Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)

1955-11-01 / 302. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS☆ A járási pártbizottságok jó politikai munkával segítsék a tsz-ek zárszámadásait Az egész évi jó munka, a bőséges termés betakarítása után — a szövetkezeti mozgalom országos fel­lendülése közepette — készülnek ter­melőszövetkezeteink a gazdasági év lezárására. Az idei zárszámadás nagy lépés lesz előre termelőszövetkeze­teink életében. Hiszen egy év alatt sokat szilárdultak és erősödtek a szö­vetkezetek az ország minden táján. S az egyre fejlődő, gazdagodó tsz-ek mellett nagy számban alakultak újak is. Október 15-ig nem kevesebb mint 326 új tsz és 97 új tszes látott munká­hoz, s az idén mintegy 50 000 család csatlakozott már az egyre eredménye­­sebben gazdálkodó közös, nagyüzemi gazdaságokhoz.­­ Hasznosítani kell a zárszámadás tapasztalatait Az eredmények különös poli­tikai jelentőséget adnak az idei zár­számadásoknak, melyet fel kell hasz­nálnunk a zárszámadások jó előkészí­tésére és a tagság bevonására e fon­tos munkába. Hiszen éppen a jó eredmények alapján van miről be­szélni a tagsággal, a kívülálló egyé­nileg dolgozó parasztokkal. A zár­számadás ugyanis alkalom arra, hogy a jövő évi tervek sorsáról döntsünk, megbeszéljük a szövetkezet gazdái­val az évi munka tapasztalatait, a­­Jól bevált termelési módszereket, meg­tárgyaljuk, hogy az eredmények alap­ján hogyan fejlődjön tovább a közös gazdaság, milyen módon tegyük még erősebbé, szilárdabbá. Mindehhez azonban már jóval a zárszámadó közgyűlés előtt tudnia kell a tagság­nak arról, hogy a jövedelmet mire a leghelyesebb felhasználni, milyen kö­telezettségek kötik még a tsz-t az ál­lammal, a gépállomással szemben, egyszóval hogyan fest a tsz anyagi helyzete. De sokat tehetünk a mun­kafegyelem megszilárdításáért is. S e téren különösen a pártszervezetek lássanak munkához. Nagyon helyes, ha megvitatják a tagsággal, ki ho­gyan járult hozzá munkájával az idén a terméseredmények, a jövede­lem növeléséhez, és munkája után melyik tag hogyan részesedik a kö­zös jövedelemből. S különös hang­súllyal lehet itt szólni arról, hogy az a család jár jól, amelyből egész éven át minden munkaképes családtag rendszeresen kivette a részét a közös munkából. S természetes, hogy mind­ez nemcsak a szövetkezet tagságát, hanem az egész falut is érdekli, s ezért az eredményeknek nem szabad a tsz kapuin belül maradniuk. A jól gazdálkodó tsz gyarapodása legyen közismert az egész­­környéken, hiszen továbbfejlődésének ez az egyik fel­tétele. Talán nem esett szó ilyesmiről a já­rási pártbizottságok végrehajtó bi­zottsági ülésein? Erről szó sincs. A sárvári járási pártbizottságot pél­dául a megyei pártbizottság határo­zata kötelezte, hogy minden tsz-ben népnevelő-értekezleteken készítsék elő a politikai munkára az aktívá­kat. A járási pártbizottság azonban csupán telefonon értesítette a tsz­­pártszervezeteket teendőjükről. A megyei pártbizottság viszont elmu­lasztotta a helyes határozat végre­hajtásának ellenőrzését, s így az el­akadhatott a járási pártbizottságo­kon. De természetes is, hogy semmi sem lett a dologból, hiszen több tsz­­párttitkár azt sem tudta, hogy mi­hez kezdjen a járási pártbizottság te­lefonutasításával, nem tudták, ho­gyan lássanak munkához. Senki sem beszélte meg velük, hogy miről be­széljenek a népnevelő-értekezlete­ken, így több párttitkár úgy gondol­ta, semmi szükség a népnevelők ösz­­szehívására, hiszen a zárszámadást előkészítő közgyűlésen úgyis min­dent megbeszélnek, ott mindenki megtudhatja, hogy milyen lesz a jö­vedelem. , A tanácsok nem pótolhatják a pártbizottságok munkáját Nem kevésbé káros jelenség, hogy pártbizottságaink egy ré­ssze a zárszámadás lebonyolításának a munkáját a tanácsokra bízza, mond­ván, hogy az a tanács-szakemberek feladata, így, amikor Tolna megyé­­ben a bonyhádi járási pártbizott­ság agitációs és propaganda tit­kárát megkérdezték, hogy mit tett eddig, a legnagyobb­­zavar­ban volt. Elmondotta, hogy a ta­náccsal megbeszélték a teendőket, s arról, hogy a pártszervezeteket is elő kellene készíteni, esett ugyan már szó a járási bizottságon, de még tervet sem készítettek, nem­hogy a terv megvalósításához láttak volna. Egészen különösen fest ezek után a járási pártbizottság terve az aparhanti szövetkeztek továbbfej­lesztéséről. Aparhanton ugyanis két jól gazdálkodó szövetkezet van, melyeknek eredményei felkeltették a falu egyénileg gazdálkodóinak ér­deklődését. A