁSOK Az ez évre tervezett sok millió forintos szociális, kulturális beruházásokból sok megvalósul a bányásznapig a mecseki szénmedencében is. A pécsi szénbányák dolgozói a tervezett 139 házból mintegy 80-ba már be is költöztek. A bányásznapon Új-Meszesen 72 lakást adnak át tulajdonosaiknak. A Borsodi Szénbányászati Tröszt perecesi üzemének dolgozói nemrégen vettek át 13 családi házat. A bányásznapon újabb 12 kétszobás, összkomfortos lakásba költöznek be tulajdonosaik. A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói megígérték, hogy még ebben az évben száz családnak adják át lakásukat az újonnan épülő" bérházakban. A tröszt egyéb bányásztelepein is mintegy 50 családi házat adnak át a bányászok nagy ünnepén. Az év végéig a tervek szerint mintegy 200 bányász-saját ház készül el a borsodi szénmedencében. (MTI) Kukoricatermesztés a Szovjetunióban írta: R. Kartasov Kartasov elvtárs, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma propaganda főigazgatóságának helyettes vezetője. Tavasszal a magyar — szovjet barátság hónapja alkalmából Magyarországon járt. Most a Szabad Nép számára írt cikkében számol be a szovjet kukoricatermesztés új eredményeiről. A kukoricatermesztés óriási lehetőségeket tár fel a szemestakarmányok termelésében, ezért ma a Szovjetunióban igen nagy gondot fordítanak a kukorica vetésterületének állandó növelésére és a terméshozam fokozására. , 1953-ban mindössze 3,5 millió hektáron vetettek kukoricát a Szovjetunióban, 1955-ben a kolhozok és a szivhozok már 17,9 millió hektárt vetettek be. A legközelebbi években pedig az előirányzatok szerint legalább 28 millió hektáron kell kukoricát termelni. A kukorica értéke elsősorban abban van, hogy termesztésével egyidejűleg két feladatot oldunk meg: a szemestermények készleteinek növelését, és — silózással — a táplálékban gazdag, nedvdús téli takarmány biztosítását. Régebben azt hitték, hogy kukoricát csupán az ország déli vidékein termeszthetünk, ahol teljesen beérik. Ma már tudjuk, hogy a kukorica az ország legtöbb vidékén megterem. A legutóbbi években a gyakorlatban jól bevált a csövek és a szárrészek külön-külön silózása. A tejesviaszos érésű csövekben kevesebb ugyan a zsír és a keményítő, de az ilyen csövek annál több fehérjét és cukrot tartalmaznak, ezért tápláló érték tekintetében még felül is múlják a teljesen beérett csöveket. A tejes-viaszos érésű csövekből készített silótakarmány kiválóan alkalmas a szarvasmarha, különösen pedig a sertés és a baromfi etetésére. Az ország déli vidékein a kukorica igen jó előveteménye az őszi gabonaféléknek. Régebben a kolhozok azon igyekeztek, hogy minél gyorsabban felszabadítsák az ősziek alá kerülő földeket. Ezért gyorsan érő kukoricafajtákat termesztettek. Ezek a kukoricafajták rendszerint keveset hoztak, s így a kukoricatermesztésre legalkalmasabb vidékeken is alacsony volt a kukorica terméshozama. Most, hogy bevezettük a kukorica felhasználásának új módszerét, a tejes-viaszos érésű kukoricacsövek silózását, lehetővé vált a nagy terméshozamú, hosszabb tenyészidőt igénylő fajták termesztése. S idejében fel is szabadíthatjuk a területeket az őszi gabonafélék vetéséhez. A kukorica terméshozamának növelésében igen nagy jelentősége van is hibridizált vetőmagnak. A kukorica-vetőmag hibridizálását a helyi talaj- és éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelő két kukoricafajta egyszerű keresztezésével kezdték. Az ilyen módon nyert hibridvetőmag 8—13 százalékkal több