Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)

1955-09-01 / 241. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955. SZEPTEMBER 1 1930. SZEPTEMBER 1 1930. szeptember 1. története egyik legszebb fejezete annak a harcnak, amelyet a magyar munkásosztály negyedszázadon át hősiesen vívott a Horthy-fasizmus ellen. Feltartóztathatatlan áradatban vo­nultak fel ezen a napon Csepel, An­gyalföld, Újpest, Kispest és a többi városrész proletárjai. A nagyüzemek zárt sorokban menetelő oszlopai kö­zött ott vonultak a legelesettebbek is: azok, akik hétről hétre, hónalj­ról hónapra a „köpködők“, a mun­kanélküli-közvetítők padjait kop­tatták. Ott vonultak a fiatalok, akik alig kóstoltak bele a „kenyérkereső“ munkába, máris a munkanélküliség áldozatai lettek. A tüntetők között menetelt József Attila, a nagy prole­tár költő, a magyar munkásosztály eljövendő új rendjének halhatatlan hirdetője is. Mi volt az oka annak, hogy tizen­egy évvel a proletárdiktatúra leveré­se után az egész Európában hír­hedtté vált fehérterror, s a szociál­demokraták leszerelő politikája elle­nére a magyar munkásosztály ilyen méretű forradalmi megmozdulására sor kerülhetett? Az egész tőkés világot megrázó gazdasági világválság Magyarorszá­got sem kerülte el. Az alapjában egészségtelen felépítésű magyar gaz­dasági élet gyorsan zuhant a válság örvényébe. Az ipari termelés egyetlen év alatt 15 százalékkal süllyedt. A „felelős kormányférfiak"­ csaknem félmillió ipari és mezőgazdasági mun­kanélküliről beszéltek, de ez a szám távol állt a valóságtól. A gyárak tö­megesen bocsátották el a munkásokat és tisztviselőket. A gyáripari munká­sok közül legalábbis minden negye­dik munkanélküli volt. A munka­­nélküliek számát gyarapította a me­zőgazdasági munkanélküliek több százezres tömege. Az uralkodó osz­tály a válság terheit teljesen a dol­gozókra hárította át. Százezrek ten­gődtek az éh­halál küszöbén s az el­képzelhetetlen nyomor és nélkülözés tömegesen szedte áldozatait. 1929 végén súlyos sztrájkok soro­zata zajlott le (mindenekelőtt ötezer Salgótarján környéki bányászé), 1930 elejét a munkanélküliek tömegtünte­tései jelzik. A tüntetéseken több ez­res tömegek visszhangozták a párt követeléseit. A szociáldemokrata ve­zetők az elemi erővel feltörni készü­lő robbanás megelőzésére arra kény­szerültek, hogy néhány nagygyűlést tartsanak és szeptember 1-re „csen­des tüntető sétát“ hirdessenek. Csak ezen az áron tölthette be feladatát: leszerelni, holtvágányra vinni a munkásság kirobbanni készülő ha­ragját. A kommunista párt azonban tudta, hogy békés sétával nem le­het az uralkodó osztályt engedményekre kényszeríteni, ezért kiadta a jelszót: „Változtassátok át a szeptember 1-i felvonulást hangos, harcos tünte­téssé!“ A párt gondosan előkészítette en­nek a harci napnak a sikerét. A dol­gozókat akcióbizottságok, önvédelmi bizottságok létesítésére hívta fel. Se­gítette a párt munkáját a kommu­nista vezetés alatt működő Munka­­nélküliek Országos Egységbizottsága és a munkás kultúrszervezetek bal­oldali befolyás alatt álló tagsága. Szeptember elsején a magyar mun­kásosztály harcra készen ment az utcára, s fegyver nélkül is hősiesen küzdött a rendőrség rohamosztagai ellen. A padok, asztalok, a feldöntött társzekerek barikádul szolgáltak, a Városligetben talált öntözőtömlőkből vízsugarat zúdítottak a rendőrökre, a bátorság megragadó megnyilvánu­lásai a forradalmi leleményesség nagyszerű példáival párosultak ezen a tüntetésen. A tömör menet áttörte a Nemzeti Színháznál elébeszegülő rendőrkor­dont, mint tavaszi áradat a léckerí­tést. Az egyre inkább nekivaduló lo­vas rendőrök egy-egy rohama szét­szórta a tüntetőket, de azok kevéssel odébb, a mellékutcákon kerülve, is­mét tömör sorokba verődtek. A déli órákban forradalmi harctér volt már az Andrássy út és a Liget, az Aradi, a Szondy utca és a többi mellékutca. Az összevont és páncélosokkal meg­erősített rendőrség csak lassan-las­­san tudott felülkerekedni. A Lövölde teret, az Andrássy utat, a Hősök te­rét, a Városliget tereit, sétányait munkások kiontott vére festette pi­rosra. Hetvenhárom dolgozó súlyosan, háromszáz könnyebben sebesült meg ezen a napon. Darnyik János 28 éves munkásnak, a párt tagjának csendőr­golyó oltotta ki életét. A szeptember elsejei tüntetés forradalmi harc volt a szó igazi ér­telmében; a harcoló munkások nagy tömege a legjobbak, a kommunisták példáját követte, hősies kiállásukból merített erőt és bátorságot. A munkásság forradalmi lendülete megtörte a szocdemek „csendesítési“ kísérleteit. Peyer Károly csak nehe­zen menekült meg a rázúduló kő- és márványtöredék-esőtől s kellő vá­laszt kapott a tüntetőktől az a kis­polgári politikus is, aki autójában felállva kísérelte meg a tömeg le­csillapítását. 