Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1956-01-16 / 16. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1956. JANUÁR 16 ­­r. Áldozatkész emberek Kire lehet azt mondani, hogy áldozatkész ember? Arra, aki ön­zetlenül segít bajbajutott barát­ján? Arra, aki hősiesen helytáll a munkában, akkor is, amikor a kis­­hitűek már-már megfutamodnak? Vagy arra, aki a közösségért vég­zett munkában semmiféle fárad­ságot nem ismer? Nyugodtan mondhatjuk, mindegyikre érvé­nyes az a megtisztelő megállapí­tás, hogy áldozatkész. Ilyen áldo­zatkész emberek azok az ipari munkások is, akik szombat dél­utánonként immár esztendők óta rendszeresen falura indulnak. Egy-egy esztendőben 15—20 sza­bad délutánjukat, vasárnapjukat áldozzák azért, hogy szót értsenek a falu népével és segítsenek a ter­melőszövetkezetek ügyes-bajos dolgainak megoldásában. A falujárás, a termelőszövetke­zetek patronálása lassacskán ha­gyománnyá, külön mozgalommá válik. Olyan mozgalommá, ame­lyet ezrek és tízezrek lelkes mun­kája tesz elevenné. A falut járó munkások szavának, tetteinek eredményeit bajosan lehetne pon­tosan lemérni. Egy­ azonban bizo­nyos: okos, megfontolt tanácsaik, leleményességük, találékonyságuk, a párt ügye iránti odaadásuk hat­hatósan hozzájárult az új utat já­ró dolgozó parasztok, a termelő­szövetkezeti tagok táborának gya­rapodásához, a szövetkezeti gaz­dálkodás felvirágoztatásához, a két nagy baráti osztály, a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság őszinte szövetségének elmélyíté­séhez. Jogosan büszkélkedhetnek te­hát mezőgazdaságunk eredményei­vel, a termelőszövetkezeti mozga­lom előrehaladásával különösen azok az ipari munkások, akik mindennapi munkájukon kívül még a szövetkezetek, gépállomá­sok, állami gazdaságok patronálá­­sával is hozzájárultak a fejlődés­hez. A napokban Sebestyén János, a Ganz Vagongyár 58 éves dolgo­zója kereste fel a szerkesztőséget. A kisújszállási Új Barázda Ter­melőszövetkezet zárszámadásáról, sikereiről, gondjairól beszélt. Sza­vaiból érezni lehetett, hogy mi­lyen büszke a kisújszállásiak gaz­dálkodására. Mint mondta, már hét esztendeje jár falura, de a kisújszállási Új Barázdába csak az ősz óta látogat el. Azelőtt mások segítették tanácsaikkal, ja­vaslataikkal a szövetkezetet. Se­bestyén János tehát nem a saját munkájára, a hétesztendős falu­járó tevékenységére volt büszke, hanem arra, hogy ez a termelő­­szövetkezet néhány esztendő alatt sokat és szépen fejlődött. A tsz­­nek néhány éve még csak nyolc lova volt, most 24 szarvasmarha, 13 ló, 104 sertés és 110 birka áll az istállókban, ólakban. A dolgo­zó parasztok jól boldogulnak azon az úton, amelyért ő annyi szót ej­tett az elmúlt években az ország különböző tájain. A szövetkezeti mozgalom sike­re, a szövetkezetek szeret­ete, megbecsülése ösztönözte Sebes­tyén Jánost arra, hogy hírt adjon a kisújszállásiakról. Ilyen jó hírt ma már sokan hozhatnak. Hisz a tapolcai járás termelőszövetke­zetei 1955-ben egy munkaegység­re 52 százalékkal többet osztottak, mint az előző évben. Komárom megyében a szövetkezeti parasz­tok tavaly búzából 1,3, árpából 4, kukoricából 4,3, cukorrépából pe­dig 19 mázsával termeltek többet holdanként, mint 1954-ben. A me­gye szövetkezetei 1952-ben még mindössze 14,13 forintnyi pénzt és terményt osztottak egy munka­egységre, tavaly viszont már ke­reken 38 forintot ért a munkaegy­ség. 1955-ben nyolcmillió forint­tal növelték a közös vagyont, míg az előző évben csak 6,9 millió fo­rint jutott a közös gazdaságok fejlesztésére. Az