Szabad Nép, 1956. február (14. évfolyam, 32-60. szám)

1956-02-01 / 32. szám

A földművesszövetkezetek minden erejükkel segítsék a termelőszövetkezeti mozgalmat és a terméshozamok növekedését •Véget ért a földművesszövetkezeti mozgalom tizedik évfordulója alkalmából megtartott ünnepi tanácskozás Befejeződött a földművesszövetke­zeti mozgalom tizedik évfordulója al­kalmából az Országház kongresszusi termében tartott ünnepi tanácsko­zás. _ A tanácskozás második napján el­történt Árvai Dezsőné, a Domoszlói Földművesszövetkezet ügyvezetője szólalt fel, ezután Vigh Imre székku­­tasi mintagazda beszélt. A délelőtt folyamán még több fel­szólalás hangzott el, majd Bognár Jó­zsef belkereskedelmi miniszter szó­lalt fel. Bognár elvtárs hangsúlyozta: az állami és a f­öld­mű­vesszö­vet­kezeti kiskereskedelem együtt­működését még jobbá kell tenni, hogy az egyre növekvő keresletet maradéktalanul kielégíthessék. Ebben az évben több, a falun ed­dig még ismeretlen árucikket kell forgalomba hozni. A földművesszö­vetkezeti kereskedelemben meg kell honosítani a mozgóárusítást, és a vá­spró Antal elvtárs a párt Központi Vezetősége és a Minisztertanács ne­vében üdvözölte az ünnepi tanácsko­zás részvevőit, s általuk a földműves­szövetkezeti mozgalom sok százezer tagját. —A földmű­vesszövetkezeti mozgalom — mondotta — a Magyar Kommu­nista Párt útmutatására, ösztönzésé­re, a földreform megvalósításáért, majd a dolgozó parasztságnak jutta­tott föld megvédéséért folytatott harcban jött létre. A földművesszö­vetkezetek egyre jelentősebb munkát végeznek a falu politikai-gazdasági életében. Sokoldalú gazdasági tevé­kenységük nagy szerepet tölt be a város és a falu közötti áruforgalom lebonyolításában, a paraszti termé­keknek szövetkezeti úton való érté­kesítésében. Állandóan növekszik a földművesszövetkezetek politikai sze­repe. Fontos feladatuk, hogy elősegít­sék a mezőgazdaság szocialista átala­kulását, erősítsék a munkás-paraszt szövetséget. A földművesszövetkezet nagy is­kola a dolgozó parasztok számára. Lehetővé válik, hogy a dolgozó parasztság megismerje a termelés, a gazdasági ügyek kö­zös intézését, a szövetkezésben rejlő hatalmas erőt, és ezúton is közelebb kerüljön a termelőszö­vetkezeti mozgalomhoz. 1955-ben jelentősen megjavult a szö­vetkezetek értékesítési, begyűjtési munkája is. Közel 20 000 vagonnal több burgonyát, zöldséget, gyümöl­csöt vásároltak fel, mint korábban. Megnőtt a baromfi, a tojás és más termékek felvásárlása is. Apró Antal elvtárs a földműves­szövetkezeti mozgalom jelentős ered­ményeinek méltatása után hangsú­lyozta, hogy most új, nagy feladatok előtt állnak a földművesszövetkeze­­tek is. Vezetőiknek, tagjaiknak ki kell venni részüket abból a munká­ból, amely most az egész országban a párt Központi Vezetősége márciusi és júniusi határozatai megvalósítá­sáért folyik. A mezőgazdaság fejlesz­tésében elkövetett jobboldali hibák felszámolása, a termelőszövetkezetek gyorsabb ütemben való fejlesztése, a gazdálkodás jobb megszervezése, a mezőgazdasági termelés egészének növelése igen nagy feladat és végre­hajtásukért sokat tehetnek a föld­művesszövetkezetek. A párt márciusi határozatának végrehajtása nyomán igen szép ered­ményeket értünk el. Több mint hatvanezer család 370 000 hold földdel lépett be a termelőszövetkezetekbe. Ez azt jelenti, hogy ma már mintegy 2 250 000 holdon 245 000 dolgozó parasztcsalád tömörült a ter­melőszövetkezetekbe. Az elmúlt esztendőben számos ter­ményből jelentősen megnövekedett a termésátlag. Ezek az eredmények hozzájárultak ahhoz, hogy meg tudtuk javítani a sarlók előzetes megrendelése alapján való kereskedelmet. Ezzel — anélkül, hogy a boltokat telezsúfolnánk ritkán keresett áruféleségekkel — a vásár­lók különleges igényeit mégis ki tud­juk elégíteni. A közeljövőben el kell érni, hogy mindenütt megszűnjék a még ma is tapasztalható egészségte­len verseny az állami és a földmű­­vesszövetkezeti kereskedelem között. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy rendezzék az üzletek profilját, területi elhelyezkedését. Bognár József elvtárs ezután meg­állapította: arra törekszünk, hogy a parasztság termékeivel való kereske­delmet fokozatosan a földművesszö­vetkezetek vegyék át. Végül a falusi vendéglátóipar fejlesztésének fon­tosságáról, s a földművesszövetke­zeti kereskedelem műszaki-technikai színvonalának emeléséről beszélt. Bognár József elvtárs beszédét hozzászólások követték, majd Apró Antal elvtárs emelkedett szólásra, lakosság élelmiszerekkel való ellátá­sát is. Természetesen ezek az eredmé­nyek mindenekelőtt az ipari dolgo­zók­ áldozatkész munkájának köszön­hetők, hiszen iparunk 1955-ös terme­lési tervét 103,2 százalékra teljesítet­te, igen sok gépet, anyagot, felszere­lést adott át a mezőgazdaságnak. A továbbiakban Apró elvtárs meg­állapította, hogy a tanácskozás beszá­molója és a hozzászólások — a jelen­tős eredmények mellett — komoly hibákról is megemlékeztek. Számos jel mutat arra, hogy a földműves­­szövetkezetek munkájában háttérbe szorul a politikai nevelő tevékenység. Pedig politikai munkájukra igen nagy szükség van falun, különösképpen a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sében. Igen súlyos hiba az is, hogy sok helyütt elharapózott a bürokratikus vezetés, s a SZÖVOSZ szervezetei­ben gyakran nem érvényesítik a szö­vetkezeti demokráciát. A feladatok között elsőként emlí­tette, hogy a földművesszövetkeze­teknek úgy kell ellátniuk a falu dol­gozóit iparcikkekkel, termelési esz­közökkel és anyagokkal, hogy ezáltal is mind magasabb termelési eredmé­nyekre ösztönözzék a termelőket. To­vább kell javítani az áruforgalmi munkát. A Belkereskedelmi Minisz­tériummal együtt meg kell találni a falusi igények felkutatásának legjobb módsze­reit és az igények alapján bőví­teni kell a szükséges cikkek gyártását, választékát. A földművesszövetkezetek fontos feladata begyűjtési és értékesítési munkájuk megjavítása. El kell érni, hogy a dolgozó parasztság szabad ter­mékeinek minél nagyobb részét vá­sárolják fel, s ezzel tervszerűbbé és biztosabbá tegyék a lakosság és az ipar ellátását. Meg kell szilárdítani a földművesszövetkezetek felvásár­lási üzemágait Egyszerűsíteni kell a felvásárlás és a begyűjtés egész szer­vezetét, rövidíteni kell az áruk útját. A párt és a kormány azonban nem­csak azt várja, hogy a földművesszö­vetkezetek egyszerű felvásárló és ér­tékesítő kereskedelmi szervek legye­nek, aktív hatást kell gyakorolniuk a mezőgazdasági termelésre. Szélesí­teni kell a földművesszövetkezetek munkáját a termelési és értékesítési szerződéskötésekben is. A földművesszövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatokról szólva be­szélt a földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek közötti kapcso­lat fontosságáról. Az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani a tsz-ek ellátására, a szövetkezetek szabad áruinak értékesítésére. A földműves­szövetkezetek állandó feladata a ter­melőszövetkezetek eredményeinek népszerűsítése. A szövetkezeti munka — folytatta Apró elvtárs —, mint ahogy ez a ta­nácskozás mutatja — igen sokirányú, és ennek a munkának az alapja a po­litikai tömegmunka. A parasztsággal való széles kapcsolatokat mindenütt fel kell használni pártunk falusi poli­tikájának népszerűsítésére. Ehhez azonban az szükséges, hogy gyökere­sen felszámolják a tömegszervezeti életben meglevő hibákat, amelyek a dolgozó parasztokat sok esetben el­idegenítik a szövetkezettől. Védeni és erősíteni kell minden­hol a szövetkezeti demokráciát, nem lehet eltűrni, hogy választott önkormányzati szervek helyett egyes személyek adminisztratív eszközökkel, utasításokkal, a vá­lasztott szervek megkerülésével vezessenek. Sürgősen fel kell számolni a vezetés­ben, az ügyintézésben eluralkodott bürokráciát. Egy pillanatra se feledkezzenek meg arról, hogy a földművesszövet­kezetek a dolgozó parasztság demok­ratikus tömegszervezetei, és azokban nincsen helye a kupeckedő, korrupt elemeknek, akik tudatosan gátolni akarják a szövetkezetek fejlődését. Beszéde végén Apró Antal elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk és kor­mányunk nagyra értékeli a földmű­vesszövetkezeti mozgalomnak az el­múlt 10 évben elért eredményeit. Ezt mutatja a többi között az is, hogy a 10 éves évforduló alkalmából több mint 100 jó földművesszövetkezeti vezető és dolgozó részesül kormány­kitüntetésben. Apró elvtárs beszéde után hozzá­szólásokkal folytatódott az ünnepi ta­nácskozás. Felszólalt Bebrits Lajos elvtárs, közlekedés- és postaügyi mi­niszter is. Hangsúlyozta: a földművesszövet­kezetek tevékenységének szerves része a közlekedéssel, a postával való kapcsolatuk. Sok minden függ attól, milyen ez az együttműködés. Rész­letesen ismertette az utóbbi időkben felmerült problémákat, és megállapí­totta, hogy a közlekedési dolgozók-­ nak és a földművesszövetkezetek ve­zetőinek, tagjainak egyaránt sok ten­nivalójuk akad munkájuk jobb meg­szervezésében. Bebrits elvtárs nagy tetszéssel fo­gadott