Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1956-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJA EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOBOZOK PARTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1956. JANUÁR 1 A szocialista erők gyarapodásának 1955 az egész világon, hazánk­ban is a szocialista erők jelentős gyarapodását hozta. 1955 az impe­rialisták minden hidegháború kí­sérletezése ellenére úgy mond be a történelembe, mint az emberiség békeharcának kiemelkedő eszten­deje. Megértek a szocialista tábor többévi lankadatlan békeküzdel­mének gyümölcsei: az állhatatos szovjet békediplomácia az egész békeszerető emberiség közvélemé­nyétől támogatva tárgyalásokra késztette a kapitalista nagyhatal­­­mak vezetőit. Megszületett ,de szellemes, az egész világ közvel­ménye előtt bebizonyosodott a a kés együttélés lenini eszméjének igazsága. Az imperialista hatalmak propa­gandaszervezetének óriási gyakor­lata van a tények elferdítésében. De még a legelfogultabb polgári lapok is úgy jellemzik U55-öt, mint a Szovjetunió rendkívüli dip­lomáciai sikereinek esztendejét. Ügyetlenséggel vádolják saját kor­mányaikat, s a titokzatos „szov­jet mosolyról“ cikkeznek. Pedig nem ügyetlenségről van itt szó és másfelől nem valamiféle mosoly­diplomáciáról. A világ népeit a tettek győzték meg arról, hogy ki erősíti és ki ássa alá az országok közötti együttműködést. A népek azt látták 1955-ben, hogy a Szov­jetunió elősegítette az osztrák­ bé­keszerződés megkötését, rendezte a jugoszláv—szovjet viszonyt,kez­­deményezően lépett fel a 16 illám ENSZ-tagságának ügyében, jelen­tékeny mértékű leszereléssel, kül­földi támaszpontjainak vissza­adásával, honvédelmi kiadásainak csökkentésével, a szovjet—nyugat­német diplomáciai kapcsolatok megteremtésével, s legutóbb, ve­zetőinek nagyjelentőségű délkelet­ázsiai úíjával építő javaslatok és határozott tettek formájában mu­tatta meg a világnak szándékait. S mit látunk ugyanekkor a nyu­gati kapitalista nagyhatalmak ré­széről: háborús szerződések gyor­sított ütemű összetákolását, a nyu­gatnémet felfegyverzés erőlteté­sét, a hadikiadások növelését, a tárgyalások politikája helyett a hidegháborús fenyegetőzések hír­hedt erőpolitikájának szorgalma­zását — egyszóval olyan dolgokat, amelyek nemigen állnak összhang­ban a genfi kormányfői értekez­leten elhangzott nyilatkozatokkal. Teljesen érthető tehát, ha a vi­lág népei kellően értékelve a való­ságos tetteket, növekvő szeretettel és bizalommal fordulnak a béke legerősebb védelmezője, a Szovjet­unió felé. Bulganyin és Hruscsov elvtárs legutóbbi délkelet-ázsiai utazása tanulságosan megmutatta, milyen hatalmas bizalommal te­kintenek a Szovjetunióra a nem­rég még elnyomott gyarmati né­pek. A szabadságukért és függet­lenségükért harcoló ázsiai és afri­kai népek hozzájárulása a világ békeharcához — amelyet a ban­­dungi értekezlet oly messzehang­­zóan hirdetett — még inkább meg­növeli a béke erőit. Ezek az erők ma már legyőzhetetlenek és fel­tartóztathatatlanul készítik elő az emberiség boldogabb jövőjét. Büszkék vagyunk arra, hogy ha­zánk a szocialista világtábor tagja­ként — ha szerényen is, de erejé­hez méltóan — kivette részét a békéért vívott küzdelemből. Pár­tunk irányelveinek megfelelően a Magyar Népköztársaság külpoliti­kai tevékenysége arra irányul, hogy minden módon biztosítsa né­pünk békéjét, hazánk függetlensé­gét, szocialista építésünk biztonsá­gát. Ebben az esztendőben tovább mélyítettük testvéri barátságun­kat a felszabadító Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a szocia­lista tábor többi országa iránt, s ugyanakkor a békés egymás mel­lett élés elvének alapján igyekez­tünk kiszélesíteni kapcsolataink