járási pártbizottságon úgy látják, hogy számítani lehet új belépőkre a zárszámadás eredményei alapján. De mivel még a párttitká­rokkal sem beszéltek a szövetkeze­tekben, a tsz-ek vezetőinek, párt­tagjainak az a véleményük, hogy nem érdemes az egyéniekkel foglal­kozni, hiszen van szemük, láthatják, milyen eredményeket ért el a tsz, ha kedvük tartja, be is léphetnek. Így aztán Aparhanton nem folyik a nép­nevelő munka, s a várt eredmény is elmaradt. , A politikai munka elhanyagolásá­ban nem kis része van annak a hely­telen nézetnek, hogy az idén nem lesz sok probléma a zárszámadással, mindenki meg lesz elégedve, aki be­csületesen dolgozott. De a jó termés és a magas jövedelem nem ok arra, hogy mellőzzük a politikai munkát, sőt, éppen a jó eredményeket, a hasznos tapasztalatokat felhasználva még jobb termelési tervek elkészíté­sére, a közös vagyon tovább növelé­sére, az adósságok rendezésére ösz­tönözhetjük a tagságot. Ezért csak helyeselni lehet a Szabolcs megyei járási pártbizottságok kezdeménye­zését. Szabolcsban ugyanis a zárszá­madást előkészítő közgyűlések előtt a pártbizottságok munkatársai, a ta­nácsok vezető funkcionáriusai aktí­vaértekezleteket tartanak a szövetke­zetekben. Az aktívák munkájá­nak segítségével érték el, hogy például a nagydobosi Petőfi TSZ- ben vagy a tiszavasvári Új Élet TSZ-ben a kukorica javát a közös á­l­latál­lomány továbbfe­­­lesztésére tartalékolják, hiszen bőven termett kukorica a háztáji gazdaságokban. A tsz ek közvetlen segítséget várnak a járásoktól Járási pártbizottságainknak te­hát mindent meg kell tenniök a zár­számadások jó politikai előkészítés­­éért, hiszen, ha a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekben az idei ta­nulságokat levonva indulnak az új gazdasági érvek, az nem csupán a már megszilárdult szövetkezetek szá­mára jelent hasznot. Nem, a tanul­ságok felmérhetetlen haszonnal jár­nak az új termelőszövetkezetek szá­mára is. Hiszen ha széles körben népszerűsítjük a jó tapasztalatokat, felkutatjuk az esetleges hibák gyö­­­kerét, a most útnak induló szövet­kezetek jól felhasználhatják e gya­korlati tapasztalatokat, s már a kez­detben elkerülhetik a régebbi szö­­vetkezetek gyermekbetegségeit. A zárszámadó közgyűlésekig azonban már nem sok idő van hátra. A párt­­bizottságok minden erejüket megfe­szítve lássanak munkához, s nyújt­sanak közvetlen segítséget a tsz-ek pártszervezeteinek, segítsenek a nép­nevelők, az aktivisták felkészítésé­ben. E munka sokszorosan megtérül. Soczó József az adminisztratív előkészítés A gyakorlati tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy pártbizottságaink egy része elhanyagolja a zárszámadások politikai előkészítését. Bár a tanács­szervek­ke­l és a tsz-ek vezetőivel együtt megtették a legszükségesebb intézke­déseket a zárszámadások gazdasági és adminisztratív előkészítésére, de csaknem mindenütt elhanyagolták a tsz üzemi pártszervezetek politikai előkészítését e fontos munka lebo­nyolítására. Ez okozza azután, hogy a szövetkezetek jelentős részében senki sem végez felvilágosító mun­kát a tagság körében. Hajdú, Szolnok, Somogy és Zala megyében például a tsz-ek nagy többségében még csak pártvezetősé­gi­ üléseken sem foglalkoztak a zár­számadás feladataival, nem tartottak népnevelő-értekezleteket, az aktívák­kal nem beszélték meg feladataikat. Az állami gazdaságok miniszterének utasítása a téli gépjavításra Az állami gazdaságok minisztere utasítást adott ki az 1955—56. évi traktor- és munkagépjavítás végre­hajtására. Az utasítás többek között előírja, hogy az állami gazdaságoknak a javí­tási anyagot és az alkatrészeket folyamatosan úgy kell beszerez­niük, hogy a­ gépeket fennakadás nélkül, határidőre ki tudják javí­tani. A gazdaságok birtokában levő szántó-, univerzál- és vontató­trakto­rok, valamint a tavaszi talajmunkák­­hoz, növényápoláshoz, szálastakar­mányok betakarításához szükséges munkagépek javítását 1955. novem­ber elsején kell elkezdeni, és 1956. február 25-ig be kell fejezni. Az őszi szántást végző gépek javítását úgy kell ütemezni, hogy a téli gépjavítás a mélyszántást ne akadályozza. Az öntözés és az árasztás céljára szol­gáló szivattyúk és azok hajtóerő­gépeinek javítását 1956. április 1-re, a nyári betakarító gépek (arató­cséplőgép, szalmagyújtó­ kocsi, arató­gép, cséplőgép, kazalozó stb.) és ezek tartozékainak javítását 1956. május 31-ig kell befejezni. A javítási munkák jobb megszer­vezése és a szakmunkások, traktoro­sok munkaerejének