Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)

1955-11-01 / 302. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM ARA 60 FILLÉR KEDD, 1955. NOVEMBER 1 A szakszerves választásokról Csaknem 500 ezer szakszerve­zeti funkcionáriust, köztük 110 ezer bizalmit választ ezekben a hetekben mintegy kétmillió szak­­szervezeti tag az üzemekben. Je­lentős esemény ez; a szervezett dolgozók érthető érdeklődéssel és várakozással tekintenek a szak­­szervezeti szervek beszámolói és a választások elé. Fontos, hogy a szakszervezeti tagok körültekintően bírálják el az eddigi vezetők és a bizalmiak munkáját, s ennek alapján dönt­senek. Helyes ügyelni arra is, hogy a megválasztott szervekben meg­felelő arányban legyenek munká­sok, értelmiségiek és alkalmazot­tak, legyenek köztük nők és fiata­lok. De természetesen nem me­chanikus számítások és arányok alapján kell létrehozni egy-egy szakszervezeti bizottságot. Végső soron az a fő, hogy megbecsült, népszerű szakszervezeti tagokat válasszanak, akik példamutatóan végzik termelő és társadalmi mun­kájukat és éppen ezért van tekin­télyük is a dolgozók előtt; olyan szakszervezeti funkcionáriusokat válasszanak, akik már bebizonyí­tották, hogy méltóak a bizalomra. Olyan szakszervezeti bizalmiakra és vezetőkre van szükség, akik ismerik, látják az egyének és a közösség érdekeit, akik bátran síkraszállnak a kollektív szerző­dés mindkét oldalának betartá­sáért, a munkások és az igazgatók vállalt kötelezettségének teljesíté­séért. Ügyelni kell, hogy most, a választások során ne kerülhesse­nek a szakszervezeti szervekbe el­lenséges, karrierista elemek, akik demagóg követeléseikkel igyekez­nek a dolgozók bizalmába férkőz­ni, akik nem lépnek fel a lazasá­gok, a munkafegyelem megsérté­se, a lógás, az anyagpazarlás ellen, akiknek egy szavuk sincs a terme­lés, a termelékenység növeléséért. Az ilyenek valójában nem a dol­gozók érdekeit nézik. Ellenkező­leg, ez ellen cselekszenek. Bizo­nyos, hogy öntudatos dolgozók nem az ilyeneket választják a szakszervezeti bizottságokba. Örvendetes, hogy sok kommu­nistát választanak a különböző szakszervezeti szervekbe. Ez ért-­­­hető, hiszen a szakszervezeti tagok bíznak a párt vezetésében, jól is­merik a kommunisták munkáját és magatartását, becsülik és szeretik őket. Ennek azonban nem szabad oda vezetnie, hogy kevés pártonkí­­vüli dolgozót jelöljenek, illetve vá­lasszanak meg. Helytelen, hogy például a Nógrád megyei bányák egész sorában az új üzemi bizott­sági tagok majd 90­­ százaléka párttag. A szakszervezet csak ak­kor töltheti be fontos feladatait, ha vezetésében részt vesznek be­csületes, a népi demokráciához hű, a termelőmunkában helytálló pár­­tonkívüli szakszervezeti tagok is. Egyes helyeken kevés fizikai dolgozó kerül a műhelybizottsá­gokba és az üzemi bizottságokba. A közlekedési és vasúti üzemek egy részében a jelöléseknél túlzot­tan előnyben részesítik például a műszaki és az adminisztrációs dolgozókat azon a címen, hogy ők „könnyen mozgathatók“. A debreceni járműjavító üzemi bi­zottságába például mindössze egy fizikai dolgozót jelöltek. Pedig, ha az üzemi bizottság ülésein ott vannak a termelőmunkások és el­mondják társaik véleményét, mindjárt jobbak, életszerűbbek lesznek a határozatok, szorosabb lesz az üzemi bizottság és a dol­gozók kapcsolata. Sok szakszervezeti bizalmit vá­lasztottak már meg a múlt napok­ban, s néhány helyen megválasz­tották a műhelybizottságot, illetve az üzemi bizottságot is. Sajnos azonban a választói ülések és ér­­­­tekezletek sok esetben nem voltak elég harcosak. Helyes, ha ünnepé­lyessé teszik a szakszervezeti vá­lasztásokat, de az „ünnepi hangu­­­­latban“ nem szabad megfeledkezni a bírálatról és az önbírálatról. Ahol az üzemi bizottság, illetve a