Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)
1955-11-01 / 302. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS☆ A járási pártbizottságok jó politikai munkával segítsék a tsz-ek zárszámadásait Az egész évi jó munka, a bőséges termés betakarítása után — a szövetkezeti mozgalom országos fellendülése közepette — készülnek termelőszövetkezeteink a gazdasági év lezárására. Az idei zárszámadás nagy lépés lesz előre termelőszövetkezeteink életében. Hiszen egy év alatt sokat szilárdultak és erősödtek a szövetkezetek az ország minden táján. S az egyre fejlődő, gazdagodó tsz-ek mellett nagy számban alakultak újak is. Október 15-ig nem kevesebb mint 326 új tsz és 97 új tszes látott munkához, s az idén mintegy 50 000 család csatlakozott már az egyre eredményesebben gazdálkodó közös, nagyüzemi gazdaságokhoz. Hasznosítani kell a zárszámadás tapasztalatait Az eredmények különös politikai jelentőséget adnak az idei zárszámadásoknak, melyet fel kell használnunk a zárszámadások jó előkészítésére és a tagság bevonására e fontos munkába. Hiszen éppen a jó eredmények alapján van miről beszélni a tagsággal, a kívülálló egyénileg dolgozó parasztokkal. A zárszámadás ugyanis alkalom arra, hogy a jövő évi tervek sorsáról döntsünk, megbeszéljük a szövetkezet gazdáival az évi munka tapasztalatait, aJól bevált termelési módszereket, megtárgyaljuk, hogy az eredmények alapján hogyan fejlődjön tovább a közös gazdaság, milyen módon tegyük még erősebbé, szilárdabbá. Mindehhez azonban már jóval a zárszámadó közgyűlés előtt tudnia kell a tagságnak arról, hogy a jövedelmet mire a leghelyesebb felhasználni, milyen kötelezettségek kötik még a tsz-t az állammal, a gépállomással szemben, egyszóval hogyan fest a tsz anyagi helyzete. De sokat tehetünk a munkafegyelem megszilárdításáért is. S e téren különösen a pártszervezetek lássanak munkához. Nagyon helyes, ha megvitatják a tagsággal, ki hogyan járult hozzá munkájával az idén a terméseredmények, a jövedelem növeléséhez, és munkája után melyik tag hogyan részesedik a közös jövedelemből. S különös hangsúllyal lehet itt szólni arról, hogy az a család jár jól, amelyből egész éven át minden munkaképes családtag rendszeresen kivette a részét a közös munkából. S természetes, hogy mindez nemcsak a szövetkezet tagságát, hanem az egész falut is érdekli, s ezért az eredményeknek nem szabad a tsz kapuin belül maradniuk. A jól gazdálkodó tsz gyarapodása legyen közismert az egészkörnyéken, hiszen továbbfejlődésének ez az egyik feltétele. Talán nem esett szó ilyesmiről a járási pártbizottságok végrehajtó bizottsági ülésein? Erről szó sincs. A sárvári járási pártbizottságot például a megyei pártbizottság határozata kötelezte, hogy minden tsz-ben népnevelő-értekezleteken készítsék elő a politikai munkára az aktívákat. A járási pártbizottság azonban csupán telefonon értesítette a tszpártszervezeteket teendőjükről. A megyei pártbizottság viszont elmulasztotta a helyes határozat végrehajtásának ellenőrzését, s így az elakadhatott a járási pártbizottságokon. De természetes is, hogy semmi sem lett a dologból, hiszen több tszpárttitkár azt sem tudta, hogy mihez kezdjen a járási pártbizottság telefonutasításával, nem tudták, hogyan lássanak munkához. Senki sem beszélte meg velük, hogy miről beszéljenek a népnevelő-értekezleteken, így több párttitkár úgy gondolta, semmi szükség a népnevelők öszszehívására, hiszen a zárszámadást előkészítő közgyűlésen úgyis mindent megbeszélnek, ott mindenki megtudhatja, hogy milyen lesz a jövedelem. , A tanácsok nem pótolhatják a pártbizottságok munkáját Nem kevésbé káros jelenség, hogy pártbizottságaink egy réssze a zárszámadás lebonyolításának a munkáját a tanácsokra bízza, mondván, hogy az a tanács-szakemberek feladata, így, amikor Tolna megyében a bonyhádi járási pártbizottság agitációs és propaganda titkárát megkérdezték, hogy mit tett eddig, a legnagyobbzavarban volt. Elmondotta, hogy a tanáccsal megbeszélték a teendőket, s arról, hogy a pártszervezeteket is elő kellene készíteni, esett ugyan már szó a járási bizottságon, de még tervet sem készítettek, nemhogy a terv megvalósításához láttak volna. Egészen különösen fest ezek után a járási pártbizottság terve az aparhanti szövetkeztek továbbfejlesztéséről. Aparhanton ugyanis két jól gazdálkodó szövetkezet van, melyeknek eredményei