egyszerű számok­­gyorsütemű fejlődésről beszélnek. A zárszámadások szerte az or­szágban a szövetkezés hasznossá­gáról, helyességéről, lendületes előrehaladásáról tanúskodnak. Di­csérik a szövetkezeti parasztok hozzáértését, szorgalmát, s meg­mutatják: a termelőszövetkezete­ket patronáló ipari munkások, az áldozatkész emberek fáradozása nem volt hiábavaló. A zárszám­adások sikere a szabadidejük egy részét falun töltő, ott segítő ipari munkások sikere is. Hány, de hány termelőszövetke­zetben tudnának arról beszélni, hogy az őket patronáló üzem munkásai elintézték a főváros­ban ügyes-bajos dolgaikat, jó ja­vaslataikkal segítettek a gazdál­kodás szervezettebbé tételében, hasznos tanácsokat adtak a poli­tikai munka felélénkítésére, a munkafegyelem megszilárdításá­ra. Ki tagadná, hogy mindennek rendkívül nagy fontossága van a szövetkezet életében. Felmérhe­tetlenül sokat tudnak szövetkeze­teinknek segíteni azok az embe­rek, akik jól ismerik az ipari üze­mek szervezettségét, rendjét, s tudják, mit, hogyan lehet abból a mezőgazdaságban hasznosítani- Óriási erőt képviselnek azok az ipari munkások, akik a párt ag­rárpolitikájának ismeretében azon munkálkodnak, hogy előbbre lép­jen a falu, hogy ott is gyorsabban terjedjen a kultúra, a fény. Fára­dozásaikért, áldozatvállalásukért minden dicséretet megérdemelnek. Nemes ügyet szolgálnak, méltán megérdemlik a dolgozó paraszt­ság, a termelőszövetkezeti tagság háláját, az ország megbecsülését. ry*­m Fogadás az Országházban Csu Te elvtárs tiszteletére A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és a Miniszter­tanács vasárnap este az Ország­házban fogadást adott Csu Te elvtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke tiszteletére. A fogadáson megjelent Csu Te elvtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Kína Kommunista Párt­ja Politikai Bizottságának tagja, Kína Kommunista Pártja Köz­,­ponti Bizottságának titkára, a Kí­nai Népköztársaság marsallja. Kí­séretében volt Nie Zsun-csen marsall elvtárs, Kína Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja, a Honvédelmi Bizott­ság alelnöke és Liu Lan-tao elv­társ, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, az országos népi gyűlés állandó bizottságának tagja. Megjelentek a fogadáson a párt és a kormány vezetői: Apró An­tal, Ács Lajos, Erdei Ferenc, Derő Ernő, Hegedűs András, Hidas Ist­ván, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla elvtársak. Ott volt Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, Nagy Dá­niel elvtárs, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökhelyettese, továbbá a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak és Minisztertanácsának szá­mos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok kiváló képviselője. Megjelent a fogadáson Hao De­cin, a Kínai Népköztársaság buda­pesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, valamint a kö­vetség tagjai. Ott volt Sepp Schwab, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, Stefan Ma­jor, a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Piro Kod, az Albán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Bo­risz Manolov, a Bolgár Népköz­­társaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete, J. V. Andro­pov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Adam Willmann, a Lengyel Nép­­köztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, K. P. S. Menen, az Indiai Köztársaság rendkívüli követe és meghatal­mazott minisztere. F. W. Craan­­dijk, a Holland Királyság rendkí­vüli