mű­helybizottság beszámolójában nem tárják fel a szakszervezeti munka gyengeségeit, nem szólnak az egyes VB-tagok­ felelősségéről, ott a ta­gok is passzívak maradnak. Le­gyen olyan légkör a szakszervezeti választói gyűléseken, amelyben a szakszervezeti tagok bátran el­mondják véleményüket és szaba­don tesznek javaslatokat a munka megjavítására. A szakszervezeti választások ak­kor lesznek igazán sikeresek, ha hatásukra megjavul a szakszerve­zeti bizottságok és a bizalmiak munkája. Ezt várja a párt, s ezt várják a dolgozók. Az egyszerű szakszervezeti tagnak az a kíván­sága, hogy a szakszervezetek ha­tásosabban lépjenek fel a jobb üze­mi körülmények megteremtéséért, a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének feltéte­leiért, s tegyük hozzá: a megfelelő anyagellátás, szerszámellátás és munkaszervezés segítségével a ma­gasabb kereset lehetőségéért is. Azt várják a dolgozók a szakszer­vezeti vezetőktől, hogy a szocia­lista munkaversenynek ne szem­lélői és nyilvántartói, hanem szer­vezői, a kezdeményezések elter­jesztői legyenek és ne csak egyes személyek, élenjáró dolgozók kis csoportjának versenyével, hanem minden egyes dolgozó, a többség versenyének szervezésével foglal­kozzanak. Küzdjenek az új és fej­lettebb technika és technológia meghonosításáért, támogassák job­ban az újítókat, harcoljanak az újítások alkalmazásáért és széles­körű, országos elterjesztéséért. El­várják a dolgozók, hogy a szak­­szervezetek több figyelmet fordít­sanak a munkások élet- és mun­kakörülményeinek javítására, kul­turális ellátására, hogy szün­telenül segítsék bérrendszerük ja­vítását, s ne tűrjék el a kollektív szerződés és a munkavédelmi rendszabályok megsértését.­­Az a­ leghelyesebb, ha az üzemi bizottság, a műhelybizottság a taggyűléseken és a küldöttértekez­leteken már arról is számot adhat, mit tett a munka megjavításáért. A Lenin Kohászati Művek üzemi bizottsága, miközben felkészült a szakszervezeti választásokra, meg­javította a szocialista versenyt, s ezzel élénkebbé vált az üzemen belüli párosverseny, jelentős kez­deményezések születtek a kemen­cék jobb kihasználásában. Világos tehát, hogy a szakszer­vezeti választás tervszerű és hat­hatós politikai munkát követel. De teljesen nyilvánvaló az is, hogy a szakszervezetek a maguk erejéből, pártbizottságaink és pártszervezet­­eink segítsége nélkül nem képe­sek ezt megoldani. A­ Központi Ve­zetőség határozata kötelezi a párt­­szervezeteket, hogy mozgósítsák a kommunistákat a szakszervezeti választásokban való aktív részvé­telre, s felhívja a pártszervezetek figyelmét arra is, hogy állandóan ellenőrizzék és segítsék a szakszer­vezetekben dolgozó kommunistá­kat, hogy jól ellássák a választá­sokkal kapcsolatos politikai fel­adatokat. Tanácskozzanak párt­­szervezeteink a szakszervezetek­ben dolgozó kommunistákkal, pár­­tonkívüliekkel, és beszéljék meg velük a választások feladatait. A szakszervezeti választások jó lebonyolítása nemcsak szakszerve­zeti ügy , hanem elsőrendű párt­­ügy is, hiszen a választások ered­­ményétől nagymértékben függ, hogy milyen sikerrel tudják majd segíteni szakszervezeteink a párt politikájának megvalósítását. Ér­nek el pártszervezeteink, hogy a szakszervezetek tevékenysége min­­denütt fellendüljön, hogy számbe­­ileg is erősödjenek, hogy tekinté­­yük, befolyásuk növekedjék a dél- A Rákosi Mátyás Művek Martin-üzemének Amoszov-brigádja napi 47 tonna helyett átlagosan 55 tonna acélt termel. Képünkön Somogyi Kál­mán acélmester a legújabb eredményeket újságolja a brigádnak. i Papp Jenő felvétele, Magyar Foto­ r Loczó József: A járási pártbizott­ságok jó politikai munkával se­gítsék a tsz-ek zárszámadásait (2. oldal) Péter Ilona: Kilenc köszörűs össze­fogott ... (2. oldal) Földes István: Az Októberi