Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1956-01-15 / 15. szám
Utoljára a tárgyalóteremben találkoztam vele, amikor lopásiügyét tárgyalta a bíróság. Bizonyára az olvasók közül is emlékeznek még néhányan az ügyre: B. Máriát, az apátlan-anyátlan kislányt idősebb lakótársnője, Nagy Mária rábírta,hogy lopja meg munkatársait, majd a lopott holmik árát (és a kislány fizeté®et is) adja neki. A bíróság akkor ahónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte B. Máriát, bízva abban, hogy munkahelye, környezete tisztességes embert nevel belőle. Most ismét felkerestem munkahelyén, hogy megtudjam, mi történt vele a bírósági tárgyalás óta, hogyan fogadták kinn a vállalatnál munkatársai, s talált-e nevelőszülőket. Itt ülünk a párttitkár szobájában, a kislány, a párttitkár, a DISZ-szervezet néhány vezetője és a vállalatvezető. A DISZ-szervezet dolgairól beszélgetünk, s arról, mi történt a legutóbbi taggyűlésen, amikor az ő esetéről volt sZó. A bírósági tárgyalás megrázó hatása már csillapodott benne. Érzi, hogy bár súlyosan vétett a közösség ellen, mégis törődnek vele: a vállalatvezető, a párttitkár, munkatársai és a DISZ- szervezet is egyengetik az útját. Azt is tudja, hogy tizenheten akarták örökbe fogadni őt, a szülők nélkül felnőtt kislányt. Sokan írtak levelet a Szabad Nép szerkesztőségének az Újra munkatársaik között című cikk megjelenése óta, s még többen írtak Vértes elvtársnak, az igazgatónak. B. Mária tehát érzi, hogy társadalmunk segítő kezet nyújtott feléje, hogy megmozdult érte a környezete és felemelte. Tudja, hogy ez a segítő kéz a megrögzött bűnözés széléről hozta viszsza. " Miközben ezekről a dolgokról beszélgetünk a kis pártirodán, átlapozgatjuk az említett leveleket is. Styevár Istvánné Csömörről írja levelében: „Olvastuk a cikket. Milyen más ma, mint valamikor. Törődött azelőtt egy igazgató azzal, mi történik az ő munkásaival? S ki törődött egy szülő nélküli gyerekkel? Beszélgettünk is idehaza arról, hogy ennek a fiatal kislánynak szülői szeretet kell, a munkahelyi nevelő gondoskodása mellett. Ha ezt megkapja, akkor egész biztos, hogy rendes tagja lesz a mi társadalmunknak. Most kell tehát megfogni a kezét, amikor még nemrég olyan közel volt a rossz úthoz. Mi megosztanánk vele azt a kicsit, amink van, mert mi is munkásemberek vagyunk ...“ Szabó Géza levele a Gheorghiu-Dej Hajógyárból a felelősségérzetet tükrözi. De erről tanúskodik Kormos Gézáné (Nagykanizsa), vagy Horváth István (Alagi Állami Gazdaság), Cinkotai Istvánná (Sződliget), Mészáros Józsefné (Budapest), Stein Miklósné (Budapest) és a többiek levele is. Valamennyiüket a mi fiatalságunkért való aggódás vezette, amikor papírra vetették gondolataikat. Sokan írtak a B. Máriák sorsáról, a fiatalok helyzetéről, a velük való törődés fontosságáról. Posner elvtárs, az RM Gépgyár dolgozója, írja: „Az idősebb munkások és a DISZ legalább olyan felelősek az ilyen fiatal gyermekek sorsáért, mint a szülők. Hiszen életüknek tekintélyes részét munkahelyükön töltik. S ahogy ott formálják, nevelik őket, ahogy ott igazgatják útjukat, nyesegetik hibáikat, úgy lesz a fiatalokból tisztességes ember, a társadalom megbecsült tagja ...“ De beszéljünk röviden azokról, akiket végül is B. Mária nevelőszülőknek választott: Nagy János elvtársról, a Magyar Optikai Művek dolgozójáról és feleségéről. Nagy elvtársék személyesen jártak szerkesztőségünkben, hogy örökbe fogadják B. Máriát. Elmondották, hogy két gyermekük volt, mind a kettő meghalt — nagyon szeretnének egy gyermeket felnevelni. „Én tisztában vagyok azzal — mondta Nagy elvtárs —, hogy a kislányt nem lesz könnyű nevelni, hiszen hányatott életében sok rossz ráragadt. De ez nem riaszt vissza — én is szülők nélkül nőttem fel, s bizony, csak az erős akaraton múlott, hogy el nem sodort az ár. Engem senki se karolt fel elesettségemben, hogyne érezném át az ő helyzetét! Egyszerű munkásemberek vagyunk, de ígérem, embert, a mi társadalmunknak hasznos embert faragunk B. Máriából.