követe és meghatalmazott minisztere, Dalibor Soldatic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság rendkívüli követe és megha­talmazott minisztere, J­ean Decroux, a Svájci Államszövetség rend­kívüli követe és meghatalmazott minisztere, L. A. C. Fry, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egye­sült Királyság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, Katriel Katz, Izrael Állam ügy­vivője, Elena Benkő, a Román Népköztársaság ideiglenes ügyvi­vője. A meleg, baráti légkörben le­zajlott fogadáson Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Veze­tőségének első titkára, Csu Te elvtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke és Hegedűs András elv­társ, a Minisztertanács elnöke po­hárköszöntőt mondott. (MTI) Az SZKP Központi Bizottságának tervezete — Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956—1960. évi ha­todik népgazdaságfejlesztési öt­éves tervéhez (1—2—3—4. old.) A MAI SZÁMBAN Sztálinváros és Ajka dolgozói forró szeretettel fogadták a kí­nai kormányküldöttség tagjait (3. oldal) A szocializmus építésének sikerei a népi demokratikus országok­ban (3. oldal) A jövő úszórekordjai (4. oldal) Mocsár Gábor: Elnökök iskolája (4. oldal) Az SZKP Központi Bizottságának tervezete Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956—1960. évi hatodik népgazdaságfejlesztési ötéves tervéhez Moszkva, január 16. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa megállapítja, hogy a Szovjetunió ötödik népgazda­ságfejlesztési ötéves tervének tervfel­adatait, amelyeket a XIX. pártkong­resszus szabott meg, sikeresen telje­sítették. A Szovjetunió iparának termelése az elmúlt öt esztendő alatt 85 száza­lékkal növekedett — ezen belül a ter­melési eszközök termelése 91 száza­lékkal. A gépgyártás és a fémfeldol­gozó ipar termelésének együttes volu­mene 1955-ben 2,2-szerese volt az 1950. évinek. Az ipar termelése 1955- ben 3,2-szer annyi volt, mint 1940- ben. Az ötéves terv tervfeladatait a nehézipar legfontosabb gyártmányai — az acél, a hengerelt fém, a szén, az ásványolaj, a villamosener­­gia, a cement, az alumínium, a gép­kocsik, a traktorok — és sok más gyártmány tekintetében túlteljesítet­ték. A párt és a kormány nagyszabású intézkedéseket tett a szemestermé­nyek és az állati termékek termelé­sének növelésére. Ily módon létre­jöttek­ a szocialista mezőgazdaság rohamos fellendülésének feltételei. A szűz- és parlagföldek termővé té­telével 1955-re 1950-hez viszonyítva majdnem 24 millió hektárral növe­kedett a szemestermények vetésterü­lete. Megnőtt a fő mezőgazdasági növények összterméseredménye és több állati terméket termeltek. A nehézipar sikeres fejlesztése és a mezőgazdasági termelés növelése lehetővé tette, hogy a közszükségleti cikkek termelése öt év alatt 76 szá­zalékkal növekedjék. Ez a háború előtti színvonalhoz viszonyítva több mint kétszeres növekedést mutat. Túlteljesítették az ötéves terv terv­­feladatait a közlekedésben. A tech­nika szakadatlan tökéletesítésének, a termelés szervezési megjavításának és a szocialista verseny kibontakoz­tatásának alapján az iparban, a me­zőgazdaságban és a közlekedésben növekedett a munka termelékeny­sége. Az ötödik ötéves terv ideje alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme 68 százalékkal növekedett, a munká­sok és alkalmazottaik reálbére 39 százalékkal, a kol­hozparasztok reál­jövedelme pedig 50 százalékkal nőtt meg. Túlteljesítették az ötéves terv­nek a kiskereskedelmi áruforgalom­ra vonatkozó tervfeladatait. Sikeresen