felszólalása után Dalavár Lajos, a Borsod megyei pártbizottság munkatársa, majd Krizsanik János­áé, a pásztói földművesszövetkezet igazgatósági tagja szólalt fel. A fel­szólalások után Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében iománykitüntetéseket nyúj­tott át a földművesszövetkezeti moz­galom számos vezetőjének és dolgo­zójának. A kitüntetések átadása után Vas Zoltán elvtárs zárszavaival ért véget az ünnepi tanácskozás, Apró Antal elv­társ beszéde Földművesszövekezeti dolgozók kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a földművesszövetkezeti mozgalom megindulásának tizedik évfordulója alkalmából, valamint a földműves­szövetkezetek zöldség- és gyümölcs­­felvásárlási és értékesítési munkájában kiemelkedő eredményeik elismeré­séül a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adományozta Dögei Imrének, az Orszá­gos Földművesszövetkezeti Tanács elnö­kének, Nyers Rezsőnek, a Szövetkezetek Országos Szövetsége igazgatósága elnök­helyettesének, Szabó Miklósnak, a Föld­művesszövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetkezeti Központi Igazgató­sága elnökének, Szigeti Istvánnak, a Zöldség-, Gyümölcs Értékesítő Országos Szövetkezeti Központ igazgatójának. Az ünnepi évforduló alkalmából számos földművessszövetkezeti ve­zető és dolgozó részesült még a Szo­cialista Munkáért Érdemérem és Munka Érdemérem kormánykitünte­tésben. A kitüntetéseket az ünnepi tanács­kozás keretében Dobi István, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke adta át. (MTI) EGY SZAVAZAT Sokan úgy vélekedtek, hogy a jelöltlistára való felvétel az még nem so­kat tesz, hiszen úgyis a titkos sza­vazástól függ a dolog. Ezért azután simán ment a nyílt szavazás, és ahogy a jelölő bizottság elnöke sorolta a neveiket, legfeljebb csak az egymás mellett ülők dugták össze fejüket. Az egy­ikét hozzászóló is csa­k alátámasz­totta a jelölő bizottság véleményét. Legtöbbnyire ilyenformán: „Én is ja­vaslom Németh Lászlót a pártvezető­ségbe, m­ert rendes, becsületes ember, termelőmunkáját példamutatóan vég­zi és jó népnevelő is .. Barcsai Pál — a taggyűlés elnöke .— ilyenkor felhúzta a szemöldökét, látszott arcán, hogy hiányolja a kri­tikát, hiszen hibátlan ember nyilván nincs még itt a kovácsműhelyben sem. Hiányolhatta is a kritikát mind­addig, amíg Nagy József neve nem került szóba ... Elsőnek Harasztics Pál tűzikovács *— Nagy József munkatársa — nyúj­totta hozzászólásra olajos tenyerét. (A délutános műszakból szaladt ide a taggyűlés végére pártvezetőséget választani.) Barcsai — az elnök azonnal megadta neki a szót: Nagy Józsefről jót lehet mondani — kezdte a tűzikovács, ss ko­­rülnézve a füstös teremben —, de azért komoly hibája is van. Jó, jó, minden pártmu­nkát szívesen elvégez, az éjszakás műszóikra is bejön nép­nevelni, ha éppen arról van szó, ezt nem lehet vitatni. Csak arról az egy nagy hibájáról nem lehet leszok­tatni ... Ezért, elvtársak, én bizony megmondom őszintén, nem fogok rá szavazni... — mondta és váratlanul leült. ’ Erre azután majd csaknem mind­egyik sorban szólásra jelentkezett valaki, Barcsai elvtárs mérlegelhette, kinek a véleményét hallgassák, meg először. „Talán halljuk Tóthné elv­társat.“ Őszülőhajú, szikár asszony állt fel a harmadik sorban. Nem tudta olyan jól egymásra fűzni a szavakat, mint Harasztics, de azért jó hangosan, bát­ran beszélt a férjéről, akinek ugyan­az volt a hibája, mint Nagy elvtárs­nak, de a sok türelemtől, okos szótól helyrejött, aztán semmi baj se volt vele, míg élt. Nagy elvtárs fiatal le­gényember még, sokat lehet rajta vál­toztatni. Ilyenformán gondolják ezt meg az elvtársak ... Még többen jelentkeztek erre, s az elnök, Szipka elvtársnak, az ÚB-el­­nöknek adta meg a szót, aki már amúgy is első perctől kezdve nyújto­gatta a karját: — Szóról szóra igaz, amit az elvtár­saik Nagy József hibájáról mondanak. Kár, hogy most szabadságon van és ő nem tud nyilatkozni. De én azt mon­dom, hogyha mi megválasztjuk, s az­után megmondjuk neki a vélemé­nyünket, le fog szokni a hibájáról... Közbekiáltana­k erre innen is, on­nan is, hogy „ha igazi kommunista, úgyis le­szokhat, ha nem tagja a párt­vezetőségnek“, meg hogy „hétfőn reg­gel is itt a gyárban kereste az any­ja .. Furcsa érzésektől fészkelődtem helyemen. Itt valamilyen hibáról be­szélnék, mindenki tudja, miről, csak én — a vendég — nem. Odahajoltam kék overálos szomszédomhoz, aki még a hozzászólások apró szünetei­ben is fel-felemellkedett székéről, in­tegetve, hogy feltétlen adjanak