“ B. Mária azóta már Nagy Jánoséknál lakik. De a vezetők és munkatársai nem feledkeztek meg további sorsáról sem. Segítik, igazgatják lépéseit, nehogy ismét rossz útra tévedjen. Gyakran van látogatója, hol a DISZ-titkár keresi fel, hol a csoportvezetője megy ki a lakására. Igaz, amióta B. Mária ügye napvilágra jutott, a fiatal csoportvezető jobban gondját viseli valamennyi munkatársának. Szabó László Örökbe fogadták B. Máriát Pályázati felhívást a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mellett működő pártfőiskolára való felvételre A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mellett működő pártfőiskola igazgatósága közli, hogy a párt szerveiben, a tömegszervezetek vezetőségeiben, az állami, a gazdasági szervekben, továbbá a kulturális és tudományos területen fontos munkakört betöltő párttagok a 3 éves pártfőiskolára, illetve annak 5 éves levelező tagozatára felvételüket kérhetik. A pártfőiskolára, illetve annak 5 éves levelező tagozatára felvett hallgatók a harmadik, illetve az ötödik év végén a következő tananyagokból tesznek államvizsgát: Szovjetunió Kommunista Pártja története, Politikai gazdaságtan, Filozófia, Magyar Dolgozók Pártja története. Azok a hallgatók, akik az államvizsgát sikeresen letették, egyetemi végzettségről szóló oklevelet (diplomát) kapnak. A pályázati feltételek a következők: «HiiHiiiniiuiuHininmuiniuinuiuiii a) legalább ötéves párttagság (megszakítás nélkül), b) középiskolai érettségi, illetve annak megfelelő általános műveltség, c) legalább az 5 hónapos pártiskola színvonalának megfelelő elméleti és politikai felkészültség, d) 25—40 év közötti életkor. A felvételi kérelmet 1956. március 10-ig kell megküldeni a megyei, illetve Budapesten a kerületi pártbizottságoknak. A jelentkezők csatolják a felvételi kérelemhez részletes életrajzukat. A pályázók legkésőbb 1956. május 15-ig kapnak választ pályázatukra. A felvételre javasolt pályázóknak 1956. július 1—15 között a pártfőiskolán felvételi vizsgát kell tenniök a Szovjetunió Kommunista Pártja történetéből, gazdaságpolitikai földrajzból és magyar nyelvtanból (középiskolai színvonalon). Budapest, 1956. január 12. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mellett működő pártfőiskola igazgatósága X. Néhány évvel a francia forradalom kitörése előtt két nagyszerű öregember találkozásának tapsolt Párizs. Az egyik, a dicsőséggel koronázott író és filozófus Ferneyből jött, 82 éves volt ekkor. A másik, aki az óceán túlsó feléről érkezett, hogy Amerika friss szabadságának pártfogókat szerezzen Franciaországban, 71 éves volt, a tudománynak nem kevésbé ismert úttörője, a villámhárító feltalálója. „Öleljétek meg egymást!“ — kiáltozták az akadémia nyilvános gyűlésének részvevői, s a két öreg könnyes szemekkel engedelmeskedett a kívánságnak. Nem sokkal később egy fiatal arras-i ügyvéd vonta magára a figyelmet Franciaországban azzal, hogy „megvédte a villámhárítót“ az elmaradottság támadásai ellen. A fiatalembert Maximilien Robespierre-nek hívták, a ferneyi pátriárka Voltaire volt, az amerikai nép küldötte pedig Franklin Benjámin, Voltaire, Franklin, Robespierre. A történelem, ez a nagy rendező is csak ritkán alkot ilyen találkozásokat: a felvilágosodástól is ihletett amerikai szabadságharc, az Amerika példáját is követő első francia forradalom három kiváló emberének neve így kerül egymás mellé a történelem könyvében. II. Franklin —■ aki így a központjába került az emberiség felszabadulásáért vívott évezredes háború egyik legfontosabb harcának — az elnyomott amerikai gyarmatok munkásfiaként született 1706-ban, s a szabad Amerika egyik elnökeként halt meg 1790-ben. Ami közben történt, az maga az élő történelem, egy új nemzet születése. Josiah Franklin, aki selyemfestő volt és gyertyaöntő, és 17 gyereket nevelt fel, nem hagyott mást örökségül fiaira, mint családja szinte lebírhatatlan életerejét és hatalmas munkaszeretetét. Az ifjú Franklin élete is szakadatlan és szüntelenül gazdagodó munkában telt el. Volt gyertyaöntő-inas, nyomdász, újságíró és író, postaigazgató, papírgyáros, közgazdász és fizikus, hadseregszervező és katona, politikus és diplomata. Franklin karrierje szinte jelképe a demokratizmusnak, jelképe egy új nép, egy új nemzet hatalmas erejének. A világ először mint tudóst ismerte meg. Franklin adta az elektromosság első, megközelítőleg helyes magyarázatát, ő fedte fel az úgynevezett leydeni palack „rejtélyét", ő fedezte fel a lemezes sűrítőt (a róla elnevezett Franklin-táblát), ő mutatta ki először, hogy a villám elektromos jelenség. S mint ahogy minden tapasztalatából elméleti következtetéseket vont le, úgy elméleti megállapításait is tüstént igyekezett a gyakorlatban alkalmazni: felfedezte a villámhárítót. A legendák Prometheusa lopta a tüzet az istenektől, a tudós Franklin kicsavarta a villámot kezükből. Ez az egyszerűségében is oly zseniális találmány nem tört könnyen utat magának. Szentségtörésnek számított kimutatni, hogy a villám, isten haragjának ez a jelképe anyagi jelenség, megmagyarázható, sőt megfékezhető. Robespierre leírja emlékirataiban, hogy a tudatlanság és a babona terjesztői hogyan horkantak fel e találmány ellen, amelyet „az ördög művének“ neveztek. De a tisztes angol tudósok királyi társasága sem mutatkozott sokkal bölcsebbnek a francia papoknál, legalábbis