valamennyi országgal. Hazánk a jövőben is, az ENSZ tagállamaként az Egyesült Nemzetek Szervezeté­­nek nagy nemzetközi fórumán is a béke érdekében fogja hallatni szavát. A szocialista tábor és a világbé­ke erősödéséhez leginkább azzal járulhatunk hozzá, ha növelj­ük népgazdaságunk erejét, szilárdít­juk népünk nemzeti egységét, , újabb és újabb győzelmet vívunk ki a szocializmus építésében. Az új év küszöbén a jól végzett mun­­ka tudatában tekinthetünk az ó. esztendőre. Miben is öltött testet a szocializmus erőinek gyarapodá­­sa 1955-ben? A szocializmus sikeres építésé­hez először is világos, ingadozás nélküli politika, szilárd pártegy­ség, a tömegek — és a párt elmé­lyült kapcsolata szükséges. A szo­­cializmus építésének ezeket a fel­tételeit a Központi Vezetőség márciusi határozata teremtetté meg. A márciusi határozat a pers­pektívát adta vissza dolgozó n­őünknek. „A munkásosztály érz­i hogy vezető szerepét senki se­m vonja kétségbe“ — állapította me­g Rákosi Mátyás elvtárs a Köz­ponti Vezetőség novemberi ülé­sén. — A parasztság tudja, hogy a párt határozottan és ingadozás nélkül a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságot tekinti a falu felemelkedése egyetlen út­jának. Nincsenek többé viták afe­lől, hogy szocialista építésünk motorja a szocialista ipar és ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztése.“ A párt és a dolgozó nép kapcso­latának elmélyülése, a párt helyes politikájának elfogadása a szocia­­lizmus erőinek gyarapodásában látott napvilágot. 1955 a tavaly­­előtti megtorpanás és részleges visszaesés után a népgazdaságban, s egész állami életünkben bizo­nyos tekintetben fordulatot ho­zott. A szocialista ipar termelése az előző évi egy helyben topogás után mintegy nyolc százalékkal haladta meg a­z 1954. évi színvo­nalat. Ez a termelésnövekedés nem lebecsülendő, ha meggondoljuk, hogy ez egyedül majdnem annyi volt, mint 1938-ban az egész ipar termelésének harmadrésze. Szo­cialista hazánk újabb nagy üze­mekkel gyarapodott. Ezeket az üzemeket még az első ötéves terv­ben kezdtük építeni, de a jobbol­dali nézetek ideiglenes érvényre­­jutása miatt befejezésük elhúzó­dott és csak ezek leleplezése után gyorsíthattuk meg építésüket. Ti­zennégy új akna és üzemrész már napi sok száz tonna szénnel gya­rapítja népgazdaságunkat. A Le­nin Kohászati Művek új közép­hengersora is gyártja már a gép­ipar legfontosabb alapanyagát, a hengerelt acélt. Villamosenergiát termel már a Borsodi Erőmű és a Sztálin Vasmű erőműve. A lakos­ság jobb ellátását szolgálja az új ózdi és a mohácsi kenyérgyár, a Kaposvári Hűtőház, a Miskolci Fo­noda és még számos más üzem. A szocialista ipar gyarapodását azon­ban nemcsak ezek az üzemek jel­képezik. Ebben az évben több olyan hatalmas létesítmény építését kezdtük meg, amelyek a szocializ­mus végleges győzelmének, né­pünk jólétének szilárd alapjául fognak szolgálni. Hozzáfogtunk a magyar műanyag-gyártás bástyá­jának, a Tiszamenti Vegyiművek építéséhez. Tiszapalkonyán legna­gyobb erőművünket építjük. Bő­vítettük nagy nemzeti alkotásun­kat, a Sztálin Vasművet, s a ma­gyar feketeszén központját, a komlói medencét. A szocializmus erői gyarapodtak a mezőgazdaságban is. A mező­­gazdaság szocialista szektorában is sikerült a Központi Vezetőség márciusi határozatait érvényre juttatni. Vonatkozik ez elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalom­ra, amely kétévi visszaesés, illet­ve egy helyben topogás után újra fejlődésnek, számszerű gyarapo­dásnak indult. Ebben az évben több mint 64 ezer parasztcsalád 86 ezer tagja fordított hátat a ré­gi, megszokott életnek, s válasz­totta a szocializmus útját. A szövetkezetek a növénytermelés­ben 1955-ben megnyerték a