felkeltették a falu egyénileg gazdálkodóinak érdeklődését. A járási pártbizottságon úgy látják, hogy számítani lehet új belépőkre a zárszámadás eredményei alapján. De mivel még a párttitkárokkal sem beszéltek a szövetkezetekben, a tsz-ek vezetőinek, párttagjainak az a véleményük, hogy nem érdemes az egyéniekkel foglalkozni, hiszen van szemük, láthatják, milyen eredményeket ért el a tsz, ha kedvük tartja, be is léphetnek. Így aztán Aparhanton nem folyik a népnevelő munka, s a várt eredmény is elmaradt. , A politikai munka elhanyagolásában nem kis része van annak a helytelen nézetnek, hogy az idén nem lesz sok probléma a zárszámadással, mindenki meg lesz elégedve, aki becsületesen dolgozott. De a jó termés és a magas jövedelem nem ok arra, hogy mellőzzük a politikai munkát, sőt, éppen a jó eredményeket, a hasznos tapasztalatokat felhasználva még jobb termelési tervek elkészítésére, a közös vagyon tovább növelésére, az adósságok rendezésére ösztönözhetjük a tagságot. Ezért csak helyeselni lehet a Szabolcs megyei járási pártbizottságok kezdeményezését. Szabolcsban ugyanis a zárszámadást előkészítő közgyűlések előtt a pártbizottságok munkatársai, a tanácsok vezető funkcionáriusai aktívaértekezleteket tartanak a szövetkezetekben. Az aktívák munkájának segítségével érték el, hogy például a nagydobosi Petőfi TSZ- ben vagy a tiszavasvári Új Élet TSZ-ben a kukorica javát a közös állatállomány továbbfelesztésére tartalékolják, hiszen bőven termett kukorica a háztáji gazdaságokban. A tsz ek közvetlen segítséget várnak a járásoktól Járási pártbizottságainknak tehát mindent meg kell tenniök a zárszámadások jó politikai előkészítéséért, hiszen, ha a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekben az idei tanulságokat levonva indulnak az új gazdasági érvek, az nem csupán a már megszilárdult szövetkezetek számára jelent hasznot. Nem, a tanulságok felmérhetetlen haszonnal járnak az új termelőszövetkezetek számára is. Hiszen ha széles körben népszerűsítjük a jó tapasztalatokat, felkutatjuk az esetleges hibák gyökerét, a most útnak induló szövetkezetek jól felhasználhatják e gyakorlati tapasztalatokat, s már a kezdetben elkerülhetik a régebbi szövetkezetek gyermekbetegségeit. A zárszámadó közgyűlésekig azonban már nem sok idő van hátra. A pártbizottságok minden erejüket megfeszítve lássanak munkához, s nyújtsanak közvetlen segítséget a tsz-ek pártszervezeteinek, segítsenek a népnevelők, az aktivisták felkészítésében. E munka sokszorosan megtérül. Soczó József az adminisztratív előkészítés A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy pártbizottságaink egy része elhanyagolja a zárszámadások politikai előkészítését. Bár a tanácsszervekkel és a tsz-ek vezetőivel együtt megtették a legszükségesebb intézkedéseket a zárszámadások gazdasági és adminisztratív előkészítésére, de csaknem mindenütt elhanyagolták a tsz üzemi pártszervezetek politikai előkészítését e fontos munka lebonyolítására. Ez okozza azután, hogy a szövetkezetek jelentős részében senki sem végez felvilágosító munkát a tagság körében. Hajdú, Szolnok, Somogy és Zala megyében például a tsz-ek nagy többségében még csak pártvezetőségi üléseken sem foglalkoztak a zárszámadás feladataival, nem tartottak népnevelő-értekezleteket, az aktívákkal nem beszélték meg feladataikat. Az állami gazdaságok miniszterének utasítása a téli gépjavításra Az állami gazdaságok minisztere utasítást adott ki az 1955—56. évi traktor- és munkagépjavítás végrehajtására. Az utasítás többek között előírja, hogy az állami gazdaságoknak a javítási anyagot és az alkatrészeket folyamatosan úgy kell beszerezniük, hogy a gépeket fennakadás nélkül, határidőre ki tudják javítani. A gazdaságok birtokában levő szántó-, univerzál- és vontatótraktorok, valamint a tavaszi talajmunkákhoz, növényápoláshoz, szálastakarmányok betakarításához szükséges munkagépek javítását 1955. november elsején kell elkezdeni, és 1956. február 25-ig be kell fejezni. Az őszi szántást végző gépek javítását úgy kell ütemezni, hogy a téli gépjavítás a mélyszántást ne akadályozza. Az öntözés és az árasztás céljára szolgáló szivattyúk és azok hajtóerőgépeinek javítását 1956. április 1-re, a nyári betakarító gépek (aratócséplőgép, szalmagyújtó kocsi, aratógép, cséplőgép, kazalozó stb.) és ezek tartozékainak javítását 1956. május 