addig nem, amíg megvetéssel utasították vissza Franklin felfedezését. Néhány év múlva azonban már az egész művelt világ hirdette a villám megzabolázójának dicsőségét, Franklin tagja lett az angol királyi társaságnak éppúgy, mint Európa szinte valamennyi akadémiájának. Bármihez kezdett, zsenije képessé tette arra, hogy maradandót alkosson. Amikor a bostoni és philadelphiai gyarmatok gazdagjai ellenezték a papírpénz bevezetését, Franklin Szerény vizsgálat a papírpénz természetéről és szükségszerűségéről címen könyvet írt, amelynek teljes sikere lett: még a papírpénz nyomását is Franklinra bízták. De ez a szinte gyerekfejjel írt munka, amelyet polgári életrajzírói általában meg sem említenek, elméletileg is nagy jelentőségű, úttörő könyv lett, a Marx előtti politikai gazdaságtan egyik legnagyszerűbb alkotása. Marx több művében és a Tőkében is nagyrabecsüléssel emlékezik meg e könyvről, amely „a csereérték első tudatos elemzése a munkaidőre vonatkoztatva“, amellyel Franklin „a modern közgazdaságtan alaptételét fogalmazta meg“. Politikai gazdaságtani tanulmányai tudományosan is meggyőzték arról, amiről a szíve már régen meggyőzte, hogy tudniillik a rabszolgaság nemcsak lealjasítja az embert, hanem a termelés fejlődését is hátráltatja. Fiatal kora óta, szenvedélyesen harcolt is igazságáért. A rabszolgáit felszabadító Washington és Jefferson példamutatása mellett Franklin becsületes demokratizmusa, tiszta emberséggel hitelesített tudománya volt az „abolicionisták” legnagyszerűbb fegyvere. Ahogyan politikai gazdaságtani tanulmányai elválaszthatatlanok politikai tevékenységétől, mint újságíró és író is a közélet szolgálatában állt. Hatalmas energiával igyekezett fejleszteni gyarmati sorban élő népe művelődését. Kórházat és főiskolát alapított, létrehozta Amerika első papírgyárát, és első kölcsönkönyvtárát, demokratikus klubokat és filozófiai társaságot szervezett, az ő irányításával fejlődött ki a 13 amerikai angol gyarmat postája. Hogy kellően értékelhessük ezeknek ai a már természetesnek vett intézményeknek jelentőségét, emlékeznünk kell arra, hogy az amerikai gyarmatok abban az időben elmaradott települések voltak, „kiváltképpen való vad nemzetek” — mint az első magyar földrajzkönyv írta 1754-ben. Az egykori gyertyaöntő-inas gyújtotta meg a művelődés lámpáit ezeken az elmaradt vidékeken. újságja és népi kalendáriuma. A szegény Richard naptára, amelyből több mint 30 esztendőn át évente mintegy tízezer példányt adott el az alig másfélmillió lakosú gyarmaton, a parasztok, a munkások és a kereskedők művelődését szolgálta. A csillagászattól a háztartási teendőkig, a mezőgazdaságtól az erkölcsi tanításokig mindennel foglalkozott és minden írásának végső következtetése ez volt: „Dolgozzunk — a munka teremti meg a boldogságot.“ „Ráérünk pihenni a halál után“ — szerette mondani barátainak is. „A munka boldogít“ jelszóban egy új gazdasági rendszer, a fiatal tőkés társadalom hatalmas ereje és aktivitása fejeződött ki. A boldogító munka eszméje akkor illúzió volt, történelmileg szükségszerűen hamis, de nagyszerű illúzió. Az alkotó munka erkölcstana is vezette azokat az embereket, akik szédületesen gyors iramban feltörték az őserdőket, hidakat és városokat emeltek, gyárakat építettek. Franklin erkölcsi tanításait a munkáról és a boldogságról, polgári életrajzírói, később a bérrabszolgaság apológiájává alacsonyították le. ..A munka boldogít“ jelszó — és Franklin csodálatos élete, felemelkedése a nyomorból a gazdagságig és a legmagasabb állami hivatalokig — érv lett azok kezében, akik a munkásokat a lázadástól akarták eltéríteni. Amikor a derék Türr István tábornok, az olasz szabadságharc hőse a nyolcvanas évek Magyarországán a munkás- és iparosegyletekben Franklin példáján akarta bebizonyítani, hogy minden ember gazdag lehet, ha dolgozik és takarékoskodik, már Amerikában is megmutatkozott e tanítás hazugsága. De Franklin korában, a fiatal kapitalizmus erőteljes nekilendülésekor ezek az erkölcsi tanítások hasznosak és haladóak voltak. • A boldogságot nem hozta meg a munka, éppen azoknak nem, akik az ültetvényeken és az új gyárakban dolgoztak, de haladást hozott. Az amerikai gyarmatokon is olyan erővel indult meg a gazdasági fejlődés, hogy az ifjú amerikai kapitalizmus már egyre kevésbé fért el az angol gyarmatosítók által megszabott szűk keretek között, akik piacuk elvesztését féltették az új vetélytárstól. Az angol gyarmatosítók adóval, gazdasági és katonai erőszakkal egyaránt igyekeztek fékezni amerikai gyarmataik fejlődését. Franklin előre látta a jövőt. „Amerikának óriási területével, a természet ajándékaival... nagy, népes országgá kell