helyes elosztása végett a gazdaságok javítóműhelyei­ben meg kell szervezni a traktorok és a főbb munkagépek szakosított javítását. Ennek érdekében traktor- és munkagép típusonként három-öt főből álló brigádokat kell szervezni, s a brigádokat az évi gépjavítás fo­lyamán lehetőleg azonos munkában foglalkoztatni. A gépek kifogástalan műszaki átvé­teléért a gazdaság főmérnöke, illetve főgépésze felelős. (MTI) Az Októberi Forradalom és a munkásosztály I k­özeledik a világtörténelem,új AV korszakának hajnalát jelző győztes munkásforradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulója. öt világrész proletárjai készülnek, hogy méltón üdvözölhes­sék a születése napját ünneplő szov­jet államot, azt az államot, amely sikeresen valósította meg az elnyo­mottak évszázados vágyait, felszá­molta az embernek ember által törté­nő kizsákmányolását, felépítette a szo­cializmust és diadalmasan tör előre a kommunizmus felé. Az Októberi Forradalom proletárforradalom volt, de mert korunkban a proletariátus az emberi haladás letéteményese — a forradalom ünnepén a munkás­­osztállyal együtt örül és ünnepel mindenki, aki számára szent és drá­ga az emberi haladás nagy ügye. Már több mint egy évszázada, hogy Marx és Engels, a proletariátus halhatatlan tanítómesterei felismer­ték: „Valamennyi osztály közül, amely napjainkban a burzsoáziával szemben áll, egyedül a proletariátus valóban forradalmi osztály." A bur­zsoázia „pusztulása és a proletariá­tus győzelme egyaránt kikerülhetet­len". Száz évvel ezelőtt e megállapítá­sokat csak elméleti érvek bizonyí­tották. Azóta a történelem ütötte rájuk az Igazság pecsétjét. A mun­kásosztály világtörténeti hivatása, forradalmi elszántsága, vezető és al­kotó képessége ma már elvitathatat­lan tény. És hogy ez így van, az mindenekelőtt az Októberi Forra­dalomnak, e forradalom vezető osz­tályának, a munkásosztálynak és pártjának, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának köszönhető. A Lenin vezette bolsevikok meg­védelmezték és a világtörténelem gyakorlatába ültették át a munkás­­osztály történelmi szerepéről szóló marxista tételeket és a proletariátus forradalmi felkészítését tekintették a győzelem legfontosabb feltételének. Ezért, amikor közeledett 1917 ok­tóbere, elsősorban hozzájuk szólt Lenin szava: „Munkás elvtársak! Közeledik az idő, amikor az esemé­nyek újabb és még nagyobb hősies­séget követelnek tőletek... Készül­jetek, ... Szervezkedjetek minden üzemben, minden ezredben, minden században és minden háztömb­ben ... Olyan munkát végezzetek, hogy fokozatosan kialakuljon a tö­megek teljes, szilárd és rendíthetet­len bizalma az élenjáró munkások irányában." És a bolsevikok nevelte munkás­­osztály felkészült feladatának teljesí­tésére. A gyárak fegyverben álló tá­borokká változtak, a vörösgárdisták vállukon töltényszalaggal dolgoztak gépeik mellett. Munka után a gyá­rak udvarain, a külvárosi réteken gyakorlatoztak a munkáshadsereg, a Vörös Gárda alakulatai. Amikor pe­dig a forradalom napján elhangzott a parancs: „Előre a proletárforradalom győzelméért!” — zárt sorokban me­neteltek a Forradalmi Katonai Bi­zottság parancsainak teljesítésére a munkásosztagok. A bolsevikok sza­vára felkelt és győzött a külvárosok népe, a proletariátus oldalán harcba indultak és a győzelem részesei let­tek Oroszország elnyomottjai és ki­­zsákmányoltjai. A munkásosztály árulói többek­­ között azzal az érvvel igyekez­tek — és igyekeznek ma is — eltérí­teni a proletariátust az orosz példa követésétől, hogy a munkásosztály nem képes az állam irányítására, a gazdasági élet vezetésére. W. Thei­mer, a Német Szociáldemokrata Párt egyik mai ideológusa szerint ennek oka, hogy „nincs a munkásnak sem megfelelő képzettsége, sem egyé­niségét nem fejlesztheti ki kellőképpen, míg a burzsoá nevelte­tésénél fogva mindezt megkapja”. Az Októberi Forradalom és a forradalom­ban született szovjet állam rég meg­cáfolta ezt az okoskodást. Harmincnyolc éve áll fenn és erő­södik a nemzetközi proletariátus be­vehetetlen erődje, a Szovjetunió, és e közel négy évtized alatt újabb és újabb bizonyítékokkal szolgált az emberiségnek arról, mire képes a felszabadult munkásosztály. Sztálin elvtárs már az Októberi Forradalom 10. évfordulóján joggal állapíthatta meg: „A szocializmusnak a Szovjet­unióban az építés frontján elért si­kerei szemléltetően bebizonyították, hogy a proletariátus sikeresen t­u­d­­j­a vezetni az országot a burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudja építeni az ipart a burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudja vezetni az egész népgazda­ságot burzsoázia nélkül és a bur­zsoázia ellen..." A szovjet hatalom győzelme 14 kapitalista ország intervenciós csa­patai felett, az iparosítás sikerei, mindez elsősorban a munkásosztály harcos helytállását és teremtő­ mun­kalendületét hirdeti. A párt a mun­kások segítségét kérte akkor is, ami­kor megindult a falun a szocialista átalakulás. Az ország gazdájának lenni — ez az új érzés tette képessé a munkásosztályt a forradalom utáni első évek nehézségeinek és megpró­báltatásainak elviselésére, ez az új érzés szülte a munkahőstetteket, a szocialista versenyt, a Sztahanov­­mozgalom sikereit, ez az érzés ala­kította az új típusú szocialista mun­kásosztály gondolkodását. A munkásosztály ellenségei és a befolyásuk alatt álló burzsoá „szép­­lelkek” az Októberi Forradalom után az emberi kultúrát fenyegető ve­szélyről üvöltöztek. A Nagy Október óta eltelt közel négy évtized alatt a munkásosztály azt is bebizonyítot­ta, hogy méltó örököse az emberi ci­vilizáció minden vívmányának. Ezt bizonyítja az a hatalmas méretű és mélységű kulturális forradalom, amely a Szovjetunióban végbement. Ezt hirdetik a szocialista kultúra és tudomány kivirágzása, korszakalkotó eredményei. És ezt az igazságot pe­csételték meg vérükkel a szovjet hadsereg katonái, amikor szétzúzták a fasiszta barbárságot és megrpentet­­ték az emberi kultúrát. A Nagy Októberi Szocialista For­­radalom halálos csapást mért a nemzetközi reformizmusra és szer­te a világon új lendületet adott a forradalmi munkásmozgalomnak. Hazánkban is, alighogy ideértek a forradalom győzelmének hírei, meg­mozdult a munkásosztály. „A ma­gyar munkásosztály tanuljon az orosztól!" — Ez volt a tüntetések legfőbb jelszava. 1917 november 25-én több mint százezer tüntető bu­dapesti munkás tapsa közepette je­lentette ki a gyűlés szónoka: „ke­zünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ő ke­züket, mert visszaadták az emberi­ségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmat és reményt.“ De a magyar munkásosztály nem­sokára még meggyőzőbben bizonyí­totta be, hogy jó talajba hullt ná­lunk az Októberi Forradalom veté­se. 1919 m­árciusában megdöntötte a burzsoá kormányt s létrehozta Ma­gyarországon a proletariátus hatal­mát, a Magyar Tanácsköztársasá­got. Az első magyar proletárdiktatúra elbukott, de a magyar munkásosz­tály nem vesztette el szeme elől Ok­tóber tanításait. A munkásosztály legjobbjai tudták: az elbukott első magyar proletárdiktatúrát követni fogja a győzelmes második. A Szov­jetunió minden sikere csak még jobban megacélozta hitüket. Az el­lenforradalom sötét éjszakájában tá­volról, de egyre ragyogóbban az Ok­tóberi Forradalom világító fáklyája adott biztatást és bátorítást és az Októberi Forradalom országa, a Szovjetunió hozta meg végül is a szabadságot Magyarország elnyo­mottjainak és kizsákmányoltjainak. A szovjet hadsereg a német fasisz­ták és magyar csatlósaik leverésével megnyitotta az utat a magyar mun­kásosztály előtt, hogy szövetségben a dolgozó parasztsággal a hatalom bir­tokosává váljék. „Ily módon lett — mondotta Rá­kosi elvtárs az MDP harmadik kong­resszusán — a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, a Szovjetunió világtörténelmi győzelme a fasizmus felett a második világháborúban a­­következményeiben magyar nemzeti üggyé, a magyar nemzet sorsát gyö­keresen megváltoztató, történelmi át­alakulását elindító erővé." Az tehát, hogy ma a magyar mun­kásosztály szabad hazánk vezető osz­tályaként a szocializmus építésén munkálkodik, mindenekelőtt az Ok­tóberi Forradalomnak köszönhető. De nem tudtunk volna élni szabad­ságunkkal, ha nem lett volna olyan párt az országban, amely a marxiz­mus—leninizmus tanításai, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ta­nulságai alapján helyesen tűzi ki a célokat és a teendőket, amely harc­ba tudja vinni a munkásosztályt és szövetségeseit a demokratikus átala­kulásért, majd a szocialista forrada­lomért. Ilyen párt azonban volt: a Magyar Kommunista Párt, majd az egyesülés után a Magyar Dolgozók Pártja. Amikor az Októberi Forradalom után sorra alakultak a kommunista­ pár­tok, akkor alakult meg a mi pártunk is és azóta hivatott és kipróbált ve­zetője a magyar munkásosztálynak, a dolgozó magyar népnek. Áldozatos küzdelmekben, nehéz harcokban ké­szült fel a párt felszabadulás Vitáni feladataira és a kommunisták a fel­­szabadulás