Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1956-01-15 / 15. szám

­ Utoljára a tárgyalóteremben talál­koztam vele, amikor lopási­­ügyét tárgyalta a bíróság. Bizonyára az ol­vasók közül is emlékeznek még né­hány­an az ügyre: B. Máriát, az apát­­lan-anyátlan kislányt idősebb lakó­­társnője, Nagy Mária rábírta,­­hogy lopja meg munkatársait, majd a lo­pott holmik árát (és a kislány fizeté­­®et is) adja neki. A bíróság akkor a­­hónapi felfüggesztett börtönbünte­tésre ítélte B. Máriát, bízva abban, hogy munkahelye, környezete tisztes­séges embert nevel belőle. Most ismét felkerestem munkahe­lyén, hogy megtudjam, mi történt vele a bírósági tárgyalás óta, hogyan fogadták kinn a vállalatnál mun­ka­­társai, s talált-e nevelőszülőket. Itt ülünk a párttitkár szobájában, a kis­lány, a párttitkár, a DISZ-szervezet néhány vezetője és a vállalatvezető. A DISZ-szervezet dolgairól beszél­getünk, s arról, mi történt a legutóbbi taggyűlésen, amikor az ő esetéről volt sZó. A bírósági tárgyalás megrázó hatá­sa már csillapodott benne. Érzi, hogy bár súlyosan vétett a közösség ellen, mégis törődnek vele: a vállalatvezető, a párttitkár, munkatársai és a DISZ- szervezet is egyengetik az útját. Azt is tudja, hogy tizenheten akarták örökbe fogadni őt, a szülők nélkül felnőtt kislányt. Sokan írtak levelet a Szabad Nép szerkesztőségének az Újra munka­társaik között című cikk megjelenése óta, s még többen írtak Vértes elv­társnak, az igazgatónak. B. Mária tehát érzi, hogy társadalmunk se­gítő kezet nyújtott feléje, hogy meg­mozdult érte a környezete és felemel­te. Tudja, hogy ez a segítő kéz a meg­rögzött bűnözés széléről hozta visz­­sza. " Miközben ezekről a dolgokról be­szélgetünk a kis pártirodán, átlapoz­gatjuk az említett leveleket is. Stye­­vár Istvánné Csömörről írja levelé­ben: „Olvastuk a cikket. Milyen más ma, mint valamikor. Törődött az­előtt egy igazgató azzal, mi történik az ő munkásaival? S ki törődött egy szülő nélküli gyerekkel? Beszélget­tünk is idehaza arról, hogy ennek a fiatal kislánynak szülői szeretet kell, a munkahelyi nevelő gondoskodása mellett. Ha ezt megkapja, akkor egész biztos, hogy rendes tagja lesz a mi társadalmunknak. Most kell tehát megfogni a kezét, amikor még nemrég olyan közel volt a rossz út­hoz. Mi megosztanánk vele azt a kicsit, amink van, mert mi is mun­­kásemberek vagyunk ...“ Szabó Géza levele a Gheorghiu-Dej Hajógyárból a felelősségérzetet tük­rözi. De erről tanúskodik Kormos Gézáné (Nagykanizsa), vagy Horváth István (Alagi Állami Gazdaság), Cinkotai Istvánná (Sződliget), Mé­száros József­né (Budapest), Stein Miklósné (Budapest) és a többiek le­vele is. Valamennyiüket a mi fia­talságunkért való aggódás vezette, amikor papírra vetették gondolatai­kat. Sokan írtak a B. Máriák sorsá­ról, a fiatalok helyzetéről, a velük való törődés fontosságáról. Posner elvtárs, az RM Gépgyár dolgozója, írja: „Az idősebb munkások és a DISZ legalább olyan felelősek az ilyen fiatal gyermekek sorsáért, mint a szülők. Hiszen életüknek te­kintélyes részét munkahelyükön töl­tik. S ahogy ott formálják, nevelik őket, ahogy ott igazgatják útjukat, nyesegetik hibáikat, úgy lesz a fia­talokból tisztességes ember, a társa­dalom megbecsült tagja ...“ De beszéljünk röviden azokról, akiket végül is B. Mária nevelő­szülőknek választott: Nagy János elvtársról, a Magyar Optikai Művek dolgozójáról és feleségéről. Nagy elv­­társék személyesen jártak szerkesz­tőségünkben, hogy örökbe fogadják B. Máriát. Elmondották, hogy két gyermekük volt, mind a kettő meg­halt — nagyon szeretnének egy gyermeket felnevelni. „Én tisztában vagyok azzal — mondta Nagy elv­társ —, hogy a kislányt nem lesz könnyű nevelni, hiszen hányatott éle­tében sok rossz ráragadt. De ez nem riaszt vissza — én is szülők nélkül nőttem fel, s bizony, csak az erős akaraton múlott, hogy el nem sodort az ár. Engem senki se karolt fel el­­esettségemben, hogyne érezném át az ő helyzetét! Egyszerű munkásembe­rek vagyunk, de ígérem, embert, a mi társadalmunknak hasznos embert fa­ragunk B. Máriából.