fejlődött a szovjet tudomány és a kultúra. Az SZKP XX. kongresszusa egy­úttal megállapítja, hogy a gazdasági tevékenység egyes területein lénye­ges fogyatékosságok vannak. Egyes iparágak fejlődése elmarad a nép­gazdaság növekvő szükségleteitől. Az ötéves terv mezőgazdasági termelé­si előirányzatát nem teljesítették hiánytalanul. Ez akadályozta a köny­­nyűipar és az élelmiszeripar ágazatai­nak fejlődését, a közszükségleti cik­kek termelését. A termelés több ágában lemaradás tapasztalható a modern tudomány és technika legújabb vívmányainak meghonosításában és alkalmazásá­ban. Az iparban, a mezőgazdaság­ban, a közlekedésben és az építke­zéseken még mindig nem megfelelő színvonalú a gépesítés és az automa­tizálás. A munka termelékenysége emelé­sének tervfeladatát az iparban és az építkezéseken nem teljesítették egé­szen, még mindig nagy az egy termék­­egységre jutó munkaráfordítás. Az ötödik ötéves terv teljesítésé­nek eredményeként megnövekedett az ország gazdasági ereje. Még job­ban megszilárdult a gazdaság szo­cialista rendszere, emelkedett a szov­jet nép anyagi és kulturális színvo­nala, kiszélesedtek a Szovjetunió gazdasági kapcsolatai a népi demok­ratikus országokkal, megszilárdult a Szovjetunió és az egész szocialista tábor nemzetközi helyzete. A Szovjetuniónak most hatalmas és minden tekintetben fejlett szocia­lista termelése van, jelentékenyen nagyobb anyagi erőforrásai vannak, több szakképzett kádere van, mint bármikor volt. A társadalmi termelés fejlődésé­nek elért színvonala lehetővé teszi a szovjet államnak, hogy ne csak a ter­melési eszközök termelését fejlessze gyors ütemben — amely az egész népgazdaság megingathatatlan alapja volt és marad —, hanem a közszük­ségleti cikkek termelését is, jelenté­kenyen gyarapítsa a társadalmi va­gyont és ezzel tovább haladjon előre­­a kommunista társadalom építésének útján. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa úgy véli, hogy a szovjetországnak most meg­van minden szükséges feltétele ahhoz, hogy a békés gazdasági ver­sengés útján történelmileg igen rö­vid idő alatt megoldja a Szovjetunió fő gazdasági feladatát: az egy főre eső termelésben elérje és túlhaladja a legfejlettebb tőkés országokat.­ A Szovjetunió hatodik népgazda­ságfe­jlesztési ötéves tervének fő fel­adatai abban állanak, hogy a nehéz­ipar elsődleges fejlesztésének, a sza­kadatlan műszaki haladásnak és a munka termelékenysége növelésének alapján biztosítsa a népgazdaság va­lamennyi ágazatának további hatal­mas növekedését, megvalósítsa a me­zőgazdasági termelés rohamos fel­lendülését és ezen az alapon elérje a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának jelentékeny emelkedését. A hatodik ötéves tervnek olyan öt­éves tervnek kell lennie, amelynek során a szovjetország termelőerői ha­talmasan fejlődnek, a népgazdaság ". Az ipar termelésének öteszten­­dős növekedését körülbelül 65 százalékban kell megszabni. A hatodik ötéves terv elsőrendű feladatának kell tekinteni az iparban a vas- és színesfémkohászat, az ás­ványolaj-, a szén­ és a vegyipar to­vábbfejlesztését, a villamoserőtelepek építése eddigit túlszárnyaló ütemének biztosítását, a gépgyártás, különösen a műszakilag tökéletes szerszámgé­pek, préskovácsgépek, automatikai eszközök és műszerek gyártásának gyors növelését. A termelési eszközök (,,A“-csoport) termelését öt év alatt . Nagyarányú intézkedéseket kell tenni, hogy a villamosí­tás, a komplex­ gépesítés és az auto­matizálás további fejlesztése, a leg­újabb nagy termelékenységű beren­dezések és az élenjáró technológia meghonosítása, az elavult berendezé­sek széleskörű kicserélése és korsze­rűsítése alapján minden iparágban emelkedjék a termelés műszaki szín­vonala. A A hatodik ötéves tervben je­­lentékenyen ki kell terjeszte­ni az atomerő békés célokra való fel­használását. 