után sem riadtak vissza a nehézségektől. Ott voltak mindenütt, ahol áldozatos munkára, a nép ügye iránti odaadásra, elvhűségre és szi­lárd kitartásra volt szükség. T­ártunk sikerének forrása mindé­■n­­nekelőtt a magyar munkásosz­tály támogatása volt. A magyar mun­kásosztály tetteivel adta bizonyságát annak, hogy nem veszett ki belőle az a forradalmi erő, az a harci elszánt­ság, amellyel 1919-ben követte a Nagy Október harcba hívó szavát. A szocialista forradalom — elsősor­ban a Szovjetunió léte és segítsége következtében — más körülmények között győzött hazánkban, mint an­nak idején a cári Oroszországban. A körülmények bizonyos különbözősége azonban nem takarhatja el előlünk a lényegbeli azonosságot: e forradalmi átalakulás eredményeként hazánk­ban is megdőlt a kizsákmányoló osz­tályok hatalma, és helyébe a párt által vezetett munkásosztály hatalma lépett. A magyar munkásosztály, hű­séges szövetségesével, a dolgozó pa­rasztsággal megindult és sikerrel ha­lad azon az úton, amelyen közel négy évtizede elindultak a cári Orosz­ország elnyomottjai. 1917 októberében 130 millió ember indult neki ennek — az akkor isme­retlen — útnak. Ma a haladás és a béke 900 milliós hadserege menetel rajta. Hiába nézik gyanakvón és fé­lelemmel a hidegháború politikusai és propagandistái a népek gyüleke­zését ezen az úton. A történelem ke­reket­ nem lehet megállítani és még kevésbé visszafelé forgatni. Nem a mi népünk, vagy a béketábor más­ országainak népei fognak letérni er­ről az útról, hanem újabb és újabb milliók lépnek majd, lerázva a ka­pitalizmus bilincseit, a munkásosz­tály vezetésével e napfényes útra. N n­agy felelősség nyugszik mun­­kásosztályunk vállán. Felelős­ség népünk és felelősség a nemzet­közi proletariátus előtt. A magyar munkásosztály, amikor kiharcolta és vállalta az ország vezetését, olyan feladatra vállalkozott, amelyre a ka­pitalizmus éveiben természetesen alig készülhetett fel. De ma már a magyar munkásosztály példája is bi­zonyítja ország-világ előtt Lenin sza­vainak igazságát: „csakis egy bizo­nyos osztály, mégpedig a városi és ál­talában a gyári, az ipari munkások képesek arra, hogy vezessék a dolgo­zók és kizsákmányoltak egész töme­gét a tőke igájának megdöntéséért folyó harcban, a tőke megdöntése fo­lyamán, a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért folyó egész harc­ban, az új szocialista társadalmi rend megteremtésének művében, az osz­tályok teljes megszüntetéséért folyó egész harcban". Munkásosztályunk harc közben ki­­k­ovácsolta soraiból az osztály, a nép vezetőit. Állami, gazdasági és kultu­rális életünk minden területén ott találjuk a munkásosztály képviselőit. Egyedül a Rákosi Mátyás Művekből öt év alatt 1120 munkás került a gazdasági élet vezető posztjaira, poli­tikai munkára, az államigazgatásba vagy a tisztikarba. Számbelileg is jelentősen gyarapo­dott a felszabadulás óta a magyar munkásosztály. 1954-ben a munká­sok száma elérte az 1 270 000-t, ami 1938-hoz képest 78,4 százalékos emel­kedésnek felel meg. A számbeli nö­vekedés azonban nem fejezi ki ön­magában a munkásosztály erősödé­sét. Munkásosztályunk a felszabadu­lás óta szervezettebb, öntudatosabb lett, és jelentőségét, szerepét növelte a vidék iparosodása is. Munkásosz­tályunk népünk növekvő jólétének is legfőbb kovácsa. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a munkásosztály termeli a nemzeti jövedelem oroszlánrészét. A munkásosztály munkában és harcban edződik. A munka és a harc hétköznapjai nevelték és nevelik nap mint nap a munkásosztály fiait. A harc a többtermelésért, a termelé­kenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a mezőgazdaság szo­cialista átalakításáért — ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek ma a magyar munkásosztály előtt álla­nak. E feladatok sikeres megoldása éppúgy megkívánja a munkásosz­tály forradalmi lelkesedését és len­dületét, küzdeni és győzni akarását, mint a hatalomért vívott harc csa­tái. És hogy munkásosztályunk tu­datában van ennek, ezt bizonyítja, hogy évről évre a szocialista munka újabb sikereivel készül a nagy ün­nepre, az Októberi Forradalom év­fordulójára. A harmincnyolcadik születésnapjá­■ nak küszöbén erejének teljé­ben áll a nemzetközi munkásosztály legfőbb erőssége, a Szovjetunió. Kö­rülötte a munkásosztály többi erő­dítménye: a hatalmas Kínai Nép­­köztársaság, az európai és ázsiai népi demokratikus országok — köztük erős bástyaként a mi hazánk is. Messzire világít e front