neki is szót. Odahajoltam hozzá és meg­kérdeztem: „Mi a hibája Nagy Jó­zsefnek ?” A szomszéd végigmért, azután rö­viden válaszolt: „Iszik..." Úgy lát­szik azonban, hogy ez a válasz nem elégítette ki, mert kevés idő múltán — amikor megint másvalaki beszélt — megkocogtatta a vállamat: „Tud­ja, elvtárs, a nehéz munka, meg a nehéz levegő miatt, minden kovács iszik... Többé-kevésbé” — tette hozzá és tovább „szuggerálta” az el­nököt a szólási engedélyért. Azonban ismét csak másra esett az elnök vá­lasztása — a dörgőhangú Belláikra. — Én nem értem — mondta Bel­lák —, elvtársak, én egyáltalán nem, értem, hogyan lehet valakit kiváló kommunistának ítélni, akkor, amikor nincs annyi önuralma, amennyi kel­lene egy embernek. Én megtanul­tam megállni a második fröccsnél, az a véleményem, hogy ő is megta­nulhatna és akkor majd én is rá szavazok. Mert megmondom őszin­tén, nekem szavát is adta már Nagy József, aztán két hét múlva megint csak... Aki ma ebben nem tartja meg ígéretét, az holnap már amab­ban sem, azután szánhatjuk-bánhat­­juk bűnünket... Amíg a dörgő hangú Bellák be­szélt, szomszédom lassan, alig észre­vehetően leeresztette karját, de az elnök — ki tudja miért — éppen rákérdezett: „Kocsis elvtárs, az előbb mintha szólni akart volna?” Szom­szédom felállt, széleset legyintett és akadozva azt mondta: — Javaslom, hogy tegyük szava­zásra a kérdést. Majd akkor úgyis eldől a dolog és kész ... — Nem úgy van az ! – pattant fel helyéről Zimonyi, a jelölő bizott­ság elnöke. — Vélemény kell az em­bernek innen is, onnan is. Nekem is változhat a nézetem valakiről, nem igaz? ... Az elnök kénytelen volt csengetni, mert többen is álltak már és beszél­tek egyszerre. Volt, aki Kocsisnak adott igazat, volt aki Zimonyi állás­pontját hangoztatta, az éles csenge­tést azonban csend követte. — Nincs más hátra — állt fel az ■ elnök —, mint hogy szavazásra te-­­­gyük fel a vita kérdését. Tartsa fel a kezét az, aki a Nagy elvtárssal kap­csolatos vita folytatása mellett van... Mindenfelé kezek emelkedtek a le­vegőbe, mintha minden második em­ber jelentkezett volna. Jó is, hogy előzőleg már megválasztották a sza­vazatszámláló bizottságot, mert Ká­dár, a fiatal könyvelő mindjárt funk­cióba is léphetett. Minden felnyúj­tott kézre külön rámutatva számolt és bejelentette: negyvenhét fő! A további vita ellen szavazók azonban negyvenkilencen voltak, így azután már a jelöltlistára való fel­vételről kellett szavazni: „Tartsa fel tagkönyvét az, aki Nagy József elv­­társ felvételét javasolja a pártveze­tőség jelöltlistájára...“ Szomszédom majdnem felállt, úgy tartotta piros könyvét mindaddig, amíg Kádár könyvelő bejelentette: negyvenkilenc fő! Az ellenszavazásnál megint csak negyvenhét fő jött ki, s így az elnök felállt. „Megállapítom, hogy a XL alapszerv kommunistáinak többsége javasolta Nagy József elvtárs felvé­telét a jelöltlistára. Tessék beírni... Két kovácsot javasoltak még, vita azonban nem volt, se a munka­­érdemrendes Birkás Józsefnél, se Weissbrunn Sándornál, a kultúrgár­­da vezetőjénél. Megszavazták egyön­tetűen ... A szünet alatt kinyitották az ab­lakokat és a kovácsüzem földet re­zeghető robajának hangjaival együtt, friss levegő áradt az izzasztóan me­leg, fűtött terembe. Az én szomszé­dom barátságosan invitált a föld­szinti büfé felé, ahol jó hideg szódát, meg bambit mértek. A pult mögött álló fehérkötényes barna lány tréfás­­komolyan meredt az én szomszédom arcába: „Mi az, csak nem bambit készül inni Kocsis elvtárs? — s ösz­­szecsapta a kezét. — Ilyet se láttam már vagy száz éve!” Elnevettem magam, szomszédom még csak el sem mosolyodott. Sőt a huncut lánynak hátat fordítva Hara­gosan kortyolgatta ki a recés üveg­ tartalmát.­­ Odafent már élesen csengetett azt elnök: elkészültek a szavazólapok. | A szavazás csendben folyt a terem­ két oldalán, felállított ideiglenes fúr-* nírfülkékben. Egyenként mentek idei is, oda is az emberek, percek alatti elfogytak a kezekben szorongatott­ gépelt szavazólapok. De szavazási után már nem ült le senki, csak állva bá­­ múlták az urnákat cipelő szavazat-» szedőket. Az ajtó mellett váratlanul megszólalt egy tangóharmonika meg egy hegedű, jó pattogós magyar nótá-a­kat zengetve, így azután hamarosan­ múlt az idő, amíg a számlálók vis­s­­szajöttek és elhelyezkedtek az elnöki asztala előtt. Csend lett és Kádár, az könyvelő fennhangon olvasni kez­­­dett: „Cziffer Bálint 94 szavazati mellette, kettő ellene... Horváth Fe­­­rencné 95 szavazat mellette, egy ellen­ ne... Németh László 93 szavazati mellette, három ellene...