31-ig kell befejezni. A javítási munkák jobb megszervezése és a szakmunkások, traktorosok munkaerejének helyes elosztása végett a gazdaságok javítóműhelyeiben meg kell szervezni a traktorok és a főbb munkagépek szakosított javítását. Ennek érdekében traktor- és munkagép típusonként három-öt főből álló brigádokat kell szervezni, s a brigádokat az évi gépjavítás folyamán lehetőleg azonos munkában foglalkoztatni. A gépek kifogástalan műszaki átvételéért a gazdaság főmérnöke, illetve főgépésze felelős. (MTI) Az Októberi Forradalom és a munkásosztály I közeledik a világtörténelem,új AV korszakának hajnalát jelző győztes munkásforradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. öt világrész proletárjai készülnek, hogy méltón üdvözölhessék a születése napját ünneplő szovjet államot, azt az államot, amely sikeresen valósította meg az elnyomottak évszázados vágyait, felszámolta az embernek ember által történő kizsákmányolását, felépítette a szocializmust és diadalmasan tör előre a kommunizmus felé. Az Októberi Forradalom proletárforradalom volt, de mert korunkban a proletariátus az emberi haladás letéteményese — a forradalom ünnepén a munkásosztállyal együtt örül és ünnepel mindenki, aki számára szent és drága az emberi haladás nagy ügye. Már több mint egy évszázada, hogy Marx és Engels, a proletariátus halhatatlan tanítómesterei felismerték: „Valamennyi osztály közül, amely napjainkban a burzsoáziával szemben áll, egyedül a proletariátus valóban forradalmi osztály." A burzsoázia „pusztulása és a proletariátus győzelme egyaránt kikerülhetetlen". Száz évvel ezelőtt e megállapításokat csak elméleti érvek bizonyították. Azóta a történelem ütötte rájuk az Igazság pecsétjét. A munkásosztály világtörténeti hivatása, forradalmi elszántsága, vezető és alkotó képessége ma már elvitathatatlan tény. És hogy ez így van, az mindenekelőtt az Októberi Forradalomnak, e forradalom vezető osztályának, a munkásosztálynak és pártjának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának köszönhető. A Lenin vezette bolsevikok megvédelmezték és a világtörténelem gyakorlatába ültették át a munkásosztály történelmi szerepéről szóló marxista tételeket és a proletariátus forradalmi felkészítését tekintették a győzelem legfontosabb feltételének. Ezért, amikor közeledett 1917 októbere, elsősorban hozzájuk szólt Lenin szava: „Munkás elvtársak! Közeledik az idő, amikor az események újabb és még nagyobb hősiességet követelnek tőletek... Készüljetek, ... Szervezkedjetek minden üzemben, minden ezredben, minden században és minden háztömbben ... Olyan munkát végezzetek, hogy fokozatosan kialakuljon a tömegek teljes, szilárd és rendíthetetlen bizalma az élenjáró munkások irányában." És a bolsevikok nevelte munkásosztály felkészült feladatának teljesítésére. A gyárak fegyverben álló táborokká változtak, a vörösgárdisták vállukon töltényszalaggal dolgoztak gépeik mellett. Munka után a gyárak udvarain, a külvárosi réteken gyakorlatoztak a munkáshadsereg, a Vörös Gárda alakulatai. Amikor pedig a forradalom napján elhangzott a parancs: „Előre a proletárforradalom győzelméért!” — zárt sorokban meneteltek a Forradalmi Katonai Bizottság parancsainak teljesítésére a munkásosztagok. A bolsevikok szavára felkelt és győzött a külvárosok népe, a proletariátus oldalán harcba indultak és a győzelem részesei lettek Oroszország elnyomottjai és kizsákmányoltjai. A munkásosztály árulói többek között azzal az érvvel igyekeztek — és igyekeznek ma is — eltéríteni a proletariátust az orosz példa követésétől, hogy a munkásosztály nem képes az állam irányítására, a gazdasági élet vezetésére. W. Theimer, a Német Szociáldemokrata Párt egyik mai ideológusa szerint ennek oka, hogy „nincs a munkásnak sem megfelelő képzettsége, sem egyéniségét nem fejlesztheti ki kellőképpen, míg a burzsoá neveltetésénél fogva mindezt megkapja”. Az Októberi Forradalom és a forradalomban született szovjet állam rég megcáfolta ezt az okoskodást. Harmincnyolc éve áll fenn és erősödik a nemzetközi proletariátus bevehetetlen erődje, a Szovjetunió, és e közel négy évtized alatt újabb és újabb bizonyítékokkal szolgált az emberiségnek arról, mire képes a felszabadult munkásosztály. Sztálin elvtárs már az Októberi Forradalom 10. évfordulóján joggal állapíthatta meg: „A szocializmusnak a Szovjetunióban