Szabad Nép, 1955. október (13. évfolyam, 271-301. szám)
1955-10-01 / 271. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Színvonalasabb pártellenőrzést a kereskedelmi vállaltatoknál A vásárlóközönség egyre növekvő igényekkel tér be az üzletekbe és áruházakba. A fogyasztók nemcsak jó árut akarnak kapni,hanem megfelelő környezetben is akarnak vásárolni. Szeretik a csinos, gondosan elrendezett, üzleteket és jogosan kívánják meg, hogy a boltokban barátságos szóval és bő választékkal fogadják őket. A vevők egyszeregyszer jó tanácsot is várnak az áru kiválasztásához. Tanácsokat, amelyeket csak kulturált, megfelelő szakértelemmel rendelkező kereskedelmi dolgozók adhatnak. Mind több üzlet és áruház képes megfelelően kielégíteni a vásárlók igényeit. De még mindig sok a panasz. Előfordul, hogy a kereskedelem dolgozói nem jelzik időben egy-egy árucikk hiányát, s az is, hogy az áruk kiválasztásához elvárt segítség helyett kelletlen, kurtafurcsa válaszokat kapnak a vevők. A kereskedelmi dolgozóiknak és főként a boltvezetőknek — vásárlóik érdekében — nem szabad belenyugodniuk az áruelosztás, a gyártás hibáiba. A kereskedelem problémái csak akkor oldódhatnak meg, ha az üzletek és áruházak dolgozói fáradságos munkájukhoz és a nagyobb szakértelem megszerzéséhez állandóan ösztönzéstkapnak a kereskedelmi pártszervezetektől. A kereskedelem, a kereskedelmi pártszervezetek jó segítséget kaptak munkájukhoz a III. pártkongresszus határozatával, amely felruházta őket akereskedelem pártellenőrzésének jogával. Néhány jól dolgozó kereskedelmi pártszervezet szép eredményt ért el, mert a határozatot elég következetesen végrehajtotta, helyesen ellenőrizte, segítette a gazdasági munkát. A Magyar Divatcsarnokban például gondos figyelemmel kíséri a pártszervezet az áruház vezetőinek és dolgozóinak munkáját és javaslatokkal, határozatokkal segíti az észlelt hibák kijavítását. A játékosztályon a pártszervezet leplezte le, hogy az osztály vezetője a megengedettnél jóval több és gyengébb minőségű árut vásárolt magánkisiparosoktól. A hatáskörével visszaélő osztályvezetőt a pártszervezet javaslatára váltotta le az áruház igazgatója. S azóta sokat javult az osztály munkája. Az áruház és a szállító vállalatok kapcsolatának megjavítását célzó határozat is jól bevált. A pártszervezet érintkezésbe lépett a szállító üzemek pártszervezeteivel. Ennek egyik eredménye például, hogy a rádióosztály két eladója két hétig tanulmányozta a rádiók szerelését az Orion-gyárban. Nem szorul bizonyításra,hogya rádió szerkezetét jól ismerő eladók mennyivel több jó tanáccsal szolgálhatnak, mennyivel több segítséget nyújthatnak a vevőknek a készülékek helyes használatához. A leltárhiány jelentékeny csökkenésében is része van a pártszervezetnek, különböző értekezleteken, megbeszéléseken, jó és rossz példákkal illusztrálva, gyakran esik szó az áruházban a társadalmi tulajdon védelméről. A pártellenőrzés jó módszereivel találkozunk a Calvin téri Szabadság, a Verseny, a Corvin Nagyáruházban, az Alkalmi Áruk Házában is. A kereskedelmi pártszervezetek munkájának jelentékeny javulásáról azonban csak a nagy áruházakban beszélhetünk. A kisebb üzletekben a gazdasági munka állandó figyelemmel kísérése és rendszeres segítése helyett a pártellenőrzés legfeljebb a beszámoltatásra szorítkozik. S ez nem véletlen. A kisebb boltokban, árudákban akadályozza a jó politikai munkát a bonyolult szervezeti felépítés. A kerületi pártbizottságok nem vették tekintetbe, hogy a szervezeti szabályzat szerint már ott alapszervezetet lehet létesíteni, ahol legalább három párttag van. Ehelyett központosították az árudák, boltok pártszervezetét, méghozzá nem is egységesen, hanem különböző formákban. Az Édességbolt 138 üzletének például egy pártszervezete van, így persze a vezetőség nem tarthat rendszeres kapcsolatot a széttagolt alapszervezet kommunistáival, arról pedig szó sem lehet, hogy egy ilyen pártszervezet a pártellenőrzés jogát ténylegesen gyakorolhassa. Ilyen széttagoltság mellett — megint