“ Minden eredmény után tapsf kö­­­vetkezett, de az én szomszédom csalit immel-ámmal ütötte össze tenyerét . Hanem ugyancsak megélénkült, ami-* kor Nagy József nevét olvasták: „95 7 ellene, 1 mellette!”... Hirtelen le-♦ eresztette karját és rájkvörösen hoz-­ zám fordult: „Hogyan is mondták? Egy mellette?” — kérdezte. „Ügy” — bólintottam. „No, ez szép” — jegyez-­­te meg s ettől fogva már egy szót sem­ szólt a teremben... Együtt bandukoltunk a gyárudva­ron át a kapuig, amikor karomat el­kapva, megállított, szemembe nézett és félszegen azt mondta: — Hát én magának megmondom elvtárs, hogy most, három év óta elő­ször egyenesen hazamegyek a család­hoz ... — azután kezet szorítva, ott­hagyott ... Csak, amikor már messze járt, a­k­kor értettem meg, miért mondta ezt... Mert Nagy Józseffel együtt őt­ is leszavazták azon a taggyűlésen... Horváth Mihály SZABAD NÉP Fogadás a földművesszövetkezeti mozgalom tizedik évfordulója alkalmából Az Országos Földművesszövetke­­zeti Tanács és a Szövetkezetek Or­szágos Szövetségének igazgatósága a földművesszövetkezeti mozgalom ti­zedik évfordulója alkalmából ked­den este fogadást adott a városligeti Gundel-étteremben. A fogadáson megjelent Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Erdei Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagy József­né könnyűipari miniszter, Bog­nár József belkereskedelmi minisz­ter, Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Dögei Imre, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Vas Zoltán, a SZÖ­VOSZ igazgatóságának elnöke, vala­mint a politikai és a gazdasági élet számos vezető személyisége. (MTI) Felelőtlen gépjavítók Jó földje van a Kiskunsági Állami Gazdaságnak. Csak azt nem tudni, mivel akarják megművelni? Nem mintha kevés gépük lenne, sőt, vi­szonylag jóval több a gépük, mint más gazdaságoknak. A többi közt 35 szántótraktoruk és 19 kombájnjuk is van. De a gép csak akkor gép, ha üzemképes. A Kiskunsági Állami Gazdaság legtöbb gépe azonban nem üzemképes. Hiszen úgy bánnak itt a drága gépekkel, mintha a Csáky szalmáját kezelnék. Pedig a téli gépjavításra utal már a gazdaság külső­­képe is. Hogyan? Úgy, hogy az udvaron értékes gépal­katrészek hevernek szanaszét. Van köztük például egy vadonatúj, be­­perselyezett traktor-dugattyú is. Va­donatúj annyiban, hogy amióta kike­rült a gyárból, még nem használták. Ámde nem vadonatúj annyiban, hogy félig már megette a rozsda. Még jobban elcsodálkozhat azon­ban az, aki megvizsgálja a „kijaví­tott"­ munkagépeket. Mármint azokat, amelyekről a gazdaság jelentette: át­estek a téli gépjavításon. A „kijaví­tott“ ekék vasa kicsorbult, életlen. A tárcsákon nincs vonókeret. A fű­kaszákról egész sereg alkatrész hiányzik. Hát így javították ki a gé­peket a Kiskunsági Állami Gazda­ságban? így bizony. A szerintük már kész, kijavított gépek többsége hibás, nem üzemképes. Hogyan is működne az a traktor, amelynek hengerét „há­zilag fúrták ki egy rossz esztergapa­don, remegő fúróval, durván és pon­tatlanul? Miért lenne üzemképes az a főtengely, amelyet — precíziós gé­pek helyett — kézzel, csiszolóporral köszörültek? Ilyen középkori módsze­rekkel dolgoznak a gazdaság műhe­lyében, pedig erre semmi szükség nincs. A már kijavítottként számontartott kombájnok féllábon szenvednek, nincsenek bakra állítva, sőt, néme­lyiknek lyukas kereke a földre la­pul. A kombájnok piszkosak, nincse­nek lezsírozva, vágósz­erkezetük már kezd rozsdásodni. Az egyikből kife­lejtették a gyertyát, s a henger tele van porral, szennyel. Még rosszabb a­ helyzet az öntözőmotorok és be­rendezések téli javításával, ezeket fel sem vették a javítási tervbe. Hat dieselmotor és két MÁVAG-traktor is van köztük. Ennyi is bőven elég annak megíté­léséhez, hogy s mint pocsékolják eb­ben a gazdaságban a társadalmi tu­lajdont. De attól, aki a téli gépjaví­tást vezeti, a „megbízott főmérnök­től” nem is lehetne sokkal többet várni. A gazdaság felettes irányító szervei ugyanis jónak látták, hogy egy gépekhez mit sem értő mező­gazdászra, egy haltenyésztő-specia­listára bízzák a téli gépjavítás meg­szervezését és irányítását. Az Állami Gazdaságok Miniszté­riuma teljes mértékben felelős ezért a helyzetért. Amikor illetékesek jó előre jelezték a minisztériumnak, hogy a Kiskunsági Állami Gazdaság­ban tűrhetetlen állapotok vannak, a minisztérium elengedte a füle mel­lett a figyelmeztetéseket, mondván: „eltúlozzák a problémákat”. De íme, nem túlzás, ha most