az építés frontján elért sikerei szemléltetően bebizonyították, hogy a proletariátus sikeresen tudja vezetni az országot a burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudja építeni az ipart a burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen, hogy sikeresen tudja vezetni az egész népgazdaságot burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellen..." A szovjet hatalom győzelme 14 kapitalista ország intervenciós csapatai felett, az iparosítás sikerei, mindez elsősorban a munkásosztály harcos helytállását és teremtő munkalendületét hirdeti. A párt a munkások segítségét kérte akkor is, amikor megindult a falun a szocialista átalakulás. Az ország gazdájának lenni — ez az új érzés tette képessé a munkásosztályt a forradalom utáni első évek nehézségeinek és megpróbáltatásainak elviselésére, ez az új érzés szülte a munkahőstetteket, a szocialista versenyt, a Sztahanovmozgalom sikereit, ez az érzés alakította az új típusú szocialista munkásosztály gondolkodását. A munkásosztály ellenségei és a befolyásuk alatt álló burzsoá „széplelkek” az Októberi Forradalom után az emberi kultúrát fenyegető veszélyről üvöltöztek. A Nagy Október óta eltelt közel négy évtized alatt a munkásosztály azt is bebizonyította, hogy méltó örököse az emberi civilizáció minden vívmányának. Ezt bizonyítja az a hatalmas méretű és mélységű kulturális forradalom, amely a Szovjetunióban végbement. Ezt hirdetik a szocialista kultúra és tudomány kivirágzása, korszakalkotó eredményei. És ezt az igazságot pecsételték meg vérükkel a szovjet hadsereg katonái, amikor szétzúzták a fasiszta barbárságot és megrpentették az emberi kultúrát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom halálos csapást mért a nemzetközi reformizmusra és szerte a világon új lendületet adott a forradalmi munkásmozgalomnak. Hazánkban is, alighogy ideértek a forradalom győzelmének hírei, megmozdult a munkásosztály. „A magyar munkásosztály tanuljon az orosztól!" — Ez volt a tüntetések legfőbb jelszava. 1917 november 25-én több mint százezer tüntető budapesti munkás tapsa közepette jelentette ki a gyűlés szónoka: „kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ő kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmat és reményt.“ De a magyar munkásosztály nemsokára még meggyőzőbben bizonyította be, hogy jó talajba hullt nálunk az Októberi Forradalom vetése. 1919 márciusában megdöntötte a burzsoá kormányt s létrehozta Magyarországon a proletariátus hatalmát, a Magyar Tanácsköztársaságot. Az első magyar proletárdiktatúra elbukott, de a magyar munkásosztály nem vesztette el szeme elől Október tanításait. A munkásosztály legjobbjai tudták: az elbukott első magyar proletárdiktatúrát követni fogja a győzelmes második. A Szovjetunió minden sikere csak még jobban megacélozta hitüket. Az ellenforradalom sötét éjszakájában távolról, de egyre ragyogóbban az Októberi Forradalom világító fáklyája adott biztatást és bátorítást és az Októberi Forradalom országa, a Szovjetunió hozta meg végül is a szabadságot Magyarország elnyomottjainak és kizsákmányoltjainak. A szovjet hadsereg a német fasiszták és magyar csatlósaik leverésével megnyitotta az utat a magyar munkásosztály előtt, hogy szövetségben a dolgozó parasztsággal a hatalom birtokosává váljék. „Ily módon lett — mondotta Rákosi elvtárs az MDP harmadik kongresszusán — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió világtörténelmi győzelme a fasizmus felett a második világháborúban akövetkezményeiben magyar nemzeti üggyé, a magyar nemzet sorsát gyökeresen megváltoztató, történelmi átalakulását elindító erővé." Az tehát, hogy ma a magyar munkásosztály szabad hazánk vezető osztályaként a szocializmus építésén munkálkodik, mindenekelőtt az Októberi Forradalomnak köszönhető. De nem tudtunk volna élni szabadságunkkal, ha nem lett volna olyan párt az országban, amely a marxizmus—leninizmus tanításai, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanulságai alapján helyesen tűzi ki a célokat és a teendőket, amely harcba tudja vinni a munkásosztályt és szövetségeseit a demokratikus átalakulásért, majd a szocialista forradalomért. Ilyen párt azonban volt: a Magyar Kommunista Párt, majd az egyesülés után a Magyar Dolgozók Pártja. Amikor az Októberi Forradalom után sorra alakultak a kommunista pártok, akkor