“ B. Mária azóta már Nagy Jánoséknál lakik. De a vezetők és munkatársai nem feledkeztek meg további sorsáról sem. Segítik, igazgatják lépéseit, ne­hogy ismét rossz útra tévedjen. Gyak­ran van látogatója, hol a DISZ-titkár keresi fel, hol a csoportvezetője megy ki a lakására. Igaz, amióta B. Mária ügye napvilágra jutott, a fiatal cso­portvezető jobban gondját viseli va­lamennyi munkatársának. Szabó László Örökbe fogadták B. Máriát Pályázati felhívást a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mellett működő párt­főiskolára való felvételre A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége mellett működő pártfőiskola igazgatósága közli, hogy a párt szerveiben, a tömegszervezetek vezetőségeiben, az állami, a gazdasági szervekben, továbbá a kulturális és tudományos területen fontos munka­kört betöltő párttagok a 3 éves párt­­főiskolára, illetve annak 5 éves leve­lező tagozatára felvételüket kérhetik. A pártfőiskolára, illetve annak 5 éves levelező tagozatára felvett hall­gatók a harmadik, illetve az ötödik év végén a következő tananyagokból tesznek államvizsgát: Szovjetunió Kommunista Pártja története, Politikai gazdaságtan, Filozófia, Magyar Dolgozók Pártja története. Azok a hallgatók, akik az állam­vizsgát sikeresen letették, egyetemi végzettségről szóló oklevelet (diplo­mát) kapnak. A pályázati feltételek a követke­zők: «HiiHiiiniiuiuHininmuiniuinuiuiii a) legalább ötéves párttagság (meg­szakítás nélkül), b) középiskolai érettségi, illetve an­­nak megfelelő általános műveltség, c) legalább az 5 hónapos pártiskola színvonalának megfelelő elméleti és politikai felkészültség, d) 25—40 év közötti életkor. A felvételi kérelmet 1956. március 10-i­g kell megküldeni a megyei, illet­ve Budapesten a kerületi pártbizott­ságoknak. A jelentkezők csatolják a felvételi kérelemhez részletes élet­rajzukat. A pályázók legkésőbb 1956. május 15-ig kapnak választ pályáza­tukra. A felvételre javasolt pályázóknak 1956. július 1—15 között a pártfőisko­lán felvételi vizsgát kell tenniök a Szovjetunió Kommunista Pártja tör­ténetéből, gazdaságpolitikai földrajz­ból és magyar nyelvtanból (közép­iskolai színvonalon). Budapest, 1956. január 12.­­ A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége mellett működő pártfőiskola igazgatósága X. Néhány évvel a francia forrada­lom kitörése előtt két nagyszerű öregember találkozásának tapsolt Párizs. Az egyik, a dicsőséggel koro­názott író és filozófus Ferneyből jött, 82 éves volt ekkor. A másik, aki az óceán túlsó feléről érkezett, hogy Amerika friss szabadságának párt­fogókat szerezzen Franciaországban, 71 éves volt, a tudománynak nem kevésbé ismert úttörője, a villámhá­rító feltalálója. „Öleljétek meg egy­mást!“ — kiáltozták az akadémia nyilvános gyűlésének részvevői, s a két öreg könnyes szemekkel enge­delmeskedett a kívánságnak. Nem sokkal később egy fiatal ar­­ras-i ügyvéd vonta magára a figyel­met Franciaországban azzal, hogy „megvédte a villámhárítót“ az elma­radottság támadásai ellen. A fiatal­embert Maximilien Robespierre-nek hívták, a ferneyi pátriárka Voltaire volt, az amerikai nép küldötte pedig Franklin Benjámin, Voltaire, Franklin, Robespierre. A történelem, ez a nagy rendező is csak ritkán alkot ilyen találkozáso­kat: a felvilágosodástól is ihletett amerikai szabadságharc, az Amerika példáját is követő első francia for­radalom három kiváló emberének neve így kerül egymás mellé a törté­nelem könyvében. II. Franklin —■ aki így a központjába került az emberiség felszabadulá­sáért vívott évezredes háború egyik legfontosabb harcának — az elnyo­mott amerikai gyarmatok munkás­fiaként született 1706-ban, s a sza­bad Amerika egyik elnökeként halt meg 1790-ben. Ami közben történt, az maga az élő történelem, egy új nemzet születése. Josiah Franklin, aki selyemfestő volt és gyertyaöntő, és 17 gyereket nevelt fel, nem hagyott mást örök­ségül fiaira, mint családja szinte le­­bírhatatlan életerejét és hatalmas munkaszeretetét. Az ifjú Franklin élete is szakadatlan és szüntelenül gazdagodó munkában telt el. Volt gyertyaöntő-inas, nyomdász, újság­író és író, postaigazgató, papírgyá­ros, közgazdász és fizikus, hadsereg­­szervező és katona, politikus és dip­lomata. Franklin karrierje szinte jel­képe a demokratizmusnak, jelképe egy új nép, egy új nemzet hatalmas erejének. A világ először mint tudóst ismerte meg. Franklin adta az elektromos­ság első, megközelítőleg helyes ma­gyarázatát, ő fedte fel az úgyneve­zett leydeni palack „rejtélyét"­, ő fedezte fel a lemezes sűrítőt (a róla elnevezett Franklin-táblát), ő mutatta ki először, hogy a villám elektromos jelenség. S mint ahogy minden tapasztalatából elméleti kö­vetkeztetéseket vont le, úgy elmé­leti megállapításait is tüstént igye­kezett a gyakorlatban alkalmazni: felfedezte a villámhárítót. A legen­dák Prometheusa lopta a tüzet az is­tenektől, a tudós Franklin kicsavar­ta a villámot kezükből. Ez az egyszerűségében is oly zse­niális találmány nem tört könnyen utat magának. Szentségtörésnek számított kimutatni, hogy a villám, isten haragjának ez a jelképe anya­gi jelenség, megmagyarázható, sőt megfékezhető. Robespierre leírja em­lékirataiban, hogy a tudatlanság és a babona terjesztői hogyan horkan­tak fel e találmány ellen, amelyet „az ördög művének“ neveztek. De a tisztes angol tudósok királyi társasá­ga sem mutatkozott sokkal bölcsebb­­nek a francia papoknál, legalábbis