Forra­dalom és a munkásosztály (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A külügyminiszteri értekezlet hét­fői ülése (3. oldal) Rudnyánszky István: Nyugati gondok az Arab-Kelet miatt (3. oldal) A francia nemzetgyűlés meg­kezdte vitáját a választási mód­szerről (3. oldal) Az irodalomtörténeti kongresszus elé (4. oldal) Szabó László: Meggondolatlan lé­pés ... (4. oldal) Rényi Péter: Jegyzetek a bécsi Burgtheater megnyitásáról (4. oldal). Az európai biztonság ügyében kötött megegyezés megkönnyítené a leszerelés megoldását A Szovjetunió javaslatai az európai biztonság kérdéséről T Amrotvtrohl és Adenauer meghívásáról és a keleti nyugati k­spcsolatok fejlesztéséről Tegnap délután megtartották a külügyminiszteri értekezlet negyedik ülését. Az ülésen Dulles elnökölt. Az előző ülésen hozott határozat értelmében a külügy­miniszterek megkezdték a harmadik napirendi pont — a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése — tárgyalását. Ezután a megállapodás értelmében folytat­­ ták az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország — megvitatását. Molotov elvtárs a Szovjetunió küldöttsége nevében három fontos javaslatot terjesztett elő a tegnapi ülésen. E javaslatok teljes szövegét az alábbiakban­­közöljük. (Az ülés lefolyását a 3. oldalon ismertetjük.) V. M. Molotov nyilatkozata az európai biztonság kérdéséről Elnök úr! Köztünk már volt eszmecsere az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó szovjet ja­­­vaslatról, valamint Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Álla­mok megfelelő javaslatáról is. Ez az eszmecsere azt mutatta, hogy az ér­tekezlet részvevői között még nincs meg a szükséges egyetértés egy olyan fontos kérdésben, mint az európai biztonság biztosításának problémája. A szovjet kormány úgy vélekedett és továbbra is az a véleménye, hogy az európai béke megjavításának ér­dekeit mindennél jobban szolgálja egy olyan európai biztonsági rendszer megteremtése, amelyben minden olyan európai állam részt venne, amely részt kíván venni benne, te­kintet nélkül társadalmi- és állam­rendjére, és részt venne az Amerikai Egyesült Államok is. A Szovjetunió kormányának az a meggyőződése, hogy a katonai csoportosulások fenn­tartása helyett ez az út, az európai államok együttes erőfeszítéseinek útja képes biztosítani a szilárd ga­ranciákat az európai népek békés fe­jlődésére. Bár ebben a vonatkozásban még nem jutottunk el a szükséges meg­egyezéshez, a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy még nem me­rültek ki a lehetőségek arra, hogy értekezletünkön pozitív eredmények­re jussunk az európai biztonság kér­désében. A szovjet küldöttség javasolja, hogy vitassuk meg az európai biz­tonsági szerződés megkötésének le­hetőségét, először az érdekelt álla­mok szőkebb körének részvételével. Ismeretes, hogy a négy hatalom kor­mányfői álfal­ adoott irányelvek uta­sítottak, vizsgáljunk meg különféle javaslatokat, amelyek az erurópai biz­tonság elérésére irányulnak, bele­értve mind az Európára, mind az „Európa egy részére” vonatkozó biz­tonsági szerződést. A szovjet kor­mány­ e kérdést felvetve, figyelembe veszi azokat a konstruktív javasla­taikat, amelyek a négy kormányfő genfi értekezletén hangzottak el, kö­zöttük Eden úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének javaslatait. Fi­gyelembe vettük a három hatalom­nak a jelenlegi értekezleten előter­jesztett javaslatait is. Ami az ilyen európai biztonsági szerződésben részvevő államok körét illeti,­ javasoljuk, hogy a szerződés részvevője a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia — legyen, vala­mint mind a Nyugateurópai Unió, mind a varsói szerződés összes többi részvevője, köztük a Német Szö­vetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. A