alakult meg a mi pártunk is és azóta hivatott és kipróbált vezetője a magyar munkásosztálynak, a dolgozó magyar népnek. Áldozatos küzdelmekben, nehéz harcokban készült fel a párt felszabadulás Vitáni feladataira és a kommunisták a felszabadulás után sem riadtak vissza a nehézségektől. Ott voltak mindenütt, ahol áldozatos munkára, a nép ügye iránti odaadásra, elvhűségre és szilárd kitartásra volt szükség. Tártunk sikerének forrása mindé■nnekelőtt a magyar munkásosztály támogatása volt. A magyar munkásosztály tetteivel adta bizonyságát annak, hogy nem veszett ki belőle az a forradalmi erő, az a harci elszántság, amellyel 1919-ben követte a Nagy Október harcba hívó szavát. A szocialista forradalom — elsősorban a Szovjetunió léte és segítsége következtében — más körülmények között győzött hazánkban, mint annak idején a cári Oroszországban. A körülmények bizonyos különbözősége azonban nem takarhatja el előlünk a lényegbeli azonosságot: e forradalmi átalakulás eredményeként hazánkban is megdőlt a kizsákmányoló osztályok hatalma, és helyébe a párt által vezetett munkásosztály hatalma lépett. A magyar munkásosztály, hűséges szövetségesével, a dolgozó parasztsággal megindult és sikerrel halad azon az úton, amelyen közel négy évtizede elindultak a cári Oroszország elnyomottjai. 1917 októberében 130 millió ember indult neki ennek — az akkor ismeretlen — útnak. Ma a haladás és a béke 900 milliós hadserege menetel rajta. Hiába nézik gyanakvón és félelemmel a hidegháború politikusai és propagandistái a népek gyülekezését ezen az úton. A történelem kereket nem lehet megállítani és még kevésbé visszafelé forgatni. Nem a mi népünk, vagy a béketábor más országainak népei fognak letérni erről az útról, hanem újabb és újabb milliók lépnek majd, lerázva a kapitalizmus bilincseit, a munkásosztály vezetésével e napfényes útra. N nagy felelősség nyugszik munkásosztályunk vállán. Felelősség népünk és felelősség a nemzetközi proletariátus előtt. A magyar munkásosztály, amikor kiharcolta és vállalta az ország vezetését, olyan feladatra vállalkozott, amelyre a kapitalizmus éveiben természetesen alig készülhetett fel. De ma már a magyar munkásosztály példája is bizonyítja ország-világ előtt Lenin szavainak igazságát: „csakis egy bizonyos osztály, mégpedig a városi és általában a gyári, az ipari munkások képesek arra, hogy vezessék a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét a tőke igájának megdöntéséért folyó harcban, a tőke megdöntése folyamán, a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért folyó egész harcban, az új szocialista társadalmi rend megteremtésének művében, az osztályok teljes megszüntetéséért folyó egész harcban". Munkásosztályunk harc közben kikovácsolta soraiból az osztály, a nép vezetőit. Állami, gazdasági és kulturális életünk minden területén ott találjuk a munkásosztály képviselőit. Egyedül a Rákosi Mátyás Művekből öt év alatt 1120 munkás került a gazdasági élet vezető posztjaira, politikai munkára, az államigazgatásba vagy a tisztikarba. Számbelileg is jelentősen gyarapodott a felszabadulás óta a magyar munkásosztály. 1954-ben a munkások száma elérte az 1 270 000-t, ami 1938-hoz képest 78,4 százalékos emelkedésnek felel meg. A számbeli növekedés azonban nem fejezi ki önmagában a munkásosztály erősödését. Munkásosztályunk a felszabadulás óta szervezettebb, öntudatosabb lett, és jelentőségét, szerepét növelte a vidék iparosodása is. Munkásosztályunk népünk növekvő jólétének is legfőbb kovácsa. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a munkásosztály termeli a nemzeti jövedelem oroszlánrészét. A munkásosztály munkában és harcban edződik. A munka és a harc hétköznapjai nevelték és nevelik nap mint nap a munkásosztály fiait. A harc a többtermelésért, a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért — ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek ma a magyar munkásosztály előtt állanak. E feladatok sikeres megoldása éppúgy megkívánja a munkásosztály forradalmi lelkesedését és lendületét, küzdeni és győzni akarását, mint a hatalomért vívott harc csatái. És hogy munkásosztályunk tudatában van ennek, ezt bizonyítja, hogy évről évre a szocialista munka újabb sikereivel készül a nagy ünnepre, az Októberi Forradalom évfordulójára. A harmincnyolcadik születésnapjá■ nak küszöbén erejének