elsősorban az ellenőrzés és instruálás megoldatlansága miatt — teljesen formális a pártcsoportok tevékenysége is. Többen panaszolták, hogy a 27-es rádió és villamossági üzletben kelletlenül fogadják a vevőt, az üzlet dolgozói nyugodtan tesznek-vesznek és nagysokára kérdik csak meg, egyáltalán miért is tért be hozzájuk a vásárló. De hogy figyeljen fel az V. kerületben levő pártszervezet az ilyen hibára, amikor az üzlet a VII. kerületben, a Lenin körút 41. szám alatt van! A kerületi pártbizottságok másfél év alatt nem tették meg a legfontosabb lépést ahhoz, hogy végrehajtsák a III. pártkongresszusnak a kereskedelmi pártszervezetekre vonatkozó határozatát. Még a Budapesti Pártbizottság is húzódozott a központosított pártszervezetek megszüntetésétől. Sőt, egyes helyeken — például a VII. kerületben — ismét több pártszervezetet kívánnak összevonni. Márpedig a kereskedelmi pártszervezetek csak akkor teljesíthetik jól feladataikat, ha közvetlenül ott élnek, dolgoznak az üzletekben, ahol a problémák felvetődnek és nem valamilyen „központi“ pártszervezetből szemlélik a bajokat, ahol azokról aligha szerezhetnek tudomást. Éppen ezért a Budapesti Pártbizottság — a kerületi pártbizottságokkal együtt — biztosítja a bonyolult, áttekinthetetlen felépítésű, élettől elszakadt pártszervezetek átszervezését. Sok új, tevékeny kis alapszervezet működhet a kereskedelemben, ha egy-egy bolt vagy az egymáshoz kö■eelfekvö, azonos jellegű néhány bolt párttagságát önálló pártszervezetben egyesítik. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a népgazdaság egy olyan fontos területén, mint a kereskedelem, megvalósuljon a pártellenőrzés és ennek segítségével is tovább javuljon a kereskedelem különböző szerveinek és dolgozóinak munkája. Sági Ágnes Követésre méltó példa: a tetétleniek túlteljesítették a kukoricaértékesítési és a sertéshizlalási szerződéskötés tervét . Hajdú megyében a bihartordai országút három egymás melletti községet fűz össze: Kabát, Tetétlent és Földest. Mindhárom országos hírű. Nem egyszer nyerte el egyik is, másik is a begyűjtési miniszter vagy a megye vándorzászlaját. A gabonabegyűjtés után újult erővel folytatódott az évek óta tartó versengésük Most Tetétlen kezdeményezett. Vállalta, hogy a sertéshizlalási szerződéskötést szeptember 28-ra, a kukoricaértékesítési szerződéskötést pedig szeptember 28-ra befejezi. A fogadkozást tettek követték. Az alapos felvilágosító munka az első nap több mint 200 mázsa kukorica leszerződését eredményezte. A következő napokban tovább növekedett a szerződést kötő termelők száma és ezzel együtt nőtt a leszerződött kukorica mennyisége is. A szerződtetők napról napra nagyobb gyakorlattal dolgoztak. Nagy Dániel, a földművesszövetkezet dolgozója például egyetlen napon 100 mázsa kukoricát szerződtetett. Szabó Lajos, a Terményforgalmi Vállalat dolgozója több mint 120 termelőt látogatott meg s négy és fél vagon terményt szerződtetett-De kezdjük az elején. A Minisztertanács határozatát a község vezetői mindjárt a megjelenés után alaposan tanulmányozták. Ezt megbeszélés követte. A pártszervezet titkára, a községi tanács elnöke, a begyűjtési megbízott a Törvényforgalmi Vállalat, az Állatforgalmi Vállalat, a földművesszövetkezet dolgozóival együtt részletesen meghányták-vezették a feladat végrehajtását. S itt levonták a tapasztalatokat a kenyérgabona-értékesítési szerződéskötés gyakorlatából. Felhívták a figyelmet arra, hogy eredményt csakis meggyőző munkával érhetnek el. Ezután újabb megbeszélésükre nem is volt szükség. Mindenki tudta a dolgát. A napi beszámolók, a pártszervezet irányítása, a tanács ellenőrzése és segítsége biztosította a folyamatos, zökkenőmentes munkát. Eddig a módszer. Az eredmény pedig: Tetétlen állta a szavát, megelőzte mindkét versenytársát. Akukoricaértékesítési szerződéskötés tervét 15, a sertéshizlalási szerződéskötési tervét pedig 10 százalékkal túl is teljesítette. A jó hír gyorsan eljutott a püspökladányi járás minden községébe Most Tetétlen példája nyomán a jövő