szovjet kormány egyetért azzal is, hogy a szerződésben részt vehesse­nek más olyan európai államok is, amelyek csatlakozni óhajtanak hozzá, például Jugoszlávia és Dánia. Természetesen felmerül az a kér­dés, milyen jellegű kötelezettségeket vállalhatnának magukra az európai biztonsági szerződésben részvevő ál­lamok. Véleményünk szerint ez álla­mok fő kötelezettségei az alábbiak lennének: a) tartózkodnak fegyveres erők alkalmazásától egymással szem­ben, és békés úton oldanak meg minden vitát, amely a szerződés részvevői között felmerülhet; b) kölcsönösen segítséget — ezen belül fegyveres segítséget is — nyújtanak egymásnak abban az esetben, ha a szerződés részve­vőinek valamelyikét támadás éri Európában; c) a szerződés részvevői tanács­kozásokat folytatnak mind az a) pontban, mind a b) pontban elő­írt kötelezettségekkel kapcsolat­ban; d) a szerződés részvevőinek kü­lön megállapodása alapján, vala­milyen szervet (vagy szerveket) alakítanak a fent említett tanács­kozások lefolytatására, valamint más intézkedések végreha­jtására, amelyek szükségesnek bizonyul­hatnak azzal kapcsolatban, hogy az államok teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. A szovjet kormány, amikor ezt a javaslatot előterjeszti, magától érte­tődően abból indul ki, hogy később a fennálló szerződések és egyezmé­nyek (északatlanti tömb, Nyugat­európai Unió, varsói szerződés) érvé­nyüket vesztik és az ezek alapján létesült katonai csoportosulások fel­­oszlanak. De jelenleg, az európai biztonsági szerződésről szóló mosta­ni javaslatával kapcsolatban nem tesz javaslatot e szerződés hatályá­nak konkrét időtartamáról és általá­nos európai szerződéssel való felvál­­tásáról. Véleményünk szerint meg­elégedhetünk azzal, hogy a szerző­désben utalunk rá: addig lesz ér­vényben, amíg nem váltja fel az európai biztonságról szóló más, átfo­góbb szerződés, amely előírja a je­lenleg érvényben levő szerződések és egyezmények eltörlését. A szovjet kormány egyúttal abból indul ki, hogy a szerződés megköté­sének nem kell érintenie tagállamai­nak a fennálló szerződések és egyez­mények értelmében vállalt kötelezett­ségeit és ezt egyenesen ki kellene mondani a szerződés szövegében. Ugyanezt kell mondani az álla­moknak az egyéni és kollektív ön­védelemre való jogáról, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír. Az államoknak az európai biztonsági szerződésben vállalt kötelezettségei nem csorbíthatják ezt a jogot. Az európai biztonság kérdésének megvitatása során a Szovjetunió nemcsak saját biztonságának és nemcsak a jelen értekezleten képvi­selt államok biztonságának kérdését veti fel. kormánya a béke megerősítésére irá­nyuló törekvéstől áthatva és elismer­ve, hogy minden módon elő kell se­gíteni a nemzetközi feszültség csök­kenését és az államok közötti biza­lom megteremtését, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének békeszerető cél­jait és elveit követve, megállapodott ezen szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ünnepélye­sen kijelentik, hogy vállalják a kö­vetkező kötelezettségeket: 1. CIKKELY. A szerződő felek kötelezik magu­kat, hogy nem alkalmaznak egymás­sal szemben fegyveres erőt, és az egy­más közötti kapcsolatokban tartóz­kodnak az erővel való fenyegetőzés­től és az esetleg közöttük felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg. 2. CIKKELY. Ha a szerződés egy vagy több tag­államát Európában fegyveres táma­dás éri valamilyen állam vagy állam, csoport részéről, a szerződés többi tagállamai haladéktalanul minden olyan segítséget, még katonai segít­séget is megadnak az ilyen támadás­nak áldozatául esett államnak, vagy államoknak, amelyet a nemzetközi béke és az európai biztonság helyre­­állítása és fenntartása céljából szük­ségesnek ismernek el. 3. CIKKELY. A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy semmilyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy közvetett segítséget európai támadó államnak. 