csa­tát. Búzából holdanként 19 száza­lékkal, rozsból 25 százalékkal, őszi árpából 10 százalékkal ter­meltek többet, mint az egyénileg dolgozó gazdák. Jelentékenyen fejlődtek az álla­mi gazdaságok is. Terméseredmé­nyeik a legjobbak az országban, s állattenyésztésükben is említést érdemlő az előrehaladás. Egy év alatt csaknem 1,9 milliárd forintot ruháztunk be az állami gazdasá­gokba, a gépállomásokba és a ter­­m­előszövetkezetekbe. A szocializmus erőinek gyarapí­tása nem öncél, hanem elsősorban a dolgozó nép életkörülményeinek javítását szolgálja. A szocializmus erőinek gyarapításával párhuza­mosan növekedett a dolgozó nép jóléte, amit elsősorban a kiskeres­kedelmi forgalom évi csaknem öt­­százalékos növekedése bizonyít. Ebben az évben az volt a fő fel­adatunk, hogy az ipari és a me­zőgazdasági termelés növelésével megalapozzuk a már elért életszín­vonalat. Ezt a feladatot is teljesí­tettük. Ma már alig van hiány­cikk, az üzletekben úgyszólván minden bőségesen kapható, és az utóbbi hetekben érezhetően meg­javult a húsellátás is. A március óta eltelt időszak ma már minden jó szándékú ember számára vilá­gosan megmutatta, hogy a terme­lés és a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése az élet­­színvonal emelésének egyetlen reális forrása. Ezek a kétségkívül pozitív ered­mények csakis úgy születhettek meg, hogy javult az állam irányító munkája, szilárdult az üzemek, ál­lami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek vezetése, va­lamivel szervezettebbé vált a ter­melés, csökkent a fegyelmezetlen­ség, erősbödött az állami fegye­lem. Ezeknek a tényezőknek, de mindenekelőtt hős munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk, a néphez hű értelmiségünk alkotó munkájának köszönhetjük, hogy fordulat következett be a legfonto­sabb kérdésekben is, a termelé­kenység növelésében és az önkölt­ség csökkentésében. A szocialista ipar termelékenysége 1955-ben 1954-hez képest mintegy hat szá­zalékkal nőtt, a termelés önkölt­sége pedig 3,3 százalékkal csök­kent. Nemcsak az ipari üzemek, hanem az állami gazdaságok, gép­állomások és kereskedelmi válla­latok gazdálkodása is javult. Mind­ennek következtében nemcsak tel­jesítettük, hanem csaknem 12 szá­zalékkal túl is teljesítettük a nye­reség-befizetés tervét. Ez pedig nagyon nagy jelentőségű, főleg jövőnk szempontjából. Hiszen azokból az anyagi eszközökből, amelyeket ebben az évben halmoz­­tunk fel, tudunk jövőre még több gyárat, öntözőberendezést, lakást, kórházat, iskolát építeni. A felsorolt tények azt bizonyít­ják, hogy pártunk III. kongresz­­szusának az a célkitűzése, hogy az idei évet második ötéves tervünk szilárd megalapozására kell fel­használnunk — reális volt és iga­zolta a hozzáfűzött reményeket. Hiba volna azonban, ha eredmé­nyeink láttán elhíznánk magun­kat. „A fordulat egyelőre még csak 1954-hez képest fordulat — állapította meg Gerő Ernő elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésén —, az igazi teljes fordulatot ipa­runk fejlődésében, a termelékeny­ség növekedésében, az önköltség csö­kkentésé­ben, gyártmányaink, termékeink korszerűsítésében, ter­melésünk műszaki színvonalának emelésében, mezőgazdaságunk szo­cialista átalakításában és termés­hozamának növelésében, különö­sen az állattenyésztésben, a mun­kafegyelem, a begyűjtési fegyelem és az állampolgári fegyelem meg­szilárdításában még csak ezután kell elérnünk.