válnia. S Amerika — rövidebb idő alatt, mint sokan gondolnák — képes lesz arra, hogy lerázza a rárakott bilincseket” — írta már 1767-ben. A franciák elleni közös angol—amerikai háború idején azt javasolta, hogy Anglia 13 amerikai gyarmata egyesüljön és közös erővel védje jogait. Angliának ekkor még volt ereje ahhoz, hogy őrizze rabtartói kiváltságait, sőt a Franklin vezette első amerikai nemzetőrséget is feloszlatta. De az idő már Amerikának dolgozott. III. Amikor Anglia gőgös vezetői egyre elvakultabban igyekeztek gúzsba kötni gyarmataikat, Pennsylvania Franklint küldte Londonba, hogy próbáljon megegyezni uraival. Franklin felismerte, hogy a harc előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, de mindent megtett a megegyezésért, mert tudta, hogy a népnek saját tapasztalatából kell meglátnia, hogy nincs más út, csak a felkelés, a döntő harc. S az idő Franklint igazolta: a vámok ellen tiltakozó híres bostoni tüntetésre Anglia szuronyokkal és puskagolyóval válaszolt, Amerika pedig harcba szállt és az 1776-os függetlenségi nyilatkozattal adta meg méltó válaszát. Washington, Adams, Jefferson, Paine mellett Franklin is aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, amely először a világon törvényben hirdette ki, hogy „minden ember egyenlőnek születik és minden embernek joga van a boldogságra“. Megkezdődött a háború a „rabló Anglia ellen“ — mint Lenin írta —, „egyike azoknak a nagy, igazán felszabadító, igazán forradalmi háborúknak, amelyekből olyan kevés volt“. Az amerikai szabadságharcosok Franklint küldték Franciaországba segítségért, s Franklin ezt a küldetést teljes sikerrel teljesítette. Előbb megnyerte Párizs demokratikus közvéleményének támogatását, s azután nagyszerű diplomáciai ügyességgel Amerika mellé állította a francia udvart is, amely egyébként úgyis szeretett volna visszavágni Angliának a még frissen érzett vereségért. Franklin küldetését nemcsak Amerika szempontjából kell nagy jelentőségűnek tartani. Amikor a pomádés urak között, az udvaroncok tapsaitól kísérve, egyszerű polgári ruhájában XVI. Lajos elé lépett Franklin, akkor Versailles-ban még nem sejtették, hogy olyan forradalmat támogatnak, amelynek haragosabb testvére tizenhárom év múlva majd őket is el fogja seperni. Franklin nemcsak segítséget szerezett Amerikának, de el is hozta Franciaországba Amerika forradalmi tetteinek szellemét. Mert az eszmékben régen készülődött már ott a forradalom, de Franklin és Washington példája a tettek forradalmára mutatott példát. Franklin a győzelmes amerikai forradalom propagandistájaként tért haza Amerikába: ő írta alá a békeszerződést az Egyesült Államok részéről, amely meghátrálásra kényszerítette a világ legerősebb gyarmatosító hatalmát. A nép úgy fogadta, mint győzelmeinek egyik kovácsolóját. „Minden újság fenkölt hangon hirdeti megérkezését — írta az amerikai francia követ — Amerika függetlenségének és oszlopának hívják, senki sem habozik nevét Washington tábornok mellé helyezni.“ Franklin Pennsylvania állam, a szabad Amerika egyik államának elnökeként tért meg Philadelphiába, oda, ahová hetven évvel azelőtt, mint munkát kereső nyomdászlegény jött. A nép szeretete és megbecsülése vette körül 1790-ben bekövetkezett haláláig. Boldogan halt meg, mert a történelem abban a ritka szerencsében részesítette, hogy megérte nagy ügyének győzelmét. Az amerikai kongresszus kéthónapos nemzetigyászt rendelt el halálakor, s odaát, Franciaországban is nemzeti gyászra szólított fel a forradalom nemzetgyűlése, IV. „Kiragadta a villámot az égből és a jogart a zsarnok kezéből” — mondta róla egyik francia tisztelője. „Túlságosan sokat tulajdonít nekem — válaszolta Franklin — különösen, ami a zsarnokot illeti. A forradalom sok derék, bátor ember munkája és már az is dicsőség számomra, ha egy kis részt vállalhattam belőle.” Egy igazi demokrata válasza volt ez. De mi hozzátehetjük: hatalmas volt az a rész, amelyet ő vállalt a forradalomból. S ezért tiszteli és tisztelni fogja mindig a haladó emberiség. A Béke Világtanács ennek a tiszteletnek tett eleget, amikor felhívta a népeket Amerika nagy fia emlékének megünneplésére. Igen, ő a miénk. Nem hivatkozhatnak rá azok, akik a négerek elnyomását még ma is törvényeikben rögzítik, nem vehetik szájukra az ő nevét azok, akik a régimódi gyarmatosítás csődje után egy újfajta, nem kevésbé szégyenletes gyarmati sorsra akarják juttatni a népeket. Nem fedhetik el gyalázatukat Franklin nevével azok, akik úgy taposnak a népek önrendelkezési jogán, mint annak idején a Perm Vilmosok Angliája Amerikán. Franklin nemcsak aláírásával, hanem egész életművével pecsételte meg a függetlenségi nyilatkozat nagyszerű szavait: „Az embereknek joguk van élni, szabadnak lenni, a jólét után törekedni... Amikor egyik vagy másik kormányforma nem felel meg e célnak, minden népnek joga vankijavítani, vagy eltörölni.