1930. szeptember 1. a vidéki mun­kásságnak is harci napja volt. A bu­dapestihez hasonló hatalmas akciók­ra sehol sem került sor, de tünteté­sek voltak Miskolcon, Debrecenben, Győrött, Hódmezővásárhelyen, Gyu­lán, Kiskunhalason és másutt is. Mint a párt a tüntetés után megálla­pította: a szociálfasizmus vereséget szenvedett, a KMP győzelmet aratott szeptember 1-én. Az eltiportnak hitt magyar dolgozó ismét megmutatta, kész és képes harcra a nagytőkés, földesúri bitangságnak börtönre és szuronyra épített uralma ellen. Negyedszázad telt el azóta — ált­­ozatos harcok negyedszázada. A fel­­szabadulást áhító magyar munkások­ra még másfél évtizedes fasiszta já­rom várt — újabb harcok, újabb ál­dozatok és újabb sikerek évei. De mind a harcok során, mind a felsza­badulás óta eltelt évtizedben szünte­lenül élt és hatott 1930. szeptember 1-nek dicső emléke. JVftfftpfftjülés az 1930. sz­*pttember 1-i tüntetés 23. évfordulóján A Magyar Dolgozók Pártja Bu­dapesti Bizottsága és a Magyar Munkásmozgalmi Intézet ma dél­után fél hat órakor a Sport­­csarnokban nagygyűlést tart az 1930 szeptember 1-i tüntetés 25. évfordu­lóján. A nagygyűlés előadója, Friss István, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. A nagygyűlésen közreműködik Hor­váth Ferenc, a Madách Színház tag­ja és a Fővárosi Ének- és Tánc­­együttes énekkara (volt Vándor-kó­rus).★ Szeptember 1-én a Kossuth-rádió a kiadott műsortól eltérően 20.10-kor helyszíni közvetítést ad a Sportcsar­nokból a szeptember 1-i nagy mun­­kástürttetés 25. évfordulója alkalmá­ból rendezett nagygyűlésről. (MTI) Adenauer a minisztertanács elé terjesztette a moszkvai tárgyalásokra kidolgozott nyugatnémet irányelveket Berlin, augusztus 31. (MTI) A bonni kormány szerdán Ade­nauer elnökletével ülést tartott. A kancellár ez alkalommal a miniszter­­tanács elé terjesztette azokat az irányelveket, amelyeket Mürrenben külpolitikai munkatársaival a moszk­vai nyugatnémet—szovjet tárgyalá­sokra dolgozott ki. Adenauer egyút­tal beszámolt a minisztertanácsnak a Moszkvába utazó kormányküldött­ség még nem végleges összetételéről. A kormány üléséről nem adtak ki részletes közleményt. Adenauer szerdán fogadta a Bonn­ban tartózkodó Livingstone Merchant amerikai külügyi államtitkárt és a genfi külügyminiszteri értekezlet, va­lamint a közelgő, moszkvai nyugat­német—szovjet tárgyalások napirend­jén szereplő kérdésekről tanácskozott vele. A megbeszélésen, amelyet csü­törtökön is folytatnak, Brentano kül­ügyminiszter is részt vesz. Adenauer péntekre magához kéret­te a bonni parlamentben képviselt pártok vezetőit, köztük Ollenhauert, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­két. A kancellár a moszkvai tárgya­lásokkal kapcsolatos terveiről tájé­koztatja majd a pártok vezetőit. Leg­újabb közlések szerint Adenauer a moszkvai tárgyalások előtt időhiány­ra és technikai akadályokra hivat­kozva, az eredeti tervtől eltérően, már nem tart négyszemközti megbeszélést Ollenhauerral. A Szociáldemokrata Párt sajtó­­szolgálata szemére veti Adenauernak, hogy a bonni parlament mandátumai­nak egyharmad részével rendelkező Szociáldemokrata Párt véleményének meghallgatása nélkül akar a moszkvai tárgyalóasztalhoz ülni. A sajtószol­gálat azt írja,­hogy a párt­vezetők péntekre tervezett együttes tájékoz­tatása nem nyújt alkalmat a Szociál­demokrata Párt felfogásának részle­tes és érdemleges kifejtéséhez. A saj­tószolgálat végül kijelenti, hogy Ol­­lenhauer mellőzése miatt fokozódik az ellentét az Adenauer-kormány és a Szociáldemokrata Párt között. A Szociáldemokrata Párt vezetősége és parlamenti csoportja egyébként pén­teken délután rendkívüli ülést tart Bonnban. Az ülésen Ollenhauer párt­elnök beszámolója után leszögezik a Német Szociáldemokrata Pártnak