1956—1960-ban összesen 2—2,5 millió kilowatt kapacitású atom­erőművet kell építeni. Az atom­erőműveket elsősorban olyan vidé­keken kell felépíteni, amelyeknek nincs saját üzemanyag-bázisuk. Ki kell bontakozniuk a közlekedési cé­lokat szolgáló atomerő-berendezések a termelés magasabb műszaki szín­vonalára tér át, olyan ötéves tervnek kell lennie, amelynek során komo­lyan emelkedik minden minőségi mutatószám és javul a gazdasági ve­zetés. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa a párt és a szovjet nép előtt álló főfeladatokból kiindulva a Szovjetunió 1956—1960. évi hatodik népgazdaságfejlesztési ötéves tervére a következő irányelve­ket szabja meg: körülbelül 70 százalékkal kell növel­ni. Biztosítani kell, hogy jelentéke­nyen fejlődjék a lakosság számára készülő árukat termelő ipar. A fo­gyasztási cikkek (,,B”-csoport) ter­melésének növelését öt év alatt kö­rülbelül 60 százalékban kell meg­szabni.­­ A legfontosabb ipari termék­­■“* fajták gyártási volumenét 1960-ra — az ötéves terv utolsó évére — körülbelül a következőkép­pen kell megszabni: létesítésére irányuló munkálatok­nak. Atommotoros jégtörőt kell épí­teni. Minden módon tovább kell fej­leszteni a rádióaktív sugárzások ipari, mezőgazdasági és orvosi fel­­használását, a többi között az anya­gok minőségének ellenőrzésére, a termelési folyamatok irányítására és automatikus szabályozására, vala­mint különböző betegségek kór­megállapítására és gyógyítására. A megjelölt atomokat szélesebb körben kell alkalmazni a tudományos ku­tatómunkálatokban. Jelentékenyen növelni kell a dozimetriai és radio­metriai berendezések, az ellenőrző és irányító műszerek gyártását.­­ Biztosítani kell, hogy a mun­­­ka termelékenységének eme­lése, a meglevő termelési kapacitások jobb kihasználása, az elavult beren­dezések korszerűsítése és kicserélése, a „szűk keresztmetszetek“ felszámo­lása, továbbá az üzemek ütemesebb­­ munkájának megszervezése és az egyenletes termelés megszervezése, az anyagi és műszaki ellátás, vala­mint a gyártástervezés megjavítása útján az üzemekben jelentékenyen növekedjék a termelés. A termelés jobb megszervezésével és a meglevő kapacitások kihaszná­lásának jobb megszervezésével kell elérni az acélgyártás előirányzott növelésének legalább 47 százalékát, a vasgyártásnál 35 százalékát, a hen­gerelt vas és acélárunál 40 százalé­kát, a finomított réznél 42 százalé­kát, a horganynál 47 százalékát, az ólomnál 34 százalékát, az alumínium­nál 20 százalékát, a nikkelnél 60 szá­zalékát, a szénnél 35 százalékát, a könnyűolajoknál 25 százalékát, az ammóniáknál 34 százalékát, a ma­rónátronnál 53 százalékát, a kalci­nált szódánál 30 százalékát, a gép­kocsi abroncsköpenyeknél 24 száza­lékát, a vízturbináknál 54 százalé­kát, a transzformátoroknál 64 száza­lékát, a fémforgácsoló szerszám­gépeknél 65 százalékát, a gép­kocsiknál 55 százalékát, a traktoroknál 69 százalékát, az ex­kavátoroknál 48 százalékát, a vegy­ipari berendezéseknél 35 százalékát, a villamos mozdonyoknál 40 százalé­kát, a vasúti személykocsiknál 89 százalékát, a préskovácsgépeknél 29 százalékát, a cementnél 32­ százalé­kát, a palánál 56 százalékát, a köny­­nyű tetőfedő anyagnál 27 százalékát, az ablaküvegnél 86 százalékát, a