termést hozott hektáronként. Ennek a módszernek további kidolgozása során megállapították, hogy több fajtából, és származéksorból kialakított hibrid-vetőmag alkalmazásával még sokkal nagyobb terméseredményeket érhetünk el, mint egyszerű hibrid-vetőmaggal, így például a legjobb kettős, származéksorok közötti (vir—42, vir—25 és a vir—156 jelzésű) hibridek 30—32 százalékkal növelik a terméshozamot hektáronként. Az ilyen hibridkukorica vetésére való áttéréssel hatalmas lehetőségeket nyithatunk a kukorica terméshozamának és össztermelésének növelésében. Ezeknek a hibrideknek kinemesítését azonban sokáig nagyon bonyolultnak tartott, s ezzel akadályozták a hibrid-vetőmag alkalmazásának elterjedését. Nemrégiben a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma kidolgozta a hibrid-vetőmagvak kinemesítésének rendszerét. Az ország különböző vidékein levő kísérleti állomások a kukorica egyes tiszta származéksorait termelik. Ezektől az állomásoktól a vetőmagot termesztő kolhozok kapják meg a tiszta származéksoros magvakat elsőkeresztezésre. Az első keresztezés után nyert vetőmagvakat átadják a kolhozoknak, amelyek saját vetőmag-termelő parcelláikon végrehajtják a második keresztezést, s az így nyert hibrid-vetőmagot már tömeges termelésre használják fel. Az ilyen beosztás lehetővé teszi a hibridek gyors elterjedését, s ami a legfontosabb, azt, hogy egészen rövid idő alatt áttérhetnek a gazdaságok a hibridkukorica tömeges termesztésére. A mezőgazdaság kiváló dolgozói nagy gondot fordítanak a kukoricavetőmag minőségére. Hogy a magvak a talajban meg ne penészedjenek és a poraszög csírái elpusztuljanak, vetés előtt granozánnal csávázzék a vetőmagot. A rágcsálók ellen 12 százalékos hexakloránnal csáváznak, 200—400 gramm készítményt kevernek össze egy mázsa vetőmaggal. Amikor a talaj hőmérséklete 10 centiméter mélyen eléri a 10—12 Celsius fokot, megkezdik a kukorica vetését. A Szovjetunióban jelenleg mindenütt négyzetes-fészkes módon vetik a kukoricát, ami számottevően fokozza a terméshozamát. A kelés előtt és közvetlen a kelés után megboronálják a kukorica talaját. Amikor már három-négy levelük van a növényeknek, a sorközöket keresztben megmunkálják, és egyúttal elvégzik a fészkek ritkítását. Majd sor kerül a hosszanti irányú kapálásra is. Ezekben a munkákban minden késedelem a terméshozam rovására megy. A fészkekben rendszerint kétkét növényt hagynak. A nyár folyamán háromszor kapálják a sorközöket keresztben és hosszában, ugyancsak háromszor kigyomlálják a fészkeket. A kukorica nagyon meghálálja a trágyázást. A mezőgazdaság kiváló dolgozói már ősszel bőségesen megtrágyázzák a kukorica alá szánt területeket. A nyár folyamán többször műtrágyázzák a sorokat, vagy a szézközök megművelése előtt, vagy azzal egyidőben. Fejtrágyaként trágyalevet, baromfitrágyát, továbbá műtrágyaféléket használnak: nitrogéntartalmú műtrágyából hektáronként 50 —100 kilogrammot, foszforból 50— 200 kilogrammot és kálium tartalmú műtrágyából 50—100 kilogrammot szórnak ki — ahogyan ezt a szükség megkívánja. Észak-Kaukázusban, Ukrajna déli vidékein és a közép-ázsiai köztársaságokban már megkezdődött a kukorica betakarítása, a csövek és a szárrészek silózása. A besilózott kukoricacsövekben akkor találhatunk legtöbb táplálóértéket, amikor a tejes-viaszos érésű szemek nedvességtartalma 60—70 százalék. Ez az időszak a legalkalmasabb tehát a csövek és a szárrészek silózására. A kukoricatermesztés kiterjesztése, s az új termesztési módszerek