“ Nem, Franklin Benjámin, nem az övék. Franklin Benjámin azokkal tart, akik Washington és Lincoln, Whitman és Mark Twain hagyományait tartják Amerika igazi hagyományának. Franklin Benjámin azokkal tart, akik a népek függetlenségéért, szabadságáért és boldogságáért küzdenek. Fekete Sándor AMERIKA NAGY FIA Franklin Benjámin születésének 250. évfordulójára 1 SZABAD NÉP Miért nem tudnak helyesen írni a hatodikosok ? Lapozgatás egy osztály dolgozatfüzeteiben Az asztalon élményt ígérő olvasmányanyag fekszik. Nem egy Balzacregény, nem is kalandos könyv vagy izgalmas riport várja az olvasót, hanem a Kertész utcai Általános Iskola hatodikosainak dolgozatfüzetei. Lapozgatásra a füzetek kék, piroscimkés köntöse csalogat. Olvasásra az első mondatok: „A nap tüzes szekere a hegyek mögé merült. Lassanként teljesen besötétedett. Az emberek fáradtan hazafelé indultak. Útközben mindenki Ludas Matyi esetéről beszélt...“ Akárhány felnőtt nem fogalmaz szebben és szabatosabban, mint ezek a tizenkét éves gyerekek. Néhány héttel ezelőtt Muraközi Gyula, az osztály magyar irodalomszakos tanára azt a feladatot adta tanítványainak,, hogy mesés elbeszélő stílusban írják meg a Ludas Matyitörténet egy részét. A fent idézett mondatok egy ilyen dolgozatból valók. Fogalmazója nem tartozik az osztály legjobbjai közé — átlagtanuló. Egy másik, szorgalmasabb, fogékonyabb kisdiák így ír: „Régen történt, még a nagy Döbrögi úr idejében. Mint nagyapa, unokáimnak elmeséltem már néhányszor, most nektek is elmondom.“ És gyermekes képzelettel, mint szemtanú — Döbrögi egyik béreseként — meséli, hogyan verte el az ácsnak öltözött Ludas Matyi Döbrögit az erdőben. „Mi béresek — folytatja — hordágyat rakottunk össze, ráfektettük urunkat és cipeltük, közben jókat mulattunk magunkban. Hanem a patakhídon baj történt. Az egyik fejszés megbotlott egy gömbfába és mindenestül beleestünk a vízbe. Döbrögi majdnem a vízbe fulladt. Bárcsak belefulladt volna!“ Természetesen vannak gyengébb tanulók is, de ha átlapozzuk, elolvasgatjuk mind a harmincegy fiú dolgozatát, az összkép — a tanulók gondolatgazdagságát és kifejezőképességét tekintve — meglepően jó. Nem kell különösebb pedagógiai szakértelem, hogy megállapíthassuk: Muraközi elvtárs, az osztály magyar tanára nagy hivatásszeretettel és hozzáértéssel vezeti végig a fiúkat a magyar irodalom virágoskertjén. Gyarapítja tanítványai szókincsét, csiszolja a pongyola kifejezéseket. Még a gyengébb tanulók füzeteiben is ritkán találunk hullámos piros vonalat — ez jelzi a fogalmazási hibát. Annál jobban bántják szemünket a vízszintes vonalak Muraközi elvtárs így hívja fel a figyelmet a helyesírási hibákra, s ezektől a jelektől szinte piroslanak az oldalak. A Kertész utcai hatodikosok dolgozatfüzeteit lapozgatva, az a szomorú, hogy a szépen és helyesen megfogalmazott mondatok leírása közben sokszor a legegyszerűbb helyesírási törvények ellen isvétenek. F. A. például a hosszú magánhangzókra következetesen nem tesz vesszőt, Cs. S. kisbetűvel írja a személyneveket, az egyébként jól fogalmazó F. J. összekeveri a ban-ben, ba-be ragokat, és néha félmondatokat is egybeír. Gy. M. két harmincsoros fogalmazásban 104 (!) helyesírási hibát vétett, s javarészt olyan hibákat, amelyeket semmiképpen sem lehet megbocsátani egy hatodikosztályos tanulónak. Sokat lehet és kellene beszélni róla: mi az oka annak, hogy a tanulók ennyire hadilábon állnak a helyesírással? Rosszul tanítják őket? Bizonyos, hogy a tehetséges fiatal tanár nem összpontosította kellően erejét a tanulók helyesírási készségének fejlesztésére. Sokszor felvetődik, hogy már az alsó tagozaton sem tanítják a helyesírást megfelelően, s az ötödik-hatodik osztályban a tanulók hézagos tudását pótolni sokkal nehezebb, mint az új anyagot megtanítani. Persze akadnak gyenge, kiforratlan módszerekkel dolgozó alsótagozatos tanítók. Főleg a fiatalabbak tájékozódnak sokszor nehezen a magyar helyesírás kusza szövevényében. A tanárok szerint azonban mégsem itt kell keresni a hiba fő okát. Nem is a negyedik-ötödik osztály közötti átmenetnél van a baj, hanem az ötödik-hatodik osztályban. Ezt bizonyítják a tantervek, a tankönyvek is. Az ötödik osztályban nyelvtanból a hangtani részt, a hatodikban az alaktant — a szófajokat: ige, főnév, melléknév stb. — kell tanítani. A tankönyvek részletesen tárgyalják a különböző nyelvtani problémákat, a szabályok egész sorát ismertetik, méghozzá oly módon, hogy megtanulásuk erősen igénybe veszi a tanulók szellemi képességét. Lássunk egy nyelvtani szabályt a sok közül. ..A tárgyas ragozás igealakjai rendszerint 3. személyű tárgyra utalnak. Határozott a tárgy akkor, ha a beszélő és a hallgató ugyanarra a személyre vagy dologra gondol. Ha az ige mellett 1. vagy 2. személyű tárgy vagy 3. személyű határozatlan tárgy van, akkor az ige alanyi ragozásé. Alanyi ragozásé az ige természetesen akkor is, ha nincs mellette tárgy. A tárgyas ragozás egy külön igealakja utalhat 2. személyű tárgyra is, abban az esetben, ha az alany egyes szám 1. személyé.