“ Noha az egész ipar túlteljesítette tervét, sok üzem adósa maradt a népgazdaságnak. Bár az üzemek többsége befizette az államkasszáb­ba a számukra előírt nyereséget, mégis több száz ipari és mező­­gazdasági vállalat veszteséggel dolgozik. A termelés a legtöbb üzemben egyenetlen, nagy az anyagpazarlás, a munkafegyelem — elsősorban a szénbányászatban, az építőiparban és az állami gazda­ságokban — még sok kívánnivalót hagy maga után. Külkereskedelmi helyzetünk 1955-ben nem javult a kívánt mértékben. A tervben megszabott nyersanyagokat és egyéb áruféleségeket külföldről beszereztük, de a kiviteli tervün­ket nem teljesítettük. Bármily nagy eredményeket is értünk el az év folyamán a szo­cializmus építésében — hiba vol­na lekicsinyelni azt a gátló hatást, amelyet a jobboldali opportuniz­mus okozott. Különösen az ideoló­gia, s ezen belül az irodalom terü­letén volt igen erős a jobboldali elhajlás befolyása; ezen a té­ren a márciusi határozat sike­rét nem tudtuk kellően érvényre juttatni. A marxista-leninista ideológia határozott, engedmények nélküli alkalmazása: ez egyik alapfeltéte­le annak, hogy az elkövetkező időben teljesen megoldhassuk a reánk váró nagy gazdasági és po­litikai feladatokat. Arra van tehát szükség, hogy a tudomány, a mű­vészet, s elsősorban az irodalom olyan alkotásokkal ajándékozza meg ismét népünket, amelyek magas színvonalon, a hajlíthatat­­lan kommunista meggyőződés ere­jével, pártos szellemben neveli, vezeti a szocialista építés felada­tainak megoldására. Az ideológiai front minden munkása, egész párttagságunk ért­se meg az ideológiai harc fontos­ságát, szívvel-lélekkel vegye ki részét ebből a nehéz, bonyolult, felelősségteljes küzdelemből. A párt határozatainak a segítségével el kell érnünk, hogy értelmisé­günk, íróink elmaradozó, ingado­zó része is megértse a párt, népi demokratikus államunk célkitűzé­seit, s azokat magáévá téve, lelke­sen, világos öntudattal zárkózzék fel megvalósításukra. 1955 nemcsak a szocializmus erős gyarapodásának, hanem a hosszabb időre szóló távlatok meg­szabásának éve is volt. A párt jú­niusban a mezőgazdasági termelés növelésének és a falu szocialista átalakításának perspektivikus fel­adatait határozta meg. Alig két hónappal ezelőtt pedig megszabta ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének távlati programját. Az országgyű­lés novemberi ülésén jóváhagyta a népgazdaság 1956. évi tervét. A második ötéves terv első éve sok tekintetben megalapozza a terv többi évét. Az 1956. évi nép­­gazdasági terv gazdasági és politi­kai jelentőségét éppen ez a kö­rülmény határozza meg. A jövő évi népgazdasági terv fő feladata, hogy határozott ütemben folytas­suk hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását, a szocialista iparosítás, benne a nehézipar el­sődleges fejlesztését, a mezőgazda­ság szocialista átalakítását és ter­melésének növelését, a dolgozók, mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának következetes emelését és egyben javítsunk kül­kereskedelmi helyzetünkön is. Az ipari termelést növelni, az önköltséget csökkenteni, a munka termelékenységét magasabb szín­vonalra emelni az új esztendőben összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat, mint az 1955-ben volt. Az idén már nem a laza gazdálkodá­sú, az opportunizmustól megfertő­zött, a meggyengült vezetéstől visszaeső 1954. évhez képest kell előrehaladnunk, hanem a viszony­lag rendet, fegyelmet teremtő ta­valyi esztendőhöz. Nemcsak egy­szerűen növelnünk kell a terme­lést— mint általában a múlt évek során —, hanem sok üzemnek egyidejűleg meg kell birkóznia az új termékek gyártásának ezer gondjával, az új technológiai eljá­rások alkalmazásának átmeneti nehézségeivel is. A mezőgazdaságban minden erőnket igénybe vevő kettős fel­adatot kell megvalósítanunk. A ta­valyi jó termésű évhez képest a lakosság növekvő szükségletei­nek kielégítésére még több blúzát, kukoricát, húst kell termelnünk és begyűjtenünk, s ezzel párhuza­mosan tovább kell szilárdítanunk a falun is a szocializmus