4. CIKKELY. J" A szerződés tagállamai minden­ esetben tanácskozni fognak egymás­­ sál, ha bármelyik tagállam véle-8 ménye szerint a szerződés egy vagy a több tagállamát Európában fegyve--­res támadás fenyegeti, hogy az ilyent veszély elhárítása céljából hatékonyt intézkedéseket tehessenek. Haladéko­tabuul: megtartják a szükséges ta­nácskozást minden esetben, amikor a£ szerződés valamelyik tagállama elleni elkövetett támadás esetén a békés helyreállítása céljából összehangolt­­ intézkedések foganatosítására van­ szükség. 5. CIKKELY. A szerződő államok kölcsönös meg­egyezés alapján külön szervet (vagy szerveket) alakítanak a fent említett­­ tanácskozások megtartása, valamint­ a biztonság biztosítását szolgáló olyan, más­ intézkedések foganatosítása cél­j­­ából, amelyekre az államoknak a je­e­len, szerződésben vállalt kötelezettsé-­ gek teljesítésével kapcsolatban szük­­­ségük lehet. 6. CIKKELY. A szerződés tagállamai megálla­podnak, hogy a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyez­ményekben vállalt kötelezettségeiket. 7. CIKKELY. A jelen szerződésben az államok által vállalt kötelezettségek nem csor­bíthatják a szerződés tagállamainak az egyéni és a kollektív önvédelemre való jogát, amelyet az ENSZ alapok­mányának 51. cikkelye fegyveres tá­­­madás esetére előír. 8. CIKKELY. A szerződés ideiglenes jellegű és addig lesz hatályban, amíg nem vált­ja fel másik, olyan átfogóbb európai biztonsági szerződés, amely az érvé­nyes szerződéseket és egyezményeket felváltja. A szovjet­­küldöttség egyúttal sze­retne felvetni még egy kérdést, amely közvetlenül összefügg az euró­pai biztonság szavatolásának feladat­­­tával. Ismeretes, hogy a négy hatalom­­ Az európai biztonság kérdését vizsgálva óhatatlanul gondolnunk kell olyan államok biztonságára is, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Görögország és más európai államok, amelyeknek népei annyit szenvedtek a hitleri betörés következtében. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a Különleges garanciák Né­metország újraegyesítésével kapcso­latban című szerződéstervezet sem­mit­ sem mond arról, vajon gondos­kodik-e ez a szerződés például a Né­metországgal határos államok biz­tonságáról. Ezt a kérdést pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az európai biztonságról beszélünk. Kí­vánatos lenne, hogy ebben a kér­désben megkapjuk a szükséges fel­világosításokat. Az elmondottaknak megfelelően a szovjet küldöttség az értekezlet elé terjeszti az európai biztonsági szer­ződés tervezetét, amely a következő­képpen hangzik: kormányfőinek genfi értekezletén olyan elgondolások hangzottak el, többek­ között Eden úr, Nagy-Bri­tannia miniszterelnöke részéről, hogy célszerű Európában létrehozni a fegyverzet korlátozásának és fel­ügyeletének külön övezetét. Az is ismeretes, hogy N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke kedvezően fogadta az Eden úr által kifejtett elképzeléseket. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormányfők irányelvei is megemlítik „olyan övezet létesítését Kelet és Nyugat között, ahol a fegy­veres erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek lesz alávetve“. Ez a formula, amely szerint „a Kelet és a Nyugat között övezetet létesítenek“, megfelel­etlen javasla­tának. Ha azonban arról beszélünk, hogy övezetet teremtenek „a Kelet és a Nyugat között“, akkor világos, hogy azt kell szem előtt tartani, hogy a Kelet és a Nyu­gat közötti vonal ott van, ahol valóban van. Ezzel szemben a három miniszter tervezetében egészen mást olvasha­tunk erről az