Szabad Nép, 1956. február (14. évfolyam, 32-60. szám)
1956-02-01 / 32. szám
A földművesszövetkezetek minden erejükkel segítsék a termelőszövetkezeti mozgalmat és a terméshozamok növekedését •Véget ért a földművesszövetkezeti mozgalom tizedik évfordulója alkalmából megtartott ünnepi tanácskozás Befejeződött a földművesszövetkezeti mozgalom tizedik évfordulója alkalmából az Országház kongresszusi termében tartott ünnepi tanácskozás. _ A tanácskozás második napján eltörtént Árvai Dezsőné, a Domoszlói Földművesszövetkezet ügyvezetője szólalt fel, ezután Vigh Imre székkutasi mintagazda beszélt. A délelőtt folyamán még több felszólalás hangzott el, majd Bognár József belkereskedelmi miniszter szólalt fel. Bognár elvtárs hangsúlyozta: az állami és a földművesszövetkezeti kiskereskedelem együttműködését még jobbá kell tenni, hogy az egyre növekvő keresletet maradéktalanul kielégíthessék. Ebben az évben több, a falun eddig még ismeretlen árucikket kell forgalomba hozni. A földművesszövetkezeti kereskedelemben meg kell honosítani a mozgóárusítást, és a váspró Antal elvtárs a párt Központi Vezetősége és a Minisztertanács nevében üdvözölte az ünnepi tanácskozás részvevőit, s általuk a földművesszövetkezeti mozgalom sok százezer tagját. —A földművesszövetkezeti mozgalom — mondotta — a Magyar Kommunista Párt útmutatására, ösztönzésére, a földreform megvalósításáért, majd a dolgozó parasztságnak juttatott föld megvédéséért folytatott harcban jött létre. A földművesszövetkezetek egyre jelentősebb munkát végeznek a falu politikai-gazdasági életében. Sokoldalú gazdasági tevékenységük nagy szerepet tölt be a város és a falu közötti áruforgalom lebonyolításában, a paraszti termékeknek szövetkezeti úton való értékesítésében. Állandóan növekszik a földművesszövetkezetek politikai szerepe. Fontos feladatuk, hogy elősegítsék a mezőgazdaság szocialista átalakulását, erősítsék a munkás-paraszt szövetséget. A földművesszövetkezet nagy iskola a dolgozó parasztok számára. Lehetővé válik, hogy a dolgozó parasztság megismerje a termelés, a gazdasági ügyek közös intézését, a szövetkezésben rejlő hatalmas erőt, és ezúton is közelebb kerüljön a termelőszövetkezeti mozgalomhoz. 1955-ben jelentősen megjavult a szövetkezetek értékesítési, begyűjtési munkája is. Közel 20 000 vagonnal több burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vásároltak fel, mint korábban. Megnőtt a baromfi, a tojás és más termékek felvásárlása is. Apró Antal elvtárs a földművesszövetkezeti mozgalom jelentős eredményeinek méltatása után hangsúlyozta, hogy most új, nagy feladatok előtt állnak a földművesszövetkezetek is. Vezetőiknek, tagjaiknak ki kell venni részüket abból a munkából, amely most az egész országban a párt Központi Vezetősége márciusi és júniusi határozatai megvalósításáért folyik. A mezőgazdaság fejlesztésében elkövetett jobboldali hibák felszámolása, a termelőszövetkezetek gyorsabb ütemben való fejlesztése, a gazdálkodás jobb megszervezése, a mezőgazdasági termelés egészének növelése igen nagy feladat és végrehajtásukért sokat tehetnek a földművesszövetkezetek. A párt márciusi határozatának végrehajtása nyomán igen szép eredményeket értünk el. Több mint hatvanezer család 370 000 hold földdel lépett be a termelőszövetkezetekbe. Ez azt jelenti, hogy ma már mintegy 2 250 000 holdon 245 000 dolgozó parasztcsalád tömörült a termelőszövetkezetekbe. Az elmúlt esztendőben számos terményből jelentősen megnövekedett a termésátlag. Ezek az eredmények hozzájárultak ahhoz, hogy meg tudtuk javítani a sarlók előzetes megrendelése alapján való kereskedelmet. Ezzel — anélkül, hogy a boltokat telezsúfolnánk ritkán keresett áruféleségekkel — a vásárlók különleges igényeit mégis ki tudjuk elégíteni. A közeljövőben el kell érni, hogy mindenütt megszűnjék a még ma is tapasztalható egészségtelen verseny az állami és a földművesszövetkezeti kereskedelem között. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy rendezzék az üzletek profilját, területi elhelyezkedését. Bognár József elvtárs ezután megállapította: arra törekszünk, hogy a parasztság termékeivel való kereskedelmet fokozatosan a földművesszövetkezetek vegyék át. Végül a falusi vendéglátóipar fejlesztésének fontosságáról, s a földművesszövetkezeti kereskedelem műszaki-technikai színvonalának emeléséről beszélt. Bognár József elvtárs beszédét hozzászólások követték, majd Apró Antal elvtárs emelkedett szólásra, lakosság élelmiszerekkel való ellátását is. Természetesen ezek az eredmények mindenekelőtt az ipari dolgozók áldozatkész munkájának köszönhetők, hiszen iparunk 1955-ös termelési tervét 103,2 százalékra teljesítette, igen sok gépet, anyagot, felszerelést adott át a mezőgazdaságnak. A továbbiakban Apró elvtárs megállapította, hogy a tanácskozás beszámolója és a hozzászólások — a jelentős eredmények mellett — komoly hibákról is megemlékeztek. Számos jel mutat arra, hogy a földművesszövetkezetek munkájában háttérbe szorul a politikai nevelő tevékenység. Pedig politikai munkájukra igen nagy szükség van falun, különösképpen a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Igen súlyos hiba az is, hogy sok helyütt elharapózott a bürokratikus vezetés, s a SZÖVOSZ szervezeteiben gyakran nem érvényesítik a szövetkezeti demokráciát. A feladatok között elsőként említette, hogy a földművesszövetkezeteknek úgy kell ellátniuk a falu dolgozóit iparcikkekkel, termelési eszközökkel és anyagokkal, hogy ezáltal is mind magasabb termelési eredményekre ösztönözzék a termelőket. Tovább kell javítani az áruforgalmi munkát. A Belkereskedelmi Minisztériummal együtt meg kell találni a falusi igények felkutatásának legjobb módszereit és az igények alapján bővíteni kell a szükséges cikkek gyártását, választékát. A földművesszövetkezetek fontos feladata begyűjtési és értékesítési munkájuk megjavítása. El kell érni, hogy a dolgozó parasztság szabad termékeinek minél nagyobb részét vásárolják fel, s ezzel tervszerűbbé és biztosabbá tegyék a lakosság és az ipar ellátását. Meg kell szilárdítani a földművesszövetkezetek felvásárlási üzemágait Egyszerűsíteni kell a felvásárlás és a begyűjtés egész szervezetét, rövidíteni kell az áruk útját. A párt és a kormány azonban nemcsak azt várja, hogy a földművesszövetkezetek egyszerű felvásárló és értékesítő kereskedelmi szervek legyenek, aktív hatást kell gyakorolniuk a mezőgazdasági termelésre. Szélesíteni kell a földművesszövetkezetek munkáját a termelési és értékesítési szerződéskötésekben is. A földművesszövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatokról szólva beszélt a földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek közötti kapcsolat fontosságáról. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a tsz-ek ellátására, a szövetkezetek szabad áruinak értékesítésére. A földművesszövetkezetek állandó feladata a termelőszövetkezetek eredményeinek népszerűsítése. A szövetkezeti munka — folytatta Apró elvtárs —, mint ahogy ez a tanácskozás mutatja — igen sokirányú, és ennek a munkának az alapja a politikai tömegmunka. A parasztsággal való széles kapcsolatokat mindenütt fel kell használni pártunk falusi politikájának népszerűsítésére. Ehhez azonban az szükséges, hogy gyökeresen felszámolják a tömegszervezeti életben meglevő hibákat, amelyek a dolgozó parasztokat sok esetben elidegenítik a szövetkezettől. Védeni és erősíteni kell mindenhol a szövetkezeti demokráciát, nem lehet eltűrni, hogy választott önkormányzati szervek helyett egyes személyek adminisztratív eszközökkel, utasításokkal, a választott szervek megkerülésével vezessenek. Sürgősen fel kell számolni a vezetésben, az ügyintézésben eluralkodott bürokráciát. Egy pillanatra se feledkezzenek meg arról, hogy a földművesszövetkezetek a dolgozó parasztság demokratikus tömegszervezetei, és azokban nincsen helye a kupeckedő, korrupt elemeknek, akik tudatosan gátolni akarják a szövetkezetek fejlődését. Beszéde végén Apró Antal elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk nagyra értékeli a földművesszövetkezeti mozgalomnak az elmúlt 10 évben elért eredményeit. Ezt mutatja a többi között az is, hogy a 10 éves évforduló alkalmából több mint 100 jó földművesszövetkezeti vezető és dolgozó részesül kormánykitüntetésben. Apró elvtárs beszéde után hozzászólásokkal folytatódott az ünnepi tanácskozás. Felszólalt Bebrits Lajos elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszter is. Hangsúlyozta: a földművesszövetkezetek tevékenységének szerves része a közlekedéssel, a postával való kapcsolatuk. Sok minden függ attól, milyen ez az együttműködés. Részletesen ismertette az utóbbi időkben felmerült problémákat, és megállapította, hogy a közlekedési dolgozók- nak és a földművesszövetkezetek vezetőinek, tagjainak egyaránt sok tennivalójuk akad munkájuk jobb