Adenauer küszöbönálló moszkvai tár­gyalásaival kapcsolatos álláspontját. KÜLFÖLDI HÍREK — H. Bhabha, az atomerő békés felhasználásával foglalkozó, Genfben megtartott nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet elnöke a Szov­jetunió Tudományos Akadémiájának meghívására Moszkvába érkezett. (TASZSZ) — A hamburgi Howardt és Stölc­­ken hajógyár sztrájkoló munkásai nagygyűlésen határozták el, hogy jo­gos béremelési követeléseik teljesí­téséig nem hagyják abba küzdelmü­ket. (MTI) — Gamal Szalem, egyiptomi mi­niszterelnökhelyettes, aki Szukarno elnök meghívására Indonéziában tar­tózkodott, Szingapúrba érkezett. Ga­mal Szalem továbbutazik Rangunba, ahol megbeszéléseket folytat U Nu burm­ai miniszterelnökkel, majd In­diába és Pakisztánba látogat el. (MTI) — Benson, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere nyugat­európai körútra indult. Meglátogatja Angliát, Franciaországot,­ Olaszor­szágot, Hollandiát, Dániát és Svájcot. (MTI) — Újabb angol katonai támaszpont épül Ciprus szigetén. Ez lesz a har­madik angol támaszpont a szigeten. (TASZSZ) — Gruenther tábornok, a NATO európai haderejének főparancsnoka Nyugat-Németországba érkezett, hogy az ott állomásozó amerikai, brit és kanadai csapatokat ellenőrizze. (MTI) — A japán parlamenti küldöttség, melynek vezetője Tokutaro Kita­­mura és Maszaru Nomito Pekingből továbbutazott Moszkvába. (TASZSZ) — A nyugatnémet hadsereg úgyne­vezett személyügyi bizottsága, mely­nek jóvá kell hagynia a tábornokok és ezredesek kinevezését, megkezdte működését. (MTI) — Befejeződött a Vietnami Egysé­ges Nemzeti Arcvonal országos bi­zottságának háromnapos értekezlete, melyet a szeptember 5-én kezdődő országos kongresszus előkészítésére tartottak. (Új-Kína) — Megnyílt az NDK Parasztpártja IV. kongresszusa. A kongresszuson több mint ezer küldött vesz részt. Becsületesen követjük a jószomszédi egyetértés politikáját Kekkonen finn miniszterelnök a finn—szovjet viszonyról Helsinki, augusztus 31. (TASZSZ) A Maakansa című lap közölte Keik­­konen finn miniszterelnök augusztus 28-án Kokemäkiban mondott beszé­dét. Kekkonen beszédében finn reak­ciós köröknek azt a tételét elemezte, hogy az ország külpolitikájának „Paasikivi-vonala“ már elavult. A miniszterelnök beszéde elején emlé­keztetett Paasikivi köztársasági el­nök egy svéd lapnak adott nyilatko­zatára és felhívta a figyelmet a nyi­latkozatnak arra a részére, ahol az elnök rámutatott, hogyan ismétlődött meg Finnország történelmében, hogy a kard okozta pusztításokat toll se­gítségével kellett helyrehozni. A finneknek el kell gondolkozniuk ezeken a szavakon — mondotta Kek­konen — és rá kell eszmélniök, hogy Finnország­­két és fél évszázad alatt sokszor volt hadiállapotban Oroszor­szággal és ezek a háborúk mindig szerencsétlenül végződtek. Azokat a pusztításokat, amelyeket a kard oko­zott az országnak, a háború után toll segítségével, vagyis politikai úton kellett helyrehozni. A békés időknek ez a kard nyomait eltüntető politiká­ja azonban nem hálás munka. Új alapot­­kell találni a bizalmon alapuló jószomszédi egyetértésre egy, a múlt­ban ellenséges országgal és ez a munka nem mindig talál rokonszenv­­re mindenkinél. Ke­kkonen a háború utáni helyzetet vázolva rámutatott, egyes körök ál­landóan azon fáradoztak, hogy bizal­matlanságot keltsenek azokkal szem­ben, akik hosszú évek óta irányítják a külpolitikát. Különösen népszerű volt az aggodalmat keltő rémhírek terjesztése. Ez az értelmetlen rémhír­­terjesztés immár egy évtizede folyik. Amikor a hivatalos külpolitikát nem tudják elítélni, akkor a külpoli­tikával kapcsolatos hazugságok ki­agyalásában és terjesztésében keres­nek kárpótlást az erőtlen ellenállá­sért. A vélemények ilyen elmérgesedése következtében gyanakvás veszi körül a hivatalos külpolitikát. Azt remél­hetné az ember, hogy nálunk, akik kijárták a kemény tapasztalatok is­koláját, a külpolitikai kérdéseknél rászoktak az emberek a­­hideg meg­fontoltságra, vagy legalábbis az óva­tosságra. Amikor a genfi nagyhatal­mi tárgyalások reményt keltettek a nemzetközi feszültség enyhülésére, egyes lapok siettek levonni ebből sa­ját következtetéseiket Finnországra vonatkozóan. Azt próbálták bizony­gatni, hogy a Szovjetunió irányában eddig folytatott finn