“ A felszólító mód helyesírását harminckétsoros vastag és vékony betűs fő- és alcsoportokra osztott meghatározás szabályozza, s e szabály begyakorlására negyvenkétsoros feladatot ad a könyv. Muraközi elvtárs erről így vélekedik: Az általában helyesen megszerkesztett tankönyv túlságosan igénybe veszi a tanulók viszonylag fejletlen gondolkodásmódját. A tanulók szemléletvilágában ebben a korban bizonyos változás áll be. Ilyenkor kezdik megvetni a „gyerekes“ játékot, nevetnek a kisebbek csacskaságain. Inkább a kalandot, a szárnyaló fantáziát kedvelik. Rohamosan gazdagszik képzeletviláguk. Csak általánosságokban szeretnek gondolkodni, írni — a részletekre nem ügyelnek. A dolgozatfüzetek is ezt tükrözik: mondataik fantáziadúsak, szellemesek — a mondatalkotás technikájával azonban — egy-egy szót hogyan írjanak le, hogyan kapcsolják a másikhoz, tehát a részlettel, jelen esetben a helyesírással — nem törődnek... A tanárnak az lenne a feladata, hogy alkalmazkodjék a tanulók életkori sajátosságaihoz, érdekesen, változatosan tanítsa a nyelvtant. Erre azonban nincs idő — az anyag nagy, az idő sürget. A szálakat tovább lehetne boncolgatni. Nemcsak egy iskola, nemcsak egy tanár problémájáról van itt szó. Többször tapasztaljuk, hogy a diákok még érettségi dolgozataikban is helyesírási hibákat vétenek ... Beszélgetés közben tantervi, pedagógiai problémák vetődnek fel, hisz végeredményben a hibák fő okát a tantervben kell keresni. A következő iskolai évben életbelépő új tanteremél jobban kell erre ügyelni, nagyobb támogatást kell adni a tanulók helyesírási készségének fejlesztéséhez. Balázs Mihály Korszerűsítik a Dózsa-stadiont Az őszi labdarúgó-idény befejeztével megkezdték a Dózsa-stadion korszerűsítését. Az öltözőket teljesen átalakítják és kibővítik. A legnagyobb helyiség az atléták kétrészes öltözője lesz, ahol 100—100 versenyző, a többi hét öltözőben pedig 40— 60 sportoló vetkőzhet és öltözködhet egyszerre. A munkálatokat a tavaszi idény kezdetére teljesen befejezik. Január 15-én mér aMagyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiájának előadássorozata A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája keretében az MDP Központi Vezetősége és budapesti pártbizottsága előadásokat szervez politikai, gazdasági és kulturális életünk legfontosabb elvi kérdéseiről. Az első előadást Friss István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja tartja A személyes érdekeltség elvének alkalmazása a szocializmus építésében címmel, 1956. január 19-én (csütörtökön) du. 6 órakor az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonában (Budapest, VI., Sztálin tér 16.). Az előadáson való részvétel csak meghívóval. Márton Endre, Kapotsy Béla és társai a bíróság előtt A Budapesti Bíróság és a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága letárgyalta az előzetes letartóztatásban lévő Márton Endre és Márton Endréné laptudósítók, valamint Kapotsy Béla, Árpás Ferenc, Balázs Kornél és társai bűnügyét. A bíróság idegen hatalom részére elkövetett kémkedés, államellenes izgatás és más bűntettek elkövetése miatt a következő ítéleteket hozta: Kapotsy Bélát életfogytiglani, Árpás Ferencet 15 évi, Balázs Kornélt 8 évi, Márton Endrét 6 évi és Márton Endrénét 3 évi börtönbüntetésre ítélte. Több bűntársuk különböző időtartamú börtönbüntetést kapott. Az ítélet jogerős. (MTI) " Bp. Honvéd—National 7:3 (3:2) Pénteken került sor a magyar csapat első szudáni mérkőzésére a National ellen. Tízezer néző előtt mérkőzött a két csapat. A szokatlan nagy meleg — árnyékban is 30—35 fok volt —, valamint a rendkívül egyenetlen, homokos talajú pálya ellenére is kitűnő játékot nyújtott a Bp. Honvéd. A legközelebbi mérkőzésre ma kerül sor a ,,Félhold" nevű csapat ellen. Két új úszó-világcsúcs Lorraine Crapp, az ausztrálok rendkívül tehetséges. 17 éves úszónője két új világcsúcseredményt ért el. A 800 m-es gyorsúszásban 10:30,9 p-cel megjavította Gyenge Valéria 10:42,4 perces világrekordját. 