megszervezésében. Bebrits elvtárs nagy tetszéssel fogadott felszólalása után Dalavár Lajos, a Borsod megyei pártbizottság munkatársa, majd Krizsanik Jánosáé, a pásztói földművesszövetkezet igazgatósági tagja szólalt fel. A felszólalások után Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében iománykitüntetéseket nyújtott át a földművesszövetkezeti mozgalom számos vezetőjének és dolgozójának. A kitüntetések átadása után Vas Zoltán elvtárs zárszavaival ért véget az ünnepi tanácskozás, Apró Antal elvtárs beszéde Földművesszövekezeti dolgozók kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a földművesszövetkezeti mozgalom megindulásának tizedik évfordulója alkalmából, valamint a földművesszövetkezetek zöldség- és gyümölcsfelvásárlási és értékesítési munkájában kiemelkedő eredményeik elismeréséül a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adományozta Dögei Imrének, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnökének, Nyers Rezsőnek, a Szövetkezetek Országos Szövetsége igazgatósága elnökhelyettesének, Szabó Miklósnak, a Földművesszövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetkezeti Központi Igazgatósága elnökének, Szigeti Istvánnak, a Zöldség-, Gyümölcs Értékesítő Országos Szövetkezeti Központ igazgatójának. Az ünnepi évforduló alkalmából számos földművessszövetkezeti vezető és dolgozó részesült még a Szocialista Munkáért Érdemérem és Munka Érdemérem kormánykitüntetésben. A kitüntetéseket az ünnepi tanácskozás keretében Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke adta át. (MTI) EGY SZAVAZAT Sokan úgy vélekedtek, hogy a jelöltlistára való felvétel az még nem sokat tesz, hiszen úgyis a titkos szavazástól függ a dolog. Ezért azután simán ment a nyílt szavazás, és ahogy a jelölő bizottság elnöke sorolta a neveiket, legfeljebb csak az egymás mellett ülők dugták össze fejüket. Az egyikét hozzászóló is csak alátámasztotta a jelölő bizottság véleményét. Legtöbbnyire ilyenformán: „Én is javaslom Németh Lászlót a pártvezetőségbe, mert rendes, becsületes ember, termelőmunkáját példamutatóan végzi és jó népnevelő is .. Barcsai Pál — a taggyűlés elnöke .— ilyenkor felhúzta a szemöldökét, látszott arcán, hogy hiányolja a kritikát, hiszen hibátlan ember nyilván nincs még itt a kovácsműhelyben sem. Hiányolhatta is a kritikát mindaddig, amíg Nagy József neve nem került szóba ... Elsőnek Harasztics Pál tűzikovács *— Nagy József munkatársa — nyújtotta hozzászólásra olajos tenyerét. (A délutános műszakból szaladt ide a taggyűlés végére pártvezetőséget választani.) Barcsai — az elnök azonnal megadta neki a szót: Nagy Józsefről jót lehet mondani — kezdte a tűzikovács, ss korülnézve a füstös teremben —, de azért komoly hibája is van. Jó, jó, minden pártmunkát szívesen elvégez, az éjszakás műszóikra is bejön népnevelni, ha éppen arról van szó, ezt nem lehet vitatni. Csak arról az egy nagy hibájáról nem lehet leszoktatni ... Ezért, elvtársak, én bizony megmondom őszintén, nem fogok rá szavazni... — mondta és váratlanul leült. ’ Erre azután majd csaknem mindegyik sorban szólásra jelentkezett valaki, Barcsai elvtárs mérlegelhette, kinek a véleményét hallgassák, meg először. „Talán halljuk Tóthné elvtársat.“ Őszülőhajú, szikár asszony állt fel a harmadik sorban. Nem tudta olyan jól egymásra fűzni a szavakat, mint Harasztics, de azért jó hangosan, bátran beszélt a férjéről, akinek ugyanaz volt a hibája, mint Nagy elvtársnak, de a sok türelemtől, okos szótól helyrejött, aztán semmi baj se volt vele, míg élt. Nagy elvtárs fiatal legényember még, sokat lehet rajta változtatni. Ilyenformán gondolják ezt meg az elvtársak ... Még többen jelentkeztek erre, s az elnök, Szipka elvtársnak, az ÚB-elnöknek adta meg a szót, aki már amúgy is első perctől kezdve nyújtogatta a karját: — Szóról szóra igaz, amit az elvtársaik Nagy József hibájáról mondanak. Kár, hogy most szabadságon van és ő nem tud nyilatkozni. De én azt mondom, hogyha mi megválasztjuk, s azután megmondjuk neki a véleményünket, le fog szokni a hibájáról... Közbekiáltanak erre innen is, onnan is, hogy „ha igazi kommunista, úgyis leszokhat, ha nem tagja a pártvezetőségnek“, meg hogy „hétfőn reggel is itt a gyárban kereste az anyja .. Furcsa érzésektől fészkelődtem helyemen. Itt valamilyen hibáról beszélnék, mindenki tudja, miről, csak én — a vendég — nem. Odahajoltam kék overálos szomszédomhoz, aki még a hozzászólások apró