addig nem, amíg megvetéssel utasí­tották vissza Franklin felfedezését. Néhány év múlva azonban már az egész művelt világ hirdette a villám megzabolázójának dicsőségét, Frank­lin tagja lett az angol királyi társa­ságnak éppúgy, mint Európa szinte valamennyi akadémiájának. Bármihez kezdett, zsenije képessé tette arra, hogy maradandót alkos­son. Amikor a bostoni és philadel­phiai gyarmatok gazdagjai ellenez­ték a papírpénz bevezetését, Frank­lin Szerény vizsgálat a papírpénz természetéről és szükségszerűségéről címen könyvet írt, amelynek teljes si­kere lett: még a papírpénz nyomá­sát is Franklinra bízták. De ez a szinte gyerekfejjel írt munka, ame­lyet polgári életrajzírói általában meg sem említenek, elméletileg is nagy jelentőségű, úttörő könyv lett, a Marx előtti politikai gazdaságtan egyik legnagyszerűbb alkotása. Marx több művében és a Tőkében is nagy­rabecsüléssel­­ emlékezik meg e könyvről, amely „a csereérték első tudatos elemzése a munkaidőre vo­natkoztatva“, amellyel Franklin „a modern közgazdaságtan alaptételét fogalmazta meg“. Politikai gazdaságtani tanulmányai tudományosan is meggyőzték arról, amiről a szíve már régen meggyőzte, hogy tudniillik a rabszolgaság nem­csak lealjasítja az embert, hanem a termelés fejlődését is hátráltatja. Fia­tal kora óta, szenvedélyesen harcolt is igazságáért. A­ rabszolgáit felsza­badító Washington és Jefferson pél­damutatása mellett Franklin becsüle­tes demokratizmusa, tiszta emberség­gel hitelesített tudománya volt az „abolicionisták” legnagyszerűbb fegy­vere. Ahogyan politikai gazdaságtani ta­nulmányai elválaszthatatlanok poli­tikai tevékenységétől, mint újságíró és író is a közélet szolgálatában állt. Hatalmas energiával igyekezett fej­leszteni gyarmati sorban élő népe művelődését. Kórházat és főiskolát alapított, létrehozta Amerika első pa­pírgyárát, és első kölcsönkönyvtárát, demokratikus klubokat és filozófiai társaságot szervezett, az ő irányításá­val fejlődött ki a 13 amerikai angol gyarmat postája. Hogy kellően érté­kelhessük ezeknek a­­­i a már termé­szetesnek vett intézményeknek jelen­tőségét, emlékeznünk kell arra, hogy az amerikai gyarmatok abban az idő­ben elmaradott települések voltak, „kiváltképpen való vad nemzetek” — mint az első magyar földrajzkönyv írta 1754-ben. Az egykori gyertya­öntő-inas­ gyújtotta meg a művelődés lámpáit ezeken az elmaradt vidéke­ken. újságja és népi kalendáriuma. A szegény Richard naptára, amelyből több mint 30 eszten­dőn át évente mintegy tízezer példányt adott el az alig másfélmillió lakosú gyarmaton, a parasztok, a munkások és a keres­kedők művelődését szolgálta. A csil­lagászattól a háztartási teendőkig, a mezőgazdaságtól az erkölcsi tanításo­kig mindennel foglalkozott és minden írásának végső következtetése ez volt: „Dolgozzunk — a munka teremti meg a boldogságot.“ „Ráérünk pihenni a halál után“ — szerette mondani bará­tainak is. „A munka boldogít“ jelszóban egy új gazdasági rendszer, a fiatal tőkés társadalom hatalmas ereje és aktivi­tása fejeződött ki. A boldogító munka eszméje akkor illúzió volt, történel­mileg szükségszerűen hamis, de nagy­szerű illúzió. Az alkotó munka er­kölcstana is vezette azokat az embe­reket, akik szédületesen gyors iram­ban feltörték az őserdőket, hidakat és városokat emeltek, gyárakat építet­tek. Franklin erkölcsi tanításait a mun­káról és a boldogságról, polgári élet­rajzírói, később a bérrabszolgaság apológiájává alacsonyították le. ..A munka boldogít“ jelszó — és Franklin csodálatos élete, felemelkedése a nyomorból a gazdagságig és a legma­gasabb állami hivatalokig — érv lett azok kezében, akik a munkásokat a lázadástól akarták eltéríteni. Amikor a derék Türr István tábornok, az olasz szabadságharc hőse a nyolcva­nas évek Magyarországán a munkás- és iparosegyletekben Franklin példá­ján akarta bebizonyítani, hogy min­den ember gazdag lehet, ha dolgozik és takarékoskodik, már Amerikában is megmutatkozott e tanítás hazug­sága. De Franklin korában, a fiatal kapitalizmus erőteljes nekilendülé­sekor ezek az erkölcsi tanítások hasz­nosak és haladóak voltak. • A boldogságot nem hozta meg a munka, éppen azoknak nem, akik az ültetvényeken és az új gyárakban dolgoztak, de haladást hozott. Az amerikai gyarmatokon is olyan erővel indult meg a gazdasági fejlő­dés, hogy az ifjú amerikai kapitaliz­mus már egyre kevésbé fért el az angol gyarmatosítók által megszabott szűk keretek között, akik piacuk el­vesztését féltették az­ új vetélytárs­­tól. Az angol gyarmatosítók adóval, gazdasági és katonai erőszakkal egy­aránt igyekeztek fékezni amerikai gyarmataik fejlődését. Franklin előre látta a jövőt. „Ame­rikának óriási területével, a termé­szet ajándékaival... nagy, népes országgá