alkalmazása mind több értékes takarmányt ad az állattenyésztésnek, s így lehetővé válik, hogy az állattenyésztés is gyorsabban fejlődjék, még nagyobb eredményeket érjen el. CSÜTÖRTÖK, 1055. SZEPTEMBER . Időszerű kérdésekről Gondosan kezeljük a Fábiánsebestyén községben öt vagon gabona megdohosodott. Maroslelén 20 vagon búza bemelegedett. A Fábiánsebestyénben tárolt gabonát már csak takarmánynak használhatjuk, a marosleleit pedig csak gyors közbelépéssel mentették meg. A két község példája intő jel minden begyűjtőhely, minden raktári munkás számára. A sok fáradsággal megtermelt és nagy erőfeszítéssel betakarított gabonára a raktárakban nagy gondot kell fordítanunk. Miért dohosodott meg a gabona Fábiánsebestyénben? Gondatlanságból, mert nedves gabonára öntötték a száraz búzát. Ráadásul vastagon teregették el a raktár padlóján, s így még meg sem száradhatott. Maroslelén is majdnem ugyanez, történt. Itt sem jártak el szabályszerűen. Lelkiismeretes, gondos munkával az idei szokatlan időjárás ellenére is elejét vehetjük a hasonló károknak. Raktárainkban szórólapátolással máris lássunk hozzá a termények átforgatásához. Elengedhetetlenül fontos a tárolt búza és rozs állandó minőségi vizsgálata is. Rendszeresen és tüzetesen vizsgáljuk meg a gabonát. A melegedő, illetve dohosodó gócokat késedelem nélkül távolítsuk el. Melegedés esetén a kenyérgabonát szórólapátolással forgassuk át, ezzel elejét vehetjük a dohosodásnak. A dohos gabonát mér át kell rostálni. A magas víztartalmú búzán, rozson pedig csak a szárítás segít. A cséplés országosan befejezéshez betakarított gabonát közeledik. Hamarosan csökken a gyűjtőhelyek forgalma is. A felszabaduló erőt a Terményforgalmi Vállalat dolgozói fordítják arra, hogy elsősorban a szükségraktárakból, a gépszínekből, a csűrökből szállítsák el a gabonát. Mindenütt el kell érni, hogy a gabona a megengedett 120 centiméternél —s ha elég száraz , két méternél vastagabban ne legyen elterítve a raktárak padlóján. Gondoljanak az állandó szellőztetésre is, de ködös, nedves időben hasznosabb az ablakokat zárva tartani, mert a búza újra átnedvesedhetik. A gabona megóvásában minden szerv segítse a Terményforgalmi Vállalat dolgozóit. A segítség azonban sok helyen hiányzik. A szegedi JÁSZÖV a sándorfalvi Italboltot például csak magas kártérítés ellenében akarja átengedni raktárnak. A nagymágocsi Állami Gazdaság is furcsán gondoskodott a kenyérgabonáról: a kacsaólakat ajánlotta fel a Terményforgalmi Vállalatnak. A Szegedi Tárnics is különös elveket vall. Csupán a város begyűjtési tervével törődik, és csak a város tervében szereplő gabonának akar helyet adni, pedig Domaszéken, Sándorfalván, Rösékén, Bordányon, Csorván már megteltek az összes raktárak. E napokban tehát nagy felelősség nyugszik a raktárak dolgozóin az ország kenyeréért. Munkájukat támogassa, segítse minden pártszervezet, s tegyenek meg minden tőlük telhetőt tanácsaink is. Szállítsunk több árut — kevesebb idő alatt! A vasutasok az őszi csúcsforgalom sikeréért A vasút életében minden év legnagyobb feladata az őszi csúcsforgalom lebonyolítása. A vasút már régóta készül az őszi szállításokra. Fokozott ütemben javítják a kocsikat, a mozdonyokat, a pályatestet. Felhívták az üzemeket, hogy kavics, homok vagy egyéb — előre megállapítható — szükségleteiket minél előbb szállíttassák el és ne várjanak az őszre. Az ilyen intézkedések azonban önmagukban még nem elegendők. A X. vasútüzemi értekezlet éppen erre hívta fel a