héten, még a kukorica törése előt az egész járásban be akarják fejezn a szerződéskötéseket. Vasárnap népnevelők százai beszélik meg a járás dolgozó parasztságával az ősz terményértékesítést. Jó és követésre méltó példa a tetétleni: kövessék ezt azokban a községeikben is — s ilyen elég sok akad. — ahol még elmaradtak a szerződéskötésben. SZABAD NÉP Időszerű kérdésekről a lakóházak tatarozásáról és javításáról Államunk nagy gondot fordít a háborúban tönkrement, megrongálódott, s volt tulajdonosaik által többnyire elhanyagolt lakóházak és lakások rendbehozatalára, jó karban tartására. A fővárosban az idén több százmillió forintot fordítanak a lakóházak teljes tatarozására, úgynevezett részleges felújítására, s a kisebb javításokra. Budapesten eddig mintegy 90 lakóházat tataroztak. Mintegy 280 ház — rendszerint hosszú hónapokat igénylő — helyreállítása folyamatban van, s év végére a tervezett tatarozást, egy-két ház kivételével, mindenütt befejezik. Különösen sok házat állítottak helyre a XIII. kerületben. Itt rendbehozták már a többi között a Róbert Károly körút 100, 102, 104. számú, a Mauthner Sándor utca 10, 13, 21, 26, 35, 42, 56, 74. számú házakat. Csaknem egymillió forintot fordítanak a VIII. kerületben a többik között a Gyulai Pál utca 12. számú, a XIV. kerületben a Thököly út 46-os és 117-es számú ház tatarozására. Több helyen, például a IX. kerületi Erkel utca 9. számú házban, volt hivatalokat alakítanak át lakásokká. Különösen ügyelnek a műemléklakóházak tatarozására. Nemrégiben állították helyre azOrszágház utca 19. és. 26. számú házakat, s a Batthyány tér 4. számú ház híres rokokó-homlokzatának tatarozása után most hozzálátnak a ház belsejének rendbehozásához is. Csaknem háromezer házon végeznek az idén úgynevezett részleges felújítást, hogy elkerüljék a későbbi nagyobb hibákat. Sok ház részlegesfelújítását (tető-, csatornajavítót stb.) az idei rendkívüli, esős időjárás tette szükségessé. A VIII. kerületben a tervezett 256 helyett ezért mintegy 116 lakóházban kellett és kell nagyobb javítást végezni az idén. Az idén az ingatlankezelő vállalatok a kisebb javításokra is többet költenek, mint tavaly. Ez év első félévében 80 millió forintot, a tavalyi első félévi összegnek csaknem kétszeresét fordították erre a célra. A javulás azonban nem kielégítő. Az ingatlankezelő vállalatok javítóműhelyei például a villanyszerelést gyorsan és jól végzik el, a vízvezeték javítása viszont sokszor egyhétig, néha még tovább is elhúzódik. A javítóműhelyek — a nem elég egyenletes anyagellátás mellett is — jobban elláthatnák feladatukat, ha gondosabban ellenőriznék az elvégzett munkák minőségét, s ha ebben a lakóbizottságok is az eddiginél jobban segítenék őket. A tatarozások éppúgy, mint a nagyobb és a kisebb javítások a lakóházak megóvását, a lakók nyugalmát, kényelmét szolgálják. A dolgozók joggal várják el, hogy az ingatlankezelő vállalat a kisebb javításokat épp olyan jól, lelkiismeretesen végezze, mint a tatarozást, vagy a nagyobb javításokat. ©ÜOCOQOOOQOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOO lOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOQOOC A Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyár szerszámműhelyének húsz dolgozója átlag 1217 forint értékben jegyzett békekölcsönt. Sári Ferenc, a szerszámműhely kétszeres sztahanovista esztergályosa, a szakma kiváló dolgozója 1759 forintot adott kölcsön az államnak. Sári elvtárs a munkában is példamutató: kiváló minőségű szerszámokat gyárt és normáját kétszeresen teljesíti. *Kéri Dániel felvétele) Több ipari központot látogatott meg tíznapos itt-tartózkodása alatt a jugoszláv ipari és kereskedelmi küldöttség A közelmúlt napokban 15 tagú jugoszláv ipari éskereskedelmi küldöttség tartózkodott tíz napon át hazánkban. A delegáció tanulmányozta több ipartelepünk munkáját és tárgyalásokat folytatott külkereskedelmi vállalatainkkal. A küldöttség tagjai az RM Művek, Sztálinváros, Pét, az Inotai Alumíniumkohó, Diósgyőr, Debrecen megtekintése után nagy