politika az új külpolitikai helyzetben „elavult“ és „következetlenné“ vált. Kekkonen a következőkkel zárta beszédét: Ha a Paasikivi-vonala­t következet­lennek és elavultnak jellemeznék, ez a külpolitikai irányzat megváltozá­sának kezdetét jelentené. Ez ellen idejében fel kell emelni intő szavun­kat. Államunk helyzetét, szabadságát és függetlenségét csakis úgy szilár­díthatjuk meg, ha becsületesen és őszintén követjük a jelenlegi külpo­litikát. A szovjet—finn barátság politikája az ország hivatalos külpolitikai irányvonala lett Finnország Kommunista Pártja elnökének beszéde Helsinki, augusztus 31. (TASZSZ) Finnország Kommunista Pártja fennállásának 37. évfordulója alkal­mából Turkuban rendezett ünnep­ségen beszédet mondott Aimo Aalto­nen, a kommunista párt elnöke. A nemzetközi helyzettel és Finnország más államokhoz fűződő kapcsolatai­val foglalkozó beszéd befejező részé­ben Aaltonen kijelentette: a kommu­nista párt, amely következetesen a Finnország és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok politikáját védel­mezte, örömmel veheti tudomásul, hogy a békének és a barátságnak ezt az irányvonalát most az ország álta­lános külpolitikai irányvonalává tet­ték. Népünk túlnyomó többsége meg­tanult őszinte és erős barátot látni a Szovjetunióban, amely szavatolja országunk biztonságát, és segít leküzdeni a gazdasági nehézségeket. Ugyanakkor — jegyezte meg Aal­tonen — vannak Finnországban sovi­niszta elemek, amelyek minden erő­feszítésüket arra összpontosítják, hogy meghiúsítsák az ország békés fejlődését. Ezek a körök a koalíciós párt köré tömörülnek. Minél több jel mutat a nemzetközi feszültség enyhülésére — folytatta Aaltonen — annál hisztérikusabb lesz a háborús gyújtogatók e kis, de aktív csoportja. Érzik, hogy a nem­zetközi viszonyok új szakasza a finn és a szovjet nép­­kölcsönös bizalmá­nak és együttműködésének általános megerősödését és kibővülését jelenti. „Hasznos lenne érintkezést teremteni a szovjet és a jugoszláv szakemberek között A jugoszláv gazdasági küld­ött­ség moszkvai látogatásai Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) A Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság Moszkvában tartózkodó gazdasági küldöttsége folytatja tár­gyalásait szovjet gazdasági körök képviselőivel. Augusztus 30-án K. I. Kovalj, kül­kereskedelmi miniszterhelyettes, a gazdasági kapcsolatok főigazgatósá­gának vezetője és P. N. Kumikin külkereskedelmi miniszterhelyettes fogadta a küldöttség tagjait és elbe­szélgetett velük. Sz. Vukmanovics­ Tempo, a jugo­szláv gazdasági küldöttség vezetője augusztus 30-án délelőtt megtekin­tette a Vörös Proletár szerszámgép­­gyárat. Hangsúlyozta, hogy rend­kívül hasznos lenne érintkezést te­remteni a szovjet és jugoszláv gép­ipari szakemberek között. Megelége­déssel fogadta a gyár igazgatójának azt a közlését, hogy a vállalat dol­gozói készek megosztani tapasztala­taikat barátaikkal. A jugoszláv vendégek élénken ér­deklődnek az építkezés kérdései iránt. Amint Sz. Vukmanovics-Tempo megjegyezte, a legutóbbi moszkvai látogatása óta eltelt hét év alatt óriá­si változások történtek a szovjet fő­városban. A jugoszláv küldöttség ve­zetője augusztus 30-án megtekintette a a Peszcsanaja utcán folyó építkezése­­ket, s megjegyezte, hogy bár a jugo­szláv építők komoly mun­kasikerek­­kel büszkélkedhetnek, a szovjet ta­pasztalatok mégis hasznosa­k lehetné­nek számukra. A moszkvai jugoszláv nagykövet estebédje a jugoszláv gazdasági küldöttség tiszteletére Moszkva, augusztus 31 (TASZSZ) D. Vidics, Jugoszlávia rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagyköve­te augusztus 30-án estebédet adott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság Moszkvában tartózkodó gazda­sági küldöttsége tiszteletére. Szovjet részről részt vettek az est­ebéden L. M. Kaganovics, G. M. Ma­lenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervu­­hin, M. A. Szuszlov, továbbá I. F. Teroszjan, és M. V. Hrunyicsev, Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettesei, P. F. Lomako, A. G. Seremetyev és Sz. M. Tyihomirov miniszterek, K. I. Kovalj, a gazda­sági kapcsolatok főigazgatóságának vezetője és sokan mások. Az estebéd szívélyes, barátságos légkörben folyt le. Lemondott Peron argentínai elnök A Peronista Párt és az „Általános Munkásszövetség” nem fogadta el .A lemondást Buenos Aires, augusztus 31. Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Peron argentínai elnök szerdán benyújtotta lemondását. Peron levél­ben közölte lemondását a Peronista Párttal és az úgynevezett „Általános Munkásszövetséggel“. A Peronista Párt és az „Általános Munkásszövetség“ nem fogadta el az elnök lemondását. Az „Általános Munkásszövetség“ országos sztráj­kot hirdetett és tömegtüntetést rendez, hogy Peront lemondásának visszavonására késztesse. Peron lemondása és az „Általános Munkásszövetség“ sztrájkfelhívása után Buenos Airesben az üzletek és a kávéházak lehúzták redőnyeiket, bezárták helyiségeiket. Az AFP jelentése szerint a csend­­őrség erői megszállták a minisztériu­mokat. A csendőrség és a rendőrség központja riadókészültségben van. Éva Peron városában teljes a mun­kabeszüntetés. A tartományi képvi­selőház és szenátus táviratot intézett Peronhoz szolidaritásának kifejezé­sére. A TASZSZ legújabb jelentése sze­rint Buenos Airesben tömegtünteté­sek kezdődtek Peron támogatására és tiltakozásul Peron lemondása el­len. A fővárosi lapok rendkívüli ki­adásban jelentek meg ezzel a cím­mel: „Peronnak maradnia kell!“ Rámutatnak arra, hogy Peronnak a lemondásra vonatkozó javaslatát a burzsoá ellenzék tevékenysége vál­totta ki. A burzsoá ellenzék azután kezdett mozgolódni, miután kudarcba fulladt a június 16-i kormányellenes fegyveres lázadás, amelynek során háromszázhatvan ember meghalt, több mint hatszáz megsebesült, főleg a polgári lakosság köréből. Az argen­tínai lapok akkor megvilágították, hogy a lázadást a hadiflotta alakula­tai indították meg, amelyeknek pa­rancsnoksága szoros kapcsolatban állt az Egyesült Államok haditengerészeti köreivel. A lázadás kudarcba fulladt, mert a lakosság nem támogatta. Jel­lemző az is, hogy az argentínai poli­tikai zavargásokat szító külföldi kö­rök a katolikus klérust is felhasznál­ják arra, hogy fokozzák a feszült helyzetet az országban. Sokféle munkalehetőség várja a leszerelt csehszlovák katonákat Prága, augusztus 31. (CTK) Az Obrana Lidi­, a csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium lapja azzal kapcsolatban, hogy a csehszlo­vák kormány elhatározta fegyveres erőinek 34 000 fővel való csökkenté­sét, augusztus 30-i számában felso­rolja a leszerelt csehszlovák katonák rendelkezésére álló munkalehetősé­geket. A cikk tanácsokkal látja el a polgári életbe visszatérő katonákat, és tájékoztatja őket azokról a ked­vezményekről, amelyekkel a külön­böző foglalkozási ágakban élhetnek. Számos kedvezményben részesül­nek azok, akik a mezőgazdaság te­rületén szándékoznak majd dolgozni. Módjukban áll a határmenti vidéke­ken igen olcsó áron, 15 éves törlesz­tésre 13 hektárig terjedő gazdaságot vásárolni. Anyagi juttatásban részesítik, és minden szükségessel ellátják azokat a volt katonákat és hozzátartozóikat, akik mezőgazdasági termelőszövet­kezetekbe lépnek be. Az új házasok ingyen­­kapnak bátort az államtól. Azok a leszerelt katonák, akik állami gazdaságban vagy traktorállomáson vállalnak munkát, hasonló kedvez­ményekben részesülnek, azzal a kü­lönbséggel, hogy díjmentesen kis földterületet kapnak, amelyet háztáji gazdaságként használhatnak. A köl­­tözködési költségeket az állami gazdaság, illetve a gépállomás viseli. A bányászatban éppúgy, mint a mezőgazdaságban szükség van fő­iskolai, középiskolai vagy más isko­lai végzettségű munkaerőkre. Ilyen helyek betöltésére is jelentkezhetnek a leszerelt katonák. Ha a szükséges végzettségük még nincs meg, tanul­mányi idejük alatt fizetéseik egyne­gyedének megfelelő segélyt kapnak. Az új bányászok a csehszlovák kor­mány határozata értelmében egyhavi fizetésüknek megfelelő összegű anya­gi juttatásban részesülnek. Ezenkívül fedezik költözködési költségüket. Munkalehetőségek várják a lesze­relt katonákat ezenkívül a vasúti, közúti és folyami közlekedés terén, az építőiparban, a tudományos és kulturális életben, egyszóval a nép­gazdaság valamennyi ágában. Egyiptom hajlandó a gázai tűzszünetre London, augusztus 31. (MTI) A londoni rádió beszámolt arról, hogy Burns tábornok, az ENSZ fegy­verszüneti ellenőrző bizottságának vezetője az újabb gázai incidensek után felszólította