erőit, számbelileg is növelnünk kell a termelőszövetkezeti mozgalmat. Maximális takarékosságot, ha­talmas szervező és tervező munkát követel programunknak az a ré­sze is, hogy az ötéves terv első esztendejében 30 százalékkal nö­veljük a beruházást, hazánkban eddig ismeretlen új iparágak gyár­óriásait építsük, egyik évről a másikra 70 százalékkal többet for­dítsunk lakásépítkezésekre. Ilyen programot csakis a szocia­lista és a­­szocializmust építő tár­sadalomban lehet megvalósítani. Csakis a mi társadalmunkban, ahol a marxizmus-leninizmus ta­nításaival felvértezett párt vezeti a dolgozó népet új győzelmek, új sikerek felé. A szocializmus építé­se e nagyszerű, lelkesítő tervé­nek a munka hétköznapjain tör­ténő valóraváltásához elsősorban kommunisták szívós, áldozatos, a nehézségektől meg nem hátráló, rendíthetetlen akaratereje kell. A mi népünk saját tapasztalatából tanulta meg, hogy érdemes és he­lyes követni a kommunistákat. Ez bizalom azonban kötelez is. Mindenért, ami ebben az ország­ban a társadalmi, a gazdasági élet bármely területén történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősek. Ettől a felelősségérzettől áthatva fogjunk hozzá az 1956. évi, igen sokrétű és nagy követelményeket támasztó feladatok végrehajtásá­hoz. A szocializmus építése élesedő osztályharc közepette folyik. Ezért sikereinkkel párhuzamosan fokoz­nunk kell a forradalmi éberséget. A kommunisták erélyesen és szen­vedélyesen leplezzék le az ellen­ség tevékenységét. Verjék vissza a kulákok sokszor nyílt támadá­sát, de utasítsák el népszerűség­­hajhászó mesterkedéseit is. Minden kommunista a maga posztján — bárhol is legyen az, akár a műhelyben, a bánya mé­lyén, az építőállványon, a szántó­földön, a minisztériumban, vagy a tanácsházán — példaadóan dolgoz­zék, munkájával, emberséges ma­gatartásával tiszteletet és megbe­csülést váltson ki népünk széles tömegeiből. Álljon példaképül va­lamennyiünk előtt az a kétezer, jórészt budapesti kommunista, aki nemegyszer anyagi áldozatok árán is, vállalva az új munka ne­hézségeit, otthagyta régi megszo­kott környezetét és lement a falu­ra a jövőt, a szocializmust építe­ni. Az ilyen emberek, az ilyen kommunisták képesek munkalen­­dületükkel magukkal ragadni a gyárak, a földek dolgozóit. A kommunisták szüntelenül ma­gyarázzák a párt politikáját. Ez a politika a jövő nagy távlatainak, szépülő jelenünknek politikája, amiért érdemes harcolni, küzdeni, dolgozni a népi demokráciához hű, minden jó szándékú embernek. A párt politikájának népszerűsítése egyúttal a legjobb ellenszere a helytelen, a párt vonalától eltérő mindenféle káros és törvényelle­nes módszer alkalmazásának. A párt egysége, állandóan nö­vekvő tekintélye és mélyülő kap­csolata a tömegekkel, a kommu­nisták áldozatkészsége, hős mun­kásosztályunk, szorgalmas, dolgo­zó parasztságunk és a néphez hű értemiségünk alkotó munkája a legbiztosabb záloga a nagy, de lel­kesítő 1956. évi programunk való­­leváltásának. Boldog új esztendőt! Minden feltételünk megvan, hogy az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjünk el Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnökének nyilatkozatai a Szabad N­épnek Az új év alkalmából a Szabad Nép szerkesztő bizottsága kérdé­sekkel fordult Hegedűs András elv­társhoz, a Minisztertanács elnöké­hez, aki az alábbi válaszaikat adta: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a mi­niszterelnök elvtárs az elmúlt év eredményeit a magyar népi demok­rácia fejlődése szempontjából? VÁLASZ: Az 1955-ös év népi de­mokráciánk további megerősödésének, a népgazdaság sokoldalú fejlődésének, a szocializmus sikeres építésének esztendeje volt. Pártunk irányításá­val és kormányunk vezetésével né­pünk