kar­tonlemeznél 12 százalékát, a papír­nál 56 százalékát, a gyapjúszövetek­nél 39 százalékát, a lenszöveteknél 56 százalékát, a bőrlábbelinél 36 szá­zalékát, a porcukornál 63 százalékát, a húsnál 63 százalékát, a konzervek­­nél 51 százalékát és a növényi olaj­nál 64 százalékát. A Biztosítani kell a nyersanyag,­­*■ a fűtőanyag, a villamosenergia, a fémek és egyéb anyagi erőforrások ésszerűbb felhasználását, a nyers­anyagok komplex felhasználását fel­dolgozásuk közben, a nyersanyag- és segédanyag-felhasználási normák csökkentését, a szűkében levő és drága nyersanyagfajták, segédanyagok és színesfémek pótanyagainak megho­nosítását. Ki kell szélesíteni a má­sodlagos nyersanyagnak, valamint az új gazdaságos segédanyagfajták­nak termelési felhasználását. Erősen csökkenteni kell a termelésben az anyagveszteséget, különösen a selejt­­ből származó anyagveszteséget. "­ A munka termelékenysége to­­­­­vábbi emelésének, a nyers­anyag, a segédanyagok, az üzem­anyag és a villamosenergia termék­­egységenként felhasznált mennyisége csökkentésének, az adminisztratív, igazgatási és egyéb rezsiköltségek je­lentékeny csökkentésének alapján az ötéves időszak alatt legalább 17 szá­zalékkal kell csökkenteni az ipari termékek önköltségét.­­ Az ipar további fejlesztése vé­­gett főleg az ország keleti vidé­kein az 1956—1960. években olyan méretű geológiai kutató munkát kell végezni, hogy a munkálatok biztosít­sák a működő és épülő üzemek anyag-, nyersanyagbázisának szüksé­ges kiszélesítését, és a felkutatott hasznos ásványkészletek tartaléká­nak megteremtését. Biztosítani kell, hogy az ötéves tervidőszak elejének készleteihez vi­szonyítva a felkutatott készletek a következő arányban növekedjenek: gazdag vasércekből és nikkelből 30- 35 százalékkal, rézből, bauxitból, ti­tánból, foszforitból és bórnyers­­anyagból 40—45 százalékkal, nio­­biumból 50—55 százalékkal, ólomból és ónból 55—60 százalékkal, molib­­dénből 65—70 százalékkal, higany­ból 75—80 százalékkal, ásványolaj­ból 65—70 százalékkal, továbbá, hogy az energetikai célokra használható szeneket tartalmazó bányamezők ka­pacitásukat tekintve 35—40 száza­lékkal, a kokszolható szeneket tar­talmazó bányamezők pedig legalább 40 százalékkal növekedjenek. Az ország keleti területein minden módon bővíteni kell a kőolaj, gáz, színes- és ritkafém, titán termelésé­hez szükséges új lelőhelyek és a fér­romangán termeléséhez szükséges új mangánérc-lelőhelyek felkutatására irányuló munkálatokat. Fokozni kell a geológiai kutatómunkálatokat a Donyec-, a Pecsora-, a kuznyecki és a dél-jakutiai medencében kokszol­ható szenet szolgáltató újabb bányák, továbbá Kazahsztánban kevés hamut hátrahagyó és kokszolható szénfélesé­geket, a Szovjetunió európai részé­ben, az Uralban és Közép-Ázsiában energetikai célokra felhasználható szénféleségeket szolgáltató újabb bá­nyák feltárására.­­ A vaskohászatban biztosítani kell, hogy gyors ütemben növe­kedjék a vas-és acélfajták és különö­sen az ötvözhető acél, finom­ acél, köracél, kalibrált­ acél, műszergyár­tásra és elektrotechnikai célokra alkalmas acélfajták, az ikerfémlemez és a profilcsövek termelése. Meg kell szervezni a lemezből, csíkból és sza­lagból készült hajlított idom-profilok gyártását. Az ötéves terv időszaka alatt körülbelül 17-szeresére kell nö­velni az alacsony ötvözetű acél, 97 százalékkal a dinamó-acél, 2,lézere­sére a transzformátor-acél, 85 száza­lékkal a hengerelt lemezáruk terme­lését — ezen belül 2,2-szeresére a vékonylemezből, 4-szeresére a hide­gen