övezetről. Ebben a ter­vezetben olyan övezetről van szó, amely „az újraegyesített Németor­szág és a kelet-európai országok kö­zötti demarkációs vonal két oldalán terül el". Ez a javaslat nem felel meg a kormányfők részéről „a Kelet és Nyugat közötti“ övezetre vonat­(Folytatása a 3. oldalon.) Az európai biztonsági szerződés tervezete „Törlesztjük az adósságot, felkészülünk az új esztendőre Üzemek vezetői legfontosabb feladataikról Két hónappal az év vége előtt az üzemekben visszatekintenek az ed­dig elvégzett munkára. Különösen fontos a számvetés azokban az üze­mekben, amelyek még adósai a nép­gazdaságnak. Az év hátralevő részé­ben még van lehetőség az adósságok törlesztéséhez. Ezekről a törekvések­ről számolnak be az alábbi nyilatko­zatok. Harris Ferenc, a Lenin Kohászati Művek finom­­hengerméjének vezetője: A Lenin Kohászati Művek finom­hengerműve jelentősen elmaradt az év elején. Az elmaradás pótlására tett intézkedésekről és a várható eredményekről a következőket mon­dotta Harris Ferenc, a finomhenger­­de vezetője: " A negyedik negyedév kezdetén több mint 600 tonna hiányunk volt. Elmaradásunk pótlásáért elsősorban a hengersorok folyamatos anyagellá­tását szerveztük meg. A bugatéren a nagy rendetlenség miatt igen gyak­ran nem találtunk megfelelő anya­got, s ezért hosszabb-rövidebb ideig várakozniuk kellett a hengerészek­nek. A bugákat most rendberaktuk minőség szerint. Sorozatos módosításokat hajtot­tunk végre a hengerlési technoló­giákon is, így javítottuk a minőséget és egyenletesebbé tettük a terme­lést. A rugóacélok nyersanyagait például csiszolással, pácolással, oxi­­génes fúvatással megtisztítjuk, mi­előtt a hengersorra kerülnek. Ezzel jelentősen csökkentjük a felületi re­pedések selejtjét. A műszaki és fizikai dolgozók egyre javuló együttműködése, a párt­és a szakszervezet közös erőfeszítése igen eredményesnek bizonyult az év eleji adósság felszámolásáért folyó harcban. A negyedik negyedév első tíz napján 100 tonna hengerelt áru­val teljesítettük túl tervünket, vagy­is annyival csökkentettük az év eleji tartozásunkat. Munkánk ütemét most tovább fokozzuk, termékeink minőségét ezután még jobban javít­juk, hogy az év végére hiánytalanul teljesíthessük a tervet. Ruzsányi Tivadar, a Budapesti Kénsavgyár igazgatója: — Nemrég jelent meg a Statiszti­kai Hivatal jelentése a harmadik ne­gyedévi terv teljesítéséről. A jelentés a többi között üzemünket is név szerint megemlíti és joggal, mert kénsavter­­melési tervünk teljesítésével elmarad­tunk. Több oka is volt az elmara­dásnak. Ezek közül egyik legjelentő­sebb, hogy üzemrészeink, különösen az „A“ kontaktüzemrész állapota erősen leromlott. A gyakori üzemi hibák miatt nem tudtuk végrehajtani tervszerűen a megelőző karbantartást sem, hiszen mindig az éppen legsür­gősebb javításokat kellett elvégezni. Az utóbbi időben annyira leromlottak a termelési feltételek, hogy két pör­­kölőkemencét kénytelenek voltunk le is állítani, majd a gázszárító-ke­­mencével is megálltunk. Most nagy erővel hozzáláttunk a berendezés rendbehozásához. A­ KGM üzemei sajnos nem mindig adnak megfelelő anyagokat a javí­táshoz. Sokszor az utolsó pillanatban derül ki, hogy az öntvények selejte­sek. Különösen sokat tárgyalunk az Acélöntő- és Csőgyár dolgozóival, ahonnan — bár van némi javulás —, de még mindig nem kapunk megfe­lelő csöveket és idomdarabokat, így vagyunk a szelepekkel és a szivat­­­tyúkkal is. Ezeknél az alkatrészek­nél csak az utóbbi időben tapasztal­ható jelentősebb javulás. Már a legfontosabb helyeken ki tudtuk cserélni a rossz szivattyúkat és meg­kezdtük két új szárítótorony építé­sét is. Tervbe vettük ezenkívül az „A‘‘ kontaktüzem gépalapozásainak megerősítését, valamint a padozat és a csatornázás felújítását. A