elismeréssel nyilatkoztak nehéziparunk, vegyiparunk fejlődéséről. A vendégek ellátogattak a Balaton környékére is. Szóba került, hogy látogatásukat rövidesen magyar delegáció viszonozza. (MTI) MOOOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOODCOOCOCSOOCOMOOOOOOOOOOeOOCPOeOOOOOOOOCClOOOOOOOOOOC Sikerrel zárult a Duna menti államok bratislavai hajózási konferenciája A Duna menti államok az 1953-ban, Budapesten megtartott hajózási konferencián egyezményt kötöttek a vontatás, az árufuvarozás és a díjszabás feltételeiről. A Duna menti államok most Bratislavában tartottak konferenciát és a kétesztendős tapasztalatok alapján az egyes országok különleges vagy fontos hajózási érdekeinek megfelelően, módosították a budapesti egyezményt. A konferencián a szovjet, a román, a csehszlovák, a bolgár és a magyar hajózási bizottságon kívül részt vettek Jugoszlávia, Ausztria és Nyugat- Németország hajózási képviselői is. (MTI) AZ ÚJ ELNÖK Pár hónappal ezelőtt Tiszabábolnán, a Rákóczi TSZ irodájában tanácskozni gyűltek össze a szövetkezet tagjai. — Kérvényt kell írni. — Szóljunk a tanácselnöknek. — Vele is kéne előbb beszélni. Ilyen hangok hallatszottak innen is, onnan is. Az öreg M. Gál Bernát, a szövetkezet elnöke végül pár szóban összefoglalta a tagság kívánságát: hívjuk haza elnöknek Balatoni Józsefet. Balatoni József a földművesszövetkezetek Borsod megyei titkára volt. A faluban mindenki ismeri, tiszteli és szereti. Valamennyien emlékeznek rá, még a földosztás napjaiból. Ő volt a földosztó bizottság elnöke. Aztán még azt sem felejtették el a faluban, hogy Balatoni a földosztás utáni években termelési versenyre szólította a falu dolgozó parasztjait. — Azóta se termelt itt senki annyi cukorrépát, mint akkor Balatoni Józsi — mondják még most is. — Műtrágyát is az őr szavára hozattunk. Ha nem ő mondja, talán el se hisszük, hogy az mit ér. Balatoni József csakugyan Tiszabábolna legjobb gazdája volt. Hat Zsold juttatott földjén géppel szántatott, műtrágyázott s nem idegenkedett semmilyen új agrotechnikai módszer alkalmazásától. Jól gazdálkodott, s ezért ő kapta meg elsőnek a megyében a mintagazda kitüntetést. És ő volt az, aki 1948-ban 170 társával megalakította a Rákóczi Termelőszövetkezetet. Már csaknem öt éve volt a falu párttitkára, amikor 1949-ben elküldték pártiskolára. Nagy érdeklődéssel látott a tanuláshoz. Amikor az iskolát elvégezte, a MÉSZÖV titkára lett Falujától ezután sem szakadt el, minden szabadidejét ott töltötte.. Tanácsokat adott, segített mindenkinek. A bábolnaiak szerették volna, ha egészen náluk marad, de arra gondoltak, biztos nagy szükség van az ő földijükre ott is, ahol van. A Rákóczi TSZ-nek négyezer hold földje és 267 tagja van. Nagyon szépen kezdték a közös munkát, s eleinte évről évre gyarapodtak. Az utóbbi években azonban — akármilyen szorgalmasan is dolgozott a tagság — nem tudtak előbbre jutni. 1952-ben Czakó András elnök a szövetkezet legjobb embereit minden indok nélkül kitúrta a tsz-ből. — Keressetek máshol kenyeret — basáskodott Czakó. De a tagság nem tűrte sokáig, leváltották. A következő elnökkel, Vass Istvánnal is megjárták, ő sem volt különb: elnöksége alatt vagy 40 fiatal hagyta ott a szövetkezetét, míg végre megszabadultak tőle is. Megingott a bizalom a vezetőkben. Ekkor próbálkozott meg a szövetkezet rendbeszedésével M. Gál Bernát. Nem fiatal már, közel jár a hetvenhez, de régi harcos, Balatoni József is az ő neveltje. Egy év alatt rendet teremtett a tsz portáján, s azok a tagok, akiknek az előző elnökök indokolatlanul kiadták az útjukat, egymásután tértek vissza. Gazdálkodásuk is egyre javult. De hiába. 