megállapítjuk: igen súlyos hibák történtek! Amel­lett, hogy a gazdaság gépjavítási ter­vét január 26-ig csak 50,5 százalékra teljesítette, a „kijavított” gépek sin­csenek használható állapotban. Nem a figyelmeztetésben volt hát túlzás, hanem az a túlzás, hogy a miniszté­rium és a Törzsállattenyésztő Álla­mi Gazdaságok Igazgatósága megtűr ilyen állapotokat! Miért nem használják ki A modern gépi megmunkálásban arra törekszenek, hogy a szükséges alkatrészeket minél kevesebb műve­lettel készítsék. Ezért­ présgépeket, speciális kovácsológépeket és egyéb korszerű eszközöket alkalmaznak, csökkentik vagy megszüntetik a for­gácsolást, mely nemcsak drága mű­velet, hanem jelentős anyagveszte­séggel is jár. A Szovjetunióban és másutt elter­jedt precíziós öntés sok esetben még a prés- és kovácsológépek munkájá­nál is gazdaságosabb. A P­odolszki Gépgyárban például egymillió alkat­részt készítenek precíziós öntéssel. Hazánkban elsőnek az RM Készülék- és Szerszámgyárban M. Nagy Sán­dor vezette be már négy éve a pre­cíziós öntést. A gyártmányok önkölt­ségének csökkentésével és kevesebb drága acélanyag felhasználása révén eddig körülbelül hárommillió forintot takarítottak meg. Az RM-en kívül még 20 kisebb-na­­gyobb vállalatnál létesítettek precí­ziós öntödéket. Hogyan hasznosítják ezekben a gyárakban a precíziós ön­tés nagy előnyeit? Sok fontos gyártmányunkon, pél­dául szerszámgépeinken, robban­ó­­motorainkon, orvosi műszereinkben, az elektromos- és a szerelvényipar­ban aránylag kicsi a precíziós öntés­sel előállított alkatrészek száma. Ez azt mutatja, hogy a gépiparban sem, más iparágakban pedig még kevésbé használják ki a precíziós öntésben re­j­lő lehetőségeket. A precíziós öntö­dékben többnyire csak forgácsoló­szerszámokat öntenek saját szükség­letre. Mi ennek az oka? Az egyik ok az, hogy így a gyárak olcsóbban jutnak szerszámokhoz, mintha azokat a Szerszámkészletező Vállalattól vennék meg, ahol viszont a raktárak tömve vannak szerszám­mal. A Láng Gépgyárban például ed­dig csak szerszámokat öntöttek pre­cíziós öntéssel, alkatrészt nem. De a fontosabbik ok az, hogy a technoló­gusok egy része nem tanulmányozza és ezért nem is ismeri elég alaposan a precíziós alkatrész-öntés előnyeit. Pedig az RM precíziós öntödéjében négy év alatt igen gazdag tapasztala­tokat szereztek az alkatrészgyártás­ban is. Az RM Készülék- és Szerszám­­gyárban 1953-ban 2,8, 1954-ben már 10 tonna gyorsacél-szerszámot öntöt­tek, de rövidesen rátértek az alkat­részek precíziós öntésére is. Azóta a forgácsolószerszámok és az alkatré­szek öntésének aránya döntően meg­változott. Ma nagy tömegben négy­féle motorkerékpár-alkatrészt, hat­­hétféle varrógép-alkatrészt öntenek s ezek a számok egyre növekednek. Például varrógép-alkatrészből a jövő­ben legalább 30-félét fognak önteni. A Készülék- és Szerszámgyár újon­nan épült és a napokban üzembe­helyezett precíziós öntödéjében, ahol több tízezres szériában havonta 50—60 ezer öntvény készül majd, az öntvények 90 száza­léka, gépalkatrész lesz. Az alkatrészek precíziós öntésének előnyeire jól rávilágít a varrógép hajtóvilla különböző gyártásának összehasonlítása. Ezt az alkatrészt azelőtt kovácsolták, s véglegesen forgácsolással alakították ki, így a hajtóvilla elkészítése 16 műve­lettel történt. Precíziós öntés után a hajtóvilla annyira megközelíti végle­ges alakját és méreteit, hogy csak­­négy további műveletre van szük­ség. Még bonyolultabb varrógép-al­katrész az úgynevezett szövettováb­bító, melyet korábban 24 művelettel készítettek. Precíziós öntéssel mind­össze négy művelet szükséges. A motorkerékpár motorjához szükséges haj­tókarra előkovácsolás után még egy óra forgácsoló munkát fordítot­tak. Ezt az alkatrészt ma néhány perc alatt készítik el, jóformán for­­gácsveszteség nélkül. Általában a megtakarítás anyagban 50 százalék, munkaidőben 30 százalék is lehet. Különösen érvényesülnek ezek az előnyök az értékes, ötvözött acélok­ból készült alkatrészek gyártásánál. Nagyobb lehetőségek tárulnak fel a géptervezők és a technológusok előtt is a precíziós öntés alkalma­zása révén. Az alkatrészek gyártá­sához ugyanis olyan ötvözeteket is felhasználhatnak, amelyeknek alkal­mazását a nehéz forgácsoló meg­munkálás eddig akadályozta, így azonban növelhetik az alkatrészek kopásállóságát, szilárdságát, ugyan­akkor csökkenthetik a súlyát. A legtöbb gyárban fejleszteni kell a precíziós öntödéket. Ma még sok helyen a precíziós öntö­dét kísérleti, ideiglenes jellegűnek, vagy inkább