Egyiptomot és Iz­raelt: a továbbiakban tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától. Kedden este az egyiptomi kormány szóvivője bejelentette: Egyiptom haj­landó kiadni a „tüzet szüntess“ pa­rancsot a gázai övezetben. Izrael mindeddig nem válaszolt a felszólításra. A genfi kínai—amerikai tárgyalások Szerdán Genfben, a Nemzetek Pa­lotájában helyi idő szerint 10 órakor folytatták a kínai—amerikai tárgya­lásokat. A szerdai ülésen a nagykövetek folytatták az első napirendi pont megvitatását. Ez a napirendi pont a két fél állampolgárainak hazatérésé­ről szól. (Új Kína) Közlemény a szovjet-japán tárgyalásokról London, augusztus 31. (TASZSZ) Kedden Londonban a következő közleményt adták ki a szovjet-japán tárgyalásokról: Az augusztus 30-i ülésen folytató­dott az eszmecsere J. Malik, a Szov­jetunió képviselője és Sz. Macumoto, Japán képviselője között a szovjet- pán viszony rendezésének kérdé­seiről. A következő ülést szeptember 6-ra tűzték ki. . A szovjet—japán kapcsolatok normalizálásáért Sigemicu beszéde Washingtonban London, augusztus 31. (MTI) Sigemicu japán külügyminiszter a washingtoni sajtóklubban mondott beszédében kijelentette: A bölcsesség azt tanácsolja Japán­nak, hogy állítsa helyre a rendes kap­csolatokat a Szovjetunióval. A szov­jet—japán kapcsolat normalizálása megszünteti a jelenlegi tarthatatlan állapotot s hozzájárul majd a hely­zet megszilárdításához a Csendes­óceán környékén. Kijelentette továbbá, hogy nagyon erős népi nyomás sürgeti Japánban a kereskedelem növelését a Kínai Népköztársasággal. Az ENSZ leszerelési albizottsága kedden folytatta munkáját New Yorkban kedd este folytatta munkáját az ENSZ leszerelési albi­zottsága. Az amerikai küldött a genfi kormányfői értekezleten beterjesz­tett amerikai terv újabb részleteit ismertette. Az angol rádió szerint Nutting angol küldött kijelentette, hogy a leszerelési albizottságban képviselt államok gondosan fogják tanulmányozni a javaslatokat. (MTI) A Csehszlovák Köztársaság csatlakozott az osztrák államszerződéshez Prága, augusztus 31. (TASZSZ) Amint a Csehszlovák Távirati Iro­da jelenti, augusztus 30-án, a cseh­szlovák nemzetgyűlés VIII. rendkí­vüli ülésszakán megvitatták a kor­mánynak azt a javaslatát,­­hogy a Csehszlovák Köztársaság csatlakoz­zék az 1955 május 15-én Bécsben aláírt, a független és demokratikus Ausztria visszaállításáról szóló ál­lamszerződéshez. A kormány nevé­ben Viliam Siroky miniszterelnök tartott beszámolót. A vita után az ülésszak jóváhagy­ta a kormány javaslatát, amelynek értelmében a Csehszlovák Köztársa­ság csatlakozik az osztrák állam­szerződéshez. Zápotocky elvtárs megbetegedett Prága, augusztus 31. (CTK) A csehszlovák köztársasági elnök hivatala közölte, hogy Antonin Zá­potocky köztársasági elnök kedden megbetegedett. Az elnök vérkerin­gési és szívbántalmakban szenved és gyógykezelésre szorul. A később kiadott orvosi jelentés beszámol arról, hogy Zápotocky el­nök szív- és vérkeringésgyengeség­ben szenved. Az orvosi kezeléssel sikerült megjavítani a szív működé­sét. Hőmérséklete szerdán reggel hat órakor 36,3 fok volt. Vérnyomása és pulzusa normális. A beteg nyugod­tan töltötte az éjszakát. Az orvosi jelentést dr. Milos Ne­­tousek professzor, dr. Vratislav Jo­­nás professzor, Markov professzor, az orvostudományok doktora és dr. Frantisek Závodny, az Állami Sza­natórium igazgatója írta alá. Nyilvánosságra hozták a Szovjetunióba utazó francia parlamenti küldöttség névsorát A küldöttség szeptember 14-én indul útnak Párizs, augusztus 31. (MTI) Pierre Schneller, a francia nem­zetgyűlés elnöke megbeszélést folyta­tott Anikin szovjet ügyvivővel. A ta­nácskozás után hivatalosan közölték, hogy szeptember 14-én francia parla­menti küldöttség indul a Szovjet­unióba. A küldöttség néhány napot tölt Moszkvában, majd ellátogat a Szovjetunió más részébe is. A kül­döttség tagjai a következők: Pierre Schneiter, a nemzetgyűlés elnöke, Badie, a radikál-szocialista párt parlamenti csoportjának elnöke, Barrachin (ARS), Cagne (kommu­nista), Caillet (UDSR), Depreux, a szocialista párt parlamenti csoportjá­nak elnöke, Gazier (szocialista), Ga­ret, a függetlenek parlamenti cso­portjának elnöke. Antoine Guitton (független parasztpárti), Lenormand (tengerentúli független), André Mer­­cier (kommunista), a nemzetgyűlés alelnöke, Pupat (parasztpárti), Schmittlein, a köztársasági szocialis­ta párt parlamenti csoportjának elnö­ke, képviselők, továbbá Thome­ Pate­­notre asszony (radikális), Aube (ra­dikális), Capel (köztársasági cent­rum), Mamadoudia (tengerentúli füg­getlen), De la Gontr­e (radikális), Houdet (független) és Roubeire (szo­cialista) szenátorok. Az Interparlamentáris Unió konferenciája határozatokat hozott a békés együttélés előmozdításáról A Szovjetunió képviselőjét nagy többséggel a végrehajtó bizottság tagjává választották Helsinki, augusztus 31. (Tudósítónk telefonjelentése.) Az Interparlamentáris Unió kon­ferenciája befejezte tanácskozásait. A szerda délelőtti ülésen a be- és kivándorlás kérdése került napirend­re. J. I. Paleckij szovjet küldött han­goztatta: megfelelő felvilágosító munkával lehetővé kell tenni, hogy a kivándoroltak megismerkedjenek — minden félrevezető szándéktól mentesen — szülőhazájuk életével. Ez esetben jelentős többségük kérni fogja visszatelepítését. J. I. Paleckij több példát ismertetett a Szovjetunió­ból kivándorolt személyek hazatele­püléséről. A vita során nagy érdeklődést kel­tett Abd­el Rahim szudáni küldött felszólalása. Abd­el Rahim rámuta­tott azokra a szociális problémákra, amelyeket az európaiaknak Afrikába telepítése felvet. Afrika lakosságának — mondotta — sorsó keserűséget okoz az európaiak odaözönlése, a­kik a bennszülött lakossággal szemben mindenféle módon igyekeznek fölé­nyüknek kifejezést adni. Ennél a napirendi pontnál is felszínre kerül­tek azok az ellentétek, amelyek Izrael és a Közép-Kelet arab álla­mai között ezen a konferencián és már több ízben kifejezésre jutottak. Az Interparlamentáris Unió kon­ferenciája ezután jóváhagyta a békés együttélés előmozdítására kidolgozott jogi, biztonsági, gaz­dasági és kulturális javaslatokat. Szerdán délután választotta meg az Interparlamentáris Unió a végrehaj­tó bizottság öt új tagját. Az alapsza­bályok szerint a jelölteket az Inter­parlamentáris Unió tanácsa javasol­ja a konferenciának. Ennek megfele­lően, amint már jelentettük, a tanács hosszú vita után titkos szavazással Mihajlov szovjet, Codacci Pisanelli olasz, Hellas finn, Mulla iraki és Szenanaja Ske ceyloni képviselőt jelöl­te új tagoknak. Nem kapta meg a je­löléshez szükséges többséget a nyu­gatnémet, a fülöpszigeti, az izraeli, a szudáni és az iráni küldött. A konferencián a belga, a dán és a svájci küldött újra megkísérelte, hogy a tanács által javasolt jelöltek mellé felvegyék a listára azokat a küldötteket is — mindenekelőtt a nyugatnémet küldöttet — akik teg­nap nem kapták meg a jelöléshez szükséges szavazatokat. A belga—dán—svájci javaslatot azonban a konferencia hosszú vi­ta után 293 szavazattal 160 elle­nében elutasította. Ezután 601 került a titkos szavazásra. A tanács javasolta jelöltek megkap­­ták a szavazatok abszolút többségét, Mihajlov elvtársra a szavazatok­nak több mint kétharmada esett. Az új végrehajtó bizottság első fel­adata az lesz, hogy döntsön a Kínai Népköztársaság parlamenti csoport­jának felvételéről. A helsinki konfe­rencián a küldöttek többsége a kínai parlamenti csoport felvétele mellett foglalt állást. Az új végrehajtó bi­zottságnak is ebben a szellemben kell döntenie. A konferencia záróülésén Lord Stansgate, az unió elnöke kifejezte reményét, hogy a küldöttek odahaza Genf szellemében fognak tevékeny­kedni. Az elnöklő Hellas finn képvi­selő abban a reményben zárta be az ülést, hogy közös erőfeszítéssel si­kerül olyan nemzetközi helyzetet te­remteni, amely biztosítja a függet­lenséget és a szabadságot minden népnek. Az Interparlamentáris Unió hel­sinki konferenciája ezzel befejező­dött. A magyar küldöttség tagjai kö­zül Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke és Non György, a népműve­lési miniszter első helyettese a Finn Magyar Társaság helyi csoportjá­nak meghívására ellátogat Turku és Tampere városokba. Megérkezett Marokkóba az új francia főkormányzó Párizs, augusztus 31. (Tudósítónk telefonjelentése.) Miután most már hivatalosan is közölték Grandval marokkói francia főkormányzó lemondását, az új fő­kormányzó, Boyer de la Tour tábor­nok elutazott állomáshelyére, ahová már meg is