hengerelt lemezből készült hen­gerelt áruk termelését — 93 száza­lékkal a finom hengerelt áruk, 2,1- szeresére a köracél, 2,7-szeresére a nagy átmérőjű hegesztett csövek, 3-szorosára az acélhuzalok, 2,4-szere­sére a közönséges huzalok, 4,4-sze­resére a rögzítő készítmények, 76 százalékkal a hidegen hengerelt szalagfélék és 80 százalékkal az acélsodronyfélék termelését. Az 1955. évihez viszonyítva 1960-ig 79 százalékkal kell növelni az elekt­­ro-acél olvasztását, 48 százalékkal a kokszégetést és 59 százalékkal a vasérc-kibányászást. 1960-ig 73 millió tonnára kell emelni a fokozott lúg­­tartalm­ú dúsított tömörítvények készletét. Biztosítani kell, hogy a Szovjetunió vaskohászati minisztériumához tar­tozó vállalatok 1960-ban valamennyi nagyolvasztóban a vasolvasztást oxi­­gén-dúsítású befúvatással és egész acéltermelésüknek körülbelül 40 szá­zalékát, ezen belül egész konverter­­acél-termelésüket oxigén felhaszná­lásával végezzék. Az elektro­ acél ter­melését diplex folyamattal konver­terekben és elektromos kemencékben kell megszervezni. Minden erővel ki kell bővíteni az acélnak légüres tér alatti olvasztását és öntését. Jelentő­sen bővíteni kell a csövek centrifu­gális- és fél­folyamatos öntését, vala­mint a bádoglemezek elektrolitikus ónozását. Széles körben be kell ve­zetni a folyamatos acélöntés magas termelékenységű módszerét, amely lehetővé teszi az évi termelés minő­ségének javítását és mennyiségének növelését. Be kell fejezni az áttérést az acélolvasztókemencék erős hőálló anyagokkal való kibélelésére. A hatodik ötéves tervben beruhá­zások útján a termelőkapacitásokat a következőképpen kell emelni: a nyersvastermelés terén körülbelül 16,8 millió tonnával, az acéltermelés terén 15,8, a hengerelt árutermelés terén 16,3 és a vasérckitermelés te­rén 84 millió tonnával. Az ötéves terv időszaka alatt a rozsdamentes acélt és a rozsdának ellenálló öntvé­nyeket gyártó termelési kapacitást 3,2- szeresére kell növelni, ezen belül a rozsdának ellenálló öntvényeket előállító termelési kapacitást több mint hatszorosára. Fel kell építeni és üzembe kell helyezni két nagy fémárugyárat; legalább 81­0 000 tonna kapacitású különleges, üzemrészlegeket kell lé­tesíteni hajlított profilok gyártására.­ Bővíteni kell a vasolvasztó üzemek kapacitását. A Szovjetunió keleti részében mangánérc-kitermelő ka­pacitásokat kell üzembe helyezni. Biztosítani kell az új lelőhelyeken a vas- és mangánércek feltárását és kibányászását. 1. A színesfém-kohászatban az 1-'^* 1955. évihez viszonyítva 1960- ig körülbelül 60 százalékkal kell nö­velni a finomított réz, 2,1-szeresére az alumínium, 42 százalékkal az ón, 77 százalékkal a horgany, 64 száza­lékkal a nikkel, 2-szeresére a molib­­dén-félék, 57 százalékkal a wolfram­­koncentrátumok, 2,1-szeresére az el­adási célokra szolgáló magnézium termelését. Jelentősen bővíteni kell a titán és a ritkafémek — germ­é­­nium, cirkónium, niobium, tantal, stb. — termelését. Nagyobb mennyi­ségben kell gyártani magas tiszta­ságú színes- és ritkafémeket az elektronika, a rádiótechnika további fejlődésének és a rozsdaálló öntvé­nyek termelésének biztosítására. Széles körben be kell vezetni az új, nagytermelékenységű technoló­giai folyamatokat: a többszakaszos ércdúsítást, az ércdúsítás és hidro­­metallurgikus ércmegmunkálás kom­binált módszerét, a „forró rétegben” történő égetést, az elektrokémikus és autokláv folyamatokat, az oxigén alkalmazását a színesfém-kohászat­ban. Az ötéves terv időszaka alatt 2,2- szeresére kell emelni a