megőrizte és továbbfejleszti az előző években elért eredményeket, és sikerrel javítja ki azokat a hibákat, amelyeket a jobboldali elhajlás okozott. Népgazdaságunk az el­múlt évben alapjában egész­ségesen fejlődött; túlteljesítettük mind az ipar, mind a mező­­gazdaság éves tervét. Az új év alkal­mából a kormány háláját és köszöne­tét szeretném tolmácsolni egész né­pünknek és mindenekelőtt a szocia­lista ipar dolgozóinak, akik több mint 8 százalékkal több terméket adtak a hazának, mint az előző esztendőben. A népgazdaságban elért eredmé­nyek lehetővé tették, hogy a terve­zetthez képest megnöveljük beruhá­zásainkat, és ezzel gyorsítsuk az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, ugyan­akkor a termelésben elért sikerek lehetőséget teremtettek arra is, hogy tovább javítsuk a dolgozók életkörül­ményeit városban és falun egy­aránt. Egyik bizonyítéka ennek a többi között üzleteink karácsonyi és új év előtti forgalma, amely az áru­cikkek mennyiségében és választéká­ban is messze túlhaladott minden eddigit. KÉRDÉS: Miben látja a követ­kező év legfontosabb feladatait gazdasági életünkben? VÁLASZ: 1956-ban, második öt­éves tervünk első évében népi de­mokráciánk további erősítése és a népjólét emelése érdekében erőtelje­sebben kell korszerűsítenünk iparun­kat és fejlesztenünk mezőgazdasá­gunkat, mint ez az elmúlt években tör­tént. Az iparban gyorsabban kell át­térnünk új gyártmányok kibocsátá­sára és fejlettebb gyártási eljárások­ra; a mezőgazdaságot jobban látjuk el gépekkel, műtrágyával, növényvé­dőszerekkel és minden más termék­kel, amelyek a termelés fellendítésé­hez szükségesek. Mindezeket a ter­veinket a legszilárdabb alapra, a ma­gyar munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és értelmiség bizalmára, ön­tudatára és odaadó hazaszeretetére építjük. A kormány arra törekszik, hogy gazdasági lehetőségeinket kihasznál­juk népgazdaságunk további fejlesz­tésére, s ily módon szilárd gazdasági alapot akarunk teremteni népi de­mokratikus rendszerünk további erő­sítéséhez, a népjólét emeléséhez. Biz­tosítani akarjuk az ipari termékek választékának és minőségének to­vábbi javítását, a dolgozók mezőgaz­dasági termékekkel való jobb ellátá­sát, a lakásépítések meggyorsítását, a közlekedés fejlesztését, népünk kul­turális színvonalának további eme­lését. KÉRDÉS: Melyek az ön vélemé­nye szerint a magyar nép szem­pontjából az elmúlt év legfontosabb külpolitikai eseményei; a Magyar Népköztársaság az új esztendőben hogyan kíván hozzájárulni a nem­zetközi együttműködés fokozásá­hoz, a béke biztosításához? VÁLASZ: A Magyar Népköztársa­ság — más békeszerető országokhoz hasonlóan — az elmúlt évben arra tö­rekedett, hogy előmozdítsa a nemzet­közi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását. Ez a célunk az új évben is. A magyar nép nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta, hogy Magyar­­országot az elmúlt év végén az Ame­rikai Egyesült Államok vezető kö­reinek gáncsoskodása ellenére az ENSZ-közgyűlés döntő többségének támogatása mellett felvették az ENSZ- be. Azzal, hogy egyenjogú országként bekerültünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, sokéves harcunk ért sikeresen véget, melyet hazánk, né­pi demokratikus rendszerünk nem­zetközi elismertetéséért vívtunk. Jog­gal tekinthetjük ezt az elmúlt év or­szágunkra nézve legfontosabb, leg­jelentősebb eseményének. Saját eredményünknek tekintjük azokat a sikereket is, amelyeket a Szovjetunió, Kína, a szocialista tá­bor többi országa az elmúlt évben a béke megőrzése, az emberi haladás és biztonság érdekében elért. Az elmúlt évben tehát tovább erő­sítettük politikai, gazdasági és társa­dalmi kapcsolatunkat a Szovjetunió­val, a