kell válnia. S Amerika — rövidebb idő alatt, mint sokan gon­dolnák — képes lesz arra, hogy le­rázza a rárakott bilincseket” — írta már 1767-ben. A franciák elleni kö­zös angol—amerikai háború idején azt javasolta, hogy Anglia 13 amerikai gyarmata egyesüljön és közös erővel védje jogait. Angliának ekkor még volt ereje ahhoz, hogy őrizze rab­tartói kiváltságait, sőt a Franklin vezette első amerikai nemzetőrséget is feloszlatta. De az idő már Ameri­kának dolgozott. III. Amikor Anglia gőgös vezetői egyre elvakultabban igyekeztek gúzsba köt­­ni gyarmataikat, Pennsylvania Franklint küldte Londonba, hogy próbáljon megegyezni uraival. Franklin felismerte, hogy a harc előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, de mindent megtett a megegyezésért, mert tudta, hogy a népnek saját ta­pasztalatából kell meglátnia, hogy nincs más út, csak a felkelés, a döntő harc. S az idő Franklint igazolta: a vá­mok ellen tiltakozó híres bostoni tüntetésre Anglia szuronyokkal és puskagolyóval válaszolt, Amerika pedig harcba szállt és az 1776-os füg­getlenségi nyilatkozattal adta meg méltó válaszát. Washington, Adams, Jefferson, Paine mellett Franklin is aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, amely először a világon törvényben hirdette ki, hogy „minden ember egyenlőnek születik és minden embernek joga van a boldogságra“. Megkezdődött a háború a „rabló Anglia ellen“ — mint Lenin írta —, „egyike azoknak a nagy, igazán felszabadító, igazán forradalmi háborúknak, amelyekből olyan kevés volt“. Az amerikai szabadságharcosok Franklint küldték Franciaországba segítségért, s Franklin ezt a küldetést teljes sikerrel teljesítette. Előbb meg­nyerte Párizs demokratikus közvéle­ményének támogatását, s azután nagyszerű diplomáciai ügyességgel Amerika mellé állította a francia ud­­vart is, amely egyébként úgyis szere­tett volna visszavágni Angliának a még frissen érzett vereségért. Franklin küldetését nemcsak Ame­rika szempontjából kell nagy jelentő­ségűnek tartani. Amikor a pomádés urak között, az udvaroncok tapsaitól kísérve, egyszerű polgári ruhájában XVI. Lajos elé lépett Franklin, ak­kor Versailles-ban még nem sejtették, hogy olyan forradalmat támogatnak, amelynek haragosabb testvére tizen­három év múlva majd őket is el fogja seperni. Franklin nemcsak segítséget szere­zett Amerikának, de el is hozta Franciaországba Amerika forra­dalmi tetteinek szellemét. Mert az eszmékben régen készülődött már ott a forradalom, de Franklin és Washington példája a tettek forra­dalmára mutatott példát. Franklin a győzelmes amerikai forradalom propagandistájaként tért haza Amerikába: ő írta alá a béke­­szerződést az Egyesült Államok ré­széről, amely meghátrálásra kény­szerítette a világ legerősebb gyar­matosító hatalmát. A nép úgy fo­gadta, mint győzelmeinek egyik ko­­vácsolóját. „Minden újság fenkölt hangon hirdeti megérkezését — írta az amerikai francia követ — Ame­rika függetlenségének és oszlopának hívják, senki sem habozik nevét Washington tábornok mellé he­lyezni.“ Franklin Pennsylvania állam, a szabad Amerika egyik államának el­nökeként tért meg Philadelphiába, oda, ahová hetven évvel azelőtt, mint munkát kereső nyomdászlegény jött. A nép szeretete és megbecsülése vette körül 1790-ben bekövetkezett haláláig. Boldogan halt meg, mert a történelem abban a ritka szerencsé­ben részesítette, hogy megérte nagy ügyének győzelmét. Az amerikai kongresszus kéthónapos nemzeti­­gyászt rendelt el halálakor, s odaát, Franciaországban is nemzeti gyászra szólított fel a forradalom nemzet­­gyűlése, IV. „Kiragadta a villámot az égből és a jogart a zsarnok kezéből” — mond­ta róla egyik francia tisztelője. „Túlságosan sokat tulajdonít nekem — válaszolta Franklin — különösen, ami a zsarnokot illeti. A forradalom sok derék, bátor ember munkája és már az is dicsőség számomra, ha egy kis részt vállalhattam belőle.” Egy igazi demokrata válasza volt ez. De mi hozzátehetjük: hatalmas volt az a rész, amelyet ő vállalt a forradalomból. S ezért tiszteli és tisztelni fogja mindig a haladó embe­riség. A Béke­ Világtanács ennek a tiszteletnek tett eleget, amikor fel­hívta a népeket Amerika nagy fia emlékéne­k megünneplésére. Igen, ő a miénk. Nem hivatkozhat­nak rá azok, akik a négerek elnyo­mását még ma is törvényeikben rögzítik, nem vehetik szájukra az ő nevét azok, akik a régimódi gyarma­tosítás csődje után egy újfajta, nem kevésbé szégyenletes gyarmati sors­ra akarják juttatni a népeket. Nem fedhetik el gyalázatukat Franklin ne­vével azok, akik úgy taposnak a né­pek önrendelkezési jogán, mint an­nak idején a Perm Vilmosok Angliá­ja Amerikán. Franklin nemcsak alá­írásával, hanem egész életművével pecsételte meg a függetlenségi nyi­latkozat nagyszerű szavait: „Az em­bereknek joguk van élni, szabadnak lenni, a jólét után törekedni... Ami­kor egyik vagy másik kormányforma nem felel meg e célnak, minden nép­nek joga van­­kijavítani, vagy eltö­rölni.