érkezett. Az új főkor­mányzó első teendője az lesz, hogy megbeszélést folytat Ben Arafa báb­szultánnal és közli vele a francia kor­mány tervét, egyben megkérdezi tő­le, hogy mikor hagyja el Marokkót. Mint ismeretes, Ben Arafa vonakodik távozni a trónról és így akadályozza az Aix-les-Bains-i kompromisszum végrehajtását. Még meg nem erősített hírek sze­rint egy marokkói küldöttség, ame­lyet állítólag Pinay külügyminiszter kabinetfőnöke is elkísér, elindult, vagy a legközelebbi jövőben elindul Madagaszkár szigetére, ahová Szidi Mohammed ben Jusszefet, a detroni­­zált marokkói szultánt deportálták. E bizottság hír szerint tájékoztatná a szultánt a francia kormánynak Marokkóra vonatkozó terveiről. Párizsban egyébként szerdán este összeült a kormány öttagú szűkkörű bizottsága, hogy megvizsgálja azok­nak a megbeszéléseknek az eredmé­nyeit, amelyeket az elmúlt 48 óra alatt a két marokkói nacionalista párt, az Isztiklal és a Független De­mokrata Párt képviselőivel folytat­tak. Újabb fejlemények történtek most az algériai kérdésben is. Soustelle algériai -francia kormányzó Párizsba érkezett, ahol megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel és több minisz­terrel. A Paris Presse című lap érte­sülése szerint Soustelle azt kérte a kormánytól, hogy tizenkétezer kato­nát vezényeljen át Algériába. A szocialista párt vezetőségének küldöttsége is felkereste szerdán a miniszterelnököt és tájékoztatta a pártvezetőségnek a marokkói és al­gériai kérdésben elfoglalt álláspont­járól. A küldöttség tagjai közölték a miniszterelnökkel, hogy a szocialista párt elítéli az elnyomás politikáját és Algéria ügyében a lakosság véle­ményének megkérdezését. Marokkó esetében pedig az Aix-les-Bains-i kompromisszum végrehajtását­­kí­vánja. André Carrel Az arab országok tiltakoznak a franciák észak-afrikai politikája ellen Beirut, augusztus 31. (TASZSZ) A jordániai Ammanból érkezett jelentés szerint a jordániai kormány elfogadta Irak javaslatát, hogy hív­ják össze szeptemberben Beirutba az arab országok külügyminiszterei­nek értekezletét az észa­k-afriikai helyzet megvitatására. Szaud-Arábia ammani nagykövet­sége bejelentette, hogy Szaud király tiltakozott a francia kormánynál a francia csapatok észak-afrikai had­műveletei ellen. Bagdadi jelentés szerint az iraki parlamentben és a sajtóban széles­körű­ kampány kezdődött, hogy Irak szakítsa meg a diplomáciai kapcsola­tokat Franciaországgal, és így tilta­kozzék a francia kormány észak­­afrikai imperialista politikája ellen. India teljes mértékben támogatja az észak-afrikai országok harcát Krisna Menen nyilatkozata Az Indinfo közli: Krisna Menen, India ENSZ-képviselője augusztus 30-án Madraszban kijelentette, hogy India teljes mértékben támogatja, az észak-afrikai országok harcát politi­kai függetlenségükért. Krisna Menen kifejezést adott annak a reményé­nek, hogy ezek az országok rövid időn belül szabadok lesznek. (MTI) Az Egyesült Államokban sokan követelik a szovjet-amerikai kapcsolatok kiépítését New York, augusztus 31. (TASZSZ) Az amerikai sajtó jelentései szerint az Egyesült Államok mind több kul­turális, tudományos és egyéb szerve­zete óhajt érintkezést teremteni a megfelelő szovjet szervezetekkel A NEW YORK TIMES jelenti Washingtonból, hogy a külügymi­nisztérium munkatársainak kijelenté­se szerint számos ilyen tárgyú javas­lat érkezik hozzájuk. A lap megjegy­zi: „Részletes és komoly javaslatok ezek. A négy nagy genfi értekezlete óta hetenként legalább háromszor annyi ilyen javaslat érkezik a kül­ügyminisztérium különböző osztályai­hoz, mint azelőtt.“ A nemzetközi kulturális kapcso­latok kérdéseivel foglalkozó hi­vatal — írja a lap — létszámeme­lést kért, hogy feldolgozhassa a beérkező javaslatok tömegét. Hivatalos személyek közölték — fűzi hozzá a New York Times­­, hogy az ilyesféle cserére vonatkozó kérések főképp egyetemektől és tu­dományos társaságoktól érkeznek, de sok javaslatot terjesztenek elő ma­­gánvállalatok, polgári egyesületek klubok és egyes személyek is. A ké­rések beterjesztőinek mintegy 60 szá­zaléka azon a véleményen van, hogy több szovjet állampolgárnak kellene csoportosan vagy egyenként az Egyesült Államokba ellátogatnia. Sokan érdeklődnek a Szovjetunióban teendő utazás iránt.

Next