minden pontjáról Október lángja és hirdeti a világnak: nincs erő, amely lebírhat­ná ezt az arcvomlat, nincs eszköz, amely feltartóztathatná a munkás­osztály erőinek diadalmas előrenyo­mulását, a szocializmus, a kommu­nizmus győzelmét! Földes István SZABAD NÉP Egy tál lencséért...? Törik a szőregi Perlői TSZ koricáját. Törik szegedi munkások, hivatal­nokok, törik a helybeli egyénileg dolgozó parasztok. Csak éppen a szőregi Petőfi TSZ tagjai nem tö­rik. A tagság — Kasza elvtárssal, a szövetkezet elnökével az élen — nagy kényelmesen szemléli ezt. Úgynevezett bokros és sokoldalú elfoglaltságok mögé rejtőzve élik át a kukoricatörést. Ezt a kukoricát a gépállomás termelte. Megszántotta a földjét, elmunkálta a vetőágyat, drótvezér­léses négyzetbevető géppel elvetet­te a magot, majd háromszor ke­­resztben-hosszában megkapálta, kultivátorozta. Mindezt körülbelül 10 000 forint gépi munkadíj fejé­ben. Ez a gépi munkadíj most ese­dékes, ki kell fizetni. Kasza elv­társ és a tagok némelyike nem győzi fájlalni, hogy milyen sok ez a 10000 forint. „Jövedelmünk te­kintélyes részéről — úgymond — le kell mondanunk.” Úgy vélik, kár ezért a 10 000 forintért. A részesmunkások, akire a sző­regi Petőfi kukoricáját a tagság he­lyett betakarítják, 3 és fél mázsa kukoricát kapnak holdanként. Sa­játságos, hogy emiatt nem hallani zokszót a Petőfi TSZ táján. Ezt a holdankénti 3 és fél mázsa kuko­ricát nem sajnálják, nem fájlalják. Ezért ,­ nem kár ... Talán kevés is az intő szó, amely­nykl a szövetkezetet joggal illetik a megyei szervek. Hiszen ez a szö­vetkezet szembefordult az alapsza­bállyal és részesmunkával akar jö­vedelemre szert tenni, termésének tetemes részét meggondolatlanul el­herdálja ezen a módon. Ki vallja ennek leg­nagyobb kárát? A tagok! Segíti őket az állam, a gépállomás, a tanács, a patronáló üzem, s amit ezek a segítő kezek behordanak az ajtajukon, azt kihajigálják az abla­kon. Mindennek a tetejébe úgy kíván­­­­ják magukat „kárpótolni“ az elpo­csékolt kukoricáért, hogy munka­egységenként 8 kiló kukoricát akar­nak szétosztani. A szövetkezet veze­tői talán úgy vélik, hogy ha már lúd, legyen kövér, ha a termés egy részét eltékozolták, miért ne hur­colják szét a szövetkezet egész ta­karmánykészletét? Mit sem gon­dolnak ők avval, hogy ezzel alá­ássák amúgy sem jeles állattenyész­tésüket, kiváltképpen az állatte­nyésztés jövendő fejlesztésének le­hetőségeit! A megyénél azt mondják: egye­lőre nem bírnak Kasza elvtárssal, nem tudják meggyőzni e törekvé­sek felelőtlenségéről. Pedig minden­áron meg kell győzni őt is és mind­azokat, akik erre a veszedelmes út­ra tévedtek! A járási szervek nem nézhetik tétlenül, mint kótyavetyé­li el ez a jobb sorsra érdemes ter­melőszövetkezet egy tál lencséért a jövendőjét. I KEDD, 1955. NOVEMBER 1 A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyűjtés szabályozásáról ■ A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez kö­zeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica- és a napraforgótörés vége­ső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét kö­vető három napon belül nem tesz ele­get az állam iránti kötelezettségei­nek — beleértve bármely címen fenn­álló tartozását, közte a kukoricaérté-­kesítési szerződésben vállalt kukorica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolat­ban több helyen tapasztalható torló­dás a termelőket akadályozza a sür­gős őszi munkák elvégzésében. A be- é­y­űjtési miniszter ezért úgy rendel­kezett, hogy a termelők a kukorica vételjegy­zése és ellenértékének készpénz­­ben való kifizetése mellett ké­sőbb is beszállíthatják a kukori­cát, ha vállalják az állam iránti kötele­zettség teljesítéséhez szükséges ku­koricamennyiségnek 1956. január 15-ig való tárolását,­s ezt legkésőbbi törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulákok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyi­­ségét beszámítják a község begyűj­tési tervének teljesítésébe és figye­lembe veszik a szabadpiaci jog meg­adásánál. A vételjegyzett és kifizetett kuko­rica az állam tulajdona, azt a ter­melő fokozott gonddal köteles ke­zelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és — az át­vevő telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő te­lepre beszállítani. (MTI) Kilenc koszörús összefogott... A koszorúsok esztendők óta egy csoportban dolgoznak a Rákosi Má­tyás Művek Szerszámgépgyárában. Munkapadjaik az egymást követő műveleteknek megfelelően egymás mögött sorakoznak. A