színes­fém-ércek külszíni kitermelését és jelentősen növelni kell a robbantó módszerrel történő földalatti érc­kitermelést. Fokozni kell a fémek kivonását és az ércek és gázok kén­tartalmának kénsav-termelésre való felhasználásával meg kell szervezni a nyersanyagok komplex megmun­kálását. Fokozni kell a tudományos kutatómunkálatokat és a kísérlete­ket, hogy gazdaságosabb folyamato­kat találjanak a színesfémek terme­lésére, valamint, hogy tovább töké­letesedjék és meghonosodjék a rit­kafémek termelésének technológiája és minden oldalról megismerjék a ritkafémek sajátságait és felhaszná­lásának lehetőségeit. A­­hatodik ötéves tervben körülbe­lül 2,7-szeresére kell növelni a k­ori­­mer-alumínium, 50 százalé­kkal a fi­nomított réz, 54 százalékkal az ón, 1,8-szeresére a horgany, 1,7-szer­esé­­re a nikkel termelését szolgáló ka­pacitásokat és 5,2-szeresére a színes­fémipari vállalatok kénsavgyártási kapacitását. 11 A széniparban le kell küzde­­■ ni azt a körülményt, hogy a szénbányászat elmaradt a népgazda­ság növekvő fűtőanyagszükséglete (Folytatás a 2. oldalon)­ ­. Az iparban Nyersvas Acél Hengerelt áru VAS ÉS ACÉL 53 millió tonna 68,3 millió tonna 52,7 millió tonna FŰTŐANYAG ÉS VILLAMOSENERGIA Az 1955. évi ter­melési volumen százalékában Szén 593 millió tonna 152 Ásványolaj 135 millió tonna 191 Gáz 40 milliárd köbméter 388 Villamosenergia ezen belül vízerőből eső­320 milliárd kilowattóra 188 állított villamosenergia 59 milliárd kilowattóra 255 Műtrágyák Marónátron Kalcinált szóda VEGYIANYAGOK ÉS MŰTRÁGYÁK 1­9,6 millió tonna 1 millió tonna 2,42 millió tonna 204 177 168 GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK Kohászati berendezés 280 000 tonna Vegyészeti berendezés 208 000 tonna Ásványolajipari berendezés 120 000 tonna Gőz- és gázturbinák 10,5 millió kilowatt Vízturbinák 2,6 millió kilowatt Gőz-, gáz- és vízturbinák­hoz való generátorok 11 millió kilowatt Fémforgácsoló szerszám­gépek 200 000 darab Préskovács-gépek 25 800 darab Műszerek és hozzájuk való pótalkatrészek 7 milliárd rubel Gépkocsik 650 000 darab Traktorok 322 000 darab Mezőgazdasági gépek 9,5 milliárd rubel Gabonakombájnok 140 000 darab Aratógépek 50 000 darab Villantosmozdonyok 550 darab Motoros mozdonyok 1 630 darab Fővonali vasúti teherkocsik 52 000 darab Fővonali vasúti személy­­kocsik 2 800 darab FA-ÉS ÉPÍTŐANYAGOK Ipari fa (szállítás) 264 millió köbméter Fűrészelt áru 80 millió köbméter Cement 55 millió tonna Pala 3 050 millió szabványlemez Ablaküveg 155 millió­­négyzetméter 243 347 146 197 162 292 20-szorosa 284 12-szerese 151 158 159 151 152 163 184 248 258 173 191 191 134 138 245 205 156 KÖZFOGYASZTÁSI CIKKEK Gyapotszövet 7 270 millió méter 123 Gyapjúszövet 363 millió méter 145 Lenszövet 556 millió méter 182 Selyemszövet 1074 millió méter 204 Marosz 330 000 tonna 299 Konfekció áru Kötszövött fehérnemű 78 milliárd rubel 152 és felsőruha 580 millió darab 135 Lábbeli 455 millió pár 153 Összes fajtájú órák 33,6 millió darab 171 Rádió­ és televíziós vevő­készülékek 10,2 millió darab 255 Háztartási hűtőszekrények 635 000 darab 420 Háztartási mosógépek 528 000 darab 610 Háztartási varrógépek 3 780 000 darab 235 Motorkerékpárok 395 000 darab 162 Kerékpárok 4 230 000 darab 147 Papír 2 722 000 tonna 146 Bútor 14,6 milliárd rubel 206 Porcukor 6 530 000 tonna 191 Hús (ipari feldolgozás) 3 950 000 tonna 178 Hal 4 200 000 tonna 157 Vaj és egyéb tejtermékek (tejre átszámítva) 25 Növényolaj 1 840 000 Konzerv 5 580 millió tonna 186 tonna 165 millió szabványdoboz 178

Next