teljében áll a nemzetközi munkásosztály legfőbb erőssége, a Szovjetunió. Körülötte a munkásosztály többi erődítménye: a hatalmas Kínai Népköztársaság, az európai és ázsiai népi demokratikus országok — köztük erős bástyaként a mi hazánk is. Messzire világít e front minden pontjáról Október lángja és hirdeti a világnak: nincs erő, amely lebírhatná ezt az arcvomlat, nincs eszköz, amely feltartóztathatná a munkásosztály erőinek diadalmas előrenyomulását, a szocializmus, a kommunizmus győzelmét! Földes István SZABAD NÉP Egy tál lencséért...? Törik a szőregi Perlői TSZ koricáját. Törik szegedi munkások, hivatalnokok, törik a helybeli egyénileg dolgozó parasztok. Csak éppen a szőregi Petőfi TSZ tagjai nem törik. A tagság — Kasza elvtárssal, a szövetkezet elnökével az élen — nagy kényelmesen szemléli ezt. Úgynevezett bokros és sokoldalú elfoglaltságok mögé rejtőzve élik át a kukoricatörést. Ezt a kukoricát a gépállomás termelte. Megszántotta a földjét, elmunkálta a vetőágyat, drótvezérléses négyzetbevető géppel elvetette a magot, majd háromszor keresztben-hosszában megkapálta, kultivátorozta. Mindezt körülbelül 10 000 forint gépi munkadíj fejében. Ez a gépi munkadíj most esedékes, ki kell fizetni. Kasza elvtárs és a tagok némelyike nem győzi fájlalni, hogy milyen sok ez a 10000 forint. „Jövedelmünk tekintélyes részéről — úgymond — le kell mondanunk.” Úgy vélik, kár ezért a 10 000 forintért. A részesmunkások, akire a szőregi Petőfi kukoricáját a tagság helyett betakarítják, 3 és fél mázsa kukoricát kapnak holdanként. Sajátságos, hogy emiatt nem hallani zokszót a Petőfi TSZ táján. Ezt a holdankénti 3 és fél mázsa kukoricát nem sajnálják, nem fájlalják. Ezért , nem kár ... Talán kevés is az intő szó, amelynykl a szövetkezetet joggal illetik a megyei szervek. Hiszen ez a szövetkezet szembefordult az alapszabállyal és részesmunkával akar jövedelemre szert tenni, termésének tetemes részét meggondolatlanul elherdálja ezen a módon. Ki vallja ennek legnagyobb kárát? A tagok! Segíti őket az állam, a gépállomás, a tanács, a patronáló üzem, s amit ezek a segítő kezek behordanak az ajtajukon, azt kihajigálják az ablakon. Mindennek a tetejébe úgy kívánják magukat „kárpótolni“ az elpocsékolt kukoricáért, hogy munkaegységenként 8 kiló kukoricát akarnak szétosztani. A szövetkezet vezetői talán úgy vélik, hogy ha már lúd, legyen kövér, ha a termés egy részét eltékozolták, miért ne hurcolják szét a szövetkezet egész takarmánykészletét? Mit sem gondolnak ők avval, hogy ezzel aláássák amúgy sem jeles állattenyésztésüket, kiváltképpen az állattenyésztés jövendő fejlesztésének lehetőségeit! A megyénél azt mondják: egyelőre nem bírnak Kasza elvtárssal, nem tudják meggyőzni e törekvések felelőtlenségéről. Pedig mindenáron meg kell győzni őt is és mindazokat, akik erre a veszedelmes útra tévedtek! A járási szervek nem nézhetik tétlenül, mint kótyavetyéli el ez a jobb sorsra érdemes termelőszövetkezet egy tál lencséért a jövendőjét. I KEDD, 1955. NOVEMBER 1 A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyűjtés szabályozásáról ■ A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica- és a napraforgótörés végeső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek — beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukoricaérté-kesítési szerződésben vállalt kukorica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolatban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi munkák elvégzésében. A be- éyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegyzése és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiségnek 1956. január 15-ig való tárolását,s ezt legkésőbbi törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulákok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételjegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona, azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és — az átvevő telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő telepre beszállítani. (MTI) Kilenc koszörús összefogott... A koszorúsok esztendők óta egy csoportban dolgoznak a Rákosi Mátyás Művek Szerszámgépgyárában. Munkapadjaik az egymást követő műveleteknek megfelelően egymás mögött sorakoznak. A csoport tagjai összeszoktak, jól megértik egymást. Barátságuk idővel túlnőtt a műhely falain. Vasárnaponként együtt járnak