“ Nem, Franklin Benjámin, nem az övék. Franklin Benjámin azokkal tart, akik Washington és Lincoln, Whitman és Mark Twain hagyomá­nyait tartják Amerika igazi hagyo­mányának. Franklin Benjámin azok­kal tart, akik a népek függetlenségé­ért, szabadságáért és boldogságáért küzdenek. Fekete Sándor AMERIKA NAGY FIA Franklin Benjámin születésének 250. évfordulójára­ ­1 SZABAD NÉP Miért nem tudnak helyesen írni a hatodikosok ? Lapozgatás egy osztály dolgozatfüzeteiben Az asztalon élményt ígérő olvas­mányanyag fekszik. Nem egy Balzac­­regény, nem is kalandos könyv vagy izgalmas riport várja az olvasót, ha­nem a Kertész utcai Általános Isko­la hatodikosainak dolgozatfüzetei. Lapozgatásra a füzetek kék, piros­­cimkés köntöse csalogat. Olvasásra az első mondatok: „A nap tüzes sze­kere a hegyek mögé merült. Lassan­ként teljesen besötétedett. Az embe­rek fáradtan hazafelé indultak. Út­közben mindenki Ludas Matyi ese­téről beszélt...“ Akárhány felnőtt nem fogalmaz szebben és szabato­sabban, mint ezek a tizenkét éves gyerekek. Néhány héttel ezelőtt Muraközi Gyula, az osztály magyar irodalom­­szakos tanára azt a feladatot adta ta­nítványainak,, hogy mesés elbeszélő stílusban írják meg a­ Ludas Matyi­­történet egy részét. A fent idézett mondatok egy ilyen dolgozatból va­lók. Fogalmazója nem tartozik az osztály legjobbjai közé — átlagtanu­ló. Egy másik, szorgalmasabb, fogé­konyabb kisdiák így ír: „Régen tör­tént, még a nagy Döbrögi úr idejé­ben. Mint nagyapa, unokáimnak el­meséltem már néhányszor, most nektek is elmondom.“ És gyermekes képzelettel, mint szemtanú — Döb­rögi egyik béreseként — meséli, ho­gyan verte el az ácsnak öltözött Lu­das Matyi Döbrögit az erdőben. „Mi béresek — folytatja — hordágyat ra­kottunk össze, ráfektettük urunkat és cipeltük, közben jókat mulattunk magunkban. Hanem a patakhídon baj történt. Az egyik fejszés meg­botlott egy gömbfába és mindenes­tül beleestünk a vízbe. Döbrögi majdnem a vízbe fulladt. Bárcsak belefulladt volna!“ Természetesen vannak gyengébb tanulók is, de ha átlapozzuk, elolvasgatjuk mind a harmincegy fiú dolgozatát, az össz­kép — a tanulók gondolatgazdagsá­gát és kifejezőképességét tekintve — meglepően jó. Nem kell különösebb pedagógiai szakértelem, hogy megállapíthassuk: Muraközi elvtárs, az osztály magyar tanára nagy hivatásszeretettel és hozzáértéssel vezeti végig a fiúkat a magyar irodalom virágoskertjén. Gyarapítja tanítványai szókincsét, csiszolja a pongyola kifejezéseket. Még a gyengébb tanulók füzetei­ben is ritkán találunk hullámos piros vonalat — ez jelzi a fogalmazási hi­bát. Annál jobban bántják szemün­ket a vízszintes vonalak Muraközi elvtárs így hívja fel a figyelmet a helyesírási hibákra, s ezektől a jelek­től­ szinte piroslanak az oldalak. A Kertész utcai hatodikosok dolgozatfüzeteit lapozgatva, az a szomorú, hogy a szépen és he­lyesen megfogalmazott mondatok leírása közben sokszor a legegy­szerűbb helyesírási törvények ellen is­­vétenek. F. A. például a hosszú ma­gánhangzókra következetesen nem tesz vesszőt, Cs. S. kisbetűvel írja a személyneveket, az egyébként jól fo­galmazó F. J. összekeveri a ban-ben, ba-be ragokat, és néha félmondato­kat is egybeír. Gy. M. két harminc­­soros fogalmazásban 104 (!) helyes­írási hibát vétett, s javarészt olyan hibákat, amelyeket semmiképpen sem lehet megbocsátani egy hatodik­osztályos tanulónak. Sokat lehet és kellene beszélni ró­la: mi az oka annak, hogy a tanu­lók ennyire hadilábon állnak a he­lyesírással? Rosszul tanítják őket? Bizonyos, hogy a tehetséges fiatal tanár nem összpontosította kellően erejét a tanulók helyesírási készsé­gének fejlesztésére. Sokszor felvető­dik, hogy már az alsó tagozaton sem tanítják a helyesírást megfelelően, s az ötödik-hatodik osztályban a tanu­lók hézagos tudását pótolni sokkal nehezebb, mint az új anyagot meg­tanítani. Persze akadnak gyenge, kiforratlan módszerekkel dolgozó al­sótagozatos tanítók. Főleg a fiatalab­bak tájékozódnak sokszor nehezen a magyar helyesírás kusza szövevényé­ben. A tanárok szerint azonban még­sem itt kell keresni a hiba fő okát. Nem is a negyedik-ötödik osztály kö­zötti átmenetnél van a baj, hanem az ötödik-hatodik osztályban. Ezt bizo­nyítják a tantervek, a tankönyvek is. Az ötödik osztályban nyelvtanból a hangtani részt, a hatodikban az alak­tant — a szófajokat: ige, főnév, mel­léknév stb. — kell tanítani. A tan­könyvek részletesen tárgyalják a kü­lönböző nyelvtani problémákat, a sza­bályok egész sorát ismertetik, még­hozzá oly módon, hogy megtanulásuk erősen igénybe veszi a tanulók szel­lemi képességét. Lássunk egy nyelv­tani szabályt a sok közül. ..A tár­gyas ragozás igealakjai rendszerint 3. személyű tárgyra utalnak. Határo­zott a tárgy akkor, ha a beszélő és a hallgató ugyanarra a személyre vagy dologra gondol. Ha az ige mellett 1. vagy 2. személyű tárgy vagy 3. sze­mélyű határozatlan tárgy van, akkor az ige alanyi ragozásé. Alanyi rago­zásé az ige természetesen akkor is, ha nincs mellette tárgy. A tárgyas ragozás egy külön igeala­kja utalhat 2. személyű tárgyra is, abban az eset­ben, ha az alany egyes szám 1. sze­mélyé.