Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1956-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJA EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOBOZOK PARTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1956. JANUÁR 1 A szocialista erők gyarapodásának 1955 az egész világon, hazánkban is a szocialista erők jelentős gyarapodását hozta. 1955 az imperialisták minden hidegháború kísérletezése ellenére úgy mond be a történelembe, mint az emberiség békeharcának kiemelkedő esztendeje. Megértek a szocialista tábor többévi lankadatlan békeküzdelmének gyümölcsei: az állhatatos szovjet békediplomácia az egész békeszerető emberiség közvéleményétől támogatva tárgyalásokra késztette a kapitalista nagyhatalmak vezetőit. Megszületett ,de szellemes, az egész világ közvelménye előtt bebizonyosodott a a kés együttélés lenini eszméjének igazsága. Az imperialista hatalmak propagandaszervezetének óriási gyakorlata van a tények elferdítésében. De még a legelfogultabb polgári lapok is úgy jellemzik U55-öt, mint a Szovjetunió rendkívüli diplomáciai sikereinek esztendejét. Ügyetlenséggel vádolják saját kormányaikat, s a titokzatos „szovjet mosolyról“ cikkeznek. Pedig nem ügyetlenségről van itt szó és másfelől nem valamiféle mosolydiplomáciáról. A világ népeit a tettek győzték meg arról, hogy ki erősíti és ki ássa alá az országok közötti együttműködést. A népek azt látták 1955-ben, hogy a Szovjetunió elősegítette az osztrák békeszerződés megkötését, rendezte a jugoszláv—szovjet viszonyt,kezdeményezően lépett fel a 16 illám ENSZ-tagságának ügyében, jelentékeny mértékű leszereléssel, külföldi támaszpontjainak visszaadásával, honvédelmi kiadásainak csökkentésével, a szovjet—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok megteremtésével, s legutóbb, vezetőinek nagyjelentőségű délkeletázsiai úíjával építő javaslatok és határozott tettek formájában mutatta meg a világnak szándékait. S mit látunk ugyanekkor a nyugati kapitalista nagyhatalmak részéről: háborús szerződések gyorsított ütemű összetákolását, a nyugatnémet felfegyverzés erőltetését, a hadikiadások növelését, a tárgyalások politikája helyett a hidegháborús fenyegetőzések hírhedt erőpolitikájának szorgalmazását — egyszóval olyan dolgokat, amelyek nemigen állnak összhangban a genfi kormányfői értekezleten elhangzott nyilatkozatokkal. Teljesen érthető tehát, ha a világ népei kellően értékelve a valóságos tetteket, növekvő szeretettel és bizalommal fordulnak a béke legerősebb védelmezője, a Szovjetunió felé. Bulganyin és Hruscsov elvtárs legutóbbi délkelet-ázsiai utazása tanulságosan megmutatta, milyen hatalmas bizalommal tekintenek a Szovjetunióra a nemrég még elnyomott gyarmati népek. A szabadságukért és függetlenségükért harcoló ázsiai és afrikai népek hozzájárulása a világ békeharcához — amelyet a bandungi értekezlet oly messzehangzóan hirdetett — még inkább megnöveli a béke erőit. Ezek az erők ma már legyőzhetetlenek és feltartóztathatatlanul készítik elő az emberiség boldogabb jövőjét. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk a szocialista világtábor tagjaként — ha szerényen is, de erejéhez méltóan — kivette részét a békéért vívott küzdelemből. Pártunk irányelveinek megfelelően a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenysége arra irányul, hogy minden módon biztosítsa népünk békéjét, hazánk függetlenségét, szocialista építésünk biztonságát. Ebben az esztendőben tovább mélyítettük testvéri barátságunkat a felszabadító Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a szocialista tábor többi országa iránt, s ugyanakkor a békés egymás mellett élés elvének alapján igyekeztünk kiszélesíteni kapcsolataink valamennyi országgal. Hazánk a jövőben is, az ENSZ tagállamaként az Egyesült Nemzetek Szervezetének nagy nemzetközi fórumán is a béke érdekében fogja hallatni szavát. A szocialista tábor és a világbéke erősödéséhez leginkább azzal járulhatunk hozzá, ha növeljük népgazdaságunk erejét, szilárdítjuk népünk nemzeti egységét, , újabb és újabb győzelmet vívunk ki a szocializmus építésében. Az