vasutasok figyelmét és leszögezte, hogy a tartalékok legmesszebbmenő kihasználásával kell megoldani a szállításokat. Milyen tartalékai vannak a vasútnak? Elsősorban a mozdonyok kapacitását kell jobban kihasználni. A legtöbb gép még mindig nem visz elég jól terhelt vonatot és a kocsifordulók ideje is magas. Hogyan tudjuk a mozdonyokat jobban kihasználni? Elsősorban a vasút dolgozóinak támogatásával. A magyar vasutasok évek hosszú során át megmutatták, hogy le tudják győzni az elavult technikai normákat. Bizonyítják ezt a 2000 tonnás és az 500 kilométeres mozgalom eredményei, amelyek elősegítették a négyszeresére növekedett forgalom lebonyolítását. Mi akadályozta a versenyt ? A versenylendület azonban a múlt év elejétől kezdve hanyatlott. Mi volt ennek az oka? Elsősorban az, hogy a dolgozók úgy látták: a két mozgalom már elvesztette tömeges jellegét. Egyes kiválasztott mozdonyokat „futtattak“, a többiről pedig tudomást sem vettek. Hogy egy-egy mozdonynak túlsúlyos vonatot adhassanak, néha félnapokig várakoztatták árura, míg a többi vonat terheletlenül közlekedett. A másik súlyos hiba az volt, hogy a pártszervezetek, üzemi bizottságok elhanyagolták a politikai felvilágosító munkát. Megszűnt a vasút nagy sikereinek széleskörű propagálása, az eredmények megbecsülése. Úgy látszott, maguk a politikai szervek sem tulajdonítanak kellő jelentőséget a mozgalomnak. Ezenkívül még több tényező hátráltatta a verseny további fejlődését. A mozdonyszemélyzetet sok esetben egyszerűen kivezényelték a túlsúlyos vonathoz s nem vették figyelembe a szocialista verseny önkéntességét. A vasút érdekelt szakszolgálatai (vontatás, forgalom, kereskedelem) nem működtek együtt s a mozgalmat csak a vontatás feladatának tekintették. Így állhatott elő például az a helyzet, hogy a vontatás Kiskunhalason, a forgalom Komlón, a kereskedelem Szegeden érte el ugyanabban az időszakban a legjobb eredményt. Hiba volt, hogy a normák megállapításakor nem vették figyelembe az útszakaszok sajátosságait, hanem országszerte egységes szintet állapítottak meg. A munkabért nem a megtett távolság, hanem a szolgálatban töltött órák után fizették, ami a dolgozók egy részét ácsorgásra ösztönözte. A mozgalom visszafejlődése károkat okozott a népgazdaságnak, de az egyes dolgozónak is. Ezt látva, a vasutasok a múlt év második felében javaslatokat nyújtottak be a versenymozgalom újjászervezésére. Szerintük csak úgy lehet a mozdonyokat gazdaságosan kihasználni, ha összekapcsolják a két mozgalmat. Ez azt jelenti, hogy egy mozdony ugyanakkor, amikor túlsúlyos vonatot visz, egyben részt vesz az 500 kilométeres mozgalomban is, vagyis meghatározott távolságot kell befutnia. 1954. október 5-én összeült a vasút sztahanovistáinak és élenjáró dolgozóinak értekezlete, ahol megtárgyalták ezeket a javaslatokat, így született meg a két mozgalom összekapcsolása. A szakszolgálatok szoros együttműködése Az egyesített mozgalom lényege: a mozdonyok gazdaságos kihasználása. A menetrendszerű közlekedés biztosítása mellett minél rövidebb idő alatt, minélkevesebb mozdonnyal minél több árut kell továbbítani. Ez a feladat azonban csak a három szakszolgálat szoros együttműködésével érhető el. Mit jelent ez? A mozdonyok karbantartása, időre való kiállítása a vontatás feladata. De az, hogy a mozdony megfelelő összeállítású és súlyú vonatot kapjon, s időben célhoz érjen, már a forgalmi szolgálatra tartozik. A vonatot azonban csak akkor tudják áruval megtölteni, ha a kereskedelmi