szüneteiben is fel-felemellkedett székéről, integetve, hogy feltétlen adjanak neki is szót. Odahajoltam hozzá és megkérdeztem: „Mi a hibája Nagy Józsefnek ?” A szomszéd végigmért, azután röviden válaszolt: „Iszik..." Úgy látszik azonban, hogy ez a válasz nem elégítette ki, mert kevés idő múltán — amikor megint másvalaki beszélt — megkocogtatta a vállamat: „Tudja, elvtárs, a nehéz munka, meg a nehéz levegő miatt, minden kovács iszik... Többé-kevésbé” — tette hozzá és tovább „szuggerálta” az elnököt a szólási engedélyért. Azonban ismét csak másra esett az elnök választása — a dörgőhangú Belláikra. — Én nem értem — mondta Bellák —, elvtársak, én egyáltalán nem, értem, hogyan lehet valakit kiváló kommunistának ítélni, akkor, amikor nincs annyi önuralma, amennyi kellene egy embernek. Én megtanultam megállni a második fröccsnél, az a véleményem, hogy ő is megtanulhatna és akkor majd én is rá szavazok. Mert megmondom őszintén, nekem szavát is adta már Nagy József, aztán két hét múlva megint csak... Aki ma ebben nem tartja meg ígéretét, az holnap már amabban sem, azután szánhatjuk-bánhatjuk bűnünket... Amíg a dörgő hangú Bellák beszélt, szomszédom lassan, alig észrevehetően leeresztette karját, de az elnök — ki tudja miért — éppen rákérdezett: „Kocsis elvtárs, az előbb mintha szólni akart volna?” Szomszédom felállt, széleset legyintett és akadozva azt mondta: — Javaslom, hogy tegyük szavazásra a kérdést. Majd akkor úgyis eldől a dolog és kész ... — Nem úgy van az ! – pattant fel helyéről Zimonyi, a jelölő bizottság elnöke. — Vélemény kell az embernek innen is, onnan is. Nekem is változhat a nézetem valakiről, nem igaz? ... Az elnök kénytelen volt csengetni, mert többen is álltak már és beszéltek egyszerre. Volt, aki Kocsisnak adott igazat, volt aki Zimonyi álláspontját hangoztatta, az éles csengetést azonban csend követte. — Nincs más hátra — állt fel az ■ elnök —, mint hogy szavazásra te-gyük fel a vita kérdését. Tartsa fel a kezét az, aki a Nagy elvtárssal kapcsolatos vita folytatása mellett van... Mindenfelé kezek emelkedtek a levegőbe, mintha minden második ember jelentkezett volna. Jó is, hogy előzőleg már megválasztották a szavazatszámláló bizottságot, mert Kádár, a fiatal könyvelő mindjárt funkcióba is léphetett. Minden felnyújtott kézre külön rámutatva számolt és bejelentette: negyvenhét fő! A további vita ellen szavazók azonban negyvenkilencen voltak, így azután már a jelöltlistára való felvételről kellett szavazni: „Tartsa fel tagkönyvét az, aki Nagy József elvtárs felvételét javasolja a pártvezetőség jelöltlistájára...“ Szomszédom majdnem felállt, úgy tartotta piros könyvét mindaddig, amíg Kádár könyvelő bejelentette: negyvenkilenc fő! Az ellenszavazásnál megint csak negyvenhét fő jött ki, s így az elnök felállt. „Megállapítom, hogy a XL alapszerv kommunistáinak többsége javasolta Nagy József elvtárs felvételét a jelöltlistára. Tessék beírni... Két kovácsot javasoltak még, vita azonban nem volt, se a munkaérdemrendes Birkás Józsefnél, se Weissbrunn Sándornál, a kultúrgárda vezetőjénél. Megszavazták egyöntetűen ... A szünet alatt kinyitották az ablakokat és a kovácsüzem földet rezeghető robajának hangjaival együtt, friss levegő áradt az izzasztóan meleg, fűtött terembe. Az én szomszédom barátságosan invitált a földszinti büfé felé, ahol jó hideg szódát, meg bambit mértek. A pult mögött álló fehérkötényes barna lány tréfáskomolyan meredt az én szomszédom arcába: „Mi az, csak nem bambit készül inni Kocsis elvtárs? — s öszszecsapta a kezét. — Ilyet se láttam már vagy száz éve!” Elnevettem magam, szomszédom még csak el sem mosolyodott. Sőt a huncut lánynak hátat fordítva Haragosan kortyolgatta ki a recés üveg tartalmát. Odafent már élesen csengetett azt elnök: elkészültek a szavazólapok. | A szavazás csendben folyt a terem két oldalán, felállított ideiglenes fúr-* nírfülkékben. Egyenként mentek idei is, oda is az emberek, percek alatti elfogytak a kezekben szorongatott gépelt szavazólapok. De szavazási után már nem ült le senki, csak állva bá múlták az urnákat cipelő szavazat-» szedőket. Az ajtó mellett váratlanul megszólalt egy tangóharmonika meg egy hegedű, jó pattogós magyar nótá-akat zengetve, így azután hamarosan múlt az idő, amíg a számlálók vissszajöttek és elhelyezkedtek az elnöki asztala előtt. Csend lett és Kádár, az könyvelő fennhangon olvasni kezdett: „Cziffer Bálint 94 szavazati mellette, kettő ellene... Horváth Ferencné 95 szavazat mellette, egy ellen ne... Németh László 93 szavazati mellette, három ellene...