új év küszöbén a jól végzett munka tudatában tekinthetünk az ó. esztendőre. Miben is öltött testet a szocializmus erőinek gyarapodása 1955-ben? A szocializmus sikeres építéséhez először is világos, ingadozás nélküli politika, szilárd pártegység, a tömegek — és a párt elmélyült kapcsolata szükséges. A szocializmus építésének ezeket a feltételeit a Központi Vezetőség márciusi határozata teremtetté meg. A márciusi határozat a perspektívát adta vissza dolgozó nőünknek. „A munkásosztály érzi hogy vezető szerepét senki sem vonja kétségbe“ — állapította meg Rákosi Mátyás elvtárs a Központi Vezetőség novemberi ülésén. — A parasztság tudja, hogy a párt határozottan és ingadozás nélkül a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságot tekinti a falu felemelkedése egyetlen útjának. Nincsenek többé viták afelől, hogy szocialista építésünk motorja a szocialista ipar és ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztése.“ A párt és a dolgozó nép kapcsolatának elmélyülése, a párt helyes politikájának elfogadása a szocializmus erőinek gyarapodásában látott napvilágot. 1955 a tavalyelőtti megtorpanás és részleges visszaesés után a népgazdaságban, s egész állami életünkben bizonyos tekintetben fordulatot hozott. A szocialista ipar termelése az előző évi egy helyben topogás után mintegy nyolc százalékkal haladta meg az 1954. évi színvonalat. Ez a termelésnövekedés nem lebecsülendő, ha meggondoljuk, hogy ez egyedül majdnem annyi volt, mint 1938-ban az egész ipar termelésének harmadrésze. Szocialista hazánk újabb nagy üzemekkel gyarapodott. Ezeket az üzemeket még az első ötéves tervben kezdtük építeni, de a jobboldali nézetek ideiglenes érvényrejutása miatt befejezésük elhúzódott és csak ezek leleplezése után gyorsíthattuk meg építésüket. Tizennégy új akna és üzemrész már napi sok száz tonna szénnel gyarapítja népgazdaságunkat. A Lenin Kohászati Művek új középhengersora is gyártja már a gépipar legfontosabb alapanyagát, a hengerelt acélt. Villamosenergiát termel már a Borsodi Erőmű és a Sztálin Vasmű erőműve. A lakosság jobb ellátását szolgálja az új ózdi és a mohácsi kenyérgyár, a Kaposvári Hűtőház, a Miskolci Fonoda és még számos más üzem. A szocialista ipar gyarapodását azonban nemcsak ezek az üzemek jelképezik. Ebben az évben több olyan hatalmas létesítmény építését kezdtük meg, amelyek a szocializmus végleges győzelmének, népünk jólétének szilárd alapjául fognak szolgálni. Hozzáfogtunk a magyar műanyag-gyártás bástyájának, a Tiszamenti Vegyiművek építéséhez. Tiszapalkonyán legnagyobb erőművünket építjük. Bővítettük nagy nemzeti alkotásunkat, a Sztálin Vasművet, s a magyar feketeszén központját, a komlói medencét. A szocializmus erői gyarapodtak a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaság szocialista szektorában is sikerült a Központi Vezetőség márciusi határozatait érvényre juttatni. Vonatkozik ez elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalomra, amely kétévi visszaesés, illetve egy helyben topogás után újra fejlődésnek, számszerű gyarapodásnak indult. Ebben az évben több mint 64 ezer parasztcsalád 86 ezer tagja fordított hátat a régi, megszokott életnek, s választotta a szocializmus útját. A szövetkezetek a növénytermelésben 1955-ben megnyerték a csatát. Búzából holdanként 19 százalékkal, rozsból 25 százalékkal, őszi árpából 10 százalékkal termeltek többet, mint az egyénileg dolgozó gazdák. Jelentékenyen fejlődtek az állami gazdaságok is. Terméseredményeik a legjobbak az országban, s állattenyésztésükben is említést érdemlő az előrehaladás. Egy év alatt csaknem 1,9 milliárd forintot ruháztunk be az állami gazdaságokba, a gépállomásokba és a termelőszövetkezetekbe. A szocializmus erőinek gyarapítása nem öncél, hanem elsősorban a dolgozó nép életkörülményeinek javítását szolgálja. A szocializmus erőinek gyarapításával párhuzamosan növekedett a dolgozó nép jóléte, amit elsősorban a kiskereskedelmi forgalom évi csaknem ötszázalékos növekedése bizonyít. Ebben az évben az volt a fő feladatunk, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés növelésével megalapozzuk a már elért életszínvonalat. Ezt a feladatot is teljesítettük. Ma már alig van hiánycikk, az üzletekben úgyszólván minden bőségesen kapható, és az utóbbi hetekben érezhetően megjavult a húsellátás is. A március óta eltelt időszak ma már minden jó szándékú ember számára világosan megmutatta, hogy a termelés és a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése az életszínvonal emelésének egyetlen reális forrása. Ezek a kétségkívül pozitív eredmények csakis úgy születhettek meg, hogy javult az állam irányító munkája, szilárdult az üzemek, állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek vezetése, valamivel szervezettebbé vált a termelés, csökkent a fegyelmezetlenség, erősbödött az állami fegyelem. Ezeknek a tényezőknek, de mindenekelőtt hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a néphez hű értelmiségünk alkotó munkájának köszönhetjük, hogy fordulat következett be a legfontosabb kérdésekben is, a termelékenység növelésében és az önköltség csökkentésében. A szocialista ipar termelékenysége 1955-ben 1954-hez képest mintegy hat százalékkal nőtt, a termelés önköltsége pedig 3,3 százalékkal csökkent. Nemcsak az ipari üzemek, hanem az állami gazdaságok, gépállomások és kereskedelmi vállalatok gazdálkodása is javult. Mindennek következtében nemcsak teljesítettük, hanem csaknem 12 százalékkal túl is teljesítettük a nyereség-befizetés tervét. Ez pedig nagyon nagy jelentőségű, főleg jövőnk szempontjából. Hiszen azokból az anyagi eszközökből, amelyeket ebben az évben halmoztunk fel, tudunk jövőre még több gyárat, öntözőberendezést, lakást, kórházat, iskolát építeni. A felsorolt tények azt bizonyítják, hogy pártunk III. kongreszszusának az a célkitűzése, hogy az idei évet második ötéves tervünk szilárd megalapozására kell felhasználnunk — reális volt és igazolta a hozzáfűzött reményeket. Hiba volna azonban, ha eredményeink láttán elhíznánk magunkat. „A fordulat egyelőre még csak 1954-hez képest fordulat — állapította meg Gerő Ernő elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésén —, az igazi teljes fordulatot iparunk fejlődésében, a termelékenység növekedésében, az önköltség csökkentésében, gyártmányaink, termékeink korszerűsítésében, termelésünk műszaki színvonalának emelésében, mezőgazdaságunk szocialista átalakításában és terméshozamának növelésében, különösen az állattenyésztésben, a munkafegyelem, a begyűjtési fegyelem és az állampolgári fegyelem megszilárdításában még csak ezután kell elérnünk.“ Noha az egész ipar túlteljesítette tervét, sok üzem adósa maradt a népgazdaságnak. Bár az üzemek többsége befizette az államkasszábba a számukra előírt nyereséget, mégis több száz ipari és mezőgazdasági vállalat veszteséggel dolgozik. A termelés a legtöbb üzemben egyenetlen, nagy az anyagpazarlás, a munkafegyelem — elsősorban a szénbányászatban, az építőiparban és az állami gazdaságokban — még sok kívánnivalót hagy maga után. Külkereskedelmi helyzetünk 1955-ben nem javult a kívánt mértékben. A tervben megszabott nyersanyagokat és egyéb áruféleségeket külföldről beszereztük, de a kiviteli tervünket nem teljesítettük. Bármily nagy eredményeket is értünk el az év folyamán a szocializmus építésében — hiba volna lekicsinyelni azt a gátló hatást, amelyet a jobboldali opportunizmus okozott. Különösen az ideológia, s ezen belül az irodalom területén volt igen erős a jobboldali elhajlás befolyása; ezen a téren a márciusi határozat sikerét nem tudtuk kellően érvényre juttatni. A marxista-leninista ideológia határozott, engedmények nélküli alkalmazása: ez egyik alapfeltétele annak, hogy az elkövetkező időben teljesen megoldhassuk a reánk váró nagy gazdasági és politikai feladatokat. Arra van tehát szükség, hogy a tudomány, a művészet, s elsősorban az irodalom olyan alkotásokkal ajándékozza meg ismét népünket, amelyek magas színvonalon, a hajlíthatatlan kommunista meggyőződés erejével, pártos szellemben neveli, vezeti a szocialista építés feladatainak megoldására. Az ideológiai front minden munkása, egész párttagságunk értse meg az ideológiai harc fontosságát, szívvel-lélekkel vegye ki részét ebből a nehéz, bonyolult, felelősségteljes küzdelemből. A párt határozatainak a segítségével el kell érnünk, hogy értelmiségünk, íróink elmaradozó, ingadozó része is megértse a párt, népi demokratikus államunk célkitűzéseit, s azokat magáévá téve, lelkesen, világos öntudattal zárkózzék fel megvalósításukra. 