csoport tagjai összeszoktak, jól megértik egymást. Barátságuk idővel túlnőtt a műhely falain. Vasárnaponként együtt jár­nak futballmérkőzésekre. Ott is meg­értik egymást, hiszen valamennyien a Csepeli Vasasnak szurkolnak ... Sok közös szál köti össze őket , ám a munkában mégis elkülönülnek, egyénekké válnak. Érdeklődnek ugyan egymás eredményei iránt, de különben nem törődnek egymás munkájával, munkamódszerével. „Hallottad? Páldi Feri kiugrott a héten 300 százalékkal. Szorgalmas gyerek ez a Páldi” — újságolják és örülnek az eredménynek,­de ezzel aztán be is fejezik a témát. Egymás­tól veszik át a munkadarabokat , de arra még nem gondoltak, hogy versenyezhetnének is egymással. „Minek ide verseny? Iparkodunk mi anélkül is" — így vélekedtek mosta­­nig. Két hete, pontosabban október 11-én az egyik köszörűs, Kerpesics Ká­roly beállított az üzemi bizottságra és bejelentette: kilencedmagával brigádot alakított, s mától kezdve ők is versenyeznek ... Laczkó elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, ugyancsak meglepődött: — Hogyan? Ti most kezdtek ver­senyezni, amikor ... — de még ide­jében elharapta a szót. Eddig ugyan­is szentül meg volt győződve arról, hogy a köszörűsök között eleven versengés folyik, hiszen a verseny­kimutatásokban eddig is szerepelt a nevük a hetenként változó teljesít­mény-mutatókkal. Laczkó elvtárs el­harapta a szót, de egy pillanatig el­gondolkozott azon: vajon rendben van-e mi­­den a versenykimutatások, a papírjelentések körül? S vajon mi késztette rá ezeket az embereket — akik eddig csak papíron versenyez­tek —, hogy most brigádot szervez­zenek? — így láttuk jónak, összefogunk, hogy több legyen a kereset, vasta­gabb a boríték ... — felelte Laczkó elvtárs kérdésére Kerpesics Károly. — Pedig nemcsak erről volt szó. A szomszédos csoportban Muszka Imre híres esztergályos­brigádja dolgozik. Nevüket az egész országban ismerik. Itt a gyárban hozzájuk igazodnak az esztergályo­sok. Ha Muszkáék előbbre lépnek 20—30 százalékkal, egyszeribe neki­buzdulnak a többiek is, hogy lepi­pálják a legerősebb vetélytársat... És ők, a köszörűsök? Még egymást sem buzdították eddig, nemhogy má­sokat. őket jóformán még a gyárban sem ismerik, pedig nem akármilyen szakmunkások. Ha külföldiek jönnek a gyárba, senki sem vezeti őket a köszörűscsoporthoz, hogy: „Nézzék, itt dolgozik, az ország legjobb kö­szörűsbrigádja .. Igen ám, de ha mindezt elmondja az ÜB-n, még azt találják gondolni, hogy őket csak a hírnév izgatta ... Pedig többről van szó. Ők ma is ugyanazzal a kővel köszörülnek, mint húsz esztendővel ezelőtt. S a köszörülés új módszerei is csak na­gyon lassan bontakoznak ki... Rá­jöttek, hogy mindez rajtuk is mú­lott, hogy jómaguk sem segítették eddig a köszörűsszakma előrehala­dásának ügyét... A szakma előrehaladásának ügye... Éppen erről volt szó a brigád „ala­kuló ülésén“. Parázs vita ke­rekedett. Egyesek azt mondták: „A mi gépeinkből már nem lehet többet kihozni.“ Mások viszont az időt ta­lálták kevésnek. „Majd segítséget kérünk az üzemmérnöktől, megbe­széljük a dolgot Kreizinger elvtárs­sal, az üzemtechnikussal...“ — ér­velt Lieb. Végül is mindannyian megállapodtak abban, hogy az újítás versenyfeltétel legyen ... S a múlt héten már akadt dolga az új Kossuth-brigádban a segítő­kész, fiatal üzemmérnöknek, Tur­­csányi Mária elvtársnőnek. Lieb Mi­hály gépét — saját tervei alapján — átalakították. Most az átalakított gépen elvégezheti a hengeres mun­kákat is... Kerpesics elvtárs, a brigátds ve­zetője két újítást adott be egyszer­re. A műszakiak gyors és határozott intézkedésének köszönhető, hogy már alkalmazza is mind a kettőt..­­. Az egyik a két darabból álló cserél­hető bordaköszörű csúcs. (A műsza­kiak véleménye szerint az egész szakmában alkalmazható lesz.) A másik újításával — a gép tároló ké­szülékének átalakításával — saját munkáját könnyítette, illetve gyor­sította meg. Ezzel az egyszerű, moz­gatható kis szerkezettel 10—15 szá­zalékos teljesítményemelkedést ért el... Most is örülnek egymás eredmé­nyeinek, de már több gondot fordí­tanak a közös munka sikerére. Kö­zös munka? Ha eddig valamelyikő­­jük lazsált, vagy gyengébben ment nála a munka — nem sokat törődtek vele. Most? Rápirítanak, tréfásan, évedve: „Iparkodj, mert még miat­tad marad le a brigád.” A serkentő, buzdító szó hatásos, de még többet segít, hogy új módon szervezzék meg a brigádban a mun­kát. A munka menete eddig a kö­vetkező volt: a csoporthoz érkező edzett munkadarabokat