Kínai Népköztársasággal, és a szocialista tábor többi országával. Az év első felében részt vettünk a varsói egyezmény megalkotásában, amelyet népünk joggal tekint nem­zeti függetlenségünk és szabadsá­gunk egyik legfontosabb okmányá­nak. A szocialista tábor országai kö­zötti gazdasági kapcsolatok erősödé­sét szolgálta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fővárosunkban megtartott legutóbbi ülésszaka. A magyar kormány az elmúlt évben arra törekedett, hogy a genfi szel­lemnek megfelelően baráti kapcsola­tokat alakítson ki minden békesze­rető országgal. Különösen nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és jugoszláv viszony rendezésében a két ország közötti baráti és jószomszédi viszony helyreállításában elértünk, és remél­jük, hogy rövidesen megoldódnak a két ország között ma még rendezet­len kérdések is. Sokat javult és örvendetesen fejlődik a kap­csolatunk a szomszédos Auszt­riával, amely az elmúlt évben nyerte vissza függetlenségét. Fontos­nak tartottuk és tartjuk diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolataink erősítését a gyarmatosítók ellen nemzeti önállóságukért küzdő közel-, közép-, távol-keleti és más országok­kal. A magyar kormány és a magyar nép nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunió kormánydelegációja, Bul­ganyin és Hruscsov elvtársak Indiá­ban, Burmában és Afganisztánban tett látogatásának és szívből örült elért nagy sikereiknek. Történelmi jelentőségű hozzájárulás ez a népek közötti békés együttműködés, az em­beri haladás nagy ügyéhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év kedvező eseményei, a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés egymás mellett élés gondola­­­tának térhódítása mellett újra jelent­keznek a „genfi szellemmel" ellenté­tes politikai irányzatok. Az Egye­sült Államok egyes felelős kormány­­férfiai, köztük Eisenhower és Dulles urak, úgynevezett karácsonyi üdvöz­leteikben, sőt a Fehér Ház legutóbbi hivatalos nyilatkozatainak egyikében is durván beleavatkoztak a népi de­mokráciák — köztük Magyarország — belügyeibe. Ezek a karácsonyi üzenetek azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők együttéreznek a nagybirtokaikat visszakívánó föld­­birtokosokkal, az eszterháziakkal, pálffiakkal, a gyáraikat és a bankjai­kat visszasíró tőkésekkel, a weiss­­mannfrédokkal. Népünk egyszer és mindenkorra megszabadult a tőkésektől és föld­­birtokosoktól, szabadon él; saját és nem a tőkések és földbirtokosok érdekében fejleszti népgazdaságát. A magyar nép nagyra értékeli szabad­ságát és országa függetlenségét és ezért a magyar kormány a leghatá­rozottabban visszautasít minden olyan beavatkozási kísérletet, amely népünk kivívott szabadsága, nemzeti függetlensége és elért társadalmi vív­mányai ellen irányul. Egyes amerikai és más vezető politikusok számára nem rokonszenves a mi rendszerünk, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. De őszintén meg kell monda­­nunk, hogy a mi népünk sem rokon­szenvezik azzal a rendszerrel, amely­ben — mint az Egyesült Államok­ban — tőkés monopóliumok vannak uralmon. Nem rokonszenvezik az olyan hatalommal, amely a XX. szá­zadra oly szégyenletes gyarmati rendszer védőjeként lépett fel. Még­is, a különböző rendszerek békés egymás me­llett élése lehetőségének, elve, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, és az országok szuve­renitása kölcsönös tiszteletben tartá­sának figyelembevételével együtt kí­vánunk működni minden országgal. Továbbra is ez egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzésünk. Erőinkhez képest a jövőben is részt veszünk minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. Mindent elkövetünk, hogy előmozdítsuk a