1955 nemcsak a szocializmus erős gyarapodásának, hanem a hosszabb időre szóló távlatok megszabásának éve is volt. A párt júniusban a mezőgazdasági termelés növelésének és a falu szocialista átalakításának perspektivikus feladatait határozta meg. Alig két hónappal ezelőtt pedig megszabta ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének távlati programját. Az országgyűlés novemberi ülésén jóváhagyta a népgazdaság 1956. évi tervét. A második ötéves terv első éve sok tekintetben megalapozza a terv többi évét. Az 1956. évi népgazdasági terv gazdasági és politikai jelentőségét éppen ez a körülmény határozza meg. A jövő évi népgazdasági terv fő feladata, hogy határozott ütemben folytassuk hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását, a szocialista iparosítás, benne a nehézipar elsődleges fejlesztését, a mezőgazdaság szocialista átalakítását és termelésének növelését, a dolgozók, mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának következetes emelését és egyben javítsunk külkereskedelmi helyzetünkön is. Az ipari termelést növelni, az önköltséget csökkenteni, a munka termelékenységét magasabb színvonalra emelni az új esztendőben összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat, mint az 1955-ben volt. Az idén már nem a laza gazdálkodású, az opportunizmustól megfertőzött, a meggyengült vezetéstől visszaeső 1954. évhez képest kell előrehaladnunk, hanem a viszonylag rendet, fegyelmet teremtő tavalyi esztendőhöz. Nemcsak egyszerűen növelnünk kell a termelést— mint általában a múlt évek során —, hanem sok üzemnek egyidejűleg meg kell birkóznia az új termékek gyártásának ezer gondjával, az új technológiai eljárások alkalmazásának átmeneti nehézségeivel is. A mezőgazdaságban minden erőnket igénybe vevő kettős feladatot kell megvalósítanunk. A tavalyi jó termésű évhez képest a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítésére még több blúzát, kukoricát, húst kell termelnünk és begyűjtenünk, s ezzel párhuzamosan tovább kell szilárdítanunk a falun is a szocializmus erőit, számbelileg is növelnünk kell a termelőszövetkezeti mozgalmat. Maximális takarékosságot, hatalmas szervező és tervező munkát követel programunknak az a része is, hogy az ötéves terv első esztendejében 30 százalékkal növeljük a beruházást, hazánkban eddig ismeretlen új iparágak gyáróriásait építsük, egyik évről a másikra 70 százalékkal többet fordítsunk lakásépítkezésekre. Ilyen programot csakis a szocialista és aszocializmust építő társadalomban lehet megvalósítani. Csakis a mi társadalmunkban, ahol a marxizmus-leninizmus tanításaival felvértezett párt vezeti a dolgozó népet új győzelmek, új sikerek felé. A szocializmus építése e nagyszerű, lelkesítő tervének a munka hétköznapjain történő valóraváltásához elsősorban kommunisták szívós, áldozatos, a nehézségektől meg nem hátráló, rendíthetetlen akaratereje kell. A mi népünk saját tapasztalatából tanulta meg, hogy érdemes és helyes követni a kommunistákat. Ez bizalom azonban kötelez is. Mindenért, ami ebben az országban a társadalmi, a gazdasági élet bármely területén történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősek. Ettől a felelősségérzettől áthatva fogjunk hozzá az 1956. évi, igen sokrétű és nagy követelményeket támasztó feladatok végrehajtásához. A szocializmus építése élesedő osztályharc közepette folyik. Ezért sikereinkkel párhuzamosan fokoznunk kell a forradalmi éberséget. A kommunisták erélyesen és szenvedélyesen leplezzék le az ellenség tevékenységét. Verjék vissza a kulákok sokszor nyílt támadását, de utasítsák el népszerűséghajhászó mesterkedéseit is. Minden kommunista a maga posztján — bárhol is legyen az, akár a műhelyben, a bánya mélyén, az