segédműhelynek tekin­tik. A Ganz Vagongyárban például sokáig nem fordítottak kellő gondot a precíziós öntödére, s a kényesebb alkatrészek öntését inkább az RM- re hárítják át. A gyárakban a precí­ziós öntödék fejlesztését gátló okot legtöbbször beruházási és személyi keretek hiányában látják. A precíziós öntödék elhanyagolá­sának valódi oka inkább abban ke­resendő, hogy egyes műszaki veze­tők bizonyos előítélettel tekintenek erre­­ az új technológiai eljárásra. A precíziós öntés alkalmazásában mu­tatkozó túlzott „óvatosság“ egyik oka kétségtelenül az új technológiában eléggé jártas szakemberek hiánya. Erre jellemző, hogy az RM szaktan­­folyamának megtartásához alig ta­láltak három oktatót. Gyakran tanu­latlan, vagy éppen nem műszaki em­bereket bíztak meg egyes üzemek­ben a precíziós öntés sok gondot és szakértelmet igénylő módszerének bevezetésével. Fokozni kell és ki kell terjeszteni a gépiparon kívül más iparágakra is a precíziós öntés ismertetésének mű­szaki propagandáját. A kohó- és gép­ipar szakmai bemutatóin például egyéb iparágak alig képviseltetik ma­gukat. Meg kell javítani ezt a fel­világosító és propagandamunkát a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyes iparigazgatóságain is. A Mű­szeripari Igazgatóság például elha­nyagolja a precíziós öntés alkalmazási lehetőségeinek megvizsgálását. A Kohó- és Gépipari Minisztérium fon­tos feladata lenne a precíziós öntéssel eddig országosan elért eredmények pontos kimutatása és értékelése is, amelyet mindeddig nem végeztek el A precíziós öntés technológiájának fejlesztésére és elterjesztésére hasz­nosítják az RM kiváló technológusai­nak gazdag tapasztalatait. Az RM példája bizonyítja azt is, hogy még a legjobb, gazdaságos és korszerű el­járás is csak akkor honosodhat meg, ha a műszaki vezetők színes-lélek­­kel magukévá teszik. Szluka Énál SZERDA, 1956. FEBRUÁR . Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából ki­tüntetéseket adományozott újságírók­nak, valamint a sajtó munkás- és dolgozó paraszt levelezőinek. A ki­tüntetéseket kedden délelőtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, valamint a Szabad Nép szerkesztő bizottságának, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének több tagja. Dobi István az ünnepségen mon­dott beszédében többi között hang­súlyozta: — Immár ötödízben ünnepeljük a sajtó napját hazánkban. Ez a nap a Szabad Nép első számú megjelené­séhez, 1942. február 1-hez kapcsoló­dik, azokhoz az időkhöz, amikor a Szabad Nép illegalitásban, ádáz ter­ror közepette, harcos kommunisták akaratából megkezdte országra szóló hivatása teljesítését. A magyar sajtó dolgozói joggal lehetnek büszkék ar­ra, hogy újságírásunk első jelentős alakjait a magyar nép történelmének nagyjai között tartjuk számon. 250 esztendővel ezelőtt, Rákóczi szabad­ságharcában született meg a magyar sajtó, s negyedévezredes történelmé­nek legkiemelkedőbb szakaszaiban legjobbjai mindig a nemzeti függet­lenségért és a demokratikus szabad­ságjogokért küzdöttek. Sajtónk tör­ténetének dicsőséges fejezete a Ta­nácsköztársaság időszaka. A sajtó közelebb került a nép­hez. Mind nagyobb lesz a sajtó leve­lezőinek száma, akik lelkesedve or­szágépítő munkánk eredményein, vagy bírálva az építés közben elkö­vetett hibákat, bekapcsolódnak a saj­tó munkájába. Dobi István ezután arról szólt, hogy a Központi Vezetőség múlt évi határozataiban kitűzött feladatok megoldása fokozott követelménye­­ket állít a sajtó minden dolgozója elé. E feladatok megkövetelik, hogy megoldásukhoz az újságírók állan­dóan növekvő politikai és szakmai felkészültséggel lássanak hozzá. Ez kötelességük, becsületbeli ügyük. Szívből kívánom önöknek és a ma­gyar sajtó valamennyi dolgozójának, hogy további nagy sikereket érjenek el a békéért folyó harc, az országépí­tő munka segítésében — mondta vé­gül, majd átnyújtotta a kitüntetése­ket,★ Gábor Pál, a Népszava szerkesztő bi­zottságának h. vezetője, Földes György, a Ludas Matyi felelős szerkesztője, J­o­­kás Sándor, a­­ Szabad Nép szerkesztő bizottságának titkára és Kálmán Endre, a Pártélet szerkesztője a MUNKA ÉR­DEMREND; Tatár Imre, a Szabad Nép pártrovatá­­nak munkatársa. Diószegi András, a Szabad Nép kulturális rovatának munka-,­társa. Siklósi Norbert, a Minisztertanács titkársága sajtócsoportjának vezetője. Mihályfi Ernőné, a Béke és Szabadság képszerkesztője. Szűcs Andor, a Magyar Rádió irodalmi osztályának h. vezetője. Takács Ferenc, a Magyar Rádió ifjúsági osztályának h. vezetője. Tóth István, a