futballmérkőzésekre. Ott is megértik egymást, hiszen valamennyien a Csepeli Vasasnak szurkolnak ... Sok közös szál köti össze őket , ám a munkában mégis elkülönülnek, egyénekké válnak. Érdeklődnek ugyan egymás eredményei iránt, de különben nem törődnek egymás munkájával, munkamódszerével. „Hallottad? Páldi Feri kiugrott a héten 300 százalékkal. Szorgalmas gyerek ez a Páldi” — újságolják és örülnek az eredménynek,de ezzel aztán be is fejezik a témát. Egymástól veszik át a munkadarabokat , de arra még nem gondoltak, hogy versenyezhetnének is egymással. „Minek ide verseny? Iparkodunk mi anélkül is" — így vélekedtek mostanig. Két hete, pontosabban október 11-én az egyik köszörűs, Kerpesics Károly beállított az üzemi bizottságra és bejelentette: kilencedmagával brigádot alakított, s mától kezdve ők is versenyeznek ... Laczkó elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, ugyancsak meglepődött: — Hogyan? Ti most kezdtek versenyezni, amikor ... — de még idejében elharapta a szót. Eddig ugyanis szentül meg volt győződve arról, hogy a köszörűsök között eleven versengés folyik, hiszen a versenykimutatásokban eddig is szerepelt a nevük a hetenként változó teljesítmény-mutatókkal. Laczkó elvtárs elharapta a szót, de egy pillanatig elgondolkozott azon: vajon rendben van-e miden a versenykimutatások, a papírjelentések körül? S vajon mi késztette rá ezeket az embereket — akik eddig csak papíron versenyeztek —, hogy most brigádot szervezzenek? — így láttuk jónak, összefogunk, hogy több legyen a kereset, vastagabb a boríték ... — felelte Laczkó elvtárs kérdésére Kerpesics Károly. — Pedig nemcsak erről volt szó. A szomszédos csoportban Muszka Imre híres esztergályosbrigádja dolgozik. Nevüket az egész országban ismerik. Itt a gyárban hozzájuk igazodnak az esztergályosok. Ha Muszkáék előbbre lépnek 20—30 százalékkal, egyszeribe nekibuzdulnak a többiek is, hogy lepipálják a legerősebb vetélytársat... És ők, a köszörűsök? Még egymást sem buzdították eddig, nemhogy másokat. őket jóformán még a gyárban sem ismerik, pedig nem akármilyen szakmunkások. Ha külföldiek jönnek a gyárba, senki sem vezeti őket a köszörűscsoporthoz, hogy: „Nézzék, itt dolgozik, az ország legjobb köszörűsbrigádja .. Igen ám, de ha mindezt elmondja az ÜB-n, még azt találják gondolni, hogy őket csak a hírnév izgatta ... Pedig többről van szó. Ők ma is ugyanazzal a kővel köszörülnek, mint húsz esztendővel ezelőtt. S a köszörülés új módszerei is csak nagyon lassan bontakoznak ki... Rájöttek, hogy mindez rajtuk is múlott, hogy jómaguk sem segítették eddig a köszörűsszakma előrehaladásának ügyét... A szakma előrehaladásának ügye... Éppen erről volt szó a brigád „alakuló ülésén“. Parázs vita kerekedett. Egyesek azt mondták: „A mi gépeinkből már nem lehet többet kihozni.“ Mások viszont az időt találták kevésnek. „Majd segítséget kérünk az üzemmérnöktől, megbeszéljük a dolgot Kreizinger elvtárssal, az üzemtechnikussal...“ — érvelt Lieb. Végül is mindannyian megállapodtak abban, hogy az újítás versenyfeltétel legyen ... S a múlt héten már akadt dolga az új Kossuth-brigádban a segítőkész, fiatal üzemmérnöknek, Turcsányi Mária elvtársnőnek. Lieb Mihály gépét — saját tervei alapján — átalakították. Most az átalakított gépen elvégezheti a hengeres munkákat is... Kerpesics elvtárs, a brigátds vezetője két újítást adott be egyszerre. A műszakiak gyors és határozott intézkedésének köszönhető, hogy már alkalmazza is mind a kettőt... Az egyik a két darabból álló cserélhető bordaköszörű csúcs. (A műszakiak véleménye szerint az egész szakmában alkalmazható lesz.) A másik újításával — a gép tároló készülékének átalakításával — saját munkáját könnyítette, illetve gyorsította meg. Ezzel az egyszerű, mozgatható kis szerkezettel 10—15 százalékos teljesítményemelkedést ért el... Most is örülnek egymás eredményeinek, de már több gondot fordítanak a közös munka sikerére. Közös munka? Ha eddig valamelyikőjük lazsált, vagy gyengébben ment nála a munka — nem sokat törődtek vele. Most? Rápirítanak, tréfásan, évedve: „Iparkodj, mert még miattad marad le a brigád.” A serkentő, buzdító szó hatásos, de még többet segít, hogy új módon szervezzék meg a brigádban a munkát. A munka menete eddig a következő volt: a csoporthoz érkező edzett munkadarabokat először a csúcsköszörűs munkálta meg, lenagyolta