építőállványon, a szántóföldön, a minisztériumban, vagy a tanácsházán — példaadóan dolgozzék, munkájával, emberséges magatartásával tiszteletet és megbecsülést váltson ki népünk széles tömegeiből. Álljon példaképül valamennyiünk előtt az a kétezer, jórészt budapesti kommunista, aki nemegyszer anyagi áldozatok árán is, vállalva az új munka nehézségeit, otthagyta régi megszokott környezetét és lement a falura a jövőt, a szocializmust építeni. Az ilyen emberek, az ilyen kommunisták képesek munkalendületükkel magukkal ragadni a gyárak, a földek dolgozóit. A kommunisták szüntelenül magyarázzák a párt politikáját. Ez a politika a jövő nagy távlatainak, szépülő jelenünknek politikája, amiért érdemes harcolni, küzdeni, dolgozni a népi demokráciához hű, minden jó szándékú embernek. A párt politikájának népszerűsítése egyúttal a legjobb ellenszere a helytelen, a párt vonalától eltérő mindenféle káros és törvényellenes módszer alkalmazásának. A párt egysége, állandóan növekvő tekintélye és mélyülő kapcsolata a tömegekkel, a kommunisták áldozatkészsége, hős munkásosztályunk, szorgalmas, dolgozó parasztságunk és a néphez hű értemiségünk alkotó munkája a legbiztosabb záloga a nagy, de lelkesítő 1956. évi programunk valóleváltásának. Boldog új esztendőt! Minden feltételünk megvan, hogy az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjünk el Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnökének nyilatkozatai a Szabad Népnek Az új év alkalmából a Szabad Nép szerkesztő bizottsága kérdésekkel fordult Hegedűs András elvtárshoz, a Minisztertanács elnökéhez, aki az alábbi válaszaikat adta: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a miniszterelnök elvtárs az elmúlt év eredményeit a magyar népi demokrácia fejlődése szempontjából? VÁLASZ: Az 1955-ös év népi demokráciánk további megerősödésének, a népgazdaság sokoldalú fejlődésének, a szocializmus sikeres építésének esztendeje volt. Pártunk irányításával és kormányunk vezetésével népünk megőrizte és továbbfejleszti az előző években elért eredményeket, és sikerrel javítja ki azokat a hibákat, amelyeket a jobboldali elhajlás okozott. Népgazdaságunk az elmúlt évben alapjában egészségesen fejlődött; túlteljesítettük mind az ipar, mind a mezőgazdaság éves tervét. Az új év alkalmából a kormány háláját és köszönetét szeretném tolmácsolni egész népünknek és mindenekelőtt a szocialista ipar dolgozóinak, akik több mint 8 százalékkal több terméket adtak a hazának, mint az előző esztendőben. A népgazdaságban elért eredmények lehetővé tették, hogy a tervezetthez képest megnöveljük beruházásainkat, és ezzel gyorsítsuk az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, ugyanakkor a termelésben elért sikerek lehetőséget teremtettek arra is, hogy tovább javítsuk a dolgozók életkörülményeit városban és falun egyaránt. Egyik bizonyítéka ennek a többi között üzleteink karácsonyi és új év előtti forgalma, amely az árucikkek mennyiségében és választékában is messze túlhaladott minden eddigit. KÉRDÉS: Miben látja a következő év legfontosabb feladatait gazdasági életünkben? VÁLASZ: 1956-ban, második ötéves tervünk első évében népi demokráciánk további erősítése és a népjólét emelése érdekében erőteljesebben kell korszerűsítenünk iparunkat és fejlesztenünk mezőgazdaságunkat, mint ez az elmúlt években történt. Az iparban gyorsabban kell áttérnünk új gyártmányok kibocsátására és fejlettebb gyártási eljárásokra; a mezőgazdaságot jobban látjuk el gépekkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel és minden más termékkel, amelyek a termelés fellendítéséhez szükségesek. Mindezeket a terveinket a legszilárdabb alapra, a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség bizalmára, öntudatára és odaadó hazaszeretetére építjük. A kormány arra törekszik, hogy gazdasági lehetőségeinket kihasználjuk népgazdaságunk további fejlesztésére, s ily módon szilárd gazdasági alapot akarunk teremteni népi demokratikus rendszerünk további erősítéséhez, a népjólét emeléséhez. Biztosítani akarjuk az ipari termékek választékának és minőségének további javítását, a