Szolnok megyei Néplap h. szerkesztője. Nagy Richárd, a Turbó szerkesztője. Bertalan József, a tatabányai VIII. akna dolgozója, a Népszava levelezője. Tollas Sándorné levelező, a debreceni Rákosi­­telepi Petőfi Tsz tagja a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM, Kiss András, a Ganz Vagongyár dol­gozója, az Esti Budapest levelezője, Ka­locsai Viktor, a Béke Tsz tagja, a Pest megyei Népújság levelezője, Nusszer Pé­ter, a Pécsi Csatornaművek többszörö­sen kitüntetett dolgozója, a Dunántúli Napló levelezője, Joó István, a Makói Gépállomás traktorosa, a Viharsarok le­velezője és id. Kardos János, a nádud­vari Vörös Csillag Tsz tagja, a Termelő­­szövetkezet levelezője a MUNKA ÉRDEM­ÉREM kitüntetésben részesült. Ezenkívül a­­Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a sajtó és a rádió számos dolgozójának a Munka Érdemérem, a népművelési miniszter a Szocialista Kul-­­ túráért kitüntető jelvényt adományozta. A kitüntetettek nevében Gábor Pál, a „ Népszava szerkesztő bizottságának In” vezetője mondott köszönetet. (MTI) Fogadás az Újságíró Klubban A Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének elnöksége a magyar sajtó napja alkalmából kedden este foga­dást rendezett az Újságíró Klubban. Részt vett a fogadáson Horváth Márton, az MDP Központi Vezetősé­gének tagja, a Szabad Nép szerkesz­tő bizottságának vezetője, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a MUOSZ elnöke, Gálló Ernő, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, valamint a magyar sajtó és a rádió vezető mun­katársai. Jelen voltak a fogadáson a külföldi sajtó budapesti képviselői, valamint több budapesti diplomáciai képviselet sajtóattaséja. A fogadáson Kenyeres Júlia, a MUOSZ elnökségének tagja, a Ma­gyar Távirati Iroda vezérigazgató­helyettese mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után Sz. Kru­­sinszkij, a Pravda budapesti tudó­sítója tolmácsolta a Pravda szerkesz­tőségének üdvözletét a magyar újság­íróknak. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott le. (MTI) Javítják a tokaji szőlők vízellátását Tokaj-Hegyalján a vízellátás meg­könnyítésére nagyarányú munkák kezdődnek, elsőnek a Sátoraljaúj­helyi Mezőgazdasági Technikum több mint 100 holdas szőlőjében. A jó ter­méshez ugyanis nélkülözhetetlen a gya­kori permetezés is, s a kevés víz­ miatt ez igen sok gondot okoz a hegyaljai szőlőtermelőknek. A tervek szerint a vizet a forrásokból és a hegyoldalakra hulló­­csapadékból gyűjtik majd össze, s 50—100­­köbmé­­teres ciszternákban tárolják. A me­dencékből a vizet csőhálózat vezeti a permetlékeverő kádakhoz. Sűrített tej gyártását kezdik meg Az Alföldi Kecskeméti Konzerv­gyár műszaki brigádja rövid idő alatt kidolgozta a kondenzált tej gyártástechnikáját. Hazánkban ugyanis eddig sűrített tejet nem gyártottak. Az első próba kitűnően sikerült, s a napokban megkezdik a nagyüzemi gyártást is. A kondenzált tej sűrített állapotban tartalmazza a tej értékes tápanyagait, s hosszú ideig tárolható. Nyolchónapi börtön a vásárlók megkárosításáért Albrecht István, a kőbányai Zalka Máté téren levő húsbolt üzletvezető­­helyettese — beosztottjaival össze­játszva — egyes húsárukat az elő­írtnál drágábban árusított, más eset­ben olcsóbb húsokat a drágábbak kö­zé kevert. A X. kerületi bíróság nyolchónapi börtönre ítélte. Újabb értékes régészeti leletekre bukkantak Miskolcon A miskolci Fő utcán, a város leg­régibb műemléke, a Sötétkapu mel­lett új lakóházat építenek. Az alapo­zási munkák során közép­kori, alatta honfoglaláskori, még lejjebb pedig római kori település nyomaira buk­kantak. Az ásatások alkalmával lakó­gödrök, gabonatartó-hombár marad­ványok, pénzek és cseréptöredékek kerültek felszínre. A római műhe­lyekből származó díszített edénytöre­dékek arra vallanak, hogy az egykori település lakói élénk kereskedelmet folytattak Aquincuminál. Gazdag választék téli sport­cikkekben A kereskedelem jól felkészült a télre. Elsősorban az idény-sportcik­kekben gazdag a választék. A hazai ipar válogatott faanyagokból ragasz­tott kivitelben kitűnő minőségű sí­léceket készített. (Egy pár léc ára kötés nélkül 650 forint.) Jó minősé­gűek a háromféle kivitelben, 110 U ISO forintos áron kapható gyermek­­sílécek is, s ugyancsak bő a válasz­ték ródlikban. Csupán a korcsolyák­ban van némi hiány: egyik-másik számból kevés van az üzletekben. A sportszereken kívül különféle sport­öltönyöket, sínadrágokat, túracipő­ket és síbakancsokat is nagy válasz­­tékban árulnak.

Next