“ A felszólító mód helyesírását harminckétsoros vastag és vékony betűs fő- és alcsoportokra osztott meghatározás szabályozza, s e szabály begyakorlására negyvenkétsoros fel­adatot ad a könyv. Muraközi elvtárs erről így véleke­dik: Az általában helyesen megszer­kesztett tankönyv túlságosan igény­be veszi a tanulók viszonylag fejlet­len gondolkodásmódját. A tanulók szemléletvilágában ebben a korban bizonyos változás áll be. Ilyenkor kezdik megvetni a „gyerekes“ játé­kot, nevetnek a kisebbek csacskasá­­gain. Inkább a kalandot, a szárnyaló fantáziát kedvelik. Rohamosan gazdagszik képzeletviláguk. Csak ál­talánosságokban szeretnek gondol­kodni, írni — a részletekre nem ügyelnek. A dolgozatfüzetek is ezt tükrözik: mondataik fantáziadúsak, szellemesek — a mondatalkotás technikájával azonban — egy-egy szót hogyan írjanak le, hogyan kapcsolják a másikhoz, tehát a részlettel, jelen esetben a he­lyesírással — nem törődnek... A tanárnak az lenne a feladata, hogy alkalmazkodjék a tanulók életkori sajátosságaihoz, érdekesen, változa­tosan tanítsa a nyelvtant. Erre azon­ban nincs idő — az anyag nagy, az idő sürget. A szálakat tovább lehetne bon­colgatni. Nemcsak­ egy iskola, nem­csak egy tanár problémájáról van itt szó. Többször tapasztaljuk, hogy a diákok még érettségi dolgozataikban is helyesírási hibákat vétenek ... Be­szélgetés közben tantervi, pedagógiai problémák vetődnek fel, hisz vég­eredményben a hibák fő okát a tan­tervben kell keresni. A következő is­kolai évben életbelépő új tanteremél jobban kell erre ügyelni, nagyobb támogatást kell adni a tanulók he­lyesírási készségének fejlesztéséhez. Balázs Mihály Korszerűsítik a Dózsa-stadiont Az őszi labdarúgó-idény befejeztével megkezdték a Dózsa-stadion korszerűsí­tését. Az öltözőket teljesen átalakítják és kibővítik. A legnagyobb helyiség az atléták két­részes öltözője lesz, ahol 100—100 ver­senyző, a többi hét öltözőben pedig 40— 60 sportoló vetkőzhet és öltözködhet egy­szerre. A munkálatokat a tavaszi idény kezdetére teljesen befejezik. Január 15-én m­ér a­­Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiájának előadássorozata A Magyar Dolgozók Pártja Politi­kai Akadémiája keretében az MDP Központi Vezetősége és budapes­ti pártbizottsága előadásokat szer­vez politikai, gazdasági és kul­turális életünk legfontosabb el­vi kérdéseiről. Az első előadást Friss István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségének tagja tartja A személyes érdekeltség elvének alkalmazása a szocializmus építésében címmel, 1956. január 19-én (csütörtökön) du. 6 órakor az Építők Rózsa Ferenc Kul­­túrotthonában (Budapest, VI., Sztálin tér 16.). Az előadáson való részvétel csak meghívóval. Márton Endre, Kapotsy Béla és társai a bíróság előtt A Budapesti Bíróság és a Buda­pesti Helyőrség Katonai Bírósága le­tárgyalta az előzetes letartóztatásban lévő Márton Endre és Márton End­­réné laptudósítók, valamint Kapotsy Béla, Árpás Ferenc, Balázs Kornél és társai bűnügyét. A bíróság idegen hatalom részére elkövetett kémkedés, államellenes izgatás és más bűntettek elkövetése miatt a következő ítéleteket hozta: Kapotsy Bélát életfogytiglani, Árpás­­ Ferencet 15 évi, Balázs Kornélt 8 évi, Márton Endrét 6 évi és Márton Endrénét 3 évi börtönbüntetésre ítél­te. Több bűntársuk különböző idő­tartamú börtönbüntetést kapott. Az ítélet jogerős. (MTI) " Bp. Honvéd—National 7:3 (3:2) Pénteken került sor a magyar csa­pat első szudáni mérkőzésére a National ellen. Tízezer néző előtt mérkőzött a két csapat. A szokatlan nagy meleg — árnyékban is 30—35 fok volt —, vala­mint a rendkívül egyenetlen, homokos talajú pálya ellenére is kitűnő játékot nyújtott a Bp. Honvéd. A legközelebbi mérkőzésre ma kerül sor a ,,Félhold" nevű csapat ellen. Két új úszó-világcsúcs Lorraine Crapp, az ausztrálok rend­kívül tehetséges. 17 éves úszónője két új világcsúcseredményt ért el. A 800 m-es gyorsúszásban 10:30,9 p-cel megjaví­totta Gyenge Valéria 10:42,4 perces vi­lágrekordját. 