dolgozók mezőgazdasági termékekkel való jobb ellátását, a lakásépítések meggyorsítását, a közlekedés fejlesztését, népünk kulturális színvonalának további emelését. KÉRDÉS: Melyek az ön véleménye szerint a magyar nép szempontjából az elmúlt év legfontosabb külpolitikai eseményei; a Magyar Népköztársaság az új esztendőben hogyan kíván hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fokozásához, a béke biztosításához? VÁLASZ: A Magyar Népköztársaság — más békeszerető országokhoz hasonlóan — az elmúlt évben arra törekedett, hogy előmozdítsa a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását. Ez a célunk az új évben is. A magyar nép nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta, hogy Magyarországot az elmúlt év végén az Amerikai Egyesült Államok vezető köreinek gáncsoskodása ellenére az ENSZ-közgyűlés döntő többségének támogatása mellett felvették az ENSZ- be. Azzal, hogy egyenjogú országként bekerültünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, sokéves harcunk ért sikeresen véget, melyet hazánk, népi demokratikus rendszerünk nemzetközi elismertetéséért vívtunk. Joggal tekinthetjük ezt az elmúlt év országunkra nézve legfontosabb, legjelentősebb eseményének. Saját eredményünknek tekintjük azokat a sikereket is, amelyeket a Szovjetunió, Kína, a szocialista tábor többi országa az elmúlt évben a béke megőrzése, az emberi haladás és biztonság érdekében elért. Az elmúlt évben tehát tovább erősítettük politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatunkat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, és a szocialista tábor többi országával. Az év első felében részt vettünk a varsói egyezmény megalkotásában, amelyet népünk joggal tekint nemzeti függetlenségünk és szabadságunk egyik legfontosabb okmányának. A szocialista tábor országai közötti gazdasági kapcsolatok erősödését szolgálta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fővárosunkban megtartott legutóbbi ülésszaka. A magyar kormány az elmúlt évben arra törekedett, hogy a genfi szellemnek megfelelően baráti kapcsolatokat alakítson ki minden békeszerető országgal. Különösen nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és jugoszláv viszony rendezésében a két ország közötti baráti és jószomszédi viszony helyreállításában elértünk, és reméljük, hogy rövidesen megoldódnak a két ország között ma még rendezetlen kérdések is. Sokat javult és örvendetesen fejlődik a kapcsolatunk a szomszédos Ausztriával, amely az elmúlt évben nyerte vissza függetlenségét. Fontosnak tartottuk és tartjuk diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolataink erősítését a gyarmatosítók ellen nemzeti önállóságukért küzdő közel-, közép-, távol-keleti és más országokkal. A magyar kormány és a magyar nép nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunió kormánydelegációja, Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiában, Burmában és Afganisztánban tett látogatásának és szívből örült elért nagy sikereiknek. Történelmi jelentőségű hozzájárulás ez a népek közötti békés együttműködés, az emberi haladás nagy ügyéhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év kedvező eseményei, a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés egymás mellett élés gondolatának térhódítása mellett újra jelentkeznek a „genfi szellemmel" ellentétes politikai irányzatok. Az Egyesült Államok egyes felelős kormányférfiai, köztük Eisenhower és Dulles urak, úgynevezett karácsonyi üdvözleteikben, sőt a Fehér Ház legutóbbi hivatalos nyilatkozatainak egyikében is durván beleavatkoztak a népi demokráciák — köztük Magyarország — belügyeibe. Ezek a karácsonyi üzenetek azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők együttéreznek a nagybirtokaikat visszakívánó földbirtokosokkal, az eszterháziakkal, pálffiakkal, a gyáraikat és a bankjaikat visszasíró tőkésekkel, a weissmannfrédokkal. Népünk egyszer és mindenkorra megszabadult a tőkésektől és földbirtokosoktól, szabadon él; saját és nem a tőkések és földbirtokosok érdekében fejleszti népgazdaságát. A magyar nép nagyra értékeli