szakosztály elég szállítmányról gondoskodik. Hogy a három feladat közül melyik a fontosabb, azt nehéz lenne eldönteni. Ha a forgalom nem ad zöld utat egy vonatnak, az nem érhet be időre az állomásra, s a mozdony nem viheti tovább a rá már várakozó másik szerelvényt. De hiába van jó gép és szabad út, ha nincs áru. Ez nemcsak a kereskedelmi szakszolgálat hibája. Az üzemek és a bányák — a vasút legfőbb szállítói — nem egyenletesen küldik áruikat, illetve nyersanyagaikat. Egy-egy hétvégi „rohamszállítás“ felborítja a vasút minden tervét. Eredményes versenymozgalom éppen ezért csak úgy alakulhat ki, ha a három szakszolgálat is versenyez, de nem egymás rovására, hanem egymás megsegítésére. Március elsején tizenegy kísérleti vonal dolgozóit felhívta a vasút vezetősége, hogy csatlakozzanak az öszszekapcsolt mozgalomhoz. A vasutasok nagy lelkesedéssel vállalták: teljesítik az eléjük tűzött feladatokat. A kísérleti vonalak eredményei azt mutatják, a mozgalom megfelel a vasút adottságainak. A legjobb eredményt a Hatvani Fűtőház dolgozói érték el. A hatvan —salgótarjáni vonalon — az egyvágányú pálya, a gyakori vízhiány, és a bányák rendszertelen szénszállítása ellenére — 14 helyett nyolc mozdonynyal bonyolítják le az állandó forgalmat. A legnagyobb érdem természetesen a mozdonyok személyzetéé. Fegyelmezett, pontos munkájuk nélkül nem érhette volna el ezt az eredményt a forgalmi szolgálat. Az utasításokat mindig betartják, a vonalon nincs fegyelmezetlenség s a vonatok is pontos időben megérkeznek. Ez azért is fontos, mert a kinnlevő mozdonyokkal is előre tervezhet a menetirányító. Sok kiváló mozdonyvezető dolgozik itt, köztük Gubola Sándor és Hipszki András. Munkájukra még soha nem volt panasz. Nem kisebb az érdemük a menetirányítóknak és a mellettük dolgozó mozdonyirányítóknak sem. Ők azok, akik a gondjaikra bízott gépeket helyesen használják fel és úgy irányítják a vonatokat, hogy egy géppel minél több árut juttassanak rendeltetési helyére. Ismertessük az összekapcsolt mozgalom jelentőségét A tizenegy vonal tapasztalatai alapján június elsején az ország minden vasútvonalán csatlakoztak a dolgozók az összekapcsolt mozgalomhoz. Ezzel egyidőben új bérrendszert léptettek életbe, most már nem a szolgálatban töltött órák, hanem az egy műszakban megtett kilométerszám lett a bérezés alapja, így a dolgozók érdekeltté váltak az áruk gyors továbbításában. Megmaradt a túlsúlyos vonatok után járó prémium és a széntakarékossági jutalék is. Most alakul, forr a vasút dolgozóinak újjászervezett versenymozgalma. Ha a kísérleti vonalakon elért eredmények országszerte megvalósulnak, a vasút sikeresen meg tudja oldani az őszi szállítást. Ehhez azonban a hátralévő heteket főleg a politikai felvilágosító munnka megjavítására kell felhasználni, meg kellismertetni a vasutas dolgozókkal a mozgalom jelentőségét. A pártszervezetek mozgósítsák a kommunista vasutasaikat, az ő példájukkal serkentsék a többieket minél magasabb eredmények elérésére. Vigyázni kell majd arra, hogy a két mozgalmat ne mechanikusan kapcsolják össze, hanem teremtsék meg az új mozgalom technikai feltételeit is. Nagyobb mértékben kell folytatni a túlsúlyos vonatok közlekedtetését, és vigyázni kell arra, hogy az új bérrendszer miatt vasutasaink ne hanyagolják el a 2000 tonnás mozgalmat. Az összekapcsolt mozgalom sikere — az őszi csúcsforgalom sikere. Ebben a nagy munkában kell most összefogniok a vasutasoknak, vezetőknek és dolgozóknak egyaránt. Lukács Teréz