“ Minden eredmény után tapsf következett, de az én szomszédom csalit immel-ámmal ütötte össze tenyerét . Hanem ugyancsak megélénkült, ami-* kor Nagy József nevét olvasták: „95 7 ellene, 1 mellette!”... Hirtelen le-♦ eresztette karját és rájkvörösen hoz- zám fordult: „Hogyan is mondták? Egy mellette?” — kérdezte. „Ügy” — bólintottam. „No, ez szép” — jegyez-te meg s ettől fogva már egy szót sem szólt a teremben... Együtt bandukoltunk a gyárudvaron át a kapuig, amikor karomat elkapva, megállított, szemembe nézett és félszegen azt mondta: — Hát én magának megmondom elvtárs, hogy most, három év óta először egyenesen hazamegyek a családhoz ... — azután kezet szorítva, otthagyott ... Csak, amikor már messze járt, akkor értettem meg, miért mondta ezt... Mert Nagy Józseffel együtt őt is leszavazták azon a taggyűlésen... Horváth Mihály SZABAD NÉP Fogadás a földművesszövetkezeti mozgalom tizedik évfordulója alkalmából Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács és a Szövetkezetek Országos Szövetségének igazgatósága a földművesszövetkezeti mozgalom tizedik évfordulója alkalmából kedden este fogadást adott a városligeti Gundel-étteremben. A fogadáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Dögei Imre, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Vas Zoltán, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke, valamint a politikai és a gazdasági élet számos vezető személyisége. (MTI) Felelőtlen gépjavítók Jó földje van a Kiskunsági Állami Gazdaságnak. Csak azt nem tudni, mivel akarják megművelni? Nem mintha kevés gépük lenne, sőt, viszonylag jóval több a gépük, mint más gazdaságoknak. A többi közt 35 szántótraktoruk és 19 kombájnjuk is van. De a gép csak akkor gép, ha üzemképes. A Kiskunsági Állami Gazdaság legtöbb gépe azonban nem üzemképes. Hiszen úgy bánnak itt a drága gépekkel, mintha a Csáky szalmáját kezelnék. Pedig a téli gépjavításra utal már a gazdaság külsőképe is. Hogyan? Úgy, hogy az udvaron értékes gépalkatrészek hevernek szanaszét. Van köztük például egy vadonatúj, beperselyezett traktor-dugattyú is. Vadonatúj annyiban, hogy amióta kikerült a gyárból, még nem használták. Ámde nem vadonatúj annyiban, hogy félig már megette a rozsda. Még jobban elcsodálkozhat azonban az, aki megvizsgálja a „kijavított" munkagépeket. Mármint azokat, amelyekről a gazdaság jelentette: átestek a téli gépjavításon. A „kijavított“ ekék vasa kicsorbult, életlen. A tárcsákon nincs vonókeret. A fűkaszákról egész sereg alkatrész hiányzik. Hát így javították ki a gépeket a Kiskunsági Állami Gazdaságban? így bizony. A szerintük már kész, kijavított gépek többsége hibás, nem üzemképes. Hogyan is működne az a traktor, amelynek hengerét „házilag fúrták ki egy rossz esztergapadon, remegő fúróval, durván és pontatlanul? Miért lenne üzemképes az a főtengely, amelyet — precíziós gépek helyett — kézzel, csiszolóporral köszörültek? Ilyen középkori módszerekkel dolgoznak a gazdaság műhelyében, pedig erre semmi szükség nincs. A már kijavítottként számontartott kombájnok féllábon szenvednek, nincsenek bakra állítva, sőt, némelyiknek lyukas kereke a földre lapul. A kombájnok piszkosak, nincsenek lezsírozva, vágószerkezetük már kezd rozsdásodni. Az egyikből kifelejtették a gyertyát, s a henger tele van porral, szennyel. Még rosszabb a helyzet az öntözőmotorok és berendezések téli javításával, ezeket fel sem vették a javítási tervbe. Hat dieselmotor és két MÁVAG-traktor is van köztük. Ennyi is bőven elég annak megítéléséhez, hogy s mint pocsékolják ebben a gazdaságban a társadalmi tulajdont. De attól, aki a téli gépjavítást vezeti, a „megbízott főmérnöktől” nem is lehetne sokkal többet várni. A gazdaság felettes irányító szervei ugyanis jónak látták, hogy egy gépekhez mit sem értő mezőgazdászra, egy haltenyésztő-specialistára bízzák a téli gépjavítás megszervezését és irányítását. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma teljes mértékben felelős ezért a helyzetért. Amikor illetékesek jó előre jelezték a minisztériumnak, hogy a Kiskunsági Állami Gazdaságban tűrhetetlen állapotok vannak, a minisztérium elengedte a füle mellett a figyelmeztetéseket, mondván: „eltúlozzák a problémákat”. De íme, nem túlzás, ha most megállapítjuk: igen súlyos hibák történtek! Amellett, hogy a gazdaság gépjavítási tervét január 26-ig csak 50,5 százalékra teljesítette, a „kijavított” gépek sincsenek használható állapotban. Nem a figyelmeztetésben volt hát túlzás, hanem az a túlzás, hogy a minisztérium és a Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságok Igazgatósága megtűr ilyen állapotokat! Miért nem használják ki A modern gépi megmunkálásban arra törekszenek, hogy a szükséges alkatrészeket minél kevesebb művelettel készítsék. Ezért présgépeket, speciális kovácsológépeket és egyéb korszerű eszközöket alkalmaznak, csökkentik vagy megszüntetik a forgácsolást, mely nemcsak drága művelet, hanem jelentős anyagveszteséggel is jár. A Szovjetunióban és másutt elterjedt precíziós öntés sok esetben még a prés- és kovácsológépek munkájánál is gazdaságosabb. A Podolszki Gépgyárban például egymillió alkatrészt készítenek precíziós öntéssel. Hazánkban elsőnek az RM Készülék- és Szerszámgyárban M. Nagy Sándor vezette be már négy éve a precíziós öntést. A gyártmányok önköltségének csökkentésével és kevesebb drága acélanyag felhasználása révén eddig körülbelül hárommillió forintot takarítottak meg. Az RM-en kívül még 20 kisebb-nagyobb vállalatnál létesítettek precíziós öntödéket. Hogyan hasznosítják ezekben a gyárakban a precíziós öntés nagy előnyeit? Sok fontos gyártmányunkon, például szerszámgépeinken, robbanómotorainkon, orvosi műszereinkben, az elektromos- és a szerelvényiparban aránylag kicsi a precíziós öntéssel előállított alkatrészek száma. Ez azt mutatja, hogy a gépiparban sem, más iparágakban pedig még kevésbé használják ki a precíziós öntésben rejlő lehetőségeket. A precíziós öntödékben többnyire csak forgácsolószerszámokat öntenek saját szükségletre. Mi ennek az oka? Az egyik ok az, hogy így a gyárak olcsóbban jutnak szerszámokhoz, mintha azokat a Szerszámkészletező Vállalattól vennék meg, ahol viszont a raktárak tömve vannak szerszámmal. A Láng Gépgyárban például eddig csak szerszámokat öntöttek precíziós öntéssel, alkatrészt nem. De a fontosabbik ok az, hogy a technológusok egy része nem tanulmányozza és ezért nem is ismeri elég alaposan a precíziós alkatrész-öntés előnyeit. Pedig az RM precíziós öntödéjében négy év alatt igen gazdag tapasztalatokat szereztek az alkatrészgyártásban is. Az RM Készülék- és Szerszámgyárban 1953-ban 2,8, 1954-ben már 10 tonna gyorsacél-szerszámot öntöttek, de rövidesen rátértek az alkatrészek precíziós öntésére is. Azóta a forgácsolószerszámok és az alkatrészek öntésének aránya döntően megváltozott. Ma nagy tömegben négyféle motorkerékpár-alkatrészt, hathétféle varrógép-alkatrészt öntenek s ezek a számok egyre növekednek. Például varrógép-alkatrészből a jövőben legalább 30-félét fognak önteni. A Készülék- és Szerszámgyár újonnan épült és a napokban üzembehelyezett precíziós öntödéjében, ahol több tízezres szériában havonta 50—60 ezer öntvény készül majd, az öntvények 90 százaléka, gépalkatrész lesz. Az alkatrészek precíziós öntésének előnyeire jól rávilágít a varrógép hajtóvilla különböző gyártásának összehasonlítása. Ezt az alkatrészt azelőtt kovácsolták, s véglegesen forgácsolással alakították ki, így a hajtóvilla elkészítése 16 művelettel történt. Precíziós öntés után a hajtóvilla annyira megközelíti végleges alakját és méreteit, hogy csaknégy további műveletre van szükség. Még bonyolultabb varrógép-alkatrész az úgynevezett szövettovábbító, melyet korábban 24 művelettel készítettek. Precíziós öntéssel mindössze négy művelet szükséges. A motorkerékpár motorjához szükséges hajtókarra előkovácsolás után még egy óra forgácsoló munkát fordítottak. Ezt az alkatrészt ma néhány perc alatt készítik el, jóformán forgácsveszteség nélkül. Általában a megtakarítás anyagban 50 százalék, munkaidőben 30 százalék is lehet. Különösen érvényesülnek ezek az előnyök az értékes, ötvözött acélokból készült alkatrészek gyártásánál. Nagyobb lehetőségek tárulnak fel a géptervezők és a technológusok előtt is a precíziós öntés alkalmazása révén. Az alkatrészek gyártásához ugyanis olyan ötvözeteket is felhasználhatnak, amelyeknek alkalmazását a nehéz forgácsoló megmunkálás eddig akadályozta, így azonban növelhetik az alkatrészek kopásállóságát, szilárdságát, ugyanakkor csökkenthetik a súlyát. A legtöbb gyárban fejleszteni kell a precíziós öntödéket. Ma még sok helyen a precíziós öntödét kísérleti, ideiglenes jellegűnek, vagy inkább segédműhelynek