minisz­térium a munkák elvégzéséhez már biztosította a megfelelő anyagi fel­tételeket, mi pedig időben gondos­kodtunk munkaerőről. Jelenleg a termelésünk emelkedő­ben van. Reméljük, hogy a karban­tartáshoz és a felújításhoz szükséges anyagokat jó minőségben, időben megkapjuk és így az év hátralevő részében kénsavgyártásunk is zökke­nőmentes lesz. Teklára József, a tatabányai XII-es akna bányamestere: Az év első felében hónapról hó­napra túlteljesítette tervét a tatabá­nyai XII-es akna. De az akkor szer­zett 3400 tonna előny helyett októ­ber 22-én már mintegy 2000 tonnás tartozása volt az aknának. A 2000 tonnás adósságot az akna dolgozói le akarják törleszteni. Teklára Jó­zsef bányamester így beszélt a XII-es aknaiak terveiről.­­ Az utóbbi hetekben, dekádokban történt elmaradás főképp munka­hely-hiány miatt következett be, ezt viszont az előrelátó, gondos bánya­­vezetés hiánya okozta. Bányánk egyetlen frontfejtésének homlok­hossza nagyon megszűkült, nehezeb­bek lettek a fronton a munkakörül­mények, s így a régebbi, egy főre jutó 15—16 csillés műszakteljesít­mény 9—10 csillére csökkent. A helyzeten gyorsan kell javítanunk. A nyugati felysikló jobb oldalán, a kétszárnyas, összesen 100 méter hom­lokhosszú front előkészületi munkái már befejezésihez közelednek, s no­vember második felében teljes kapa­citással megindul itt a termelés. Mostani össztermelésünknek mint­egy 60 százalékát adjuk majd csupán innen. A front szenét végtelen kötél­pálya-szállítással továbbítjuk az akna főszállító vágatába. Ezzel le­egyszerűsítjük az eddigi bonyolult gépesítést, és elejét vesszük a gya­kori géphibákból eredő üzemzavarok­nak. Eddig ugyanis a fronthoz ve­zető, mintegy 500 méternyi vágatban gumiszalagok, kaparóberendezések voltak beépítve, s az 5-6 gépegység közül egyikkel vagy másikkal min­dig baj volt. Most csak két gépegy­ség bonyolítja majd le a kétkilomé­­teres távon a szállítást. Az északi bányamezőben is egy­más után kapcsolódnak a termelésbe az új fejtések. November 1-től kezd­ve újabb elővárási munkák indulnak meg egy újabb front előkészítésére, ami azt jelenti, hogy nemcsak az év utolsó két hónapjában, hanem a jövő évben is jól előkészített munkahe­lyeink lesznek. Az évi tervet nemcsak teljesíteni akarjuk, hanem meg is fogjuk te­tézni! Ha lehet Lepsényben­­ lehetne Polgárdiban is (Tudósítónktól.) Ha a dombok nem akadályoznák, átpillanthatnánk a Lepsényi Gépál­lomásról a szomszédos Polgárdiba, s láthatnánk, mit csinálnak az ottani gépállomás traktorosai. Lepsény és Polgárdi ugyanis szomszédos köz­ségek. Mindkét falunak ugyanolyan a földje,­­a gépek munkáját mosta­nában hasonló időjárás nehezíti. Sok a hasonlóság, de az eredmények kö­zött mégis óriási a különbség. Érde­mes ezt a különbséget szemügyre venni. Gépállomás saját meteorológussal Kemény erőfeszítésük eredménye­képpen a Lepsényi Gépállomáson ma már elmondhatják: elvetették a bú­zát, teljesítették a vetéstervet! Per­sze azért nem hagyták abba a vetést. Most azokon a tsz-táblákon vetik a búzát, ahol a szövetkezetek saját erő­vel, fogattal akartak vetni. A lepsényiek munkáját is nehezí­tette az esős idő, de megtalálták a módját, hogyan fogjanak­­ki rajta. Tóth Gyula üzemgazdászt egy hónap­pal ezelőtt megbízták, hogy állan­dóan figyelje az időjárásjelentéseket és mindennap értesítsen minden bri­gádot a várható időről. A módszer jól bevált. A brigádok többnyire elő­re tudták, milyen időre számíthatnak, s aszerint osztották be a napi mun­kát. A munka közben elromlott gé­pek javítását a nagy esőzések idején végezték el. De esős időben sem álltak le min­denütt. Hiszen nem egyforma a talaj a Lepsényi Gépállomás körzetében. Némely helyen felszökött a víz a lo­vak patája nyomán, másutt ugyanak­kor géppel is nyugodtan lehetett