szabadságát és országa függetlenségét és ezért a magyar kormány a leghatározottabban visszautasít minden olyan beavatkozási kísérletet, amely népünk kivívott szabadsága, nemzeti függetlensége és elért társadalmi vívmányai ellen irányul. Egyes amerikai és más vezető politikusok számára nem rokonszenves a mi rendszerünk, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. De őszintén meg kell mondanunk, hogy a mi népünk sem rokonszenvezik azzal a rendszerrel, amelyben — mint az Egyesült Államokban — tőkés monopóliumok vannak uralmon. Nem rokonszenvezik az olyan hatalommal, amely a XX. századra oly szégyenletes gyarmati rendszer védőjeként lépett fel. Mégis, a különböző rendszerek békés egymás mellett élése lehetőségének, elve, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, és az országok szuverenitása kölcsönös tiszteletben tartásának figyelembevételével együtt kívánunk működni minden országgal. Továbbra is ez egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzésünk. Erőinkhez képest a jövőben is részt veszünk minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. Mindent elkövetünk, hogy előmozdítsuk a még függőben levő vitás nemzetközi kérdések megoldását, a népek közeledését, az államok közötti együttműködés fejlődését. A magyar kormány az új évben népünk érdekének megfelelően arra törekszik, hogy felhasználva ENSZ-tagságát, s minden más lehetőséget is, növelje szocialista építőmunkánk biztonságát, erősítse a békéért küzdő népek összefogását és szolgálja a békés egymás mellett élés megvalósítását. Meggyőződésem, hogy az 1956-os év népi demokráciánk fejlődésében új, jelentős sikereknek az éve lesz. Minden feltétele megvan annak, hogy a magyar néppártunk és a kormány irányításával az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjen el a népgazdaság fejlesztésében, a népjólét emelésében, a kultúra és tudomány felvirágoztatásában. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádiószózata Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Most, amikor szerte az országban összecsendülő pollarakkal köszöntik az új esztendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önödet, szeretett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetkezeti kultúrhházakban, szórakozóhelyeiken és családi otthonokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az óesztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza a múlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népeinek törekvéseivel eredményesek voltak, sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos öröm tölti el népünket, hogy világméretekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadulásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár többszázmilliós táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az óesztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk végig saját portánkon. Az óesztendő eredményes esztendő volt, s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben, az ünnepi pillanatban bátran állíthatom hogy népünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókívánság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan, állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. ... Az új esztendővel hazánk szabad életének második évtizedébe lépünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mérlegre, maradhat-e kétség afelől, hogy vállaljuk - e, 1S végezzül azt a munkát, amely az 1956-os évben uajjulT-11^ ' T,ud-juk- h°Sy ez a munka nem lesz nehézségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik pohárért, az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden Polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősödésének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysége további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedésének, minden magyar holdeje anyagi és kulturáns jóléte emelkedésének esztenazítendő a béke-világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor orszávalaui Világiminden becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében. s újkeSeSz'Ségben gazdag’ boldog