tekintik. A Ganz Vagongyárban például sokáig nem fordítottak kellő gondot a precíziós öntödére, s a kényesebb alkatrészek öntését inkább az RM- re hárítják át. A gyárakban a precíziós öntödék fejlesztését gátló okot legtöbbször beruházási és személyi keretek hiányában látják. A precíziós öntödék elhanyagolásának valódi oka inkább abban keresendő, hogy egyes műszaki vezetők bizonyos előítélettel tekintenek erre az új technológiai eljárásra. A precíziós öntés alkalmazásában mutatkozó túlzott „óvatosság“ egyik oka kétségtelenül az új technológiában eléggé jártas szakemberek hiánya. Erre jellemző, hogy az RM szaktanfolyamának megtartásához alig találtak három oktatót. Gyakran tanulatlan, vagy éppen nem műszaki embereket bíztak meg egyes üzemekben a precíziós öntés sok gondot és szakértelmet igénylő módszerének bevezetésével. Fokozni kell és ki kell terjeszteni a gépiparon kívül más iparágakra is a precíziós öntés ismertetésének műszaki propagandáját. A kohó- és gépipar szakmai bemutatóin például egyéb iparágak alig képviseltetik magukat. Meg kell javítani ezt a felvilágosító és propagandamunkát a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyes iparigazgatóságain is. A Műszeripari Igazgatóság például elhanyagolja a precíziós öntés alkalmazási lehetőségeinek megvizsgálását. A Kohó- és Gépipari Minisztérium fontos feladata lenne a precíziós öntéssel eddig országosan elért eredmények pontos kimutatása és értékelése is, amelyet mindeddig nem végeztek el A precíziós öntés technológiájának fejlesztésére és elterjesztésére hasznosítják az RM kiváló technológusainak gazdag tapasztalatait. Az RM példája bizonyítja azt is, hogy még a legjobb, gazdaságos és korszerű eljárás is csak akkor honosodhat meg, ha a műszaki vezetők színes-lélekkel magukévá teszik. Szluka Énál SZERDA, 1956. FEBRUÁR . Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket adományozott újságíróknak, valamint a sajtó munkás- és dolgozó paraszt levelezőinek. A kitüntetéseket kedden délelőtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, valamint a Szabad Nép szerkesztő bizottságának, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének több tagja. Dobi István az ünnepségen mondott beszédében többi között hangsúlyozta: — Immár ötödízben ünnepeljük a sajtó napját hazánkban. Ez a nap a Szabad Nép első számú megjelenéséhez, 1942. február 1-hez kapcsolódik, azokhoz az időkhöz, amikor a Szabad Nép illegalitásban, ádáz terror közepette, harcos kommunisták akaratából megkezdte országra szóló hivatása teljesítését. A magyar sajtó dolgozói joggal lehetnek büszkék arra, hogy újságírásunk első jelentős alakjait a magyar nép történelmének nagyjai között tartjuk számon. 250 esztendővel ezelőtt, Rákóczi szabadságharcában született meg a magyar sajtó, s negyedévezredes történelmének legkiemelkedőbb szakaszaiban legjobbjai mindig a nemzeti függetlenségért és a demokratikus szabadságjogokért küzdöttek. Sajtónk történetének dicsőséges fejezete a Tanácsköztársaság időszaka. A sajtó közelebb került a néphez. Mind nagyobb lesz a sajtó levelezőinek száma, akik lelkesedve országépítő munkánk eredményein, vagy bírálva az építés közben elkövetett hibákat, bekapcsolódnak a sajtó munkájába. Dobi István ezután arról szólt, hogy a Központi Vezetőség múlt évi határozataiban kitűzött feladatok megoldása fokozott követelményeket állít a sajtó minden dolgozója elé. E feladatok megkövetelik, hogy megoldásukhoz az újságírók állandóan növekvő politikai és szakmai felkészültséggel lássanak hozzá. Ez kötelességük, becsületbeli ügyük. Szívből kívánom önöknek és a magyar sajtó valamennyi dolgozójának, hogy további nagy sikereket érjenek el a békéért folyó harc, az országépítő munka segítésében — mondta végül, majd átnyújtotta a kitüntetéseket,★ Gábor Pál, a Népszava szerkesztő bizottságának h. vezetője, Földes György, a Ludas Matyi felelős szerkesztője, Jokás Sándor, a Szabad Nép szerkesztő bizottságának titkára és Kálmán Endre, a Pártélet szerkesztője a MUNKA ÉRDEMREND; Tatár Imre, a Szabad Nép pártrovatának munkatársa. Diószegi András, a Szabad Nép kulturális rovatának munka-,társa. Siklósi Norbert, a Minisztertanács titkársága sajtócsoportjának vezetője. Mihályfi Ernőné, a Béke és Szabadság képszerkesztője. Szűcs Andor, a Magyar Rádió irodalmi osztályának h. vezetője. Takács Ferenc, a Magyar Rádió ifjúsági osztályának h. vezetője. Tóth István, a