68 év nagy idő. Négyezer hold pedig fiatalabb erőt követel. Gál Bernát úgy érezte, hogy az ő ereje már kevés ehhez a munkához. Ezt el is mondta a tagoknak, s szinte egyszerre mondták ki, hogy vissza kell hívni Balatoni Józsefet, így született meg a kérvény. S pár hónapos huzavona után végre teljesítették a bábolnaiak kívánságát. Szeptember 1-én kezdett munkához ismét Balatoni József otthon, a szövetkezetben. Az öreg elnök szép sorjában mindent átadott neki. Elmagyarázta, hol mi a baj, s véleménye szerint hol, hogyan lehetne segíteni. — De mit is magyarázok? Jobban ismered te ezt a szövetkezetet, mint jómagam — mondotta végül. Nevetve csaptak egymás kezébe. Másnap az új elnök már a határt járta. Éppen a legnagyobb munkába csöppent bele. Megnézte a ménest is. Nyomban intézkedett, hogy más helyre kell vinni a lovakat, mert a sok esőtől vizenyős területen megeszik őket a piócák. Amott meg az építkezés befejezését sürgette. Majd a gépállomásra sietett, s ponyvákat szerzett a gabona szárításához. Az első napokban a brigádvezetők nem gondoltak rá, hogy az ő munkájukban is lesz valami változás. Addig gyakran előfordult, hogy késve írták be a munkaegységeket, vagy nem jelölték ki pontosan a tagoknak a munkahelyet. Most Balatoni elvtárs minden este megbeszélte velük a tennivalókat. Legelső nap a brigádvezetők mosolyogva néztek egymásra a megbeszélés után. Meg is ígérték, hogy minden úgy lesz, amint elhatározták. Másnap hajnalban azonban, amikor Balatoni elvtárs a határt járta, a brigádvezetéket sehol sem találta. Este, a szokásos megbeszélésen, Balatoni elvtárs csendesen kérdezte: •— Na, hogy telt a nap? — Jól. Ment minden, mint a karikacsapás — felelték. — Hát ezt ti honnét tudjátok? — kérdezte vissza hirtelen. — Honnét? Hát, mi vagyunk a brigádvezetők, hogyne tudnánk, hogy mit csinál a brigád. De már látták, hogy itt valami nincs rendben. Az nincs rendben, hogy a brigádvezetők utolsónak mennek ki reggelente a mezőre. S ha eddig „rendben is volt“, ezután másképp kell lennie. Kissé elszlgyellték magukat, s azóta, ha nem is beszélnek erről az esetről, gyakran eszükbe jut. S ők az elsők hajnalban a határban. Ott volt a szénaügy is. Balatoni elvtárs sokat törte a fejét, amíg megtalálta a megoldást. Tavasszal a vezetőség kiadta részébe a tagoknak a kaszálót. Na, ez aztán nincs rendjén. Miért részibe kaszálják a termelőszövetkezet tagjai a sajátjukat? Összehívta a vezetőséget és közösen kiszámították, mennyi szálastakarmányra van szükségük az állatoknak. Kiderült, hogy ezen felül is bőven maradt széna. Úgy határoztak, hogy ezt a munkaegységekre osztják ki. A tagok is elfogadták a javaslatot, s egykettőre betakarították a szénát. Nagyon kellett ennek a szövetkezetnek Balatoni" József lendülete," fiatalos frissesége, tettrekészsége. Ketten, az öreg nyugodt, megfontolt Gál Bernáttal megmozdították az egész szövetkezetet. Most már minden tag tervezget, számolgat. Mit hova építsenek, mihez mennyi pénz kell? Mit tudnak saját erejükből megvalósítani? Hogyan száríthatják ki a vizes gabonát? Azt nézik, hogy ők maguk miben tudnának segíteni a vezetőségnek. S Balatoni József ezt a nagy segíteni akarást szervezi egységes egésszé, hogy mindenkinek jó, mindenkinek hasznos legyen. De mielőtt bármit is elkezdene, mindig megkérdezi Bernát bácsitól: — Hát maga, mit szól hozzá? Jó lesz ez így? Gál Bernát pedig rendszerint helyesel, olykor-olykor vitába száll, de jó érzés tölti el, hogy az új elnök mindig ugyanúgy gondolja, mint a tagság. Kétszázhatvanhét szövetkezeti tag akarata testesül meg Balatoni Józsefben. Amikor a határt járja, mindig újabb és újabb elképzelései támadnak. Terveit meg is beszéli azokkal, akik éppen ott dolgoznak. Mindenkit meg akar győzni arról, amit ő maga hittel hisz, hogy ez a négyezer hold föld valóságos kincsesbánya, és sok mindent lehet belőle kihozni ... Estefele, amikor elindul a faluba, rendszerint a dohányföldek felé kerül. Csak messziről nézi a szövetkezet asszonyait, ahogy a szép sárga dohányleveleket törik. Pompás, tarka mező ilyenkor a tábla. Az egyik aszszony éppen töri, a másik hordja a dohányt, a harmadik a szekeret rakja. Balatoni elvtárs csak a szemével keresi a sok asszony közt a magáét. — Vajon nem fáradt-e el nagyon? Hiszen pár éves városi élet után újból meg kell szoknia a falusi munkát. A hajnali kelést, az egésznapos hajlongást a földeken, s otthon a vacsorafőzést. Pedig