880 yardon 10:34,6 p-cel döntötte meg a holland Lenie de Nijs 10:58,1 perces világcsúcsát. Magyar műkorcsolyázók is részt veszek a párizsi Európa-bajnokságon A január 17—21 között Párizsban sorra kerülő műkorcsolyázó Európa-baj­nokságon magyar versenyzők is részt vesznek. Ma délben Nagy László, Nagy Mari­anne, Vida Gábor, Szöllősi Éva és Szenes István utazik francia fővárosba. A BUDAPESTI MOZIK DISZ­MATINÉMŰSORA (VASÁRNAP DE. 10 ÓRAKOR) ALKOTÁS: Csók és Gek. — AKADÉMIA: A holt ösvény titka. — BÁNYÁSZ: Nevess ve­lünk. — BETHLEN: Kémek a vonaton. — ÉVA: Meseország. — HAZÁM: Liliomfi. — IPOLY (fél 11): Varázsbolt. — NAP: Farkas­vér. — ÓBUDA: Ezerarcú hős. — REGE: Grant kapitány gyermekei — RÁKOSI MÁ­TYÁS . KULTÚRHÁZ: Erdei történet. — SPORT: Aranyalmat­ácska. — TÁTRA: Titok­zatos hajóroncs. — TINÓDI: Eltűnt kapitány. — UGOCSA (háromnegyed 12): Békében élni. — VASVÁRI: Iskolakerülő — ÁRPÁD (Buda­fok): Halló, Moszkva. —­ BRIGÁD (Pestlő­rinc) : Teli Vilmos — BÉKE (Rákospalota): Első hangverseny. — CSABA (Rákoscsaba) : Kisfilmműsor. — HUNYADI (Kispest): Kútba­esett kérő. — JÓZSEF ATTILA (Rákospalota): Légbőlkapott zenekar. — JÓKAI (Rákos­hegy) : Boldogság madara. — KOSSUTH (Pesterzsébet) : Az orsai csomópont. — KOS­SUTH (Cinkota): Én és a nagyapám. — KULTÚRA (Pesthidegkút): Rákóczi hadnagya. — MIKSZÁTH (Sa­shalom, 10. 12): A hegyi tó titka. — PETŐFI (Nagytétény): Megtalált kincs. — RÁKÓCZI (Csepel): Állami Áruház. — SZABADSÁG (Újpest): :Úri muri. — SZI­­GETHY (Albertfalva) : Utazás a mesék biro­dalmában. — TAVASZ (Rákospalota): Gya­­pottündérke. — ÚJVILÁG (Rákoskeresztúr) : Nyári vakáció. — TERV (Pestújhely): 2x2 néha 5. — VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet): A kis Muck története. — VILÁG (R.­mihály): Veszélyes őrjárat. VASÁRNAP, 1856. JANUÁR 15 ☆ ☆ HÍREK * * — Emléktáblát lepleztek le a XX. kerületi Vasas Kultúrház előcsarno­kában a KIMSZ erzsébeti hősi har­­­cosainak tiszteletére. — 84 szoba-konyhás lakás építését kezdték meg Székesfehérvárott, a Le­nin úton, a vasútállomás közelében. A 4,5 millió forint beruházással épülő kétemeletes lakóházak az év végére készülnek el. — A Szállj költemény... előadás­­sorozatban a legutóbb Horváth Ferenc érdemes művész előadóestjét tartották meg a Petőfi Színházban. Műsorán Balassi, Csokonai, Vörös­marty, Petőfi, Arany, Ady, József At­tila és még számos költő legszebb versei szerepeltek. Közreműködött Lukács Pál brácsaművész, Dénes Er­zsébet zongoraművész.­­ Kiváló orvostudósok segítségé­vel a budapesti Orvosi Műszergyár két különleges műszert készített. A világító agylap segítségével agyope­rációknál az agy belső, rejtett részeit is meg tudják világítani, a világító gégelapot pedig a gégevizsgálatoknál alkalmazzák.­­ Harmincnégy élelmiszerboltot létesít 1956-ban a KÖZÉRT, további 18 boltot korszerűsítenek, bővítenek. Új típusú vitamin-boltokat is nyitnak, ezekben a legjobb minőségű gyümöl­csöket árusítják, az ugyancsak új­­típusú uzsonna-boltokban pedig kü­lönféle csemegéket, hidegkonyhai ké­szítményeket. — 165 mázsányi keszegrajt fogtak be a tihanyi halászok, két motoros hajóval vontatott hosszú kerítőháló segítségével. — Nagysikerű Bartók-emlékünnep­­séget rendeztek Chilében. Legutóbb a chilei Nunoában magyar fotó­dokumentációs kiállítás nyílt. — Újfajta lemezegyengető gépeket helyeztek üzembe a Borsodnádasdi Lemezgyárban. A gépek teljesítmé­­nye mintegy 20 százalékkal nagyobb, mint a régieké, mi—— — Budapestre érkezett Josles Zyg­­munt, az R. S. W. „Prasa lengyel lap­kiadó elnökhelyettese, a Lengyel Újságíró Szövetség elnökségének tagja, Here Karol, a CAF lengyel fotovállalat igazgatója, valamint Zilotnicki Zbigniew, a CAF lengyel fotovállalat szerkesztője. — Két és félmillió forintos beruház­­ással korszerűsítik a nagykanizsai kórházat. — Sikerrel zárult a MÉH-vállala­tok vasgyűjtő-versenye. A legjobb vasgyűjtők közt 660 000 forintot osz­tottak ki, ezenkívül több száz gyűjtő kapta meg a kiváló fémgyűjtő ki­tüntető jelvényt. — Csaknem 2 millió forintot fordí­tanak az idén Zala megyében az ivó­víz-ellátás megjavítására.­­ Négy új magyar filmet mutat­nak be a jövő héten a filmszínházak. Az élet hídja című filmet a Kossuth­­híd felépítésének 10. évfordulóján mutatják be, ugyanakkor játsszák a Cigánytánc című színes rövidfilmet. A Kati és a vadmacska című színes filmmel egy műsorban kerül a közön­ség elé a Két bors-ökröcske című színes rajzfilm.­­ A jelmezkölcsönzők készülnek a „csúcsforgalomra“. Több mint 3 és félmillió forintot fordítottak új jel­mezek készítésére és csaknem 2000 női és 1000 férfijelmez rendbehozata­lára. — ENSZ címmel képes brosúra je­lent meg. A füzet első részében ha­zánk felvételének jelentőségéről ol­vashatunk, a második részben Dar­­vasi István Amit az ENSZ-ről tudni kell címmel az ENSZ történetét is­merteti. mz Egymillió szivarral és 200 millió cigarettával készít többet dohány­iparunk az idén, mint 1955-ben. A rövid ideje forgalomban levő, ked­velt Tihanyból jelentősen többet gyártanak, mint eddig. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, változóan felhős, párás idő, sok helyen köd. Több helyen ködszitálás vagy kisebb eső. A nappali felmelegedés kissé gyengül. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma: 3—6 fok között. Helyen­ként plus® 6 fok felett. A Duna vízállása szombat reggel Buda­pestnél 241 centiméter. A fűtés alapjául szolgáló várható napi kö­zéphőmérséklet 0—plusz 4 fok között. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Reggeli zene. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. — 8.00: Hírek. — 8.10: Édes anya­nyelvünk. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — 8.55: Könyvespolc. — 9.00: Zenés fejtörő. — 10.00: Irodalmi műsor. — 10.10: Ifjúsági mű­sor. —­ 11.00: Operettdalok. — 11.20: Kultu­rális krónika. — 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Népi zene. — 13.00: Jó munkáért — szép­ muzsikát. — 13.30: Rádiólexikon. — 14.15: Szimfonikus hangverseny. — 15.30: Egy hét a külpolitikában —15.45: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.15: Irodalmi műsor. — 17.15: Hírek. Sport. — 17.25: Kincses Ka­lendárium. — 18.20: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19.00:­­Könnyűzene. — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: A vasárnap sportja. — 20.3­2: Mascagni: Parasztbecsület. Opera egy felvonásban. — 22.00: Hírek. Toto. — 22.10: Leoncavallo: Bajazzók. Opera két felvonásban. — 23.31: Tánczene. — 24.00: Hírek. 0.10: Magyar nóták. PETŐFI-RÁDIÓ. 8.00: Dalok — hangszerszólók. 9.00: Ope­­rettrészletek. — 9.30: Miska bácsi lemezes­ládája. — 10.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 11.00: Európa hangversenytermeiből. Ber­lioz : Romeo és Julia — dramatikus szimfónia. — 12.30: Irodalmi játék. — 13.00: Művészle­­mezek. — 14.00: Táncok. — 14.15: Hol tarta­nak a­ holdrakéta-kísérletek. Beszélgetés. — 14.40: Madrigál-kórusok. — 15.00: Barango­lás a könyvek birodalmában. — 16.00: Vála­szok a hallgatók zenei kérdéseire. — 17.00: Robin Hood. Gyermekműsor. — 17.50: Brahms­­művek. — 18.25: Dalciklus albán népdalokra. — 18.50: Irodalmi műsor. — 19.10: Erkel Fe­renc operáiból. — 20.00: Szórakoztató zene. — 20.20: A Tartós békéért, népi demokrá­ciáért! című lap ismertetése. — 20.35: Tánc­zene. — 21.40: Operettrészletek. — 22.00: Népi muzsika. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Rigoletto (ifjúsági előadás, dél­előtt 11). A rózsalovag (A-bérlet, 5. sz.. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Cigánybáró (délelőtt 11). Egy kis balettcipő (3). Cop­­pélia (7). — Nemzeti Színház: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (Vízváry-bérlet, 5. sz., 7). — Katona József Színház: A titkárnő (dél­előtt fél 11), A képzelt beteg (7). — Madách Színház: Tévedések vígjátéka (fél 3). Szep­tember (O. M. XIII-as bérlet, 7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (fél 3). Vannak még kísértetek (M. K. XV- ös bérlet, 7). — A Magyar Néphadsereg Szín­háza: A néma levente (fél 3), Topaze (7). —­ József Attila Színház: Pacsirta (3, 7). — Jó­zsef Attila Színház előadása a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban (Gorkij fasor 50) : Vidám álom (5), a Rákosi Művek Kultúrotthonában (Csepel, Táncsics u. 22). Kénytelen házasság, a Férjek iskolája (7). — Petőfi Színház: Csilicsala csodái (délelőtt fél 11). Kard és kocka (3, 7). — Jókai Színház: Fenn az ernyő, nincsen kas (3). Az igazgató úr neve­­napja (7). —­ Fővárosi Operettszínház: Vidám álom, a József Attila Színház vendégjátéka (délelőtt fél 11). A ledöntött fellegvár, a Színművészeti Főiskola előadása (fél 3). A nagymama, a József Attila Színház vendégjá­téka (7). — Blaha Lujza Színház: Párizsi vendég (fél 8). — Déryné Színház (Nagymező u. 11). A gazdag szegények (fél 3. 7). — Ze­neakadémia: A Kék Duna-keringőtől a Kék rapszódiáig (4. 8). — Bartók-terem: Zenével a világ körül (4. 8). — Vidám Színpad: Csak egy evőkanállal (3. 7). —­ Kis Színpad: Buk­fenc (fél 4, fél 8). — Budapest Varieté: Fele is tréfa (fél 3, fél 6, fél 9). — Kamara Va­rieté: Özönvicc előtt (fél 4. 6, fél 9). — Ál­lami Bábszínház: Misi mókus újabb kalandjai (délelőtt 11). Babvirág: A bűvös tűzszerszám (3, 5), Szerelmes istenek (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: A Busch Cirkusz vendégjátéka (3, 7). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100. *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor tér 1. Tel.: 180— 850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglal­kozó postahivatal. — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda. * * * ♦ .

Next