Szolnok megyei Néplap h. szerkesztője. Nagy Richárd, a Turbó szerkesztője. Bertalan József, a tatabányai VIII. akna dolgozója, a Népszava levelezője. Tollas Sándorné levelező, a debreceni Rákositelepi Petőfi Tsz tagja a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM, Kiss András, a Ganz Vagongyár dolgozója, az Esti Budapest levelezője, Kalocsai Viktor, a Béke Tsz tagja, a Pest megyei Népújság levelezője, Nusszer Péter, a Pécsi Csatornaművek többszörösen kitüntetett dolgozója, a Dunántúli Napló levelezője, Joó István, a Makói Gépállomás traktorosa, a Viharsarok levelezője és id. Kardos János, a nádudvari Vörös Csillag Tsz tagja, a Termelőszövetkezet levelezője a MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetésben részesült. Ezenkívül aMagyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a sajtó és a rádió számos dolgozójának a Munka Érdemérem, a népművelési miniszter a Szocialista Kul- túráért kitüntető jelvényt adományozta. A kitüntetettek nevében Gábor Pál, a „ Népszava szerkesztő bizottságának In” vezetője mondott köszönetet. (MTI) Fogadás az Újságíró Klubban A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége a magyar sajtó napja alkalmából kedden este fogadást rendezett az Újságíró Klubban. Részt vett a fogadáson Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Szabad Nép szerkesztő bizottságának vezetője, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a MUOSZ elnöke, Gálló Ernő, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, valamint a magyar sajtó és a rádió vezető munkatársai. Jelen voltak a fogadáson a külföldi sajtó budapesti képviselői, valamint több budapesti diplomáciai képviselet sajtóattaséja. A fogadáson Kenyeres Júlia, a MUOSZ elnökségének tagja, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után Sz. Krusinszkij, a Pravda budapesti tudósítója tolmácsolta a Pravda szerkesztőségének üdvözletét a magyar újságíróknak. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott le. (MTI) Javítják a tokaji szőlők vízellátását Tokaj-Hegyalján a vízellátás megkönnyítésére nagyarányú munkák kezdődnek, elsőnek a Sátoraljaújhelyi Mezőgazdasági Technikum több mint 100 holdas szőlőjében. A jó terméshez ugyanis nélkülözhetetlen a gyakori permetezés is, s a kevés víz miatt ez igen sok gondot okoz a hegyaljai szőlőtermelőknek. A tervek szerint a vizet a forrásokból és a hegyoldalakra hullócsapadékból gyűjtik majd össze, s 50—100köbméteres ciszternákban tárolják. A medencékből a vizet csőhálózat vezeti a permetlékeverő kádakhoz. Sűrített tej gyártását kezdik meg Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár műszaki brigádja rövid idő alatt kidolgozta a kondenzált tej gyártástechnikáját. Hazánkban ugyanis eddig sűrített tejet nem gyártottak. Az első próba kitűnően sikerült, s a napokban megkezdik a nagyüzemi gyártást is. A kondenzált tej sűrített állapotban tartalmazza a tej értékes tápanyagait, s hosszú ideig tárolható. Nyolchónapi börtön a vásárlók megkárosításáért Albrecht István, a kőbányai Zalka Máté téren levő húsbolt üzletvezetőhelyettese — beosztottjaival összejátszva — egyes húsárukat az előírtnál drágábban árusított, más esetben olcsóbb húsokat a drágábbak közé kevert. A X. kerületi bíróság nyolchónapi börtönre ítélte. Újabb értékes régészeti leletekre bukkantak Miskolcon A miskolci Fő utcán, a város legrégibb műemléke, a Sötétkapu mellett új lakóházat építenek. Az alapozási munkák során középkori, alatta honfoglaláskori, még lejjebb pedig római kori település nyomaira bukkantak. Az ásatások alkalmával lakógödrök, gabonatartó-hombár maradványok, pénzek és cseréptöredékek kerültek felszínre. A római műhelyekből származó díszített edénytöredékek arra vallanak, hogy az egykori település lakói élénk kereskedelmet folytattak Aquincuminál. Gazdag választék téli sportcikkekben A kereskedelem jól felkészült a télre. Elsősorban az idény-sportcikkekben gazdag a választék. A hazai ipar válogatott faanyagokból ragasztott kivitelben kitűnő minőségű síléceket készített. (Egy pár léc ára kötés nélkül 650 forint.) Jó minőségűek a háromféle kivitelben, 110 U ISO forintos áron kapható gyermeksílécek is, s ugyancsak bő a választék ródlikban. Csupán a korcsolyákban van némi hiány: egyik-másik számból kevés van az üzletekben. A sportszereken kívül különféle sportöltönyöket, sínadrágokat, túracipőket és síbakancsokat is nagy választékban árulnak.