amikor este belép a lakásba, felesége már ott a forró tűzhely mellett, s a melegtől kipirult arccal meséli, mi újság a faluban, mit hallott napközben a dohánytörő asszonyoktól. Az új elnök közben leül a lócára, rágyújt egy cigarettára, kifújja a füstöt. Jólesik hallani az asszony kedves hangját. Kovács Erzsébet SZOMBAT, 1955. OKTÓBER 1 1 Az új utalványozási rendszer tapasztalatai az építőiparban Az építőiparban nemrég új munkautalványozási rendszert vezettünk be. A múltban minden munkára különkülön részletesen kitöltött utalványokat adtak a dolgozóknak. Egy-egy építőipari brigád gyakran öt-hat ilyen utalványt kapott hetenként: a munkások ezek szerint végezték dolgukat, s ezek alapján kapták a munkabért is. Most megváltozott a helyzet. Miniszteri utasításra bevezettük az egyösszegű utalványozást, vagyis azt a módszert, hogy a brigád egy munkalapon több hétre előre megkapja valamennyi feladatát, s hetekre előre feltüntetik az elvégzendő munkáért járó keresetet is. Az új rendszer bevezetése óta három hónap telt csak el, de számos kérdésre már az eddigi tapasztalatok is választ adnak. Nyugodtan elmondhatjuk: az egyösszegű utalványozás bevezetése előnyös mind a népgazdaság, mind az egyes dolgozók számára. Mindenekelőtt, az egyösszegű utalványozás eredményeképpen növekszik a munka termelékenysége. A dolgozók hosszú időre előre látják feladatukat, ezért a munkájukat jobban megszervezhetik, jobban alkalmazhatják az új munkamódszereket, s ezzel csökkenthetik, a munkára fordított időt. A 25-ös számú Építőipari Vállalat rákospalotai lakásépítkezésénél például a Tátrai-kőművesbrigád mellett dolgozó segédmunkások, akik már egyösszegű utalványozással dolgoznak, lerakodásra alkalmas helyet készítettek elő a munkahely közelében és így az eddigi 70 méterről 25 méterre csökkentették az átlagos szállítási távolságot. Az új utalványozási rendszer bevezetése óta kevesebb az időkéres óra és az állásidő is. A munkásoknak az az érdekük, hogy minden órát, minden percet jól kihasználjanak. A 31/3. számú Építőipari Vállalat MOM irodaházi építkezésénél az időbéres órák száma az egyösszegű utalványozás bevezetése után júniushoz viszonyítva júliusban 3,8 százalékról 2,1 százalékra csökkent. Hogy milyen nagyok a lehetőségek, azt különösen megmutatják a 25-ös számú Építőipari Vállalat egyik munkahelyén, a Beloiannisz-gyári építkezésen elért eredmények. Az új rendszert itt már régebben alkalmazzák, s ennek eredményeként a második negyedévben az egy főre jutó termelési érték 40 százalékkal magasabb volt az előirányzatnál. A termelékenység növekedésének egyenes következménye az, hogy emelkedik a munkások átlagkeresete is.Az egyösszegű utalványozás bevezetése nem ad módot különböző spekulációkra, bércsalásokra. Az új rendszer bevezetése óta a ténylegesen elvégzett munkát nem lehet helyettesíteni jogtalan időutalványok igazoltatásával és el nem végzett munkák beiratásával. A kifizetett bérek mögött valóságos munkának kell állnia. Az említett Beloiannisz-gyári építkezésen a termelékenység növekedése éppen ezért azzal is járt, hogy májusban és júniusban mintegy 25—26 százalékkal többet kerestek itt a dolgozók, mint a vállalat többi munkahelyén. A 31/3. számú Építőipari Vállalatnál Kasza János kőműves brigádjában 1172 forintról 1865 forintra emelkedett a dolgozók átlagkeresete az egyösszegű utalványozás bevezetése, a termelékenység növelése óta. Az egyösszegű utalványozás bevezetése erősen érezteti hatását az adminisztrációs munkák csökkenésében is. Nemcsak arról van szó, hogy az eddigi bonyolult, nagyon sok bérvitára alkalmatadó utalványozási rendszer megszűnt, hanem arról is, hogy az új rendszer rendkívül egyszerű. Eddig — az adminisztratív dolgozókon kívül — az utalványozás nagymértékben igénybe vette a műszaki dolgozók idejét is. Igaz, hogy most a munka előkészítésekor a tervfelbontásnál több a teendő, mint eddig volt, de a további adminisztrációtól a műszaki vezetők teljesen mentesülnek. Érthető tehát, hogy a műszaki vezetők nagy része megelégedéssel és örömmel fogadta az új rendszer bevezetését. Farkasfalvi elvtárs, a Kerepesi úti 2-es számú építésvezetőség vezetője is elmondotta, hogy „a művezetők dolga lényegesen könnyebb, amióta nem kell a munkautalványozással és a teljesítmények igazolásával olyan sok időt tölteniök. Nagyobb gondot fordíthatnak a műszaki irányításra, a munka és az anyagellátás jobb megszervezésére.