vet­ni. Ezért a lepsényiek mindennap végigjárták a táblákat, s megvizsgál­ták, hol lehet folytatni reggel vagy délután a talajelőkészítést, a vetést. S ahol erre lehetőség kínálkozott, ott pillanatnyi késedelem nélkül dolgoz­tak is. Nagy, gondot okozott az üzemanyag­szállítás. A vontatók egyre-másra el­akadtak a sáros, csúszós dűlőutakon. Bakos István vontatós egy ízben négy óra hosszat küszködött, hogy a gép­állomástól hat kilométernyire, az enyingi Búzakalász TSZ határába ki­vigye az üzemanyagot. A vontató vé­gül is elakadt. Nem messze Bakos megfeneklett gépétől egy könnyű Ze­­torral dolgoztak. Bakos megkérte Zetoros társait: kíséreljék meg ők továbbvontatni pótkocsiját. A Zetor könnyűszerrel kirántotta a kátyúból a pótkocsit, s átvitte a latyakon, göd­rökön. Bakos tapasztalatát nem felej­tették el a lepsényiek, s azóta, ha a szükség úgy kívánja, a Zetorok átve­szik az üzemanyagot a vontatótól a kövesút és a dűlőút találkozásánál. Ily módon sikerült megszüntetni az üzemanyag-ellátási zavarokat. Áldozatkészségben sincs hiány a Lepsényi Gépállomáson. Dömötör István és brigádja szeptember elején megfogadta, hogy amíg be nem feje­zik az őszi munkát, addig vasárnap is dolgoznak. Példájukat csakhamar valamennyi dolgozó követte, s a lep­sényiek vasárnap is munkálkodtak a jövő évi jó termésért. S a lepsényiek dicséretére legyen mondva, nem csupán a tervet akar­ják teljesíteni, hanem sokat adnak a munka minőségére is. A „nyugodt" gépállomás és a „nyugtalan" főmezőgazdász Polgárdiban a gépállomáson olyan nyugalom uralkodik, mintha már ré­gen végeztek volna az őszi munká­val, s a jól megérdemelt téli pihenő­nél tartanának. Pedig a vetés­tervnek eddig csupán a felét tel­jesítették! De mindez nem izgat­ja túlságosan a vezetőket, csu­pán egy „nyugtalan“ ember találta­ik a gépállomáson: Kalmár József főmezőgazdász, ő aztán dolgozik hat helyett is, de nem azt csinálja, ami a feladata lenne. Most az egyik szö­vetkezet tábláján személyesen irá­nyítja a répaszedést, majd a brigád­­vezetők és traktorosok helyett mun­ka után szaladgál, szerződést gyűjt az elvégezni való feladatokra a gép­állomásnak. Persze, ez nem csupán az ő vétke, hanem a gépállomás va­lamennyi vezetőjének közös hibája. Nem készítettek jól átgondolt mun­katervet, s most a kapkodás, a terv­­szerűtlenség gátolja a nyugodt mun­kát. Annál több viszont a gépállomá­son az értekezlet. Bércesi elvtárs, a gépállomás igazgatója a napokban például gyűlésre hívta meg azoknak a tsz-eknek az elnökeit, akik még nem rendezték gépállomási tartozá­sukat. Egy álló napig tartott a meg­beszélés, minden eredmény nélkül. A szilárd vezetés hiányára vall az is, hogy a traktorosok nem a mun­kájukat tartják a legfontosabbnak. Szenyéri Lajos traktoros például szántás-vetés helyett szüreteléssel töltötte mostanában az időt. De akad „válogatós“ traktoros is a gépállo­máson. A dolgozók egy része csak azt a munkát végzi el, amelyikkel jobban lehet keresni. Nagyrészt ezért vártak hiába napraforgó-táblájuk szélén a kombájnra a csőszt Jó Re­mény Termelőszövetkezet tagjai. A gép október 3-a helyett végül is 24-én ért ki a Jó Remény napra­forgó-táblájára, s még mindig dolgo­zik. Mikor lehet majd szántani-vet­­ni? A gépállomás hibájából jelentős kár érte a szövetkezetét, számos drága munkaóra veszett el a gépre való várakozással. Ezek után nem csoda, hogy a Pol­gárdi Gépállomás a sokkal kisebb tervfeladatot nagyobb gépparkkal, rosszabbul teljesíti, mint a szomszé­dos Lepsényi Gépállomás. A szántás­vetés döntő napjaiban mielőbb vé­get kell vetni a polgárdiak nyugal­mának, s ráncba kell szedni azokat, akik miatt a környéken elmaradt a vetés. A polgárdiak vegyenek példát lepsényi szomszédjaiktól, lássanak munkához hasonló lendülettel!

Next