880 yardon 10:34,6 p-cel döntötte meg a holland Lenie de Nijs 10:58,1 perces világcsúcsát. Magyar műkorcsolyázók is részt veszek a párizsi Európa-bajnokságon A január 17—21 között Párizsban sorra kerülő műkorcsolyázó Európa-bajnokságon magyar versenyzők is részt vesznek. Ma délben Nagy László, Nagy Marianne, Vida Gábor, Szöllősi Éva és Szenes István utazik francia fővárosba. A BUDAPESTI MOZIK DISZMATINÉMŰSORA (VASÁRNAP DE. 10 ÓRAKOR) ALKOTÁS: Csók és Gek. — AKADÉMIA: A holt ösvény titka. — BÁNYÁSZ: Nevess velünk. — BETHLEN: Kémek a vonaton. — ÉVA: Meseország. — HAZÁM: Liliomfi. — IPOLY (fél 11): Varázsbolt. — NAP: Farkasvér. — ÓBUDA: Ezerarcú hős. — REGE: Grant kapitány gyermekei — RÁKOSI MÁTYÁS . KULTÚRHÁZ: Erdei történet. — SPORT: Aranyalmatácska. — TÁTRA: Titokzatos hajóroncs. — TINÓDI: Eltűnt kapitány. — UGOCSA (háromnegyed 12): Békében élni. — VASVÁRI: Iskolakerülő — ÁRPÁD (Budafok): Halló, Moszkva. — BRIGÁD (Pestlőrinc) : Teli Vilmos — BÉKE (Rákospalota): Első hangverseny. — CSABA (Rákoscsaba) : Kisfilmműsor. — HUNYADI (Kispest): Kútbaesett kérő. — JÓZSEF ATTILA (Rákospalota): Légbőlkapott zenekar. — JÓKAI (Rákoshegy) : Boldogság madara. — KOSSUTH (Pesterzsébet) : Az orsai csomópont. — KOSSUTH (Cinkota): Én és a nagyapám. — KULTÚRA (Pesthidegkút): Rákóczi hadnagya. — MIKSZÁTH (Sashalom, 10. 12): A hegyi tó titka. — PETŐFI (Nagytétény): Megtalált kincs. — RÁKÓCZI (Csepel): Állami Áruház. — SZABADSÁG (Újpest): :Úri muri. — SZIGETHY (Albertfalva) : Utazás a mesék birodalmában. — TAVASZ (Rákospalota): Gyapottündérke. — ÚJVILÁG (Rákoskeresztúr) : Nyári vakáció. — TERV (Pestújhely): 2x2 néha 5. — VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet): A kis Muck története. — VILÁG (R.mihály): Veszélyes őrjárat. VASÁRNAP, 1856. JANUÁR 15 ☆ ☆ HÍREK * * — Emléktáblát lepleztek le a XX. kerületi Vasas Kultúrház előcsarnokában a KIMSZ erzsébeti hősi harcosainak tiszteletére. — 84 szoba-konyhás lakás építését kezdték meg Székesfehérvárott, a Lenin úton, a vasútállomás közelében. A 4,5 millió forint beruházással épülő kétemeletes lakóházak az év végére készülnek el. — A Szállj költemény... előadássorozatban a legutóbb Horváth Ferenc érdemes művész előadóestjét tartották meg a Petőfi Színházban. Műsorán Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és még számos költő legszebb versei szerepeltek. Közreműködött Lukács Pál brácsaművész, Dénes Erzsébet zongoraművész. Kiváló orvostudósok segítségével a budapesti Orvosi Műszergyár két különleges műszert készített. A világító agylap segítségével agyoperációknál az agy belső, rejtett részeit is meg tudják világítani, a világító gégelapot pedig a gégevizsgálatoknál alkalmazzák. Harmincnégy élelmiszerboltot létesít 1956-ban a KÖZÉRT, további 18 boltot korszerűsítenek, bővítenek. Új típusú vitamin-boltokat is nyitnak, ezekben a legjobb minőségű gyümölcsöket árusítják, az ugyancsak újtípusú uzsonna-boltokban pedig különféle csemegéket, hidegkonyhai készítményeket. — 165 mázsányi keszegrajt fogtak be a tihanyi halászok, két motoros hajóval vontatott hosszú kerítőháló segítségével. — Nagysikerű Bartók-emlékünnepséget rendeztek Chilében. Legutóbb a chilei Nunoában magyar fotódokumentációs kiállítás nyílt. — Újfajta lemezegyengető gépeket helyeztek üzembe a Borsodnádasdi Lemezgyárban. A gépek teljesítménye mintegy 20 százalékkal nagyobb, mint a régieké, mi—— — Budapestre érkezett Josles Zygmunt, az R. S. W. „Prasa lengyel lapkiadó elnökhelyettese, a Lengyel Újságíró Szövetség elnökségének tagja, Here Karol, a CAF lengyel fotovállalat igazgatója, valamint Zilotnicki Zbigniew, a CAF lengyel fotovállalat szerkesztője. — Két és félmillió forintos beruházással korszerűsítik a nagykanizsai kórházat. — Sikerrel zárult a MÉH-vállalatok vasgyűjtő-versenye. A legjobb vasgyűjtők közt 660 000 forintot osztottak ki, ezenkívül több száz gyűjtő kapta meg a kiváló fémgyűjtő kitüntető jelvényt. — Csaknem 2 millió forintot fordítanak az idén Zala megyében az ivóvíz-ellátás megjavítására. Négy új magyar filmet mutatnak be a jövő héten a filmszínházak. Az élet hídja című filmet a Kossuthhíd felépítésének 10. évfordulóján mutatják be, ugyanakkor játsszák a Cigánytánc című színes rövidfilmet. A Kati és a vadmacska című színes filmmel egy műsorban kerül a közönség elé a Két bors-ökröcske című színes rajzfilm. A jelmezkölcsönzők készülnek a „csúcsforgalomra“. Több mint 3 és félmillió forintot fordítottak új jelmezek készítésére és csaknem 2000 női és 1000 férfijelmez rendbehozatalára. — ENSZ címmel képes brosúra jelent meg. A füzet első részében hazánk felvételének jelentőségéről olvashatunk, a második részben Darvasi István Amit az ENSZ-ről tudni kell címmel az ENSZ történetét ismerteti. mz Egymillió szivarral és 200 millió cigarettával készít többet dohányiparunk az idén, mint 1955-ben. A rövid ideje forgalomban levő, kedvelt Tihanyból jelentősen többet gyártanak, mint eddig. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, változóan felhős, párás idő, sok helyen köd. Több helyen ködszitálás vagy kisebb eső. A nappali felmelegedés kissé gyengül. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma: 3—6 fok között. Helyenként plus® 6 fok felett. A Duna vízállása szombat reggel Budapestnél 241 centiméter. A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhőmérséklet 0—plusz 4 fok között. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Reggeli zene. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. — 8.00: Hírek. — 8.10: Édes anyanyelvünk. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — 8.55: Könyvespolc. — 9.00: Zenés fejtörő. — 10.00: Irodalmi műsor. — 10.10: Ifjúsági műsor. — 11.00: Operettdalok. — 11.20: Kulturális krónika. — 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Népi zene. — 13.00: Jó munkáért — szép muzsikát. — 13.30: Rádiólexikon. — 14.15: Szimfonikus hangverseny. — 15.30: Egy hét a külpolitikában —15.45: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.15: Irodalmi műsor. — 17.15: Hírek. Sport. — 17.25: Kincses Kalendárium. — 18.20: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19.00:Könnyűzene. — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: A vasárnap sportja. — 20.32: Mascagni: Parasztbecsület. Opera egy felvonásban. — 22.00: Hírek. Toto. — 22.10: Leoncavallo: Bajazzók. Opera két felvonásban. — 23.31: Tánczene. — 24.00: Hírek. 0.10: Magyar nóták. PETŐFI-RÁDIÓ. 8.00: Dalok — hangszerszólók. 9.00: Operettrészletek. — 9.30: Miska bácsi lemezesládája. — 10.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 11.00: Európa hangversenytermeiből. Berlioz : Romeo és Julia — dramatikus szimfónia. — 12.30: Irodalmi játék. — 13.00: Művészlemezek. — 14.00: Táncok. — 14.15: Hol tartanak a holdrakéta-kísérletek. Beszélgetés. — 14.40: Madrigál-kórusok. — 15.00: Barangolás a könyvek birodalmában. — 16.00: Válaszok a hallgatók zenei kérdéseire. — 17.00: Robin Hood. Gyermekműsor. — 17.50: Brahmsművek. — 18.25: Dalciklus albán népdalokra. — 18.50: Irodalmi műsor. — 19.10: Erkel Ferenc operáiból. — 20.00: Szórakoztató zene. — 20.20: A Tartós békéért, népi demokráciáért! című lap ismertetése. — 20.35: Tánczene. — 21.40: Operettrészletek. — 22.00: Népi muzsika. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Rigoletto (ifjúsági előadás, délelőtt 11). A rózsalovag (A-bérlet, 5. sz.. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Cigánybáró (délelőtt 11). Egy kis balettcipő (3). Coppélia (7). — Nemzeti Színház: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (Vízváry-bérlet, 5. sz., 7). — Katona József Színház: A titkárnő (délelőtt fél 11), A képzelt beteg (7). — Madách Színház: Tévedések vígjátéka (fél 3). Szeptember (O. M. XIII-as bérlet, 7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (fél 3). Vannak még kísértetek (M. K. XV- ös bérlet, 7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: A néma levente (fél 3), Topaze (7). — József Attila Színház: Pacsirta (3, 7). — József Attila Színház előadása a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban (Gorkij fasor 50) : Vidám álom (5), a Rákosi Művek Kultúrotthonában (Csepel, Táncsics u. 22). Kénytelen házasság, a Férjek iskolája (7). — Petőfi Színház: Csilicsala csodái (délelőtt fél 11). Kard és kocka (3, 7). — Jókai Színház: Fenn az ernyő, nincsen kas (3). Az igazgató úr nevenapja (7). — Fővárosi Operettszínház: Vidám álom, a József Attila Színház vendégjátéka (délelőtt fél 11). A ledöntött fellegvár, a Színművészeti Főiskola előadása (fél 3). A nagymama, a József Attila Színház vendégjátéka (7). — Blaha Lujza Színház: Párizsi vendég (fél 8). — Déryné Színház (Nagymező u. 11). A gazdag szegények (fél 3. 7). — Zeneakadémia: A Kék Duna-keringőtől a Kék rapszódiáig (4. 8). — Bartók-terem: Zenével a világ körül (4. 8). — Vidám Színpad: Csak egy evőkanállal (3. 7). — Kis Színpad: Bukfenc (fél 4, fél 8). — Budapest Varieté: Fele is tréfa (fél 3, fél 6, fél 9). — Kamara Varieté: Özönvicc előtt (fél 4. 6, fél 9). — Állami Bábszínház: Misi mókus újabb kalandjai (délelőtt 11). Babvirág: A bűvös tűzszerszám (3, 5), Szerelmes istenek (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: A Busch Cirkusz vendégjátéka (3, 7). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100. *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor tér 1. Tel.: 180— 850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda. * * * ♦ .