“ Hasonló a véleményük nagyon sok helyen az építőipari munkásoknak is. Az eddigi munkautalvány-halmazból sokszor alig tudtak kiigazodni, most pedig egyszerű és világos, hogy mit kell elvégezniök, mennyi idő alatt és mennyi fizetést kapnak munkájukért. Az új rendszer elősegíti a dolgozók szakmai fejlődését is. Különösen a legfejlettebb brigádformáknál, a komplexbrigádoknál tapasztalható ez. A komplexbrigádokban általában együtt dolgoznak kőművesek és segédmunkások, de vannak olyan brigádok is, amelyekben kőműves, ács, vasbetonszerelő, kubikos és segédmunkás is található. Az ilyen brigádokban például a kőművesek — a munka meggyorsításáért — betanítják előbb az egyszerűbb, majd a bonyolultabb szakmunkára a segédmunkásokat és fokozatosan szakmunkásokat nevelnek belőlük. Különösen nagy jelentősége van ennek most, amikor több építkezésen kőműveshiánnyal küzdünk. De a szakmánkénti brigádoknál is segíti a szakmai fejlődést az egyöszszegű utalványozás. Eddig sok helyütt az idősebb szakmunkások nemigen akartak fiatalabbakkal, a jobban képzett szakmunkások pedig gyengébb szakmunkásokkal együtt dolgozni. Az egyösszegű utalványozás most módot ad arra, hogy egyes gyengébb szakmunkásokat — közös megállapodás alapján — alacsonyabb besorolással bevegyenek a brigádba és segítsék, tanítsák őket, amíg jó szakmunkásokká válnak. Az egyösszegű utalványozást a brigádszervezés bármely formájánál alkalmazni lehet. De azok az építésvezetőségek, amelyek még mindig nem hajtották végre a brigádszervezésre vonatkozó miniszteri utasítást, most természetesen az egyösszegű utalványozás bevezetésével is bajban vannak. A legjobb brigádszervezési forma az egyösszegű utalványozás szempontjából is akomplexbrigád, amelyben minden szükséges szakmabeli munkás együtt dolgozik. Ezt az eddigi tapasztalatok is bebizonyították. A Borsod megyei Építőipari Vállalatnál dolgozik Varga elvtárs 51 tagú komplex brigádja. Ez a brigád általában egy-egy épület valamennyi munkáját egyösszegű utalványozással vállalja. A brigádon belül úgy osztják meg a munkát, hogy mindenki szaktudása a legjobban érvényesülhessen, s ha arra szükség van, az egyes szakmák dolgozói ki tudják segíteni egymást. A brigád tagjainak átlagkeresete 1500—1600 forint között van. Általában a komplexbrigádoknál a kereset emelkedik, hiszen kevesebb a munkaidő-kiesés, a brigádtagok ki tudják egymást segíteni. Természetesen nem lehet mindenütt azonnal komplexbrigádokat szervezni, szükség van megfelelő átmenetre is. Éppen ezért, aholmég idegenkednek a komplex brigádok szervezésétől, ott helyes, ha először szakmunkásokból és segédmunkásokból álló vegyes brigádokat hoznak létre, vagy a szakmánkénti brigádok egyösszegű utalványozását valósítják meg. Nagyon fontos feladat az is, hogy az új, jó rendszerrel szembeni ellenállást legyőzzük. Az egyösszegű utalványozás bevezetése elsősorban helyes műszaki szervezést kíván, tehát elsősorban műszaki feladat. Nem lehet a dolgot kizárólag a munkaügyi vezetőkre bízni. Ezt azonban sokan — mint például a Tolna megyei Építőipari Vállalat műszaki vezetői — eddig nem értették meg, és nem sok gyakorlati segítséget adtak az új rendszer bevezetéséhez. Az új rendszer elterjesztésében különösen nagy feladatok várnak a kommunistákra. Elsősorban nekik, a pártszervezeteknek kell síkraszállniuk az új, a haladó mellett. De az építkezések valamennyi mozgalmi szerve tekintse elsőrendű feladatának az új rendszer bevezetését. Beszéljenek aktivistáink a műszaki vezetőkkel és a munkásokkal. Magyarázzák meg az egyösszegű utalványozás előnyeit, terjesszék a jó eredményeket, ismertessék azt a miniszteri