valamennyi méretet. Most először csak a vezető támasztó ágy helyét nagyolják le, hogy a munkadarab hamarabb kerüljön a csúcsgépről a furatgépre. A munka így gyorsabb és pontosabb lett, mert a furat nagyolása után a további műveleteket hamarabb és pontosabban végezhetik el.. . így történt. Néhány hét múlt el azóta, hogy a kilenc köszörús összefogott, hogy versenyre keltek egymással, s ma már ott tartanak, ahová külön-külön, a verseny ösztönző ereje nélkül, talán csak hónapok múlva jutottak volna el. Átlagteljesítményük október 11-ig 131 százalék volt, ma 187 százalékos átlaggal, harmadik helyen állnak a Gépgyár brigádjainak versenyében. És ma már egyre több szó esik a köszörűsökről a Gépgyárban, emlegetik, hogy emelkedett a keresetük, s hogy kiváló minőségű alkatrészek kerülnek le gépeikről. Péter Ilona Ülést tart a Termelőszövetkezeti Tanács A Termelőszövetkezeti Tanács november 1-én ülést tart. Az ülésen Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszámol a tsz-mozgalom helyzetéről és a termelőszövetkezetek soron lévő feladatairól. A vasút új élüzemei A harmadik negyedév eredményei alapján a vasútállomások közül élüzem lett Békéscsaba, Záhony, Szombathely, Zalaegerszeg, Kiskunhalas, Gyöngyös, Miskolc-Repülőtér, Gyékényes, Debrecen-Vásártér, Somogyszob és Uzsa. A vasút vontatási szolgálatának üzemei közül élüzem-kitüntetést kapott a békéscsabai, a Budapest-rákosi és a záhonyi fűtőház, valamint a Budapest Nyugati Műszaki Kocsihivatal. Élüzemkitüntetést kapott a szolnoki, a szombathelyi és a budapesti Északi Járműjavító Vállalat. Út, rendelő, kultúrotthon a békekölcsön-részesedésből A Fejér megyei községek tanácsai a kölcsönjegyzés után rendkívüli tanácsüléseken döntöttek a békekölcsön-részesedés felhasználásáról. Sárszentágotán utat, Fülén orvosi rendelőt, Válón kultúrotthont, Pusztavámon gyógyszertárat és gyógyszerészlakást, Gárdonyban strandfürdőt építenek, Vértesbogláron pedig kibővítik az utcai villanyvilágítást, Csapdiban keskeny film-vetítőgépet szereznek be, Nadapon hangszereket vásárolnak a kultúregyüttes számára a kölcsönrészesedésből. -------- - November 17—23: román filmhét November 17 és 23 közt román filmhetet rendeznek hazánkban. A fővárosban, az ország öt nagyobb városában és 42 községében mutatják be Akürtös unokája című kétrészes, új román játékfilmet és A pacsirta című táncfilmet. A Marinica és Vidám bábjáték című rövidfilmek mellett ismét láthatja a közönség a már korábban bemutatott Zűrzavaros éjszaka, Leleplezés, A mi falunk és Mitrea Cocor útja című román filmeket. A filmhétre román filmművészküldöttség érkezik hazánkba. Széles körben bevezetik az infravörös szárítást Az iparban egyre több területen alkalmazzák az infravörös sugaras melegítést, illetve szárítást. A második ötéves terv során a közszükségleti tömegcikk-iparban is szélesebb körű lesz majd e módszer alkalmazása. Az első jelentősebb infravörös szárító alagutat az Elzett Vasárugyárban építik, ahol a zárakat, a lakatokat és általában a festett cikkeket fogják ezzel a módszerrel szárítani. Infravörös sugaras szárítóberendezést kap majd a Fémtömegcikkművek, a Soproni Lakatosárugyár, a Háztartási Eszköz- és Bádogárugyár, valamint a Lemezárugyár. _____ Tökéletesítik a kévekötő-aratógépet A gépállomások, valamint az állami gazdaságok traktorosai az idei aratásnál számos észrevételt tettek a kévekötő-aratógép működésére. Az észrevételek és javaslatok alapján a talajkerék csapágyánál a jövőben — az eddigi egy helyett — két zsírozót alkalmaznak, s tökéletesítik a kötözőkeret csapágyazását. Más gyártási módosítást is végrehajtottak, úgyhogy a jövőben tökéletesebb kévekötő-aratógépek kerülnek ki a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárból. Magyar kiállítás Kairóban Szaid Jusszef egyiptomi közoktásügyi államtitkár a napokban sajtotta meg Kairóban a magyar kétség helyiségeiben A magyar taulóifjúság élete című kiállítást. A egyiptomi lapok hírt adtak a kiálítás megnyitásáról, amelyen egyiptomi társadalmi élet több veztő személyisége is megjelent. Új könyv a magyar munkásmozgalom emlékeiről Megjelent a magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumainak III. kötete a Magyar Munkásmozgalmi Intézet ésa Szikra kiadásában. A kötet a magyar munkásmozgalom 1900—1907-ig terjedt történetének eseményeit tárja az olvasó elé,