először a csúcsköszörűs munkálta meg, lena­gyolta valamennyi méretet. Most először csak a vezető támasztó ágy helyét nagyolják le, hogy a munka­darab hamarabb kerüljön a csúcs­gépről a furatgépre. A munka így gyorsabb és pontosabb lett, mert a furat nagyolása után a további mű­veleteket hamarabb és pontosabban végezhetik el.. . így történt. Néhány hét múlt el azóta, hogy a kilenc köszörús össze­fogott, hogy versenyre keltek egy­mással, s ma már ott tartanak, ahová külön-külön, a verseny ösztönző ereje nélkül, talán csak hónapok múlva ju­tottak volna el. Átlagteljesítményük október 11-ig 131 százalék volt, ma 187 százalékos átlaggal, harmadik helyen állnak a Gépgyár brigádjai­nak versenyében. És­­ ma már egyre több szó esik a köszörűsökről a Gép­gyárban, emlegetik, hogy emelkedett a keresetük, s hogy kiváló minőségű alkatrészek kerülnek le gépeikről. Péter Ilona Ülést tart a Termelőszövetkezeti Tanács A Termelőszövetkezeti Tanács november 1-én ülést tart. Az ülésen Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszámol a tsz-moz­­galom helyzetéről és a termelőszö­vetkezetek soron lévő feladatairól. A vasút új élüzemei A harmadik negyedév eredményei alapján a vasútállomások közül él­üzem lett Békéscsaba, Záhony, Szombathely, Zalaegerszeg, Kiskun­halas, Gyöngyös, Miskolc-Repülőtér, Gyékényes, Debrecen-Vásártér, So­­mogyszob és Uzsa. A vasút vontatá­si szolgálatának üzemei közül él­­üzem-kitüntetést kapott a békéscsa­bai, a Budapest-rákosi és a záhonyi fűtőház, valamint a Budapest Nyu­gati Műszaki Kocsihivatal. Élüzem­­kitüntetést kapott a szolnoki, a szom­bathelyi és a budapesti Északi Jár­műjavító Vállalat. Út, rendelő, kultúrotthon a békekölcsön-részesedésből A Fejér megyei községek tanácsai a kölcsönjegyzés után rendkívüli ta­nácsüléseken döntöttek a békeköl­csön-részesedés felhasználásáról. Sár­­szentágotán utat, Fülén orvosi ren­delőt, Válón kultúrotthont, Puszta­vámon gyógyszertárat és gyógysze­részlakást, Gárdonyban strandfürdőt építenek, Vértesbogláron pedig ki­bővítik az utcai villanyvilágítást, Csapdiban keskeny film-vetítőgépet szereznek be, Nadapon hangszereket vásárolnak a kultúregyüttes számára a kölcsönrészesedésből. -------- - November 17—23: román filmhét November 17 és 23 közt román filmhetet rendeznek hazánkban. A fővárosban, az ország öt nagyobb vá­rosában és 42 községében mutatják be A­­kürtös unokája című kétrészes, új román játékfilmet és A pacsirta című táncfilmet. A Marinica és Vi­dám bábjáték című rövidfilmek mel­lett ismét láthatja a közönség a már korábban bemutatott Zűrzavaros éj­szaka, Leleplezés, A mi falunk és Mitrea Cocor útja című román filme­ket. A filmhétre román filmművész­küldöttség érkezik hazánkba. Széles körben bevezetik az infravörös szárítást Az iparban egyre több területen alkalmazzák az infravörös sugaras melegítést, illetve szárítást. A má­sodik ötéves terv során a közszük­ségleti tömegcikk-iparban is széle­sebb körű lesz majd e módszer al­kalmazása. Az első jelentősebb infravörös szárító­ alagutat az Elzett Vasárugyárban építik, ahol a zára­kat, a lakatokat és általában a fes­tett cikkeket fogják ezzel a módszer­rel szárítani. Infravörös sugaras szá­rítóberendezést kap majd a Fém­tömegcikkművek, a Soproni Laka­­tosárugyár, a Háztartási Eszköz- és Bádogárugyár, valamint a Lemez­­árugyár. _____ Tökéletesítik a kévekötő-aratógépet A gépállomások, valamint az ál­lami gazdaságok traktorosai az idei aratásnál számos észrevételt tet­tek a kévekötő-aratógép működésé­re. Az észrevételek és javaslatok alapján a talajkerék csapágyánál a jövőben — az eddigi egy helyett — két zsírozót alkalmaznak, s tökéle­tesítik a kötöző­keret csapágyazását. Más gyártási módosítást is végre­hajtottak, úgyhogy a jövőben töké­letesebb kévekötő-aratógépek ke­rülnek ki a Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyárból. Magyar kiállítás Kairóban Szaid Jusszef egyiptomi közokt­­ásügyi államtitkár a napokban saj­totta meg Kairóban a magyar k­­étség helyiségeiben A magyar t­aulóifjúság élete című kiállítást. A egyiptomi lapok hírt adtak a kiá­lítás megnyitásáról, amelyen­­ egyiptomi társadalmi élet több vez­tő személyisége is megjelent. Új könyv a magyar munkás­­mozgalom emlékeiről Megjelent a magyar munkás­­mozgalom története válogatott doku­mentumainak III. kötete a Magyar Munkásmozgalmi Intézet és­­a Szikra kiadásában. A kötet a magyar mun­kásmozgalom 1900—1907-ig terjedt történetének eseményeit tárja az ol­vasó elé,

Next