utasítást, mely az építőipar minden dolgozóját kötelezi az egyösszegű utalványozás bevezetésére. Az egyösszegű utalványozás bevezetése az egész építőiparban a termelékenység jelentős növekedésével, az önköltség csökkentésével, az adminisztráció leegyszerűsítésével, a dolgozók keresetének növekedésével fog járni — tehát érdeke az építőipar valamennyi dolgozójának! Láng László az Építésügyi Minisztérium munkaügyi főosztályának vezetője X)0(X)00(XXXX)000000000CX3000CX»000C5000CXD00000C5C)0CXX)00000000C)00COD00000000COCXXXXX)000CXXXXXXXXXXXX)0GW» A komlói bányászok új lakótelepe, az ötéves tervben létesült és azóta is állandóan fejlődő kökönyösi városrész. (Mező Sándor felvétele, Magyar Foto) DCareaLafők Egy látszat-gyermek • Bizonyos jelekből arra lehet követetkeztetni, hogy Boromisza Gyuláné traksonyi lakosnak van egy Gyula nevű, tízéves fia. Ezek a feltűnő és jó valószínűség látszatát keltő jelek akövetkezők. • • Először is a fiú állítólag megszületett. Még 1945. január 10-én történt, ahogy az anya Budapesten, a Ceglédi út egyik óvóhelyén, ahol rajtakívül még tizennégy szovjet katona tartozékoban, szülési fájdalmaikat érzett, s néhány óra múlva egy aprócska csecsemőt hozott a világra. A szovjet katonák megfürösztötték a kicsit, fehérneműjükből, zubbonyukból, pólyát • bugyoláltak köréje, és odaadták a • boldog anyának. S azzal tovább mentek harcolni. Az anya egy hét múltán hazamentTaksonyba, s amint a községi elöl•járóság működni kezdett, bejelentette a családi eseményt az anyai könyvi hivatalban. Ezt egy május 5-i keltezésű írás is igazolja. • • Az állítólagos gyermek után a szülők 1947-ben családi pótlékért folyamodtak, amihez írás kellett. A közösségi elöljáróság adott egyet, amelyből kitűnik, hogy a gyermek létezését valószínűnek tartják, s hozzátették,hogy „az anyakönyvezése folyamatban van“. • A gyermek megtévesztésig hasonlóan fejlődött, mint az azonos korú gyerekek, és így történt, hogy 1951-ben iskolaköteles kort ért el• Boromiszáné elment a taksonyi iskolába, és bár anyakönyvi kivonatot nem tudott felmutatni, a gyermek létéről többé-kevésbé kézzelfogható bizonyítékokat szolgáltatott, amire a fiút felvették az első általánosba. Azóta már eljutott az ötödik osztályig és eddig csupa kitűnő jegyetkapott. Boromiszáék úgy vélték, sikerült már állítólagos gyermekük létéről elégséges bizonyítékot szolgáltatni, amikor beütött a baj. Tavaly augusztusban Taksonyban is kiállították a lakosság személyi igazolványát. A tanács illetékes hivatalában fejcsóválva utasították el Boromiszáné kérését, hogy neki is adjanak igazolványt. Azt mondták: nem lehet. Mert valóban úgy tűnik, mintha vola egy fia. Tehát az anya igazolványába őt is be kellene írni. Mivel nincs róla írás, a gyerek tehát jogilag nem létezik, nem írhatják be, így is, úgy is szabálytalanságot követnének el. Az anya azóta is járja a hivatalokat, hogy elhitesse állítólagos fia létét. A Taksonyi Tanácstól a ráckevei járási anyakönyvi hivatalhoz küldték, onnan a budapesti főkapitányságra, a főkapitányságról az anyakönyvi főfelügyelőséghez és tanácsolták, adjon be kérvényt, amelyben két tanúval igazolja fia megszületését. Boromiszáné most nagy gondban van, honnan keríthetne elő legalább kettőt a tizennégy szovjet katona közül, akik kérvényét aláírnák. De kétség gyötri, hogy esetleg ez soká tart, ezért támadt egy jó ötlete. Hátha elegendő lenne esetleg egy tanú is , a fia. Igaz, hogy eddig még rá semmit sem adtak. Pedig szavamra mondom, elég meggyőző a „bizonyíték“. A fiú valóban tízéves, élő gyermek benyomását kelti. Amikor beszéltem vele, illedelmesen köszönt, a kérdésekre értelmesen válaszolt és életfunkciói is normálisaknak tűntek, mert például a beszélgetés alatt két almát jó étvággyal megevett. Ha az illetékes anyakönyvi hivatalok szükségesnek tartják, a gyermek létéről a fenti módon maguk is meggyőződhetnek. Zágoni Ferenc OC)OOCOO(X)OOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXX)OOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOC5tDOOOOOOí>