még függőben levő vitás nemzetközi kérdések meg­oldását, a népek közeledését, az ál­lamok közötti együttműködés fejlő­dését. A magyar kormány az új év­ben népünk érdekének megfelelően arra törekszik, hogy felhasználva ENSZ-tagságát, s minden más lehe­tőséget is, növelje szocialista építő­­munkánk biztonságát, erősítse a bé­kéért küzdő népek összefogását és szolgálja a békés egymás mellett élés megvalósítását. Meggyőződésem, hogy az 1956-os év népi demokráciánk fejlődésében új, jelentős sikereknek az éve lesz. Minden feltétele megvan annak, hogy a magyar nép­pártunk és a kormány irányításával az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjen el a népgazdaság fejlesztésében, a nép­jólét emelésében, a kultúra és tudo­mány felvirágoztatásában. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádiószózata Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Most, amikor szerte az országban összecsendülő po­ll­arakkal köszöntik az új esztendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöl­jem önödet, szeretett hazánk minden becsületes dol­gozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövet­kezeti kultúrhházakban, szórakozóhelyeiken és családi otthonokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az óesztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza a múlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népeinek törekvéseivel ered­ményesek voltak, sikerült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hi­vatalos személyiségek­­ is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos öröm tölti el népünket, hogy világméretekben látja megvaló­sulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadu­lásunk óta magáénak vall és minden nemzetközi fóru­mon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a cél­kitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió ol­dalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár több­­százmilliós táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az óesz­tendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhe­tünk végig saját portánkon. Az óesztendő eredményes esztendő volt, s ezek az eredmények feljogosítanak ar­ra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Ma­gabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben, az ünnepi pillanatban bátran állíthatom hogy népünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókívánság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan, állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dol­gos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sok­szor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. ... Az új esztendővel hazánk szabad életének máso­dik évtizedébe lépünk. Ilyen pillanatokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mérlegre, maradhat-e kétség afelől, hogy vállaljuk - e, 1S végezzül azt a munkát, amely az 1956-os évben uajju­lT-11^ ' T,ud-juk- h°Sy ez a munka nem lesz nehéz­­ségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kor­mány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik pohá­rért, az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden Polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősödésének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysége további szilárdulásának éve. Le­­gyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és vé­delmi képessége növekedésének, minden magyar hol­­deje anyagi és kulturáns jóléte emelkedésének eszten­az­ítendő a béke-világtábora további er­ősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor orszá­valau­­i Vi­lágim­inden becsületes dolgozójával, a népek­­ közötti tartós béke érdekében. s új­k­eSeSz'Ségben gazdag’ boldog

Next